Felszólalás adatai

MÁRTON ATTILA (Fidesz) (A mikrofonja nem működik.): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim!

ELNÖK: Kérném szépen a képviselő úr mikrofonját bekapcsolni. (Megtörténik.) Köszönöm. Most a mikrofon is az öné már, képviselő úr.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Már elég sok minden elhangzott, és igazából nem is szerettem volna nagyon kommentálni mindazokat, amik a politikai csatározás kapcsán elhangzottak, de úgy gondolom, néhány megjegyzést mindenképpen tenni kell a dolgok politikai részéhez.

Először is, azt hiszem, és remélem azt, hogy nagyon jó, hogy ez a jelentés, amely most itt fekszik a parlament asztalán, konszenzussal született meg. Ugyanakkor, ahogy ez már elhangzott, minden konszenzusos jelentésben van egyfajta kompromisszum, és hogy ez a kompromisszum megszülethetett, igen komoly viták előzték meg, és természetesen a bizottságban voltak olyan kérdések, amelyekben nem volt teljes az egyetértés. Ezeknek a hátterére szeretnék egy kicsit rávilágítani, csak tényeket szeretnék mondani, és remélem, hogy ez nem generál politikai vitákat.

Mindenesetre néhány megjegyzést elöljáróban mindenképpen meg kell tennem. Azok, akik a bizottság munkájában részt vettek - és itt egy kicsit a munka politikai vetületére szeretnék utalni -, azt hiszem, egyöntetűen megállapíthatják és egyetérthetnek velem abban - ellentétben Bauer képviselő úr állításával -, hogy igenis a sajtóban megjelent cikkekre, vádakra a bizottság igyekezett nem reagálni, igyekezett ezeket lehetőség szerint figyelmen kívül hagyni, és ha volt is ebben vita, megpróbáltunk ezeken a lehetőségek szerint minél hamarabb túllépni. Úgy gondolom, hogy ennek sokkal inkább szakmai kérdésnek kell lenni, semmint politikainak, hogy ilyen vitákba belemenjünk.

Egy másik észrevétel: többször elhangzott, és úgy érzem, hogy képviselőtársaim elég erőteljesen szeretnék összehúzni a bankkonszolidáció és a CW Bank veszteségének ügyét. Én azért úgy gondolom, hogy teljesen más abban az esetben vizsgálni egy bankkonszolidációt, amikor egy szocialista gazdaságról egy átállási időszakra, kvázi kereskedelmi banki tevékenységben vagy kereskedelmi banki tevékenységre való átállás időszakában következik be veszteség, és teljesen más az a helyzet, amikor egy évtizedek óta piacgazdasági körülmények között működő, illetve évtizedek óta működő piacgazdaságban működő bank tevékenységét és ennek veszteségeit vizsgáljuk. Úgy gondolom, hogy itt jelentős különbséget kell tenni, és ha így értékeljük a 80 milliárd forintot, amely a CW Bank működése során fölhalmozódott, úgy gondolom, hogy ez igenis nagyon jelentős tétel.

Még egy nagyon fontos dolog, amit el szeretnék mondani - és már szó volt róla -, mégpedig a végelszámolás kérdése. A bizottságnak nem volt feladata az, hogy a végelszámolást, a végelszámoláshoz kapcsolódó kérdéseket vizsgálja.

Amiről egyébként szólni szeretnék, leginkább a felelősségek, felelősségi körök, személyre vagy testületre vonatkozó felelősségek kérdése, amelyben a bizottsági jelentés megalkotásakor is elég komoly viták bontakoztak ki.

Nagyon rövid visszatekintést tennék arról, hogy miért is lehet itt egyáltalán felelősségről beszélni, és melyek voltak azok a főbb szempontok, amelyek az albizottság vitájában a jelenés elkészítésekor fölmerültek. Ahogy már elhangzott, 1991-ben született meg a jegybanktörvény, amely kötelezte a Magyar Nemzeti Bankot arra, hogy a nem profilba vágó kereskedelmi banki tevékenységtől váljon meg. Ekkor már - tudjuk jól - a CW Bank, több más bankkal együtt, hosszú-hosszú évek óta működött. És itt van az első jelzés - és még egy nagyon fontos dolog: a Magyar Nemzeti Bank képviselői ott ültek a CW AG Bank felügyelőbizottságában. Tehát elvileg tudniuk kellett a bankban zajló folyamatokról. Konkrétan például arról, ami 1992-ben zajlott le, ez a bizonyos Seldmayer-levél, amely az első igazán komoly jelzés volt arról, hogy a banki belső folyamatokban valamilyen komoly probléma van, ugyanakkor viszont a bank felügyelőbizottsága nem tűzte napirendjére ezt a levelet, nem tárgyalta meg, holott az érintettek tudtak róla, és a Magyar Nemzeti Bank akkori képviselője, aki egyébként az egyik alelnöke volt a Magyar Nemzeti Banknak, szintén ott volt a felügyelőbizottságban, később a CW AG felügyelőbizottsági elnökeként. Tehát tudnia kellett erről.

