Felszólalás adatai

MEGGYES TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örömmel vesszük, ha a kormány olyan előterjesztéseket hoz a parlament elé, amelyek bármilyen módon segíteni próbálnak az ország felzárkóztatásában, vagy éppen a közösségi források időben és kellő hatékonysággal történő felhasználásában. De kapkodást látunk, és hiányérzetünk van. Egyrészt azért, mert ismét az előretervezés hiányát látjuk, másrészt azért, mert úgynevezett salátatörvények kerülnek a tisztelt Ház elé, amelyek igen nagy területet ölelnek fel, szerteágazóak, és sokszor bonyolult összehangolást is igényelnének. Persze, ez még önmagában nem feltétlenül megoldhatatlan probléma, ha kellő időt kapnak a frakciók és a képviselők ezen indítványok áttanulmányozására, feldolgozására. Sajnos, ezen a téren is komoly hiányosságok mutatkoznak.

Nagyságrendileg egy hét nem elegendő az alapos szakmai munka elvégzésére. Márpedig nem sokkal több időt hagyott a kormány erre. A hivatkozás nyilvánvaló, szükséges a beruházások gyorsítása, ehhez pedig minél hamarabb el kell fogadni a törvényhozásnak a módosításokat. De azt hiszem, jogosan merül fel a kérdés, hogy eddig miért nem tudtunk ezzel foglalkozni. Miért kell ismét ilyen tempóban keresztülerőszakolni egy egyébként sokkal nyugodtabb körülmények között is megalkotható törvényt? Emlékeztetnék a tavaszi ülésszak kezdetére, amikor az 1 és 2 forintos érmék bevonása miatt szükségessé váló kerekítési szabályok megalkotására több hetet szánt az Országgyűlés. Itt pedig sebtében kell döntést hoznunk. Mint tudjuk, a hamar munka ritkán jó, és a mondás logikájának következményei sajnos, az előterjesztésen is meglátszanak.

Az egyetlen cél, amely szerint gyorsítsunk az engedélyezési eljárásokon, minden egyéb szempontot félresöpört, pedig több esetben alkotmányossági aggályok is megfogalmazódhatnak, nem beszélve a szakma finoman szólva is megosztott véleményéről. Persze kétségtelen, hogy a javaslatnak vannak előnyei is.

Valóban fontos az időközben megváltozott jogszabályok szóhasználatának törvénybe illesztése, az elektronikus ügyintézés segítése vagy a gyakorlatban vitatott fogalmak pontosításának elvégzése. Érthető az a törekvés is, hogy a fizetési morál javítása, a körbetartozások megszüntetése is hangsúlyos szerepet kap. Ugyanakkor hiányoznak a hatástanulmányok, legalábbis mi ilyenekkel nem találkoztunk.

Az előterjesztésben szereplő törvényjavaslat mindenekelőtt az építési törvényt érinti, de közvetett módon az önkormányzati törvényben biztosított önkormányzati jogosítványokat is befolyásolja. Az építésügy és ezen belül a településrendezés célja a települések fejlődésének elősegítése. A települési önkormányzatoknak két, az Ötv.-ben nevesített feladata is kapcsolódik ehhez, a településfejlesztés és a településrendezés. Az Étv. a településfejlesztési koncepciót a településrendezési eszközök közé sorolja. A településfejlesztési koncepció, amely a mit, miből és mikor kérdésekre ad választ, elsősorban nem műszaki, hanem gazdasági, szociálpolitikai, valamint pénzügyi jellegű anyag, és szoros összefüggésben van a településszerkezeti tervvel, a helyi építési szabályzattal és a szabályozási tervekkel, amelyek viszont a hol és hogyan kérdésekre adnak választ. Az így megalkotott helyi önkormányzati szabályozás egymásra épülő, koherens rendszert alkot, amelyet most jelentősen átalakítani terveznek.

A tárgyalásra kerülő törvény 3. §-a ebből a rendszerből venné ki az önkormányzati rendelettel nem védett településfejlesztési koncepciót és a településszerkezeti tervet is, ami nyilván ellentétes az önkormányzatok és a helyben élő emberek érdekével. Jelenleg a törvény ugyanis rendelkezik az úgynevezett településrendezési eszköz, azaz a településfejlesztési koncepció, településszerkezeti terv, valamint a helyi építési szabályzat és a szabályozási terv kidolgozásának és elfogadásának részletes szabályairól. Az új törvényjavaslat 3., 4., 6. §-ai azt a veszélyt hordozzák magukban, hogy a kellő gondossággal és konszenzuskereséssel megalkotott helyi szabályozás egyes elemei úgy lesznek hatályon kívül helyezhetőek, hogy a módosításra egyébként meghatározott szabályokat nem kell alkalmazni, mert egy időközben, ki tudja, milyen céllal megváltoztatott magasabb szintű jogszabály rendelkezésével ellentétessé válnak.

