Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. PALKOVICS LÁSZLÓ innovációért és technológiáért felelős miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyeim és Uraim! A hozzászólások sorrendjében szeretnék válaszolni. Korábban elszoktunk attól, hogy délután beszélünk ilyen témákról, általában az éjszakára szokott ez korlátozódni, úgyhogy örülök annak, hogy délután 3 órakor oktatási kérdésekben tudunk a parlamentben vitát folytatni. Brenner Koloman képviselő úr kérdésére: köszönöm egyrészt, hogy támogatta a Széchenyi-díjat. A díjazottak kiválasztásának van egy folyamata, én azt gondolom, azt itt nagyjából senki nem vonta kétségbe.

Az egyetemi szabadalmak birtoklása, a 15. §: itt két törvényről van szó. A felsőoktatási törvényt azért kell megváltoztatni, mert az állami egyetemek esetén az állami egyetemeknél valóban nemzeti vagyonná  a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő által  váltak a szabadalmak, és az egyetemek esetében ezt vissza kell változtatni, ez erre vonatkozik. Azt gondolom, hogy itt némi olvasási probléma volt, ugyanis kivételként szerepelnek ezek, tehát másra vagyonkezelési szerződést kell kötni, az épületre, egyéb másra, de nem kell kötni vagyonkezelési szerződést egyébként az egyetem tulajdonába került szabadalmakra, tehát ilyen értelemben egyértelmű, hogy a törvény csak olvasási problémát okozott.

A kancellária-rendszer bevezetéséről szerintem hosszasan beszélhetnénk, mert a számokat említettük, hogy a kancellária-rendszer mit is jelentett a magyar felsőoktatásban. De most hagyjuk is a számokat, tehát mint elhangzott az államtitkár úr részéről, hogy 2014-ben valahol 13-14 milliárd hiánya volt, ki nem fizetett számlamennyisége volt a felsőoktatási intézményeknek, és akkor valahol 60 milliárd forint környéki számlaösszeggel rendelkeztek; ma 3 milliárd, nagyjából 300 milliárd forintos kincstári számlán kezelt összegekkel. Ez a pénz ott van, ez a felsőoktatási intézményeké, ezt nekik kell egyébként a különböző ügyeikre fordítani. Tehát én azt gondolom, az, hogy ez láthatóvá vált, ez egy fontos dolog.

Ami a kancellária-rendszernek egyébként, én azt gondolom, inkább a jelentősége, és egy sor dolgot ez tett lehetővé, hogy megértettük azt, hogyan működnek a felsőoktatási intézményeink, amit korábban nem értettünk. Egyszerűen megértettük azt, hogy mi mennyibe kerül, megértettük, hogy milyen folyamatai vannak. Ennek azért van jelentősége, mert egyébként Hiller képviselő úr szerintem jól ismeri a felsőoktatási stratégiának mind a 2014-es, mind a 2016-os változatát, abban pontosan az szerepel, hogy hogyan lehet ezt a felsőoktatási intézményrendszert továbbfejleszteni. Anélkül, hogy tudnánk azt egyébként, hogy ez hogyan működik, és ez a kancellároknak tulajdonítható, anélkül minden ilyen típusú dolog csak rizikót jelent. Én azt gondolom, hogy ma tudjuk ezt. Erre a későbbiekben bármit tudunk építeni. Tehát a kancellária-rendszerrel majd még sok minden történik, nem hasonlítanám össze egyébként azzal a kancellári funkcióval, amiről beszélünk, de erre majd visszatérek.

A digitális oktatás kérdése: itt csak annyi történt, hogy megteremtettük annak a törvényi lehetőségét, hogy a digitális oktatás egyébként egy normál oktatási formát jelentsen. Ma is használunk egyébként nagyon sokfajta digitális platformot, blended learning, az MOOC-megoldások, ezek a magyar felsőoktatás rendszerében is egyébként erőteljesen ismertek egyébként, csak ezeknek nem voltak meg a jogszabályi feltételei. Itt arról van szó, hogy megteremtjük annak a lehetőségét, hogy ilyen módon tudjunk tanítani felsőoktatási intézményben, köznevelési intézményben, illetve szakképzési intézményben is.

