Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány megjegyzés az előttem elhangzottakhoz. Először is muszáj rendbe tennem Nacsa Lőrincnek azt az állítását, hogy a DK kongresszusain nem szól a magyar Himnusz. Ez egy hazugság, de majd valami imareggelin bocsánatot kér, és meggyónja.

És akkor még egy kicsit a magyar sportról. Én nagyon nem szeretném, ha az a hangulat alakulna ki a magyar sport környékén, márpedig ez alakul ki, hogy ez éppen egy politikai rendszernek köszönhető, vagy éppen az Orbán-kormánynak köszönhető, ha a magyar sport valami sikert ér el. Nagyon sokszor az Orbán-kormány idején kifejezetten kudarc éri a magyar sportot, és azt sem tekintem az Orbán-kormány által okozott kudarcnak. Hát most sorolhatnám a férfi kézilabda-világbajnokságot, amire hatalmas sportcsarnok épült, és úgy estünk ki, hogy a lábunk nem érte a földet. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: EB!)

Azt sem szeretném, ha az a helyzet alakulna ki, hogy ennyire politikafüggővé tesszük a sportot, mintha egy mindenkori miniszterelnök tevékenysége határozná meg, hogy éppen a magyar sportolók milyen eredményt érnek el. Akkor a legjobb magyar miniszterelnököt elvileg Rákosi Mátyásnak hívták, hiszen akkor 16 aranyérme volt a magyaroknak a Helsinki Olimpián, márpedig nyilván nem gondolom azt, hogy Rákosi Mátyás jó miniszterelnöke lett volna ennek az országnak. Tehát ezt mindenképpen szeretném egy kicsit árnyalni.

Itt ül velem szemben Szabó Tünde, akinek gratulálok egyébként sportolói pályafutásához, de amikor Nyíregyházán vízbe ugrott, vagy amikor a barcelonai olimpián a nyakába akasztották az ezüstérmet, akkor nem gondolta azt, hogy neki hálásnak kell lennie Antall Józsefnek, mert éppen ő a miniszterelnök. Nem, ő a saját képességeinek megfelelően a maximumot igyekezett teljesíteni, és e helyről is gratulálok, hogy elérte ezt az eredményt, és nem függ attól egy sportoló eredménye ilyen esetekben, hogy éppen ki vezeti az országot.

De ugyanez vonatkozik egyébként a létesítmények építésére is. Tehát nem gondolom azt, hogy csak azért, mert az utolsó falunak is stadiont épített ez a kormány, az kifejezetten jót tett volna a magyar labdarúgásnak. A Magyar Labdarúgó Szövetség éppen a tegnapi napon tette közzé az elemzését a magyar labdarúgás helyzetéről. Hát enyhén szólva lesújtó  írja a Magyar Labdarúgó Szövetség. A stadionok kihasználtsága, a magyar játékosok piacképessége, a fiatalok feláramlása az első osztályú bajnokságba, ez mind nagyon-nagyon komoly kívánnivalót hagy maga után.

(13.10)

Pedig ha valamiben nagyon sok pénz volt, meg van, meg lehet, hogy lesz is, az éppen a magyar futball. Tehát ezeket a történeteket, azt gondolom, érdemes árnyalni.

Balassa képviselőtársam megemlítette, hogy a sportlétesítményeket fenn is kell tartani. Nagyon sokszor előfordul, hogy egy önkormányzati tulajdonba került stadiont vissza kell adni az államnak állami tulajdonba, mert az önkormányzat egyszerűen képtelen fenntartani. Akkor még olyan anomáliákra nem is hívom fel a figyelmet nagyon részletesen, mint például a tatabányai sportcsarnok története, amelyet a kézilabda-világbajnokságra építettek, csak éppen nem volt benne egyetlen mérkőzés sem, mert az utolsó pillanatban nem sikerült átadni. Hogy Tatabányát hogy érte ez és milyen kudarcként élte meg a város, nyilván abba belegondolni sem jó.

Ami pedig a Himnuszt illeti, egy másik jelenségre hívnám fel a figyelmet. Például az Újpest hazai bajnoki labdarúgó-mérkőzésein lejátsszák a Himnuszt a mérkőzés előtt. Ezt például teljesen indokolatlannak gondolom, az a mindenkori magyar válogatottnak szól, azoknak, akik éppen a címeres mezben hallgatják a Himnuszt. Azt, hogy hét idegen légiós és négy magyar, akik közül, mondjuk, három lehet, hogy nem is válogatott, meghallgassa a magyar Himnuszt, ezt teljesen értelmetlennek gondolom. Ugyan nem vagyok híve alapvetően az ilyenfajta, akár erőszakosnak is nevezhető szabályozásnak, de ez például egy olyan jelenség, ami szerintem nem hasznos, nem szerencsés.

Egyébként pedig azt gondolom, hogy érdemes egy ilyen vitát vagy a sporttörvénynek bármilyen vitáját abban a mederben tartani, hogy a magyar sportot tartjuk szem előtt és azt tekintjük a legfontosabbnak. Én magam sem gondoltam volna, hogy emiatt politikai reflexiót kell tennem, de sajnos nem minden képviselő tartja magára nézve szabálynak ezt. Például Nacsa képviselő úr odavágta, hogy bezzeg a Gyurcsány-kormány alatt voltak doppingügyek, mintha bármikor egy miniszterelnöknek lenne köze ahhoz, hogy éppen vane valamilyen doppingügy. Szeretném jelezni, hogy ma is van olyan magyar atléta, aki doppingvétség gyanúja alatt áll, sőt olyan magyar olimpikon úszó is van, aki nem indult el az országos bajnokságon azért, mert doppingvád alatt áll. De soha nem jutna eszembe felállni és azt mondani, hogy az Orbán-kormány miatt van doppingvád alatt. Azt gondolom, hogy a Ház méltóságát ilyen szinten is érdemes megőrizni. Köszönöm szépen.