Felszólalás adatai

Felszólalások:   117-136   137-174   175-188      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, Tuzson Bence államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön, 16 óráig van lehetőségünk.Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az állami magasépítési beruházások megvalósításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/3367. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót 30 perces időkeretben Fónagy János, nemzeti vagyonnal kapcsolatos parlamenti ügyekért felelős államtitkár úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének.

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az állami magasépítési beruházások megvalósításáról szóló törvényjavaslatnál a kormány célja az, hogy az állami magasépítési beruházások, pontosabban részben vagy egészben állami forrásokból is megvalósuló beruházások kivitelezései egységes rendszerben valósuljanak meg. A jelen törvényjavaslat az ehhez szükséges eszközrendszert és intézményi rendszert határozza meg. Az állami magasépítési beruházások új rendszerbe történő előkészítéséhez és megvalósításához nemcsak az állami beruházások új koncepciójának kidolgozására van szükség, hanem egy új szervezet létrehozására is. Egy olyan szervezetre, amely képes garantálni az állami érdekek teljes körű szem előtt tartása mellett, a központi költségvetési forrásból megvalósuló, mind esztétikailag, mind funkcionálisan kiemelkedő értéket képviselő építési beruházások költséghatékony, határidőre történő megvalósítását.

A jelen törvényjavaslat arra tesz javaslatot, hogy a kormány egy meghatározott összeghatár felett központi költségvetési forrásból megvalósuló magasépítési beruházásokat új, a felelősségi köröket egyértelműen meghatározó struktúrában valósítsa meg. Legyen kijelölve egy százszázalékos állami tulajdonban álló gazdasági társaság, beruházási ügynökség, amely egy önálló költségvetési forrással rendelkezik, közreműködik a beruházások előkészítési folyamatában, és lefolytatja a beruházások kivitelezését.

(17.40)

A beruházási ügynökség feladata elsősorban a magasépítési beruházás megvalósítása a kivitelezők kiválasztásától a beruházás átadásáig. A kivitelezést racionálisan lefolytatni azonban csak kontrollált, műszaki követelményeket és a piaci körülményeket figyelembe vevő felelős tervezési, mérnöki tevékenységet követően lehet. Ezért elengedhetetlen az ügynökség részvételének biztosítása már az előkészítés során is.

A központi költségvetési támogatás felhasználásával megvalósuló önkormányzati magasépítési beruházásoknál is kiemelt cél, hogy a fejlesztések hatékonyan, a kormány részéről a beruházási ügynökség közreműködése által biztosítottan valósuljanak meg. Az ügynökség megvalósítói: építtetői szerepkörben működő szervezet, amelynek fő feladatai a megvalósítás során a beruházás lebonyolítása, a közbeszerzési szolgáltatói és építési műszaki ellenőri feladatok biztosítása, a szerződésekkel kapcsolatos menedzsment és a beruházásban részt vevők tevékenységének koordinálása.

A kormány célja, hogy a kormányzati magasépítési beruházások során a projektek megvalósításának fedezetének biztosítása érdekében az ügynökség közvetlenül rendelkezzen a kiadási előirányzatok felett, amelynek terhére teljesíti a beruházások pénzügyi kötelezettségeit. A beruházások nyomonkövethetősége érdekében leginkább megfelelő megoldás, ha a beruházási forrásokat önálló költségvetési fejezetbe tervezik a 2019-es átmeneti évet követően 2020-tól.

Mivel ezek a projektek jellemzően több évet érintenek, szükséges, hogy a tárgyévet követő évekre történő kötelezettségvállalási jog álljon az ügynökség rendelkezésére a kötelezettségvállalási keret meghatározásával. Az ügynökség a több évet átfogó kötelezettségvállalási keretét a kormány határozza meg, a költségvetés és az építőipari ágazat teherbíró képessége alapján. A keretet ugyanis alapvetően nem az egyedi projektek forrásigénye, hanem a gazdaság teherbíró képessége és a szakági kapacitások rendelkezésre állása szabja meg.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat rendelkezései garantálják, hogy a kormányzati magasépítési beruházások koordináltan, költséghatékony módon és határidőre valósuljanak meg. Ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a T/3367. számú törvényjavaslatot megvitatni, a javaslatban megfogalmazott szabályozási szándékot megtárgyalni, majd támogatni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, Fónagy János államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelettel köszöntöm Domokos László urat, az Állami Számvevőszék elnökét, aki jelezte, hogy élni kíván a házszabály 36. § (11) bekezdésében foglalt felszólalási jogával. Ezért 15 perces időkeretben megadom a szót elnök úrnak.

DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék elnöke viszonylag ritkán él azzal a jogával, hogy hozzászólhat törvényjavaslatok parlamenti vitájában. Most azonban az Országgyűlés olyan törvényjavaslatot tárgyal, amelynek elfogadása és eredményes végrehajtása esetén lényegesen javulhat a közpénzek felhasználásának hatékonysága a közfeladat ellátásának egy kiemelt területén. Bevallom, felszólalásra késztetett az is, hogy a törvényjavaslat benyújtásában az Állami Számvevőszék az állami beruházásokat érintő korábbi átfogó kezdeményezésének egy konkrét megvalósulását látom. Az Állami Számvevőszék számos alkalommal végezte nagyberuházások ellenőrzését. Elég csak a 4-es metró vagy az M6-os autópálya beruházásának ellenőrzését említenem. Ellenőrzéseink szinte kivétel nélkül súlyos hiányosságokat állapítottak meg a beruházások előkészítésében, de kivitelezésében is. E tapasztalatok, valamint a 31/2015. (VII. 7.) országgyűlési határozatban foglalt felkérés indította az Állami Számvevőszéket arra, hogy a nagyberuházásokkal kapcsolatos kockázatokat rendszerszerűen feltárja és megismerje a nagyberuházások szabályozásának és ellenőrzésének nemzetközi tapasztalatait. A társszámvevőszékek bevonásával Kínától Görögországon, az Egyesült Királyságon át egészen Kanadáig és Brazíliáig összegyűjtöttük a legjobb gyakorlatokat. Ennek alapján kirajzolódott az a kép, hogy a nagyberuházások eredményes megvalósítása olyan szabályozást igényel, amely az előkészítéstől a hasznosulásig átfogja a beruházási folyamatokat, és szigorú átláthatósági és elszámoltathatósági követelményeket támaszt a beruházás megvalósítójával szemben.

Az is világossá vált, hogy a magasabb követelményeket nem tudja egy olyan szervezet teljesíteni, amely egyéb közfeladatai mellett csak 5-10 évente valósít meg egy-egy beruházást. Csak gondoljunk bele, hogy az egyetemek is ebbe a kategóriába tartoztak az elmúlt években. Ehhez ugyanis speciális szakértelemre, professzionális projektmenedzsmentre és a sokféle kockázat kezelésére alkalmas belső kontrollrendszerre van szükség. A most tárgyalandó törvényjavaslat egy ilyen professzionális rendszer kiépítését kezdeményezi a kormányzati és az önkormányzati beruházások egy fontos területén, a magasépítés esetében.

Ellenőrzési tapasztalataink azt jelzik, hogy a kórházak, egyetemek, szociális intézmények nincsenek felkészülve arra, hogy saját magasépítési beruházásaikat szakszerűen és hatékonyan valósítsák meg. Ezért ezen a területen indokolt a centralizáció, a beruházási közfeladatoknak egy professzionális szervezettel való elvégeztetése. A professzionalizmus azonban csak egyike a fontos követelményeknek. A szervezet tevékenységében az átláthatóságnak is fokozott módon kell érvényesülnie. Ennek a garanciái a törvényjavaslatból kiolvashatóak.

Három ilyen garanciális elemet emelek ki. Az első, hogy a beruházási ügynökség 100 százalékos állami tulajdonban álló részvénytársaság lesz, következésképpen vonatkoznak majd rá a köztulajdonú gazdasági társaságok átlátható működésének törvényi szabályai. Második, hogy a beruházási ügynökség tevékenysége közfeladatnak minősül, következésképpen vonatkoznak rá a közfeladatot ellátó szervezetek átláthatóságának törvényi szabályai. A harmadik, hogy a beruházási ügynökség működését a központi költségvetés finanszírozza, következésképpen a kormányzati szektorba sorolt szervezetnek minősül majd, azaz a jogszabály erejénél fogva olyan belső kontrollrendszert kell kialakítani, amely minden tevékenységi kör esetében alkalmas az etikai értékek és az integritás érvényesítésének biztosítására.

A beruházási ügynökség átlátható, elszámoltatható, az integritási követelményeknek megfelelő működését tehát a törvényjavaslat biztosítja. Ugyanakkor e követelmények nem olvashatók ki a törvényjavaslatból azokkal a szervezetekkel szemben, amelyeket a beruházási ügynökség a törvényjavaslat 6. § (6) bekezdése alapján közreműködőként vesz igénybe, illetve amelyeket a törvényjavaslat 6. § (2) bekezdése alapján a kormány egyedi határozatban jelölhet ki magasépítési beruházások megvalósítójának a beruházási ügynökség helyett. A bevezetni szándékozott szabályozás egységessége szempontjából célszerű lenne, ha a döntéshozók megfontolnák, ha a törvény e szervezetekre vonatkozóan is meghatározna átláthatóságot garantáló többletkövetelményeket.

Tisztelt Ház! Célszerűnek tartom, hogy a törvényjavaslat a beruházási ügynökség tevékenységét a jelentős központi költségvetési támogatásban részesülő önkormányzati magasépítési beruházásokra is kiterjessze, mivel ellenőrzési tapasztalataink szerint ezek hatékonyságát is jelentősen növelné egy professzionális szervezet bekapcsolása az előkészítés és a kivitelezés folyamatába. Ugyanakkor ebben az esetben nem tartom megkerülhetőnek, hogy az érintett önkormányzat és a beruházási ügynökség között szerződéses kapcsolat szabályozza az együttműködést. Természetesen annak nem látom akadályát, hogy a költségvetési támogatás folyósításának viszont feltétele legyen maga a szerződés megkötése.

A költségvetési folyamatok rugalmassága szempontjából igen kedvezőnek ítélem meg a törvényjavaslatnak a beruházási ügynökség által bonyolított beruházások költségvetési lebonyolítására és elszámolására vonatkozó szabályait.

(17.50)

A tartalék képzésének előírása, a többéves kötelezettségvállalás lehetőségének az általánosnál nagyobb mozgásteret adó szabályozása, valamint az egyes beruházások fel nem használt előirányzatai évközi szabad átcsoportosításának lehetősége mind azt a célt szolgálják, hogy nagyobb legyen az összhang a beruházások tényleges megvalósulása és pénzügyi finanszírozása között. Ennek révén elkerülhető lesz egyfelől a nagy összegű költségvetési maradványok keletkezése, másfelől pedig az, hogy a költségvetési finanszírozás korlátai miatt kelljen lassítani egyes beruházások megvalósítását.

Ugyanakkor kockázatosnak tartom a törvényjavaslat 11. § (10) bekezdésének a rendelkezését, miszerint a magasépítési beruházások költségvetési fejezetbe sorolt beruházások kiadási előirányzatait az egyes beruházásokhoz kapcsolódó kötelezettségvállalások teljesítése érdekében  átcsoportosítási lehetőség hiányában  a fejezetet irányító szerv javaslata alapján az államháztartásért felelős miniszter módosíthatja. Ez ugyanis a jelen megfogalmazásban elméletileg azt jelenti, hogy a teljes fejezet felülről nyitottá válik, azaz külön fedezet biztosítása nélkül is lehet többletkiadásokat eszközölni.

Ezzel szemben a szigorú költségvetési gazdálkodás követelménye azt határozná meg, hogy ha a fejezet tartalékai és átcsoportosítási lehetőségei kimerültek, de egyes beruházások megvalósítása mégis többletkiadást tesz szükségessé, akkor arra a kormány döntése alapján a többletfedezet biztosítása mellett kerülhessen sor a költségvetési törvény éves keretei között a kialakított módon.

Külön szeretnék reagálni az expozét elmondó államtitkárnak arra az aktuális beruházási piaci helyzetre, hogy valóban, ma egy beruházási piacon lévő feszültség található. Ebben valóban, ha gondos gazda módján el tud járni az ügynökség, illetve a kormányzat, akkor egy makrogazdasági szempontból piacszabályozó megrendelői pozíciót tud az állam méreténél fogva, az egész beruházási piacon betöltött szerepénél fogva megtenni. Tehát magyarul, amikor kapacitástöbblet van a piacon, akkor új beruházásokkal jelenik meg, jól előkészített beruházásokkal, amikor viszont túlkereslet van, mint éppen most is, akkor pedig módja van lassítani, visszafogni a beruházási piacon való részvételét, ezáltal az árakat visszább tudja fogni, a minőségi követelményeket jobban tudja tartani, és a szerződéses feltételek betartása nemcsak az állam, hanem mind a piaci, mind a lakossági szereplők számára kedvezőbb piaci környezetet tud teremteni, mint amely kibontakozott az elmúlt hónapokban.

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül a törvényjavaslat egyik felhatalmazó rendelkezését szeretném kiemelni. Azt, ami a kormányt arra hatalmazza fel, hogy rendeletben állapítsa meg az állami magasépítési beruházások kormányzati döntés-előkészítésének rendjét. Egy ilyen jogszabály megszületése ugyanis jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy az állami magasépítési beruházások teljes folyamata szabályozott legyen. Ennek tapasztalatai alapján rövid időn belül létrejöhet egy olyan szabályozás is, amely minden állami beruházás előkészítése és lebonyolítása elé magas szakmai és átláthatósági sztenderdeket, követelményeket állít.

Meggyőződésem, hogy a most tárgyalt törvényjavaslat szükséges korrekciók utáni elfogadásával az Országgyűlés nagy lépést tesz ebbe az irányba, amennyiben a törvény vitáját követően a képviselők is így látják. Ennek tudatában szeretném az ÁSZ ezen véleményére, az ÁSZ ellenőrzési tapasztalatai alapján született véleményére és arra a tanulmányra felhívni a figyelmet egyúttal, amelyet önök is megkaptak a nagyberuházások integritási kockázatairól és az ezt kezelő kontrollok kialakításáról, amely alapján ezt a beszédet elmondtam, összevetve kollegáim tapasztalatai alapján a törvénytervezettel. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, Domokos László elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 15-15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

HADHÁZY SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mindennapi rutinból ezzel a törvénnyel talán egy kicsit kilépünk, hiszen azt szokhattuk meg, hogy általában meglévő törvényeket módosítunk, csiszolgatunk, formázunk. Ez pedig egy vadonatúj törvény. Elég ritka számunkra az, hogy egy teljesen friss, új dolgot tárgyalhatunk.Éppen ezért szeretném megköszönni mindenkinek, aki ennek az előkészítésében részt vett, és külön szeretném megköszönni az Állami Számvevőszék vezetőinek és munkatársainak az előkészítést. Megjegyzem, hogy magam is számos alkalommal frakcióülésen és más alkalmakkor szót emeltem annak érdekében, hogy a meglévő forrásokat, fejlesztési forrásokat nem kellő hatékonysággal tudjuk kihasználni, itt még nagyon sok tennivalónk van, és nagyon nagy tartalékaink vannak ebben a kérdésben.

Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat ebben a kérdésben a segítségünkre lehet. Az állami magasépítési beruházások megvalósításáról szóló T/3367. számú törvényjavaslattal a kormány tehát egy új koncepció mentén kívánja kezelni az állami magasépítési beruházásokat. A kormány célul tűzte ki a törvényjavaslattal, hogy Magyarországon az állami magasépítési beruházások egységes intézményrendszeri és eszközrendszeri háttérrel rendelkezzenek. Ehhez nem csupán az állami beruházások új koncepciójának kidolgozására van szükség, hanem olyan szervezet létrehozására is, amely képes garantálni az állami érdekek teljes körű szem előtt tartása mellett a központi költségvetés forrásaira tekintettel költséghatékony, határidőre történő és mind esztétikailag, mind funkcionálisan kiemelkedő értéket képviselő építési beruházások végrehajtását.

Tisztelt Ház! A kormány tehát arra tesz javaslatot, hogy az állam egy bizonyos összeghatár felett a magasépítési beruházásokat új struktúrában valósítsa meg. Ennek lényegi eleme, hogy a pénzügyi források csak a beruházás megvalósítása költségeinek ismeretében kerüljenek meghatározásra, illetve a kivitelezés szakaszának lefolytatására kerüljön kijelölésre egy speciális jogállású jogi személy.

Fontos megemlíteni az önök előtt fekvő törvényjavaslat lényegi elemei közül a magasépítés fogalmát, amely definiálásra kerül a javaslatban. Egyébként ezt a műszaki gyakorlat már megtette, de törvényi szinten is fontos, hogy tudjuk, hogy mire vonatkozik a jogszabály. Magasépítési beruházásnak minősül a javaslat szerint minden olyan építési beruházás, amely olyan építmény létrehozására, felújítására, bővítésére vagy átalakítására irányul, amelynek a meghatározott rendeltetésétől függően a csatlakozó rendezett terepszint felett egy vagy több építményszintje létesül, és magában foglalja azon sajátos építményfajták körébe tartozó építmények létrehozását, felújítását vagy átalakítását is, amelyek a csatlakozó rendezett terepszint alatt az építmény rendeltetésszerű, biztonságos használatához nélkülözhetetlenek.

A törvényjavaslat továbbá kétfelé bontja az állami beruházásokat a magasépítés terén. Kormányzati magasépítési beruházások: állami vagyoni körbe tartozó ingatlanon, a kormány irányítása alá tartozó, központi költségvetési fejezetek költségvetési forrásaiból megvalósuló magasépítési beruházás. A központi költségvetési támogatás felhasználásával megvalósuló önkormányzati magasépítési beruházás pedig: a helyi önkormányzati vagyon, támogatási jogviszony útján biztosított központi költségvetési forrás felhasználásával létrejövő beruházás.

Tisztelt Országgyűlés! A magasépítési beruházások ellenőrzésének elősegítésében meghatározó szerv a beruházási ügynökség, amely az állam százszázalékos tulajdonában álló, részvénytársasági formában működő, közfeladatot ellátó gazdasági társaság.

(18.00)

A beruházási ügynökség által megvalósított beruházásokkal összefüggő építési, felújítási, átalakítási, bővítési, helyreállítási, korszerűsítési, bontási és egyéb beszerzési tevékenységek közfeladatnak minősülnek, illetve az általa megvalósított állami magasépítési beruházás közérdekű célú fejlesztésnek minősül, a működéséhez szükséges forrást a központi költségvetés biztosítja. A kormány célja, hogy a kormányzati magasépítési beruházások során a projektek megvalósítási fejezetének biztosítása érdekében az ügynökség közvetlenül rendelkezzen kiadási előirányzatok felett. Az ügynökségnek a több évet átfogó kötelezettségvállalási keretét a költségvetés és a kivitelezési piac teherbíró képessége alapján határozza meg a kormány. A keretet ugyanis alapvetően nem az egyedi projektek forrásigénye, hanem a gazdaság teherbíró képessége és a szakági kapacitások rendelkezésre állása szabja meg, indokolt továbbá olyan szabályozási környezet, amely további rugalmasságot ad a fejezet működtetése során.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány számára fontos a hazai építőipar és a hozzá kapcsolódó megfelelő jogszabályi háttér biztosítása, amely ebben a törvényjavaslatban is megmutatkozik, ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Hadházy képviselő úr. Most megadom a szót Potocskáné Kőrösi Anitának, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az állami magasépítési beruházások megvalósításáról szóló törvényjavaslat vitájában egy történeti áttekintéssel szeretném kezdeni. Menjünk vissza egészen 2006-ig, amikor is a Gyurcsány-kormány 2006. évi LIII. törvényével a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló törvényt megalkotta. Ebben a törvényben mentesültek a korlátozások alól egyes beruházások, hatósági eljárási könnyebbségek, valamint egyéb olyan eljárások kerültek rögzítésre, amivel például a tervezett sukorói kaszinóberuházást is meg lehetett volna tenni. Ez volt 2006-ban, majd 2010-ben az Orbán-kormány nemhogy ezt megszüntette volna, módosította volna, további szankciókat vezetett volna be vagy szigorította volna ezeket a törvényjavaslatokat, nem, tovább, a saját igényük szerint alakítgatták, foltozgatták. És elérkeztünk 2018 júliusáig, amikor ugyanebben a törvényben még, tehát a 2006-os törvényben két újabb fogalmat vezettek be, a kiemelt közérdekű beruházást, valamint a kiemelt budapesti fejlesztések körét. Tehát ebből már lehetett látni, sőt ebben a javaslatban volt az, hogy majd lesz egy szerv, amely ezeket a kiemelt beruházásokat el fogja látni. És elérkeztünk mai napirendi pontunkhoz, új törvény, beruházási ügynökség. Nekem ezzel a beruházási ügynökséggel van egy kis bajom. Van egy másik ügynökség, amely szintén az Orbán-kormány ötlete, ez a Magyar Turisztikai Ügynökség. Látjuk, hogy hogyan dolgozik, körbe kell nézni, akár csak a Balaton partján. Ha megnézzük, az is egy ügynökség, most akkor lesz még egy ügynökség, a beruházási ügynökség. Azért ez elég aggasztó számomra, hogy az önkormányzatokra is ráteszik a kezüket. Felhívnám tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy az Alaptörvény 32. cikkének (1) bekezdés e) pontja azt mondja, hogy a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében a törvény keretei között gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat. Ebben a törvényjavaslatban, amennyiben központi költségvetésből valósul meg egy helyi önkormányzati beruházás, akkor a tulajdonosi jogokat is a beruházási ügynökség gyakorolja. Kérdezem én: ez így rendben van? Próbáltam az indokolásból ennek az ellenkezőjét kimazsolázni, nem találtam meg.

Bízom benne, hogy államtitkár úr meg fogja ezt erősíteni, hogy ez nem így van, tehát a tulajdonosi jogokat, amennyiben egy ilyen beruházás készül, továbbra is a helyi önkormányzat fogja gyakorolni, mert ha nem, akkor ez egészen elképesztő. Én azt látom, ami az általános indokolásban is benne van, hogy a kormányzati cél a beruházások költséghatékonysága és a határidők betartása felé való mozdulás. Kérdezem én: akkor ez eddig nem így volt? Most bevalljuk azt, hogy eddig nem történt meg? Eddig nem voltak ezek a magasépítési beruházások költséghatékonyak? Önök ismerik be, hogy mi történt itt, hát lopták a közpénzt! Most erre egy vízfej készül: beruházási ügynökség. Még mindig nem tudok napirendre térni efelett.

Még mindig egy kicsit visszakanyarodva az önkormányzatokhoz, a törvényjavaslat azt mondja, hogy egy végrehajtási rendelet fogja meghatározni azt az értékhatárt, amely felett a beruházási ügynökség fog eljárni. Ez megköti majd az önkormányzatok kezét. Most is látjuk, menjünk csak a TOP-os pályázatokra, hogy ott mi történt. Benyújtottuk a pályázatot, majd vártunk a döntésre körülbelül másfél évet, akkor fél év, mire aláírták a szerződést. Most egy beruházási ügynökség fog eljárni, akkor az szintén egyrészt a képviselő-testületnek nagyon meg fogja kötni a kezét, továbbá el fognak húzódni a beruházások. Mi a garancia arra, hogy folyamatos lesz a beruházások kivitelezése? Látjuk, mondom, én csak a Magyar Turisztikai Ügynökségből indulok ki, és egyszerűen felháborító, amit az tesz.

Végül, de nem utolsósorban nem tudok elmenni közgazdászként amellett, hogy a törvényjavaslat jövő év január 1-jén hatályba lép, majd ugyanúgy a törvényjavaslatban bent van, hogy 2020-tól, amit államtitkár úr is mondott, külön költségvetési törvényi fejezet lesz erre a célra. Szeretném megkérdezni, hogy ha ez a törvényjavaslat ’19. január 1-jén hatályba lép, akkor ezt most milyen költségvetési fedezet fogja biztosítani a 2019. évre, ugyanis már tudjuk, hogy elfogadásra került a 2019. évi központi költségvetés. Tehát ezt szeretném megtudni, államtitkár úr, mennyibe fog kerülni a magyar adófizetőknek, hogy lesz egy újabb vízfej, amely a beruházásokat, az államnak, a Fidesz-kormánynak oly fontos magasépítési beruházásokat majd koordinálja. Várom érdemi válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszony. Most megadom a szót Hiszékeny Dezső jegyző úrnak, képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

HISZÉKENY DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amikor sok ember nézett egymásra, s azt mondták egymásnak: mi van? Milyen törvényjavaslat? Miről szól ez a törvényjavaslat? Akkor, amikor én elolvastam, akkor én is elég bután néztem magam elé, ezért kisebb tanácskozást hívtunk össze jó néhány érdeklődő állampolgár és jó néhány szakember részvételével, hogy kicsit foglalkozzunk ezzel a témával, hiszen valóban úgy van, egy vadonatúj törvényjavaslatról van szó, nem arról van szó, hogy módosítgatjuk. Nehéz volt értelmezni ezt a törvényjavaslatot, mert mindjárt elsőre nekem az tűnt fel, hogy itt magasépítési beruházásokról van szó, de mi az a magasépítés? A politikával régebb óta foglalkozók mindjárt megnyugtattak engem, hogy ne legyenek illúzióim, nyilvánvalóan, ami a földből kilátszik, mindent maga alá fog gyűrni ez az új szervezet, és akkor tovább tudtunk lépni, mikor világossá vált, hogy itt nyilván mindenre rá akarják tenni a kezüket, amiben bármifajta állami pénz is megjelenik. Mindjárt az elején a törvényjavaslatban az szerepel, hogy létrehoznak egy nagy vízfejet, aminek az lesz a neve, hogy beruházási ügynökség. Ellentétben képviselőtársammal, mi nagyon találónak találtuk ezt a nevet, láttuk magunk előtt az ügynökségen dolgozó ügynököket, és sejtésünk van arról, hogy kiknek az ügynökei. (Derültség.) Tehát azt mondom, tökéletes a név, vagy majdnem tökéletes, hiányzik egy szó előle, a „nemzeti”, mert utána az olyan rosszindulatú képviselők, mint amilyen én vagyok vagy kicsit kreatívabb állampolgárok még esetleg arra gondolnak, hogy ez nem nemzeti célt szolgáló szervezet, hanem valaki másnak az érdekeit szolgálja.

(18.10)

A javaslatom tehát az lenne, hogy legyen ez nemzeti beruházási ügynökség, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy ez itt az állampolgárok érdekeit szolgálja. Legalábbis, aki olyan hiszékeny, mint én (Derültség.)  és elnézést a megjegyzésért , vagy annyira naiv, mint amennyire az ÁSZ vezetője volt itt a hozzászólása kapcsán.

Én megéltem 62 esztendőt, több rendszeren keresztül dolgoztam államigazgatási és más egyéb területeken, és azt tapasztaltam, hogy még a Kádár-rendszerben sem volt ilyen mértékű központosítás a beruházások terén. Nagy összegű állami beruházásokat költöttek el tanácsok, intézmények, minisztériumok és szervezetek, és le tudták bonyolítani ezeket a beruházásokat. Most valaki kitalálja, hogy alkalmatlan a mai szervezet, az önkormányzatok. Most hangzott el, hogy itt az kéne, hogy nagyon hozzáértő emberek kellenek. Hát mi lett azokkal az emberekkel, akik hozzáértő módon tudták levezényelni százszámra ezeket a beruházásokat? Nem érzem igazán valósnak azt, amit ezzel kapcsolatban elmondtak, hogy miért van szükség erre az ügynökségre.

De emlékszem olyan időszakra, bár akkor nagyon kicsi voltam, 6 hónapos, de akikkel beszélgettünk erről a témáról, azok emlékeztek még a Kádár előtti időkre. Azt mondták, hogy igen, ott volt ilyen. Ők ehhez hasonlítják ezt, ami abban az időszakban volt.

A javaslat olvasásakor már nagyon gyanús volt nekem az, hogy nyilvánvalóan azt fogják majd hangoztatni a javaslat indoklásakor, hogy ez mennyivel olcsóbb és mennyivel szervezettebb lesz, és nem is csalódtam. Valóban, az indoklásban az szerepel: a beruházások költséghatékonyak lesznek, és határidőre megvalósulnak. Hát, az olcsóbb és hatékonyabb szervezés még üdvözlendő is lenne, ha a valóságban így lenne. De a valóság egészen más. A valóságban az van, hogy az önök rendszerei példátlan módon pazarlóak és silány teljesítményt nyújtanak. Önöknek szinte nincs olyan beruházásuk, ami határidőre megvalósulna. A költségkeretek vagy a költségek rendszeres túllépése, illetve emelése pedig, higgyék el nekem, lassan közröhej tárgya. Én is nevetnék, de sajnos inkább sírni van kedvem. És mindezek ellenére azzal indokolják, hogy így olcsóbbá és szervezettebbé válik, miközben a napi gyakorlatuk pontosan az ellenkezőjét bizonyítja ennek. Egyetlenegy beruházásuk sem valósul meg határidőre.

