Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Nemcsak azért jelentkeztem szólásra, mert kormánypárti képviselőtársaim hiányolták a hozzászólásomat, hanem azért is, mert szeretném megosztani a Párbeszéd álláspontját.Nagy örömmel láttuk, hogy a családtámogatásról és a nyugdíjbiztosításról nyújtottak be egy salátatörvényt, mert pontosan ez az a két terület, ahol a Fidesz-kormánynak elképesztő adósságai vannak a társadalom nagy rétegei felé. Az, amit a családtámogatások címén elővezettek, illetve amit az idősekkel szemben megengedtek maguknak, az minden lózung, propaganda és álhír ellenére több mint elégtelen. Nézzük meg például, ebben a törvényben is mi szerepel: néhány technikai módosítás, pontosítás. Sokkal fontosabb azonban, ami nem szerepel benne. Nem emelik továbbra sem a családi pótlékot, a gyest, a gyedet, az öregségi nyugdíjminimumot, a százezer forintnál alacsonyabb nyugdíjakat. Nem kodifikálják azokat az ígéreteket, amelyekkel megpróbálták leszerelni a társadalmi elégedetlenséget, így például az ápolási díj emelését sem látjuk viszont ebben a javaslatban, nem látjuk az örökbefogadói díj bevezetését. Úgyhogy ezekkel a területekkel kapcsolatban néhány gondolatot engedjenek meg, hogy mi az, amit elvárna a Fidesz-kormánytól a magyar társadalom, illetve az érintett társadalmi csoportok.

Ha a nyugdíjasok két legfontosabb problémáját kellene kiemelni és most elsősorban magukkal a nyugdíjakkal és azok értékével kapcsolatban, akkor tényleg ott kezdődik, hogy maguk azt ígérték, hogy megvédik a nyugdíjakat, ami azt jelenti praktikusan, hogy nem emelik őket, hanem szinten tartják. Tehát miközben sikerült nagy nehezen kikeveredni a gazdasági válságból és végre a bérek az elmúlt években elkezdtek emelkedni, a nyugdíjak nem követik ezt az emelkedést, teljesen elszakad az aktív és a nyugdíjas-háztartások jövedelme egymástól. Egyre szélesebbre nyílik az olló.

Ráadásul a nyugdíjas-infláció száguld minden ellenkező kimutatás dacára. Most idén, amikor tényleg meglódult, most már közel 4 százalék az infláció, és ehhez képest a 3 százalék alatti nyugdíjemeléssel nem lesznek boldogok, hiába próbálják őket Erzsébet-utalvánnyal vagy bármilyen nyugdíjprémiumnak álcázott és hosszú távon semmilyen tartós hatással nem bíró intézkedéssel elvakítani.

Vagy nézzük meg, hogy állunk a családtámogatással, hogy állunk a gyermekvállalás támogatásával! Az a helyzet továbbra is, hogy a gyermekvállalás Magyarországon ma nagy eséllyel a szegénység vállalását is jelenti. A gyermekes családokban a szegénységi kockázat sokkal magasabb. A teljes társadalomban 30, a gyermekes családokban 42 százalék él a létminimum alatt. Ha pedig az egyszülős családokat nézzük, a legkiszolgáltatottabb családokat, ott gyakorlatilag kétharmados a szegénységben élők aránya.

Tehát ha annyira büszkék akarnak lenni valamire, és tényleg ez lenne a kormányzásuk legalább idei kiemelt célja, akkor talán oldják meg azt, hogy a gyermekszegénység visszaszoruljon, hogy ne éljen 750 ezer magyar gyerek a létminimum alatt, hogy ne éljenek Magyarországon két és fél millióan olyan lakásban, amely nem alkalmas igazából az egészséges emberi lakhatás igényeinek a kielégítésére, hogy ne legyen 50 ezer éhező gyerek, ne legyen 200 ezer alultáplált gyerek. Tehát ha, mondjuk, emelnék a családi pótlékot, ami minden gyermekes családhoz eljut, mert ez valóban a gyermekek után járó támogatás és nem egy munkabérrel összefüggő kedvezmény lenne, akkor talán ebben a küzdelemben is eredményesebbek lennének; vagy ha támogatnák a Párbeszéd azon kezdeményezéseit, az ingyenes gyermekétkeztetés kiterjesztését az alapjövedelem bevezetéséig, amelyek valóban felszámolnák a szegénység szélsőséges formáit, akkor előbbre jutnánk.

Az a helyzet azonban, hogy az önök családpolitikájának egész megközelítésével probléma van, hiszen önök csak azokat a családokat szeretnék támogatni, akik úgymond érdemesek, vagy az önök meggyőződése, ideológiája szerint méltók arra, hogy az állam is támogassa őket. Ezek pedig a középosztálybeli, de inkább felső középosztálybeli és felsőosztálybeli családok. Hozzájuk megy a szociális támogatásoknak, az otthonteremtési támogatásoknak és egyébként a nem pénzbeni, hanem a közszolgáltatásként igénybe vehető ellátásoknak, támogatásoknak is túlnyomó része. Egy perverz újraelosztás van, éppen azokat nem támogatja a fideszes állam, akiket a leginkább rászorulónak gondol mindenki egyébként ebben a társadalomban. Hogy tényleg ne ismételjem hosszan, hogy mely családokat támogatnak kiemelten: Orbán, Mészáros, Garancsi és ehhez hasonló családneveket lehet itt elmondani.

