Felszólalás adatai

Felszólalások:   251-268   269-292   293-304      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. Az előterjesztés T/4475. sorszámon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Emlékeztetem önöket, hogy az Országgyűlés az előterjesztést nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja.

A Kulturális bizottság mint kijelölt bizottság részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatát T/4475/41. sorszámon, jelentését pedig T/4475/42. sorszámon megkapták. A vitához kapcsolódó Vállalkozásfejlesztési bizottság részletes vitáról szóló jelentését T/4475/37. sorszámon, a Mezőgazdasági bizottság részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatát T/4475/38. sorszámon, jelentését pedig T/4475/39. sorszámon, a Magyarországi nemzetiségek bizottsága jelentését T/4475/40. sorszámon kapták kézhez. A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslata T/4475/44. sorszámon, összegző jelentése pedig T/4475/45. sorszámon a honlapon elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Ezekre összesen 15 perc áll rendelkezésre. Elsőként megadom a szót Kucsák László képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

(20.00)

KUCSÁK LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a Törvényalkotási bizottság május 21-ei ülésén megtárgyalta a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló T/4475. számon benyújtott törvényjavaslatot, és ahhoz 23 igen szavazattal, 5 nem ellenében, 6 tartózkodás mellett összegző módosító javaslatot és összegző jelentést nyújtott be.

Az összegző módosító javaslat tartalmazza egyrészről a Mezőgazdasági bizottság módosító indítványának egyes részeit, a Kulturális bizottság módosító javaslatát, valamint a Törvényalkotási bizottság önálló indítványát, amely részben a Mezőgazdasági bizottság javaslatát korrigálja.

Míg a Mezőgazdasági bizottság javaslata az agrárágazatba tartozó szakképzések szabályozását egyértelműsíti, addig a Kulturális bizottság indítványa elsősorban nyelvhelyességi és kodifikációs pontosításokat tartalmaz. A Törvényalkotási bizottság módosító javaslatának elfogadásával lehetővé válik, hogy valamennyi élelmiszer-ipari szakképesítés vonatkozásában tanulószerződés legyen köthető. Kiemelném, hogy a javaslatban többek között meghatározásra kerül a szakképzési centrum tagintézményeiben vezetőként dolgozók illetménypótléka is, továbbá rögzítésre kerül ‑ felhatalmazó rendelkezés formájában ‑ a szakképzési Híd-programban részt vevő tanulók ösztöndíja és az őket tanító pedagógusok pótléka is.

A Törvényalkotási bizottság módosító javaslata egyértelműsíti a szakképzési Híd-program ingyenességét. Bízom benne, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely a szakképzés felülvizsgálatának keretében új szakképzési intézménytípusokat és új szakképzési struktúra kialakítását vezeti be, hozzájárul a gazdasági igényekkel összehangolt, versenyképes tudást biztosító iskolai rendszerű szakképzés megteremtéséhez. Már csak azért is bízunk ebben, mert a Törvényalkotási bizottság ülésén a módosító javaslatokkal összefüggésben egyetlen, abszolút pártpolitikai tartalmú megközelítésen kívül szakmai ellenvetés nem fogalmazódott meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem tehát, hogy támogassák ezeket az indítványokat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A bizottság kisebbségi véleményét két felszólaló ismerteti, összesen hétperces időkeretben. Gondolom, megosztják a hét percet egymás között.

Elsőként megadom a szót Legény Zsolt képviselő úrnak, MSZP.

DR. LEGÉNY ZSOLT, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A szakképzésről szóló törvényjavaslat után nem sokkal tárgyaljuk majd a köznevelésről szóló törvényjavaslatot is. Mivel a Törvényalkotási bizottság együtt, összevontan tárgyalta a két törvényjavaslatot, ezért ha megengedik, a kisebbségi véleményt egyben mondanám el a két törvényjavaslattal kapcsolatosan, hiszen azok meglátásunk szerint összefüggenek, és gyakorlatilag elválaszthatatlanok egymástól.

Az Országgyűlés 2011-ben alkotta meg a jelenlegi oktatási rendszert, ami a Fidesz új oktatáspolitikájának végrehajtása volt. Mi már akkor is jeleztük, hogy véleményünk szerint ez a rendszer túl zárt, és azt gondoljuk, hogy irreális a központosítás, és erőltetett a rendszer ilyetén történő átalakítása, amely akkor bekövetkezett.

A mostani két új törvényjavaslat gyakorlatilag alátámasztja azt, amit akkor mondtunk, hiszen ez a korábbiak kritikája. Mivel a KLIK rendszerének működtetése, végrehajtása eredménytelen volt, ma káosz jellemzi ezt a területet, a helyzet egyre rosszabb, és a szakképzés helyzetét is tragikusnak ítéljük meg.

Az új javaslatokkal mi úgy érezzük, hogy a kormány vagy a Fidesz-frakció nem csinált mást, mint gyakorlatilag feltalálta a meleg vizet, hiszen behoz olyan képzési formákat, amelyek régen voltak, aztán most újra lesznek, mint például a 3+2 éves szakképzés, ami a szakközépiskolában valósul meg vagy a 4+1 éves szakgimnázium, ami régen technikumként futott. Ezek nem új formák, korábban is voltak; amit szétvertek 2011-ben, azt most újra összerakják, csak közben elvesztegettünk négy évet, és most ugyanott leszünk, ahonnan indultunk.

A rendszer működtetője, fenntartója köznevelés esetében a KLIK, ez is az önök találmánya. Erőszakosan mindent összevontak, központosítottak, gyakorlatilag most viszont azt látják, hogy ez az új vízfej működésképtelen, évekig védték ezt a rendszert, toldozták-foldozták, most pedig elkezdik szétbontani, mert rájöttek, hogy nem működőképes, közben pedig iszonyú pénzeket vitt el ez a rendszer. Most feltalálják a spanyolviaszt, decentralizálnak újra, és létrehozzák a KLIK II-t gyakorlatilag, amit eddig szétromboltak, azt most újra akarják építeni.

Mi azt gondoljuk, hogy a fenntartás, a működtetés természetes szintje nem ez, hanem a járások lennének, éppen ezért azt javasoljuk önöknek, hogy közelebb az élethez!

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Lukács László György képviselő úrnak, Fidesz ‑ bocsánat, Jobbik.

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a helyesbítést. Ha elnök úr elszólásától eltekintünk, mindjárt nyilvánvalóvá fog válni a kisebbségi véleményből, hogy semmivel nem értünk egyet a Fidesz két törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontjában. Ha megengedi a tisztelt elnök úr és képviselőtársaim, szintén együtt fogok beszélni erről a két törvényjavaslatról, tehát a 4476-osról, illetve a 4475-ösről egyaránt.

