Felszólalás adatai

ELNÖK: Megköszönöm Rétvári Bence államtitkár úr válaszát. A benyújtott módosító javaslatokról következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közbiztonság javítása érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/580. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/580/16. számon megkapták és megismerhettek.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy a részletes vitában a benyújtott módosító javaslatokat három szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Felkérem Hegedűs Lorántné jegyző asszonyt, ismertesse az egyes vitaszakaszokat.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az elnöki javaslat a következő. Az első vitaszakaszban a szabálysértési törvény egyes rendelkezéseihez érkezett módosító javaslatok találhatók az ajánlás 1-21. pontjai szerint.

A második vitaszakaszban pedig a 22-32. pontok, továbbá a 36., 38. és 45. pont vitájára kerül sor, az alaprendelkezések az egyes szabálysértési tényállásokat tartalmazzák.

A harmadik vitaszakaszban pedig a kapcsolódó törvények módosításai találhatók az ajánlás 33-44. pontjai szerint, a 36. és 38. pontok kivételével.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Tájékoztatom önöket, hogy a vitában a felszólalási időkeret vitaszakaszonként 6 perc. Kérem önöket, hogy a felszólalásaik kezdetén szíveskedjenek megjelölni azt az ajánláspontot, amelyről szólni kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 1-21. pontjaira. Ügyrendben jelentkezik Tóbiás József. Képviselő úr, öné a szó.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak szeretném jelezni, hogy a részletes vita szakaszában nincs jelen a Belügyminisztérium, nem képviselteti magát. Kérdezném Rétvári államtitkár urat, hogy ő képviseli-e a kormányt ebben az ügyben.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Én.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. A megnyugtató választ megkaptuk. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból, köztük Novák Előd: Egészen megnyugtató. - Dr. Rétvári Bence: Nem vagyok egyedül!)

Megadom a szót Harangozó Tamásnak, az MSZP képviselőjének.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A részletes vitában az 1-es, 12-es ponthoz kívánnék hozzászólni; a fiatalkorúak elzárásával kapcsolatos szabályok visszavonásáról szólnak ezek a javaslatok. Azt gondoljuk, hogy ez a szabályozás átgondolatlan, és nem fogja elérni a célját. A fiatalkorúakról, illetve a 14-18 év közötti fiatalokról van szó, tankötelezettek. Azt gondoljuk, nekik az iskolapadban van a helyük, és nem rövid idejű elzárásokkal kell az ő életüket ilyen szempontból megakasztani, hiszen ezek a büntetések biztosan nem azt a célt fogják elérni, ami a jogalkotó szándéka.

Hallhattunk a vitában olyan érveléseket, hogy eddig is volt, van a büntető törvénykönyvben fiatalkorúakra vonatkozó szabadságvesztési lehetőség, de szeretném elmondani, hogy ez a Btk.-ban is csak kivételes, legkivételesebb esetben, nagyon súlyos bűncselekmények esetében alkalmazható. Szabálysértések esetében szerintünk ez teljesen téves út.

Többek között az is problémánk egyébként ezzel, hogy a büntetés-végrehajtás körülményeit nem látjuk, a javaslat csak annyit mond, hogy elkülönítve kell fogva tartani a fiatalkorúakat, de aki ismeri ezt a szakmát, nagyon jól tudja, hogy ez nem azt jelenti, hogy a fiatalkorúnak külön cellát kell biztosítani, hanem a fiatalkorúak fogva tartásának külön szabályozása és nagyon komoly feltételei vannak. És szintén a bizottsági vitában elhangzott, hogy pontosan nem tudják, hogy az országos fiatalkorú letöltő intézetekben, mint például Tökölön vagy Szirmabesenyőn fogják-e ezt végrehajtani, ami elég érdekes lenne, hiszen ezek szerint lenne olyan fiatalkorú, akit az ország túlsó végéből több száz kilométert kéne azért szállítgatni, hogy pár napra vagy pár hétre elzárással sújtsanak, hanem szóba került a Belügyminisztérium képviselőjének elmondásában az, hogy majd a megyei előzetes intézetekben fogják ezt végrehajtani.

(20.10)

Szeretném mondani, hogy a megyei előzetes intézetek most is több mint 100-120 és 130 százalékos túlterheltségekkel dolgoznak, és ez nagyon komoly anyagi, szervezési és egyéb problémát fog majd felvetni. Mint mondtam, ez nemcsak arról szól, hogy egy külön cellában kell a fiatalkorúakat elhelyezni, szakmailag és anyagilag is ez egy sokkal körültekintőbb szervezést fog igényelni. Nem lesznek szerintem ezek végrehajthatóak így.

Ami a javaslat tartalmát illeti a továbbiakban, ez azt fogja jelenteni, hogy egy bolti lopásért egy fiatalkorút akár elzárásra lehet ítélni. Azt is fogja jelenteni egyébként - ez a törvény indokolásában is benne van -, hogy a fiatalkorúaknak az a problémája a büntetésükkel, hogy miután saját keresettel nem rendelkeznek, esetleg saját vagyonuk nincs, ezért nincs megfelelő büntetési lehetőségük, ezért jól be kell őket zárni a börtönbe. Magyarul, ennek a polgári kormánynak a megítélése szerint az a jó büntetőpolitika, ami a szegény gyermekeket jól bezárja a börtönbe, a tehetősebb szülők gyerekei vagy aki saját keresettel rendelkezik, az pedig természetesen majd a pénzbírságot megfizetheti. Ezt nem nagyon tudjuk elfogadni.

A valódi megoldás fiatalkorúak esetében a gyermek- és ifjúságvédelmi rendszer megerősítése és átalakítása lenne. Ez persze egy csomó pénz, ez persze türelem, törődés és munka kérdése. Természetesen sokkal könnyebb börtönbe varrni a deviáns vagy megtévedt gyerekeket, ezzel megbélyegezni őket és akár az életüket tönkretenni. Azt gondolom, hogy nem ez a jó megoldás.

Én értem a jogalkotó szándékát, amit elmondtak, hogy vannak a fiatalkorúaknak... - pontosan a büntethetőségük korlátozottságával visszaélő bűnelkövetők, akik mondjuk, fiatalkorúakat küldenek maguk helyett lopni vagy bűnt elkövetni, de azt gondolom, hogy ezzel a szabályozással egy ilyen, viszonylag szűk réteg miatt egy teljes korosztályt fognak lehetetlen helyzetbe hozni, egy teljes korosztályt fognak a megbélyegzés lehetősége elé állítani ezzel a javaslattal, és azt gondolom, hogy sokkal több kárt fognak okozni, mint amennyi problémát ezzel a javaslattal így meg fognak oldani. Én azt gondolom, hogy ezeknél a szélsőséges eseteknél a gyermekvédelmi és ifjúságvédelmi rendszerben kell megtalálni a megoldását, és ott kell ezeket a problémákat kezelni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Bárándy Gergely, az MSZP képviselője.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Minden tiszteletem az öné, de ahogy elnök úr mondta, én nem úgy gondolom. Nem nyugtat meg, hogy ön képviseli most itt a kormányt, ugyanis úgy hiszem, hogy ez a javaslat van olyan jelentőségű, hogy ha már egyszer a belügyminiszter ezt előterjeszti, akkor legalább vagy ő, vagy az államtitkára itt legyen a parlamenti vita során, és tudja képviselni a tárca álláspontját, hiszen vélhetően olyan kritikai észrevételek érik majd ezt a javaslatot, az én részemről bizonyosan, amire örültem volna, hogy ha az előterjesztő vagy az előterjesztő képviselője válaszol, bár bízom benne, hogy államtitkár úr szintén meg fogja ezt tenni, meg tudja ezt tenni, hiszen fölkészült ebben a témában nyilvánvalóan.

A 18. ajánlási ponthoz kívánok hozzászólni. Ez a tettenérésre vonatkozó szabályok közül a 48 órás szabály elhagyására tesz javaslatot. A tettenérés értelme, hogy a tetten ért elkövető kiléte nem lehet vita tárgya, ezért bizonyos garanciális elemeket nem kell alkalmazni a szabálysértési, illetve a büntetőeljárás során. De kérdezem én, hogy a most beterjesztett javaslatban 48 óra elteltével vajon ki fogja megmondani azt, hogy az elfogott személy valóban azonos-e azzal, aki a helyszínről elmenekült. Ma a hatályos bírói gyakorlat a folyamatos üldözést kívánja meg, tehát vagy azt, hogy valóban szó szerint ott tetten érjék, vagy pedig azt, hogy legalábbis folyamatosan üldözzék, ha úgy tetszik, ne tévesszék szem elől az elkövetőt, így az elkövető kiléte biztos vagy legalábbis majdnem biztos. (Dr. Kontrát Károly belép a terembe, és elfoglalja államtitkári helyét.

Ez a szabály, tisztelt államtitkár urak, és örülök, hogy Kontrát államtitkár úr megérkezett, és immáron tudja a Belügyminisztérium álláspontját képviselni, szóval, ez a szabály azt eredményezi, hogy ha valakit 48 órán belül eljárás alá vonnak, akkor ezzel megkerülhetik az eljárási garanciális szabályok egy részét. Tehát nekem ez a javaslat erről szól. Nem kíván meg ugyanis semmi többletet az előterjesztő, mint hogy 48 órán belül meginduljon az eljárás, ekkor tettenérésnek minősíti a cselekményt. Magyarán szólva, a tettenérés kategóriáját kiterjeszti egy olyan esetre is, ami egyáltalán nem tettenérés. Én úgy hiszem, hogy ez súlyos problémákat vet fel általában is a szabálysértési eljárások során majd, de szeretnék rávilágítani egy ennél talán még komolyabb problémára.

