Készült: 2020.04.07.09:42:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

33. ülésnap (2006.11.17.),  1-431. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása
Felszólalás ideje 15:18:59


Felszólalások:   1   1-431   431      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Jó reggelt kívánok! Köszöntök mindenkit a mai reggeli, kora reggeli vitakezdeten.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 16. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Nyakó István és Pettkó András jegyző urak lesznek a segítségemre. Hadd kérjek fel mindenkit, különösen azokat, akik a vitában részt kívánnak venni, hogy a kártyájukat helyezzék el a megfelelő helyre.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés együttes általános vitájának folytatása. Az előterjesztést T/1145. számon, az Állami Számvevőszék jelentését pedig T/1145/1. számon kapták kézhez a képviselők.

Mielőtt megkezdenénk a képviselői felszólalásokat, felkérem Nyakó István jegyző urat, hogy ismertesse a mai napra vonatkozó időkereteket.

NYAKÓ ISTVÁN jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A mai napon az MSZP képviselőcsoportjának a tévé előtt 183 perc, adásidőn kívül 133 perc; a Fidesz képviselőcsoportjának a tévé előtt 147 perc, adásidőn kívül 107 perc; az SZDSZ képviselőcsoportjának a tévé előtt 77 perc, adásidőn kívül 57 perc; a KDNP képviselőcsoportjának a tévé előtt 59 perc, adásidőn kívül 44 perc; az MDF képviselőcsoportjának a tévé előtt 51 perc, adásidőn kívül 37 perc áll rendelkezésére. A független képviselő adásidőben 3, adásidőn kívül pedig 2 percben fejtheti ki álláspontját. Az Európai Parlament magyarországi képviselőinek felszólalására a frakciók időkeretének terhére kerül sor.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a képviselőcsoportok rendelkezésére álló időkeret előbb ismertetett mértékéig. A Házszabály szerint először az írásban előre jelentkezett képviselőknek fogom megadni a szót, úgy, ahogy az már tegnap délután is volt - természetesen időközben kétperces hozzászólásokra van mód és lehetőség.

Az írásban felszólalók közül elsőként Varju László képviselő úr következik; őt majd Tállai András követi a felszólalások sorrendjében. A képviselő urat illeti a szó.

VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jó reggelt kívánok egy ilyen kellemes őszi napon. Nekünk mégis nagyon fontos feladatunk van, amit ma nekünk folytatnunk kell, és el kell végeznünk, és ez a költségvetés vitája, amit a közgazdaság szempontjából az egyik alapvetéssel szeretnék kezdeni, ami arról szól, hogy a források szűkössége általános, és igazság szerint ez sem most, sem a későbbiekben nem fog változni, ez mindig is így volt. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy amikor költségvetésről beszélünk, akkor kiindulópontként tekintsük azt, hogy mi az, amire többet szánunk, és mi az a cél, amivel ezt a munkát nekünk figyelemmel kell kísérnünk.

Azt gondolom, az egyik legfontosabb dolog, hogy összhangot kell teremteni, hogy a társadalmi felzárkóztatás a gazdasági felzárkóztatással együtt megtörténjen. És mivel tegnap a vezérszónoki körben olyan szélsőséges vélemények is elhangzottak, amire én azt mondom, hogy üres lelkek hajlamosak leginkább szélsőséges véleményekre, ezért én megismételném azt, hogy melyek azok a legfontosabb elemek, amelyek kiemelt hangsúlyt fordítanak a Magyarország számára legfontosabb kérdésekre. Ezt azért is fontosnak tartom, mert a tegnapi nap folyamán Orbán Viktor úr a 40 perces előadásából, hozzászólásából 38,5-et arra szánt, hogy különböző bírálatokkal és kommunistázással foglalkozzon, másfél percben pedig kifejtette, hogy mi az, amit nem kellene a költségvetésben szerepeltetni, így ezért is azt gondolom, hogy fontos ezeknek a visszaismétlése.

Melyek ezek a célok, ami a Magyar Szocialista Párt számára frakciójának értékalapú megközelítésével a legfontosabb négy terület: A nyugdíjügyek rendezése, az ott vállalt kötelezettségek és a törvényben biztosított feltételeken túliak megvalósítása, amely növekedés több mint 1 millió embert érint összességében; kiemelten tekintjük a gyermektámogatási rendszert, és ezek a kiadások növekedni fognak; a fejlesztési források felhasználását és annak lehetőségeit; negyedik elemként pedig a felsőoktatás kérdését. Úgyhogy ezek azok a fő területek, amelyek kiemelten szerepelnek a mi tervezésünkben.

Ez a költségvetés segíti az egyensúly megteremtését, erősíti azt a folyamatot, hogy a fejlesztésre szánt nagyon sok pénzt értelme legyen elkölteni az egészségügyi ellátás, az oktatás, az oktatás fejlesztése vagy akár a foglalkoztatás elősegítése érdekében. Hölgyeim és uraim, én ezt tekintem reformnak, mert mondja meg nekem itt a teremben ülők közül valaki, hogy érezte-e az elmúlt években az egészségügy jelentős minőségi változását. Mindannyiunknak vagy sokunknak az a véleménye, hogy ez nem változott meg, annak ellenére, hogy nagyon jelentős, több mint 400 milliárd forintos forrásbővülés volt ezen a területen. Ez tehát az oka annak, amiért azt mondjuk, hogy ez így nem mehet tovább.

Ezért kérem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy ne vezessék félre az ország közvéleményét. Nem a spórolás miatt kellenek a reformok, hanem azért, hogy az elavult, rosszul működő rendszert átalakítsuk, azért kell az egyensúlyteremtéssel megteremtett biztos alapokra építeni közös házunkat, hogy arra az alapra emelhessük az erős falakat a reformok keretében, és így már értelme lesz háztetőt biztosító fejlesztéseket megvalósítani. Más sorrend nem létezik. Ezért kérem önöket, ne viselkedjenek Mekk Elek módjára, és ezt a megoldást támogassák.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk álló legfontosabb célkitűzések: egyensúlyteremtés, reform és fejlesztés. Ennek megfelelően ennek a kormánynak van bátorsága és hiteles programja az országban az elmúlt évtizedben elavulttá vált, igazságtalanul, pénznyelő módjára működő állami rendszerek megreformálásához, és ennek érdekében a 2007-től rendelkezésre álló mintegy 8000 milliárd forintnyi uniós fejlesztési forrás eredményes felhasználásához.

Engedjék meg, hogy három témáról, szűkebb területemről is szóljak, így a helyi önkormányzatok jövő évi lehetőségeiről, a területfejlesztésről és a hozzájuk kapcsolódó európai uniós forrásokról. A jövő évi költségvetés kapcsán a helyi önkormányzatokat érintve megállapítható, hogy a 2007. évi szabályozással elérendő fő célok között szerepel a helyi közszolgáltatás kistérségi társulások útján történő ellátásának ösztönzése, az európai uniós fejlesztési források hatékony felhasználása, a közoktatásban a közös feladatellátás ösztönzése és a szociális ellátásokban a rászorultsági elv előtérbe helyezése. Összességében elmondható, hogy az önkormányzatoknak nyújtandó támogatások nőnek az idei évihez képest, a fejlesztésekkel együtt körülbelül 8 százalékos ennek a növekedésnek a mértéke.

(8.10)

Tehát csakúgy, mint az államháztartásban, az önkormányzatoknál is egy erőteljes fejlesztési politika érvényesül. Ez a fejlesztésekhez szükséges önrész biztosítását is érinti. Ennek fedezete a jövő évi költségvetésben rendelkezésre áll, tehát azok a települések lesznek az első nyertesei a következő éveknek, amelyek felkészülten várják a jövő évi pályázatok indulását. Így a költségvetés nyomán egyre inkább az önkormányzat és képviselő-testülete előkészítő szándékától és képességétől függ például a szigetszentmiklósi csatorna fejlesztése, iskolaépítése vagy szűkebb pátriám, Taksony belvízrendezése, annak megvalósítása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Új Magyarország fejlesztési terv forrásaiból mintegy 1550 milliárd forint lett a régiók felelősségi körébe utalva. Ez véleményem szerint döntő jelentőségű, mert a jelentős források kapcsán ott dönthetnek azokról a fejlesztésekről, amelyek megvalósulnak, azok, akik a leginkább érintettek. És ez akkor is így van, ha a Fidesz, visszaélve a helyzetével, az elavult kétharmados szabályozási törvényekben lévő lehetőség révén minden eszközzel igyekszik lassítani a valóságos régiók kialakulását.

A közép-magyarországi régió a következő hét évben, az uniós költségvetés időszakában 430 milliárd forintnyi fejlesztési pénzre számíthat az elkészült operatív programja forrásain keresztül. Fontos eredménynek tartom, hogy a program a többi régió operatív programjával együtt, a társadalmi egyeztetések eredményeként a lehető legszélesebb körben megismertetésre került, és az ennek során megfogalmazódott vélemények a következő napokban a véglegesítések során beépítésre is kerülnek.

Kedves Képviselőtársaim! Végezetül, örök optimista lévén mindig bíztam abban, hogy az acsarkodó politikának vége lesz holnap, bíztam abban, hogy talán a választások időszaka vagy annak lezárulta meghozza ezt - bíztam ebben, de ez nem történt meg. Bíztam abban, hogy az ünnepek meghozzák ezt az alkalmat és ez befejeződik.

És most végezetül bízom abban, mivel idáig ez elmaradt, hogy az ország előtt álló legfontosabb témakörök vitájában, akár a költségvetés vagy akár az európai uniós fejlesztési források felhasználása tekintetében, ennek keretében ez megtörténik. Mert higgyenek abban, hogy ha ezt meg tudjuk valósítani, akkor azt igazából Magyarország érdekében tesszük.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Hoffmann Rózsa képviselő asszony, a KDNP képviselője.

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az jó, hogyha bízunk abban, hogy vége az acsarkodó politikának.

Én ugyan a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője és politikusa vagyok, mégsem tudom szó nélkül hagyni az elhangzott valótlanságot, és ezért kértem szót. Varju László képviselőtársam a bevezető mondataiban azt mondta, hogy Orbán Viktor 38,5 percen keresztül kommunistázott. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Igen!) Én itt voltam tegnap a megnyitáson, és hallgattam a beszédét, ebben kommunistázás nem volt. (Varju László: Na!)

A másik pedig, hogy én magam nagyon rossz néven veszem, amikor az önöknek nem tetsző, felszólaló ellenzéki képviselőket olyan jelzőkkel minősítik, mint az elhangzottakban, ahol Mekk Eleknek és hasonlóknak neveztek. Kedves Képviselőtársam! Hogyha ön bízik az acsarkodó politika megszüntetésében, akkor tisztelettel kérem Önt, hogy tartózkodjék az ilyen általánosító megjegyzésektől. Ha valaki konkrétan valótlanságot vagy önnek nem tetsző gondolatot mond, akkor azt nevezze néven, de én magam kikérem magamnak az ilyen általánosításokat.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kellemes őszi napról beszélt az előttem szóló képviselő. Úgy gondolom, amit viszont a parlament tárgyal, az annál kellemetlenebb. S különösen úgy lesz kellemetlen, hogyha a szocialista és a szabad demokrata képviselők folytatják azt a bevált gyakorlatukat, hogy ha nem tudnak mit mondani egy adott témáról, akkor emlegesd Orbán Viktort, emlegesd a Fideszt, fogjál rá mindent, hibáztasd az előző meg az azt megelőző kormányt, és akkor az ország sorsa rendbe jön.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint kiderült, Balatonőszöd óta tudjuk, hogy ez sajnos nem így van. Valóban jó lenne inkább az ország gondjaival, problémáival foglalkozni. A 2007. évi költségvetés mindenképpen jó alkalom lett volna arra, hogy az ország valóban egy jó irányba induljon.

Én úgy gondolom, hogy mielőtt a mai napot elkezdjük, és hosszasan fogunk tárgyalni az előttünk lévő törvényjavaslatokról, mindenképpen át kell venni, hogy milyen gazdasági és milyen politikai helyzetben van ma Magyarország. A gazdasági helyzetet mindannyian ismerjük, hiszen tudjuk, hogy az Európai Unióban a költségvetés hiánya Magyarországon a legnagyobb. Tudjuk, hogy az Európai Unió gyámság alá vette Magyarországot, és lényegében, hogyha nincs az Almunia nevű szocialista politikus az Európai Unióban, akkor bizony Magyarország gazdasági értelemben és költségvetési értelemben az Európai Unió előtt már rég megbukott volna és összeomlott volna. Neki köszönhető az, hogy az ország még egy lehetőséget kapott a konvergenciaprogram fél évvel való elhalasztásával. Ez az a bizonyos: "Ferinek kellett szólni, hogy kapjunk még haladékot, hogy összekapjuk magunkat, és csináljunk egy jó gazdasági programot." Ez a helyzet.

De hogyha a makromutatókat elemezzük, bizony siralmas helyzetben van az ország. A jövő évben a gazdasági növekedés mértéke most már az európai uniós átlag alá fog csökkenni, hiszen a költségvetés 2,2 százalékot tervez a gazdasági növekedés tekintetében. Ez majdnem feleakkora, mint ami ebben az évben várható, a 4 százalék körüli eredmény. Ha az inflációt tekintjük, még siralmasabb a helyzet, hiszen a jövő évben várhatóan 7 százalék körül lesz az infláció. Természetes, hogy a költségvetés, a kormányzat ettől egy kicsit optimistább, és csak 6 százalék fölé tervezi az infláció mértékét.

A lényeg arról szól, hogyha a szocialisták elkezdenek kormányozni egy ciklusban, lásd ezt Bokros Lajos idején, lásd Medgyessy Péter idején, lásd Gyurcsány Ferenc idején, akkor az infláció mindig megugrik, a duplájára emelkedik, aminek az árát lényegében a magyar lakosság fogja megfizetni.

Hogyha a munkanélküliségi rátát és a munkanélküliek számát tekintjük, akkor ki kell hogy mondjuk, hogy a 2007-es költségvetés a munkanélküliség költségvetése. Beismerten növekedni fog mind százalékos mértékben, mind pedig létszámban a munkanélküliek száma a 2007-es évben.

Ha az adóterhelést tekintjük, akkor pedig egyszerűen elképesztően siralmas a helyzet, hiszen tudjuk, hogy a 2006-ban, júliusban már elfogadott adótörvények hatására, illetve az előttünk álló adótörvénycsomag hatására lényegesen növekedni fog az adóterhelés Magyarországon. A járulékokkal összevetve az Európai Unióban a legtöbb adót fogják fizetni, és már most is fizetik a magyar vállalkozások és a magyar családok.

Hogyha az államadósságot tekintjük, akkor még siralmasabb a helyzet, hiszen láthatjuk, tudhatjuk, a nagy beismeréseket követően most már kiderült, hogy Magyarországon az elmúlt években a legdinamikusabban növekedett az államadósság mértéke. És ami nagyon fájdalmas, hogy a 2007-es költségvetés az adóterhelés jelentős növekedése mellett mégis az adósságállomány jelentős növelését fogja tervezni.

Ez azt fogja jelenteni, hogy még 2010 után is 70 százalék fölötti magyar államadósság várható. Tudjuk jól, ahhoz, hogy az eurót Magyarországon bevezethessük, a GDP 60 százaléka lehet az államadósság mértéke. Fogalma sincs a magyar kormánynak arról - s ebben is rekordot tartunk -, hogy mikor fogja Magyarország az eurót bevezetni.

(8.20)

S hogy milyen a politikai helyzet? Egyszerűen szólva furcsa, érdekes, elgondolkodtató. Az a politikai helyzet a kormány tevékenysége következtében, hogy Magyarországon a legnagyobb a hiány, itt lesz a legkisebb a gazdasági növekedés, itt a legnagyobb az infláció, dinamikusan nő a munkanélküliség, Magyarországon nő a legnagyobb mértékben az államadósság, Magyarországon nő az adóterhelés és a jövedelemkoncentráció az Európai Unióban a legjelentősebb mértékben. Ne higgye senki, hogy a lakosságra ez nincs hatással, majd azt is ki fogom fejteni, hogy milyen hatással van. De a politikusok, a kormány lehetőséget kapott a magyar társadalomtól, a magyar szavazóktól arra, hogy azt mondhassa, e hibák elkövetése után újra kiállhatok az emberek elé és mondhatom azt, hogy az ország sorsát én majd rendbe fogom tenni.

Gyurcsány Ferenc, Kóka János és Veres János az elmúlt év őszén azt mondták, hogy adócsökkentési programot fogadjon el az Országgyűlés öt évre, ez év nyarán pedig ugyanők drasztikus adóemelési programot terjesztettek az Országgyűlés elé, és el is fogadtatták azt az országgyűlési képviselőkkel. Az a gazdasági miniszter, aki még dübörgő gazdaságról és irigy európai országokról beszélt, ma beismeri, hogy nem mondott igazat, félrevezette a magyar közvéleményt, bocsánatot kért. Szinte hetente kér bocsánatot a Tudományos Akadémia vagy a gazdaság szereplőitől, és elmondja, hogy nem mondott igazat.

Magyarországon olyasmi történt, ami egy egészségesen működő demokráciában nem történhetne meg: a kormányfő és a pénzügyminiszter olyan költségvetést terjesztett az Országgyűlés elé, amely teljesíthetetlen. S ennek bizonyítékát is adta, hiszen tudni kell, hogy amikor lezárjuk a 2007-es költségvetés általános vitáját, az Országgyűlés el fogja kezdeni tárgyalni a 2006-os költségvetés módosítását. Úgy gondolom, az ez évi költségvetésnek meg kellene alapoznia a 2007-es költségvetési számokat. Látszik, hogy magabiztos a kormány, mert el sem tudja képzelni, hogy a 2006-os költségvetéshez benyújtott módosítási javaslaton az Országgyűlés módosítson, vagy - ne adj' isten - ne fogadja el. Mert ha az ezután tárgyalandó ez évi költségvetési törvényjavaslat-módosítást az Országgyűlés nem fogadná el vagy módosítana rajta, akkor teljesen más számok alapján kellene a 2007-es költségvetést megtervezni.

Fordítva ülünk a lovon! Előbb le kellene zárni a 2006. évi költségvetési folyamatokat, és utána kellene elkezdeni beszélni arról, hogy mi lesz 2007-ben. Most éppen hogy le fogjuk zárni a 2007-es költségvetés általános vitáját, és utána át fogunk térni a 2006-os költségvetés módosítására, amelyben olyan módosítások vannak, mint például 200 milliárdot kivenni az emberek és a vállalkozások zsebéből szeptember 1-jétől december 31-ig. Ezt tartalmazza a 2006. évi költségvetés módosítása.

Mivel pénzügyminiszter úr csóválja a fejét, viszek neki egy példányt, és javaslom, hogy olvassa el. De el is mondom, hogy melyek ezek: evából 47,5 milliárd még ebben az évben, áfából 39 milliárd, jövedéki adóból 48 milliárd, különadóból - szolidaritási adóból - még ebben az évben 40 milliárd, eddig ez összesen 174 milliárd, az egészségügyi hozzájárulás 2 százalékkal való növeléséből 20 milliárd és a tételes egészségügyi hozzájárulás nem eltörléséből további 10 milliárd. Ez így összesen több mint 200 milliárd forint. A probléma az, hogy ezek az intézkedések, a törvény 2007-ben egész évben hatni fog. Ez azt jelenti, hogy a 2006. évi törvényjavaslat alapján - rá is tüsszentett a pénzügyminiszter úr, tehát igaz -, ha négy hónap alatt 200 milliárd forint jön be, akkor ezen intézkedések után 2007-ben egész évben 600 milliárd forintot fognak az emberek zsebéből kivenni. S ha január 1-jén hatályba fog lépni egy újabb 1 százalékos egészségügyi hozzájárulás-emelés, az havonta 10 milliárd forint, éves viszonylatban pedig további mintegy 100 millió forint többletbevételt jelent az államkasszának. Ez így összesen közel 700 milliárd forint, amit az emberek zsebéből ki fognak venni a következő évben.

Nagyon nagy áldozatai vannak a 2007-es költségvetésnek. Nézzük meg, hogy kik a legnagyobb áldozatai: a legnagyobb áldozatai a közszférában dolgozók, azok a közszférában dolgozó közalkalmazottak és köztisztviselők, akik senki másra nem számíthatnak, mint az államra, lényegében csak a kormányra. Az a 800 ezer ember a szocialista-szabad demokrata kormányra most nem számíthat. Évek óta bizonytalanság van a tekintetben, hogy kit fognak elküldeni, ráadásul a kormány ezt még megfejelte azzal, hogy növelte az egészségügyi hozzájárulás mértékét, és csökkentette a nettó fizetésüket. Tisztelt Országgyűlés! Tudomásul kell venni, hogy a szocialista és szabad demokrata kormány cserbenhagyta a közszférában dolgozókat, hiszen azzal, hogy 2007-ben egyetlen forintot sem emel a fizetésükön és a közel 7 százalékos inflációból semmit nem fog korrigálni, emellett még csökkentette is a nettó fizetésüket. Ilyen a rendszerváltás óta Magyarországon a közszférában még nem fordult elő. Nem fordult elő!

Az oktatási szakemberek majd el fogják mondani, hogy az óraszámemeléssel hány pedagógus álláshelye fog megszűnni. Ismerjük az egészségügyben folyamatban lévő változásokat. Ha minden igaz, ma megtudhatjuk, hogy mely városokban hány kórházi ágy fog megszűnni, ez hány egészségügyi dolgozó munkahelyének a megszűnését fogja jelenteni, hány embernek fogja azt jelenteni, hogy nem ötven, hanem nyolcvan-száz kilométerre kell utaznia, ha kórházi kezelésre szorul.

De átverte a kormány a családokat is. A 700 forintos családipótlék-emeléssel ne tessenek hencegni! Ha egy gyermek szülei bruttó 100-100 ezer forintot keresnek, az egészségügyi hozzájárulás és a munkavállalói járulék emelésével ennek a családnak a zsebéből egy hónap alatt havi 5 ezer forintot vesznek ki, és ha két gyermekük van, akkor a családi pótlékkal 1400 forintot próbálnak korrigálni. S akkor még nem beszéltem az áremelkedésről, az áfakulcsok emeléséről.

Tisztelt kormánypárti képviselők, gondolkodjanak el azon, hogy mit műveltek az elmúlt négy évben, és ezért milyen áldozatot várnak el a magyar társadalomtól, a magyar családoktól, a magyar vállalkozásoktól, a közszférában, az egészségügyben és az oktatásügyben dolgozóktól. Ilyen áldozatot semmilyen rossz kormányzás nem követelhet meg a Magyarországon élő emberektől. Azt kérem önöktől, gondolják át ezt a költségvetést, és amit lehet, módosító javaslatokkal közösen próbáljunk meg segíteni rajta, mert a jelenlegi költségvetés nem más, mint ugrás a sötétbe, ugrás egy nagy verembe, aminek nem tudjuk, hogy mi lesz a következménye. Ilyen áldozatot nem kérhetnek, nem várhatnak el a Magyarországon élő tízmillió embertől semmilyen célkitűzéssel.

Az, hogy a költségvetés egyensúlyát rendbe kell hozni, és hogy az európai uniós pénzeket igénybe tudjuk venni, nem lehet cél, nem lehet meghatározott követelmény, ezért az emberek milliói nem élhetnek Magyarországon rosszabbul. Albániában és Szerbiában emelkedik az életszínvonal. Uraim, Magyarország európai uniós csatlakozása után két és fél évvel önök azt mondják, hogy a magyar embereknek rosszabbul kell élniük ahhoz, hogy az Európai Unió tagjai lehessenek. Ez Magyarország számára elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(8.30)

ELNÖK: Veres János pénzügyminiszter úr kétperces hozzászólásra jelentkezett.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Miután Tállai képviselő úr elég sok valótlanságot mondott el hozzászólásában, azt gondolom, ezek közül legalább néhányat érdemes itt korrigálni.

Elsőként: képviselő úr, ha ön európai uniós összehasonlításokról beszél, akkor legalább valótlanságokat ne mondjon e vonatkozásban! Amikor azt mondja, hogy Magyarországon a legmagasabb az adóterhelés, akkor ön is tudja, hogy nem mond valóságot. Számos országa van az Európai Uniónak, én csak egyet mondok most itt, azért, hogy ne legyen nagy vita közöttünk: Svédország, ahol számottevően magasabb az átlagos adóterhelés, mint Magyarországon, nem egy százalékponttal, nem kettővel, hanem sokkal többel.

Ezenkívül, képviselő úr, jó, ha azt is figyelembe veszi, hogy az átlagos adóterhelés Magyarországon ezek után a változások után, amit 2006-ban elfogadtunk, nem lesz magasabb, mint amikor ön államtitkár volt itt Magyarországon, azaz 2001-ben amennyi volt az átlagos adóterhelés, mértékre pontosan ugyanakkora adóterhelés lesz Magyarországon. Ugyanis az történik, hogy amit 2002., 2003., 2004. években csökkentettünk az átlagos adóterhelésen, ennek kerül a korrigálására sor 2006-ban. Éppen ezért tévedés, amit ön mondott. Jóhiszemű tévedésnek tekintem, amit mondott, és nem rosszindulatú politikai megfontolásból mondott szövegnek.

Amikor évenkénti költségvetés-módosításokról beszélünk - a parlamenti bizottságban ezt megbeszéltük, sajnálom, hogy képviselő úr nem emlékszik rá -, pontosan elmondtam azt, hogy nem volt olyan éve az önök kormányzásának, de a mi kormányzásunknak sem volt olyan éve, amikor ne került volna sor az adott évi költségvetés módosítására. Most is ez történik, a 2006-os költségvetés módosítására benyújtott javaslatot a parlament ismeri, meg fogja tárgyalni, és el fogja dönteni, hogy milyen módon fogja azt elfogadni.

Végezetül: ne becsmérelje le a 700 forintos családipótlék-növelést, ez pont 700 forinttal több annál, mint amit az önök kormányzása idején bármelyik évben adtak a családi pótlékba.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Tállai András jelentkezett kétperces hozzászólásra, megadom a szót.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, hogy pénzügyminiszter úr reagált a felszólalásomra, de bevallom őszintén, hogy egy kicsit tartalmasabb és átfogóbb hozzászólást reméltem Magyarország pénzügyminiszterétől, mert a negyedórás felszólalásomban elég komoly állításokat tettem, amelyek közül egyetlenegyet sem sikerült... (Kuncze Gábor: Ááá!) Elnök úr, a Kuncze úrnak nem lehetne vizet küldeni? Mert úgy látom, hogy nem nagyon kap levegőt, és ezért ordibál a parlamentben, kiabál az ellenzéki képviselőknek.

Nos, Svédországot felhozni példának Magyarországgal szemben, hogy ott magasabb az adóterhelés - miniszter úr, ezt komolyan gondolta? Hasonlítsuk már össze a svédországi életszínvonalat, hasonlítsuk össze a svédországi jövedelmeket, és csak a tegnapi meg tegnapelőtti nap hírét, hogy hogyan lehet az, hogy Magyarországról magyar emberek éppen Svédországba vágyakoznak annak reményében, hogy ott jobban fognak tudni élni, mint Magyarországon! Miniszter úr, ez nagyon-nagyon rossz példa volt! És ha ön elégedett ezek után a magyar adóterheléssel, amit például nyáron öntöttek a vállalkozók nyakába, az pedig egyszerűen elképesztő!

Arra pedig nem reagált, miért szükséges Magyarországon, hogy a közszférában az emberek kevesebbet keressenek, mint mondjuk, augusztusban kerestek, miért a közszféra az áldozata az önök rossz kormányzásának. Mert a közszférában elbocsátások vannak és csökkenő nettó fizetés. Tehát nemhogy fizetésemelést kapnának, hanem sokkal kevesebb lesz a fizetésük.

A költségvetés módosításáról pedig csak annyit: való igaz, hogy minden kormány módosított a költségvetésen, csak tudja, mi a nagy különbség, miniszter úr? Hogy eddig a költségvetési hiány mértéke nem módosult. Az önök esetében a 2006. évi költségvetési hiány pedig több mint 30 százalékkal növekszik, a társadalombiztosítási alapok hiánya pedig ötszörösére fog növekedni. Ön erről a költségvetés-módosításról akarja azt mondani, hogy ez jó az országnak? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

ELNÖK: A viszontválasz viszontválasza következik, Veres János pénzügyminiszter urat illeti a szó.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tállai Képviselő Úr! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Igaza van.) A második részében a hozzászólásának megint azt követte, amit eddig szokott: beszél egy dologról, nevezetesen, hogy a társadalombiztosítási költségvetés hiánya mennyivel növekszik - mondja akkor ki azt is, hogy miért! Miért növekszik ennyivel? Azért, mert számottevően magasabb nyugdíjkiadásokat fizetünk ki, mint ami eredetileg tervezve volt. Azért, mert Magyarországon növekedtek a nyugdíjak ahhoz képest, mint ami egy évvel ezelőtt az elfogadott költségvetésben szerepelt. Tehát többet kapnak a nyugdíjasok, többet kapnak a szociális ellátásban részesülők, ezért nő a nyugdíjrendszer hiánya, nő az az összeg, amit nem a befizetésekből fedezünk, hanem abból fedezünk, amit adóbevételből a költségvetés átcsoportosít a nyugdíjrendszerben. Tehát amikor önt ezt egy negatív folyamatként állítja be, akkor tegye legalább mellé azt is, hogy igen, ez annak a következménye, hogy az embereknek többet adunk oda; annak a következménye, hogy többet fizetünk ki az egészségügyi ellátásért, mint amit beszedünk az egészségügyi ellátás fedezeteként Magyarországon. És a költségvetés kiegészíti ezeket a bevételeket, hogy ki tudjuk fizetni azt, amit kifizetünk az egészségügyi ellátásért.

Ha már a képviselő úr szóba hozta ezt a svédországi példát: képviselő úr, mi történik Svédország esetében az ön példájában? Bizonyos magyarországi családok valakiknek a javaslatára úgy gondolták, hogy azért, mert Svédországban még december 31-éig, ha kérelmezik, akkor kapnak egy hónapra annyi pénzt, mint adott esetben itt Magyarországon több mint egyévi jövedelmük, ezért elindulnak Svédország felé. Nem politikai okokból, hanem azért, mert a svéd rendszer olyan, hogy akkora svéd koronában kifejezett segélyt tudnak egy hónapban kapni, amit nem biztos, hogy Magyarországon egy éven belül el tudnak érni jövedelemként ezek a családok. Nehogy úgy állítsa már be, hogy ez egy pozitív folyamat! Nehogy úgy állítsa már be, hogy ezek az emberek nem valakiknek a félrevezető tanácsa alapján teszik mindezt, hiszen ma már tudjuk, hogy kinn mindezt nem fogják megkapni természetesen.

És még egyszer mondanám: az adóterhelés most annyi, mint ami az ön időszakában volt. Remélem, hogy ezt nem tudja megcáfolni.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Soltész Miklós képviselő úr, a KDNP részéről.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Pénzügyminiszter Úr! Két példát hadd mondjak önnek, az egyik: ha önök komolyan gondolják azt, hogy 700 forint segít a családokon gyerekenként családipótlék-emelésben, számolja már ki, legyen szíves, a nagy apparátusával együtt, hogy mit jelent ez a családoknak a jövő évben! Havonta egy átlagos családnak gyes-, illetve családipótlék-emeléssel adnak 3 ezer forintot, míg a vizitdíjjal, az adó-, a járulékemeléssel elvesznek 15-20 ezer forintot havonta. Mit jelent ez évente önök szerint? Legalább 150-200 ezer forint veszteség családonként. Ne haragudjon, pénzügyminiszter úr, ha egy családra nem tudja kiszámolni ezt, akkor hogyan akar egy országot vezetni, hogy akar egy országnak költségvetést nyújtani, úgy, hogy az még jó is legyen?

Ami a nyugdíjakat és a nyugdíjasokat illeti, pénzügyminiszter úr: önök nem kegyet gyakorolnak, amikor a nyugdíjasoknak odaadják azt, ami jár nekik; befizették, évtizedeken keresztül befizették! És amikor a nyugdíjkassza hiányáról beszélünk, akkor nézzék meg, hogy a kötelezően befizetendő magánnyugdíjpénztárak miatt mekkora kiesés éri az államot! Tegnap én már megmutattam önöknek ezt a táblázatot (Felmutatja.), idén csak 240 milliárd a kiesés, jövőre 300 milliárd a kiesés, öt év múlva, 2010-ben pedig 400 milliárd forint lesz a kiesés. Ezt a hatalmas összeget mennyi támogatásra lehetne használni, nyugdíjasoknak, nagycsaládosoknak, gázár-kompenzációra, mindenre! Erről beszéljünk, ne a maszatolásról, kérem!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Tállai András képviselő urat illeti a szó.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Miniszter úr, én azt tudom, hogy 2001-ben a társasági adó mértéke nem volt 20 százalék, mint most. 2001-ben nem akart házipénztáradót bevezetni az akkori kormány. 2001-ben a három évvel ezelőttihez képest 10 százalékkal csökkent a társadalombiztosítási járulék mértéke - egyébként most is 29 százalék, mint az Orbán-kormány idején volt. 2001-ben a jövedéki adó mértéke nem volt ilyen nagyságú, mint most, és 2001-ben sem a szolgáltatások, sem pedig az élelmiszerek áfája nem volt 20 százalék, hanem 12 százalék volt. Ennyit az adóterhelésről.

Ami pedig a 2006-os költségvetést illeti: miniszter úr, nem tudja, hogy saját maga mit terjesztett az Országgyűlés elé! Az általános indokolásban, amikor azt indokolja, hogy az egészségügy kiadása 130 milliárddal lett több, mint ahogy azt eredetileg tervezték - semmi különleges intézkedés nem volt erre vonatkozóan 2006-ban -, és a nyugdíjkiadások is közel ugyanennyivel haladták meg az eredetileg tervezetteket - semmiféle egyedi és különleges nyugdíjemelés nem volt -, akkor ön pontosan bevallja, a következőt mondja az általános indokolásban: "A társadalombiztosítás kiadásai mind a nyugdíj-, mind az egészségügyi ágon érdemben meghaladják az eredetileg tervezett mértéket." Ez a meghaladás 300 milliárd forint.

(8.40)

A miniszter úr nagyon jól tudja, hogy amikor megtervezték a 2006-os költségvetést - és önnek ebben a legnagyobb a felelőssége -, akkor átverték az országot, átverték a közvéleményt, átverték a parlamenti képviselőket, és olyan költségvetést szavaztattak meg az Országgyűléssel, ami egyszerűen hazugság volt. Ezt egyébként, ha ön nem is, a kormányfő, Gyurcsány Ferenc már beismerte.

Tisztelettel kérem, hogy ön is így álljon ehhez a kérdéshez, olyan irányban legyen szíves elvinni a vitát, most már bevallja ön is a valóságot és az igazságot, és megpróbál elnézést kérni a magyar közvéleménytől. Ilyen irányba legyen szíves elvinni a vitát, és ne még mindig az akkori hazugságairól kezdje meggyőzni a parlamenti képviselőket és a nyilvánosságot. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Veres János pénzügyminiszter úr.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Magyarországon 2,3 százalékkal csökkent az átlagos adóterhelés 2001 és 2006 között. (Tállai András: Az adó, az meg nőtt! A terhelés csökkent, az adó, az meg nőtt! - Dr. Veres János az elnök felé:) Vizet legyen szíves és szót küldeni Tállai Andrásnak, ha ennyire kiabál! Köszönöm szépen.

Tehát a tényt, úgy gondolom, nem vitatja el senki, ön se vitassa el. Még egyszer állítom, hogy 2001-2007 között semmi más nem történik, mint amit az imént én elmondtam. A másik pedig, ha ön bárkit itt hazugsággal vádol, közben nézzen ön a tükörbe, azt tudom önnek mondani. Még egyszer kijelentem - és ezzel nem kívánok tovább foglalkozni, mert azt gondolom, nincs értelme ilyenfajta vitában önnel részt venni -, hogy egyetlenegy tényszámot illetően soha nem volt valótlan adattal dolga, ön se tudott sohasem ilyen adatot megcáfolni. Még egyszer kijelentem, hogy 2006-ban nyugdíjasoknak, szociális ellátásra és egészségügyi ellátásra fizettünk ki a költségvetésből több mint 100 milliárd forinttal többet. Igen, emiatt magasabb a költségvetés kiadási tétele, magasabb a költségvetés hiánya. Ha ön ezt sajnálja, és úgy gondolja, hogy rossz helyre lett kifizetve, vegye vissza onnan, ahonnan ki lett véve.

Még egyszer azt mondom Soltész képviselő úrnak, hogy lehet, hogy ön nem ért azzal egyet, hogy mi növeljük a családi pótlékot. Önök nem növelték, önöknek ez volt a politikája. A 700 forint pontosan 700-zal több annál, mint amivel önök növelték annak idején a családi pótlékot, négy éven keresztül. Nem egyik évről a másik évre - négy éven keresztül! Látszik, hogy ezt most sem tartják helyesnek, hogy mi növeljük. Vegyék el, ha tudják, szavazzanak majd másként a költségvetési vitában, önök ezt megtehetik minden további nélkül.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ugyan nem szeretnék büfészolgáltatást bevezetni, de Tállai András már kapott egy pohár vizet. Kér-e még esetleg valaki? (Derültség. - Dr. Katona Béla: Kevés volt!) Esetleg pénzügyminiszter úr? (Jelzésre:) Nem. Jó, akkor menjünk tovább. (Dr. Veres János: Az elnöknek talán!)

Még kétperces hozzászólások következnek. Tállai András képviselőt illeti a szó.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): A miniszter úrtól azt szeretném megkérdezni, hogy ott volt-e Balatonőszödön, amikor a kormányfő ezt az ominózus beszédét elmondta. Úgy tudom, hogy ott volt, mert fel is szólalt. A felszólalása viszont nem tartalmazta azt, hogy kikéri magának, hogy a saját miniszterelnöke így beszél. A saját miniszterelnöke pedig azt mondta, hogy hazudtunk másfél évig, nem kormányoztunk, és trükkök százát csináltuk a költségvetésben, amiről önöknek - az ott ülő szocialista képviselőknek mondta - nem kell tudni semmit.

Tehát, igen tisztelt miniszter úr, az, hogy az ön személyisége elviseli azt, hogy így átveri a magyar társadalmat ilyen költségvetésekkel és ilyen adótörvényekkel, és utána ön tovább tudja folytatni a miniszterséget, legyen az ön politikai munkásságának a része. És legyen szíves ne másokat vádoljon azzal, amit ön követett el, tehát a hazugsággal! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A kétperces hozzászólásoknak jelenleg és most a végére értünk, úgyhogy megadom a szót Kóka János miniszter úrnak; őt majd Hoffmann Rózsa követi, a KDNP-frakcióból.

DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor készültem a mai költségvetési hozzászólásomra, akkor az volt az érzésem, hogy még mielőtt költségvetésről beszélünk, egy paradoxonra fel kell hívjam a figyelmet, és az utóbbi percekben, amikor a kormányzati költségvetési reálpolitika és az ellenzéki populizmus párharcának lehettünk tanúi, akkor ez a meggyőződésem csak erősödött.

Arról van ugyanis szó, hogy valahogyan a magyar politikának fel kellene dolgoznia azt a kérdést, hogyan alakult ki az elmúlt hat évben az a mostanra 10 százalékra rúgó költségvetési hiány, amelynek az eredményeképpen a konvergenciaprogramot le kell futtatnunk, amelynek az eredményeképpen olyan költségvetést kell elfogadnunk - nemcsak 2007-ben, hanem 2008-ban is -, amely a fejlesztések mellett a konvergenciára, a stabilitásra, a takarékosságra hívja fel a figyelmet.

Arról van szó ugyanis, hogy az elmúlt hat évben azok a politikai döntések, amelyekre nézve a felelősség nyilvánvalóan közös, hiszen volt bennük ugyanúgy a költségvetést túlterhelő lakástámogatás, volt bennük közalkalmazotti béremelés, volt bennük 13. havi nyugdíj, volt nagyon sok olyan szociális döntés, amely ezermilliárdokat transzferált Magyarországon az oly sokat emlegetett emberek felé; nos, hogy hogyan lehet kijönni abból a helyzetből, hogy túlköltött a költségvetés az elmúlt hat évben, hogy ezt a pénzt, amit önök folyamatosan számon kérnek a kormányon, számon kérnek az előző kormányon, és legbelül valószínűleg számon kérnek saját magukon is, hogyan lehet visszavinni egy olyan szintre, ami elfogadható, finanszírozható, és biztosítja a költségvetés stabilitását.

Ezzel szemben az ellenzék ugyanabban a mondatban fogalmazza meg a kritikáit az elmúlt hat év osztogató politikájával szemben, és teszi megkérdőjelezhetővé, nagyon erősen bírálja azokat a kormányzati politikákat, amelyek ebben a rendszerben szeretnének rendet tenni. Nem lehet ezt csinálni. Ki fog derülni valahol az igazság, ha már a költségvetési vita előtt nem folytattuk le azt a vitát, hogy Magyarországon a költségvetési egyensúlytalansághoz mi vezetett; hogy az elmúlt években hogyan társult egy jól működő, dinamikusan növekedő reálgazdasági szféra mellé egy olyan folyamatos költségvetési teher, amelynek a gazdaság dinamikus növekedése sem tudott megfelelő ellensúlyt adni. A gazdaság dinamikus növekedése ellenére megtermelte a költségvetés ezeket a terheket. Közösen költöttük el tehát ezeket a pénzeket, az összes jövedelemtulajdonosnak közösen kell tehát megtalálni annak a módját, hogyan lehet helyreállítani az egyensúlyt.

Tállai képviselő úr hozzászólásaiban több ízben átírta az Európai Unió statisztikáit, a konvergenciaprogram számait, és hozzászólásainak a csúcspontja az volt, amikor a pénzügyminiszter tüsszentésével látta igazoltnak a saját eszmefuttatását. (Dr. Veres János nevet.) Szabadjon ebben a hangulati környezetben mégis a 2007-es költségvetéssel foglalkozni, hiszen azért gyűltünk valójában itt ma össze.

Egy ország életében vitathatatlanul a költségvetés a legfontosabb politikai cselekedet. A 2007-es költségvetés üzenetét mindenki igyekszik valahogyan megfogalmazni. Az ellenzék nyilván a kiábrándultság költségvetéséről beszél, a kormányoldal a nyílt, őszinte szembenézés költségvetéséről beszél. Én szeretnék ajánlani egy újabb jellemzőt, azt gondolom ugyanis, hogy ez a költségvetés a nagykorúság költségvetése. Hatesztendőnyi késlekedés, halogatás után most rákényszerül a politika, hogy nagykorúvá váljon, és nagykorúnak tekintse az ország lakóit. Nagykorúvá válni annyit jelent, mint felelősségteljesebbnek lenni és belátni, nem költhetünk többet, mint amennyink van. Tudjuk, hogy ezeknek a megszorításoknak senki nem örül; annak sem, hogy a megszokott kedvezményekről, automatikusnak gondolt támogatásokról kell lemondanunk. De beszéljünk őszintén: a 2007-es év erről is szól. De ha már így történik, akkor legalább hozzuk ki a lehető legjobbat ebből. A gazdasági kényszer egyben lehetőség is, esély arra, hogy felszámoljuk az ingyenesség hamis illúzióját. Csak így válhat a politika nagykorúvá.

Mire is gondolok a kiskorúság, nagykorúság kérdéseinél? Egy kiskorúnak nézett országban az egyik oldal azt mondja: a kormány duplájára fogja emelni a gáz árát, a másik pedig azt: nem lesz gázáremelés. Egy nagykorú társadalomban, tisztelt hölgyeim és uraim, az emberek kinevetik mindkét oldalt. Pontosan tudják, hogy nem a kormány emeli fel a gáz árát, hanem a piac, valahol a világnak tőlünk nagyon távoli szegletében. Tudják, hogy az értelmes vita nem erről szól, hanem arról, hogy ki fizessen többet a gázért: a fogyasztó vagy minden adófizető.

(8.50)

Őszinte vita legfeljebb arról szólhat, hogy az állam kiknek fizessen a gázért az adófizetők pénzéből, és kik azok, akiknek bizony meg kell fizetniük a teljes gázárat. E belátás után is marad még elég vitatkoznivaló. Lehetünk baloldalibbak, és mondhatjuk, hogy az adófizetőkre háruljon több teher azért, hogy a fogyasztóknak minél nagyobb része kaphasson kedvezményes áron gázt. És lehetünk liberálisabbak, és mondhatjuk, hogy a gázért elsősorban lehetőleg a fogyasztói fizessenek, és az állam csak a leginkább rászorulók helyett fizessen a közösből. Ez sem könnyű vita, de értelmes vita, ahol végül kompromisszumokat lehet kötni. Úgy is mondhatnám, ez nagykorúak között folyó vita.

Az országnak ilyen értelmes vitákra lenne szüksége, de ehhez a politikának szakítania kell a kiskorú gügyögéssel, és felnőttnek kellene néznie az embereket. Erre a váltásra kínál esélyt a 2007. évi költségvetés. Újra kell fogalmaznunk, hogy mi az állami gondoskodás és az öngondoskodás helyes aránya. Minden esetben feltesszük azt a kérdést, hogy meddig terjedjen az állam gondoskodása, és hol kezdődjék az egyén felelőssége, az öngondoskodás. És nem tagadjuk el, hogy ez egyet jelent a nagyvonalú és sokszor felelőtlen támogatások fokozatos leépítésével.

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 983 milliárd forinttal gazdálkodik jövőre. Ez az összeg egyszerre sok és kevés. Közel százezer forint állampolgáronként. Itt is érdemes szemléletet váltanunk: nem a GKM költ ennyit egy-egy emberre a királyi kasszából, hanem az állampolgárok adnak ennyit a gazdaság, közlekedésfejlesztés, energia, informatika feladataira. Ez a pénz kevés, ha felelőtlenül költjük el, és elegendő, ha világos célok mentén, a közösen elfogadott prioritásokat szem előtt tartva költjük.

A gazdaság- és közlekedésfejlesztés területén öt kiemelt célunk van, erre fordítjuk az adófizetők adófizetőnkénti százezer forintját. Elsősorban növeljük az ország versenyképességét, csökkentjük az államháztartási hiányt, és ennek érdekében liberális reformokat indítunk be. Erősítjük az ország tőkevonzó képességét, továbbra sem állunk le az intenzív infrastruktúra-fejlesztéssel, és erősítjük a liberális piacgazdaság és a valódi, felelős szolidaritás legjobb gyakorlatait. Ezeknek a céloknak az eléréséhez világos program vezet, ennek végrehajtását tekintem 2007-ben a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium első számú feladatának.

Gazdaságfejlesztési programunk lényege a kis- és középvállalkozások verseny- és foglalkoztatási feltételeinek javítása, mert egy felnőttnek tekintett országban evidens, hogy nem az állam, hanem a piac teremt adóbevételt, munkahelyeket. A vissza nem térítendő támogatások, az operatív programok keretében meghirdetett egyes pályázati konstrukciók támogatási intenzitását is figyelembe véve a magánforrásokkal együtt mintegy 2500 milliárd forint beruházás megvalósulásához járulnak hozzá 2007-ben. A pénzügyi programok, garancia-, hitel-, tőkeprogramok megvalósítására szánt 150 milliárd forint összesen várhatóan 2200 milliárd forintnyi forrást, a vállalkozók saját forrásaival együtt pedig mintegy 3800 milliárd forint összegű forrást mozgatnak meg fejlesztési célra. Ez jó befektetése az adófizetők pénzének. Ez a fajta vállalkozásfejlesztés nem pénzt osztogat, hanem pénzből még több pénzt csinál.

A kis- és középvállalkozások támogatásában megmarad nagyon sok olyan jól bevált eszköz, amit már most is vállalkozások tízezrei használnak sikerrel. Ilyen például a Széchenyi-kártya. Folytatódik ez a program, jövő évben a támogatottak száma várakozásaink szerint el fogja érni a százezer vállalkozást. Az Új Magyarország gazdaságfejlesztési operatív programban az uniós források lehetővé teszik visszatérítendő támogatásokhoz, valamint finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés megkönnyítésére irányuló programok futtatását.

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a támogatásokon túl komoly hangsúlyt fektet arra, hogy Magyarországon az üzleti klíma, a vállalkozások működéséhez, prosperitásához szükséges gazdálkodási környezet javuljon. A nem fiskális típusú szabályozások módosítására, összehangolására minden bizalmam szerint széles körű gazdasági konszenzus és vélhetőleg valamekkora politikai konszenzus mellett szeretnénk jövőre sikerre vinni a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium "Üzletre hangolva" programját. Ez például egy olyan program, tisztelt ellenzéki képviselők, amelyhez ha csatlakoznának, akkor úgy gondolom, nem vállalnának nagyobb kockázatot a kooperáció szándékával, mint amekkorát, mondjuk, az állam azzal, hogy ezekbe a módosításokba belevág.

Ezenkívül a Magyar Fejlesztési Bank bázisán létrehozzuk a vállalkozók bankját, egyablakos támogatásközvetítő rendszert, ami az európai uniós és nem európai uniós támogatásokat egy központból képes kiosztani a vállalkozásoknak, annak érdekében, hogy ezek a vállalkozások megfelelő finanszírozáshoz jussanak piacra lépésük megkönnyítése érdekében.

Ugyancsak befektetés az adófizetők pénzéből a kutatás-fejlesztés és a tudásgazdaság fejlesztése. A magyar gazdaságnak a tudáson és az innováción alapuló új minőségű fejlődési pályára kell lépnie. Arra fogunk törekedni, hogy Magyarország ne az alacsony bérekkel, hanem továbbra is tudásintenzív és innovációs tevékenységgel a lehető legnagyobb hozzáadott értéket teremtő szinten kapcsolódjon be a világgazdaságba. A magyar gazdaság tartós fejlesztése csak az innovációt ösztönző környezetben valósulhat meg. Ennek érdekében a kormány új középtávú tudománytechnológiai és innovációpolitikai stratégiát fogad el, amelyre azért is szükség van, mert a növekvő innovációs alapköltések, valamint a szintén növekvő, az európai uniós pénzekből kutatás-fejlesztésre fordítandó összegek összessége sok tíz milliárd forintnyi elosztható forrást jelent évente azoknak az egyetemeknek, vállalkozóknak, konzorciumoknak, amelyek Magyarországon a kutatás-fejlesztés és innováció legfőbb letéteményesei.

A kormány innovációpolitikájának köszönhetően a vállalatok jelentős növekedést produkáltak, tavaly 20 százalékkal költöttek többet kutatás-fejlesztésre, mint egy évvel korábban. Ennek a jelentősége rendkívüli, hiszen a teljes K+F ráfordításon belül a vállalatok részesedése 40 százalékra, egészen pontosan 39,4 százalékra nőtt.

Tisztelt ellenzéki Képviselők! Szeretném ezt még egyszer elmondani, mert hátha van egy olyan pont, aminek örülhetünk: a vállalkozások kutatás-fejlesztési ráfordítása folyamatosan nő, 32-33 százalékról most már 40 százaléknál tartunk. Azt mondtuk, hogy Magyarországon a kutatás-fejlesztés és innováció akkor tudja megközelíteni az európai uniós szintet, ha a vállalkozások kutatás-fejlesztési ráfordítását sikerült emelnünk. Ez egy tudatos kormányzati gazdaságpolitika eredménye. A jövő évi költségvetésben szintén visszaköszönnek ennek bizonyos elemei, mert tudatosan döntöttünk úgy, hogy olyan adóintézkedéseket vezetünk be, amelyek a kutatás-fejlesztést, innovációt támogatják.

A magyar gazdaság, illetve a kormány innovációpolitikájának köszönhetően tehát a GDP-arányos K+F ráfordítás 2005-ben 0,95 százalékra nőtt, elérte a 208 milliárd forintot. Egyik legfontosabb célunknak azt tekintem, hogy a vállalatok magyarországi K+F ráfordítása 2010-re a jelenlegi arányokat megfordítva legalább kétszerese legyen az állami ráfordításoknak, és ezek együttesen haladják meg a GDP 1,8 százalékát.

A tudásgazdaság területén szintén nem az állami voluntarizmust, a közvetlen beavatkozást tartjuk megfelelőnek. Nem gondolom azt, hogy az államnak kell eldöntenie, hogy egy globalizált piacgazdaságban a tudástársadalom világszintű térnyerésében melyek volnának azok az eszközök, amelyekkel költségvetési forrásból erőteljesen segíteni kell a különféle informatikai projektek kormányzati futtatásával a tudásgazdaság fejlődését. Azt gondolom azonban, hogy egy infokommunikációs technológiák magyarországi fejlődésére vonatkozó fehér könyv publikálása és ennek részletes megvitatása egy közös politikai feladatunk lehetne, és ennek alapján határozhatnánk meg azokat a programokat - felzárkóztató programoktól oktatási programokon át, különféle, az információs eszközökhöz való hozzájutási programokig -, amelyek jelentősen növelhetik Magyarországon a tudásgazdaság intézményrendszerét, a tudásgazdaság szerepét.

(9.00)

A jelentős növekedés a K+F kiadásokban, valamint az a körülmény, hogy Magyarországon elsősorban a magas hozzáadott értékű ágazatok telepednek meg mostanában, azt jelenti, hogy Magyarország elindult, és továbbra is előrefelé tart az információs társadalom pályáján.

Amíg a gazdaságfejlesztés és a kutatás-fejlesztés pénzt hoz az országnak, addig az okos energiapolitikával pénzt lehet megspórolni. Energiapolitikánk a 2007. évben az energiapiaci liberalizáció, az energiahatékonyság, az energiaellátás biztonsága, illetve az alternatív megújuló energiák használatának fokozása körül csoportosul. Az energiatakarékosság ösztönzéséhez az európai uniós társfinanszírozással működő környezeti és energetikai operatív program nyújt segítséget. Ebből a programból támogatjuk a vállalkozások és a közületi intézmények energiatakarékossági beruházásait, melyben kiemelten kívánjuk kezelni a távhőrendszerek korszerűsítését. Magyarországon ma nominál értéken 3-3,5-szer kisebb hatékonysággal használjuk az energiát, mint az Európai Unió átlaga. Ebből a helyzetből csak úgy tudunk kijönni, ha folyamatosan invesztálunk energiahatékonyságba.

A következő tíz-tizenöt évben 20 százalékkal szeretnénk növelni Magyarországon az energiahatékonyságot. Ez csak energiatakarékossági intézkedésekkel oldható meg. A költségvetési javaslatban az energiafelhasználási hatékonyság javítása célelőirányzat kereteként 2 milliárd forint szerepel. Tisztelettel kérem önöket, támogassák azt a tervünket, hogy 2 milliárd forinttal szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy saját finanszírozásként ez a pénz rendelkezésre álljon a háztartásoknak, a lakóépületeknek, hogy lecserélhessék hőközpontjaikat, elavult nyílászáróikat, a hőszigetelésüket javíthassák. Terveink szerint ebből finanszírozva 2007-ben folytatni tudjuk a hagyományos építésű lakások energiatakarékossági beruházásainak ösztönzését is. A korábbi rendszerben kizárólag vissza nem térítendő támogatásokat nyújtottunk, az új elképzelések a vissza nem térítendő támogatást egy nagyon kedvező, a Magyar Fejlesztési Bank által refinanszírozott hitelkonstrukcióval kötik össze. 2007-ben 13-14 ezer hagyományos építésű lakás energiatakarékossági célú felújításához szeretnénk lehetőséget biztosítani.

A negyedik terület a közlekedésfejlesztés. Itt is befektetésről van szó, hiszen az infrastruktúra-elköltés fejlesztésre fordított közpénz, ha jól költjük el, új munkahelyek, gyorsabban elérhető szolgáltatások formájában busásan megtérül. Éppen ezért a költségvetésből tervezett közlekedési fejlesztések közül a legjelentősebb terület továbbra is a közúthálózat fejlesztése. Jövőre önálló költségvetési sor mintegy 210 milliárd forintos keretéből folytatódik a gyorsforgalmi úthálózat építése. 2007-ben 120 kilométer autópályával készülünk el, 187 kilométernyi út építését pedig elkezdjük. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: És a vasút?) Mindezt pedig - külön jó hír - olcsóbban tudjuk tenni, hiszen a verseny szabályainak megváltoztatásával és a technológiai szabályok egyszerűsítésével az utóbbi hónapokban nagyon jelentős megtakarításokat sikerült elérni, olcsóbban épülnek ma Magyarországon autópályák, mint az elmúlt tíz évben bármikor.

Ezenkívül 31 milliárd forintot fordítunk az útpénztár keretéből a nagyrészt már folyamatban lévő, kisebb részt újonnan indított útépítési munkákra. Ezek a beruházások elsősorban a megvalósuló munkahelyteremtő beruházások elérését biztosítják. A két tétel együtt azt jelenti, hogy minden egyes magyar állampolgár 24 ezer forintot fordít jövőre az úthálózat fejlesztésére. Ebből, mondjuk, hathavi autópálya-matricát lehetne vásárolni. Az értelmes vita ezen a területen az lehet, hogy milyen arányban fizessenek az utak tényleges használói, és milyen arányban fizessenek az adófizetők általában. Az útpénztár-előirányzat 2007. évi törvényjavaslata szerint például a közutak esetében 75 milliárd forint a költségvetési támogatás, a várható matricabevétel pedig 32 milliárd forint. Azaz a költségek valamivel több mint harmadát, kevesebb mint felét állják az utakat ténylegesen használók, közel kétharmadát, több mint felét pedig az adófizetők, függetlenül attól, hogy használják az utat vagy sem.

A közlekedésfejlesztés másik kiemelt feladata - hogy az iménti ellenzéki közbekiabálásra is reflektáljak - a vasúti reform továbbvitele. (Moraj az ellenzéki pártok soraiból. - Dr. Latorcai János: Nem volt közbekiabálás! - Ékes József: Milyen közbekiabálás? - Kontur Pál: Hallucinál!) Itt is van lehetőség a felnőtt vitákra. A kérdés itt is az, hogy ki fizessen az utazásért. A vasúti személyszállítási közszolgáltatás a világon mindenütt veszteséges tevékenység, hiszen a jegyárakban a pályaköltségek egésze nem jelenhet meg. Ma Magyarországon minden egyes állampolgár mélyen a zsebébe nyúl, amikor valaki vonatjegyet vásárol. Arról kell tudnunk értelmesen vitatkozni, hogy az állampolgárok tehervállalásának összességében hol a határa.

Valószínűleg a többség egyetért abban, hogy egy jól kihasznált vasútvonal fenntartása van olyan közös érdek, hogy az adófizetők pénzéből kifizessük az utazási költségek jegyáron felüli részét. De minden olyan esetben el kell gondolkoznunk azon, hogy egy olyan vonal esetében, ahol az utazás költségeit az alacsony kihasználtság miatt 90 százalékban, tehát lényegében teljes mértékben az adófizetők állják, nincs-e jobb megoldás a közlekedésre.

A vasúti személyszállítás hiányának finanszírozása már több mint egy évtizede részben állami támogatásból, részben állami kezességvállalás melletti hitelből történt. A hitelek állami átvállalására általában a kormányzati ciklusokhoz igazodóan került sor. Az Európai Unió tagjaként a vonatkozó EU-rendeletek szellemében szükséges a finanszírozási szerkezet átalakítása, így kerül sor az egyedi támogatások keretében a költségtérítés megfelelő nagyságrendjének biztosítására, amely közel kétszerese a korábbi évek támogatásának, mintegy 100 milliárd forint. Mindezeket a pénzeket pedig, amelyek a vasút finanszírozására, a vasúti közszolgáltatás finanszírozására jutnak, a jövőben nem támogatásként, hanem közszolgáltatási szerződés keretében kívánjuk odaadni a vasútnak. Hogy az állam pontosan tudhassa, hogy ettől az állami vállalattól mennyi pénzért milyen szolgáltatást kap, ezáltal biztosítható egyébként az is, hogy az utasok garantált minőségű szolgáltatásban részesülhessenek.

Akkor tekintjük felnőttnek az állampolgárokat, ha ezzel kapcsolatban elmondjuk nekik, hogy jövőre minden magyar ember 10 ezer forintot fizet azért, hogy a MÁV utasokat szállíthasson. Ez négy teljes árú Budapest-Debrecen vonaljegy ára, amit azok is megfizetnek, akik soha nem ülnek vonaton. Kérdezzük meg őket arról, hogy akarnak-e többet fizetni azért, hogy néhány kihasználatlan szárnyvonal a jövőben is üzemeljen. A jövő évi tőkeemelés - 111,6 milliárd forint - fontos célja, hogy a MÁV tőkeellátottsága a törvényi előírásoknak megfeleljen, és egyidejűleg a vasúttársaság eladósodottsági foka is kedvezően változzon.

A vasúti reform következő mérföldköve a MÁV Zrt. személyszállítási tevékenységének önálló gazdasági társaságba szervezése lesz. Ez az a terület ugyanis, ahol az államnak hosszú távon lesznek feladatai, ahová az adófizetők pénzét fordítja. A teherszállítást viszont minél előbb piaci alapúvá kell tennünk, éppen ezért nem várunk a MÁV Cargo privatizációjával.

S végül néhány szót saját magunkról. A meghirdetett programot a GKM egyszerűbb, kisebb, de hatékonyabb szervezettel fogja végrehajtani: 800 helyett kevesebb, mint 600 alkalmazottal; 70 helyett 22 főosztállyal; 8 helyett 4 szakállamtitkárral. Folytatjuk a 2006-ban megkezdett intézmény-korszerűsítési programot is. Összevonásokkal közel harmadára csökkentjük a háttérintézmények számát, a jelenlegi 47 intézmény helyett 17 marad. Itt is tekintsük felnőttnek az embereket! Az átalakítás az adófizetőknek jó hír, de az alkalmazottak egy részének nem. Lesznek, akik elveszítik a munkahelyüket. Az állam nem tud ennyi intézményt eltartani. Arról is őszintén kell beszélni, hogy tényleges megtakarítás csak két év múlva várható, az átalakításnak ugyanis költségei is vannak. De január 1-jétől készen áll a jogi keretrendszer az intézményátalakításokhoz, és azonnal meg is kezdjük a munkát. (Kontur Pál: Kormányzati negyed!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül engedjenek meg még egy gondolatot. Ezeken a reformokon és az átgondolt takarékosságon átesett már jó néhány ország. Írország 1986 és '96 között, Új-Zéland 1992 és '96 között, Anglia pedig '82-től egészen a '80-as évek végéig. Mindhárom esetben jelentősen csökkentek a kormány kiadásai, ugyanakkor ezzel párhuzamosan a gazdasági teljesítményük és versenyképességük robusztusan nőtt.

(9.10)

És még egy dolog közös bennük: az átalakítást mindhárom országban komoly viták kísérték, ám ezek értelmes, felnőtt viták voltak, amelyek valódi kérdésekről szóltak. Én sem javasolok most mást: nem kell egyetértenünk egymással, de nézzük felnőttnek az országot, kezdjünk végre nagykorúan politizálni!

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Csak tájékoztatásul közlöm, hogy amikor a miniszter úr szövegébe az volt írva, hogy közbekiabált valaki, akkor éppen nem kiabált közbe senki sem, az ülésteremben teljes csend volt. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Kétperces hozzászólások következnek; Borsos József képviselő úrnak adom meg a szót, a Fidesz-frakcióból.

BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnök úr már megelőzött ebben: én is szerettem volna leszögezni, hogy elképedt csöndben hallgattuk miniszter úr előadását. (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból: Nyissunk egy hazugságboltot!), és jegyzeteltem néhány kijelentését. Ezek ugyanazt erősítették meg bennem, hogy a beszédében legalább annyira nem korrekt kijelentések hangzottak el, mint amit a pénzügyminiszter úrtól hallhattunk az imént. A következőkről van szó. Ön arról beszélt, hogy a piac teremt adóbevételeket. Én eddig úgy gondoltam, hogy a vállalkozók és a munkavállalók munkája az, ami adóbevételeket tud teremteni, és ehhez az alapokat meg tudja termelni.

Ön dinamikusan fejlődő gazdaságról beszélt, és arról, hogy a kis- és közepes vállalkozások fejlődését, fejlesztését segíteni fogják, és folytatni fogják. Ehhez képest az elmúlt időszakban annak az elpuskázott gazdaságpolitikának a következményeként, amit egyébként az ön neve is fémjelez, azt tapasztalhattuk, hogy dinamikusan fejlődött a munkanélküliség, dinamikusan nőtt a csőd- és felszámolási eljárások száma, és dinamikusan nőtt azoknak az embereknek a száma, akik segélyből kell hogy tengődjenek.

Ezzel párhuzamosan ön arról beszélt, hogy az öngondoskodás milyen fontos, és az öngondoskodást fogják megteremteni. Tisztelt Miniszter Úr! Az öngondoskodás arról szól, hogy az állam több pénzt hagy az embereknél, hogy tudjanak magukról gondoskodni. Ezzel szemben pedig önök emelik az adókat, és egyre több pénzt vesznek el az emberektől, és mellette azt mondják nekik, hogy gondoskodjanak magukról. Az a történt, amit önök előadnak, nagyjából úgy szól, hogy hiába fordítjuk ki azt a nadrágot, amelyik lyukas, a lyuk az csak rajta marad, és önök nem a lyuk befoltozásával foglalkoznak. A lyukat úgy lehetne befoltozni, hogy azzal kellene foglalkozni, hogy minél több ember tudjon megélni a munkájából, és azzal kellene foglalkozni, hogy minél több gyerek születhessen Magyarországon.

Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Pálinkás József képviselő úr szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett.

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Hallgattam a felszólalását, amely egyfajta sikertörténetként említi a kutatás-fejlesztést. Szeretném önnek elmondani, hogy 2002 óta, amióta önök kormányoznak, a kutatás-fejlesztésre fordított összegek folyamatosan csökkennek. 2001-2002-ben volt utoljára 1 százalék fölött a GDP-arányos ráfordítás a kutatás-fejlesztésre, és ez folyamatosan csökkent. Ön beszámolt arról, hogy 20 százalékkal nőtt a vállalatok kutatás-fejlesztési ráfordítása; ennek örülünk.

A miniszter úrnak van-e arról valamilyen nyilvántartása, felmérése, készült-e erről valamilyen tanulmány, hatástanulmány, hogy ezek a vállalati kutatási ráfordítások valójában mit jelentenek? Hova megy ez a pénz? Mert, miniszter úr, ezek a ráfordítások nagyon gyakran nem kutatás-fejlesztésre fordítódnak. Ezek a pénzek a vállalatoknál nagyon gyakran megtalálják az utat arra, hogy olyan felmérésekre fordítódjanak, amelyek valójában nem termelnek értéket, nem hoznak létre új eredményt, amit a magyar gazdaság használhat, hanem elköltik ezek a vállalatok arra, hogy fölmérik, hogy például a vásárlóiknak mik a vásárlói szokásaik. Tehát amikor önök arról beszélnek, hogy nagymértékben nő a kutatás-fejlesztés támogatása, akkor nem az igazi műszaki fejlesztés, nem az igazi kutatástámogatás nő.

