Felszólalás adatai

DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Köszönöm szépen a megjegyzéseket. Lehet, hogy kevesen vagyunk, de a vita alapján azt mondom, hogy azért itt egy komoly és érdemi vita zajlik, amiért én személy szerint kifejezetten hálás vagyok. Igyekszem válaszolni, részint a megszólalások sorrendjében haladok, részint természetesen, ahol kapcsolódnak a témák, akkor megpróbálok arra kitérni. Megint mondom, ezt a bizottságokban is mondtam, remélem, hogy nem felejtek ki semmit, ha mégis megtörténne, az biztos, hogy nem lesz szándékos.

Annak is örülök, hogy a vitában megszólaló vezérszónokok a frakciójuk álláspontját már jelezték, és nincs persze kétségem afelől, hogy ha a legjobb tudásom szerint is felelek Cser-Palkovics képviselő úr kérdéseire, nyilván a képviselőcsoport döntését ez nem fogja már befolyásolni. De van itt egy reménysugár, hogy a 2010-es vita adott esetben már egy pozitív szavazatot is eredményezhet.

Akkor mennék a megszólalások sorrendjében. Teleki képviselő úr első megszólalására utalok, amelyben a romákkal, cigányokkal szembeni gyűlöletbeszéd visszaszorítását kéri a hatóságtól. Itt utalnom kell arra, amire Jánosi György is utalt, hogy ha árnyaltan nézzük a tartalmat felügyelő hatóság feladatait, annak több szintje van. Az egyik az, amikor hatósági eszközökkel fel lehet lépni. Ez a hatósági fellépés mindig utólagos lehet. Tehát az előzetes fellépés, hogy mondjam, nem a magyar szókincs törzskészletéhez tartozó szóval, de magyarul úgy nevezzük, hogy cenzúra. Tehát soha olyan világ nem lesz, kivéve, meg kell mondjam, a diktatúrát, amelyben jogsértő, alkotmánysértő tartalmak nem hangozhatnak el. Tehát ebben tényleg a pártállam abból a szempontból csak a látszat szerint jobb volt - ezt nagyon hangsúlyozom, hogy a látszat szerint, mert nyilván teljesen egyetértünk abban, hogy egyikünk sem vágyja azt vissza -, hogy például cigányellenes megnyilvánulásokat, elő-előfordult talán, de nyíltan nem engedtek az elektronikus médiumban. Sok haszna egyébként meggyőződésem szerint nem volt, egyébként is mindig jobb, ha kibeszéljük a társadalmi traumákat, mint ha a szőnyeg alatt tartjuk.

Tehát a gyűlöletbeszéd olyan, ami ellen az ORTT-nek joga van fellépni, kötelezettsége is fellépni, és én nagyon is azon vagyok, hogy ezt a kötelezettségét minél radikálisabban teljesítse. Majd még visszatérek a konkrétabb megjegyzéseimnél, itt most hadd mondjak annyit, hogy egyetértek az igénnyel, van a hatósági fellépés, és vannak bizonyos, hogy mondjam, kevésbé direkt eszközök, egyfajta orientáló eszközök. Ilyenek például ezek a konferenciák, amiket szervezünk. Ilyen az, hogy amint említettem, most már tényleg meglesz a romák 2008-nál sokkal súlyosabb, negatívabb képet mutató médiakép-elemzése, tehát a 2008-as sokkal konszolidáltabb volt. Ez is nagyon sokat elárul, hogy a helyzet ebből a szempontból jelentősen romlott. Persze sok tekintetben magyarázható ez is; a Cozma-gyilkosság, tehát hogy mondjam, érthető, hogy a romaellenes hangok felerősödtek, de nem elfogadható. Tehát az, hogy a helyzet romlott, az mindenesetre megállapítható.

