Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Egy olyan törvénymódosítás fekszik előttünk, amelynek rendelkezései különböző súlyúak, különböző jelentőségűek és különböző minőségűek. Ezeket szeretném végigvenni és így részletezve fejtem ki az MSZP frakciójának álláspontját.Vannak olyan kérdések ebben a törvényjavaslatban, amelyeket nehezen lehet vagy fölösleges kritizálni, legföljebb egyes részleteiben érdemes különbséget tenni. Annak, hogy a hallgatói normatívát emelik, már éppen ideje, minthogy 9 éve nem csináltak semmit, történetesen egyetlen fillérrel sem emelkedett a normatíva, így aztán most azt üdvözölhetjük, hogy 9 éves hagyományukat megtörik. Annak bevezetési módja  hogy szakaszokban vezetik be  még így is kritizálható, az azonban nem megbocsátható, hogy kormányzásuk 8 éve alatt a hallgatók ebbéli állami támogatásával az égadta világon semmit nem kezdtek.

Vannak a továbbiakban olyan paragrafusok és rendelkezések, amelyek kétségkívül különbözőképpen közelíthetők meg, ilyen a rektorok 65 éves korhatára, illetve annak enyhítése. Erre ha a törvény kitér, akkor nyilván el kell mondani az érveket. Amíg a Fidesz vezérszónokát nem hallgattam meg, addig ezt akár támogathatónak is tartottam volna a törvény szerint, ennyire kiélezve azonban egy egyetem vezetésének struktúrájára és személyére, hogy idézzem, személyi prosperitására  ezt majd még végiggondolom, hogy mit jelent , ez így már valóban fölkelti az ember érdeklődését, hogy akkor most önök valóban a magyar felsőoktatást akarják-e szabályozni, vagy a Debreceni Egyetemnek tesznek egy gesztust.

Ha mégiscsak a magyar felsőoktatásról beszélünk  mert a törvénymódosítás egyébként ezt tartalmazza, és nem mást , akkor érdemes elemezni  ahogy a Jobbik vezérszónokának tartalmas hozzászólásában ez fel is merült  bizonyos tapasztalatok és idő, évek után, hogy a kancellári rendszer és a rektori rendszer együttesen, magyarul hogy kettős vezetés van a magyar felsőoktatásban, ez milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal jár.

Nem gondolom, hogy ebben a felszólalásban akarom vagy fogom most kifejteni az egész megítélését, annak a felvetése azonban, hogy ennek a tapasztalatai ennyi év után már összegezhetők, azt gondolom, hogy helyes. Hogy mégis egyfajta következtetést előrebocsássak: én nem látom annak előnyét, hogy egy intézményben két vezető van. Egyszerűen nem látom annak előnyét, hogy az évszázados egyetemi autonómia sérüljön.

Annak látom gyakorlatát, hogy vannak országok, intézmények, intézménytípusok, ahol váltottak, de tessék mutatni nekem még egy országot, amely egyébként részben megőrzi az évszázados hagyományt, de mellételepít egyébként egy leginkább amerikai típusú menedzsmentvezetést, és a kettőt együtt csinálja. Ilyen az Egyesült Államokban sehol nincsen, ilyen Nyugat-Európában sehol nincsen, Közép-Európában és más országokban pedig a rektori vezetés mint típus a megfelelő. Itt sikerült vegyíteni a kettőt. Ez részben egy sereg párhuzamosságot hozott sok-sok felsőoktatási intézményben, érdemes majd körüljárni, hogy az egyes intézmények milyen feladatokat, főleg financiális feladatokat szerveztek ki saját intézményükön kívül, amely a magyar államháztartásnak  minthogy ez állami támogatásból van  külön költségébe került, és hogy valóban mennyire személyfüggő a rektor és a kancellár viszonya, és ez mennyire befolyásolja az adott felsőoktatási intézmény színvonalát, működését.

(11.20)

De ezt csak jelezni szerettem volna, mert egyébként önmagában az, hogy 65 éves kornál mereven meghúzzunk egy szabályt az akadémiai felsőoktatási életben, ennek én különösebben nem vagyok híve. Nem ismétlem meg még egyszer, hogy ez lett volna az általános véleményem, ha nem hallok egy másfajta indoklást.

Ami a törvénymódosításnak egy egészen sajátos passzusa  egyáltalán nem csodálkoznék, ha az egész törvényjavaslat ebben a formájában azért született volna, hogy ez benne legyen, illetve hogy ezt azért hozták és tettek hozzá körítést, hogy ezt a bizonyos…  az Oktatási Hivatal nemzetközi feladatkörének kiszélesítését megtárgyalják. Kérem szépen, ez olyan mértékben álságos, mintha önök kisebbségből kormányoznák az országot, és állandóan attól tartanának, hogy minden paragrafust az ellenzék jóváhagyásával tudnak csak megcsinálni. Miért nem mondják már ki, az isten szerelmére, hogy ez a CEU-ról szól?

