Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Napirend előttimben már elmondtam azokat az adatokat, amivel most is kezdem a felszólalásomat. Nacsa Lőrinc képviselőtársamnak mondanám, hogy ha annyira fényes lenne a helyzet, akkor nem azokat az adatokat kellene felolvasnom, amit most fel fogok olvasni. Lehet, hogy a termékenységi ráta nőtt, de kevesebb gyermek születik. (Nacsa Lőrinc: Biztos, hogy nőtt.) Kevesebb gyermek születik. 2008-ban 99 149 gyermek született, de mondhatnám a 2005-ös évszámot is: 97 496 gyermek. 2010-ben 90 335, 2011-ben 88 049, 2014-ben 91 510, majd 2016-ban tudták a legjobb eredményt elérni, ami akkor is csak 93 063 gyermek, és 2017-ben 91 577. Most nem leszek álságos, képviselőtársam, de ön is tudja, és államtitkár asszony is tudja, és mi is tudjuk, hogy sajnos nem lehet megfordítani a tendenciát a következő időszakban, azért, mert a szülőképes korú nők száma rettenetes módon csökken Magyarországon. És bármennyire hangoztatják, hogy jobb a helyzet, nem lesz trendforduló. És önök arról nem beszélnek, hogy minden hatodik magyar gyermek külföldön születik meg, és minden tizedik szülőképes korú nő már külföldön van. Ezekről az apróságokról önök állandóan megfeledkeznek.

Külön megütötte a fülemet államtitkár asszonynak az az egy mondata, Nacsa képviselő úr is mondta, hogy a házasságban született gyermekek száma. Önök miért rugóznak folyamatosan ezen, hogy csak az az értékes család, aki házasságban nevel gyermeket? Élettársi viszonyban ma Magyarországon 42 százalék nevel gyereket. Miért beszélnek önök úgy ezekről a családokról, mintha azok nem lennének ugyanolyan értékes családok, mint akik házasságban nevelik a gyerekeket? Vagy miért nem beszélnek arról a több mint egymillió családról  és itt vannak élettársi viszonyban és házasságban élők is , akiknek nincsen gyermekük? Egymillió családról!

Hadd kérdezzem már meg önöket, hogy miért nem beszélnek, mondjuk, arról az 50 ezer gyermekről, akik úgy hagyták el az iskolát, hogy nincsen végzettségük. Csak azért, és legtöbb esetben azért, mert szegénységi okok miatt kiemelik az iskolából a gyermeket, csak azért, hogy a családi pótlék helyett, mondjuk, közmunkára tudja a szülő küldeni, mert így nem halnak éhen. Ezekről az apró problémákról önök nem tesznek említést.

Vagy amiről a törvénymódosítás is szól, bár jobbikos képviselőtársam finoman fogalmazott, hogy a minibölcsődék létrehozatalát kitolják két évvel, meg bevezetnek egy támogatási rendszert, és közben, remélem, államtitkár asszony is olvasta ma a szoboravatás közepette, hogy megbukott a bölcsődeépítési programja a kormánynak. Ön jelentette be 2015-ben, hogy körülbelül 12 ezer férőhelyet hoznak létre a következő időszakban, ebben sikerült ezer férőhelyet létrehozni.

Bevezették a bölcsődei térítési díjat, majd most kitalálták, hogy támogatják azokat a családokat, akik bölcsődébe akarják a gyermekeiket járatni, 40 ezer forinttal. Csak, államtitkár asszony, szerintem el kellene törölni ezt a bölcsődei térítési díjat, jobban járnának, ráadásul a pályázati rendszert úgy írták ki, hogy most vitatkozunk erről a törvényről, és november 9-től november 30-ig kellene beadni ezeket a pályázatokat, hogy a támogatást meg tudják szerezni. Ugye, ezt nem gondolják komolyan? Még lényegében tudomást sem szereznek a családok róla, de pályázzanak!

A másik meg, hogy pont ott nem tudnak pályázni a családok, ahol a legégetőbb szükség lenne rá. Ez a közép-magyarországi régió, ez Budapest, Pest megye, Budapest és környéke, mert a legtöbb férőhelyhiány itt és a nagyvárosok környékén tapasztalható Magyarországon, és a közép-magyarországi régióban nem is pályázhatnak erre.