A Törvényalkotási bizottságban kisebbségi véleményként az MSZP részéről elhangzott, ahogy az előbb is hallhattuk, hogy lényegében a mostani változások azt támasztják alá, hogy korábban a képzési rendszer működésképtelen volt, lényegében a szocialista képviselők abban látták, az elmúlt évek kudarcaiban látták igazolódni, hogy tévúton jár a szakképzés, ezért van szükség a változtatásra. Természetesen megfogalmazódott a KLIK II-vel kapcsolatosan előbb hallott álláspont, és bizony a melegvíz-feltalálós álláspont is többször artikulálásra került a vitában.

A jobbikos észrevételeknek is helyük van azonban ebben a vitában, és helye is volt. Így a Jobbik a javaslataiban a szakképzés átalakításával kapcsolatosan az intézményi reformok mögött, amelyek intézményi reformként vannak megjelölve, olyan átalakításokat lát, amelyekkel nem tud egyetérteni. Ezekből csak egyet hadd említsek meg: a szakgimnázium létrehozása, amely lényegében semmivel nem jelent többet, mint egy jelenlegi szakközépiskola, csak az átnevezés nagyobb presztízst fog jelenteni. Ráadásul a presztízsnövekedés helyett, mellett azt is megkapják az ebben az ügyben tájékozódó személyek, hogy zavar lesz a fejükben, ugyanis nagyon nagy részt olyan terminológiabeli összeütközéseket, illetve az iskolák típusai szerinti összeütközést fog kelteni akár a tanárokban, akár a tanulókban, akár a diákokban, amely nem segíti a rendszer tisztulását vagy a jó működőképességét. Sajnos, a valódi átalakítások, úgy tűnik, elmaradnak, és az intézményi szintek pedig sajnos egy degradálódó üzemmódba kerülnek át.

Ami a szakképzés rendszerét illeti ‑ itt a Híd-programról van szó ‑ megfogalmazódott az az álláspont, hogy bár a Híd-program a felzárkóztatást szolgálja, amelyre egyébként a kormány nem tudott az átalakítások során semmifajta olyan választ adni sem egyébként a Kulturális bizottság ülésén sem, amikor direktben rákérdeztek, tehát az átalakítás alatt álló rendszerre nem tudott semmilyen kézzelfoghatót mondani, és a felzárkóztatás helyett sokkal inkább a lemorzsolódás látszik ebben a rendszerben, tehát a Híd-program a szakképzésben mindenképpen egy olyan bizonytalanság, illetve egy olyan problémapont, problémagóc, amivel kezdeni kell majd valamit. Kardinális kérdésként merült fel az is, hogy a kormány nem támogatja, hogy az első szakképzés a felnőttképzésben is ingyenes lehessen. Ez szintén komoly kritika. Egyelőre csak az iskolarendszerű képzésben, szakképzésben van erre lehetőség, és fontos felvetésként merült és merül fel egyébként az első szakképzésnek a felnőttképzésben való ingyenessé tétele is.

Fontos eleme a Jobbik kisebbségi álláspontjának az, hogy a szakképzésnek a gyermekek boldogulása érdekében, annak szolgálatában kellene állnia, ehelyett önök úgy fogalmazták meg, hogy a szakképzés a gazdaság szolgálatában kell hogy legyen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

A Jobbik egyébként az iménti jobbító javaslatait annak fényében fogalmazta meg, hogy több tucat intézménybe ellátogattak a Jobbik politikusai, hogy tájékozódjanak. Ez az intézmény vezetői, a diákoknak, a szülőknek és a tanároknak a véleménye alapján leszűrt vélemény, ezt illene meghallgatni, még ha egyébként kisebbségi vélemény formájában kerül is majd elmondásra. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e most felszólalni. (Tállai András nemet int.) Jelzi, hogy nem.

Tisztelt Országgyűlés! A kijelölt Kulturális bizottság előadót nem állított.

Most pedig megadom a szót Kissné Köles Erikának, a vitához kapcsolódó Magyarországi nemzetiségek bizottsága előadójának.

(20.10)

KISSNÉ KÖLES ERIKA, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Spoštovani Gospod Predsednik! Cenjeni Državni Zbor! Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Hölgyek és Urak! Az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága az országos és helyi nemzetiségi önkormányzatok vezetőivel és képviselőivel egyetértésben a jövő nemzedékei nevelésének és oktatásának kérdését munkája egyik leghangsúlyosabb részének tartja. Kötelessége élni azon jogával, hogy a kormány által T/4475. számon benyújtott, a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény és a vele összefüggő tárgyú törvények módosítására irányuló törvényjavaslatok tárgyalása során megfogalmazza a nemzetiségi megrendelők, azaz a szülők, tanulók, potenciális munkaadók szempontjait is figyelembe vett nézeteit.

Magyarország területén több olyan, néhány településből álló, földrajzilag jól körülhatárolható térség található, ahol magasabb az egy meghatározott történelmi nemzetiséghez tartozó lakosság számaránya a többségi nemzethez tartozókhoz képest. E térségek gazdasági fejlettsége vagy éppen elmaradottsága egyúttal az ott élő nemzetiség megmaradásának a biztosított vagy éppen veszélyeztetett voltát is jelenti, amennyiben ugyanis nemzetiségi fiataljaink ott nem találják meg a megélhetési forrásokat, elköltöznek, nyelvvesztőkké, nemzetiségi kultúrájukkal szakítókká válhatnak, további létszámcsökkenést idéznek elő a különböző történelmi sorsok, helyzetek miatt megritkult magyarországi nemzetiségeknél.

A nemzetiségek számára is meghatározó a mai magyar szakképzés működésének törvényi szabályozása, a szakképzés helyzete, lehetőségei és jövője. Bár nemzetiségi közösségeink ma nincsenek olyan helyzetben, hogy meghatározó önálló gazdasági tevékenységet folytassanak, de a versenyképes tudást biztosító iskolai rendszerű szakképzés a nemzetiségek számára is kiemelt fontosságú. A közösségeinken belül a jövőben is nagy szerep hárul a jól képzett, a nemzetiség nyelvét is jól beszélő szakemberekre.

A szakképzésről szóló törvény és az azzal összefüggő tárgyú törvények módosítására irányuló törvényjavaslatok szakképzés intézményrendszerének átalakítására vonatkozó elképzeléseibe jól beilleszthetőnek érezzük a nemzetiségi szakgimnáziumok bevezetését, a nemzetiséghez tartozók szakközépiskolai nevelését, oktatását. Ezen intézménytípusok képzési tartalmai között helyet lehet és kell biztosítani a nemzetiségi nyelvek magas színvonalú, adott helyzetekben a szakmai nyelv igényeit is szolgáló tanításának. Meggyőződésünk, hogy bizonyos szakmák esetében ki kell lépni ugyanis a hagyományos nyelvoktatás keretein túlra, és a szakmai képzésben az alapfokú kétnyelvű oktatás folytatását biztosítandó, a gyakorlatorientált képzésben a szakmai elméleti tantárgyak és a gyakorlat bizonyos tananyagtartalmait nemzetiségi nyelven is célszerű oktatni.

