Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Rubovszky Képviselő Úr! Nekem eszem ágában sincs önöket szembeállítani. Én pusztán arra utaltam, hogy az önök, mármint egykori kereszténydemokraták magatartása ebben a kérdésben következetes. Abban is egyetértek önnel, hogy a Fidesz hosszú utat járt be, mire eljutott ahhoz, hogy ugyanaz az álláspontja legyen ebben a kérdésben, mint önöknek, akik már 1990-ben kereszténydemokrataként alakultak meg újra. Tehát egyetértünk, ebben nincs köztünk vita.

Abban is egyetértek, hogy a Fidesz attól lett nagy, hogy elfoglalta azt az álláspontot, amelyet 1990-ben az MDF és a KDNP képviselt még, és amitől eltérő álláspontot képviselt, amivel ellentétes álláspontot képviselt sok kérdésben, így a ma tárgyalt kérdésben is a Fidesz. Egyetértünk. Mint ahogy abban is egyetértek az államtitkár úrral, hogy én speciel a helyemen vagyok.

Végül szeretnék visszatérni arra - ezt éppen kint hallgattam -, amit Szászfalvi képviselő úr mondott. (Szászfalvi László: Hiányoltuk is Bauer képviselő urat!) Azért lélekben itt voltam. (Balogh László: Éreztük! - Derültség, zaj.) Tehát amit mondani szeretnék, az az, hogy nem tudom, emlékszik-e a vatikáni megállapodás idejére. Akkor a megállapodás ellen tiltakozó polgárok egy olyan Kossuth-idézetet ragasztgattak szerte a városban, ami egy autentikus kossuthi kijelentés volt; oly mértékben volt durva a római katolikus egyházzal szemben, hogy én ilyen durvaságot ebben az Országgyűlésben és ebben a közéletben semmilyen egyházzal szemben nem mernék magamnak megengedni. De Kossuth megengedte magának, és Deák is megengedte magának. Ön nem köteles velük egyetérteni, nem - mint ahogy én sem Pázmány Péterrel. Csak azt ne vitassuk el, hogy önök a Pázmány Péter-i hagyományt képviselik ebben a magyar közéletben, mi pedig a deáki és kossuthi hagyományt.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban. - Zaj, derültség a kormánypártok soraiban.)