Úgy hiszem, hogy ez a szabály kihatással van más jogszabályokra is, olyan jogszabályokra, amelyek kétharmados többséggel módosíthatók, illetve magára az alkotmányra is. Márpedig azt tudjuk, hogy feles törvénnyel nem lehet kétharmados törvény tárgykörébe tartozó témákat változtatni, módosítani. Ha ezt a szabályt alkalmazzuk, mármint ezt a 48 órás szabályt, akkor mi lesz a helyzet azoknál az embereknél, akiket mentelmi jog illet meg? Nem magunkról beszélek, tisztelt Országgyűlés. Mi lesz az ügyészekkel, mi lesz a bírákkal, mi lesz az alkotmánybírákkal, az ombudsmanokkal? Sorolhatnám még, hogy kik rendelkeznek ma mentelmi joggal. Ezt a garanciális elemet súlyosan sérti a beterjesztett jogszabály.

Vegyünk egy egyszerű példát: ül otthon egy olyan bíró vagy egy ügyész, akinek a tevékenysége, mondjuk, a végrehajtó hatalom számára nemkívánatos, nem tetszik. Milyen visszaélésre ad ez lehetőséget? Kimegy a rendőr, és azt mondja, hogy tisztelt uram, 36 órával, mondjuk, egy eset után azt a bejelentést kaptuk, hogy ön volt az, és mivel a mentelmi jog nem vonatkozik tettenérés esetére, ezért ezt az ügyészt vagy bírót, vagy alkotmánybírót el lehet vinni, őrizetbe lehet venni, és meg lehet ellene indítani az eljárást. Márpedig az alkotmány és a kétharmados jogszabályok pontosan azért teszik lehetetlenné a mentelmi joggal rendelkező személyek őrizetbe vételét, kényszerintézkedés alá vonását, meggyanúsítását, eljárás alá vonását a mentelmi jog felfüggesztése nélkül, mert ez egy fontos garanciális elem a végrehajtó hatalom, esetleg más hatalmi ág, például az Országgyűlés munkájának az ellenőrzésére, vagy éppen az igazságszolgáltatás függetlenségét hivatott megteremteni. Márpedig ezzel a javaslattal megkerüli az előterjesztő a mentelmi jogra vonatkozó kétharmados és alkotmányos szabályokat, és lehetővé teszi azt, hogy mentelmi joggal rendelkező személyt 48 órán belüli eljárás alá vonása esetén a mentelmi jog felfüggesztése nélkül őrizetbe vegyenek, és vele szemben az eljárást megindítsák.

Én úgy hiszem, hogy ez a káros - ha fogalmazhatok úgy - mellékhatása a törvénynek talán nem jutott eszébe az előterjesztőnek. Ezért arra kérem tisztelt államtitkár urat, hogy fontolják meg azt, hogy elfogadják Harangozó képviselőtársam módosító javaslatát, és ezt a szabályt, bármennyire is önök praktikusnak tartják, nagyon súlyos garanciális problémák miatt elfogadják, támogatják, és így ez a (Az elnök csenget.) káros rendelkezés kikerülhet az eredeti javaslatból.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Örömmel és megnyugvással üdvözlöm Kontrát Károly államtitkár urat, tekintettel arra, hogy a minisztert saját államtitkárának akadályoztatása esetén a kormányrendeletben kijelölt miniszter és nem államtitkár helyettesítheti.

Megadom a szót Gaudi-Nagy Tamásnak, a Jobbik képviselőjének.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Az első vitaszakaszban ennek az előterjesztett - rövid néven akár lex gárda törvényjavaslatnak is nevezhető - törvénynek azon elemeit vizsgáljuk meg a részletes vitában, amelyek több tekintetben is elfogadhatatlan szempontokat tartalmaznak, és alkotmányellenes útra tévedtek.

Volner János képviselőtársam és jómagam több módosító indítványt terjesztettünk elő, ezek mellett szeretnék érvelni, bár a mai alkotmányügyi bizottságban már megtapasztaltuk, hogy az előterjesztéseink semmilyen támogatást nem kaptak, de még sajnos - úgy vettem észre - ellenzéki képviselőtársaink részéről sem. Úgy látszik, a Jobbik megint egyedül maradt azzal, hogy a jogállamiság értékeit egyúttal, egyidejűleg szeretné megóvni, és egyidejűleg szeretne rendet az országban, tehát valahogy megpróbáljuk ezt az igen szűk ösvényt járni, és úgy gondolom, hogy nem tesszük ezt rosszul.

(20.20)

De nézzük meg részletesen az egyes pontokat, amelyek mellett szeretnénk most röviden szólni.

Itt van mindjárt az ajánlás 4. pontja szerinti javaslata Volner Jánosnak arról, hogy az elzárás mint legsúlyosabb szabálysértési büntetés tekintetében az eddigi 60 nap helyett bizony a jogalkotó, ha már mindenképpen hozzányúl, akkor ne csak a fiatalkorúak tekintetében nyúljon hozzá, hanem akkor emeljük meg az elzárás időtartamát, tekintettel arra, hogy jelenleg a magyar társadalom egyik legfontosabb problémája - ahogy hallottam a kormánypárti padsorokból -, hogy valamifajta nemzeti üggyé vált a közbiztonság problémája. Bár ezt is azért jelentős mértékben annak tudom be, hogy a Jobbik és a Magyar Gárda tevékenysége az elmúlt években erre jelentősen ráirányította a figyelmet, arra a közbiztonsági válsághelyzetre, ami tombol az országban, és a tömeges, elszaporodott, kis jelentőségűnek tűnő, de valójában a mindennapi életet kegyetlenül megkeserítő bűncselekmények, úgymint a vagyon elleni bűncselekmények egyes körei, illetve például a garázdaság szabálysértése vagy a lopásoknak a kisebb értékre elkövetett alakzatai, amelyek már szabálysértések.

Ezek nehezítik és keserítik a lakosság életét. Itt örök vita, és már megint részletesen lefolytathatnánk erről hosszas vitákat, hogy vajon mi a jó eszköz: a büntetések szigorítása vagy pedig a büntetés elkerülhetetlensége. Azt gondolom, hogy mind a kettő együtt. Tehát ha ezt az utat szeretnénk követni, akkor bizony az 1999-ben, tehát már 11 éve elfogadott szabálysértési törvényben igenis, nyúljunk hozzá az elzárási mértékhez. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy itt a 60 napról 180 napra javasolja Volner János javaslata a tétel felemelését, abban a szellemben, hogy bizony, aki a szabálysértések keretében lép a normák megszegésének útjára, az is számoljon azzal, hogy bizony egy nagyon komoly büntetéssel kell szembesülnie, fél évig kell akkor ebben az esetben maximálisan a büntetést letöltenie.

Hozzá kell tennem természetesen, hogy mindezt olyan garanciális eljárási rendszerben kellene megtenni, amilyet most jelenleg nem biztosít a szabálysértési törvény. Tehát nagyon javaslom ezúton is a jogalkotónak, hogy vonja be a jogvédő szervezeteket, szakmai szervezeteket. Egy alapvető reform alá kell vonni a szabálysértési törvényt, mert az én saját praxisomból vagy a jogvédő kollégáim praxisából is mondom, hogy főleg a rendzavarás vagy a passzív engedetlenség, tehát az ilyen alapvető szabadságjogok gyakorlásával összefüggő szabálysértési ügyekben gyakorlatilag maguk a bírák könyörögnek már nekünk, hogy történjen már valami a szabálysértési joggal, mert a jelenlegi eljárási szabályok egyszerűen szinte képtelen helyzeteket idéznek elő. Végül is egy jó rendszer úgy működik, ha az eljárási szabályok is jók és korrektek, a büntetések is helyesen, jól vannak belőve, a bírói igazságszolgáltatás is jól működik, és végső soron ezt megelőzően a rendőrség pedig felderíti egyáltalán az elkövetőt. Tehát valahogy így kellene működnie egy ideális helyzetben a szabályrendszernek.

A következő, amire előterjesztést tett Volner Lajos képviselőtársam, itt az elzárás végrehajtása alól bizonyos személyi kör kivonásra kerülne a javaslat szerint. Ő egy szigorúbb elvet érvényesítve azt mondja, hogy ilyen kivételeket ne tegyünk. Ez a 6. pont.

A 10. pont: az önkormányzati rendelet megállapíthat pénzbírságot, ez 50 ezer forintban kerülne megjelölésre. Ehelyett ő azt mondja radikálisan - velem együtt és a frakcióval együtt -, hogy ezt 500 ezer forintra fel kell emelni. Tehát bizony, ne azt nézzük állandóan - itt Harangozó képviselőtársamnak mondom elsősorban -, hogy szegény elkövető milyen nehéz helyzetbe kerül, ha az ország másik végéből kell utaznia az elzárás letöltésére; nem kell lopni, nem kell elkövetni olyan cselekményeket, amelyek a társadalom normáival ellenkeznek. Nem szabad a megélhetési bűnözés Kuncze Gábor által elhintett téves dogmája mögé bújva azt gondolni, hogy tulajdonképpen a társadalmi együttélés szabályait nyugodtan meg lehet szegni, és ráadásul azzal is számolniuk kell, hogy akkor majd nagyon emberséges országgyűlési képviselők lesznek, akik majd hirtelen nem is fognak olyan törvényeket hozni, hogy egyáltalán jogkövetkezményekkel kell szembesülnie a norma megszegőjének. Tehát igenis, ez a maximális mérték, úgy gondolom, hogy elfogadható.

