Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gyorsan felcsíptettem a mikrofont, mert szerencsére annyiféle vélemény hangzik el ebben a vitában, és végre valódi vita kezd kialakulni, hogy fel kell kötnie azt a bizonyost az embernek, ha új érvekkel kíván hozzájárulni. Én épp ezért inkább azokra a területekre szorítkoznék, amelyeket eddig kevéssé érintettünk. Említettem kétperces felszólalásban egy, a munkaerőhiány kezelését valamilyen úton-módon szolgálni szándékozó kormánypárti javaslatcsomagnak az értékelését, és ezzel kapcsolatban el kell hogy mondjuk, a szakképzés érdemi átalakítása nélkül lényegében elképzelhetetlen az, hogy a demográfiai alapú munkaerőhiányból kialakuló problémákra reagálni tudjon az ország. Nem kell ehhez szakközgazdásznak lenni feltétlenül. Tehát az utóbbi egy évre visszagondolva  most csak itt a gondolataim között zongorázva  a Balaton partján szakács és pincér tekintetében nemcsak a több százezres, de akár a milliós bérek merültek fel. Az egészségügy munkaerőhiánya mindenki előtt ismeretes, most például az is, hogy a már kiemeltebbnek számító helyeken, mint ami a Honvédkórháznak a Podmaniczky utca felől elhelyezkedő sürgősségi intézménye, még ott is radiológushiányról számolnak be, és felmerült a hírekben az, hogy adott esetben a sürgősségi szolgáltatást nem tudja majd ellátni ez a központ, hiszen szeptembertől a hírek szerint nincsen megfelelő számú radiológusa.

Azt is el kell hogy mondjuk, ha valaki egy vízvezeték-szerelőt szeretne hívni, akkor szintén találkozik hasonló jelenségekkel, ahogy a BKK is minden kreatív eszközt megragad annak érdekében, hogy buszsofőrökre tegyen szert és kiképezze őket. Nyilvánvaló módon nem lehet a szakképzés feladata minden ilyen lyukat betömködni és minden hiányterületet megoldani, de az egészen biztos, hogy mellbevágó, amikor szembesülünk azzal, hogy a pályakezdő fiatalok 60 százaléka esetén igaz, hogy magasabb szakképzettségre kívántak szert tenni, és tehetnének szert egy jobb rendszerben, és még a munkaerőpiac is nyitott lenne az ő felszívásukra.

Tehát még egyszer szeretném kormánypárti képviselőtársaim figyelmébe ajánlani a 150-200 ezer közötti adatot, amit kormánypárti szakemberek és ellenzéki szakemberek is vallanak, hogy ekkora munkaerőtömeget azonnal fel tudna szívni a magyar gazdaság és fel is akarna. Éppen ezért mondtuk, az, hogy bizonyos expókra, bemutatókra vagy kiállításokra önök szerint tódulnak a diákok, ez nem szakmai érv, ez nem szakmai kategória. Ez egy percepció, ez egy érzés, egy benyomás, ami természetesen lehet pozitív sok mindenki életében, de szakmai érvként ne adják már el.

Tehát azért is érdekes, ahogy önök a szakképzéshez állnak, mert a Videoton tekintetében Székesfehérváron az okozott feszültséget, hogy az ukrán munkavállalók megjelenése adott esetben még a magyarok kárára is történhet meg, a Jobbik számtalan felszólalásban ecsetelte ezt a helyzetet, és nem ért a mezőgazdasághoz az az ember, aki azt állítja, hogy a magyar mezőgazdaságban ma nincsenek idegenből idehozott, úgynevezett vendégmunkások. Engem elképeszt az, hogy Indiából érkezett munkaerő dolgozik és egyébként tömegesen megjelenő mértékben a magyar mezőgazdaságban. Ez egy katasztrófa, hölgyeim és uraim!

Az én családom jó része szabolcsi származású, a nagymamám még egy Kisvárda melletti faluban született, és látom ott a falvakban azt a most éppen inaktív munkaerőt, amely a szakképzés rendszerébe bevíve, egy normális kollégiumi szisztéma mentén olyan szakképzettségre tehetne szert, hogy Kisvárdán vagy a környező kisvárosokban létező kompetenciák mentén valódi termelő, hozzáadott értéket biztosító munkahelyeken meg tudnák vetni a lábukat Magyarországon ezen az emberek. De az önök hibás hozzáállása miatt sokszor kimarad nagyon sok lépcsőfok, mert ezek az inaktív fiatalok nem mennek el, nem jutnak el a magyar szakképzésbe, nem jutnak el a kollégiumba, nem jutnak el a városba dolgozóként, adófizetőként, hanem sok lépcsőfokot megúszva, aki csak teheti  mondjuk úgy, megvan a két keze, két lába , elindul külföldre valami alacsonyabb képzettséget igénylő munkát elvállalni, ami lehet, hogy ideig-óráig magasabb bevételhez juttatja őt, de biztos, hogy nem ahhoz az életstratégiához, amit fiatalabb korában elhatározott, és egész biztos, hogy egy demográfiai tél közepén nem a magyar nemzetstratégiai érdekeket szolgálja az, ha további tömegek vándorolnak külföldre.