Kiemelt célunk, hogy az új típusú szakközépiskolai feladatokkal összhangban legyen lehetősége a nemzetiségi nevelést és oktatást is folytató középfokú intézményekben az adott térség gazdasági, társadalmi, munkaerő-piaci igényeinek megfelelően egyes szakirányok kétnyelvű elméleti és gyakorlati oktatására abban az esetben is, ha az intézmény egésze nem vagy nem lehet kétnyelvű.

A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló pontokban foglaltak nemzetiségi tanulóink számára középszintű és szakmai képzésüket jól biztosító törvényjavaslatok. Bizottságunk üdvözli a két szakképesítés állami szakképzési rendszerben történő megszerzésének ingyenessé tételét, mely nemzetiségi fiataljaink számára sokoldalúbb felkészültséget, biztosabb szakmai karrier elérésének lehetőségét kínálja, reményeink szerint a nemzetiségeik soraiban maradásuk is biztosabb lesz ezáltal.

A köznevelési és szakképzési Híd-programoktól a szociális hátrányokból fakadó leszakadások számszerű csökkenését, a sérülékeny társadalmi csoportok számára a felzárkózás lehetőségét, a nemzetiségi hovatartozástól független esélyegyenlőség minőségi fejlődését várjuk.

A szakképző iskolai munkában szerzett tapasztalatok alapján alátámasztható, hogy a duális képzés erősítésének, a színvonalas gyakorlati képzés megvalósulásának igénye indokolja a gyakorlati oktatásvezető munkakör visszaállítását, amely rendkívüli összetettsége miatt nehezen látható el további igazgatóhelyettesi teendőkkel is megbízott személy révén. A szakképzésben tanítók képesítésére vonatkozó szabályozástól a szakmai továbblépésük lehetőségét és ebből fakadóan a bérezés pozitív alakulását várjuk a nemzetiségi szakoktatók miatt is.

Bizottságunk kifejezi abbéli reményét, hogy a tervezett változtatások késleltetett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és felmenő rendszerű bevezetésére az intézmények kollektívái rugalmasan fel tudnak készülni, a tanulóifjúságot a bevezetett változások nem érintik hátrányosan. Köszönöm a figyelmüket. Hvala za pozornost. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirend szerinti időkeretekben. A vita során kétperces hozzászólásra nincsen lehetőség.

Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, mégpedig elsőként Vinnai Győző képviselő úrnak, Fidesz.

DR. VINNAI GYŐZŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A szakképzés átalakítása időszerű és szükséges volt, ami jelenti a 2011. évi CLXXXVII. törvényt, a szakképzési törvényt és a 2013. évi LXXVII. törvényt, amely a felnőttképzésről szól. A szakképzés megújítása jelenti a tartalmi képzés megváltoztatását egy jobb irányba ‑ ez a gyakorlatorientált képzés ‑, és azt is, hogy a szakképzés specialitására is oda lehet jobban figyelni, így például a hiányszakmák képzésére is nagyobb tér, nagyobb lehetőség nyílik.

Az irányítás megújítása is szerepel a törvénymódosításban. Egy rugalmas, hatékony, a szakképző centrumok létrehozásával egy olyan irányítási rendszer alakul ki, amely területi alapon az iskolákkal, tagintézményekkel együtt egy szimbiózist alkot. Rendkívül erős a törvényjavaslat és a módosítók második esélyt biztosító jellege, a szakképzettséghez juttatás erélyes támogatása. Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, mindannyiunk számára fontos, hogy minél több szakképzett munkaerő legyen Magyarországon, hiszen hogyha a szakképzettséget javítani tudjuk, akkor az munkahelyet jelent, nemcsak egyszerű szakmunkás-bizonyítványt, hanem használható tudást, munkahelyet jelent, és annak a családnak, annak a személynek biztos megélhetést.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a módosító javaslatokra a háttérpontok alapján néhány olyan fénytörést vagy néhány olyan pontot mondjak el, amelyek a lényegét jelentik ennek a módosító javaslatnak.

Az egyik ilyen a szakképzési Híd-program, erről egy kicsit részletesebben kell szólni, hiszen a program számos újdonságot tartalmaz a korábbi, az eredeti változathoz képest is. Általánosan kétéves lesz, minden eredményesen tanuló fiatalnak alapfokú végzettséget biztosít és részszakképesítést ad, ez második esélyként hozzásegítheti a fiatalokat magasabb igényű, keresettebb szakmák elsajátításához. Újdonság, hogy keresztfélévesen is indítható, így csökkenthető lesz a végzettség, képzettség nélkül csellengő fiatalok száma.

Újdonság a programban a nappali rendszerű oktatásban való részvétel felső határának felemelése 25. életévre ‑ ez 21, korábban 23 volt ‑, mert így, hogy felemeltük, vagy maga a törvény felemeli 25. életévre a képzésben, azzal egyidejűleg a szakképzési Híd-programba nemcsak az léphet be, aki 15-16 éves korára nem fejezte be az általános iskola 7. osztályát sem, hanem minden, a középfokú oktatást végzettség, képzettség nélkül elhagyó fiatal is. Igen, hiszen hogyha 23 évesen, mondjuk, a fiatal belátja, vagy van ráutaló magatartás, hogy alapfokú, középfokú végzettség és szakma nélkül nem boldogulhat, még visszatérhet a szakképzési Híd-programba, hogy tanulási képessége és munkára való alkalmasságának fejlesztése mellett végzettséget s legalább rész­szakképesítést szerezzen.

A szakképzési Híd-program kétéves, s azt jelenti, hogy a követelmények tekintetében egy egység, ami kellő rugalmasságot biztosít a fiatalnak a hiányok pótlásához, a felzárkózáshoz.

(20.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy szóljak egy olyan fontos újdonságról, a szakképzési Híd-program újdonságáról, hogy a fiatalokat ösztöndíjjal motiválja a programban való részvételre, a követelmények teljesítésére. E követelmények közül az egyik legfontosabb, hogy folyamatosan részt vegyenek a személyiségfejlesztést jelentő vagy célzó programban, mert csak akkor érhetnek el eredményt. A javaslat biztosítja az ezekkel a fiatalokkal foglalkozó pedagógusok munkájának pótlékkal való elismerését.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat kimondja ‑ és szerintem ez nagy vívmány, nagy eredmény ‑ a második szakképzés ingyenességét. Mint emlékezetes, ezt a szocialista kormányzás idején törölték el. A második esély szempontjából ez nagyon fontos azok számára, akik olyan szakképzettséggel rendelkeznek, amely nem bizonyul piacképesnek. A törvény ugyanakkor azt is kimondja, hogy ez az ingyenesség hány tanévre vonatkozik.

Szerintem, tisztelt Ház, a módosító javaslat 47. háttérpontja szintén fontos felhatalmazó rendelkezést emel be a kormány számára rendeletalkotás címén, a tanulói ösztöndíjra és pedagóguspótlékra vonatkozóan. Ugyancsak módosítás emeli be az oktatásért és felzárkóztatásért felelős miniszter egyetértési jogát a szakképzési Híd-program egyes szabályozási területein. Ez lehetővé teszi, hogy a szakképzési szempontok mellett pedagógiai, szociális szempontok is érvényre jussanak.