Miniszter úr, még egy kérdés: ha ilyen mértékben nőnek ezek a támogatások, mi az oka annak, hogy a Magyar Tudományos Akadémia költségvetését jelentősen csökkentik, hiszen ennek az országnak az igazi kutatási-fejlesztési bázisait ezek az intézetek jelentik?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Latorcai János képviselő úr.

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Én nem térek ki arra, hogy volt-e közbeszólás vagy nem, mert valamennyien tanúk voltunk itt, de ha ön tegnap este itt lett volna a parlament vitájában, akkor beszédének egy jó részét ma megspórolhatta volna, hiszen ennek egy része olyan kérdéseket feszegetett, amelyeket, úgy gondolom, tegnap igen nagy mélységben valamennyien kitárgyaltunk.

De szeretnék valami pontosítást adni mindahhoz, amit ön elmondott, mert 2002-ben mégiscsak önök léptettek életbe egy új költségvetési politikát, egy olyan költségvetési politikát, amelynek hatását azóta sem értékelték, amely legalább 2000-2500 milliárd forintot vont el a nemzeti jövedelemből, és amelyhez önök mind a mai napig nem készítettek egy koherens gazdaságpolitikát, amelyet különben az alkotmány előír, és ha valami a gazdasági miniszter feladata lenne, akkor úgy gondolom, hogy ez egyértelműen az. Ez tehát az ön felelőssége lenne.

Ma, tisztelt miniszter úr, nem gazdasági kényszer munkál ebben az országban, hanem költségvetési kényszer. Óriási különbség! Óriási különbség akkor, amikor az ÁSZ véleménye is azt jelzi, és ha megnézi a mai Napi Gazdaságot, abban az ÁSZ elnökének nyilatkozata egyértelműen alátámasztja, hogy a legnagyobb probléma az, hogy ehhez a mostani költségvetéshez koherens gazdaságpolitika szintén nem készült.

Ön szavakban a tudásfejlesztés, az innováció híve, ahogy itt ebben az előadásban is elmondta. Akkor tisztelettel megkérdezem: mit tett ön a két és fél éves munkálkodása eredményeként vagy kétéves munkássága alatt annak érdekében, hogy Magyarország versenyképessége ne romoljon, hogy ne csússzunk vissza azon a történelmi ranglétrán, amelyet a nálunk fejlettebb országok fölállítottak?

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Pettkó András képviselő urat illeti a szó, szintén kétperces időkeretben.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Én a miniszter úr hozzászólásából az informatikai részhez szeretnék hozzászólni. Nem csoda, hogy miniszter úr nem sokat beszélt az információs társadalomról a 2007. évi költségvetés kapcsán, hiszen az előző, bukott miniszter áldásos tevékenysége folytán ma már nincs informatikai minisztérium, aztán ma már nincs informatikai bizottság sem a Magyar Országgyűlésben. Ha valaki megvizsgálja a költségvetést, és visszapörgetjük a történelem kerekét, 2003-ban például az informatikai civil szervezeteknek még 200 millió forint volt betervezve a fősoron, majd a következő évben ez 80 millió forint volt, a 2007. évi költségvetésben egyetlenegy árva fillér sincs betervezve az informatikai civil szervezeteknek.

Ha valaki megnézi a költségvetést, nemcsak az informatikai civil szervezeteket, hanem a többi civil szervezetet is sújtja a kormány. De miután a miniszter úrhoz csak az informatikai civil szervezetek tartoznak, ezért én arra kérem önt, hogy mint az Informatikai Vállalkozók Szövetségének - amely nagy informatikai civil szervezet - volt elnöke, támogassa majd azokat a módosítási javaslatokat, amelyeket azért nyújtottam be, hogy az informatikával foglalkozó civil szervezetek, mint például az Inforum, az Infomediátor vagy a távközléssel foglalkozó civil szervezet, meg tudják kapni azt a támogatást, amivel az a közös cél, ami az internetpenetráció növelése, a digitális szakadék megszüntetése Magyarországon - amiért szavakban oly sok mindent elmondanak itt a tisztelt kormányzati képviselők -, végre meg tudjon valósulni Magyarországon. Ezeknek a civil szervezeteknek a munkájára, én úgy gondolom, igenis szükség van. Kérem a miniszter urat, hogy támogassa majd ezeket a módosítási javaslatokat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Kóka János miniszter úr.

DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Pálinkás képviselő úr szavait visszaidézve én nagyon veszélyesnek tartom a vállalati innováció szembeállítását az egyéb intézményekben folytatott kutatás-fejlesztési innovációval. Ugyanúgy azt sem gondolom, hogy igazi innováció címkézéssel kellene feltüntetni bizonyos típusú innovációt, míg néhány folyamatinnovációs tevékenységet, amelyre képviselő úr is utalt, le kellene minősíteni, mert a világ nem erre megy.

(9.20)

A világ a folyamatinnovációt, a természettudományos innovációt, de még a társadalomtudományos innovációkat is egyre inkább egyensúlyúként ismeri el.

Ön az innovációs, kutatás-fejlesztési kiadásokkal kapcsolatos költségvetési változásokról érdeklődött. El szeretném mondani, hogy az Innovációs Alap 2006. évi 12,3 milliárd forintos támogatása 20,5 milliárd forintra megy fel 2007-ben, mintegy 40 százalékot nő tehát az Innovációs Alapra fordított pénz. Az Akadémiánál egy 1 milliárdos vita van, de nem felel meg a valóságnak, amit a képviselő úr mondott, hogy érdemben csökken az Akadémia költségvetése, ez valami félreértés, félrehallás lehet.

Latorcai Jánossal egyetértek, valóban költségvetési és nem gazdasági kényszer van. Mint ahogy elmondtam, a reálgazdaság teljesítményét a költségvetési teljesítmény lényegesen rontja, de attól még a reálgazdaság szereplői rendkívül jól működnek.

Ami pedig a kérdésére vonatkozik, hogy milyen eredményeket tudunk felmutatni, örömmel mondom, hogy az Európai Unió nemrég közzétett állásfoglalása szerint az innovációs kapacitás növekedése tekintetében Magyarország az Európai Unió élmezőnyében van - még egyszer: az Európai Unió élmezőnyében van.

Ami pedig Pettkó képviselő úr javaslatát illeti, örömmel megszívlelem. Az informatikáért dobog nagyon sokunk szíve, így az enyém is, a civil szervezetek támogatása ennek részét kell hogy képezze.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tállai András képviselő urat illeti a szó kétperces időkeretben.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Bevallom őszintén, hogy amikor önt látom és hallgatom, akkor nekem azonnal egy kérdés jut eszembe: a hitelesség kérdése. Lehet-e hinni ma a Magyar Köztársaság gazdasági miniszterének, Kóka Jánosnak, aki az elmúlt évben - tessék figyelni, miniszter úr! (Felmutat egy lapot "A legjobb karácsony" címmel.) - öles hirdetésben, közpénzen, több száz millió forintért a következőt hirdeti: "Az infláció folyamatosan csökken, a 0 százalékhoz közelít."

Tisztelt miniszter úr, tudja-e, hogy 2007-ben várhatóan 7 százalékkal, az európai uniós országok közül az egyik legnagyobb mértékben fog növekedni az infláció. Kérdezem, hogy ezt majd fel fogja-e ön adni hirdetésben. A következő, amit szintén ugyanebben a hirdetésben, karácsonyi ajándékként küld a választópolgároknak, azt írja: "A reálbérek az elmúlt három évben gyorsabban növekedtek, mint bárhol Európában." Az önök kormánya által beterjesztett költségvetésben jövőre 4,6 százalékos reálbércsökkenés van. Fel fogja-e adni hirdetésben, tisztelt miniszter úr, hogy 2007-ben Magyarországon csökkennek a legnagyobb mértékben az Európai Unióban a reálbérek? A másik hirdetésében, amit "Közös siker"-nek nevez ön (Felmutat egy lapot "Közös siker" címmel.), azt írja: "A maastrichti kritériumok teljesítése az euró 2010-es bevezetése érdekében." Tisztelt miniszter úr, ma Európában Magyarország az egyetlen olyan ország, amelynek fogalma nincs arról, hogy mikor fogja tudni bevezetni az eurót.

Itt az a baj, hogy az a nagy kérdés, ami énbennem felvetődik, hogy önnek lehet-e hinni, a gazdaság szereplőiben is felvetődik politikai hovatartozás nélkül. Ezért nehéz elhinni azt, amit ön itt előad. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Pálinkás József képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Ön is tudja, hogy az Innovációs Alapban most a törvénynek megfelelően valóban 20 milliárd forint költségvetési támogatás szerepel, ilyen módon 40 milliárd körül lesz az alap költségvetése, de ugye ön is tudja, hogy ebből mindössze 5,1 milliárd forintot költhetnek el 2007-ben, hiszen a többi pénzt már elköltötték, azt már odaítélték az intézményeknek. Tehát mindössze ennyi pályázat kiírására lesz lehetőség.

Az Akadémia költségvetése pedig úgy változik, tisztelt miniszter úr, hogy előírtak egy nagy bevételt, ez a bevétel a főösszeget természetesen megnöveli, de az Akadémia támogatását önök csökkenteni javasolják ebben a költségvetésben. Kérem, legyen partner abban, hogy az Akadémia költségvetése ne csökkenjen a 2007-es évben.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Szakács Imre képviselő urat illeti a szó szintén kétperces időkeretben.

DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kóka miniszter úr a felszólalásában feltette azt a költői kérdést, hogy meg kellene vizsgálni, mitől nőtt az elmúlt időszakban 10 százalékra az államháztartás hiánya. Nem tudom, talán elkerülte a miniszter úr figyelmét Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek az őszödi beszéde, amelyben azt mondta, hogy: két évig nem csináltunk semmit, hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk mindig. Úgy tűnik nekem, az ön felszólalásában ma éppen a reggeli hazugságoknak az ideje van, hiszen amit ön elmond, annak a fele sem igaz.

Azzal gyanúsítja meg Tállai András képviselőtársunkat, hogy ő meghamisítja az Európai Unió adatait. A miniszter úr elfelejti, hogy az első tevékenységük az volt a kormányváltás után, hogy a KSH elnökét törvényellenesen leváltották, azért, hogy azokat az adatokat, amelyekből az állampolgárok és az ellenzéki politikusok megismerhették volna az ország valós helyzetét, önök meghamisíthassák.

A hirdetést, amelyről itt szó volt, és amelyet szintén Tállai képviselőtársam mutatott fel, azt javaslom, inkább ne adják fel, hiszen az az összeg, az a több milliárd, ami most a hirdetésekre elmegy az állam, a Gyurcsány-kormány részéről, újabb hazugságokkal megtévesztve az állampolgárokat, csak arra jó, hogy önök elköltsék a pénzt. Sokkal jobb volna, hogyha odaadnák például azoknak az önkormányzatoknak, amelyek szociális feladatokat, idősügyi, fogyatékosügyi feladatokat látnak el, olyan embereknek a gondozását segítik és végzik, akiknek arra szükségük van.

Miniszter úr, gondolják ezt végig önök a kormányban! Tudom, hogy nehéz a szegény emberek, az elesettek érdekében gondolkodnia önnek, de ha csak azt az órát nézem, amely az ön karján van, abból a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat három idős szociális ellátottját tudja egész évben gondozni. Úgyhogy kérem, hogy próbáljanak meg egy kicsit az elesettek szemével és eszével is gondolkodni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szó Hoffmann Rózsa képviselő asszonynak, a KDNP képviselőjének; őt majd Harangozó Gábor István európai parlamenti képviselő követi.

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ismert a mondás, hogy az a kertész, aki a jövőbe néz, az diófát ültet, annak a politikusnak pedig, aki a nemzetének a jövőjére hangsúlyt fektet, az oktatásügyet kellene mindenekelőtt preferálnia.

Hétfőn, napirend előtti felszólalásomban arról emlékeztem meg, hogy XX. századi politikánkban volt rá példa, hogy háborúk, forradalmak és a trianoni katasztrófa után kivérzett nemzetet talpra lehetett állítani, meg lehetett erősíteni azzal, hogy az oktatásba és a kultúrába aránytalanul, a többi ágazathoz képest aránytalanul nagy pénzt, erőt és szeretetet invesztáltak. A válaszában Hiller István miniszter úr igazat is adott ennek az állításnak, mi több, még kiegészítette azokat az érdemeket, amelyeket gróf Klebelsberg Kunó neve mellett felsoroltam. Azonban sem ő, sem Veres János miniszter úr a tegnapi expozéjában nem adott választ arra a kérdésre, amivel a megszólalásomat kezdtem, hogy miért nem követjük azt a példát, ami bevált már egyszer Magyarországon, mi több, a nagyvilágban számos ország bizonyítja, hogy amikor nagy baj van - és most nálunk nagy baj van -, akkor az oktatás, a közoktatás és a felsőoktatás kellene hogy legyen az a terület, amely jóllehet nem egy évben belül, de belátható időn belül jelentős mértékben elő tudná segíteni, hogy az ország kilábaljon a katasztrófából.

Ez nem történt meg, holott mind a kormányprogram, mind a kormányzati felszólalások, mind a költségvetési törvénnyel kapcsolatos hozzászólások kapcsán gyakran elhangzanak azok a hívószavak, mint: reform, versenyképesség, igazságosság, az esélykülönbségek csökkentése, most pedig a nagykorú jelzőt is hallottuk itt közel egy órával ezelőtt. Én magam, bevallom, kicsit mindig mosolygok a politikának ezen a fogásán, hogy ilyen jelszavakkal próbálja az általa primitívnek tartott emberek agyába belesulykolni a lényeget. Az iskolákban szokásos jelszavakat a tantermek falára kitűzni - ott ez hat is a gyerekekre. Igen ám, csak az iskolákban ezekre a jelszavakra komoly figyelmet fordítanak, és ezeknek a tartalmát komolyan szokták gondolni.

(9.30)

Itt pedig, a költségvetési törvényben, bevallom, nem nagyon látom nyomát ezeknek a jelszavaknak, ezek érvényesülésének. Az alábbiakban a költségvetési törvény néhány vonatkozásával, passzusával szeretném alátámasztani ezt az állításomat.

A közoktatás összességében mintegy 11 milliárd forinttal kap kevesebb támogatást az idén, mint a megelőző években. Ez 2 százalékos csökkentés, ellentmond tehát annak a törekvésnek, hogy legalább szinten maradjon az oktatás, még az inflációt bekalkulálva is.

A közoktatásban szeptembertől áttérnek a tanévenkénti finanszírozásra. Ez önmagában nem baj, sőt talán kiszámíthatóbbá teszi az iskolák működését. Igen ám, de a szeptembertől esedékes finanszírozást egy olyan bonyolult számítási módszerrel tette elénk a költségvetési törvény, amiben igen sok a bizonytalanság. Pillanatnyilag az látható, hogy ha ezt a számítási módot és az idei költségvetési normatívákat vesszük alapul, akkor 2008-ra kivetítve ez a csökkenés már nem 11 milliárd, hanem 33 milliárd forint lenne.

Egyértelműen csökkennek, talán két évfolyam kivételével, a normatívák, azok a pénzek tehát, amelyeket a közoktatási intézmények egy-egy gyermek után kapnak. Tisztelettel kérdezem, mi indokolja azt, hogy például az általános iskola első évfolyamán az eddigi 204 ezer forinttal szemben 145 ezerre csökkenjen a normatíva. Minden gyakorló pedagógus, minden szülő, sőt a gondolkodó, értelmes ember is tudja, hogy a közoktatás első éve és évei meghatározóak az ember későbbi útját illetően. Ha ebben az első évfolyamban ilyen jelentős csökkenés van, ezt csak osztályösszevonásokkal, létszámemelésekkel, pedagóguselbocsátásokkal lehet kompenzálni, sokkal kevesebb figyelem fordul majd tehát ezekre a kisgyermekekre. De ugyanígy kérdezhetném a 10. évfolyamon a 262 ezer forintos normatíva 219 ezerre történő csökkenését, ami 17 százalékos - vajon mi indokolja?

Évek óta visszatérő téma a költségvetési törvény tárgyalásakor a művészetoktatás, holott jól tudjuk, hogy a művészetoktatás nem valami úri mulatság, nem valami luxus, hanem kihat a gyermek értelmi fejlődésére, sok hátrányos helyzetű kisgyereknek pedig az egyedüli lehetőséget teremti meg arra, hogy megkapaszkodjék, hogy valahol sikeres legyen, zenében, táncban, művészetben. Kérdezem, mi indokolja ismételten, hogy az alapfokú művészetoktatás normatíváját 59 ezer forintról 49 ezerre szándékozik csökkenteni a javaslat. És mi indokolja azt, hogy ezt a normatívát az alapnormatívákból kiveszik, és a kiegészítő normatívákba teszik?

A bizottsági ülésen felolvastam egy levelet az egyik olyan levélből a sok közül, amely hozzám eljutott, ahol egy alapfokú művészetoktatási intézmény arról számol be, hogy olyan szép nevű kis falvakban, mint Borzavár, Csetény, Lókút, hogy szűkebb pátriámat, a Dunántúlt említsem, ezek a normatívák egyértelműen biztossá teszik, hogy meg kell hogy szüntessék az alapfokú művészetoktatási intézményt. Ezekben a kis, apró dunántúli falvakban nem jó a közlekedés, két-három óránként jár egy busz. Ha ott nem lesz művészetoktatási intézmény, ezek a gyerekek ettől végérvényesen elesnek. És lehet, hogy az életük komoly, nagy lehetőségét veszítik el.

Nem a költségvetési törvényben, hanem az úgynevezett salátatörvényben van, de szorosan idetartozik, ezért említem meg: mi indokolja azt, hogy az ingyenes tankönyvellátás köréből kiveszik a háromgyerekes családokat? Kérem, tegnapelőtt az oktatási bizottságban rákérdeztünk erre, és az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára nagyvonalúan azt a választ adta, hogy a háromgyerekes családok túlnyomó többsége, igen nagy százaléka amúgy is beleesik azon kategóriák egyikébe, akik ingyentankönyvet kapnak, akik állandó segélyben részesülnek, tartósan betegek, nem sorolom föl. Rákérdeztünk, hogy végeztek-e számításokat a tekintetben, hogy hány ilyen gyerek van. Kiderült, hogy semmilyen számítás nem alapozta meg ezt a változást. Végül a szakállamtitkár úr nagyvonalúan azt mondta, hogy a gyerekek nagy többsége amúgy is ingyentankönyvet fog kapni, mert hiszen beleesik azon négy kategória valamelyikébe, amelyik megmaradt a támogatottak körében.

Az elmúlt idő túlfeszített munkájában mindössze arra volt lehetőségem, hogy véletlenszerűen megkeressek hat-hét iskolát, végül is ma reggel kaptam meg a hetediktől a választ, hogy szembesüljünk azzal, mit jelent ez. Nos, azt jelenti, hogy az eddigi támogatottak köre átlagban mintegy 25 százalékukra, egynegyedükre szűkül le. Ők azok, akik a jövőben ingyenes tankönyvellátásban fognak részesülni; mellette sok háromgyerekes szülő, akik nem kapnak rendszeres segélyt, akik nem tartósan betegek, akiknek a szülei éjt nappallá téve dolgoznak, de kis keresetűek, ettől elesnek vagy eleshetnek.

Szinte látom az államtitkár úr szemén a választ, hogy hiszen az iskola adhat nekik támogatást, illetve a fenntartó, hiszen fejkvóta szerint jár a 10 milliós tankönyvtámogatás. Szeretném jelezni, hogy a tavalyi évben az átlagos tankönyvárnál, az átlagot pontosan nem tudom, de a két véglet 8 ezer és 25 ezer forint között volt, az átlag olyan 15-16 ezer forintra esett. Ha nem biztosítanak magasabb összeget az iskolának, kik lesznek azok, akik elesnek ettől a támogatástól? Bizony azok a háromgyerekesek és a gyerekeket egyedül nevelők, akik eddig ezt megkapták.

Birtokomban van egy olyan levél is egy háromgyerekes pedagógus tanártól, aki tudományos fokozattal rendelkezik, ezért igen magas a fizetése: nettó 120 ezer forint, kedves képviselőtársaim! Nettó 120 ezer forint. A felesége gyermekgondozási segélyen otthon van, a jövedelmük tehát nagyjából ennyi. Ennek a pedagógusembernek kell majd kifizetnie a sorba iskolába lépő gyermekeik után a tanév elején azt az átlagban körülbelül 15-20 ezer forintos tankönyvdíjat, ami megközelítőleg egy hónapos fizetése. Ezek az emberek éhezni fognak, ha nem kapják meg ezeket a segélyeket!

Kérdezem továbbá, mi indokolja azt, hogy a dyslexiás, dysgraphiás, dyscalculiás gyerekek, akik külön fejlesztést, külön bánásmódot igényelnek, kikerültek a sajátos igényű nevelési gyerekek sorából.

A kormányprogram ígéretet tett az iskolafelújításokra. Nem tudom, tudják-e, hogy a magyarországi iskolák 60 százaléka komoly felújításra szorul, 13 százaléka még a XIX. század végén épült, és így tovább - ezek az adatok ellenőrizhetők.

A költségvetési törvény iskolafelújításokra mindössze 490 millió forintot irányoz elő; 490 milliót, amikor egy családi ház felújítása valahol 10 milliónál kezdődik. Egyetlen iskola, kettő iskola felújítása elviszi ezt az összeget. Hol köszön vissza akkor a költségvetési törvényben az, amit már a kormányprogramban a kormány maga vállalt?

Szót kell emelnem a pedagógusokról is, akiknek a nyári változtatások következtében, csökkenő túlóraszámuk és a megemelt 2 óra miatt - erről is volt egy felszólalásom, nem akarom önmagamat ismételni -, már most átlagban 10-15 ezer forinttal csökkent a fizetésük. Szeptembertől plusz 2 órát tanítaniuk kell, nulla fizetés mellett, amikor ez most is alacsony. Mi több, nagyvonalúan számolva a pedagógusok 8-9 százaléka elbocsátás előtt lesz.

Milyen világ lesz az, ahol a gyerekek kevesebb pénzt kapnak, ahol rosszkedvű, fáradt pedagógusok fogják őket tanítani? Veres pénzügyminiszter a tegnapi expozéjában azt mondta, hogy természetesen a munkáltatók növelhetik ezeket a béreket. Kérdezem, hogy miből? Kik az iskolák munkáltatói? Az igazgatók. A költségvetésüket pedig az önkormányzatoktól kapják. Az önkormányzatok pedig, mint jól tudjuk, olyan hiánnyal rendelkeznek, idézek néhány gondolatot az ÁSZ-jelentésből: "jelentős részük csak hitelből tudja a működését biztosítani" - írja az ÁSZ.

Azt is írja, hogy "a 2006. április 1-jei 3 százalékos béremelés áthúzódó hatására a járulékszámításokkal együtt, az 1 milliárd 298 millióval szemben a központi költségvetés mindössze 169 milliót irányzott elő". Kérdezem akkor: miből várható vagy miből gondolható, hogy ezek az önkormányzatok mint fenntartók ki tudják egészíteni a pedagógusbéreket, ki tudják egészíteni a tankönyvdíjakat, és így tovább?

(9.40)

Említenék még néhány olyan anomáliát, ami megint csak a költségvetési törvényből olvasható ki. Megszűnik szeptembertől a kistelepülések iskoláinak a támogatása. Kérdezem: miért? Miniszterelnök úr többször ígérte, hogy a kistelepülések megtartják az iskoláikat, az a szükség, az az igény, az a perspektíva és törekvés, hogy lehetőleg minden kistelepülésnek legyen iskolája. Mellette persze megjelenik egy emelt összeg a kistérségi társulások támogatására. Ebből mi következik? Az, hogy csak akkor juthatnak hozzá a kisiskolák a támogatáshoz, ha kötelező érvénnyel belépnek a kistérségi társulásba. Tudom, államtitkár úr, hogy ez az önök szándéka. El is fogadom, hogy módjukban és jogukban áll a költségvetésben a saját preferenciájukat megjeleníteni. De azt vitatom, hogy nem adnak helyt semmi egyéb elgondolásnak, nem teremtenek lehetőséget arra bármilyen szűk keretek között is, hogy azok a kistelepülési iskolák, amelyek úgy ítélik meg, hogy nekik nem jó a kistérségi társulás, mert rossz a közlekedés, vagy mert rosszban vannak annak a vezetőjével, és így hátrányos helyzetbe jutnak, legalább kaphassanak valami mentőövet, valami lehetőséget, hogy megmaradjanak.

Ugyanilyen anomáliának érzem azt, hogy csak a jóváhagyott programokban részt vett integrált oktatásnak van háromszoros normatív támogatása. Jól tudjuk, hogy az integráció egy szükséges és kívánatos cél az oktatásban, ez alatt mind a roma népességet, mind pedig a sérült gyerekeket érthetjük, de azt is jól tudjuk - és ezt szakemberek ezrei bizonyítják -, hogy sok olyan gyerek van, akinek nemhogy előnyös, hanem inkább kártékony a mindenáron történő integráció. Számukra miért nincs kiegészítő normatíva, miért kényszerítjük rá az iskolákat arra, hogy felkészületlenül, esetleg szakismeret nélkül, a háromszoros normatíva bűvöletében olyan integrációra vállalkozzanak, ami ezeknek a gyerekeknek inkább kártékony, mintsem előnyös lenne?

300 millió forint szerepel közoktatási speciális feladatok támogatására. Ezek között több olyat találtam, amit nem teljesen értek, és talán a fölösleges kategóriába utalható, de mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a példák között felsorolja a pedagógiai lapok támogatását, aminek nagyon örültem, hiszen én magam is főszerkesztője vagyok egy folyóiratnak, de azt már nem tudom elfogadni, hogy egyetlen példát említ zárójelben, és ez a Köznevelés. Ha a Köznevelés az Oktatási és Kulturális Minisztérium folyóirata, akkor szerepeljen ennek a költségvetése külön tétel alatt, de a pedagógiai lapok támogatásában ezt az egyetlen lapot megjegyezni akár példaként is, nos ezt én diszkriminációnak tartom.

Tegnap a késő esti órákban elég kedélyesen elcsevegtünk húszan-harmincan a parlament patkójában, és Kuncze képviselő úr többször következetesen azt reklamálta az ellenzéki politikusoktól, hogy mutassanak valami perspektívát, vagy mutassák meg, hogy hol vannak olyan helyek, ahol változtatni lehetne. Nos, ezen felbuzdulva kikerestem néhány olyan tételt és olyan fejezetet, amit nem értek, és ami meggyőződésem szerint felesleges pazarlás vagy legalábbis túlköltekezés akkor, amikor az oktatás ilyen hét szűk esztendőt él.

Először is megemlítem az emelt szintű érettségit. Tudom persze, hogy kormányrendelet és törvény írja elő azt, hogy az érettségi kétszintű lehet. De azt is tudjuk, hogy az egyetemek, az Országos Köznevelési Tanács és nagyon sok szakember annak idején az emelt szintű érettségi ellen szólt, és ezt a véleményét most is fenntartja. Mi indokolja akkor, hogy ilyen hét szűk esztendőben 1 milliárd 19 millió forint jelenjék meg csak az emelt szintű érettségire, miközben a középszintű, tehát a normál érettségire vonatkozó tételt sehol nem látom.

Ugyanez a véleményem a közoktatási ellenőrzési feladatról, amire két helyen összesen mintegy 600 millió forintot találtam. Szükségesnek, fontosnak tartom a közoktatási méréseket, de ha prioritásokat kell felállítanunk, akkor akár szüneteltethető is lenne néha egy-egy évben, hogy máshonnan pénzt szerezzünk.

Megint csak kérdezem, mi indokolja, hogy 161 millió forintot költsünk ilyen pénzszűkében a felsőoktatási gazdasági tanácsok támogatására. Vagy mit produkált eddig a Világnyelv-program, amely önálló tételként 50 millió forinttal szerepel a költségvetésben? Vagy mi indokolja, hogy az egyéb oktatási intézmények címszó alatt míg 2005-ben 1 milliárd 28 millió forint szerepelt, 2007-ben 5 milliárd 279 millió? S akkor itt vannak azok a fejezetek, mint az APEH, a VPOP, az NBH, amelyek költségei és támogatása jelentős mértékben megemelkedett.

Tisztelt Országgyűlés! Sokan meg szokták tőlem kérdezni, gyakran újságírók is, hogy vajon mi indokolja ezeket az intézkedéseket, amelyek könnyen beláthatóan rombolják - néha erőteljes szavakkal azt mondják, hogy tönkreteszik - az oktatást. Azt is meg szokták kérdezni, hogy ez vajon szándékos cselekedet-e. Nos, én nem gondolom, és nem is tudom, hogy mi indokolja, inkább azt hiszem, az a magyarázat, hogy nem jól okoskodnak a költségvetés előkészítői, a kormánypárti politikusok a jövőről. Mint mondtam, a jövőben akkor bizakodhatunk, hogy valóban felfelé ívelő lesz, ha az oktatást erősítjük. Ez a rossz gondolkodás csak további hanyatlást fog előidézni.

A fiatalok állapota eléggé tragikus, mind az egészségügyi, mind a pszichés, mind pedig a gazdasági helyzetük. Ferge Zsuzsa kutatásaitól kezdve Czeizel Endre és más orvosok vizsgálataira utalhatok, amelyek mind azt mutatják, hogy igen-igen nagy baj van. Ha az ifjúságra nem fektetünk nagyobb energiát és több pénzt, akkor a helyzet tovább fog romlani. Pedagógiából, de tapasztalatból is jól tudott tény és helyzet az, hogy amit elmulasztunk a fiatalok nevelésében öt-hat-hét-nyolc-kilenc éves korban, arra soha az életben nincs már lehetőségünk, hogy pótoljuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeknek a javaslatoknak a nagy részét természetesen módosító indítványként be fogjuk nyújtani. Kérem önöket, főleg a pedagógiához vonzódókat, hogy fontolják meg és támogassák ezeket. Mi több, arra kérem a kormánypárti képviselőket - hiszen csekély féléves parlamenti tapasztalatom azt mutatja, hogy az ellenzéki javaslatoknak valamilyen oknál fogva egyszerűen nincs esélyük, hogy megszavazzák -, hogy nyújtsanak be önök olyan módosító indítványokat, amelyekkel ez a helyzet valamennyire még javítható, mert a pillanatnyi kilátások elkeserítően és tragikusan rosszak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Arató Gergely államtitkár úr.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most már szinte tendenciaszerűen azt mondhatom, hogy képviselő asszony hozzászólásai éltetik bennem azt a reményt, hogy lehet a parlamentben érdemi szakmai vitát folytatni. A költségvetés részletes vitája nem alkalmas arra, hogy minden egyes felvetésre részletesen válaszoljak, de egy kérdést fel kell tennem, mégpedig azt, hogy jól van-e a közoktatás finanszírozásában az, ami most történik. Jól van-e az, hogy az elmúlt öt évben több mint kétszeresére növekedett a közoktatás finanszírozása, és eközben a feszültségek semmit sem enyhültek?

Mindannyian tudjuk - tudjuk a szakmai munkában, tudjuk az önkormányzatoknál, tudjuk az iskolákban -, mi azt gondoljuk, hogy ez így nincs rendben, hogy ezen kell változtatni, kell más megoldásokat találni. Sokat beszélünk a reformok szükségességéről vagy szükségtelenségéről és módjáról, de hát mégiscsak az a reform, hogy azonosítunk egy problémát, és megpróbálunk pénzügyileg kivitelezhető, szakmailag korrekt megoldásokat találni ezekre a kérdésekre.

Hadd mondjak néhányat! Jó-e az a finanszírozási rendszer, amelyik kizárólag a gyereklétszám alapján finanszíroz, és nem veszi figyelembe azt a nagyon sok egyéb tényezőt, amit a jogszabályok írnak elő, a csoportlétszámot, a tanulók óraterhelését, a tanárok óraterhelését? Jó-e az a finanszírozási rendszer a tankönyvek esetében - erről sokat beszéltünk -, ahol az a háromgyerekes is, aki nem szorul rá, s talán nem is kéri, ingyen kapja a tankönyvet, miközben egy minimálbéren dolgozó kétgyerekes családnak nem jár ez a juttatás, és nincs forrása az iskolának arra - hiszen csak a rászoruló kaphat támogatást -, hogy neki ingyenes tankönyvet adjon? Jó-e az, hogy a művészetoktatásban évről évre növekszik a tanulólétszám, miközben a művészetoktatás szereplői mondják azt, hogy nincsenek a minőségnek megfelelő garanciái?

Képviselő asszony, folytathatnám ezeket a kérdéseket. Ez a költségvetési javaslat ezekre a kérdésekre keres választ. Arról, hogy a válaszok jók-e vagy sem, érdemes beszélni. A részletes vita alkalmas lesz arra, hogy ha akár a kormányoldalnak, akár az ellenzéknek van jobb javaslata - nyilván figyelembe véve a költségvetés korlátait -, akkor ezekről beszéljünk. A kormány nem fog elzárkózni semmilyen jó megoldástól ezeknek a problémának a megoldásában. (Taps az MSZP soraiban.)

(9.50)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Turi-Kovács Béla képviselő úr, a Fidesz-frakcióból.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mielőtt a két percem érdemi részére rátérnék, szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a Ház folyamatos mulasztásos alkotmánysértést követ el, és számomra úgy tűnik, hogy ezen nem is kíván változtatni. Hiszen az Alkotmánybíróság világosan kimondta a 12/2006. számú állásfoglalásával, a Ház mulasztásos alkotmánysértése abban áll, hogy mind a mai napig nem határozta meg a képviselői álláspont lényegének kifejtéséhez szükséges felszólalási idő biztosításának garanciális alapjait. Meggyőződésem szerint ez az oka annak, hogy a Házon belül oly fontos kérdéseknél, mint a költségvetés, nagyjából ennyien vagyunk, majd később még kevesebben.

Amiről pedig szólni szeretnék, az a magyar mezőgazdaságnak egy nagyon fontos része. A birtokszerkezet megváltoztatása, annak a javítása nem mostani kérdés, hanem több évtizedes ügy. Ennek az egyik eleme, éspediglen kétségtelenül az egyik nagyon fontos eleme, a közös tulajdonban lévő ingatlanok sorsának a rendezése. Annak az 1,2 millió hektárnak a helyzete, úgy gondolom, alapvetően befolyásolja az elkövetkezendő időszakban, hova, merre haladhat a magyar mezőgazdaság. 2005-ben a kormány bejelentette, hogy öt év alatt 6 milliárd forint áll majd rendelkezésre egy program végrehajtására. Ehhez képest ebben az esztendőben összesen az előző évinek a fele áll rendelkezésre. Szeretném nagy nyomatékkal mondani: közös sürgető feladat, hogy elérjük azt, hogy ezen a területen újabb források álljanak rendelkezésre, és annak az 1,2 millió hektárnak a sorsa hosszú távon rendezésre kerüljön.

Mi természetesen azt támogatjuk, nem tudunk mást elfogadni, mint azt, hogy ez az 1,2 millió hektár arra kerüljön felhasználásra döntően, hogy a Magyarországon kialakult előnytelen birtokszerkezet a kisebbek javára az elkövetkezendő időben megváltozzon.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Gőgös Zoltán államtitkár úrnak.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném jelezni, hogy az teljesen úgy van, ahogy mondta, hogy a nemzeti költségvetésben ennek a tavalyi összegnek a fele van az osztatlan közös tulajdon rendezésére, de szeretném jelezni, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési terv programjai között szerepel a birtokszerkezet korszerűsítése, tehát európai uniós forrásokat fogunk erre a célra felszabadítani. Azt viszont nem fogjuk bevállalni, hogy 1,2 millió darab parcellára felmérjük az országot, de gondolom, ezt nem is akarják, hanem azoknak, akik valóban használni akarják a földet, és enélkül nem nagyon tudják hatékonyan, mindenképpen segíteni fogunk, de nem a nemzeti forrásokból, hanem az európai uniós vidékfejlesztési forrásokból.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Földesi Zoltán képviselő úr, az MSZP-frakcióból.

FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én visszatérnék Hoffmann Rózsa képviselő asszony hozzászólására, mert úgy tudom, hogy a kétperces hozzászólások, illetve reagálások a tényleges hozzászólásokra való viszontválaszokra valók.

Én kilencedik költségvetési vitámat élem meg a Házban, és ez a költségvetési vita semmiben nem tér el a korábbi nyolctól; a kormánypártok érvelnek a benyújtott költségvetés tervezete mellett, az ellenzék pedig ízekre szedi, górcső alá veszi. Mégis időnként én is azt gondolom, hogy ennek a stílusa és hangneme méltatlan ahhoz a problémakörhöz, amellyel szemben áll az ország és szemben áll 2007-ben a kormányzat és természetesen a Magyar Országgyűlés.

Szeretnék reagálni és csatlakozni Arató államtitkár úr megjegyzéséhez, amikor is azt mondta, hogy benne a szakmaiságot, illetve a pozitív hangulatot élteti, amikor Hoffmann Rózsa képviselő asszonyt hallja megszólalni a Házban vagy a bizottsági ülésen. Ehhez a véleményhez szeretnék én is csatlakozni; képviselő asszony, szeretném megköszönni az ön hozzászólását, amiben nagyon sok mindennel egyetértek; van néhány dolog természetesen, ami elnagyolt volt, de ön nagyon sok mindent érintett az oktatás területéről. Én ezt a konstruktivitást és hangvételt tapasztalom öntől az oktatási és tudományos bizottságban is és most a plenáris megszólalásában is.

Két dologra szeretnék csak reagálni, ami nem mond ellent az ön felvetéseinek, de talán egy pluszinformáció, vagy amiben én is bízom. Én úgy olvastam ki a költségvetési törvénytervezetből, hogy az iskolafelújításokra valóban annyi összeg szerepel, mint amit ön említett, de az uniós források keretén belül a humánerőforrás-fejlesztési feladatok prioritást fognak képezni, és nagyon remélem, hogy ebben lesz módunk az iskoláinkat fejleszteni.

Talán még egy mondat: nyilván a kistelepülések irányába fog haladni a közoktatás szervezése. Nálunk gazdagabb országok sem tehetik meg azt, hogy önálló intézményeket és szolgáltatásokat tartsanak fenn minden településen, nyilván ezért vannak a költségvetési javaslatban ezek a pontok.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Turi-Kovács Béla képviselő úr ismét kétperces hozzászólásra jelentkezett. Megadom a szót.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbb felvetett témában kaptam ugyan választ, messze nem kielégítőt, én ezzel most tovább nem kívánnék foglalkozni, hiszen nem két percet ér az ügy, hanem sokkal-sokkal hosszabb megvitatást. (Göndör István: Akkor kérjen szót!) Amiről szólni szeretnék, és legalább olyan fontos, mint az előbbi: nemcsak a birtokszerkezet, hanem alapvető probléma van a magyar mezőgazdaságban az ott élők életkorával, felkészültségével, lehetőségeivel. Ezt is kezelni kellene. Erről szól az Európai Uniónak az a lehetősége, amely a korai nyugdíjazást biztosítaná, és a korai nyugdíjba menést biztosítja olyan módon, kedves barátaim, tisztelt képviselőtársaim és nézők, amely a föld tulajdonának a megtartását, az azzal való rendelkezést jelenti.

Elkeserítő és elszomorító, hogy pont azt a részt, amely európai uniós forrásokból lenne alapjában véve rendezhető, tudatosan - nyilvánvalóan egy más birtokpolitika, egy más birtokkialakítási rendszer okán - oly módon kívánja a kormány megoldani, hogy ezek a földbirtokok egyfajta, azt kell mondanom, szerencsejáték, szerencseszerződés, "földet életjáradékért" címén kerüljenek az állam tulajdonába. Nem lehet támogatni és elfogadni ezt a megoldást. A megoldás az, amit egyébként az Európai Unió, ismételten hangsúlyoznám, támogat, amit az Európai Unió kíván, de amit mi, magyarok is kívánunk, hogy a föld ott maradjon tulajdonban, azokban a családokban, azokon a településeken, ahol azt majd művelni fogják.

Azt gondolom, súlyos fogyatékossága nemcsak ennek a költségvetésnek, hanem a kormány egész agrárpolitikájának, hogy ebben az ügyben évek óta, immáron egy ciklus óta egyetlen lépést sem tudtunk előrehaladni. (Gőgös Zoltán: Január 1-jén indul, képviselő úr, birtokátadási támogatás címen!)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A kétperces hozzászólások végére értünk, és kérem, engedjék meg, hogy egy rövid időre megszakítsam a költségvetési vitát.

Néhány perccel ezelőtt kaptuk a tragikus hírt, hogy hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Puskás Ferenc, minden idők legnagyobb magyar labdarúgója. Tudtuk, régóta küzdött a betegséggel, bíztunk abban, hogy hátha az orvosok segíthetnek majd neki, de Öcsi bácsi ma reggel itthagyott bennünket. 79 éves volt.

Bizonyára tudják, hogy az aranycsapat legendás kapitányát a magyar szurkolók a XX. század legjobb férfi sportolójának választották.

Arra kérem önöket, hogy Puskás Ferenc emlékének egyperces néma felállással adózzunk. (A teremben tartózkodók egyperces néma felállással adóznak az elhunyt emlékének.) Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a költségvetés vitáját. Harangozó Gábor István, az Európai Parlament MSZP-s képviselője következik; őt majd Csáky András követi, az MDF-frakcióból.

(10.00)

HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (Európai Szocialisták Pártja): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Először is engedjék meg, hogy hadd fejezzem ki részvétemet Puskás Öcsi bácsi családjának. Azt hiszem, egy nagyszerű embert veszítettünk. Térjünk vissza most a költségvetés vitájára!

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, hogy a 2007-es költségvetés valóban a felelősség költségvetése. Eljött az ideje annak, hogy egy új fejezetet nyissunk Magyarország politikájában. Válaszúthoz értünk. Most kell eldöntenünk, mihez kezdünk az előttünk álló lehetőségekkel, és hogy képesek vagyunk-e szembenézni a kihívásokkal. Meg kell értenünk, ez a költségvetés elengedhetetlen feltétele annak, hogy a lehető leghatékonyabban ki tudjuk használni az előttünk álló lehetőségeket. Az elkövetkező évben, illetve az azután következő években kell megalapoznunk Magyarország hosszú távú jövőjét. Ragaszkodnunk kell a konvergenciaprogramban foglaltakhoz, hogy a maastrichti kritériumok teljesítése és az euró bevezetése után az ország elfoglalhassa méltó helyét Európa szívében.

Az újonnan csatlakozott tagországokkal együtt nagy felelősség nehezedik Magyarország politikai vezetőire is, legyenek azok kormánypártiak vagy ellenzékiek. A 2007-13 közötti időszakban nemcsak Magyarország kap komoly támogatásokat az Uniótól, hanem az újonnan csatlakozott országok szintén hasonló lehetőség előtt állnak. Jól érzékelhetően egy komoly versenyhelyzet alakult ki az új tagállamok között. Nyilvánvaló, hogy az, aki gyorsabban tud felzárkózni az európai élvonalhoz, hosszabb távra biztosíthatja központi szerepét a térségben.

Egy sikeres gazdaságpolitika és a költségvetési egyensúly megteremtése után Magyarország könnyen Közép-Kelet-Európa egyik meghatározó államává válhat. Az országban rejlő gazdasági és szellemi potenciál kihasználásával igenis van helyünk jól teljesítő tagállamaink sorában. Ahhoz azonban, hogy az imént vizionált jövőkép valósággá válhasson, változásra van szükség; őszinte, bátor, de ugyanennyire megfontolt és megalapozott változásra. A költségvetés tartós egyensúlya érdekében pedig szükség van a reformokra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meggyőződésem, hogy ha ebben a versenyben állni akarjuk a helyünket, gyors, határozott költségvetési kiigazításra van szükség, a jelen költségvetési javaslat bármilyen felpuhítása elhúzza, lelassítja a magyar gazdaság felzárkózását, ezzel hosszabb távon is veszélyezteti hazánk régióközponti szerepének megerősítését. Magyarország gyors felzárkózásának, sikeres európai uniós tagságának nem sokat segít, ha valaki azt a hamis illúziót kelti az emberekben, hogy korrekciók nélkül folytatható hazánk felzárkózása. Azonnali adócsökkentésről beszélni, a strukturális változások, ésszerűsítések elutasításáról népszavazást kezdeményezni a legnagyobb politikai hazugság és hihetetlen felelőtlenség.

Az Európai Tanács kifejezetten azt ajánlotta a magyar hatóságoknak, hogy tegyenek hatékony lépéseket az aktualizált konvergenciaprogram szerinti tervezett hiány elérésére, és hogy az esetleges adócsökkentések időzítését és végrehajtását az említett tervezett hiányadatoktól tegyék függővé. Vagyis Magyarországon adó- vagy járulékcsökkentési intézkedéseket addig nem lehet végrehajtani, míg a hiányt le nem faragjuk a kívánt szintre.

Almunia biztos már többször kifejtette, ha mégsem ennek megfelelő politikát folytat Magyarország, ha a költségvetési kiigazítást nem viszi maradéktalanul keresztül, és az államháztartás fenntartható egyensúlyának megteremtése elmarad, akkor a Tanács ezt kénytelen lesz szankcionálni, amivel kockáztatnánk az uniós támogatásokat. Joaquín Almunia, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyekért felelős biztosa azt is megerősítette, hogy Magyarország érdeke, hogy a kormányzat hosszú távú, stabilitásorientált gazdaságpolitikáját valósítsa meg, és emellett elkötelezett legyen. Ehhez az Európai Bizottság támogatást nyújt.

A Fidesz népszavazási kezdeményezése, amelynek nem leplezett célja egy demokratikusan megválasztott kormány programjának felülírása, hamis képzeteket kelt a választókban, és lehetetlenné teszi a konvergenciaprogram végrehajtását. (Moraj a Fidesz soraiban.) Ahelyett, hogy javaslatok benyújtása által egy másik, valódi alternatívát tálalna, inkább konzerválja az állapotokat, és veszélyezteti hazánk felzárkózását. Orbán Viktor október 23-án azt mondta: "Mi, 2006-os magyarok, be fogjuk bizonyítani, hogy a demokrácia, amelyet mi alkottunk, képes a legsúlyosabb gondok megoldására is." Orbán Viktornak igaza volt abban, hogy a demokrácia megoldást nyújt az ország jövőjének biztosítására, a probléma azonban abban rejlik, hogy maga Orbán Viktor és a Fidesz nem hajlandó az alkotmányban foglalt demokratikus kereteken belül, az ország érdekében dolgozni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Ivanics Ferenc: Messziről jöttél!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a költségvetés a magyar politika nagykorúvá válásának első jelentős lépése. Kérem önöket, hogy támogassák, és megvalósítását teljes felelősségükkel segítsék elő.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. - Vincze László közbeszólása.)

ELNÖK: Csáky András képviselő urat illeti a szó, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjéről van szó; őt majd Persányi Miklós követi, az SZDSZ részéről.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! 2007-ről beszélünk, márpedig ha a 2007. évi költségvetés van előttünk, akkor az egészségügyet illetően azt mondhatjuk, hogy félidőhöz érkeztünk. Azért mondom, hogy félidőhöz érkeztünk, mert a 2002-ben megalakuló szocialista-liberális kormány programjában azt írta, hogy meghirdettük és megkezdjük az egészség évtizede programját.

Amikor számszerűleg próbáljuk analizálni a jövő évi költségvetést, nem árt egy pillanatig visszatekinteni, hogy az akkor megfogalmazódott elképzelésekből mi valósul meg.

Azt ígérték önök, hogy a szolgáltatásokat igénybe vevő állampolgárok egyéni választása, önállósága kiteljesedik, méltóságuk és személyiségi jogaik nem sérülnek az átfogó konszolidációs program során. Azt most csak zárójelbe teszem, amit az ÁSZ is említ, hogy jóllehet, a korábbi költségvetésekhez képest valamivel megalapozottabbnak tekinti úgy általában a költségvetést, az egészségüggyel kapcsolatban árnyaltabban, nagyon cizelláltan fogalmaz akkor, amikor azt mondja, hogy egy csomó tárgyalás alatt, illetve benyújtás előtt álló törvényjavaslat módosíthatja a jövő évi pályát. Emlékezzünk csak a gyógyszer-gazdaságossági törvényre, aminek a végszavazása elméletileg hétfőn lenne, és még mindig nem tudjuk azt, jóllehet a módosító javaslatok szavazásán túl vagyunk, hogy mit fog jóváhagyni a kormánypárti többség; nem tudjuk, hogy milyen háttéralkuk, milyen egyéb megállapodások fogják módosítani azt a törvényt, ami az egyik jelentős tételét adja, illetve befolyásolja az egészségügyi költségvetésnek.

Mint ahogy nem tudjuk azt sem, hogy jövőre a költségvetés, mondjuk, hány ággyal számol. Az ÁSZ-jelentésben még azt olvashatjuk, hogy 3800 aktív ágyat fognak krónikus ággyá alakítani, közben az úgynevezett kapacitástörvénynek a szamizdatban közforgalmon lévő példányai 16 ezer aktív ágy megszűnéséről és 7500 krónikuságy-bővítésről szól, indokolva, hogy lakosság közelibbé teszik az ellátást - ez véleményünk szerint azért egy kicsit cinikus. Ugyanakkor most várjuk - mert tegnap este megszületett állítólag a döntés -, hogy benyújtsák a törvényjavaslatokat.

De a vizitdíjról is lehet beszélni; azt hiszem, abban egyet kell értsünk, hogy január 1-jétől a program nem indulhat. Ha csak arra az alkotmánybírósági döntésre, határozatra gondolunk, amely egyértelműen kimondta, hogy ilyen jellegű változtatás esetén kellő időt kell hagyni az érintetteknek a felkészülésre, és ezt a kellő időt minimálisan három hónapban határozta meg az Alkotmánybíróság, akkor nem lehet azt mondani, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat, amelynek a módosítóiról hétfőn fogunk szavazni, január 1-jétől biztosan be fog indulni, nem lehet azt mondani, hogy az arra is alapozódó költségvetés egy kiszámítható jövőt jelent. Márpedig ebben az egészség évtizede programban önök az egészségügy számára kiszámíthatóságot ígértek, azt ígérték, hogy minden évet megelőzően jó előre, biztosan megmondják a finanszírozási feltételeket, hogy az intézmények aszerint tudjanak kalkulálni és működésüket meghatározni.

(10.10)

Ehhez képest, ha megnézzük, hogy az elmúlt öt évben az elhíresült 43-as finanszírozási rendelet hányszor módosult, akkor azt tapasztaljuk, hogy 2,7 havonként a kormány módosítja a rendeletet, lehetetlenné téve a tervezést.

De nézzük meg, hogy félidőben a számok mit mutatnak, mit sikerült elérni. Ha összehasonlítjuk a várható élettartamot tekintve a 2002-es és a 2005-ös adatokat, akkor azt kell mondani, hogy lényegében változás nem történt, hisz a férfiak esetében 68,15 százalékról 68,56-ra, a nők esetében ez 76,46-ról 76,93-ra növekedett, ez fél-fél százalék, miközben az előző évtizedben három évet nőtt a várható élettartam. A fő halálozási mutatókban sem lehet azt mondani, hogy bárminemű javulást értünk el. Bár a daganatos halálozás esetében a statisztikai adatok 5 százalékos csökkenést mutatnak, vélhetőleg itt a patológus szakma bizonyos fokú átstrukturálódása állhat a háttérben. Keringési betegségek esetében pedig kifejezetten romlott az állapot, 5 százalékos romlást mutat.

Ha ennek fényében tekintjük azokat az állítólagos reformtörekvéseket, ami többek között a ma benyújtandó törvényjavaslat mellékleteként a különböző aktív ágyaknak a megszüntetését jelenti, akkor azt tapasztaljuk, hogy retorikailag önök azt mondják, hogy az onkológia és a keringési betegségek kezelése kiemelt fontossággal bír a kormány programjában, és azt tapasztaljuk, hogy az onkológia és a keringési betegségek aktív ágyszámát is elég jelentősen kívánják csökkenteni. Erre mondhatják, hogy még nincs benyújtva a törvényjavaslat, de mi annak a törvényjavaslatnak az alapján tárgyaljuk ezt a költségvetést.

De nézzük a költségvetés fényében! Akkor azt ígérték, hogy 300-400 praxissal fogják bővíteni az alapellátást, azt az alapellátást, amelyben - mindannyian egyetértünk - mindenféleképpen olyan feltételeket kell teremteni az alapellátás számára, hogy a lehető legtöbb definitív ellátás ott valósuljon meg. Ehhez képest az, hogy a praxisok nem növekednek, az egy kérdés, de az alapellátás nominálisan kevesebbet fog kapni a jövő évi költségvetésben, tehát lehetőség sem lesz arra, hogy bárminemű javulást mutasson a helyzet. És ha még hozzáteszem azt, hogy a vizitdíj meg egyéb adminisztratív és más jellegű megterhelések is az alapellátást fogják terhelni, akkor bizony itt nemcsak anyagilag, hanem egyébként is hatékonyságcsökkenésre lehet számítani.

Önök öt évvel ezelőtt azt ígérték - és ez valahol pont az átalakuláshoz szorosan hozzátartozik -, hogy az egészségügyi szaktestületeket, a kamarákat megerősítik, számítanak rájuk. Hát éppen most folyik lényegében ezeknek a megszüntetése azzal, hogy a kötelező tagságot megszüntetjük, pedig ha valamikor, akkor egy ilyen átalakulás során ezekre a köztestületekre nagyon nagy szükség lenne.

Nagyon nehéz értékelni, hisz az idei évben is elfelejtették a parlamenttel közölni a 2006-os várható zárásokat, mert lényegében az adhat hiteles összehasonlítást, pedig az államháztartási törvény szerint ezt be kellett volna nyújtani. De Magyarország azért Magyarország, azért adatok olyan nagyon titokban nem maradnak, és az ember hozzájut bizonyos számításokhoz. Ha ebből a szempontból nézzük, és ezzel hasonlítjuk össze a jövő évi költségvetést, akkor a rendszerváltoztatás óta másodszor fordul elő, hogy nominálisan csökken az erre az ágazatra fordítandó összeg: a természetbeni ellátások soron mínusz 41 milliárd szerepel, ha összehasonlítjuk az adatokat. Úgy szerepel mínusz 41 milliárd, hogy lényegében önök elég furcsa és egyértelműen politikai okok miatt bevételi, illetve kiadási oldalon is szerepeltetik a teljesen bizonytalan vizitdíjat 22 milliárddal. Ha ezzel növeljük ezt a tételt, akkor eléggé jelentős a csökkenés.

Most lényegében majdnem minden területet érint a csökkentés, hisz ahol nominálisan szinten marad... - ilyen a mentés, az a mentés, amelynek kiemelkedő feladata lenne, hogy abban az esetben, amennyiben aktív ágyakat krónikussá alakítanak át, az érintett területekről biztosítsa a magas szintű beszállításokat, az a mentés nominálisan szinten marad, tehát nem növekszik a költségvetése, de a belső szerkezetében a dologi kiadások 21 százalékkal csökkennek; 21 százalékkal csökkennek, ami nyilvánvalóan a működőképességet eléggé fogja sérteni.

De mehetünk tovább. Nem tudjuk esténként akár a rádiót, akár a televíziót úgy bekapcsolni, hogy a híradások élén ne az lenne, most éppen a calici vírus az, ami a sláger, de néhány héttel ezelőtt szalmonella, és lehetne tulajdonképpen sorolni; sőt múltkor, nem tudom, igazolódott-e, már kolera is fölmerült, vagy a hepatitis A-nak a terjedése. Tehát komoly közegészségügyi problémák mutatkoznak az országban, és mit nézünk, mit látunk a költségvetésben: a közegészségügyért felelős ÁNTSZ költségvetését tovább csökkentik. Az ÁSZ is megállapítja, hogy az elmúlt egy évben a költségvetés 21 százalékkal, a létszám pedig 25 százalékkal csökkent. Ez mindannyiunkat érint, és komoly kockázatokat rejt magában, mint ahogy az Élelmiszer-biztonsági Hivatal költségvetését is önök jelentősen csökkentik akkor, amikor az élelmiszer-biztonság területén szintén komoly problémák vannak, és ha gazdasági oldalról nézem, a mezőgazdaság egyik protektora lehetne az élelmiszer-biztonság. Pont ezek azok a területek, ahova jóval több forrást kellene a kormánynak biztosítani, hisz az gazdaságilag a későbbiek folyamán hatványozottan térülne meg.

A szakellátás és a fekvőbeteg-ellátás kapcsán folytatódott az a trükk: tavaly összevont szakellátás, tehát jóformán összehasonlíthatatlan adatokat közöltek; most ezen csavartak egyet, ebbe az összevont szakellátásba még berakták a krónikus ágyak költségvetési tételét is, illetve a krónikus sor lényegében megszűnik. De így is, ha számolgatunk és összehasonlítunk, akkor azt tudjuk megállapítani, hogy nominálisan 1,7 százalékkal csökkent az összevont szakellátásba beletartozó képalkotó diagnosztika, szakrendelések, aktív fekvőbeteg-ellátás, krónikus ellátás, ami semmivel sem magyarázható, illetve egy módon magyarázható, a költségvetési megszigorításokkal. De kérdés, hogy nem struccpolitika-e ezen a területen és az oktatás területén ilyen megszorításokat életbe léptetni, hisz a humán erőforrás állapota a gazdaság jövője szempontjából nagyon fontos.

Amiről feltétlenül szólni kell még, az az egybiztosítós, több-biztosítós modell, hisz ez is kapcsolódik valahogy a költségvetéshez. Bizottsági ülésen... - de sajnos szkeptikus ilyenkor az ember, amikor a kormánypárt, a nagyobbik kormánypárt képviselői leteszik a főesküt, hogy ők ragaszkodnak a nemzeti kockázatközösség fenntartásához és ezen belül természetesen az egybiztosítós modellhez, hisz három évvel ezelőtt a kamarákhoz ragaszkodtak, két hónappal ezelőtt azt mondták, hogy a gyógyszerpiacot nem fogják liberalizálni, tehát ez enyhén szólva is egy kicsit kétségessé teszi ezeket a kijelentéseket. De azon azért elgondolkozik az ember, hogy az amúgy is hihetetlen alacsony költségvetéssel dolgozó OEP költségvetését miért kell tovább nyirbálni 19,4 százalékkal, ami azt jelenti, hogy 1,19 százalékra csökken az összköltségvetésen belül. Sehol a világon biztosító ilyen alacsony összeggel nem tud működni.

(10.20)

Ennek a fényében azok a kinyilatkoztatások, hogy nem megfelelőek az ellenőrzések, és ezért az OEP-et hibáztatni, úgy gondolom, enyhén szólva cinikus.

A mai nap első előadója azzal kezdte a hozzászólását, hogy egy elavult, rosszul működő szerkezet a magyar egészségügy. Nem tudom, hogy hol vannak azok az indikátorok, amelyek ezt bizonyítani tudják. Vannak összehasonlító adatok. Mindig azt szokták mondani, hogy túl nagy a GDP-ből a részesedése a magyar egészségügynek. Arról ezek a kinyilatkoztatók azért nem beszélnek, hogy a magyar egészségügy költségvetése elég sok úgynevezett szociális problémát hurcol magával. Ennek a változtatására a kezdő lépések - gondolok a harmadik csoportos rokkantnyugdíjakra - megtörténnek, habár anyagi vonzatában nem, mert az E-alaptól rakják át az ehhez szükséges pénzeket. De azt hiszem, összehasonlítani az egy főre eső egészségügyi kiadások tekintetében lehet a különböző országokat, és itt általában az OECD-országokat tekinthetik mérvadónak. Az OECD-átlag - és ez egy 2003-as adat - 2745 dollár, Magyarország pedig 1259 dollár, a rangsor hátulján kullog. Minket Szlovákia és Lengyelország követ. De itt azért meg kell jegyezni, hogy főleg Lengyelországban, de Szlovákiában is a demográfiai viszonyok, a korfa teljesen másmilyen. S egyet ne felejtsünk el: most lépnek a '40-es évek végén, '50-es évek elején, az úgynevezett Ratkó-korszakban született honfitársaink abba az életkorba, amikor tömegesen jelentkezik az egészségüggyel szembeni igényük.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Mindig reménykedünk, hogy a következő év valamivel többet, valamivel jobbat fog hozni a magyar egészségügynek. Nem merem azt mondani, mert azzal vádolnak minket, hogy itt sötét képet vetítünk fel, hogy riogatjuk az embereket - hihetetlenül kemény év elé néz a magyar egészségügy. Bizony a szolgáltatásokhoz való hozzáférés csökkenni fog, hiába mondják, hogy kiemelt kórházak lesznek. A magyar belső infrastruktúrát is figyelembe véve ki lehet jelenteni, hogy csökkenni fog, és ami már sajnos érződik, az ellátás színvonala, az egész ellátórendszer moralitása is csökken. Ez pedig iszonyú gazdasági károkat fog okozni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm a képviselőtársaimat. Kettő percre szót kért Puskás Tivadar, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm, visszavontam.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor következik Persányi Miklós miniszter úr.

Öné a szó.

DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság, így a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium költségvetése, a 16. fejezet is a számok tükrében mutatja be a kormány terveit, számszerűsíti a programokat. Ezért sajátos módon nem olvasható belőle elég jól ki az az átfogó reform, amely mellett a kormány elkötelezte magát. Ezért engedjék meg, hogy néhány aspektusra külön is felhívjam a figyelmet.

A környezetvédelem és a vízgazdálkodás területén is átfogó reformok kell hogy megvalósuljanak az országban a következő esztendőkben, így 2007-ben is. Ilyen a komplex hulladékgazdálkodás bevezetése, a vízi közművek szolgáltatásainak új szabályozása, a környezettudatos gondolkodás kialakítása vagy a nemzeti parkok új szemléletű működtetése. Tárcánk szinte valamennyi területét érinti ez.

A 2007-es költségvetés - ahogy az már többször is elhangzott a vita során - a felelősség költségvetése. Ez azt jelenti, hogy a szigorú állami gazdálkodás mellett figyelmet és forrást biztosítunk minden olyan ügyre, amelyre Magyarországon éppen a jövő iránt érzett felelősség miatt mindenképpen szükséges figyelmet és forrást biztosítani. Ilyen kiemelt területnek kell tekinteni a környezetügyet, a környezetvédelmet, a természetvédelmet és a vízgazdálkodást, hiszen itt olyan gondok megoldásáról van szó, amelyek a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése érdekében elodázhatatlanok. Gondolok például az ivóvíz, a szennyvíz, a hulladék, az árvízvédelem vagy egyéb vízgazdálkodási kérdések megoldására. Ezek Magyarországon a nemzeti sorskérdés szintjeire jutottak. Sok esetben örömteli, hogy ez végre bekövetkezett, hiszen hosszú évtizedekig vártuk, hogy valóban megfelelő források jussanak ezekre a területekre. Nagy örömömre szolgál, hogy abból a mintegy 8000 milliárd forintos forrásból, amelyet az Új Magyarország fejlesztési terv során a következő hét esztendőben, 2007-től kezdődően az ország felhasználhat, amelyből modernizálódhat, minden körülbelül ötödik forintot környezeti szempontból hasznos fejlesztésre fordítunk majd.

Terveim szerint olyan időszak elé nézünk, amely valódi fejlesztések révén hazánkat környezeti ügyekben is valóban európaivá teszi. Ennek megfelelően a környezetügyi tárca jövő évi költségvetése is azt tükrözi, hogy egyrészt számolunk a szigorú állami gazdálkodás feltételeivel, kisebb bürokráciával, emellett azonban a szükséges fejlesztésekre sokkal többet költünk, mint az előző esztendőkben.

A rendelkezésünkre álló előirányzatok az ideihez képest mintegy 22 százalékkal bővültek, a kiadási szerkezet azonban jelentősen módosult. Itt nem elsősorban az uniós források igénybevételére szolgáló fedezetre gondolok, hanem arra a nagy strukturális változásra, amely a feladatok rangsorolásából adódik. Ennek kapcsán feltétlenül szólnom kell azokról az intézkedésekről, amelyek a kormányzati kiadások elkerülhetetlen csökkenéséből adódnak, és amelyeket a saját szervezetünk esetében - akár a minisztérium, akár a területi szervezetekre gondolok - a mi tárcánk is érvényesíteni fog.

Ahogy az államigazgatás egészében, úgy a mi tárcánknál is kevesebb állami alkalmazottal kívánjuk feladatainkat ellátni. Ugyanakkor vannak olyan területek, ahol a feladat ellátása nem teszi lehetővé a további létszámcsökkentést. Ilyen például a vízügyi kárelhárítás kérdései, ár- és belvízvédekezés, az ezzel foglalkozó szervezeteknél nem tervezünk létszámcsökkenést. Ezt azért is szeretném kiemelni, mert a környezetvédelmi bizottság ülésén is hangsúlyosan felmerült ez a kérdés. Tehát az árvízi védekezéssel foglalkozó szervezeteknél nem kerül 2007-ben létszámcsökkentésre sor. Ezzel egyidejűleg azonban a központi létszám, tehát például a minisztériumnál dolgozók száma nagyobb mértékben csökkent.

Amint arra már utaltam, a tárca költségvetése bővül a következő évben, így a minisztérium és a felügyelete alá tartozó intézmények ésszerűbb működésével, takarékosabb gazdálkodásával egyidejűleg sokkal kedvezőbb feltételek vannak kiemelt terveink, fejlesztéseink megvalósítására.

Ezek között engedjék meg, hogy elsőként említsem meg a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztését, amelyre a jövő évi költségvetésből két helyen is jelentős forrásokat tervezünk. Egyrészt 4,9 milliárd forint szerepel magában az állami költségvetésben, illetve a költségvetésnek az uniós támogatásokkal foglalkozó részeiben is további feladatok megoldását körülbelül hasonló nagyságrendben szeretnénk megvalósítani.

Szintén kiemelt feladatunk a vízkár-elhárítási művek fenntartása, amelyre a jövő évben a fejezeti kezelésű szakmai előirányzatból mintegy 1 milliárd forint áll rendelkezésre. A kárelhárítási beavatkozásokra, ár- és belvízvédekezésre további félmilliárd forint van a tervben. Itt meg kell jegyeznem, hogy mivel ugyancsak felmerült ez a kérdés a környezetvédelmi bizottság ülésén, amennyiben valóban előáll egy komoly ár- és belvíz-védekezési helyzet, akkor a költségvetés tartaléka ugyanúgy megnyílik, ahogy az idén is történt.

(10.30)

Az idén a fejezetnél jelentkező árvízi védekezési és belvízi védekezési költség együttesen mintegy 30 milliárd forintot tett lehetővé, jóllehet az eredeti költségvetésben a mostanihoz hasonló összeg szerepel. Tehát egy rugalmas kormányzati intézkedés az ilyen források biztosítását lehetővé tudja tenni. Látható, hogy ez egy úgynevezett felülről nyitott előirányzat, amelyet nyilván a szükségleteknek megfelelően kell majd kezelni.

A fejezeti kezelésű előirányzatok között szintén jelentős tétel az az 5 milliárd forint, amiből folytatni akarjuk az országos környezeti kármentesítési program végrehajtását, és ebből a programból hadd emeljek ki két jelentős projektet, amelyek már folyamatban vannak, de 2007-ben is komoly összegeket tervezünk rájuk költeni. Az egyik a nagytétényi Metallochemia gyártelep és környezetének kármentesítése. Most a munkák döntően a környező több száz ingatlan talajának kicserélését és az ott elvégzendő kármentesítést szolgálják, a másik pedig a budafoki barlanglakásoknál a gázmasszától történő kármentesítés. De érdemes arról is megemlékezni, hogy ez a kármentesítés nemcsak a XVI. fejezetben, nemcsak a mi tárcánk költségvetésénél jelenik meg, hanem, hogy egy példát mondjak, a GKM 25. címében, ahol az uránércbánya környezeti kárelhárítására 720 millió, tehát közel háromnegyed milliárd forint tervezett a költségvetésben.

De hasonlóan, ugyanilyen logika szerint a költségvetés más fejezeteiben, nem csak a XVI. fejezetben lehet igen komoly tételeket találni, amelyek egyértelműen környezetvédelmi célokat szolgálnak. Számomra nem az a fontos, lényeges kérdés, hogy vajon a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnál jelenik-e meg egy forrás vagy pedig nem, hiszen az ország számára fontos az, hogy történik-e e téren előrelépés vagy nem. Engedjék meg, hogy néhány ügyet azért itt megemlítsek. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnál lakossági közműfejlesztésre, víz- és csatornaszolgáltatás fejlesztésére jelentős, összességében 7,8 milliárd forint forrás látható.

Az FVM-fejezetben a már most folyamatban lévő I. nemzeti vidékfejlesztési terv különböző vidékfejlesztési programjait is érdemes kiemelnünk. És ha ezt összehasonlítjuk a 3-4 évvel ezelőtti állapottal, akkor azt látjuk, hogy itt egy történelmi, korszakos előrelépés történt. Az agrár-környezetgazdálkodásra például a 2007. évi költségvetésben 48 milliárd 745 forint forrás áll rendelkezésre, az EU környezetvédelmi állatjóléti megfelelésére 3 milliárd 35 millió forint, a mezőgazdasági területek erdősítésére 12 milliárd 720 millió forint, amellett, hogy olyan tételek is megmaradnak és jelen vannak, mint például a parlagfű elleni védekezésre mintegy 800 millió forint, termőföldvédelemre 400 millió forint erdőtelepítésre, erdőszerkezet-átalakításra 600 millió forint.

De hadd térjek vissza a XVI. fejezethez! Új időszak kezdődik ugyanis számunkra 2007-ben az uniós források igénybevétele szempontjából is. Az elmúlt évek során felkészültünk erre a feladatra, mind a projektek szakmai előkészítése, mind pedig a pénzügyi fedezet biztosítása révén. Hadd emeljek ki három jelentősebb projektet az uniós támogatással megvalósuló környezetügyi projektek közül, hiszen ezek a programok 2007-ben kezdenek felgyorsulni, még akkor is, ha a megvalósításuk a további, következő éveket is igénybe veszi, mert olyan horderejű, olyan nagyságú programokról van szó.

2007-ben például folytatódik a Ráckevei-Soroksári Duna-ág teljes helyreállítását szolgáló program előkészítése. Ez egy hatalmas, közel 35 milliárd forint összegű beruházás, amelynek előkészítésére jövőre 1,3 milliárd forintot fordítunk annak érdekében, hogy a programot 2007-ben valóban be lehessen adni az Európai Bizottsághoz. Megkezdődik a kis-balatoni vízvédelmi rendszer második ütemének megvalósítása is, egy olyan program, amely lassan már 20 éve várat magára, részben szakmai, részben anyagi okok miatt. Ugyanis a '80-as évek közepén elakadt ennek a programnak a befejezése. A mintegy 7,5 milliárd forint értékű program előkészítésére 2007-ben körülbelül félmilliárd forintot használhatunk fel. A Duna árvízvédelmi töltéseinek teljes körű kiépítése is uniós pénzek felhasználásával teljesedik majd ki, a Duna-projekt összességében egy 18 milliárd forinthoz közelítő értékű program, amelynek előkészítésére 2007-ben mintegy 1 milliárd forint áll rendelkezésünkre, és a teljes hazai Duna-szakaszon még hiányzó árvízvédelmi művek, fontos vízgazdálkodási műtárgyak és egyes mellékágak rendezésének az előkészítését akarjuk jövőre elvégezni.

De engedjék meg, hogy ne csak előkészítéseket és a következő esztendőkben esedékes fejlesztéseket említsek, hiszen ezek nagyon fontosak, de fontosak azok a programok is, amelyek megvalósítása már megkezdődött, és 2007-ben nagy erőkkel fog folytatódni, és nyilván ezek forrása is rendelkezésre áll. Terveink szerint folytatódik az ország hulladékgazdálkodási rendszereinek modernizációja és kiépítése. Az eddigieknél sokkal nagyobb hangsúlyt akarunk fektetni a hulladékképződés megelőzésére, mérséklésére és a hasznosítás növelésére. Az előttünk álló hét esztendőben közel 300 milliárd forint fejlesztési forrást tudunk hulladékgazdálkodási fejlesztésekre fordítani, és ezek eredményeként szelektív gyűjtés, újrahasznosítás, biztonságos ártalmatlanítás következhet be, és európai színvonalúvá válhat Magyarországon is a hulladékgazdálkodás.

Egy történelmi lemaradás behozásáról van szó, és nyilván ehhez szükség van az épülő komplex hulladékgazdálkodási rendszerekre, amelyek a gyűjtéstől egészen az ártalmatlanításig a teljes folyamatot átfogják. 2009-re ugyanis az országnak a környezeti és egészségügyi szempontból kockázatot jelentő szemétlerakó telepek működtetését meg kell szüntetnie, csak olyanok működhetnek, amelyek biztonságosak. Ez egy óriási kihívást jelent. A konkrét projektek közül hadd említsem meg például a homokhátság regionális hulladékkezelési programot vagy az északkelet-Pest megyeit, de ilyen a Balaton körüli három nagy regionális program vagy a Győr, Mosonmagyaróvár és Sopron térségi programok, a Szabolcs-Szatmár megyei program. Gyakorlatilag az ország valamennyi jelentős regionális hulladékgazdálkodási programja folytatódik, vagy az előkészítése jelentősen előrejut 2007-ben.

Ugyancsak kiemelt feladatunk az ivóvízminőség-javító nemzeti program folytatása. Csak a legjelentősebbeket hadd emeljem ki! Az észak-alföldi régió ivóvízminőség-javító programjának első üteme 109 ezer lakost érint 41 településen. Előkészítés alatt áll az észak-alföldi régió ivóvízminőség-javító programjának második üteme, valamint egy hasonló program a dél-alföldi régióban, összesen 411 települést érintve. Mindkét nagy projekt esetében a jövő év végéig kívánjuk benyújtani a Bizottsághoz a támogatási pályázatot.

A szennyvízkezelés tekintetében is komoly fejlesztések vannak folyamatban, szinte az ország valamennyi nagyvárosában. Budapesten folytatódik a központi szennyvíztisztító építése, amely egész Európa legnagyobb környezetvédelmi beruházása ezekben az években. De hogy más példákat is említsek, Győrben, Szegeden, Sopronban, Kecskeméten, Debrecenben, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Veszprémben, Nyíregyházán, Békéscsabán, Székesfehérváron, Makón, Nagykanizsán, a Tápió mentén, a dél-balatoni településeknél és a Velencei-tó környékén és további 60 városban is hasonló beruházások vannak folyamatban.

(10.40)

Engedjék meg, hogy a természetvédelem területéről is hozzak példákat, hiszen olyan programok folytatódnak, mint például a gemenci térségben a Duna-Ipoly Nemzeti Park ottani területén annak a mellékág-rehabilitációnak a megvalósítása, amely világbanki kölcsönnel és támogatással valósul meg; vagy a hortobágyi tájrehabilitációs program - ez mintegy egymilliárd forint nagyságrendű program -, mely segít abban, hogy a Hortobágy ismét azt a képet kapja, amelyet annak idején eleink, Petőfi Sándor, Arany János és mások az Alföldön láttak és megénekeltek.

Az Új Magyarország fejlesztési terv megfelelő hátteret és keretet ad az említett fejlesztésekhez. Ez a program ugyanis arról szól, hogy gyökeresen átalakíthatunk egyes területeket, például a környezetgazdálkodást, a környezettudatos szemléletet megjeleníthetjük a gazdasági és infrastruktúra-fejlesztésben, de az oktatáson át az energiapolitikában is. Fontos arról is szólni, hogy maga a fenntartható fejlődés elve egy átfogó, horizontális rendezőelve ennek az egész fejlesztési programnak. Itt egy pillanatra hadd említsem meg: tegnap Ékes József képviselő úr említette, hogy szomorú, hogy a klímaváltozás, a globális felmelegedés - ahogy ezt ő nevezte - kérdése a környezetvédelmi fejezetnél nem kellően fokuszált. Itt hadd említsem meg, egyfelől úgy vélem, hogy bizony a tárcánál igen komoly tevékenység zajlik e tekintetben, akár csak a szén-dioxid-kibocsátási kvóták hazai rendszerének a megteremtését említem meg, akár arra gondolok, hogy milyen komoly programok indulnak meg, amelyek ugyancsak ezt szolgálják, nemcsak a fejezeten belül, hanem az előbb említett nemzeti vidékfejlesztési terv keretében a bioüzemanyag-termelésre vagy erdősítésre. De a megújuló energiaforrások átvételi garanciái és megemelt átvételi ára is ilyen szabályozó, és nem utolsósorban az Új Magyarország fejlesztési tervben a környezet és energia operatív program olyan lehetőségeket nyit energiahatékonyságban, energiatakarékosságban, megújuló energiaforrások fejlesztésében, amelyek valóban kiemelkedőek.

Meg kell azt is említenem, hogy az Új Magyarország fejlesztési tervben a szűken értelmezett környezetügyi fejlesztések nemcsak a mi tárcánk által közvetlenebbül befolyásolt környezet és energetika operatív programban kap helyet, hanem a regionális operatív programokban is. Együttesen mintegy 1,5 milliárd forintot tesznek ki ezek a források, de ha tágabban értelmezzük a környezetügyi fejlesztéseket, tehát beleszámolunk például olyan közlekedési fejlesztéseket, amelyek a tömegközlekedésre vagy az elkerülő utak építésére, a kerékpárutak fejlesztésére, a vasútfejlesztésre vonatkoznak, ezek további mintegy 1300 milliárdot képviselnek. Az Új Magyarország vidékfejlesztési terv forrásai pedig mintegy 400 és 500 milliárd forint közötti nagyságrendet tesznek ki.

Én úgy vélem, hogy összességében tehát a környezeti ügyek szempontjából a 2007-es esztendőben komoly előrelépéssel, nagyon szép lehetőségekkel számolhat az ország, még akkor is, ha a hivatalokat működtetnünk nem lesz egyszerű a kevesebb pénzből, mint ahogy az előző években tettük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Két percre megadom a szót Szakács Imre képviselő úrnak, Fidesz.

DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy figyelemmel kísértem a miniszter úr hozzászólását, különös tekintettel a vízügyi kérdésekre. Szeretném elmondani miniszter úrnak, hogy a Szigetközben élők nagyon aggódnak a Szigetközért, hiszen azok a programok, amelyek akár a hétéves nemzeti fejlesztési terv II. programban fejlesztésként szerepelnek, akár pedig a Szigetköz rehabilitációja nem megoldott, és nem is kerültek bele a következő évek terveibe.

Szeretném jelezni miniszter úrnak, hogy ha segíteni kíván a Szigetközben élők, a Mosoni-Duna, az Öreg-Duna elterelése után ott élők helyzetén, akkor támogassa ön is azt a kezdeményezést, amelyet a szocialista párti országgyűlési képviselőkkel, térségbeli képviselőkkel közösen szervezünk, nevezetesen, hogy megalakítanánk a szigetközi fejlesztési tanácsot december legelején, és ennek a tanácsnak némi olyan forrás is rendelkezésére álljon, amellyel tudják, ha részben is, de orvosolni az ott lakókat ért károkat.

Köszönöm a figyelmét. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Fehérvári Tamás képviselő úrnak, Fidesz.

FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Én is meglepődve hallgattam az ön környezetvédelemmel kapcsolatos hozzászólását, hiszen olyan rózsaszín álmokat tárt itt az Országgyűlés és a választópolgárok elé, amire a mostani fűnyíróelv alapján felépített költségvetésben remény sem lehet, hogy megvalósuljanak. Én azt gondolom, hogy az ön minisztériuma is beállt abba a sorba, ahol a kormánypropaganda és a félrevezetés, a választópolgárok félrevezetése az egyik fő cél.

Amikor például a Vásárhelyi-tervről beszélt, és azt állította, hogy a Vásárhelyi-terv továbbra is nagy lendülettel folyik, akkor azért szeretném fölhívni a figyelmét arra, hogy a 2007-es évben 12 milliárd forintot kellene erre a tervre fordítani, és a tényleges költségvetésben mindösszesen 4,9 milliárd van beállítva erre a dologra. Én azt gondolom, nagyon-nagyon komoly problémák adódhatnak még az ön szaktárcájánál 2007-ben.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre szót kért Tóth Károly képviselő úr, MSZP.

TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Meghallgatva az észrevételét, a színt el tetszett téveszteni, legföljebb zöldről lehet szó, ha már álmodunk, merthogy ez környezetvédelem.

Miniszter Úr! Azt szeretném mondani, hogy én egy új gondolkodásmódot javasolok önöknek, ez pedig a lakossági kommunális szemét témakörét illeti. Ha már van egy jelentős lemaradásunk, ami tény, ha van esély behozni a lemaradást, ez elhangzott a beszédében, hozzászólásában is, akkor azt mondom, hogy változtassunk, és tekintsük úgy a lakossági kommunális szemetet mint alapanyagot. Ma Európában számtalan olyan technológia van - a legkorszerűbb, amely ott is alig került még bevezetésre, legfeljebb egy-egy mintaprogramban -, ahol szelektív válogatás nélkül, tehát nem kell szelektíven válogatni, lehetőség teremtődik arra, hogy korszerű válogatóműben erre épülő, gázalapú, a szerves anyag gázzá történő átalakítása után folyik energiatermelés. Az energiatermelésnél keletkező hulladékhővel az összes többi kinyerhető alapanyag feldolgozása - az üvegtől a fémig - nyereségesen megvalósítható. Ha előrelépünk, akkor válasszuk most ezt a legkorszerűbbet. Én tudok Békéscsabán is ilyen jelentkezőt, van ilyen szándék, de úgy tudom, az ország más területén is. Én szeretném kérni, ha néhány ilyen kiemelt programot támogatnánk, ahol bemutathatnák a legkorszerűbb technikát, akkor átlépünk néhány fejlődési fokot. Tehát korszerű lerakóhelyet már nem érdemes építeni, ha van jobb. Nem érdemes már szelektíven gyűjteni, ha ezt korszerűen gépek el tudják végezni. Én azt szeretném javasolni a miniszter úrnak, hogy tekintse alapanyagnak, és csak olyan technikát támogassunk elsősorban, amely azonnal hasznosítja is a hulladék több mint 80 százalékát.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az Európai Parlament képviselője, De Blasio Antonio képviselő úr felszólalása következik, a Fidesz-időkeret terhére.

DE BLASIO ANTONIO (Európai Néppárt - Európai Demokraták): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miért van az, hogy a régió többi országában lényegesen fegyelmezettebb a költségvetési politika, mint nálunk? Miért van az, hogy a kormányok tudják, hogy ha a költségvetési hiány az égbe szökik, akkor az a minimum, hogy a kiadási oldal nem haladja meg a bevételi oldalt? Miért van az, hogy évek óta nem tanultuk meg, hogy addig nyújtózkodjunk, amíg a takaró ér, vagyis sok-sok millió magyar családhoz hasonlóan annyit költsünk, amennyi a bevétel, sőt, ha lehet, egy kicsit még kevesebbet?

Tisztelt Képviselőtársaim! Elérkezett az az idő, hogy tegyünk valamit. A laza fiskális politikát sem adófizetőink, sem a magyarországi befektetők, sem az Európai Unió nem díjazza. A költségvetésünkbe vetett bizalom elvesztése sajnos azzal jár, hogy az egész magyar társadalom előtt hiteltelenné vált a munkánk. Ezt a bizalmat visszaszerezni nem lehetetlen, de hosszú s kitartó munka. Engedjék meg, hogy ennek a kitartó munkának az első, legfontosabb lépéseiről néhány javaslatomat megosszam önökkel.

Kiinduló lépésként a költségvetési statisztikák minőségét, hitelességét kellene visszaállítani.

(10.50)

A költségvetési előrejelzések elkészítésével, valamint a költségvetés realitásának elbírálásával egy független szervet kellene megbízni, olyan szervet, amelynek az elnökét a kormány nem mozdíthatja el egyik pillanatról a másikra, mert nincs erre hatásköre. Mint az Európai Parlament költségvetési ellenőrzési bizottságának tagja, sürgetem a tisztelt Házat, hogy mihamarabb hozzon olyan törvényeket, amelyek gátat szabnak az ellenőrző rendszerek önkényes irányításának.

A következő lépés a fiskális fegyelem betartása. Meg kellene tanulnunk nem elkölteni azt, ami még vagy már nincs; amennyiben pedig a kibocsátott korai, hiteles előrejelzések szerint mégis túlzott hiánnyal kell számolnunk, akkor életbe lépnének azok az eljárások, amelyek féket tesznek az adósság rohanó kocsijára.

A harmadik lépés a teljes átláthatóság megvalósítása. Az átláthatóság nemcsak azt jelenti, hogy az adatok nyilvánosak, hanem azt is, hogy a döntéshozatali és a felügyeleti rendszerei is átláthatók, a rendszerben mindenki tudja, hogy ki kinek tartozik elszámolással, felelősséggel. Ebben a rendszerben az Országgyűlés az, amely előtt végső soron mindenki elszámoltatható.

A negyedik lépés, hogy a költségvetés irányszámainak irreális tervezésével fel kellene hagyni, azt a szabályt is meg kellene szigorítani, hogy mikor lehet pótköltségvetést benyújtani, mindeközben pedig az alapvető struktúrákat meg kell reformálni. Az Állami Számvevőszék javaslatát megfontolva egy közpénzügyi törvény megalkotása szükséges, hogy a közpénzeket végre egy átlátható szabályrendszer alapján költsük el. Hasonlóan az ÁSZ többször felrója a kormánynak, hogy az önkormányzatok forrásszabályozásának részletes szabályait nem határozta még meg, káosz uralkodik a területen, ezért a sürgős szabályozás itt is elkerülhetetlen.

Bevallom, én is amellett teszem le a voksomat, hogy azonnali lépésekre van szükség. A legfontosabb talán az objektív felelősségvállalás bevezetése, amely reményeink szerint fiskális fegyelmet eredményezne. Erre a fegyelemre nem az EU-nak van szüksége, félre ne értsük, hanem nekünk, magyaroknak. A folyamatos pazarlás ugyanis oda vezet, vezetett, hogy nőtt a korrupció, nőtt az elégedetlenség, nőtt azoknak a száma, akik nem látják értelmét, hogy dolgozzanak. Jelenleg a magyar alkotmány szerint a kormány tagjai az Országgyűlésnek és a kormány vezetőjének tartoznak felelősséggel. Ez a felelősség kimerül abban, hogy amennyiben egy kormánytag hibázott, akkor az vagy önszántából lemond, vagy lemondatja a kormányfő - felelőssége tehát pusztán politikai. Ezt a felelősséget anyagi felelősséggel kiegészíteni komoly lépést jelentene a megrendült bizalom helyreállításában. Ha a kormánypártok komolyan gondolják, hogy a 2007-es költségvetés a felelősség költségvetése - és ezt ma többször is hallottuk -, akkor nem kerülhetik el a kormánytagok objektív felelősségének bevezetését. Kérem, tegyék! És akkor még nem beszéltünk a források jogszerű, kiszámítható és demokratikus elosztásáról, valamint hatékony, átlátható felhasználásáról, hiszen az európaiság nemcsak jogokat, hanem szigorú kötelezettségeket is jelent.

Bár a magyar képviselők Brüsszelben is különböző frakciókban dolgoznak, a magyar ügyek mögé általában egyöntetűen felsorakoznak, és próbálják meggyőzni azok helyességéről más nemzetiségű frakciótársaikat. Nem szokás mások felszólalásának minősítése, hiszen gyenge az az érvrendszer, amely csak erre tud támaszkodni - ott ezt nem is teszik. Kérem, hogy a kormánypártok tagjai és az EP-képviselők az ellenzék ostorozása és hibáztatása helyett inkább próbálják meggyőzni saját magyarországi frakciójukat, hogy itthon is támogatást nyerjenek az ország érdekei, ne csak Brüsszelben.

Kérem, fontolják meg javaslataimat, hiszen azok országunk fejlesztését szolgálják. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A Magyar Szocialista Párt részéről Józsa István felszólalása következik.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az az igazság, hogy én a környezetvédelmi fejezethez fogok hozzászólni, de De Blasio képviselő úr szavait hallgatva az volt az érzésem, mint hogyha nem is az Unióból jött volna, hanem a Holdról, mert át kellene olvasni a magyar költségvetési törvényt, az információ, közhasznú adatok kezelési törvényét, és akkor rájönne, hogy Magyarország egészen másképp működik, mint amire ő fel akar szólítani; nagyon sok tekintetben úgy működik, mint amit elvár tőlünk. Úgyhogy én nagyon remélem, hogy az európai ügyekben sokkal tájékozottabb, mint amiről itt a hazai ügyeket tekintve ki akart bennünket oktatni. Úgyhogy a munkájához, felkészüléséhez jó egészséget, sok sikert kívánok. És akkor rátérnék a környezetvédelmi fejezet taglalására.

A költségvetés környezetvédelmi fejezetének is olyan alapvető követelményeket kell teljesítenie, mint amit a konvergenciaprogram kijelöl, mint amit a kormányzati reform, a takarékos állam kialakításának, megvalósításának követelménye jelent, meg kell felelnie az Új Magyarország fejlesztési tervnek, biztosítania kell az európai források önrészének fedezetét, és legfőképpen a 2007. évi költségvetés környezetvédelmi és vízügyi fejezetének hozzá kell járulnia ahhoz, hogy Magyarország környezeti állapota javuljon.

Mindenki pártállásától függően igyekszik beállítani ezt a költségvetést. Én úgy látom, hogy a környezetvédelmi és vízügyi fejezet azzal az egyszerű ténnyel, hogy a 2006. évi tényadathoz viszonyítva 23 milliárd forinttal nagyobb forrást biztosít 2007-re, és ezt olyan szerkezetben teszi, hogy a működési költségek csökkennek, a fejlesztési források pedig 47 milliárdról 72 milliárd forintra emelkednek, úgy gondolom, az alapvető követelményeknek eleget tesz. Tehát javuló hatékonyság mellett jelentős fejlesztésbővítést valósít meg, ezzel együtt összességében az ágazat versenyképességét realizálja. Úgy gondolom, példaértékű, és nem éppen a kritika hangján kell szólni arról, hogy a tárca - nemcsak a központi részét, hanem az országos intézményeit is beleértve - egy racionális létszámcsökkentést hajtott végre: már a 2006. évben közel 300 fővel kisebb létszámmal működik, és a jövő évre további 280 fős létszámcsökkentést tervez. Ezzel tényleges lépést tesz a hatékonyság felé, mert összességében mintegy 6700 dolgozónak biztosít foglalkoztatást a tárca, tehát ez a mintegy 600 fős létszámcsökkenés számottevő hatékonyságnövekedést jelent.

Szeretném felhívni a figyelmet arra a politikai összefüggésre, hogy azok mellett a jelentős célok mellett, amelyekben tényleges lemaradásunk van az Uniótól, olyan korszerű, elsősorban energetikai jellegű fejlesztésekre is módot ad a jövő évi költségvetés XVI. fejezete, amely - ahogy Tóth Károly képviselőtársam egy példával a hulladékok energetikai és alapanyagként történő felhasználására utalt - élvonalbeli technológiát tesz lehetővé. Nem akarom fölöslegesen fricskázni ellenzéki képviselőtársaimat, de az általuk sokat és nosztalgiával emlegetett Széchenyi-terv keretében összesen mintegy 70 milliárd forintot fordítottak vállalkozások fejlesztésére. Ez a jövő évi költségvetés csak a környezetvédelmi fejezetben több mint 70 milliárd forint fejlesztési forrást biztosít, és nem hiszem, hogy különösképpen ecsetelnem kellene, hogy ezt a 70 milliárd fölötti beruházást itt, Magyarországon fogjuk megvalósítani, ebben a hazai vállalkozások, kis- és középvállalkozások fognak részt venni, tehát nekik jelent piacbővülést, munkalehetőséget. Én tehát azt hiszem, hogy azok, akik ilyen túlzó kifejezéseket használnak, hogy: katasztrófahelyzet, csődtömeg, azok azért próbáljanak meg mérsékeltebb kifejezéseket használni, ugyanis a nemzetrontásnak vannak ilyen verbális csataterei is. Én úgy gondolom, hogy ebben is inkább az építésre, a fejlesztésre kellene a hangsúlyt fektetni, mint ahogy erre a 2007. évi költségvetés környezetvédelmi és vízügyi fejezete is lehetőséget biztosít.

Mindezek alapján kérem képviselőtársaimat, hogy akik bírják, támogassák ezt az előterjesztést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót De Blasio Antonio képviselő úrnak.

(11.00)

DE BLASIO ANTONIO (Európai Néppárt - Európai Demokraták): Köszönöm szépen. Képviselőtársam, pont erről beszéltem egyébként, amit a felszólalása elején mondott. Minősíteni nem szokás Brüsszelben, vitatkozni igen - ez a különbség.

Hiszen az a helyzet, hogy egyébként nem volt sok ellentmondás abban, amit ön mondott a felszólalása elején, amikor minősítette az én hozzászólásomat, hiszen azt mondta, hogy ez nem az az ország. Pont erről beszéltem, képviselő úr. Arról beszéltem, amin változtatni kellene. Engedtessék meg nekem, hogy elmondhassam azt, amiről úgy gondolom, hogy változtatni kell rajta. Hogy önnek más a véleménye, az egy dolog, de ezért nem hiszem, hogy minősíteni kellene azt, aki ezt elmondja, és nem az a válasz erre, hogy ez nem az az ország. Legyen az az ország, ahol a fiskális politika úgy működik, ahogy javasoltam, és gondolják meg, hogy érdemes-e esetleg változtatni.

Én nagyon szívesen vitatkoznék önnel egyébként, hogyha bármi tárgyszerű lett volna a felszólalásában. Kérem, próbáljanak meg ragaszkodni ahhoz, hogy a tárgyról vitatkozzunk, ne a személyekről, mert az felesleges, az nem idevaló!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Józsa István kétperces hozzászólása következik.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Véletlenül se akartam megsérteni uniós képviselőtársamat, és nem a hozzászólását minősítettem, pusztán a tájékozottságára utaltam néhány szóval. Akár az üléstermen kívül is nagyon szívesen vitatkozom vele tárgyszerű dolgokról. Örültem volna, ha tényleg tárgyszerű dolgokat is mond. Nyitott vagyok a vitára itt és másutt is.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A Kereszténydemokrata Néppárt részéről Latorcai János képviselő úr hozzászólása következik.

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A költségvetéssel kapcsolatos felszólalásom elején engedjék meg, hogy visszautaljak a Kereszténydemokrata Néppárt tegnap elhangzott vezérszónoklatára, mert ahhoz, hogy valóban a helyzet súlyának megfelelően tudjuk kezelni a gondjainkat, problémáinkat, először az országról kellene beszélni.

Ennek keretében pedig elemezni kellene, hogy mi vezetett ide, miért gyengült le a hazai gazdaság versenyképessége, mi okozta azokat a gondokat, amelyekkel most szembenézünk, és amelyek megoldásában reménykedünk. Arról kellene beszélni, ami halaszthatatlan, hogy a hazai tulajdonlású gazdaságot, a kis- és középvállalkozói kört a költségvetés pozícióin keresztül is erősítsük, a leszakadás sebességét legalább fékezzük, és ezzel együtt forrásokat teremtsünk az elmúlt évek haszonélvezői, a bankrendszer és a multinacionális vállalatok felhalmozott extranyereségeiből.

Most nem térek ki azokra az alkotmányossági aggályokra és kifogásokra, amelyeket Hargitai János képviselőtársam tegnap már érintett, de úgy gondolom, hogy ezen kérdések tisztázása is megérne egy misét. Viszont kénytelen vagyok megemlíteni, mint azt már a II. fejlesztési tervvel kapcsolatban e Ház falai között magam is hangoztattam: az alkotmány kötelezővé teszi az Országgyűlés számára, hogy társadalmi és gazdasági tervet alkosson. A kormány, tisztelt képviselőtársaim, mind a mai napig adós ezzel.

Márpedig konvergenciatervet, jövőt biztosító költségvetést hitelesen készíteni mindaddig nem lehet, amíg társadalmi közmegegyezésen alapuló gazdasági terv nem készül. Az áfaemelés, az eva emelése, a munkavállalói járulékszigorítások, a gázár-kompenzáció átalakítása és a rendelkezésre álló források csökkentése, a vizitdíj, a kórházi napidíj bevezetése, az önkormányzatok normatívacsökkentése az oktatásban, valamint az egészségügyi hozzájárulás fizetésének a bevezetése a háztartásbeliek és az őstermelők számára csak és kizárólag megszigorítás, semmi esetre sem nevezhető jövőt adó gazdasági tervnek.

A 2007. évi költségvetés kizárólagos szempontja a megbillent költségvetési egyensúly kapkodó helyreállítása, ami csak rövid távon elérhető eredményekre szorítkozik, a fűnyíróelvszerű megszorítás eszközével. Szakértők állítják: ez a költségvetés csak tüneti kezelést jelent, miközben lefogja a gazdaságot, és növeli a munkanélküliséget.

Ebben a költségvetési törvényjavaslatban nem jelennek meg áttekinthetően a többéves elkötelezettségek hatásai s a többéves kötelezettségvállalások értékei sem. Ez a költségvetés egy adóemelésen, adóprésen alapuló költségvetés, de nem ad semmiféle megoldást az adórendszer évek óta húzódó problémáinak megoldására. A jelenleg is bonyolult és hatásaiban áttekinthetetlen rendszer további négy adónemmel bővül, növelve ezzel az elvonási csatornák számát és az adminisztrációs terheket, miközben úgy gondolom, saját történelmi tapasztalatunk alapján is igazolható, hogy az adó- és járulékterhek növekedésének hatásaként nemhogy fehéredik, hanem egyre inkább szürkül, feketedik a gazdaság.

Az általános forgalmi adó előirányzatának teljesülése - a reálkeresetek várható csökkenésére tekintettel - igen bizonytalan, hiszen azt is valamennyien tudjuk, hogy csökkenő jövedelem mellett a lakossági fogyasztás többnyire nem nő. A regisztrációs adó tervezett előirányzatának teljesülése pedig azért nem várható, mert olyan magas bázissal számoltak, amelyet a gépjárművek értékesítésére vonatkozó prognózisok kapcsán az időarányos adatok egyáltalán nem támasztanak alá.

A megnövekedett terheket viselő állampolgár szempontjából nem egy hatékonyabban működő, kevesebb embert foglalkoztató államigazgatás valósul meg, hanem sajnos egy egyre szétesőbb, széthullóbb, egyre bürokratikusabbá váló intézményrendszer, amely ráadásul a csökkenő színvonalú szolgáltatásait egyre drágábban kínálja.

Ezzel kapcsolatban hadd hivatkozzam az Állami Számvevőszék azon megállapítására, hogy a közszféra létszámcsökkenése ellenére az intézményrendszer szűkítése nem történt meg, ezért a kiadások nem csökkentek, sőt egyes minisztériumok tekintetében még nőttek is. Ennek az egyik legtipikusabb példája a Miniszterelnöki Hivatal, ahol idén a személyi kiadások mintegy 11 százalékkal nőttek, sőt a kommunikációs költségeket még meg is négyszerezték. De a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium is úgy csökkenti a költségeit, hogy bértömeget növel, a fejlesztéseket pedig visszavonja. A jelentős elvonás ellenére alapvetően a személyi költségek nőnek, miközben a szakma lassan kiürül a tárcából.

A hatósági eljárási, engedélyezési, felügyeleti ellenőrzésből és egyéb szaktevékenységekből, szolgáltatásokból származó bevételek és kiadások összhangja messze nem biztosított, pedig az egyes állami feladatok önköltségét már az igénybe vevőkkel, azaz a lakossággal szándékoznak megfizettetni.

Az is elszomorító, hogy jelentősen csökken egyes, korábban az informatikai minisztériumhoz tartozó programok támogatása, így például az e-Magyarország, az e-közháló program támogatása, vagy ami még ennél is riasztóbb, indokolás nélkül megszűnik a Jövő Háza-program.

Jövőre mind a beruházásösztönzések, mind a kis- és közepes vállalkozások támogatása csökken. S ez különösen fájó, hiszen ez a szektor a legnagyobb hazai foglalkoztató, s e területen a csőd- és felszámolási eljárások számában sajnos már nagyhatalommá váltunk.

A jövő évi költségvetésből látható, hogy a gazdaságfejlesztés a kormánynak továbbra sem kiemelt célja. A jövő évi költségvetés ugyan 210 milliárd forintot biztosít a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére és 111 milliárdot a MÁV veszteségeinek finanszírozására, de azt is el kell mondani, hogy ezek összességükben meghatározóan az idénről determináltak, azaz jövőre fizetjük azt, amit 2006-ban elvégeztek.

Sajnos, jövőre általános érvényű szociális problémává válik a foglalkoztatás. Egy hatékonyan gazdálkodó országban pedig elképzelhetetlen, hogy a lakosság kevesebb mint 44 százalékának a foglalkoztatásával annyi anyagi javat lehessen előállítani, amennyiből az egész tízmilliót el lehet tartani. A jövő évre szóló költségvetés a megélhetési terhek növelésével, úgy gondolom, kijelenthetjük, bünteti a munkavállalást és a munkahelyteremtést. Ez a költségvetés alkalmatlan arra, hogy 377 ezer munkát kereső embernek állást adjon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma új megközelítésre, új költségvetés- és gazdaságpolitikára, az adók és az élőmunka terheinek csökkentésére, kisebb és hatékonyabb államra lenne szükség. Ez a költségvetés nemhogy nem biztosítja ezt, de nem biztosítja a társadalmi igazságosságot, a szolidaritást sem. Kifejezetten igazságtalan, hátrányos és megkülönböztető, ezért azt nem támogathatjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A Szabad Demokraták Szövetsége részéről Sándor Klára képviselő asszony felszólalása következik.

(11.10)

DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ha oktatásról beszélünk, és a költségvetés van a parlament előtt, akkor azt gondolom, hogy néhány kiemelkedően fontos szempontot mindenképpen figyelembe kell vennünk. Én ilyen szempontnak gondolom elsődlegesen azt, hogy a költségvetési tervezet alapján elláthatók-e a közoktatás, illetve a felsőoktatás feladatai, természetesen megfelelő minőségben. Ilyen szempontnak gondolom azt, hogy megfelel-e ez a költségvetési rész is annak az elvnek, hogy a 2007-es költségvetés egyik legfontosabb szempontja, feladata az, hogy javítsa a gazdasági egyensúlyt, hogy javuljon a gazdasági mérleg. Egy következő szempont az, hogy megszünteti-e ez a költségvetési tervezet a pazarló rendszerek finanszírozását, vagy legalábbis kísérletet tesz-e erre, és ebbe az irányba mozdul-e el, másrészt pedig az, hogy elősegíti-e a versenyképesség javítását és a társadalmi igazságosság növelését. Én ezeket vettem figyelembe kiemelt szempontként - persze másokat is lehetne említeni -, amikor a 2007-es költségvetés oktatási vonatkozásait néztem meg, és ennek most néhány kiemelt eleméről, néhány pontjáról szeretnék beszélni.

Először a közoktatásról; azért kezdem a közoktatással, mert kétségtelenül ez lesz nehezebb helyzetben. A költségvetési terv szerint a közoktatás támogatása csökken, a felsőoktatásé viszont nő. A közoktatás támogatása 477,6 milliárd forint, és 11,3 milliárd forinttal kap kevesebb támogatást a közoktatás, mint 2006-ban; ez 2,3 százalék körül van. A támogatáscsökkenés legjelentősebb részét az óraszámemelés miatt megmaradó pénz jelenti, illetve a kistelepülési normatíva elvonása, a bejárónormatíva elvonása, valamint a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatásának a támogatása, az alapfokú művészeti oktatás támogatása, illetve a tankönyvek támogatása is csökken valamivel. Azért emeltem ki ezeket a pontokat, mert nyilvánvalóan meg kell indokolnunk, miért tartjuk megengedhetőnek, hogy ezeken a területeken csökkenés következzen be. Akkor is ezt kell mondanom, ha semmiképpen sem örülünk ennek, de ha ez racionális, és segít a rendszer átalakításában, akkor talán megengedhető.

Először is azt szeretném kiemelni, hogy a kistelepülési normatíva és a bejárónormatíva megtakarított összege más csoportosításban azért az iskolákhoz fog kerülni, csak nem ezeken a címeken, és a sajátos nevelési igényű gyerekek támogatására fordított összeget is megkapják a sajátos nevelési igényű gyerekek, csak ott az a kategorizálás változik meg, hogy ki számít ilyennek. A tankönyvek támogatásából megmaradt pénz is a tankönyvek támogatásánál marad, csak a szerkezet alakul át. Erről a továbbiakban majd szeretnék néhány szót mondani.

Ha a közoktatási részt nézzük, nagyon örvendetes, hogy vannak olyan programelemek, amelyekre több pénz jut, mint a korábbiakban. Ilyen például a gyakorlati oktatás bevezetése a szakiskolákban és a szakközépiskolákban a 9-10. évfolyamon, ilyen az Arany János tehetséggondozó és kollégiumi program felmenő rendszerben történő bővítése, és - nagyon fontos - ilyen az új nyelvi előkészítői folyamat bővítése, vagy ilyen akár a nemzetiségi oktatás is.

Néhány szóban szeretnék szólni azokról a területekről, ahonnan elvonás történt. Nagy vihart váltott ki az, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek támogatása bizonyos szempontból csökkent. Azért mondom, hogy bizonyos szempontból, mert - ahogy mondtam - ez az összeg a gyerekek fejlődését segíti, csak más szerkezeti leosztásban, mint ahogy az eddig történt. Azért volt erre szükség, mert 2000-ben 5500 sajátos nevelési igényű gyereket tartottak számon a magyar közoktatásban, és ez mára 22 ezerre növekedett. Én elhiszem, hogy több pedagógus van, aki felismeri, hogy egy gyerek diszlexiás vagy diszgráfiás, vagy magatartási zavaros - mondjuk, hiperaktív -, de azt nem hiszem, hogy ez ilyen mértékű növekedést eredményezne. Sokkal inkább gyaníthatjuk azt, hogy a nagyon jelentősen megemelt normatíva, amit ezek után a gyerekek után kapnak az iskolák, bizony sajnos szerepet játszott abban, hogy kiket soroltak ebbe a csoportba. Ahogy mondtam, mintegy 400 millió forint támogatást továbbra is megkapnak azok a gyerekek, akik valóban rászorulnak arra a segítségre, ami a fejlődésükhöz szükséges, tehát attól nem kell félni, hogy a ténylegesen sajátos nevelési igényű gyerekek valamiképpen elkallódnak, vagy nem kapják meg a szükséges segítséget.

A tankönyvtámogatás automatizmusa megszüntetésének kifejezetten örülünk. Azért örülünk ennek, mert a tankönyvtámogatás eddig nem a rászorultság elvét alapul véve zajlott, hanem úgy, hogy minden olyan család, amelyben három gyereket vagy annál többet nevelnek, vagy ahol egyedülálló szülő nevelte a gyereket, ott a gyerekek automatikusan megkapták a tankönyvtámogatást vagy az ingyentankönyvet. Ez természetesen nem helyes, hiszen vannak olyan két gyereket nevelő családok, amelyek sokkal inkább rászorulnak erre, és vannak olyan öt gyereket nevelő családok, ahol nagyon jól keresnek a szülők, és egyáltalán nem szorulnak rá erre. Itt a szerkezeti átalakítást kifejezetten üdvözöljük.

További vihart kavart - méghozzá igen nagyot, és el kell ismernünk, nem is véletlenül - a művészeti alapoktatás támogatásának a csökkenése. Nagyon nehéz az a döntés, amikor az ember azt mondja, hogy a művészeti alapoktatástól pénzt kell elvenni, hiszen én magam is pontosan tudom, hogy számos olyan halmozottan hátrányos helyzetű vagy hátrányos helyzetű gyerek van, akinek ez az oktatási forma nagyon sokat jelent; értelmes időtöltést jelent, a képességei fejlesztését jelenti és így tovább. A másik oldalon meg azt kell látnunk - és ezt is mindannyian tudjuk, és nem árt, ha ezt is fejben tartjuk -, hogy, nem tudom másképpen mondani, az a finanszírozási forma, ami eddig volt, nagyon sok embernek nyerészkedésre adott alkalmat. A nyerészkedés azt jelenti, hogy egy-egy tanuló hat-nyolc-tíz alapfokú művészetoktatásban vett részt papíron, néha olyan gyerekek, akik nem is léteznek. Azt a fajta pénzpazarlást, ami ennek következtében kifolyt a rendszerből, meg kell szüntetni. Valószínűleg nem a legjobb módja az az elv, ahogy ez most történik, csak nincs más módja.

Egyébként januártól kezdve megindul az a szakmai akkreditáció, amelyet nagyon régóta, már az előző ciklus óta szorgalmaz az Oktatási Minisztérium, de akkor nem történt meg. Én magam művészeti alapoktatást végző iskolák igazgatóitól tudom, ők maguk is úgy gondolják, hogy ez a saját hibájuk volt, mert nagyon hosszúra nyúlt az a folyamat, amíg ők egymással meg tudtak állapodni abban, hogy az akkreditáció során milyen szempontokat fognak figyelembe venni. Januártól tehát megindul ez az akkreditáció, és azt remélhetjük ettől, hogy a jó, a színvonalas munkát végző iskolák megmaradnak, és megszűnik az a pénzpocsékolás, amely éppen azoktól a gyerekektől vett el pénzt, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá.

Nagyon fontos, hogy a Világnyelv-program bővült. Azért gondolom, hogy erre különös hangsúlyt kell fektetnünk, mert mindannyian tudjuk, hogy mi, magyarok nem állunk különösebben jól a nyelvtudás terén, és azt is tudjuk, hogy a versenyképességünket ez nem korlátozza, hanem gyakorlatilag megsemmisíti. A munkavállalástól kezdve a tanuláson át a külföldi elhelyezkedésig tökéletesen beszűkíti a lehetőségét annak, aki nem beszél nyelveket. A Világnyelv-program azoknak a gyerekeknek adja a legnagyobb lehetőséget, akiknek a szülei nem tudnának magántanárt fizetni. Ez rendkívül fontos program, és nagyon örvendetes az, hogy az idei évtől kezdve egyetlen olyan gyerektől sem lehet megtagadni ezt az iskolai szolgáltatást, aki ezt igényli. Erre sok pénz kell, és nagyon helyes, hogy erre sok pénzt költünk.

A felsőoktatás - ahogy mondtam - jobb helyzetben van, annál is inkább, mert az intézmények - nem a felsőoktatás egésze, hanem csak az intézmények - támogatása 7,4 százalékkal növekszik, ami 12,5 milliárd forintot jelent. Ez a pénz elégséges ahhoz - és kell ahhoz -, hogy azokat a reformokat, amelyeket az előző ciklusban megkezdtünk, folytatni lehessen. Nagyon sokat beszéltünk arról, hogy ezek miért fontosak: a rugalmas képzés, az új diplomák megjelenése, az Európai Unióhoz való alkalmazkodás, az Európai Felsőoktatási Térséghez való csatlakozás szempontjából és a hallgatók érdekében, akik így piacképes diplomát tudnak kapni. Ezekről most nem kívánok bővebben szólni, de annyit még egyszer mindenképpen meg kell erősítenem, hogy ezeknek a szerkezeti átalakításoknak a végrehajtására a megfelelő többletet biztosítja a költségvetés.

(11.20)

Még egy fontos pont a felsőoktatással kapcsolatban: a hallgatói juttatások 4,7 milliárddal növekszenek, ez 10 százalékos növekedést jelent. Ez a növekedés egyrészt a hallgatói normatíva emelkedéséből származik, ami 91 ezer forintról 116 500 forintra emelkedik, aztán például a tankönyvtámogatásból, ami 7820 forintról 11 650 forintra emelkedik, és a kollégiumi támogatásból, ami 80 ezer forintról 116 500 forintra emelkedik.

Ami az akadémiai kutatásfinanszírozást illeti, az valóban csökken 3,2 százalékkal, ugyanakkor az Innovációs Alap támogatása 13-nál valamivel nagyobb százalékkal több forráshoz jut. És egyébként, ha az Akadémia finanszírozását nézzük, akkor tudjuk azt is, hogy az MTA közgyűlése maga is úgy ítélte meg nemrégiben, hogy reformokra van szükség, és ezeknek a reformoknak bizony az ésszerű gazdálkodás is eleme kell hogy legyen. Erről valószínűleg sokat fogunk még a továbbiakban beszélni, úgyhogy most ezt sem szeretném részletezni.

Összegezve azt mondhatom, hogy a közoktatás finanszírozása, bár fájdalmas az az elvonás, ami történik, mégis annak érdekében történik, hogy egy átláthatóbb normatív képzést alakítsunk ki; hogy megszűnjön az a gyakorlat, hogy a finanszírozás érdekében lényegében nem létező okok miatt hívjanak le normatív támogatást; és biztosít számos szempontból olyan előnyöket hátrányos helyzetű gyerekeknek, amiket nagyon fontosnak tartunk.

A felsőoktatással kapcsolatban pedig azt lehet mondani, hogy itt folytatódhat a reform, és mivel több pénzt kap a felsőoktatás, mint eddig, reálértékben is több pénzt, ilyen szempontból mindenképpen örülünk ennek a költségvetési tételnek. Bár természetesen hozzátehetjük - nemcsak azért, mert ez egy kötelező panel, hanem mert én magam is komolyan így gondolom, és nyilvánvalóan a liberális politikusok is így gondolják -, hogy az oktatásra, ha az ország gazdasági helyzete ezt megengedi, és a tudomány, az alapkutatások és az alkalmazott kutatások finanszírozására is természetesen nem lehet elég pénzt költeni. A mostani költségvetési tervezet - a beszédem elején vázolt szempontoknak megfelelően - biztosítja a megfelelő minőségű képzést, ezért az SZDSZ a költségvetés oktatási részét elfogadhatónak tartja.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A Magyar Demokrata Fórum részéről Pettkó András képviselő úr következik. Öné a szó, képviselő úr.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként a 2006-2010 közötti ciklus egyik legfontosabb feladatának az autonóm civil társadalom megerősítését tartom. A benyújtott költségvetést is elsősorban ebből a szempontból vizsgáltam meg.

A Magyar Demokrata Fórum megalakulása óta kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködést ajánlott minden civil szervezetnek, amelyek ebben partnerséget vállalnak, olyan partnerséget, ahol nem a civil szervezetek viszik az MDF zászlaját, hanem az MDF viszi a civilekét. Az MDF Normális Magyarországért programja számos, a civil szervezetekkel egyeztetett, tőlük érkező javaslatot tartalmaz, többek között a finanszírozási problémák javítására, a pályázati rendszerek túlbürokratizáltságának csökkentésére, a civil szervezetek jogalkotási programba való bevonására.

Meggyőződésem, hogy megkerülhetetlen folyamat a civil társadalom bevonása a döntéshozatali folyamatokba, a demokratikus intézményrendszer fejlesztésébe, hiszen az adott döntést érintő gyakorlati ismeretekkel az adott területekkel foglalkozó civil szervezetek és szakértők rendelkeznek. Biztosítani kell a jogszabálytervezetek megismerhetőségét és azt, hogy arról bárki véleményt nyilváníthasson, illetőleg megtörténjen a visszacsatolás is a jogszabály előkészítője részéről. A most tárgyalt törvényjavaslat esetében az MSZP-SZDSZ-kormány szokás szerint nem így cselekedett. Magyarországon ma közel 70 ezer civil szervezet van bejegyezve, az ő sorsukról is szól a 2007. évi költségvetés.

A legtöbb civil szervezet problémája a szociálliberális kormányzás idején az, hogy nem tud hosszú távra tervezni, pályázattól pályázatig, támogatástól támogatásig élnek. Tevékenységüket a szűkös saját forrásokhoz vagy a bizonytalan, utólag érkező központi támogatásokhoz kénytelenek igazítani, ami hol megérkezik, hol nem. A szektort az abban dolgozók elhivatottsága tartja fenn, ezen sürgősen változtatni kell. El kell érnünk, hogy a civil szervezetek elfoglalhassák végre társadalmunkban a szerepüknek megfelelő kiemelkedő helyüket.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány 2002 és 2006 között előbb óvó kezeit vette le a társadalmi szervezetek válláról, majd a fejét is elfordította, hogy ne hallja a méltatlankodó és segélykérő hangokat. Tudomást sem véve problémáikról úgy viselkedik a társadalmi szervezetekkel, mintha csupán mostohagyermekei lennének. Az elmúlt két évben a kormány által előírt maradványképzési kötelezettség nyomán kialakult civil likviditási problémáktól hangos a sajtó, de a kormány illetékesei a mai napig még csak nem is reagáltak erre, nem kerestek semmilyen megoldást. A kormány és az állandóan változó szaktárca tétlenkedik, pedig apró lépésekkel a költségvetésből minimális kiadással is segítséget kaphatnának a civilek. A törvénytelenül elrendelt maradványképzési kötelezettség megszüntetésével legalább tízezer civil szervezet jövője lehet biztosabb, gondoljunk csak bele, ez a bejegyzett, működő civil szervezetek mintegy egyharmada.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés által tárgyalt költségvetési törvény 2005-höz és 2006-hoz hasonlóan előírja a központi költségvetési szervek részére az előző évivel azonos összegű előirányzat maradványképzését. A nemzeti civil alapprogramról szóló törvény pedig egyértelműen rendelkezik az alapprogram működését biztosító keretösszegről és annak kifizetési határidejéről. A két jogszabály egymásnak ellentmond. A kialakult helyzet miatt a civil szervezetek nem jutnak időben támogatáshoz. A törvény által előírt előfinanszírozási pályázatokból így lesz a kormány hibájából a jogalkotói szándék ellenére utófinanszírozású. A törvényesen kiírt pályázatok kifizetése, ami például a 2006-os működést szolgálná, nagy részben csak 2007 elején fog megtörténni; és ez sajnos így történt 2005-ben is. Így a jogbiztonságon túl már a létbiztonságuk is veszélyben forog.

Az alapprogram biztos, tervezhető bevételét a központi költségvetésből kapja. Az összeg nagyságrendje nem évenkénti politikai vagy költségvetési alkudozások eredménye, hanem az NCA-törvényben meghatározott összeg. A költségvetésből az alapprogramra annyi pénz kerül átutalásra, amennyit az előző évben az adózók a civil szervezeteknek felajánlottak. Amennyiben azonban az alapprogram forrása nem érné el a ténylegesen befizetett személyi jövedelemadó 0,5 százalékát, az államnak még a tárgyévben addig a mértékig ki kell egészítenie az alapot. Ez a kitétel éppen a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának kezdeményezésére került bele az NCA-törvénybe, aminek köszönhetően 2004 októberében 700 millió forint volt a korrekciós összeg. 2005 októberében - köszönhetően a sikeres 1 százalékos kampánynak - korrekcióra már nem került sor, és ez várhatóan az idén is így fog alakulni.

Az NCA-törvény célja a kormányzati ciklusokon átívelő, átlátható, a szektor függetlenségét tiszteletben tartó központi kormányzati forrás biztosításával az autonóm civil társadalom erősítése kell hogy legyen. A Gyurcsány-kormány elárulta a civil szervezeteket, amikor egy tollvonással két év alatt több mint 6 milliárd forinttól fosztotta meg őket, ezzel ellehetetlenítette jelentős részük további működését. Ha a mostani költségvetés elfogadásakor ezen nem változtatunk, egy év múlva egy teljes évi támogatás, körülbelül 7 milliárd forint fog elveszni. Ezzel, remélem, a teremben tartózkodó Fogarasiné Deák Valéria MSZP-s képviselőtársam is egyetért.

És akkor még nem vettük figyelembe a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat 20. §-ának módosítási javaslatát, amelyben két évre befagyasztják a támogatási összeget. A módosítás kormánypárti megszavazásával ismét több száz millió forintot vesznek el a civil szervezetektől, és ezzel a döntéssel szembemenetelnek a nemzeti civil alapprogram törvény eredeti céljával. Mindannyian emlékszünk: a végső 2003-as, minden párt által támogatott jogalkotói cél a kétszer 1 százalék elérése volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány közös értékeket hangoztat, és biztonságot ígér, de a civil szervezetek ellen elkövetett merényletei is azt bizonyítják, hogy a meghirdetett kormányértékek nem nemzeti értékek, az ígéretek pedig csupán csak plakátsivár kampányszlogenek. A szocialista-szabad demokrata kormány csak szavakban kívánja megerősíteni a harmadik szektort, a civil szférát.

(11.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány által benyújtott és a kormánypárti képviselők által általános vitára javasolt költségvetést még egy szempont szerint szeretném górcső alá venni, mégpedig az információs társadalom kiépülésének, megerősítésének a szemszögéből.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Netpolgárok! Vajon a benyújtott törvényjavaslat mennyire segíti elő az egyetemi, akadémiai, üzleti tudásbázisok átjárhatóságának megteremtését, a kompetencia-adatbázisokhoz való általános hozzáférés bővítését, az új infokommunikációs világrend hazai normarendszerének a kidolgozását, a globális és európai tudáspiacon a magyar tudásipar jelenlétének megalapozását, erősítését, az innovációs nemzetközi együttműködést?

Történni fog-e már valami nagy lépés 2007-ben az e-kormányzás programja megvalósításának az érdekében, beleértve a régiók elektronikus közigazgatásának létrehozását, az intelligens települések kiépítését és a mobil eszközökre telepített digitális identitás elterjesztését, a párhuzamos rendszerek, mint például a jól működő teleházak és a nevetségesen működő e-Magyarország pontok egyesítésének az érdekében? Vajon a benyújtott javaslat tartalmaz-e olyan elemeket, amelyek a vidéki kisposták informatikai központtá alakítását, és ezzel nem újabbak bezárását, hanem megerősítését és a XXI. századnak megfelelő szerepének végső kialakítását segítenék elő? A költségvetés átolvasása után a feltett kérdések mindegyikére sajnos, szomorú, de nemleges választ kapunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy pillanatig visszatérnék beszédem első részéhez, a civil szervezetekhez. Az informatikával, a távközléssel foglalkozó civil szervezeteknek a benyújtott javaslat egy árva fillér támogatást sem biztosít, még pályázati lehetőséggel sem. Pedig három éve még nevesítetten, a fő soron szerepeltek 200 millió forinttal. Utána a megbukott informatikai miniszter saját hatáskörben 80 milliót oszthatott szét. 2007-re az előirányzat már nulla forint. Vajon miért?

Határozott álláspontom szerint ezek az egyesületek nagyon fontos szerepet töltenek be a XXI. század társadalmában, programokat bonyolítanak, le, ezek közül említenék néhányat. Az Inforum minden évben megszervezi a nagy sikerű unoka-nagyszülő informatikai versenyt, működteti az infomediátor fogyasztóvédelmi szolgáltatást, ezek működése elengedhetetlen az oly sokszor hangoztatott internetpenetráció növeléséhez. Az Informatikai Vállalkozók Szövetsége csak az elmúlt fél évben négy nagyszabású sikeres szakmai konferenciát szervezett. A Távközlési Érdekegyeztető Fórumnak a működése is elengedhetetlen a jövőnk, a sikeres és normális Magyarország szempontjából, és folytathatnám a sort.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzott problémák megoldására benyújtottam néhány módosítási javaslatot. Kérem képviselőtársaimat, ezeket ne úgy vizsgálják meg, hogy egy ellenzéki képviselő nyújtotta be, hanem azok tartalmát nézzék.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az SZDSZ-időkeret terhére soron kívül megadom a szót Molnár Lajos miniszter úrnak.

DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Előttünk fekszik a 2007. évi költségvetés tervezete. A számokat mindenki elolvashatja, de ennél fontosabb, mit üzennek azok, milyen célokat szolgálnak.

A 2007-es költségvetés a változás költségvetése, különösen az egészségügy területén, mert fő üzenete a változás lehetősége és kényszere. Két fő elvre épül a költségvetés egészségügyi része. Az első: biztosítsuk az elindult, megkezdődött egészségügyi reform megvalósulását. A másik: teljesítsük a konvergenciaprogram követelményeit. Jövőre több pénzből gazdálkodhat tehát az egészségügy, mint az idén, de ez nem jelenti azt, hogy ugyanúgy működhet tovább, mint eddig.

Az elmúlt időszak gazdálkodását évek óta egyszerre jellemezte a források szűkössége és a nagyvonalú pazarlás helyenként. Ezért érezte mindenki azt, hogy miközben az egészségügyi rendszer fenntartása egyre nehezebben kezelhető terhet jelent, az ellátás színvonala folyamatosan csökkent. Tényszerű. 2006-ban a minisztérium kezelésében 144,6 milliárd forint volt, míg 2007-ben 152,3 milliárd forint lesz. 2006-ban 1536 milliárd forintot terveztek az Egészségbiztosítási Pénztár költségvetésébe, jövőre ez lényegesen több: 1669 milliárd forint. Való igaz, jövőre szigorúbb feltételekkel lehet támogatáshoz, pénzhez jutni, és az is igaz, hogy jobban megnézzük, tisztelt képviselőtársaim, hova és mire fordítódik az adófizetők, a járulékfizetők pénze. De az is igaz, hogy az átalakulásra, a hatékonyabb és igazságosabb működésre, a betegek magasabb szintű ellátására az előttünk fekvő költségvetés tartalmazza a forrásokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányzat úgy döntött, amikor takarékoskodik, először magával kezdi. A megtakarítás elsősorban a minisztériumi, illetve az igazgatási jellegű tevékenységet végző háttérintézmények költségvetésénél mutatható jól ki. A minisztérium tehát magán kezdi a takarékoskodást, az igazgatási funkciók ésszerű, regionális átcsoportosításával, amelyek révén jobb minőségű szolgáltatást tudunk nyújtani, kisebb kiadással.

Mitől nő akkor mégis a minisztériumi fejezet összege? Elsősorban a szakmai programok támogatása az, ami meghaladja a korábbi lehetőségeket. A költségvetés e célokra 2007-ben 7,6 milliárd forintot tartalmaz. Ez 28,8 százalékos növekedés az ez évihez képest. Röviden tekintsük át, melyek azok a szakmai programok, és mennyi pénzt szánunk ezekre a következő évben.

Először is szeretnénk folytatni a már megkezdett fejlesztéseket. Ezek közül két területet hadd említsek. A betegek ellátásában jelentős minőségi javulást eredményez, hogy az elavult aneszteziológiai géppark megújítására 109 egészségügyi intézmény kapott 2006-ban új altatógépet, lélegeztetőgépet és intenzívmonitort. A tárca a bérleti díj fedezetét biztosítja az idén is a költségvetésben. 800 millió forintot szánunk további fejlesztésre a légi mentés területén, azonban a már futó programok mellett 2007-ben újakat is indítunk. A sürgősségi betegellátás fejlesztése keretében további 30 darab rohamkocsit és 60 darab mentőgépkocsit kívánunk beszerezni, több mint 1 milliárd forint értékben, és folytatjuk a mentőállomások felújításának programját is.

Népegészségügyi feladatokra, azokon az összegeken túl, amit az egészségbiztosító finanszíroz, 350 millió forintot szán a tárca. Bővítjük a kisforgalmú gyógyszertárak működőképességéhez szükséges támogatást, 1,2 milliárd forintra, ebből 800 millió forint az állami támogatás, és 400 millió forintra számítunk a reményeink szerint még az idén elfogadandó és jövőre életbe lépő gyógyszer-gazdaságossági törvény azon előírásából, amelynek alapján a nagy forgalmú gyógyszertárak szolidaritási befizetéseiből képzett alapból kaphatnak a kisforgalmú gyógyszertárak. Ugyanakkor átszervezzük a koraszülöttmentést, feladatait a továbbiakban az Országos Mentőszolgálat koordinálja, de erre a célra 287 millió forintot továbbra is elkülönítünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Térjünk át a nagyobb kassza, a legnagyobb összeg, az Egészségbiztosítási Pénztár jövő évi költségvetési számaira. Milyen szempontok érvényesítésére voltunk tekintettel a költségvetési keretszámok kialakításánál? Az ésszerű gazdálkodásra, a biztosítási elv fokozott érvényesülésére, a hatékonyság növelésére és a területi egyenlőtlenségek, a méltánytalanságok mérséklésére.

Az ésszerű gazdálkodás azt jelenti, hogy az egészségügyi pénztár nagyobb hatékonysággal és ellenőrizhetőbben költi el a járulékfizetők pénzét. Megszűnnek a kontroll nélkül elfogadott árak, a verseny nélküli bekerülések, a teljesítés nélküli elszámolások lehetőségei. Ezt biztosítják azok a reformtörvények, amelyeknek tárgyalása és elfogadása itt a Házban már az idén megtörténik. Megszűnik a pazarlás és megszűnik a túlköltekezés lehetősége is. Megszűnik a túlköltekezés lehetősége azért is, mert a végszavazás előtt álló gyógyszer-gazdaságossági törvénnyel lezárjuk a gyógyszerkasszát.

(11.40)

Ezt a rendszert úgy kell felépíteni, és ezt tervezi a törvény, hogy a rendelkezésre álló összegekből biztonságosabban szolgáltasson, és a támogatási keret megtartásának felelősségét igazságosan ossza el a gyógyszerpiac szereplői között. Szemben az ellenzéki retorikával, ez azt jelenti, hogy az esetleges túllépést - vagy hiányt, ahogy korábban emlegették - nem a betegekre fogjuk hárítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mondhatnám azt, hogy a takarékosságra a konvergenciaprogram miatt van szükség. Bizonyos szempontból ez igaz is. Valóban nincs lehetőség további források bővítésére. Mégsem ez a legfontosabb ok. Ésszerű gazdálkodásra akkor is szükség volna, ha a költségvetésnek egyetlen forint hiánya sem lenne. A szemléletváltásnak az a lényege, hogy a kormány a továbbiakban fejleszteni és bőven támogatni kívánja azokat a szolgáltatásokat, amelyek jók és hasznosak, szükségesek, de szigorúan vigyáz, hogy fölösleges kiadások ne legyenek megalapozatlan igények teljesítésével teljesíthetők. Mert felesleges kiadások bőven vannak. A kórházi ágyak kihasználtsága rossz, 20-25 százalékuk üresen áll, de költséget okoz. Minden ötödik beteg annak ellenére fekszik kórházban, hogy a járóbeteg-ellátásban számára kényelmesebben, gyorsabban és pénzügyileg is hatékonyabban meg lehetne gyógyítani. Míg az európai országok többségében már az 50 százalékot eléri vagy meghaladja az egynapos beavatkozások aránya, Magyarországon ez a szám csak néhány százalék.

A kormány döntött az európai színvonalú és igazságos ellátórendszer kialakításáról és a pazarlás megszüntetéséről. Az erről szóló kórházfejlesztési törvényt éppen ma nyújtja be a kormány a parlamentnek. A törvény annak a példája és egyben garanciája, hogyan lehet ugyanannyi pénzből jobb egészségügyet csinálni. A felesleges aktív ágyak számának csökkentésével sok milliárd forint takarítható meg. De ez a pénz az egészségügyben marad. Ebből javítható a kórházi ellátás általános minősége, és ebből fejleszthető a járóbeteg-szakellátás is. Szorosan kapcsolódik az előző elvhez a területi egyenlőtlenségek csökkentésének programja. Mindannyian tudjuk, mi magunk is elmondtuk, hogy az egészségügyi szolgáltatások és szolgáltató rendszer eloszlása torz, megengedhetetlen aránytalanságok tapasztalhatók benne. A reformtörvények határozott intézkedéseket jelentenek az igazságtalanságok mérséklésére. Ehhez az átalakuláshoz az egészségbiztosító kasszájában 27,5 milliárd forintot különítünk el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük a bevételi oldal fő számait! Az egészségbiztosítási ellátások fedezetéül szolgáló bevételek előirányzata 1636 milliárd forint. Ez az Állami Számvevőszék megállapítása szerint is megalapozott, a realitásokat tükröző keretszám. Ennek közel 64 százalékát, 1043 milliárdot a munkáltatói és biztosítotti járulékok adják. Ezt további járulékok még 140 milliárd forinttal egészítik ki. Fokozatosan kiszűrjük a potyautasokat, azokat, akik bár megtehetnék, mégsem fizetnek járulékot. Ezt kívánja az igazságosság. Láthatják tehát, tisztelt képviselőtársaim, nem igaz az a vád, hogy az állam kivonul az egészségügyből, és nem igaz azért sem, mert az egészségbiztosítási kassza második legnagyobb forrása az állami hozzájárulás, amelynek összege meghaladja a 369 milliárd forintot 2007-ben.

Felhívnám a figyelmet az új jogcímként megjelenő, a folyamatos gyógyszerellátást biztosító gyógyszergyártói és forgalmazói befizetések és egyéb gyógyszerforgalmazással kapcsolatos bevételek előirányzatára, ami a gyógyszer-gazdaságossági törvény szerint gyártói, gyógyszergyártói és gyógyszer-forgalmazói befizetésekből és licencdíjakból folyik be.

Új tételként jelenik meg az orvos-beteg találkozóhoz kapcsolódóan az igénybe vevő által fizetendő vizitdíj és kórházi napidíj. Ennek összege megjelenik ugyan a biztosító bevételi oldalán, ugyanakkor a kiadási oldalon is, bizonyítva ezzel, hogy a kormány - ígéretének megfelelően - ezt a pénzt a szolgáltatóknál hagyja. Ez komoly forrásbővülést jelent a reform keretében elsősorban kiemelten támogatott háziorvosi és járóbeteg-ellátásban, szakellátásban.

Nézzük a bevételek mellett a kiadások alakulását! A 2007. évi természetbeni ellátások kiadásainak összege 1133 milliárd, szemben az ez évi 1025 milliárd forinttal. Ezen belül a gyógyító-megelőző ellátások tervezett előirányzata 717 milliárd forint, ami 55 milliárd forinttal haladja meg az idei keretet, és amely - mint említettem - egy 27,5 milliárd forintos elkülönített keretet tartalmaz a tervezett struktúraátalakítási program támogatására. A gyógyító-megelőző ellátásokon belül az alapellátás több mint 100 millió forinttal részesül. A szakellátásra 511,8 milliárd forintot szánunk, ami 79 milliárd forinttal több az idei összegnél.

A kiadási oldal másik kiemelten fontos területe a gyógyszerkassza. Ennek kiadási keretszáma 364 milliárd forint, ami 60 milliárd forinttal több az idén tervezettnél. A minisztériumnak eltökélt szándéka, hogy a gyógyszerfogyasztási szokások megváltoztatásával és a gyógyszerkassza bezárásával, a gyógyszer-gazdaságossági törvény elfogadásával reális mértékűvé tegye a gyógyszerkiadásokat.

Tisztelt Ház! Az elején azt mondtam, hogy ebben a költségvetésben benne van a változás kényszere, de a lehetősége is. A kényszer alapvetően nem pénzügyi természetű, látható, hogy a racionális működésre, az ésszerű átalakításra és a színvonalas ellátásra nagyobb összegek állnak majd rendelkezésre, mint az előző években bármikor. A célok világosak, az eszközök megvannak, a megvalósítás törvényei, nemcsak a költségvetési törvény, hanem a reformtörvények, önök előtt fekszenek. A 2007. év ezek alapján fontos időszaka lesz a magyar egészségügynek, amelynek során megőrzi az értékeit, emeli a szakmai színvonalat, de működési módján változtatva és feltételein javítva egy új, igazságosabb, a betegek számára jobb, méltányos és nem utolsósorban hatékonyabb egészségügyi rendszer jön létre.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Két percre megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Elnézést, elnök úr, csak miniszter úrra szeretnék reagálni, nem tudom, tud-e figyelni. (Dr. Molnár Lajos Kuncze Gáborral beszélget.)

ELNÖK: Tessék, képviselő úr!

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Miniszter Úr! Az az érzésem, hogy vagy ön nem jó költségvetést kapott, vagy a parlamentet csapták be, és a parlament képviselői számára adtak más költségvetést - teljesen más számokat mondott, mint ami benne van az anyagban.

Az egészségbiztosítási ellátások kiadásai az ön állításával szemben 303 milliárd forinttal csökkennek. A pénzbelit most hagyjuk; a természetbeni ellátások 41 milliárddal csökkennek, a gyógyító-megelőző ellátás, ha levesszük a népszavazás miatt virtuálisan szereplő vizitdíjat, akkor 16 milliárddal csökken.

Azt meg, hogy a gyógyszerkassza betartása érdekében tett intézkedések hogyan fogják érinteni a lakosságot, azt majd akkor tudjuk meg, amikor megtudjuk azt, hogy milyen gyógyszereket fognak kivonni a forgalomból.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre szót kér a miniszter úr, Molnár Lajos miniszter úr. Megadom a szót.

DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Tisztelt Képviselőtársam! A számok, amelyeket mondtam, azok a számok, amit a költségvetés tervezete tartalmaz.

(11.50)

Én nem előlegezném meg, hogy népszavazás lesz, és nem előlegezem meg, hogy annak mi lesz a vége. A kormány teszi a munkáját. Benyújtott egy reális költségvetést, amely reálisan számol egy vizitdíjból származó és a szolgáltatóknál maradó bevétellel, és reálisan számol azzal, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvény végszavazása hétfőn megtörténik... (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Köszönöm.

DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: ...és ez garantálja, hogy a gyógyszerkassza túllépése ne következhessen be.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Jelzem, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének időkerete elfogyott.

A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja részéről megadom a szót Fogarasiné Deák Valéria képviselő asszonynak.

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Pettkó András képviselő úr iménti megszólítására természetesen visszatérek, de hadd kezdjem mással. Máris hangsúlyozom, hogy amivel kezdem, az nem az ő megszólalására vonatkozó reakció. Ha körülnézek a képviselőtársaim körében a patkó eme oldalán, a mi oldalunkon, talán egyetértenek velem, és talán érdemes is elmondani, hogy kormánypárti képviselőnek erről a költségvetésről, a jövő évi költségvetésről beszélni, ebben a vitában részt venni nem könnyű feladat; egészen biztos, hogy nem mondható rövid távon népszerűséget szerző tevékenységnek. Mégis azt gondolom, kötelességünk, hogy részt vegyünk ebben a vitában. Azzal együtt, hogy valószínűleg tegnap, ma és holnap az érveinkkel nem mindenkinek nyerjük el a szeretetét, nemes célt és fontos feladatot teljesítünk.

Sokkal könnyebb ellenzéki képviselőtársainknak vitatkozni, akik számára egy kényszerű, takarékos költségvetés természetesen csemege. Csemege az őszintétlenségre, csemege esetenként képtelen túlzásokra, ne tessenek megharagudni ezért a minősítésért, csemege a vagdalkozásra, és csemege a felszínességre. Én úgy vélem, azzal együtt, hogy tiszteletemet fejezem ki az üdítő kivételeknek, érdemes belegondolniuk abba, hogy felelősség nélkül, a szavak következményeinek viselése nélkül könnyű bírálni. Sokkal nehezebb, sokkal nehezebb úgy érvelni mellette vagy ellene egy-egy tételnek, hogy a szavaink következményeit nekünk kell viselni.

Jómagam az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága tagjaként, máris ellentmondásban részint önmagammal, könnyen szólalhatok meg. Viszonylag könnyen szólalhatok meg, ugyanis a ránk eső területeken a számok - ki merem mondani - szépek. Relatíve egészen biztos, hogy szépek, ha a szűk esztendőhöz viszonyítunk, és ebben vitatkozni fogok majd kicsit, ha megengedi, Pettkó András képviselőtársammal is. Hadd mondjak ezekre néhány példát!

A 2007. évi törvényjavaslat az egyházi intézmények és feladatok ellátására 25,5 milliárd forintot tervez. Ezen belül 700 millió forinttal nő, növekszik az egyházi járadékfizetési kötelezettség. Növekszik a vidéki, ötezer lakosnál kisebb településeken egyházi szolgálatot teljesítők támogatása. Növekszik az egyházi kulturális örökség értékeinek megőrzésére és az egyéb beruházásokra fordítható állami támogatás. Mindössze egyetlen tétel, az 1 százalékos szja-felajánlás kiegészítése lesz jövőre valamivel kevesebb; hozzáteszem, messze nem olyan sokkal, mint amennyi sok helyütt más megtakarítás. Jelentősen emelkedik a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésére fordítható pénz, 3,5 milliárd forintról 8,8 milliárd forintra, és növekszik az egyházi fenntartású közoktatási és szociális intézmények kiegészítő támogatására fordítható összeg is. Ezzel szemben hallottunk más kijelentéseket - nem így van.

A közoktatásban 145 ezer forint/fő/évre nő ez a szám, vagyis tanulónként, hangsúlyozom, ennyivel kapnak többet az egyházak, mint az önkormányzatok vagy más civil fenntartók. Az egyházi szociális normatívát az idei 35,5 százalékról 39,8 százalékra emelt összeggel egészíti ki a költségvetés, és a felsőoktatási feladatot ellátókra fordítható előirányzatok is növekszenek - szerényen, de növekszenek.

Nem állom meg, hogy ne mondjak egy számot, mert látom, a képviselőtársam a túloldalon nagyon nem ért velem egyet. (Deák András: Mosolygok.) Nem egy számot, kettő számot mondok önnek. 2001-ből ered az egyik, 48 milliárd forint volt; 2007-ben lesz a másik, durván 98 milliárd forint. Ennyi az egyházak összes támogatásának növekedése 2001-ről 2007-re.

De hadd menjek tovább! A nemzeti és etnikai, kisebbségi szervezetek támogatását jövőre ugyanúgy, mint eddig, intézményi, feladatfinanszírozási és normatív támogatások, valamint pályázati lehetőségek biztosítják. Itt már, elismerem, valamivel szerényebbek a számok. Összességében az mondható el, hogy nagyjából a 2006. évi összegek szintjén maradnak a támogatások, de a bizottsági ülésen, amelyről Pettkó úr is beszél, mi magunk is beszéltünk, mi magunk is felvetettük, hogy néhány tételben korrekcióra van szükség, átcsoportosításokat tartunk mi is indokoltnak. Erről a képviselőtársaim majd még beszélnek, de tervezünk módosító javaslatot is benyújtani.

És akkor jöjjenek a civil szervezetek! Nem hallgatom el: a civil szervezetek támogatásának várható alakulásától én magam is tartottam. Amikor a kezembe vettem a költségvetés tervezetét, félő volt, hogy a kényszerű takarékosságban érvényesül majd valamiféle maradékelv. Nem így történt. Vannak fájó pontok természetesen, de a civil szervezetek költségvetési támogatásának alakulását tartalmazó pénzügyminisztériumi kimutatás szerint, amit valamennyien megkaptunk, összevethetjük a költségvetéssel, és stimmelnek a számok, az úgynevezett nevesített támogatások 2007-ben az ideihez képest több mint 1,2 milliárd forinttal növekedni fognak, tehát nem csökkennek. Ez jó hír, különös tekintettel arra, hogy a kormányzati szervezetátalakítás nyomán számos közalapítvány megszűnik. Eddig ők is ebbe a rovatba tartoztak. Ezt figyelembe véve ez a növekedés - akár úgy is mondhatom - különös jelentőséggel bír. Valóban fájó pont a nemzeti civil alapprogram, és fájó pont - én hozzáteszem - sok civil számára, hogy a tárcák jó részénél kevesebb pénzt tervezhettek különböző szakmai programok finanszírozására, olyanokra, amelyekből eddig a civilek a pályázatok útján részesülhettek. Az igazsághoz ez is hozzátartozik.

A nemzeti civil alapprogram támogatási összege jövőre ugyanannyi lesz, mint az idén. Sőt, a költségvetést megalapozó törvényjavaslat szerint a befagyasztás - nem mondhatjuk ezt másképp - 2008-ra is szól. Egészen konkrétan a jövő évre nézve ez azt jelenti, hogy a várható 7,5 milliárd forint helyett úgy számolunk ma, hogy a tavalyi szja-felajánlásokkal "mindössze" - hadd mondjam idézőjelben - 6,8 milliárd forinttal gazdálkodhatnak a civil kollégiumok. Én azt mondom, hogy ennyi és ekkora közösségvállalás mindazokkal, akiket a takarékosság máshol érint, belefér.

(12.00)

Más kérdés ez a bizonyos maradványképzés. Ezzel én is egyetértek, mint ahogy ezt a bizottsági ülésen megbeszéltük. Azért fogunk lobbizni, hogy a maradványképzési kötelezettség alól mentesülhessen a program, és ha ez sikerül, úgy vélem, már nem lesz akkora a kár.

A programfinanszírozás megcsappant kereteit pedig, meggyőződésem, az uniós források pótolhatják. Erről keveset beszélünk. Mert ami pénz nincs ott a minisztériumok saját rovatain, az bizony ott van, helyenként nagyságrenddel nagyobb mértékben az Új Magyarország tervben. Civil szervezetek, de hozzáteszem, kisebbségek és egyházak is jó eséllyel pályázhatnak, és egészen biztos, hogy nem járnak rosszul. Erre biztatom őket e helyről is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Két percre megadom a szót Deák András képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt.

DEÁK ANDRÁS (KDNP): A magyar állam és a katolikus egyház kapcsolatát, viszonyát egy nemzetközi szerződés tartalmazza. Ennek a nemzetközi szerződésnek a következményeit meg lehet változtatni, több esetben kísérlet is történt erre. Erdő Péter bíboros úr az ősz folyamán több levelet írt Hiller miniszter úrnak, hogy delegálja a miniszter úr azokat a személyeket, akik a tárgyaló delegáció tagjai lennének. Miniszter úr nem talált időt rá, hogy a magyar egyház fejének válaszoljon. Tehát lehet beszélni változtatásról, de először azokat a személyeket ki kéne jelölni, akik képesek lesznek ezen a tárgyaláson részt venni.

Ön említette az ingatlan-visszaadásra fordított összegeket. 2001-ig kellett volna visszaadni az egyházaknak az ingatlanokat. A Horn Gyula vezette kormány kérte, hogy 2011-ig elhúzódjon ez a határidő. Az önök előző négy éve semmittevéssel telt el, ezért kell minden évben egyre nagyobb összeget fordítani erre, hiszen nem arányosan adták vissza az ingatlanokat, hanem nem adták vissza. Itt áll előttünk az elkövetkezendő négy év, vissza kell adni azokat az ingatlanokat, illetve az erre fordítható kártalanítást, amit idáig nem tettek meg.

Ne dicsekedjen ilyen dolgokkal, azt kérem képviselő asszonytól. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Fogarasiné Deák Valéria felszólásához szeretnék egy gondolatot hozzátenni. Ez pedig az, hogy úgy látom, képviselő asszonnyal nem egy táblázatból dolgozunk. Én például megnéztem az önkéntes tűzoltó-egyesületek támogatását, ami 300 millió forint volt, ebben az évben pedig 210 millió forintra van betervezve. Ez azt jelenti, hogy 90 millió forinttal kevesebb támogatást kaphatnak az önkéntes tűzoltó-egyesületek, amelyek nagyon fontos tevékenységet látnak el Magyarországon.

Ha megnézem a következő táblázati sort, ami az informatikai minisztérium fejezetében volt, 200 millióról ment le 80 millióra az informatikai civil szervezetek támogatása, most pedig nulla forinttal betervezve. Szóval, képviselő asszony, a táblázatot lehet így is nézni, meg úgy is nézni, de a számok nem csalnak. Egyértelmű, hogy csökken a civil szervezetek támogatása. Egyetértek képviselő asszonnyal, főleg azok a támogatások csökkennek, amelyekre pályázni lehet, tehát nem működési, hanem programpályázatok csökkennek.

Ez azért is aggályos, mert az NCA-ból lehetne a működési támogatásokat kifizetni, ha az NCA megkapná az egész pénzét, és jövőre már nem 7 milliárd forint lenne az elbukási összeg, amit a kormány áldásos tevékenysége következtében az NCA el fog szenvedni. De hogy a számokhoz visszatérjünk, képviselő asszony is elismerte, hogy 7,5 milliárd forint helyett 6,8 milliárd forint van betervezve, ez körülbelül 700 millió forinttal kevesebb, ez két év alatt már 1,4 milliárd forint veszteség lesz minimálisan. Hiszen ha sikeres lesz, és miért ne lenne az, bízzunk abban hogy sikeres lesz az 1 százalékos kampány - képviselő asszony emlékszik rá, mindannyian azt akartuk, hogy kétszer 1 százalék legyen, ez volt a végső cél, ezért is támogattuk az NCA-törvény megalkotását -, akkor nem 700 millió forint lesz a bukás, hanem 1 vagy 1,5 milliárd forintig is elmehet az a veszteség, amit a civil szervezetek el fognak szenvedni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A Fidesz időkeretének terhére megadom a szót Glattfelder Béla képviselő úrnak, az Európai Parlament képviselőjének.

GLATTFELDER BÉLA (Európai Néppárt - Európai Demokraták): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egykor, mint a Magyar Országgyűlés képviselője, nagyon sok alkalommal felszólaltam ebben a Házban, viszont mint az Európai Parlament magyar képviselője, most kaptam erre először lehetőséget. Köszönöm szépen ezt a lehetőséget.

A felszólalásomnak az az oka, hogy arról értesültem, hogy a jövő évi költségvetésben a magyar gazdák nem fogják megkapni az úgynevezett közvetlen kifizetéseknek a lehetséges 30 százalékos nemzeti kiegészítését, hanem annak csak egy részét. Miről is van itt szó? Amikor a Magyar Köztársaság megállapodott az Európai Unióval arról, hogy milyen feltételek között válunk az Unió részévé, akkor az Unió nyomására elfogadtuk azt, hogy a magyar gazdák átmeneti ideig nem fognak annyi támogatást kapni, mint az Unió régi gazdái, hanem annál csak lényegesen kevesebbet. A magyar gazdák így másodrendű polgárok lettek átmeneti ideig az Európai Unióban, viszont kaptunk arra lehetőséget, hogy ezt a kisebb, csökkentett támogatást minden évben 30 százalékkal kiegészíthessük, és így csökkenthessük azt a hátrányt, amit a gazdáink elszenvednek.

Abban az időben még a Magyar Országgyűlés tagja voltam, hoztunk egy országgyűlési határozatot, amely rögzítette, hogy a magyar kormánynak úgy kell benyújtani az Országgyűléshez a költségvetési törvénytervezetet, hogy az tartalmazza a közvetlen kifizetések 30 százalékos kiegészítését. Ez most nem történt meg. Ezt kritizálni nem az én feladatom, nem az én rangom, gondolom, ezt majd a képviselő urak és hölgyek megteszik. Arról szeretnék beszélni, hogy ezzel a döntéssel a már másodrangúvá lefokozott magyar gazdák Európában most harmadrangúvá lesznek lefokozva, hiszen még azoknál is kevesebbet fognak kapni, akik velünk együtt új tagállamok gazdáiként csatlakoztak az Európai Unióhoz. Ez nem jó dolog.

Ráadásul ezen a héten, ha jól emlékszem, a keddi napon az Európai Parlament egy határozatot fogadott el, amelyik erről a helyzetről szól. Ugyanis az Európai Unióban sok vita folyik a közös agrárpolitika jövőjéről. Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy leghelyesebb lenne ezt az egészet minél gyorsabban megszüntetni. Ilyenek például általában az angolok. Amikor az angol elnökség alatt az Unió következő költségvetési ciklusáról tárgyaltak, akkor az angolok elérték, hogy a régi tagállamoknak - és egy idő után majd az új tagállamoknak is - legyen lehetőségük arra, hogy a közvetlen kifizetéseket csökkentsék, és az így megtakarított pénzeket vidékfejlesztés céljára fordítsák, amivel párhuzamosan persze a vidékfejlesztési kiadásaikat a tagállamok csökkenthetik. Ezt úgy hívják, hogy a támogatások önkéntes modulációja.

Ami itt történik, az tulajdonképpen ugyanez. A keddi napon az Európai Parlament elítélte ezt a gyakorlatot, a keddi napon felszólította az Európai Parlament a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az önkéntes moduláció lehetőségét szüntessék meg. Miért tette ezt az Európai Parlament? Azért tette, mert az önkéntes moduláció, amit most a magyar kormány tulajdonképpen szintén alkalmazni akar, szétveri a közös agrárpolitikát. Mert lesznek egyes tagállamok, ahol ezt alkalmazzák, mondjuk, az angoloknál erre már vannak tervek, mások meg nem. Így az egyik tagállamban nagyobb lesz a támogatottság, a másikban kisebb lesz a támogatottság. Ennek következtében a közös agrárpolitika megszűnik, nem lesz többé közös, és ez óriási érveket ad azoknak a kezébe, akik meg akarják szüntetni a közös agrárpolitikát.

Nekünk, magyaroknak érdekünk lenne, hogy a közös agrárpolitika ne szűnjön meg, mert Magyarország haszonélvezője ennek. A gazdákon keresztül több pénzt kapunk vissza az Európai Unióból, mint amennyit oda befizetünk. Ha megszűnik a közös agrárpolitika, abban az esetben Magyarország egésze és nem csak a magyar gazdák járnak rosszul. Éppen ezért mindazok, akik az európai gazdák, a mezőgazdaság érdekeit védeni kívánták az Európai Parlamentben, és most ők voltak többségben... - bár nem mindig vagyunk többségben, ebben a kérdésben nagy többségre tettünk szert, elértük, hogy ezt a gyakorlatot az Európai Parlament elítélje.

Amit most tenni kívánnak, az aláássa ezeket a törekvéseket. Hosszabb távon ellehetetleníti a magyar érdekek védelmét, amikor a közös agrárpolitika megvédéséért szállunk síkra, mert azt fogják mondani, hogy miért akarjátok ti megakadályozni a közös agrárpolitika lebontását, a renacionalizálást, az önkéntes modulációt, amikor ti ezt már saját magatok bevezettétek. Ez Magyarország tárgyalási, érvelési lehetőségeit hatalmas mértékben szűkíti. Úgyhogy azt kérem, azt javaslom, ne tegyék ezt, nem lehet olyan költségvetési megfontolás a jövő évben, amely hosszabb távon Magyarország lehetőségeit ilyen mértékben csökkenti.

(12.10)

Ez hosszabb távon Magyarország számára káros lesz.

Egy rövid kitérőt hadd tegyek még ezzel kapcsolatban! Természetesen sok vita van a földről, de egy dologról sose feledkezzünk el: a föld ára alapvetően attól függ, hogy mennyi a jövedelem. A jövedelem jelentős részben attól függ, hogy mennyi a támogatás. Ha a támogatás kevesebb, mint amennyi lehetséges, akkor a jövedelem is kevesebb lesz, mint ami lehetséges, és ebben a helyzetben a föld ára is kevesebb lesz, mint amennyi lehetne. Ilyen körülmények között meg kell hogy értsék, el kell hogy fogadják, hogy a magyar gazdák nem támogathatnak olyan gyakorlatot, amelyik oda vezet, hogy a földet kiárusítják. Ezért a magyar gazdák a föld megvédése érdekében teljesen jogosan emelik fel a hangjukat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Magda Sándor képviselő úrnak, MSZP.

DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Ön iránti tisztelettel élve szeretnék reagálni, és a tévénézőket is szeretném arra figyelmeztetni, hogy még a múlt évben 401,271 milliárd volt a mezőgazdaság támogatása, 2007-re 455,811 milliárd. A kettő között nagy különbség van: növekvő, jóval nagyobb növekedés, mint a korábbi időszakokban. Tehát én tudomásul veszem azt, hogy természetesen a nemzetiben van egy csökkenés, de ha azt nézzük, hogy a különböző európai országokban ez miként valósul meg, akkor az új európai tagokhoz képest még a mi arányunk mindig magasabb, mint akár a cseheknél, a lengyeleknél. Ezt ön is tudja.

De a földdel kapcsolatban - remélem, hogy a következő két percben tovább tudom folytatni - visszautasítom azt, hogy Magyarországon valaki a földet ki akarja árusítani. Ez egy demagóg, elfogadhatatlan szöveg. (Dr. Vitányi István közbeszól.) Képviselő úr, ez egy demagóg politikai szöveg. (Tállai András: Gázár!) A földtörvény nem ad rá lehetőséget. A föld azé Magyarországon, aki megműveli. Tessék elolvasni! Önök természetesen azt szeretnék, hogy aki a földre rákacsint, azé legyen. Ez volt 2002 előtt. Önök hoztak egy olyan törvényt a két választás között, ahol egy éjszaka alatt odaadták a 12 állami gazdaságot. (Dr. Fónagy János: És a másik háromszáz?) Még egyszer mondom: egy éjszaka alatt odaadták a 12 állami gazdaságot. (Dr. Répássy Róbert: És az előző háromszáz? - Közbeszólások. - Az elnök csenget.) Ezekről tessenek beszélni, amikor az embereket tájékoztatják!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót kettőperces időkeretben Jakab István képviselő úrnak, Fidesz.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Magda Képviselőtársam! Maradjunk a tényeknél! Nagyon szeretnék a magyar gazdák, ha 450 milliárd forint támogatást kapnának. Az a kérdés, kedves képviselőtársam, hány esztendőre vonatkozik a 450 milliárd forint. Mert ha úgy számolunk, hogy amit 2004-ben nem fizetnek ki, de elkönyvelik, hogy ennyi volt a támogatás, átvisznek 150 milliárd forintot 2005-re, hozzáadják, és így kihoznak egy nagy számot, még ezt megfejelik az intervenciós gabona felvásárlási árával, amit támogatásként könyvelnek el, így könnyű a közvéleményt félrevezetni. Az a tiszteletteljes kérésem, ne tegye a nyilvánosság előtt sem, meg ebben a Házban sem. Igen sokat vitatkoztunk már erről. Azt gondolom, elégszer elmondtam a számokat, rendelkezésre bocsátom ismét (Felmutat egy papírt.), azt gondolom, inkább át kell adjam, hogy végre ezeket ne hozzuk fel a nyilvánosság előtt.

A másik kérdés a föld. Azt gondolom, hogy nemrég nagyon bölcs döntést hozott a mezőgazdasági bizottság, amikor volt egy felelős, agrárpolitikához értő politikus a kormányzati oldalon a koalícióban is, aki átlátta, hogy a magyar föld kiárusításához vezet az a módosítás, amit önök, az önök koalíciója meg akart valósítani. A Nemzeti Földalapról szóló törvény megváltoztatásával akarták a ma még az állam tulajdonában lévő földeket 300 hektáros egységenként kiárusítani. Azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan, és ha őszintén beszélünk, akkor nyíltan kell beszélni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és nem visszamutogatni, mert ha 12 gazdaságot privatizáltak, a másik 300-at, azt gondolom, hogy önök. És még egy dolog...

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): ...az elmúlt időszakban azt a hat gazdaságot, amelyik legnagyobb nemzeti értékünket jelentette, kiprivatizálták.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Józsa István képviselő úrnak, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem mondanám, hogy szülőhelyemen kívül olyan túl sok kötődésem van a mezőgazdasághoz, de amit Glattfelder képviselő úr mondott, egy pici pontosításra szorul, ugyanis amit az angol elnökség alatt elértek önkéntes modulációt, az arra a pénzre vonatkozik, amit az Uniótól kapunk. Ő viszont annak a kiegészítésnek a mértékét hiányolja, amit még elvileg hozzátehetne a magyar költségvetés. Tehát önkéntes moduláció keretében a magyar költségvetés nem csökkenti az uniós forrást, azt mérlegeli, hogy a lehetősége szerinti maximum 30 százalék kiegészítésből mennyit fog még hozzátenni, tehát az ő tárgyalási pozícióját hazai moduláció nem befolyásolja, nem gyengíti.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Magda Sándor képviselő úrnak.

DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen. Jakab képviselőtársammal egyetértek: 2004-ről 2005-re voltak áthúzódók. 2005-ben ki lett fizetve a 2005-ös is, és a 2006-os 2006-ban ki lesz fizetve. Nem húzódik át 2006-ról 2007-re. Vagyis azt szeretném mondani, hogy a 2007-re itt lévő számok, a 455 milliárd, az 2007-re vonatkozik.

A földről pedig: a földtörvényt nem kívántuk változtatni, nem is fogjuk, és gyakorlatilag csak sugallja a Fidesz gazdatagozata azt, hogy mi meg akarjuk változtatni. Nem akarjuk megváltoztatni, az a földtörvény úgy szól, hogy a regisztrált gazdálkodó és aki szomszéd, az vásárolhatja meg, nem aki rákacsingat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Jakab István képviselő úr kétpercese következik.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Egyetlen gondolatot csupán: vannak, kedves képviselőtársam, történelmi tapasztalataink ezen a területen. Azt gondolom, nyugtával a napot. Még a 2006-os évet nem zártuk le. Szeretnénk hinni, hogy így lesz, majd meglátjuk. Mindenesetre sajnos ettől rosszabb tapasztalataink vannak.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja részéről Kökény Mihály képviselő úr felszólalása következik. (Tállai András: A mezőgazdaság lezárva!)

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kormánypárti képviselőtársaim hozzászólásaikban nevezték már ezt a jövő évi költségvetést a felelősség vagy mások a kijózanodás költségvetésének. Most nem szeretnék foglalkozni az ellenzéki jelzőkkel, mert azok önmagukat minősítik, tehát én a felelősség költségvetéséről beszélnék, és arról, hogy igaz ez akkor is, amikor az egészségügyre szánt ráfordításokat vesszük szemügyre. Mert lehet azon szomorkodni, tisztelt képviselőtársaim, vagy éppen felháborodni, hogy melyik előirányzat stagnál vagy éppen csökken a megelőző évhez képest; természetesen van olyan, amelyik növekszik.

Lehet drámai színekkel ábrázolni az egészségügy vagy egészségbiztosítás jövőképét, főleg rövid távú politikai érdekek fogságában. Akik ezt teszik, tagadják, hogy az egészségügyi ellátás minőségével és teljesítményével egyaránt elégedetlen beteg, orvos és önkormányzat, tagadják, hogy a magyar egészségügy szerkezete, egyenlőtlenségei és az ebből eredő pazarlás immár nemcsak tűrhetetlen, de fenntarthatatlan, sőt tovább nem finanszírozható. Mindezt régóta tudjuk. Kormányokon átívelő mondatok lehetnek ezek, amelyeket most elmondok, mégis valahogyan mindig hiányzott a bátorság és elszántság a szükséges változásokhoz, vagy éppen a politikai hátszél.

Talán most az adhat erőt, hogy nemcsak lefaragunk, hanem reformálunk, átalakítjuk az ágazat egészét, és egyúttal lehetőséget, fedezetet teremtünk az Európai Uniótól lehívható fejlesztési pénzek fogadására. Mert, tisztelt képviselőtársaim, valóban, az egészségügy megújítására hét év alatt több mint 400 milliárd forint, évente közel 60 milliárd forint juthat az Új Magyarország fejlesztési terv keretében, segítve a szerkezetátalakítást, a kórházi ellátást kiváltó ellátások, a szűrés, a diagnosztikai rendszerek, a sürgősségi és a rákbetegellátás fejlesztését. Ez az invesztíció az eddigi lehetőség legalább öt-hatszorosa.

(12.20)

Tisztelt Országgyűlés! Az Egészségügyi Minisztérium fejezetében jövőre rendelkezésre álló forrás lényegében megegyezik az idei nagyságrenddel. Számos, a korábbi években megkezdett program folytatására sor kerül, folytatódhat a mentőgépjárművek 1 milliárd forint értékű cseréje és a mentőállomások felújítása is. Örvendetes, hogy az előző kormányzati ciklus több nagy kezdeményezésének kiteljesítésére is lesz fedezet, hiszen a légimentő-bázisok egységes rendszerének kiépítésére és az altatógépek tartós bérletének finanszírozására is jut megfelelő összeg.

Kétségtelen, hogy szolidabb előirányzat szolgálja az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat működését, de az is összesen több mint 17 milliárd forint. Ha viszont meggondoljuk, hogy ezzel egyidejűleg a kormány felülvizsgálja az ÁNTSZ több mint 300 jogszabályban szereplő és részben indokolatlan hatósági jogkörét, és emellett új regionális intézményrendszer kialakítása folyik, biztos vagyok abban, hogy fegyelmezett és szigorú gazdálkodás mellett a közegészségügyi és járványügyi biztonság nem fog sérülni. Minden bizonnyal többet is lehetne költeni népegészségügyre és más fontos szakmai programokra, de ezeken a területeken indokolt, ahogy azt korábban elkezdtük, a vállalkozói szféra mozgósítása és újszerű közcélú magánbefektetések ösztönzése. S ne felejtsük el, hogy például egészségmegőrzési programokra európai uniós forrás is rendelkezésre áll.

Tisztelt Országgyűlés! Az Egészségbiztosítási Alap jövő évi költségvetése tükrözi az egészségügyi reformlépések első hatásait, az elfogadásra váró törvények tartalmát. Négy elemet tartok fontosnak.

1. Az egészségügy társadalombiztosítási jellegének erősítését, azt, hogy a biztosítási elv alapján járó szolgáltatás igénybevételének feltétele a biztosítotti jogviszony vagy más, erre jogosító állapot megléte, illetőleg az esedékes járulék megfizetése, ennek hiányában csak alapszintű szolgáltatás vehető igénybe. Bízom abban, hogy az új intézkedések és a hatékony ellenőrzés eredményeként növekedni fog a nemzeti kockázatközösségbe rendszeresen és törvénytisztelő módon befizető állampolgárok száma.

2. A kereslet korlátozása érdekében az orvos-beteg találkozásokhoz kötődő, szerény mértékű térítési díj, önrész nyer bevezetést, az egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó számlaadási kötelezettséggel együtt. Mindez erősítheti az állampolgár felelősségét abban, hogy mikor és milyen szolgáltatásokat vesz igénybe, és reális elvárásokat is táplálhat az egészségügy iránt.

3. A közeljövőben a ma benyújtandó törvénytervezet alapján megkezdődik a magyar kórházszerkezet korszerűsítése, ésszerűsítése, a párhuzamosságok felszámolása, az idült, gondozást és ápolást igénylő betegségben szenvedők számára szolgáló férőhelyek növelésével egyidejűleg. Ez a szerkezetátalakítás segíthet megoldani vagy mérsékelni a magyar egészségügy egyik neuralgikus pontját, az uniós elvárásoknak megfelelő sürgősségi ügyeleti rend kialakítását, hiszen koncentráljuk mind a munkaerő, mind a pénzforrás tekintetében a 24 órás rendelkezésre állást.

4. Zárószavazás előtt áll a hazai gyógyszerpiacot szabályozó új törvény, amely végre lehetővé teszi a mindig túlcsorduló gyógyszerkassza betartását, a felírási és támogatotti jogosultságok követését, a minőségi gyógyszerrendelést ösztönző szabályok bevezetését, és azt is, hogy visszaszoruljon egyes termékek túlzott és etikátlan promóciója.

Tisztelt Országgyűlés! Lehet szeretni vagy nem szeretni azt a tényt, hogy jövőre az Egészségbiztosítási Alapban az úgynevezett természetbeni ellátásokra, tehát a gyógyszertámogatásra, az egészségügyi intézmények működtetésére költhető kiadások a bruttó hazai össztermék körülbelül 4,5 százalékát teszik ki. A kérdés az - és ez a fontosabb kérdés -, hogy hogyan hasznosul ez a több mint 1000 milliárd forint, ez az irdatlan összeg, hogy képesek vagyunk-e meghaladni jó néhány, az egészségügy iránt táplált hamis illúziónkat, hogy az az ingyenes, ami van, ami mindig korlátozás nélkül jár, vagy hogy több gyógyítás automatikusan több egészséget eredményez, és azt is, hogy a gyógyítás igazi színtere a kórház, a többi csupán olcsó szükségmegoldás; képesek leszünk-e arra, hogy felértékeljük az egyéni felelősséget, az egészségtudatos életvezetést és az egészségügyi közszolgáltatás ésszerű igénybevételét.

Úgy ítélem meg, hogy amennyiben a régóta halogatott szerkezetátalakítás felgyorsul, és politikai szempontok alapján a reform nem puhul fel, az egészségbiztosítás pénzéből jövőre is jut majd a legfontosabb feladatokra, lesz pénz a megfelelő minőségű sürgősségi szolgáltatásokra, a népbetegségek gyógyítására, az alapellátásra, a járóbeteg-szakellátásra, az intézményhálózat - nyilván egy kissé karcsúbb, átalakított szerkezetű intézményhálózat - működtetésére, sőt a szükséges innovációkra is.

Tisztelt Országgyűlés! Azzal fejezem be, hogy az egészségügyi reform a jövő évi büdzsé ikertestvére. Az egészségügyi előirányzatok áttekintéséből azt látom, hogy a vágyak és a lehetőségek végre kezdenek egyensúlyba kerülni. Ezért neveztem beszédem kezdetén a költségvetés egészségügyre vonatkozó részére is igaznak azt, hogy a jövő évi költségvetés a felelősség költségvetése. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felolvasom a következő 11 felszólaló sorrendjét: Deák András, Tóth Károly, Almássy Kornél, Juhász Gábor, Fónagy János, Jauernik István, Molnár Béla, Winkfein Csaba, Katona Kálmán, Halmai Gáborné és Pánczél Károly képviselő úr. Megadom a szót egy kétpercest kérő képviselő úrnak, Mikola Istvánnak, Fidesz.

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kénytelen vagyok megjegyzést tenni az előttem szóló Kökény Mihály úrnak az egészségüggyel kapcsolatos gondolatfuttatásához. Úgy látom, hogy lelkiismeret-furdalása van a költségvetés egészségügyi fejezetét előkészített, úgymond szakmailag előkészített képviselőknek, és valami furcsa önszuggesztióval ilyen rózsaszín ködös állapotba ringatják magukat. Nem tudom, hogy miről beszélnek, jó ideje figyelem most már ezt. Az Országos Mentőszolgálatnak a rekonstrukciója? 160 millió forintot vonnak el a költségvetésben az Országos Mentőszolgálattól, rákbetegszervezetektől; a Koraszülöttmentő Alapítványt megszüntetik, az ÁNTSZ-től 2006-2007-ben 1427 főt bocsátanak el, 20 százalékkal csökkentik a költségvetését.

Gyakorlatilag nincs népegészségügyi program, az egész egészségügyi - úgynevezett - reformprogramot népegészségügyi megalapozás nélkül hozzák a parlament elé. Az élelmiszer-biztonság költségvetését csökkentik, az E-alap, a gyógyító-megelőző szolgáltatások költségvetése több tíz milliárddal csökken. Miről beszélnek, kérem szépen? Leépítések, strukturális csonkítások, visszavágás, forráskivonás mindenhol.

Azt kérem, hogy ne játsszunk itt ilyen pszichiátriai műveleteket, ne ringassák magukat ilyen rózsaszín ködben, és ne tévesszék meg a televíziónézőket meg a rádióhallgatókat. Az egészségügy számára egy súlyos csonkítás, visszavágás ez a 2007. éves költségvetés. A betegek ezt érzik, a polgárok látják, óránként telefonálnak kétségbeesetten, hova menjenek, hogy jussanak hozzá a gyógyító szolgáltatásokhoz. Egy furcsa paradoxon ez, hogy itt ilyen rózsaszín ködös álmokat kergetnek a képviselők. A 2007. éves költségvetés az egészségügy számára visszavonhatatlan, jóvátehetetlen tragédiát jelent, és jó, hogyha ezt Kökény Mihály úr is tudja, és nem hirdet olyan elveket, amiket itt az előbb néhány perc alatt, 8-9 perc alatt előadott, mert azok nem valódiak, azok hazugságok, azok félrevezetik a közvéleményt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, MSZP.

(12.30)

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Mikola Képviselő Úr, volt Minisztertársam! Én úgy látom, hogy a nagyon keményen elmondott kétpercese tulajdonképpen az ön lelkifurdalását tükrözi, mert én visszaemlékszem arra, amikor az önök kétéves költségvetése után 2002-ben rendre ki kellett egészíteni sok-sok tíz milliárd forinttal mindazt, amire akkor egyébként nem jutott pénz, pedig akkor juthatott, egész más volt az államháztartás egyensúlya.

Nem megyek bele azokba a számokba, amiket ön mondott, mert valószínűleg elkerülte a figyelmét, hogy azt mondtam, hogy például a népegészségügyi, közegészségügyi biztonság tekintetében 2007 utántól csak ezen a területen fejlesztés tekintetében 80 milliárd forint körüli a lehívható európai uniós forrás a következő évekre. De ön leépítésről, csonkításról és hasonló elnevezésekkel illetett negatívumokról tesz említést.

Én ebből azt látom, amit szinte mindig látok a bizottsági vitákban is, vagy akkor, amikor az egészségügyről beszélünk, hogy önt csak az foglalkoztatja, hogy mit miért ne tegyünk meg a magyar egészségügyben; hogy minden, amit tesz ez a kormány, az rombolás, holott ön is tudja, hogy ami jelenleg van, az tarthatatlan, az nem tartható tovább. Soha nem hallottunk egyetlen gondolatot a tekintetben, hogy ha nem ezt tesszük, akkor mit tegyünk, akkor mi az alternatíva. (Dr. Mikola István: Nyisd ki a füled!)

Ezek szerint az önök számára csak az a lehetőség, hogy nem kell semmin sem változtatni, és csak több pénz kell. Képviselő úr, ennek az időszaknak sajnálatos módon vége van. Én erről beszéltem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Mikola István képviselő úrnak.

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Klasszikust idézek: nem óhajtom életem hátralévő részét a Kökény Mihály úrral való vitában tölteni. Legalább háromszor küldtem el neki a Fidesz egészségügyi programját. Hogyha nincs füle hozzá, vagy nem látja, akkor nem tudok tovább segíteni ezen.

A mi programunk népegészségügyi megalapozást jelent; és azt jelenti, hogy regionális, térségi népegészségügyi adatokra alapozva készítünk olyan prioritásrendet, ami a népegészségügyi hozadékra irányul, és amely mellett a forrásokat elosztva, a rendszer maximális allokációs hatékonysággal működne. És ez maga a gazdasági racionalitás.

Az önök által tervezett programban ennek nyomát se lehet látni. Kétségtelen, hogy a mi programunk nem két hónap alatt valósul meg, és nem ezzel a radikális, a magyar egészségügyi kultúrát szétverni szándékozó akarattal történik, hanem ez egy többéves, ha úgy tetszik, kormányzati ciklusokat igénybe vevő, nagy szerkezetátalakítást jelent, amit a polgárok viselni tudnak, és ami mellett a gyógyításhoz való hozzáférés esélye nem vész el számukra. De most negyedszer is el fogom a képviselő úrnak küldeni, hátha lesz ideje a karácsonyi szünetben végre egyszer áttanulmányozni ezt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kökény Mihály képviselő úr hozzászólása következik.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm szépen. Nyilván megint nagy érdeklődéssel fogom elolvasni az egyébként a választásokra készített programjukat.

Én most arról beszéltem, hogy a konkrét beterjesztett javaslatokkal, intézkedésekkel kapcsolatban nem látunk alternatívát. De én se szeretném a hozzászólásra váró képviselőtársaimtól elvenni az időt, csak azt mondtam, és azt is mondom a képviselő úrnak, hogy ha majd a kórházi szerkezet átalakításával a hatékonyságon, a regionális döntéseken, egyeztetéseken és egyébiránt a régiókban érvényes halálozási és megbetegedési mutatókon alapuló szerkezet kialakításával összefüggő új struktúrát megtekinti a beterjesztett törvényjavaslatban, képviselő úr - ha jól értem az ön kétperceséből -, akkor lehet, hogy lesz egy tárgyalási alap. Mert ezekre az elvekre épül az a javaslat, amelyet a kormány tegnap fogadott el, és a bizottságban jövő héten kezdünk el erről beszélni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Deák András képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjének hozzászólása következik.

DEÁK ANDRÁS (KDNP): Volt egyszer egy ember, úgy hívták, hogy: magyar polgár. Ez az ember úgy gondolta, hogy az egészségi állapotát felül kell vizsgálni, és elment meghallgatni orvosokat arról, hogy milyen az állapota. Az egyik orvos azt mondta: nézze, barátom, maga dohányzik, kövér ember, életmódot kell változtatnia. Meg kell változtatnia az életét, mert különben nagy baj lesz. És ezt javaslom magának mint gyógymódot.

Ez a polgár aztán elment egy másik orvoshoz, aki harsányan kikacagta az előző orvos véleményét, hazugsággal vádolta, és azt mondta: barátom, jól érzi magát a cigarettával, jól érzi magát kövéren? - Azt mondja: hát persze, jól érzem magamat. - Akkor meg mit akar csinálni? Ne hallgasson másokra, nincs magának semmi baja. Hogy a maga lábát előbb-utóbb amputálni kell? Ugyan már, ne vicceljenek!

Aztán telik-múlik az idő, a magyar polgár természetesen a kellemesebbik orvosi tanácsot akarta elfogadni - és fordítsuk le a költségvetésre a dolgot -, és elfogadta Gyurcsány miniszterelnök úr javaslatát, aki azt mondta, hogy minden rendben van, mindenki, aki mást mond a magyar gazdaságról, az nyílt hazudozó, a nép ellensége. És sikerült is megválasztatnia magát és az MSZP-SZDSZ-koalíciót a következő négy évre. Igen ám, de a betegnek egyre jobban fáj a lába.

A Fidesz és a kereszténydemokraták eredetileg egy életmód-változtatással, munkahelyteremtéssel, az állami szektor csökkentésével kívántak változtatni a magyar gazdaság helyzetén, de valóban, ezt most egyéni képviselőként mondom, ahogy telik-múlik az idő, a beteg állapota egyre romlik, és valamit már tényleg csinálni kell a lábával. Komolyan felmerül a lehetőség, hogy ma már talán nem is lehet meggyógyítani, tényleg lábat kell amputálni. Gyurcsány doktor pedig azt mondja: kérem, igaz, hogy én régen mást mondtam, de a szakmában mindenki nagyon jól tudja, és aki ért hozzá, az tudhatta volna idáig is, hogy ez a beteg igenis beteg volt, le kell vágni a lábát - de most minek idegesítettük volna időnek előtte? (Szórványos derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ez a költségvetés, még egyszer mondom, egyéni képviselőként szólok itt, mikor lenne támogatható? Véleményem szerint akkor, hogyha elismerjük azt, hogy a megszorításokra ma már valóban szükség van a gazdaságban, hiszen elmúlt annyi idő, amennyi elmúlt, és a betegség visszafordíthatatlan. Csökkenteni kell a kiadásokat, csökkenteni kell az állami kiadásokat - én ezt elfogadom; növelni kell a terheket, a magyar gazdaság terheit - ezt is elfogadom.

De mikor lenne ez támogatható? Akkor lenne támogatható, hogyha megfelelő szimmetria érvényesülne a megszorításokban. A szegények és a gazdagok ugyanúgy arányosan vennék ki a terhekből a részüket, nem az lenne, hogy mindig a szegények fizetnek többet, a gazdagok pedig jól járnak. Ma a magyar gazdaságban a legszegényebbek és a leggazdagabbak talán egész Európában a legtávolabb vannak egymástól, s mégis egyenlőképpen sújtja őket a teher.

Támogatható lenne a költségvetésben a megszorítás, hogyha a szimmetria érvényes lenne, és nemcsak a kisvállalkozások, hanem a nagyvállalatok is megfelelően, arányosan vennének részt a teherviselésben. Véleményem szerint támogatható lenne ez a költségvetési megszorítás akkor, hogyha a magyar vállalatok és a külföldi vállalatok egyaránt viselnék a terheket. Akkor azonban, amikor az Audi cég a rá kirótt adót sérelmesnek tartja, és két nap alatt elintézi a kormánynál, hogy - a szolidaritási adónak megfelelő mértékben - a kutatásokra és a tervezésekre fordított költség arányában ezt leírhassa az adóból, akkor azt kell mondanom, hogy egy kiskereskedő, egy fodrász vagy egy vízvezeték-szerelő a saját kutatás-fejlesztését, ami természetesen nincsen, soha nem fogja tudni leírni az adóból.

Milyen arányos teherviselés az, amikor a családoktól jövőre, a számítások szerint évente körülbelül 200 ezer forintot elvonnak? A családoktól 200 ezer forintot évente! Milyen üzenetet fejt ki ez a költségvetés? Azt, hogy a gyereknevelés egyéni szórakozás; nem a nemzet jövőjét jelentő tevékenység, hanem szórakozás, hiszen mindig a szórakozást adóztatjuk meg.

A hétfői hozzászólásomban a gázáremelésről beszéltem. Kiszámítottuk, hogy minden háztartás havi 8 ezer forinttal fog többet fizetni a gázáremelkedés miatt. Én most nem mondom azt, hogy önök azt ígérték, hogy nem lesz gázáremelés. Elmúlt ez az idő, mindannyian jól tudjuk, hogy a Gyurcsány-féle terápiának ez a lényege: egy ideig nem csinálni semmit, utána pedig mindent behajtani a szegényeken.

(12.40)

De az a tény, hogy önök ezt igazságos teherviselésnek nevezik, vagy hogy az igazságos teherviselés az oka e támogatási rendszer kidolgozásának, az egyszerűen humbug. Mindenki nagyon jól tudja, tavaly 150 milliárd forint támogatást kapott a gázár, ebből önök az idén levettek 40 milliárdot, és a meglévő 110 milliárdot osztják el szerintem is igazságosabb elvek szerint. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a mostani támogatási rendszert az önök kormánya hozta létre, tehát amit most igazságtalannak neveznek, az az önök munkájának a gyümölcse.

Végezetül - mert nagyon elment az idő - az egyházi ügyekkel kapcsolatban kell két dolgot megemlítenem. Hiszen annyira dicsekedtek MSZP-s képviselőtársaim, milyen jó a magyar egyházaknak! Én azért hadd tegyem hozzá, hogy a Magyar Katolikus Egyház az általa aláírt vatikáni megállapodást szeretné újratárgyalni, hiszen erre ez a nemzetközi szerződés jogot biztosít. Igen ám, de mit tegyünk akkor, ha Hiller miniszter úrnak az írásban feltett kérdésre - dr. Erdő Péter két levelet írt a miniszter úrnak, és azt kérte, hogy nevezze meg a tárgyaló küldöttség tagjait, hogy elkezdődhessenek a tárgyalások - a múlt heti információ szerint nem volt ideje válaszolni?

Az egyházi oktatás támogatását dicsekvésként említették meg, és azt mondták, hogy micsoda fejlődés ez a tavalyihoz képest. Akkor nem tudom, hogy miért kellett tavaly is tüntetniük a katolikus iskoláknak és más egyházi iskoláknak a támogatás csökkentése miatt, és az idei költségvetésben miért van erre megint kevesebb, mint amennyi a megállapodás alapján járna. Az egyház közszolgálati tevékenységét valóban támogatja az állam - nem finanszírozza, de támogatja -, de ebben az esetben kizárólag arról van szó, hogy állami feladatot vállalnak át az egyházak, és az átvállalás mértéke arányában az állam kiegészítő támogatást nyújt. Egy forinttal sem nyújt többet, mint amennyi jár, szintén ezeknek a megállapodásoknak az alapján.

A jövő évi költségvetés csak a megszorításra alapozódik - függetlenül attól, hogy láttam, ki van adva mindenkinek, hogy különféle papírokból mindenféle számokat soroljanak fel a költségvetésből, amit persze senki nem tud követni, tehát függetlenül ezektől a rózsaszín hozzászólásoktól, ahogy Mikola képviselőtársam ezeket nevezte -, a jövő évi költségvetés tehát megszorításokra alapul, és annak a hazugságnak az ára, amit önök tavasszal az országgal szemben előre megfontolt szándékkal elkövettek. Ennek a hazugságnak az ára! Mert a politikában nincsen semmi, és egyszer ki kell fizetni az árat. A baj csak az, hogy mindig a szegények, mindig a kicsik és mindig az elesettek fizetik meg az árat, nem önök és nem a gazdagok. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd reagáljak beszédének néhány, az egyházakkal és az egyházi finanszírozással kapcsolatos elemére.

Az első: ne bántódjon meg, képviselő úr, de nem ön a Magyar Katolikus Egyház vagy bármelyik másik egyház hivatalos képviselője. Ha megengedi, a minisztérium velük tárgyal azokban az ügyekben, amelyek az egyházak és a minisztérium kapcsolatára vonatkoznak. Engedje meg, hogy az erre vonatkozó megállapításaira csak annyit jegyezzek meg, hogy ezek tévesek, de hát nyilván nem képviselő urat tájékoztatjuk az ezzel kapcsolatos elképzeléseinkről, hanem a folyamatos tárgyalásokat az egyházi vezetőkkel folytatjuk.

Szintén ide tartozik, de ennél sokkal fontosabb, hogy az egyházak finanszírozása tekintetében abban egyetértés van a kormányzat és a katolikus egyház között, hogy szükség van a vatikáni megállapodással kapcsolatos egyes szabályok pontosítására, bizonyos esetekben a megállapodás korrekciójára is. A kormány álláspontja az, hogy erre tárgyalások nyomán a kormányzat és az egyházak egyetértésével kerülhet sor, a vatikáni megállapodás esetében a katolikus egyház, a további megállapodásnál pedig az érintett egyházak egyetértésével. Erre törekszünk, és örömmel nyugtázom, hogy képviselő úr is úgy gondolja, az a helyes út, ha ezekben a kérdésekben az egyházakkal, az érintett egyházi vezetőkkel tárgyalunk.

Ami az oktatási támogatást illeti: képviselő úr, abban szintén egyetértünk, hogy annyit kell adni az egyházaknak, amennyi jár. Azon kívül, hogy az oktatás területén megkapják ugyanazt a normatívát, amit megkapnak az önkormányzati intézmények, illetve a civil szervezetek által fenntartott intézmények, kapnak még egy egyházi kiegészítő támogatást is, melynek az összege egy számítható összeg. Ezt nem az határozza meg, hogy mennyi a kérés, hanem az, hogy mi a számítás eredménye. Ez így volt tavaly, és így lesz az idén is, illetve a 2007-es költségvetésben is. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Deák András képviselő úr kétpercese következik.

DEÁK ANDRÁS (KDNP): Valóban nem vagyok a katolikus egyház felelős képviselője, viszont idéztem őt. Dr. Erdő Péter azt nyilatkozta a múlt héten, hogy két levelet is írt Hiller miniszter úrnak, hogy a tárgyalásokat vegyék fel és a delegáció kormányzati személyeit nevezze meg, hogy a tárgyalások elkezdődhessenek, de még csak választ sem kapott. (Taps a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Arató Gergely államtitkár úr kért szót, két percre.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Képviselő úr, ismét megerősítem - és bocsánatot kérek, az előbb a konkrét kérdésre nem volt időm válaszolni -, hogy ami a tárgyaló delegációt illeti, a kormány a szükséges döntést meghozta, a kormányzati tárgyaló delegáció kijelölése megtörtént, és rövidesen megkezdődnek az érdemi tárgyalások is.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Megadom a szót Tóth Károly képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársaim! Szeretnék négy-öt percet kérni. Tudom, hogy nehéz lesz, mert nem lesz szó egészségügyről, oktatásról, hogy ki kit gyógyít és kit nem, és még közben földet sem adunk el. Senki senkinek se nem vesz, se nem ad el. Amire szeretnék néhány percet kérni a költségvetésből, az elsősorban a nemzetbiztonsági, a katonai és polgári nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége és működése.

Azt szeretném mondani - ebben talán egyetértünk minden jelenlévővel -, hogy a rendvédelmi szervek és kiemelten a nemzetbiztonsági szolgálatok zavartalan, törvényes és eredményes működése közös társadalmi érdekünk, és remélem, ebben még a politikai pártok is egyetértenek. Legalább abban, hogy közös társadalmi érdekünk. Ezért szeretnék mindenkit kérni, aki kevésbé ismeri ezeket a szolgálatokat, az ott dolgozókat, hogy tanuljuk meg a következőt: az itt dolgozók nem azt várják tőlünk, hogy megvédjük őket. Azt se persze, hogy elvtelenül, minden alapot nélkülözve támadjuk őket. A védelem az ő feladatuk; a mi dolgunk, törvényhozóké, bármelyik oldalon is ülünk a patkóban, két dolog: a feltételek garantálása, amelybe beletartozik a költségvetés, és az a légkör, amelyben nyugodtan végezhetnek szakmai munkát, és feladatunk általában kétharmados törvényekkel szabályozott törvényes működésük ellenőrzése.

Itt is szeretném megköszönni a nemzetbiztonsági bizottság ellenzéki tagjainak, hogy talán egyedüliként úgy bocsátottuk általános vitára a törvényjavaslatot, hogy nem volt ellenszavazat. Mert az előző szempontokat valószínűleg mindenki megértette és egyetértett vele. Én ezt fontos, példaértékű jelzésnek tartom. Két dologban egyértelművé tette a költségvetés is és a bizottsági vita is, hogy teljes egyetértés van közöttünk. Az egyik: hosszú távon végiggondolt, egymásra épülő fejlesztésekre van szükség, és 2000 óta ez így történik. Talán ez az egyik olyan terület, ahol egy 2000-ben született kormányhatározatot minden évben minden kormány végrehajt azért, hogy azokat a korszerű eszközöket, amelyek a szolgálatok rendelkezésére állnak, szinten tudjuk tartani, és évről évre fejleszteni tudjuk. Ez történt 2006-ban, és ez fog történni 2007-ben is.

A másik: csak úgy lehet megfelelni a feltételeknek, ha kiszámítható módon, évről évre előre tervezhető és előre látható módon tudja valamennyi szolgálat tervezni a feladatát.

A következő fontos dolog, amiben szeretnék segítséget kérni önöktől: szerintem mindannyian tudjuk, hogy ezek a szolgálatok nagyon szeretik csendben végezni a munkájukat, "az az egészséges, az a normális, az a jó, ha láthatatlanok". Tehát nem az állandó nyilvános konfrontációban, hanem a belső, csendes szakmai munkában érdekeltek. Úgy látom, hogy ma ennek a feltétele teljesült.

(12.50)

Nem állítom, mielőtt megvádol valaki mindenféle színű köddel - volt már ma kék, zöld, sárga, rózsaszín, sokféle ködöt mondtak már -, hogy minden jó, mert négy olyan terület van, amit a következő években is, túlmutatva a mostani parlament időszakán, folytatni kell.

Az első: változatlanul folytatni kell hosszú távon a műszaki fejlesztést, mert akikkel versenyzünk, az állam, sajnos túl nagy forrásokkal rendelkeznek, mert a jövedelmüket nem törvényes úton szerzik, a feketegazdaságból és bűncselekményekből, a technika egy része szabadpiacon megvehető, legfeljebb feketén. Úgy kell fejleszteni ezeket a szolgálatokat meg a rendvédelmi szerveket, hogy ilyen feltételek mellett is versenyképesek tudjanak maradni, és a megelőző tevékenységüket folytatni tudják. Mert a terrorizmus, a szervezett bűnözés, a korrupció jelen van a világban, sajnos jelen van Magyarországon is, ezért azt gondolom, hogy nem elég, tovább kell folytatni azt a műszaki fejlesztést, amit elkezdtünk.

A második: nem elég, tovább kell folytatni annak a törvényi feltételrendszernek a megteremtését, amely biztosítja, még egyszer mondom, egyidejűleg a határozott parlamenti ellenőrzést és a szolgálatok zavartalan szakmai munkáját. Ezért ezen a fórumon is kérem ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy kezdjünk el egy nagyon intenzív együttes gondolkodást a '95-ben életbe lépett nemzetbiztonsági törvény korszerűsítésében és átalakításában. Ezt nem teheti meg senki egyoldalúan, ezt nem lehet kettő-négy évre, egy-egy kormányzati ciklusra megtenni. A '95. évi törvénynél, akik sokat dolgozunk ezen a területen, látjuk, hogy jó néhány területen van mozgási lehetőség, de csak akkor, ha együttműködünk, ha ez az együttműködés elmarad, akkor legfeljebb mutogathatnánk egymásra, hogy ki miatt nem született meg a törvény. De ha a mondanivalóm elejében egyetértettünk, hogy közös érdekünk a szolgálatok hatékony működése, akkor az is közös érdek, hogy keressük meg azokat a pontokat a törvényben, amelyekről '90 óta kiderült, hogy korrigálásra szorulnak, azért, hogy bárki következik a következő tíz évben kormányon, akkor ezek a szolgálatok szakszerűen tudják segíteni ezt a munkát. Tehát a rózsaszín ködök ellen próbáltam mondani néhány olyan példát, amelyikre, azt gondolom, továbbra is szükség van.

Mindezek mellett is szeretném rögzíteni, ahogy ebben az évben, a 2007. évi költségvetésben is a rendelkezésre álló pénzeszközök garantálják a rendvédelmi szerveknek és ezen belül a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, hogy a növekvő nemzetközi terhek mellett - terrorizmus, szervezett bűnözés -, a nemzeti érdekeink fokozott biztosítása mellett a költségvetésben rendelkezésre álló rész elegendő ahhoz, hogy jó színvonalon, megfelelő műszaki fejlesztéseket végrehajtva eleget tudjanak tenni a feladatuknak. Ezért arra szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy minél többen próbálják követni a nemzetbiztonsági bizottságban megfogalmazottakat, hogy legalább tartózkodásukkal fejezzék ki azt a szándékukat, hogy helyesnek tartják az irányt, és arra kérek mindenkit, hogy ezt a területet érintően ne adjon be csökkentő módosító indítványt, mert ez közös, hosszú távú, kormányokon átnyúló érdekünk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Almássy Kornél képviselő úrnak, az MDF képviselőjének hozzászólása következik.

ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Én oktatásról fogok beszélni, mégpedig azért, mert a költségvetésben is meg egyébként az elmúlt hetekben, elmúlt hónapokban talán a közoktatás és a felsőoktatás az, amiről a legtöbb szó esik a "reformok" kapcsán.

De mielőtt erre rátérnék, egy fél mondatban hadd reagáljak Deák képviselő úr szavaira, aki azt kifogásolta, hogy az Audi miért tudott különmegállapodást kötni a kutatás-fejlesztések támogatását illetően, a szolidaritási adó kikerülése okán a magyar kormánnyal. Én azt gondolom, ez önmagában nem probléma, hogy különalkut kötött, sőt örülnék, ha minél több multinacionális cég, amely Magyarországon tartózkodik, szolidaritási adó helyett inkább ilyen kutatás-fejlesztésre tudná fordítani a támogatást. A probléma azonban az, hogy a magyar kormány egyszerűen elijeszti azokat a nagybefektetőket, pontosan a lehetetlen adóterhekkel, a szolidaritási adóval és olyan számos adóteherrel, ami miatt a nagy multinacionális cégek kétszer is meggondolják, hogy érdemes-e Magyarországon befektetni, vagy érdemes-e egyáltalán Magyarországon maradniuk.

Úgyhogy Deák képviselő úr szavaival ennyiben értek egyet, a felvetés jó volt, de mint oktatáspolitikus és kutatásban dolgozó fiatal ember örülök annak, hogy legalább az Audi itt marad Magyarországon, és ez a pénz nem a nagy kormányzati büdzsébe kerül, hanem a kutatásokra fordítják.

Rátérve az oktatásra: azt gondolom, hogy a közoktatás egyértelműen vesztese a jövő évről szóló költségvetési törvénynek. Két fontos pontot hadd említsek: megszűnik a nagycsaládosok, gyermeküket egyedül nevelők számára az ingyenes tankönyvellátás. Azt gondolom, hogy nyilván reformokra szükség van, és reformokra szükség van ezen a területen is, de így egyértelműen megszüntetni azon társadalmi réteg számára az ingyenes tankönyvellátást, amely talán a legrászorultabb... - és itt nem arról van szó, hogy azok az embereket akik 29 ezer forintból élnek, még talán jobban rászorultak lennének, hanem arról van szó, hogy azt a középosztálybeli réteget, amely nem jó fizetésből él, de próbálja tisztességgel ellátni és eltartani a gyermekeit, terheli ennek a költségvetési tételnek a kimaradása.

Még egy pontot hadd említsek: a sajátos nevelési igényű gyermekek számára biztosított normatíva gyakorlatilag megszűnik. Ez megint csak nehéz helyzetbe hozza a pedagógusokat, hiszen pontosan azokban az iskolákban, ahol ezekre a gyermekekre komoly figyelmet kellene fordítani, nehéz a pedagógusok helyzete is, és ha ez a normatíva megszűnik, akkor az önkormányzatok megint csak egy nagy teherrel találkoznak. Ez nem jó irány. Egyébként összességében az, amit a közoktatás kapcsán a kormányzat az elmúlt hetekben, elmúlt hónapokban próbált kialakítani a reform szó kapcsán, az semmi másról nem szól, mint pedagóguselbocsátásról és iskolabezárásokról.

A felsőoktatási részre rátérve: itt azt kell mondjam, hogy ez már egy jóval trükkösebb költségvetés. Elsőre, ha ránézünk a felsőoktatási számokra, akkor azt mondhatjuk, hogy milyen jó, mert költségvetési növekedés történik. Azonban ki kell azt hangsúlyozzam, hogy a felsőoktatásban az elmúlt három-négy esztendőben folyamatos forráskivonás történt, megvonások év közben, az előző évhez képest kevesebb költségvetési támogatás, kötelező tartalékolások, tehát azt lehet mondani, hogy most a felsőoktatás végre visszakapja azt a támogatást, amit az elmúlt három-négy évben elvettek tőle.

Hozzáteszem azt, hogy ezek a számok, amelyekről azt írja a kormányzati előterjesztés, hogy körülbelül 7,5 százalékkal növekszik a felsőoktatási intézményekre fordítandó összeg, körülbelül az infláció mértékével egyeznek meg, mert az infláció mértékét egy kicsit felülreprezentálják. De ha megnézzük azt, hogy ezek az intézmények nagyfogyasztók, és milyen gázáremelkedés lesz például a jövő évben, akkor már semmiképpen sem ilyen kedvező a helyzet. És egyébként, ha megnézzük a felsőoktatási keretszámokat, akkor láthatjuk, hogy fejlesztésekre például egy fillér sem jut.

Ami pozitívum, hogy a hallgatói normatíva - már ha ez pozitívumnak tekinthető - megmarad a tavalyi szinten, hiszen felmerült itt azért év közben az is, hogy az ösztöndíjakhoz is hozzá kellene nyúlni. De azt gondolom, az viszont nem pozitívum, hogy az a hallgatói normatíva, ami a hallgatói ösztöndíjak alapját jelenti, gyakorlatilag most már az elmúlt egy évtizedben folyamatosan nemhogy veszít a reálértékéből, hanem sosem volt közel a reálértékhez. Azt gondolom, hogy ez több kormány felelőssége, csak egy probléma van, hogy az előző kormányok nem kívántak tandíjat bevezetni - illetve a Horn-kormány volt az, amelyik tandíjat vezetett be Magyarországon -, és azt gondolom, hogy a tandíj bevezetése és az, hogy az ösztöndíjak nem növekednek, hanem stagnálnak, sőt reálértéken mindenképpen vesztesei a hallgatók ennek a költségvetésnek, mindez nehézzé teszi a hallgatók megélhetését.

(13.00)

Én komolyan aggódom azért, hogy 2007-től hogyan fognak a magyarországi hallgatók elboldogulni, hiszen a diákhitelből és ezekből a hallgatói ösztöndíjakból nem lehet megélni.

Röviden hadd szóljak arról, hogy nem jut pénz a diákigazolványok támogatására. Itt megint beigazolódott a Magyar Demokrata Fórumnak az a korábbi jóslata, hogy a diákigazolványokat, amelyeket egyébként Magyar Bálint oktalan projektje kapcsán hoztak létre, és semmire nem használhatók, és amikért egyébként milliárdokat fizettek a hallgatók, most le akarják cserélni. Ez nagyon helyes, csak ezt a cserét a hallgatókkal megy egyébként a pedagógusokkal kívánják majd megfizettetni.

Csökken a kutatói ösztöndíjak összege, megszűnik a felsőoktatási szakkönyvekre jutó támogatás. Ezek nem nagy összegek, de üzenetértékűek. Azt sugallják, hogy nem célja a kormányzatnak a fiatal kutatók támogatása, és ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a doktorandusok juttatása is stagnál, sőt a tandíj kérdése is felmerült néhány kormánypárti politikusnál, hogy a doktorandusokat is tandíjjal kéne sújtani, akkor azt mondhatom, hogy kifejezetten barátságtalan a kutatókkal szembeni politikája a kormányzatnak.

Végezetül hadd szóljak egy mondatot arról, hogy a nehéz helyzetben lévő határon túli magyarság oktatási támogatása is jelentősen, közel 40 százalékkal csökkent. Erre mondom azt, hogy trükkös a költségvetés, hiszen be van állítva 700 millió forint erre a számra, azonban az előző évben több fejezetszámon 1,1 milliárd forint állt rendelkezésre. Ez szintén nem jó üzenet, pontosan nem jó üzenet 2004. december 5-e után, és azok után a tragikus számok után, hogy mennyire a fiatalok, a határon túli magyarok köréből vándorolnak el nemcsak Magyarországra, hanem Nyugat-Európa többi országába, és pont az ő oktatásukat kéne támogatni.

