Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: „Recrudescunt inclytae gentis Hungarae vulnera”, azaz „megújulnak a dicsőséges magyar nemzetnek régi sebei”. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Ezekkel a sorokkal kezdődik II. Rákóczi Ferenc általunk is ismert Universis orbis Christiani, azaz a világ keresztyéneihez szóló kiáltványa, amiben számot ad a magyar nemzetnek elszenvedett sérelmeiről és azokról az alkotmányellenes cselekedetekről, amelyeket a bécsi udvarnak köszönhetően szenvedtek el őseink a török uralom utolsó maradványainak a felszámolása óta. 1703 júniusában, de a rá következő évben sem vesztette el ez az időszerűségét.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ugyanis továbbra sem lett elfogadhatóvá a magyarok számára, hogy a Habsburg-házból származó uralkodók nem a magyarok érdekeit képviselték, hanem feláldozták a partikuláris céljaik oltárán nemzetünket sokszor. Igen, idegen kézre adják, azt látjuk, hogy idegen kézre adják a földet, megszüntetik vagy éppen birodalmi szintre emelik a magyar állam legfontosabb intézményét, és tehetik ezt azért, mert az utolsó eszközt, az utolsó eszközt is elveszítették a magyar rendek az idegen hatalmakkal szemben, hogy érdekeiket tudják érvényesíteni. Mégis volt egy ember, akit neveltetése, képességei és adottságai úgymond predesztináltak arra, hogy a magyar nép érdekeit érvényesítő bátrak élére állva mindent megtegyen azért, hogy ezen tudjon változtatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy Hiller képviselőtársam mondta, valóban könyvtárakat lehetne megtölteni azzal, hogy ki volt és mit tett II. Rákóczi Ferenc. A marosvásárhelyi országgyűlés, vagyis erdélyi fejedelemmé választásának 315. évfordulója alkalmából szenteljünk nemzetünk nagyjának emlékévet, és azt szeretném hozzátenni, hogy minderről pedig a tisztelt Ház a sárospataki országgyűlés 310. évfordulóján hozhatja meg a döntést.

Ez alapvetően kettős feladatot szab ebben a kivételes pillanatban a Magyarország érdekeit ma védeni hivatott választott képviselőkre: II. Rákóczi Ferenc öröksége és emlékezete. Rámutatni egyrészt mindazon értékek egyetemességére, amelyeket vallott, valamint egyértelművé tenni, hogy életének egésze máig ható tanulsággal bír. Erre tekintettel volna feladatunk rámutatni arra is, hogy miként célszerű megtölteni tartalommal ezt az emlékévet, hogyan teremthetjük meg annak feltételeit, hogy a 2019-es esztendőben méltóan emlékezhessünk II. Rákóczi Ferencre. Meggyőződésem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez utóbbi feladatot csak akkor teljesíthetjük, ha rámutatva vezérlő fejedelmünk életére és tetteire, tisztázzuk azt, hogy máig ható, ránk, törvényhozókra feltétlenül kötelező érvényű alapvetéseket kell érvényesíteni a saját tevékenységünk vagy éppen cselekedeteink megfontolása során.

Tisztelt Képviselőtársaim! II. Rákóczi Ferenc 1705-ben ezekkel a szavakkal fogalmazta meg a szabadságharc célját, idézem: „Azon fáradozunk, hogy hazánk szabadságának visszaszerzésével nemcsak a nemzetnek, de az egyetemes Európának és a keresztyén ügynek is szolgálhassunk.” Jól tudjuk azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy a fejedelem olyan korban élt és akkor vállalta ezt a szolgálatot a hazájáért, amikor hazánk szabadsága semmivé foszlott, bár vagyona, körülményei megengedték volna, mégsem a kényelmes utat választotta, hanem egyszerűen azt is mondhatnánk, hogy az igazság oldalára állt, szemben a császári seregek fegyvereivel, a fej- és jószágvesztés büntetés lehetőségét is vállalva.