Az pedig, hogy a digitális oktatás feltételrendszere hogyan alakult, én azt gondolom, hogy a tisztelt képviselő hölgyek, urak ezt pontosan ismerhetik. A „Digitális jólét” program, ezen belül a digitális oktatási stratégia nagyon pontosan leírja azt, hogy mi történik ma a magyar oktatási rendszer minden elemében, illetve mennyi forrást fordítunk arra, hogy akár az iskolákban a számítástechnikai ellátottság, akár a tanárok képzettsége, akár az iskolában a hálózat sávszélessége, akár az iskolán belüli wifi létrehozása megtörténjen. Tehát én azt gondolom, abban egyetértünk, hogy ebben mindenképpen jó irányba haladunk.

Ami a szakképzési ügyet illeti, Hiller képviselő úr vetette fel, hogy miről is szól ez a dolog. Azt hiszem, öntől származik az a mondás, hogy úgy néz ki, mint egy liba, úgy gágog, mint egy liba, és úgy repül, mint egy liba, az valószínűleg liba is, tehát itt erről van szó. Ez a kancellár egy olyan menedzserszemléletű szakmai vezető, aki a szakképzési centrum főigazgatója mellett ellátja ezeket a funkciókat. Csak hogy értsük, hogy miről beszélünk, szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét, hogy a szakképzési centrum maga az iskola. Itt van különbség a köznevelési intézményrendszer egyéb elemeitől, tehát a Klebelsberg-központoknál nem az iskola a központ, az egy középirányító, fenntartói funkciókkal. A szakképzési centrum maga az iskola, ennek a vezetője egy ebben jártas ember kell legyen. Ilyen módon aztán, miután itt azért 20-25 milliárd forint költségvetéssel rendelkező szakképzési centrumokról beszélünk, ezért tartottuk azt szükségesnek, hogy mellette támogatásként megjelenjen egy második vezető, aki bizonyos ügyeket elvisz.

Én azt gondolom, hogy a vállalatoknál az teljesen tipikus, hogy egy intézményt a tulajdonos két vezető irányítása alá helyezi. Itt ennyi történt, tehát itt az intézmény autonómiájához semmi köze, hiszen a főigazgatót is a miniszter nevezi ki, a kancellárt is. Ez egy támogatás, egy hozzáértő szakember támogatása, akinek a kiválasztása egyébként a hatályos jogszabályok alapján történik, úgy, mint ez történt egyébként a kancellárok esetében is.

Nem is tudom, ki mondta, hogy a kancellárokra vonatkozó anyagokat annak idején kikérték. Mindenki megkapta azon kancellárok anyagait, akik egyébként utána kancellári megbízást kaptak. Akik meg nem kaptak, azokat nem tudtuk kiadni, mert az ő személyiségi jogukat ez erőteljesen sértette volna. (Szabó Szabolcs jelzésére:) Olyannyira megkapták ezt, akik kérték egyébként, hogy ez megjelent a sajtóban utána, úgyhogy képviselő úrnak felhívnám a figyelmét, hogy itt az emlékeink lehet, hogy nem teljesen azonosak. (Szabó Szabolcs: Ma is emlékszem…) Én is, tekintve, hogy tőlem kérte, és én adtam ki őket.

A szakképzési rend, a szakképzés rendszerének a problémái, ugyan itt az előterjesztésben erről nem beszéltünk, itt alapvetően technikai ügyekről van szó, de ha már a német szakképzési rendszer kialakulását vette itt a képviselő úr példaként, ezzel nekem is vannak élményeim. Nyilvánvalóan lehet, hogy ennek persze volt egy olyan indoka, hogy sok török és egyéb más munkavállaló jelent meg Németországban, emiatt kellett átalakítani a szakképzési rendszert, de azért a német közösség elég komoly hangsúlyt fektet arra, hogy ilyen mondásokat ne tegyünk, mert ez némileg megkülönböztet másokat.

