Felszólalás adatai

Daniel Vaughan-Whitehead professzor úr azt mondta a sajtótájékoztatón, hogy egyszerű és jól átlátható bérkorrekciós rendszerre van szükség, különben a munkavállalók maguk is demotiválttá válnak. Ehhez pedig Köllő János úr azt tette hozzá, hogy a vállalatok lényegében ebben a rendszerben, amit ez a törvényjavaslat létrehoz, meg vannak zsarolva, hogy emeljék azon munkavállalóik bérét, "akik az adórendszer változásaival rosszul járnak". Aki pedig ezt nem teszi, nem kaphat állami támogatást, ez pedig olyan típusú beavatkozás, amire nem hiszem, hogy találunk példát Európában. Valóban, erre valóban nehéz, sőt lehetetlen példát találni.

Nézzük meg, egyáltalán hogy jött létre az a helyzet, amelyben a kormány úgy érzi, nem tehet mást, mint javaslatot tesz az Országgyűlésnek, hogy törvényben szabályozza a bérkompenzáció intézményét. Miféle fondorlatos támadás érte a munkavállalók zömét? Miféle nemzetközi összeesküvés áldozatai lehettek azok az alacsony keresetű munkavállalók, akik - ellentétben a vezető beosztású dolgozókkal - jóval kevesebbet keresnek, és ennek következtében azt tapasztalták az idén is meg tavaly is, hogy csökkent a nettó fizetésük? Miféle nemzetközi összeesküvés áldozatai lehettek?

Mint azt önök pontosan tudják, szó nincs semmiféle nemzetközi összeesküvésről, szó nincs arról, hogy fondorlatos módon bárki idegen földről csökkentette volna a magyarországi munkavállalók zömének nettó fizetését. "Nem! nem az ellenség - önfia vágta sebét", mondhatnánk mi is a költővel, hiszen a kormány maga volt az, aki csökkentette, immáron a második esztendőben, a munkavállalók nagy részének nettó fizetését.

Miért mindez? - kérdezhetnénk. Miért ez a sajátos bérszivattyú? Mi abban a logika? Mi indokolja, hogy ezt a bonyolult adó- és kompenzációs rendszert hozzuk létre Magyarországon? Mi abban a logika, hogy ahelyett, hogy a munkavállalóknál otthagynák a pénzt a zsebükben, ehelyett inkább azt a játékot játsszák, hogy előbb adóemelés formájában elveszik tőlük, hogy aztán késlekedve, hónapok múlva egy bonyolult, munkaügyi ellenőrzésekkel tarkított pályáztatási rendszert hozzanak létre, amiben felvillantják a lehetőséget, hogy a munkavállalók szerencsésebb részének azt a pénzt, amelyet a kormány vett el az emberektől, vett ki az emberek zsebéből, oda visszategye? Mi értelme van mindennek? Semmi más értelme nincs ennek, hölgyeim és uraim, mint egy makacs ragaszkodás egy alapvetően elhibázott adórendszerhez.

Először is szeretném leszögezni, hogy a minimálbér a rendszerváltozás után a szocialista kormányok alatt személyi jövedelemadó-terhet sosem viselt, mindig a konzervatív kormányok adóztatták meg a minimálbért, illetve általában az alacsony keresetű emberek fizetését. Most is ez történt. Teljesen értelmetlen egy olyan helyzetben, amikor a világgazdasági válság egyaránt sújtja a hazai vállalkozásokat, valamint a bérből és fizetésből élőket, általában mindenkit az országban, azoknak az adóját emelni - ezt tették önök -, akik a legkevesebbet keresik az országban. Tökéletesen értelmetlen és elhibázott lépés! Számos ponton ezért a kormány visszakozni kénytelen, és ennek megfelelően korábbi ígéreteivel számos ponton szembe kell hogy menjen.

(14.40)

Azt ígérte, hogy senki nem fog rosszabbul járni, és igenis a munkavállalók zöme rosszabbul járt. Azt ígérte, hogy csökkenti az emberek adóját, ehhez képest a munkavállalók zömének növelte az adóját, mintegy tucatnyi új adófajtát vezetett be ebben az évben, és az áfa emelésével lényegében nemcsak a munkavállalók, nemcsak az alacsony keresetű munkavállalók adóját, hanem mindenki adóját emelte ebben az országban, aki bármit is vásárol bármely boltban, vagy bármilyen szolgáltatást megrendel Magyarországon.

Ez az alapjaiban elhibázott adórendszer természetesen nemcsak társadalmi hatásait tekintve katasztrofális és igazságtalan, egyáltalán nem segíti a gazdasági növekedést, sőt éppen hogy akadályozza a gazdasági növekedést, hiszen pontosan azok terheit növeli, akik megkeresett pénzük nagy részét kénytelenek fogyasztásra költeni, hiszen olyan alacsony életszínvonalon élnek, amelyet tovább csökkenteni már nem lehet. Ezzel a keresletcsökkentéssel lényegében a gazdasági növekedés helyett a gazdasági visszaesést készíti elő a kormány, ellentétben saját szándékaival.