II. Rákóczi Ferenc felismerte, hogy az igazság nem a bécsi udvar, nem a Neoaquistica Commissio, azaz az Újszerzeményi Bizottság, nem a császár zsoldosainak oldalán áll, nem a labancokat, nem az örökös konformisták útját választotta, akik meggyőződés nélkül mindig mástól várták az utasítást. II. Rákóczi Ferenc a kurucok mellett nem Európa ellen, hanem Európáért, nem a keresztyén üggyel szemben, hanem éppen annak szolgálatával emelte fel a zászlót, amely alá a szabadságszerető magyarok és ruszinok, nemesek és nemtelenek, harcot tapasztalt és ifjonti erőtől duzzadó ezrek gyülekeztek. Ismerjük Rákóczi Ferenc zászlaját. Felirata: Cum Deo pro Patria et Libertate, azaz „Istennel a hazáért és a szabadságért”.

Önmagában véve ez is egy üzenet. Nem szívelhették azok, akik mind Istent, mind pedig a független magyar államot ellenségnek tekintették. Úgy hiszem, hogy Rákóczi értékválasztása egyértelmű és világosan mutatja azt az utat, amin nekünk a XXI. században is járni kell. Ezért is választhatjuk őt mintaképül, és emlékezhetünk meg róla, mint a magyar érdekek és a keresztyén hit képviselőjéről. Úgy hiszem, hogy II. Rákóczi Ferenc 315 év után is programjával érvényes, mindenható, máig ható, és ennek a bizonyítéka és úgymond következménye az a határozati javaslat, amit képviselőtársaimmal benyújtottunk.

Tisztelt Ház! Úgy hiszem, hogy II. Rákóczi Ferenc emlékezete arra is alkalmas lehet, hogy egységet teremtsen, egységet azokkal a népekkel, amelyek emlékezete igenis megőrizte őt. A szlovákok, a ruszinok vagy a lengyel testvéreink számára éppúgy közös nevező a vezérlő fejedelem emléke, amint II. Rákóczi Ferenc keleti szomszédaink, a románok tiszteletét is kivívta. Az egységteremtésnek ugyanakkor van egy másik dimenziója. Jóakaratú emberként nem szűnhetünk meg hinni abban, hogy azok, akik a pártokon felül álló közmegegyezés tárgyát képező ügyek körét újra és újra igyekeznek leszűkíteni, a konfliktusokat a végletekig mélyíteni, hogy egyszer, egyszer legalább egy pillanatra el tudják fogadni, hogy közös múltunk fordulatai nem másról, mint a magyarság túlélési ösztöneiről és a szabadságküzdelmeinkről szól, amelyek ma is köteleznek bennünket. És II. Rákóczi Ferenc egységet teremthet azok között is, akiket valamilyen kisszerű civakodás, esetleg véleménykülönbség távolít el, akik azért nem tudnak megegyezni, mert nem értik a másikat, mert nem értik, hogy mi az igazán fontos.

Úgy hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a vezérlő fejedelem életpéldája, tettei mögötti mozgatórugók ismerete mind közelebb visz, vihet ahhoz, hogy megerősítsük a közös fundamentumot.

(15.10)