Itt egyszerűen azért volt ez szükséges, mert nem volt jó a német szakképzési rendszer, nem a török meg nem a szerb, meg a jugoszláv bevándorlók miatt nem volt jó, önmagában nem volt jó. A hetvenes évek elején a német vállalatok azt mondták, hogy vagy a német oktatáspolitika csinál valamit a német szakképzési rendszerekkel az egyetemeken, vagy pedig ők nem tudják Németországot tovább komolyan venni. És itt jött az a megoldás, amiről képviselő úr nem beszélt ugyan, de én azt gondolom, hogy ez a német oktatási rendszernek az egyik nagyon komoly eredménye, és egyébként ez el is terjedt, ez a duális képzés, amikor is a vállalatok nemcsak azt mondták, hogy nem jó az, ami van, hanem ha nem jó, javítsuk meg, de javítsuk meg együtt. És a vállalatok beszálltak az oktatásba, akár egyetemi szinten, akár a szakképzés rendszerében, olyan módon, hogy azokat a diákokat a szakképzés rendszerében vagy az egyetemi hallgatókat, akik vállalták azt, hogy egyébként többet fognak majd tanulni, egyszerre tanították őket az iskolában is, megtanították őket a vállalatnál is, és amikor befejezték az adott iskolatípust, a szakképzést vagy az egyetemet, akkor rögtön hatékonyan dolgozni tudó szakemberekké váltak.

(14.30)

Na, ez volt egyébként az a fajta innováció a német intézményrendszerben, ami elvezetett egyébként ahhoz, hogy ma ezt a világon olyan sok helyen alkalmazzák. Magyarország, és azt gondolom, hogy itt erre büszkék lehetünk, kifejezetten jól alkalmazza a duális képzés rendszerét mind a szakképzésben, mind a felsőoktatásban. Miután mind a ketten egyetemen tanítunk, csak más témához értünk, azt gondolom, hogy jól alkalmazzuk. Ma egyébként egyharmada azoknak a szakképzésben részt vevő hallgatóknak, akik ma szakképzési intézményekben tanulnak, ez 110 ezer diákot jelent. Ők duális formában tanulnak. Ezért ők kapnak jövedelmet, kapnak egy vállalati környezetet, és egyébként mellette az iskolában egy sor dolgot megtanulnak, és kifejezetten jó kimenetelt produkálnak.

A felsőoktatásban pedig több mint 2 ezer azon hallgatók száma, akik duális formában tanulnak, 2014-ben írtuk le a törvényben, ’15-től kezdődött meg ez az oktatási forma. Idáig jutottunk. 600 vállalat működik együtt egyébként felsőoktatási intézményekkel a duális képzésben, és ennek van egy másik hatása is. Nemcsak az, hogy egy ilyen bonyolult képzési formát választottunk, hanem automatikusan viszony képződik a felsőoktatási intézmények és a vállalatok között, ami pontosan azt jelenti, hogy hogyan tudjuk egyébként ezt a viszonyt a jövőben alakítani. Ez mind a két intézménytípusra egyébként igaz.

Hiller képviselő úr kiemelte, hogy itt távolítottuk a szakképzés rendszerét meg az egyetemeket a munkaerőpiactól. Szerintem a 2014-es felsőoktatási stratégia pont az ellenkezőjéről szól, pont a közelítésről szól, pont azt szeretnénk, azt szerettük volna  és ezt tulajdonképpen meg is valósítottuk , hogy a munkaerőpiac igenis, mondja el az igényeit, aztán vegyen részt ebben a képzésben. Idetartozik a duális képzés, idetartozik az, hogy olyan szakembereket tudunk most már felsőoktatási intézményben alkalmazni és az akkreditáció szempontjából figyelembe venni, akinek nincs tudományos fokozata. Így van ez Németországban is egyébként.

Tehát szerintem pont jó irányba haladtunk ezzel a dologgal. Tehát a felsőoktatás és a vállalkozói szféra kapcsolatának a korlátozása pontosan nem jellemzi sem a mostani törvénymódosítást, sem az elmúlt négy évben akár a felsőoktatási stratégiában leírtakat, akár az ennek megfelelő törvénymódosításokat.