Látható ugyanakkor a törvényjavaslat előkészítőjének szándéka, amely konszenzuskeresés helyett jogi eszközökkel akarja leegyszerűsíteni a településrendezési eszköz módosításának folyamatát. Ez azonban nem mehet az önkormányzati autonómia rovására. Meggyőződésem szerint alkotmányossági aggályokat is felvet, továbbá szakmai problémák is felmerülnek. Nem világos például, hogy azon részletszabályok, amelyek a gyorsítást szolgálják, nem bosszulják-e meg magukat, mivel egy nagyberuházás esetén nagyon sok részletkörülményt, részletszabályt is vizsgálni kell. Azt pedig nem tartom szerencsésnek és elfogadhatónak, hogy pusztán egy nyilatkozattal helyettesíteni lehessen az adott eljárást.

A törvényjavaslat többször említi, és különleges jogosítványokkal ruházza fel az építésügyi igazgatási szakértőt. A közreműködésével készült és nyilatkozatával ellátva benyújtott hatósági engedélykérelmet soron kívüli eljárásban, de legfeljebb 30 napos ügyintézési határidővel kell elbírálni. Az viszont igencsak meglepő, hogy a tervezet nem definiálja sehol az építésügyi igazgatási szakértőt. Ez nem tévesztendő össze az igazságügyi szakértővel. Létrehozunk egy státust, de pontosan nem tudjuk, hogy miként illeszthető be a rendszerbe; ezt egyáltalán nem tartom elfogadhatónak.

Tisztelt Ház! Természetesen más problémák is felmerülnek. Ez a törvény csak az 5 milliárd forint értéket meghaladó beruházások gyorsításának érdekében születne meg. Fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon miért csak ezen nagyberuházásoknál érzi szükségességét a kormányzat a gyorsításnak. Vajon miért az a szándék, hogy a kisebb értékű projekteknél ne gyorsítsunk? Továbbra is kitartok azon vélemény mellett, hogy az önkormányzati jogokat csorbítva semmilyen beruházás követhetetlen gyorsítását ne támogassuk, de azért az mégiscsak érdekes, hogy csak a nagyobb értékűek esetében szeretnének sürgetőleg fellépni. Készséggel elfogadom, hogy nehézkes, túlságosan bürokratikus rendszeren kell átmennie egy-egy beruházásnak a tervezéstől a kivitelezés befejezéséig. De ha már könnyíteni akarunk, akkor miért csak az 5 milliárd feletti beruházásoknál akarjuk ezt? Az építőipar helyzete máshol is megkívánna hasonló intézkedéseket. Akár a magánszféra beruházásait is könnyíteni lehetne, hiszen ott is komoly erőfeszítéseket kell tenni egy-egy engedély beszerzésére.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem értek egyet olyan könnyítéssel, amely lerontja az önkormányzatok jogait, de ha már könnyítünk, nem látom értelmét annak, hogy csak a nagyok érdekeit vegyük figyelembe, és ne könnyítsünk az embereket sújtó bürokratikus terheken. A kormány által hangoztatott érv, amely szerint ez a gyorsítási folyamat gazdaságélénkítő hatást hozhat, talán nem fog komoly vitát kiváltani.

(20.30)

Azt viszont nem látjuk pontosan, hogy hol is, pontosan melyek ezek a beruházások. Az Uniónak a mai napig meg nem küldött tervekben szereplők lennének azok? Hol vannak a már megindult közbeszerzések vagy azok a konkrét építkezések, amelyeknél eredményeket lehetne elérni? A politikai közbeszéd egyik gyakran felmerülő kérdése, hogy nem állunk jól ezekkel a beruházásokkal, ezek előkészítetlenek, sok esetben Brüsszel még nem is látta őket.

A salátatörvényből a tervező-szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról rendelkező törvény újabb előhozása azért érdekes, mert pontosan egy évvel ezelőtt szintén előkerült egy módosítás során, s alig pár hete újból módosított rajta az Országgyűlés. Finoman szólva is kiviláglik, hogy hosszú távú stratégiai elképzelés nem nagyon körvonalazódik az ügyben, ha félévente kell ugyanazon törvény többszöri módosítását elvégezni. És merő véletlen: itt is egy már meglévő intézmény lerontása a kitűzött cél. Az ugyanis, hogy a kamarai tagság nélkül végezhető mérnöki, illetve tervezői szakmai tevékenység körét, úgymond, bővítik, nem hiszem, hogy osztatlan sikert aratott volna az érintett kamaráknál.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalóan elmondhatom a frakciónk nevében, hogy politikai, jogi és szakmai fenntartásaink vannak a törvénytervezettel kapcsolatban. Ezek között említhetném, hogy pont egy ilyen kormányválsághelyzetben szeretnék gyorsítani a nagyberuházásokat, amely nyilván óhatatlanul is gyanút kelt az emberben. A jogi nehézségek nyilván akörül csoportosulnak, hogy önkormányzati jogokat sért a tervezet. Szakmailag pedig veszélyes, hogy komplett eljárásokat tesz adott esetben feleslegessé egy-egy nyilatkozat kiállítása esetére.

Véleményem szerint nehezen eldönthető, hogy egyáltalán módosító javaslatokkal lehet-e annyit változtatni a tervezeten, hogy az valamilyen formában elfogadható legyen. Mindenesetre mi ezen leszünk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)