II. Rákóczi Ferenc életében számtalanszor megmutatkozik, hogy „nem a szívnek vére, hanem a szívnek verése” dönti el, hogy ki hova áll, hogy ki milyen ügyért harcol. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség ezért is támogatja ezt a határozati javaslatot, mert azokkal az értékekkel, amelyeket Rákóczi Ferenc közvetít, teljes mértékben azonosulni tudunk.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő határozati javaslat előterjesztő képviselői  mondhatni régi szóval: a választóknak az Országgyűlésbe küldött követei  számára szimbolikus erejű az a tény, hogy a csatlakozó előterjesztők között a vezérlő fejedelem birtokai közé számlált egykori települések képviselői is ott lehetnek, Koncz Ferenc képviselőtársam Szerencsről és szerény személyem Sárospatakról. Úgy hiszem, a genius loci, a hely szelleme most sem hagyható figyelmen kívül: Zemplén vármegye, Sáros, Kárpátalja népe, Szabolcs alkotta II. Rákóczi Ferenc hadseregének múltját. A falvak népe, a legnehezebb sorsúak vonultak hadba, és ők tették kockára életüket, ők gondoskodtak a katonák ellátásáról, és ők tettek először kísérletet arra, hogy a magyar alkotmányt lábbal tipró idegen hatalmak képviselőivel szembe tudjanak fordulni, ahogy ez 1697 nyarán a sátoraljaújhelyi, régen úgy mondták, az újhelyi vásárban történt, és a hegyaljai felkelésként ismert eseményekben teljesedett ki.

Mindez tehát egyértelmű számunkra, tisztelt képviselőtársaim, hogy csakis olyan politikát folytathatunk, olyan programot érdemes alkotni, amely figyelemmel van a magyarság történelmének olyan helyszíneire, akár kulturális örökségeire, amelyek ma már nincsenek az országon belül, hanem az államhatárokon kívül esnek.

A polgári kormány már is eddig sokat tett azért, hogy II. Rákóczi Ferenchez kötődő épített örökségét megőrizze a jövő generációjának. Örömmel tudok beszámolni, hogy a vezérlő fejedelem születésének helyén, a borsi kastélyban jelenleg is folynak a munkálatok mintegy 1,6 milliárd forint értékben, és reméljük, 2020-ra készen is lesz ennek a kastélynak a méltó állapotba hozása, hiszen fontos számunkra, hogy nemcsak egy régi kastélyt újítunk fel, hanem jelentős szereppel bírhat ez az építmény II. Rákóczi Ferenc emlékének ápolásában a magyar nép mellett a szlovákok és a ruszinok történetében is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékiratában II. Rákóczi Ferenc így fogalmazott, idézem: „Minden cselekedetem célja kizárólag a szabadság szeretete volt, és az a vágy, hogy hazámat az idegen járom alól felszabadítsam. Nem a bosszúvágy indított erre, nem koronát vagy fejedelemséget akartam szerezni, nem is a kormányzáshoz volt kedvem: kizárólag az vezérelt, hogy eleget tegyek kötelességemnek hazám iránt.”

Nem véletlen, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarország polgárai nagyon hamar felismerték életének, szerepének kivételességét. Például a kiegyezést követő korszakban az ország valamennyi vármegyéje és valamennyi városa feliratban fordult a képviselőházhoz, amikor a hamvait hazahozták 1906-ban. Zemplén vármegye felirata szerint „a nemzet jövőjének záloga a múlt iránti kegyelet”, vagy Debrecen városa szerint pedig Rákóczi „a polgári jog védelméért küzdött, azért, hogy szabad hazában szabad és független polgárok éljenek, és azok szívében, lelkében, tetteiben, gondolataiban egyek legyenek”.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végül, azt gondolom, Vörösmarty Mihály sorai jelölik ki számunkra a cselekvés kereteit: „Itt nyugszik fejedelme hazádnak, Számkivetett onnan, mert nem vala benne szabadság.” II. Rákóczi Ferenc törekvései, ahogy hallottuk képviselőtársaimtól is, ma is aktuálisak: hazánk szabadsága és függetlensége mindenek felett áll, hogy olyan államot építsünk, amely szolgálja és nem kiszolgáltatja a magyar nemzetet, olyan államot, amelyik érvényesíteni tudja önérdekét, amely erősíti a Kárpát-medencei magyarság nemzeti összetartozását, egy olyan államot, amely védi Magyarország és Európa keresztyén szellemi gyökereit és értékeit mint fennmaradásának alapját.

Erre való tekintettel a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség kéri képviselőtársainkat, hogy támogassák ezt a javaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)