Felszólalás adatai

DR. SZABADI BÉLA (független): Tisztelt Ház! Néhány perc múlva önöknek dönteniük kell mentelmi jogomról. Az ügy a számomra, és azt hiszem, az önök számára is fontosabb, mint ahogy ez elnök úr szívhez szóló felszólalásából kiderülne. Látszólag az ügy egyszerű, hiszen vagyon elleni bűncselekmény gyanúja esetén az Országgyűlés tekintélyének megóvására való tekintettel általában bekövetkezik a mentelmi jog felfüggesztése. Itt azonban bonyolult és sok esetben áttételes, politikai motivácóitól is átszőtt ügyről van szó.

A vizsgálatok visszás körülményei, rosszhiszemű légköre, a törvényestől eltérő ügymenete, a kétséges és pontatlan tényállás, a csúsztatások, a félreértések, sőt félremagyarázások az általános gyakorlatnak megfelelő mechanikus döntést nem engedik meg.

Amennyiben sor kerülne mentelmi jogom felfüggesztésére, azzal nem az igazság vagy a tisztázás számára szolgáltatnának valamilyen lehetőséget, hanem a kiszolgáltatottságom, ami egy relatíve biztonságos helyzetben is szinte elviselhetetlen volt, még tovább nőne. Erről kívánom önöket - és nemcsak az én sorsom miatt, hanem azért is, hogy mások számára a hasonló meghurcoltatás elkerülhető legyen - fontos döntésük előtt tájékoztatni.

Mindenekelőtt arról kell szólnom, hogyan jutott el az ügy idáig, és egyáltalán miért lett ügy. Politikai államtitkári tevékenységemet legfelsőbb helyen is jól ismerték, és éveken át igen kedvezően értékelték. Ennek ellenére 2001. február 14-ei távozásom után különböző problémákról kezdtek el beszélni. Ezekről a problémákról partnerként soha meg nem hallgattak, pedig ez a tényállás megállapítása céljából is logikus lépés lett volna. Ráadásul szinte azonnal bűnösnek kiáltottak ki, ami a már négy hónapja zajló kampány állandó, naponkénti állítása lett.

A furcsa, manipulatív eljárásban kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, érdemi lehetőségem a védekezésre nem volt.

Boros Imre ideiglenes miniszter, nyilvánvalóan politikai indíttatásból, rögtön vizsgálatokat rendelt el, de nem úgy általában, hanem kizárólag az én személyemre koncentrálva. A vizsgálat úgy indult, hogy Boros úr felszólította a vezetőket: ha valaki bármilyen terhelőt tud Szabadi Béláról, név nélkül, lezárt borítékban juttassa el hozzá. Bizottság elé citáltatott, ahol volt beosztottjaim kérdeztek volna ki korábbi munkámról, egy főosztályvezető vezetésével, holott neki tudnia kellett, hogy a miniszterek és államtitkárok jogállásáról szóló törvény értelmében ő ilyen bizottságot még tekintélyes tagokból sem hozhatott volna létre. Ez a miniszterelnök kizárólagos kompetenciája. A három tagú bizottság egyik tagja sem lehet egyébként alacsonyabb rangú a politikai államtitkárénál.

Valamilyen mögöttes szándékból azokat a kérdéseket, amelyekre választ várt, nem volt hajlandó írásban közölni. Erre vonatkozó kérésemet az én személyiségi jogaimra való hivatkozással utasította el, nehogy, úgymond, rám nézve előnytelen információk kerüljenek a sajtóba, miközben folyamatos volt - és ma is az - a kiszivárogtatás. Nem fogadott, de később azt kérte számon rajtam, hogy miért nem adtam át neki a munkakörömet, holott neki miniszterként nyilván nem a politikai államtitkár munkakörét kellett volna átvennie, hanem az előző miniszterét, ami nem történt meg, de ezzel nem törődött. Azt hangoztatta, hogy csodálkozna, ha egy ekkora minisztériumban nem találna legalább egy-két büntetőügyet, majd amikor állásfoglalásra bírták, ellenem névre szóló feljelentéseket tett. Minden, ami történt, egyértelműen prekoncepcióra utal.