Itt, azt hiszem, reggelig sorolhatnánk azokat a példákat, hogy a beruházások költségkeretei milyen módon és milyen mértékben tértek el az eredeti előirányzattól. Csak néhány ilyen példa a közelmúltból: több mint egy év működés után is működésképtelen a kukaholding. Erről itt eleget beszéltünk, én ebbe most nem mennék bele, ehhez kevés a rendelkezésre álló 15 perc. A kukaholdingról mindenki tud sok mindent, egyben egészen biztosak lehetünk: hogy nem olcsóbb, nem hatékonyabb és nem szervezettebb, és ezt a rendszert önök szervezték. Azt gondolom egyébként, hogy a kukaholding vezetői közül elég sokan csuklanak, nyilván elég sokat emlegetik őket és a felmenőiket, különösen azok, akiknek a kuka ott áll hetek óta az ajtaja előtt.

A másik ilyen a kudarcos fővárosi közbeszerzési kft. egész működése, de az igazi klasszikus, az én megítélésem szerint az orvosi ló esete, ez a nemzeti mobilfizetési rendszer. Itt azért benne van már a nemzeti, azért, hogy tudjuk, hogy ez a mi érdekünket szolgálja, a nemzetét. Itt a nemzetinek hazudott rendszer van, hogy 25-ször drágább, mint a korábbi rendszer volt. Ez is egy új rendszer volt, bizonyára azt ígérték, hogy szervezettebb lesz és olcsóbb lesz. (Hadházy Sándor közbeszól.) Akkor lehet, hogy én érzékelem rosszul, de sajnos nem így van, mert pontosan jól érzékelem. Ráadásul az Unió bírósága megállapította, hogy aránytalanul és szükségtelenül korlátozta a kormány a szolgáltatásnyújtás szabadságát, és ugyanezt elmondtuk itt a parlamentben, amikor ezt a rendszert be akarták vezetni. És most a bíróság állapította meg. Egyébként azt gondolom, hogy könnyen lehet ennek a javaslatnak is ez a sorsa majd később.

Nézzük, hogy végül is miről szól ez a példátlan javaslat. Miért volt rá szükség? Az ezen a beszélgetésen részt vevők felhomályosítottak, hogy ha esetleg nem lettem volna tisztában a következővel: az uniós források várhatóan az elkövetkezendő időszakban szűkülni fognak jórészt a kormányzati korrupció és a maffiaállam működése miatt. Ez a kevesebb lehetőség nyilván kevesebb bevételt eredményez majd a kormányhoz közeli oligarcháknak, és kisebb lesz a korrupciós pénz is. Hát, és ez a javaslat arról szól, hogy kézivezérlik a közpénzes megrendeléseket, a lehető leghatékonyabban csatornázzák be a lojális oligarchákhoz. Már most megjósolható, és egyébként bárkivel itt igen nagy összegű fogadást mernék kötni arra, akár milliósat is, hogy az új rendszer nyertesei a Garancsi és a Mészáros különböző cégei lesznek. Nem tudom, van-e valaki, aki állja a fogadást velem. Én azt állítom, hogy ők lesznek. Nem látok olyat, aki ennek ellentmondana.

De mi lesz a következménye ennek? Merthogy valószínűleg a fideszes képviselőtársaim ezt gondolkodás nélkül meg fogják szavazni. Úgy gondolom, hogy túlárazott, selejtes és folyamatosan dráguló beruházások lesznek. Ha esetleg ezzel nem értenének egyet, akkor gondoljanak a városligeti projektre, aminek sikerült a nélkül, hogy komolyan el is kezdődött volna, 50 milliárdról 250 milliárd forintra nőnie a nélkül, hogy valami bármilyen komolyabb dolog történt volna.

És gondoljuk végig azt, hogy ha az önök úgynevezett kedvenc beruházásai, a stadionok építése éveket csúszik, akkor mi lesz azokkal a beruházásokkal, ami nem áll olyan közel a szívükhöz. Viszont azoknak a közösségeknek, önkormányzatoknak, városoknak, településeknek, akiknek fontos lesz egy beruházás, de e miatt az új szabály miatt nem érezhetik magukénak, és bizonytalanok lesznek abban, hogy ez valóban megvalósul-e akkor, amikorra szükség lenne arra, elveszik azt a lehetőséget az emberektől, a közösségektől, hogy ők maguk, saját maguk felügyeljék a saját maguk által kívánt beruházásokat.

Ezért mi elfogadhatatlannak tartjuk ezt a törvényt, és úgy gondoljuk, hogy a többi állami monopóliumhoz hasonlóan a jövőben is működésképtelenségről, átláthatatlan és szabálytalan gazdálkodásról, pénzszórásról, túlárazásról, a kivitelezési költségek és határidők elszállásáról és a korrupciógyanús ügyek soráról fogunk majd hallani. Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Hiszékeny Dezső képviselő úr, jegyző úr. Most megadom a szót Varju László képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának.

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy tűnik, ma abban a helyzetben vagyok, hogy abban a gondolatvilágban tudom folytatni a hozzászólásomat, amelyet éppen Hiszékeny képviselő úr megkezdett, ennek biztos több oka van, de azok a tapasztalatok, amelyek az elmúlt évtizedben, évtizedekben felgyülemlettek, azok biztos, hogy azt mondatják velem is, hogy mindaz, amit Hadházy képviselő úr elmondott, abból az első mondatával lehet egyetérteni, az összes többivel pedig nem. Ez valóban egy új törvény, amit idehoztak elénk, és ez bizonyos értelemben kényelmessé teheti az önök előterjesztését, másik oldalról az alkalmazását már annál nehezebbé, míg egyébként a képviselőknek vagy azoknak, akik ezt bírálják, véleményt formálnak, megadja azt a lehetőséget, hogy ezt a zöldmezős beruházást, amit önök itt előterjesztettek törvény formájában, államtitkár úr, hát azt mondjuk úgy, hogy ízekre lehessen szedni. De a kérdés az, hogy érdemes-e. Mivel alapvetően nem értünk egyet abban; teljesen más az a világkép, amit egyébként ilyen szempontból beruházások tekintetében építkezések szempontjából gondolunk, ezért ezt a törvényt részleteiben, úgy gondolom, hogy nem érdemes vitatni. Önök ennek a törvénynek a beterjesztésével egyértelműsítették és egyértelművé tették, hogy kizárólag abban hisznek, amit az állam erejével önök meg tudnak csináltatni.

(18.20)

Egyébként az, hogy ebben az országban valaha léteztek önkormányzatok, amelyek sok jó dolgot csináltak, de bizonyára hibáztak is, de egyébként az adott helyi közösség erejét, magáénak érezve azt a teljesítményt és azt az eredményt, amit ebben megcsináltak, azt önök most éppen el akarják venni. Még azt is elhiszem, hogy ezt komolyan gondolják, és hisznek abban, hogy jót tesznek. De önök nem tesznek jót. Nincs szükség erre a jótéteményre. Senkinek nincs szüksége rá ebben az országban.

A másik gondolatkörben mondok másik példát. Ott volt az uszodaépítésük. 45 milliárd forinttal kezdődött, 190-nél hagyták abba a kommunikációt. Momentán nem tudom, hol tartanak vele. Időnként még újra meg újra felbukkan egy összeg. Kedves államtitkár úr, ennek alapján van képük azt állítani, hogy költséghatékonyan képesek önök bármit megcsinálni, határidőre elvégezni? Hát a Jóisten áldja meg önöket, ennek semmi köze nincs ahhoz a valósághoz, ami egyébként történik! S mit gondol, az az Érden hasra ütve megépített futballpálya, amit azért, mert odavittek 3,5 milliárd forintot „modern városok” címen, odaépítik, majd az emberek rácsodálkoznak a világra, hogy miközben poros utakon járunk, nincs meg hozzá a csatorna sem, és ehhez képest ilyennel jönnek ide nekünk! Erre önök létrehoznak, ahogy itt el is hangzott az Állami Számvevőszék elnökétől, egy lényegében felülről nyitott alapot, öntik bele a pénzt, számolatlanul költik, és mennek előre ebben a történetben. Hát mi más következtetést lehetne ebből levonni, mint azt, hogy ez a haverok finanszírozási helye? Ezen keresztül az önök közreműködésével, műszaki ellenőri feladatokkal kordában tartják vagy próbálják kordában tartani azokat, akiket majd megbíznak a kivitelezéssel, hiszen az a szövegben megfogalmazott ajánlás, amit az ügynökségük ebből a szempontból majd elmond, azt, mondjuk úgy, hogy nagyon magasra kell nézni, és egyértelmű utasításnak kell tekinteni. Önök ehhez a centralizációhoz adják a nevüket, és óriási a különbség abban, hogy mit gondolnak Magyarország teljesítőképességéről, lehetőségeiről, az emberek gondolkodásáról. Mi valóban egészen mást gondolunk, és biztosan nem tettem volna ilyen kezdeményezést.

A mellé, amit az állam mindenhatósága mellett az előbb megfogalmaztam, nyugodtan mellétehetem azt, hogy ez a maffiaállam rendszerének eszköze lesz, a vezérigazgató úr, a felügyelőbizottság meg az igazgatóság, mert részvénytársaságként működik  no, majd ők lesznek azok, akik ebben dolgoznak.

Arra most még nem is tértem ki, hogy miközben arról beszélnek, hogy a magasépítési, a kiemelt és bizonyos összeghatár feletti beruházásokról van szó, ehhez képest szép csendesen mennek bele abba, hogy minden, amit önök állami beruházásként meg akarnak csinálni, besöprik ide alá, és majd ennek alapján fogják csinálni. Nem hiszem, hogy elgondolkodnának azon, hogy ezt miként lehetne másként csinálni. Ebben már nem bízom. De azért, hogy rögzítsük, van egy másik Magyarország, van, ahol az önkormányzatoknak van demokratikus szerepük, van, ahol nem elveszik tőlük a vagyont, nem elveszik tőlük a jogosítványt, hanem segítik és támogatják őket. Őszintén szólva, egy önkormányzatot nem nehéz kizsigerelni, csak el kell tőle venni a pénzt. Meg elvették a hatáskört. Önök ezt csinálták. Most pedig úgy gondolják következő lépésként, hogy csak önök tudják megoldani a feladatokat. Hát, ez egyáltalán nem így van! Éppen arra lenne szükség, tudják, amit időnként önök is hangoztatnak: szubszidiaritás. Ott kell meghozni a döntéseket, ahol erre a legtöbb információ rendelkezésre áll.

Nézzék meg a működésüket! A KLIK-jükben vagy annak maradványában, a miniszter úr vagy az államtitkár úr tudja meghozni a legjobb döntést arról, hogy mennyi kréta kell az iskolába. Hát, meg is lett az eredménye, Újpesten úgy kellett beszögelni májusban azt az ablakot 35 fokban az iskolában, hogy a gyerekekre ne dőljön rá, mert egyébként képtelen volt azt megjavítani valaki, mert nem érkezett meg hozzá az engedély. Önök ezt a rendszert akarják építeni, vagy fogják, bocsánat, mert ez nem arról szól, hogy az embereknek ez lenne az igénye, hogy az embereknek erre a szolgáltatásra szükségük lenne. Nem, tisztelt képviselő urak, erre önöknek van szükségük azért, hogy azokat a forrásokat, amelyeket el akarnak költeni, olyan korlátozott vagy kordában tartott körülmények között tudják megcsinálni, nem keretei között, mert ahogy ön is látja, felülről nyitott forrás, amennyi pénz kell, majd annyit csinálunk, és akkor lesznek a 45 milliárdból 190 milliárdos beruházásaik, amelyek majd így érnek véget. Ennek alapján természetesen jön a következő olyan állítás, hogy figyelmen kívül hagyják azokat a lehetőségeket, amelyekkel helyi közösség integrálásával a társadalmi, települési, térségi felzárkóztatásában való közreműködést, részvételt ezzel gyakorlatilag kizárják. Odaviszik a haverjaikat építeni, betonozni, de hogy ezt ők hogyan élik meg… Pedig azt hiszem, államtitkár úr emlékeiből biztosan visszajöhet, hogy mennyire szükséges az, hogy azokat az épületeket, amelyek akár száz évig is itt lesznek velünk, mennyire fontos, hogy a helyi közösség a magáénak érezze és annak tudja.

Én sokkal nagyobb lehetőséget látok abban, ha már a kukaholdingot itt megemlítették, most éppen az egyik ilyen területen, ott, ahol települések összefogásával működőképes volt, azt szétverték, és ott most a vezetőiket is elüldözik vagy lemondatták. Ehelyett jönnek önök a felülről irányított megoldásukkal ahelyett, hogy hagynák vagy inkább támogatnák normálisan működni, segíteni az önkormányzatokat, és az önkormányzatiság lehetőségét erősítve végeznék ezt.

Összességében véve tehát teljesen világos, hogy bármely területét nézzük az életnek, itt is visszaköszön az, hogy önök csak az állam mindenhatóságában hisznek. Ide már lassan beleérthetjük az országos tervhivatalt is, még egy lépés, és akkor még önök a KGST-t is elő fogják itt terjeszteni nekünk. Azt gondolom, ez a törvény nem alkalmas arra, hogy támogassuk, ezért önök is a legjobban tennék, ha visszavonnák, és az emberek számára igazi lehetőséget másként teremtenének. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, Varju László képviselő úr. Most megadom a szót Csárdi Antal képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! E törvényjavaslat olvasása közben az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Elsőre tényleg jó hírnek tűnt, hogy a kormány elkötelezni látszik magát az állami magasépítési beruházások összehangolt megvalósítása mellett, s ennek érdekében tűzte ki célul az állami magasépítési beruházások kivitelezésének egységes rendszerét. A törvényjavaslat az e célból szükséges eszközrendszert és intézményi rendszert határozza meg. Higgyék el nekem, aki láttam pár beruházást az elmúlt évben, elsőre nekem ez egy szimpatikus gondolat volt. De nézzünk szembe a valósággal, kedves képviselőtársaim! Egyrészt pontosan tudjuk, függetlenül Domokos úr optimizmusától, hogy ez a törvény pontosan annyit ér, amennyit meg lehet belőle valósítani, tehát annyit ér az én megítélésem szerint, mint amennyit a közbeszerzési törvény ér a korrupció felszámolásának az érdekében. Pontosan lehet tudni, hogy ez nem gátolni fogja az egyébként korrupciógyanús ügyletek és döntések sokaságát, hanem támogatni fogja, és ez vele a legnagyobb baj.

