Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! A kormány nevében szeretném megköszönni az előterjesztőknek és a vezérszónokoknak az előterjesztést, illetve a felszólalását. Úgy gondolom, hogy a határozati javaslat a célját nagyjából már elérte, hiszen hallottuk itt az Országházban ma délután azokat a felszólalásokat, nyugodtan mondhatom talán fennkölten, hogy veretes beszédeket, amelyek méltóak voltak Rákóczi Ferenc fejedelem emlékéhez. Talán megfontolhatnánk, hogy ne csak az emlékév kapcsán váltsunk hasonló hangnemben szót, hanem az év további napjaiban is, amikor más kérdésekről vitatkozunk.Többen is sok mindent elmondtak Rákóczi Ferenc életéről, a szabadságküzdelemről, a szabadságharcról, Rákóczi koráról. Úgy gondolom, az én beszédemnek szinte a 80 százalékát is kimerítették, én ugyanazokat elismételni nem akarom, de néhány dolgot hadd emeljek ki a kormány részéről.

A nagyságos fejedelem politikai hitvallásának, mint ahogy többen ezt megemlítették, három legfontosabb eleme, ami ma előttünk áll, és talán örök érvényű: a magyar szabadság, a magyar szabadság elérése, az erős Európa megteremtése és a keresztény hit, a keresztény kultúra védelme. Egy olyan korban élt Rákóczi Ferenc, amikor Magyarország léte és nemléte volt a kérdés, amikor Magyarország minden szempontból a tönk szélén állott, amikor kérdéses volt az, hogy az addigi 7-8 éves (sic!) kultúránkat egyáltalán tovább tudjuk-e vinni, egyáltalán a magyarságról mint népről, nemzetről a továbbiakban lehet-e beszélni.

Ehhez a léthez-nemléthez járult hozzá pozitív módon II. Rákóczi Ferenc, illetve az általa vezetett szabadságharc, amely, ahogy önök is említették, 1703 és 1711 között zajlott. Ennek a szabadságharcnak, szabadságküzdelemnek is volt köszönhető az, hogy beszélhetünk magyar nemzetről, beszélhetünk ennek a népnek a további történelméről, beszélhetünk 1848ról, beszélhetünk 1956-ról, és beszélhetünk 1989-90-ről, a rendszerváltásról; és nemcsak a magyar nép, Magyarország, a magyar nemzet függetlenné válásáról, hanem Közép-Európa függetlenné válásáról is.

Amikor II. Rákóczi Ferencről beszélünk, akkor nemcsak egy nemzeti fejedelemről, a magyar nemzet egyik legkiemelkedőbb történelmi személyiségéről beszélhetünk, hanem ahogy Hiller István alelnök úr fogalmazott, képviselőtársam, az emberről is beszélni kell. Tehát nemcsak erről kell beszélni, hanem arról, hogy közép-európai léptékben is egy kiváló személyiség volt, egy olyan fárosz, aki az akkori életével, munkásságával a többi nemzetnek reményt adott. Reményt adott arra, hogy eljön az a korszak, amikor ezek a nemzetek függetlenné válhatnak. És igen, megteremtheti a magyar nemzet egysége mellett a közép-európai vagy a Kárpát-medencei nemzetek, nemzetiségek egységét is, mert a magyarok mellett meg tudja szólítani a ruszinokat, meg tudja az akkori szóhasználattal a tótokat, vagy mai szóhasználattal a szlovákokat, édesanyja, Zrínyi Ilona révén, aki a Zrínyiek és Frangepánok leszármazottja, meg tudja szólítani a horvátokat, és meg tudja szólítani természetesen a románokat is.

Úgy gondolom, amikor a Kárpát-medencében élő magyarság és a diaszpóra magyarsága megszólíttatik az emlékév kapcsán, akkor itt a lehetőségünk, akár a történelmi lehetőségünk is arra, hogy a Kárpát-medence egyéb nemzeteit is szólítsuk meg az emlékév kapcsán, kapcsoljuk be ebbe az emlékévbe Kárpátalját, kapcsoljuk be a mai Szlovákiát, ha lehetséges, a mai Romániát és Horvátországot is, ne csak a magyarokat, hanem az ott élő többségi nemzetet is.