Több pont, a 27., 31., 50. háttérpont fontos változás a törvényjavaslathoz képest, hogy a szakmai, elméleti, gyakorlati tárgyak oktatására olyan felsőfokú végzettségű is foglalkoztatható, aki nem rendelkezik pedagógus végzettséggel, ha ilyen végzettségűvel az állás nem tölthető be. Ennek mi a lényege? Enyhít a szakoktatóhiányon. A módosítás lehetővé teszi a felnőttoktatásban is tanulószerződés kötését, és szabályozza ennek mértékét.

Beszélhetnék még a pályakövetési rendszer új szabályáról, a fiatalok iskolai szakmaválasztási döntéseinek megalapozásáról, ami a későbbi sikeresség záloga lehet, de nem teszem, hanem röviden összegezve az összegző módosítókat: a törvényjavaslat a módosítókkal együtt megújítja a szakképzés tartalmi képzését, gyakorlatorientált képzést valósít meg; a kamarán keresztül bekapcsolódnak a piaci szereplők ebbe a képzésbe, idézőjelben; átalakítja - véle­ményem szerint, jó irányba ‑ az irányítási struktúrát; területi alapon szakképző centrumokat hoz létre, és idetartoznak a szakgimnáziumok, szakközépiskolák és szakiskolák; ingyenesen biztosítja a második szakképzést, csökkentve ezáltal a hiányszakmák számát; erősíti a duális képzést; és a szakképzési Híd-program pedig véleményünk szerint elősegíti a felzárkóztatást és csökkenti a lemorzsolódást.

Szerintem jó az irány, a törvényjavaslatot támogatjuk ilyen módon elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő előre bejelentett felszólaló Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mint ahogy a kisebbségi vélemények is összevonásra kerültek gyakorlatilag a köznevelést is érintő kérdésekkel, így néhány gondolat erejéig majd kitérek erre is, de nem fogok elmélyedni benne.

A köznevelés tekintetében nyilván minden aktuális kormánynak szíve joga, hogy milyen struktúrában, milyen szerkezetben kívánja működtetni az oktatás rendszerét, tehát itt a négy plusz egyes vagy a három plusz kettes rendszereket kívánja gyakorlatilag lehetőségként kínálni akár a szakgimnáziumok, akár a szakközépiskolák keretei között. Azt hiszem, nem ez a lényeg, hanem az általános vita kapcsán, amikor Czomba államtitkár úr ‑ akit most kerestem, de nem találtam, úgy látom, eltiltották a mai napirendtől ‑ főgimnáziumokról beszélt (Cseresnyés Péter: Erről nem beszélt sose!), ugye, ennek van egy pandanja, ami a mellékgimnáziumok kérdésköre a köznevelési kérdéskörökhöz illesztetten. Azt gondolom, hogy ez alapvetően egy hibás megközelítés, mert az, hogy struktúrájában hogyan épül fel a rendszer, az nem elsődlegességet és nem prioritást jelent a különféle intézményi kategóriák között. De ez egy megközelítési forma volt államtitkár úr részéről, amely szerintem abszolút helytelen, nem véletlen, hogy már nem vesz részt a további vitában.

A szakképzés, felnőttképzés kérdésköréhez illesztetten azt látjuk, hogy gyakorlatilag kétfajta vonulat erősödik, Vinnai képviselőtársam is erről beszélt: az egyik a gyakorlatorientált képzés kérdésköre, a másik pedig a hiányszakmák képzésére való odafigyelés, kiterjesztés. Szeretném jelezni - nem­csak Vinnai képviselőtársamnak, hanem egyébként is ‑, hogy helyesnek tartom személy szerint is, és azt hiszem, nem sokan vitatjuk a Parlament falai között azt, hogy a munkaerőpiacra kikerülők minél több nemcsak elméleti, hanem szakmai tudással felvértezve kerülnek ki a munkaerőpiacra. De azért azt is hozzá kell tenni, és ez az általános vita kapcsán is meg a további viták kapcsán is kiderült, hogy a feltételrendszerét is kellene építeni annak, amit most itt, ezen törvény keretei között elvárásként megfogalmazunk. Ugyanis nem attól lesz gyakorlatorientálttá téve a képzés mikéntje, hogy azt egy törvényben előírjuk, hanem attól, hogy van-e olyan munkaerő-piaci környezet, amely ennek az elsajátításnak a lehetőségét biztosítja. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, ahhoz Magyarországon erős kkv-szektor kellene hogy működjön. Tehát a mikro-, kis- és középvállalkozások időről időre előrehaladva egyre erősebbek kellene hogy legyenek, márpedig az élet nem ezt támasztja alá, hanem azt, hogy az elmúlt öt esztendőben hónapról hónapra, évről évre folyamatosan csökken ezeknek a vállalkozásoknak a száma, van olyan hónap, hogy ötezer kkv-szektorba tartozó cég szűnik meg adott esetben. Tehát ez, azt gondolom, nem túl kecsegtető.

A hiányszakmák képzését érintően, azt gondolom, helyes az az út, amely a mostani törvénytervezetben is megfogalmazásra kerül. Szeretném hozzátenni, hogy az önök háta mögött lévő ötéves kormányzást megelőző időszakban már a regionális képzési bizottságok keretei között ez a gyakorlat kialakult, és hiányszakmák képzésében olyanfajta támogatási rendszerek működtek, amelyek érdemessé tették abból a megfontolásból is, hogy pénzhez, forráshoz juthatott hozzá egy jól tanuló ezeknek a hiányszakmáknak az elsajátítását végezni. Az nem baj, hogyha ez továbbmegy, csak arra szeretném a figyelmüket felhívni, hogy akképpen kellene erősíteni a későbbiekben a folyamatokat, hogy a térségi specifikumokat alapul véve és számon tartva. Ehhez viszont nem feltétlen módon centralizálni kellene, hanem sokkal inkább decentralizálni kellene, mint ahogy Legény Zsolt képviselőtársam erről szólt a kisebbségi vélemények keretei között. Tehát az országban meglévő nagymértékű, a kis országunkban, a 93 ezer négyzetkilométeres országunkban meglévő nagy különbségek kiegyenlítését szolgáló, nem centralizált és nem szakképzési centrumok olyan típusú életre hívását kellene megtenni, amelyek elgyengítenék azt a folyamatot, ami a különbségek kiegyenlítését szolgálná, hanem pont az ellenkezőjét kellene életre hívni.

A másik dolog, ami a duális képzéshez kapcsolódik: a duális képzésnél az én értékítéletem szerint, még egyszer visszatérve, a gyakorlati képzés nagyon nagy fontossággal bír. De szeretném még egyszer megerősítő jelleggel aláhúzni: ennek csak akkor van létjogosultsága, hogyha a Magyarországon működő vállalkozások egyre nagyobb mértékben és hányadban vállalkoznak arra, hogy gyakorlati képzőhelyeket biztosítanak, hogy tanulószerződéseket kötnek. Tudom tíz évre visszamenve, a tanulószerződések száma folyamatosan, ha nem is nagymértékben, de emelkedő trendet mutat, de azt szeretném jelezni, hogy ma a létező magyar vállalkozásoknak a 2 szá­zaléka sem biztosít gyakorlati képzőhelyet.

