Felszólalás adatai

Nem szaporítva a szót, csak néhány fontos kérdést emelnék ki a számos törvénytervezeti paragrafus közül. Ilyenek például a következők. Megtartja a hegyközségi szervezetek hármas szintű tagozódását, azonban a feladatköröket újradefiniálva biztosítja annak lehetőségét, hogy az egyes ügyek azon a szinten kerüljenek elintézésre, ahol ahhoz a szükséges információk és eszközök rendelkezésre állnak, és a szakmaközi szervezetekről szóló uniós jogi és hazai szabályozás adta lehetőségekkel élve a törvényjavaslat megteremti az alapját, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa a jövőben kezdeményezhesse szakmaközi szervezetként való elismerését.

A hatósági ügyekben eljáró hegybírót függetlenítené a hegyközség tagságától, és megszüntetné választhatóságát, amit a hegybírók kibővülő közigazgatási feladataiból eredő hatósági jogkör hatékony gyakorlása tesz szükségessé. Megszüntetné a szőlőterülettel nem rendelkező felvásárlók hegyközségi tagsági viszonyát, hegyközségi tagságra a továbbiakban a szőlőművelők és a borászati termelők lesznek kötelezettek, nem lesznek tagok ugyanakkor a kizárólag továbbértékesítési céllal szőlészeti-borászati terméket felvásárlók.

Újradefiniálásra kerülnek a hegyközségi tagokat megillető szavazati mértékek, amelynek érdekében a területalapú szavazati rendszer kerül kialakításra, továbbá kisebbségvédelmi okból limitálásra kerül az egy tagot megillető maximális szavazati hányad is.

Az előttünk fekvő törvény céljainak egyik elve, hogy a bornevek piaci érvényesülését jobban szolgálhatja, ha az egyes bornevek mögött egy erős és jó érdekérvényesítő képességű termelői közösség áll. Az egy-egy hegyközségben zajló szakmai és piaci fejlődés iránt elkötelezett szőlészeti és borászati tevékenységhez fűződő érdekek érvényesülését a hegyközségek megalakulása óta jelentősen nehezítette az egy tag-egy szavazat elve, ezért a szavazati jogot - visszatérve a harmincas években kidolgozott történelmi hagyományokhoz - terület alapon a hegyközségi tagok gazdasági tevékenységének nagyságához javasolja kötni.

Az új hegyközségi törvény fontos célja a hegybíró státusának rendezése. Ma a hegybíró a hegyközség választott tisztségviselője, akinek egyaránt feladata az érdekvédelem és a hatósági ügyek vitele. Mint hatósági feladatokat ellátó személy érdekellentét alakul ki a hegyközség tagsága és a hegybíró között, ami kényszerűen rontja a hatósági tevékenység végzésének hatékonyságát. Ebből adódóan nyilvánvaló, hogy szükséges az eljáró hegybíró függetlenítése a hegyközség tagságától, illetve logikusan annak választhatóságának megszüntetése. Ugyanakkor annak érdekében, hogy ne váljanak gyökértelenné a hegybírók, és továbbra is kötődjenek az általuk felügyelt szőlész-borász közösségekhez, a javaslat szerint helyben lesz kiírva a hegybírói pályázat, s az ottani sajátosságokat figyelembe véve kerül kiválasztásra a legmegfelelőbb személy. A hegybírót a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára nevezi ki, és a függetlenségét biztosítandó ő gyakorolja felette a munkáltatói jogokat, aki így közvetlen szakmai felügyeletet tud ellátni a hegybírók fölött. A hegybíró jogi állapotának megváltozása azt is jelenti, hogy a hegyközség elnöke látja el a hegyközség érdekvédelmi feladatait, ezáltal a hatósági munka és az érdekvédelem feladata, illetve az azt végző személy jól elválasztható egymástól.

Fontos javaslat, hogy a hegyközségek életének alakításába azok a termelők szóljanak bele, akik helyben végzik a tevékenységüket, ezért meg kell szüntetni a szőlőterülettel nem rendelkező, már korábban említett felvásárlók hegyközségi tagsági viszonyát. Az igazán nagy jövőképet a szakmaközi szerveződésben való részvétel jelenti a hegyközségi tagok, azaz a magyar szőlész-borász társadalom számára. Ezáltal a nyugat-európai társakhoz hasonlóan piacszabályozási jogosítványokkal felvértezve a saját kezükbe tudják venni termelésük és értékesítési piacaik irányítását. A piaci zavarok megelőzhetővé, illetve gyorsan leküzdhetővé válnak. A minőségi bortermelés belső indíttatás útján saját elhatározásukból és nem a kereslet külső hatásaitól vezérelten segíthető elő. A belső szervezeti tagozódásban megjelenő szőlész- és borászszekció működésénél fogva olyan kompromisszumok kialakítására sarkallja a tagokat, ami nem szembenálló felekké, hanem partnerekké, partnerként együttműködő szereplőkké formálja a termelői és a feldolgozói oldalt.

Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Mindezen felsorolt érvek alapján az előterjesztő javaslata által előremutató, a hegyközségek érdekeit szolgáló törvényjavaslatot a KDNP általános vitára ajánlja és támogatja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)