Ami azt a kérdést illeti, hogy költségvetési kutatóhelyekről van-e szó, alapvetően ez csak az egyetemeket érintette, a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei által előállított szabadalmak a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonát képezik. Ott ez a kérdés nem merül fel. Ott a második része a törvénymódosításnak…  a magyar törvényekben nem illik olyan szavakat leírni, mint a spin-off vállalkozások szabályainak az egyértelműsítése. De itt erről van szó alapvetően, hogy hogyan lehet egyébként egy intézménynek saját magának is egy spin-off vállalkozásban  legyen ez egyetem, legyen ez egy kutatóintézet  részt venni. Az eddigi szabályok ezt nem tették lehetővé, viszont minden tapasztalat azt mutatta körülöttünk, az OECD-nek erre komoly tanulmányai vannak, hogy lehetővé kell tenni azt is, hogy a spin-off vállalkozásban ne csak a feltaláló jelenjen meg, mint azt a későbbiekben alkalmazza, hanem megjelenhessen az intézmény is. Tehát ez a módosítási rész pontosan erről szól, hogy legyen egyszerűbb ez az ügy. És ahogy mondtam, a Magyar Tudományos Akadémia pedig rendelkezik a saját tulajdonával, hiszen ez köztestület, amelynek a tulajdonát nagyon sok minden védi, például az Alaptörvény. Úgyhogy ezért nem vonatkozik ez a megállapítás rájuk.

Arató Gergely nagyon sok mindent felvetett: a kancellárok gúzsba kötik az intézményt, és egyébként a digitális oktatás lehetőségét ezzel gátoljuk. Én ezt bevallom férfiasan, nem értem, hogy mit jelent. Azért nem értem, mert a „Digitális jólét” program, ennek pedig a digitális oktatási stratégia része pontosan elírja, hogy mit teszünk Magyarországon, és az elmúlt négy évben ennek megfelelően haladtunk előre.

Javasolnám azt, hogy aki esetleg nem látta ezt, tényleg nézze meg, mert ez egy nagyon jó program. Ezt nemcsak mi mondjuk, hanem mondják olyanok is, akik kívülről néznek Magyarországra, egyébként pedig ennek megfelelően történnek azok az intézkedések, ami erre a stratégiára épül.

Az, hogy a szakmával nem ültünk le ebben az ügyben egyeztetni, illetve nem egyeztetünk általában a szakmával a szakképzés területén, nyilvánvalóan a képviselő hölgyeknek, uraknak nem dolga az, hogy ilyen szinten kövessék a szakképzésnek az ügyeit. Három hónappal ezelőtt létrehoztunk egy Szakképzési Innovációs Tanácsot, SZIT-nek hívjuk, ennek már négy ülése volt. Itt mindenki, beleértve a szakszervezeteket is, ebben a tanácsban megjelenik, és nincs olyan ügy, amit ez a Szakképzési Innovációs Tanács ne tárgyalna meg. Formális egyeztetés ebben az ügyben valóban nem volt.

Az egyébként, hogy rámegy az ország a szakképzés problémáira, ezt  hogy úgy mondjam  azért nehéz hogy értelmezni, mert hogyha ez ténylegesen így lenne, akkor mondjuk, olyan vállalatok, mint a BNV, két hónappal ezelőtt nem Magyarország mellett dönt. Tehát hogyha ennyire szörnyű lenne a szakképzésnek a színvonala, amit itt Kunhalmi képviselő asszony is mondott Bajorországgal összehasonlítva, akkor valószínűleg nem ez a döntés született volna.

Nekem volt szerencsém a tárgyalásokon részt venni, utána, amikor ez a döntés megszületett, akkor, amit egyébként kiemelt például a BMW, az a szakképzésnek a színvonala, az a technológiai környezet, ami Magyarországon van, és egyébként Magyarország mellett döntöttek. Tehát nem Szlovákiát, nem Kassát támogatták, nem Ukrajnát, hanem Magyarország mellett döntöttek. Ugyanúgy, mint egyébként az elmúlt néhány hónapban az a sok más vállalat, aki Magyarország mellett döntött. Csak azért, mert az autókhoz mindenkinek van viszonya, a Jaguar egy héttel ezelőtt úgy döntött, hogy Magyarországon építi fel a járműfejlesztési központját. Itt már nem gyártásról beszélünk, itt járműfejlesztésről beszélünk. A Continental egy fél évvel ezelőtt döntött úgy, hogy Magyarországra hozza a mesterséges intelligencia kutatóközpontját, ez az első a világon.

Ezek a cégek nem azért hoznak ilyen döntéseket, mert éppen akkor úgy gondolják, hogy ez jó, hanem ezt eléggé megvizsgálják. Tehát ezek a kijelentések, hogy minek, milyen a színvonala, mindig azt gondolom, hogy ezt egy kicsit talán relativizálni kell.

