Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH BALÁZS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A több mint egy évtizede, remélem, közös akarattal elindított rendszerváltoztatás szükségessé tette a bűnüldözési rendszer teljes felülvizsgálatát, átalakítását. A parancsuralomból a demokráciába igyekezve elszabadultak az indulatok, az ember polgárrá, a polgár nagykorúvá vált, és a hőn vágyott szabadság, az egyéni, állampolgári jogok kiteljesedése, a határok megnyitása szükségszerűen beindított egy bűnözési hullámot. Többek között és meghatározó módon ez teszi szükségessé a Btk., a Be. folyamatos módosítását, számos új, a bűnüldözés körébe tartozó intézmény bevezetését.

A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében is mondhatom, nem nagyon örülünk annak, hogy részletekben - mint ahogy általában az emberek szoktak meghalni - alakítjuk át az egész rendszert, de a történelmi kényszert értelemszerűen tudomásul vesszük. Egy ilyen, a körülmények által meghatározott módosítást tárgyal most az Országgyűlés, és reményeim szerint megfelelő módosításokkal a XXI. század első Btk.-novelláját el is fogadja, melyet most a frakció nevében támogatásunkról biztosítunk és elfogadásra ajánljuk.

A majdani novella négy pillérre épül, persze emellett bizonyos technikai jellegű módosítások is vannak. Lassan közvetlen tapasztalatot szerez az ország lakossága arról, hogy létezik szervezett bűnözés; létezik, és kár lenne tagadni, hogy nagy erőket is mozgósítani képes hatalommal bír. Ezért szükséges a szervezett bűnözés pontos jogi meghatározása, e fogalmat a novella kodifikálja, és szükséges az ebből fakadó következtetéseket levonva az egész Btk.-n azt át is vezetni. Pontosan ezért átvezeti a minősített eseteket tekintve is, és implicite kialakít egy új büntetési rendszert a büntetési tételek általános résszé, illetve különös résszé változtatásán keresztül.

Ezzel én a magam részéről egyetértek, azonban nem feledkezve el arról, hogy a jogalkalmazás során komoly gondot fog okozni a bűnszövetség és a bűnszervezet megkülönböztetése, tehát a jogi minősítés, és azt hiszem, hogy nem tűnik fölösleges, még csak nem is rosszindulatú jóslatnak az, hogy e vonatkozásban egy legfelsőbb bírósági jogegységi döntést várok. Már most találtam két olyan különös részi törvényi tényállást, ahol a bűnszervezetbe beleépül a bűnszövetség, és az az abszurd helyzet fordul elő, hogy az általános rész szerinti bűnszervezeti elkövetést felminősíti az Euler-kör szerinti kisebb bűnszövetség. Nyilván ezt vagy módosító indítvánnyal, vagy pedig egy teljesen egyértelmű, legfelsőbb bírósági jogegységi döntéssel ki kell szűrni.

A törvényjavaslat, a novella benyújtását szükségessé tette több nemzetközi szerződés, a jogharmonizáció, a 2001. évi XIII. törvény, és ezért parancsoló kényszer volt e novella benyújtása. Ezért, amikor azt a képszerűséget használtam, hogy nem jó a részletekben meghalni és nem jó részletekben Btk.-t módosítani, mindezek ellenére ezt tudomásul vesszük és támogatjuk.

Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Pontosan érzékelhető, hogy milyen szoros összefüggés mutatható ki a szervezett bűnözés és a korrupció között, de az imént említett összefüggés figyelmen kívül hagyása mellett is alapvető cél a korrupció felszámolása, a tiszta közélet megteremtése. A novella egyik sarkalatos eleme a korrupcióval összefüggő törvényi tényállások pallérozása, bizonyos esetekben a büntetési tételek emelése, másrészről pedig a bűncselekményt, legalábbis annak befejezését megakadályozó és ennek folytán a szándékot, az előkészületet feltáró személy részére a büntetlenség biztosítása. Ezt a magunk részéről támogatjuk is.

