Felszólalás adatai

GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Feszült figyelemmel hallgattam Pokorni Zoltán képviselő úrnak az üres fecsegésről és a tények egymáshoz való viszonyáról elmondott szavait. És eszembe jutott, oktatáspolitikáról fogok beszélni jórészt, hiszen liberális miniszter vezeti az oktatási tárcát, és a liberális frakció különösen fontosnak tartja, hogy erről a területről beszéljen; szóval, ha ennek a tárcának a működéséről kezdek gondolkodni, és az üres fecsegés és a tények és a számok egymáshoz való viszonyára jó példát szeretnék keresni, akkor eszembe jut az, hogy a tárca egyik első intézkedése az volt, illetve az új kormány egyik első intézkedése az volt, hogy az Országimázs Központ majd ötmilliárdos költségvetését a gyermekétkeztetési támogatás rászorultsági elven való kiterjesztésére fordította (Taps a kormánypárti padsorokban.), mindezt valamikor a kormányzása első hónapjában tette.

Nagy érdeklődéssel figyeltem azt is, amikor Pokorni Zoltán Kazinczyt idézve a nem jót és nem jól cselekvő mostani kormánytöbbséget mezőgazdasági munkára buzdította, bár persze jó ellenzéki képviselőként kétségbe vonta azt is, hogy akár erre alkalmasak lennének a mostani kormánypárti képviselők, és így rögtön megértettem a nem jót és nem jól szavak után, hogy vajon miért mondta azt Orbán Viktor néhány hónappal ezelőtt, hogy talán a mai világban inkább agronómus vagy traktoros lehetne belőle, ellentétben a nyolcvanas évekkel. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Az oktatáspolitika, ahogy azt Arató Gergely államtitkár úr is elmondta, kettős meghatározottságban, kettős determinációval folyik a kormányzati ciklusban; egy markáns liberális éle van a magyar oktatáspolitikának, és egy markáns baloldali jellege is van. Itt a közös nevező elsősorban az esélyek növelése, ha tetszik, az esélyegyenlőtlenségek csökkentése, kiküszöbölése.

(10.20)

Ebben a hozzászólásban megpróbálok mind a közoktatási, mind pedig a felsőoktatási területen végrehajtott változtatások tekintetében azokra a lépésekre koncentrálni, amelyek ezekbe az irányokba mutattak, vállalva mindazokat a vitákat, amelyek például a liberális oktatási miniszter és a liberális frakció által szorgalmazott, a magyar oktatás poroszos rendszerét némiképp fellazító liberálisabb pedagógiai elvek mellett, illetve körül alakulnak ki. Hiszen ha visszaemlékezünk a közoktatási törvény ciklus eleji módosítására, amelyet Arató államtitkár úr is érintett hozzászólásában, annak az egyik első lényeges vagy legfontosabb vitapontja pontosan ez az úgynevezett kompetenciaalapú oktatás, a készségek fejlesztése. A készségek fejlesztésének nagyobb szerepe volt, amely egy nagyon fontos modern pedagógiai gondolat. Sajnálatos, hogy Magyarországon ilyen komoly politikai természetű vitákat váltott ez ki a liberális-konzervatív dimenzióban. Hiszen nagyon fontos, hogy az oktatási rendszerben részt vevő diákok… - mindig oktatási rendszerről, struktúrákról vitatkozunk, és két dolgot hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mi van azokkal a fiatalokkal, akik résztvevői, alanyai, tárgyai - nem is tudom, hogy kell mondani - ennek az oktatási rendszernek, illetve, hogy maga az oktatási rendszer a társadalom szövetén belül milyen szerepet kell betöltsön.

Hiszen ha azt mondjuk, hogy Magyarországon olyan oktatási rendszer volt és van, amely nagymértékben alkalmas a mai napig is sajnos arra, hogy konzerválja vagy adott esetekben növelje a társadalmi különbségeket, hogy az esélyek egyenlőségének megteremtésére nem igazán alkalmas; mindaddig, amíg ez az állapot fennáll, addig bőven van mit tenni. Ebben, azt gondolom, akár lehetne egy nemzeti egyetértés is a liberálisokon és a szocialistákon túlmenően, a konzervatívokra is kiterjedően.