A névre szóló feljelentést az ügyészség ismeretlen tettes ellenire változtatta. Ennek ellenére a nyomozó hatóság tanúként egyszer sem hallgatott meg.

Eleve történő elítélésemet más is bizonyítja. A legfőbb ügyésznek a mentelmi jogom felfüggesztésére vonatkozó indítványa után, az ártatlanság vélelme ellenére, kizártak a frakcióból. Szentgyörgyvölgyi Péter fegyelmi biztosként Boros Imrét jelölte ki, aki hangoztatta, hogy részleteket nem mond, de az biztos, hogy szerinte nem tudom majd megvédeni magam.

(21.10)

Jogvégzett frakcióvezetőm a kizárás indokaként a közvélemény számára különösen ellenszenves korrupcióra hivatkozott, sőt a kizárásom utáni független státusom ellenére állandóan erre hivatkozik, holott neki tudnia kell, hogy a hűtlen kezelés nem azonosítható a korrupcióval. Ez utóbbi a közélet tisztasága elleni bűncselekmény vagy vesztegetés, vagy befolyással való üzérkedés.

A gyanúsítás Boros Imre óta abból indul ki, hogy politikai államtitkárhoz szokatlan feladatokkal bízott meg a miniszterem, és ezzel állítólagos jogsértésekhez nyújtott volna lehetőséget. 1998-ban a kormány, az általam szakértői szinten vezetett koalíciós tárgyalások eredményeként, kibővítette a Földművelésügyi Minisztérium hatókörét. Az ország legnagyobb minisztériuma jött létre, amely a korábbi hatalmas területen kívül magába foglalta a területfejlesztést, a vidékfejlesztést, az építészetet, az állami tartalékolást, a mezőgazdasági célú vízgazdálkodást és vízhasznosítást.

Az új területek integrálása, a létező súlyos gondok megoldása és a minisztériumi tevékenység hatékonyságának elengedhetetlen javítása szükségessé tette az erők teljes kihasználását. Ezért a miniszter, élve a törvény adta lehetőségeivel, további feladatokkal bízta meg a politikai államtitkárt: a szokásos feladatain kívül a kormányüléseken és a parlamentben való részvétel, továbbá a helyettesítés, amit igen gyakran volt alkalmam ellátni, a stratégia kidolgozása, a fejlesztési projektek kimunkálása, a tárca tevékenységének az értékelése, az agrárjelentés összefogása, a jogszabályalkotás felpörgetése, az agrár Széchenyi-terv kidolgozása, az új területek integrálása is a politikai államtitkár feladata lett. Idekerült a költségvetés koordinálása is; természetesen nem az irányítása, hiszen nem voltam sem főkönyvelő, sem költségvetési főosztályvezető, sem pénzügyi vagy intézményi helyettes államtitkár. Idekerült a miniszter helyett az FVM-es cégek tulajdonosi jogainak a gyakorlása - ezt korábban egyébként helyettes államtitkár látta el -, így az új rendszerben még egy ellenőrzési szint épült.

Ebben a konstrukcióban, magától értetődően döntés-előkészítőként és javaslattevőként a minisztérium tekintélyes szakmai apparátusa vett részt: a vagyongazdálkodási főosztály és a pénzügyi helyettes államtitkár apparátusa, illetve az általuk szükségesnek tartott szakértők. Ha észleltem, hogy nem megfelelő előterjesztést kaptam, ennek ellenére mindig visszaadtam átdolgozásra.

