Felszólalás adatai

Itt tisztázni szeretném az ellenzék hozzászólásairól kialakított véleményemet is. Úgy tűnik, hogy el kell ismerni, hogy tényleg kevés volt az idő, a benyújtás óta eltelt idő, merthogy érdemileg láthatólag nem vette senki sem a fáradságot az ellenzéki képviselők közül, hogy átolvasták volna, hogy miről szól ez a törvénytervezet. (Babák Mihály: De engem szekálnak!)

Döntő mértékben politikai lózungokat emlegettek (Babák Mihály: Úgy van! - Szórványos taps a kormánypárti sorokból.), és talán egy-két mondat volt az, ami arra utalt, hogy kiragadtak egyik-másik paragrafusból mondatokat, és azt elemezték, hogy az jó lehet-e, vagy éppen kinek milyen problémát okoz majd, de egységes szerkezetben láthatólag nem értették meg, hogy miről fog majd szólni ez az új hegyközségi törvény.

Arra a vélekedésre, ami ellenzéki képviselőtársaim részéről folyamatosan elhangzott, leginkább jobbikos képviselőtársam, Varga Géza részéről, hogy ezt vissza kell vonni, mert óriási feszültség, teljes hiánya az egyeztetésnek, Szabó Rebeka is bizonyára a Hegyközségi Nemzeti Tanács, a HNT vezetésétől eljuttatott levélre alapozva mondta, hogy az katasztrófa, hát itt nem történt semmilyen egyeztetés, hát ezt hogy merte az előterjesztő még egyszer benyújtani ebben a formában.

Szeretném tisztázni, ezt elmondtam, de úgy néz ki, hogy nem volt elégséges. IX. hó 11-én konkrétan az első olyan ülésre került sor, ahol a Pannon Bormíves Céh, a Vindependent, a Magyar Szőlészeti, Borászati Szövetség, a Duna Borrégió és a Hegyközségi Nemzeti Tanács, egyébként a HNT elnöke és főtitkára is jelen volt, és hozzáteszem, a majdan felsorolandó további időpontokban ez az öt szervezet mindannyiszor több személlyel képviseltette magát az összes ülésen.

Hangsúlyozni szeretném, azt hiszem, hogy ezeknek az üléseknek olyan kötetlen és olyan érdemi témákat felvető vitafolyama volt, amiben talán a protokolláris és a megszokott "szót adok" és "szót kérek" fordulatokat is mellőztük, amikor egy-egy érdemi gondolathoz érkeztünk, és egymás szavába vágva gyengítettük vagy erősítettük az éppen felszólaló gondolatait, és mint említettem, ezek öt-hat óra hosszás beszélgetések voltak. Czerván György államtitkár úr kezdeményezte a beszélgetést, több alkalommal részt vett, és végül Feldman Zsolt helyettes államtitkár úr volt az, aki minden egyes megbeszélést koordinálva végigvezette, jegyzőkönyvet készített, emlékeztetőt, és ezek alapján elkészítették Tiffán Zsolt közreműködésével a szövegszerű változatot.

Változatlanul állítom, hogy mi, akik részt vettünk ezen - én mindegyik ülésen részt vettem, ezen a belső szakmai megbeszélésen -, nyugodtan mondhatom, hogy azoknak a koncepcionális, vitás kérdéseknek a 90 százaléka, amelyeket egyébként kifogásoltunk Tiffán Zsolt első típusú törvénymódosításában, az érintett szakmai szervezetek kérésének megfelelően befoglalásra került a most benyújtott új változatba.

Nem akarok visszatérni a vitás kérdésekre, de hát például, hogy háromszintű legyen továbbra is a hegyközségek működése - az lett. Hogy a hegybírók kinevezésében legyen véleményük, jelölési joguk a helyi hegyközségi szervezeteknek - az lett. Hogy egyértelműen tisztázzuk, hogy mi a hegybíró státusza és feladata.

(18.00)

Azt elfogadtuk, megszavaztuk és nagyon támogattuk, hogy a hegyközségek vehessenek át az államtól komoly feladatokat, például a kivágással, telepítéssel kapcsolatos nagyon komoly adminisztratív feladatokat. Ezt megkapták egy másik törvénnyel. Hogy ennek hogyan lesz a működési rendje, ez is vitát váltott ki, megegyezés született, és még sorolhatnám a hegyközségek, a borvidékek és a hegyközségi nemzeti tanácsok feladatkörében adódott vitás kérdéseket, és mondom, 90 százalékban az öt szervezet, amelynél nagyobb reprezentációt nem tudunk elképzelni, mert nincs ma Magyarországon, egyetértett ezzel a benyújtott verzióval, pontosabban: az ő véleményük alapján került sor a benyújtott verzió megtárgyalására.

