Felszólalás adatai

Azért szeretnék ezekről az indítványokról szólni, mert láthatóan két szándék nyilvánul meg ezen indítványokban. Egyrészt a gazdasági bizottság, illetve Rogán képviselő úr saját néven benyújtott indítványaiban - ilyen a 16-os, 17-es, 18-as, 19-es, 20-as indítvány, továbbá ilyen a 11-es, a 8-as indítvány, ilyen a 7-es indítvány - úgy tűnik, hogy a Fidesz-KDNP gesztust akar tenni az Európai Központi Bankból megérkezett azon kritikus véleményre, amely több ponton egyértelművé tette az elmúlt hét csütörtökén nyilvánosságra került véleményében, hogy ez a bizonyos indítvány, amelyet a kormány benyújtott az Országgyűléshez, több ponton sérti a jegybank függetlenségét, és ezeken a pontokon megpróbál korrigálni bizonyos mértékben ezen sértő helyzeten.

Az is látszik, hogy a gazdasági bizottsági indítványok, illetve Rogán képviselő úr személyesen, saját néven benyújtott indítványai alapján egy dologhoz nem nagyon akarnak hozzányúlni, nevezetesen ahhoz az új szerkezethez, amely egy további alelnökkel bővíti ki a jegybankalelnökök sorát, továbbá a monetáris tanácsot is egy további taggal bővítené ki.

Nem kíván hozzányúlni ez az indítvány a jelölési rendhez sem. A jelölési rendre nem tett észrevételt az Európai Központi Bank, ugyanakkor meglehetősen sajátságos az az eljárás, hogy egy éve sincs még, hogy a most kialakult jelölési rendről az Országgyűlésben hosszú vita után és a hosszú vitában elmondott hosszú, érvelő hozzászólások után a voksukat tették le amellett, hogy a parlament gazdasági bizottsága jelöl, a parlament plénuma szavaz a jelöltekről, és így kapják mandátumukat a monetáris tanács tagjai, majd most egy gyökeresen más konstrukciót kívánnak alkalmazni, nevezetesen a miniszterelnök jelölése alapján a köztársasági elnök nevezi ki a monetáris tanács tagját, csakúgy, mint a jegybank harmadik alelnökét, a terveik szerint.

Úgy gondoljuk, hogy nincs megindokolva a változtatás, nincs sem az elhangzott vitában eddig, sem pedig a benyújtott indítványban értelmes oka annak, hogy miért kellene így csinálni a jelölési folyamatot, ezért értelemszerűen mi a magunk részéről tettünk arra nézve indítványt, hogy ez a jelölési folyamat ne úgy történjen, mint ahogyan azt most a benyújtott indítvány tartalmazza, hanem az eddig megszokott gyakorlat szerint történő, a 12-es ajánlási pontban szereplő indítványunk tartalmazza az alelnökökre vonatkozó javaslatot, úgy, ahogyan azt eddig a jelen pillanatban is hatályos jegybanktörvény szabályozza.

Fontos ugyanakkor az a kérdéskör is, amelyre megint csak úgy tűnik, hogy nem akar kitérni a többség, noha értelemszerűen érdemben befolyásolja a jegybank függetlenségét ez a kérdéskör is, ez pedig a 9-es indítványunkban szereplő javaslatsor, amely egyértelművé tenné, hogy nincs indoka, oka, célszerűsége és megalapozottsága sem annak, hogy a monetáris tanács hatásköreit olyan pontokkal bővítsék ki, mint amelyeket most az indítványban szerepeltetnek. Nevezetesen szerepeltetik az indítványban, hogy a monetáris tanács hatáskörébe tartozó feladatokkal kapcsolatos kommunikáció módjáról történő döntés is a tanács hatáskörébe tartozna, illetve az összes, a monetáris tanács hatáskörébe tartozó feladatokkal kapcsolatos azon döntések végrehajtása, amelyeket a vonatkozó döntésben a monetáris tanács saját hatáskörében tart.

Úgy gondolom, hogy ezzel kifejezetten a jegybank elnökének mozgásterét kívánják korlátozni, kifejezetten a jegybank elnökének a szuverén elnöki minőségben kifejtett tevékenységét kívánják korlátozni, és meggyőződésem szerint ezek szükségtelen, túlzó, olyan hatáskörök biztosítását jelentik a monetáris tanácsnak az elnökkel szemben, ami szintén a jegybanki függetlenség csorbítására alkalmas gondolkodást jelent, jelesül leginkább az e) pontban szereplő, az MNB-elnök javaslata alapján az alelnökök hatásköréről történő döntést is ebbe a körbe sorolom.

Ebből következően mi beadtuk azt a módosító indítványt, amely, mint mondtam, a 9-es számon szerepel, amelyben szeretnénk visszaadni a jelenlegi jogkörét a monetáris tanácsnak, és ilyen értelemben az elnök jogkörének korlátozását kihagyni ebből a bizonyos benyújtott javaslatból.

(10.20)

Fontosnak tartom azt is, hogy van egy olyan pont, amelyben, úgy tűnik, hasonló a kormányoldal és a mi frakciónk gondolkodása, nevezetesen az a pont, amely a 15. ajánlási sorszám alatt szerepel, amikor az MNB alkalmazottainak MNB-től származó bérére vonatkozóan tett korlátozó javaslatot a benyújtott indítvány. Ez nagy hangsúllyal szerepel az Európai Központi Bank véleményében olyan módon, hogy nem tudja elfogadni, és nem tudja tudomásul venni azt, hogy kívülről, az MNB vezetőinek megkérdezése nélkül kíván bárki a jövedelmi viszonyokra nézve korlátozást bevezetni. Miután egyértelmű, hogy az a bizonyos európai központi banki ajánlás, vélemény erre a pontra vonatkozóan ennek a pontnak az elhagyását javasolja, így az a különleges eset fordul elő, hogy képviselőtársaimmal közösen, illetve Rogán képviselő úr ugyanennek a pontnak az elhagyására tett indítványt; remélhetőleg nem is fog változni ebbéli szándékuk a későbbiek során, a későbbi vita során is meg fog maradni ez a bizonyos szándék.