Sajnos, nincsen ilyen, hiszen ezeket a pedagógiai hangsúlyváltásokat, amelyek, még egyszer mondom, a készségfejlesztés nagyobb szerepének az erősítésére utaltak a közoktatási törvényben, vehemens konzervatív támadás érte. Vehemens konzervatív támadás érte azokat az elképzeléseket, amelyek akár a buktatás, akár a házi feladat, a tanulói terhek átalakításának ügyében felmerültek, vagy akár a tanulók szöveges értékelésével kapcsolatban felmerültek. Pedig ezek nagyon fontos dolgok. Nagyon fontos mind a túlterheltség csökkentése a diákok esetében, mind pedig az értékelés árnyaltabbá, cizelláltabbá tevése. Azt gondolom, hogy meghaladott az a pedagógiai szemlélet, amely 6-9 éves gyerekeket 1-5-ig tud csak osztályozni.

Ha a liberális elemeket keresem a közoktatási reformban, nagyon fontosnak tartom, hogy egy komoly antiszegregációs jogalkotásba kezdett a tárca. A hátrányos megkülönböztetés tilalma bekerült a közoktatási törvénybe, és ez nekünk, liberálisoknak egy nagyon fontos ügyünk. Azt gondoljuk, hogy nemcsak nekünk nagyon fontos ez az ügy, természetesen, hanem fontos ez a kisebbségi sorban élő romáknak Magyarországon, és nagyon fontos ez a többségi társadalomnak is. Hiszen a szegregált oktatás semmire nem jelent megoldást, és a magyar oktatási rendszerben a mai napig számos példa van a szegregált oktatásra.

A közoktatási törvény új passzusai alapján meg lehet semmisíteni minden olyan intézményi döntést, amely akár egyetlen gyermeket, akár gyermekek egy csoportját faja, neme, vallási hovatartozása, családi helyzete vagy bármely más oknál fogva hátrányosan különböztet meg. Ez összhangban van a kormánykoalíció által szintén ebben a három évben elfogadott antidiszkriminációs törvény rendelkezéseivel.

Ha nem egy jogi, hanem egy strukturális, illetve finanszírozási esélyteremtő lépést nézünk, nagyon fontosnak tartottuk és tartjuk a világnyelvprogramot, hiszen Pokorni Zoltánnak igaza van abban, hogy az Európai Unió nagyon komoly kihívásokat jelent Magyarország számára, és ahogy azt Magyar Bálint oktatási miniszter szokta mondani rendszeresen, némán nem tudunk versenyképesek lenni az Európai Unióban.

Az a döntés, amely a középiskolák nagy számánál, most már, ha jól tudom, majdnem ezer középiskolánál talált meghallgatásra, amelynek értelmében nulladik évfolyamokon kifejezetten nyelvet tanulva kezdhetik el a középiskolát a fiatalok a világnyelvprogram keretében, egy nagyon fontos döntés volt, és ennek a hatásai természetesen nem csupán a közoktatási rendszerben jelentkeznek, hanem a Magyar Köztársaság, vagy ha nem a formális közjogi megközelítést vesszük, más kifejezéssel: a magyar nemzet versenyképességét növelő nagyon fontos döntésről van szó, amelyet én magam semmiképpen nem minősítenék üres fecsegésnek.

A felsőoktatásban is egy nagyon fontos változás következett, következik be. Erről rövidebben fogok beszélni, már csak azért is, mert az ismert tények miatt itt egy alkotmánybírósági döntés van hátra. Leginkább ezzel a részével foglalkoznék, itt is azzal, hogy miért támogatták a liberálisok ezt az oktatási reformot. Nagyon fontosnak tartjuk az ország versenyképességét, nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy Magyarország, Pokorni Zoltán volt miniszter úr minisztersége idején csatlakozott az úgynevezett bolognai folyamathoz, amely azt szolgálja, hogy az Európai Unióban egy egységes felsőoktatási tér jöhessen létre, hiszen az Európai Uniónak mint gazdasági közösségnek alapvető célja, hogy az egyik meghatározó gazdasági ereje, gazdasági szereplője legyen a világgazdaságnak. Az Európai Unióban megszületett a felismerés, hogy ez csak egy egységes felsőoktatási térrel lehetséges, amelyben magas szintű oktatást, versenyképes tudást kapnak a fiatalok, amely átjárható az Európai Unió nemzetei között a különböző diákok számára, és a magyar felsőoktatási reform ezt szolgálja.