(18.30)

Ami azonban elsőre óvatosságra intett, az rögtön a javaslat elején szemet szúrt. A 2. §: e törvény hatálya az állami magasépítési beruházásokra terjed ki, ide nem értve a kormány e törvény végrehajtására kiadott rendeletében meghatározott magasépítési beruházások kivételezett körét.

Tisztelt Ház! Tehát már a 2. §-ban, nem kellett hosszan bogarászni a törvényjavaslatban, kinyitják a kiskaput. De ha őszintén akarok fogalmazni, akkor kitárnak egy nagy széles kaput annak érdekében, hogy a kormány az eddigi gyakorlatnak megfelelően kivételeket szabjon annak érdekében, hogy mely beruházásoknak nem kell megfelelnie ennek a törvénynek. Azt gondolom, ez a paragrafus az, ami egyértelműen cáfolja Domokos László állami számvevőszéki elnök úrnak az optimizmusát, ami teljes mértékben megalapozatlan. Olyan ez, mint amikor a kormány mindenki mást félretéve saját kezébe veszi az állami beruházások lebonyolítását, közben még a saját rendszerében sem hisz, vagy nem akarja, hogy következetesen átlátható, egy felelősségi körbe tartozó beruházásokra kerüljön sor. Így máris arról dönt a 2. §-ban, hogy kormányrendeletben bármikor dönthet kivételekről a kormány. Kérem szépen, mi ez, ha nem önmaguk megcsúfolása? Ez a törvényjavaslat megcsúfolja a kormányt, kérem tisztelettel. Nagyon örülnék, ha kifejezetten erre a 2. §-ra, erre a kitételre államtitkár úr válaszolna valamit, bármit tényleg, mert azt gondolom, hogy itt van a döglött kutya elásva.

Ami régóta borítékolható és talán kevésbé jó hír, hogy a kormány nagyon ambiciózus az általa kedvelt beruházások keresztülvitelében. Nem kérdés, hogy a tervezett beruházás, e beruházások összessége végül is kinek hasznos. Pontosan tudjuk, hogy a fideszes grémiumnak, a NER szekértolóinak kell nyerteseknek lenni. Ez a törvényjavaslat tökéletesen alkalmas arra, hogy megágyazzon ennek a környezetnek, megágyazzon a NER-szekértolóknak, a mindannyiunk által ismert beruházókkal, rokonokkal. Azt gondolom, hogy ez a törvény ezt segíti elő.

A hazai független tényfeltáró kutatások és az Európai Unió OLAF-vizsgálatai tele vannak azokkal a megállapításokkal, tisztelt képviselőtársaim, amelyek egyes kormányzati projektek porhintő beharangozásairól szólnak. Ilyen például a Dagály fürdő esete, amit egyik vezérszónoktársam már megemlített. Kérem tisztelettel, tényleg azt gondolják, egy ilyen törvény majd meg fogja oldani, hogy egy eredetileg olyan 50 milliárdosra tervezett beruházásból ne legyen 150 milliárdos? És én most a pontos számoktól eltekintek, mert tényleg annyiszor és annyiféleképpen változott az az összeg, hogy én bár fővárosi képviselőként igyekeztem végigkövetni ezeknek a számoknak a változásait, már én magam sem tudom forint-fillérre megmondani. (Hadházy Sándorhoz:) De tudja, tisztelt képviselőtársam, valószínűleg nincs ebben az országban olyan ember, aki idejönne, és anélkül, hogy utánanézne, meg tudná mondani, hogy mik a valós számok.

A vizes vb csodálatosan megmutatta azt, hogy azok a beruházások, amiknek önök most megágyazni próbálnak, már most sem felelnek meg, és ettől a törvénytől sem fognak megfelelni. Ráadásul, ha kellemetlenné válik a helyzet, forróvá válik a talaj, kérem tisztelettel, akkor a 2. § még lehetővé teszi, hogy kivételként kormányrendelet kivegye a törvény hatálya alól.

De így jártunk a Hajós Alfréd uszodával is, ahol 103 millió forintból kellett utólag cserélni az egyébként közel 3 milliárd forintból felújított létesítmény teljes légszűrő berendezését. Kifelejtették. Örülök, hogy a medencéket nem felejtették ki. Tényleg, csak dicsérni tudom a beruházót, hogy a medencék nem maradtak ki a Hajós Alfréd uszodából. Azt elfogadom, hogy siettünk, sürgős volt, és a légszűrő berendezés kimaradt. Van ilyen, tisztelt képviselőtársaim.

Szóval, ilyen szempontból épp itt volna az ideje valóban rendet tenni, és mindig szeretném elhinni azt, hogy van erre valós szándék. De azért lássuk be, és még sokszor vissza fogok térni beszédem során a 2. §-ra, mert hiába akarok hinni, hiába vagyok jóindulattal, konstruktív hozzáállással, a 2. §, mint amikor ki van írva a tévéképernyő egyik sarkába, hogy 18 éven felülieknek, itt is villog a vészjelző, hogy kérem tisztelettel, nem baj, mert majd jönnek a kivételek. Itt valóban jó lenne, ha a kormány értelmes beruházásokra és nagyobb költséghatékonysággal előre is átláthatóságra törekedne, de mondom, ennek a kockázata, értsék jól, sajnos nem áll fenn.

De a törvényből sem a sorokban, sem a sorok között, mögött nem ez a szándék látszik dominalizálni, sokkal inkább a szabályokon felülkerekedés gyakorlati megvalósítása. Erről szól az 5. §  még mindig nem vagyunk mélyen benne a törvénytervezetben , miszerint a beruházási ügynökség az állami magasépítési beruházással összefüggésben bármely érintett hatóságtól, közigazgatási szervtől, közműszolgáltató, közműnyilvántartó és energiaszolgáltató társaságtól, a beruházás előkészítőjétől, egyéb, állami tulajdonban álló társaságtól, az érintett állami magasépítési beruházás megvalósításában közreműködő bármely szervezettől tájékoztatást kérhet, és az érintett szerv részére intézkedés megtételét javasolhatja.

Kérem tisztelettel, önök zseniálisak! Sikerült leírni egy törvénybe azt, ami eddig már régóta működött, hogy le lehet szólni például egy környezetvédelmi hatósághoz, hogy Klárika, beszéltem a miniszter úrral, ugye tudja, hogy hogyan kell dönteni. Érti ugye? És kérem tisztelettel, ez most le van írva egy törvényben. (Hadházy Sándor: Nem ez van leírva.) Csak mondom, mert tudom, hogy föl van háborodva Hadházy képviselőtársam, és meg is értem önt. Csak tudja, például az Albertirsa-Kecskemét 400 kilovoltos magasfeszültségű vezeték nyomvonala, annak megvalósítása szintén egy nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás, és ott ez megtörtént. Lent voltam azon a peren, ami az érintettek és a kormányhivatal között volt, ahol a felperesek az érintettek. És amikor a bírónő félve nézett rá az ügyvédre, aki a kormányhivatalt képviselte, az ügyvédi irodát véletlenül Trócsányi és Társai Ügyvédi Irodának hívták, ezt azért csöndesen hozzáteszem, és félve nézett az alperesre, aztán persze nem kell sokat magyarázkodnom, és nem kell nagyon részleteiben elmesélnem, hogy mi lett a bírósági döntés vége. Igen, kérem szépen, és ez most itt van leírva a törvényjavaslatban.

Akkor, amikor az önkormányzatokkal és a lakossággal többnyire nem vagy viharos tiltakozás formájában, a végeredményt tekintve pedig sokszor erőből vagy kiszolgáltatottságuk, forráshiányuk kihasználásából történik az egyeztetés, különös bájt kap a tervezet azon része, hogy az ügynökség majd az érintett szerv részére intézkedés megtételét javasolja. Igen, kérem tisztelettel, amiről az előbb beszéltem, hogy itt az érintetteknek egy olyan köre kerül még kiszolgáltatottabb helyzetbe, amelyik már eddig is abban volt, csak most van egy törvényi passzus arra vonatkozóan, hogy nyugodtan le lehet szólni a hivatalnak.

De van ennek a folyamatnak egy még jobban kidomborodó, szinte evolúciós íve. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások intézményének bevezetése, ami révén például a Városliget sorsára, fejlesztésére a kormányon kívül senkinek nem volt érdemi ráhatása. Semmilyen társadalmi, valós társadalmi egyeztetés nem történt a Városliget szétrombolása kapcsán, semmilyen érvet nem hallottak meg. Ott valaki álmodott egy nagyot. Egyik képviselőtársam mondta, hogy honnan indult, én erre nem emlékszem már, most 250 milliárdnál tart. Úgy, hogy egyébként tegyük hozzá, ha kimegy a Városligetbe, ami Budapest legnagyobb zöldterülete, Budapest tüdeje, akkor ott még nem épült semmi. Kordonok, korlátok vannak, de nem épült még semmi. Bontás történt, de építés még nem. De már 250 milliárdnál tartanak a tervezett költségek.

(18.40)

Folytathatjuk az idei nyár egyik csúcstörvényével, amelyik érdekes címként a következőt viselte: 2018. évi törvény a Budapest és az agglomeráció fejlesztésével összefüggő állami feladatokról, valamint egyes fejlesztések módosításáról, továbbá egyes törvényeknek a Magyarország filmszakmai támogatási programjáról szóló SA 50768. számú európai bizottsági határozattal összefüggő módosításáról. Nos, ez a törvénygyár már sok mindent lezsírozott egyes kiemelt budapesti fejlesztésekre vonatkozóan, azaz kormányzati sugallatra építeni, bontani, kisajátítani települési terveket, környezeti és egyéb erőforrásokat sutba dobva is lehet. Csak szeretném jelezni, hogy ugyanúgy ebben a ciklusban, pedig még nem sok telt el ebből a ciklusból, volt a döntés például a Várnegyednek, mondjuk úgy, hogy a teljes kiszolgáltatottságáról, de erről fogok még beszélni.

A Csepelen tervezett Budapest diákváros-Déli városkapu  lehetett volna azt a címet is adni neki, hogy „csak azért is olimpia” beruházás  előkészítését szolgálni hivatott úgynevezett fejlesztési programra vonatkozóan a törvény szerint az ingatlanokon létesítendő épületre vonatkozó építési engedély kiadása során árvízvédelmi szempontokat nem kell figyelembe venni  ez a Csepel-sziget északi csücske, ami nem is tudom, hát, ezerötszáz éve árvízveszélyes terület , és az építési engedély kiadása árvízvédelemmel összefüggő ok miatt nem tagadható meg, azaz az árvíz meg a vizesek majd igazodnak a kormányzati álmokhoz. Kérem tisztelettel, a kétharmad meglépte a lehetetlent, amiről mi, buta ellenzéki képviselők azt hittük, hogy lehetetlen, a kétharmad most már az időjárást is tudja befolyásolni, vagy  ez a rosszabbik eset  nem érdekli őket az emberek biztonsága. Szóval, ez minden, csak nem jogkövető, racionális magatartás.

De ugyanez jelenik meg a kormány budai palotanegyedre vonatkozó instrukcióinál is, ugyanez a törvény 15. §: a kormány biztosítja az egységes településképi és építészeti követelmények érvényesítését, amely érdekében a kormány rendeletben állapíthatja meg az egyedi településképi és építési követelményeket, valamint az ezekkel összefüggő sajátos beépítési és örökségvédelmi szabályokat. Szeretném jelezni, hogy az országban ez az I. kerület kivételével  ugye, ez a választókerületem, ezért vagyok ilyen rendkívül érintett érzelmileg  mindenhol önkormányzati hatáskör, kivéve a budai Várban. A kormány rendeletben határozza meg a budai palotanegyed területe tekintetében a közterületek használati rendjét, a vonatkozó közterület-használati szabályokat, a forgalomszabályozásra vonatkozó sajátos előírásokat, továbbá a közterület-használati díjakat és az ellenőrzés rendjét.

Kérem tisztelettel, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, ez történik akkor, amikor a kormány egy magas beruházásba kezd, és azt gondolom, hogy e mellett a történeti áttekintés mellett nem kell sokat magyaráznom azt az okot, amiért az LMP szerint ez teljes mértékben elfogadhatatlan, és amiért mi ezt nem is fogjuk támogatni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Egy félmondatot engedjen még meg, elnök úr, a beruházási ügynökség és a Turisztikai Ügynökség közötti párhuzam kapcsán, amit már jobbikos képviselőtársnőm pedzegetett. Nagyon remélem, hogy a beruházási ügynökség nem arról lesz híres, mint a Turisztikai Ügynökség, hogy minden hónapban gyakorlatilag a teljes munkaerő egy az egyben le van cserélve. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Csárdi Antal képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tordai Bence képviselő úr jelezte, hogy nem kíván élni a vezérszónoki felszólalással. (Jelzésre:) De ha igen, akkor megadom a szót most. Tehát következik Tordai Bence képviselő úr, a Párbeszéd képviselőcsoportja vezérszónoka.

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm elnök úr rugalmasságát. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Kedves Polgártársak! Amikor Orbán Viktornak feltettem a kétbillió forintos kérdést, akkor sokan arra figyeltek, hogy én őt pártelnöknek és nem miniszterelnöknek szólítom, és talán elsikkadt a lényeg. Én értem egyébként, hogy Fidesz-elnöknek lenni rettentően kínos, tehát ha ezzel vádolnának engem, én is felháborodnék. De itt arról volt szó, hogy az a kétbillió forint, azaz 2000 milliárd forint, amivel kevesebb pénzt fogunk kapni az Unióból fejlesztésekre a 2020-27-es ciklusban, mint az azt megelőző hétéves költségvetési időszakban, nagyon fog hiányozni Magyarországról. Azt kérdeztem a Fidesz elnökétől, hogy vajon vállalja-e a felelősséget azért, hogy ennyivel kevesebb uniós támogatás érkezik Magyarországra. Természetesen a felelősséget nem vállalta, nem szokása, de most látjuk, hogy van azért a kormánypártok oldaláról egy reakció arra, hogy szűkülnek a pénzforrások, hogy kicsit el fogják zárni a pénzcsapot, és amikor szűkül egy piac, akkor elkezd egyre élesebbé, öldöklőbbé válni ott a verseny. Csak ez a verseny Magyarországon nem egy valódi piaci verseny, hanem a politikai döntéshozók kegyéért folytatott verseny, fideszes oligarchák közötti verseny, ahol vannak nagypályás játékosok, akiknek bejárása van Orbán Viktorhoz, a Garancsi, a Mészáros, a Tiborcz meg az ehhez hasonlók, és vannak azok a kispályás helyi érdekű, kisebb jelentőségű oligarchák, akik az önkormányzati beszerzések, az önkormányzatok által felügyelt pályázatok, adott esetben építési beruházások környékén sertepertélnek, és onnan tesznek szert elképesztő extraprofitra. Tudjuk a különböző korrupciós kutatócégek jelentéseiből, hogy olyan 25-30 százalékos átlagosan Magyarországon a túlárazás, tehát hogy ekkora részét lopják el a magyar és uniós adófizetők pénzének az ilyen uniós forrásból támogatott állami, önkormányzati beruházások esetén.

