Felszólalás adatai

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én valóban azt folytatnám, ami az első napirendi hozzászólásban elhangzott, persze egy kicsit a másik oldalról szeretném ezt megvilágítani, és szeretnék rámutatni arra, hogy miért igazságtalan az a rendszer, amit önök most szeretnének bevezetni a rezsicsökkentés kapcsán.

Tisztelt Képviselőtársaim! A korábbi években szinte minden önkormányzat vagy civil szervezet a maga lehetőségei szerint próbált segítséget nyújtani a rászorulóknak a mindennapi terhek enyhítésében, és itt most a rászorulókon van a hangsúly, őket szeretném egy kicsit képviselni, hisz ha már az önök gazdaságpolitikája, amely rengeteg adót vezetett be, és közvetve vagy éppen közvetlenül a családokra hárítja a terhet, ha már ez a gazdaságpolitika nem lett eredményes, akkor legalább a szociális érzékenységet jó lenne, hogyha megtartanák a kormányzásuk idején.

Az elmúlt két évben a korábbiakhoz képest, mint ahogy azt hallhattuk, ugrásszerűen megnőtt azon emberek és családok száma, akiknek jövedelmi helyzetük miatt nehézséget okoz a közüzemi díjak és a közüzemi számlák kifizetése vagy kiegyenlítése. Ugyanakkor működött Budapesten egy szervezet, a Hálózat Alapítvány - vidéken ez más és más néven működött -, amely még 1996-ban azért jött létre, hogy segítséget nyújtson a távhő, a víz, a szennyvízelvezetés, a hulladékkezelési költségek csökkentésére, valamint a lakhatással összefüggő egyéb díjak hátralékainak a kiegyenlítéséhez. Ezt a támogatást azon szociálisan rászorulók vehették igénybe, akik az energiaárak, a lakásfenntartási költségek növekedése miatt nehéz helyzetbe kerültek, és önerejükből nem tudták kifizetni ezeket a költségeket. Az alapítványi támogatások forrása - és kérem, hogy most figyeljenek egy kicsit, az alapítványi támogatások forrása - az érintett közüzemi társaságok hozzájárulásai voltak. Ugye, ez ismerős, hiszen az önök elve is ugyanez, hogy a cégekkel fizettetik meg, csak itt volt egy elv, a rászorultság elve és a szociális érzékenység, és mint ahogy láthattuk, a rászorultság alapján kapták a támogatást az érintettek, és így ez a szolidaritást jelezte.

De mit mutatnak a számok? Azt mutatják, hogy 2010-ben Budapesten 80 ezer család vagy háztartás részesült valamilyen támogatásban, 2012-ben már csak néhány százan, de nem azért, mert nem volt igény a támogatásra, vagy éppen úgy megváltozott volna a helyzet, hanem azért, mert megszüntették ezt az alapítványt, megszüntették a támogatást, de nemcsak a fővárosban, hanem más vidéki városban is ezt tették. Ma Budapesten 350 ezer család vagy háztartás küzd valamilyen közműtartozással, ez négyszerese annak, ami 2010-ben volt. Mit tapasztaltak a nehéz helyzetben lévők, amikor 2013 januárjában igényelték volna a támogatást? Azt a választ kapták, hogy az alapítvány forrás hiányában megszünteti a működését, tehát önök az eddig jól működő rendszert felszámolták, 2010-től folyamatosan elapasztották a forrásokat. Megszüntették az alapítványi támogatást, helyette ígérik ezt a rezsicsökkentést. Ez Horváth Kati néni számára a Ferencvárosban - akinek elhoztam a számláit, meg lehet nézni - az égvilágon semmit nem eredményez, hiszen ő eddig az alapítványtól 20 százalékos támogatást kapott pont a távhőre, önök pedig 10 százalékot ígérnek. (Révész Máriusz: Mondd az arányszámot!) Ez nem jelent semmit Somogyban, ahol fával vagy szénnel tüzelnek, hiszen ott az ő számukra nem érvényesül ez a rezsicsökkentés. Értem én, az Orbánhegyen, a Böszörményi úton és a Hűvösvölgyi úton, ahol a garázsokat is fűtik, ott természetesen nagy összegű megtakarítást jelent ez a 10 százalékos rezsicsökkentés.

Tehát, hogy világos legyen, az alapítványon keresztül kapható támogatás mértéke jelentősebb összeget tett ki, mint az önök által annyira hangoztatott csökkentés. (Révész Máriusz: Ne mondj már ilyen hülyeséget! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: De, hadd mondja! - Derültség.) Képviselő úr, nézze meg a számlákat! (Az elnök csenget.) Tehát a szorult, a szinte már kilátástalan helyzetben lévők nemhogy jobban járnának, hanem ahogy itt mondtam, Horváth Kati néni számláit, ha megnézik, rosszabbul, hiszen ő eddig 20 százalék kedvezményt kapott, most pedig csak 10 százalékot kap, és több százezren vannak így a városban és az országban. (Révész Máriusz: Két nagyságrendnyi különbség van!) Nem gondolják, hogy valójában ez képmutatás? Itt hallgattam Németh Szilárd hozzászólását, képmutató, amit mond, képviselő úr, hiszen eddig, ön is tudja, az ön kerületében is többet kaptak vissza a lakások, mint amennyit önök most ígérnek. (Németh Szilárd István: Nem beszélj már ilyeneket! - Révész Máriusz: Hány százalékra igaz ez?)

