Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy Nacsa képviselőtársam elhagyta az üléstermet. Előbb azt mondta, és felháborodottan kikérte magának, miért beszél az ellenzék itt olyasmiről, hogy nem történt meg a szakszervezetekkel való egyeztetés ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán. Azt javasolnám neki, hogy nagyon gyorsan menjen fel a Pedagógusok Szakszervezetének a honlapjára, és nézze meg azt a közleményt, amit ők kiadtak. Ugyanis pontosan arról panaszkodnak ott, hogy nem történt meg a társadalmi egyeztetés, ezért kérik azt, hogy ez ne kerüljön ide az Országgyűlés elé, vonják vissza, mert fenekestül felforgatná a szakképzés működését Magyarországon. Ennyit bevezetőnek.

Azzal kezdeném, amin talán jobban egyet tudunk érteni, ez pedig az előterjesztés 5. pontja a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény módosítása. Az általános indokolásban, miniszter úr, ott szerepel, hogy az innovációs ökoszisztéma javításának céljából kell ezt módosítani. Még egyet is tudunk ezekkel a célokkal érteni, viszont azért ilyenkor legalább azt engedjék meg, hogy ellenzékből emlékeztessük önöket arra, hogy hogyan alakulnak Magyarország versenyképességi mutatói.

A Világgazdasági Fórum legfrissebb felmérése szerint, tehát egy majd’ 140 országot tartalmazó lista szerint Magyarország a 60. helyen szerepel. Ennek a 60. helynek, ha nekünk, mondjuk, belső-afrikai országokkal kellene versenyeznünk, lehet, hogy még örülnünk is kellene, csak az a helyzet, hogy a mi versenytársaink a V4-tagállamokhoz tartozó szomszédos Szlovákia, valamint Lengyelország és Csehország. Ausztriáig már ne is menjek, de nyugodtan elmehetnék, mert azért mégiscsak itt lenne a kutya elásva, hogy kutatásra, fejlesztésre Magyarországon mennyit áldoz a magyar állam GDP-arányosan.

(A jegyzői székben Gelencsér Attilát dr. Vinnai Győző váltja fel.)

Nézzük ezeket a számokat! Magyarországon a K+F szektorra fordított összeg 1,2 százalék, szemben az osztrák 3 százalékos szinttel, ahol egyébként maga a GDP is jóval nagyobb. Tehát ez az összeg egy főre vetítve azt jelenti, hogy Magyarországon a siralmas 140 eurós szintről beszélhetünk, Ausztriában viszont ez a szám eléri az 1255 eurót évente, míg az Európai Unióban ez átlagosan az összes államra vetítve 600 euró körül mozog. Tehát irtózatosan, szörnyűséges módon le vagyunk maradva, tisztelt képviselőtársaim.

Aztán azt is hozzá kellene tenni, ha itt K+F szektorról van szó, hogy Magyarországon jellemző módon nem az emberi tudásba ruháznak be, hanem inkább betonba öntik sok esetben a pénzt. Meg is lett ennek az eredménye. Az, hogy az export-import tartalma a V4-ek közül Magyarországon a legmagasabb, sok mindent elárul, nevezetesen azt, hogy hiába tiltakoznak, Lengyelországhoz és Csehországhoz képest igenis összeszerelő üzem vagyunk. Ezen kellene változtatni annak érdekében, hogy legalább Lengyelországot meg tudjuk közelíteni, amelyik a WEF listáján a 39. helyen szerepel, Csehország pedig a 31. helyen.

(A jegyzői székben dr. Varga Lászlót Szávay István váltja fel.)

Jöjjön akkor a számomra fejsúlyosabb és több vitás pontot tartalmazó rész. Ez nem más, mint a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény módosítása  az előttünk fekvő törvényjavaslatban ez a második helyen szereplő nagyobb tétel , a kancellári rendszer bevezetése.

