Felszólalás adatai

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az önök idejét is kímélve ebben a késői órában nem ismétlem el a bizottsági állásfoglalásban már amúgy is elhangzott jogos kifogásokat. Csak megerősíteni szeretném, egy ilyen kis országban, Magyarországon, ha egy törvénytervezet jogellenesen kivitt kulturális javakról beszél már a címében is, sokan - köztük jómagam és Hörcsik Richárd képviselőtársam is - megkönnyebbülten felsóhajtunk: végre külön törvény foglalkozik majd a Seuso-kincsek ügyével, az imént említett sárospataki kincsekkel és a világon fellelhető vagy éppen fel nem lelhető másokkal.

A Salgó-képtár kialakulásának sajátos körülményeivel kapcsolatban csak emlékeztetni szeretném a tisztelt előterjesztőt, miniszter urat, hogy a nyolcvanas években működött elődje, Köpeczi Béla miniszter úr, hatalmával visszaélve és a szakhatóság bizottságának ellentétes állásfoglalását felülbírálva, milliárdos állami ajándékként engedélyezte Salgó úr Magyarországon filléres áron összegyűjtött műkincseinek, kulturális javainknak az Egyesült Államokba való kiszállítását. Jogellenes magatartást természetesen Köpeczi volt miniszter úr nagyvonalúságában vélelmezhetünk, hiszen a csodálatos, az alábbiakban néhány alkotóművész nevével felidézett műgyűjtemény darabjaiért a magyar származású Salgó nagykövet úr minimum 1 forintot fizetett, de az érték 10 százalékánál többet biztosan nem. Tehát a képek alkotói közül felsorolva néhányat: 7 Munkácsy-alkotás, 20 Paál Lászlótól, 6 Edvi Illés Aladártól, 7 Rippl-Rónai József-festmény, 10 Vaszary Jánostól, 6 Kernstok Károlytól, csak 2 Gulácsy Lajostól, viszont 8 Rudnay Gyula-mű. És több mint egy órán át sorolhatnám, hiszen az összes festmény meghaladja a háromszázat.

Kétségtelenül e grandiózus ajándék viszonzásául a nagykövet úr Lukács György volt filozófus népbiztost, a magyar katonák megtizedeltetőjét nevezte meg házimúzeuma katalógusában tudományos és művészeti életünk legsugárzóbb befolyásoló egyéniségének, a '19-es Tanácsköztársaságot pedig hazánk huszadik századi léte egyetlen elfogadható korszakának. Ez a gesztus a magyarországi kommunista múlt és jelen felé bizonyára megér másfél milliárdot, főként akkor, ha ez egy fillérrel sem csökkenti az itthoni elvtársi családi kasszát. Mit tegyek, tisztelt miniszter úr, nekem ez jutott eszembe a furcsán fogalmazott címről: jogellenesen kivitt kulturális javak. És biztosíthatom miniszter urat és képviselőtársaimat, nem is fog kimenni a fejemből, legalább addig, amíg a magyar kulturális közvagyon volt és jelenlegi fosztogatóival szemben nem történik semmi, vagy alig valami.

Apropó, fosztogatók: a 2. § (1) vagy (2) bekezdésébe beleérthetők-e az audiovizuális archívumok, tehát hang- és filmközgyűjtemények? Költői kérdésem jogosságát igazolja, hogy a tagállamok közötti viszonosságra épülő törvény magyar érdekeltjeként igenis súlyosan veszélyeztetett jelenleg még mindkét közmédium archívuma, és az eddigi intézkedések között csupán a Magyar Rádió hang- és dokumentumtára új igazgatónőjének kinevezése ad reményt keltő garanciát. Az viszont riasztó, hogy - nyilván a tagállami létünk állandó lebegtetése okán is - a törvény hatályba léptetését ehhez az ismeretlen dátumhoz, belépésünk időpontjához kötik, tehát a rendszeresen ismétlődő, kincseinkbe belenyúlkáló kísérletek már külföldön megtapasztalható eredményei igen nehezen lesznek visszafordíthatók.

Már megint Magyarországról kivitt értékekről beszélek. Tisztelt előterjesztő, ne tekintse zaklatásnak, ha egy kiválóan fogalmazó miniszterben partnert keresek a félreérthető szavak lecserélésében. Ez a szerencsétlen szolgai fordítási gyakorlat a magyar nyelvi logikát kínozza és a törvényalkotót állandó magyarázkodásra kényszeríti.

(22.00)

Kérem, lapozzák fel az egymondatos 1. §-t! Idézem: "E törvény hatálya kiterjed az Európai Unió valamely tagállama - továbbiakban tagállam - területéről jogellenesen kivitt és a Magyar Köztársaság területén lévő kulturális javak visszaszolgáltatására, valamint az ezzel kapcsolatos eljárási rendre." Úgy véljük, ez a törvény nem a valamely, vagyis egy, azaz egy európai uniós államra vonatkozik, hanem annak bármely, tehát mindegyik tagállamára. Kétségtelen, hogy amikor éppen lopnak onnan, akkor valamely országból lopnak, de ez bármely országból előfordulhat, és ez a paragrafus erről szól.

Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Igazság és Élet Pártja a törvényjavaslat majd' minden paragrafusát érintő észrevétele ellenére egyetlen módosító indítványt sem nyújt be. Mivel a kormánykoalíció eddig a gépelési hibákra vonatkozó észrevételeinket sem szavazta meg, méltányoljuk, hogy ezt a munkát, a jelzett értelmetlenségek kijavítását magára vállalja. Így is korrekt.

Ennek megtörténte esetén a MIÉP kész a törvényjavaslat megszavazására, hiszen annak szándékát illető tartalmi részével szemben nincsenek fenntartásaink. A javaslat elfogadható, sőt elfogadandó.

Köszönöm szíves figyelmüket.