Ami igazságtalan, mint ahogy mondtam, és ahogy államtitkár úr is elismerte, valóban, most aki a medencéjét fűti vagy a garázsát fűti, kétségtelenül nagyobb megtakarításra tesz majd szert, mint amennyi korábban volt, de azt gondolom, hogy ez nem igazságos, nem szolidáris, és valójában nem a rászorulókat támogatja, ezért álságos az, amit önök a rezsicsökkentéssel kapcsolatban csinálnak. (Németh Szilárd István: Igen, a királymezei lakótelepen fűtik a medencét 40 négyzetméteren. Tele van medencével az összes tízemeletes ház.)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Arra kérem önöket, mielőtt megadom a szót államtitkár úrnak, hogy hosszú napnak nézünk elébe, hogyha rögtön az elején bekiabálásokkal zavarják meg egymást, akkor nehezebben fogunk a végére érkezni az összes többi tárgyalandó napirendi pontnak. Ez vonatkozik ellenzékiekre és kormánypártiakra is, ráadásul az új Házszabály értelmében egész pontos kötelezettségeim vannak a tárgyalás rendjét megsértő képviselőkkel kapcsolatban, úgyhogy szeretném önöknek felhívni a figyelmét, hogy élni is fogok ezekkel a jogaimmal és kötelezettségeimmel.

Most megadom a szót államtitkár úrnak, Fónagy Jánosnak válaszadásra, a kormány nevében.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr, és ígérem, hogy visszafogottan igyekszem nyilatkozni. A két egymást követő napirend előtti lehetőséget ad, hogy összefüggésében beszéljünk erről, s talán visszatekintsünk az elmúlt évekre is. Képviselő úr, ön megfeledkezik arról, hogy valóban, sok százezer magyar család igen jelentős köztartozása az elmúlt 6-8-10 évben szaporodott fel, és nem az utolsó 1-2-3 évben. Tehát azok a családi terhek, amelyek miatt ilyen nagyon határozott kormányzati intézkedésre szükség van, nem a 2010 utáni gazdasági folyamatok eredménye, hanem bizony egy hosszabb időszaknak, önök által fémjelzett időszaknak a hatása.

Képviselő úr, ön az elesettek és a szegények védelmére hivatkozva mondta el, amit elmondott, de lényegében ön azokat a szolgáltató társaságokat védi vagy mentegeti felszólalásában, akik, hogy ne vesszek el a statisztikák özönében: csak 2011-ben például a villamos energia területén, a három társaságcsoport összesen 31 milliárd forint profitot, mérlegeredményt, eredményt mutatott ki.

(9.20)

Kétségtelen, hogy ezek a társaságok az egyes tevékenységeket megosztják, és az a kör, amely a lakosság felé szolgáltat, az egyetemes ellátási kör, nyilvánvalóan mérsékeltebb eredményt mutat jellegéből fakadóan. Ugyanakkor a társaságoknak ez a konszolidált, összesített mérlegeredménye mutatja azt, hogy bizony ezek a magyar energiapiacon, ahogy az elmúlt 15-18 évben, úgy az elmúlt 1-2-3 évben is busásan megtalálják a profitjukat. Ez nem baj, van, aki azért fektet be, hogy üzleti eredményt hozzon. De azt, hogy ennek az üzleti tevékenységnek minden terhét a magyar lakosságra hárítsák, egy, az ország lakosainak sorsáért felelősséget érző kormány nem engedheti meg magának, és nem is engedjük meg magunknak. Gondolom, ezt ön sem vitatja, vagy legalábbis meglepne, ha vitatná.

Ugyanakkor ez egy alapvető társadalompolitikai kérdés, és nem szociálpolitika. A szociálpolitikának megvannak a maga területei, önkormányzatoknak megvannak a lehetőségei, például szociális tűzifajuttatásra, és megvannak azok a családpolitikai és egyéb intézkedések, amelyek a szociálpolitika terén is igyekeznek megtenni mindent annak érdekében, hogy a magyar családok mindennapjai kevésbé tehertételesek legyenek.

De amiről mi most itt beszélünk, ez alapvetően egy társadalompolitika, amelynek a gazdaságpolitikai alapját teremtjük meg, elsősorban azzal, hogy a jövedelemelosztási viszonyokban, amelyek eddig egyoldalúak voltak, amelyek 15-18 éve a privatizált cégeknek egy olyan extraprofitot hoztak, amelyet csak az elmúlt másfél évtized politikájával lehet magyarázni, ennek a terhére valóban a magyar családok, közel négymillió magyar háztartás részére igyekszünk könnyítést végrehajtani; nem csak igyekszünk, meg is fogjuk tenni.

Nem igaz az az állítás tehát, hogy sávos szociálpolitikával, szociálpolitikai követelmények támasztásával ezt a határozott, az egész társadalomra vonatkozó lépést meg kell változtatni. Nem igaz az, hogy ezek a szolgáltató cégek a profitjuk mérséklésével bármilyen működési bizonytalanságba kerülnek. Nem igaz az az állítás, amely itt ma már elhangzott, amit most különböző, akár sajtó, akár közvetlenül elküldött levelekben igyekeznek elhinteni a magyar lakosság körében, bizonytalanságot, szorongást, félelmet keltve. Magyarországon az ellátás szilárd, biztos, és a magyar jogrendszer mindenáron biztosítja a magyar lakosság energia- és egyéb közüzemi szolgáltatásának ellátását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   1-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai