Felszólalás adatai

A jelentésből kiemelném a vízbázis védelmével kapcsolatos teendőket és a jelenlegi helyzetet, és erről szeretnék megosztani önökkel egypár gondolatot; igaz, hogy ma egész nap a vízről beszéltünk, de úgy gondolom, hogy soha nem eleget.

A természet fennmaradásának és megtartásának lételeme a víz, az egészséges ivóvíz. Egyes előrelátó elemzések arra utalnak, hogy pár év múlva a legdrágább kincs lesz. Valahol már az, valahol az volt.

Emlékezzünk rá, a 2008-as híranyagok anno arról tudósítottak, hogy a nagy szárazság miatt Ciprusra vagy Spanyolországba, Barcelonába már hajóval is vittek vizet, és olyan súlyos helyzetek alakultak ki, hogy lajtos kocsikkal kellett hordani az ivóvizet a kis falvakba. Még súlyosabb a helyzet, ha tűzvész pusztít és nincs oltóvíz, ha meg ilyen helyen tengervízzel oltanak, a sós víz tönkreteszi a termőtalajt.

Annyira súlyos volt a helyzet a gazdagabb katalánoknál, akik most önállósodni szeretnének, hogy 80 millió euróért leszerződtettek tíz darab hatalmas tartályhajót, melyek a 300 kilométerre fekvő Marseille-ből, illetve a 600 kilométerre található almeriai tengervíz sótalanító telepéről vitték az ivóvizet Barcelonába.

Van, ahol van víz, de sajnos az egészségre ártalmas. Biztosan többen utaztak már olyan országba, általában délre, ahol azt tanácsolták, hogy ne igyanak vizet, csak palackosat vagy sört. Bár ez egy jó tanács volt, viszont aki nem tartotta be, annak problémái lettek.

E kis bevezetőt arra szántam, hogy nyomatékot adjak a vízkincsünk megvédésének, vízbázisunk védelme érdekében. Ez mindenkinek a kötelessége írott és íratlan szabályok alapján.

Mint a jelentésből is ismeretes, az ivóvízkészletet 96 százalékban a felszín alatti készletből nyerjük. Kitermelése több mint 1600 vízbázison történik. A felszín alatti vízbázis rendkívül sérülékeny. A nagyobb szennyezőforrások, mint a különféle gyárak, üzemek levegőbe kibocsátott szennyeződése, a levegőkárosító gumiabroncs-égetések, a gépkocsikból kikerülő gázok a csapadék hatására a talajba kerülnek, és nagyban hozzájárulnak a víz szennyezéséhez.

A 60-as, 70-es és 80-as években a terméshozamok növelésére szolgáló műtrágyák, kemikáliák nagy mennyiségben való szórása is nagy veszélyt jelentett. De említhetném az illegális szemétlerakók és veszélyes hulladékok természetben történő elrejtését is. Mivel a hulladékkezelés, ártalmatlanítás, közömbösítés vagy újrafelhasználás sok pénzbe kerül, ezért sokan próbálnak ezektől az anyagoktól illegálisan megszabadulni.

Másik nagy veszélyforrás az árvíz által okozott szennyeződés, amikor a nem zárt tartályokból és derítőkből kimossa a szennyvizet, a kerti illemhelyekből pedig a fekáliát. Azon túlmenően, hogy szennyeződik az ivóvízbázis, súlyos járvány előidézője is lehet. Ilyenkor a vízügyi hatóságok próbálják kiemelten tisztítani, fertőtleníteni a vizet, de ezek a szerek szervezetünkbe jutva egészségkárosodást okozhatnak.

Mikor a csapból engedjük a vizet, és fehéren habzik, megjegyezzük, hogy klóros a víz.

Tisztelt Országgyűlés! A szennyezőforrások megszüntetése kiemelt stratégiai feladat kell hogy legyen. Az Európai Unió is meghatározta a víz keretirányelvet, ami a vízbázis védelmét szolgálja. A vízbázis védelme érdekében a kiemelt helyeken, körzetekben, ahol nincs szennyvízcsatorna-rendszer, ott a folyékony kommunális hulladékot zárt tartályba kell engedni. A határidő 2015. december 22.

(19.50)

2012. május 5-én a kormány elfogadta a vízgazdálkodási tervet, tehát törvények, rendeletek vannak, csak sok helyen nincsenek betartva és betartatva. Számos településen, nagyobb városok perifériáján élők, ahol nincs csatornarendszer, ott a folyékony hulladék a szennyvízderítőkbe folyik, pedig zárt rendszerben kellene vezetni. Ha a lakások az önkormányzat tulajdonában vannak, akkor ezt nekik kellene biztosítani. Ezekben az ügyekben az önkormányzatok felelőssége is igen nagy. A jelenlegi helyzet úgy néz ki, hogy számos településen a szilárd és a folyékony hulladék elszállításának költsége rájuk hárul. A kommunális folyékony hulladékot szállító szervnek, amelynek engedéllyel kell rendelkeznie, pontos nyilvántartást illik vezetnie, hogy mikor kitől mennyit szállítottak el a tisztítótelepekre és honnan. Hogy van-e ilyen, folyamatosan vizsgálni kell.

És egy katalóniai példával szeretném befejezni: a szárazság idején, aki medencéjébe vizet töltött vagy kocsit mosott, 3000 euróra büntették. Vajon hazánkban büntettek-e már meg valakit, ha az utcán, udvaron mosószeres vízzel kocsit mosott? Biztos, hogy nem. A víz nagy kincsünk, még sok van belőle. Beszéljük meg, védjük, becsüljük, és soha ne tudjuk meg azt, ha nem lesz. Sajnos vannak, akik már tudják.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)