Tehát ez a piac fog 2020 után radikálisan átalakulni, és úgy tűnik, hogy erre a válasz, mint általában az Orbán-rendszerben mindig, a központosítás. Minél szűkebb a piac, annál nagyobb kontrollt akarnak gyakorolni, hogy nehogy a leeső morzsák esetleg rossz helyre jussanak, nehogy esetleg független cégek is részesülhessenek ezekből a megbízásokból, vagy ha igen, akkor csak a sokadik alvállalkozóként úgy, hogy a nagy profitot már a Fidesz-közeli oligarchák lefölözték belőle.

Nézzük meg, hogy mennyire sikerültek jól eddig a központosítások! Képviselőtársaim már nagyon sok példát említettek, úgyhogy én tényleg csak felsorolásszerűen mennék végig rajta. Az oktatást sikerült központosítani, a KLIK rendszere megbukott, tovább zuhan a magyar közoktatás színvonala, és ebből hiába próbálnak visszatáncolni, már nem nagyon működik, úgyhogy itt a csúszós lejtőn megyünk lefelé tovább.

Vagy ami viszonylagos siker, politikai sikerként mindenképp értékelhető, az a Rogán-féle propagandaminisztérium által központosított állami kommunikációs költések története. Nyilván itt örülnek, ha tényleg azzal zsarolhatják az összes médiát, hogy nem viszünk hozzátok állami pénzt, és miután Magyarországon az állam a legnagyobb hirdető, sőt az állami cégek is be vannak terelve ide, és nemcsak a piaci költéseik, a reklámköltéseik, hanem, ami az előző törvényjavaslatban egy érintett dolog volt, a szponzorációs költéseik is ebbe az eljárásba tartoznak, tehát ott is csak ilyen civil szervezet támogatására nem kizárólag a CÖF jogosult, hanem Rogán Antal egy személyben is 12 milliárd forintot dönthet el éves szinten vagy hagyhat jóvá, hogy hova megy. Tehát ez politikai értelemben önöknek biztos egy sikertörténet. Az, hogy a magyar civil szektort, illetve a magyar független médiát ezzel kicsinálták, mondhatnám, hogy kellemetlen mellékkörülmény, de nem, igazából a Fidesz-kormánynak ez ugyanúgy feltett szándéka volt. Tehát több legyet ütöttek egy csapásra. Itt van akkor egy, az önök szempontjából legalább sikeres sztori.

Itt van a kukaholding, és nem akarom nagyon habosítani a történetet, csak egy személyes példa, a mi szelektív kukáink öt napja állnak a ház előtt arra várva, hogy végre valaki elvigye őket. Nem viszi el senki, és nem vagyunk így egyedül, százezernyi és milliónyi háztartás ebben az országban azt tapasztalja, hogy bizony ez a csodálatos fideszes központosító akció megbukott. Bár politikailag megint csak lehet sikerként értelmezni, hiszen lám-lám, Gémesi Györgyöt, illetve a néhány független önkormányzati társulás által üzemeltetett Zöld Hidat milyen szépen kicsinálták, és majd azt is átadhatják valami, a rendszerhez lojális vállalkozásnak.

Vagy akkor ott van Paks II., ami önmagában a centralizmus, bár az energiapolitikában való centralizációnak a legcsodálatosabb példája. Azért az sem egy sikertörténet. Tehát ha ez a törvény azt mondja, hogy itt a központilag felügyelt beruházások majd annyira jól fognak menni, akkor nézzük meg, hogy Paks II.-re az eredeti átadási időpont 2026-ra volt tervezve, néhány év alatt 2032-nél járunk, és még messze a vége. A legnagyobb szerencsénkre, tegyük hozzá, tehát minél később épül fel, annál jobb nekünk, és az a legjobb Magyarországnak, ha fel sem épül. A Párbeszéd elég keményen dolgozik ezen, de szerencsére az oroszok is elég keményen dolgoznak ezen, amikor olyan atomerőművet akarnak felépíteni, aminek nincsenek készen a tervei, és ezért sem Finnországban, sem Magyarországon nem tud megkezdődni az építkezés. Ennyit a profi beruházásvezérlésről, amit itt a Fidesz-központ meg tud valósítani.

(18.50)

De nézzük meg azokat a nagyberuházásokat, hiszen lesz egy értékhatár, ami fölött magukhoz vonják ezeket a beruházásokat, nézzük meg a legnagyobb ikonikus beruházásokat, hogy hogyan alakultak a költségeiket tekintve, hányszorosára drágultak az eredetileg meghirdetett árhoz képest. A vizes vb 4,6-szorosára drágult, a Puskás stadion ötszörösére, a Várkert Bazár megállt kétszeres drágulásnál, az esztergomi vasútvonal felújítása hatszorosába került a végén, mint ahogy tervezték, a Városliget tönkretételéért pedig nyolcszor annyi pénzt fognak elkölteni a mi adóforintjainkból, mint amit először bemondtak. Úgyhogy ez a példátlan hatékonyság, amire hivatkoznak a központilag felügyelt nagyberuházások kapcsán, az legalábbis megkérdőjelezhető.

Az egészből tényleg egy dolog az, ami egy picit is reményt keltő. Az a reménykeltő, hogy úgy látszik, a rendszer érzi, hogy baj van, és már lehajolnak a legkisebb morzsákért. Elkezdődött tényleg, ha még nem is a túlélésért, de a hatalmas extraprofitok fenntartásáért vívott küzdelem. Ebben a küzdelemben biztos, hogy el fognak vérezni a végvári vitézek, el fognak vérezni a helyi fideszes kijáróemberek kis házi oligarchái. Tehát ha úgy tekintjük, hogy ez a rendszer gyengülésének, az anyagi források elapadásának a beismerése, és egy arra adott meglehetősen pánikszerű reakció, akkor azt mondhatjuk, hogy hosszú távon legalábbis ez egy reménykelő törvényjavaslat. Bár nagyon sok kárt fog okozni, de ha hozzájárul ahhoz, legalábbis indikátoraként, előrejelzőjeként működik a Fidesz-rezsim összedőlésének, akkor tulajdonképpen mi ezt üdvözölni tudjuk. Megszavazni természetesen a Párbeszéd nem fogja ezt a végtelenül kártékony törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Tordai Bence képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.Kétperces hozzászólásra jelentkező nincs, akkor a további képviselői felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végtelenül kiábrándító gyakorlatilag a harmadik nap végén az egymás után sorjázó fideszes erőszakos előterjesztésekkel érdemben foglalkozni, megpróbálni komolyan venni azt, amit a szakmaiság köntösébe próbálnak bújtatni. Államtitkár úrral mélyen együttérzek, hiszen a szakmai felkészültségét őszintén tisztelem. Úgy gondolom, a héten már másodszor hozzák olyan méltatlan helyzetbe önt, hogy védeni kell a védhetetlent. Egyszer az azonnali kérdések vagy talán interpellációk óráján, de nyilván ez vélemény, és engedje meg, hogy ez legyen a véleményem önről; most viszont egyértelműen szakmai köntösbe próbálnak bújtatni egy olyan javaslatot, amely egész egyszerűen más korszakokat idéz, olyan korszakokat, amely az én családomat személyesen is meghurcolta. Én nem akarok kommunizmust többé, és bolsevik hozzáállású javaslatokat sem kívánok mélyen tárgyalni. Egész egyszerűen közgazdászként elképesztőnek tartom azt az ocsmonda versenytorzítást, amivel a Fidesz-KDNP Magyarországon most már nem az első iparágban foglalkozik, és patrióta magyarként, akihez egyébként a protekcionista gazdaságpolitika abszolút közel áll, is elfogadhatatlannak tartom azt, ami itt történik, meg is mondom, hogy miért. Mert egy tipikus magyar mikro-, kis és közepes méretű vállalkozást menedzselő magyar embert ez a csomag, ez a paksaméta még mélyebben kizár, kilök, ledózerol, az árok szélére lök, és kizár abból a körből, ahol bármiféle hozzáférése lehetne komolyabb beruházások akár csak beszállító, akár csak kivitelező munkálataihoz. Tehát kimondottan egy magyarellenes javaslatról beszélünk, amely tipikus magyar élethelyzetekben dolgozó mikro-, kis, közepes méretű vállalkozást menedzselő magyar emberek ellen hat.Egyáltalán nem véletlen a szakértők, szakemberek azon véleménye, amely szerint ezzel az átalakítással a nagyobb magyar hátterű vállalatok kerülhetnek az eddiginél is kedvezőbb helyzetbe. Én egyébként örülök, hogy nem külföldi és nem multinacionális közületek. E tekintetben biztos, hogy van egyetértés közöttünk. De hogy egy nagyon szűk, oligarchákból álló kör tud mindenféle pozíciót megszerezni Magyarországon, nemcsak most kontraproduktív. Egyikük sem gondolhatja komolyan, hogy ez így marad. Nem gondolhatják komolyan, hogy 2030-ig, 2040-ig mindig Fidesz-KDNP-kormány lesz, és következmények nélkül megúszhatják ezt az őrületet! Ez egész egyszerűen elképzelhetetlen! Úgy viselkednek, mintha nem lenne jövő. Úgy viselkednek, mintha ennek az egésznek, ami most zajlik, nem lenne vége egyszer, márpedig a világban minden ciklikus módon történik, és így is működik. A politikai életre ugyanez igaz. Én sem vésem kőbe, hogy örök életemben a magyar parlamentben szólalhatok fel, hanem megtiszteltetésnek veszem nap mint nap, aztán meglátjuk, hogy meddig tart ez a csodálatos kirándulás.

De visszatérve a javaslathoz, az, hogy a tervezéstől a minőség-ellenőrzésig lényegében mindenfajta funkciót megpróbál Magyarország Kormánya átvenni, ez nem csak versenytorzító, ez az esetek többségében és egyébként a nemzetközi piacon is az esetek döntő többségében, szinte minden esetben az árak emelkedéséhez vezetett. Nem akarom még egyszer felemlegetni a szemétdíjbeszedést, relatíve késői órán vagyunk a vitanap kezdetéhez és az egész héthez képest, de azt tényleg nem lehet nem látni, hogy egyszerűen nem engedik, hogy a NER-en kívülre guruljon akár csak az aprópénz is. Ha végignézzük, mondjuk, a 2020-2026-ig tervezett nagy projekteket, amelyek itt előttem fekszenek, akkor nemcsak a Liget Budapestet látjuk, hanem az új Nemzeti Galériát, a Városligeti Színház és a régi Közlekedési Múzeum épületének rekonstrukcióját, a Pénzügyminisztérium régi-új épületének kialakítását, a Hungexpo-fejlesztést és még egy 20 ezer férőhelyes arénát  sportoló emberként is vannak fenntartásaim ezen arénával szemben , a Kvassay-zsilipnél az új atlétikai stadiont, és folytathatnánk a sort a déli városkapu beruházásával és egyebekkel.

Tökéletesen látom, hogy szűkíteni akarják a kört, és azt is látjuk, hogy kezdődő vagy fejlődő diktatúrákban mi szokott a következő lépésként előfordulni, hogy a körön belül lévő oligarchák elkezdik majd egymást gyilkolni a falatokért. Tehát a történelem ismétli önmagát. Önök sem tudják kivonni magukat ez alól, de nem kéne hogy ez erre menjen. Az önök kormányának megvan a felhatalmazása ahhoz, hogy a nemzet javára szolgáló javaslatokat vigyenek keresztül. Hogy konkrét kérdésekkel is gazdagítsuk ezt a vitát, adódik az, hogy mennyi forrást kívánnak elkülöníteni erre a célra, tehát az úgynevezett ügynökségük felállítására. Engem az egy kicsit megnyugtat, hogy a mélyépítési beruházásokat egyelőre kifelejtették ebből a javaslatból, bár nyilván lesz vagy lehet ennek egy párja, így metró-, mélygarázs-, alagút- és egyéb beruházások tekintetében vélhetően hasonló módszertan fog keresztülmenni.

Államtitkár úr, egy szakmai kérdés is legyen a végén: ezt a nagyon erős beruházási központot vajon ki fogja felügyelni? Mert ha azt mondjuk, hogy ön, akkor ön szakmailag bírja a bizalmamat, viszont politikailag egy olyan pártcsalád része, amely már nem tudja ezt a bizalmat kivívni magának, ily módon adódik a kérdés, hogy ki lesz az, aki a felügyeleti jogokat gyakorolja, és mennyiben bízhatunk mi abban, hogy ez a felügyelet valódi, erélyes és erőteljes lesz.

Azt is látnunk kell, hogy a magyar kis- és közepes méretű vállalkozások helyét meg kell találni, ezért én azt a konkrét kérdést szeretném önöknek szegezni, hogy mondják meg, hogy a beszállítói láncon belül hogy tud értékesebb helyre kerülni egy tipikus magyar élethelyzetben lévő magyar kisvállalkozás.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Hadházy Sándor képviselő úr, Fidesz.

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások nagyon sok kérdést érintettek, tulajdonképpen a politika teljes vertikumát. De az a gondolat mindenképpen szöget ütött a fejembe, hogy önök mindig a korrupcióra gondolnak. (Derültség a Jobbik és a Párbeszéd soraiból.  Z. Kárpát Dániel: Nehéz mást gondolni!) Lehet, hogy ez valami betegség (Z. Kárpát Dániel: Nem kellene lopni!), vagy valami olyan tulajdonság, ami nagyon mélyen gyökerezik.Nos, a törvényalkotás legfőbb célja tulajdonképpen már elhangzott. Ha visszatekintünk az elmúlt időszakra, akkor megállapítható az, hogy a rendszerváltás utáni első években a beruházási jellegű források szinte nullán voltak. Egy-kettő ilyen jelentősebb beruházás volt, annak idején talán az M0-s építése, az M7-es építése és hasonló jellegű kiemelt nagyberuházások. Aztán ahogy erősödött a gazdaság és ahogy jelentkeztek az uniós források, ezek új lehetőséget teremtettek a magyar gazdaság számára. Az volt tapasztalható, hogy nagyon sok olyan szervezet pályázott sikeresen forrásokra, amelyek annak a szakszerű felhasználásával nem rendelkeztek a megfelelő tudással, és igazából elmondható az, hogy már a beruházások, a fejlesztések előkészítése során nem végezték el azt a feladatot, amely a korrekt megvalósításhoz és később az üzemeltetéshez feltétlenül szükséges.