Azok a viták, amelyek a felsőoktatási autonómia bővítésével vagy korlátozásával kapcsolatosak, hosszúak és valószínűleg nem is zárultak még le. Minden bizonnyal az Alkotmánybíróság is el fogja mondani a magáét ebben a dologban. A liberális frakció nagyon örül annak, hogy a felsőoktatási törvény a gazdasági zsákban futástól, a költségvetési szorításból némiképp felszabadította az egyetemeket, főiskolákat, és megteremtette a gazdasági autonómiát, a gazdasági vállalkozói szellem megjelenésének a lehetőségét a magyar felsőoktatásban, mert azt nagyon fontosnak tartjuk. Hiszen a magyar felsőoktatási intézményeknek egyrészt versenyképes tudást kell nyújtaniuk a magyar felsőoktatás hallgatóinak, másrészt pedig a nemzetgazdaság részeként képesnek kell lenniük arra, hogy nagyszámú külföldi hallgató befogadására legyenek alkalmasak Magyarországon.

Zárásképpen röviden arról szeretnék beszélni, amivel kezdtem, hogy keveset beszélünk a hallgatókról, a diákokról akkor, amikor az oktatásról beszélünk. Azt gondolom, hogy ebben az elmúlt három évben több olyan lépés volt, amely a hallgatói jogok, a diákjogok kiterjesztésének irányába hatott, és hosszasan lehetne sorolni egyébként azokat az anyagi, finanszírozási jellegű döntéseket is, amelyek kedvezően érintik a diákokat. Azt gondolom, hogy ha most csak az első felére koncentrálok az előbbi mondatnak, akkor az, hogy a diákönkormányzatok például a szülőkkel egyetemben a középiskolának azon döntéseivel szemben, amelyek a családokat anyagilag, pénzügyileg érintik, véleményezési, egyetértési joggal rendelkeznek, az például egy nagyon haladó és modern és demokratikus gondolat.

Az, hogy az egyetemi, főiskolai hallgatóknak megadtuk azt a lehetőséget, hogy akár bíróságon keressenek jogorvoslatot akkor, amikor a hallgatói jogaik csorbulnak, megint csak egy nagyon fontos dolog. De több más ilyen is van. Biztosan ebben a vitában hosszan fogunk még ezekről beszélni; például arról a döntésről, hogy nem az első diplomát finanszírozza az állam a magyar felsőoktatás hallgatóinak, hanem egy diplomát finanszíroz, ami lehetővé teszi azt, hogy ha valaki az első diplomáját költségtérítéses hallgatóként szerezte meg, akkor utána részt vehessen egy államilag finanszírozott képzésben. Hosszan lehetne vitatkozni arról, és azt gondolom, jó érveink vannak ebben a vitában, hogy a felsőoktatási reform a szabad intézményválasztás, a külföldi tanulás tekintetében mekkora lehetőségeket ad a magyar felsőoktatás hallgatóinak.

Még egy anyagi természetű dolgot a végére: az, hogy a ciklus elején a szocialista-liberális kormánykoalíció bevezette a diplomás-minimálbért, illetve az, hogy most a felsőoktatási reform keretén belül a minimálbér összegéig adómentessé tette a felsőoktatási törvény módosítása a hallgatói munkák jelentős körét, azt mutatja, hogy a kormánykoalíció, még egyszer mondom, nemcsak a szavak, hanem a kézzelfogható anyagiak tekintetében is mindazoknak, akik a tudásban keresik a boldogulást, segíteni szeretne, hiszen azt valljuk közösen, hogy a magyar felsőoktatás fejlesztése, a magyar közoktatás fejlesztése, a magyar oktatási rendszer versenyképesebbé tétele közös érdeke valamennyiünknek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(10.30)