Az MDF ezekben az apróbb kérdésekben - azt gondolom, mert ezek nem nagy számok, mégis üzenete van ezeknek a számoknak - fog benyújtani módosító indítványokat, és azt gondolom, hogy meg is lehet nevezni, hogy honnan lehet elvenni a pénzt, hiszen 3 milliárd forintot különített el a Gyurcsány-kormány ezeknek a kiváló reformoknak a propagandájára. Azt gondolom, hogy szívesebben vennék a fiatal kutatók, a doktorandusok meg a határon túli magyarok is, ha a Gyurcsány-kormány propagandája helyett inkább ezekre a célokra jutna forrás.

Köszönöm a figyelmüket. (Közbeszólás az MDF soraiból: Úgy van. - Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy költségvetési vitának mindig sokfajta terepe nyílhat, az azonban mindig sajátos, amikor azon a területen éri a kormányt támadás, ahol minden értelemben jelentősen növekvő számok, növekvő kiadások vannak. Ilyen a felsőoktatás területe, hiszen a tavalyi 196 milliárdos összes támogatás 214 milliárdra növekszik ebben az évben. Ez egy érdemi 10 százalék körüli növekedés a felsőoktatás egészét érintően. Hasonló arányban nőnek egyébként a hallgatói támogatások is. Ebben az ügyben sem értem egészen a képviselő úr aggodalmait.

Hozzáteszem, hogy képviselő úr július 4-én, amikor itt felsőoktatási törvénymódosítást tárgyaltunk, akkor azt mondta, hogy na, majd nézzük meg a költségvetési vitában, hogy fog csökkenni a felsőoktatás normatív támogatása. Hát, képviselő úr, úgy csökken, hogy növekszik, mégpedig jelentősen és érdemben.

Ami a határon túli magyarok támogatását illeti az oktatási területen, itt is hasonló a helyzet. Az a tétel, amit a képviselő úr említ, az a 700 millió forintos tétel, tavaly 500 millió forint volt, tehát 200 millió forinttal kevesebb, ugyanis képviselő úr, amikor az 1,1 milliárdot számolja, akkor beleszámolja azt az alapítványi támogatási összeget is, ami azonban igenis benne van a költségvetésben, az oktatási alapítványok támogatási sorában. Bizony, képviselő úr, az ott van.

Azt javaslom hát, és azt kérem, hogy folytassuk le ezt a vitát részleteiben, várjuk a módosító indítványokat, de érdemes lenne úgy kezdeni - látom, a képviselő úr már kezdi a választ -, hogy megdicséri a kormányt azért, hogy tartja a felsőoktatás ügyében tett vállalásait, hogy biztosítja a forrásokat a felsőoktatási reformhoz, és ehhez képest javasol korrekciókat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Két percre megadom a szót Tátrai Miklós pénzügyminisztériumi államtitkár úrnak.

TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Almássy képviselő úr nem kellő figyelemmel olvasta az Országgyűlés előtt lévő javaslatot. Arról beszélt ugyanis, hogy a három- és több gyermekes családoknál megszűnik az ingyenes tankönyv támogatás. Nincs erről szó, képviselő úr, nem szűnik meg. Arról van szó, hogy csak azokban a családokban jár a jövő évtől ingyenes tankönyv, ahol a szociális rászorultság alapján ez a támogatás társadalmilag is indokolt.

Abban a helyzetben, amelyben a költségvetés van, amikor keressük azokat a forintokat, amelyeket fejlesztésekre és jóléti juttatásokra lehetne fordítani, akkor nem tartható fenn tovább az a helyzet, amikor jövedelmi helyzettől, rászorultságtól függetlenül bankvezetők, volt és jelenlegi miniszterelnökök gyermekei kapnak ingyenes tankönyv támogatást, ugyanakkor minden olyan családban, amelyben a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény jelenleg is jár, abban a következő évben is lesz ingyenes tankönyv.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Almássy Kornél képviselő úr.

ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Tisztelt Országgyűlés! No nem a dicséret okán kívánok felszólalni. Először is azt gondolom, hogy szerintem jól olvastam a költségvetés számait, és lehet, hogy az államtitkár úr nem figyelt, mert én azt mondtam, hogy valóban, nem szűnik meg, a leghátrányosabb helyzetben lévő családok számára továbbra is rendelkezésre áll az ingyentankönyv, hanem pontosan azt a középosztálybeli réteget, amely, azt gondolom, ma Magyarországon elég fontos réteg, illene támogatni; nos azon családok számára megszűnik a támogatás.

A másik szó pedig az elmaradt dicséretről szól. Ha az dicséret, hogy végre hosszú idő után a felsőoktatás legalább a 2002-es reálszintet eléri, akkor lehet, hogy megérdemli a dicséretet a kormány, de azt gondolom, hogy arról is kéne beszélni, miért nem történtek érdemben fejlesztések a magyar felsőoktatásban, és arról is érdemes beszélni, de nyilván nem a költségvetési vita során, hogy milyen kisiklott reformot próbál a kormányzat végrehajtani.

A hallgatói normatíva egyébként nem nő, hanem a szeptemberi értéken stagnál, és egyébként mint tudja, államtitkár úr is, én a hallgatói önkormányzatoknak voltam a vezetője, és egyébként akkor is és az azóta eltelt időben is politikai pályafutásom során folyamatosan próbálom azt szorgalmazni, hogy a hallgatói normatíva növelésére szükség van, és főképpen most, a tandíj kapcsán erre égetően szükség van, hiszen most 116 ezer forint körül van a hallgatói normatíva, ha megnézzük azt, hogy mikor vezették ezt be - 1992-ben -, akkor most ennek a számnak nem 116 ezer forinton kellene állnia, hanem körülbelül 400-500 ezer forint között, ami lehet, hogy irreális, de azt gondolom, hogy ebben a kérdésben el lehet mozdulni.

Ami pedig a határon túli magyarok támogatásáról szólt: az Oktatásért Közalapítvány támogatásai között, ami 1 milliárd forint, számos olyan alapítvány szerepel, aminek semmi köze egyébként a határon túli magyarok támogatásához. Tehát itt két helyen, két fejezetben vannak összemosva számok, és ha ezeket a számokat összenézzük... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - egyébként megnéztem a tavalyi alapítványi támogatásokat is, ott is kevesebb a forrás, úgyhogy ebben a kérdésben majd még a részletes vita során szerintem úgyis vitatkozni fogunk.

Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A Magyar Szocialista Párt részéről Juhász Gábor képviselő úr hozzászólása következik.

JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Így ebédidőben a rendőrségről és a rendőrség költségvetéséről szeretnék beszélni. Arról a rendőrségről, amely talán a rendszerváltás óta, de meg merem kockáztatni, hogy 1956 óta legnagyobb kihívását éli, és ennek a legnagyobb kihívásának, nevezetesen a budapesti zavargásoknak különben törvényesen és szakszerűen meg tudott felelni, igaz, kisebb döccenőkkel, ugyanakkor ma a politikai viták kereszttüzébe kerülve - erről a rendőrségről szeretnék beszélni.

Elmondhatjuk, hogy a jövő évi költségvetésben a magyar rendőrség azon kevés szervezetek egyike, ahol a költségvetési támogatás őrzi a reálértékét. Ez azt jelenti, hogy ha jelentős béremelésre nem is, de mintegy 6,2 százalékosra lesz lehetőség, illetve teljesítményalapú bérezésre is lesz lehetőség. Jó szívvel elmondható, hogy a túlóráiknak megvan a fedezete. Megvan a fedezete, hiszen ami végett azzal kezdtem, hogy legnagyobb kihívását éli a rendőrség és persze a közrend is, az egy dologban mindenképpen kötődik a költségvetéshez, hogy rendkívül sokba kerül. Hiszen, hogy mást ne mondjak, ha kinézünk itt az ablakon, láthatjuk, hogy a magukat forradalmároknak nevező demonstrálók után most kell földet cserélni a Kossuth téren, és azt kell mondanom, hogy ez a 20 milliós tételével valószínűleg a legkisebb kiadása az őszi eseményeknek. Mindenesetre a rendőrség dolgában, ha csak a szállítást nézzük, az is több mint 700 millió forintba került.

Elmondhatjuk, hogy a magyar kormány által összeállított költségvetés tehát a rendőrség, a rendőrök számára egyfajta garanciát jelent arra, hogy a jövő évben az ő keresetük nem fog csökkenni, sőt teljesítményalapon pluszjövedelmekre is szert tudnak tenni. Ugyanakkor meg kell mondanom azt is, hogy ez a rendőrség nem tudja majd úgy ellátni a feladatát, ugyanabban a szervezeti rendben, ugyanabban a modellben, ahogy eddig, hiszen ahogy eddig is voltak a határőrséggel történő együttműködésnek lépései, azok a következő évben is mindenképpen a költségvetés oldaláról bizonyos kényszerítő eszközökkel is, de fennállnak, ha úgy tetszik, továbbgördülnek.

(13.10)

Továbbgördülnek, hiszen arra kell készülni a következő évben, és a költségvetésnek is kell hogy legyen egy ilyen üzenete, hogy a következő év a rendőrség és a határőrség integrációjára történő felkészülésnek az éve lesz. Ebben a határőrség rendészeti feladatai már megvannak, a közös munkát közös költségekkel nyilvánvaló módon gyakorolni kell, hogy amikor bekövetkezik a schengeni csatlakozás, akkor ez az együttműködés jó alapot teremtsen arra, hogy a kollégák egymás között a feladatokat el tudják látni.

Meg kell mondanom azt is, hogy nagy valószínűséggel változni fog a rendőrség diszlokációja. Változni fog, de úgy gondolom, erre csak akkor van lehetőség, ha politikai és szakmai konszenzust sikerül teremteni a kormányzatnak, hogy azokat a törvényeket tudjuk módosítani, amelyek mellett ez a diszlokációváltozás megtörténhet. Tehát úgy semmiképpen nem járhatunk, hogy kihirdetjük, hogy például a megyei közigazgatási egységre nincsen szükség, majd mélyen elcsodálkozunk azon, amikor az emberek is úgy gondolják, hogy hát, ha nincsen kedvük a szocialistáknak a megyéket megtartani, akkor talán nem rájuk kell bízni ezeknek a vezetését. Úgy gondolom, hogy ilyen jellegű hiba a rendőrség, határőrség integrációjában nem következhet be.

Nem csak a rendőrség tartozik a rendészeti szervezetekhez, hiszen röviden már szóltam a határőrségről, és szeretnék még szólni a büntetés-végrehajtási intézményekben dolgozó kollégákról is. Itt egy nagy változás lesz a következő évben, és a költségvetés ezt kíséri, ha úgy tetszik, támogatja, hiszen 650 új munkahely lesz, két új büntetés-végrehajtási intézmény áll üzembe, és ezzel mintegy 650 új kolléga áll majd munkába. A költségvetés tartalmazza az ehhez szükséges fedezetet, így azt kell mondanom, ha nagyon feszesen és szűkösen is, de a büntetés-végrehajtás részére a költségvetés a működés garanciáit biztosítani tudja.

A benyújtott költségvetésen túl talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a szocialista frakció a költségvetés benyújtott változatához képest szeretne többletforrásokat biztosítani a rendőrségnek; többletforrásokat két területre. Az egyik terület, hogy azok a megkezdett fejlesztések, amelyek az elmúlt években történtek, gondolok itt a rendőrautók cseréjére vagy az informatikai rendszer cseréjére, ezek a következő évben is folytatódni tudjanak. Ehhez mintegy egymilliárd forintra lenne szüksége még a rendőrségnek. És szeretnénk, ha a rendőrség dologi kiadásai is bővülnének, hiszen ma már rendelkezésünkre áll egy olyan áttekintés, hogy több év átlagában körülbelül mekkora az az összeg, amivel a rendőrség biztonságosan és magas színvonalon képes működni, ellátni a feladatát, ugyanakkor a dologi kiadásaira fedezetet nyújt.

Most ott tartunk, hogy a szocialista frakció szakértői és a kormány szakértői közösen keresik ennek a lehetséges forrásnak a helyét, éppen avégett, hogy amennyiben erre van mód, a rendőrség a következő évben ne csak a bérek dolgában, hanem a fejlesztések és a dologi kiadások dolgában is képes legyen előrelépni egy kicsit.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Fónagy János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap meg ma itt már egy komoly vetélkedés folyt, hogy melyik az az ágazat, az állampolgárok mely csoportja az, amelyik a 2007-es költségvetéssel a legrosszabbul jár. Én úgy gondolom, egyetérthetünk abban, hogy van egy olyan terület, amely talán, talán és sajnos teljes joggal pályázik a legrosszabbul járt címre, és ezek az önkormányzatok.

Ha a költségvetés betűjét nézzük, akkor az összes önkormányzati forrásnövekedés 815 milliárdról 831 milliárdra növekedett, tehát nominálértéken van egy növekedés, ami bizonyára kiváló alapot fog nyújtani kormánypárti képviselőtársaimnak és a kormány képviselőinek, hogy elmondják, hogy nem csökkentek, hanem növekedtek az önkormányzati források. Anélkül, hogy részletezném a - gondolom, mindnyájunk által ismert - belső tartalmi anomáliákat, engedjék meg, hogy csak arra utaljak, hogy emellett ezen a növekedésen belül a reálértéknél azért alappal számolni kell azzal, hogy az szja helyben maradó része 10-ről 8 százalékra csökken, hogy a költségvetés nem számolt az energiaár-növekedéssel, nem számolt az áfanövekedéssel, és több olyan más eleme van, amely a számításaink szerint a szerény nominálérték-növekedés mellett a reálértéknek mintegy 12-13 százalékos csökkenésével számol az önkormányzati forrásoknál.

Figyelemmel arra, hogy az országban a legnagyobb önkormányzat a főváros, így nyilvánvaló, hogy a legnagyobb veszteséget a fővárosnak kell elszenvednie. Miért sújtja különösen az önkormányzatokat a 2007. év, és ezen belül az önkormányzatra miért jelenti ez egy beláthatatlan következményekkel járó folyamatnak sajnos nem a kezdetét, hanem a megerősödését? Azért, mert az önkormányzatokat ez a helyzet egy évek óta romló pozícióban éri. Ha már említettem a fővárost, engedjék meg, hogy konkrét számokat mondjak. A főváros adósságállománya 2005-ben 99 milliárd forint volt, 2006-ban mintegy 152 milliárd várható, 2007-re 180 milliárdot prognosztizálnak, de a számítások szerint a már ismert adósságállomány alapján ez 2010-ig mintegy 215-220 milliárdra szalad föl. Tehát egy erősen romló pozícióra terhel rá a 2007-es költségvetés, amikor újabb forrásokat vonnak el az önkormányzatoktól.

Az önkormányzati forráscsökkenés nem szimpátia kérdése; nem párt, állam kérdése, és ennek megfelelően nyilvánvalóan nem egyik vagy másik érdekcsoport, állampolgár vagy gazdasági erőcsoport ügye. Az önkormányzatok ügye kivétel nélkül minden magyar állampolgár ügye, és kivétel nélkül minden magyar és Magyarországon gazdálkodó szervezetnek az ügye. Mindenkit érint az egészségügyi alapellátás, érint mindenkit a közoktatás, érint mindenkit a víz, gáz. Tehát egy olyan általános területet sért újabb mértékben a 2007-es költségvetés, ami mindegyikünket érinti.

Az önkormányzatokon belül említettem Budapest konkrét számait. Engedjék meg, hogy csak jellemzőül mondjam, hogy például Budapesten az egyik legnagyobb szolgáltató, a Budapesti Közlekedési Vállalat milyen pozícióban várja a 2007-es és ezt követő éveket. A BKV-nak a 2004-es adósságállománya 61 milliárd volt, 2005-ben ez 83 milliárd volt, és 2006-ra, tehát a folyó évre valahol 90-95 milliárd között prognosztizálják. Erre jön rá az újabb hiány.

Tisztelt Képviselőtársaim! A BKV mint egy önkormányzati érdekeltségben levő vállalat, önmagában is alkalmas ilyen mutatók mellett, hogy bedöntse a főváros költségvetését, és ilyen mutatók mellett a főváros alkalmas arra, hogy bedöntse a Magyar Köztársaság költségvetését.

Ha már közlekedési vállalatról és a költségvetésből kiolvasható veszélyforrásokról beszélek, akkor engedjék meg, hogy két mondat erejéig külön érintsem a Magyar Államvasutakat. A 2007-es költségvetési javaslat 111 milliárd forint támogatást irányoz elő, és a szöveges indokolásból kitűnően azzal, hogy ezzel javítják a Magyar Államvasutak kondícióit.

(13.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem javítják vele. Ez a 111 milliárd egy kisebbik része annak a törzstőkecsökkentésnek, amelyet az elmúlt három évben szenvedett el az egyébként is száz sebből vérző magyar vasút, a 270 milliárdos törzstőkéjét az elmúlt két-két és fél évben gyakorlatilag az egynyolcad részére csökkentették. Ez a 111 milliárd, ez a törzstőkeemelés a legsürgetőbb adósságszolgálatra alkalmas, amely adósságszolgálat ma már meghaladja a 350 milliárd forintot. Ennek a 350 milliárdos tehernek egy része, kisebb része, mintegy 70 milliárd közép- és hosszú fejlesztési hitel, de közel 300 milliárd forint likvid működési hitel, amelyet az elmaradt közszolgáltatási díjfizetés helyett kormánygaranciával felvett hitelből fedeztek. Ez a folyamat folytatódik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy 300 milliárd forintos kormánygaranciával megtámogatott hitel - megint csak azt mondom - önmagában megkérdőjelezi a 2007-es költségvetés megalapozását, hiszen ez a tétel nem szerepel ebben a költségvetésben. Elintézett ügynek tekintik az előterjesztők, holott nem az. Sajnos nem az. Bár az volna!

S hogy nem is nagyon akarnak ezen változtatni, ezt mutatja, hogy a közel egy évvel ezelőtt az Országgyűlés torkán lenyomott vasúti törvénynek a most, napjainkban futó módosítása sem hozza be a közszolgáltatásnak sem a definícióját, sem mértékének a kiszámítási módját. Tehát a kormány ma sem hajlandó ezzel az álságos magatartással felhagyni, és most sem hajlandó elfogadni, hogy mindenfajta álreform és privatizációs előkészületek örve alatt a Magyar Államvasutak közszolgáltatási teljesítményét a költségvetés nem ismeri el, hiszen MÁV-működési célokra nem tartalmaz előirányzatot.

Mindezek alapján tisztelettel kérem kormánypárti képviselőtársaimat is, fontolják meg, amikor ezt a költségvetést támogatják, és érjék el, hogy legalább ezeket a legégetőbb, legsürgetőbb tételeket, mint az önkormányzatok, ezen belül a nagy közlekedési cégeket helyén kezelje a költségvetés, és az ismert gazdasági helyzet ellenére legalább ezek létének a továbbvitelét tegyék lehetővé.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót két percre Pál Tibor képviselő úrnak, MSZP.

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Fónagy képviselő úr hozzászólása kapcsán szeretnék elmondani néhány dolgot. Nagyon örülök annak, hogy a fővárosért ő is izgul. Azt gondolom, mindenki, aki itt van a parlamentben, amikor feljönnek, és a parlamentben ülésezünk, akkor látják a főváros közlekedését, úthálózatát. Ez az aggodalom mindenki részéről jogos, és én ezt nagyon jó szívvel veszem, mint fővárosi képviselő és fővárosi lakos.

De azért szeretném elmondani, hogy amíg az önkormányzatokért is aggódunk, jó, ha szem előtt tartjuk, azt kell mondjam, azt a politikai zsákutcát, amelybe mindannyian belekerültünk akkor, amikor itt voltak a kétharmados törvények a parlament előtt, ami arról szólt, hogy az önkormányzatok rendszerét, finanszírozását alakítsuk át, akkor sajnos nem volt ilyen egyetértés és támogatás, mint amit most a képviselő úrtól hallottunk. Pedig azt gondolom, jó lett volna. Ez akkor elmaradt. Most sajnos a költségvetésnek kell ezeket a lépéseket megtennie. Erről is szól néhány fejezet a költségvetésben.

A közlekedéssel és az úthálózattal kapcsolatban pedig fontosnak tartom, hogy a közlekedés támogatására a fővárosban a metróépítésre 65 milliárd forint szerepel a költségvetésben. Azért ez olyan tétel, amely korábban nem volt. Rövidesen hallhatjuk majd a metrón, amikor bemondják, hogy kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak, a Móricz Zsigmond körtér következik. Hát azért ez mégiscsak egy komoly előrelépés! És ugyanúgy benne van a költségvetésben az a korábbi kezdeményezés, amely az útfelújításokról szól. Az egy forint egy forint; egy forint állami pénzhez egy forintos önkormányzati pénz járul. Ezzel igen komoly úthálózatot lehetett felújítani itt, Budapesten, közel 70 kilométer felújítása történt meg, ez nap mint nap látható. Igaz, sok-sok kényelmetlenséggel járt együtt, de azért azt gondolom, a főváros számára ezek kétségtelenül előrelépést jelentenek. Ennek a forrásai a jövő évi költségvetésben ugyanúgy megtalálhatók. Remélem, hogy a város számára ez valóban fejlődést fog jelenteni.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Vígh Ilona képviselő asszonynak, Fidesz.

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Fónagy miniszter úr felszólalása kapcsán nem tudok nem szólni arról, hogy a 2007-es költségvetés vesztese nem a főváros. Mi nagyon aggódunk a fővárosért, de legalább úgy aggódunk a vidékért, a vidék elmaradottságáért. Hát sajnos vidéken már ott tartunk, hogy sem vasút sincs, sem út sincs.

Tisztelt Képviselőtársaim! E gondolat kapcsán engedjék meg, hogy szóljak arról, hogy Magyarországon a kilencvenes évek elején kezdeményezések voltak úgynevezett különleges gazdasági övezetek létrehozására. Ezzel a gondolattal annak idején valamennyi kormány egyetértett. Ezeknek a vállalkozási övezeteknek a célja elsősorban az volt, hogy a befektetéseket ösztönözzék, vállalkozásbarát környezetet alakítsanak ki, és nem utolsósorban munkahelyteremtés és sok más kedvező célja volt. Tizenegy vállalkozási övezetet jelöltek ki a kormányok az ezt megelőző időszakban, és sajnos mára már ott tartunk, hogy ezek az övezetek sajnos a 2007-es költségvetésben gondolat szintjén sem jelennek meg. Hiszen tanúi vagyunk annak, hogy 2005-től megszűnt az övezet úgynevezett irányító hatósága, és megszűntek a források is. Tehát ezek elmaradtak.

Nagyon szomorúan látom, hogy a 2005-ös költségvetésben sincs elkülönített forrás. Különösen aggódom a szeghalmi és sarkadi kistérségért, amely a Békés megyei vállalkozási övezetek címet kapta, és az előzőekben említett célokat nem tudjuk a jövőben megvalósítani. Valamennyi polgármestertársammal küzdünk azért, hogy a mi térségünk, amely a statisztikai mutatók alapján a legnehezebb helyzetben van, a jövőben a lemaradó körzetből legalább a felzárkózók közé tartozzon majd a jövőben. Nem látjuk sajnos a költségvetésben ennek a megoldását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kettő percre megadom a szót Bencsik János képviselő úrnak, Fidesz.

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! Kedves Pál Tibor Képviselőtársam! Ne próbáljuk azt a látszatot kelteni, hogy itt néhány hónappal ezelőtt, a nyári időszakban valamiféle önkormányzati reformcsomag került volna benyújtásra a kormány részéről! Sokkal inkább arról volt szó, hogy néhány száz fővel csökkenjen a megyei közgyűlések tagjainak a száma, amely önmagában persze nem ördögtől való dolog, de mégsem jelentett volna az egész önkormányzati rendszerre vonatkoztatva komoly reformot. Az akkori felszólalásomban is jeleztem azt, hogy először is számba kellene venni az önkormányzatok által ellátandó kötelező feladatokat, és ehhez kellene biztosítani a tisztelt kormányzat javaslata alapján az Országgyűlésnek a szükséges forrásokat. Ez a munka nem került elvégzésre sem akkor, sem azóta, a kormány ilyen jellegű javaslatokkal nem jelentkezett.

Ha megnézzük az Állami Számvevőszék írásos véleményét, utánaolvasunk és -nézünk az Állami Számvevőszék elnökének, Kovács Árpád úrnak a mai napon is közzé tett nyilatkozataiban, akkor tapasztalhatjuk azt, maga az Állami Számvevőszék is sérelmezi és hiányolja, hogy a szükséges reformok nem történnek meg, és maga a költségvetés, a benyújtott költségvetés-tervezet nem tartalmaz semmiféle koncepciót arra vonatkozóan, hogy a tisztelt kormányzat szeretne az önkormányzati területen konkrétan valamiféle átlátható reformtevékenységet, reformfolyamatot elindítani.

Tehát nagy tisztelettel kérem azt, hogy ne tévesszük meg egymást, ne tévesszük meg az ország közvéleményét azzal, hogy valamiféle reformcsomag itt bent lett volna a nyár folyamán, mint ahogy nem volt bent a parlament előtt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Pál Tibor kétperces hozzászólása következik.

(13.30)

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem még egyszer szót két percben, mert Bencsik képviselő úr hozzászólása esetleg úgy maradhat meg, mintha én félrevezetném a tévénézőket vagy a rádióhallgatókat. Bencsik képviselő úr, itt a parlament előtt volt olyan kétharmados csomag az önkormányzati törvény módosításával kapcsolatban, ami nem a nyáron, hanem az előző ciklusban, több napon keresztül, nagyon komoly előkészítéssel történt meg. Erre is utaltam, amikor azt mondtam, hogy itt volt a Ház előtt egy kétharmados csomag. Az pontosan arról szólt, hogy a kis önkormányzatok számára adta volna meg azt a törvényi lehetőséget, hogy a feladatellátásban egy más rendszerben, egy más struktúrában végezzék a munkájukat. Az akkor sajnos nem kapta meg a többséget. Volt egy másik próbálkozás, az, amire ön is utal, itt a ciklus kezdetén, amit elkezdtünk.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a költségvetés azt a kistérségi rendszert támogatja, ami ugyan nem törvényi kötelezettségként, hanem szabad társulásként adja meg az önkormányzatoknak, hogy együttműködjenek egy-egy feladatellátásban, azzal a céllal, hogy akik ezeket a szolgáltatásokat, nevelési-oktatási, szociális szolgáltatásokat igénybe veszik, jobb minőségben kapják meg, hiszen kétségtelenül nehéz egy kistelepülésen ezt megfelelő színvonalon mindenhol biztosítani.

Sehol nincs Európában olyan ország, amely egy ilyen szétaprózott önkormányzati rendszerben minden önkormányzat számára tudja biztosítani, hogy megfelelő ellátások legyenek. Azt viszont igen, hogy az önkormányzatiság tiszteletben tartásával, a helyi döntések tiszteletben tartásával megteremti azt a keretet, sőt finanszírozást, támogatást is helyez mellé, amiben az együttműködéssel biztosíthatóak azok a szolgáltatások, amelyeket a vidéken, kistelepülésen lakók számára is meg kell hogy teremtsünk. A hozzáférést pedig akár iskolabusszal vagy más közlekedési eszközökkel kell biztosítani. Erre van lehetőség a mostani költségvetésben. Sajnos, a kétharmados törvényi feltételeket nem sikerült átvinni a parlamenten. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Fónagy János, Fidesz, hozzászólása következik.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Pál képviselőtársamnak mondom, ha a 831 milliárdból levonjuk a 65-öt, amit ön is mondott, a 4-es metrót, akkor még az az állítás sem igaz, hogy nominálértékben jobb az idei költségvetés. Az idei 815-nél is lényegesen rosszabb. Ez a 65 milliárd emeli meg az egész költségvetési fejezet nominális szaldóját.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Babák Mihály képviselő úr kétperces hozzászólása következik.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A Pál Tibor képviselőtársam által mondott kétharmados törvényjavaslatról: igen, úgy éltük meg azt a törvényjavaslatot, tisztelt képviselőtársam, hogy az önkormányzatiság felszámolását, a kötelező társulást kívánta a kormány elrendelni. Mi abban nem voltunk partnerek, hogy kötelező legyen a társulás, és az önkormányzatiság, önrendelkezés intézményét, a '90-es vívmányt felszámoltatta volna ezzel a törvénnyel a kormány. Ehhez tényleg nem voltunk partnerek, de, bocsásson meg, ez nem is volt reform. Jó, ha ezt azért tudják a kedves tévénézők is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Jauernik István képviselő úr, MSZP, hozzászólása következik.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatom a gondolatmenetet, én is önkormányzatokkal kapcsolatos hozzászólással készültem, a költségvetésnek ezzel a részével szeretnék foglalkozni. Mielőtt bármit is mondok, azt gondolom, azzal kell kezdeni, hogy tudomásul veszem, és tudomásul kell vennünk valamennyiünknek, hogy az önkormányzati szektor az államháztartás egészének része, és ebből adódóan nem megkerülhető, hogy az önkormányzatoknak is részt kell vállalni az államháztartás egyensúlyának helyreállításából. Ha ezt tudomásul vesszük, akkor, úgy gondolom, közös nevezőre is tudunk jutni a patkó mindkét oldalán.

Tehát ha részt kell vállalni az önkormányzatoknak az egyensúly helyreállításából, akkor azt lehet vitatni, hogy a beterjesztett törvényjavaslatban szereplő számok milyen mértéket, milyen arányt rónak az önkormányzatokra. Az arányon lehet - és lehet, hogy érdemes is - vitatkozni. Azt látom a beterjesztett számokból, hogy az önkormányzatoknak az egyensúly helyreállításához szükséges lépések arányosan jelentenek többletfeladatot, és arányosan jelentik azt, hogy 2007-ben az önkormányzatoknak tovább kell folytatni takarékos gazdálkodásukat, meg kell hozni jelentős intézkedéseket, amelyekkel a közszolgáltatások szervezését hatékonyabbá tudják tenni, és úgy tudnak eleget tenni a lakosság jogos igényeinek, hogy a törvényeket, a jogszabályokban előírt feladatokat teljesíteni tudják.

Úgy érzem, ha a számokat vizsgáljuk, nézzük, ez egy arányos hozzájárulást kér az önkormányzatoktól. Miért merem ezt mondani? A számokat mindig nehéz összehasonlítani, de talán azt érdemes elmondani, hogy az önkormányzatok 2007-ben mintegy 3100 milliárd forinttal gazdálkodnak. Ez már egy igen jelentős összeg, ehhez kell nézni a megtakarítást, a takarékosságot, amit elvárunk az önkormányzatoktól. A 3100 milliárd forintnak mintegy fele származik a központi költségvetési kapcsolatokból. Ugye, azt látjuk, a számokból az derül ki, hogy 1345 milliárd forint közvetlenül a IX. fejezetben benne van, tehát a költségvetésből származik, úgymint állami támogatások és hozzájárulások, valamint a személyi jövedelemadó átengedett része. Ezen túl nagyon jelentős, és a korábbi évekhez képest eltérés, mert egyre nagyobb mértékű az Európai Unióból származó önkormányzati lehetőség, amit mintegy 141 milliárd forint. Épp az európai uniós fejlesztési lehetőségekhez kapcsolódó társfinanszírozás, amely más fejezetektől érkezhet önkormányzatokhoz, 110 milliárd forint.

Így összességében a központi költségvetési kapcsolatokból származó önkormányzati forrás 1600 milliárd forint, ami egy picivel több is, mint az összlehetőségük fele. Ahhoz, hogy az előző évhez tudjuk hasonlítani a számokat, tényleg el kell végezni egy úgynevezett bázisszint megállapítását. Meg kell nézni, hogy mi volt 2006-ban feladat, ami 2007-ben esetleg nincs, és mi az új feladat, amihez pénzt kell biztosítani. Az előző évekhez képest nagy változás, hogy most a költségvetési törvényjavaslat nem tartalmaz kötelező bérfejlesztési előirányzatot, amin az előző években nagyon komoly vita volt, hogy az önkormányzatokra milyen terhet rakunk rá. Ez egy nagy változás. Ha a bázisszámokat akarjuk létrehozni, akkor beszélni kell arról, az előttem szóló képviselők is megemlítették, hogy jelentős összeggel szerepel a 4-es metró és a BKV ügye, amely egy önkormányzatnál landol, a fővárosban. Ha ezt a két tételt levesszük, akkor is azt kell látni, hogy 3,5 százalékos forrásnövekedés van a központi költségvetési kapcsolatokból.

Persze, mi, kormánypárti képviselők is tudjuk pontosan, hogy a 3,5 százalékos növekedés reálértékben csökkenést jelent, mert 6 százalékos infláció mellett ez reálértékén ez kevesebb pénz. Ebben nincs vita, képviselőtársaim, egymás között, hogy az önkormányzatoknak kevesebb reálértékben a pénzük. Érdemes azért külön megnézni azt, hogy mi a működési, és mi a fejlesztési lehetőség. Folytatódik az a tendencia, ami évek óta, hogy fejlesztésre több lehetőség nyílik, működésre kevesebb. Azt kell látni, ha a számokat megnézzük, hogy akkor a működésre körülbelül nominálisan ugyanaz az összeg áll rendelkezésre, 99,5 százalék, a következő évben, mint ami 2006-ban volt. Fejlesztésre viszont, még ha a metrót leveszem, akkor is 16 százalékos a növekedés. Ez adódik abból, hogy az önkormányzatok a forrásaik nagyobbik részét működésre használják, és kisebb részét fejlesztésre. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, úgy látom, az önkormányzatok készülnek is arra, hogy a fejlesztési lehetőségek meglesznek, és azok, amikben gondolkodtak az önkormányzatok, hogy mit valósítanak meg, ezeknek a jövő évi költségvetés a lehetőségét biztosítani fogja.

(13.40)

Tehát az egész költségvetésre igaz, hogy jelentős fejlesztések lesznek, jelentős fejlesztések indulhatnak meg 2007-ben, ugyanakkor a működés területén nagyon szigorú takarékosságra lesz szükség.

Egyetlenegy részletbe se akarok most itt belemenni, mert akkor nem lenne idő valamennyi területet végigvenni, ezért összességében én annyit szeretnék elmondani, hogy a beterjesztett költségvetésben nagyon sok előremutató, jó lépés van, ami abba az irányba viszi a költségvetést, ami jó, kedvező, előremutató, és hozzájárulhat egy majdan, reményeim szerint nemsoká bekövetkező önkormányzati reformhoz, finanszírozási reformhoz. Ilyenekre gondolok, mint a normatívák számának csökkenése, a központosított előirányzatok számának a csökkenése, az, hogy az önkormányzatok szabad mozgásterét egy kicsit tágítsuk, ne legyen annyi kötöttség, ne legyen annyi kötött felhasználású pénz, amelyben az önkormányzatnak nincs lehetősége mozdulni. Ilyenek egyértelműen ebben a költségvetési törvényjavaslatban felfedezhetők, hogy konkrétan is említsem: az oktatási normatíva, az új szisztémára való átállás ezt szolgálja.

Ugyanilyen az önhikivel kapcsolatos változás is. Valamennyien tudjuk, hogy az önhiki-támogatásra szükség van, de a jelenlegi rendszer bázisszemléleten alapul, és gyakorlatilag nem ösztönzi az önkormányzatokat arra, hogy szigorú, takarékos lépéseket tegyenek, hanem arra, hogy a bázis meglegyen, és a növekményt elismerjék, mert ha ők megtakarítanak, akkor a költségvetésnek takarítanak meg először, és csak amikor elfogy az önhiki-támogatás, azután van a helyi önkormányzatnak haszna belőle. Ezen valahogyan változtatni kell. A változások szigorítások - nincs vita közöttünk, hogy ezek szigorítások -, de azt gondolom, jó irányú szigorítások.

Befejezésül - mert az én időm is elég gyorsan eltelt -: én azt várom a következő évi önkormányzati működéstől, hogy ugyanúgy, ahogy az előző években, a költségvetésre nagyok sok panaszt fogunk hallani, ellenzéki képviselőink megjósolják, hogy tömegesen mennek csődbe, felszámolás, adósságrendezési eljárás alá, de ennek ellenére 2007-ben azt várom, hogy az önkormányzatok megoldják a számukra szabott feladatot, hozzájárulnak az államháztartás hiányának csökkentéséhez. Én az újonnan megalakult önkormányzatok első lépéseiben is ezt látom. Azt látom, hogy a tiszteletdíjakban, a bizottságok számában már figyelembe veszik azt - és azzal fejezem be, amivel kezdtem is -, hogy az önkormányzatoknak is arányosan részt kell vállalni az egyensúly helyreállításából. Én azt várom, hogy 2007-ben az önkormányzatok ekként végzik a tevékenységüket.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mondom a hozzászólások további sorrendjét: Molnár Béla, Winkfein Csaba, Pánczél Károly, Halmai Gáborné, Lukács Tamás, Kékesi Tibor, László Tamás, Balogh László, Katona Kálmán és Kocsi László képviselők.

Hozzászólásra következik tehát Molnár Béla képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről.

MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Költségvetésünk, amit most tárgyalunk, egy évre szól, azonban ennél sokkal messzebbre fog hatni. Az egyik legfontosabb téma, ahol nagyon messze hathat, a környezetvédelem, hiszen a környezetvédelemben is nem látványos és gyors megtérüléssel dolgoznak a szakemberek, hanem hosszú idő kell, hogy a költségvetésben biztosított összegek hatása érvényesüljön, már abban az esetben, ha a környezetvédelem védelméről van szó, mert ha rombolni kell, ha a pénzt elvonjuk, feladatok nem teljesülnek, a negatív hatások sokkal gyorsabban észrevehetőek lesznek.

A környezetvédelemben a környezetszennyezés az egyik legfontosabb, kiemelt téma. Az energiatermelésünk - ami a környezetszennyezés egyik legfontosabb forrása - szerencsésen jó, 40 százalékban atomenergiából kerül elő, az atomenergia viszont a legtisztább termelési mód. Pillanatnyilag azonban féltenünk kell az atomenergia-termelést is. Feladat az, hogy biztonságosan működtessük az atomerőművünket, feladat az, hogy az atomenergiából nyert villamos áramot biztonsággal tudjuk szolgáltatni, ugyanakkor feladat a biztonságos jövő is.

A biztonságos szolgáltatást a Paksi Atomerőmű ugyan megoldja, de a biztonságos jövő a magyar államon, a kormányon múlik, hiszen az, hogy mi történik holnap, hová fogjuk a hulladékokat elhelyezni, és az atomerőművet élete végén miből tudjuk lebontani, azt a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba minden évben az atomerőmű által befizetett összegből kell biztosítani. Eddig fennállása során a Paksi Atomerőmű ezt rendben be is fizette. Meg is indultak a kutatások, kivitelezések a hulladékok elhelyezésére. Most azonban döbbenten kell látnunk, hogy amíg a minimális szakmai tervek megvannak, addig a költségvetés nagyon súlyos összeggel nem kívánja biztosítani a minimális működést sem. Az alap 2007. évi kiadási főösszege 13 milliárd forint lett, ami viszont a szakmai tervezethez képest 4 milliárddal kevesebb. Ez azt jelenti, hogy a kutatások nem egy téren leállnak, a kis- és közepes aktivitású hulladéktároló létesítésének átadása pedig csúszik.

Az atomerőmű egy olyan üzem, amit nem befolyásolhatnak pillanatnyi pénzügyi gondok, mert amennyiben nem biztosítjuk a megfelelő összeget, akkor sokkal súlyosabb károkat okozunk, mint ha most máshonnan vonjuk el. Ezért megengedhetetlen az, hogy az alap által tervezett kiadások ne fedezzék a szakma minimális szükségleteit. Azt hiszem, hogy ezen a téren a jelen költségvetést mindenképpen át kell tekinteni, mert ez megengedhetetlen lenne.

A másik, nagyon hosszú idő alatt rendbe hozható kár, ami a Szigetközt érte. A Szigetköz vízutánpótlására eddig sem jutott túl sok pénz, mindössze 140 millió volt az előző költségvetésben, 2006-ban is betervezve. Most azonban már nulla forinttal van tervezve. Igaz, mondhatjuk azt, hogy össze lett ez vonva a szigetközi térség kárainak mérséklésével, amely 100 millióról 150 millióra emelkedett, de ha megnézzük, így erre a két feladatra 240 millió forint helyett most már csak 150 millió forint jut.

Eddig is évek óta haldoklik a Szigetköz. Haldoklik, mert nem jut elég víz a növényvilágnak, nem jut elég élettér az állatoknak. Ha elvonjuk ezt a pénzt is, mintegy 90 millió forintot, a maradék 150 millióból a Szigetközben mindent megoldani szinte lehetetlen. Azt hiszem, ha felelősségünk, a magyar parlament felelőssége, a magyar nemzet felelőssége a Szigetközzel szemben megvan, ezt mindenkinek át kell érezni, ez nem pártfeladat, párpolitikai nézőpont. Ezért kérem a tisztelt kormánypárti képviselőket is, gondolják át, hogy magára hagyhatjuk-e a Szigetközt, magára hagyhatjuk-e az élővilágnak ezt a valóban magyar részét, amely átnyúlik a határon, és a szlovák szigetközi térséggel is összefügg.

Ez a két olyan környezetvédelmi dolog van, aminél el lehet most egy tollvonással vonni a pénzeszközöket, de ez esetben nagyon gyorsan károkat tudunk okozni, és évtizedek kellenek ezeknek a helyrehozatalához. Reméljük, nem így lesz, reméljük, hogy a végső verzióban ezek az összegek helyükre kerülnek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Winkfein Csaba képviselő úrnak, MSZP.

WINKFEIN CSABA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 2007. évi költségvetés véleményem szerint is a felelősség költségvetése lesz; felelős és őszinte - őszintébb, mint bármelyik korábban. A 2007. évi költségvetés fő célja a konvergenciaprogrammal összhangban a tartós egyensúlyon alapuló növekedés megteremtése. Az egyensúly megteremtése érdekében mindannyiunk felelősségvállalása szükséges. Kiemelt feladat a kiadási oldal szűkítése, a költségvetési fegyelem megteremtése.

Ennek ellenére mégis egyes területeken igenis szükség van az állami kiadások növelésre, így a törvényjavaslatban emelkednek a nyugdíjkiadások, a családtámogatások és a szociális segélyek is. A következő években a jelenlegihez képest bővülnek a Magyarország számára rendelkezésre álló uniós források, melyek nagymértékben hozzájárulnak a gazdasági fejlesztések, a versenyképesség növeléséhez és az államreform megvalósításához. Az uniós forrásokhoz kötelezően biztosítandó államháztartási finanszírozás prioritásként biztosított az egyes fejezetek költségvetésében.

(13.50)

A társadalmi megújulás operatív program és a társadalmi infrastruktúra operatív program célozza meg a társadalom megújítását az életesélyek egyenlőtlenségeinek csökkentésével. A programokat kiegészítik majd a regionális operatív programok, az államreform operatív program, valamint az elektronikus közigazgatás operatív programok intézkedései is. Az uniós forrásokon túl az esélyegyenlőségi programmal, illetve a roma kisebbség felzárkóztatásával kapcsolatban a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fejezetében jelentős, mintegy 1,5 milliárd forint áll rendelkezésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jóléti funkciókra fordított kiadások összege évről évre növekvő mértéket mutat. A kormányprogrammal összhangban a család társadalmi szerepének erősítésére, a családok helyzetének és a gyerekvállalás feltételeinek javítására kiemelt hangsúly helyeződik. A családi támogatások 2007. évi alakulását a 2006. évi változtatások, illetve a konvergenciaprogram célkitűzései jelölik ki. A családi pótlék összege a törvényjavaslat szerint 2007. január 1-jétől 6,2 százalékkal, azaz a 2007-re tervezett inflációval azonos mértékben emelkedik. A családok gyermekenként - családtípustól függően - havonta 700 és 900 forint közötti megnövelt összegű juttatást kapnak. A tartósan beteg vagy fogyatékos gyermekek esetében viszont 1300-1400 forinttal nő a családi pótlék összege. Néhány konkrét példát arra, hogy mit fog jelenteni ez a gyakorlatban: az egy gyermeket nevelő családok a jelenlegi 11 ezer forint helyett januártól 11 700 forintot kapnak, egy tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermeket egyedül nevelő szülő 23 ezer forint helyett 24 400 forintot kap jövőre, a kétgyermekes családoknál az idén 24 ezer forintos családi pótlék januártól 25 400 forintra emelkedik. (Közbeszólások a Fidesz-frakció soraiból.) A családi pótlék tehát január 1-jével emelkedik, de az utólagos kifizetés miatt először februárban fogják megkapni a gyermekesek a magasabb összegű juttatást.

A nyugdíjminimumhoz kötött családi támogatások növekedésének mértéke 4 százalék, míg a keresetarányos gyed 7,2 százalékkal fog emelkedni. A gyed felső korlátja a jövő évi kötelező legkisebb munkabér kétszeresének 70 százaléka. A családi pótlékot kiegészítő szociális támogatások, illetve ezzel összefüggésben a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság jövedelmi határa 2007. január 1-jétől 10 százalékkal emelkedik, így körülbelül 600 ezer, jövedelmi szempontból rászoruló gyermek támogatásával számol a költségvetés, ami összesen 6,5 milliárd forint. (Közbeszólás a Fidesz-frakció soraiból.)

Külön kiemelném, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fejezetében 1 milliárd 150 millió forint áll rendelkezésre a kábítószer-megelőzéssel kapcsolatban, amely összeg lehetővé teszi a nemzeti kábítószer-ellenes stratégia időarányos végrehajtását.

S nézzük az ifjúság területét! Az ifjúság területén különösen kiemelendőnek és nagyon fontosnak tartom, hogy a korábbi évek programjai folytatódnak. A gyermek és ifjúsági területen belül külön kiemelném, hogy a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet a 2007. évben 594,6 millió forintból gazdálkodhat, a gyermek- és ifjúsági intézetek esetében 4 milliárd 186,3 millió forint, a gyermek és ifjúsági feladatokra 260 millió forint, az ifjúságpolitikai feladatok támogatására 532 millió forint, a gyermek és ifjúsági alapprogram támogatására 415 millió forint, a Gyermekjóléti Alapra, illetve a gyermekvédelmi szakellátásokra pedig 300 millió forint előirányzat szerepel a 2007. évi költségvetési törvényjavaslatban.

Engedjék meg, hogy egy részt kiemeljek az Állami Számvevőszék megállapításai közül: "A költségvetést egyszerre jellemzi egy erőteljes egyensúlyjavítás, s ugyanakkor a hosszú távú fejlesztések megalapozása. A központi költségvetés kiadási oldalát meghatározó támogatáscsoportok, így a családi, szociális normatíva, a lakástámogatás 2007. évi előirányzatai a háttérszámítások alapján megalapozottak." - hangsúlyozza az Állami Számvevőszék.

Itt szeretném megemlíteni, hogy ilyen kedvező ÁSZ-véleményt már régen olvashattunk a költségvetéssel kapcsolatban. (Közbeszólás és derültség a Fidesz-frakció soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2007. évi költségvetés fő célja tehát a konvergenciaprogrammal összhangban a tartós egyensúlyon alapuló növekedés megteremtése.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Bernáth Ildikó képviselő asszonynak, Fidesz.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Ön tényleg elhiszi azt, amit most itt elmondott? Engedje már meg, hogy csak három példával illusztráljam azt, hogy az esélyegyenlőség és a lehetőségek tekintetében mit vesznek el jövőre az emberektől!

Ma értesülhetett mindenki arról, hogy 300 ezer gyerektől veszik el az eddig alanyi jogon járó ingyenes tankönyvellátást - 300 ezer gyerektől! Ezen túlmenően az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál a működési költségeket megszigorítják, miközben Magyarország az egyik olyan ország, ahol a legmagasabb a munkahelyi diszkrimináció. És ezek után ön tényleg úgy gondolja, hogy ez tökéletesen rendben van, minden nagyon jó, és a családok jobban fognak járni? Ön szerint tényleg 300 ezer gazdag gyerek van ebben az országban, akitől el kell venni az eddig alanyi jogon járó ingyenes tankönyveket? Erre a mi válaszunk az, hogy ez nem így van. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Hozzászólásra következik Pánczél Károly képviselő úr, Fidesz.

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Mielőtt a hozzászólásomat megkezdeném, hiszen a jövő évi költségvetés-tervezet oktatási, közoktatási számaihoz szeretnék hozzászólni, elöljáróban engedjék meg, hogy elmondjam: megdöbbenéssel hallgattuk Winkfein Csaba szocialista képviselő hozzászólását arról, hogy milyen jól is fognak járni a magyar családok a jövő évben. Ezt a magyar családok már megtapasztalhatták október elején, amikor a fizetési cédulájukat és a fizetésüket kézhez kaphatták, hiszen a járuléknövekedéssel mindenkinek több ezer forinttal kevesebb volt a nettó bére. És ahogy az előttem szóló képviselő asszony, Bernáth Ildikó beszélt már az ingyenes tankönyvellátásról, igen, nemes egyszerűséggel kihúzták a nagycsaládosokat, a három vagy több gyermeket nevelő családokat ebből a kedvezményből, és azokat is, ahol egyedülálló szülő neveli a gyerekeket. És hogy a mértéke ennek milyen? Innentől kezdve csak azok jogosultak ingyentankönyvre, akik rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülnek, ott pedig az egy főre jutó átlag 26 ezer forint körüli összeg, tehát korántsem nevezhető vagyonosnak az a réteg, amelytől ezt a juttatást elvették.

Hozzászólásomnak azt a címet is adhatnám, hogy megszűnő támogatások, befagyasztott bérek, 12 milliárdos megszorítás a közoktatásban, az alapfokú művészetoktatásban, a gyógypedagógiai oktatásban vagy éppen a tankönyvtámogatásban. Reform helyett megszorítások vannak.

A második Gyurcsány-kormány rendszeresen a reformok kormányának aposztrofálta önmagát, helyette elnevezhetjük a megszorítások kormányának. Kijelenthetjük, hogy a kormánykoalíció számára a reform azt jelenti: hogyan vegyünk el pénzt, hogyan vegyünk el pénzt az oktatástól, a gyerekektől. Persze tudjuk azt, hogy az ország csőd közeli állapotban van, ezért vélik szükségesnek és elkerülhetetlennek a megszorításokat az oktatás területén is. De miért van csődhelyzet? Az őszödi beszéd óta világosan tudjuk: mert nem csináltak éveken át semmit, megtévesztették az embereket, hamis adatokkal megtévesztették a köztársasági elnököt, az Európai Uniót; a megtévesztésnek, hazudozásnak, semmittevésnek, trükkök százainak pedig ára van, és az oktatás világa és annak minden szereplője fizeti majd most meg a hazugságoknak az árát.

A kormány számára minden, a közoktatásban lévő gyermek átlagosan 20 ezer forinttal ér kevesebbet 2007-ben, mint 2005-ben. A megszorítások az év utolsó harmadában jelentkeznek majd drámai mértékben, mert szeptemberig a hagyományos támogatási rendszerben, változatlan összegű normatív támogatást tartalmaz a törvény - ez egyébként azt jelenti, hogy lényegében 2004 óta, azaz három éve nem emelkedik a támogatások összege. Szeptembertől a normatívákat tekintve egy új számítási modell lép be: a teljesítménymutató után járó hozzájárulás, ami egy újabb bizonyítéka az átverésnek. Szó nincs csoportfinanszírozásról, szó nincs finanszírozási reformról; egy bonyolult képlet mögé bújtatott normatívacsökkentésről van szó, ami valójában továbbra is gyerekarányos finanszírozást jelent.

(14.00)

És ha ebbe a képletbe behelyettesítünk, azt az eredményt kapjuk, hogy 2007-től az 1. évfolyamos tanuló 145 700 forint támogatást kap, szemben az eddigi 204 ezerrel. Egy 5. évfolyamos tanuló normatívája 171 800 forint lesz az eddigi 212 ezerrel szemben; vagy egy 9. évfolyamos tanuló 219 ezer forint normatívát fog kapni jövőre, ami eddig 262 ezer forint volt. Összhatásában ez azt jelenti, hogy a fenntartók tömegesen szervezik majd át az iskolai csoportokat. Számítások szerint ez 5 ezer iskolai csoportot és 100 ezer tanulót érint. A kisebb települések iskolái nem tarthatók fenn ilyen támogatás mellett. Tekintve, hogy megszűnik a kistelepülési normatíva, a bejárónormatíva, így a jogi körzetesítés után a fizikai megvalósítás következik. Iskola majd csak ott lesz, ahol azokhoz minden körülmények között, akár az eladósodás árán is, ragaszkodnak a települések.

Tisztelt Ház! A gyógypedagógiai nevelés-oktatás normatívája 464 ezer forint volt, ennek az összege változatlan lesz 2007 első nyolc hónapjában. Ezt követően azonban ennek a körnek a normatívája 240 ezer forintra fog csökkenni, amihez persze még jön a teljesítménymutató szerinti összeg. A normatíva csökkenésével a kis létszámú csoportok indítása, elegendő gyógypedagógus foglalkoztatása lehetetlenné válik. Ez az eddigi egésznapos gyógypedagógiai ellátást biztosító intézményrendszert veszélyezteti. Sok helyen megszűnhet a vak, siket, értelmi fogyatékos gyermekek fejlesztése. Ez is rávilágít arra, hogy a kormányt vak fiskális szemlélet vezeti, szakmai hozzáértés nélkül, vagy az alkotmányos jogokat végképp áthúzó, antihumanista, diszkriminatív, közösségellenes szemléletet tett magáévá.

De nincs jobb helyzetben a művészetoktatás sem. A zeneművészeti oktatás normatívája évek óta változatlan, 105 ezer forint. Az egyéb művészeti ágak normatívája 59 ezer forintról 40 ezerre csökken le. Új szabályozás is életbe lép jövő szeptembertől. Tanulóként csak azt lehet figyelembe venni, akinek 5 tanórai foglalkozása van az eddigi 4 helyett. És ha az iskola nem felel meg bizonyos minősítési kritériumoknak, akkor csak a normatíva 80 százaléka jár a jövőben.

Felmerül a kérdés: hogyan fognak minősíteni 700 intézményt fél év alatt? És ha minősítenek is, alkotmányosan nem elfogadható, hogy egyazon képzésért, egyazon követelmény eléréséhez két tanulónak különböző normatíva jár.

A drasztikus finanszírozásváltozás mintegy 300 ezer gyereket és a szüleiket érinti, több ezer pedagógus álláshelyét, továbbá azokat a faluközösségeket veszélyezteti, amelyeknek ezek a tevékenységek jelentik a művészet egyetlen eleven forrását, például a néptáncoktatást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül a bérhelyzetről. Gyurcsány Ferenc az Új Magyarország első száz lépés programban 25 százalékos béremelést ígért, illetve hogy az inflációkövetést biztosító bérmegállapodást kezdeményez majd az Országos Érdekegyeztető Tanácsban. Ha figyelembe vesszük, hogy mi történt tegnap az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, akkor megállapíthatjuk, hogy Gyurcsány Ferenc akkor is és ismét hazudott.

Az átalakuló finanszírozás és az óraszámemelés mellett az állásukat megtartani tudó óvónők, tanítók, tanárok sem lesznek igazán elégedettek, hiszen a kormány jelenlegi béremelési ajánlata nulla százalék. Ez a legkedvezőbb esetben is 6-7 százalékos reálkereset-csökkenést eredményez. Ezzel folytatódik a szűk esztendők sora, hiszen a 2002-es béremelés hatása mára már elolvadt, a bérrendszer továbbra is differenciálatlan maradt, számos meghatározó oktatási-nevelési feladat ellátása érdemi ellentételezés nélkül történik a továbbiakban.

A miniszterelnök azt mondta még a nyáron, hogy nem kell félni, nem fog fájni. Sajnos fájni fog. Fájni fog, mert azok húzzák a rövidebbet, és azok szenvednek kárt, akik nem tehetnek a csődhelyzetről: a gyerekek, a művészeti iskolába járók, a fogyatékosok, az eddig tankönyvtámogatásban részesülő nagycsaládosok, a vidékiek és a városiak egyaránt - mindannyiuknak fájni fog. Ez a költségvetési törvénytervezet olyan károkozás, amely felbecsülhetetlen és visszafordíthatatlan hatásokat indít el.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Reggel azt mondtam Hoffmann Rózsa képviselő asszony hozzászólására, hogy visszaadta a hitemet az értelmes vita lehetőségében. Ezt a képviselő úr hozzászólásáról sajnos nem mondhatom el, hiszen a kevés szakmai elemet számos látványos retorikai fogással próbálta beburkolni és felturbózni. Azonban engedje meg azt, hogy mégiscsak néhány érdemi szakmai észrevételt tegyek az ön által elmondottakra.

Az első a finanszírozás rendszerére vonatkozik. A finanszírozás rendszerében nem érdemes olyan típusú összehasonlítást végezni, amit a képviselő úr javasolt, hogy tudniillik egy idei, valós normatívát összehasonlít egy jövő évi, nem létező normatívával, hiszen átalakul a finanszírozási rendszer, csoportfinanszírozás alakul ki. (Pánczél Károly közbeszólása.) Az a fajta számítás, amit ön mond, az egy légből kapott matematikai művelet eredménye, de nem valós számítás. Nem ez a helyes összehasonlítási módszer.

Azt kell megnézni, hogy milyen szám szerepel a közoktatás normatív finanszírozására a 2006-os és a 2007-es költségvetésben. Nem vitatjuk, ez a szám csökken, 2 százalékkal csökken; ezt Pálinkás professzor úr számolta ki egyébként helyesen, szemben önnel, aki ezt helytelenül számolta ki, de ettől függetlenül ez a csökkenés ekkora. Ez nyilván nem kellemes a közoktatásnak, de azt tudom elmondani, amit Jauernik képviselő úr mondott, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben minden ágazatnak ki kell vennie a saját részét a költségvetési hiány csökkentéséből.

A közoktatás azok közé a területek közé tartozik, amelyik kisebb részben veszi ki a részét, itt ez a csökkenés bár érzékelhető, de nem jelentős.

A képviselő úr talán elnézte a naptárat, hiszen a szaktörvények vitájára a holnapi nap folyamán kerül sor. Majd módunk lesz itt ezekről vitatkozni, remélem, a képviselő úr is eljön. Azonban azt jelezném, hogy például a tankönyvtámogatásnál nincs szó a költségvetési támogatás csökkentéséről. A támogatási rendszer átalakításáról van szó, arról, hogy kevesebb olyan család legyen, amelyiknek automatikusan jár a tankönyv, függetlenül a jövedelmi helyzetétől, attól, hogy szegény vagy gazdag, és ez a forrás maradjon az iskoláknál, az intézményeknél, döntsék el ők, hogy kinek van szüksége erre a támogatásra. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. A Magyar Szocialista Párt részéről hozzászólásra következik Halmai Gáborné képviselő asszony. Öné a szó.

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt két nap alatt az egyik oldalról kevés szó esett kultúráról, a másik oldalról pedig nagyon sok esetben érintették a képviselőtársak is ezt a területet.

Amikor az egész költségvetésről beszélünk, akkor ezen az oldalon mindig használjuk azt a három szót, hogy egyensúly, reform, fejlesztés, és ez a másik oldalon is helyenként megjelenik, bár ott gyakrabban, mint Pánczél képviselőtársam hozzászólásában is, más szavak a jellemzők.

Hadd mondjak ezekről egy-egy mondatot, először a kulturális terület felvezetésében. Az egyensúlyhoz nem kell sokat hozzátenni, sokkal inkább a reformról beszélnék, pontosabban arról a szemléletváltási szükségletről, amely azt gondolom, hogy a teljes területet áthatja, és egyben hat a gazdaságra is.

Három nagy kihívás van most a társadalom előtt, amelyre oda kell figyelnünk, ezek: a kulturális esélyegyenlőség megteremtése, mert ez a társadalmi fejlődés alapja; a másik az infokommunikáció fejlődése, amely szintén minimális feltétele annak, hogy az emberek hozzáférjenek a korszerű tudásokhoz; és természetesen van egy másik is, ez pedig a kultúra és a gazdaság összefüggése. Eleddig nagyon kevesen beszéltek erről, és nem is szeretném azt kijelenteni, hogy ez egy az egyben igaz, de már nagyon jó példákat találunk erre, hiszen Miskolc például ezen az alapon épített várost, a kultúrára épített gazdaságot. Vagy a dél-dunántúli régióban, hogy hazai példát hozzak a saját területemről, most megalakult egy kulturálisipar-klaszter, ami azt mondja, hogy a kultúrának azokat az elemeit, amelyek a turizmushoz vagy más területhez kapcsolódva meg tudnak jelenni a piacon, valóban nekünk is felszínre kell hozni.

A számok főösszege a költségvetésben természetesen nagyon nehezen hasonlítható össze, hiszen egyrészt a két minisztérium összevonásával egy új terület alakult ki, másrészt részfeladatok is kerültek át egyik tárcától a másikhoz. Ezért én inkább azt emelném ki, hogy nagyon fontos, hogy megjelent ezen tárca keretén belül is az EU-integráció, és a szakmai feladatokra szánt pénzek is növekedtek.

Az összpénz persze csupán szinten tartás, ezt itt többen elmondták, és mi sem vagyunk elégedettek, ahogy ezt megfogalmaztuk a bizottsági ülésen is, mert nyilván azt mondanánk, hogy úgy, ahogy az oktatásra, az egészségügyre, úgy a kultúrára is sokkal több pénz kellene évente. De pontosan azért, mert csak a szinten tartást találtuk meg, ezért nagyon gondosan végig kellett néznünk az államháztartás összes fejezetét, hogy hol milyen lehetőséget találunk.

(14.10)

Mert hivatalosan az ÁSZ is így fogalmaz: a prognosztizált pénzügyi források várhatóan biztosítják a feladatok ellátását. Ez így igaz, de mi úgy gondoljuk, hogy ezen a területen ennél sokkal többet el lehet érni. Úgy, ahogy egy család költségvetésében is először megnézi az ember, hogy mik azok a feladatok, amelyeket mindenképp el kell végezni, mik azok a kiadások, amelyek eddig is voltak és a továbbiakban is szükségesek, és prioritásokat is állít.

A mi területünkön az egyik prioritásnak mondhatjuk: nem reformot, hanem racionálisabb gazdálkodást. Úgy, ahogy minden más területen, nagyon fontos volt az, hogy az adminisztráció, a közbeszerzések, az intézményi racionalizálások megtörténjenek. Ez a tárcán belül is megtörtént, mintegy 250 millió forintos megtakarítást eredményezve.

Egy másik fontos prioritás az érdekeltségnövelés, amely megjelenik a szövegben is, és megjelenik ott is, hogy olyan társult források állnak rendelkezésre, amelyek azt mondják, hogy amennyit fordít egy önkormányzat, egy szervezet a kultúrára, ahhoz további pénzforrások társíthatók.

S van egy harmadik prioritás is, ez pedig a komplex szemlélet, amit összekapcsolnék az előbb említett gondolattal, éspedig azzal, hogy együtt kell, mondjuk, a turizmust és a kultúrát nézni, együtt kell az infokommunikáció fejlődését és a kultúrát nézni, együtt kell az élethosszig tartó tanulást és a kulturális intézményeknek ebben elfoglalt szerepét nézni.

Ha konkrét számokat nézünk, akkor azt mondjuk, hogy van az egyik oldalon egyfajta megtakarítás, ez 7-8 százalék, ami a gazdálkodási racionalitásból ered, és nagyon-nagyon kis területen, de vannak növekmények is. Például nő a közgyűjtemények támogatása, ezen belül az előbbi céloknak megfelelően a digitális könyvtár, a digitális tartalmak fejlesztésére, ezenkívül a Nemzeti Múzeum Seuso-kincsekkel kapcsolatos kutatásaira.

Az is izgalmas kérdés mindig, hogy vannak-e fejlesztések, folytatjuk-e a régi fejlesztéseket, vagy el tudunk-e indítani új fejlesztéseket. Több olyan fejlesztés van, amely az elmúlt időszakban meghatározó volt a kulturális területen. Ezek szerencsére befejeződtek vagy befejeződnek, és esetleg a pénzügyi hatásuk megy át a következő évre. Ilyen a Természettudományi Múzeum, a Ludovika-tömb rekonstrukciója vagy a Néprajzi Múzeum felföldi mezőváros-bemutatója, amelynek áthúzódó költségei jelennek meg az idei költségvetésben. Ugyanakkor a vári rekonstrukció új önálló forrásokkal, 763,7 millió forint értékben jelenik meg a költségvetésben.

Azt hiszem, mindannyiunk számára fontos és egy kicsit jelképes értékű is, hogy a Budai Vigadó rekonstrukciója is folytatódik, hiszen ebben az épületben foglal helyet a Hagyományok Háza és a Magyar Művelődési Intézet.

Egy nagyon picit beszélni szeretnék az érdekeltségnövelésről és a kulturális esélyteremtésről is, már csak azért is, mert ellenzéki részről az fogalmazódott meg, hogy elindítottunk egy folyamatot, majd ez a folyamat megállt, megszakadt, nem eredményes. Ez az úgynevezett közkincsprogram volt, amely ebben a költségvetésben is 658 millió forinttal szerepel. Igaz, hogy tényszerűen több dolgot érthetünk alatta, hiszen az elmúlt évben - s itt szeretnék majd néhány számot is mondani - a közkincsprogramon belül elindult egyrészt egy konkrét támogatás, igaz, hogy kicsi összeggel, 270 millió forinttal, de ebből 217 pályázat került támogatásra.

Ugyanakkor ehhez társult egy teljesen újszerű konstrukció, ez pedig az úgynevezett hitelkonstrukció. Senki nem hitt abban, hogy lesz olyan Magyarországon, aki művelődési házakra, kulturális intézményekre hitelt vesz fel. Tények bizonyítják, hogy egy olyan konstrukcióban, amelyben a hitelfelvétel mellé az állam a kamattörlesztést és esetleg a tőke egy részének rászorultsági alapon való elengedését társítja, egy eredetileg alig 100 millió forintos összeg nagyon nagy összegeket mozdított meg, hiszen az összes hiteligény 2 milliárd 182 millió forint volt, ami közel 3,5 milliárd forintos fejlesztést generált ezen a területen, és ebből összesen 156 intézmény került felújításra. Mondhatnánk, hogy sok vagy kevés, mi természetesen kevésnek tartjuk, de én azt gondolom, hogy ez nagyon fontos. Ezen belül az Önkormányzati Minisztérium fejezetében található a mozgókönyvtári feladatellátás segítése, amely megemelt összeggel folytatódik, és amit mi szintén nagyon fontosnak tartunk.

Zárásként hadd mondjam el, hogy milyen kapcsolódásokat kerestünk és találtunk a költségvetésben. A GKM fejezetében van forrás a digitalizálásra és a digitális szakadék megszüntetésére. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium célelőirányzatai között lehet megtalálni azt a forrást, amelyben az általunk hiányolt fesztiválok, nagy rendezvények vagy kulturális rendezvények támogatása található, hiszen, bár nem itt kerestük, de itt találtuk meg a Budapesti Tavaszi Fesztivál támogatását 732 millió forinttal, vagy a hagyományos rendezvények 300 millió forintos és a regionális turisztikai pályázatok 900 millió forintos támogatását.