Hohn Krisztina képviselő asszony: itt dupla vezetési tervről van szó, itt semmi másról nincs szó. Itt két vezető fogja irányítani az intézményt, az egyik a szakmai részéért felel, a másik pedig a gazdasági részéért. Egy szakképzési centrum nem egészen olyan, mint egy normál iskola, tehát egy szakképzési centrumban a vállalatokkal való viszony, a pályázatoknak az ügye, ez egészen máshogy néz ki, tehát sokkal bonyolultabb, sokkal összetettebb, mint mondjuk, egy gimnáziumot vagy középiskolát működtető intézmény esetén. Ezért van szükség erre a kancellári funkcióra, s megint csak az a helyzet, hogy mind a kettőt a miniszter nevezi ki, tehát itt vélelmezni az oktatási autonómiának az ügyét, ezt nem nagyon érdemes, és semmi más vélelmezés sem kell. Ahogy mondtam, ez az, aminek látszik, egy támogatás egy komoly intézmény élén, hogy a jövőben azokat a forrásokat meg egyre több forrást is jobban tudjunk felhasználni, mint eddig.

Mellár Tamás  egyetemi oktató kollégák lennénk, bár most valószínűleg egyikünk sem gyakorolja ezt a szakmát, bár képviselő úr lehet, hogy jobban, mint én  fölvetette a kérdést a kancelláriával kapcsolatosan, hogy miért nem a rektorokat szankcionáltuk jobban, miért volt szükség erre a kancellárra. Professzor úr, szerintem te pontosan tudod azt, hogy hogyan történik a rektor kiválasztása az egyetemen. Van egy szenátus, a szenátus javaslatot tesz, és utána a rektort kinevezi valaki. Ha ez a felelősség valóban nagyobb mértékben gyakorolt lett volna, akkor mondjuk, a PPP-konstrukciók jelentős része bűncselekményként köttetett meg. De a szenátus jóváhagyta, a rektor meg aláírta.

Sajnos, az a helyzet, hogy ez így van. (Arató Gergely: Miért nem tettetek feljelentést?) Tettünk, tettünk. Meg most kiváltjuk őket, azokat, amiket egyébként egy másik kormány megkötött. Itt azért a kormánynak a támogatása a rektoroknak az autonómiájára vonatkozóan, annak a kormánynak az aktuális minisztere erőteljes szerepet vállalt abban, hogy a rektorok ezeket a szerződéseket aláírják. De azt gondolom, hogy ezt mind a ketten pontosan tudjuk, hogy miért is volt fontos a kancellárokra.

Ez az összeesküvés-elmélet, hogy az MTA-kutatóintézeteket az egyetemekhez akarjuk tenni, azért, mert az ott tulajdonolt szellemi terméket majd az egyetem átveszi, és utána ezt egy alapítványba kimentjük, ez számomra egy kicsit nehezen értelmezhető dolog. (Dr. Mellár Tamás: Meglátjuk!) A logikája nem nagyon követhető. Ennek ugyanis így nem nagyon sok értelme van.

Itt egyszerűen arról van szó, hogy amennyiben egy egyetem rendelkezik egy szabadalommal, akármilyen formában, azt hiszem, itt Pósán képviselő úr ebben nagyon világossá tette, hogy mit is jelent az egész történet, akkor arról van szó, hogy ha valaki ezt a szabadalmat, ennek a hasznosulását, valamilyen licencet akar venni, akkor neki az egyetemmel viszonylag egyszerű egy szerződést kötni, míg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel pedig nem egyszerű szerződést kötni. Nem beszélve arról, hogy a cégek jelentős része államokkal, állami szervezetekkel nem nagyon akar ilyenfajta viszonyba kerülni, mert ez bonyolult, egy egyetemmel igen. Az egyetem fontos, az állami viszony mindig zűrösebb. Ennyi indoka van ennek a dolognak, egyébként semmi más. Ez azért egy érdekes gondolatmenet, de én még nem találtam meg benne azt a lehetőséget, amit képviselő úr lát.

A kancellárokon nagy árat veszített a felsőoktatás, Kunhalmi képviselő asszony mondta ezt. Én meg azt gondolom, hogy nem, de ebben azt hiszem, nem fogunk tudni zöld ágra vergődni. Most a számok inkább azt bizonyítják, hogy a magyar felsőoktatás a kancellária-rendszerrel, azzal, hogy megértettük a működését, alapvetően nyert.