Nagyon vészesen fogy az időm, de én akkor egyet még kiemelnék, a 19. pontot. Azt hiszem, hogy kétpercesben majd folytatni fogom, mert nem tudom befejezni. Tehát a 19. pont az a rettenetes módosítási javaslat, amivel én magam is mélyen ellenkezem, mégpedig az, hogy a tettenérést valóban 48 órás időtartamra kiterjesztik. Ez egyszerűen egy jogi képtelenség, egy aktuálpolitikai torzszülemény, ez egyszerűen a jogállamiság normáival súlyosan ellenkező, a habeas corpus, a személyes szabadság alkotmányos korlátozásának lehetőségét rendkívül drámai módon sértő szabály, amit semmilyen formában nem lehet támogatni. Erre tettem egy módosítót, de ezt még egy külön kétpercesben majd még előadom.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Tekintettel arra, hogy más jelentkezőt nem látok, és a vita első szakasza (A felszólaláshoz készülődő dr. Gaudi-Nagy Tamásnak:) - kérem, várja meg, amíg elmondom - 21 ajánlási pontból áll, ami elég nagy szám, és ön ezekről beszélt tételesen, javaslom - igen, csak közben van egy kétperces szókérés, meg fogom adni - képviselő úrnak, hogy kérjen ismételt felszólalást hatperces lehetőségben.

Most pedig megadom a szót két percben Mátrai Mártának, a Fidesz képviselőjének.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, hogy a közrend és a közbiztonság fenntartása érdekében rendkívül fontos a törvény módosítása. A megnyitott vitaszakaszokhoz és az elhangzottakhoz csak annyit tennék hozzá, hogy valamennyien tudjuk azt, hogy a fiatalkorú bűnözés egyre nagyobb méreteket ölt az országban. Ez így van Somogy megyében, ez így van az ország keleti részén is. Jelenleg valamennyien tudjuk, hogy a fiatalkorúak ellen figyelmeztetés van hatályban, éppen ezért tartjuk szükségesnek ennek a szigorítását, mert meggyőződésünk az, hogy ennek van visszatartó ereje. Vannak ugyanis olyan társadalmi csoportok, amelyek pontosan a fiatalkorúakat használják fel a különböző bűncselekmények, a szabálysértési bűncselekmények elkövetésére, éppen azért, mivel tisztában vannak azzal, hogy a figyelmeztetésen túl egyéb joghátrány őket nem éri.

Aggódtak itt a képviselőtársaim azért is, hogy mivel megszaporodik az elkövetőknek esetleg az elzárással való fenyegetettsége, illetőleg az elzárása, nem lesz hol elhelyezni őket. Az államtitkár úr a bizottsági meghallgatás, illetőleg a bizottsági előterjesztés során elmondta, hogy van két olyan intézmény, amelynek a megnyitása bármikor lehetséges, jó állapotban lévő intézmény, amely körülbelül 450 fő befogadására alkalmas. Reméljük, hogy nem fog megtelni, és nem lesz szükség újabb intézmény megnyitására. Bízunk abban, hogy ennek a szigorításnak lesz olyan visszatartó ereje, hiszen a médián keresztül talán el fog jutni azokhoz a társadalmi csoportokhoz, akik erre szakosodtak.

Meggyőződésem az is, hogy a 48 óra elteltével szükséges volna a tettenérésre vonatkozó szabályok alkalmazása, hiszen nem - ahogy Bárándy képviselő úr fogalmazott - a 48 óra elteltével fogja el, hanem úgy szól pontosan a jogszabály, hogy az elmenekült elkövetőt a rendőrség az elkövetéstől számított 48 órán belül. Ez vidéken rendkívül nagy problémát jelent, hiszen számtalan esetben volt olyan elkövető (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akit pontosan azért nem tudtak elfogni, mivel elmenekült a helyszínről.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Bárándy Gergely, az MSZP képviselője.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mátrai képviselő asszony felszólalása késztetett arra, hogy válaszoljak rá két ponton is.

Először is képviselő asszony azt emelte ki, hogy a fiatalkorúakat használják fel, és ő azt találta megoldásnak, hogy akkor a fiatalkorúakat büntessük meg jól. Úgy hiszem, hogy természetesen nem megdicsérni kell a fiatalkorút, ha szabálysértést követ el, de úgy gondolom, hogy a szabálysértési eljárásban is, úgy, ahogy a büntetőeljárásban, elsősorban arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy a fiatalkorúakat az állam megnevelje, ha már a szülei nem tették meg, abból a célból, hogy a társadalom hasznos tagjaivá váljanak. Ezért intézkedésként a büntetőeljárásokban szabálysértés esetén egy, az elzárásnál kevésbé súlyos szankció alkalmazása indokolt. Egyébként megjegyzem azt, hogy ha az a probléma, hogy ezeket a fiatalkorúakat ráveszik a bűncselekmények elkövetésére, akkor talán a szülők vagy a felnőttek vonatkozásában, akik ráveszik, kell a szankciókat súlyosan meghatározni.

Tisztelt Képviselő Asszony! Ez már megvan, ugyanis aki fiatalkorút bűncselekmény elkövetésére vesz rá, vagy törekszik rábírni, az bűncselekménynek minősül, kiskorú veszélyeztetésének hívják a bűncselekményt, aki pedig szabálysértés elkövetésére, az pedig szabálysértést követ el. Tehát azt gondolom, hogy ez esetben sokkal inkább indokolt a felnőttnek a megbüntetése, nem pedig a fiatalkorúnak a felelősségre vonása. Természetesen a fiatalkorúakat sem - ahogy mondtam - megdicsérni kell, de ott a jogszabálynak inkább a nevelő hatását kell előtérbe helyezni, mint a büntetésnek, a szankciónak a represszív jellegét.

(20.30)

Egy mondatot még a 48 órás elfogásra. Természetesen értem én, hogy mi ennek a célja, ugyanakkor megvannak azok a veszélyei, amikre felhívtam a figyelmet. Én úgy gondolom, az, hogy 36 órán belül egy mentelmi joggal rendelkező bírót vagy ügyészt eljárás alá lehet vonni és elő lehet állítani, nagyobb veszély, mint ami társadalmi érdek ahhoz fűződik, hogy mondjuk, a falvakban az elkövetőt hatékonyabban lehessen felelősségre vonni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra megadom a szót Mátrai Mártának, a Fidesz képviselőjének.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Én nagyon szerettem volna, ha a sértetti oldalról is megközelíti ezt a problémát, mert azt hiszem, hogy az ő szemszögükből ez rendkívül fontos módosítás, illetőleg a jogszabály szigorítása az ő érdeküket is szolgálja.

Egy mondattal reagálnék arra, hogy nevelő hatást kell elérni a fiatalokkal szemben. Természetesen én ezzel maximálisan egyetértek. Sajnálatosnak tartom, hogy ezt elmulasztották az elmúlt nyolc évben. A most beterjesztett 29 pontos intézkedési csomagtervnek, illetve intézkedési tervnek, amit a kormány az asztalra letett, pontosan az a célja, hogy a fiatalokat iskolába kell járatni, és az oktatáson, a nevelésen és a munkán keresztül kell őket eljuttatni odáig, hogy visszafogjuk őket a bűncselekmények elkövetésétől, illetőleg a szabálysértések elkövetésétől.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Bárándy Gergely, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Más stádiumról beszélünk. Természetesen az az ideális, ha a fiatalkorú a nevelése során kap olyan erkölcsi felkészítést az életre, hogy eszébe sem jut elkövetni sem szabálysértést, sem bűncselekményt. Mi viszont jelen pillanatban arról vitatkozunk, amikor már elkövette a szabálysértést vagy akár a bűncselekményt. Én úgy gondolom, hogy ebben a stádiumban is elsősorban a nevelő hatásra kell a hangsúlyt fektetni. Ez nem áll ellentétben egyébként azzal, hogy a sértetti érdekeket bizony szem előtt kell tartani.

A mi korábbi négy, illetve nyolc évben megvalósított büntetőpolitikánk mellesleg éppen a sértetti érdekek előtérbe helyezéséről szólt. Gondoljon képviselő asszony a tevékeny megbánás intézményére, ami arról szól, hogy ha a sértettnek kártalanítást nyújt, akkor vagy büntethetőséget kizáró okot képez ez a magatartása, vagy korlátlan enyhítést tesz lehetővé a kisebb súlyú bűncselekmények esetén, hozzáteszem, ha a sértett ezt akarja, mert erről a sértett dönt. Ha a sértett azt mondja, hogy inkább nekem ez nem kell, de tessék megbüntetni, akkor ez fog történni. De azt gondolom, ez mindenképpen a sértett érdekeit szolgáló intézkedés volt.

De a szabálysértések esetén is tudok ilyet mondani képviselő asszonynak, mégpedig azt, hogy ha megállapítják a szabálysértés elkövetését, az elkövetésének a tényét, akkor a szabálysértési hatóság köteles a sértett kártalanítását elrendelni, azaz a szabálysértési hatóság kötelezi az eljárás alá vontat a kár megtérítésére. Én úgy gondolom, hogy ez sokkal inkább szolgálja a sértettek érdekét, mint hogyha fogdába zárjuk a fiatalkorút.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ismételt felszólalásra megadom a lehetőséget Gaudi-Nagy Tamásnak, a Jobbik képviselőjének.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Akkor folytatnám. Az ajánlás 19. pontjánál tartottam. Én tettem egy módosító javaslatot, igazából ezt a 48 órás szabályt így, ebben a formájában nem tudom én sem támogatni, tehát Bárándy Gergely képviselőtársam sok érvével egyet tudok érteni. Ha jól vettem észre, az ő módosító javaslata arra irányul, hogy tokkal-vonóval essen ki az őrizetbe vétel lehetősége az elzárással is sújtható szabálysértések esetén, ami viszont nem támogatható, tekintettel arra, hogy azért, ha tetten érnek valakit az adott helyszínen, mondjuk, az új szabályozás szerint egy tulajdon elleni szabálysértés körében, egy kis értékű vagyon ellopása tekintetében vagy miatt, akkor ő azért legyen ott őrizetbe vehető, és egy gyorsított eljárás lefolytatható legyen. Tehát ezzel nincs gond önmagában.

