Készült: 2024.05.16.09:00:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

224. ülésnap (2001.09.24.), 172. felszólalás
Felszólaló Molnár László (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:26


Felszólalások:  Előző  172  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MOLNÁR LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen. Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Napjaink közélete az autópályák építésével kapcsolatos ügyektől hangos: hol, milyen hosszúságban, mennyiért, kinek a közreműködésével épüljenek az autópályák. Ez tartja lázban a közvéleményt és ad alkalmat politikai pengeváltásra a polgári kormány és az ellenzék között. Hangsúlyozom, a magam részéről nem ezeket a vitákat szeretném szélesíteni, hanem a kérdést egy más szempontból vizsgálva az autópályadíjakkal sújtott autóstársadalom nevében, magam is autósként kívánok szót emelni.

Magyarország közismerten nem tartozik az autópálya-nagyhatalmak közé, autópályáink sem hosszúságban, sem pedig sűrűségben nem vetekednek Olaszország, Franciaország, Spanyolország vagy akár Ausztria úthálózatával, Németországról nem is beszélve. Amikor még a rendszerváltás előtt eljutott a szerencsésebb állampolgár Nyugatra, nemcsak a kirakatok bőségét és a jól öltözött embereket csodálhatta meg, hanem csodálatos autópályákat is láthatott. El lehetett ragadtatva attól, hogy szerény kis 70 dollárjával is használhatta az autópályát, ami nem került semmibe, legalábbis Ausztriában, Németországban, ahol a legsűrűbb a hálózat. Olaszországban ugyan kellett fizetni, de elfogadható összeget.

Amikor aztán itthon az első autópályát, az M7-est megépítették a Balatonhoz, senkinek nem jutott eszébe pénzt kérni érte. Pedig akkor az állam még azt csinált a polgáraival, amit akart. Magától értetődő volt, hogy az autópálya állami szolgáltatás, és hogy ezt az állampolgárok sokszorosan megfizetik és megfizetjük. Az első autópályát aztán követte a többi, Győrig, Gyöngyösig, majd Kecskemétig kínos lassúsággal megépített szakasz, de evidens volt, hogy használatáért nem kellett fizetni. Az autópálya lényege Európa országaiban nemcsak a gyorsaság és a kényelem, hanem legalább ilyen fontos körülmény, hogy egyszerűen jár mindenkinek, az állam, az ország adja. Hiszen az utcák használatáért sem kell még fizetni és még az elfogyasztott levegőért sem. Ott az infrastruktúra, az keresse meg a pénzt az autópályákra! Benzinkutak, boltok, éttermek, motelek. Ezek ugyan nem az államéi, de az adót az államnak fizetik. Az autópálya pedig a csábító infrastruktúra állomásaihoz odavezet, minden szolgáltatást felkínál, hogy az utazó gond nélkül költhesse pénzét.

Az autópálya tehát közvetve hozza a profitot, nem drasztikusan feji meg az autóst, hanem fokozatosan, kellemesen, észrevétlenül.

Ez az autósok számára kellemes állapot azonban egyszer csak véget ért nálunk, és megismerkedhettünk a bűvös szóval: a koncesszióval. Az indok az, hogy az államnak nincs pénze autópálya-építésre, de minthogy autópályára szükség van, maradt tehát kínálkozó megoldásként a koncesszió. A koncessziós magántársaság azonban mindenáron profit elérésére törekszik, mivel nem elégedhet meg az autópálya nullszaldós üzemeltetésével, mint az állam. Így ezután az addig díjat nem szedő országokban is, mint például nálunk sokkal gazdagabb országokban is végül bevezetésre került a pályahasználati díj, csakhogy megfizethető mértékben. A nyugati autósok persze így is morgolódtak.

A hazai díjfizetési kötelezettséget először az M1-es és az M3-as autópálya használatáért a közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 33. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a 42/1999. (XII. 25.) KHVM rendelet állapította meg. 1996. december 28-ától az M5-ös autópálya meghatározott szakaszára is kiterjedt a díjfizetési kötelezettség. Ezzel aztán különböző perek indultak a Koncessziós Autópálya Rt. ellen a fizetendő díj értékaránytalansága miatt.

És most elérkeztünk ahhoz a problémához, amelynek megértéséhez az eddigieket felvázoltam. Az autópálya feladata az, hogy rendeltetés szerinti használatukkal az autók gyorsan és biztonságosan érjék el a különböző úti céljukat. Az autópályadíj megállapításánál azonban erre a körülményre nincsenek figyelemmel, és a fizetődíjat úgy állapítják meg, mintha az autópálya teljes hosszában rendeltetésszerűen használható lenne. A fentiekben elmondottakra tekintettel, mint magam is autózó, az autóstársaim nevében tisztelettel javaslatot teszek egy, az úthálózati díjat egységesen módosító szabályozás megalkotására (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), miszerint a közlekedési tárca a kormányrendelet módosítására tegyen javaslatot úgy, hogy amennyiben egy autópályán a lezárással érintett útszakaszok akár egy szakaszban, akár több kisebb szakaszban (Az elnök ismét csenget.) összeadva elérik az 5 kilométeres hosszat, úgy erre az autópályára a lezárás időtartamára szüneteljen a díjfizetési kötelezettség.

Köszönöm szépen, és elnézést. (Szórványos taps az FKGP soraiból.)

 




Felszólalások:  Előző  172  Következő    Ülésnap adatai