(18.00)

A következő kérdés: Jánosi György megszólalásai, amit egyébként ő még bírálatnak is mondott; azt kell mondjam, hogy nagyjából egyetértünk, tehát nem vettem a bírálatot igazából magamra. Egyet egyébként hálásan köszönök, hogy Jánosi György kétszer is, ha jól emlékszem, legalább kétszer említette, hogy az ORTT működésének a hátterében egy színvonalasan működő apparátus áll. Nekem nem volt alkalmam a beszámolóban erre sort keríteni, de meg kell mondjam, örülök, hogy mondta, hálás is vagyok érte. És meg kell említenem azt, hogy a 2008-as év történetesen úgy zajlott le, hogy az ORTT irodájában a munkatársak tényleg nem tudhatták - sok olyan pillanat volt -, hogy 15 nap múlva vagy egy hónap múlva lesz-e állásuk. Ilyen körülmények között folyamatos, a napi 8 órát is meghaladó köztisztviselői munkát nem olyan könnyű elvárni, és meg kell mondjam, nekem nagyon pozitív tapasztalatom volt, többször gondoltam, hogy összehívom a köztisztviselőket, és ebben a kérdésben megpróbálok a lelkükre beszélni, egyszerűen nem volt rá szükség. Tehát az, hogy van egy folyamatos munka és ez színvonalas, az jó.

Egyébként pedig Cser-Palkovics képviselő úrnak az egyik megjegyzésére azért utalok, hogy azért egy ilyen 13 éves intézménynek elég nagy a fékútja. Tehát ez nem úgy van, hogy új testület, ráadásul nagyrészt régi tagokkal, és akkor teljesen mást fog csinálni másnap, mint előző nap. Egyébként hadd utaljak arra, amit én személy szerint nagyon fontosnak tartottam. A jogász köztisztviselőknek például egy alapjogi képzést indítottunk el a médiatörvény alapelvi rendelkezéseinek az alkalmazására, amelynek kapcsán részben az Európai Emberi Jogi Bíróságnak, részben a luxemburgi bíróságnak, részben a magyar Alkotmánybíróságnak az emberi jogokkal, tehát az emberi méltósággal kapcsolatos doktrínáira, illetőleg a média szabályozásával kapcsolatos alkotmányos és európai doktrínákra képeztük a munkatársainkat, és ez egyébként szerintem a határozatok színvonalában látszik, legalábbis ha az ember nagyon igyekszik részleteiben olvasni.

Az, hogy konvergens hatóság vagy nem konvergens hatóság, vagy konvergens működés, erre tényleg az a válasz, ennek azért eléggé utánanéztem, hogy így is lehet, meg úgy is lehet. Van néhány érv, amely a konvergens működést alátámasztja, ebbe most talán nem mennék bele, ezek inkább - hogy mondjam - a függetlenséggel kapcsolatos megfontolások. De a világ azt mutatja, hogy vannak nagyon jól működő konvergens hatóságok, és vannak nem konvergens hatóságok; és az egy jó kép, amit Jánosi úr említett, az egyablakos ügyintézés, és ebben mi nagyon is előreléptünk, hiszen a két iroda folyamatos kapcsolatban van egymással, és van, amikor igyekszünk az ügyfeleket megkímélni attól, hogy a két hivatal, a két hatóság adott esetben egymásnak ellentmondó jogi álláspontjával küszködjenek, hanem mi egyeztetünk. És ez új, tehát meg kell mondjam, ez ténykérdés, hogy a két médiahatóság közötti kapcsolat nem volt felhőtlen.