(19.00)

A beruházásoknál van ilyen ökölszabály, hogy egy beruházás előkészítése, mondjuk, öt évig tart, a megvalósítása legfeljebb két évig. Itt az elmúlt időszakban ezen a területen rendkívül nagy káosz alakult ki, azt hiszem, hogy ezt a kérdést nem lehet vitatni. Nagyon sok olyan pályázat volt, hogy volt egy remek ötlet. Hú, csináljuk meg! Akár önkormányzati szinten, akár más szinten. Egyébként a vállalkozások sem kivételek ez alól, mert ott is voltak ilyen ötletek. Megkapták a támogatást, és utána annak a felhasználásával és majd később az elszámolásával bizony gondok voltak.

Én úgy gondolom, hogy ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy a rendelkezésre álló és egyre bővülő források felhasználása nem a korrupció miatt vagy nemcsak a korrupció miatt, hanem nagyon súlyos szakmai hiányosságok miatt nem volt elég hatékony. Azt gondolom, hogy ebben megállapodhatunk, mert ez egy rendkívül fontos kérdés. Nem kell mindig mindenütt korrupciót keresni, mert nagyon sok helyen nincsen korrupció. (Potocskáné Kőrösi Anita: De van, ahol van!) De van hozzá nem értés, van jó szándék, és van egy olyan előkészítettség-hiány, ami az egész beruházást, az egész fejlesztést rossz vágányra tereli.

Szeretnénk ezeket a lehetőségeket csökkenteni, kizárni teljességgel nem tudjuk, mert itt is egyébként a törvényjavaslat egy bizonyos összeghatár fölötti beruházásokra vonatkozik. A beruházások számszerűen nagyobb része összeghatár alatti lesz, és azt gondolom, hogy az önkormányzati világ és a vállalkozói világ ezeket a forrásokat fogja majd lehetőség szerint jó hatékonysággal felhasználni. De nagy beruházásnál könnyű nagyot tévedni. (Potocskáné Kőrösi Anita: Ezt már ismerjük!) Említettek önök példákat, nézzünk meg egy-kettőt! Például a vizes világbajnokság előkészítésére visszaemlékezve: hány hónap állt rendelkezésre? Mint elmondtam, egy ilyen típusú projekt előkészítése éveket igényel. (Varju László: Előre kell tervezni!) Elvállalta a magyar parlament, melléállt, és utána ez a projekt elindult egy műszaki tartalommal, és utána ez a műszaki tartalom folyamatosan bővült és bővült és bővült. Jelentkeztek önkormányzati igények, kerületi igények, hozzákapcsolódtak egyéb lehetőségek, és ezekkel kiegészülve valósult meg a program. Azt érdemes egyébként megnézni, és meg is kell, és ez a parlamentnek a kötelessége, hogy ellenőrizze, hogy azok a források megfelelően hasznosultak-e. Ez a parlamentnek a dolga, az egyik dolga.

Tehát én azt mondom, hogy igenis, szükséges egy olyan szervezetnek a létrehozása, amely ezeket a nagyobb beruházásokat megfelelően előkészíti, az engedélyeztetési eljárást korrekt módon lefolytatja, a közbeszerzési eljárásokat megfelelően lefolytatja, a beruházás megvalósítása során a műszaki ellenőrzési feladatokat ellátja, a beruházás lezárásával az aktiválási feladatokat ellátja vagy előkészíti ezeket a munkarészeket, és átadja az üzemeltetőnek.

És akkor itt egy következő kérdést említek: a beruházások előkészítését. Rendkívül sok esetben  nagyberuházásról beszélek  nem volt világos az, hogy ki fogja üzemeltetni majd a végén, mert a beruházás előkészítésénél nemcsak a terveket kell elkészíteni, hanem a várható vagy a kijelölt üzemeltetőt be kell vonni az előkészítésbe, hiszen neki van egy műszaki felkészültsége, van egy tudása, és hogyha attól eltérő műszaki tartalom valósul meg, akkor igazából az a szinergia nem fog megvalósulni. Ez egy bonyolult feladat, és azért vannak itt közöttünk idősebb kollégák, politikusok, akik visszaemlékeznek arra, hogy az antivilágban, ’90 előtt volt egy vízügyi beruházó vállalat, volt egy Erőber, volt egy Utiber, voltak olyan beruházásra specializálódott állami vállalatok, akiknek pontosan ez volt a feladata. Ők egyébiránt a beruházás költségvetésében egy külön sorban szerepeltek, annak a finanszírozási igénye, és ott nem volt olyan káosz, mint az elmúlt időszakban ez tapasztalható, ezt azért ki kell mondani. Tehát nagy fejetlenség volt, és nagyon sok forrás nem megfelelő hatékonysággal került felhasználásra. A kormánynak az a célja, hogy ezt az utat zárjuk le, és azt gondolom, hogy ez rendkívül fontos, becsülendő és támogatandó.

Önöknek… Nem is tudom, hogy milyen szót használjak (Z. Kárpát Dániel: Népellenes!  Szabó Szabolcs: Soros-bérenc!), talán máshogy kezdem a mondatot. Önök mindig a korrupció körül gondolkodnak. (Z. Kárpát Dániel: Mert ismerünk titeket!) Jogos egyébként, mindenütt van korrupció, itt Magyarországon is van korrupció. Üldözni kell. De csak úgy, olyan formában, hogyha megfelelő bizonyíték is van, úgy idemutogatva, akár megszemélyesítve, akár általánosítva, ezt kikérjük magunknak. Ha önöknek bármely képviselővel, bármelyik politikussal vagy bárkivel (Tordai Bence: Tegyünk feljelentést!) személyes problémája van, tegye meg a szükséges lépéseket. (Tordai Bence: És aztán Polt Péter majd eldönti!) De így ebből kiindulva döntéseket hozni, azt gondolom, e tárgyban nem célszerű. (Z. Kárpát Dániel: Jézus Mária!)

A másik kérdés az, hogy nagyon fontos gondolat hangzott el, már nem tudom, hogy melyikük részéről, talán többen is felvetették, hogy ezzel a módszerrel a hazai kis- és közepes vállalkozásokat kirekesztjük ebből az egész folyamatból. Nem rekesztjük ki ebből a folyamatból, szeretném elmondani, mert aki olyan képességgel rendelkezik, hogy ezeken a közbeszerzési eljárásokon részt tud venni, az a jövőben is részt tud venni, és azokkal a beruházásokkal pedig, amelyek kis volumenűek és helyben fontosak, igenis, a helyi kis- és közepes vállalkozások termőterülete lesz. Úgy gondolom, hogy ez megint egy rendkívül fontos dolog.

2026-ig fel lett sorolva, talán Z. Kárpát Dániel sorolta fel, hogy milyen kiemelt nagyberuházások lesznek. Igen, ott is rendet kell teremteni. (Z. Kárpát Dániel: Kellene!) Nagyon fontos az, hogy ezek a kiemelt beruházások megfelelőképpen be legyenek csatornázva egy olyan rendszerbe, amely rendszer most fog kiépülni, mert hogyha továbbra is ez megy, akkor nem lesznek előkészítve megfelelően a programok, a projektek, és akkor különféle kérdések fognak felmerülni, akár a 4-es metró kapcsán, akár más területen.

A hulladékszállítás kérdésében: jó néhány volt polgármester van közöttünk. Talán visszaemlékeznek még arra, hogy a polgármesterek soha nem voltak tisztában azzal az alapvető kérdéssel, hogy mennyi a szemét, mennyi, mert ezt a különféle szolgáltatók üzleti titokként kezelték, és nem voltak hajlandók elárulni, csak azt tudták megmondani egy versenytárgyalás keretében, hogy iksz forintért fogjuk elvinni a hulladékot.

Éppen ezért nagyon fontos volt, hogy ebben a kérdésben tisztán lássunk, nemcsak a szemét mennyisége, hanem keletkezési helye és összetétele tekintetében is, mert csak így lehet egy normális hulladékgazdálkodást megvalósítani. Lehet, hogy az elején lesznek problémák, ezzel tisztában voltunk, lettek is, de részben politikai indíttatású problémák, részben gazdasági természetű problémák. De azt gondolom, hogy ezen túl fogunk jutni, és a kitűzött cél egyértelműen teljesülni fog: egyrészt környezetvédelmileg rendben leszünk  tudjuk azt, hogy mi kerül, hova, mennyi , másrészt pedig tudjuk azt, hogy a költségek nem fognak elszabadulni, hanem megfelelő keretek között lehet tartani azokat, ami egy kitűzött és rendkívül fontos cél a rezsicsökkentés keretében. Köszönöm figyelmüket.

(19.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Hadházy képviselő úr. A következő hozzászóló Hajdu László képviselő úr, DK.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): (Miközben felhelyezi a mikrofonját:) Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan megkapom a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A mai napon olyan törvénytervezeteket tárgyaltunk, amikben azt vélem felfedezni, hogy összefüggések vannak ezzel, és egy lánc jelenik itt meg. Ilyen például az építészeti alkotásokra vonatkozó, ahol lényegét tekintve  az a tartalma  államosítottuk az eddig elkészült, de meg nem valósított tervek jogát, és látom, hogy ez ezzel szoros összefüggésben van.

A másik a közbeszerzésekről szóló törvény, ahol pedig a 68 millió forint alanyi jogon járó, illetve a 300 millió forint beruházásjellegű  a beszerzési a 68 millió , az is azt fogja jelenteni, hogy az a bizonyos ügynökség, amiről viszont most tárgyalunk, valószínűleg, mivel 68 milliót fog kapni beszerzésre vagy 300 milliót beruházásra; igen, de ehhez kell az ügynökség, amely majd ezt fogja bonyolítani, tehát ez az ügynökség fogja azokat a pénzeket lebonyolítani, és tartok tőle, hogy ez elkezd… Korábban, a sokat szidott előző kormányoknál cél- és címzett támogatás formájában, kiszámítható módon, több évre előre tudtuk a pályázatokból, hogy mikor kerül rá a sor, elő lehetett készíteni a beruházást, és normatív módon, nem politikai alapon  nem is tudta a pályázatot elbíráló, hogy mondjuk, milyen irányultságú a polgármester. Én emlékszem számos olyan esetre, amikor még tiltakozó leveleket is kaptunk, hogy Debrecen kapta a legnagyobb cél- és címzett támogatást, aminek Kósa úr volt a polgármestere. De annak normatív módon való odaítélése volt.

Most ez a ma tárgyalandó törvényjavaslatban, ha az úgy igaz, hogy kötelező, például az önkormányzatokat vegyük, igen nagy falat, és az önkormányzatoknál említettem ezt a 300 millió forintos, közbeszerzést nem igénylő beruházásmegvalósítást; a közbeszerzést nem igényli, de igényli, hogy az ügynökséggel kell szerződést kötni, amely ügynökség eleve meg fogja mondani ugyanazt, amit a közbeszerzés megmondott eddig, hogy ki a tervező, ki a kivitelező, és hogyan kell ezt az egész ügyet lerendezni. Nagyon erős összefüggés van közötte, úgy érzem, legalábbis a mostani állapot szerint és a vita állása szerint.

Fölmerül az emberben az a kérdés: amikor a multicégeknek adunk 1 milliárd, 2 milliárd, 5 milliárd, 10 milliárd forintos állami pénzt segíteni, támogatni, abban az esetben a multicégnek kötelező az ügynökségen keresztül ezt a közpénzt lebonyolítani? Vagy hogyan fog zajlani? Tehát igaz lesz magyar cégre, önkormányzatra, de a multicégnél, amely kapja a támogatást, ott a közpénz e törvény szerint hogyan fog majd működni? Ez egy kérdés is lényegében, hogy ez hogy is fog zajlani, amikor valaki kap 5 milliárdos vagy 10 milliárdos vissza nem térítendő támogatást, azt fölhasználja, bizonyos célra kapja. Annál nem akar ott lenni az állam? Hiszen vissza nem térítendőben kapják az önkormányzatok is, nekik viszont, az ÁSZ elnöke is elmondta, kötelező szerződés kötni, azt javasolja, hogy kötelező legyen szerződést kötni az önkormányzatnak ezzel az ügynökséggel.

Azt lehetne mondani, hogy az igaz, ami elővezetésre került a szóbeliben, és talán teljesen el lehetne fogadni, hogy egy kórházberuházásnál nem várható el a kórházmenedzsmenttől, hogy egy többmilliárdos beruházást lebonyolítson, de azt gondolom, hogy eddig sem volt ez így, ugyanez van az oktatási intézménynél, felsőoktatási vagy bármely oktatási formánál, a KLIK vagy a kulturális minisztérium nem tudja ezt lebonyolítani, ezzel egyetértek én is, és sok minden egyéb van intézményrendszerben is, aki ezt nem képes megoldani, tehát ahhoz kell valamilyen intézmény.

De ha ennek a törvényjavaslatnak a tartalmát kicsit jobban végignézzük, akkor gyakorlatilag egy XXI. századi tervhivatal ez a valami. Mi államtitkár úrral megéltük azt az időszakot, amikor a Tervhivatal  én is egy nagyvállalatnál dolgoztam, nem akkora nagynál, mint az államtitkár úr, de nagyvállalatnál, tudtuk, hogy a Tervhivatalnál be vagyunk ütemezve, hogy öt év múlva lesz ennek a fejlesztése, elő voltunk készülve, öt év múlva az úgy jött, ahogy meg volt beszélve. A Tervhivatal olyasmi volt, mint ez az ügynökség, az aztán rajta tartotta minden papíron, mindenen a kezét, a pénzfinanszírozás is garantálva volt, és ment, mint a karikacsapás. Az akkor ott tervutasításos rendszer volt, az a világ zajlott.