(14.00)

Önök arra hivatkoznak, hogy ez garanciát fog jelenteni a hatékony, felelős és elszámoltatható gazdálkodáshoz. Kérem szépen, akkor a mostani törvényeket, rendelkezéseket kellene ahhoz igazítani, illetve ezek is elegendőek lennének ahhoz, hogy ezek a célok teljesüljenek, nem pedig egy új helytartót beiktatni a rendszerbe! Mert ha ezeket a társadalmi egyeztetéseket lefolytatták volna, akkor bizony tudnák, a szakképzésben dolgozók jelentős része egyszerűen nem érti, hogy mi szükség van egy ilyen poszt kreálására. Ők úgy vannak vele, hogy bizony az a Fidesznek lesz egy újabb kádertemetője, vagy pedig, ha még durvábban akarunk fogalmazni, akkor igenis arról szól majd a dolog, hogy a kontroll totálissá váljon, és ezeken a helytartókon keresztül tudják irányítani azt a rendszert, amibe éves szinten, ha a szakképzésről beszélünk, a szakképzési centrumokról, akkor 175 milliárd forintot tesznek bele. És akkor még egyéb pályázati pénzekről nem is beszélünk.

Nagyon fogós, nehéz kérdés, miniszter úr, hogy ezeket az új vezetőket hogyan, miként fogják kiválasztani. Nyílt lesz-e a pályázat? Ugyanis a törvényjavaslat erről egy szót nem szól. Arról van itt szó, hogy ha megkapja öntől, miniszter úr, a kinevezését ez az új kancellár, akkor 60 napon belül majd a főigazgatói posztra ki fogják írni a nyílt pályáztatást. Kérdezem azt, hogy miért nem lehet ilyen módon, ha már bevezetik ezt a rendszert, miért nem gondolkodnak egy ilyen metódusban. Egyáltalán ki lesz az, akinek majd meghallják a hangját? Kivel fogják ezeket az álláshelyeket feltölteni?

Nagyon fontos álláshelyeket, hiszen azt azért látni kell, hogy a kancellár gyakorolja majd a szakképzési centrumot megillető tulajdonosi jogokat azokban a gazdasági társaságokban, ahol a szakképzési centrum részesedéssel rendelkezik. Tehát komoly pénzekről is szó van. Nem mellesleg pedig, ha csak a rendszerben dolgozókat nézzük, akkor egy komoly politikai hatalomról is szól a dolog, hiszen élet-halál ura lesz az új kancellár. Csak egy példa erre, miniszter úr. Azt írja a javaslat, hogy a főigazgató a foglalkoztatottak illetményének megállapítására a kancellár egyetértésével lesz csak jogosult. Ez hogyan fog működni? Tehát ott tanít egy szakképzési centrum tagintézményében, teszem azt, egy matematikatanár, és akkor őrá ettől kezdve nem a közalkalmazotti besorolás vonatkozik? Hanem? Nem értjük. Nincs pontosítva, miniszter úr. Nagyon szépen kérjük egyébként, hogy itt tegyenek valamiféle rendet, mert senki nem lát ebben a kérdésben világosan. És nemcsak mi, buta ellenzékiek, hanem bizony a Pedagógusok Szakszervezete sem. Tehát nem véletlen volt az, amit az elején mondtam, hogy tisztelettel kérik ennek a törvényjavaslatnak az ilyen formában való visszavonatalát.

Nem látjuk annak értelmét, hogy miért kellene egy újabb szabályozási fokozatot beépíteni ebbe a rendszerbe. Még egyszer mondom, ha a már meglévő jogosítványokon módosítanának, azt vennék sokkal komolyabban, akkor véleményünk szerint ezek a szakképzési centrumok adott esetben akkor is működni tudnának, jobban tudnának működni.

Ráadásul a kancellár kinevezése, érvelnek szakszervezeti részről, akikkel ezek szerint tényleg nem történt meg az egyeztetés, azt mondják, hogy sem a nemzeti köznevelési törvénynek, sem pedig a szakképzési törvény előírásainak nem fog megfelelni az ő végzettségükkel kapcsolatos elvárás. Elegendő lesz egy felsőfokú végzettség, illetve az, hogy egy gazdasági társaságban 3 éven keresztül vezető pozíciót töltsön be. De nekem ez a vesszőparipám. Miniszter úr, tudom jól, hogy ön egy olyan modernizációs sziget példájából szeret kiindulni, adott esetben joggal, mint mondjuk, Kecskemét.