'95-ben került igazából először nyilvánosságra, hogy a bankkal nagyon komoly problémák vannak. Surányi elnök úr a bizottság előtt azt a tájékoztatást adta, hogy ekkor ő a tudomására jutott adatokról tájékoztatta a kormányt. Mindezek után a bizottság tagjai közül nagyon sokan úgy láttuk, hogy hiba volt, nagyon komoly hiba volt kiadni azt az 1996-ban keltezett garancialevelet, amely lényegében teljes kötelezettségvállalást biztosított (Taps a MIÉP padsoraiban.), tehát a Magyar Nemzeti Bank a CW AG veszteségeiért teljes egészében jótállt és felelősséget vállalt.

Úgy éreztük és azt láttuk a bizottsági vitában többen is, hogy ennek már vitatható volt a kiadási körülménye, szükség volt erre a levélre. Az volt az indoklás, hogy a bank eladása és értékesítése volt a téma. Ez vetődött föl, és ahhoz, hogy ezt a bankot megfelelő módon el lehessen adni, mindenképpen szükség volt ennek a garancialevélnek a kiállítására.

Miért volt erre szükség? Azért, mert az osztrák bankfelügyelet olyan jellegű hibákat, hiányosságokat érzékelt a bank gazdálkodásában, ami nem tette biztonságossá a további működést, és komoly eljárásokat helyezett kilátásba. Mindezek után 1997-ben még további hitelfolyósításra, illetve bizonyos hitelek meghosszabbítására került sor. Ezeket összegezve, a bizottsági vitában úgy érzékeltük, hogy az, amit úgy mondunk, hogy tulajdonosi felelősség, tulajdonosi gondoskodás, a jó gazda odafigyelése, talán nem valósult meg olyan mértékben.

Való igaz az is - és egyet kell értenem Surányi György elnök úrral -, hogy megtették a szükséges büntető feljelentéseket a bank gazdálkodásának ellenőrzése és a könyvvizsgálói jelentések után; ezek a feljelentések, illetve munkaügyi intézkedések azonban kifejezetten a CW AG vezetésére koncentráltak, tehát csak az ott dolgozó munkatársakat érintették, és igazából a Nemzeti Bank azon munkatársaira, akik a CW AG felügyeletét látták el, ez nem vonatkozott, még csak munkaügyi eljárások sem kezdődtek, illetve azoknak a felelősségmegállapítása sem folyt le, hogy azok, akik a Magyar Nemzeti Bank részéről a felügyeletet el kellett volna hogy lássák, ők vajon az információáramlásban hogyan és milyen módon tettek eleget a rájuk háruló feladatoknak.

Mindezen következtetések levonása után, illetve ezek megtárgyalása után született meg az albizottság jelentéstervezetének 9., illetve 11. pontja; a 9. pontban az áll, hogy az albizottság javasolja a legfőbb ügyész felkérését, hogy a bűnügyi jogsegélyegyezmény alapján keresse meg a CW AG-vel kapcsolatban folyamatban lévő büntetőeljárás során az osztrák hatóságokat, hogy adják át azokat a dokumentumokat, amelyek adott esetben lehetségessé teszik egy hazai vizsgálat lefolytatását, illetve a Magyar Nemzeti Bank mint tulajdonos belső folyamatainak szabályozását is úgy láttuk és látjuk, hogy áttekintésre szorul.

Ez hozza tulajdonképpen az albizottsági jelentés 11. pontjának megállapítását, amiben pedig felkérjük a kormányt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket és intézkedéseket arra, hogy a jegybanktörvény változtatása a megfelelő módon megtörténjen, illetve amennyiben szükségét látja a Magyar Nemzeti Bank, akkor a Nemzeti Bank belső folyamatszabályozását is alakítsák át.

Mindezeket azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy azok, akik nem vettek részt az albizottság munkájában, valami kis hátteret kaphassanak arról, hogy ezek a megállapítások hogyan születtek meg, ezek a következtetések milyen viták eredményeképpen kerültek itt rögzítésre, és lehessen érzékelni mindazokat a vitákat, nézetkülönbségeket is, amelyek a bizottsági munka során megfogalmazódtak.

Mindezek mellett örülök annak, hogy ez a jelentés a gazdasági bizottságban is konszenzussal került elfogadásra, és kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy e jelentés, illetve az országgyűlési határozat elfogadásához adják majd szavazatukat és támogassák ezt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)