Azért tartottam ezeket nagyon fontosnak elmondani, mert ezek a lehetőségek a hazai források között találhatók. De ugyanígy találhatók források az európai támogatások között is, például az EMVA támogatási keretben, ahol a következő évtől, azaz 2007-től lehetőség lesz a többfunkciós közösségi terek felújítására, ami a mi saját revitalizációs programunk folytatása lehet. A holnapi tárgyalás során azt is látni fogjuk, hogy az úgynevezett salátatörvényben egy új segítség nyílik meg a vidéki települések számára, ahol a kézműves műhelyek és az ő bemutatóik is kaphatnak kedvezményeket az adózás esetén.

A kulturális fejezet költségvetése tehát számunkra is kevés, csupán a szinten tartást jelenti, viszont ha együtt olvassuk a többi fejezettel, akkor számtalan lehetőséget rejt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Lukács Tamás hozzászólása következik, Kereszténydemokrata Néppárt. Öné a szó, képviselő úr.

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt a költségvetési vita műfajának a meghatározásánál azt kell leszögezni, hogy a költségvetés nem önmagáért való. A költségvetés egyrészt a jelenlegi társadalmi-gazdasági állapotunk lenyomata, másrészt viszont - és erről sokkal kevesebbet beszélünk - a jövőbeni folyamatok indikátora, a jövőbeni folyamatok indítója. Tehát amikor a költségvetésről beszélünk, akkor egyrészről azt az állapotot kell rögzítenünk, amit a költségvetés jól vagy rosszul kezel, másrészről pedig beszélnünk arról, hogy milyen gazdasági és - amiről a parlamentben sajnos egyre kevesebbet beszélünk - milyen társadalmi folyamatokat indíthat el.

Ebből a szempontból, tehát hogy ez a költségvetés a jelen társadalmi-gazdasági állapotunk lenyomata, úgy lehetne jellemezni ezt a költségvetést - hiszen itt már sokféle jelző elhangzott -, hogy az elzálogosított jövő költségvetése. Az elzálogosított jövő költségvetése, és akkor fel kell tenni a kérdést, hogy ha valamifajta tehermegosztást kell alkalmazni a társadalom egyes csoportjai, rétegei, intézményei között, akkor megfelel-e vajon az igazságosság, a szociális gondolkodás feltételrendszerének az, ha minden egyes réteget és minden egyes intézményt sok esetben lehetetlen vagy nagyon rossz állapotba hoz.

Az igazságossági kritériumnak ez a költségvetés semmilyen formában nem felel meg, mégpedig elsősorban azért nem, mert nem történt meg az elmúlt időszak tisztességes, nyilvános elszámolása és elszámoltatása. Elmaradt - az őszödi beszéd óta tudjuk, hogy miért - a kormányváltás, és a kormányváltás elmaradásának következménye, hogy önök ma könnyedén azt mondják, mindenki haszonélvezője volt az elmúlt négy évnek, ezért most mindenki fizessen. Ha ez a tétel igaz volna, akkor ez a költségvetés megfelelne ennek a kritériumnak, azonban azt kell mondanom, hogy az elmúlt négy évnek is voltak haszonélvezői, például az autópálya-építő cégek és azok holdudvara, és voltak kárvallottai, például a nyugdíjasok, a családok vagy az önkormányzatok.

(14.20)

Ilyen körülmények között mennyiben felel meg az igazság kritériumának ez a költségvetés? Azt gondolom, hogy csak akkor lehetne ezt a kérdést korrekten megválaszolni, ha a pénzügyminiszter úrnak felteszem immáron hatodszor is a kérdést: hajlandó-e az ország nyilvánossága előtt válaszolni arra, hogy 40 milliárd forintot miért engedtünk el Iraknak? Tudom, hogy most sem kapunk rá választ, csak arra, hogy elengedtük, meg arra, hogy már ötször megválaszoltuk. Egyszer kérem, hogy válaszolják meg, a kérdés úgy hangzik: miért engedtük el? 40 milliárd forint ebben a költségvetésben nagyon sok pénz. Ha ezt Iraknak el tudtuk engedni, tessék szembenézni a nyugdíjasokkal, tessék szembenézni a tankönyv kompenzációjával, tessék szembenézni a családokkal, és elmondani nekik, hogy miért engedtünk el 40 milliárd forintot Iraknak. Erre világos választ lehet adni, és amíg erre világos választ a pénzügyminiszter úr nem hajlandó adni, addig úgy gondolom, hogy nem történt meg az elszámolás, és az igazságosság elvének ez a költségvetés nem felel meg.

A második kérdés az eladósodás kérdése. Ha nemcsak az állam adósodott el, tessék megnézni az önkormányzatok helyzetét és eladósodását, az emberek eladósodtak, és a cégek is eladósodtak. Majd visszatérek a második pontra, hogy milyen következtetések vonhatók le ebből.

A harmadik a családok helyzete. Önök változó módon, vagy konfrontálódnak az ellenzékkel, vagy semmibe veszik, vagy pedig párbeszédet ajánlanak. Ez a párbeszéd úgy néz ki, hogy az önök által becsatolt törvényt úgy gondolják, hogy ha nem fogadjuk el, vagy a kétharmados törvényekhez nem járulunk hozzá, akkor mi nem vagyunk hajlandók párbeszédet folytatni. Értelmes párbeszédet hajlandók vagyunk folytatni, diktátumok alapján párbeszédet nem kívánunk folytatni.

A Kereszténydemokrata Néppárt többször ajánlotta, hogy beszéljünk az ország valós helyzetéről, demográfiánkról, és beszéljünk a családok helyzetéről. Ezért beszéljünk a családi adóztatás lehetőségéről, amivel például Franciaországban a demográfiai trendet sikerült megfordítani. Önök erről nem hajlandók párbeszédet folytatni, és álságos módon most milyen intézkedésekre készülnek? Nézzük meg! Fizessenek tb-járulékot a háztartásbeliek. Ki fog fizetni helyettük? A család. Fizessenek a nagykorú gyermekek után tb-járulékot, tandíjat! Ki fog fizetni? A család. Érdekes módon, miközben önök elvetik a családi adóztatás logikáját, aközben a másik oldalon, a bevételi oldalon olyan terheket rónak jövedelemmel nem rendelkező emberekre, amelyek, úgy tűnik, hogy a családi adóztatás bevételi oldalának logikáját elfogadják, csak magát az egész logikát... - és nem fogadják el azt a logikát, hogy az igazi problémánk a társadalom elöregedésében rejtezik.

Nézzük meg, hogy ez a költségvetés milyen jövőbeli folyamatokat indíthat el! Én nem akarok válaszolni arra a hosszú távú kérdésre, hogy mit jelent a beruházások visszafogása, de arra a kérdésre igenis válaszolni szeretnék, hogy nagyon igazságtalannak tartom azt, amikor családok között megkülönböztetéseket tesznek most tankönyvben, mindenben, gazdag meg szegény családok között. Elnézést kérek, aki a pénzét tőzsdén kamatoztatja, vagy pénzügyi befektetéseket eszközöl, vagy pedig vállalja a jövőt és a jövő zálogát, vállalja a következő nemzedékek felnevelését, azok között tessenek igazságot tenni, nem pedig azok között, akik vállalnak szegényebb vagy gazdagabb körülmények között a jövő érdekében áldozatot.

Azt gondolom, hogy először ezt a kérdést kellene tisztázni, hogy akarják-e, hogy legyen jövője Magyarországnak, legyenek gyermekek, legyen következő generáció, egészségesen nevelkedjen fel, vagy pedig az emberek ne ebben gondolkodjanak, hanem a hasznossági elv alapján kizárólag pénzügyi befektetésekben gondolkodjanak. Egy részvénytársaság esetében lehet a hasznossági elv alapján gondolkodni, de azt gondolom, hogy egy ország életében teljesen másképp, a jövő nemzedékkel kapcsolatban hozott áldozatokban kellene gondolkodni.

De ugyanígy fogja érinteni a nyugdíjasok helyzetét az infláció, a gázáremelés, és el fogja inflálni bizonyos mértékig a nyugdíjakat. A gazdaságban, ahol amúgy is eladósodottak a cégek, azt gondolom, hogy számíthatunk arra, hogy a csődeljárások, a felszámolási eljárások száma meg fog növekedni, a körbetartozások, ami már ma is terheli a gazdaságot, a beruházások visszafogása pedig hosszabb távon a gazdaság versenyképességét fogja csökkenteni.

Ilyen körülmények között, azt gondolom, hogy megkérdőjelezhető az adóbevételek realitása, szerintem körülbelül március tájékán az általam vázolt dolgokat már észlelni lehet. Ezért azt gondolom, hogy végig kell gondolnunk, hogy ez a költségvetés ebben a formában megfelel-e az igazságosságnak, és ez a költségvetés milyen gazdasági, társadalmi folyamatokat indíthat el.

Tisztelt Ház! Közös felelősségünk az, hogy ma egy elfogadott költségvetésben ezeket a terheket nem úgy kell elosztani, ahogy Arató Gergely államtitkár úr mondta, hogy mindenkinek részt kell vállalni belőle, én azt gondolom, hogy először számoljunk el az elmúlt négy év kedvezményezettjei és kárvallottjai között, és olyan módon kell részt vállalni belőle, akik kedvezményezettek voltak, vagy kárvallottak voltak. Ez felelne meg a szociális igazságosságnak, és én remélem, hogy vannak még önök között olyanok, akiknek fontos a szociális igazságosság kérdése.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Veres János pénzügyminiszter úrnak két percre.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Mint ahogy korábban is elmondtuk már, a nemzetközi közösség egységesen lépett fel Irak ügyében, és a nemzetközi közösség más országaihoz hasonlóan Magyarország is részt vett abban a folyamatban, aminek eredményeképpen egy soha meg nem fizetendő értékről mondott le, ennek egy töredéke befolyása érdekében. Az, amit megkaptunk ebből, az legalább bent van a magyar Kincstárban, Magyarországon, azt a pénzt, amit pedig nem kaptunk meg, azt számoltuk el mint meg nem térülő követelést.

De miután Magyarország nem vonhatja ki magát e nemzetközi közösség országai közül, mert tagjai vagyunk több olyan nemzetközi szervezetnek, amelyek kötelezettséget is jelentenek, a döntés ilyen módon született, teljes összhangban a párizsi klub egyéb országainak döntésével, más országokkal együtt. Szerintem ezt már többször elmondtuk, ezt tudom önnek most is elmondani. Nem lehetett volna sem nyugdíjasnak, sem gyermeknek, sem családnak, sem vállalkozásnak, sem költségvetési intézménynek odaadni a be nem jövő, meg nem térülő pénzt. Ezt azért szerettem volna elmondani önnek, képviselő úr, mert feltette a kérdést ismételten, ugyanez a válaszom a kérdésre, mint ahogy ezt már korábban elmondtuk.

Úgy gondolom, hogy nem függetleníthetjük magunkat teljes mértékben mindentől. Egyébként fel lehetett volna írni korommal a kéményre minden további nélkül ezt a pénzt, sajnos van még Magyarországon vagy 6-8 olyan régről jövő adósság, amely Magyarország követeléseként nyilván van tartva. Ezeket nagy valószínűséggel nem fogjuk tudni beszedni. Ebből következően, ha lehet olyan megoldást találni ezen adósságoknál, amelyben az adósság valamilyen mértékű megtérülését realizálni lehet, azt megpróbáljuk előteremteni. Ilyen tárgyalások jelenleg is folynak sok esetben, de nagyon-nagyon kicsi esély van arra, hogy egyáltalán pénzt kapjunk ezekből a pénzekből. Itt pedig még egyszer mondom: miután egységesen lépett fel a nemzetközi közösség, ehhez alkalmazkodott Magyarország is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Hozzászólásra következik Demendi László képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Egy ország költségvetésének megalkotása mindig a törvényalkotás legfontosabb feladatai közé tartozott, ha nem a legfontosabb feladata is. Nincs ez másképpen jelenleg sem, amikor a parlament a 2007. évi költségvetés létrehozásán dolgozik.

A kormány határidőben benyújtotta a 2007. évi költségvetést, amely az egyensúly, a reform és a fejlesztés költségvetése. Bizonyára az a költségvetés van most előttünk, amelyet még évek múlva is sokan fognak majd idézni. Jól látszik az anyagból, hogy miközben prioritásokat tartalmaz, fontossági sorrendet nem. Valamennyi része, valamennyi fejezete fontos. Úgy gondolom, hogy az ország számára az egyik legfontosabb fejezete a vidék fejezete, azaz az FVM költségvetését érintő részek.

Nézzük meg ennek a főbb számait! 2007-ben az FVM-fejezet részére 382,7 milliárd forint kiadási lehetőséget biztosít a költségvetési törvény tervezete. A források szerkezetében van változás, arányeltolódás jelentkezik az Európai Unióból származó kifizetések javára. A 11,4 százalékos nemzeti kifizetéscsökkenéssel szemben 41,1 százalékra nő az uniós kifizetés a 2006. évhez képest.

(A jegyzői székben Nyakó Istvánt Török Zsolt
váltja fel.)

A 11,4 százalékos nemzeti kifizetéscsökkenés szerkezeti változás következménye, a kizárólagos nemzeti költségvetésből a csatlakozást követően még átmeneti jelleggel 2007. április 30-ig működtethető nemzeti kifizetési célok száma, a kifizetésre fordítható összeg az uniós szabályokkal összhangban csökken.

(14.30)

Ugyanakkor 2007. évben az Új Magyarország vidékfejlesztési program 35,7 milliárd forint kifizetési lehetősége lép be az FVM-fejezet költségvetésébe. Így összességében a 2007. évi kiadási lehetőség fejezeti szinten 5,7 százalékkal, 20,6 milliárd forinttal nő.

A társfinanszírozási konstrukcióban, rendszerben működő uniós kifizetések előirányzatai folyamatosan növekednek a 2007. évben is, annak ellenére, hogy a SAPARD előcsatlakozási program 2006. évben befejeződik, várhatóan a hároméves program során mintegy 65,5 milliárd forintos kifizetési teljesüléssel.

Az agrár-vidékfejlesztési operatív program, valamint a nemzeti vidékfejlesztési terv-program intézkedéseinek végrehajtása 2007. évben felgyorsul, miközben az Új Magyarország vidékfejlesztési program, illetve az EMVA új belépőként jelentkezik. Ez komoly előrelépést jelent az ágazat modernizációjában, az anyagi-műszaki színvonal lemaradásának pótlásában, a környezetvédelmi követelmények teljesítésében és érvényesítésében.

Az Európai Unióból közvetlenül finanszírozott egységes területalapú kifizetés - a szakmai zsargonnal ismert SAPS -, valamint a piaci kifizetések finanszírozása összesen 190,7 milliárd forintos nagyságrendben van tervezve, mely a kincstári egységes számlán keresztül a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal közreműködésével jut el a mezőgazdasági termelőkhöz. Ezen előirányzatok nem szerepelnek az FVM fejezeti költségvetésében, de az agrár- és vidékfejlesztési támogatások teljes körű bemutatásából ezeket az adatokat nem szabad elhagynunk, onnan nem nélkülözhetők.

Ezt a kettőt is figyelembe véve és a fejezeti kiadást összevonva a következő mondatható el összesített főszámként: az agrár- és vidékfejlesztési kifizetésekre a közvetlen uniós kifizetésekkel együtt 2007. évben felhasználható összes forrás 455 milliárd 811 millió forint, amely a 2006. évhez viszonyítva 54 milliárd 539,7 millió forint növekedést jelent, százalékos értékben mintegy 13,6 százalékos növekedés.

Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő költségvetési törvény tervezete az agrár- és vidékfejlesztési célok megvalósíthatóságára elfogadható pénzügyi kereteket és kondíciókat tartalmaz, amit a 2007-es költségvetéstől elvárhatunk. Segíti, segíteni fogja az ágazati és piaci egyensúly megteremtését, a termelőalapok fejlesztését, ugyanakkor reformot hirdet a gyakorlatilag többségében még az 1980-as évek struktúráját tükröző intézményi rendszer átalakításában. A költségvetési fejezetből ez is pontosan kiolvasható.

Nos, az a 455 milliárd forint, amelyről szóltam, ennek a kifizetése lehetőségének a realizálása, ez lesz a kulcskérdés, úgy ítélem meg. A gazdálkodók többségét nem a forrás, nem a kifizetés megnevezése érdekli, hanem hogy a törvényesen járó jogos kifizetést időben meg is kapják. Ez mint fő cél szerepel az ágazat szakmai vezetése előtt.

Ezen túlmenően a fejezetnek még egy jelentőségére szeretném a figyelmet felhívni, ugyanis Magyarország uniós pénzügyi mérlegének alakulásában, azaz a befizetések és lehívások egyenlegének alakulásában ez a fejezet alapvetően közrejátszik és nagyban meghatározza majd. Ehhez kérem én az ágazat valamennyi szereplőjének felkészülését, követő együttműködését, közreműködését, és ezek figyelembevételével ajánlom az Országgyűlésnek, hogy fogadja el a kormány beterjesztett költségvetési javaslatát.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Hozzászólásra megadom a szót László Tamás képviselő úrnak, Fidesz.

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tegnap Orbán Viktortól hallottuk, hogy a 2007. évi költségvetés a hazugság ára, de úgy gondolom, hogy a hazugság, a csúsztatás, a koncepciótlanság, ami a mai helyzetben szintén súrolja az igaztalanságot, benne van ebben a 2007-es költségvetésben számos módon és formában.

A mai Napi Gazdaságban Kovács Árpád így nyilatkozott: "A 2007-es költségvetéshez nincsen hozzárendelve világos gazdaságpolitikai koncepció." Ezt azzal támasztotta alá, hogy a különböző adókból és járulékokból összejön mintegy 700 milliárd forint bevételnövekmény, de ezzel szemben ott van egy 500 milliárdos kiadásnövekedés. Ehhez tartozik még egy tegnapi hír, hogy milyen hatása van ennek a költségvetésnek. Parragh László, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint a kis- és középvállalkozásoktól a jövő évi költségvetés 627 milliárd forintot von el.

Úgy gondolom, hogy nem lehet ezt a költségvetést az őt körülvevő, már a nyár óta megkezdett intézkedésektől függetleníteni. A legtöbb intézkedés a nyár elejétől kezdve egy-két napi államadósság-növekedést képes ellensúlyozni, és ma ez az államadósság-növekmény napi 4-5 milliárd forint. A tandíj 2008-tól egy-két napi államadósság-növekményt kompenzálhat, a kisiskolák megszüntetése szintén egy-két napit, a vasúti szárnyvonalak megszüntetése néhány napit, a vizitdíj hasonlóan csekély eredménnyel járhat. És így tovább, sorolhatjuk a végtelenségig. A nagy kérdés az, hogy ki tudnak-e találni, mondjuk, 365-féle sarcot, hogy minden napra jusson egy. Én úgy látom, hogy igen, önök rendkívül találékonyak ebben, mindig van egy új és még újabb ötletük. De már önök is érzik, hogy már az eddigi intézkedésekkel is megsértették, földhöz szorították a társadalom szinte minden rétegét.

Úgy tűnik, hogy az elmúlt négy év volt a beetetés időszaka mindenféle juttatással, és most azt mondják az embereknek, hogy túl sokat kerestetek, túl sokat költöttetek. Érdekes megközelítés ez! Mintha a mostani időszak, hogy a képet tovább folytassam, a lehalászás ideje volna? Elég volt, nincsen szükség erre a lázongó csőcselékre? Egy nagyon fontos kép: kik ezek az emberek? Minap vonultak fel Szeged utcáin, nyakukba tettek egy-egy táblát, azt hiszem, az elmúlt időszak egyik legkülönösebb képe volt ez, és a táblákon az állt, hogy nyugdíjas, pedagógus, orvos, vállalkozó, szerzetes pap és így tovább. Ne ámítsák a népet mindenféle csodálatos számmal, mert egyelőre csak nép vagyunk, de önök el fogják érni, hogy végre nemzet legyen belőlünk.

Lendvai Ildikó 4 százalékos reálbércsökkenésről beszél, és azt mondja, hogy ez nem egy jelentős dolog. De miért nem számolja be az új adófajtákat, az áfát, a gázáremelést, a várható egyéb közüzemi díjemeléseket, az egészségügyi sarcokat, a meglóduló inflációt, ami a többszöröse ennek a 4 százalékos csökkenésnek? Ez nyugdíjasokat, családokat taszít nehéz helyzetbe. Mi lesz az emberek válasza? Elgondolkodnak ezen, védekeznek, lelapulnak a földre, kitérnek, passzív ellenállást fejtenek ki, kényszerűen megváltoztatják az életvitelüket. Úgyhogy az önök számításait, háttértanulmányait - ha vannak egyáltalán ilyenek - maguk az emberek fogják meghiúsítani. Mit mond Kovács Árpád, a Számvevőszék elnöke? A következőt: "A megszorításokkal terhelt lakosságot próbálják öngondoskodásra bírni, pedig a megszorítások miatt ennek a feltételei hiányoznak." Az infláció miatt eltűnik a tizenharmadik havi nyugdíj, csődök várhatók a következő évben.

Azt mondják, hogy négy kiemelt terület van. Az első a nyugdíjrendszer, ami mind a már nyugdíjasoknak, mind a leendő nyugdíjasoknak, de még inkább a rendszerből kihullók, kimaradók számára katasztrofális, mert nemcsak a nyugdíjakat, hanem az egész ezt körülvevő rendszert kell nézni.

(14.40)

A második a gyerektámogatás. Először is, alig van gyerek. A NOE-től láthatóan félnek, nagyon helyesen, valamit enyhítenek a nagycsaládosokat érő szorításon, így a családok 3 százalékán segítenek, akik ugyan a magyar gyermekek 25 százalékát nevelik.

A harmadik prioritás a felsőoktatás. Tudják önök, hogy például a Műegyetemen az oktatók négyzetméterpénzt fizetnek az általuk oktatásra használt termek, laborok után, csak úgy maradhat meg az állásuk? Ehhez képest az, amit Arató államtitkár úr mondott, hogy nőtt a felsőoktatásra fordított pénz - azt hiszem, hogy talán az ilyen iszonyatos dolgokat kellene kiküszöbölni.

És most jutunk el az igazsághoz. A negyedik prioritás a fejlesztés, itt van a kutya elásva, minden emiatt van. Ez az egész roham a társadalom ellen csak és kizárólag azért van, hogy önök hozzájussanak az európai uniós fejlesztési forrásokhoz, a sarcolással egy óriási tőkekoncentrációt igyekeznek végrehajtani, a kis- és középvállalkozások kapacitáscsökkentése és a kevés, elsősorban külföldi tulajdonú nagyvállalat kapacitásbővítése mellett.

Tudják önök, hogy az építőiparban jelentős csődhullám van kibontakozóban? Kikkel akarnak önök majd fejleszteni? Valószínű, hogy csak azokkal a cégekkel, amelyektől az önök politikaiból gazdaságivá vagy gazdaságiból ismét politikaivá váló hatalmuk bármit is remélhet. Ez a költségvetés így elfogadhatatlan, a fejlesztés ilyen társadalmi teherrel elfogadhatatlan.

Ez a költségvetés hamis, torz, se nem egyensúly, se nem reform, csak és kizárólag a fejlesztési források megszerzésére irányul. Éppen ezért véleményem szerint a költségvetést át kell alakítani, elsősorban a kis- és középvállalkozások számára szolgáló kapacitásbővítő eszközök bevezetésével, másképp kell meg megegyezni, kiegyezni a multinacionális cégekkel, invesztálni kell a munkahelyekbe. Javaslom, hogy melegítsék fel, vagy inkább forrósítsák fel a Széchenyi-tervet - kár volt megfojtani -, sokkal szélesebb körben volna esélyteremtésre, reménykeltésre szükség és lehetőség. Újra visszautalok arra, amit Parragh László mondott, hogy 627 milliárd forinttal kevesebb jut a kis- és középvállalkozásokra.

Költségvetés - érdekes szó. Mintha azt is sugallná, hogy elvetjük a pénzt, hogy fialjon; kicsit ezt is kifejezi számomra. Ez volna legalábbis az egyik értelme minden költségvetésnek. Önök ezzel szemben, azt hiszem, hogy a sulykot vetik el. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Hozzászólásra következik Balogh László képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Felszólalásomban a költségvetés európai uniós tagsággal összefüggő előirányzatairól szeretnék véleményt mondani. Az elmúlt évben komoly szakmai munka folyt az Új Magyarország fejlesztési terv megalapozására. A terv a sikeres Magyarország vízióját vázolja fel az operatív programok segítségével. A regionális operatív programok pedig helyben bontják ki a jövőépítés konkrét lehetőségeit.

A programkészítés kezdeti stádiumában hihetetlenül nagyok voltak a várakozások, amik többnyire az irracionálisan magas összegű fejlesztésekben mutatkoztak meg. A sok-sok egyeztetés és a sok-sok vita azonban a realitások felé tolta el a terveket. Rájöttünk, mindent nem lehet fejleszteni, a prioritásokat ki kell választani. A dél-alföldi régióban, amelyet közelebbről ismerek, a projektgyűjtés sikeres volt, a regionális operatív program ezekre a konkrét programokra épül, no meg a helyi konszenzusokra, amelyek, úgy tűnik, túlélték az önkormányzati választásokat is. A program lényeges változására, borulására nem számíthatunk. Ezért elmondhatjuk, hogy a tervek nem a pártok, hanem az ország, a régiók, a megyék, kistérségek, települések tervei, programjai.

Az Új Magyarország fejlesztési tervnek az a célja, hogy a 2007-13 közötti időszakban rendelkezésünkre álló körülbelül 8000 milliárd forint fejlesztési forrást minél sikeresebben fektessük be. A költségvetési törvény tervezete azt is megfogalmazza, hogy mindez az ország versenyképességét, a foglalkoztatási szint növelését és a szükséges reformok végrehajtását kell hogy szolgálja.

A másik nagy program a vidékfejlesztési terv, ugyanerre az időszakra 1300 milliárd forint forrással számol. A regionális operatív programokra körülbelül 1600 milliárd forint áll rendelkezésre. A dél-alföldi régióban mi 207 milliárd forintra számítunk. Ezt a fejlesztési forrást szeretnénk hét évre előre megfogalmazott célokra elkölteni. A költségvetési törvény tervezete megítélésem szerint megalapozza az általam említett fejlesztések végrehajtását, illetőleg elindítását.

A költségvetés prioritásai között ott vannak a fejlesztések. A növekvő fejlesztési források célja a gazdaság egyre erőteljesebb élénkítése. A költségvetés megfogalmazza az alapvető célt: az elérhető európai uniós források teljes körű felhasználását. Ehhez biztosítja a szükséges hazai forrásokat is. Például a strukturális alapokból megvalósuló fejlesztések esetén a teljes bekerülési összeg 85 százalékát az európai uniós, 15 százalékát pedig a hazai források fedezik.

Mi lesz a jellemző a 2007. évi források felhasználására? Egyrészt le kell szögezni, hogy a 2007-es uniós források mértéke nagyobb lesz, mint a 2006-os volt. Ezt egyébként az ÁSZ-jelentés is rögzíti. Másrészt 2007-ben a 2004-2006 közötti keretterv kifizetései fognak dominálni. Harmadrészt beindul a 2007-13 közötti program is. A tervek szerint a hétéves pénzügyi keret 1 százaléka kerül felhasználásra.

A szerződésekkel történő forráslekötés viszont ennél nagyobb is lehet. A forrásfelhasználók nagyobb része az önkormányzatok közül kerül ki, de természetesen a vállalkozások is számolnak az uniós fejlesztési források elnyerésével. A források felhasználásának sikere sok mindenen múlik, múlik például a területfejlesztés intézményrendszerén, amely mostanra kialakult, és amelynek hasznos részei a regionális ügynökségek, a megyék és a kistérségek fejlesztési szakemberei is. Nem lesz könnyű 2007-ben a korábban már említett két pénzügyi keretterv párhuzamos végrehajtása, de a kiépített intézményrendszer képes lesz a feladatok megoldására.

Az európai uniós fejlesztések végrehajtásának sikerét a jó tervezés is megalapozza. A meglévő projektlisták azt vetítik előre, hogy a források teljes egészében kihasználhatók lesznek. Néhány héten belül pont kerül a regionális operatív programok végére is, amelyek a helyi kompromisszumokat, konszenzusokat tükrözik. Reményeim szerint megmaradnak a konszenzusok a végrehajtásban is, például abban, hogy a hátrányos helyzetű kistérségek esetén a támogatási összeg mértéke a hátrány mértékéhez igazodik.

A költségvetés az európai uniós fejlesztések sikerét azzal is garantálja, hogy 10,1 milliárd forintos pályázati önerő alapot tartalmaz. A szerényebb gazdasági erővel bíró önkormányzatok bizonyára ki is használják majd ezt, például projektek kidolgozására. Bár a projektek kétkörös elbírálása olcsóbbá teszi az eljárást, az első körben a bírálók a projektek bemutatását, rövid leírását kérik, majd a második körben a kiválogatott programoknál lesz szükség a pénzigényesebb tervezési munkára, amelyhez állami segítség is igénybe vehető.

Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék uniós fejlesztésekhez fűzött megállapításai túlnyomórészt megalapozottnak tartják a költségvetés idevonatkozó tételeit, csupán a Schengen Alap felhasználásánál jeleznek magas kockázatot. Az ÁSZ mindig is nagy hangsúlyt helyez a közpénzek felhasználásának társadalmi hasznosságára. Megítélésem szerint a társadalmi hasznosság a széles körű viták után elfogadott operatív programoknál fennáll. A programok átláthatóságát szolgálják például a vitákban kiérlelt és a régiók szakmai nyilvánossága elé tárt projektlisták. Az elszámoltathatóság garanciája az az eljárásrend, amely a támogatások megszerzésénél és a megvalósítás, az ellenőrzés során érvényesült.

A költségvetési törvény tervezetének az uniós források és az azokhoz kapcsolódó hazai pénzek felhasználását garantáló rendelkezései megfelelnek a fenti kívánalmaknak. A költségvetés megalapozza az uniós források sikeres felhasználását.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

(14.50)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mondom az előre bejelentett felszólalók további sorrendjét: Bernáth Ildikó, Kocsi László, Mikola István, Juhászné Lévai Katalin, Pálinkás József, Végh Tibor, Mátrai Márta, Pál Tibor, Horváth Zsolt, Horváth Csaba és Kékkői Zoltán.

Megadom a szót Bernáth Ildikó képviselő asszonynak, Fidesz.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon és a tegnap délután elkezdődött vitában különböző területekről szóltak kormánypárti képviselőtársaim. Egy területről azonban ez idáig igen keveset hallottunk, jószerével semmit, ez pedig a foglalkoztatás helyzete, illetve hogy hogyan alakul jövőre a munkahelyek száma, hogyan alakul a munkanélküliek helyzete, lesz-e esélyük, lehetőségük arra, hogy elhelyezkedjenek, illetve hogyan fog változni a foglalkoztatottak száma, hány embernek lesz munkája, hány ember tudja a családja számára és a gyermeknevelés számára biztosítani az ehhez szükséges jövedelmet.

Nos, ha megnézik, tisztelt képviselőtársaim, az erre vonatkozó adatokat, akkor bizonyára meglepődnek, ugyanis a foglalkoztatottságnál összesen egyetlenegy adat szerepel, az pedig egy jó nagy kövér nulla. Ez azt jelenti, jövőre a kormány nem számol azzal, hogy a munkahelyek oly mértékben növekednének, amely lehetővé teszi, hogy több embernek legyen munkája, mint ebben az évben volt. Ha pedig azt az adatot keresik, tisztelt képviselőtársaim, amely arra vonatkozik, hogy vajon a munkanélküliség hogyan alakul majd jövőre hazánkban, akkor azt fogják látni, hogy nem látnak semmit, nem találnak erre vonatkozó adatot, ugyanis a kormány sumákol.

Nem tette közzé azt, hogy a jövő évi munkanélküliségi rátát növekvő mértékben, 7,5 százalékos mértékben határozta meg. Ezt viszont a konvergenciaprogramból tudjuk, sőt ezen túlmenően vannak azért a költségvetési törvényjavaslatban olyan adatok, amelyek egyértelműen azt bizonyítják, hogy növekvő munkanélküliséggel számol a kormány. Ezt bizonyítja például a Munkaerő-piaci Alapban az az összeg is, amely a munkanélküli-ellátásra szerepel, arra vonatkozik. Ez az összeg jövőre 20 milliárd forinttal lesz magasabb, mint ebben az évben volt, és közel duplája lesz a 2002. évinek. Ez semmi másról nem szól, kormánypárti képviselő urak és asszonyok, mint hogy a munkanélküliséggel, ennek a megoldásával egész egyszerűen nem tud mit kezdeni a kormány, vagy ami még rosszabb, nem is akar mit kezdeni vele.

Joggal merül fel a kérdés, vajon van-e fedezete a munkanélküli-ellátások kifizetésének. Van fedezet, ugyanis ebben az évben már negyedszer emeli meg a kormány azokat az adókat és járulékokat, amelyeket a Munkaerő-piaci Alapba fizetnek be azok, akik még dolgoznak, illetve azok a vállalkozók, akik még működni tudnak. Mindez természetesen a jogbiztonság és a kiszámíthatóság jegyében történik.

Miért baj az, hogy most már negyedszer emelik meg, és január 1-jével ismételten megemelik a munkabéreket terhelő járulékokat? Azért baj ez, mert bizonyított tény, hogy minél magasabbak az adó- és járulékterhek, annál nagyobb a teljesítmény visszafogása, illetve annál nagyobb a fekete-, illetve a szürkegazdaság irányába való eltolódás. Emellett, illetve ezzel egyidejűleg vagy párhuzamosan növekedik a munkaerőköltségek miatt a munkanélküliség, és csökkenni fog a teljes munkaidős foglalkoztatás, illetve különböző trükközésekkel kell vagy lehet számolni, úgymint az alkalmi munkavállalás növekedése, ami viszont az eddig határozott munkaidejű szerződéseknek a csökkenéséhez vezet. Mindez természetesen a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozásokat is jelentősen sújtja, hiszen nem képesek olyan mértékű jövedelmet előállítani, amely a saját maguk, illetve a családjuk fenntartásán túl lehetővé teszi az elhasználódott és korszerűtlen termelőeszközök pótlását, vagyis nincs arra tőke, tőkehiányosak, hogy beruházásokat tudjanak eszközölni.

Ha megnézik, tisztelt képviselőtársaim, az Európai Unió hivatalos honlapját, ott többek között a következőt olvashatják. A 23 milliós uniós kis- és középvállalkozás képezi az Európai Unió üzleti szférájának gerincét, 75 millió munkahelyet biztosítanak. A "kicsik előnyben" elve alapján az Európai Unió külön programokat indított, megkönnyítendő a kis- és közepes vállalkozások részvételét az Európai Unió által támogatott kutatási és innovációs projektekben. Ha elolvassák a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium honlapját, hasonló adatokkal, arányokkal találkozhatnak, hiszen a minisztérium is közzéteszi azt az adatot, hogy az ország gazdasági életében milyen jelentős szerepet játszanak ezek a vállalkozások, hiszen a foglalkoztatottaknak a minisztérium szerint mintegy 60 százalékát foglalkoztatják. Ahhoz képest, hogy a versenyszférában, az üzleti szférában a gazdaság gerincét a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozások adják, a munkavállalók többségét ők foglalkoztatják, a kormányzati részről mégis rendkívül mostohán kezelik őket.

Csak egy példát hadd említsek meg önöknek! Egy családi vállalkozásnak, amely egy vagy két fő munkavállalót foglalkoztat, hozzávetőlegesen havi 500 ezer forint többletfizetési kötelezettséget jelent csak az, ami ebből az adócsomagból rájuk nézve következik. Ez azért nagy baj, mert miközben egy-egy nagyobb, létszámát tekintve nagyobb elbocsátás nagy publicitást kap, hiszen ha bezár egy cég vagy egy cégcsoport, és elküld 200 vagy 500 embert, erről bőségesen ír a sajtó, nagyon helyesen, teszem hozzá, de az nem kap semmiféle híradást, az nem jelenik meg a hírek között, amikor mondjuk, 300-400 vagy 500 mikrovállalkozás egy embert elküld, pedig annak az egy embernek az az egy munkahelye volt, és ha így elküldenek 300-400 embert, az legalább olyan súlyos probléma, mint amikor egy multinacionális cég bezár.

De nézzünk egy kicsit vissza a közszférára, ne csak a versenyszféráról beszéljünk! Ha a közszférát megnézzük, a bizottsági ülésen konkrét számot mondott a Pénzügyminisztérium képviselője. Közölte, hogy 16 ezer fő elbocsátására kerül sor a közszférában. Az ő álláspontja szerint ebből a 16 ezer főből 8 ezer fő el fog tudni helyezkedni a versenyszférában. Erre ugyan választ nem kaptunk, hogy ez hogyan fog történni, hiszen a versenyszférában is jelentős létszámleépítések vannak, illetve nem fog növekedni a foglalkoztatottság. A mondanivalóm elején éppen erre kívántam rávilágítani.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De nézzük meg azt, hogy vajon azok az emberek, akik többszörösen hátrányos helyzetűek, részint azért, mert nincsen megfelelő iskolai képesítésük, szakmai felkészültségük, illetve az országnak olyan régiójában élnek, amelyek hátrányos településeknek, hátrányos régióknak minősülnek, rájuk nézve van-e valamilyen megoldási javaslata a költségvetési törvénynek. Nos, nekik sem javasol, nekik sem ajánl, nekik sem biztosít semmit a költségvetési törvényjavaslat, hiszen a közmunkaprogramokra, amelyekben ezek az emberek részt vehetnének, alig fordít valamilyen pénzügyi forrást az elképzelés. Csak szeretném felhívni, különösen kormánypárti képviselőtársaim figyelmét arra, hogy volt egy olyan közmunkaprogram - emlékeznek rá? -, amely 2005 novemberében indult, és úgy nagyjából eltartott a választásokig. Nagyon érdekes módon akkor volt arra lehetőség, hogy a közmunkaprogramokra és a közcélú, közhasznú munkára fordítható pénzügyi forrásokat összevonják, és mintegy 25 ezer embernek biztosítsanak ezzel átmeneti megoldást a munkanélküliségre.

(15.00)

Nos, eljöttek a választások, önök megnyerték a választásokat, innentől kezdve ezek az emberek már nem lettek fontosak, a jövő évi költségvetésben alig-alig van némi pénzügyi forrás arra, hogy ezek az emberek munkához jussanak.

De beszélhetnék még arról is, hogy vajon mennyire fontos önöknek az esélyegyenlőség, illetve a hátrányos megkülönböztetés csökkentése, megszüntetésről ne is beszéljünk. Nos, ha megnézzük azt, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság ebben az évben milyen pénzügyi forrással működhetett, a jövő évi ehhez képest jóval kevesebb. Tizenöt ember dolgozik itt, tizenöt ember próbálja azokat a panaszokat kivizsgálni és a munkáltatókat jobb belátásra bírni, akiknek a munkája, nem tudom, jövőre hogyan fog alakulni, hiszen a fedezet jóval kevesebb. Amúgy pedig erre azért is igen nagy szükség lenne, mert ezeknek a bejelentéseknek a legnagyobb része arra vonatkozik, hogy vagy a fogyatékos embereket különböztetik meg hátrányosan, vagy a kisgyermeket nevelő édesanyákat, vagy pedig a 40 éven felüli nőket.

Hát mi lehet fontosabb annál, mint hogy ezek a hátrányos megkülönböztetések, ezek a diszkriminációk, ha meg nem is szüntethetőek, de legalább csökkenjenek?! Egyébként pedig, ha nem tudnák, tisztelt szocialista képviselők, a jövő évet az Európai Unió az "egyenlő esélyek mindenki számára" címmel hirdette meg. Ennek jegyében jó lenne, ha felülvizsgálnák mindazt, amit a költségvetési törvényjavaslatban benyújtottak.

A gyermekszegénység olyan jelenség, amely rendkívül súlyos, drámai az országban, hiszen minden harmadik gyermek szegény családban nő fel. Nos, ehhez képest mit tesznek önök? Van egy "Biztos kezdet" nevezetű program, amelynek keretösszege 15 millió forint. A meghirdetett program célja a gyermekszegénység elleni küzdelem és a szülők munkavállalásra ösztönzése. A kormány ennyit szán egy országos jelentőségű programra, vagy pedig ez megint arra lesz jó, tisztelt szocialista képviselőtársak, hogy a holdudvar megfelelő támogatáshoz jusson remek szórólapok és tanulmányok készítésére, anélkül, hogy valóságosan változtatnának, javítanának ezeknek a családoknak a sorsán.

Ez a törvényjavaslat úgy, ahogy van, nem alkalmas arra, hogy akár a munkanélküliség, akár pedig a szegénység elleni küzdelmet elősegítené vagy támogatná. Ez így számunkra elfogadhatatlan.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólás következik. Megadom a szót Nagy László képviselő úrnak, MSZP.

NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden szeretnék Bernáth Ildikó alelnök asszony szavaira reagálni. Egyrészt szeretném felhívni alelnök asszony figyelmét, hogy az Országgyűlés az ellenzék számára sem csak addig tart, amíg a közvetítés vagy az önök ideje tart, hanem amíg elnök úr azt be nem zárja. Az előző napon, bár Répássy képviselő úr megígérte, hogy itt marad, legalább ő egyedül, nekünk még volt 70 percünk, önöknek lejárt az idejük, utána esett szó a foglalkoztatásról. Sajnos, önök közül nem volt itt csak a jegyző úr. Úgyhogy ajánlom figyelmébe a jegyzőkönyvet, itt van a kezemben (Felmutatja.), nagyon szívesen átnyújtom önnek, ha már nem voltak itt. Azt pedig határozottan visszautasítom, hogy bennünket nem érdekel a foglalkoztatás, és nem akarjuk kezelni a helyzetet.

Köszönöm szépen. (Bernáth Ildikó: Ne utasítsa vissza! - Font Sándor: A munkanélküliség növekedésében vagytok élen. - Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most megadom a szót Kocsi László képviselő úrnak, MSZP.

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ilyenkor sajnálom igazán, hogy a költségvetési vitáink nem értelmes, átlátható és strukturált mederben folynak, hanem aki éppen amikor és amire ráér, amit éppen hall, olyan helyzetben, annyi időtartamban és olyan felkészültséggel szól hozzá. (Font Sándor: Több időt kellene kijelölni.) Annyit szeretnék mindösszesen ehhez a vitához hozzáfűzni, ami a hozzászólásomat megelőző percekben itt zajlott (Tállai András: Most érsz rá?), hogy arról meg vagyok győződve, hogy Magyarországon a gyermekszegénység elleni küzdelem forrásai, eszköztára nem abban merülnek ki, amit Bernáth Ildikó képviselőtársam a költségvetési törvényjavaslatból ki tudott olvasni. Ebben nagyon reménykedem, és abban hiszek, hogy talán ő is osztja ezt a reményemet. (Dr. Pósán László: Boldogok a lelki szegények!)

Valóban elbeszélgethetünk így is, de szerintem még nem annyira előrehaladott az idő, hogy a parlamentáris formákat ily mértékben kellene felrúgnunk, képviselőtársam.

Azért emlékeztetnék arra, ahogy próbálom figyelemmel követni az önök mondandóját, az egyik képviselőtársam, talán László Tamás arról beszélt, hogy ez a költségvetés módfelett fejlesztésorientált. Azt is mondhatnám, ő arról beszélt, hogy dühödten fejlesztéspárti. Erre azt mondanám, hogy fejlesztéspárti, de sokkal szelídebb módon, bár következetesen az. Szeretnék úgy beszélni erről a kérdésről, hogy a konkrét számok is, az ország realitásai valahol itt maradjanak közöttünk, ezzel szakítva azzal a hagyománnyal, amit egyébként ezek a költségvetési viták tükröznek.

Nos, ha a számokhoz és a tényekhez ragaszkodunk, és a fejlesztéspártisághoz, akkor mondjuk azt, hogy igen, a fejlesztéspártiság az, hogy az ország költségvetése, az erről szóló törvény mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy az ország számára elérhető, leköthető, felhasználható uniós források maximálisan elérhetők legyenek, és felhasználjuk őket, akkor maximálisan fejlesztéspárti ez a költségvetés. Ha a konkrét számokat nézzük persze, akkor is, és ha a felhasználási szabályokat nézzük, akkor is. Ha a konkrét számokat nézzük, akkor azt mutatja, hogy gyakorlatilag Magyarországon az uniós források jelentősen bővülnek. Ez a jelentős szám 175 milliárd forint körüli összeg. Ha 490 milliárdot használhatunk ilyenre 2006-ban, akkor a 655 milliárd ennyit jelent. De ennél sokkal kedvezőbb az a pozitív egyenleg az ország számára, amit közel 500 milliárdos tétel jelez, mármint aközött, amit Magyarország az uniós költségvetésbe befizet, és aközött, amit egyébként onnan elnyerhet; elnyerhet, ismétlem, képviselőtársaim, és sokat kell tenni annak érdekében, hogy el is nyerjük.

Mindazonáltal ez az előny, ez az egyensúly, ez a pozitív egyenleg nem a költségvetés egyenlege, hiszen itt csak lekönyveljük, ez jön és megy. Ez a kedvezményezettekhez kerül, mindazokhoz, akik Magyarországon állampolgárként, gazdálkodóként, önkormányzatként pályáznak, és kedvezményezettjei lesznek az uniós fejlesztéseknek. Ha tehát arra kérdezünk rá, hogy elegendő forrást biztosít-e a magyar költségvetés ahhoz, hogy a fejlődési, fejlesztési lehetőségeinket maximálisan kihasználjuk, akkor azt mondom, hogy igen. Ha az a kérdés, hogy egyébként a felhasználás szabályaiban biztosítja-e a feltételeket, akkor is azt mondhatom, hogy igen. Hiszen a költségvetési törvény több rendelkezése arról beszél, hogy világosan meghatározza azokat a kereteket, amelyeket a felelős minisztériumok kötelezettségvállalással terhelhetnek, ha ez nem elegendő, lehetőséget biztosít azokra az előre nem tervezett támogatásokra, hogy új előirányzatokat nyithassunk, lehetőséget biztosít a belső forrásaink átcsoportosítására, sőt ha mindezek az eszközök kimerültek, akkor még mindig ad lehetőséget arra, hogy bizonyos előirányzatokat megemeljünk és túllépjünk.

Ez rendkívül lényeges, mert azt jelenti, hogy rugalmasan tudunk alkalmazkodni a számunkra előnyösebb feltételrendszerhez vagy a feltételek előnyösebb változásához is. Valószínűleg ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az ország ezt a talán példátlan fejlesztési korszakot 2007-ben sikeresen kezdje el. Van azonban ennek két másik feltétele is. Szeretnék erről is szólni, bár az idő rendkívül szűkös. Az egyik az, hogy egy olyan támogató hálózatot kell működtetni az országnak, amely a legszegényebb, leghátrányosabb, legelesettebb térségek, pályázók számára is esélyt biztosít arra, hogy részesedjenek ebből a közös lehetőségből.

(15.10)

Hölgyeim és Uraim! Ez közös felelősségünk. Ilyen országos szakértői támogató hálózatot ki kell építenünk és működtetnünk kell, akkor is, ha a vitáink eddig arról szóltak, hogy ez mennyire pártelvű, akkor is, ha ezek a viták számos olyan megfontolást nélkülöztek, amelyek rendkívül lényegesek voltak. De ezen akkor is túl kell lendülnünk, és ezt a hálózatot létre kell hoznunk! Ha Teleki Lászlóra nézek, eszembe jut az a sok kistérség, ahol bizony enélkül nem fognak tudni eséllyel pályázni.

A második pedig, hogy mindez és egy értelmes, átlátható és ellenőrizhető pályázati rendszer, a bürokratikus, felesleges sallangoktól megtisztítva, egyszerűsített módon, de lehetőséget adjon arra - ezzel a támogatói hálózattal, ezzel a sok pénzzel és az előnyös költségvetési felhasználási szabályokkal együtt -, hogy végre egy olyan korszakot nyissunk meg, amikor végre csökkennek Magyarországon a területi egyenlőtlenségek, amelyek tetemesek. Mert, képviselőtársaim, az NFT I-nek számos nagyon jó, áldásos hatása volt és van és lesz is. Egy azonban tagadhatatlan. Abban a mértékben messze nem járult hozzá a nagy területi és társadalmi különbségek, az egyenlőtlenségek csökkentéséhez, mint ahogyan szerettük volna, és amilyen mértékben egyébként ehhez most esélyt kínál ez az Új Magyarország fejlesztési terv, amelynek kezdő éve 2007, melyhez a költségvetés a szükséges eszközöket megadja, és ezért a magam részéről azt javasolom önöknek, hogy támogassák azt. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Pálinkás József képviselő úrnak, Fidesz.

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Pénzügyminiszter úr! Egy költségvetés - mint ön is jól tudja - mindenkor megvalósít egy társadalompolitikai célt, ehhez rendel hozzá eszközöket. Itt forintokról vitatkozunk, de valójában a társadalomképünkről vitatkozunk. Úgy gondolom, ma Magyarországon a családot, a gyermeknevelést, a gyermekvállalást kell középpontba állítani, ezt követi a tanuláson át történő felemelkedés, az egészség, a munka, a fejlesztések és az egyensúly. Ha megnézzük ebből a szempontból ezt a költségvetést, ezek közül legfeljebb egyben teljesít, mondjuk úgy, hogy talán elfogadható mértékben, ez az egyensúlyra törekvés. Az összes többi szempontból ez a költségvetés nem olyan, amelyet mi támogatni tudnánk.

Nézzük ennek a költségvetésnek néhány elemét! A közoktatásról ma már sokat beszéltek a tisztelt Házban. Azt gondolom, ez a költségvetés drasztikus csökkentést jelent a közoktatásban. Egyrészt bevezetnek egy új számítási módszert, amely - pénzügyminiszter úr, ön közgazdász, számokkal, képletekkel tud bánni, éppúgy, mint sokan ebben a házban: ez egy hókuszpókusz. Ennek a számításnak a vége az, hogy a tanulói létszámot meg kell szorozni egy számmal, így jön ki a támogatás. Ezt a számot önök csökkentik, ilyen módon a költségvetésben nemcsak a normatíva, a gyerekszám miatt még plusz csökken a költségvetési támogatás, tehát a közoktatás ennek a költségvetésnek nagy vesztese.

A felsőoktatásról ez már nem mondható el - legyünk fairek -, a felsőoktatás támogatása ebben a költségvetésben nő. Mi van azonban e számok mögött? Ha e számok mögé nézünk, és elolvassuk nemcsak a költségvetés számait, hanem azt is, hogy mi van például Draskovics Tibor, az ön elődje államreformtervei - vagy inkább nem is jó ezt tervnek nevezni, hanem rémálmai - között, akkor bizony e rémálmok között ott van a magyar felsőoktatás jelentős visszafejlesztése. Ugyanis önök egy olyan felvételi rendszert kívánnak megvalósítani a felsőoktatásban, amely jelentős mértékben fogja csökkenteni éppen a nem Budapesten élők, éppen a szegény körülmények között élő gyerekek esélyeit. Azt gondolom, miniszter úr, hogy ezt nem engedhetjük meg magunknak. Nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy az ország egyik felének tehetséges gyerekeit kizárjuk a felsőoktatásból. (Kovács Tibor: Ez nincs beadva.)

A felsőoktatásban éppúgy, mint a közoktatásban, ez a költségvetés nem irányoz elő semmilyen bérfejlesztést. Nem tudom, pénzügyminiszter úr, miért nem írták bele a költségvetésbe, miért nincs benne a költségvetésben a béremelés lehetősége. (Dr. Veres János: Az intézményeknél!) Nincs benne, a felsőoktatásban évek óta egy fillérrel nem emelik a bértáblát, ez ebben a költségvetésben sincs benne.

Miniszter úr, ha megnézi ezt a költségvetést, és megnézi a felsőoktatásban azokat a vállalásokat, amelyek például az úgynevezett PPP-beruházások miatt a felsőoktatási intézményeket sújtják, akkor ebben a költségvetésben ennek a kifizetésére nincs pénz. Ezt az Állami Számvevőszék is megjegyzi, hogy a hosszú távú kötelezettségvállalásokat önök nem tárják világosan a Ház elé. Nem tárják világosan a parlament elé azt, hogy milyen hosszú távú elkötelezettségek vannak a felsőoktatásban azok miatt a PPP-beruházások miatt, amelyek valójában nem felelnek meg annak, amit a PPP jelent. Igaz, ennek a kifejtésére itt sem idő, sem mód nincs. Ezek valójában hitelfelvételek, nagyon drága hitelfelvételek, és ennek a fedezete nincs meg a felsőoktatásban.

Kóka János miniszter úr ma beszélt a fejlesztésekről. Önök azt mondják, hogy ez egy fejlesztésbarát, fejlesztésorientált költségvetés. (Dr. Veres János: Így van.) Nem. Nem így van, miniszter úr. A fejlesztésekre ebben a költségvetésben igazából nincs pénz. A felsőoktatásban szinte semmi pénz nincs arra, hogy olyan új tudományos beruházások szülessenek meg, amelyek intézményeinket versenyképessé teszik. Ha nézek más fejezeteket, például a Magyar Tudományos Akadémia fejezetét, akkor - miniszter úr bizonyára ismeri a költségvetés számait - míg a fiatal kutatók pályázatos támogatására tavaly 1,1 milliárd állt rendelkezésre, ebben az évben mindössze 130 millió forintot irányoznak elő.

Miniszter úr! Erre a pénzre mint egy darab kenyérre, olyan nagy szüksége van az országnak, hogy fiatal tehetségeinket Magyarországon tudjuk tartani. Kérem önt, miniszter úr, fontoljuk meg! Akkor is, ha számunkra ez a költségvetés az egész filozófiáját tekintve nem elfogadható, fontoljuk meg, hogyan tudnánk az önök által beterjesztett költségvetésben olyan módosításokat tenni, amelyek kicsit tompítják azokat a hatásokat, amelyeket ez a költségvetés tesz!

Arra is van ötletem, miniszter úr, hogy honnan vegyük el a pénzt. Bizonyára ön is tudja, hogy a Miniszterelnöki Hivatal fejezetében 50 milliárd forintot tettek félre - 49,7 milliárdot, nevezzük ezt 50-nek, 49,7 milliárdot tettek félre - az elbocsátások úgynevezett végkielégítései vagy az ott felmerülő költségek fedezetére. Miniszter úr! Bocsássanak el kevesebb embert, legyen kevesebb pénzre szükség, és használjuk fel ezeket a pénzeket fejlesztésekre! Tegyük vagy tegyék ezeket a pénzeket olyan fejlesztésekre, amelyek például lehetővé teszik, hogy jelentősen megemeljük Magyarországon a fejlesztési lehetőségeket a felsőoktatásban, a tudományos kutatásban!

Miniszter úr, bizonyára sokat hallott már rólam, mert az elődjével is hosszú vitákat folytattunk erről. Van Magyarországon egy úgynevezett tudományos kutatási alapprogram. Ennek az összegét önök folyamatosan csökkentették. 2002-ben ez 7 milliárd forint volt, önök ezt most 5 milliárd forintra csökkentették. Miniszter úr, kérem önt, emeljük meg ennek a támogatását! Magyarország számára ez is egy olyan fejlesztési forrás, amelyre a versenyképességünk szempontjából alapvetően szükségünk van.

Miniszter úr, a költségvetés egésze számunkra elfogadhatatlan; kérem önt, hogy módosító indítványokkal tegyük ezt kicsit kevésbé elfogadhatatlanná.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Juhászné Lévai Katalin képviselő asszonynak, MSZP.

DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizony nincs könnyű helyzetben és nem volt könnyű helyzetben a felelősséget viselő kormányzat és kormánykoalíció akkor sem, amikor össze kellett állítani ezt a költségvetést. Hiszen a kiadások csökkentésével, a fogyasztás visszafogásával kell a meglévő hiányt csökkenteni, és egy fenntartható egyensúlyi pályára állítani a költségvetést.

(15.20)

Ezt szolgálják azok a nagyon markánsan megjelenő és a pazarlással működő ellátórendszerek átalakítását célzó reformok, amelyeknek a megvalósításához van bátorsága, és bízom benne, kitartása is lesz ennek a kormánynak. Fontos, hogy az egészségügyi rendszer, a nyugdíjrendszer, az oktatás átalakítása és reformja megtörténjen, mert ez is hozzásegít ahhoz, hogy az egyensúlyt helyreállítsuk. Ezzel egy időben ugyanakkor az a 8000 milliárd forint, amely a fejlesztést szolgálja, azt gondolom, a megszorítások mellett egy növekedési pályára állítja a gazdaságot, és a versenyképesség javulását nemcsak a gazdaságban, hanem a társadalomban, az emberek körében is javítja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy jóllehet a politikában nagyon sokszor felszínes megjegyzések és folyamatosan ismétlődő szlogenek hangzanak el, de valamennyien jól tudjuk a patkó mindkét oldalán, hogy nem lehet a tényekkel szembemenni, csak azon vitatkozhatunk, és az lenne a célszerű, ha azon vitatkoznánk, hogy mely eszközöket használjuk a költségvetés hiányának csökkentésére, milyen ütemben és milyen gyorsasággal hajtsuk végre a korrekciókat.

Nem könnyű tehát a következő két év az állampolgárok számára, mégis azt gondolom, hogy vannak területek, amelyeken ez a költségvetés teljesen természetesen a szolidaritás elvére, a szolidaritásra támaszkodva elsősorban a nehéz körülmények között lévő, hátrányos helyzetű emberek számára olyan növekedést biztosít az ellátórendszerben, amellyel átsegíti őket ezen az elkövetkezendő néhány nehéz hónapon. Növeli a nyugdíjtámogatást, a családtámogatást és a szociális feladatokra szánt forrásokat, természetesen mindezt differenciáltan, és olyan új követelményrendszert állítva az ellátórendszer elé, hogy a területi ellátás kiegyenlítettségét szolgálják a változások, és ösztönözzön arra a normatív támogatással és az ehhez kapcsolódó kiegészítő pályázati forrásokkal, hogy a minőségjavulás is bekövetkezzen, hisz azt gondolom, ez is teljesen természetes követelmény.

Az önkormányzatok költségvetésében jelenik meg döntően a szociális támogatások normatívasora. Ezek mértéke a 2006-os évhez viszonyítva azonos szinten marad, de ahogyan említettem, jó néhány esetben, elsősorban a családokat érintő támogatások esetében jelentős növekedés is várható. Ilyen a már említett családi pótlék emelkedése 6,2 százalékkal, a nyugdíjminimumhoz kötött támogatási formáknál 4 százalékos emelkedés, a keresetarányos gyed 7,2 százalékkal történő megemelése, vagy a családi pótlékot kiegészítő szociális támogatások, amelyek összességében 10 százalékkal növekednek az ez évihez képest. A települési segélyező feladatok ellátásánál a pénzbeni és a természetbeni juttatások is a nyugdíjminimumon alapuló számításnak megfelelően 4 százalékkal emelkednek.

Tisztelt Ház! A költségvetés mellett és a költségvetésben, illetve az azzal párhuzamosan tárgyalt törvényekben új szabályozási formák is megjelennek, amelyek bővítik az önkormányzatok mozgásterét, az ellátórendszer színvonalát javítják, és erősítik a rászorultság elvének az alkalmazását. Ezeket a célokat szolgálja a szociális területen a szociális törvény módosítása, illetve a társadalombiztosítási törvény módosítása.

Maguk az önkormányzatok kezdeményezték a rendszeres szociális segély módosításánál azt, hogy ez elsősorban a munkára ösztönzést szolgálja. Jelenleg 153 ezer család veszi ezt a segélyezési formát igénybe, átlagosan 27 ezer forintra nő ez az összeg ebben az évben. Azt gondolom, nagyon helyes az a törekvés, hogy munkához köti ezt a segélyezési formát, hisz azt gondolom, hogy az ember számára az értelmes munkavégzés adja meg az élet értelmét, nem beszélve arról, hogy elősegíti ezen családok, szülők társadalmi elismertségét, hozzásegít, hogy a falu, a település megbecsülje őket, és ne rekessze ki maguk közül, mint ahogy azt ma tapasztalni lehet. Nagyon fontos az is, hogy milyen mintát adnak a gyermekeik számára, ezért mindenképpen indokolt, hogy átjárhatóvá teszi a kasszát a jövedelempótló támogatás és a közcélú munka között, tehát az önkormányzatok számára ösztönzőleg hat ez a támogatási forma arra, hogy találják meg az értelmes munkavégzést a szociálisan rászoruló családok számára is.

Új lehetőség a védelemben részesülő gyermekeknél, hogy a segélyek 50 százalékát természetben is adhatják. Azt gondolom, ez is a gyermekek érdekében mindenképpen egy racionális intézkedés. A rendszeres szociális segély esetében az önkormányzat akkor is lehívhatja a segély összegét, ha a támogatottat foglalkoztatja, és részére munkabért fizet, tehát ezzel mintegy ösztönzi az önkormányzatokat e megoldás választására. A legrászorultabb hétezer család esetében pedig célzott közmunkaprogramot kíván indítani a kormány.

Azt gondolom, hogy az összes, ezen túli szociális támogatás esetében is folyamatosan tetten érhető a családok támogatásának és helyzetének javítása mint kormányzati szándék, ha csak arra gondolok, hogy a munkába állást ösztönzi az, hogy a napközbeni ellátást, a házi napközi ellátás normatíváját szinte duplájára emeli ez a költségvetés, és egyéb más szolgáltatások esetében is egyértelműen a növekedés látható.

Úgy gondolom, az Állami Számvevőszék megalapozottnak tartotta a háttérszámításokat, amelyek a szociális területen a normatívák kialakítását szolgálják. Én azt kérném az ellenzéki pártok képviselőitől is, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az említett változások valóban szolgálják azt, hogy ebben a következő, nehéz időszakban a segítségre szoruló emberek számára elviselhető életkörülményeket tudjunk ezen költségvetés kapcsán kialakítani. (Bernáth Ildikó: Nem segélyeken kell tengődni, hanem munkát kell adni...) Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Mikola István képviselő úrnak, Fidesz.

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megfogadom képviselő asszony intelmeit, hangsúlyozni fogom, és most hangsúlyozom is, hogy nem a változtatások ellen vagyunk, és megpróbálok nem szlogenekben fogalmazni, hanem ahogy mi látjuk a 2007. évi költségvetést, és a 2007. évi egészségüggyel kapcsolatos kondíciókra szeretnék néhány dolog kapcsán konstruktív szándékkal rávilágítani.

Először is meg kell jegyeznem, hogy egy modellválságot látunk az egész, úgynevezett egészségügyi reform mögött. Nincs igazán eldöntve, hogy milyen modellt akar az ország az egészségügyben, úgy tűnik, a kormányzat nem is törekszik ennek az eldöntésére, alapvető kérdéseket nyitva hagy. Nem tudjuk, hogy most állami egészségügy, biztosítási egészségügy, magánegészségügy vagy ezeknek valamiféle kevert rendszere fog Magyarországon létrejönni. Úgy tűnik, hogy a kétségek a szakmapolitikusok, egészségpolitikusok számára egyre aggasztóbbak.

Csak egy példát mondok önöknek: látjuk a 2007. évi költségvetési tervezetben az irányított betegellátás megjelenését néven nevezve. Arról volt szó, hogy irányított betegellátás nem lesz, meg egyébként nincs is, hiszen az irányított betegellátás szervezőinek ma nincs érvényes szerződésük a társadalombiztosítással, az egészségbiztosítással. Tehát olyan elemek jelennek meg lopakodó módon ebben a költségvetési törvénytervezetben, amelyek alapvető rendszerkérdéseket és alapvető modellkérdéseket vetnek fel, és arra utalnak, hogy egy nagyon nagy válság van a modellek területén és az egyes egészségügyi reform koncepciójának a megalapozása terén.

Mi azt látjuk ebben a 2007. évi költségvetési törvénytervezetben, hogy nem a jelenlegi reális népegészségügyi helyzetre alapoz. Hiányoljuk például azt, hogy amikor a finanszírozásbeli, strukturális kérdésekhez nyúl vagy azzal foglalkozik, azokat számszerűsíti, nem utal arra, hogy egy egészségügyi reformtervnek a népegészségügyi regionális bázison kell építkeznie. Tehát arról van szó, hogy meg kell határozni regionálisan a népegészségügyi trendeket, megbetegedési, halálozási trendeket, születéskor várható átlagos élettartamot, csecsemőhalandóságot, mert nagyon nagy különbségek vannak az országon belül, és ehhez kell tervezni a kapacitásokat, a struktúrát és a finanszírozást is.

(15.30)

Ennek nyomát sem látjuk. Az egész program, és így a programra mintegy ráépülő 2007. éves költségvetési tervezés nélkülözi, kihagyja, figyelmen kívül hagyja a népegészségügyi megalapozottságot. Ezt igen nagy bajnak tartjuk, és ez azt jelenti, hogy hosszú távon ez az egész program kiszámíthatatlan. Még ha a 2007. évi költségvetés megszületik, és azt valamilyen módon abszolváljuk is, ha azt a nyomorúságot, amit okoz, valamilyen módon túléljük, akkor sem látjuk, hogy hogy lesz ennek folytatása, a továbbiakban milyen modellt követ az ország, egyáltalán hol a népegészségügyi megalapozottság ebben a folyamatban.

Bizonytalanság van, tervezhetetlenség van, rohanás van, kapkodás van, minden törvénytervezet sürgősséggel kerül elénk, és ami a legnagyobb probléma, hogy amikor olvassuk a 2007. évi költségvetést, akkor azok a számok szerepelnek benne, amelyek a jelenlegi törvénytervezetek kapcsán mintegy kalkulálhatók, számíthatók, de ezek a törvények még nem születtek meg, ezeket még nem szavazta meg a parlament. Mondhatnám azt is, hogy többen sértve érezzük magunkat. Nem tudom, miért ülünk itt, hogyha egy olyan költségvetési törvényt fogunk jóváhagyni, amelynek az irányszámai azokra a számokra alapozódnak, amelyek a most benyújtott, sürgősséggel tárgyalt - mindent sürgősséggel tárgyalunk - törvénytervezetekben még nem is születtek meg, nem lett törvény belőlük.

Tehát az egészet megalapozatlannak látjuk, és ez főleg a bevételi oldalnak a megalapozatlanságát jelenti nekünk. Nem tudjuk, hogy milyen bátorsággal, milyen alapon kalkulál a törvény-előkészítő azokkal a számokkal, amelyek még meg sem született jogszabályokból származtathatók. Tehát inkoordináció van, és ennek következtében nagyon nagy a bizonytalanság - ezt egyébként az Állami Számvevőszék is felemlegeti.