Van itt egy nagyon nehéz kérdés, ami Jánosi György és Cser-Palkovics képviselő úr több megjegyzésével is kapcsolatos. Itt tényleg van egy pont, ami egy nagyon nehéz döntés. Ez pedig az, fogalmazhatok úgy is, hogy van egy joghatósági verseny Európában, mondjuk a román, a magyar, a cseh, a brit médiahatóság között, és ebben nem állunk jól. És nem csak Magyarország nem áll jól - és nem véletlen, hogy ez a román-magyar megállapodás a svéd, egyesült királyságbeli hatóságok megállapodásának gyakorlatilag szó szerinti fordítása -, ugyanis Svédországból is a műsorszolgáltatók széles sora ment át az Egyesült Királyságba. És ha megnézzük az okokat, akkor a látszat ellenére nem a Magyarországon tényleg viszonylag jelentős műsorszolgáltatási díj az igazi ok, hanem meg kell mondjam, ezt nekem nagyon nehéz végiggondolni, a közszolgálati kötelezettségek, mindenekelőtt a híradógyártási kötelezettség, ami rendkívül költséges.

Tehát akkor, amikor elmennek Magyarországról, akkor az okok egyrészt ezek a közszolgálati kötelezettségek, amelyeket én szívem szerint abszolút fenntartanék, a másik pedig, ami ugyancsak súlyos ügy, a gyerekvédelmi szempontok, amelyek nagyon nagy szórást mutatnak. Voltam egy klasszifikációs konferencián, ahol megnéztünk egy filmet Lisszabonban, ugyanazt a filmet az európai klasszifikációs szakértők, tehát a karikát meghatározó szakértők a 18-as és a 12-es karika közé tették. Nagyon érdekes egyébként, hogy a katolikus, protestáns, északi, déli európai országokban mekkora törésvonal húzódik, a 12 és a 18 iszonyatosan nagy különbség, ennyi józanul nem lehetne, és mégis van.

Az európai uniós direktíván belül maradva... - és valóban más országokban a gyerekvédelmi, tehát a kiskorúvédelmi szabályok kevésbé szigorúak. Igaz, ha bizonyítani tudjuk, hogy ezért hagytak ott minket, akkor kezdeményezhetjük az Európai Unió fellépését, de ezekben az esetekben, ezeket megvizsgáltuk, nem érdemes ilyen eljárást elindítani. A további azon megjegyzésével Jánosi Györgynek, hogy a tudatos médiafogyasztás mellett az oktatás jelentősége milyen nagy, ezzel lehetetlen vitatkozni.

Ami a műsorszolgáltatási díjak rendszerét illeti, ez most is a testület asztalán van, most is vizsgáljuk, és az én felfogásom szerint időleges könnyítést kell adni, és úgynevezett homogén csoportok szerinti megoldást kell választani, ugyanis a műsorszolgáltatók különböző csoportjait különböző mértékben érinti a válság, van, akit súlyosabban, van, akit kevésbé. Amiben megint azt kell mondanom, hogy egyetértek - vagy ha jól értem, akkor egyetértek a megjegyzésével, sőt erre erősítenék is -, hogy a helyi média valójában szerintem - most nem a zenélőről, hanem a beszélőről beszélünk, ez alatt a helyi televíziókat és rádiókat is értendő - átveszi a piactér, az agora szerepét jó esetben. Nem biztosított a függetlenségük, nagyon sok helyen a helyi politika nagyon erősen befolyásolja, ez elég nagy baj.

Ha lesz új médiatörvény, akkor a helyi média politikai függetlenségét is biztosítani kell, politikai függetlenség pedig nincs gazdasági függetlenség nélkül. Tehát hogy normatív jellegű támogatást kapjanak, ami most gyakorlatilag egy sor ebben a közműsor-szolgáltató kategóriában, majdnem normatív a támogatás, de ez csak egy gyakorlat, nem pedig elv. Ezt elvvé kell tenni. Egyébként meg kell mondjam, hogy az általam többször bírált médiatörvény-javaslat, a 2008-as átfogó médiatörvény éppen a finanszírozás tekintetében jelentős előrelépést jelentett, és amikor alkalmam volt, emiatt meg is dicsértem, tehát ezt a vonását nem bíráltam.

Igen, támogatáspolitika kell hogy legyen.