Itt azzal van gond, hogy lényegében a tettenérés hosszú évek óta kimunkált büntetőjogi fogalmát felrúgva önkényesen kiterjeszti ezt az időtartamot, és egy alkotmányellenes kitágítást jelent. A személyes szabadság korlátozásának nagyon komoly garanciái vannak. Én még egyszer oda kanyarodnék vissza, hogy a habeas corpus-elv vagy pedig a saját területünkre térve az Aranybulla is nagyon szigorú szabályokat írt elő már történeti alkotmányunkban is a személyes szabadság korlátozására, és bizony, azt látnunk kell, hogy a büntető anyagi és eljárási jognál ugyan alacsonyabb a garanciaszintje a szabálysértési jognak, de azért ez nem juthat el olyan szintre. Mert azt kell látnunk, hogy a szabálysértési őrizet végrehajtása tartalmilag ugyanazt jelenti, mint egy előzetes letartóztatás iksz napja, tehát ugyan csak 3 napig, 72 óráig lehet őrizetben tartani, de mégis elvonják teljeskörűen a szabadságát az embernek.

Nézzük meg a konkrét példát! Én most átnéztem, hogy mik azok a jelenleg hatályos szabálysértési tételek, tényállások, amelyek alapján elzárással lehet sújtani az elkövetőt: gyülekezési joggal visszaélés, rendzavarás szabálysértése. Ez a kettő időről időre visszatérő területe az alapvető szabadságjogait gyakorló, úgynevezett ellenállóknak, akikkel szemben a gyurcsányi időszak rendőrsége és bírósága rendszeresen és visszatérően jogi bunkósbotként használta ezeket a szabálysértéseket, és mi, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, a Jobbik Jogsegélyszolgálat ügyvédei nem egyszer, nem kétszer, számtalanszor tapasztaltuk, hogy ezek az őrizetbe vételek, ezek a gyorsított eljárások, ezek a szabálysértési eljárások alapvető szabadságjogok korlátozása szándékával kerültek alkalmazásra.

Én egy olyan esetet tudok vizionálni erre elrettentő példaként, hogy mondjuk, valaki részt vesz egy tüntetésen, mint például akár a most vasárnapi tüntetésen zöld pólóban, terepruhában, amely nem hasonlít a Gárda egyenruhájára még véletlenül sem, de mégis, mondjuk, hazamegy szépen a tüntetésről, és ha ezen szabály hatályba lépne, akkor 47 óra múlva, hajnali 3-kor egy kommandós különítmény rátörhet, hogy na, most önt őrizetbe vesszük, miután tetten értük egy tüntetésen - ami egy eléggé kiterjesztett fogalom -, és bizony, gyülekezési joggal visszaélés kapcsán őt adott esetben elő lehetne így ráncigálni lakókörnyezetéből kiemelve. Hadd ne mondjam, hogy ennek milyen következményei vannak, ha a rendőrség ilyen tettenérés jogcímén úgymond kiszáll.

Az alkotmány 55. § (1) bekezdése egyértelműen a személyes szabadság és biztonság elvét egy fontos, értékes alapelvként rögzíti, amelynek a korlátozása csak törvényi és nemzetközi egyezményekkel, törvényes keretek között történhet meg. Tehát ez a fizikai biztonság a legfontosabb.

Ami még nagyon gyakori és nagyon drámai eset vagy példa volt az elmúlt nyolc évben, hogy előrehozott büntetésként használták ezt az őrizetet. Azért a szabálysértési őrizetnek meg egyébként a büntetőeljárásban az előzetes letartóztatásnak is alapvetően az a célja, hogy kéznél legyen az elkövető annak érdekében, hogy az adott nyomozati cselekmények vagy a bírósági intézkedések megtörténhessenek. Tehát ez nem azt jelenti, hogy most itt mindenkit begyűjthetünk, és akkor duzzasszuk föl az egyébként is valóban túlterhelt büntetés-végrehajtási intézményeket, hanem gyorsan, hatékonyan folyjanak le a felelősségre vonási eljárások.

Jelen esetben, ha ezt a bizonyos szabálykiterjesztést megalkotná a törvényhozás, akkor azt gondolom, hogy egyrészt átlépnénk ezt a sok ezer éves alapelvet. A tettenérés fogalmilag tényleg azt jelenti, hogy szervezze meg az állam a gépezet rendszerét úgy, hogy ha elég jól működteti a végrehajtói állományát, a rendvédelmi szerveket, akkor fogja el a helyszínen a tettest, ott valóban egy csökkentettebb szintű garancia elég ahhoz már, hogy őt gyorsan bíróság elé állítsuk, fogva is tartsuk. De ha utána valaki elszökik, elmegy, mindenesetre elhagyja az elkövetés helyszínét, az állítólagos elkövetés helyszínét - azért mondjuk ki, mert az ártatlanság vélelme a szabálysértési eljárásban is működik, csak a rendőr sok esetben elkövetőt lát akkor is, ha éppenséggel valaki csak, mondjuk, egy feliratot emel föl, hogy "Free Tibet". Ilyenre is volt példa - hogy ne csak mindig ilyen, úgymond nemzeti körből jövőt mondjak -, hogy a "Free Tibet"-táblát felemelő tüntetőket irgalmatlanul begyűjtötte a gyurcsányi rendőrség azzal, hogy ők a gyülekezési joggal visszaéltek. Tehát ez a szabályrendszer egy új csengőfrász korszakot eredményezhet, sajnos, azt kell mondjam, ha és amennyiben a rendőrség a gyurcsányi logika alapján működne a jövőben is.

Egyelőre a most vasárnap minket arról győzött meg, hogy még mindig ezek a régi reflexek működnek. Én nem mondom azt, hogy ez a kormánytöbbség adott esetben utasítására vagy akaratára történhetett, de egy biztos, hogy ez így ellentétben áll azokkal a garanciális elvekkel, amelyeket a nemzetközi egyezmények, történelmi-jogi hagyományaink is előírnak.

Tehát ennek szellemében kérem - és miután az én javaslatom még ráadásul a szükségesség-arányosság szempontját is beemeli az alkalmazhatóság körébe - épp azt, hogy a garanciákat növelni kéne, és nem csökkenteni az ilyen, elég súlyos személyesszabadság-korlátozások körében.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni a vita e szakaszához. (Nincs jelzés.) Mivel több felszólalót nem látok, a részletes vita e szakaszát lezárom.

(20.40)

Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 22-32., valamint a 36., 38. és 45. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki fölszólalni. (Jelzésre:) Megadom a szót Gaudi-Nagy Tamásnak, a Jobbik képviselőjének.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Sajnos most érkeztünk el a legszomorúbb részéhez a mai részletes vitáknak és egyáltalán a mai országgyűlési ülésnek, sőt azt kell mondanom, hogy az egész elmúlt két hónap országgyűlési üléseinek. Hiszen gyakorlatilag ahhoz a pillanathoz vagy mérföldkőhöz érkezik el az Országgyűlés, hogy vajon kíván-e azonosulni azzal a diktatórikus, jogkorlátozó gyakorlattal, amelyet a Gyurcsány-korszak testesít meg, és amelynek olyan jogalkotási produktumai voltak, mint például ez az ominózus, feloszlatott szervezetben való részvétel szabálysértése, amit 2009 júliusában a Magyar Gárda Egyesület elleni jogerős ítéletet követően hoztak meg aktuálpolitikai célzattal.

Ez beépült a szabálysértési kormányrendeletbe, ráadásul kormányrendeleti szinten hoztak meg egy az alapvető egyesülési jog területét erőteljesen érintő szabályt. Ezer sebből vérzik, biztos vagyok benne, hogy az alkotmányosság próbáját nem állná ki. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat 2009. október 15-én benyújtotta alaposan kidolgozott kérelmét az Alkotmánybírósághoz annak érdekében, hogy állapítsa meg az alkotmányellenességét ennek a jogszabálynak. Hiszen a normaszöveg nem szól másról, mintsem arról, hogy ha egy szervezet feloszlatásáról szóló ítéletben jogellenesnek nyilvánított tevékenységet végez valaki, az már elköveti ezt a szabálysértést. Egyszerűen nem is kell igazából jogásznak lenni ahhoz, ha belegondolunk abba, hogy ez a normavilágosság elvét, a jogbiztonság elvét drámaian sértő szabályozás, amellyel egyszerűen nem kérhető számon, a jogalkotási törvény és egyáltalán az állam felelőssége, a jogalkotási törvény szelleméből fakadóan az állam felelőssége az, hogy olyan szabályokat hozzon, és olyanokat követeljen meg betartani a polgáraitól, amely szabályokat megismerhetnek a polgárok.

Egyszerűen elvárhatatlan az, hogy megyei bíróságokon különböző típusú társadalmi szervezetek tárgyában születnek különböző döntések, feloszlatásról szóló döntések. Nem gyakoriak, kétségkívül, de születnek ilyenek, lehet, hogy egy sakkegyesületet éppen most, ma oszlattak föl, lehet, hogy holnap egy síegyesületet oszlatnak föl. Tehát egyszerűen az élet számos területén felmerülő tevékenységre szerveződik a civil élet. A civil társadalom azért van, mert az a fundamentuma alapvetően a társadalmunknak. A civil társadalom életét drámaian szabályozó szabályozásról van szó, amely - még egyszer mondom - a gyurcsányi időszaknak az aktuálpolitikai célú politikai leszámolási eszköze volt a Gárdával szemben.