(20.30)

Az pedig igen nagy baj, ha ilyen értelemben beszűkül a gyakorlati képzőhelyek rendelkezésre állása, mert ez a valós szakmai tudás elsajátítását szorítja korlátok közé.

A duális képzéshez illesztetten azt is szeretném elmondani, hogy két nem működő rendszer nem jobb, mint egy. Magyarul a KLIK-re gondolok, amelyből most kiszakítanak mintegy 500 intézményt, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalhoz téve. Nem gondolom, hogy ezzel megoldják azt, amit az elmúlt esztendőkben elszúrtak a KLIK keretein keresztül.

A vége felé azt szeretném általánosságban mondani a szak- és felnőttképzési törvénytervezethez illesztetten, hogy az sem lenne baj, ha végiggondolnánk tudatosan azt, hogy a képzésnek mi jelöli ki az útját, milyen irányba kell hogy elmozduljanak a képzések. Csak a munkaerőpiac igényeihez kell-e illeszkedni, vagy van egy másik, legalább ilyen fontos kérdés? Szerintem van másik, legalább ilyen fontos kérdés is.

A munkaerő-piaci igényekhez való illeszkedés fontos, de ma Magyarországon a kamarákat is számba véve nincs olyan, aki előre öt évre meg tudja mondani, hogy milyen szakmában, szakmacsoportban mire van szükség. Trendeket, tendenciákat lehet rajzolni… (Kucsák László közbeszól.) Nyomjon gombot, majd utána megbeszéljük! Trendeket, tendenciákat lehet rajzolni, de megmondani senki nem tudja. Ezért nemcsak a munkaerő-piaci igények kielégítését kell hogy szolgálja maga a képzési folyamat, hanem azt is, hogy az alkalmazkodóképessége az érintett tanulónak, majd munkavállalónak meglegyen a későbbiekre vonatkozóan. Az, hogy egy rugalmas, lifelong learning, az élethosszig tartó tanulás vagy egy egész életen át tartó tanulás keretei között a folyamatos megújulás tekintetében a nyitottsága, a készsége, a képessége is meglegyen a ma tanulmányokat folytatóknak.

Ma én ezt ezekből a törvénytervezetekből nem tudom visszaolvasni. Nem tudom és nem látom, hogy mely utakon keresztül kívánják mindezt megvalósítani. Sokkal inkább a centralizációt érzékelem és érzékeljük, és ebből kifolyólag rengeteg fenntartásunk van, amellett, hogy látok benne jó elemeket is, amelyeket említettem, sokkal inkább fenntartásaink vannak, hogy jó irányt jár a kormány e tekintetben.

Legutoljára pedig azt szeretném mondani, ha jó képzést akarnak, akkor onnan nem forrást kell kivenni, hanem forrást kell betenni. Az elmúlt öt év nem erről szólt az önök részéről. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, jegyző úr. A következő előre bejelentett felszólaló Dúró Dóra képviselő asszony, Jobbik.

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elsősorban két olyan kérdést érintenék, amit képviselőtársaim is érintettek a felszólalásukban. Az egyik az irányítási struktúra átalakítása, egy új bevezetése, illetve a Híd-programok és a „második esély” vonatkozásában fejteném ki gondolataimat, észrevételeimet.

Az irányítási struktúra vonatkozásában, illetve az egész fenntartás kérdésének a vonatkozásában érdemes beszélni magáról a KLIK-ről. Most nem azokról a dolgokról szeretnék beszélni, amelyek önök előtt is köztudottak, hanem talán az egyik legfontosabb eleméről a KLIK-nek és az egész állami fenntartásba vételnek, ez pedig a különbségek kiegyenlítésének az igénye.

Amikor a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrejött, illetve állami fenntartásba kerültek az iskolák, akkor ennek egyik legfőbb legitimációs indoka volt, hogy csökkenjen a különbség az iskolák között, ami elsősorban az önkormányzatok finanszírozási lehetőségeiből adódik. Ezért kerültek állami fenntartásba, állami finanszírozásba az iskolák.

Ugyanakkor továbbra is látjuk azt, hogy az önkormányzatok továbbra is részt vállalnak az iskolák életében, akár finanszírozási segítséggel, és olyan lehetőségeket teremtenek az adott településre járó gyerekek számára, amit továbbra sem tudnak a szegényebb önkormányzatok biztosítani. Ilyen értelemben nem sikerült az, hogy felzárkózzanak a szegényebb településen lévő iskolák.

Nagyon fontos erről beszélni, hiszen a szakképzés esetében is egy hasonló struktúra fog kialakulni, szakképzési centrumoknak fogják most már nevezni az ottani tankerületeket, de az elvi alapállás és a logika ugyanaz. Az OFI által rendezett konferencián is elhangzott április végén, hogy a KLIK-ben valóban nem sikerült csökkenteni a különbségeket, hiszen most már egyrészt az önkormányzatok közötti különbség továbbra is fennmaradt és megmaradt az oktatás életében ‑ ami egyébként, zárójelben mondom, ne értsék félre, nincs kifogásom az ellen, hogy egy önkormányzat segíti az oktatási intézményeibe járó gyerekeket, pedagógusokat, ez a dolga, és szerintem e mellé a segítség mellé jogosítványokat is kellett volna hagyni az önkormányzatok mellett, csak látni kell azt, hogy ez a rendszer ilyen módon nem alkalmas arra, hogy a finanszírozásból eredő különbségeket csökkentse.

Azért sem alkalmas önmagában a KLIK vagy az állami fenntartásba vétel arra, hogy csökkentse a különbségeket, mert csak egyetlen, igaz, hogy nagyon fontos szeletére, a finanszírozási szeletére ad megoldást vagy kínál egyfajta megoldást az oktatásnak, de attól még, hogy állami fenntartásba került egy Szabolcs megyei faluban az iskola, vagy egy budai kerületben, attól még nem lettek egyformák azok az iskolák, nem lettek egyformák azok a családok, ahonnan érkeznek a gyerekek az oktatási intézményekbe. Fontos tehát kimondani, hogy a különbségek, amelyek rendkívüli mértékben jelen vannak a szakképzésben is és a szakiskolák életében is, nem várható, hogy csökkenni fognak attól, hogy az NGM fenntartásába kerülnek ezek az intézmények.

Ráadásul a törvényjavaslat azt mondja ki, hogy megyénként három szakképzési centrum létrehozására van lehetőség, illetve Budapesten tíz, és ez több megyében bizony további centralizációt fog eredményezni. Ezt is leszűrhették volna a KLIK eddigi működéséből tanulságként, hogy a centralizáció rossz irányba hat. És ezt ott már orvosolják is azzal, hogy a megyei, járási szintet erősítik meg, illetve kincstári kártyát adnak az intézményeknek.