Látunk olyan társadalmi-gazdasági folyamatokat is, amelyek a tervezéskor mintegy nem lettek számításba véve, például a tragikus demográfiai trendeket látjuk. Valaki utalt már itt arra, hogy a Ratkó-korszak kapcsán, illetve időszakában születettek idős emberré váltak, ezeknek az egészségüggyel szembeni igénye, szükséglete egyre nagyobb, tömegesen jelentkezik - ez nincs bekalkulálva ebbe. Ilyen a munkanélküliség, félmillió embernek a munkanélkülisége, és aki munkanélküli néhány évig, az beteg lesz, ezt jobb, hogyha mindenki tudja, az megjelenik az egészségügyi intézetekben. De megemlíthetem a tömeges frusztrációt, az egzisztenciális gondokat, az egzisztenciális bizonytalanságot, amely először mindig lelki, pszichés, majd pszichoszomatikus, lelki-testi betegségek formájában jelenik meg nálunk, és általában elmondható, hogy ez a jelenlegi helyzet a humán erőforrásnak, a humán tőkevagyonnak az állapotát, kondícióját rontja, ami pedig a gazdasági prosperitás alaptényezője, a fenntarthatóság alapvető eleme, mármint a gazdasági fejlődés fenntarthatóságának.

Azt is látjuk, hogy egyre több, öngondoskodásra képtelen ember van az országban, miközben a törvénytervezet és az egészségügyi törvénykezés mintegy az öngondoskodás erősítésére és erősödésére alapoz. Itt egy sajátos ellentmondást látunk, amit nem lehetne figyelmen kívül hagyni. És akkor még folytathatnám tovább: tandíj bevezetése, az oktatáshoz való hozzáférés esélye, a felemelkedés útjának a megnehezülése vagy - egyesek szerint, akik radikálisabban fogalmaznak - elzárása, ez a népegészségügyi átcsatolásokon keresztül mind-mind az egészségügynek a terhelését növeli. Nem folytatom tovább a sort. A lényeg az, hogy sem a társadalmi trendek, sem más szempontok nincsenek figyelembe véve - itt a modellválságra utalok elsősorban - a költségvetés tervezésekor.

Mi azt látjuk, hogy a 2007. évi költségvetés leépítést, strukturális csonkítást jelent. Éppen most kaptam a híreket a kormányszóvivői tájékoztatóról: most már nem 48 kiemelt kórház, hanem 31 kiemelt kórház lesz, viszont örömmel találtam ott a nyírségi kórházat, és gratulálok is a pénzügyminiszter úrnak; ő az egyetlen, aki népegészségügyi adatokra hivatkozva belobbizta a saját területén lévő kórházat a 31 kiemelt kórház közé (Taps az ellenzéki képviselők soraiban. - Font Sándor: Szégyen! Szégyen! - Kovács Tibor: Nem is az ő körzete!), és ezért gratulálok is. Mert bár a mi miniszterünk tette volna, hogy népegészségügyileg alapozza meg azt a 31-es kört, amely a struktúrában majd szerepel, és nem körzőt szúrnak a kórházba, és 50 kilométeres kört rajzolnak, és azt mondják, hogy 50 kilométeren belül mindenki eléri az aktív ágyat; de az az 50 kilométer más ám az autópályán - ott, mondjuk, 20 perc -, mint mondjuk Zirc környékén egy téli időszakban, amikor ez lehet 5-6 óra is. (Közbeszólás a Fidesz-frakció soraiból.) Tehát ilyen mérnöki eszközökkel, körzővel, vonalzóval készül az új struktúra, hallom, hogy holnap bekerül a parlament elé, természetesen sürgős tárgyalási igénnyel, amiből megint őrült kapkodás és egy ilyen hatalmas léptékű változás szakmai előkészítésének teljes negligálása lesz.

Forráskivonás van, hiába mondják itt a rózsaszín ködöt eregetők, hogy ennyi meg annyi pénz lesz, mindenhol forráshiány van az egészségügyben, nominálisan is kevesebb a pénz mindenhol, akár a társadalombiztosítás, az egészségbiztosítás alapjának a kiadásait, akár a gyógyító-megelőző szolgáltatásokat vagy a mentőszolgálattól, az ÁNTSZ-től elvont pénzeket nézem - és itt is sorolhatnám tovább a sort. A Vöröskeresztnél majdnem 50 százalékos az elvonás - ki fogja majd akkor a véradásszervezést csinálni ebben az országban? De a hivatásrendi köztestületeknél, a kamaráknál is, épp néztem, hogy az Orvosi Kamara, a Gyógyszerész Kamara a 2006. évi összegnek az 5 százalékát kapja, 95 százalékot vonnak el tőle. Ez példátlan! Nem akarom a számokat mondani, mert azt úgyis jobban tudják az előterjesztők, csak másról beszélnek, amit nem értek pontosan, hogy miért teszik.

Az ÁNTSZ-től 1400, több mint 1400 főt vonnak el, 20 százalékkal csökkentik a költségvetését. Pont azon a területen történik ez, ahol Magyarország európai színvonalon teszi a dolgát: járványügy, védőoltások.

Mi úgy látjuk, hogy az egészségügy szempontjából megalapozatlan a 2007. évi költségvetés, és azt kell mondjam, hogy ezt nem tudjuk elfogadni, és azt sem tudjuk elfogadni, hogy egy alkotmányos demokráciában nincs mód ennek a betegek életét, gyógyulási esélyhez való hozzáférését kockáztató költségvetési törvénynek a megállítására. Szívem szerint azt mondanám, hogy állj, ne tovább, mert ha ez a rombolás folytatódik, ennek szörnyű társadalmi kárai lesznek. És ez nem demagógia, szeretném hangoztatni. Ma legalább öt telefont kaptam a betegektől, miközben itt ültem, hogy hova menjenek, hogy mehetnek, mint mehetnek, meg keresgélik neki a gyógyszert a kórházban, meg nem folytatják a kemoterápiáját. Mi lesz, hogyha még ez is hozzájön, ez a 2007. évi megszorítás? Nagyon súlyos, nehéz helyzetet látunk. (Bernáth Ildikó: Népirtás!)

Tehát nagyon nagy tisztelettel kérem a törvényhozókat, hogy az egészségügy kérdéseit különös gonddal tekintsék át. Ilyen léptékű strukturális és finanszírozásbeli megnyomorítás ebben az ágazatban még nem történt, és megértve azt - és ezzel fejezem be -, hogy szándékok vannak az egészségüggyel, hiszen azért látjuk az egyenes vonalat a több-biztosítós rendszerig, az egészségbiztosítás pénzalapja privatizációjáig, lesoványítjuk azt a bizonyos kecskét, aztán kimérjük konszolidált állapotban úgymond majd a magánszektornak. Ez nem perspektívája a mai egészségügynek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Végh Tibor képviselő úrnak, MSZP, szintén normál hozzászólás keretében.

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, hogy nem jó ez a költségvetés, nem jó, mert nincs benne minden, amit szeretnénk, hogy benne legyen. Az van benne, ami a valóság, és amit meg lehet és meg kell tenni.

Három területet szeretnék érinteni a felszólalásomban. Az egyik terület az, hogy sokat hallottuk itt a teremben, ma is többször elhangzott az, hogy ez a költségvetés nem segíti eléggé a vállalkozókat, hogy ez a költségvetés nem vállalkozóbarát. Ahogy hallhattuk a haszontalanabbik ellenzéki párttól, nem is fogunk tudni vitatkozni ezzel a ténnyel, annyira nem is fogjuk tudni segíteni a vállalkozókat, mint amennyire ők tették ezt autópálya-építés kapcsán az elmúlt ciklusokban.

Ezzel szemben mi a valóság? A valóság az, hogy némelyik újdonsült ellenzéki vezetésű önkormányzat olyannyira segíti a vállalkozókat, hogy elfelejti kifizetni nekik azt az összeget, ami közbeszerzésen elnyert munkájuk után járna nekik. Vagy manapság az a megoldás is megtalálható némelyik önkormányzatnál, hogy a határidő lejárta előtt a számlát egész egyszerűen nem fogadják el, de nem küldik vissza, hanem felszólítják a vállalkozót, hogy szerelje fel a számlát még ezzel-azzal-amazzal, és bocsásson ki egy új számlát.

Kérem szépen, APEH-elsőben ezt büntetni rendelik, azt is, aki tudja, azt is, aki nem tudja; ugyanarra a teljesítményre két számlát nem lehet kibocsátani, először illene visszaküldeni a számlát, megkifogásolni, és majd ezek után felszólítani a vállalkozót, hogy csináljon vele valami mást.

De az a módszer is elterjedt manapság vállalkozósegítés ügyében némely önkormányzatnál, hogy az előző ciklusban elindított közbeszerzési eljárások nyerteseit behívják egy kis beszélgetésre, de lehet, hogy csak a bonyolítón keresztül üzennek neki, és az is előfordulhat, hogy a különböző consiglieriken keresztül veszik fel velük a kapcsolatot. Gondolhatják azt, hogy ez nem a valóság, a nevek, címek nálam, akit érdekel, annak nagyon szívesen beszélek még tovább is erről.

Ezt azért bocsátottam előre, mert nem jó ez a költségvetés; a valóság van benne, az, amit meg kell tennünk és amit meg lehet tennünk.

(15.40)

Benne van az önkormányzatok fejlesztési pályázataihoz szükséges önrész, benne van az a forrás, ami alapján az önkormányzatok tudnak fejleszteni, a pályázatokon tudnak indulni, azaz a fejlesztési tervekhez meglesz az állami és önkormányzati önrész. Lehet akár a választókerületemben, a bugyisi iskola előtt az elkerülő utat megépíteni, hogy a református kisdiákok az iskolában nyáron ne csukott ablak mellett tanuljanak; vagy mondjuk, ahol lakom, Gyálon lehessen iskolát bővíteni - megvan benne a forrás.

Tegnap hallottuk a haszontalanabbik ellenzéki párt vezérszónokát aggódni a népesedéspolitikai mutatók miatt, ma is sokszor volt erről szó. Fogy a magyar, öregszik a társadalom. Nézzük csak meg, hogy miért is rossz, ha növekszik a nyugdíjasok száma: talán mert nem tudjuk majd eltartani őket? És a szó sem jó. Ugye, érzik, képviselőtársaim, az, hogy eltartani, nem jó szó erre azok vonatkozásában, akik ezt a jogot egyszer már megváltották a munkájukkal, vagy ha nem voltak munkában, akkor csak azért, mert felneveltek minket. Én azt gondolom, a mi dolgunk a szüleink sorsát intézni, az állam - ha tud - járuljon hozzá többel, meg fogjuk ezt külön köszönni.

Természetesen én is aggódnék, ha, mondjuk, amikor kormányon voltam, annyiszor csaptam volna be a szépkorúakat, ha elspóroltam volna a 19 ezer forintjukat. Ebben a költségvetésben azonban benne van a nyugdíjemelés forrása, benne van az, amit ígértünk, a nyugdíjkorrekció folytatása, az özvegyi nyugdíjak több mint 10 százalékkal való emelése és differenciáltan a '88 előtt megállapított nyugdíjak emelése. Hárommillió nyugdíjasról van tehát szó, és egymillió nyugdíjas az, aki az átlagnál is többet kap.

A haszontalanabbik ellenzéki párt vezetője tegnap elmondta, hogy 650 ezerrel vagyunk kevesebben, mint 25 évvel ezelőtt, és hogy ez a költségvetés családellenes. Képviselőtársaim, ha végiggondolják, azokban az ázsiai és afrikai országokban, ahol rohamosan növekszik a népesség, nyilván nagy a jólét és családbarát a költségvetés - ez elemi szociológia. Azon népcsoportoknál és kisebbségeknél nő a gyereklétszám, amelyek a legszegényebbek, amelyek a leghátrányosabb helyzetűek. Ez egy túlélési stratégia, tudjuk ezt mindnyájan.

Biztos tudja ezt minden ellenzéki képviselő, nyilván - az egyetemi tanulmányai után - tudja ezt nagyon jól az ellenzéki párt vezérszónoka. Én nem gondolom, hogy hazudott volna a nagyobbik vagy haszontalanabbik ellenzéki párt vezetője, dehogyis. Ez csak egy kis affiliáció, egy kis odatartozás az övéihez, még egy pici csecsemői együttgügyögés a költségvetés kapcsán.

Kedves Képviselőtársaim! Nem jó ez a költségvetés. Kemény, de tudják, benne van minden, amit meg lehet és meg kell tenni. Én azt gondolom, hogy elfogadható.

És megmondom a végén, hogy mit tartok én jónak. Azt tartom jónak, mert a költségvetésre nyilván nem adekvát ez a szó, hogyha a családomat boldognak látom. Azt tartom jónak, ha a gyermekeim boldogulnak. Azt tartom jónak, hogy egy kisebbet mondjak, ha a lányom jó jegyet hoz haza a gimnáziumból, de a legjobbnak mégiscsak azt tartom, amikor az anyósom is megérti azt, hogy ma egy szelet kenyérrel kevesebb azt jelenti, hogy holnap az unokáinak egy kilóval több fog jutni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, Fidesz.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Eljött az igazság pillanata, hiszen a kormány beterjesztette a 2007. évi költségvetési törvényt, amelyről egy rövid összefoglaló, illetve átfogó elemzést szeretnék az önök rendelkezésére bocsátani, illetőleg előadni.

Ma már mindenki számára világos, hogy a hazug kormányzásért és azért, hogy négy évig nem csináltak semmit, igen nagy árat kell fizetni a magyar polgároknak. Soha nem látott terheket raknak az emberek vállára, hiszen a hazug kormányzás árát valamennyiünknek kell megfizetni.

Mélyülő válságban van az ország. A vesztesek között vannak a munkahelyteremtő vállalkozások, az önkormányzatok, a gyermeket nevelő családok, a nyugdíjasok, a mezőgazdaságból élők és az egészségügy. Feltehetjük tehát a kérdést, tisztelt Országgyűlés, hogy milyen ember az, aki a saját és kormánya hazugsága, tehetségtelensége miatt ekkora bizonytalanságot és terhet zúdít Magyarországra, illetőleg a magyar emberekre. Joggal nyugtalanok és elégedetlenek az emberek, hiszen az ő zsebükből kell pótolni a kormányzat felelőtlenségét.

De nézzük meg, mi a hazugság ára a 2007-es költségvetés tükrében! Először is kiemelném a tandíjat, amit a fiatalokkal fizettetnek meg. Aztán ötezer iskolai osztály megszüntetésének a rémképe olvasható ki ebből a költségvetésből; az adó- és járulékemelés, amit a vállalkozókkal és a munkavállalókkal kívánnak megfizettetni. A hazugság ára a megfizethetetlen gázáremelés, amelynek a növekedését a családoknak és a nyugdíjasoknak kell megfizetni. A hazugság ára a vizitdíj, amit pedig a betegekkel fizettetnek meg.

A Gyurcsány-kormány elveszi a fiataloktól a sikeres jövő lehetőségét azzal, hogy bevezeti a tandíjat, és ezzel csökkenti az államilag finanszírozott helyek számát. Talán önök kívánják megmondani azt, hogy kik tanulhatnak tovább? A költségvetési megszorítások rámutatnak arra, hogy azok a fiatalok tudnak majd továbbtanulni, akiknek a szülei jó anyagi körülmények között vannak, és a taníttatás díját, illetőleg árát meg tudják finanszírozni.

Megszüntetik a betegek szabad orvosválasztáshoz való jogát. Az orvos-beteg találkozások alkalmával vizitdíjat kell fizetni. Több mint 16 ezer aktív kórházi ágyat kívánnak megszüntetni, miközben 2600 fős leépítést tervez a kormány az egészségügyben. Ennek következtében több kórház bezárja kapuit, vagy krónikus elfekvőintézménnyé válik.

2007-ben tömeges elbocsátások, drámai jövedelemcsökkenés, romló vásárlóértékű bérek következnek a költségvetés fejezeti elgondolásaiból. A kormány 2007-es költségvetése alkalmatlan arra, hogy 377 ezer munkát kereső embernek állást biztosítson. A reálbérek 4,2 százalékkal fognak csökkenni, míg az infláció már most 6,2 százalék, de 2007 első negyedévében 8,3 százalékos infláció várható. Önök azt mondják, hogy a nyugdíjak 4 százalékos, a szociális juttatások is 4 százalék fölötti emelésben részesülnek, csak azt felejtik el a másik oldalon hozzátenni, hogy ezt az emelést a 8,3 százalékos infláció elviszi, elsöpri, ugyanúgy, mint a nyugdíjasok számára a 13. havi nyugdíjat.

2007-re Magyarországon sajnos általános érvényű szociális problémává válik a foglalkoztatás. Jelentősen drágul az élet, mivel az infláció túlszárnyalta a várakozást. Nem ritka már most sem, hogy 10-20 százalékos drágulást figyelhetünk meg az egy évvel ezelőtti árakhoz képest, ami rendkívül nehezen és rendkívül érzékenyen érinti a családok megélhetését. Kiemelkedő a sertéshús, a cukor, a tojás, a tej, a kenyér, a háztartási energia árának a növekedése.

Az elmúlt húsz évben, tisztelt Országgyűlés, falvak százai kaptak ösztönzést, biztatást és támogatást arra, hogy a vezetékes gázt vezessék be. A kormány most azonban lesöpri ezt a problémát, megvonja a vállát, és közli, hogy piaci árat fog bevezetni. Megkérdezem önöktől, hogy a vidéken, a falvakban élő emberek hogy fogják ezt a megemelt gázárat kifizetni. Egyáltalán tudják-e, beszéltek-e az emberekkel?

A nyugdíjasokat, a családokat, a diákokat, a vállalkozókat újabb és újabb adóterhekkel sújtják. 2007 áprilisától bevezetik a kötelező egészségügyi szolgáltatási járulékot, amit a háztartásbeliekkel és az őstermelőkkel fizettetnek meg, közel havi 10 ezer forintot. Megkérdezem önöktől, hogy miből fogják ezek az emberek ezt kifizetni. Tudják-e önök, hogy milyen körülmények között élnek a gyermekeket nevelő családok? Tudják-e önök, hogy milyen körülmények között élnek azok az őstermelők, akik a piacon próbálják eladni a kertjükben megtermelt zöldséget, hogy egyáltalán ki tudják egészíteni csekély jövedelmüket? Nagy valószínűséggel fogalmuk nincs róla. Én meginvitálom önöket Kaposvárra, a kaposvári piacra, hogy beszélgessenek az emberekkel, beszélgessenek az elkeseredett őstermelőkkel, és meg fogják hallani, hogy mi a véleményük erről, mert álláspontunk szerint drámai a helyzet.

Összegezve, tisztelt Országgyűlés, a 2007. évi költségvetésnek szinte minden társadalmi réteg a vesztese lesz. Csökken az életszínvonal, egyre nagyobb terhek rakódnak a családokra és a vállalkozásokra. A miniszterelnök azonban kormányzati negyed építésével van elfoglalva, amit a magunk részéről mérhetetlenül cinikusnak tartunk.

Az általam elmondottak kapcsán összefoglalva elmondhatjuk azt, hogy a költségvetési törvény számai megalapozatlanok, elfogadhatatlanok, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség ezt nem támogatja.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Pál Tibor képviselő úrnak, MSZP.

(15.50)

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nézetem szerint egy költségvetés tárgyalásánál, főként annak általános vitájában nem a számoknak, hanem sokkal inkább alapvető értékelési szempontoknak kell nagyobb szerepet kapniuk. Aztán majd persze a részletes vitában a számoké lesz a főszerep.

A jövő évi költségvetést én három szempont alapján értékelem. Ez a három szempont a következő. Az egyik: mi a költségvetés politikai üzenete, valójában mi van a számok mögött? A másik: hogyan viszonyul a különböző, már megkezdett, meglévő társadalmi, gazdasági, pénzügyi, közösségi folyamatokhoz, valójában milyen a költségvetés folyamatszabályozó szerepe? A harmadik: a költségvetés milyen viszonyban van a realitásokkal, a valósággal? Nézzük, hogy ez a három szempont hogyan is érvényesül az előttünk lévő dokumentumban.

A jövő évi költségvetés politikai üzenete kettős, egyrészről szól kifelé az Európai Uniónak, azt mutatja be, hogy a jövő évi tervek megfelelnek a számukra tett ígéreteinknek, szavatartó költségvetés, javul a költségvetés egyensúlya, jelentősen csökkennek az állami kiadások, a gazdaság stabil állami pénzügyi alapokon erősödhet tovább. A költségvetés befelé szóló politikai üzenete az, hogy a költségvetés nem egy diadalmenet, nem annak egy nagy állomása lesz; leszámol korábbi struktúrákkal, azt is lehet mondani, hogy olykor-olykor vágyainkkal is le kell számolnunk. Mindenkitől elvár valamilyen szintű hozzájárulást a közös céljaink megvalósításához. Nos, ez a politikai üzenete a költségvetésnek.

A folyamatszabályozó jellegét tekintve a már korábban elindult folyamatokat felerősíti vagy gyengíti. A kormány folyamatban lévő és tervezett reformlépéseiről van szó a közigazgatásban, az oktatásban, a szociális szférában, az egészségügy területén vagy éppen a pénzügyi területen. A költségvetés a maga számsoraival, támogatási formáival, finanszírozásával vagy támogat, vagy pedig egy kevéssé megszorítást alkalmaz. A kisebb, költségtakarékosabb szolgáltató állam létrehozása a célja. Az állam a legnagyobb munkaadó ma Magyarországon, ezért úgy is kell hogy gondolkozzon: munkáltatói fejjel. Miközben munkát ad, megköveteli a teljesítményt, a minőséget a munkavégzés során. Tudjuk jól, hogy a költségvetésben megjelenő új elemek bevezetése, új folyamatok elindítása komoly érdeksérelmekkel jár. Az érintett rétegek sérelmeit meglovagolva természetesen jó politikai terepet jelentenek a parlament ellenzéki pártjai számára, politikai tőkét lehet kovácsolni belőle.

Nos, a politikai üzenet és a folyamatszabályozás után pedig nézzük meg azt, hogy mi a viszonya a költségvetésnek a realitáshoz, a valósághoz. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy igaz alapokra épül-e a költségvetés. Tisztelt képviselőtársaim, erre a kérdésre nyugodtan, őszintén és határozottan felelhetünk úgy, hogy igen. A kormánynak volt bátorsága ahhoz, hogy feltárja a tényleges és sajnos nem éppen üdvözítő helyzetet, és ezt letegye az Országgyűlés és az Európai Unió asztalára. A költségvetés alapját a konvergenciaprogram adja, amelyet az Európai Unió éles szemű, vájt fülű szakemberei és politikusai is elfogadtak. A megerősítés megvan tehát arról, hogy jó az az irány, amit most elkezdünk, és ami a költségvetésben szerepel.

Ezeket a pontokat lehet tehát figyelembe venni egy költségvetés általános vitája során, amikor értékelünk. Magam az önkormányzati bizottság tagjaként és önkormányzati képviselőként is fontosnak tartom szólni arról, hogy ez a három szempont hogyan érvényesül, hogyan jelenik meg az önkormányzati szférában. Ami a költségvetés politikai üzenetét jelenti az önkormányzatok számára, annak az a lényege, hogy az igencsak egyedülállóan szétaprózott önkormányzati rendszer működését a költségvetés megpróbálja az együttműködés irányába terelni. Teszi ezt úgy, hogy tiszteletben tartja az önkormányzást, az önkormányzatiságot, tehát a saját ügyeinkben való döntési jogot. Viszont - amiről korábban már volt szó - abból a zsákutcából próbál kiutat mutatni, ami a korábbi törvényhozás során nem sikerült, hogy a kistelepülések számára a kistérségi együttműködést jogilag szabályozzuk. Ezért ezt a lépést most a költségvetésnek kell pótolnia. Szeretném jelezni, hogy valójában nem a szétaprózottsággal, hanem annak a hatékonyságával van igazából gondunk.

Ez a szabályozás nagyon felelős magatartást és gondolkodást vár el mindenkitől, az újonnan vagy az éppen újra megválasztott polgármesterektől, képviselő-testületektől egyaránt. Azt igényli tőlük, hogy megfelelő egyeztetéssel és párbeszéddel alakítsák ki azokat a döntéseket, amelyek a kistérség területén egy-egy feladat ellátására, közös munkára késztetik őket.

S természetesen mint fővárosi képviselő azt kell mondjam, hogy a főváros számára is van üzenete a költségvetésnek. Azt üzeni, hogy a 2007. évi költségvetés igen komolyan foglalkozik a fővárossal, a főváros közlekedésével és fejlesztéseivel, hiszen azok a sorok, azok a támogatások, amelyek benne vannak, és amelyek megadják a lehetőséget az európai uniós forrásokhoz való hozzájutásra, biztosítják azt, hogy a 4-es metró felépüljön, az M0-s körgyűrű körbemenjen a város körül, hogy az 1-es és a 3-as villamos elkészüljön, vagy éppen azt, hogy a Kis-Duna soroksári ága ne egy holt terület legyen, hanem mindenki számára a szabadidő eltöltésének igen kellemes területét adja.

Azok az elvek, amelyeket felsoroltam, azt bizonyítják, hogy a költségvetés valós alapokra épül, megfelelő politikai és társadalmi üzeneteket fogalmaz meg. Az önkormányzatiság számára az együttműködést üzeni, a főváros számára pedig egy fejlesztésorientált költségvetéssel van dolgunk. Én ezért támogatom, és képviselőtársaimat is arra kérem, hogy támogassák az előttünk lévő költségvetési javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun megye, 2. vk.): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Amikor a 2007. évi költségvetésre készültem, meglehetősen sok irományt végigolvastam, és akármennyire is gondolkodtam, hogy mi lenne az, ami összefoglalásképpen ebben a költségvetésben megjelenik, nem tudok mást mondani önöknek, mint hogy ez a költségvetés annak a tükröződése, ami az elmúlt három-négy esztendőben történt, persze nem egyszerre, varázsütésre, hanem módszeresen és mélyen az emberek lelkébe ivódva. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt három évben egy sikeres ország hitét törték meg. Megtörték azt a hitet, amit előtte - szintén nem varázsütésre - négy év kemény munkájával értünk el. Az emberek hittek abban, hogy ha akarnak, jutnak egyről a kettőre - és jutottak -, ha végigmentek a falvakon, azt látták, hogy lecserélték a házakon a tetőt, egy csomó ház lábazata megújult, a kerítéseket átfestették. Öröm volt járni az országban, mert azt lehetett látni, hogy az emberek bíznak a jövőjükben. Lépten-nyomon kisebb vállalkozások alakultak, munkahelyek voltak. Ezt a lendületet, ezt a hitet törték meg. És a szakadék irányába robogva, az utolsó pillanatban megpróbálnak félrekormányozni, megpróbálják berántani a féket, s közben úgy tesznek, mintha valami felsőbb hatalom által elrendelt végzet lenne az, hogy nekünk, ennek az országnak ide kell jutni. Nos, hölgyeim és uraim, az a helyzet, hogy önök ezért felelősek. Ha elismerik a felelősségüket, bocsánatot kérnek, megkeresik a felelősöket és elszámoltatják őket, akkor utána kérhetnek áldozatot minden magyar embertől. Utána! Addig nem!

Ez a költségvetés kemény áldozatokat kér. Én magam az egészségügyi részéhez szeretnék majd bővebben hozzászólni, de az már most látszik, hogy az az áldozat, amit meg kell hozni, nem két évig fog tartani. Az az áldozat, az az adóssághalom, ami előttünk van, amiből ki kell másznunk, legalább tíz-tizenöt évet fog igénybe venni. Ha nem is egy egész emberöltőt - mert én egy optimista ember vagyok -, de az én hátralévő aktív időszakomat tönkretették. Azzal a munkával, amit eddig elvégeztünk, nem jutottunk előrébb, visszamentünk oda, ahol voltunk, kezdhetjük megint elölről. Többször elhitte már ez az ország, hogy ilyen rontás még egyszer nem jöhet rá. Nos, a rontás ismét rajtunk van, a kérdés az, hogy mikor tér magához, mikor fog önvizsgálatot tartani, bűnbánatot, és mikor fogja elfogadni a penitenciát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Nézzük meg az egészségügy szűkebben vett - mondjuk ki - nyomorát! Öt egész törvénnyel - ha minden igaz, ma már az ötödik törvényt is benyújtották - kívánják ezt az ágazatot, úgymond, megsegíteni. A megsegítés abból áll, hogy hatalmas nagy bárddal vagdosnak összevissza és csonkolnak. De ennek nincs értelme! Ezt ebben a formában nem lehet megcsinálni, ugyanis a bárddal történő csonkolás nem egyenlő a sebészi pontossággal végrehajtott műtéttel.

(16.00)

Ennek a végén egy vérző, egy önmagát ellátni képtelen, torz alak jön létre. A sebészi beavatkozás, még ha fáj is, még ha csonkol is, mindig arra gondol, hogy utána egy önmagát a helyzethez képest remekül ellátni képes, önálló életvitelre képes ember, szülemény vagy kialakult kép jöjjön létre. Ez ezekből a törvényekből nem olvasható ki.

Azért beszélek más törvényekről, mert az Állami Számvevőszék leírja, hogy az egészségügyi reformmal összefüggő intézkedések és előirányzatok nem értelmezhetők a törvények nélkül, majd ezt követően 6 vagy 7 pontban sorolja, hogy melyek azok a rendeletek és melyek azok a törvények, amelyek nélkül ezt egyszerűen nem lehet megérteni.

Nos, le lehet egyszerűsíteni hogy mi is az elképzelés. Az elképzelés nagyon egyszerű: az egészségügyben szereplő érdekcsoportok érdekképviseleteit lehetőség szerint meg kell gyengíteni. Ha kell, meg kell őket félemlíteni. Magából a rendszerből ki kell venni azt az erőt, ami a rendszerben található, és ennek a rendszernek a legnagyobb ereje az egységes társadalombiztosítási rendszere, az egységes finanszírozása. Jól látható ennek az öt törvénynek a célja, ahogy előttem Mikola miniszter úr fogalmazott: le kell soványítani a kecskét, és a kecskén keresztül utána hozzá lehet jutni a pénzeszsákhoz, a társadalombiztosítás több ezer milliárdos éves költségvetéséhez.

Ha csak szigorúan az egészségügyi költségvetést nézzük, a gyógyító-megelőző ellátásokat tekintve 1000 milliárd körüli nagyságrendet látunk; 1100 milliárd környékén van. Elmondták előttem képviselőtársaim, hogy ez nominálértékben csökken. Vannak benne komoly lefejezések: például az Orvosi Kamaránál nem lefejeztek, hanem nagyjából csak a keze fejét hagyták meg, a többit mind elvitték - mármint a finanszírozásnak.

De a Vérellátó Szolgálat... A Vöröskeresztet - azért mondtam vérellátót, mert a vérbegyűjtésben az egyik legfontosabb intézmény, egyébként ez a biztonságunk egyik talpköve; komoly beteg, komoly baleset esetén szinte kirívó példa, hogy ne kelljen vért használni, de sok más betegségnél is - meg egyszerűen megfelezték. Ezért mondtam én azt, hogy az egészségügy területén csonkolás van, megfélemlítés van: a rendszer szereplői, a rendszerért aggódókkal szemben. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Egészen elképesztő az az arcátlanság, ahogyan a kormányzat mindenfajta előzetes törvényi kötelezettségét megszegve, mindenfajta előzetes tárgyalástól elzárkózik, ezeket nem hajtja végre. Azt gondolom, képviselőtársaim, hogy eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol nyugodtan ki kell mondanunk, ne tovább. Ne tovább! Térjenek vissza az igazi demokratikus törvényalkotáshoz! A többségnek megvan az ereje ahhoz, hogy véghezvigye azt a változást, amit elképzelt. De ezt lehet tisztességes európai módon, a rendszerben szereplők megértésével, egyetértésével végrehajtani.

Tudjuk, hogy át kell alakítani a rendszert, de ez, ami most megy, nem több, mint egyszerű vagdalkozás és csonkítás. Kérem, gondolják ezt még egyszer át.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Horváth Csaba képviselő úrnak, MSZP.

HORVÁTH CSABA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Babák Mihály: Kevesen vannak a szocik!) Szeretném egy rövid megjegyzéssel az előzőekben elhangzottakat kiegészíteni.

Nagyon nehéz úgy kooperációra, együttműködésre törekedni, hogy minden esetben, amikor az ellenzéket konstruktív javaslatokkal megkeressük, szakmai egyeztetéssel szeretnénk elérni (Babák Mihály: Igen?), hogy legyenek együttműködő partnereink, legyenek együttműködők abban, hogy egy sikeres Magyarországot közösen hozzunk létre, azt gondolom, hogy rendkívül szemforgató magatartás az, amikor ettől eltérően minden javaslatot elutasítanak.

Én azt kérem, hogy ha önök felelősséggel viseltetnek az önöket tévesen megválasztókkal szemben, akkor legyenek szívesek, képviseljék azokat az érdekeket szakmailag és politikailag egyaránt, területileg is. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. - Ékes József: Csaba, államtitkár leszel!)

Tisztelt Ház! A 2007-es költségvetés a főváros vonatkozásában is az egyensúly, a reform és a fejlesztés költségvetése. Egyensúlyt kell teremteni az országban, így a fővárosban is, ehhez pedig természetesen reformokra van szükség. A reformok bevezetése elengedhetetlen, mert ez a feltétele az előttünk álló, hosszú évtizedekre szóló fejlesztéseknek. A 2007-es költségvetés a felelősség költségvetése. A felelősségé, amelyet a következő évtizedekre vállalunk.

Ezt a felelősségvállalást várja el a jövő évi költségvetés a fővárostól is. A költségvetés utakat, megoldásokat jelöl meg, és lehetőséget kínál többek között Budapest számára is. A főváros készen áll arra - remélem, hogy majd egyszer önök is -, hogy a reformok élére álljon, mert modernebb, jobb minőségű, szolgáltató egészségügyet akarunk a budapestieknek és mindenkinek, aki betér hozzánk; mert magasabb színvonalú, versenyképesebb tudást adó oktatást akarunk adni gyermekeinknek. Jobb utakat, európai minőségű tömegközlekedést, a XXI. századi követelményeknek megfelelő gyors ügyintézést és közszolgáltatást akarunk. Egyszóval olyan Budapestet, amely minden fővárosinak és a vidékieknek méltó életkörülményeket, illetve utazási célpontot biztosít.

Tisztelt Ház! A 2007-es költségvetés, amely a Brüsszelnek benyújtott konvergenciaprogramon alapul, a kulcs, amely a fejlődés útjának kapuját nyitja. Nem azért kell szigorúan betartanunk a költségvetés számait, mert ezt kéri tőlünk Brüsszel, hanem azért, hogy ki tudjuk nyitni a kaput. (Babák Mihály: Mert nagy a baj.) A kaput, amely hét éven keresztül folyamatos fejlődést jelent az országnak, és azon belül is kiemelten Budapestnek; Budapestnek, amely Magyarország gazdasági motorja.

Az elkövetkezendő hét évben EU-s forrásokból 8000 milliárd forintot költhetünk az ország modernizációjára. A privát és az állami források bevonásával ez az összeg akár ennek duplája, többszöröse is lehet. Csak az EU-s forrásokból minden magyar állampolgárra mintegy 800 ezer forintnyi fejlesztési forrás jut. Ez azonban nem minden, hiszen Budapest tőkevonzó képessége, gazdasági központ jellege vonzza a magánbefektetéseket is, így ha élünk a lehetőséggel, Budapesten és vidéken egyaránt megsokszorozhatjuk ezeket a lehetőségeket.

A jövő évi költségvetés gondoskodik arról, hogy meglegyenek a feltételei ezeknek a fejlesztési forrásoknak a fogadására. A Gazdasági Minisztérium költségvetési fejezetében az Új Magyarország fejlesztési terv keretében létrejönnek az operatív programok, így például a fővárost érintő közép-magyarországi operatív program is. A fejlesztések már jövőre elindulnak, a megkezdett fejlesztések pedig folytatódnak. Így a jövő évi költségvetésben a gyorsforgalmi utak építésére fordítható összeg lehetőséget biztosít arra, hogy jövőre befejeződjön az M0-s keleti szektorának építése, összeköttetést teremtve az M5-ös és M3-as bevezető szakasza között. Ezzel csökkenni fog a Hungária körút forgalmi terhelése is. 2007-ben továbbépül a körgyűrű részeként a megyeri híd, amely jelentősen csökkenti a budapesti hidak forgalmát: elérhetjük azt, hogy Békásmegyerről a város megkerülésével viszonylag könnyen eljuthassunk a Ferihegyi repülőtérre. A 2007-es költségvetés biztosítja azt is, hogy közel két évtized után jövőre a metróalagút-fúró pajzsok érdemben dolgozzanak a főváros alatt, így zökkenőmentesen folytatódhat a 4-es metró építése.

Az oktatási és kulturális tárca fejezetét fellapozva örömmel láthatjuk, hogy a Szent György téren és a Mátyás-templomnál folytatódhat Budapest egyik idegenforgalmi központjának, a Várnak a rekonstrukciója. Az EU-val közös fejlesztések lehetővé teszik, hogy a következő költségvetési évben is folytatódjon a csepeli szennyvíztisztító építése, valamint a külső kerületek csatornázása.

Tisztelt Ház! Természetesen nem csak a nagy beruházásokról kell beszélnünk. A közös fejlődés érdekében félre kell tennünk ellentéteinket. A fővárosi gazdasági elitnek, a politikusoknak és a civil szférának is össze kell fogni. Eljött az összefogás ideje a fővárosi politikában is. A politikának a budapestiekről, a fővárosról, a fejlesztésekről és a lehetőségek kihasználásáról kell szólnia.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2007-es költségvetés nem a magyar történelem legkönnyedebb költségvetései közé tartozik. Kemény, feszített, de őszinte és tisztességes költségvetés. Ez több, mint ami sokszor a kétéves költségvetést jellemezte. Áldozatokat kíván, de ezeknél jóval több lehetőséget is, csak jól kell hogy éljen ezekkel a lehetőségekkel az ország, és akkor az áldozatok súlya közel sem olyan nagy.

Ehhez a munkához kérjük az önök segítségét is, függetlenül a költségvetési vitában elhangzottaktól. Kérjük, hogy miután elmondják hozzászólásaikat, érdemben, szakmai, politikai javaslataikkal járuljanak hozzá egy sikeresebb, a harmadik évezredet építeni kívánó társadalom munkájához, egy sikeres Magyarország megteremtéséhez.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(16.10)

ELNÖK: Béki Gabriella képviselő asszony kétperces felszólalásra kért lehetőséget, nyilván reagálni kívánt egy felszólalásra. Tekintettel arra, hogy az SZDSZ-nek már nincsen ideje, így nem áll módomban megadni önnek a szót.

A következő felszólaló Csáky András képviselő úr, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Horváth Csaba! Nem tudom, tisztában van-e azzal, hogy mit mondott. Konszenzust hiányolt tőlünk, ami az egészségügyet illeti, illetve kooperációt kért tőlünk. Jó lenne, ha előbb a saját frakciója és a kormány között, illetve a kormánykoalíció tagjai között lenne kooperáció, akkor nem fordulna elő az, hogy egy-egy törvényjavaslat kapcsán... - a mechanizmusokat ismerjük, a több százra tehető módosító javaslatok nagyobbik részét a kormánypártok nyújtják be. Ez nem azt jelenti, hogy a társadalommal, nem azt, hogy a többi parlamenti párttal, hanem hogy a saját frakciójával, illetve a koalíciós partnerével sem egyeztet a kormány. Erre a legjobb példa ez a kapacitástörvény, ahogy halljuk, nemhogy bővült volna a védett kórházak száma, hanem csökkenni fog. Várjuk a benyújtott törvényjavaslatot.

Két dologról szeretnék még beszélni az egészségügy kapcsán. Ha emlékeznek rá, 2002 nyarán több egyéni szocialista képviselőnek a javaslatára az Országgyűlés elfogadott egy olyan határozatot, amelyet minden ciklus elején el szokott fogadni, hogy a népegészségügyi program kiemelkedően fontos kérdés. 1993-ban indult, lényegében a rendszerváltoztatást követően, úgy gondolom, amikor sok és valóban történelmi változást követően elkészült a Kertay-program; elindulhatott volna, ami tíz évre precízen lebontva a feladatokat előírta, aztán jött '95, és az egész félre lett téve. Majd '98-at követően hosszú egyeztetések után a szakmával, a társadalmi szervezetekkel, mindennel leegyeztetve és felújítva a Kertay-programot, egy kiváló népegészségügyi program készült, indult volna, de jött a kormányváltás. Önök mondták akkor, hogy ezt folytatni fogják, de leállították az egészet, új program indult el, mondjuk így.

De ha megnézzük a jövő évi költségvetést, és azt látjuk, hogy a kormány 300 millió forintot szán erre a célra, akkor azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy olyan nagyon komolyan nem lehet gondolni ezt az egészet, ha állampolgáronként, mondjuk, harminc forintot szán a kormány egy népegészségügyi programra. Az előző felszólalásomban statisztikai adatokkal próbáltam érzékeltetni, hogy a kiemelkedő morbiditási-mortalitási mutatókban sajnos az elmúlt öt évben olyan lényeges változást nem sikerült elérni, és én is, Mikola miniszter úr is beszéltünk arról, hogy bizony egy olyan demográfiai változás következik be, ami fokozottabb igénybevételt fog indukálni.

Ha egy kormány felelősen gondolkozik a nép, a nemzete egészségével kapcsolatban, akkor nem akasztja meg folyamatosan ezeket a programokat. Tudom, lelki szemeim előtt látom, az államtitkár asszony mindjárt nyom majd egy gombot, és azt mondja, hogy én nem mondok igazat, mert a szűrőprogramok lényegében a járóbeteg-kasszában is benne vannak, és csillagos jelentéssel a volumenkorlát alá nem esnek. Esetleges, hogy kiírnak pályázatot, nem írnak ki pályázatot, azonban a 22-es csapdája az, hogy pont a szűrővizsgálatoknak az a lényege, hogy idejekorán, még viszonylag kezdeti stádiumban lehessen ezeket a betegségeket kezelni; a kiemelés újabb vizsgálatokat indukál, az viszont már keményen a volumenkorlátba esik, tehát hihetetlen nagy dilemma elé kerül az egészségügyi szolgáltató egy ilyen esetben. El lehet mondani a 2007-es költségvetéssel kapcsolatban, de ha végigolvassa valaki az egész anyagot, a több száz oldalas anyagot, talán kétszer vagy háromszor van leírva az, hogy népegészségügyi program.

Röviden még egy dologról szólnék, ami szintén idetartozik. Ha népben, nemzetben gondolkozunk, látjuk, hogy a határon túli honfitársainknak az egészségügyi ellátása a kényszerítő körülmények miatt egyre inkább kriminalizálódik, mert a kormány úgy gondolja, hogy erre olyan nagy súlyt nem kell fektetni. Nem látjuk értelmét, magyarázatot nem kaptunk rá, hogy miért kell a Segítő Jobbtól elvenni ezt a funkciót, ez a 116 millió forint édeskevés erre a dologra.

Nagyon nehéz ilyet kimondani, mert megéltük már ebben az országban, hogy a határon kívüli magyarokkal szemben pont restrikció idején nagyon könnyű ellenszenvet kiváltani, azonban nekünk, anyaországbelieknek mindenféleképpen felelősségünk ennek a problémának a megoldása. És ha az elmúlt tizenöt év migrációját figyelembe vesszük, akkor mi tudjuk, akik benne vagyunk az egészségügyben, hogy hihetetlen nagy nyomás nehezedik az egészségügyre, nem véletlen, hogy különböző, nem feltétlenül fair módon történik az ellátás. Úgy gondoljuk, hogy sokkal tisztességesebb, ha az anyaország felvállalja az ezzel kapcsolatos, az egész költségvetéshez képest jelentéktelennek nevezhető összeget, mert például ebben az esetben még egy 200 milliós tételt odatéve ez a kérdés szervezett módon megoldható, mint hogy kényszerüljenek egyrészt a betegek, másrészt az ágazatban dolgozók a különböző szabálytalanságoknak a véghezvitelére. Mi módosítást fogunk ezzel kapcsolatban is benyújtani.

Kérem, hogy ezt gondolják végig, és bízom benne, hogy egyetértenek, és támogatni fogják ezt a módosító javaslatot.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Most megadom a szót Bakonyi Tibor képviselő úrnak, MSZP.

DR. BAKONYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a 2007. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatnak az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium sport szakterületet érintő számaihoz fűzzek néhány gondolatot.

A következő évben a sport világában a pekingi nyári olimpia és a paralimpiai játékokra való felkészülés kap megkülönböztetett figyelmet. Az erre a célra biztosított mintegy 1,3 milliárd forint és a plusz 500 millió forintos kiegészítés fedezheti a kvalifikációs verseny kiadását. További segítséget jelenthetne, ha az állam tulajdonában lévő olimpiai felkészítő létesítmények 200 millió forintos értékben ingyenesen biztosítanának felkészítési lehetőséget a sportszövetségek számára. Véleményem szerint a kvalifikációs versenyekhez szorosan kötődő doppingellenőrzésre tervezett összeg nem tűnik elégségesnek, ezen a területen szükség lenne legalább 40 millió forintos átcsoportosításra.

Az utánpótlás-nevelés továbbra is kiemelten fontos az állami sportvezetés számára, ezt bizonyítja az is, hogy az utánpótlás-nevelési programok támogatása a jelenlegi nehéz költségvetési helyzetben sem csökken. Az évek óta jól működő Héraklész-bajnokprogram és a Sport 21 utánpótlás-nevelési program, valamint az idei évben jelentős hiánypótlásként elinduló Héraklész-csillagprogram jövőre is számíthat a szükséges állami forrásokra.

A 2006. évihez képest jövőre növeljük a sporttudományi feladatokra, valamint a szakképzésre fordítható állami források összegét. Az egyik legfontosabb cél ezen a téren a nemzeti sportinformációs rendszer elindítása, melynek a működéséhez szükséges forrásokat a jövő évi költségvetés tervezete tartalmazza.

Ennél aggasztóbbnak látom azonban a szabadidősport támogatásának helyzetét. A készülő nemzeti sportstratégiában megfogalmazott alapvető célkitűzés, hogy hazánk sportnemzet státusát megőrizve sportoló nemzetté is váljon. A jelenleg előirányzottnál nagyobb állami támogatást kíván ez az elv.

(16.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2006. év hazai sportsikereket eredményező, sikeresen megrendezett világesemények jegyében telt el. Csak a leglényegesebbeket emelem ki: 2006. évi úszó és műugró, szinkronúszó és nyíltvízi úszó Európa-bajnokság vagy a felnőtt síkvízi kajak-kenu világbajnokság, felnőtt öttusa Európa-bajnokság, férfi vízilabda-világkupa vagy a triatlon-világkupa. Összességében 2006-ban 400 millió forintos támogatást fordított az ÖTM, illetve jogelődje, a Nemzeti Sporthivatal a sportesemények támogatására. Magyarország számára azonban a nemzetközi megítélés és a turisztika vonatkozásában a sikeresen megrendezett és a kiváló hazai eredményeket hozó világversenyek a ráfordított költségek többszörösét hozták meg.

Ami a leginkább szívet melengető hatásként jelentkezett, hogy a példaértékű magyar sikereken felbuzdulva gyerekek tucatjai kezdtek el rendszeresen sportolni. Figyelemmel a jövő évi eseményekre, mint például a felnőtt és ifjúsági maraton kajak-kenu világbajnokság, rövidpályás úszó Európa-bajnokság, öttusa férfi világkupa, alultervezettnek látom a hazai rendezésű világversenyek támogatására szánt 100 millió forintot. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ma Magyarországon az elsődleges prioritás az államháztartás hiányának kiegyenlítése, a konvergenciakritériumok megvalósítása.

Tudom, hogy a sport támogatásában ennek a célnak ugyanúgy jelen kell lennie, mint ahogy mutatkozik más területek támogatásában. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a sportgazdaság becsült árbevétele jelenleg évi 350 milliárd forint, amely bevételt csak akkor lehet megtartani, illetve fokozni, ha ebbe a szektorba több pénzt fektetünk be. Éppen ezért szocialista képviselőtársaimmal most azt keressük, hogy honnan lehet a költségvetésen belül további forrásokat teremteni, a sportot megillető támogatást biztosítani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most kétperces felszólalásra kerül sor. Megadom a szót Gruber Attila képviselő úrnak, Fidesz.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Bakonyi Tibor képviselőtársam az imént a sport iránt érzett aggodalmától vezérelve mondta el felszólalását. De szeretném figyelmeztetni a parlamentet, hogy tavaly a diáksport-normatíva az önkormányzatoknál megszűnt, tehát nem most kezdődtek a bajok, hanem már tavaly lehetetlen helyzetbe kerültek. Lassan a doppingellenőrzésre hiányolt 40 millió forint nem lesz hiány, hiszen nem lesz diák, nem lesz sportoló, akit ellenőrizni lehessen.

A többcélú kistérségi társulásoknál pedig csak akkor érnek el bizonyos pályázati pénzeket, ha sportinstruktori állásokat alapítanak, ennek pedig a fedezete az elmúlt évben sem és a jövő évi költségvetés szerint sem biztosított. Tehát, az önkormányzatok, a helyi diáksport, a helyi sportolók ki vannak szolgáltatva nem ennek, már a tavalyi, tavalyelőtti időszakban is.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre, egész pontosan 36 másodpercre tudom megadni a szót Nagy Kálmán képviselő úrnak, KDNP.

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Bakonyi képviselő Úr! Megdöbbentő volt az ön felszólalása, akkor, amikor jelenleg a sportegészségügyi ellátás gyakorlatilag összeomlott, hiszen a sportolóknak, az első osztályú, nagyon sérülékeny sportolóknak az ellátására egyszerűen nem jut pénz. Azt gondolom, hogy az önök által készített költségvetés egy klónozott költségvetés. Tudja, mi a klónozott állat sajátossága? Az, hogy rövid életű. Én biztos vagyok benne, hogy ez a költségvetés is az lesz, és reményt sem érzek arra, hogy ezen változás állhat be. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, Fidesz, normál felszólalásra.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő évi költségvetésnek egy kisebb, de annál fontosabb fejezetéhez, a környezetvédelmi előírásokhoz kívánok hozzászólni. Sőt, a környezetvédelmen belül is csupán létfontosságú kötelezettségnek, az ivóvízzel kapcsolatos költségvetési feladatnak, vagyis a költségvetési létminimumnak a teljesítését kérem. Hiszen ahogy Saint-Exupéry írta a vízről: "nem szükséges vagy az életben, maga az élet vagy".

Nos, nézzük, magának az életnek van-e helye ebben a költségvetésben, amelyben az ivóvízbázis védelmére és az ivóvíz minőségének javítására történő konkrét költségvetési források beállítására érvényes kormányrendelet és érvényes kormányhatározat is kötelezi a mindenkori kormányt. A Gyurcsány-kormány saját kormányrendeletében 2006. december 25-ei határidővel vállalta, hogy az európai normáknak megfelelő ivóvíz lesz annak a 147 településen élő több mint 400 ezer embernek, akik nélkülözik az egészséges ivóvizet, mivel a bór, a fluorid, az arzén és a nitrit határértéke magasabb a megengedettnél, és ezért évek óta várják már a kormányrendeletben az idei karácsonyra ígért iható vizet.

Most már a tárca is elismeri, hogy 147 településből 115 csalódni fog, mivel a települések 78 százalékánál késik a teljesítés, de úgy is fogalmazhatunk, hogy a kormány teljesítménye csak 22 százalékos. Ennek a gyenge teljesítésnek természetesen költségvetési okai vannak. Hiszen az előirányzatoknál nagyságrendileg kevesebb került évente beállításra, de felhasználásra még ennél is kevesebb. Az országos ivóvízminőség-javító program tervezett éves ráfordítása 2005-ben például 9,5 milliárd forint lett volna, a jogcímre 531 millió forint került beállításra, amiből mindössze 23 millió forintot használtak fel.

Sajnos, ugyanez mondható el az ivóvízbázis-védelmi program végrehajtásáról szóló kormányhatározattal kapcsolatban is. Pedig az 52/2002. számú kormányhatározat e) pontja előírja, idézem: "a meglévő központi támogatási rendszerek odaítélésénél, az országos programok végrehajtásáról az ivóvízbázis-védelmi szempontok továbbra is elsőbbséget élveznek". Ezen a héten hétfőn kérdést intéztem a környezetvédelmi miniszter úrhoz: "Miért nem valósul meg az országos ivóvízminőség-javító program?" címmel. A tárca államtitkára válaszában úgy fogalmazott, idézem: "A tiszta ivóvíz kérdése azért fontosabb annál, hogy ilyen felületes kérdést tegyünk fel ebben az ügyben." A stílus, az már megszokott. Kívánom államtitkár úrnak, hogy fogyasszon az Ormánságban lévő ivóvizekből.

De hogy a kormány számára mennyire fontos az állampolgárok tiszta ivóvízhez való jogának biztosítása, azt az előttünk fekvő költségvetési tervezet félreérthetetlenül bizonyítja, ugyanis a már amúgy is halasztódó programra a költségvetési forrást drasztikusan 253 millió forintra csökkentette. A meglévő központi támogatási rendszerek odaítélésénél elsőbbséget élvező távlati ivóvízbázisok fenntartására, fejezeti előirányzatra pedig nulla forintot szán 2007-ben a kormány. Az egzakt számok tükrében tehát láthatjuk, hogy a tiszta ivóvíz kérdése, ezáltal maga az élet nulla fontosságú a jelenlegi kormány számára.

Az Állami Számvevőszék már 2006-ra vonatkozóan megállapította, hogy ezzel kapcsolatban sem teljesül az EU felé vállalt kötelezettségünk. Elgondolkodtató, hogy a magyar költségvetésből már az ivóvízre sem futja. A jelenlegi költségvetési előterjesztést látva az ember elbizonytalanodik. A kormánypártok talán nem tudják, hogy az ország ügyeinek a parlamentben történő intézéséhez szabályos, transzparens költségvetés beterjesztésére lenne szükség. Ez idén nem valósul meg, hiszen az Állami Számvevőszék jelentése szerint is csupán a PM által adott keretszám visszatervezése történt. Idézem: "A javaslathoz részletes számítási megalapozás, kiadási, bevételi, egyéb kalkuláció, önköltségszámítás nem készült."

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Korózs Lajos képviselő úrnak, MSZP.

(16.30)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Négy kérdésről szeretnék beszélni, illetve egy kérdésről, a társadalombiztosítási nyugellátásról, ennek a költségvetésben elfoglalt pozíciójáról, ezen belül a januári nyugdíjemelések kérdéséről, a 2007. január 1-jével folytatandó nyugdíjkorrekciós programról, valamint a nyugdíjak következő évben várható reálérték-pozíciójáról és relatív pozíciójáról, ha még lesz időm rá.

A Nyugdíj-biztosítási Alap 2007. évi költségvetése az államháztartási törvény rendelkezéseinek megfelelően, ahogy kell, nullszaldóval készült el. Ennek az alapnak a következő évben a 2561,7 milliárd forint kiadási főösszeg fedezetét több mint 80 százalékban járulékbevételből kívánjuk finanszírozni. Szeretném megjegyezni, hogy az Egészségbiztosítási Alapból a korhatár alatti hármas csoportos rokkantnyugdíjak fedezete ide került át, tehát gyakorlatilag itt tapasztalhatnak egy nagyon komoly, közel 9 százalékos növekedést ennél az alapnál.

A kiadási oldalon a jövő évi nyugdíjemelés mértékét meghatározó adatokon, a nettó kereset és a fogyasztói ár tervezett alakulásán túl, illetve azt megelőzően több, az ellátási kiadások alakulására ható tényezővel is számolni kellett. Így például 2007-ben a kiadásokat meghatározó új elemként jelentkezik a saját jogú nyugdíjakat érintő korrekciós intézkedéssorozat, ahogy említettem a bevezetőmben, itt jelentkezik a legrégebben megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjak szintén januári emelése. Az intézkedéssorozat 2007. évi ütemében az 1988 előtt megállapított saját jogú nyugdíjakat érinti.

Szeretném megemlíteni, hogy a januári intézkedések körébe tartozik az úgynevezett 50 százalékos özvegyi nyugdíjaknak a második lépésben történő megemelése, hiszen ebben az évben január 1-jével már 50 százalékról 55 százalékra emelkedett ez a kiadási tétel; most 55 százalékról 60 százalékra emeljük január 1-jével.

Mindezek együttes hatására a Nyugdíj-biztosítási Alap 2007. évre tervezett nyugdíjkiadása mindösszesen 2534,4 milliárd forintot tesz ki. A nyugdíjakra fordított összeg így 179,4 milliárd forinttal, tehát 7,6 százalékkal magasabb lesz, mint a 2006. évi várható kiadás, hiszen még itt a decemberi kifizetések hátravannak, tehát ezért fogalmaztam úgy, hogy a tervezett kiadások.

A főbb ellátási csoportok tervezett összegéből a következő néhány számadatot érdemes kiemelni. A nyugdíjkiadásokból 1456,1 milliárd forint az öregségi nyugdíjakra fordítandó összeg, a különböző rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjak összege 580,1 milliárd forintot tesz ki, 309,6 milliárd forint a hozzátartozói nyugellátások tervezett összege, és a 13. havi nyugdíjak tervezett kiadása meghaladja a 188 milliárd forintot.

A januári nyugdíjemelésekről. A 2007. évben is a hatályos szabályozás szerint a nyugdíjakat, mint minden évben, január 1-jén az adott évre tervezett nettó átlagkereset-növekedés és a fogyasztóiár-növekedés átlagának megfelelő ütemben kell emelni; ez az úgynevezett svájci vagy vegyes indexálás, ahogy szoktuk még nevezni. A nettó átlagkereset-növekedés és a fogyasztói árindex tervezett mértékét minden évben a költségvetési törvény rögzíti. A benyújtott 2007. évi költségvetési törvényjavaslatban nettó keresetekre 1,7 százalékos, a fogyasztói árakra pedig 6,2 százalékos növekedési ütem szerepel. Ebből adódik a nyugdíjemelés mértéke, mely 2007-ben 4 százalék. (Közbeszólás az ellenzéki oldalról: Jó kevés!) Köszönöm a kedves figyelmeztetését, képviselőtársam. Volt az önök idejében olyan is, amikor semennyit sem emeltek. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Azért ez 4 százalékkal csak több a semminél!

A 2007. évi januári nyugdíjemelés várhatóan 2,7 millió főt érint, az emelésben érintett ellátások száma ennél magasabb, mintegy 3,4 millió, mivel vannak olyan személyek, akik saját jogú nyugdíjuk mellett kiegészítő ellátást és például özvegyi nyugdíjat is kapnak. Az emelés nem érinti azokat a nyugdíjasokat, akiknek a nyugdíját 2007-ben állapítják meg. Tehát ennek a 4 százalékos nyugdíjemelésnek a havi átlagösszege várhatóan 3000 forint körül alakul, így a januári emelés összességében 97 milliárd forint többletkiadással fog járni.

Itt szeretném megemlíteni a méltányossági intézkedésekre tervezett keretösszegeket. Ezek várhatóan a 2006. évben módosított előirányzat szintjén kerülnek megállapításra. Eszerint méltányossági alapon való nyugdíjemelésre 700 millió forint, méltányossági nyugdíj-megállapításra további 200 millió forint fordítható. 2007-re szerepel a benyújtott költségvetési törvényjavaslatban az egyszeri segélykeret, amelynek összege 150 millió forint.

A 2007. évi korrekciós emelésekről csak nagyon röviden. Mindenekelőtt, ahogy említést tettem róla a bevezetőmben, az úgynevezett 50 százalékos özvegyi nyugdíjaknak az esedékes 60 százalékra való emelése 220 ezer embert érint.

A másik intézkedés szerint - hiszen a múlt évben karácsony előtt törvényben fogadtuk el az ötéves korrekciós programot - a férfiaknak és a nőknek differenciált nyugdíjemelés jár. A rendes januári nyugdíjemelésen túl az 1987. december 31. előtt megállapított nyugdíjak korrekciós emelése körülbelül 594 ezer embert érint. Ezt a pontos adatot tudom prezentálni önöknek Aszódi képviselő urunk jóvoltából.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket, és természetesen a Háznak elfogadásra javaslom a jövő évi költségvetést.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Most megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy költségvetésnél, és ami minket illet és izgat, a mezőgazdaság fejezeténél fel kell tenni azt a kérdést, hogy mit is kellene sugallni és tükrözni egy költségvetésnek általában. Nos, a magunk részéről a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség néhány stratégiai kérdést azért megfogalmazott, amit minden költségvetéssel kapcsolatosan elvárnánk. A jelen helyzetre tekintettel például azt, hogy a nemzeti forrásokkal csökkentsék azt a hátrányt, amit az MSZP-SZDSZ-kormány okozott a koppenhágai szerződés aláírásával, amikor is elfogadták azt, hogy 25 százalékos lesz csak a magyar gazdák támogatottsága, szemben az európai gazdák 100 százalékos támogatottságával. Emlékszünk arra a triumvirátusra, Medgyessy Péter, Kovács László és Németh Imre voltak azok, akik ezt a koppenhágai szerződést aláírták.

Aztán talán elvárhatnánk egy költségvetéstől, hogy kialakítson, irányt mutasson egy olyan birtokstruktúrára, ami alapot adhat egy sokszereplős, középbirtokmérettel rendelkező, családi alapon szerveződött mezőgazdaságra, így biztosítva a vidéken az eltartó képességet, a természetes élővilágot, a természetes környezetet, s egyben óvja azt meg ez a középbirtokmérettel rendelkező gazdálkodói hálózat. Egyben biztosítsa a biztonságos magyar élelmiszer előállítását, hiszen stratégiai cikkről van szó, mindannyian fogyasztunk élelmiszert, és nem mindegy, hogy milyen, honnan származó élelmiszereket fogyasztunk. S talán elvárható lenne egy rövidebb távú stratégiai iránymutatás is, hogy hogyan tudjuk visszaszerezni a 2004 és 2006 között elvesztett élelmiszerpiacunkat.

Sajnálatos módon meg kell állapítanom, hogy az előbb feltett három stratégiai jelentőségű kérdés egyikére sem ad választ ez a költségvetés, sőt mintha ellentétes folyamatok indultak volna el. Mert nézzük csak az első kérdést, hogy nemzeti forrásokkal csökkentsük azt a hatalmas hátrányt, amit okozott az előző MSZP-SZDSZ-kormány a koppenhágai szerződés aláírásával. Akkor megállapodtak abban, hogy csak 25 százalékos támogatást kapunk. Ehhez ugyan lehet egy 30 százalékos nemzeti támogatást adni - külföldi népszerű nevén, angol nevén top upot -, és ez évről évre egy akkori négypárti indítvánnyal elfogadva garantálva volt egy határozati javaslattal megerősítve, hogy mindig kifizetésre kerül. Kérem szépen, mit tapasztalunk a mostani költségvetésnél? Hogy a 103 milliárd forint helyett 78 milliárd forintot irányoznak elő erre a nemzeti kiegészítésre, azaz a 30 százalékot lecsökkentik 25 százalékra, vagyis 25 milliárd forinttal kevesebbet fognak kapni a gazdálkodók. Tehát nemhogy csökkentenénk azt a különbséget, ami versenyhátrány ért bennünket a nyugat-európai gazdákkal szemben, hanem ez a kormány még tudatosan növeli is ezt a hatalmas különbséget, amit sajnos az őáltaluk aláírt szerződéssel elfogadtak. De továbbnövelik ezt a hátrányt, hiszen a termelési támogatásoknál az idei évhez képest a jövő évre betervezett támogatás 25 milliárd forinttal csökken a nemzeti támogatások szintjén.

(16.40)

S ami számunkra érthetetlen, továbbra sem hirdeti meg - 2004 óta - az agrár-környezetgazdálkodási pályázatot. Ez az a pályázat, amelyet elnyerve a gazdálkodók, 80 százalékban az Unió finanszíroz, 20 százalékban a magyar költségvetés. Milliárdos összegeket hagyunk minden évben az Unió asztalán. Az Unió ezen természetesen jót mosolyog, mert nem kell neki kifizetni a 80 százalékot, itt pedig a gazdálkodók természetesen tönkremennek egy ilyen nagyon nagy megkülönböztetéssel.

Aztán nézzük a birtokstruktúrára vonatkozó iránymutatást! Az osztatlan közös tulajdon rendszere továbbra is fennmarad, nem hajtják végre a polgári kormány által meghozott törvényt, és nyilvánvaló, hogy azzal, hogy az osztatlan közös tulajdon szétírását, névre írását továbbra sem hajtják végre, előszeretettel kedveznek egy téeszalapú, tőkés nagybirtokrendszer fennmaradásának, illetve kiépítésének. Fel szokták vetni: hát kérem szépen, koncentráció csak kell, hát az Unióban is láttuk, hogy az élelmiszer-nagykereskedelmi rendszerek megjelenésére a gazdálkodók, a termelők is koncentrálódással válaszoltak. De micsoda különbség! Míg Magyarországon már több év óta birtokkoncentrációt erőltet a jelenlegi kormány, addig Nyugat-Európában együttműködési koncentrációval válaszoltak a gazdálkodók. Azt mondták, fogjunk össze, és legyünk szívesek együtt - a termelés önálló elvégzése után - a tárolásra, a manipulálásra, a feldolgozásra és a kereskedelemre szerveződni. Na persze ez a típusú koncentrálódás nem kedvez a jelenlegi kormánynak, hiszen így nem tudná esetlegesen az érdekcsoportjai környezetébe helyezni Magyarország utolsó legnagyobb értékű vagyonát: a termőföldet, amelyet jelenleg gőzerővel e baráti kapcsolatoknak juttat; lásd az NFA jelenlegi suba alatti privatizációs folyamatait.

Aztán nézzük, mi történne, ha a 2004-2006-os, időközben elvesztett piacunkat vissza kellene szerezni! Hogyan lehetne ez? Például azzal, hogy a meglévő, némelyik több mint százéves múltra visszatekintő intézetünk munkáját kérnénk és követelnénk, adnánk nekik biztos alapot, hogy ezek az élelmiszerek környezetében működő, biztonságot adó intézetek legyenek szívesek továbbra is ellátni a feladatukat, és szűrjék ki a nem Magyarországra, nem emberi fogyasztásra való élelmiszereket! De mi történik most? Azokat az élelmiszer-biztonsági intézeteket, amelyek ezt a feladatot elvégezhetnék, önök most egyetlen törvény beterjesztésével - gyakorlatilag mindegyiket - megszüntetik, és egy degradált közintézmény szintjére süllyesztik le, elbizonytalanítva őket, feladatot nem kijelölve nekik. Nyilvánvaló, hogy így ezek az intézetek nem tudják megállítani a Magyarországra beáramló, élelmiszernek álcázott szemetet.

Ezek után nyugodtan megállapíthatjuk erről a költségvetésről, hogy az előterjesztés tovább erősíti a téeszalapú, tőkés nagybirtokrendszerek kialakítását, tönkreteszi a középbirtokmérettel rendelkező családi gazdálkodókat, és a magyar termőföldet véglegesen kormánypárt közeli üzleti befektetők kezére játssza, így megfosztva a vidéket a túlélés utolsó esélyétől is.

Talán így megértik, hogy ezt a költségvetést ebben a formájában nem tudjuk támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Rózsa Endre képviselő úrnak, MSZP.