Eljutottunk most oda, vagy eljutnánk oda, ha a kormánytöbbség nem áll meg ezen az úton, hogy lényegében nem tesz mást, mint a gyurcsányi önkényuralom és a forradalmi időszak előtti diktatúra jogszabályát, kormányrendeletét törvényerőre emeli. Ennyire - hogy mondjam - már nem is lehet ellentétben valami jobban a nemzeti együttműködés rendszerével. Hogy ezt az alkotmányellenes és abszolút jogkorlátozó és kifejezetten célzottan a Magyar Gárda tisztességes, elkötelezett, nemzeti érzelmű embereinek a megregulázására szánt szabályt most törvényerőre kívánja emelni az Országgyűlés. Azt gondolom, hogy erre határozott nemet kell mondani minden demokratának, minden, emberi jogok iránt elkötelezett embernek, és ehhez nem kell feltétlenül nemzeti elkötelezettségűnek lenni, hanem egyszerűen közösen azt kell mondanunk erre, hogy ez nem járható út, ez valami tévedés lehet. Jóhiszemű próbálok lenni esetleg, és azt gondolom, hogy itt valamifajta tévedésről lehet szó.

Tehát kérem az előterjesztőt, hogy akkor ezt a tévedését korrigálja. Ha nem tévedésről van szó, akkor pedig lássa be, hogy ha ezt az utat követi, akkor innentől kezdve nem tudom, milyen jövő vár ránk. Akkor tulajdonképpen most már csak arra kell várnunk, hogy akkor nem is fogok legközelebb autóval jönni, hanem megvárom, hogy a fekete autó vigyen el az Országgyűlés épülete elől, mert innentől kezdve nincs megállás gyakorlatilag az önkényuralmi rendszerhez vezető úton.

Tehát azt gondolom, hogy nem ezt akarja a kormánytöbbség, nem ezek a valódi szándékai, hiszen látni, hogy a közbiztonság megregulázását, a közbiztonsági válsághelyzetet szeretné megoldani, a Jobbik-frakció is, a Jobbik is ezt szeretné, ezért dolgozik, tehát ezen közös érdekek mentén próbáljuk megtalálni a jó megoldásokat. Egy biztos, hogy ez a szabálysértés, amelyet most törvényerőre kívánnak emelni, drámai módon sérti a jogállami elveket, meg alkotmányellenes is, de iure alkotmányellenes.

Főleg azért arra is utalnék, hogy például szervezet feloszlatása tárgyában hozott döntésről beszél a norma, és még csak nem is jogerős döntésről. Magyarul, az is elkövetkezhet, hogy holnap, mondjuk, a Szebb Jövőért Egyesületet feloszlatják első fokon, és fogja magát a kerületi rendőrkapitány, meghallja a rádióban a hírt, és mindjárt küldi a rendőrkommandót, hogy az utcán sétafikáló, Szebb Jövőért Egyesület ruháját viselő embereket gyűjtsék be. Egyszerűen ez dráma. Azt gondolom, hogy ezen az úton nem lehet járni, erről nagyon-nagyon élesen vissza kell fordulni, még mielőtt sokkal nagyon csapdahelyzetbe kerülünk.

A többi rendelkezés igazából szintén tartalmaz azért aggályos elemeket. Ha például belegondolunk abba, hogy a házkutatás szabályait jelentős mértékben szintén kiterjeszti és fellazítja, a garanciális elveket fellazítja az előterjesztés. Itt megint óhatatlanul, az ember a történelmi érzékenységből fakadóan nem tud elvonatkoztatni attól, hogy egy olyan időszakon vagyunk túl, legalábbis gondoltuk, hogy vagyunk túl, amikor mondjuk, házkutatás során tömegesen történtek meg azok, hogy nemzeti hovatartozásról szóló kis tárgyakat is lefoglaltak, mondjuk, egy teljesen más típusú (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) büntetőügyben az érintett személytől.

Folytatni kívánom akkor majd a felszólalást, és ehhez majd megnyomok egy újabb 6 perceset, hogy tudjam folytatni az érveimet. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Harangozó Tamásnak, az MSZP képviselőjének.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 36., 24. pontjához, és ha nem okoz nagy gondot, a 20. pontjához is szeretnék hozzászólni, hiszen ez a három pont összefügg, annyira, hogy az alkotmányügyi és a honvédelmi bizottságban együtt is szavaztunk róla, és bár elvileg arról a vitát lezártuk, de röviden a 20. pontról is szólnék majd.

Az ajánlás 36. pontjában az eredeti javaslat 15. § (2) bekezdésének az elhagyását javaslom, amiben az eredeti előterjesztés a rendőrségi törvényben kívánta a házkutatás lehetőségét a szabálysértésre kiterjeszteni, méghozzá egy olyan megoldással, hogy a tulajdon elleni szabálysértés, valamint a feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében való részvétel szabálysértése tárgyi bizonyítási eszközeinek felkutatása és biztosítása céljából teljesen kivette volna a magánlakásba bebocsátás vagy hatósági határozat kötelezettsége alól a rendőrséget, hogy magánlakásba egyébként ilyen célból beléphessen.

Ez azért teljesen aggályos, mint az előző felszólalásban is elhangzott, hiszen a magánlakásba a belépése a rendőrségnek még az ennél sokkal nagyobb tétű, komolyabb és sokkal jobban szabályozott büntetőeljárásban is komoly garanciális szabályokkal van körülvéve. Itt lehetőséget teremtett volna ez a megoldás arra, hogy szabálysértési ügyben a magánlakásokba úgy lépjen be a rendőrség, hogy mindenféle parancs és formai kellék nélkül egyszerűen a magánlakásba bemenjen, és ott az esetleges vagy feltételezett elkövető magánlakásában kutakodjon.

A 24. ajánlási pont ad erre megoldást, amely a szabálysértési törvényben rendezi el ezt a kérdést, mégpedig úgy, hogy a fent említett két tényállás, a tulajdon elleni szabálysértés és a feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében való részvétel tekintetében engedi meg a rendőrségnek, hogy ház, lakás, egyéb helyiség vagy azokhoz tartozó bekerített helyet átvizsgáljon, ha alaposan feltehető, hogy az a tárgyi bizonyítási eszköz megtalálására vezet. További garanciális szabály, hogy az elrendelő határozatban meg kell jelölni azokat a bizonyítási eszközöket, amelyek megtalálására az intézkedés irányul. A határozatot az intézkedés megkezdése előtt az érintettel közölni kell, és végrehajtásától el kell tekinteni, ha a keresett dolgot az érintett előadja. Az intézkedés csak az érintett vagy képviselője jelenlétében hajtható végre.

Ezek a legalapvetőbb garanciális szabályok, mondjuk, egy házkutatással kapcsolatban. A (4) bekezdés pedig annyit rendez, hogy közjegyzői és ügyvédi irodába, valamint egészségügyi intézménybe még ekkor sem. Ez egyébként a Be.-ben is így van. Természetesen az ott munkát végzők meg nem zavarása érdekében és természetesen az ott lévő titkok, ügyvédi titkok, közjegyzői titkok védelmében van erre szükség.

Az a 20. pont pedig - ami már a lezárt vitarészben szerepel - összefüggésben ezzel azt a lábát teremti meg a javaslatnak, hogy így a házkutatási paranccsal végrehajtott házkutatás ellen is, mint ahogy a büntetőeljárásban is, panasszal lehessen élni.

(20.50)

Azt gondoljuk, bár nagyon kevés idő volt rá, mint ahogy azt már nagyon sokszor hangsúlyoztuk, és az egész törvényjavaslatot áthatja a kapkodás, ezt a megoldást találtuk. Reméljük, hogy ez a megoldás az életben megállja majd a helyét. Az előterjesztő Belügyminisztérium képviselője a bizottsági üléseken ezeket a javaslatokat támogatta, így a kormánytöbbség ezeket megszavazta. Reméljük, hogy a plenáris ülésen is így fognak tenni. Ha ez így lesz, akkor ezt egy korrekt megoldásnak találjuk.

Természetesen a teljes törvényjavaslatot akkor tudjuk vagy tudnánk támogatni a többivel együtt, ha például a szerintünk az egész javaslatot alkotmányellenessé tevő 48 órán belüli elfogást tetten éréssel módosító javaslatnál is megfogadnák a javaslatunkat, vagy még itt pár percen belül kapcsolódó módosító javaslattal az alkotmányos megoldást megpróbálnák megteremteni. Mindenesetre ezekben a pontokban az előttünk fekvő törvényjavaslatnál a házkutatás szabályait ezzel a megoldással, reméljük, közösen megnyugtatóan tudjuk majd rendezni.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Ismételt felszólalásra következik Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik képviselője.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Most megpróbálok kicsit még pontosabban, az egyes pontokra hivatkozással további érveket elmondani a Jobbik-frakció javaslatai mellett, illetve most először kapcsolódnék Harangozó Tamás képviselőtársam javaslatához, a 24. ponthoz. Az ő javaslata a házkutatás szabályainak egy garanciális rendszeréről szól. Az eredeti előterjesztés szerint sajnos egy teljesen garancia nélküli, valóban a büntetőeljárási törvény szigorú szabályaihoz képest is sokkal enyhébb feltételek mellett végrehajtható és ebből fakadóan önkényes, visszaélésszerű jogalkalmazásra sokkal jobban okot adó szabályt irányoz elő, ezért én - remélem, hogy ezért nem fog különösebb bántódás érni a frakcióban, ha azt mondom - Harangozó Tamás 24. előterjesztését kifejezetten támogathatónak érzem, mivel garanciális elemeket biztosít az egyébkénti házkutatás intézményrendszeréhez. Ami mondjuk, önmagában nem egy bűn, ha valóban házkutatásra sor kell kerüljön egy szabálysértési eljárásban, de ezt nem lehet nyakló nélkül, ráadásul határozat nélkül hasraütésszerűen elvégezni, ráadásul ügyvédi iroda, közjegyzői irodák nem lettek volna mentesek az előterjesztés szerint. Arra kérem tehát az előterjesztőt, hogy támogassa ezt.