Fontos lenne ugyanezt belátni a szakképzésben is, ahol ráadásul az általános iskolákhoz képest sokkal szerteágazóbb a képzési profilja az iskoláknak, tehát még differenciáltabban kellene kezelni a szakképző iskolákat, szakiskolákat, erre azonban ennek a struktúrának a kialakításával sajnos nem kerül sor.

Már most jutottak el hozzám olyan információk, hogy ezeket a szakképzési centrumokat, illetve ezek vezető tisztségeit, azt hallani néhány esetben, hogy volt fideszes politikusok nézték ki maguknak. Reméljük, hogy nem fog erre sor kerülni, és szakmai alapon fogják meghozni a döntéseket, de azért számos területen találkoztunk már régi jó ismerősökkel, tehát nem lepődnénk meg, ha itt is megjelennének levitézlett politikusok.

A „második esély” az, amiről szintén beszélni kell a szakképzés vonatkozásában leginkább. Ez az a képzési forma a szakképzés, a középiskolák vonatkozásában, ahol a legtöbb a hátrányos helyzetű gyerek, illetve az olyan gyerek, aki olyan családi háttérből érkezik, ahol a tanulást nem kezelik megfelelő értékként.

A Híd-programra vonatkozóan kell nyilvánvalóan elsődlegesen itt az észrevételeinket megtenni, hiszen amikor bevezették a Híd-programokat, akkor Hoffmann Rózsa akkori államtitkár asszony azt mondta, hogy ez a szakképzésbe vezető út lesz, és ez az, ami a lemorzsolódást mérsékelni, csökkenteni fogja, meg fogja állítani a szakképzés vonatkozásában.

A Híd-programok működésével kapcsolatban közérdekű adatigényléssel fordultam a KLIK vezetőjéhez, elnökéhez, Hanesz úrhoz, és rendkívül lesújtó adatokról tájékoztatott. Magában a Híd-programban nagyobb arányú ugyanis a lemorzsolódás, mint magában a szakképzésben, tehát a szakképzésbe vezető út, úgy látszik, hogy rögösebb a diákoknak, és erre nem az fog megoldást nyújtani, hogy most majd lesz keresztféléves képzés is ‑ lehet, hogy ez mérsékelni fogja valamilyen mértékben ‑, vagy hogy 23 évesen is majd visszaülhetnek az iskolapadba, akár a Híd-programban a gyerekek, vagy hát akkor már nem gyerekek, de hogy 16 éves tankötelezettség esetén 23 évesen fog valakinek eszébe jutni, hogy mégis tanulni szeretne, ez kevéssé életszerű példa.

Ráadásul nem is ez a tömeges. Tehát azokra a gyerekekre kellene fókuszálni, akik tömegesen lemaradnak az iskolában, tömegesen kiesnek a Híd-programból, szakképzésből. Ők nem azok, akik egyébként majd 23 évesen rádöbbennek, hogy keresztféléves képzésben szeretnék elvégezni a Híd-programot, és azért nem tudták csak, amiért nem volt keresztfélévben erre lehetőségük.

Tehát úgy gondolom, hogy ez a módosító javaslat, ami a Híd-programot egyébként teljesen újraírja, továbbra is kerülgeti a forró kását, nem az érdemi, tömeges problémákra ad megoldást, és továbbra is ugyanolyan kevéssé hatékony lesz, mint az elődei voltak. Éppen ezért ezt nem tudjuk támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

(20.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő hozzászóló Ikotity István képviselő úr, LMP.

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Óriásira duzzadt itt előttünk… ‑ külön beszélek, bocsánat, nem tisztáztam, külön beszélek majd a köznevelési módosítókról és most a szakképzési módosítókról.

Óriásira duzzadt a szakképzési módosítóknak a száma, egy 64 pontos anyag gyűlt össze, amelynek egy jelentős része láthatóan helyesírási, nyelvhelyességi korrekció, ami bizony arra enged következtetni, hogy talán nem is a minisztériumban született ez az iromány, hiszen a kormányzati apparátusról azért el tudjuk képzelni azt, hogy tudnak helyesen írni és fogalmazni ‑ legalábbis ezt reméljük.

Feltételezésünk szerint sokkal inkább a minisztériumon kívül csapták össze ezt a javaslatsorozatot, ami egyébként törvényellenesen került az Országgyűlés elé, hiszen bár hivatalosan Varga Mihály miniszter neve alatt fut, mégsem volt társadalmi egyeztetésen, mindenki csak a beterjesztés után szembesülhetett vele.

A kormány még a törvénymódosítás alapját képező szakképzési koncepciót is titkolta, erre vonatkozó adatkérésünk teljesítését megtagadta. Amikor több alkalommal próbáltam ezt a szakképzési koncepciót kikérni, akkor azt a választ kaptam, hogy egyrészt küldtek egy négyoldalas kivonatot ebből, másrészt azt mondták, hogy majd annak idején ez megismerhető lesz. Azt gondolom, ez teljesen elfogadhatatlan, mert az, amilyen koncepcióra ez épül, ez parlamenti képviselők számára is egy zárt anyag, egy meg nem ismerhető anyag, ez tovább csökkenti ennek az egész most előttünk heverő javaslatcsomagnak az értékét.

A kormány teljes mértékben kiszolgáltatja, úgy gondoljuk, a szakképzést, még csak nem is a gazdaságnak, hanem azon belül is egy szűk csoportnak. Már számos alkalommal fölhívtuk a figyelmet az elmúlt években arra, hogy nemcsak a szakképzés, hanem az oktatás más területein, közoktatásban, felsőoktatásban is tapasztalható, látható, jól érzékelhető egy egyértelmű árnyékminisztérium a háttérben, és jól látszik az, hogy a Kereskedelmi és Iparkamarának itt óriási szerepe van, jóformán árnyékminiszterként funkcionál annak vezetője.

A részletekre térve ‑ nyilván mindenre nem tudok reagálni ‑, ha az összegző módosítókban szereplő pontokat nézzük, akkor a nyelvtani korrekciókon kívül persze számos elem van, néhány ezek közül. A módosítás újabb felhatalmazásokat adna a kormánynak, az illetékes miniszternek, hogy rendeletben szabályozza a szakképzésben tanító pedagógusok pótlékára vagy a gyakorlati oktatók előmeneteli rendszerének meghatározására vonatkozó szabályokat. Nem akarják ezeket a juttatásokat törvényben meghatározni, hiszen a rendelet bármikor módosítható, vagy egy tollvonással visszavonható. Így teszik még bizonytalanabbá a szakképzésben oktatók megbecsülését, még csak törvényi keretet sem szabnak ehhez. De a Fidesz-KDNP élen jár a szabályok kijátszásában, a kiskapuk megkeresésében is. A módosító javaslat is azt bizonyítja, hogy a nem állami szakképző intézmények állami felkérés esetén az általános szabályozástól eltérő mértékben vehetnek részt a felnőttoktatásban.