Azt gondolom, hogy ha most ez az ügynökség föl fog állni, ennek lesznek budapesti, megyei, regionális, járási vagy milyen ügynökségei, hatalmas humán erőforrásnak kell mögötte állni, mert ma ilyen szakember, legalábbis az önkormányzatoknál ismerem, egész felárral van; a beruházási osztályon, ami 3-5 fős egy nagyobb önkormányzatnál, azokkal az emberekkel úgy kell bánni, mint a hímes tojással, hogy ne vigyék el a cégek tőlük. Egy ilyen ügynökségnél vagy hatalmas fizetést kell adni az ügynököknek, vagy pedig kiürítik az önkormányzatokat és az összes céget, mert olyan nagy pénz lesz ebben az ügynökségben a fizetés, a járandóság, hogy elviszik a humán erőforrást.

De lehet az a megoldás is  attól félek, hogy ez lesz , ami meg úgy szól, hogy majd privát cégekbe mennek át ezek az emberek, és ezek a privát cégek lesznek az ügynökségnek a nem közalkalmazott, nem köztisztviselő, hanem szerződéses viszonyban egy-egy projektre megkötött vállalkozói. Mivel megbízhatóbbak azok a külső vállalkozók, mint egy eskü alatt a köztisztviselői munkáját végző, ilyen bonyolító ügynök vagy beruházási ellenőr, vagy nem tudom, mik lesznek ők?

Tehát tartok tőle, hogy sem humánpolitikai oldalról, sem a gyorsítás oldaláról, sem a költség oldaláról nem csinálunk túl jó dolgot, egy hatalmas rendszert építünk föl. Ennek egy pandanját az Európai Unióba való belépéskor kitalálták  ez uniós ajánlás volt egyébként, de utána az Unió ettől elállt , hogy európai uniós pénzt úgy lehetett kapni, hogy projektcéget kellett létrehozni. Én is polgármester voltam, meg lettem az előbb szólítva. Nekünk is egy projektcéget létre kellett hozni, közben volt egy beruházási osztályunk is  mi nagy önkormányzat voltunk, több száz fős apparátussal , de az nem bonyolíthatta, hanem a projektcégnek kellett bonyolítani. De végül is ki tudta csinálni a projektcégnél? Találtunk valami 3-4 embert, az volt a projektcég, de a saját beruházási osztályunk csinálta az egész ügyletet, mert azok értettek hozzá. Helyismeretük sem volt a projektcégbe érkezett embereknek. Végül az történt, hogy föladták ezt a projektcég-históriát, és ma az általunk beadott pályázatra elnyert pénz bonyolítását az önkormányzat, ugyanúgy, ahogy az önkormányzati adóforintokat tudja beruházásra fordítani, fordíthatja az európai uniós forrásokat is, és fordíthatta eddig az államtól elnyert forrásokat is. A jövőben ennek van vége, úgy gondolom. Nem nagyon lehet egyetérteni, vagy ez az indok kevés ahhoz, hogy egyetértsünk egy ilyen javaslattal. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(19.20)

ELNÖK: Köszönöm, Hajdu képviselő úr. Megadom a szót Csárdi Antal képviselő úrnak, LMP.

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hadházy Képviselő Úr! Először is engedje meg, hogy megköszönjem, hogy ennek a törvénynek valódi vitája lett, és ezt csak önnek köszönhetjük. Azt mondja, hogy tele vagyunk jó ötlettel, de az előkészítéssel baj van. Engedje meg, hogy ezzel kapcsolatban néhány gondolatot megengedjek magamnak. Jó ötlet: vizes vb. Jó ötlet: Városliget. Jó ötlet: budapesti olimpia. Jó ötlet: 3-as metró szerelvénycsere.

A kérdés az az, hogy ez a törvény melyik pontjában nyújt garanciát arra vonatkozóan, hogy nem történnek olyan döntések, olyan háttér-megállapodások, amelyek például azt eredményezik, hogy új szerelvények helyett a budapestiek elavult orosz szerelvényeket kell hogy használjanak, mert nem felújítva lett; és ez ma már bizonyított tényszerűen, hogy nem felújítva lettek a szerelvények, hanem idehozta a Metrovagonmas az egyébként nem használt, de rendkívüli módon elavult szerelvényeit.

Milyen garancia van arra vonatkozóan, hogy egy olyan beruházásnál  és most hadd tekintsek csak beruházásként a budapesti olimpia ötletére  annak a vesztes pozíciójából nem fogják ugyanazokat a beruházásokat megvalósítani, mint például az olimpiai falu a Csepel-sziget északi csücskében, ami most is zajlik, vagy hogy a Városliget, tehát a múzeumnegyed olyan társadalmi egyeztetésen menjen keresztül, amit megérdemelt volna mind szakmai oldalról, mind társadalmi oldalról?

De ön a vizes vb-t mondta példának. Hadd mondjam azt, hogy ott téved képviselőtársam, el tudom képzelni azt, hogy nem volt kellően előkészítve. Én egy jóhiszemű ember vagyok, ráadásul ott voltam a Fővárosi Közgyűlésben, amikor ez a folyamat zajlott, de a különbség nagyságrendje kizárja, hogy ez erről szólt volna. És az a probléma, hogy azt mondja ennek a gondolatnak a felütéseképpen, hogy az ellenzék ne lásson mindenhol korrupciót. Mert ha korrupciót látunk, akkor forduljunk a megfelelő hatóságokhoz.

Én értem, amit mond, képviselő úr, csak szeretném, ha ön is nyitott szemmel tapasztalná meg, ami ebben az országban történik, és erre a felvetésre egy szóban tudok válaszolni: Polt Péter legfőbb ügyész. És az a probléma, hogy példákat tudok fölsorolni azzal kapcsolatban, korrupciógyanús ügyek esetén a sajtónyilatkozat kiment, hogy elindult a nyomozás, de utóbb kiderült, hogy semmilyen nyomozati cselekmény nem történt. Tudok arra példát mondani, hogy nem történt meg a nyomozati cselekmény úgy, hogy az Európai Unió csalás elleni hatósága, az OLAF gyakorlatilag egy kidolgozott feljelentést tett le a magyar ügyészség asztalára. És nem történt semmi! Igaz, igaz, azt tegyük hozzá, hogy Demeter Márta ügyében már nyomoz az ügyészség, csak az a baj, hogy szerintem akkor szereptévesztésben van főügyész úr.

Van ezzel kapcsolatban egyébként több probléma is. Azt mondta, hogy nagyberuházási főosztályok voltak az előző rendszerben. Remélem, és tényleg csak remélni tudom, hogy nem azt a Tervhivatalt szeretnék visszahozni, amiről képviselőtársam beszélt, és amikor erről beszélt, akkor államtitkár úr nagyon bőszen bólogatott. Mert szeretném mondani, hogy az a rendszer nem csak politikai okokból bukott meg, annak a gazdasági fenntarthatósága is nulla volt. Úgyhogy azt gondolom, hogy érdemes volna ezt a kezdeményezést újragondolni.

És mondok egy másik példát ugyanennek a gondolati ívnek a folytatásaképpen: centralizáció. Pontosan tudjuk, hogy mit jelent a centralizáció. A centralizáció gyakorlatilag a döntéshozatalt egy indokolatlan távolságba viszi el a megvalósítástól. Ezt látjuk a KLIK-nél.

Valamelyik vezérszónok képviselőtársam elmondta, hogy talán egy újpesti iskolában be kellett szögelni az ablakot, mert a döntéshozatal, a KLIK-központ annyira messze volt a probléma felmerülésétől, hogy gyakorlatilag ennek a megvalósítása indokolatlanul sokáig tartott, indokolatlanul sokba került, és legyünk őszinték: nagyon erős a kockázata annak, hogy nemhogy fölgyorsuljanak a beruházások, hanem lehet, hogy még le is fognak lassulni.

A kkv-k kizáródása ebből a rendszerből pedig, azt gondolom, megint úgy érzem, hogy nincs igaza képviselő úrnak. Értem én, hogy a jó kkv-k majd szerephez jutnak, meg a minőségi munkát végző kkv-k szerephez jutnak, de ha ön látott kkv-t közelről, működésközelből, akkor pontosan tudja, hogy ezeknek a rendkívül jó szakembereknek és egyébként nagyon sokan ezért mentek ki külföldre és végzik ma ugyanazt a tevékenységet, amit 8 évvel ezelőtt még itthon végeztek, mert nincs hozzáférésük a rendszerhez. És azt mondta akkor is az előterjesztő, amikor a közbeszerzési törvény vitájára készült még nem ez a parlament, hanem valamelyik előző, hogy ez most meg fogja nyitni a kaput a kkv-k előtt. El tudom képzelni, hogy megnyissa a kaput a kkv-k előtt, természetesen úgy, hogy Mészáros Lőrinc és nevezett társai alvállalkozói lehetnek. Tehát a valós munkát ők fogják elvégezni, a sápot meg majd leszedik azok, akik eddig is leszedték.

És én értem, hogy nem kell mindig korrupciót kiáltani, de mit csináljunk, ha van? Tényleg én volnék a legboldogabb; és ráadásul ha megnézzük, valóban van egy íve, amit megint csak képviselőtársam mondott, ezeknek a törvényjavaslatoknak, amiket ma tárgyalunk, ahol a terveket államosítjuk, ahol létrehozzuk a beruházási ügynökséget, és aminek többek között lehet, hogy folytatása az a Tarlós-Orbán-paktum, ami szombaton kerül majd bejelentésre, és akkor ismerjük meg a részleteit. Olyan régi terveket kellene elővenni, amiket a főváros réges-rég elkészített az 5-ös metró kapcsán, de most akkor újra készíttessük elő? Higgyék el nekem, újra elő lesz készítve úgy, hogy egyébként az államosítása a régi terveknek arra lesz jó, hogy egy jó kiindulási pont ahhoz képest, hogy még lehet, hogy soha nem csinált ilyet a beruházó, aki majd megnyeri akkor a megfelelő időben a közbeszerzést.

Láttunk ilyet, mielőtt azt gondolnák, hogy a levegőbe beszélek. A III. kerületi római-parti gát tervezését egy olyan szolnoki cégre bízták rá, aki még életében nem látott ilyen műtárgyat. És igen, igen, én azt mondom, hogy el tudom képzelni azt, hogy képviselőtársamnak igaza volt, és hogy ez az egész egy nagy ívet zár le.

Csöndesen jegyzem meg, hogy nem utolsó kockázat az sem, hogy gyakorlatilag ha minden állami beruházás, beleértve az önkormányzati beruházásokat is, egy kézben centralizálódik, az egy olyan összeg fölötti döntést tesz lehetővé, hogy gyakorlatilag lesz a parlamenten, a miniszterelnökön kívül egy újabb kiskirály ebben az országban, mint volt a rendszerváltás után az ÁPV Zrt. mindenkori elnöke.

Igen, kérem szépen, azt gondolom, hogy ezek a kockázatok fennállnak, és nem az a bajom, hogy ezek fennállnak, hanem hogy nincsenek még kísérletképpen sem garanciális elemek beépítve ebbe a törvénybe, hogy ezek ne fordulhassanak elő. Ne fordulhasson elő egy M3-jármű kapcsán már megtapasztalt döntési mechanizmus, hogy ne fordulhasson elő vagy minél kisebb valószínűséggel fordulhasson elő korrupciós esemény, vagy hogy a döntések ne fényévnyi távolságban szülessenek meg a probléma felmerülésétől.

Azt gondolom, az a legnagyobb szívfájdalmam, valahogy úgy fogalmazott képviselőtársam, hogy a parlament ellenőrzési funkciója a nagyberuházások kapcsán az egyik nagy feladatunk. Tud-e egyetlenegy példát mondani arra vonatkozóan, amikor az ellenőrzési funkciót a magyar parlament be tudta tölteni? Be tudta-e tölteni a 4-es metró beruházása esetén, be tudta-e tölteni bármelyik 2010 utáni  és itt olyan hosszú felsorolást kellene tennem, ami azt gondolom, elvinné a fókuszt -beruházások kapcsán, ahol egyébként, mint ahogy az Elios-ügynél is, gyakorlatilag nemzetközi, uniós hatóságok mondták ki, hogy márpediglen ebben a beruházásban volt korrupció?

(19.30)

Milyen ellenőrzési funkciót tudott betölteni az elmúlt, mondhatnám most, hogy 28 évben, de csak az elmúlt nyolc és felet mondom, milyen ellenőrzési funkciót tudott betölteni a magyar parlament? Egyetlenegy példát legyen szíves mondani, mert lehet, hogy az én figyelmemet kerülte el, de nem emlékszem egyetlenegyre sem.

Úgyhogy nagyon nagy tisztelettel kérem, hogy mielőtt döntésre kerül ez a törvényjavaslat, egyeztessen a frakciótársaival, és vagy vonják vissza, vagy olyan garanciális elemeket építsenek bele, amelyek itt a vezérszónoki felszólalások során nemcsak tőlem, nagyon sok képviselőtársamtól is fölmerültek, mert azt gondolom, hogy a garanciális elemek megvalósulása lehet az a pont, ahol az ellenzék támogatása eldől A vagy B irányba. Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, Csárdi Antal képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Z. Kárpát Dániel jobbikos képviselő urat illeti a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor számonkérik ellenzéki képviselőkön, hogy miért látnak mindenhol korrupciós folyamatokat, hadd emlegessek szűkebb élőhelyemről egy példát. Nemcsak az óbudai római-parti mobilgát esetében merülnek fel igen kemény érdekességek; én egyébként ellenzem ezt az őrült projektet, és mindent meg fogok tenni azért, hogy ilyen formában ne jöhessen létre, de bizony ebben a régióban történt meg az, hogy gyakorlatilag változtatási tilalmat rendeltek el, aztán ezt a tilalmat valaki feloldotta. Egyetlenegy lakóparképítő cég építkezési engedélyt kapott, feltételezhetően Garancsi úrhoz köthető érdekeltségről van szó. Majd amikor ezt az engedélyt kiadták, újra elrendelték a változtatási tilalmat. Azt hiszem, hogy egy ilyen történet egyetlen kerületből mindent elmond a magyarországi közállapotokról. Nem azt mondom, hogy minden egyes beruházás minden egyes szegmense korrupciótól átitatott, de azt mondom, hogy brutálisan nagy bajok vannak a magyar közállapotokkal. Egyébként a társadalmi viszonyokkal is, ha ez következmények nélkül keresztülmegy akár a társadalmon, tehát ennyiben hadd legyek önkritikus is. De amennyiben egy ilyen kommunista típusú szerveződés létrehozása helyett önök elmehetnének, tehát hogy hol van az a határ, álláspontom szerint német mintára létrehozhatnának egy olyan építésügyi hatóságot, amely nem tulajdonosként, nem kivitelezőként, nem tervezőként, hanem hatóságként beavatkozhatna olyan eseményekben, amikor mondjuk, tudatosan fagyasztanak be egy projektet, amin már magyar kisvállalkozók dolgoztak, de elfelejtették őket kifizetni. Ilyen esetben ez a hatóság kiszállhatna, és azt mondaná, hogy adott esetben le is tudok állítani egy tervezetet. Nem az a célom, hogy leálljanak projektek Magyarországon, hanem az, hogy a szankciótól való félelem erejénél fogva elérjük azt az állapotot, hogy magyar bedolgozók, kisvállalkozók ne lehessenek kisemmizve.