A másik embertelen vonása az önök családpolitikájának, hogy munkához kötik ezeket a támogatásokat. Tehát ha egy gyermek szülei elveszítik a munkahelyüket, akkor önök szerint az a gyermek elveszíti a jogát arra, hogy családtámogatásokat kapjanak utána. Ez elképesztő! Ilyen még a világon nem volt, szerintem ez Európa szégyene, úgyhogy ha azt gondolják, hogy maguk egy családbarát kormányzást valósítanak meg, akkor talán üljenek le, gondolják át, és onnan folytathatjuk ezt a társalgást.

De nem meglepő, hogy a szemléletük végtelenül elavult, hiszen azt valami ókonzervatív eszmerendszerből próbálják levezetni és nem azoknak az országoknak a családpolitikájából, amelyek sikeresek ezen a téren. Tehát ha valóban magasabb gyermekszámot szeretnének, akkor a skandináv modellt követnék és nem valamiféle sosemvolt középkori keresztény politikát, és nem a gendert tennék meg fő ellenségnek, amely mindösszesen annyit mond, hogy vannak a társadalomban nemek, és ezeknek a nemeknek különböző tapasztalatai vannak, különböző szerepei és feladatai az élet során. Nem tudják, hogy mi az a gender; az nem egy ideológia, az egy tudomány. De Nacsa képviselőtársam úgysincs itt, úgyhogy most nem tartok neki továbbképzést. Azért azt elmondanám, hogy egy olyan tanulmány, egy olyan előterjesztés sem született, amely azt mondta volna, hogy az óvodás gyerekek kezéből ilyen vagy olyan típusú játékokat ki kellene venni. Hadd mondjam el neki, hátha majd elmesélik, hogy vannak fiaim is, lányaim is, és játszottak a fiúk is babával és a lányok is kisautóval, és semmit nem vettünk ki senkinek a kezéből fordított esetben sem. Mégis nagyon egészséges lelkületű gyermekek nevelkedtek belőlük. Úgyhogy megnyugtathatom őt, hogy a babával és a kisautóval játszás nem valami olyan dolog, ami megnyomorítaná a gyermekek lelkét és a társadalmat.

Amikor megint csak Nacsa Lőrinc éjsötét hozzászólására kell visszautalnom, mert arról beszél, vagy általában a KDNP-sek arról beszélnek, hogy minden gyermeknek joga van egy anyához és egy apához, akkor az a baj, hogy maguk azt értik alatta, hogy azonos nemű párok ne vállalhassanak gyereket. Ezzel két nagyon komoly probléma van. Az egyik, hogy vállalnak, tehát jó lenne, ha beköszönnének néha a valóságnak, amely ott jön szembe. Másrészt pedig valóban minden gyermeknek joga lenne két szülőhöz, de ez azt is jelenti, hogy nem az a családmodell kell hogy érvényesüljön, amit maguk erőltetnek, hogy apa talicskázza haza a pénzt, anyuka pedig otthon marad akkor is, ha egyébként nem ez a célja és nem ez volt a terve az életben. Egy méltányosabb munkamegosztás, a magánélet és a munka összeegyeztethetősége és egy XXI. századi egyensúlyának kialakítása lenne az, vagy legalábbis az erre való lehetőség megteremtése, ami előbbre vinne a családpolitikában, előbbre vinne a népesedéspolitikában. Ha például beszélnének kicsit arról, hogy az apáknak is van szerepe a gyermekvállalásban és az anyáknak, a kisgyerekes anyáknak is van szerepük a munkaerőpiacon, vagy legalábbis meg kell hogy kapják a lehetőséget erre, akkor az azért eléggé előremutató lenne. Sőt elmondom: a termékenységi arányszámot is ez növelné és nem ez az ezoterikus keresztény bullshit, amit időnként levágnak.

Tegnap vagy tegnapelőtt, azt hiszem, maga Harrach Péter bírta elmondani, hogy akinek négy gyereke van és nőből van, az már úgysem megy dolgozni és ne is menjen. Szeretném jelezni, hogy az én páromnak például négy gyereke van, közös négy gyerekünk van és megy dolgozni, de csak azért, mert annyira jó fej a cége, hogy lehetővé teszi azt, hogy négy órában vállaljon munkát. A magyar kormánynak semmilyen olyan támogatási rendszere, ösztönző rendszere nincs, ami a részmunkaidőt, az atipikus foglalkoztatást, a kisgyermekes anyák munkavállalásának, ismételt munkába állásának a megkönnyítését támogatná. Ez lenne például egy olyan irány, amely valóban a gyermekvállalás támogatásának irányába hatna és nem az a kizáró, kirekesztő, fundamentális keresztény, néha szélsőjobboldaliba átcsapó családpolitikai támogatási rendszer, amit most önök erőltetnek.

Tehát ha valódi népesedéspolitikai fordulatot akarnak, akkor javaslom, hogy nézzék meg a szociáldemokrata északi modellt, a skandináv modellt, hogy az hogyan működik, és javaslom ennek a követését. A Párbeszéd mindenesetre továbbra is ilyen értelmű javaslatokat fog benyújtani az Országgyűlésnek. Köszönöm szépen. (Dr. Varga László tapsol.)