Mint minden oktatást érintő módosításnál, most is kicsit pofozgatják a Híd-programok működését. Az, hogy a Híd I. és a Híd II. program helyett köznevelési és szakképzési Híd-programok jönnek létre, a lényegen semmit nem fog változtatni. A Híd-programok továbbra is a magyar oktatás szegregált, zsákutcás képzései maradnak.

A felzárkóztatásra, mentorálásra, külön odafigyelésre óriási szükség lenne, de nem így, nem ilyen formában. Az összegző módosító javaslat egyrészt egyértelműsíti ennek a szakképző Híd-programnak az ingyenességét, olyan kusza szabályokat hoznak, hogy már az sem egyértelmű, hogy mi ingyenes és mi fizetős.

Másrészt rögzítik, hogy kis túlzással Varga Mihály és Balogh Zoltán értsenek egymással és saját magukkal is egyet, valamint kérjék ki egymás és saját maguk véleményét, mielőtt a Híd-programok működése és a tantervei körül babrálnának valamit.

Végezetül lényeges kérdés az is, hogy kik oktassák a szakképzésben részt vevő diákokat, fiatalokat. Miközben a duális képzésben kiszolgáltatják őket a teljesen felkészületlen, pedagógus végzettséggel nem rendelkező, hirtelen oktatóvá avanzsált vállalkozóknak, az iskolákon belül már aggódnak azon, hogy nem lesz elégséges a pedagógus végzettségű oktató. Mit van mit tenni, nincs elég, az előírásoknak megfelelő oktató, a jól bevált megoldást alkalmazza itt is a kormány: lazítanak az előírásokon, kitolják a határidőket és ehhez hasonlók.

Az LMP teljes egészében elhibázottnak tartja és a magyar társadalomra nézve károsnak ezt a szakképzési törvényt. Mi azt mondjuk, hogy az oktatásnak, ezen belül (Az elnök csenget.) a szakképzésnek a társadalom igényeit kellene kiszolgálnia, nem pedig a munkerőpiac speciális igényeit. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretekben kíván-e még valaki a felszólalás lehetőségével élni. (Jelzésre:) Igen, megadom a szót Vinnai Győző képviselő úrnak, Fidesz.

DR. VINNAI GYŐZŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két témára szeretnék én is még egypár mondatot vesztegetni, vagy remélem - idézőjelben ‑, hogy nem vesztegetni, hanem azzal a céllal, hogy mindannyian épülünk belőle. Az egyik a lemorzsolódás, amit Dúró Dóra képviselőtársam mondott.

Szeretném fölhívni a figyelmét, hogy a Zöld könyvben, ha jól emlékszem, Hiller minisztersége, oktatási minisztersége idején a szakképzésből kiesettek száma vagy a lemorzsolódás közel egyharmados volt, a halmozottan hátrányos helyzetűeknél ez 50 százalékos. Tehát nem kérdés, hogy valamit tenni kell ezzel a lemorzsolódással.

Én arról beszéltem, persze lehet ezen javítani, hogy a szakképzési Híd-program, meg van egy köznevelési Híd-program is, de most a szakképzésről beszéljünk, három területen lehetőséget ad erre. Az egyik az általános iskolai leszakadó kör felzárkóztatása, hogy általános iskolai végzettséghez jusson, aki hét elemit végzett el vagy hat osztályt végzett el.

A második a középfokú oktatásban lemorzsolódók visszavezetése az oktatásba. Itt természetesen a tanköteles koron túl is be lehet kapcsolódni 25 évig a nappali rendszerű oktatásba, középfokú végzettséget vagy szakmát lehet megszerezni és önkéntességgel is, vagy ha nem a jelölt ismeri föl, akkor a szülei ismerik föl, hogy ebben a világban végzettséghez kell jutni.

A harmadik pedig a halmozottan hátrányos helyzetűek lemorzsolódási mutatóinak javítása. Hadd mondjak el egy számot: az Európai Unióban a lemorzsolódás 13,5 százalékos volt 2011-ben, nálunk, Magyarországon jelentős területi különbségek mellett átlagosan 11,2 százalékos. A 18-24 év közötti korosztályban kimutatható leszakadásról vagy lemorzsolódásról beszélek, és az uniós célkitűzés, hogy 2020-ra 10 százalék alá kerüljön. Szerintem ez jó irány, hogyha mi ebben a szakképzési Híd-programban vagy egyéb formákban a lemorzsolódást csökkentjük.

A másik pedig az irányítás. Szakgimnáziumok, szakközépiskolák, szakiskolák, ez az új, és mintegy 44 ilyen szakképzési centrum lesz átlagban 4-6 tagintézménnyel, szakközépiskolával vagy szakiskolával, vagy éppen szakgimnáziummal. Ennek az lenne a lényege ‑ éppen Dúró Dóra mondta, hogy a KLIK-nél voltak ilyen problémák ‑, hogy decentralizált legyen, hiszen területi alapon szerveződik, olyan emberek vannak ott és annyira közel van, megyénként legfeljebb három, Budapesten tíz, hogy talán ezt a centralizált irányítási rendszert kihagyjuk, nem egy központba irányítják, hanem 44 ilyen szakképzési centrum van, ahol a fenntartói jogokat, a szakmai irányítást gyakorolják.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Dúró Dóra képviselő asszonynak, Jobbik.

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A tisztelt képviselő úrnak válaszolnék akkor először a Híd-program vonatkozásában.

Valóban, a teljes szakképzés vonatkozásában a lemorzsolódás körülbelül egyharmados, 33 száza­lékos. A Híd-programban a lemorzsolódás ennél magasabb mértékű, 40 százalékos. Tehát ezért mondtam, hogy a Híd-program még annyira sem hatékony, mint egyébként amennyire hatékony a szakképzés egésze ebben a vonatkozásban. Ez az adat rendkívül jól rávilágít arra, hogy nem jó, nem hatékony a Híd-program. Ráadásul az a 40 százalék, aki már a Híd-programból is kiesik, ővelük nagyon nehéz lesz ezt követően mit kezdeni.

A 18 és 24 év közöttiek statisztikája rendkívül megtévesztő. Általában addigra már befejezik a szakképzést, tehát a szakképzésben lemorzsolódók nincsenek benne ebben a statisztikában, amit ön elmondott, vagy részben vannak benne, de már ott is a végzős évfolyamon leginkább.

(20.50)

A Híd-programba járó diákok egy tanév alatt 120 ezer igazolatlan hiányzást halmoztak fel, tehát elképesztő mértékű az igazolatlan órák száma ebben a vonatkozásban.

Az irányítás tekintetében pedig öt megyében biztos, hogy centralizáció lesz ezen szakképzési centrumok létrehozásával, hiszen ha a tiszkek működését vesszük alapul ‑ ami a jelenlegi rendszer ‑, akkor öt megye biztosan van, ahol háromnál több tiszk működik most, és az centralizációt fog jelenteni, hogy legfeljebb három lesz, és lesznek olyan megyék, ahol pedig marad a jelenlegi struktúra, tehát se nem csökken, se nem nő a tiszkekhez képest a szakképzési centrumok létrehozásával ez a szám. Tehát ott sem beszélhetünk arról, hogy decentralizáció lenne.

