Felszólalás adatai

Soron következik az egyes szakosított szociális és gyermekvédelmi szakellátási intézmények állami átvételéről és egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. A törvényjavaslatot T/8889. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/8889/54. számon ismerhették meg képviselőtársaim.

Indítványozom, hogy a részletes vitában a benyújtott módosító javaslatokat két szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Felkérem Nyakó István jegyző urat, hogy ismertesse az egyes vitaszakaszokat.

NYAKÓ ISTVÁN jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az elnöki javaslat a következő. Az első vitaszakaszban az intézmények vagyonának átvételi szabályai, az önkormányzati adósságok átvételi szabályai, a foglalkoztatási kérdések, a záró- és hatályba léptető rendelkezések találhatók. Ehhez a vitaszakaszhoz kapcsolódik az 1. és a 2. melléklet is. A bizottsági ajánlásban ezek a módosító javaslatok az 1-28. pontokban, továbbá a 33., 37., 42., 43., 54., 55., 56., 59., 60., 62., 63., 64. és 65. pontokban, továbbá a mellékleteket érintő 74-78. pontokban ismerhetők meg.

A második vitaszakaszban pedig az egyes kapcsolódó és módosítást igénylő törvényekhez érkezett módosító javaslatok vitája következik a 29-73. pontok alapján, értelemszerűen az előbb említett pontok kivételével.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy ki ért egyet az imént elhangzott javaslattal. Aki egyetért, az kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Tájékoztatom önöket, hogy a vitában a felszólalási időkeret vitaszakaszonként 6-6 perc.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 1-28. pontjaira, továbbá a 33., 37., 42., 43., 54., 55., 56., 59., 60., 62., 63., 64. és 65. pontjaira, valamint a mellékletet érintően a 74-78. pontokra. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni a már ismertetett időkeretben. Elsőnek megadom a szót Pál Tibor képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először a 2., 3., 5., 8., 10. és 15. pontokhoz szeretnék hozzászólni. Úgy van, ahogy a vitát is szakaszoltuk: az első részben az ingatlanok átvételével foglalkozik a törvényjavaslat, és ehhez adtunk be módosító javaslatokat.

Módosító javaslataink lényege elsősorban az, hogy a főváros tulajdonában lévő ingatlan vagyont az előterjesztő gondolja újra, hogy az maradjon a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában, hiszen a törvényből is látszik, hogy 168 intézmény a fővárost érinti. De nemcsak azért javasoljuk ennek az elhagyását, mert a legnagyobb ingatlan vagyon a fővárost érinti, hanem azért, mert a legtöbb probléma a veszélyeztetett gyerekek és a pszichiátriai gyerekek számát tekintve a fővárosban és a főváros környékén található, de az ellátás felelőssége elsősorban a fővárost terheli. Kétségtelen, hogy ezeknek az intézményeknek a többsége nem Budapesten, hanem Budapesten kívül található, ez persze azt jelenti, hogy mindenkinek a személyének megfelelő intézményt lehet találni. Az intézmények felújítása a fővárosban az elmúlt években megtörtént, igen komoly összegeket fordított a Fővárosi Önkormányzat ezen intézmények felújítására, és azt kell mondjam, hogy nagyon értékes ingatlanokat lehet találni akár a budai hegyoldalban vagy a Balaton partján, hiszen olyan kastélyok, amelyek korábban rossz állapotban voltak, felújításra kerültek.

Ez a mondandóm egy kicsit összefügg azzal, ami majd a vita második szakaszában a nevelőszülőkhöz kapcsolódik, ugyanis a törvény azt mondja, hogy a nevelőszülőknél ellátható gyerekek számát emeljük fel négyről hatra. Ez azt jelenti, hogy kevesebb intézményre és kevesebb férőhelyre lesz szükség az adott épületekben. Ezek tehát felszabadulnak, megürülnek, magyarul: értékesítésre alkalmassá válnak. És hogy az a vád lekerüljön a kormányról, ami az általános vitában elhangzott, nevezetesen, hogy szándékában áll a megürült, kiürített intézményeket vagy épületeket értékesíteni, benyújtottunk egy módosító javaslatot, amely a 8. ajánlási pontban található. Ennek az a lényege, hogy az ingatlanértékesítésből - ha ilyen történik - befolyt összeget a gyermekvédelemre, a pszichiátriai intézmények fejlesztésére kell visszaforgatni. Ez egyfajta biztosíték, ha már nem fogadja el a kormány azt, hogy az ingatlanokat ne vegye el az önkormányzatoktól. Ez tehát egyfajta biztosíték arra, hogy az ingatlanok értékesítéséből befolyt összeget ennek a feladatnak az ellátására fordítja.