Ez az egész rendelkezés semmi másról nem szól, mint ahogy a korábbiakban semmilyen negatív felütése nem volt annak, amikor az egyesült államokbeli Notre Dame Universityvel kötötték meg a megállapodást és ezt kormányszinten aláírták, nem beszélve a neves thaiföldi Mahachulalongkornrajavidyalaya (Szórványos taps és közbeszólások: Ez igen!  Bravó!  Dr. Rétvári Bence: Szép volt!) Egyetemmel kötött megállapodásról. Az államtitkár úr csodálkozó tekintetére nézve szívesen elmondom még egyszer, hogy a nevezetes thaiföldi egyetemet Mahachulalongkornrajavidyalayának hívják. (Derültség.) De nem is a nevek gyakorlása itt a dolog lényege, hanem hogy akkor, amikor ezzel az egyetemmel a Tan Kapuja Egyetem megkötötte a megállapodást  Mahachulalongkornrajavidyalaya, csak hogy gyakoroljuk együtt , akkor semmilyen problémája nem volt az államnak, és egyáltalán nem gondolta, hogy az Oktatási Hivatal nemzetközi jogkörét ki kellene terjesztenie.

Én azt látom, hogy önök húzni akarják az időt, és ebben semmilyen szakmaiság, kizárólag politika van. De minthogy politikusok vagyunk és önök politikai kormányzást végezhettek, ezért azt gondolom, hogy ezt nyugodtan kimondhatnák. Itt van például az Európai Unió  még nem kell negatívan csóválni meglévő fejüket  oktatási biztosának tegnapi véleménye. Navracsics Tibornak hívják, aki azt mondja: „Természetesen azt szeretném, ha az én hazám nem erről lenne híres, hanem itt egy rendezett ügy lenne, és a Közép-európai Egyetem tudná folytatni rendezett körülmények közt a működését Budapesten.” Ez a rendelkezés azért álságos, mert tartalmi okoknál fogva akár elképzelhető lenne, de ennek az okát tudtuk öt évvel ezelőtt is, tíz évvel ezelőtt is, csak nem gondoltuk, hogy a kormány vagy az éppen a kormány rendelkezésére álló Külügyminisztérium, jelen esetben a Külgazdasági és Külügyminisztérium mellett és helyett még egy intézménynek kellene nemzetközi felsőoktatási ügyekben állást foglalni.

Miből gondolják, hogy az Oktatási Hivatal most egyik pillanatról a másikra minden tekintetben tudásbővítést elszenvedve, idézőjelben, nemzetközi ügyekben az eljárást úgy tudja lefolytatni, hogy ez az országunknak többet ad és jelent, mint akár a felsőoktatási intézmények közötti bipoláris, akár a kormányok közötti eddig meglévő kapcsolat? Ez, kérem, nem erről szól, ezt önök is tudják. Nem az Oktatási Hivatal feladatát akarják bővíteni, hanem húzni akarják az időt a New York állammal való szerződés megkötésével a CEU ügyében. Ez teljesen nyilvánvaló.

De ha önök azt gondolják és azt mondják, hogy ezt most nem akarják, akkor kétharmados többség birtokában nyugodtan kimondhatnák, hogy önök ezt nem akarják. Megjegyzem, ezt úgyis mindenki tudja. De ha már ez így van, akkor ebből ne egy teljes rendszert csináljanak, mert aztán most hogy jön a többi thaiföldi egyetem, megriadva ettől a rendezéstől? Itt dörömbölnek a kapunkon, hogy még több még hosszabb nevű egyetem szeretne magyar felsőoktatási intézménnyel kapcsolatot létesíteni. Eddig ment, de most, hogy ezt a fránya rendelkezést meghozzák az Oktatási Hivatal nemzetközi jogainak, jogosítványainak kibővítésével, nem fog egy sem jönni.

Ezért kérem, mondják ki, hogy mit akarnak. Mondják el, hogy mi a politikájuk, és akkor ehhez világosan lehet a véleményünket megfogalmazni, bár a sejtésünk és a valóság, mondjuk, százszázalékos átfedésben van egymással. Ezért ezt a vitát, tisztelt kormány, tisztelt államtitkár úr, mi érdemi vitának tartjuk. Elhangzottak már vélemények, kormánypárti oldalról is megfontolandó, ellenzéki oldalról is fontos gondolatok. Az MSZP-frakció a támogatását, illetve a nem ellenszavazatát attól teszi függővé, hogy a vitában felmerült kérdésekre a kormány, illetve ön, igen tisztelt államtitkár úr, hogyan reagál. Biztos vagyok benne, hogy megvan a kurázsi önben, hogy elmondja a tényleges véleményt.

Ahogy említettem, különböző jellegű, különböző szintű és különböző fontosságú intézkedések együttese ez a törvénymódosítás, de leginkább az én véleményem szerint arról szól, amit az utóbbi néhány gondolatomban kifejtettem. Ettől tesszük tehát függővé, hogy hogyan viszonyulunk a szavazáskor. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)