Felszólalás adatai

BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy örömmel vettem azt a kritikát, amelyet egy televíziónéző, a neveléstudományok kandidátusa fogalmazott meg mindannyiunk számára: amikor az ifjúsági stratégiáról beszélünk, akkor egy lényeges elemet elfelejtünk, mégpedig azt a kérdést feltenni, hogy 15 év múlva milyeneknek szeretnénk látni a ma gyermekeit és fiataljait; milyen embert szeretnénk ezzel a stratégiával segíteni annak érdekében, amit mi a stratégia céljaként megfogalmaztunk, hogy a fiatalság a társadalmunk, a hazánk fejlődésének erőforrása. Szeretném ezt a hiányt valamennyire pótolni, két percből már csak egy percben.

Természetesen mindannyian tudjuk, hogy olyan fiatalokat szeretnénk, akik nem befelé fordulnak, akiknek a társadalom, az ország helyzete, fejlődése egyéni és közösségi közügy. Olyanokat szeretnénk, akik tanulni képesek, akarnak és szeretnek, mert megértik, hogy egyéni boldogulásuk a saját erőfeszítéseiken is múlik. Olyanokat szeretnénk, akik egészségesek testben és lélekben. Olyanokat szeretnénk, akik a magyarságukat, nemzeti identitásukat megélik, megtanulják, és büszkén vállalják, miközben az Európai Unió tagországaként uniós állampolgárok. És természetesen olyan embereket, akikre majdan mi, idősek úgy is számíthatunk, hogy toleránsak, humánusak, felelősségtudattal rendelkeznek, és tudják, hogy egy társadalomban a generációk együttélése és boldogulása lehet egy országnak egy fejlettségi állapota és egy embernek a jó közérzete és az ember boldogulásának az alapja. Tehát rendelkezünk olyan eszményképpel, amely egyébként iránytűt jelent számunkra akkor, amikor a stratégia céljairól, eszközeiről és szervezeteiről beszélünk.

Remélem, az egyetértésükre számíthatok az elmondottakban. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)