Értelemszerű persze az is, hogy a most, a közeljövőben tárgyalandó rendkívül nagy terjedelmű Be.-módosítással - amely szinte kódex szintű, és úgy vélem, a parlament el fogja fogadni - is össze kell simítani a Btk.-t és a majdani Be.-t. Nyilván ez is indokolta e törvényjavaslat beterjesztését, azzal, itt szeretném megjegyezni, hogy nem tudom, nem lett volna-e célszerűbb a Be.-be beépíteni - ha jól emlékszem - az ezen rendelkezés 80. §-ában írt Be.-rendelkezéseket, hiszen egyszerre nyújtotta be az előterjesztő, hogy egy egységes kódexet kapjunk. Ez talán a könnyebb áttekinthetőség okából is célszerűbb lett volna; persze ez ízlés kérdése.

Mindezekből következik az - ahogy az imént már mondtam -, hogy a törvényjavaslatot támogatjuk, és a tisztelt Háznak is elfogadásra ajánljuk. Nem hallgathatom el azonban néhány fenntartásunkat, melyeket majd megkísérlünk a benyújtandó módosító indítványokkal feloldani.

Másoktól eltérően, én nem tartom helyesnek a 2. § azon rendelkezését, mely a személyes mentesség esetében az elévülés határidejébe nem számítja be azt az időtartamot, amíg a büntetőeljárás nem volt megindítható vagy folytatható. Ennek az indítványnak - ha ezt elfogadja a parlament - rendkívül súlyos következményei lehetnek, és nem ez a megoldása.

Álláspontunk szerint a megoldása egyrészt a mentelmi bizottság gyakorlatának az alapvető és kardinális megváltoztatása mellett a szigorítása, másodszor pedig a mentességi jog - bár tudom, hogy ez kétharmados törvény - átalakítása. Ez a módosítás - ha átfut a parlamenten - lehetőséget biztosít arra, hogy itt a pulpituson valaki által elmondott, mondjuk, cselekményt a későbbiek során bűncselekménnyé emelve, a meg nem választást követően biztosítsa a bíróság elé állított bűnösségének a megállapítását. Nem akarok konkrét példákat mondani, összeszedtünk több tucatot, de a következményei beláthatatlanok.

Tudnék támogatni egy olyan módosító indítványt, amely álláspontunk szerint alkotmányszerű, amely a bűncselekmények között is megkülönböztetve emel ki az elévülésből cselekményeket. Gondolok itt például a tisztán és egyértelműen köztörvényes bűncselekményekre, de ezt a generális megoldást rendkívül veszélyesnek tartom, és dogmatikailag sem értek egyet vele.

Még egy-két konkrét példát mondanék, államtitkár úr, ha megengedi. Nem látjuk a parancsoló kényszerét annak, hogy a novella rendkívül nehezen bizonyítható és más bűncselekmények kreálására is alkalmas tényállást létrehozó 53. §-át támogassuk. Én a magam részéről ezt nem fogom támogatni.

Nem fogom támogatni azért, mert a közokirat-hamisítás előkészületét sui generis bűncselekménnyé emelni, ez egyrészt a Btk. szerkezeti logikáját töri meg. Eddig a magyar büntetőjog történetében alapelv volt jószerivel, hogy csak a rendkívül súlyos cselekmények előkészületeit vettük ki és emeltük sui generis, önmagában bűncselekménnyé, és hiába volt nagy nyomás az Igazságügyi Minisztériumon a menekültügyi hatóságok részéről, én akkor sem látom a közokirat-hamisítást olyan jellegű cselekménynek, ahol önmagában az előkészület büntethető legyen, akkor, amikor fel tudnék sorolni egynéhány más, a társadalmat megriasztó és visszahökkentő bűncselekményt, ahol tárgyi eszköz szükséges a bűncselekmény elkövetéséhez és az előkészület mégsem pönalizált önállóan.

(10.50)

Egy-két példát azért még felhoznék. Csak példaként hozom fel, ahogy az imént mondtam, hogy egy lapszust, egy szóhiányt vélek felfedezni a 32. § (2) bekezdés második fordulatában, ez az engedéllyel történt fogolyeltávozásról szól. Idézem: "Fogolyszökés esetén, ha az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása során a részére engedélyezett büntetés-félbeszakítás, eltávozás, rövid tartamú eltávozás vagy kimaradás tartamának elteltével abból a célból nem tér vissza, hogy a büntetés végrehajtása alól kivonja magát, vétséget követ el." - így szól a kormány által beterjesztett tényállás. Ez tartalmilag, stiláris elemzés után azt jelenti, hogy ha valaki egy óráig nem megy vissza, egy órára vonja ki magát a büntetés-végrehajtás alól, már vétséget követ el.