Az általános vitában is elmondtuk, hogy ami előttünk van és ami majd bekövetkezik, az a szolgáltatás színvonalának a csökkenését fogja jelenteni, hiszen forráskivonás történik ebből a feladatból. Akkor világosan elmondtuk, hogy az önkormányzatok ma 20-25-30 százalékos saját pénzt tesznek a feladat ellátásához az állami normatíván felül. Ha ezt a feladatot elviszi az állam, és csak a normatívát fordítja erre a feladatra, akkor ezt nem lehet másképp nevezni, csak úgy, hogy forráskivonás történt ebből a feladatból, ha pedig forráskivonás történt, akkor legalább az ingatlanértékesítésből befolyó összeget kellene visszafordítani erre a feladatra.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjából Vágó Sebestyén képviselő úr.

Parancsoljon, képviselő úr!

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én az egyes vitaszakaszban a 11. és a 14. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni.

A 11. pont foglalkozik az ellátási szerződések felbontásával. A bizottsági ülésen még az általános vitában feltettük azt a kérdést, hogy ez milyen formában fog érvényesülni. Akkor a minisztérium illetékes képviselőjétől azt a választ kaptuk, hogy ez azért szükséges, hogy az esetleges párhuzamosságokat és a majdnemhogy szabálytalan ellátási szerződéseket fel tudják mondani. Úgy gondoltuk, hogy a kapott válasz alapján is pontosítást igényel ez a törvényjavaslat, ezért belevettük azt a mondatot, hogy "az ellátási szerződések felmondása nem eredményezhet földrajzi és szakterületi ellátáscsökkenést", ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen belefogalmaztuk azt, amit válaszként kaptunk a minisztérium képviselőjétől.

A bizottság nem támogatta ezt a javaslatot, de azért kérem az országgyűlési képviselőket, hogy a módosító javaslatokról történő szavazáskor támogassák ezt a javaslatunkat. A minisztérium képviselője szerint ez leszűkítené a minisztérium lehetőségeit az ellátási szerződések felbontásánál, mi pedig azt mondjuk, hogy inkább konkretizálja és konkrét feladatmegjelöléssel adja meg a lehetőséget a minisztériumnak, hogy ellátási szerződéseket felbontson.

(19.50)

A másik: a 14. ajánlási pontban egy kiegészítést javasoltunk az átvett intézmények feladataival kapcsolatban, ez pedig azt jelentené, hogy kötelessége lenne az átvevőnek az ellátás biztos finanszírozása is. Ezt azért tartottuk fontosnak, ugyanis az általános vita során is itt a parlamentben nagyon sokszor felmerült az a probléma - amit egyébként indokként is jelöltek meg, hogy miért kell állami fenntartásba átvenni ezeket az intézményeket -, hogy az államtól kapott normatíva nem volt elég ezeknek az intézményeknek a fenntartásához, az önkormányzatoknak 20-30 százalékkal ki kellett egészíteniük a normatívát, hogy az intézményeiket fenn tudják tartani.

A kérdésem csupán az, hogy ha állami átvételre kerülnek, államosításra kerülnek ezek az intézmények, akkor mennyivel lesz több normatív támogatás ezen intézményekre, ugyanis a költségvetésben ennek nyoma nincs. Éppen ezért tartottuk fontosnak azt, hogy ez a mondat is bekerüljön a kötelezettségek közé, és így biztosítottá válik az, hogy az állam ezt a 20-30 százalékos hiányt pótolja az átvett intézmények részére.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra Szabó Timea képviselő asszony következik. Parancsoljon!