Azt is szeretném elmondani, hogy nálunk szerencsésebb nemzetgazdaságok szakértői nem itt tartanak, mint ahol most mi, hogy hogyan kéne toldozgatni-foldozgatni, mondjuk, a szakképzés rendszerét, hanem ott, hogy a robotizációra való felkészülés jegyében Németországban már kijelölték azokat a területeket, ahol munkaerő-felesleg fog jelentkezni 10-15 éves távlatban, mert az elképesztő gyorsan fejlődő technológiáknak köszönhetően  itt a köszönhetően azért egy idézőjelben értendő a jegyzőkönyvben  tömegek fognak az utcára kerülni. Számukra értelmes tevékenységet, normális munkavégzési lehetőséget kell találni, s erre szerintem nem válasz az, amit liberális oldalról gyakran hallok, miszerint feltétel nélküli alapjövedelmet kell majd adni annak, aki a robotok és a gyártósorok miatt úgymond felszabadul, és nem tud értelmes tevékenységbe fogni. Nem lehet a társadalmi motiváció kinyírásával és egy alapjövedelemmel rendezni ezt a helyzetet, hanem pontosan a gazdasági szerkezet észszerű, előregondolkodás mentén történő átalakításával most lehetne kijelölni azokat a hozzáadott értéket biztosító területeket, ahol a magyar munkaerő tömegesen elhelyezhető. Ennek kéne alárendelni a felsőoktatás bizonyos szegmenseit, ennek kéne alárendelni a szakképzést, és nyoma sincsen ezekben a javaslatokban ilyen távlati gondolkodásnak.

Miközben azt látjuk, hogy a Jobbik programjának megfelelően a XXI. századi digitalizációs eszközök oktatásba való bevitele egy markáns programpontként szerepel, a valóság talaján az jön szembe, hogy a szakképzéssel foglalkozó intézmények egy jó részében az elmúlt öt évben lényegében alig volt eszközbeszerzés, nem volt eszközbeszerzés, vagy elhanyagolható mértékben történt.

(14.20)

Mondjuk, a laboratóriumokra és a műhelyekre gondolok, miniszter úr. Ha nincs így, akkor kérem, hogy pontos statisztikával, pontos hivatkozással szálljon vitába ezen ellenzéki érvekkel, mert a valóság azt mutatja, hogy bizony minden eresztékén vérzik ez a rendszer.

És valóban, jogosan merült fel képviselőtársam részéről, hogy ha szakiskolák tekintetében előállhatott olyan helyzet, hogy mindössze heti hat tanóra maradt mindarra, ami nem testnevelés és nem a szűk értelemben vett szakmai tárgy, akkor hogyan tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy az oktatási rendszerből kikerülő állampolgár  derék, nemzeti érzelmű magyar emberként  jellemző módon itt, ebben a hazában akarja megtalálni a számítását. És nyilván senkit nem lehet erőszakkal visszatartani azok közül, akik kimennek külföldre, a többség egyébként kényszerből teszi ezt meg, az önök hibás gazdaságpolitikájából kifolyólag, de törekedni lehet rá motivátorokkal és orientáló eszközökkel, hogy bizony adott esetben a szakképzésben részt vevők is olyan oktatási rendszerrel találkozzanak, ahol nem csak néhány óra, nem csak felületesen jut a nemzettudat megerősítésére, vagy mondjuk a pénzügyi és fogyasztóvédelmi alapismeretek elmélyítésére, hogy később ugyanezekkel az emberekkel ne találkozzunk, mondjuk, hitelkárosultakként.

Ezek rendszerben működő dolgok, és pontosan ezt a rendszerszintű gondolkodást hiányoljuk a kormányzat részéről, ami szimpla felelőtlenség lenne kedvező gazdasági helyzetben, viszont egy demográfiai cél és egy kivándorlási spirál közepén egyenesen bűnnel határos. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)