Biztos vagyok abban, hogy az önök, a jogalkotó szándéka a kvázi végleges kivonásra irányul, ezért indítványozom, hogy az utolsó fordulatot szövegezzék így: ha a büntetés végrehajtása alól végleg kivonja vagy kivonni szándékozza magát. Ez a jogalkalmazás szempontjából lényeges. Egyébként, hogy mennyire igazam van, a Btk. indokolása, még az 1962. évi, ezzel nagyon pontosan foglalkozott, úgyhogy néha a régiekből is lehet meríteni; célszerű lett volna azt is megnézni, hogy egyértelműen fogalmazzak.

A novella 61. és 62. §-a minősített esetként kezeli, ha a pénzmosást ügyvéd követi el. Nem csak azért, mert harminc-egynéhány éve ügyvéd vagyok, de nagy meglepetésként ért ez a felminősítő körülmény. Őszintén megmondom, hogy hiányolom innen az orvost, a kozmetikust vagy például azt a plasztikai sebészt, aki a pénzmosáshoz úgy asszisztál, hogy átalakítja a bűncselekményt elkövető arcát, akkor, amikor pontosan ezen törvényi rendelkezést értelemszerűen alátámasztandó a későbbiek során úgy módosítja a törvény a bűnügyi nyilvántartással kapcsolatos törvényt, hogy az OIT elnöke és az igazságügy-miniszter a végrehajtók és mások vonatkozásában jogosult olyan adatokhoz hozzájutni, amelyek az előélettel kapcsolatban információt juttatnak el az OIT elnökének, illetve az igazságügy-miniszternek. Nekem teljesen egyértelmű, hogy ennek az a célja, hogy kvázi tiszta emberek kerüljenek be az apparátusba. Ezt a jogot a Magyar Ügyvédi Kamarának nem adja meg a törvényalkotó, ugyanakkor ugyanazokat a jogokat, kötelmeket, magyarul: ugyanazt a kényszerzubbonyt húzza rá az ügyvédre, mint az előző bekezdésben írt hivatalos személyekre. Azt pedig különösnek, meglepőnek és remélem, motíváció híjával lévőnek tartom, hogy gondatlan elkövetési magatartás mellett az ügyvéd is felelősségre vonható büntetőjogilag a pénzmosás vonatkozásában. Töredelmesen bevallom - nem szoktam így fogalmazni -, hogy ezt jogi abszurdumnak tartom.

Még egy ilyen lapszus, vagy nem is lapszus, még egy ilyen fenntartásunk van a különös részi módosításokkal kapcsolatban, amire többen céloztak már. A hivatalos személy felelősségét a feljelentési kötelezettséget illetően teljes körűvé tenni rendkívül nagy hibának tartom, és természetesen módosító indítványt fogunk hozzá benyújtani. Egyetértek és egyetértünk azzal, hogy ha a hivatalos személy a hivatali működésével összefüggésben jut ilyen információhoz, akkor ezért felelősségre vonassék, ezt, államtitkár úr, tisztelt Ház, evidenciának tartom; de ha nem a hivatali információkörön belül, ha nem a hivatali működésével összefüggésben jut ilyen információhoz, akkor ez egy elég érdekes dolog lesz.

A novella számos vonatkozásban emeli a büntetési tételeket, méghozzá jelentősen. Ennek függvényében óhatatlanul felmerül - ismét felmerül bennem, ezt már elmondtam egyszer -, hogy végig kell gondolni, mennyire volt szerencsés a középmértékű büntetéskiszabásra vonatkozó Btk.-módosítás, már csak azért is, mert azóta rendszeresen figyelem a bűnügyi statisztikát, az OIT-ét és a Legfőbb Ügyészségét is, és az ötletgazda figyelmébe ajánlom, hogy hogy alakul a középarányos, középmértékű büntetés kiszabásával kapcsolatban az ítélkezési gyakorlat annak függvényében, hogy milyen enyhítő, méghozzá komoly súllyal latba eső enyhítő körülmények jelentek meg az elmúlt másfél évben. Higgyék el, kérem, egészen meglepő enyhítő körülményeket találnak!

Mindezekre figyelemmel a törvényjavaslatot elfogadjuk, ahhoz módosító indítványokat fogunk benyújtani, és elfogadásra ajánljuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF-frakció soraiban.)