Felszólalás adatai

Elég egyértelmű a Barroso-levél a tekintetben, hogy kér valamit Magyarországtól. Nem látom be azt, hogy miért nem lehet megállítani zárószavazás előtt - a benyújtott indítványok figyelembevételével - a törvényjavaslat tárgyalását, azaz a lefolytatott vitát követően meghagyni a zárószavazás előtti módosító indítvány benyújtási lehetőségeként a véglegesre alakítást, azaz megadni a lehetőséget az Európai Központi Banknak, megadni a lehetőséget az Európai Bizottságnak, hogy a magyar kormánnyal, a Magyar Országgyűléssel egyeztetve kialakítható legyen egy olyan végső szövegezési megoldás, amely aggálymentesen biztosítja azt, hogy a jegybanki függetlenség sérelme nélkül, de a Magyar Országgyűlés szándékait is tartalmazó indítványok kerülnek be az új törvénybe. Nem ismerek olyan törvényi kötelezettséget, ami alapján az alaptörvény miatt január 1-jével elfogadott új jegybanktörvénynek kellene lennie, azaz nem mondja ki sem az alaptörvény, sem pedig más törvény, hogy ennek így kellene bekövetkeznie, mint ahogyan más sarkalatos törvény esetén sor fog arra kerülni, hogy csak a jövő évben kerül majd elfogadásra.

Az utolsó momentum: talán ha képviselő úr gondolna arra, hogy ha már a jelölési folyamat így is, úgy is változik ahhoz képest, mint amit a kormány előterjesztett, akkor a kompromisszumba nyilván bele kellene annak is férnie, hogy ha a monetáristanács-tag jelölése úgy történik, ahogyan az imént elmondta - tehát hogy visszatérnek az egy évvel ezelőtt elfogadott változathoz -, talán akkor a harmadik alelnökjelölésen más jelölési módot kellene választani annak érdekében, hogy valóban kompromisszum legyen, ne pedig ráoktrojált döntés legyen a jegybankelnökre.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)