Én viszont ilyenkor szoktam előhozni azokat a példákat, amelyek a leszakadó, perifériára szorított, gettósodó vidéki Magyarországról szólnak. Tetszik tudni, miniszter úr, azokból az iskolákból, ahol egyes nebulók háziállatai bizony-bizony pitbullok és rottweilerek, a családi példaképeik pedig adott esetben bűnözők és uzsorások. Rengeteg probléma terheli nevelési szempontból is ezeket az iskolákat. És az a helyzet, hogy ha önök abban gondolkodnak, hogy inkább odaraknak egy kancellárt, semmint azon morfondíroznának, hogy teszem azt, a szakképzési intézményekben miért nincsen szociálpedagógus, miért nincs iskolai szociális munkás, miért nincs horribile dictu, mondjuk, pszichológus, amire igen nagy szükség lenne, akkor önök rossz úton járnak. Mert teljesen másik oldalról közelítik meg ezt a problémát. És én nem akarom megkérdőjelezni az önök jó szándékát, csak az a helyzet, hogy azt a valóságot, amiről itt előbb Z. Kárpát Dániel képviselőtársam beszélt, önök sok esetben egyfajta elefántcsonttoronyból szemlélik, egyfajta rózsaszín üvegbúra alól, és ezekkel a mindennapi problémákkal egészen egyszerűen nem akarnak szembesülni. Amikor itt Vinnai képviselőtársam azt mondta, hogy tódulnak a bemutatókra, nyílt napokra a diákok, akkor azt is tegyük hozzá, hogy az 50 ezres kapacitást miért csak 18 ezer diákkal tudják föltölteni.

Egészen egyszerűen azért, mert a rendszer, a szakképzés Magyarországon nem vonzó. Azt kell mondjam, a szakképzés Magyarországon sok esetben zsákutcát jelent, sok esetben egyfajta pedagógiai elfekvőt jelent, ahonnét nincs továbblépés, ami bezárja az oda tévedt, oda kényszerült, oda kényszerített diákokat. Ezt összekombinálva azzal, miniszter úr, hogy Magyarországon egy olyan nagyon szomorú rendszer érvényesül, ami szerint ahová születtél, tulajdonképpen ott is maradsz, tehát a társadalmi mobilitás csatornái szinte végletesen bedugultak, ezeket a problémákat nem észrevenni szerintünk katasztrófához fog vezetni Magyarország olyan régiójában, mint például az északkeleti részek, ahol a lemorzsolódás is valami iszonyatos képet mutat.

Az a helyzet, hogy ezt valakinek előbb-utóbb meg kell fizetni. A társadalmi költségekkel ha most nem vagyunk hajlandóak szembenézni, akkor majd 10-20, adott esetben 30 év múlva kell szembesülnünk, nagyon brutális formában. És ha ezekről a problémákról beszélünk, akkor nem azért van, mert mi egy l’art pour l’art jelleggel egész nap egy-egy ilyen ülésnap során a kormányt akarjuk bántani, hanem azért, mert tessék elhinni akkor, önök is legyenek ennyire jóindulattal felénk, hogy igenis van felelősségérzet bennünk ennek az országnak a jövőjével kapcsolatosan, és ha ezeket a kérdéseket fölvetjük, akkor ezek a kérdések ezért vannak.

Az előbb mondtam, hogy csak 18 ezren választották a szakképzést ebben a tanévben összességében, a szakközépiskolákat pontosabban, tehát a korábbi szakmunkásképzőt Magyarországon. Nem is csoda egyébként. Ugyanis az a forráskivonás, ami 2010-11-ben megtörtént a rendszerből, valami egészen elképesztő. Polónyi számításai szerint 46 százalékos volt. És ha itt miniszter úr majd elmondja, hogy most viszont micsoda forrásdömping árad a szakképzés felé Magyarországon, akkor azt is tegyük hozzá, hogy ez sok esetben a korábbi elvonások visszapótlását jelenti csupán.

