Felszólalás adatai

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Először is szeretném arra fölhívni a figyelmet, hogy az a két törvény, amit az előbb tárgyaltunk, az a kvázi gyorsítási törvény és ez a területrendezési törvény, mint ahogy egyébként Meggyes Tamás képviselő úr is felhívta a figyelmet, nagyon szorosan összetartozó és egymást kiegészítő jellegű törvény. Az egyik a fejlesztések gyorsítását óhajtja szintén nemzetgazdasági érdekből, a másik viszont természetszerűleg az ország területi szerkezetének hosszú távú rögzítésével, azoknak a feltételeknek a meghatározásával, amelyeken belül a fejlesztések végrehajthatók, az országban a nemzeti értékek megőrzését jelenti. Éppen ezért azt gondolom, hogy kellő óvatossággal kell tudni beszélni arról, hogy igazán ennek a törvénynek és ennek a kettőnek együtt milyen hatása van.

Én alapvetően a 8., 9. és 19. sorszámhoz szeretnék hozzászólni, amiben pontosan azt próbáltuk módosító indítványként megfogalmazni, hogy mindent, amit ma már tudunk valami lényeges fejlesztésről, azt lehetőleg jelenítsük meg. Tehát részben a meglévő, részben a tervezett állapotot, hiszen ebben az esetben nem kell a törvényt módosítani, ezzel gyorsítani tudjuk adott esetben az adott helyzetben megjelenő fejlesztést vagy beruházást.

Nekem egyébként a magam részéről, mint aki elég sokat foglalkoztam területrendezési kérdésekkel az életben, mély meggyőződésem, hogy hihetetlenül szükség van arra a stabilitásra, kiszámíthatóságra, amit ezek a területrendezési tervek önmagukban tartalmaznak.

Azért egy egészen kis anomáliára hadd hívjam föl a figyelmet az előttem hozzászólók egyébként rendkívül jóindulatú fogalmazásával kapcsolatban. Ami például ezeket a honvédelmi területeket illeti, ott a meglévő területek vannak lehatárolva, azok, amelyek már megvannak. Ennek a világon semmi köze nincs ahhoz, hogy az adott területen belül milyen beruházás, fejlesztés kerül sorra. Arra egy egészen más eljárás, más építési és másfajta hatósági eljárás vonatkozik, aminek egyébként természetszerűleg megvan a maga fellebbezési, végrehajtási és mindenfajta módozata egy polgári demokráciában. De hogy ebbe a törvénybe bekerültek a honvédelmi területek, ez önmagában véve egy nagy előrelépés, ugyanúgy, mint ahogy az örökségvédelemmel kapcsolatos területek bekerültek. A sors különös iróniája, hogy itt közigazgatási határokkal vannak lehatárolva ezek a térségek, ezáltal három terület is átfed, mert ha megnézzük, hogy örökségvédelmi terület, benne van, ha megnézzük, hogy Natura 2000, benne van, és ha azt mondjuk, hogy honvédelmi, benne van, mert ebben az országos léptékben nem határolható ki, hogy mely területekről van szó konkrétan. Amikor a fejlesztés sorra kerül, akkor nyilván a helyrajzi számoknak és az adott övezetnek megfelelően csak arról lehet szó, ami éppen akkor ott jelen van.

A másik az, amit feltétlenül hangsúlyozni szükséges, hogy ez a törvény egyébként semmilyen módon nem befolyásolhatja azt a jogi eljárást, amely ott adott esetben van, ami, úgy tudom, hogy fellebbezés alatt bírósági szakaszban van. Ebből adódóan tehát nem is érdemes a két dolgot összekeverni.

Összefoglalóan, annyit szerettem volna csak mondani, hogy az a műfaj, amit itt összehangolásnak, koordinációnak nevezünk, az egyik legeslegnehezebb műfaj a földön. Különböző értékeket kell tudni összevetni, és akkor, amikor mi például nagy energiatermelő berendezések ideiglenességét és a mostani kijelölésnek az átmeneti jellegét is szeretnénk benne hangsúlyozni, ezzel annak teremtjük meg a lehetőségét, hogy már most gondolkodni lehessen, hogy esetleg mivel ütközik ez a javaslat.

Még egy-két javaslatunk van, amit úgy tudom, hogy a kormányzat el fog fogadni, hogy viszont ne szabályozzunk túl, tehát apró kérdésekkel ez semmiképpen ne foglalkozzon, állandó mobilitást jelentő kérdésekkel szintén ne foglalkozzon ez. De van egy olyan kérés, amit tisztelt képviselőtársaimnak fölvetnék, ami jellegzetesen beleillik ebbe, és nem lehet nagyon vele mit kezdeni. Én tudom, hogy az Igazságügyi Minisztérium és adott esetben a tárca, aki előterjesztette, nem fog a mi módosító indítványunkkal egyetérteni, de azért ezt röviden elmondom és indoklom.

Nevezetesen arról van szó, hogy példának okáért egy Natura 2000 területen lehet-e folytatni bányászati kutatást, vagy nem lehet bányászati kutatást folytatni. A bányászatról szóló törvény értelmében ez egyetlenegy összefüggő cselekvés, a kutatástól a bányatelek-fektetésig az egész egy egységes folyamat. Ugyanakkor az én személyes megítélésem az, hogy akkor, hogy ha fúrunk egy ilyen területen, azzal igazán lényegében nem veszélyeztetjük annak a területnek az értékeit, ám ellenben lehetséges, hogy olyan nemzeti kincshez jutunk a terület alatt, amit máshol, más területek lehatárolásával könnyedén tudunk pótolni. Tehát az ország egészében véve a természeti kincseink kihasználtsága megmarad, sőt hozzá tudtunk tenni még valami olyan vagyont, ami viszont nagyon jelentős lehet a gazdaság fejlődésében. Tehát vannak akadályok is ebben, amikre úgy érzem, hogy most jogilag nehéz választ adni, hogy hogyan lehetne ezt megváltoztatni.

Ez a mostani benyújtott terv egy felülvizsgálata már az előzőnek, jön a következő, és azt gondolom, hogy ebből adódóan egy folyamatnak a részesei vagyunk. Ezért el kell tűrnünk akkor is, hogyha bár úgy érezzük, hogy igazunk van, nem adnak nekünk most igazat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)