A másik, államtitkár asszony  mert tudom, hogy mikor nekem ma nemsokára el kell mennem, akkor azt fogják mondani, hogy bezzeg Bangóné nem ülte végig a vitát , hogy ma el kellett volna jönni arra a tévévitára, amire meghívták önt is, államtitkár asszony, ahol vitatkozhattunk volna egy tévécsatornán az elmúlt évek családtámogatási rendszeréről. Mert nyilvánosan is kellene vállalni ezeket a vitákat, ahol ütköztetni tudjuk… (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Persze, a parlament! Hol nyilvános, képviselő úr? Hol nézhetik? Lekorlátozták teljes mértékben. Miért nem lehet már a Duna TV-n nézni reggeltől estig úgy, ahogy régen volt a rendszerben, és nem csak interneten, vagy csak úgy, hogyha véletlenül valamelyik csatorna bevállalja az internetes közvetítést? Úgyhogy már úgy sem tudják nyomon követni, mint ahogy 2010 előtt a parlamenti vitákat.

Ha ezt a törvénytervezetet megnézzük, akkor nagyon sok mindent vártunk volna a bejelentett családtámogatási rendszerekből, hogy miket fognak idehozni elénk, és közben ezek kimaradtak, akár a nyugdíjrendszert ha nézzük, akár a családtámogatási rendszert. (Nacsa Lőrinc a telefonját felemelve mutatja az internetes parlamenti közvetítést.) Beszélünk itt a módosítással kapcsolatban, hogy bürokráciacsökkentés… Örülök neki, képviselőtársam, hogy nemcsak élőben néz, hanem interneten is.

(16.30)

Bürokráciacsökkentés: aki ma ismeri a rendszert, egy árvaellátás  már többször elhangzott a felszólalásban , ma Magyarországon, ha egy árvaellátást, árvasági ellátást meg akarnak állapítani, államtitkár asszony, van olyan eset, hogy több mint fél évbe kerül, és úgy, hogy a legnagyobb szükség olyankor van, amikor elveszíti vagy az édesanyát, vagy az édesapát a család, akkor nagyon működni kellene a rendszernek, mert a legfontosabb, hogy anyagilag ne legyen kiszolgáltatott helyzetben. Van olyan eset, hogy több mint fél évig nem tudja akár a családi pótlékot megkapni az árván maradt gyermek, vagy akár magát az árvaellátást is. Önök most azt mondják, hogy bürokráciacsökkentés fog ezen a téren is megvalósulni. Hogyan fogják ezt megvalósítani, amikor most lesz a közszférában leépítés? Ha önök beszélgetnének, mondjuk, a Kincstárnál dolgozó emberekkel  direkt említem a Kincstárat, mert ez a szervezet utal ki nagyon sok családtámogatási rendszert , már most beledöglenek a túlmunkába, és még most az vár rájuk, hogy elbocsátások lesznek attól az állami szervtől is. Nem tudom, hogyan fog ez a bürokráciacsökkentés megvalósulni, államtitkár asszony.

Nagyon sok mindent mondtam, hogy vártunk ettől a törvénytől, hogy be fogják jelenteni. Mondjuk, jó lett volna, ha már azt látjuk, hogy bejelentik a családi pótlék emelését. Hivatkoznak itt folyamatosan arra, hogy a családi adókedvezménnyel hány száz milliárd forint maradt a magyar családoknál. A családi pótlékot annak idején azért vezették be, mert ez a gyermek juttatása volt. Önök különbséget tesznek gyermek és gyermek között. Önöknek nem egyforma ma minden gyermek, sőt most már önöknél hosszú évek óta, több mint 8 éve azt látjuk, hogy vannak kiemelt családok, vannak kiemelt gyerekek, és vannak azok, akik maradnak az oktatási rendszerben, a szociális ellátórendszerben és a családtámogatási rendszerben.

Délelőtt is elmondtam, hogy ha megnézzük az adóbevallásokat, akkor azt látjuk, ma a bevallott adójövedelmek alapján elmondhatjuk, hogy körülbelül 500 ezer ember annyi jövedelmet szerez meg Magyarországon csak a legálisan látott jövedelmekből, mint a maradék 2,8 millió ember. Én azt gondolom, hogy minden jóérzésű ember azt mondhatja, hogy ez nagyon nincsen jól. Vagy ha megnézzük, hogy minimálbéren hány ember van ma foglalkoztatva, több mint 1,4 millió emberről beszélünk. Én azt gondolom, hogy ezekről a problémákról önök nem sok szót ejtenek a vitákban. Nem értjük folyamatosan, hogy amikor a törvényeket idehozzák elénk, akkor azt várná az ember, hogy azokat a családtámogatási formákat fogják most a parlament elé hozni, amiket már hónapok óta bejelentettek, és közben teljesen másról olvasunk majd a törvény kapcsán.

