Felszólalás adatai

Méltatlanul szűk időkeretet kapott ez a téma itt az Országgyűlésben, 22 év sarát, én úgy gondolom, senki nem gondolja, hogy most 4 óra alatt le fogjuk mosni erről a problémáról. És nagyon szűk az én időkeretem is, s talán méltatlanul szűk volt a kormány időkerete is. Rossz volt hallgatni, hogy 5 perc alatt kellett minisztériumoknak eldarálniuk a maguk tematikáját.

És abban is biztos vagyok, hogy az én szűk időkeretem bizonyos képviselőtársaim számára még így is kínzóan hosszú lesz meghallgatni, de ami az ő számukra kínzóan hosszú, az az én számomra öröm, hogy végre olyan vélemény is elhangozhat, ami az elmúlt 20 évben az Országgyűlésben nem hangzott el.

(11.20)

A magam felszólalását két fő témára, két fő tematikára osztanám. Egyrészről szeretnék néhány olyan alaptételt elmondani, amiről azt gondolom, hogy nem lehet közöttünk vita. Amikor ezt megtettem, akkor szeretnék néhány olyan alapvetést felvázolni, amelyben lehet közöttünk vita, de úgy gondolom, ha ezekben nem tudunk megegyezni, akkor nem tudunk érdemi vitát indítani, és nem tudjuk az érdemi megoldásokat sem megtalálni.

Kezdjük az alaptételekkel! Mik azok az alaptételek, amelyek szerintem vitán felül állnak? Az egyik az, amit a Fidesz frakcióvezetője megkérdőjelezett, hogy ez egy probléma, amiről beszélünk; nemhogy egy probléma a magyar- cigány együttélés, hanem a társadalmunk egyik legsúlyosabb és idővel - nem is olyan sok idővel - a legsúlyosabb problémája.

A másik ilyen alaptétel az, hogy az elmúlt 22 év minden cigánypolitikája - Antall Józseftől Gyurcsány Ferencig, Horn Gyulától Orbán Viktorig - megbukott. Tehát még egyszer mondom, ez nem az én véleményem, hanem ez egy tény.

A harmadik ilyen alaptétel az, hogy a cigány-magyar együttéléssel kapcsolatos érdemi párbeszédnek még az előfeltételei sincsenek meg. Tehát nemhogy a párbeszéd nem folyik, hanem még az előfeltételeket sem tudtuk megteremteni, nincsenek érdemi kutatások, nincsenek érdemi vizsgálatok, tanulmányok, felmérések, nincs megfelelő eszközrendszer ahhoz, hogy valós diagnózist állítsunk fel, ezért a vitáink általában hitviták, érzelmi tűzzel felfűtött, parttalan viták.

A következő alaptétel az, hogy ahogy a világot és hazánkat is uralja a liberális véleménydiktatúra, ez a liberális véleménydiktatúra ebben a kérdésben is hat, és különös módon pusztítóan hat. A közbeszédben, de még a tudományos életben is a tényeket, a valóságot, a társadalmi tapasztalatokat maga alá gyűri egy polkorrekt, de hamis hazudozás, maszatolás, átfestés. Emlékezzünk a néhány napja történt Jeszenszky-botrányra! E szerint a hamis átfestés szerint a cigányság egy az egyben áldozat, és az integráció kudarcának oka, legnagyobb problémája a kirekesztő és rasszista többségi magyar társadalom - dióhéjban így foglalható össze ez az értelmezési keret.