Van egy olyan szakmai kérdés, amelyben mi nem kívántunk érdemben állást foglalni, ugyanakkor a benyújtott módosító pont - ez a 4. pontban szereplő indítvány - egy érdemi vitára ad lehetőséget; remélem, hogy a bizottságokban a továbbiakban még pontosítani is fogjuk tudni ezt az indítványt. Meggyőződésem szerint ez egy lehetséges kibővítése a benyújtott javaslatnak, nevezetesen a rendszerkockázatok feltárásával és kezelésével kapcsolatos feladatokra vonatkozó megoldási javaslat, amely itt szerepel. Ez minden további nélkül lehet egy olyan szakmai konszenzus tárgya, amelyben akár kormánypárti és ellenzéki képviselők egyetértésére is találhat a gondolkodás.

A 6. ajánlási pontról szeretnék még néhány szót szólni, amelyben egyértelművé kívántuk tenni, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke kinek és milyen módon tartozik beszámolási kötelezettséggel annak érdekében, hogy ne legyen félreérthető a jegybankkal kapcsolatos parlamenti jogkör, tehát hogy az Országgyűlésnek milyen beszámolási kötelezettsége van, ugyanakkor ne terjeszkedjen túl ez a beszámolási kötelezettségből adódó követelmény és követelés, amely most itt a benyújtott indítványban szerepel, hiszen ez olyan módon is kibővít beszámolási kötelezettségre vonatkozó gondolkodást, amely kifejezetten egy más jellegű gyakorlatot tenne előírttá, mint ami az eddigiekben kialakult, nevezetesen az Országgyűlésnek történő beszámoláson túlmenően egy országgyűlési bizottságnak történő beszámolási kötelezettséget is elő kívánna írni; illetve az Állami Számvevőszék felé egy olyan jelentési kötelezettséget, amely nem nagyon vezethető le más törvényi kötelezettségből. Ezért azt gondoljuk, hogy a 6. pontban szereplő indítvány kapcsán a 31. § módosítását célszerű megtenni annak érdekében, hogy a törvényjavaslat elfogadása után semmiképpen ne maradjon olyan helyzet, amelyben a jegybank elnökével kapcsolatos olyan kötelezettség is megfogalmazásra kerül, amely nem önmagában a jegybank Országgyűléshez kötődő viszonyából adódik, hanem egyfajta további egzecíroztatásra alkalmat adó javaslat.

Nem érintették a benyújtott indítványok, de vélhetőleg a későbbiekben érinteni kellene azt a kérdést is, amely azzal foglalkozik, hogy vajon a jegybankelnök feladatköre a Költségvetési Tanácsban hogyan egyeztethető össze a jegybanki függetlenség kérdéskörével. Meggyőződésem szerint a most benyújtott szöveg bizonyosan nem teljes mértékben alkalmas arra, hogy elfogadásra kerüljön, ezért azt gondolom, hogy a továbbiakban még kapcsolódó indítvánnyal ezt is érdemes módosítani.

Végezetül jómagam is arra szeretném felhívni az ellenzéki oldalról, úgy gondolom, egyöntetűen megfogalmazott véleményeknek megfelelően a kormánypártiak figyelmét, hogy miután ismertté vált a Barroso-levél, miután ismertté vált az, hogy milyen kárt okozott Magyarországnak ezen törvényjavaslatnak a múlt heti beterjesztése, a múlt heti sürgős, indokolatlanul sürgős eljárásban történő tárgyalás, és az a szándék, hogy még ebben az évben e törvényjavaslatról döntés szülessen az Országgyűlésben, ezért úgy gondolom, minimum azt meg kell tennie a kormánypárti többségnek, hogy ne akarják döntésre vinni december 31-ét megelőzően ezen törvényjavaslatot az Országgyűlésben. Semmi nem indokolja, és nincs szakmai, de politikai indoka sem annak, hogy erről a döntést most meg kelljen hozni. Ez láthatóan olyan érzékeny területet érint, amely miatt ezt a törvényjavaslatot érdemes még legalább egyszer az Európai Bizottsággal végigegyeztetni, olyan módon, hogy érdemben legyen lehetősége az Európai Bizottságnak az álláspontját a már benyújtott módosító indítványok kapcsán esetleg megfogalmazódó nyers törvényjavaslatról is kifejteni. Az Európai Központi Banknak ugyanezt a lehetőséget biztosítani kell. Ellenkező esetben ez egy olyan vitapontként fog húzódni, végighúzódni az Európai Unióval folytatandó következő hetek-hónapokbeli tárgyalásokon, ami mindenképpen sok hátrányt fog okozni Magyarországnak. Ezért azt a minimális elvárást én is megfogalmazom, miszerint ne vigyék zárószavazásig, a benyújtott indítványok kapcsán még az utolsó lehetőséget meghagyva bizottsági indítvány benyújtására folytassák le a szükséges egyeztetéseket, beszéljünk erről az ellenzéki oldalról megfogalmazott javaslatok kapcsán is a továbbiakban. Ezzel talán lehet kisebbíteni azt a kárt, amit a múlt heti erőltetett tárgyalási menet okozott e törvényjavaslat kapcsán Magyarországnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)