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Én az előző hozzászólásokat szeretném csak megerősíteni, illetve azokra ráerősíteni.

Ma hosszas vita volt ezekről az emberi jogi bizottság ülésén, és az ellenzéki pártok egységesen aggodalmukat fejezték ki az egész javaslattal kapcsolatban amiatt, hogy nem látunk garanciákat arra vonatkozólag, hogy egyrészről az ingatlanok megmaradnak, másrészről pedig arra, hogy az ellátás színvonala nem romlik. Úgyhogy én kérném a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ezeket a módosító javaslatokat, amelyek azt biztosítanák vagy arra teremtenének garanciákat, hogy ne lehessen továbbadni sem az intézményeket, sem az épületeket, illetve garanciákat biztosítanak arra, hogy az ellátás színvonala több tízezer ember számára nem romlik, ezeket fontolják meg és támogassák.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zoltán képviselő úr következik. Parancsoljon!

HORVÁTH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előző hozzászólásokhoz kapcsolódva, hogy az ingatlanokkal mi lesz és hogyan alakul a finanszírozás kérdése: ahogy az általános vitában elmondtuk, most is szeretnénk elmondani, hogy az egész törvénynek az a szelleme, hogy ezt a célcsoportot, amely ebben az intézményi világban lakik - legyen fogyatékkal élő, pszichiátriai, szenvedélybeteg -, az állami intézményfenntartás segítségével megerősítse.

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy azokat az ingatlanokat, amelyek ma önkormányzati fenntartásban ezeknek az intézményeknek nyújtanak helyszínt, holnapután más helyszínen szeretnénk megvalósítani, hiszen ezek az intézmények erre lettek megépítve, vagy azért, mert régi kastélyépületek voltak és a legtöbb helyen külterületen működnek, vagy azért, mert az elmúlt időszakban európai uniós forrásból tudtuk őket fejleszteni. Ezek az intézmények, ezek az ingatlanok továbbra is ezt a célcsoportot fogják szolgálni.

Amikor a finanszírozásért aggódnak, akkor, ahogy az általános vitában, most is szeretném önöknek elmondani, hogy 2012. január 1-jétől a megyei intézményfenntartó központok által, az anno még megyei önkormányzatok által fenntartott hasonló típusú intézményvilág, amely számát tekintve a mostani átvetthez képest körülbelül két és félszeres, tehát több mint ötszáz intézmény az, ami az elmúlt időszakban a megyei önkormányzattól állami fenntartásba került ebben a célcsoportban... - ott ma nincsenek finanszírozási problémák. Nem normatíváról kell beszélni, mert az állami fenntartásban maga a normatíva fogalma nem értelmezhető. A Magyar Államkincstár egy úgynevezett nullbázisú költségvetéssel minden évben felépíti a működési kiadását, a humánerőforrás-költségét és a járulékát, és így kerül be most már a szociális intézményi világ az Emberi Erőforrások Minisztériumának nagy költségvetésébe. Még egyszer mondom, ha nekem nem hisznek, tessék felnyitni az elmúlt időszak költségvetési törvényeit, már a megyei önkormányzatok (Az elnök csenget.) világát így rendezte. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kell hogy kérjem önöket, hogy a kettőperces felszólalások során se próbálják megnyitni az általános vitát, hanem arra reagáljanak, ami elhangzott bármelyik képviselőtársunknak konkrétan egy-egy módosító javaslattal kapcsolatos felszólalásában, ugyanis ez a részletes vita menete.

Úgyhogy Vágó Sebestyén képviselő úrnak adok szót kettő percre. Parancsoljon!

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen. Én Horváth Zoltán képviselőtársam felszólalására szeretnék reagálni. Én úgy gondolom, hogy az ellenzék félelme jogos, amikor az ingatlanokat félti, az intézményeknek helyet adó ingatlanokat félti, ugyanis találunk példát arra, hogy ezt ilyen módszerrel hogyan lehet megtenni. Ugyanis egyszerűvé válik a kérdés, innentől fogva ezek az intézmények tagintézménnyé, illetve inkább telephellyé válnak, a telephelyek között akár ellátottakat is lehet cserélni, ellátottakat lehet mozgósítani, és onnantól fogva intézményeket, ingatlanokat szabaddá lehet tenni, és ezáltal privatizálhatóvá lehet tenni.

Egyébként erre egy példát is tudok: Tatabányán is megtették azt pár évvel ezelőtt még az előző önkormányzati ciklusban, amit nagyon sok városban, hogy iskolákat összevontak művelődési házakkal, általános művelődési központokat hoztak létre, és ott az akkori városvezetés egyértelműen kimondta, hogy ennek a célja az, hogy mivel telephellyé válnak az egyéb iskolák, összevonással a feleslegessé vált iskolát be lehessen zárni. Tehát véleményem szerint jogos az ellenzék félelme.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kővári János képviselő úr következik.

Parancsoljon!

KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány felvetésre szeretnék reagálni, olyanokra, amikkel egyébként egyetértek az ellenzéki javaslatok közül.

Ilyen volt a délelőtti bizottsági ülésen a vita a tekintetben, hogy milyen férőhelyszám legyen megengedett az idősek otthonában, az ápolási otthonokban, a pszichiátriai otthonokban, a fogyatékosok otthonában. A magam részéről is támogatnám, és szeretném felhívni a szakállamtitkárság figyelmét arra vonatkozóan, hogy az átalakítás során, bármennyire is szükséges az átalakítás, azért figyeljünk arra oda, hogy ne legyenek 150 fősnél nagyobb intézmények, hiszen az a kitagolási program, ami elindult évekkel ezelőtt, az egy európai irány, egyébként pedig egy emberközpontú irány, úgyhogy azt gondolom, hogy ezt feltétlenül figyelembe kell venni. Én támogatnám ezt a módosító javaslatot. Azt hiszem, hogy Szabó Timeának volt ez a javaslata, ha jól emlékszem.

Aztán, volt egy olyan észrevétele is Vágó Sebestyénnek, amelyre szintén szeretnék reagálni. Azt gondolom, hogy ha ismeri az ellátórendszert, akkor kell tudnia, hogy nagyon sok esetben régi kastélyépületeket alakítottak át bentlakásos intézményekké, amelyek nem feltétlenül alkalmasak egyébként ennek az ellátási formának a működtetésére. Tehát én nem ragaszkodnék az épületekhez az ő helyében, hanem ahhoz ragaszkodnék, hogy ha ilyen épület értékesítésre kerül más célra, akkor ezt feltétlenül új, korszerű intézmény kialakítására lehessen fordítani, mert nekünk nem a kastélyépületekhez kell ragaszkodni, azt gondolom, hanem az ellátottak megfelelő körülményeihez. Ha ilyen értelemben pontosítja a javaslatot, akkor én feltétlenül tudnám támogatni ezt a javaslatot. Kérem, hogy ezt fontolja meg az államtitkárság is.

ELNÖK: Pál Tibor képviselő úr. Parancsoljon!

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Horváth képviselő úrnak szeretném mondani, hogy az idén állami kezelésbe került intézmények esetében a megyei intézményfenntartó központokban működtetett otthonok közül több is a fizetésképtelenség határára sodródott, és 70 milliárd forinttal tartoznak. Amennyiben ez 2013 nyarára nem lesz kifizetve, akkor működésképtelenné válhat az ország teljes szociális intézményrendszere. Ez a már korábban átvett intézményrendszerről szól. Tehát az a félelem, amit itt megfogalmaztunk az általános vitában, és amit most is jeleztünk és elmondtunk világosan, hogy itt nem történik más, mint forráskivonás magából a rendszerből és a feladat ellátásából, az világosan látszik, hogy amit korábban ugyanígy mondtunk, az mára beteljesedett sajnos. Világosan látszik, hogy iszonyatos tartozásokkal rendelkeznek.