Az ön- és társszabályozás kérdése. Itt megint egyrészt úgy vettem ki, hogy Jánosi György ezt támogatja, Cser-Palkovics képviselő úrnak pedig fenntartásai vannak. Én az ön- és társszabályozást nagyon fontosnak tartom. Egyetértek azzal, hogy most is lehet - egyébként Cser-Palkovics képviselő úr sem elutasító, hanem szkepszist érez. Egy biztos: egy erős és ha kell, szigorú hatóságnak ott kell állnia mindenképpen az ön- és társszabályozás mellett. De azért nekem nagyon rokonszenves modell, hogy alapvetően a piaci szereplők lessék egymás körmét, és ha mutyizás van, vagy valamilyen poolba rendeződnek, vagy összejátszanak, vagy helytelenül értelmezik az erkölcsöt és a jogot, akkor fölötte ott áll a médiahatóság.

(18.10)

Az ön- és társszabályozásnál a médiahatóság hátrébb kell hogy szoruljon, és ezt én nagyon is helyeselném. Hozzáteszem, hogy egy nagyon veszélyes dilemmára is válasz az ön- és társszabályozás, hogy ne működjön a médiahatóság, ha úgy tetszik, ízlésrendőrségként, tehát a jogot és az ízléskifogásokat különböztesse meg, ami egyébként nagyon gyakran nehéz. Nagyon nehéz feladat, hogy hol a határ a jó ízlést sértő, illetőleg a jogot sértő szabályszegés között, hiszen ezek erkölcsileg színezett jogi szabályok. Tehát a kiskorúaknál nagyon nehéz, hogy hol van a jó ízlés meg a jog határa. Az önszabályozás azért jó, mert erkölcsi és ízlésbeli korlátokat is szabhat. Tehát ha nem az állam lép fel a jó ízlés érdekében, hanem egy önszabályozó szervezet, akkor nincsenek ott azok a véleménynyilvánítás-szabadsági szempontok, amik egyébként felmerülnek. Ezért is jó, ha van önszabályozás.

Hogy hol vannak ezek az intézmények? Ez elhangzott, ez a 2009-es évhez tartozik, de a TV2 és az RTL Klub fennállása óta először ült le egymással tárgyalni, ez pedig a kétszer 12 órás büntetés egyenes következménye volt. Ha nem büntetjük ennyire szigorúan őket, akkor nem történt volna semmi. Valóban, az a benyomása az embernek, hogy a pénzbüntetés meg a rövid elsötétítés bele volt kalkulálva a költségek közé. 12 órás elsötétítést már nem lehet a költségek között megtermelni. Tehát a büntetésnek fölé kell menni a reklámbevételeknek, akkor hatékony, és ez az eszköz a rendelkezésünkre áll.

Itt egyébként szeretnék Cser-Palkovics képviselő úr egyik megjegyzésére visszatérni, hogy szerintem egyetértünk itt négyen abban, hogy a médiatörvény rossz, de a médiahatóságnak szerintem nincs alapja arra hivatkozni, hogy azért nem érek el eredményeket, mert rossz a médiatörvény, mert ennek a rossz médiatörvénynek az intézményeivel az alapvető médiapolitikai célok nézetem szerint elérhetők. Tehát nincs az a felmentése a hatóságnak, hogy azért nem érünk el eredményt, mert sajnos egy rossz törvény alapján dolgozunk, majd ha jó lesz a törvény, majd mi is jobban dolgozunk.

Az viszont nem igaz, hogy eljöhet az a világ, ahol nem lesz gyűlöletbeszéd a televízióban, ahol kiskorúakra káros tartalom nem lesz, és ahol mondjuk, politikai korrektséget nem sértenek a műsorszolgáltatók, hiszen itt mindig egy utólagos fellépésre van lehetőség. Van mondjuk, egy képzeletbeli vagy egy virtuális helyzet, hogy mi lenne akkor, ha a médiahatóság nem büntetne, és van egy ideális, hogyha mindenki betartaná a jogot. A valóság a kettő között helyezkedik el valahol. Viszont azt, hogy káros tartalmak még mindig megjelennek, ha kritikában volt ilyen elem, ezt szeretném visszautasítani udvariasan, mert menjen el, nem tudom én, Ausztriától Írországig, mindenütt a világon vannak ilyen tartalmak, és bizonyos típusú káros tartalmak viszont biztos nincsenek az iráni meg a kínai televízióban, ott viszont nincs sajtószabadság sem.