Az ajánlás 31. pontjában írtak viszont nagyon szimpatikusak számunkra, illetve ebből fakadóan az eredeti előterjesztés is, hogy ne csak mindig rosszat mondjunk, hogy a tulajdon elleni szabálysértések körében az eddigi 100 ezer forintos pénzbírság helyett végre bejön az, hogy elzárással legyen büntethető az elkövető. Ez nagyon dicséretes, nagyon fontos dolog. Azonban ennél többet is kívánt Volner János képviselőtársam a 32. pont szerint: ő továbbmenne, és 500 ezer forintig terjedő pénzbírságot is kiszabhatónak érezne, javasolna a tulajdon elleni szabálysértéseknél. Itt ne csak mindig arra gondoljunk, hogy szegény tolvaj, aki lopott, hát úgysem tudná megfizetni a pénzbírságot. Azért itt benne van ebben a csalás, a szándékos rongálás. Ez egy sokkal komplexebb kört ölel fel, mintsem a klasszikus tulajdon elleni szabálysértések, tulajdon, vagyon elleni bűncselekmények köre. Tehát azt gondolom, igenis ha a jogalkotó kifejezésre akarja juttatni a szándékát, hogy a bűnt nem tűri, és igenis az általános elrettentés eszközét is igénybe akarja venni, akkor nemcsak 100 ezerről 150 ezerre emeli csekély 50 százalékos emeléssel a büntetési tételt, hanem bizony akár megötszörözi, jelen esetben egy ilyen ötszörös csapás, öt csapás analógiával akár emelje fel 500 ezer forintra ezt a pénzbírságot. Nem hiszem, hogy bárki meg fogja kövezni ezért a kormánytöbbséget, kivéve persze úgymond azokat a típusú jogvédőket, akik minden esetben mindig csak az elkövető érdekeit vizsgálják, és nem az áldozatok érdekeit, amelyekről eddig nem sok szó esett az elmúlt években sajnos. Reméljük, ez a korszak megváltozik.

Végül is az előterjesztés 27. pontja az, amely igazából tételesen Volner János előterjesztése szerint az elhagyását javasolja a gyurcsányi diktatúra termékének, azaz e bizonyos feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében való részvétel szabálysértésének törvényi szintre emelését célozná. Egyébként figyelemre méltó, hogy ezt követi az ajánlás 28. pontja, Schiffer András képviselőtársunk javaslata, aki ugyanezt javasolja. Itt megint csak azt kell mondani, hogy a két új erő a parlamentben ebben nagyon sok hasonlóságot mutat, hogy eléggé elkötelezett az alapvető jogok megvédése tekintetében. Egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy az MSZP részéről nagy, heves támogatást nem élvez a mi javaslatunk, ellenben a kormánytöbbség pontosan úgy került egyáltalán hatalomra, hogy az a fajta hevület, az a fajta ellenállás, az a fajta tiltakozás emelte kétharmados többségre a kormánytöbbséget, amely pontosan az elmúlt nyolc év összes csalása, jogtiprása és nemzetet veszélyeztető cselekvése ellen fogant meg. Tehát én arra kérem a kormánytöbbséget, hogy ennek szellemében ezt az alkotmányellenes szabálysértést haladéktalanul helyezze hatályon kívül.

Most igazából formai értelemben ha csak az a megoldás marad, hogy Volner Jánosnak vagy Schiffer Andrásnak ezt a módosító indítványát támogassa, nem sértődünk meg azon, ha Schiffer András előterjesztését támogatja majd a kormánytöbbség, de az eredmény a lényeg számunkra, hogy ez ne kerüljön be a szabálysértési törvénybe. Utána pedig egy következő aktussal a kormány egy kormányülésen megtehetné, hogy ezt az ominózus 10/C. §-t úgy, ahogy van, hatályon kívül helyezi, és így már eggyel kevesebb lesz azon alkotmányellenes jogszabályok száma, amelyek még mindig ott éktelenkednek a jelenlegi hatályos magyar jogszabályok között.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Bárándy Gergely, az MSZP képviselője.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak nagyon röviden szeretnék reagálni Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam felszólalására, hiszen nem először fordul elő a részletes vita során, hogy Volner képviselő úr javaslatára hivatkozik, aki 500 ezer forintra emelné a pénzbírság kiszabható legmagasabb összegét.

Azt kérem a képviselőtársamtól, hogy egy picit legyen ügyvédként, jogászként szakmai, és ne folytassa azt a gyakorlatot, hogy az előterjesztett, egyébként súlyos szankcióra rálicitál, hogy ha annyi, akkor legyen még súlyosabb, ha 500 ezer lett volna előterjesztve, akkor legyen 5 millió.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, a jogrendszeren belül is meg kell bizonyos belső arányosságot tartani, és nyilvánvalóan ön előtt is ismeretes, hogy a büntető törvénykönyv is tartalmaz egy hasonló rendelkezést, amit nem pénzbírságnak, hanem pénzbüntetésnek hívnak. A pénzbüntetésnek pedig a jelenleg kiszabható legalacsonyabb összege 75 ezer forint, a legmagasabb összege pedig 108 millió forint. Ha a szabálysértésért kiszabható értékhatárt felemeljük 500 ezer forintra, akkor ugyanoda jutunk, ahonnan sikerült hál' istennek elmozdulnunk az elmúlt egy-két évben, egy évben, nevezetesen is hogy összecsúszik a szabálysértési pénzbírság összege és a bűncselekményért kiszabható pénzbüntetés összege. Sikerült ezt a káros helyzetet megszüntetni azzal, hogy tízszeresére emelte a jogalkotó a bűncselekményért kiszabható pénzbüntetés maximális összegét, és 3 ezer forintról 75 ezer forintra sikerült felemelni az alsó határt.

Kérem a képviselőtársamat, hogy ne javasolja ennek a korábbi áldatlan állapotnak a visszaállítását. Most előre mondom, hogy talán annak sem, hogy jó, akkor emeljük még magasabbra a bűncselekményért kiszabható pénzbüntetés összegét.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Gaudi-Nagy Tamás, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Hát, nem tudom megszerezni azt az örömet a képviselőtársamnak, hogy ne mondjam el azt, hogy igen, márpedig meg kell emelni a Btk.-ban a pénzbüntetés tételeit is. Nyilván a belső arányosságot létre kell hozni a teljes büntetőpolitika összes eszköztárával, és tényleg nem könnyű a helyzete Bárándy képviselőtársamnak, hiszen egy felkészült, nagy tudású jogászemberről van szó, és nagyon nehéz megvédeni az elmúlt nyolc év nem túl dicsőséges eredményét, amelyet a bűn üldözése területén kifejtettek a Bajnai-Gyurcsány-kormányok. Bizony úgy gondolom, ez a tízszeres emelés is csupán csak arra volt alkalmas a Btk.-ban, hogy olyan égbe kiáltó több tucat milliárdos bűnügyekben születtek nevetséges mértékű pénzbüntetésekről szóló ítéletek, amelyek azt mutatják, hogy nemcsak a jogalkotásban, hanem a jogalkalmazásban is nagyon sok hiba és probléma van még. Egy biztos tehát: azt gondolom, meg kell üzenni a jogalkotónak azt, hogy igenis radikális változást kell hozni az elrettentés területén, amelyet soha ne felejtsünk el, mindig ott kell legyen mellette a büntetés elkerülhetetlensége. Ennek pedig alapfeltétele, hogy a rendőrség azzal foglalkozzon, ami a feladata, a közbiztonság védelme és a közbiztonságot, közrendet valóban érdemben veszélyeztető, ténylegesen a társadalomra veszélyes cselekmények üldözése.

(21.00)

Ez pedig a tömeges bűnözés, a közbiztonsági válsághelyzet és egyáltalán nem a gárdisták által kifejtett, sok esetben nagyon-nagyon hasznos tevékenység - gondoljunk itt az árvízi védelemre, gondoljunk a jótékonysági akciókra, és gondoljunk arra, hogy a nemzeti... Wittner Mária pedig a zászlóanyája ennek a mozgalomnak, hát ne hozzuk őt olyan helyzetbe, hogy ő egy olyan mozgalomnak vagy egy olyan mozgalommal összefüggésbe hozható embereknek a tisztelt személye, amely mozgalom előbb-utóbb, itt úgy tűnik, most már valamilyen formában mindenképpen az üldözés tárgya kell legyen.

Ezen szerintem változtatni kell, és szerintem meg lehet találni ennek a módját. Ere kérem a kormánytöbbséget. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, ezért a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát az ajánlás 33. és 44. pontjaira, a 36. és a 38. pontok kivételével. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Tehát a 33-44., a 36. és a 38. pontok kivételével, amelyről már beszéltünk. Megadom a szót Bárándy Gergelynek, az MSZP képviselőjének.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A 40. ajánlási ponthoz kívánok hozzászólni, amely a javaslatban a legterjedelmesebb módosító javaslat. Azt kell hogy mondjam, hogy ha már benyújtották a módosító javaslatot előterjesztő képviselők, akkor legalább tették volna az előző törvényjavaslathoz, amely a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló törvénynek a módosításáról szól. Ugyanis tartalmilag odatartozik, és épp annyira nem kapcsolódik ehhez a törvényjavaslathoz, amit most tárgyalunk, mint amennyire nem kapcsolódott volna ilyen szempontból a másikhoz. Legalább tartalmilag kapcsolódott volna ahhoz, ugyanis se ebben, se abban erről a törvényről az előterjesztő nem rendelkezik, de legalább téma szempontjából a korábbi javaslathoz passzolt volna.

A bizottsági vita során kialakult egy polémia arról, hogy házszabályszerű-e ez a javaslat egyáltalán, vagy sem. Én egyébként úgy gondolom, hogy házszabályszerű, de talán nem fölösleges az Országgyűlés falai között azt mondani, hogy nem elegáns - talán ennek még van némi hatása. Nagyon nem elegáns egy olyan módosító javaslatot beterjeszteni, amely törvény egyébként szóba sem kerül az eredeti előterjesztésben, bár kétségtelen, hogy házszabályszerű a javaslat.