Sőt megemlítem, hogy az utolsó előtti ülésen már volt egy szövegszerű verzió, amelyet még egyszer végigveséztünk, hogy jól értettük-e az addig elhangzottakat, jól fogalmazódik-e bele a szövegszerű változatba. Abban is találtunk kifogást, újragondoltuk. Hogy csak egy példát mondjak, a hegybírók összeférhetetlenségi kérdéskörében rengeteg változat került elő, konszenzus született, hogy hogyan kell a hegybírót abban az esetben is szabályozni, ha ő egyben termelő, magyarul: hegyközségi tag annál a hegyközségnél, ahol egyébként választott tisztségviselő. Ilyen szintű és mélységű kérdésekben is dűlőre tudott jutni az előbb említett társulás. Tehát én azt gondolom, hogy nincs alapja az ellenzéknek azt kifogásolni, hogy emögött nem volt szakmai egyeztetés, mert IX. hó 11-én az első, IX. hó 16-án a második, X. hó 6-án a harmadik és legvégül XI. hó 19-én a negyedik ilyen egyeztetésre került sor.

Mint említettem, két kérdéskörben maguk az erre a képviseletre felkent szervezetek jelen lévő felhatalmazott vezetői sem tudtak dűlőre jutni, mialatt az államtitkár úr, a helyettes államtitkár úr és azok néhányan, akik részt vettünk ebben a beszélgetésben, hátrébb dőlve a székben vártuk, hogy maga a szakma mondja ki az egyes esetekben a szerintük helyes verdiktet. Valóban, a képviseleti arányokban, annak maximalizálásában vagy esetleg - itt valamelyik ellenzéki képviselő megemlítette - a sávos szavazati elv kiosztásában óriási viták voltak a szőlészetben, borászatban érintett szakmai vezetők részéről, és nem tudtak egyértelműbb megoldást találni, hogy ez jó legyen mindenkinek, most szélességében mondom, Tokajtól Sopronig, de mondhatnám az észak-déli tengelyt is, nem tudtak egyértelmű megoldást. Az lett volna persze a legjobb, ha tudnak, hát akkor hátradőlünk a székben, és tényleg ez történt, de nem sikerült ilyen.

Változatok viszont sok variációban előkerültek ezen a közel két hónapos vitán. Ezekből a változatokból az előterjesztő, Tiffán Zsolt merte vállalni, hogy előterjesztőként úgy gondolja, hogy egy ilyen változatot a vitás kérdésekből is kiválasztva rögzít, hogy ő ezt a változatot szeretné. Itt önök mondhatják, hogy ha a francia rendszer jó, akkor azt miért nem lehet egy az egyben átvenni. Tisztában vannak önök a francia borászat nagyságrendjével, hogy ott egy borvidék akkora, mint a teljes magyar borászat termőfelülete? Aki ilyeneket mond, legalább egy picit érdeklődjön az európai borászat szerkezeti struktúrája felől, mielőtt ilyen kijelentéseket tesz, hogy mit lehet átvenni és mit nem lehet átvenni. Megjegyzem, a francia hegyközségi rendszerben a kívülálló borászok egy szavazati joggal rendelkeznek, csak úgy zárójelbe teszem, és ennek ellenére ott még ráadásul borvidékenként eltérő szabályozást is be lehet vinni. Na, ezt mi azért nem gondolnánk, hogy a 22 borvidéknek önálló borvidéki szabályozása van, mert akkor a kormánynak biztos, hogy nem érvényesülne az a szándéka, hogy állami feladatokat átadva, de mégis államigazgatási szempontból egységes rendben kezelve tudnánk feladatokat átadni és netán azt végrehajtatni a helyi hegyközségekkel, a helyi hegybírókkal. Ezeken a dilemmákon végigmentünk, és így került benyújtásra ez a tervezet.

Amit említettem, amennyiben az ellenzéknek a benyújtott változathoz valóban szövegszerű vagy strukturális módosító indítványa van, hogy márpedig szerinte ennek nem így kellene működni és figyeljünk oda, ebből baj lehet, mert ez nincs tisztázva a fogalmi körben, vagy egyéb ilyen típusú észrevétele lenne, hát én azt gondolom, az a legtermészetesebb, hogy ezt benyújtják, és alaposan megrágva azt a változatot nézzük meg, hogy igaz-e az a felvetése a módosító indítvány előterjesztőjének, amit ott esetleg közöl velünk. Eddig mindvégig így volt, és merem azt mondani, hogy különösen a szakmai törvényeknél - ilyen a hegyközségről szóló törvény is - remélem, hogy visszaigazolják az ellenzéki képviselőtársaim, hogy a kormányzati többségű képviselők nem zárkóztak el az érdemi, közösen megbeszélt és tényleg a szellemiséget segítő indítvány befogadása elől. Ez legalábbis a mezőgazdasági bizottságban eddig így volt, és gondolom, hogy most is, ha ilyen érdemi vitában módosító indítványt tudnak letenni, akkor azt gondolom, hogy konszenzus ilyen kérdésben kialakulhat.