Tehát egyébként azzal is egyetértek, hogy most is lehet önszabályozás, de jó lenne, ha a törvény intézményesítené. A TV2 és az RTL Klub közötti megállapodásra, meg kell hogy mondjam, én alapvetően bizalmatlansággal tekintek rá, tehát örülök neki, de azért némi egészséges bizalmatlansággal az előzmények ismeretében. A másik, hogy szerintem nem rossz kezdeményezés a médiaparlament, amely ilyen önszabályozási kezdeményezés és teljesen önkéntes, aztán hogy ez sóhivatal lesz-e vagy valamilyen hasznos dolog, azt előre nem tudjuk.

Van egy további nehézség, ez Teleki képviselő úr és Cser-Palkovics képviselő úr megjegyzéseiben is tetten érhető, nevezetesen az, hogy az egyik abszurditása a jelenlegi médiaszabályozásnak, hogy a közszolgálati tartalmakat igazából a nem közszolgálati médiumok tekintetében van joga a médiahatóságnak ellenőrizni, legalábbis ez a 13 éves joggyakorlat. Ennek azért szövegszerű lenyomatai a törvényben ott vannak, és sokkal inkább a közmédiumok kuratóriumai kezébe teszi ezt a feladatot, ami megint rossz. Tehát külföldön is ezt elég nehezen értik, hogy pont a hatóság a közmédiumok tekintetében kevesebb eszközt birtokol, mint a kereskedelmi televíziók esetében. Tehát itt tényleg vannak hatásköri problémák. Hogy a közszolgálatban most mennyi az agresszió? Hát vannak. Egyébként meg kell mondjam, ezt mindig is hangsúlyoznom kell, hogy a műsorfigyelő szolgálatunk az egyik legjobb a világon, ezt mindenki elismeri - már külföldiek, akik itt járnak. Tehát eléggé tudjuk mérni, hogy mit csinálnak.

Annak örülök, hogy Cser-Palkovics képviselő úr lát 2009-ben pozitív változást.

Hogy van-e az ORTT-nek feladata kezdeményezően fellépni a szabályozásban? Szerintem mondjuk, nem köteles, de helyes, ha megteszi. Egy komplett médiatörvényt is készített az AKTI, tehát az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet megbízásából az ORTT által felkért szakértői grémium. Meg kell mondjam, hogy nagyon sok tekintetben azzal a törvénytervezettel személy szerint nem értettem egyet, ez az én problémám, de egyébként előbb bízták meg őket, mint hogy én odakerültem, de én is megszavaztam volna.

Ami a mostani helyzetet illeti, azt kell mondjam, hogy az implementáció ügyében éppen dolgoztatjuk a mi apparátusunkat két tekintetben: decembertől alkalmazni kell néhány szabályát közvetlenül az irányelvnek, amire képviselő urak utaltak, a másik pedig az, hogy arra is folyik itt most munka, hogy milyen tűzoltó jellegű, csak az implementációt szem előtt tartó törvényalkotásra lenne szükség, és erre is lesz rövidesen javaslatunk.

Felírtam magamnak a finanszírozás kérdését. Erről is már tulajdonképpen szó esett. Egyrészt kell támogatáspolitika. Tehát én az ORTT gyakorlatában folyamatosan ellenzem azt egyrészt, hogy testületi tagok saját döntésük alapján támogatási döntéseket hozzanak, másrészt pedig prioritásokat meghatározó támogatáspolitikára van szükség, ebben kiemelt szerepe van a helyi média finanszírozásának, és leghátul van az olyan hasznos, médiához, valamihez kötődő, de nem a rádiókat, illetőleg a televíziókat támogató döntés, ilyen például a médiával kapcsolatos tudományos művek megjelentetése, ami jó és hasznos, de nem elsődleges feladat. Ez sajnos máig hiányzik. Dolgozunk rajta, mindenféle tervezetek vannak; még nem tudott a testület ilyet elfogadni.