Z. Kárpát Dániel képviselő úr elment, nagyon érdekes témákat hozott fel, egy kicsit eltértünk az előterjesztésnek a kérdéseitől. Alapvetően a munkaerőpiacnak a helyzete Magyarországon, hogy ki szeret Magyarországon dolgozni: javaslom megnézni itt is a számokat, mert azok azért eléggé makacs ügyek. Az ENSZ elvándorlási statisztikái azt mutatják, hogy az itt születetteknek nagyjából 6 százaléka ma nem él Magyarországon; nem biztos, hogy dolgozik, de nem él Magyarországon. Ha megnézzük, mondjuk, ugyanezt a számot Ausztriában, ami mondjuk, azt, hogy egy jobb helynek tűnik, mint Magyarország sokak szemében, ott ez 6,5 százalék, Németországban 5 százalék, Csehországban 8 százalékban, Lengyelországban, azt hiszem, 16 százalék, Bosznia-Hercegovinában pedig 40 százalék.

Az a helyzet, hogy ez az európai uniós történet erről szólna, hogy a munkaerő szabadon tud áramlani; ezt megakadályozni, azt gondolom, nem akarjuk, de vannak ilyen következményei. Ezek között a számok között viszont, azt gondolom, a 6 százalék egy elég jó számnak tűnik.

(14.40)

Hogy mit tesz a kormány annak érdekében, hogy azt a fajta munkaerőpiaci igényt, amiben egyébként egyetértünk, ennek a nagyságrendje valóban ez a 150-200 ezres munkaerőigény, hogy milyen módon lehet ezt kompenzálni; nagyjából 500 ezer az a tétel, ami egyébként ebbe behúzható. Itt nagyon sok támadás érte a kormányt azért, mert a kormányzati működésünket optimalizálni akarjuk, és úgy gondoljuk, hogy ez leépítéshez is vezet. Ez az egyik ilyenfajta dolog. Aztán a közmunkaprogramból egyre többen kerülnek át a normál munkaerőpiaci oldalra, ami a programnak a sikerességét bizonyítja. És nagyjából látszanak most már azok a számok, célszerű ezeket is megnézni, hogy elindult egy hazavándorlás külföldről, azok, akik egyébként napi szinten mentek át Ausztriába dolgozni, a minimálbér növekedése miatt, a munkaerőpiaci vonzó feltételek miatt elkezdtek hazajönni. Tehát ezekből ezt a munkaerőpiaci igényt lehet biztosítani.

Hogy mennyire attraktív a szakképzési rendszer? Mondtam, 60 százaléka a korosztályos gyerekeknek, a kilencedikes gyerekeknek szakképzési intézménybe jár. Annak meg egyébként, hogy a szakközépiskola, illetve a szakgimnázium között van egy átsorolódás, az az indoka, hogy a szakgimnázium érettségit is ad olyan feltételekkel, amelyekkel aztán tovább lehet tanulni, ezért aztán többen úgy gondolták, akik eddig szakközépiskolába mentek volna, hogy szakgimnáziumba mennek. Ez nem egy zsákutcás képzés, itt gyakorlatilag az egyetemre kerülésnek a lehetősége ugyanolyan, mint egy gimnáziumból.

Szabó Szabolcs képviselő úr, a lemorzsolódás. Szóval, képviselő úr, az a helyzet, hogy a lemorzsolódás egy olyan téma, amit nem lehet a szakközépiskolában megoldani. Tehát hogyha bárki azt gondolja, hogy a szakközépiskola önmagában képes az odakerült gyerekek lemorzsolódását megoldani, az nem fog menni. De van jó hírem is: az, hogy a kormány bevezette a kötelező óvodába járást, tehát hogy hároméves kortól minden gyereknek óvódába kell járnia, na, ez már megoldást kínál. Megoldást kínál például az, hogy a kisfalusi iskolákat állami fenntartásba vettük, ami azt jelentette, hogy van tanár, van tanító, megkapja a fizetését, van eszköz az iskolában, és még fűtenek is, ezért el lehet menni az iskolába.