Nagyon szerettük volna, ha azt látjuk, a másik ilyen támogatási rendszer a CSOK-program, amire hivatkoznak folyamatosan. Államtitkár asszony, 90 ezer családról beszélünk eddig, ez a gyermeket nevelő családok 3,2 százaléka, aki igénybe tudta venni, és ha hozzávesszük még a gyermektelen családokat is, akkor csak 2,4 százalékáról beszélünk, akkor szerintem akkora nagy sikerekről nem kell itt beszélni a Ház falain belül, és néhány héttel ezelőtt önök megszüntették a lakás-takarékpénztári támogatási rendszert, amihez meg, azt mondhatjuk, több mint egymillió család tudott hozzájutni. Nézni kellene néha, államtitkár asszony, a számokat, hogy melyik támogatási rendszer… (Novák Katalin, nevetve: Ez demagógia.) Lehet ezen nevetni, államtitkár asszony… (Novák Katalin: Csak van egy szint, ami fölött már nem lehet megállni.) Demagógia, államtitkár asszony, demagógia? Akkor tükörbe kellene nézni a kormánypárti képviselőknek, a kormánytagoknak, hogy mi a demagógia, és arról kellene beszélni. Folyamatosan hallgatjuk a parlament falain belül, hogy mekkora sikereket értek el.

Államtitkár asszony, ha a családtámogatási rendszer működne, és a módosított családtörvényről meg nyugdíjtörvényről, amiről beszélünk, és arról még nem is beszéltünk, hogy majd ide fog kerülni a parlament elé, hogy hogyan fogják, mondjuk, a nyugdíjasokat kisemmizni egy törvénymódosítással, hogyan teszik lehetővé, hogy a végrehajtások és a behajtások könnyebbé válhassanak a nyugdíjasokkal szemben, és ma volt az a nap, amikor önök leszavazták a parlament falain belül, hogy a kilakoltatásokról itt vitatkozni tudjunk és beszélni tudjunk, hogy Magyarországon mi zajlik, hány ezer családot lakoltattak ki a moratórium megszűnése után és most is. Igaz, a moratórium elkezdődött, államtitkár asszony, de a probléma nem oldódott meg.

Lehet azt mondani, hogy mi demagógok vagyunk. Nem vagyunk demagógok, csak ha sikeres lenne a családtámogatási rendszerük, államtitkár asszony, megint egy olyan törvényt hoztak be, olyan törvénymódosítást, amiben  csatlakozni tudok jobbikos képviselőtársamhoz  vannak pontok, amiket lehet támogatni, és vannak pontok, amiket megint úgy készítettek elő, amit nem lehet megszavazni. Vannak jó dolgok a törvénymódosításban, néhány ellátás kiterjesztése, még a bürokráciacsökkentéssel is egyetértenénk, államtitkár asszony, csak nem fogják tudni megvalósítani, de a bölcsődei férőhelyeknél csak azzal, hogy van egy határidő-módosítás, most azt gondolják, hogy ezzel meg van oldva, ez nem fog továbbra sem működni.

Visszatérve a gondolatomra, a sikert az jelentené, ha ma Magyarországon több gyermek születne. Nem születik több gyermek, államtitkár asszony, és így nem is fog, ha nem javítanak a szociális ellátórendszeren. Mai hír, hogy hogyan hiányoznak az ellátórendszerből a pszichológusok, hogyan nincsenek szakemberek a gyerekek ellátásában, hogyan nincsenek pedagógusok, és már nemcsak az iskolákban, hanem az óvodákban, hogyan ürül ki a magyar vidék, hogy most már, ha arról beszélünk, hogy az elvándorlás most már nemcsak a külföldet érinti, hanem ha a belső migrációt megnézzük, a magyar vidék hogy ürül ki. Ezekről a problémákról önök egyszerűen nem hajlandók vitatkozni a Házon belül.

Úgyhogy ezt a törvénymódosítást mi sem tudjuk támogatni, pontosan azok miatt a problémák miatt, amiket elmondott ellenzéki képviselőtársam is, hogy a legfontosabb, a legégetőbb problémákra nem kapunk választ, nem azok a módosítások jöttek be, amit önök kommunikáltak heteken keresztül, hanem egészen másról beszélünk. Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm, államtitkár asszony. (Taps az MSZP soraiban.)