Hogy ez mennyire káros, arról az elmúlt 22 év kudarca egyértelmű bizonyítékot ad, de hogy mennyire hamis, ezzel kapcsolatban is számtalan ellenpéldát lehetne felemlegetnünk, elmondhatnánk a magyarság történelmileg is híres, harmonikus együttélését a kisebbségekkel. Hadd mondjak egy nagyon aktuális és talán banális példát arra, hogy a többségi magyar társadalomban semmiféle rendkívüli rasszizmus nincs, mert ha lenne, akkor hogyan fordulhat elő, hogy a Magyarországon manapság és a világban is egyébként olyan divatos, különféle tehetségkutató versenyekben Oláh Ibolyára, Gáspár Lacira, Caramelre és Oláh Gergőre küldi a többségi magyar társadalom a legtöbb SMS-t. (Osztolykán Ágnes: Jaj, SMS! Fantasztikus érv volt...) Miféle rasszista társadalom ez?!

A következő alaptétel: amennyiben a címet, amennyiben a témát, amit meghatároztunk, a cigány-magyar együttélés problematikáját a Jobbik nem rángatja elő, akkor önök még mindig a szőnyeg alatt tartanák ezt a kérdést, önök még mindig úgy tennének, mintha ez a probléma nem létezne. És sajnos azt kell hogy mondjam, hogy ezzel a vitanappal is nem a probléma megoldása vagy akár a diagnózis felállítása a céljuk, hanem egy pótcselekvés: az a céljuk, hogy mellébeszélve megpróbálják ezt a kérdést kipipálni, és a ciklus hátralévő részében ne kelljen ezzel újra foglalkozni. A Fidesz is, az MSZP is 22 évig sunnyogott, mellébeszélt, és öntötte a százmilliárdokat az integrációnak nevezett lyukas hordóba.

A Jobbik szerint nem vitanapra van szükség, hanem egy olyan érdemi, valós és kellő időkerettel és eszközrendszerrel bíró bizottságra, amely a diagnózist és a megoldásokat képes felállítani. (Moraj.) Nem liberális cigány stratégiákra van szükség, hanem végre valódi valóságtervre, mert az utolsó pillanatokban vagyunk.

Egy utolsó alaptétel: az elmúlt évtizedekben a többségi társadalom szinte mindent megtett a cigányság felemeléséért oktatási, kulturális, szociális szinten - nem a politika, a társadalom -, és mégsem javult a helyzet. Tehát nem az a kérdés az én véleményem szerint, hogy mit tehet még a többségi magyar társadalom, hanem azt a kérdést is fel kell tenni, hogy mit tehet a cigányság, akar-e a cigányság vagy annak széles rétege integrálódni. Lehet, hogy ez a kérdés sértő, de sajnos helyénvaló. Ha a kérdésre az a válasz, hogy nem, vagy egy rész részéről az a válasz, hogy nem, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy kit terhel a felelősség, és hol vannak a cigányságnak azon vezetői, akik ezért felelősek.

Ezen alaptételek után jöjjenek azok az előfeltételek, amelyek véleményem szerint már vita tárgyává tehetők, és vita tárgyává is kell tenni, de ha nem tudunk ebben megegyezni, akkor nem lesz érdemi megoldás, és nem lesz érdemi diagnózis.

Az első ilyen előfeltétel pedig maga a diagnózis. Hogyan akarunk gyógyítani egy betegséget, hogyan akarunk megoldani egy problémát úgy, ha még a betegséget, a problémát magát nem is tudtuk definiálni, nem is tudtuk érdemi módon leírni, nem is tudunk róla érdemi módon párbeszédet folytatni? A valóságnak, a tényeknek és a társadalmi tapasztalat erejének kell végre megjelennie a vitáinkban, fel kell hagyni a démonizálással, fel kell hagyni az egyoldalú, liberális, rózsaszín ködfestéssel.

A másik előfeltétel: a cigány társadalomnak a helyzetét differenciált módon kell kezelni. Ki kell mondani - ami tény, közhely -, hogy a cigányság nem egységes sem kulturálisan, sem szociálisan, sem társadalmi szocializáltság szintjén; összetett. A kérdés az, hogyan kezeljük, hogyan próbáljuk meg differenciálni a cigánytársadalmat, amikor megpróbáljuk értelmezni a problematikát.