Az általános vitában is elmondtuk és most is megismétlem: ebben az esetben az a probléma, hogy gyermekvédelmi intézményekről beszélünk, ahol sem a gyerekek, sem a gyerekek szülei nem jó érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, mert tudjuk jól a szociális és a családi hátteret, hogy milyen. Nagyon gyenge érdekérvényesítő képességgel bírnak. Ha őnekik azt mondja valaki majd egy fenntartó részéről, hogy megszűnik az intézmény, máshova kell menni, nem lesznek képesek felmérni, hogy az az ő számukra jobb vagy nem jobb helyzetet fog eredményezni, a változást ők el fogják fogadni. Természetesen kisebb a rálátása bárkinek. Amíg ez egy önkormányzati intézmény volt, addig mindenki látta, hogy mi történik, mert az önkormányzat közel volt az intézményhez. Most nem a fizikai közelségre gondolok, hanem át lehetett látni a rendszert. Amennyiben ez elkerül az önkormányzatoktól, átláthatatlan rendszerré változik, és sokkal könnyebben lehet bármit készíteni.

A másik, hogy ha Kővári képviselőtársam azt mondja, hogy ő el tudja fogadni - és szakmailag még én is el tudom azt fogadni, amit mond -, hogyha olyan épületben szüntetik meg a szolgáltatást, ami valóban nem alkalmas arra, ha ebben egyet tudunk érteni, akkor azt kérem, hogy támogassa azt a módosító javaslatot, amit mi beadtunk, hogy akkor viszont (Az elnök csenget.) ezeknek az épületeknek az értékesítéséből befolyó összeget erre a gyermekvédelmi feladatra kell visszaforgatni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(20.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gondolom, hogy itt most már tényleg befejezhetjük az általános vitát, és rátérhetünk arra, amiről folyik a szó, vagyis a részletes vitára.

Bana Tibor képviselő úr következik.

BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jómagam az ajánlás 74. pontjához szeretnék hozzászólni. Itt található az a módosító indítvány, amelyet a Fővárosi Önkormányzat szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthona államosításának mellőzése érdekében fogalmaztam meg, mivel úgy gondolom, hogy ez mindenképpen negatívan érintheti az ott dolgozók és ott lakók sorsát, és veszélybe kerülhetnek azok a komoly eredmények, amelyeket az otthon fel tudott mutatni az elmúlt évek során. Az intézmény költségvetése a jövő évtől jelentősen visszaesik, semmi nem pótolja a kieső fővárosi támogatást. Ennek alapján pedig annak a réme rajzolódik ki előttünk, hogy tömeges létszámleépítésre kerülhet sor. Ráadásul olyan arányban, ami veszélyezteti az ellátottak életminőségét, ami jelenleg viszonylag magas színvonalat ér el az otthonban.

Az intézményben nagy volumenű és koncepciózus szakmai megújulás indult el. Ennek folyamata a fenntartó változásával könnyen zátonyra futhat. Maga Halász János államtitkár úr mondta el két héttel ezelőtt a szóbeli kérdésemre adott válaszában, hogy a szentgotthárdi otthon kiemelkedő munkát végez, ami a többi intézmény számára irányadó. Bízom benne, hogy ezt a szempontot is mindenképpen szemük előtt fogják tartani. Ugyanis, ha ezek a változtatások megtörténnek, akkor nagy a valószínűsége annak, mint említettem, hogy nagy létszámú elbocsátásokkal szembesülhetünk, maga az intézmény pedig alacsonyabb szakmai szintre eshet vissza.

Szeretném kiemelni azt, hogy ezt a javaslatomat konkrétan a szentgotthárdi intézmény érdekében nyújtottam be, hiszen ezzel kapcsolatban rendelkeztem kellő mennyiségű információval, de összességében azt gondolom, az ilyen jellegű, hasonló intézmények esetében, amelyek gazdaságilag és szakmailag jól, megfelelő módon működtek, különösen hátrányos következményei lehetnek az önök által tervezett lépéseknek. Ezeknek az intézményeknek az esetében mindenképpen indokolatlannak tartom az állami átvételt. Nem látom a megfelelő szakmai érveket a tervezett intézkedések mögött, és visszalépést fognak eredményezni meggyőződésem szerint ezeknek az intézményeknek a vonatkozásában ezek az intézkedések.