Tudnánk szakmai vitákat folytatni egy hasonló szerveződésről, de semmiképpen nem arról, ami előttünk fekszik. Amíg pedig ilyen viszonyok jellemeznek bennünket, pontosabban az önök viselkedését, addig engedtessék meg, hogy a korrupciós viszonyokra rendre felhívjuk a figyelmet.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Szabó Szabolcs független képviselő úrnak.

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen. Egy apró megjegyzést engedjenek meg nekem. Hadházy képviselő úr szóba hozta a települési kommunális hulladék elszállításának az ügyét. Csak annyit jegyeznék meg, hogy én mint egyszerű csepeli lakos annyit várnék el, hogy ha befizetem a csekket, amit nekem a szolgáltató küld, akkor vigye el a hulladékomat.Két dolog nem történik meg jelenleg: nem küld csekket, utoljára, ha jól emlékszem, a júniusit fizettem ki, és november van, tehát én fizetnék, van pénzem, csak nem küldenek. Miért? Másrészt meg cserébe viszont nem is viszik el a szelektív hulladékot. Ott állnak az utcán a kukák. És ez nem egy kezdeti induló probléma. Lehet, hogy én emlékszem rosszul, de mintha 2016-ban jött volna létre a kukaholding, jól emlékszem, ugye? Kettő éve. Ez nem egy kezdeti probléma. Volt egy működő rendszer, amit sikeresen szétvertek.

Adatokat lehetett volna nyerni másféle szabályozással, most meg azért nincs adat, mert nem viszik el. Majd szerezzenek adatot akkor a kukaholdingtól, hogy mennyi áll az utcán, és akkor majd tapsolunk neki. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő kétperces hozzászóló Hiszékeny Dezső képviselő úr, MSZP.

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Sokan elmondták már a véleményüket, és ez alapján azért lassan kikristályosodik, legalábbis bennem valami erről az egész történetről.Azt látom, hogy államtitkár úr is és a vitát felvállaló Hadházy képviselő úr is őszinte, de mindenképpen őszintének tűnő lelkesedéssel védik ezt az előterjesztést, és emellé érveket is felsorakoztatnak. (Dr. Fónagy János: Meg sem szólaltam.) De egy probléma van, hogy azt, amit önök ezzel kapcsolatban mondanak, mi nem hisszük el, de az egész ellenzék nem hiszi el. Ennek pedig az az oka, hogy az önök mindennapi gyakorlata ellentmond annak, mint amit most itt elmondanak. A vita során Hadházy képviselőtársam elmondta, hogy nagyon fontos szerepe lenne ennek az ügynökségnek majd, hogy a tervezés során előtérbe kerül majd az, hogy ide olyan beruházások kerüljenek majd, amelyek fenntarthatósága biztosított lesz. És ezt úgy mondta, mintha ez valami új felfedezés lenne.

Azok a beruházások, amelyeket az elmúlt esztendőkben csináltak, gyakorlatilag egyik sem fenntartható. Gondoljon a Dagály uszodára! Fenntartható? Lasszóval kergetik azokat, hogy ki legyen az, aki az üzembentartója legyen, és nem találnak. Debreceni stadion, zalaegerszegi stadion, szombathelyi stadion  de most leállok, mert gyakorlatilag sorolhatnám végeláthatatlanul. Tehát az, amit ön elképzel és egy ideális rendszernek képzel el, az lehet, hogy egy jól működő rendszer lehetne, de a napi gyakorlat az, hogy nem hisszük el, hogy önök képesek arra, hogy ezt megtegyék. Ezt alá tudjuk támasztani az elmúlt év számos példájával.

Tehát a vita akörül van, hogy önök valamit gondolnak, hogy az nagyon jó lenne, mi meg ezt nem vagyunk hajlandóak elhinni, mert a mindennapi gyakorlat ennek az ellenkezőjét bizonyítja.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre Tordai Bence képviselő urat illeti a szó.

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látszik, hogy fideszes képviselőtársunk magára borította a tele bilit. Azt kérdezi, hogy miért látunk mindenhol korrupciót. Azért, mert mindenhol korrupció van az önök országában, az önök által leuralt Magyarországon. De nemcsak mi látjuk ezt, az ellenzék, akinek az a dolga, hogy a kákán is csomót keressen, hanem amikor megnézzük, hogy az Európai Csalás Ellenes Hivatal melyik országtól mennyi pénzt követel vissza az uniós támogatásokból, akkor azt látjuk, hogy Magyarország esetében kétszer akkora ez az arány, mint a második legkorruptabb Szlovákia esetében. Tőlünk 4 százalékot, tőlük 2 százalékot, átlagosan meg 1 százalék körüli összeget követelnek vissza. Itt az arányok a fontosak, az egymáshoz viszonyított arányok, nem az, hogy ennyit lopnának csak el ezekből az uniós pénzekből, hanem hogy kétszer olyan korrupt a magyar kormány, mint a szlovák kormány, ami meg kétszer olyan korrupt, mint egy átlag uniós kormány. Ez a problémánk.Amikor azt mondja, hogy tegyünk feljelentést, ha problémát látunk, akkor most nem tudom, hogy tényleg kizárólag a kormánypárti propagandamédiát olvassa, azért ezt kétlem, de ha igen, akkor nem tud szerintem jó lelkiismerettel elszámolni a választóinak, ha viszont nem, akkor végtelenül cinikus.

Csak hogy a legfrissebb ügyeket említsem, talán emlékszik, ott ült a legfőbb ügyész, amikor vittem neki egy bohócorrot, merthogy azokban az ügyekben, amelyekben kész feljelentést kaptak gyakorlatilag, a Kiss Szilárd-ügyben, amikor a tényfeltáró újságírók, az oknyomozó újságírók végezték el az ügyészség munkáját, és nem sikerült vádiratot összekendácsolni ebből; vagy Orbán Viktor vejének, Tiborcznak az Elios nevű cégével kapcsolatban, amikor az Európai Csalás Ellenes Hivatal végezte el a magyar ügyészség és nyomozati szervek munkáját, akkor sem sikerült eljutni a vádemelésig.

Tehát mi teszünk feljelentéseket, én személyesen is, sőt most már a legfőbb ügyészt és csapatát jelentem fel azért, mert bűnpártolást és hivatali visszaélést követ el. Úgyhogy ezek után ne tegyen ilyen típusú szemrehányást, hogy nem teszünk elég feljelentést! Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre Hadházy Sándor képviselő urat illeti a szó.

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Pontosan az a szándék, hogy az egész folyamat átlátható legyen és ellenőrizhető legyen. Mert ha továbbra is ez a rendszer marad, akkor igazából sehol nem tudják sem önök, sem mi megfogni a dolgok lényegét. Ha létrejön ez az új struktúra, ez a beruházási ügynökség, akkor nyilvánvaló, ne haragudjon, nem tudom megmondani, hogy ki alá fog tartozni, de valószínű, hogy minden bizonnyal egy minisztérium alá fog tartozni, és az a minisztérium a bizottságok számára meghallgatható, itt a parlamentben pedig kérdések és interpellációk feltehetők az ügyben.

(19.40)

Tehát ilyen értelemben sokkal jobb lesz a helyzet, és ez mindenképpen fontos számomra. Tehát a struktúra legyen világos és átlátható.

Az olimpia kérdésében, tisztelt képviselő úr, az a helyzet, hogy talán ön is tudja, hogy az olimpiaberuházás két nagy csomagból áll össze. Az egyik csomag olyan csomag, ami a verseny megrendezéséhez szükséges, ilyenek jellemzően a sportlétesítmények, és vannak a kapcsolódó, kiegészítő létesítmények, ilyen például a közlekedési létesítmények, utak, vasutak, hidak, egyebek és egyéb fejlesztések. Nyilvánvaló, ha ezek közül megvalósul néhány elem, azt csak üdvözölni lehet, és nem arról kell beszélni, hogy az olimpiát mégiscsak szépen-lassan a kormány visszacsempészi.

Sajnos a kétperces lehetőségem kimerült. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Csárdi Antal képviselő úrnak adom meg két percre a szót.

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen. Bence, bocsánat! Tordai Bence képviselőtársamat arra kérném, hogy tényleg kialakult egy parlamenttől elvárható stílusú vita, nem érdemes szétverni ezt ezzel a stílussal, hidd el nekem! Tudom és értem, hogy sok mindenben igazad van, de hidd el nekem! De bocsánat, hogy a témánál maradjak, szeretném fölhívni a kormánypárt figyelmét az ügynökség és a budapesti Közbeszerzési Kft. közötti szemet kiverő párhuzamra. Mi történt? A budapesti Közbeszerzési Kft. szinte szó szerint hasonló érveléssel jött a Fővárosi Közgyűlés elé, majd aztán kiderült, hogy ez a centralizált közbeszerzési kft. alkalmatlan arra, hogy elvégezze a munkáját. Utána jött öt vagy hat módosítás, és egyébként a főpolgármester úr azt is elmondta, hogy ha a szívére hallgatna, akkor ő ezt megszüntetné nagyon rövid úton. Úgyhogy higgye el nekem, képviselőtársam, ez nem egy ellenzéki vekengés, itt van ennek a centralizált technikának egy nagyon súlyos korlátja, és szerintem ezen túlmutat ez a kezdeményezés.

Azt a válaszát pedig, engedje meg, hogy egy rövid mondattal zárjam le, hogy nekünk lehetőségünk van kérdések és interpellációk eszközével ellenőrzési funkciót megvalósítani, és erre azt tudom válaszolni, fogja érteni, nem önnek szól, de fogja érteni: boldog karácsonyt!

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom, és megadom a szót az előterjesztőnek, Fónagy János államtitkár úrnak, a nemzeti vagyonnal kapcsolatos parlamenti ügyekért felelős államtitkár úrnak.

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is köszönetet mondok a hosszú és hasznos vitáért, és egyben kérek mindenkit, hogy akinek javaslata, jobbító észrevétele van, az nyújtson be módosító javaslatot. Engedjék meg, hogy a szakmai kérdésekre válaszoljak elsősorban. Z. Kárpát Dániel képviselőtársamnak kérem átadni, hogy az állami vagyonért felelős tárca nélküli miniszter asszony fogja a felügyeletet gyakorolni, mert kérdezte, hogy ki fogja: jelenlegi ismereteim szerint ő. A másik pedig, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások számára ugyanúgy nyitva vannak a közbeszerzési eljárások, tehát meggyőződésem szerint ebben ez a törvénytervezet az égvilágon semmilyen változást nem hoz.

Ami az ön elöljáróban feltett kérdését illeti, ha visszaemlékszik rá, a tulajdonlás kérdésével kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmét a tervezet 9. § (2) bekezdésére, mely azt mondja, hogy a beruházási ügynökség tulajdonosijog-gyakorlásába kell adni a kormányzati magasépítési beruházások megvalósításához szükséges állami tulajdonú ingatlanokat. Tehát az önkormányzati vagyonok maradnak az önkormányzatnál, ahhoz ez a jogszabály nem nyúl hozzá, tehát semmilyen tulajdonosijog-gyakorlási változás ott nem lesz.

Varju képviselő úrnak egyetlen megjegyzésem van az önkormányzati önállósággal meg azok csorbításával kapcsolatban, hogy azért én arra is visszaemlékszem, hogy 2010-ben az önkormányzatoknak mintegy 1300 milliárd forint adóssága volt. Én úgy gondolom, valamilyen mértékben azért az is korlátozta a mozgásszabadságukat és nem csak a mi tevékenységünk, és azért annak a sara nem a miénk.

Hiszékeny Dezső képviselőtársam, és itt már valaki rosszallóan a szemünkre vetette, Hajdu képviselő úr és Hiszékeny képviselő úr is az én fejemre szórta, hogy itt bólogattunk korunkból eredő visszaemlékezésekre. Valóban azt kell mondjam, hogy annak idején volt egy beruházási kódex, amelyik nagyon szigorúan fogta, és volt egy Építési és Városfejlesztési Minisztérium, ami egyébként egy igen tehetséges vezetővel, Somogyi miniszterrel az élén kőkeményen fogta az állami beruházásokat. Ez nem nosztalgia, hanem ha már az utókor történelmi oktatását itt már kényszerűségből magunkra vállaljuk, akkor ezt azért a történethez el kell mondani.

Egyébként Hiszékeny képviselő úrnak mondom, merthogy nem érti ezt a jogszabályt, hogy én őt nem is kérem, hogy fogadja el ezt a jogszabályt. Ez nem az ön érdekeit képviseli, ne fogadja el, kérem, hogy ne szavazza meg. (Derültség.)

Tordai képviselő úrnak: félreértés, és nem akarom én se félrevinni a vitát, mert késő van, csak itt képviselő kollégáim mindent idehoztak, többek között a kukaholdingot, aminek tényleg számos dolgán kell javítani, de azért, kedves Tordai képviselő úr, kívánom mindkettőnknek, hogy soha nagyobb bajunk ne legyen, mint hogy öt napig nem viszik el a szelektív kukát a ház elől. Ezt bevállalom. (Tordai Bence: Lesz. Van.)

Végezetül, de nem utolsósorban, kedves Csárdi kolléga, azért nevezem így, mert én magam is képesített könyvelő, vállalati tervező és statisztikusként indultam. Én tisztelem az ön bátorságát, és ha végigkísér engem, nagyon szívesen végigmegyek önnel azokon az eredményeken, fejlesztéseken, sikereken, amiket ön produkált. De hogy honnan veszi magának a bátorságot, hogy sok ezer ember munkáját legyalázza a tervezőtől, kivitelezőtől alkotóig, csak azért, mert ebben a nagyon díszes, szép teremben el van ragadtatva a saját maga hangjától, ezt egyszerűen emberileg nem értem! Csodálom az ön bátorságát, de nem értem.

Ennek jegyében ismételten kérem képviselőtársaimat, hogy ha van módosító javaslatuk, adják be, ha meg egyetértenek a javaslattal, azt fogadják el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Felszólalások:   117-136   137-174   175-188      Ülésnap adatai