Nagyon sok ilyen lehetőség van, és engedjék meg, hogy én is javasoljak egy értelmezési keretet. Véleményem szerint három részre osztható a cigányság, pontosabban kettő plusz egy részre. Az egyik rész egy integrálódni akaró rész, a másik rész pedig egy integrálódni nem akaró rész, és a plusz egy pedig a kettő között ingadozó rész. Az elmúlt 22 évnek az a felelőssége, hogy az integrálódni nem akaró résszel semmit nem tudott kezdeni, az ingadozókat pedig ezen tábor felé tolta; ezen tábor felé tolta a hamis tematizálás, a hamis közbeszéd, a felelőtlen támogatáspolitika, a haszonélvező cigányvezetők és a sorsukra hagyott cigány emberek miatt.

Ahhoz, hogy ebből a problematikából és ebből a keretből ki tudjunk törni, józan paraszti észre van szükség; józan paraszti ésszel két típust, két lehetőséget kell, két utat kell kínálnunk, vázolnunk a cigányság számára, de egyébként a többségi magyar társadalom számára is: építő és romboló, integrálódni akaró és integrálódni nem akaró rész - az előbbit segíteni kell, az utóbbit szankcionálni. Tehát nem azért van szükség a differenciált értelmezésre, hogy ebben kedvünket leljük, hanem azért, mert így tudunk megoldásokat találni, és a megoldásokat is differenciálni kell.

A harmadik előfeltétel a balliberális véleménydiktatúra megtörése, a fogalmi egyoldalúságok, torzítások megszüntetése. A jogegyenlőség nagyon fontos, de be kéne vezessük a kötelességegyenlőség szavát is. Az olyan kifejezéseket, mint "megélhetési bűnözés", igyekezzünk kerülni, és azon kifejezés mellé, amelyet általában minden bajok okaként megnevezünk mélyszegénységként, azért vezessük be a "mélyfelelőtlenség" és a "mélyzüllöttség" fogalmait is.

A negyedik előfeltétel: az integráció és a szegregáció hamis ellentétpárjából ki kell törni, szakítani kell ezzel az értelmezési kerettel. Sem az integráció, sem a szegregáció nem csodaszer és nem is ördögtől való eszköz. Az ilyenfajta dogmatikus megközelítésnek semmiféle érdemi eredményét nem tudjuk felmutatni, és nem tudják felmutatni azok, akik ezen vélemények bármelyikét dogmatikusan képviselik. A Jobbik szerint az integráció és szegregáció vitájában a sarkos dogmatikus ellentét helyett a kettő hatékony, probléma- és célérzékeny összehangolására, váltogatására, egymásmellettiségére van szükség. Van olyan helyzet, amikor az integráció a jó, az vezet eredményre, van olyan helyzet, amikor a szegregáció.

Az ötödik előfeltétel: a különféle törvénymódosítások bizonyára fontosak, meg kell vizsgálnunk, hogyan lehet törvénymódosításokkal segíteni, erősíteni a cigányság társadalmi felzárkóztatását, de első körben hangsúlyt kellene fektessünk a hatályos törvények és jogszabályok betartására és betartatására. Tehát ahogy az oktatást meg kell szabadítanunk a szegregációs boszorkányüldözéstől, úgy a rendőrséget is és a rendőrség munkáját is meg kell szabadítanunk a különféle álságos emberi jogi béklyóktól.

(11.30)

Nem az a bajunk, félreértés ne essék, nem az a bajunk, hogy az elkövetőknek, a bűnelkövetőknek vannak jogaik. Az a bajunk, hogy a rendőrnek meg már nincs. És különösképpen nincs az áldozatnak.