Tegnap az általános vita során kifejtettük azt, hogy a legfőbb problémánk az alkotmány módosításával kapcsolatban az, hogy a bírákra vonatkozó garanciarendszernek csak egyes elemei jelennek meg majd a bírósági titkároknál, annak ellenére, hogy ők ugyanolyan ítélkezési munkát végeznek majd, mint a bírák, egyesbíróként eljárhatnak majd a helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben. Az előttünk fekvő módosító javaslat, amely a 40. ajánlási pontban szerepel, némiképp árnyalja a kialakult rossz helyzetet, ugyanis rendelkezik arról, hogy mik a kijelölés részletszabályai, rendelkezik arról, hogy a vagyonnyilatkozat-tétellel kapcsolatban mik a részletszabályok, rendelkezik az összeférhetetlenségről, rendelkezik a titkárok értékeléséről és kiegészítő értékeléséről, azonban a legfontosabbról nem rendelkezik, tisztelt Országgyűlés, mégpedig a titkároknak a jogállásáról.

Ugyanis - szeretném most is hangsúlyozni - meggyőződésünk az, hogy addig, ameddig az ítélkező titkárok jogállását nem teszik hasonlóvá a bíróéhoz, addig az ítélkezés függetlenségének az elve sérül. Ugyanis nemcsak az a lényeg, amire többször utaltak a kormány képviselői is, illetve kormánypárti képviselők is, hogy a titkár, aki ítélkezni fog, az ugyanúgy független lesz az ítélkezési tevékenységében majd, mint a bíró; a bírói függetlenségnek az is része, tisztelt Országgyűlés, hogy elmozdíthatatlanok. Hogyha kritikája van valakinek a munkájukkal, a meghozott ítéletükkel, a döntésükkel kapcsolatban, akkor nagyon-nagyon szigorú szabályok védik őket, és csak kivételes esetekben lehet őket felmenteni. A köztársasági elnök nevezi ki őket, és bírói esküt tesznek.

A titkárok vonatkozásában ez nincs így. A titkárok igazságügyi alkalmazottak, és az összes módosító javaslat szerint, többek között a 40. ajánlási pontban megfogalmazott módosító javaslatot is ideértve, nem változik ez a helyzet, a titkárok jogállása ugyanúgy az igazságügyi alkalmazottakról szóló törvényhez kötődik. Márpedig én úgy gondolom - és ezt nem most találom ki, hanem ez, azt tudom mondani, több száz éve egy elfogadott tény -, hogy a bírói függetlenséget az is szavatolja, hogy nem lehet bírót kirúgni, felmenteni, csak nagyon szigorú szabályok mentén, és ha ez a titkároknál nem jelentkezik, s e nélkül a garanciarendszer nélkül látják el az ítélkezési funkciót, akkor a mi meglátásunk szerint sérül a bírói függetlenség elve. Ezen a 40. pontban foglalt módosító javaslat sem segít. Olyan részletszabályokat tisztáz, amelyek fontosak, fontosak lennének akkor, hogyha egyébként ezek az elvi alapok az alkotmányban rögzítésre kerültek volna.

Ezért ismételten, a részletes vitában is arra kérem a kormány tisztelt képviselőjét, és arra kérem fideszes képviselőtársaimat is, hogy szavazzanak a törvény e rendelkezéseire nemmel, és dolgozzák ki a szakmákkal való egyeztetést követően azokat a módosító javaslatokat, amelyek biztosítani tudják azt, hogy ha a titkár ítélkezik, akkor a bírói függetlenség elve nem fog sérülni. Sajnos, ez a helyzet ma másként látszik. Egyetlen, a vita jelen szakaszában már egyetlen kérést tudok megfogalmazni, tehát azt, hogy vonják vissza a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Gaudi-Nagy Tamás, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a vitaszakaszban két, illetve három ponthoz szeretnék hozzászólni. Volner János képviselőtársamnak a 38. ponthoz egy nagyon fontos és lényeges módosítási javaslata áll előttünk, ez pedig nem kevesebb, mint hogy a rendőrségi törvény azon módosítását irányozza elő az eredeti előterjesztés, hogy a magánlakásba való behatolás milyen feltételekkel történhet meg, és az előterjesztés szerint egy kifejezett, nevesített fordulatot kapott az, hogy: feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében való részvétel szabálysértésének tárgyi bizonyítási eszközeinek felkutatása és biztosítása. Tehát itt most már szintén egyértelmű, hogy a lex gárda törvényről van szó, a negyedik számúról sajnos, már legalábbis a negyedik számú ilyen jogszabályról, mert már három született, ebből egy törvény volt, másik kettő pedig kormányrendelet.

Bizony itt is ugyanez a logika figyelhető meg, hogy kifejezetten szelektíven, fókuszálva erre a szervezetre, erre a jobb sorsra érdemes szervezetre, illetve a vele szimpatizáló és ilyen szellemben, gárdista szellemben tevékenykedő emberekről szól. Mert lássuk be, azért a mostani jogalkalmazás tendenciái már rég nem arról szólnak, hogy itt az eredetileg gárdaruhában lévő emberek masíroznak cigánysorokon, és őket kellene úgymond megakadályozni ebben, hanem gárdista szellemű emberek különböző öltözetben, különböző helyszíneken megjelennek, és kifejezik összetartozásukat, kifejezik a szolidaritásukat a közbiztonsági válsághelyzet hátrányaitól szenvedő emberek felé.

Tehát ez az előterjesztés azt szolgálja, hogy ezt a fajta, egyébként abszolút a jogalkotási törvény szellemével is ellenkező gyakorlatot szüntessük meg, hogy kifejezetten egy konkrét szervezettel szemben alkotunk jogszabályokat, és ez egészen leszüremlik jelen esetben például a magánlakásba való bebocsátására vagy belépésére a rendőrségnek is, kifejezetten kapna egy ilyen önálló felhatalmazást.

(21.10)

Tehát éppen ezért ezt a 38. számú előterjesztést, úgy gondolom, ha a jogállami elveket tiszteletben tartja a kormánytöbbség, akkor fogja támogatni, azaz megakadályozza azt, hogy a feloszlatott szervezet tevékenységében való részvétel kapcsán a hálószobába vagy a gyerekszobába törjenek be, kutakodjanak.

A múltkori felszólalásomat nem tudtam befejezni abban a részben, hogy bizony megint csak azt kell mondani, az elmúlt 8 év egyik nagyon gyászos, káros következménye, hogy tipikusan megfigyelhető volt, hogy házkutatások során, egyébként a házkutatási céllal teljesen össze nem férő módon kezdtek vizsgálódni. Annál a fiatalembernél, akit mondjuk, a Hunnia csoporttal hoztak, egyébként több esetben tévesen, összefüggésbe, elkezdték nézni a könyvespolcot, hogy ott milyen könyvek vannak. És kezdték lefoglalni, mondjuk, a Wass Albert-köteteket. Ilyen tendenciák honosodtak meg sajnos. Úgyhogy mondom államtitkár úrnak, hogy ezt a gyakorlatot drámai gyorsasággal meg kell szüntetni. Sőt foglaltak le Magyar Sziget karszalagot, vagy foglaltak le Kárpátia együttestől származó CD-t, amely úgymond azt fejezte ki, hogy milyen elkötelezettsége van az illetőnek, de az égegyadta világon semmi összefüggésben nem állt azzal, hogy az adott cselekményhez szükséges bizonyítási eszközt megtalálják-e, vagy sem.

Mondhatnám az ennél mókásabb eseteket is, a liszt lefoglalását a konyhában, ami mintegy robbanóanyag alapanyagaként került először az álarcos terroristaellenes kommandó hatókörébe. Nagyon jó lenne tehát, ha a jogalkalmazásban is nagyon kemény változások történnének, de legalább azt ne tegyék meg, hogy ezt a fajta jogtipró szemléletet továbbviszik a jogalkotásban.

És itt van egy nagyon érdekes javaslat, az ajánlás 34. pontjában szerepel, a rendőrségi törvény módosítása, amely a belügyminiszter hatáskörét módosítja. Ezzel szemben én benyújtottam egy módosító javaslatot. Mert mi ez a módosítási irány? Ez nem más, mintsem az, hogy kifejezetten közvetlenül a belügyminiszter hatáskörébe utalja a terrorfenyegetettséggel összefüggő feladatokat és a terrorcselekmények felszámolásáról szóló feladatot.

Az előterjesztésem arról szól, hogy Magyarországon egyébként nem léteznek terrorcselekmények, csupán koncepciós eljárások során a nyomozó hatóságok vizionálják a terrorizmust. A küzdelem fő harcosává most az országos rendőrvezető helyett a belügyminisztert kívánják megtenni. Szegénynek úgyis annyi feladata és hatásköre van, az építésügytől kezdve annyi minden. Miért terheljük meg ezzel a feladattal? Egyébként is vannak szakosított szervek, a Nemzeti Nyomozó Iroda egy gyönyörű, terrorizmus és extrémizmus nevű főosztállyal rendelkezik, hadd végezzék ők ezt a kutatást a nem létező terroristákkal szemben.

Egyébként a javaslatnak nagyon rossz üzenete van. Ez az üzenet a jogállamiságot fenyegető üzenetet hordozza. Ugyanis 2001. szeptember 11. után a világ számos fejlettnek mondott országának a terrorizmus elleni harc a különböző világnézetű, a világot irányító korporációk látható és kevésbé látható, nem kormányzati csoportok uralmát megkérdőjelező, és jellemzően nemzeti érdekeket védelmező személyekkel, szervezetekkel szemben egyfajta jogkorlátozó csodafegyver, a terrorizmus elleni harc fegyvere. És erre példa a Hunnia csoport tagjaival szemben folyó eljárás is, ahol a tisztességes eljárás szabályait súlyosan megszegve jártak el, szereztek be bizonyítékokat vagy kreáltak bizonyítékokat, és bizony a nemzetközi jog szerint is politikai fogoly státusnak megfelelő státusban vannak azok a fogva tartottak, Budaházy György és társa, akik immár egy éve előzetes letartóztatásban vannak.