Ez tehát az ára ennek a sajátos bérszivattyúrendszernek, hogy előbb elveszik az emberek pénzét, majd egyfajta csuklóztatással, ellenőrzésekkel tarkított pályázási rendszerrel a szerencséseknek visszaadhassák. Azt mondhatjuk a bérszivattyú alkalmazásának láttán: sajnálatos módon ki kell jelentenünk, hogy Magyarországon bérszívó kormány van jelenleg itt többségben az Országgyűlésben.

De ennek a bérszívó kormánynak az adórendszere, ahogy az előbb is említettem, nemcsak az emberek nagy részének hátrányos, bizony a gazdasági szereplők számára is keserű esztendőket eredményez. Ezekben a napokban jelent meg az egyik elemző cég, a Gazdaságkutató Zrt. közvélemény-kutatása, a hazai vállalkozókat megkérdezve, hogy hogyan látják a csődkockázat esélyeit Magyarországon. Nos, ennek a friss elemzésnek a következtetései lesújtóak: "A hazai cégek szerint a tavalyi, csődrekordot hozó év után idén is enyhén növekszik a tönkremenő vállalkozások száma." Még egyszer mondom: a tavalyi, csődrekordot hozó év után.

Nemhogy a kilábalás éve - az elrugaszkodás éve, ahogy önök említették volt - következne be, ahogy önök említették volt, hanem ellenkezőleg: idén is enyhén növekedni fog a cégek többségének megítélése szerint a tönkremenő vállalkozások száma. Itt látható ezeken a grafikonokon. (Felmutat egy grafikonokat ábrázoló papírt.)

Ha önök ezeken a grafikonon zöld színt találnak, itt elrejtve egy pici, apró zöld szín egyébként látható rajta, az azt jelentené, hogy csökken a csődkockázat Magyarországon. Ez a sok-sok piros hasáb azt jelzi, hogy az egyes szektorokban bizony a vállalkozások - még egyszer mondom, mintegy 800 hazai vállalkozás megkérdezéséről van szó - szerint a csődök esélye nő, nem pedig csökken. Különösen szomorú a helyzet, mint láthatják, a kereskedelemben, a járműkereskedelemben, a mezőgazdaságban, ezen belül annak az állattenyésztő ágazatában, de a közösségi szolgáltatások esetében is. Ha pedig a cégek létszámát nézzük, itt is csupa vörös hasábokat láthatnak tisztelt képviselőtársaim, akkor az a sajnálatos végeredmény, hogy az 50 fő alatti vállalkozások esetében a legmagasabb a csődkockázat Magyarországon a vállalkozások saját megítélése szerint.

A helyzet tehát sanyarú! Ugyanis nem kell nagy elemzőkészség annak kimutatásához, hogy bizony a legalacsonyabb bérek éppen a néhány főt foglalkoztató cégeknél vannak Magyarországon. Azoknál a cégeknél, ahol az előbbi ábrák is mutatták, a csődveszély a tavalyi hullám után idén is meglehetősen nagy.

Helyes felismerés tehát, hogy a kormány megpróbálja azoknak a cégeknek a helyzetét javítani, amelyek ilyen nehéz helyzetbe kerültek. Mi azt tennénk ehhez hozzá, hogy nem kellett volna ilyen helyzetbe hozni őket, és akkor most nem kellene bonyolult törvényeket alkotni, bonyolult pályáztatási rendszereket kitalálni, hogy több hónapos késlekedés után ugyanezeknek a cégeknek a helyzetén javítsunk.

Azt kell mondanom tehát önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a törvényjavaslat, amit a kormány elénk terjesztett, egy késői beismerése annak, hogy hibáztak. De nem ezt a törvényjavaslatot kellett volna beterjeszteni. Nem bonyolítani kellett volna az adórendszert, nem bonyolítani kellett volna azokat a módszereket, amelyekkel az emberek a jogos keresetükhöz hozzájutnak, hanem egyszerűsíteni.

Egyszerűsíteni elsősorban azáltal, hogy szakítanak ezzel az adópolitikával, belátva az adópolitikájuk káros következményeit, azt korrigálják, és nem pedig mindenféle egyéb kompenzációkon törik a fejüket. Ugyanis ez a makacs magatartás, amellyel önök az elkövetett gazdaságpolitikai hibához ragaszkodnak, a korábbihoz képest bonyolultabb adórendszert eredményezett, a korábbihoz képest több adót eredményezett, több adófajtát eredményezett, a korábbihoz képest csökkentette a gazdasági növekedés esélyeit, és cserébe most egyfajta bérszivattyú módszerét kell alkalmazniuk.

Összegezve tehát, tisztelt képviselőtársaim, megállapíthatjuk, hogy jelenleg Magyarországon nincs kisebb és kevesebb adó. Nincs egyszerűbb adórendszer. Nincs - sajnos nem számíthatunk rá - gazdasági növekedés. Nincs kevesebb munkanélküli. Van ezzel szemben csődhullám a versenyszférában, és van ezzel szemben egy zsaroló pozícióba került, bérszívó kormányunk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)