Az, hogy területi alapon szerveződik egy irányítási rendszer? Hát a KLIK-ben is vannak területi szintek, van járási szint, megyei szint és központi szint, mégsem sikerült hatékonyan működtetni a rendszert, tehát ez önmagában nem biztosíték semmire. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kettő percre megadom a szót Kucsák László képviselő úrnak.

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is csak nagyon röviden szólnék az imént is említett két momentum kapcsán. Déjà vu élmény, ami most hatalmába kerített. Az általános vitában volt alkalmunk erről szót váltani, de a pedagógusmúltamat ideidézve nem adom fel a reményt, hogy meg tudjam győzni Dórát.

Kedves Képviselő Asszony! Egyrészt az, hogy a Híd-programban az ön által említett adatok alapján ‑ fogadjuk most ezt el ‑ 40 százaléknyi a lemorzsolódás, ahhoz képest, hogy a szakképzés más területein mekkora, az nyilván adódik abból, hogy ennek a programnak a jelenlegi változatában egy egészen más merítésből összeállt diáksereg vesz részt. Ha itt 40 százaléknyi a lemorzsolódás, akkor én azt mondom, hogy 60 százaléknyi diákot viszont megmentettünk, segítettünk vissza eddig is. Ez szemléletmódbeli különbség, éppen önök mondták, hogy a diákok, a gyerekek szempontjából fókuszáljunk erre a kérdésre. Tegyük akkor meg ebben az esetben is. Azok az új elemek, amiket egyébként Vinnai képviselőtársam is elősorolt, amelyek a módosító javaslatokban szerepelnek éppen a Híd-program kapcsán, azok mind-mind újabb lehetőségeket nyitnak. Tehát én nem látom a macskát, pláne nem a forró kását, kerülgetésről meg szó nincs, hanem arról a törekvésről, hogy a Híd-programot még eredményesebbé tegyük ezen fiatalok számára.

És a tiszkekről, illetve a kialakítandó centrumokról is engedjen meg egy gondolatot, amit már szintén letudtunk, én legalábbis azt gondoltam, hogy letudtunk az általános vitában. A nagyságrendet tekintve a tervezett centrumok száma nem tér el attól, mint amennyi jelenleg is működő tiszk található az országban. Tehát nagyságrendileg ugyanakkora tételről beszélünk. Ha ön ostorozza ezt, akkor ostorozza a korábbit is, ami régmúlt időkre vezet vissza, de hát ezt már a másik frakciónak kellene címezni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki, akinek van lehetősége, felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! A vitát lezárom. Az előterjesztő jelzi, hogy válaszolni kíván a vitában elhangzottakra, tízperces időkeretben.

TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy kialakult egy vita a kormánypártok és az ellenzék között, hiszen így megkönnyítették a dolgomat, mert ezekre nekem nyilván nem kell reagálni, hanem rátérhetek a valóságos módosító javaslatokra, és azokat szeretném értékelni.

Először is úgy gondolom, üdvözlendő, hogy a bizottságok részéről a részletes vitát lezáró javaslatok megerősítették a törvénymódosításban foglaltakat, azaz hogy szükség van a változásokra. Azokat a módosító javaslatokat, amelyeket képviselőtársaim nyújtottak be, indokoltságukat figyelembe véve a kormány természetesen támogatta a bizottságokban, és a szavazáskor is támogatni fogja.

Engedjék meg, hogy a szakmai vitában felmerülő témakörök közül összefoglalás jelleggel néhányra kitérjek. A szakképzési törvény módosítása vonatkozásában örömmel tapasztalható, hogy egységes képviselőtársaim véleménye abban, hogy egynél több szakképesítés megszerzését támogassa az állam. Bár megjelentek kritikus felhangok is, de képviselőtársaim felismerték a jelentőségét annak, hogy a szakképzési centrumok létrehozása új minőségi szintet jelent a szakképzés intézményrendszerében; még az előbbi vita is egy kicsit erről szólt.

Jelentősnek tartom, hogy a vita eredményeképpen előrelépés történt a szakképzési Híd-programok tekintetében, és a jövőben ösztönző rendszer is támogatni fogja a leszakadó fiatalok visszavezetését a szakképzési rendszerbe vagy a munka világába.

Fontosnak értékelem, hogy nem volt köztünk véleménykülönbség a szakképzési sajátosságokat figyelembe vevő szakképzési pedagógus-életpálya­almodell alapköveinek letételében, továbbá a gyakorlati oktatásvezetői pozíció szakképző iskolákban történő visszaállításában sem.

A vitában elhangzott hozzászólások is arra utaltak, hogy lényegében egyetértés van a fejlesztés irányaiban, a szakképzés intézményrendszere hatékonyságának növelésében, a szakképzésben történő részvétel lehetőségeinek kiszélesítésében, még ha a megvalósítás módozatait, lehetséges útjait esetenként különbözően is látják a képviselők.

A szakképzési hozzájárulási rendszert érintően összességében elmondható, hogy a módosítás célkitűzései és szükségessége képviselőtársaim körében nem volt vitatott.

Egyetértettünk abban is, hogy a duális szakképzési formában részt vevő gazdálkodó szervezetek és a tanulók számának növeléséhez, a közép- és felsőfokú oktatásban működő duális képzési rendszer megerősítéséhez a gyakorlati képzés finanszírozási feltételeinek javítása, az ösztönző rendszer további szélesítése nélkülözhetetlen. A szakképzési hozzájárulási törvény módosításának főbb tartalmi elemei is ezen célkitűzés megvalósításának a szolgálatában álltak, így a módosítások vonatkozásában alapvetően egyetértést tapasztalunk az önök részéről.

A felnőttképzésről szóló törvény módosításával kapcsolatban sem merültek fel a vita során olyan kérdések, amelyek a javasolt változtatások indokoltságát, a módosító javaslatok szükségességét kétségbe vonták volna. A vitában elhangzott, a felnőttképzésben folytatott OKJ-s képzésekkel kapcsolatos ellenzéki megjegyzések is inkább arra világítottak rá, hogy az e területen javasolt szigorítások, amelyeket az OKJ-s képzések színvonalának emelése érdekében tettünk, nagyon is szükségesek. A törvényjavaslat felnőttképzési törvényt érintő részéhez egy tartalmi jellegű módosítás is érkezett, amit a kormány támogatott.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezek alapján összegzésként úgy gondolom, hogy a szakképzési és felnőttképzési rendszer egyes elemei módosításának a törvényjavaslatban meghatározott, az egyes módosítási indítványokban foglaltakkal pontosított irányát mindannyian elfogadták, ezért kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Felszólalások:   251-268   269-292   293-304      Ülésnap adatai