A kettős mérce. Az én szavazataimra azt tudom mondani, hogy abban biztos nincs, vagy nagyon erősen törekszem arra, hogy akár személyes rokonszenveimnek engedjek, és nem alkalmazok kettős mércét. Azt gondolom, hogy van a testületen belül azért arra törekvés, tudnék rossz döntéseket említeni, amikor büntetni kellett volna, és a testület, nem tudom miért, nem büntetett, de egy ilyen jelölési szerkezet mellett ezt teljes mértékben kizárni, hogy valamilyen szimpátia, akármilyen szimpátia megjelenjen egy döntésben, nem tudom teljesen kizárni.

A Tilos Rádió meghosszabbítását nem szavaztam meg, hozzáteszem, hogy azzal a párhuzamos véleménnyel, hogy a Tilos Rádió, amelyik egy nagyon súlyos jogsértést, vállalhatatlan jogsértést elkövetett, és azután minden módon, ahányszor tehette, bocsánatot kért, és változtatott ezen a gyakorlaton, tehát magát a Tilos Rádiót egy olyan kulturális jelenségnek gondolom, amelyre a magyar médiapiacon szükség lehet.

(18.20)

De miután a törvény szerint az ő frekvenciája nem volt meghosszabbítható, ezért én nem szavaztam meg, itt én a kisebbséggel szavaztam. Tehát nem adtam le igen szavazatot.

A következő kérdés az Új Magyarország kampány. Itt bizonyos értelemben védenem kell a testület gyakorlatát, ugyanis ha nem is mindig abszolút következetesen, de a testületben most, az elmúlt fél évben, ebben az évben többség alakult ki arra, hogy azok a kormányzati spotok, amelyek kormányzati sikerekről számolnak be, de nem a lakosságot érintő információkat adnak át, azok politikai tartalmúak, és politikai hirdetés kampányidőszakon kívül nem adható le. A kormány sikerei mögött az én nézetem szerint felsejlenek a kormányzó pártok, tehát azok az Új Magyarország spotok, amelyek - hogy mondjam? - sikerpropagandát jelentenek, azok nem adhatók le. Azok a spotok, amelyek gazdálkodási kérdésekkel, szőlőültetvények után járó európai uniós kedvezményekre, vagy azoknak a megszüntetése esetére járó kedvezményekre és hasonlókra vonatkoznak, azok mehetnek, és ma ez a trend vagy ez a hivatalos álláspontja szerintem a testületnek. Persze, mindig becsúszhat egy olyan döntés, amelyik adott esetben eltér a trendtől, de ennek most többsége van az ORTT-ben.

Az Advertum ügyét ismerjük. Az, hogy a testület ne lépett volna fel ennek a cégcsoportnak a jogsértése esetén, nem áll, mert fellépett az ORTT, és nem is eredmény nélkül. Hozzáteszem, hogy más hatóságnak, például a Hírközlési Hatóságnak is gondjai voltak, amikor egy adót ki kellett volna kapcsolnia, de nem tudta kikapcsolni.

Az, hogy irreális áron elvisznek frekvenciákat, reális veszély. Erre például a mostani pályázati kiírásnál gondoltunk, és diszkvalifikációs ok az, hogyha az üzleti terve olyan, hogy olyasmit ígér, amit nem tud teljesíteni. Hihetetlenül nehéz feladat, meg kell mondjam, hiszen itt egy olyan futóversenyről van szó, ahol a versenyzők nem lefutják a távot, hanem bemondják, hogy a száz métert hogy fogják lefutni. Most hogyha valaki azt mondja, hogy 11 másodperc alatt futja, az szerintem egy jó futó, ha valaki azt mondja, hogy 9,3 alatt futja, az meg diszkvalifikálandó, mert a világon még senki nem futotta 9,3 alatt a száz métert.