RÓZSA ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomat az oktatási és tudományos bizottság tagjaként teszem meg. Az előttünk lévő 2007. évi költségvetés szigorú takarékosságot és racionalitást ír elő. Ennek egyik oka az, hogy az elmúlt években talán az átlagosnál is jobban kiköltekeztünk. Természetesen azt is el kell mondani, hogy ez az oktatási szféra számára kedvező volt.

A másik ok az, hogy meg kell teremteni az ország gazdasági egyensúlyát. Ezért hallatlanul nagy a jelentősége annak, hogy most kimondhatjuk: a 2007. évi költségvetés az oktatási és tudományos tárca tekintetében szerény mértékben emelkedik. 2006-ban ugyanis 397,5 milliárd volt a kiadási keret, 2007-ben pedig az előterjesztésben 402 milliárd forint szerepel. Ezen belül a tárca oktatási célú kiadása 286 milliárdról 303 milliárdra emelkedik. A 6 százalékos emelkedés elsősorban az egyetemek és a főiskolák, ugyanakkor a nem állami közoktatási intézmények számára kedvező. Ugyanakkor azt is ki kell mondani, hogy ez a 6 százalékos emelkedés a 6 százalékos infláció miatt stagnálást eredményez.

A közoktatás számára a költségvetés mínusz 2 százalékos költségvetési visszalépést jelent. Ugyanakkor el kell mondani, hogy ez azért következik be, mert sajnos az elmúlt években, évtizedekben a tanulólétszám tendenciózusan csökkent. Stabilizálódik a középfokú oktatási intézmények tanulólétszáma, amely elsősorban a 13., 14. évfolyamon nagy számban tanuló diákoknak köszönhető.

Szólni kell arról is, hogy a közoktatási ágazaton belül az átlagosnál is nagyobb figyelmet fordít ez a költségvetés a többcélú kistérségi társulásokra. A csökkenő támogatások mellett ellenben a szakképzés területén, az Arany János tehetséggondozó program, a nyelvi előkészítő területén több pénzt biztosít a költségvetés. Azaz olyan tanulók számára teszi ezt meg, akiknek, úgymond, mielőbb szakmához kell jutni, akik tehetségesek, és szociális körülményeik lehetővé és szükségessé teszik azt, hogy továbbtanuljanak, akik nem tudnak magántanárhoz járni, nem tudnak magánnyelvórát venni. Ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy a gyógypedagógiai tankönyvekre, a sajátos nevelési igényű gyerekek tankönyvellátására többet fordítunk.

Szólni kell arról, hogy e költségvetés fogja bevezetni a közoktatási célú normatíva új rendszerét, a közoktatási teljesítménymutató alkalmazását. Itt majd figyelembe kell venni a csoportos átlaglétszámot, a pedagógusok foglalkoztatási időkeretét, a heti kötelező óraszámot. Természetesen ez a nagyobb tanulólétszámmal rendelkező csoportok, osztályok számára kedvezőbb, ugyanakkor azt is ki kell mondani, hogy ez a számítási rendszer nem kedvez a kiscsoportos létszámú oktatást folytató intézményeknek. (Babák Mihály: A gyerekeknek sem kedvez.) Ez természetesen ösztönözni fogja a csoportok összevonását. (Font Sándor: Kikényszeríti.)

A beterjesztett költségvetés kétségtelen erénye, hogy fejezeti általános tartalékot tartalmaz, irányszámot ad meg a 2008., 2009., 2010. évre, EU-forrásrészt tartalmaz, hazai társfinanszírozást biztosít. (Font Sándor: Ezt minek nevezzük?) Ez a költségvetés lehetőség, a jövőhöz való esély egyik útja. A cél az, hogy olyan egyensúlyt teremtsünk, amelynek bázisán majd ez elvezet a jobb infrastruktúrához, jobb óvodákhoz, jobb iskolai ellátáshoz.

Engedjék meg, hogy szóljak arról, hogy sajnos van olyan folyóirat, amelyik rendkívül nehéz anyagi körülmények között van, ez pedig az Élet és Tudomány. Az Élet és Tudomány nemcsak ismeretterjesztést végez, hanem a különböző tanulmányi versenyeken hallatlanul fontos a tanulók számára. Így a Kitaibel Pál, a Kaán Károly tanulmányi versenyek esetében is. Közös felelősségünk, hogy ez a folyóirat ne jusson a már megszűnt Föld és Égnek a sorsára. Természetesen egy költségvetésben erre is kell figyelni, ugyanakkor a költségvetés, amely beterjesztésre került, módosító indítványokkal több tekintetben jobbítható. Ehhez kérem ellenzéki képviselőtársaink támogatását. (Babák Mihály: Mit kér, ezen nem lehet javítani!)

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomban elsősorban a turisztikai kérdéseket szeretném kiemelni. A turizmusról nagyon sokan azt gondolják, hogy az valamilyen extra-, luxusszolgáltatás, a turisztikai fejlesztéseket is nagyon sokan ebbe a fogalomkörbe sorolják. Holott meggyőződésünk szerint a turisztikai fejlesztések komplex területfejlesztések, hiszen érintik a kultúra, az egészségügy, a közbiztonság, a műemlékvédelem, a környezetvédelem területét, magyarul az élet valamennyi szegmensét.

Ennélfogva tehát 1998-ban okkal és joggal ismerte fel az akkor kormány, hogy igen, ebben van fantázia, és együtt lehet működni az országban működő, meglévő erőkkel is. Ennek tükrében az Orbán-kormány igen jelentős turisztikai fejlesztéseket indított el a Széchenyi-terv jóvoltából. Rendkívül sajnálatos, hogy ezek a fejlesztések elmaradtak.

(16.50)

Ma is látható és a szakma is egyértelműen elismeri ezeket az eredményeket, hiszen a jelenlegi turizmusbevételek jelentős része ezekből a fejlesztésekből adódik, tevődik össze.

Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott költségvetés alapján azt tudom mondani, hogy a kormányzó pártok is felismerték a turizmus fontosságát, azonban azt csak szűken értelmezik, hiszen azt gondolják, hogy ez egy olyan ágazat, amelyre különféle extra adók vethetők ki, amelyeknek a támogatási rendszere egyszerűen megnyirbálható, és gyakorlatilag ebből a szektorból lehet a legegyszerűbben, a legkönnyebben a forrásokat kivonni.

Látható ez a költségvetésből, tisztelt képviselőtársaim: 2002-ben 20 milliárd volt a turizmusfejlesztésre, az idén 12,5 milliárd jut, jövőre 9,8 milliárd jut csupán. Mindezeket kiegészíti még az is, hogy igen sok új adó jelent meg, amely ezt az ágazatot rendkívüli módon sújtotta. Én úgy gondolom, hogy látható ez a tendencia nem csupán a turizmus területén, hanem valamennyi területen, a költségvetéssel érintett valamennyi területen.

Az elmúlt órák alatt a vita során számos érv és ellenérv elhangzott: hallhattuk azt, hogy a megszorítás, a pénzkivonás tulajdonképpen reform, hallhattuk azt is, hogy a 2007-es év, tisztelt hölgyeim és uraim, a kitörés éve lesz. Én támogatom ezt a gondolatot, tisztelt képviselőtársaim, őszintén mondom: törjünk ki a hazugságokból, törjünk ki a forráselvonásokból, törjünk ki a politikai megbélyegzés köréből, törjünk ki a törvénysértések köréből, törjünk ki a hatalommal való visszaélés bűvköréből (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!), és mindezen a területen elsősorban a mindenkori, azaz a jelenkori kormány adjon példát, mutasson példát nekünk!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Itt a lehetőség a kitörésre. Kérem, éljenek vele!

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most kétperces felszólalás következik; megadom a szót Herbály Imre képviselő úrnak, MSZP.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt kérném az ellenzéki képviselőtársaimtól, hogy ne borzolják az idegeket. (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiból: Mi borzoljuk?) Ismerjék el, hogy ez a költségvetés a felelős takarékosság (Babák Mihály: Ez tragédia!), a reformok és a fejlesztés költségvetése. (Dr. Répássy Róbert: Bocsánat, hogy más véleményen vagyunk! Sajnáljuk!) Egyébként majd szeretném megköszönni Font Sándor képviselő úrnak, bizottsági elnöknek, hogy nagy nyilvánosság előtt elismerte a szakmai tudásomat (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Tévedett!), de azt szeretném kérni tőle, hogy csak az igazat mondja. (Derültség és szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Pontosan tudja a képviselő úr, hogy a földbirtok-koncentráció csak a magántulajdon talaján mehet végbe, és ne beszéljen olyanról, ami nem igaz. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nana! - Babák Mihály: Mit mondott? Mondd el még egyszer!) Szeretném még egyszer elmondani, hogy a szakigazgatás átszervezése folyik az FVM keretén belül, a kutatóintézetek egy más szervezési formában, az agrár-tudásközpontok formájában élni fognak, és segíteni fogják a magyar mezőgazdaságot. A szolgálatok működni fognak (Font Sándor: A titkosszolgálatok!), mert szükség van rájuk, nem fog megszűnni a növény-egészségügyi, talajvédelmi szolgálat, az állat-egészségügyi szolgálat. (Ékes József: Magánosítva! - Az elnök csenget.)

És még egyet szeretnék a figyelmükbe ajánlani: soha ennyi ellenzéki módosító indítványt, mint most a tiszta környezet védelme érdekében, nem fogadtunk el - nemrégiben, egy héttel ezelőtt. Úgyhogy működjünk együtt, képviselőtársaim, a magyar agrárgazdaság érdekében! (Folyamatos zaj.) Ne idegesítsük a gazdákat, segítsük őket abban (Babák Mihály: Még hogy mi idegesítjük!), hogy odafigyelünk egymásra, és meghallgatjuk őket. (Font Sándor: Jobb, ha megtudják az igazságot!)

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Még újabb két percre megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy még a választásokat megelőzően az önök egyik gazdaságpolitikusa, Varga Mihály számos alkalommal kérte a kormányt, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az államháztartási és a költségvetési hiány csökkenjen. Amikor a kormány elkezdte a működését (Font Sándor: Adjátok vissza a pénzt!), akkor ezzel kezdte: saját magán takarékoskodott (Moraj és közbeszólások a Fidesz soraiból: Nézted már a költségvetést?), aztán a képviselők jövedelmén takarékoskodott. (Font Sándor: És utána az emberek pénzén takarékoskodott!)

Ezzel szemben az elmúlt két-három napban az ellenzéki képviselőktől mást sem hallottunk, hogy hova kellene még többet költeni. Egy dologról nem beszéltek, tisztelt képviselőtársaim (Font Sándor: Hova tettétek a pénzt? - Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy honnan kellene átcsoportosítani forrásokat, és ezeket a forrásokat honnan kellene megteremteni. (Babák Mihály: Hova tűnt ez a pénz?) Amiről önök beszéltek, az tulajdonképpen a vég nélküli költekezés, az államháztartási és költségvetési hiány további növelése. (Font Sándor: Ezt ti csináltátok az elmúlt négy évben!) Egyéb konkrét javaslatokról sajnálatos módon önöktől nem hallhattunk az elmúlt két napban. (Moraj az ellenzék soraiban.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hol a lé?)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A televíziós közvetítési idő lejárt, most egy fél percre felfüggesztem az ülést, amíg a képernyőn újra megjelennek az újabb időkeretek. (Babák Mihály: 17 órakor jár le, van még ideje! - Pettkó András: Azt hozzáadják! - Rövid szünet. - Zaj.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatjuk az általános vitát. Elsőként két percre megadom a szót... (Jelzésre:) Igen, látom, Font Sándor képviselő úr ügyrendi kérdésben.

(A jegyzői székben Pettkó Andrást dr. Hende Csaba váltja fel.)

FONT SÁNDOR (Fidesz): Igen, köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! A hétfőn elfogadott, egyhangúlag elfogadott napirendi pontok alapján és az ahhoz kiadott melléklet alapján 17 óráig tart a tévéközvetítési idő. A Fidesz-frakciónak még 29 másodperce volt, miközben az MSZP-frakció mínusz 18 másodperccel fejezte be a tévéközvetítéses időt. Ezt aránytalanságnak és egyoldalúságnak tartjuk. (Derültség az MSZP soraiban.) A Ház vezetése nem biztosította az elfogadott napirendi pontokban megállapított időkeretet. (Babák Mihály: Itt is megloptak minket!) Kérném szépen, hogy ezt korrigálva a holnapi napra legyen szíves (Kikapcsolják a mikrofonját.) előterjesztést tenni, hogy ezt az aránytalanságot kijavítsuk. (Taps a Fidesz soraiban. - Babák Mihály: Itt is meglopták az ellenzéket!) Ez így volt!

ELNÖK: Miután még valóban öt óráig van közvetítés, ezért megadom a szót arra a 30 másodpercre, ezen ne múljon. Ön pedig ne bírálja az ülésvezetést! Tállai András képviselő urat illeti a szó.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. 29 másodpercem van, gyorsan elmondom, hogy szerintünk milyen költségvetés ez.

Ez a költségvetés a hazugság ára (Derültség az MSZP soraiban.), a hiteltelenségnek az ára. Ez a költségvetés az életszínvonal-csökkenés költségvetése. Ez a költségvetés a reálbércsökkenés költségvetése, a jövedelemcsökkenés költségvetése. Ez a költségvetés az adóemelésnek a költségvetése.

(17.00)

Ez a költségvetés az áremelés költségvetése; emelkedni fognak a gázárak, a gyógyszerárak, az élelmiszerárak. Ez a költségvetés a munkanélküliség költségvetése. (Babák Mihály: Ez az elkótyavetyélt négy év költségvetése!) Ez a költségvetés az elbocsátás költségvetése. Ez a költségvetés a vizitdíj és a tandíj költségvetése.

Ezen tessenek elgondolkodni, tisztelt képviselőtársaim! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van! - Tatai-Tóth András: Itt a világvége! - Tállai András az MSZP képviselői felé: Ez most a tévében volt vagy nem?)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most, hogy túl vagyunk ezeken a hihetetlen aránytalanságokon, kétperces felszólalásokkal folytatjuk.

Elsőként megadom a szót Jakab István képviselő úrnak, Fidesz.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha már nem tudtam a tévéközvetítés időszakában elmondani, elmondom most (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között Göndör István: A frakcióval kellene megbeszélni!), de talán találunk még módot arra, hogy legközelebb ugyanígy elmondjuk ezt a nyilvánosság előtt.

Herbály Imre képviselőtársamnak mondanám válaszként: igen, össze kellene fogni. Igen, valamennyiünk érdekében. A kérdés: hogyan? Úgy fogjunk-e össze, hogy a birtokrendezés alapjául szolgáló termőföldet most 300 hektáros parcellánként szétosztjuk? Úgy fogjunk-e össze, hogy egy működő intézményrendszert úgy szedünk szét, hogy kétszer annyiba kerül? Úgy fogjunk-e össze, hogy a támogatásokat, ami a gazdákat megilleti, nekik versenyhátrányt okozva csökkentjük? (Folyamatos zaj.) Úgy fogjunk-e össze, hogy kiszorítjuk azokat az érdekképviseleteket a különböző bizottságokból, ahol megilletné őket a lehetőség, pontosabban a legnagyobb mezőgazdasági érdekképviseletet a Nemzeti Földalap felügyelőbizottságából? És ezt követően pedig arról beszélünk, hogy ez átlátható és nyilvános. Így fogunk-e össze?

Azt gondolom, hogy volt és van rá példa, ahol össze tudunk fogni, mint például a GMO-ügyben; ugyanígy meglenne a lehetőség, csak akkor fel kellene vállalni, hogy érdemben, szakmai alapon közelítsünk a problémákhoz. És ha majd látunk egyetlen tervet, ami a birtokrendezésre vonatkozik - apropó, egyetlen olyan tervet, amelyik stratégiai tervként az agrárágazatra, a vidékre vonatkozik -, akkor azt gondolom, lesz minek az alapján összefogni. Egyelőre sajnos ezt még nem tapasztaltuk meg.

Köszönöm, ennyit a szakmaiságról. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hallatlanul sajnálom, hogy ez az időkeretes tárgyalás blokkolja a hozzászólási lehetőséget. (Font Sándor: Így van!)

Éppen egy órával ezelőtt hangzott el Horváth Zsoltnak az a hozzászólása, amelyik igazán drámai hangütésű, érzelmileg túlfűtött volt, amire feltétlenül reagálni akartam és akarok, mert megdöbbentett. Hiszen éppen Horváth Zsolttal nagyon gyakran értelmes szakmai vitákat tudtunk és tudunk folytatni. (Babák Mihály közbeszólása.) Ő pedig ebben a hozzászólásában - és sajnos most itt sincs - úgy állította be, minthogyha egy, az egységes társadalombiztosítás elleni támadás lenne a legsúlyosabb, ami a költségvetés kapcsán is tetten érhető.

Tisztelt Ház! Nemrég tárgyaltuk a 2005-ös költségvetést. A zárszámadási adatokat idézném újra: 375 milliárd forintos hiány keletkezett csak az egészségügyben. Ez az országos hiányvolumennek körülbelül a negyede.

Ebben a költségvetésben most 2007-re 32 milliárd forintos hiányt tudunk tervezni, és ez azért van, mert nagyon bátor reformlépésekkel próbáljuk meg megváltoztatni azt a helyzetet, ami az egészségügyet régtől jellemzi. (Babák Mihály: Hogy van ez?) A parlament most tárgyal négy egészségügyi törvényt, és még kapjuk majd az ötödiket is.

Tehát egyszerűen nem igaz, hogy itt arról lenne szó, hogy a közös kockázatviselést, kockázatközösséget akarja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) bárki fölrúgni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Herbály Imre képviselő úrnak, MSZP.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék reagálni arra, amit Jakab képviselőtársam mondott. Úgy gondolom, hogy tényleg igaza van, együtt kell működnünk.

Én az együttműködésre mindig kész voltam, kész voltam akkor is, amikor annak a bizonyos bizottságnak a tagját kellett volna megválasztani. Annak érdekében azonban, hogy egy olyan választásra kerüljön sor, ami minden politikai erőnek megfelel, ahhoz először meg kellett volna egyezniük a magán-földtulajdonosok érdekvédelmi szervezeteinek.

Egyébként meg az a véleményem, hogy a Magosz mint parlamenti erő, amelyik a Fidesz soraiba ül le, bármikor, bármilyen módon ellenőrizheti a Nemzeti Földalap munkáját; és azzal, hogy kimaradt az ellenőrző bizottságból, lehetővé tette egy másik érdek-képviseleti szervezetnek, hogy részt vegyen az ellenőrző bizottságban.

Úgyhogy én azt gondolom, hogy ettől tekintsük el, és folytassunk párbeszédet az agrárgazdaság, a költségvetés megvalósítása, az agrárigazgatás zökkenőmentes átszervezése érdekében, és hogy ha ezt tesszük, akkor valószínű, hogy jót teszünk a magyar mezőgazdaságnak, gazdatársainknak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Ismét kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Jakab István képviselő úrnak, Fidesz.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársam! Kénytelen vagyok gyorsan reagálni. Nem azon múlik, hogy akarunk-e párbeszédet vagy nem. Azt gondolom, lassan a tolmácsokat is ki kellene vonni, talán tolmács nélkül is megérthetjük egymást. Nem ezen múlik! Azon múlik, hogy nem mondunk igazat egymásnak. Azon múlik, hogy nem mondta-e kedves képviselőtársam, hogy négy évig türelemmel várta az a szervezet, hogy egyáltalán ott legyen a képviselője.

Azt is el kellett volna mondani, hogy egy bizottsági ülést már elnapoltunk. Időt adtunk arra, hogy a politikai egyeztetést elvégezzék, ugyanis szakmai alapon döntenek, mint tudjuk. Ez is megtörtént. A második alkalommal nem volt módunk elnapolni. És ha azt akarják, hogy ne legyen bizalmatlanság, akkor azt gondolom, hogy a labda az önök térfelén van, és tegyék meg a lépést!

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Béki Gabriella, akit én tényleg nagyon tisztelek, mert mindig szakmailag és őszintén szól hozzá, azt mondta itt, hogy: a bátor egészségügyi reformintézkedések.

Az embernek erről óhatatlanul a fuvarosló jut az eszébe - a különbség a bátor és a vak között -, hiszen fogalma nincs az ágazatban dolgozóknak, hogy néhány hét múlva mi lesz. Fogalmuk sincs arról, hogy januárban milyen kondíciókkal végezhetik a tevékenységüket. Fogalmuk sincs arról, hogy mit kell mondaniuk most a betegeknek, akiket vissza kell rendelni, mondjuk, a jövő hónap valamelyik időszakában, hogy hova menjenek, hogy mit jelent a szabad orvosválasztás megszüntetése, hogy milyen technikai módszerekkel fogják például a vizitdíjat bevezetni.

Millió-egy kérdést lehet ezekkel a törvényjavaslatokkal kapcsolatosan felsorolni. Tehát ez egyáltalán nem bátor, ez egy mérhetetlenül felelőtlen, átgondolatlan intézkedéssorozat, amikor a gyeplőt a lovak közé dobják, hogy majd meglátjuk, hogy mi lesz.

Azonban nagyon veszélyes játék az egészségügyön belül ilyen irányítást megvalósítani, mert hihetetlen nagy károkat tud okozni. A még meglévő és szakmailag viszonylag jó színvonalon működő struktúrákat így szétverni, utána ezt helyrehozni, az egészségkárosodásokat reparálni sokkal többe fog kerülni, mint most normális ütemben, konszenzusra törekedve, az érintettek bevonásával, közös nevezővel az átalakítást elvégezni. Ez nem bátorság, ez felelőtlenség!

ELNÖK: Két percre megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Én is Béki Gabriella képviselő asszonyhoz szeretnék szólni, mert ő nem volt bent a parlamenti ülésteremben akkor - biztos más elfoglaltsága volt -, amikor a nemzeti civil alapprogramról és a civilek költségvetési helyzetéről beszéltem.

Négy éven keresztül együtt dolgoztam vele a társadalmi szervezetek bizottságában, ez a bizottság sajnos ma már nem létezik.

(17.10)

Szeretném felhívni képviselő asszony figyelmét arra a kormányzati törekvésre, ami a Nemzeti Civil Alapprogrammal történik. A Nemzeti Civil Alapprogrammal szemben két támadás indul. Az első támadás - ami az elmúlt két évben is volt -, hogy az alapot törvénytelenül maradványképzési kötelezettségre késztették. Nyilván emlékszik rá a képviselő asszony, hogy annak idején a Nemzeti Civil Alapprogram létrehozásával az volt a célunk, hogy a civil szervezeteknek legyen olyan támogatási, pályázási lehetőségük, amely pártfüggetlen, kormányfüggetlen, és maguk a civilek tudják elosztani a pénzt. Nagyon fontos szempont volt az, hogy a Nemzeti Civil Alapprogram egy előfinanszírozású pályázati rendszer legyen.

A kormány által törvénytelenül előírt maradványképzési kötelezettségnek az lett a következménye, hogy már 4,5 milliárd forint ragadt be. Ha ebben a költségvetésben nem változtatunk ezen, akkor a következő év végére körülbelül 7 milliárd forint fog beragadni, ami azt jelenti, hogy a Nemzeti Civil Alapprogram egyéves támogatási összegét fogja a kormány lenyelni a civilekkel szemben. Ez az egyik támadás, amit az öt parlamenti pártnak közösen kellene elhárítania.

A másik ugyanilyen jellegű dolog az, hogy holnap kerül sor egy másik törvény vitájára, ami pontosan a költségvetési törvényhez kapcsolódik. Ebben a törvényben befagyasztanák a Nemzeti Civil Alapprogram támogatására fordítandó összeget. Talán emlékszik, képviselő asszony, az volt a célunk, hogy az 1-1 százalékot minden tekintetben elérjük. Ezzel a befagyasztással pont annak a kampánynak, ami nagyon sikeresen elindult, lesz egy negatív hatása, nem fognak felajánlani 1 százalékot, mert a másik 1 százalékos helyen ez nem fog visszajönni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Ami Csáky András hozzászólását illeti: azt gondolom, hogy a bátorság is meg a felelőtlenség is szubjektív kategória, attól függően, hogy hol ül az ember, vagy innen, vagy onnan nézi a történetet. Jó lenne, ha a tartalmát néznénk, és visszaemlékeznénk arra a másfél évtizedes tapasztalatra, hogy amikor lassan, körültekintően, higgadtan próbált valamelyik egészségügyi miniszter hozzányúlni a különböző kérdésekhez, annak az lett a következménye, hogy minden maradt úgy, ahogy volt. Egy picit is megbillenteni ezt az egyébként - sokszor mondtam - feudális rendszert akkor lehetett, amikor egy energikus miniszter vette magának a bátorságot, és szembement érdekcsoportokkal. Szerintem most is erről van szó. Hogy a részletkérdéseken lehet és kell csiszolni, azt ugyanúgy vallom, mint ahogy Csáky András is. Nagyon sok módosító indítványt megfogalmazott a benyújtott törvényekhez, amelyek közül jó néhányat a bizottság is támogatott, sőt maga az előterjesztő is.

Pettkó András felvetésére válaszolva: megmondom őszintén, hogy ebben a pénzügyi helyzetben egyetértek a Nemzeti Civil Alapprogram forrásának a befagyasztásával; részben azért, mert tudom, hogy ez is már kompromisszum, mert a pénzügyi tárca szívesen elvett volna ebből az összegből. Másrészt azért is, mert emlékszem rá, hogy a Nemzeti Civil Alap megszületése előtt mindannyian örültünk volna, ha a különbözetet, az 1 százalék fel nem használt részét ebbe az alapba biztosítani lehet. Ehhez képest nem a különbözet került bele, hanem annál jóval több.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Csáky András képviselőnek, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Ha jól tudom, Béki Gabriella a rendszerváltoztatás óta tagja a parlamentnek. Én csak a harmadik ciklusom kezdem, de az eseményeket azért figyelemmel kísértem. Gondolom, abban egyetérthetünk, hogy az egészségügy átalakulása 1994-95-ig konszenzussal ment, például az ÁNTSZ létrehozása, a gyógyszerforgalmazás kérdésköre, a háziorvosi szolgálat - Gógl Árpádra nézek -, a köztestületek megalakítása mind-mind a két oldal egyetértésével ment végbe, és megvolt a terv arra, hogy a későbbiek folyamán hogy kell továbblépni a szakellátást és a fekvőbeteg-ellátást illetően. Akkor ezek hatásvizsgálatokkal megalapozott javaslatok voltak, és különösképpen az első kormányzati ciklusban ehhez a források is oda voltak rendelve, de a későbbiek folyamán is meg voltak jelölve a források. Ez 1995-ben megbicsaklott, és azóta a húzd meg, ereszd meg politikája megy az egészségügyet illetően, alapvetően pénzügyi szempontból igazgatják, és pont a tartalommal van gond: elfogadjuk, hogy a struktúrán változtatni kell, de a struktúra változtatásának az alapja nem pénzügyi szemlélet kellene hogy legyen, hanem morbiditási és mortalitási adatok, valamint megalapozott térségi adatokra kellene hagyatkozni akkor, amikor a változtatásban megpróbálunk megegyezni.

De az nem megy, hogy két-három ember összeül, bizonyos anyagokat külföldi mintákból átvesznek, és megpróbálják azokat ráerőszakolni az egészségügyi rendszerre. Ez nem fog menni; a torz struktúrát élteti tovább, és még nagyobb károkat okoz.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólás következik. Megadom a szót Gógl Árpád képviselő úrnak, Fidesz.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Szólnom kell, mert Béki Gabriella részéről egy méltatlan mondat is elhangzott, az, hogy korábban nem volt bátorság. Nos, ami most történik, az nem bátorság, hanem valami olyan zavarosság, amely szétzilálja a magyar egészségügyet.

Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a magyar egészségügy átalakításának volt egy logikája, az egészségbiztosítás kialakítása jól-rosszul, a gyógyító, kuratív területen az egészségtámogatás rendszerének a megerősítése. Ha megnézi ezt a költségvetést, azt látja, hogy az egészségtámogatás rendszere 20 százalékot, teljes kiadásban 16 százalékot csökken, ennek a rendszernek a létszáma 1400 fővel fog csökkenni.

A közegészségügyi rendszer elégtelenségére és az általános higiénés rendszer összeomlására utal az, hogy Magyarországon halálos szalmonellózis van, A-hepatitis van, vérhas van, calici vírus van, aflatoxinos paprika van, és az utolsó napok élelmiszerkontrolljaiban tonnaszám kidobandó, lejárt húskészítmények vannak. Össze lehet omlasztani az egészségtámogatási rendszert!

Kitüntetettnek gondoltuk a laikusképzést és a szakemberképzést is. A laikusképzésért felelős Vöröskereszt 50 százalékkal alacsonyabb költségvetésű lesz, mint korábban volt. A szűrési rendszerekre, három nagy betegségcsoportra a tuberkulózis újra megjelenése mellett gyakorlatilag eliminálódott a költsége. Olyanokról, mint legnagyobb allergénről, a parlagfűkérdésről már nem is beszélek. Hát ez a gond, Béki képviselőtársam. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Pettkó András képviselőnek, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Béki Gabriella felszólalásához szeretnék még egy érvet mondani, hogy meggyőzzem a képviselő asszonyt. Annak idején, amikor együtt ültünk bent a bizottságban és az elektronikus adóbevallást vezette be nagyon helyesen a kormány, akkor együtt izgultunk azon, hogy azok, akik elektronikusan fogják az adóbevallásukat készíteni, vajon hogy fogják az 1 százalékos adóbevallásukat elkészíteni. Vajon hogy fog alakulni a civil szervezetek támogatása annak függvényében, hogy egyre többen fogják Magyarországon az adóbevallásukat elektronikusan elkészíteni? Nagyon jól emlékszem, akkor azon küszködtünk, hogy ezek közül az emberek közül minél többen tudják az 1 százalékos felajánlásukat minél jobban beadni.

A kormány mostani elképzelése, hogy befagyasztja a támogatási összeget, minimálisan 700-800 millió forintos negatívumot hoz, ha a tavalyi számokat vesszük figyelembe, de pontosan az NCA-törvény hatására maga a nemzeti civil alap is csinált egy 1 százalékos kampányt, aminek az lett a következménye, hogy 2004-ben 0,43 százalék volt a teljesítés, a 0,5 százalékhoz 700 millió forint került be pont az én javaslatom alapján, amit a civil szervezetek pluszban megkaptak, 2005-ben pedig az össztámogatás már felment 0,57 százalékra. A mostani számot még nem ismerjük pontosan, de úgy tűnik, hogy 0,6 százalékig tud elmenni.

(17.20)

Én megértem a kormányzatnak azt az észrevételét, hogy pánik keletkezett, hogy mi van, ha létrejön az, ami akkori álmunk, a kétszer egy-egy százalék, és hogy az mennyibe fog kerülni a költségvetésnek, de a jogalkotói szándék az NCA-törvénnyel pont ez volt, hogy létrehozzunk egy alapot, és így a civilek sokkal jobban meg fogják szervezni azt, hogy az egyik egy százalékot is meg tudják kapni.

Csak ennyit szerettem volna a képviselő asszony (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) felszólalása mellett elmondani és egy újabb érvet felsorakoztatni, és kérem a képviselő asszonyt, hogy támogassa ezeket a módosítási javaslatokat, amelyeket az MDF képviselőjeként benyújtottam.

ELNÖK: Ismét kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Gógl Árpád képviselő úrnak, Fidesz.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim, teszem ezt azért, mert ennek a 16 évnek volt egy logikája; Csáky képviselőtársam utalt erre. Elindult az egészségbiztosítás reformja, és akkor a fő rendszereket, a stabilitást adó rendszereket próbáltuk rendbe tenni, és az volt az ígéret, hogy ez folytatódik. Ez vonatkozott arra, amit az előbb mondtam, az egészségtámogatásra, de a másik nagy rendszer támogatását is főesküvel vállalta a Medgyessy-kormány, a Gyurcsány-kormány száz lépés programja, és később is. Ez a mentőszolgálat feladatait jelenti.

Ez azért kitüntetettebb most, mert ha az egészségügyi intézménykoncentrálás létrejön, és Győr-Sopron megyében Győrben lesz kórház, Komárom megyében csak Tatabányán, de mondhatom a 41 másik kórházat, akkor a mentőszolgálat szerepe betegszállításban, helyszíni ellátásban még fontosabb lesz. Ezt kellene tükrözni a költségvetésnek.

És mi szerepel a mentőszolgálat rendszerében a költségvetésben? Kérem, a dologi kiadásban - ez a mindennapok költsége - 5 százalékos a csökkenés! Az intézményi beruházások területén - fejleszteni kellene, éppen a holt területeken - 13 százalékos a csökkenés, és az egyéb intézményi felhalmozási kiadási halmaz, ez egy milliárdos tétel, ott 25 százalék a csökkenés. Kérem, lehet ezek után arról beszélni, hogy van logikája ennek a költségvetésnek az egészségügy vonatkozásában? Azt hiszem, mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy logikus a felépítése. Mert ha intézményt koncentrálok, megemelem a buszjegyet, a vonatjegyet, mentőre lesz szükség, akkor logikus csökkenteni a mentőszolgálat költségvetését?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat. Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Délelőtt Mikola Istvántól hallgattuk végig, hogy mennyivel csökken az egészségügyre fordított pénz, és hogy ez hogyan jelent katasztrófát. Most képviselőtársam ismétli ugyanezt, és szembesít bennünket azzal, mintha nem lenne logikája ennek a csökkentésnek. Pedig egy másik beszélgetésben Mikola Istvánnal és önnel ugyanúgy egyet tudunk érteni abban, hogy egészségügyben egyszerre van hiány és mérhetetlen nagy pazarlás. Ha ez igaz - és ebben is egyet szoktunk érteni -, akkor miért nem tételezi fel a képviselő úr, hogy amikor egy-egy költségvetési keret megrövidítéséről van szó, akkor vélhetőleg amögött olyan hatékonyságnövelő átszervezés is meghúzódhat, amelyik indokolja?

Hadd hivatkozzam a gyógyszerkasszára és az éppen most tárgyalt - a múlt héten már módosításokról szavaztunk - gyógyszer-gazdaságossági és -biztonságossági törvényünkre. Ott is egy óriási pazarlásról van szó, és a terheknek egy igazságosabb rendszerű elosztásáról, amiből a gyártók és a forgalmazók jobban és szabályozottabban kiveszik a részüket, mint ahogy eddig tették. Azt gondolom, hogy reformot csinálni nem lehet úgy, hogy minden egyes költségvetési tételsoron ugyanazt az összeget az ember ott hagyja.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Ismét megadom a szót Gógl Árpád képviselő úrnak, kétperces időtartamra, Fidesz.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen, de úgy jönnek fel a labdák, hogy nem lehet vele mit tenni. A mérhetetlen pazarlásról annyit, hogy két nappal ezelőtt a Pénzügykutatóban volt egy fórum, Bokros Lajos is előadott és jómagam is, mások is, és volt egy adat, hogy a magyar egészségügy hatásfoka, pénzfelhasználása talán a legjobb a rendszerek közül.

Hogy mennyit költünk gyógyszerre? Kérem, világpiacon vesszük a gyógyszereket, és az átlagellátási rendszerben 20 százalék a gyógyszerköltség. Ha az egy főre jutó gyógyszerköltséget számoljuk, Magyarország nagyon hátul van. Azért tűnik ez magasnak, mert a többi költségelem mérhetetlenül alacsony, legdöntőbben a bérek.

És a másik a gyógyszerkassza. Hogyan van jól tervezve egy gyógyszerkassza, ha a 2006-os várható adat - és ez a költségvetési adat - 375 milliárd forint? És tetszik tudni, hogy mennyi a főösszege a gyógyszerkasszának? 364 milliárd forint akkor, ha teljesülnek mindazok az elemek, amire ön is utalt, gyártóknál, forgalmazóknál, sőt a betegek által fizetett, most már minden vénykiváltásnál befolyó összeg, aminek még a technikáját sem nagyon tudjuk, hogyan fog megtörténni. És ez az összeg, változatlanul mondom, egy főre vetítve eléggé az utolsók között van Európában. És ha egy korszerű gyógyítással akarunk egy gyors bajmegállapítás után eredményt elérni, akkor az szenteltvízzel és placebóval és vitaminkombinációval a legritkább esetben megy.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most az előre bejelentett felszólalók következnek. Elsőként megadom a szót Kékesi Tibor képviselő úrnak, MSZP.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Remélem, megbocsátják nekem, hogy egyfajta részösszegzésszerűen három gondolatot kifejtek a költségvetésről.

Az első gondolat az, hogy milyen helyzetben vagyunk, miért vagy hogyan jutottunk ide. Az előző ciklusban a kormányzati többség, a szocialista és a szabad demokrata pártok által generált módon, feltételezve egy 5 százalékos vagy akár azt meghaladó gazdasági növekedést az akkor sejthető vagy sejteni vélt világi és európai konjunktúra keretében, úgy gondolta, hogy megfordítja azt az évtizedes - kinek mennyi volt az életéből ilyen - szlogent, hogy az emberek mindig azt kapták tőlünk, hogy előbb teljesítsenek, javítsanak a hatékonyságon, és akkor majd kapnak több fizetést, jobb ellátásokat, hanem erre a feltételezésre alapozva azt mondtuk, hogy hitelezünk az embereknek, hitelezünk a vállalkozásoknak, megkapják most a többletet, és majd ők visszafizetik, megtermelik utólag ezt akár a kormányzat, akár az állam számára.

Természetesen látjuk, hogy ez a várakozás nem következett be, egy stagnáló európai fejlődést éltünk meg, és éppen ezért felelősség terheli az előző kormányzatot, az előző ciklusban a kormányzati többséget alkotó pártokat azért, hogy bár észlelték, hogy például a gazdasági növekedés nem éri el ezt az 5 százalékot, mégsem léptek vissza, mégsem vettek vissza abból, amit a korábbi időszakban adtak.

Jelentős felelősség terhel bennünket tehát azért, hogy az alatt a négy év alatt közel 30 százalékkal nőttek a reáljövedelmek, jelentős felelősség terhel bennünket azért, hogy a szociális rendszerben a lakástámogatások, a kamattámogatások mértéke a négyszeresére nőtt, a fogyasztói árkiegészítések, a közlekedés támogatása jelentősen emelkedett, a nyugdíj- és egészségügyi rendszerben nem vizsgáltuk, hogy a benne utazók milyen biztosítási vagy jogosultsági rendszerben kapják meg az ellátásukat, és megkapták minden hiány ellenére, és az erőltetett infrastruktúra-fejlesztésért is jelentős felelősség terheli az előző kormányzati többséget.

(17.30)

Természetesen azzal a felelősséggel együtt, amit az előbb kifejtettem, hogy lehetett volna korrigálni. Az új ciklusban azonban a felelősség elől nem lehet elmenekülni. Most azt a lépést, amit akkor elmulasztottunk vagy nem tettünk meg, meg kell cselekedni. Ez pedig annyi, hogy vissza kell lépni; annyi, hogy a jövedelmek tekintetében majd a jövő év végén leszünk ott, ahol voltunk ennek az évnek az elején, és vissza kell lépni a tekintetben, hogy a lehető legkisebb, de növekedési áldozatot vállalni kell. Az export dinamizmusa mellett vállalni kell az egyszeri, reméljük, 2007-re koncentráló egyszeri inflációmegugrást, a változatlan foglalkoztatási szintet a növekvő munkanélküliségi szint mellett, és természetesen ezzel együtt, ahogy mondtam, azt az Unió átlagát jelentő, de a korábbi növekedési ütemünkből elmaradó bővülést.

Mi ennek a haszna? A haszna az egyensúly. Egyensúly rövid távon a kiigazítások hatására; egyensúly középtávon a tekintetben, hogy a költségvetési törvény rögzíti, hogy 2008-ra már az elsődleges hiány a központi költségvetésben nulla, tehát sem deficit, sem szufficit nincs, de ugyanakkor 2009-re, 2010-re már többletet ír elő, tehát csak a kamattörlesztések miatt keletkezhet hiány a központi költségvetésben.

Ennek a hátterei, a háttérszámai, a biztosítékai megvannak a költségvetésben. Úgy gondolom, ezt most már valamennyien ismerik, valamennyien elfogadják: alacsony kockázatú bevételek, néhány közepes kockázatú bevétel mellett, megfelelő tartalékok - általános tartalék, céltartalék, központi egyensúlyi tartalék és fejezeti egyensúlyi tartalék mintegy 225 milliárd nagyságrendben - biztosítja azt, hogy bármilyen - alkotmánybírósági, egyéb - hatás éri a költségvetést, ebben találjuk meg azt a fedezetet, ami pótolja az így kieső összegeket.

Mi a kiút? - mint második gondolat. Azt gondolom, hogy a reformok a kiút, és jó lenne, ha a reformokról, amiről valószínűleg a mi kommunikációnk kapcsán az emberekben a "rosszul járunk" képe alakult ki, kialakulhatna az a kép, hogy itt most... (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) Köszönöm szépen Répássy képviselő úr megjegyzését, ha kétpercesben elmondja, talán még reflektálok is rá.

Úgy gondolom, hogy át kell rendezni azt a teherviselést, azokat a vállalásokat, amik ezekben a rendszerekben jelen pillanatban felállnak. Nem tudom kibontani - és gondolom, nem is szükséges egy ilyen hozzászólás erejéig - a reformok tartalmát, de az világos, hogy a közigazgatásban a takarékosságnak kell az első szempontnak lennie. Nem az önkormányzatiságot, hanem az önkormányzati rendszer nagyságát és a benne elköltött pénzeket kell hatékonyabbá tenni.

Az egészségügyi és nyugdíjrendszerben a biztosítási elvre kell helyezni a hangsúlyt. Mindenki után azért legyen valaki - lehet az állam is persze, de legyen valaki -, aki megfizeti azt a díjat, hogy ne csak most, a most nyugdíjba menők, az egészségügyi szolgáltatást most igénybe vevők, hanem majd 10-20-30 év múlva is bizton számíthassanak az emberek arra, hogy részesülni fognak az emberek ezekben a nem romló színvonalú ellátásokban.

Az oktatásban a társfinanszírozás: ma a generációk 50 százaléka tanul felsőoktatásban. Nyilván ők élvezik annak a hasznát, amit ott kapnak. Szükséges, hogy valami részt vállaljanak ennek a költségeiből is. Az árkiegészítések esetén pedig értelemszerű, világos, hogy szociális alapra kell helyezni ezeket a kérdéseket.

Szükség van tehát a reformokra, azokra a reformokra, amik nem arra koncentrálnak, nem azt üzenik, amit persze képviselőtársaim sokszor fölvetnek, hanem azt, hogy felelősek vagyunk, és a felelősséget anyagilag is vállaljuk ezekben a kérdésekben.

A harmadik kérdéskör pedig a perspektíva: milyen módon jutunk el azokhoz a célokhoz, mik, milyen külső körülmények - adott esetben - segítenek bennünket, hogy ezeket a reformokat is akár megvalósítsuk, hogy átalakítsuk az országot, a rendszereket, a gondolkodásmódot a tekintetben, hogy egy modernebb, egy mindannyiunk számára kedvezőbb, szebb világban élhessünk. No, ez a fejlődés az, amihez kapunk segítséget az Európai Unióból, és nemcsak értékközösségként fogjuk most már fel majd az Európai Uniót, hanem érdekközösségként, és most már a hasznát is mindenki látja; aki eddig csak a haszon miatt, az most már látja a hasznot is. Mert ebben az évben, bár még nem a 2007. évi pénzeket látjuk meg a költségvetésben, de látjuk már a 465 milliárd uniós támogatási összeget, mellette a magyar részt, amit megtöbbszöröz az uniós támogatás. A magyar társfinanszírozás 167 milliárd forint. És a költségvetésen kívüli pénzek is mintegy 250 milliárd forintos nagyságrendet jelentenek az intervenciós felvásárolásokkal együtt.

Én tehát azt gondolom, hogy az egyensúly megteremtésében meglévő felelősségünk, a reformok, a hosszú távú, az ország érdekét szolgáló reformok megvalósítása és a fejlődés ígérete az, ami ennek a költségvetésnek kell hogy legyen az üzenete. Én kiolvasom belőle, és éppen ezért támogatni is fogom.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Répássy Róbert képviselő úrnak, Fidesz. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Halljuk!)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Kékesi képviselőtársam felszólításának eleget téve jegyzőkönyvben is megismétlem azt, amit az ön egyik mondatára reagáltam. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Lassan!) Megpróbálom idézni azt, amit ön mondott. Ön azt mondta, hogy talán a kormány rossz kommunikációja miatt az emberek azt gondolják a reformokról, hogy az valami rossz dolog. Lehet, hogy szó szerint nem így mondta, de az a lényeg, hogy ön szerint a kommunikáció tehet arról, hogy a reformokról nem azt gondolják az emberek, hogy ez valami pozitív folyamat.

Én meg azt szeretném önnek mondani - és ez volt a megjegyzésem lényege -, hogy nem a kommunikáció miatt gondolják ezt az emberek, hanem az önök által reformoknak nevezett intézkedések tartalma miatt gondolják azt az emberek, hogy nekik rosszat jelent ez az intézkedés.

Mit jelent az önök szótárában ez a reform? Azt jelenti, hogy mindenért fizetni kell, ami eddig ingyen volt, vagy legalábbis mindenért többet kell fizetni, mint amennyit eddig fizetni kellett. Ez az emberek számára természetesen nem pozitív változás, úgyhogy ne csodálkozzon azon, ha a reform szó teljesen átértékelődött az elmúlt fél évben, és egyáltalán nem arra gondolnak ma már az emberek reformként, amit eredetileg a reform szó jelentett. Sajnos, ez nem az önök kommunikációjának, hanem az önök rossz döntéseinek köszönhető.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A Kékesi Tibor képviselőtársam által elmondott hozzászóláshoz szeretnék két-három gondolatot hozzátenni.

Az első az, hogy nagyon örülnék a kormány különböző fajta lépéseinek, ha például nem olyan nagy lépéseket tenne, hanem egy olyan kis lépést megtett volna... Én az MDF képviselőjeként benyújtottam egy olyan törvénymódosítást, hogy minden APEH-irodában legyen egy darab kártyaleolvasó terminál, ahol az adózó állampolgár, amikor bemegy, megállapítják, hogy van 12 ezer forint adótartozása, akkor ne kelljen elmenni a postára sorba állni, aztán vissza az APEH-irodába, ezzel fél napot eltölteni.

A teremben tartózkodó Veres János pénzügyminiszter akkoriban, amikor én ezt az ötletet felvetettem, három évvel ezelőtt, államtitkárként még támogatta ezt az elképzelést. Aztán ebből a mai napig nem történt semmi, mert önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, nem támogatták ennek a törvényjavaslatnak még a napirendre vételét sem itt a tisztelt Ház falai között.

Aztán akkor is boldog lennék, ha minden országgyűlési képviselőnek és minden miniszternek lenne például digitális aláírása, és például a törvényjavaslatok a Házhoz úgy érkeznének be, hogy rajtuk lenne a miniszterek digitális aláírása, ami most nem így van.

(17.40)

Mi történt? Előző év decemberében önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, kinyírták a digitális aláírást Magyarországon.

A harmadik ugyanilyen felvetésem: nagyon örülnék annak, ha működne az elektronikus kormányzás, az elektronikus önkormányzatok, hiszen akkor mindent olcsóbbá lehetne tenni, csakhogy azt kell látni, hogy Magyarországon az ügyfélkapurendszer, amit önök annyira erőltetnek, nem nagyon működik. Amikor nagy megterhelésnek van kitéve, akkor egész egyszerűen összedől, több órán keresztül nem lehet bejutni az ügyfélkapun keresztül, és nagyon sok felhasználó arra panaszkodik, hogy egész egyszerűen ez az önök által felállított és erőltetett ügyfélkapurendszer nem használható. Nos, itt kellene olyan kis lépéseket megtenni, aminek a vége egy nagy lépés lenne (Az elnök csenget.), hogy a XXI. század digitális társadalmát minél hamarabb ki tudjuk építeni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF soraiból.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Kékesi Tibor képviselőnek, MSZP.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót, és köszönöm Répássy képviselő úrnak, hogy volt módomban megérteni a beszólását, mert elmondta kétpercesként is. Most van módom rá válaszolni.

Azt gondolom - de lehet, hogy ez vitakérdés közöttünk vagy a frakcióink között -, hogy a reformokban, azoknak a szükségességében egyetértés van. Azt gondolom, hogy az egészségügy megreformálásában, a nyugdíjrendszer megreformálásában, a közigazgatási reform szükségességében egyetértünk, valószínűleg a módban, a választott útban vagy a megcélzott eredményben vannak nézetkülönbségek. Ez valóban tényleges különbség, ezt meg lehet vitatni.

A reform tehát mindkettőnk felelőssége, mindannyiunk felelőssége, hogy a reform szó alatt ki mit ért, és valószínűleg ebben nem egyedül a kormányzat kommunikált úgy, hogy az emberek ma nem pont ezt értik alatta, amit én próbálok most sugallni, hanem mást is, de nem kívánom, hogy osztozkodjunk ebben a felelősségben. Azt gondolom, most van egy új helyzet, van egy új lehetőség, hogy vállaljuk-e azt, hogy a reformokról mind a ketten, mind a két frakció, a parlament egésze ugyanazt mondja az embereknek, és legfeljebb azt mondja, hogy ő nem ebben a módszerben, nem abban a módszerben gondolkodik, de a reform szükségességét elismeri, aláírja.

A másik gondolat nagyon röviden pedig csak annyi, hogy ha a reform megtörténik, akkor megváltoztatja a szisztémát, a rendszert, egyik helyről terhet visz át egy másik helyre. Bizonyosan sokan megélik úgy, hogy tőlük elment a pénz, és bizonyosan sokan megélik majd úgy, hogy hozzájuk érkezett a pénz, mert ők jogosultak, rászorultak. Azt gondolom, az a kettes számú feladatunk, hogy megmagyarázzuk az embereknek, hogy kitől miért megy el, és kihez miért érkezik (Az elnök csenget.), és hogy nincs ingyenebéd, az állam nem tudja mindenkinek kifizetni, amire egyébként igényt tart.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Aszódi Pál képviselő úr kétperces felszólalása következik, Fidesz.

DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, igen tisztelt elnök úr. Ügyrendi javaslatom van. Reggel óta hallgatjuk a szópárbajokat. Az a tiszteletteljes javaslatom, hogy aki kétperces nyilatkozatra kér szót, tegyen kötelező nyilatkozatot, hogy amíg a tanácskozásnak nincs vége, addig nem megy haza.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Minden képviselőnek lehetősége van arra, hogy etikai kötelezettségének tartsa ezt.

Folytatnánk az előre bejelentett felszólalókkal. A következő felszólaló Cseresnyés Péter képviselő úr, Fidesz. (Kontur Pál: De igazat is kell mondani! - Dr. Veres János: Az mindig relatív!)

CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselőtársaim számtalan kritikus gondolatot fogalmaztak meg az elmúlt néhány órában a 2007-es költségvetéssel kapcsolatban. Szóltak a családpolitika, a szociálpolitika, a foglalkoztatáspolitika, az oktatás, az egészségügy kapcsán a problémákról, a forrásmegvonásokról, a forráshiányokról és a megvonások okozta nehézségekről.

Ezek mindegyike összefügg azzal a területtel, amiről én is szeretnék szólni néhány szót, ugyanis néhány gondolatot szeretnék elmondani arról, hogy négy év semmittevés, mellébeszélés után hova jutott az ifjúságpolitika támogatottsága. Remélem azt, hogy az ifjúságpolitika nem Gyurcsány Ferenc egyik kijelentését vette alapelvül, amit annak idején úgy fogalmazott meg, hogy miért nem keresnek a magyar fiatalok határon túl szerencsét maguknak, mert az lenne igazán jó az ő számára. Amennyiben a költségvetési forrásokat és a problémákat nézzük, lehet, hogy komolyan gondolták ezt, hisz az ifjúságpolitikára fordított pénzmennyiség az elmúlt években jelentősen csökkent.

2007-re a kormány célként kitűzte azt, hogy a gyermekszegénységet csökkenteni fogja, a gyermekek esélyegyenlőségét biztosítja. Ehhez a kijelentéshez képest a költségvetés keretein belül és az év végi más jellegű intézkedések által a nehezebben élők még nehezebben élnek, majd a munkahelyeket fenntartó vállalkozók a takarékosság jegyében valószínűleg munkahelyeket fognak megszüntetni, a munkahelyek száma ezáltal csökkenni fog, így a nehezebb körülmények között élő családokban nevelkedő gyermekek esélyei csökkennek. Nem segélyekre, támogatásokra van tehát elsősorban szükség, hanem olyan gazdaságélénkítő intézkedésekre, amelyek révén megélhetést biztosító munkahelyek jönnek létre. Nem tandíjra, hanem tanulást ösztönző ifjúságpolitikára és a fiatalok számára létesített munkahelyekre van szükség. Mindenki tudja azt, hogy a régiónkban Magyarországon a legmagasabb a fiatalok, a pályakezdők munkanélkülisége. Van olyan terület Magyarországon, ahol ez eléri a 30 százalékot.

De nézzük konkrétan azt, hogy a 2007. évi költségvetés az ifjúságpolitikát, így az ifjúságot mostohagyermekként kezeli! A fejezeti kezelésű feladatok közül jelentősen csökkentek az ifjúsági intézmény- és szolgáltatórendszerre fordítható pénzek. Például a Zánkai Gyermek- és Ifjúsági Centrum Kht. támogatását 170 millió forinttal csökkentik, amely így a hátrányos helyzetű gyermekek utaztatására, a belföldi turizmus szervezésére kevesebbet tud fordítani. Ellehetetlenítik a Márton Áron Szakkollégiumért Alapítvány Agora Irodahálózatának működtetését is, mert a támogatást harmadolják, így mindössze 10 millió forint támogatásban részesül e terület. Jelentősen megnyirbálják a gyermek és ifjúsági alapprogram támogatását is, az idei 487 millió forint helyett jövőre ennek csak a 85 százalékát, tehát 415 millió forintot adnak támogatásként az alapprogram tanácsa által kiírt pályázatok forrására. A felnövekvő korosztályok élethelyzetének javítását segítő társadalmi szervezetek, alapítványok, intézmények tevékenységükhöz tehát 15 százalékkal kevesebb pénzre számíthatnak. És hol van még az infláció okozta pénzromlás?

Szomorú lesz a 2007. év, egy elvesztegetett, elkótyavetyélt kormányzati ciklus ára, és ezt az árat az emberekkel akarják megfizettetni a kormánypártok. A vitát hallgatva nekem úgy tetszik, mintha azt akarnák érzékeltetni, hogy közük sincs ehhez a négy évhez, és közük sincs ahhoz, hogy ilyen méltatlan helyzet alakult ki hazánkban.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Török Zsolt képviselő úrnak, MSZP.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Képviselőtársam! Valóban fontos, hogy esélyeket biztosítsunk a fiatalok számára, és ezt a célt szolgálja például az Útravaló-program - ha a legszegényebbekről és ugyanakkor a tehetséggondozásról is ejtett szót Cseresnyés képviselőtársam -, hiszen ez a program azt célozza meg, azoknak a fiataloknak nyújt segítséget jelentős mértékben, akiknek nincs lehetőségük a szüleik, a családjuk vagyoni helyzetéből adódóan arra, hogy továbbtanulhassanak, és akár az általános iskolát megfelelő módon befejezni - hiszen ez is nagyon sok embernek gondot jelent Magyarországon -, akár szakmát elsajátítani, akár leérettségizni, akár egyetemre, főiskolára eljutni csak támogatással tudnak. Azt gondolom, hogy az ösztöndíjrendszer is ezt a célt szolgálja a későbbiekben.

A pályakezdők elhelyezkedését pedig egyrészt a Start-program, a Start-kártya és a Start Plusz programok segítik, másrészt pedig nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ha a pályakezdő munkanélküliekről beszélünk, és ebben a diplomás pályakezdő munkanélküliek sorsáról, akkor éveken keresztül nem mert senki sem hozzányúlni ahhoz a rendszerhez, mely szerint egyre nagyobb mértékben csökkent a szakmát, a szakmai tudást elsajátító szakmunkás-, szakképző intézetekbe jelentkező gyermekek száma, miközben egyre inkább növekedett a gimnáziumokban, majd később főiskolára, egyetemre jelentkezők száma, ami örvendetes esemény, csak sajnos ezáltal nem szakmát sajátítottak el, hanem esetleg potenciális munkanélküli-képzés folyt Magyarországon. Ezen kíván változtatni a következő időszakban is a kormányzat, és azt gondolom, a következő évi költségvetés is ehhez biztosít fedezeteket.

(17.50)

Ami pedig a gyermekek helyzetén próbál segíteni, azt gondolom, hogy a minden gyermekhez eljutó, a legszegényebb gyermekekhez is eljutó családi pótlék, amelyet míg '98 és 2002 között egy fillérrel sem sikerült megemelni, azt mi folyamatosan emeljük, illetve mondjuk, 2002-höz képest, amikor 3000 forint körül volt ennek a mértéke egy gyermekre, a következő évben ez már a 12-13 ezer forintot is meghaladja. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Folytatva a kétperceseket, megadom a szót Cseresnyés Péter képviselő úrnak, Fidesz.

CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Sok mindenről lehetett volna beszélni, az idő rövidsége nem engedte meg. A problémát ott látom, hogy nem biztosított az, hogy ezek a számok megvalósulnak. Nem biztosított az, hogy ezeket a pénzeket arra fogja költeni a kormány, amire ebben a költségvetésben feltüntetésre kerültek. Mert emlékezzen vissza, képviselőtársam, volt például az elmúlt év költségvetésében is olyan sor és az azelőtti év költségvetésében is olyan sor, ami nem valósult meg, például játszótérprogram, az ifjúsági törvénnyel kapcsolatos soron több száz millió szerepelt, és nem lett belőle semmi sem. Félő az, hogy ebben az évben is hasonló helyzetbe fognak kerülni bizonyos költségvetési elemek.

Ösztöndíjrendszer: nagyon jó, hogy van - a tandíjjal van a probléma! Ráerőszakolni diákokra, fiatalokra, hogy milyen szakmát tanuljanak, merre menjenek tovább, nem szerencsés. Irányítani kell, de nem biztos, hogy tandíjjal kell ezt megtenni. Itt hibázik a kormány, amikor a tandíjat ilyenformán vezeti be, és az esélyegyenlőséget ezzel megszünteti, ugyanakkor az esélyegyenlőtlenséget megteremti azoknak a fiataloknak a számára, akik viszont nem tudnak tanulni, mert nincs olyan családi háttér, amelyik ezt meg tudja teremteni számukra.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Ismét kétperces felszólalás következik, Török Zsolt képviselő úrnak adom meg a szót, MSZP.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársamnak egy fél mondata volt az elején, amiről azt gondolom, hogy mind a 386-an egyetértünk abban, hogy kár lenne bizonytalanságban hagyni az esetlegesen a rádiót hallgató állampolgárokat, hogy jó helyre kerül-e az a pénz, amit megszavazunk, és biztos, hogy kifizetésre kerül-e.

Azt gondolom, abban biztos, hogy mindannyian egyetértünk, hogy nem szabad félelmet hagyni az emberekben, hogy a családi pótlék, amit most megemelünk például, az biztos, hogy kifizetésre kerül, nehogy félreértés legyen. A gyes, a gyed, az anyasági támogatás vagy bármely, a gyermekek után járó támogatások kifizetésre kerülnek, és azt gondolom, hogy ebben nem is nagyon van vita közöttünk, hiszen ezt a biztonságérzetet kár lenne elvenni az állampolgároktól.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ismét két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Három apró gondolatot szeretnék hozzátenni Cseresnyés képviselő úr mondandójához. Az egyik: talán észrevette, hogy ez a hozzájárulás az intézményekben marad. Ez nem elveszik a költségvetésben, ez ott marad minden egyes felsőoktatási intézményben.

A másik: el kellene gondolkodni azon, és kimondani, képviselő úr, hogy önök azt támogatják, hogy igen, Magyarországon a fiatalok 50 százaléka megy felsőoktatási intézménybe, de a beiratkozás pillanatában garanciát kapnak arra, hogy nincs ennyi diplomás munkahely az országban. Képviselő úr, ez egy felelőtlen beruházás a jövőbe, mert ez a közös adóforintjainkból történik. Igenis, ebben kell úgy, ahogy Török Zsolt elmondta, egy ésszerű változtatást végrehajtani abba az irányba... (Font Sándor: ...szerzi a diplomáját. Na, ehhez mit szólsz?) Font úr, én azt mondanám, hogy önnek beszélgetni kellene ezekkel a fiatalokkal, akik jogi egyetemet végeznek és sok minden mást, és nem tudnak elhelyezkedni. És ezeket a mi adóforintjainkból csinálják!

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ismét kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Cseresnyés Péter képviselő úrnak, Fidesz.

CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Tényleg nem értünk egymással sok mindenben egyet. Többek között azért nem értünk, mert Göndör képviselőtársam és talán Török képviselőtársam sem értette, hogy mit mondok. Erőszakkal nem lehet a fiatalokat olyan irányba terelni, amibe ők nem akarnak menni. Munkahelyeket kell teremteni, olyan munkahelyeket, ami az ő végzettségüknek megfelelő. És ez nem történik, jelen pillanatban Magyarországon több a munkanélküli, mint ezelőtt egy-két évvel volt. Arról ne is beszéljünk, hogy 2002-höz képest hogyan alakult a munkanélküliség!

Ez a probléma, hogy nem tudatosan irányítanak, nem tudatosan terveznek, hanem erőszakkal, kényszerrel akarják behajtani a fiatalokat egy olyan utcába, ahova esetleg ők nem akarnak menni. Aki tovább akar tanulni, az tanulni akar. Ha valaki szakmát akar tanulni, akkor szakmát fog tanulni. Ezt kell megfelelően megosztani, ennek az arányát kell megfelelően megtalálni, és abban az esetben nem lesz olyan gond, hogy a munkanélküliek, a fiatal munkanélküliek száma fog növekedni Magyarországon.

Köszönöm.

ELNÖK: Megszaporodtak a kétperces hozzászólások. Megadom a szót elsőként Török Zsolt képviselő úrnak, MSZP.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársam, én ebben nem is kívánok vitatkozni önnel, hogy erőszakosan kell-e vagy sem. Azt gondolom, hogy nem erőszakosan kell, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget. Csak nézzük a szereplőket ezen a piacon, ha a munkaerőpiacról beszélünk! A munkaadók, a versenyszféra mit kér? Megfelelő képzettségű, versenyképes tudással rendelkező fiatalokat szeretne, ha kibocsátana az állami képzési rendszer. Mit kérnek a munkavállalók? Munkahelyeket, akár a szülők, akár a gyerekek oldaláról nézzük, a biztos megélhetés lehetőségét. Az adófizetők mit szeretnének? Az adófizetők azt mondják, és ezáltal nekünk valószínűleg ezt kell képviselni, hogy az őáltaluk befizetett adókat legyünk olyan kedvesek úgy felhasználni, hogy az megfelelő mértékben hasznosuljon. Tehát ne potenciális munkanélküli-képzést folytassunk Magyarországon, hanem a munkaerőpiacon versenyképes tudással bíró fiatalok kerülhessenek ki a kimeneti oldalon a képzési rendszer eredményeképpen a Magyar Köztársaság területén is vagy akár külföldön is erre a munkaerőpiacra.

Én ebben kérem, hogy működjünk együtt, és ebben segítsünk a fiataloknak is, de nemcsak a fiataloknak, hanem szüleiknek és mindazoknak az adófizetőknek, akik egyébként pedig ezt finanszírozzák a mi révünkön, a mi közvetítésünk révén.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Gruber Attila képviselő úr következik, szintén két percre, Fidesz.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valahogy a felszínen kapirgálunk, Göndör képviselő úr is, Török képviselő úr is fölveti az egyetemi, felsőfokú oktatásban részt vevő diákok, hallgatók arányát. Túlképzés van. Teljesen igaz, de én ebben a költségvetésben nem látom azt a lehetőséget, amit Török képviselő úr mond, hogy a szakképzésnek - az önök által úgyis gyakran használt reform szóval élve - a megreformálásával valóban a munkaerő-kereslet szerint igazítsuk a képzést. Nincs benne. Olyanról beszélünk, hogy sok a jogász, olyanról beszélünk, hogy sok a pedagógus, sok a kommunikátor, de nem látom megalapozva ebben a költségvetésben sehol, hogy ezen a költségvetés segítségével változtatni lehessen. Ez a nagy gond. Így el fogunk beszélgetni a jövőben is egymás mellett. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Kormos Dénes képviselő úrnak, MSZP.

KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a szerencsés, vagy döntsék el, szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy a Miskolci Egyetemen ötödéves hallgatóim vannak. Ötödévesek már egypár éve, akik az egyszakos képzéseket és különböző képzéseket a felsőfokú képzés expanziója - gyönyörű sikertörténet! - kapcsán az önök méltányos segítségével kezdték el. Azt mondják nekem, hogy tanár úr, nem tudok bejönni az órára, mert rájönnek, hogy vége van az öt évnek, tanultak olyan témákat, amiben nem lehet elhelyezkedni, és elkezdene tanulni valamit, amiben aztán majd talán tud valamilyen módon munkát vállalni. Megint elkezd valamit. Tanulni fog nyolc évet vagy tízet ahhoz, hogy esélye legyen elhelyezkedni. No, hát ez egy nagy tervszerű dolog!

Amikor arról beszélünk, hogy akár egy Miskolci Egyetemen ma a 72 százaléka a hallgatóknak olyan területtel foglalkozik, amelyik inkább a költségvetést használja, és a térségben a műszaki jellegű képzésben nincs elég szakember, akkor azt mondjuk, hogy egy költségvetésnek, egy államnak, egy tervszerű gondolkodásnak ebben nem kényszereket, hanem orientációkat és arányokat kell képezni, tisztelt képviselőtársam.

Ugyanez vonatkozik a szakképzésre is. Elkezdődött a szakképzés reformja, és az elején kell elkezdeni. Ebben a költségvetésben benne van a 9-10. évfolyamtól a gyakorlati képzés. Benne van a szakképzés reformja a térségi integrált szakképző központokban, és ami költségvetési alapot megteremt ez a pénzeszköz, márpedig a különböző európai források pénzeszközeit és feltételeit megteremti, abban ott van a szakképzési programok regionális tervezése, a térségi integrált szakképző központok, a szükséglet alapú szakképzési modellek, mert erről szól az egész rendszer, és ezt egyben kell nézni.

Tehát ott van, és ha ebben a kérdésben valóban együtt tudunk gondolkodni, ez egy olyan stratégiai kérdés lehet, ami nem kényszereket, hanem lehetőségeket teremthet végre-valahára az ebben tanulóknak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(18.00)

ELNÖK: Hát ha Aszódi képviselő úr ügyrendi javaslatát komolyan vesszük, akkor sokan leszünk a teremben még éjfélkor is, azt hiszem.

Újabb kétperces hozzászólás következik: Cseresnyés P&eac