Látni kell, még egyszer mondom, azt, hogy ezekbe az iskolákba olyan diákok érkeznek zömmel, akik alapvető tanulási és szociális kompetenciagondokkal küszködnek. Nekünk, pedagógusoknak erre is oda kellene figyelni. Ezért nem értjük, hogy ha önök rendbe akarják tenni, mondjuk, a szakképzés rendszerét, és tényleg látják, hogy milyen problémák vannak, akkor miért kellett elutasítani azt a javaslatot, amelyik az iskolai szociálismunkás-hálózat kiterjesztéséről szólt? Higgye el, miniszter úr, ezekben az iskolákban óriási létjogosultsága lenne az ilyesféle új posztok létrehozásának is, nemcsak a kancellárok megjelenésének.

Ha mi azt látnánk, hogy van fogadókészség az önök részéről arra, hogy ezekre a problémákra kinyissák a füleiket, akkor lehet, hogy mi is az önök szempontjából talán egy kicsivel konstruktívabban tudnánk hozzáállni az ilyesféle kancellári ötletekhez, mert azt tudnánk mondani, hogy igen, akkor történt egy olyasféle elmozdulás, amire óriási szükség volt. Ez a lebutított képzés, ami azt jelenti, hogy sok esetben… Igen, lebutított képzés, meg kell nézni, mi történt a közismereti óraszámokkal. A könnyebb ellenállás felé mozdultak el, amikor 20 százalékkal csökkentették a közismereti órák számát, arányát Magyarországon a szakképzésben. Sokan azt mondták szakértők közül is, hogy ez bizony a könnyebb ellenállás, a problémák elől való megfutamodást jelenti az önök részéről, nem pedig a problémákkal való szembenézést.

Nos, van még egy súlyos kérdés, ez pedig a digitális kompetenciák fejlesztése, amivel teljes mértékben egyet tudunk érteni. Viszont, hogy ez a zárt rendszerű távoktatási képzésmenedzsment-rendszer egészen pontosan mit takar miniszter úr, azt kérem öntől, hogy egy kicsit próbálja meg árnyalni, cizellálni.

(14.10)

Mert azért engedtessék meg, de hadd éljünk már a gyanúval, hogy ha mondjuk, milliárdos beruházások történnek ebben a tekintetben, könnyen járhatunk úgy, mint a krétarendszer kapcsán, ahol, miniszter úr, voltak hibák, és azt is lehet tudni, hogy az ön egykori barátja, illetve üzlettársa volt az, aki a magyar állam részéről egymilliárd forintot kapott. És nem itt kellene egyébként elkezdeni ezt a problémát sem fölfejteni, hanem mondjuk, azzal kellene törődni, hogy a szakközépiskolákban, tehát a korábbi szakmunkásképzőkben hogy lehet az, hogy a 9. éven mindösszesen egyetlenegy informatikaórája van a diákoknak.

Tehát ha valóban az lenne a cél, hogy a magyarországi digitális oktatási stratégiát elősegítsék és bővüljön az infokommunikációs rendszerek alkalmazása a magyarországi szakképzésben, akkor meg kellett volna változtatni ezeket a számokat, ezeket az órarendi számokat, és ha ez mind-mind komoly cél lenne az önök számára, miniszter úr, akkor az megengedhetetlen lenne egy XXI. századi és a versenyképességet hirdető Magyarországon, hogy hetente egyetlenegy informatikaórája legyen ezeknek a diákoknak. Ez talán elment egy kékgalléros szakmunkásképzésben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a XX. században jó volt, de a XXI. század fehérgalléros szakképzéséhez ez édeskevés lesz. Köszönöm a figyelmét. (Taps a Jobbik soraiban.)