A szervezetben nincsen semmi rendkívüli; gondoljunk arra, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban hány politikai államtitkár lát el közigazgatási feladatokat, illetve hogy Frajna Imre volt politikai államtitkár és elődje korábban hány ezer milliárd forint felett parancsnokolt. Az FVM szervezeti és működési szabályzatáról magától értetődően tudott a Miniszterelnöki Hivatal; megkapta ezt, és naponta szembesült a szervezeti megoldással. Nem volt észrevétele, ennek megfelelően alakította ki a munkakapcsolatait a minisztériummal. Ugyanúgy tudott erről a Miniszterelnöki Hivatal, mint ahogy a minisztériumban történtekről, a különböző intézkedések mögöttes információiról a kormányülés résztvevői, amelyeken én rendszeresen szerepeltem. Itt semmiféle észrevétellel nem találkoztam.

Az Országgyűlés mentelmi bizottsága június 13-án tárgyalta a mentelmi ügyemet. Hiába fejtettem ki, sőt bizonyítottam én személyesem, illetve az ügyvédem a bizottságnak megküldött levelével, hogy a legfőbb ügyész indítványában felsorolt alapos gyanúk nem állnak fenn, az volt a válasz, hogy ezzel a körülménnyel a bizottság nem foglalkozhat.

Térjünk rá azokra az ügyekre, amelyekről a legfőbb ügyész úr írt! Az I. osztályú repülőjegyek felhasználásáról, ami bizonyíthatóan nem csak velem fordult elő, közöltem a bizottsággal, hogy nem adtam ilyen beszerzésre utasítást, amit Tamás Károly volt közigazgatási államtitkár Sepsey Tamáshoz intézett levele is bizonyít. Ez a levél megtalálható Tamás Károly államtitkárságán, megtalálható Sepsey Tamásnál, és minden bizonnyal ott van a legfőbb ügyésznél is. Akkor miről beszélünk? Eszerint, az 1997. évi kormányrendelet ellenére, az ügyintézők automatikusan, változatlanul a korábbi gyakorlatot alkalmazták: államtitkárnak, helyettes államtitkárnak az interkontinentális utakra továbbra is I. osztályú jegyet rendeltek, tehát nem csak nekem, és nem én szereztem be a jegyet.

A feljelentés azért is meglepő, mert az utazásokról szóló jelentés után Borókai Gábor úgy nyilatkozott, hogy ezzel kapcsolatban semmiféle felelősségre vonás nem lesz. A jelentés az FVM-mel kapcsolatban semmilyen intézkedést nem írt elő. A jelentés szerint egyébként például 1999-ben a Miniszterelnöki Hivatal 95 I. osztályú jegyet használt fel, miközben ebből a minisztere mindössze 10-et vett igénybe. (Felzúdulás az MSZP padsoraiból.) Akkor miért kerültem én célkeresztbe, miért tesznek ellenem egyenesen büntető feljelentést?

A jegybeszerzési utasítás legendája egy, a legfőbb ügyész levelében hivatkozott miniszteri rendeletből táplálkozik, miszerint én közvetlenül utasíthattam volna a főosztályokat; bár ha így lett volna, ebből még nem következne, hogy utasítottam is. A rendelet ugyanakkor kifejezetten nem az anyagi kérdésekre, hanem a vezetői értekezletek megszervezésére, napirendjére és az emlékeztetőre vonatkozik.

Az indítvány csalás alapos gyanújáról is szól, de az utazási esetek semmilyen csalásra nem utalnak. A csalás ugyanis tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartás, ezt pedig egy delegációtaggal, aki az elszámolást végezte, és egyben mindenről tudott, nem lehet megtenni. Ha pedig ő éveken át rosszul számolta a költségeket, ez kizárólag rá tartozik, amit a belső ellenőrzésnek az éves zárás során fel kellett volna tárnia. Mindenesetre meglepő, hogy a folyamatosan rosszul elszámoló főosztályvezetőt többéves külföldi kiküldetéssel jutalmazták, miközben ellenem büntető feljelentést tettek. (Derültség az MSZP padsoraiból.)