A parlamenti kiegyensúlyozottságot, illetve a - hogy mondjam? - hírműsorok kiegyensúlyozottságát ilyen kvantitatív eszközökkel méri alapvetően az ORTT, ami azért nagyon érdekes... Tehát itt nagyon érdekes eredmények tudnak kijönni. Annak a csatornának az a műsora, amelyik reggeltől estig a kormányt és az MSZP-t bírálja és leleplezi, az ebben a kvalitatív vizsgálatban úgy néz ki, hogy túlsúlyos benne az MSZP-nek, illetőleg a kormánynak a szereplése, de ezzel senki nem cserélne. Az egyébként igaz, hogy tehát ezeket a kvantitatív elemzéseket kvalitatív elemzésekkel kell kiegészíteni, hogy negatív vagy pozitív kontextusban szerepel egy adott párt. Mondjuk, amikor az SZDSZ agóniáját láttuk, akkor teli volt az SZDSZ-szel a sajtó - nem hiszem, hogy az SZDSZ ennek különösebben örült volna.

Egyet... - de örülök, hogy most ezt nem is mondta a képviselő úr, hogy nemegyszer támadják az ORTT-t a francia médiahatóság kategorizálása miatt, amely azt mondja, hogy az rendben van, hogy egyharmad kormány, egyharmad kormánypártok, egyharmad ellenzék, ami kétharmad kormányt és kormánypártot jelentene és egyharmad ellenzéket. Ezt az ORTT soha nem fogadta el, tehát ilyen döntése soha nem volt. A szövegekben felmerült, hogy van egy ilyen francia doktrína. Megint hangsúlyoznom kell, hogy a fellépési lehetőségeink azért jelentősen korlátozottak. Ugyanez vonatkozik a Nap-kelte kérdésére, amelyre az eddigi joggyakorlat szerint az ORTT-nek nincsen hatásköre. Lehetne a törvény... - mindig az van, hogy a homályos törvényi szabályokban - hogy mondjam? - lehet egy aktivista változás, de az egy radikális ellépés lenne a korábbi joggyakorlattól, aminek, mondom, megvan a törvényben az alapja.

Az utolsó a telefonos nyereményjátékok dolga - nagyon sokat beszéltem. A telefonos nyereményjátékokkal pedig az a helyzet, hogy rászánta magát az ORTT egy nagyon radikális lépésre. Azután, hogy a Gazdasági Versenyhivatal sok mindennel próbálkozott, nagyon jó szándékkal, és alá is íratott bizonyos szabályokat a szereplőkkel, amelyeket aztán nem tartottak be, most a luxemburgi bíróságnak egy Ausztriával kapcsolatos döntése alapján az ORTT kimondta - ez a 2009-es év történése természetesen, csak a kérdés erre vonatkozott -, hogy a telefonos nyereményjátékokat televíziós vásárlási műsorablaknak tekinti. Ez egy sor következménnyel jár: időben korlátozott, időtartamában is korlátozott, nem lehet naponta nyolcnál több, ha 15 percnél hosszabb, akkor összesen két óra, egyébként pedig a reklámidőbe számít, és a reklámmal kapcsolatos összes korlátozás vonatkozik rá, vagyis nem lehet megtévesztő, nem lehet tisztességtelen, és nem állíthat valótlanságot. Ez eddig egy ilyen terra incognita vagy egy szűz terület volt, amire nem tudott az ORTT eddig benyomulni. Ez nem betiltja ezeket a műsorszámokat, de nagyon komoly korlátozást eredményez. Hozzá kell tennem, hogy talán nem árulok el titkot, hogy nagy a futkosás és a sikoltozás a műsorszolgáltatók körében e miatt a döntés miatt.

Köszönöm szépen.