Tehát azt gondolom, hogy a belügyminiszter feladatkörében a közbiztonsággal és a közrenddel kapcsolatos feladatokat kell meghagyni, és ennek a feladatkörnek sem tud megfelelni egyelőre, hiszen láthattuk, hogy pontosan mi történt az elmúlt vasárnap. Tehát ne terheljük túl a belügyminisztert, inkább végezze el a dolgát a közbiztonság teljes körű helyreállítása körében, de ne ott keresse a közbiztonságot fenyegető személyeket, ahol nem kell. Ezt a munkát pedig végezzék azok, akiknek ez a szakirányú feladata.

Köszönöm. (Taps a Jobbik frakciójában.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, így a részletes vita e szakaszát és a vita egészét lezárom.

Megkérdezem Kontrát Károly államtitkár urat, kíván-e válaszolni. (Jelzésre:) Igen. Államtitkár úr, öné a szó.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretném megköszönni mind az általános, mind a részletes vitában részt vevő képviselők munkáját, javaslatait. Hadd utaljak arra, hogy a tegnapi nap során az általános vita nagyfokú aktivitást, nagy érdeklődést váltott ki a képviselőkből, és ez azt bizonyítja, hogy fontos az a törvényjavaslat, illetőleg az a problémakör, amelynek megoldását ez a törvényjavaslat célozza. Fontos az, hogy a közbiztonság javítását célzó törvényjavaslatot a parlament elfogadja, és ennek eredményeképpen, ennek segítségével a közbiztonság javuljon, a közbiztonság helyreálljon a Magyar Köztársaságban.

Szeretném megköszönni a törvényjavaslatot támogató bizottságok munkáját, a honvédelmi és rendészeti bizottság és az alkotmányügyi bizottság is megtárgyalta ezt a nagyon fontos törvényjavaslatot, és támogatásáról biztosította. Szeretném megköszönni itt a hozzászólásom legelején azoknak a frakcióknak, a Fidesznek és a KDNP-nek a támogatását, amelyek már a tegnapi vitában megfogalmazták támogató álláspontjukat, és külön köszönöm Kocsis Máté elnök úrnak, aki a honvédelmi és rendészeti bizottság elnökeként, illetve országgyűlési képviselőként elmondta támogató álláspontját. Különös tekintettel arra, azt szeretném kiemelni, hogy ő nemcsak az általános vitára vonatkozó szabályokra tért ki hozzászólásában, hanem mint a VIII. kerület polgármestere azokat a kerületben megélt tapasztalatokat is a tisztelt Ház elé terjesztette, a tisztelt Ház tudomására hozta, amelyek a vitában erősítették a kormány által beterjesztett törvényjavaslat mondanivalóját.

Ha visszatekintünk az általános vitára, és úgy gondolom, ezzel kell folytatnom, három részre lehet osztani ezt a vitát, az ellenzék részéről három fő iránya volt ennek. A szocialista álláspont kritikája, amelyet Harangozó Tamás képviselőtársunk ismertetett, a törvényjavaslat benyújtásának körülményeire vonatkozott, a túlzott gyorsaság, illetőleg bizonyos egyeztetések hiányára, illetve a garanciális szabályok betartására hívta fel a figyelmet.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat, ahogy tegnap is elhangzott a vita során, látható volt a parlament honlapján, a benyújtott módosító javaslatok pedig azt bizonyítják, hogy a képviselőknek módjuk volt arra, hogy álláspontjukat ismertessék, a törvényjavaslatot jobbá tegyék. Összességében a javaslat mondanivalója nem volt titok, hiszen ahogy tegnap elmondtam, a nemzeti konzultáción, amely 2010. május 11-én Ózdon került megtartásra, ennek fő irányait a miniszterelnök úr, illetve belügyminiszter úr ismertette. Ennek fő mondanivalója a kormányprogramban is szerepelt. Tehát nem volt ismeretlen sem a szabályozni kívánt kérdéskör, sem pedig a szabályozás fő iránya.

A garanciális szabályozással kapcsolatban azt tenném hozzá, úgy, ahogy Harangozó képviselőtársam jelezte, az általa benyújtott módosító indítványok közül támogatásra javasolunk a bizottságok által is támogatott módon egy javaslatot, amiről úgy gondoljuk, hogy jobbá teszi ezt a törvényt, ha a parlament így fogadja el. Úgyhogy köszönöm szépen ezt a benyújtott módosító javaslatot.

A Jobbik frakciója részéről 16-an szóltak hozzá az általános vitában, összesen 28 felszólalás hangzott el a Jobbik frakciója részéről. A legtöbb hozzászólás a feloszlatott társadalmi szervezettel kapcsolatos szabálysértési szankciókról szólt. Ez egy nagyon intenzív vitát váltott ki. Úgy gondoljuk, tisztelt országgyűlés, hogy a törvények mindenkire kötelezőek. Feloszlatott társadalmi szervezetet demokratikus országgyűlési frakció nem támogathat, arra jogalapot álláspontunk szerint senki nem vindikálhat.

A Jobbik álláspontja szerint a 60 napos elzárást 180 naposra kellene emelni. Ez a büntetőjogi szankciók alsó határa fölé emelné az elzárást. Ezt nem tudjuk támogatni. Ez olyan indokolatlan szigorítást jelentene, hogy a büntetőjog és a szabálysértési jog rendszerének egymásra épülését kérdőjelezné meg.

Az LMP-s képviselőtársaim hozzászólásai jórészt szintén a garanciális szabályokra vonatkoztak. A magyar jogrendszerben valóban ilyen szabályozásra van szükség, az állampolgárokat meg kell védeni. Mi ezen munkálkodunk. Meg kell változtatni az előző, szocialista kormányzat által ránk hagyott örökséget. Egy komoly érvünk a nemzeti konzultáció, vitathatatlan vívmányunk a folyamatos párbeszéd és az emberek akaratának törvényekben való megjelenítése.

(21.20)

Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita során elhangzottakkal, illetve a benyújtott módosító indítványokkal kapcsolatban a következőket szeretném elmondani. A kormány a bizottsági ülések során nem tudta támogatni azokat a javaslatokat, amelyek a fiatalkorúakkal szemben elzárás büntetés alkalmazásának megszigorításait vagy egyenesen megszüntetését célozták. Ennek egyik indoka az, hogy a fiatalkorúval szembeni pénzbírságot megfelelő jövedelem híján a legtöbb esetben kiszabni nem lehet. Ez csak figyelmeztetést tenne lehetővé vele szemben, és annak, úgy gondoljuk, nincs meg a valódi visszatartó ereje. Vannak olyan tapasztalatok is a gyakorlatban, hogy egyesek ezt csak kihasználják, és a fiatalkorúakkal követtetnek el tulajdon elleni szabálysértéseket, hiszen velük szemben komoly szankciót nem lehet kiszabni.

A kormány nem támogatta azokat az indítványokat sem, amelyek a tulajdon elleni szabálysértés büntetési tételeinek felemelésére irányultak. Ez nyilvánvaló törést okozott volna a büntetőjog és a szabálysértési jog rendszerében. A büntetőjogban kiszabható szabadságvesztés büntetés alsó határa 60 nap, amennyiben ennél hosszabb idejű elzárást ki lehetne szabni szabálysértés elkövetése esetén, eltűnne a szabálysértési jog és a büntetőjog egymásra épültsége.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány azokat a módosító indítványokat támogatta, amelyek a bírósági titkár függetlenségét erősítették. Emellett támogatta a kormány a pontosításokat és a koherenciazavar feloldását célzó indítványokat. Röviden úgy foglalnám össze, hogy a kormány azokat az indítványokat tudja támogatni, amelyek a törvényjavaslat célkitűzéseinek keretein belül maradnak. Határozottan nemet kell mondani minden olyan törekvésre, amely a törvényjavaslat által megoldani kívánt problémákat súlyosbítja.

Tisztelt Országgyűlés! Több képviselőtársam most itt a részletes vitában a tettenéréssel kapcsolatos szabályokat kifogásolta; Bárándy képviselőtársam vagy Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr is. Engedjék meg, hogy itt most idézzem a törvényjavaslat indoklását, ami a javaslat 7. §-ához szól: "Életszerű, hogy az elkövető a szabálysértés helyszínét már elhagyta ugyan, ám a helyszínen fellelhető nyomok láncolata vagy például tanúvallomás alapján rövid időn belül azonosítható és elfogható. A német alkotmány 46. § (2) bekezdése tettenérésnek tekinti országgyűlési képviselő esetén, ha őt a cselekmény elkövetését követő napon fogják el, és így lehetővé teszi az őrizetbe vételét. E szabályt veszi át, órában kifejezve pontosítja e törvényhely. Az időtartam bővítése nem számottevő, hisz a cselekmény elkövetése és a másnapi őrizetbe vétel között - az elkövetés időpontjától függően - akár több mint 47 óra is eltelhet."

Tisztelt Országgyűlés! Ami a bírósági titkárok jogállásával kapcsolatos észrevételeket illeti. Úgy gondolom, hogy a benyújtott módosító javaslatok, amelyeket a kormány támogat, hozzájárulnak ahhoz, hogy ezt a helyzetet pontosítsák, és mindenképpen hozzásegítsék a jogalkotót az elérni kívánt cél megvalósításához.

Összefoglalóan azt gondolom, hogy a benyújtott törvényjavaslat, illetve a támogatható benyújtott módosító indítványok a nemzeti együttműködés programjában megfogalmazottakon alapuló rend helyreállítását, ezzel valamennyi magyar polgár érdekeit szolgálják, ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a benyújtott törvényjavaslatot, illetve a támogatotti sor kormány által támogatott részét támogassák és fogadják el.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)