A tegnapi napon találkoztam Rigó Konrád kulturális államtitkár úrral Szlovákiából, akinek megemlítettem ezt az országgyűlési határozati javaslatot, akitől az informális találkozónk, megbeszélésünk alkalmával kértem, hogy ha lehetséges, Szlovákia vagy Szlovákia valamilyen kulturális intézménye szintén, ahogy tud, amilyen módjuk van erre, csatlakozzon. Nem táplálok hiú reményeket, ha Ukrajnát megszólítjuk állami szinten, nem valószínű, hogy csatlakoznak, de Kárpátalja megyével ezt szintén lehetséges lenne megbeszélni, mint ahogy, úgy gondolom, a horvátokban is bízhatunk.

A héten két nagy nemzetpolitikai fórum lesz, a Magyar Diaszpóra Tanács 8. ülésére kerül sor csütörtökön, illetve a nulladik nap már holnap elkezdődik, csütörtökön pedig miniszterelnök úr megnyitja a rendes ülést. Pénteken pedig a Magyar Állandó Értekezlet ülésére kerül sor, miniszterelnök úr jelenlétében. Ezek az ülések, fórumok voltak eddig hivatottak arra, hogy a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának az emlékéveit meghatározzák, illetve javaslatot tegyenek a kormánynak arra, hogy melyek legyenek ezek az emlékévek.

Való igaz, ahogy már Nacsa Lőrinc képviselőtársam említettre, az elmúlt években nagyon sikeres ilyen emlékéveket sikerült lebonyolítani, kezdve a Márton Áron-emlékévtől 2016-ban, ’17-ben folytattuk a Szent László-évvel, ’18-ban pedig Mátyás király-emlékévet bonyolítunk le. Mint ahogy képviselő úr is elmondta, a holnapi napon egy nagyszabású konferenciára kerül sor itt, az Országgyűlés Felsőházi termében, de ezzel párhuzamosan Bécsben is egy kiállításra, illetve nemzetközi konferenciára kerül sor.

A magam részéről azon az ülésen veszek részt, utána pedig a nemzetpolitikai fórumokon képviselem ezt az országgyűlési határozati javaslatot. Illetve javasoljuk mind a Magyar Diaszpóra Tanácsnak, mind pedig a Magyar Állandó Értekezletnek, hogy javasolják a kormánynak, illetve most már az Országgyűlésnek is, hogy a következő év a II. Rákóczi Ferenc-emlékév legyen. Azt tudom mondani, illetve a kormánytól is, miniszterelnök úrtól is kérni, hogy az emlékév lebonyolítója a kormányon belül a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága legyen, illetve annak intézménye, a Magyarság Háza, akik koordinálták a legutóbbi Mátyás-emlékéveket is.

Természetesen a célunk az, hogy mindazon szervezeteket, civil szervezeteket, egyházi szervezeteket, önkormányzatokat tudjuk támogatni és megszólítani, akik a fejedelem örökségét ápolják, azon munkálkodnak, hogy minél inkább a fejedelem örökségét, hitvallását el tudják juttatni azokhoz az emberekhez és főleg a gyerekekhez, fiatalokhoz, akikre nyilván mi is számítunk. Illetve a további generációknak ezeket az eszméket tovább tudják adni, annak érdekében, hogy a nagyságos fejedelem emléke ne csak az előző generációkban és a mi nemzedékünk tudatában éljen, hanem a következő magyar és közép-európai generációk tudatában is meglegyen.

Az elmúlt években, mint ahogy elhangzott, több ilyen fejlesztést támogattunk kormányszinten, remélem, hogy ezek a fejlesztések mind Borsiban, mind például Zágonban, ahol a felújított református templomot éppen az elmúlt hét végén adta át miniszterelnök-helyettes úr, megvalósulnak. A továbbiakban még inkább keresünk olyan településeket, ahol szükség van a segítségünkre. De a legfontosabb az, hogy leginkább a magyar, magyarországi, Kárpát-medencei és a diaszpóra magyar gyermekeit, fiatalságát nyerjük meg ennek az emlékévnek.

Mi a magunk részéről mindent megteszünk, és természetesen támogatjuk a határozati javaslatot. Köszönöm szépen még egyszer az előterjesztőknek, mindazoknak, akik felszólalásaikban is támogatták az előterjesztést, és természetesen a tisztelt Házat kérem arra, hogy a határozati javaslatot majd a szavazatával is támogassa. Köszönöm szépen, elnök úr, köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(15.40)