Az a gyerek, aki hatéves korában bekerül az iskolába, és nem rendelkezik az alapvető szociális, egyéb más készségekkel, az ott veszik el, az nem nyolcadik osztályos korában, az ott veszik el. A hároméves óvoda, óvódába járás, az ezt a problémát, úgy tűnik, elkezdte megoldani. Vannak már számok is, és én javasolom megnézni a PIRLS-mérésnek az eredményét, a háttérszámításokat, azok egyértelműen azt mutatják, hogy azoknak a gyerekeknek, akik már 87 százalékban óvódába jártak  azt hiszem, ez volt akkor a szám, nem értük el még a 100-at , egyébként pedig olyan iskolába jártak, ahol az állam biztosította a feltételeket, ezeknek a gyerekeknek  hívjuk őket hátrányos helyzetből indulóknak  a tanulási eredményessége itt már magasabb lett, mint a nemzetközi átlag, míg a két évvel korábbi TIMSS-mérés esetén, ami ugyanezt a módszertant követi, ott ez sokkal alacsonyabb volt. Tehát van ennek hatása; nyilván ezt akkor fogjuk látni majd, hogyha ezek a gyerekek részben elérik a negyedik osztályt, meg majd elérik a nyolcadik osztályt. A megoldást itt kell keresni az iskolarendszerben, és azt gondolom, hogy ezt a megoldást jelentős mértékben megtaláltuk.

A versenyképesség, Ander Balázs képviselő úr. Itt a 48. helyen vagyunk egyébként, nem a 60.-on, a két szám egy kicsit távol van egymástól. Ön említette a 2016-os GDP-arányos KFI-ráfordítást, 1,2 százalék volt, valóban igaz; 2015-ben ez 1,38 százalék volt, 2017-ben pedig 1,33 százalék volt  ez szintén nem magas, tehát ezt tegyük azért hozzá. Ebben is a jó hír az, hogy ez egy erőteljesen növekvő GDP mellett történt, és egyébként hogyha megnézzük, hogy 2002…, 2003 egész pontosan az a pillanat, amikor az Innovációs Alapot létrehoztuk, onnantól kezdődően 2017-ig milyen mértékben nőtt a KFI-ráfordításunk, akkor itt 2017-ben már 540 milliárd forint KFI-ráfordításról beszéltünk, ami 2002-ben 180 milliárd forint volt, tehát jelentősen növekedett. Ebben persze van olyan ügy, ami az összes olyan stratégiában szerepel, hogy az állami ráfordítást viszont nagyobb mértékben kell növelni, a vállalati ráfordításnak pedig lehetőséget kell adni, hogy még nagyobb mértékben nőjön. Annak, hogy nő a GDP, és arányosan egyébként valóban ez a szám így néz ki, annak pedig én azért alapvetően inkább örülök. Egy dolog biztos: hogy 2020-ra a kitűzött 1,8 százalékos célt a jelenlegi számításaink alapján el fogjuk tudni érni. Az Európai Unióban ez nagyjából 2,2 százalék lesz, és valóban vannak olyan országok az Európai Unióban  Németország, Hollandia, Ausztria , ahol elérték a 3 százalékot, egy egészen más állapotban, de az Európai Unió átlaga az olyan 2-2,2 százalék környékén van.

Feltett egy kérdést, hogy a jövedelemviszonyok hogy alakulnak. A pedagóguséletpálya-modell határozza meg az ő jövedelmüket is, tehát itt a kancellárnak az egyéb funkciókra vonatkozó dolgáról volt szó. A kiválasztás a Kjt.-nek megfelelően történik, ahogy történt egyébként az egyetemi kancellárok esetében is, ez teljes mértékben szabályozott.

Ami pedig a személyemet érintő dolgot illeti, önnek is el szeretném mondani, itt is elmondtuk nagyon sokszor, egyik olyan döntésben sem, ami bármilyen, az említett úriemberre vonatkozik, nem voltam olyan helyzetben, hogy dönthettem volna, mert részben nem voltam itt  2014 előtt, amikor a neptunos döntések megtörténtek , 2016-ban pedig, bocsánat, 2015-ben, amikor megtörtént a másik döntés, akkor pedig a felsőoktatásért feleltem. Úgyhogy értem én a vélelmezést, csak nem szükségszerűen tükrözi a valóságot.

Én azt gondolom, hogy nagyjából minden kérdésre válaszoltam, és most azon túl, hogy egy kicsit a témától eltértünk, szeretném megköszönni mindenkinek a támogatását. Én azt gondolom, hogy itt az ügyek pozitív ügyek, és ezek támogathatók, és kérek mindenkit, hogy támogassa ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)