A következő előfeltétel, és talán itt érkeztem el a legfontosabbhoz: a cigány származás tiszteletben tartása, megtartása és megerősítése mellett a cigányságon belül célként ki kell tűzni és el kell érni a magyar identitás kialakítását és megerősítését. És itt el kell mondani, hogy a liberális cigánypolitika, amely uralta az elmúlt 22 évet, a többségi magyar társadalommal szemben próbálta fölépíteni a cigányság identitását. Ez egy látens, szép szavakba csomagolt, de látens rasszizmus, egy kulturális polgárháború. Egyfajta magyarellenes cigány nacionalizmusnak az előkészítése. A Jobbik ezt nem tartja helyesnek. Ahogy mondtam és mondom még egyszer, a cigány származás tiszteletben tartása és megerősítése mellett a magyar identitás megerősítésére is szükség van.

Szükség van arra, hogy a felnövekvő cigány gyermekekkel megismertessük, mit jelent nekik az, mit ad számukra az, hogy ők magyar állampolgárok (Osztolykán Ágnes közbeszól.), hogy Magyarországon születtek, hogy ez a hazájuk. És hogy ezzel kapcsolatban a Jobbik nem csak beszél, ahogy azt az LMP teszi, arra hadd mondjam el példaképpen, hogy tiszavasvári tapasztalataink alapján készítünk egy tankönyvet, amit jövő év elején be fogunk mutatni (Osztolykán Ágnes és több jobbikos képviselő hangosan vitatkozik.) a közvéleménynek, amelyben kifejezetten erre a problematikára próbálunk kifejezetten cigány gyermekeknek segítséget nyújtani. Segíteni őket abban, hogy ezt az országot, Magyarországot a hazájuknak érezzék.

És végül még egy előfeltétel: vannak sikeres modellek. Talán minden pártnak megvannak a maga kedvenc sikeres modelljei, ezeket kellene többet tanulmányoznunk, és ezeket kellene országosan alkalmaznunk. Hadd emeljen ki a Jobbikhoz legközelebb álló ilyen sikeres modellt, az érpataki modellt. Hadd idézzek ebből a modellből, ennek a modellnek a módszertani dokumentumából. Egyébként hadd köszöntsem Orosz Mihály Zoltán polgármester urat, Érpatak polgármesterét itt az Országgyűlésben. (Taps a Jobbik soraiban. - Orosz Mihály Zoltán feláll a szakértői páholyban.) "A tartós eredményeket produkáló munka titka és legfontosabb katalizátora az eltökéltség, az akarás, a meg nem hátrálás, az összezárás, az összefogás, az erőegyesítés, a kötelezettségek vonatkozásában alkalmazott diszkriminációmentesség és az egyenlő bánásmód. Az együttélési szabályokat megszegőknek nincs kegyelem, a felforgatásra és a rendbontásra nincs mentség, nincs elnézés, nincs felmentés, nincs mellébeszélés, és nincsenek kiskapuk. Viszont van zéró tolerancia, és vannak nemre, fajra, korra, rangra tekintő kivételezések nélkül szankciók."

Kemény? Kemény. De a probléma is kemény. És ez a modell működik, ami azt jelenti, és azt üzeni nekünk országos szinten is, hogy átgondolt, hiteles cselekvéssel igenis meg lehet oldani ezt a problémát, és ez a cigányságnak és a magyarságnak egyaránt érdeke. Ezek tehát azok az alapvetések és azok az alapfeltételek, amelyek véleményem szerint a vitához szükségesek. Hogy mik azok a szakpolitikai javaslatok, amiket a Jobbik képvisel, azt majd nyilvánvalóan képviselőtársaim fogják ismertetni. De azt mindenképpen szeretném elmondani, a Jobbik felkészült arra, hogy 2014 után, kormányra kerülve a cigány-magyar együttélés problémáját megoldja.

És arra is szeretném mindenkinek fölhívni a figyelmét, különösen Lukács KDNP-s képviselőtársamnak, hogy a Jobbiknak egyetlenegy olyan törvényjavaslata, programpontja sincs, amely bármely magyar állampolgár között bőrszín vagy etnikum alapján különbséget tenne. Mi azt képviseljük, hogy mindenkire ugyanazok a törvények vonatkozzanak.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)