Tetemes munkám viszonylag kis részében foglalkoztam a miniszter helyett a tulajdonosi jogok ellátásával. A vagyont a minisztérium, amely nem gazdálkodó szervezet, társaságok kezelésébe adta. A hűtlen kezelés bűncselekménye pedig, amely Boros Imre feljelentésekor megfogalmazódott, egy esetleges vagyonkezelői magatartás. Ezt az álláspontot bizonyítja a Tocsik-ügy is, hiszen ott nem a felügyelő miniszter, a tulajdonos volt és van a vádlottak padján, hanem a vagyonkezelő szervezet tagjai. Ha ebben a felfogásban a Gt.-vel ellentétes, precedens jellegű változás lenne, a jövőben bármely állami vezető hozzám hasonló tortúra, meghurcoltatás elé nézhetne. Ezt vetíti előre a legfőbb ügyész indítványa, amelyben arról ír, hogy tulajdonosi jogokat láttam el, majd a következő mondatban így folytatja: "e vagyonkezelői jogkört". Ezt a képtelen csúsztatást talán az motiválja, hogy a személyemet hogyan lehetne a hűtlen kezelés gyanújával mégis kapcsolatba hozni.

A hűtlen kezelés alapos gyanúja főként az FTC-reklámszerződésekkel kapcsolatban fogalmazódik meg. Bár jobb lett volna, ha a klubnál valódi sportfinanszírozás működik, szükségből a nem elegáns, de törvényes megoldást nem lehetett elkerülni. Egyébként is több évtizedesek az FTC és az FVM-, FM-, MÉM-cégek kapcsolatai. Ezt a kérdéskört több interpelláció is feszegette, a választ a parlament, a kormánypártok szavazataival, mindig elfogadta. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Így van!)

Az Ifjúsági és Sportminisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal és a kormány más információkból is tudott erről. Ha a kormány megtiltja, más helyzet állt volna elő. Ugyanez mondható el a kisgazda frakcióról, amely most kizárt, de korábban egyenesen követelte az FTC valamilyen segítését. (Zaj az MSZP padsoraiból.) Miért most vetődik fel tehát ez a kérdés? Miért lehetséges büntetőeljárásként, és miért az én személyemre vonatkozóan? Ha ugyanis a cégek ügyvezetése dönt, azért nekik kell vállalniuk a felelősséget. Valószínűleg ezért kell azt bizonygatni, hogy az ügyvezetők az én utasításomra jártak el, és ebből azt konstruálni, hogy ez hűtlen kezelés.

(21.20)

Az ilyen szóbeli utasítások azonban csak hivatkozásként léteztek. A hűtlen kezelés gyanúja pedig a tulajdonossal szemben egyébként sem állhat fenn. Tehát akkor minek alapján beszélnek alapos gyanúról?!

Tisztelt Ház! Egyetértek Isépy Tamással, hogy a mentelmi jog nem különleges kiváltság, nem jelent törvényekfelettiséget. Az Országgyűlés tekintélyét erősíti, ha megalapozott gyanú vagy tettenérés esetén ennek megfelelően felfüggeszti az érintett képviselő mentelmi jogát. Amennyiben viszont kételyek merülnek fel a gyanú megalapozottságával és az eljárások tisztaságával kapcsolatban - mint most -, az Országgyűlés éppen tekintélye érdekében nem járhat el mechanikusan.

A felszólalásomban bemutatott körülmények, a főügyész kiadatási indítványának indoklása tehát más döntést tesz szükségessé; olyan megoldást, amely magában foglalja a fokozatosság elvének szem előtt tartását; a miniszterek és államtitkárok jogállásáról szóló törvény rendelkezéseinek betartását; az ismeretlen tettes ellen folytatott eljárásban tanúkénti meghallgatásomat.

Bár erre az ügyészség nem kért fel, természetesen állampolgári és képviselői kötelességemnek tartom, hogy a legteljesebb mértékben támogassam a nyomozó hatóságot.

Kérem, hogy az elmondottak mérlegelése alapján hozzák meg döntésüket.

Köszönöm figyelmüket.