Én most a politikai felhangokat ezért nem fogadom el, és nem tudom értékelni, különösen azt, hogy nem volt egyeztetés. Az más kérdés, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának egyébként - mint ahogy említettem a vitában - nem minden javaslata került a konszenzusos kérdéskörben elfogadásra. Erről is beszélhetünk egész nyugodtan, de ezt mondhatta volna magáról az Independent képviselete, a Pannon Bormíves Céh vagy az MSZBSZ vagy netán a Duna Borrégió képviselőinek egy-egy felvetett gondolata, az nem mindig talált elfogadásra. Hogy ebben a HNT megnyilatkozott, megnyilatkozhatott, mert igen, szót adtam neki - úgy gondolván, hogy ez természetes - a hétfői ülésen, és a maguk szempontjából elmondtak néhány felvetést, magam is vitatkozva azzal, amit egyébként ott hallottam a titkár úrtól, mert ő például személyesen részt vett mind a négy ülésen, tehát abszolút tisztában volt a történések folyamával. Való igaz, hogy a benyújtott változatot nem ő lektorálta. Már elnézést, de ezért vagyunk országgyűlési képviselők, hogy a dolognak végül valahogy mégiscsak itt a parlamentben kell eldőlni, mert a jogalkotók mégiscsak mi vagyunk, habár erősen szeretünk támaszkodni a szakmai vélekedésre, és ez a támasz szerintem most is itt van e törvény mögött.

Ami viszont a hegyközségi törvény majdani működéséhez fűzött kívánságokat és vélelmeket jelenti, ebben magam is képviselek egy álláspontot, és értem azt, hogy az előterjesztő, bocsánat, Tiffán Zsolt azt mondja, hogy a minőségpárti borászat képviseletében szeretné tovább a magyar magas borminőséget elősegíteni a hegyközségi törvénnyel. Megjegyzem, hogy egy törvény valóban próbálhat csatornázni ilyen szándékot, de ezt kőkeményen maguk a szőlészek és a borászok fogják eldönteni, hogy nem kikerülve a törvény szabályozását, de ők milyen felületen gondolják, milyen piaci környezetben és milyen szegmensben gondolják saját vállalkozásuk működtetését. Ebből persze egyenesen következik, hogy aki egy picit is ért a szakmához, tudja, hogy a magyar borászoknak két nagy ágazata van, az egyik a klasszikus családi kézműves borászat, a másik pedig a technológiai borászat, és ebben komoly viták is vannak, hogy kinek melyik pálya áll nyitva. De a hegyközségi törvény ebbe nem szólhat bele, és nem is szól bele természetesen, hogy ki vállalja a technológiai borászatot, amelyben a nem érlelt friss borok nagy mennyiségű előállításával igenis egy komoly piaci szegmenst elfoglalnak.

Lehet mondani, hogy ez nem a piramis csúcsa, lehetséges ilyet mondani, és hogy csak a családi kézműves borászatok képezhetik a piramis csúcsát a csúcstermékeikkel. Ilyet lehet mondani, de a piramis csúcsa nem létezik a piramis alapja nélkül. Gőgös Zoltánnal egyetértek abban, hogy aki figyelte az elmúlt hat-nyolc év szőlő-termőfelületeinek az átalakulását, mondhatnám, drasztikus csökkenését és a végre meginduló, két éve meginduló telepítési kedvet, az most azt láthatja, hogy a szőlőfelület lecsökkenésével és az úgynevezett minőségpárti borászok nagyon korlátos termésmennyiségének a kialakításával elérkeztünk oda, hogy hektoliter mennyiségben most már a negyedik éve nem fogjuk tudni biztosítani a magyar szőlő alapanyagból a magyarországi éves borfogyasztási szükségletet, mert ez 3 millió hektoliter éves bormennyiség alatt nem biztosítható.

(18.10)

Ilyen egyszerű a történet. Közben mi a parlamentben őrült erőket fordítottunk arra, különösen 2010-től (Az elnök csenget.), igen, köszönöm, különösen 2010-től, hogy magyar termékeket legyünk szívesek fogyasztani. Csak most már a termelői alapunkkal nem tudjuk elérni. Na, így lesz automatikus olasz borimportunk, ha nem figyelünk oda a széles bázisú termelői alapokra.

Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmét. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)