Ezért arra kérem önöket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy gondolják át ezt a kérdést, és arra kérem államtitkár urat is, hogy bírálják felül ezzel kapcsolatos elképzeléseiket.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Fidesz képviselőcsoportjából Horváth Zoltán képviselő úr következik. Parancsoljon!

HORVÁTH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Megfogadva az intelmeit, nem kívánok reagálni azokra a felvetésekre, amelyek az általános vitát hozták ide a részletes vitába. A 18. és a 22. ajánlási pontra szeretnék reagálni.

A 18. ajánlási pont pontosítja az intézményvezető szerepét az átvétel után. Az eredeti elképzelések szerint a beterjesztett jogszabály azt tartalmazta, hogy a munkáltatói jog gyakorlója eltérő döntésének hiányában 2013. március 31-én megszűnik a törvény erejénél fogva az intézményvezető és a gazdasági vezető mandátuma. A fideszes képviselők által beterjesztett módosító javaslat, amely a 18. ajánlásszámot viseli, igazából teljesen újragyúrja ezt az elképzelést, és a munkáltatói jog gyakorlója 2013. május 31-ig visszavonhatja. Tehát nincs egy automatizmus, hanem a lehetőségét kapja meg a munkáltatói jog gyakorlója, hogy a vezető, legyen akár gazdasági vezető vagy intézményvezető, mandátumával kapcsolatban döntsön. Az általános vitában az ellenzék ezt kritizálta; én azt gondolom, hogy ez az előttünk fekvő módosító javaslat akár, mondjuk, az ellenzék igényeit is kielégítheti ebben a tekintetben.

Ahogy a 22. ajánlási pont is egy olyan típusú módosító javaslat, amely az általános vitában egy sokkomponensű intézmény, esetlegesen nem tiszta profilú, fogyatékos, pszichiátriai vagy szenvedélybeteg szempontból nem tiszta profilú intézmény kötelező önkormányzati és állami feladat vegyes rendszerének problematikáját hozta föl. A beterjesztett módosító javaslat, ez a 22. ajánlási számot viseli, egyértelműen rendelkezik arról, hogy ha például egy fogyatékosintézmény, egy fogyatékos bentlakásos intézmény idősek otthonát is működtetne integrált formában, akkor a jogszabály pontosan, határidőkkel definiáltan lehetőséget biztosít az önkormányzatnak, hogy rendezze ennek jogi helyzetét még az átvétel előtt. És akár megteheti azt, hogy önálló intézményként létrehoz az önkormányzat egy önálló idősek otthonát, és a fogyatékos, pszichiátriai vagy szenvedélybeteg intézmény megy állami fenntartásba, vagy akár ezt az idősek otthonát más intézményhez, más kötelező önkormányzati feladatot ellátó intézményhez tudja integrálni. Ez szintén egy olyan jogos észrevétel volt, amely az általános vitában felmerült, és a benyújtott módosító javaslatok ezt a helyzetet kezelik. Köszönöm szépen, elnök úr, a szólás lehetőségét ebben a vitakörben.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel több képviselőtárs... Kővári János képviselő úr! Képviselő úr, önt is arra kérem, hogy időben nyomja meg a gombot. Köszönöm, ön jön, ön következik két percre.

KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést, hogy az utolsó pillanatban nyomtam meg a gombot. Viszont szeretném pontosítani akkor, hogy mely ajánlási pontokkal kapcsolatban jeleztem az államtitkárság felé magam is, hogy szociálpolitikai és emberjogi szempontból is fontos javaslatok. Akkor itt nevesíteném is a képviselő úr által megfogalmazottakat. A 11. ajánlási pontban az ellátási szerződés felmondásával kapcsolatos javaslatuk, hogy ez esetben se sérüljön a földrajzi, illetve ellátási minőség, mindenképpen támogatandó. Hasonlóképpen Pál Tiborék javaslata arra vonatkozóan, amennyiben eladásra kerül ilyen épület, akkor az feltétlenül a gyermekvédelmi rendszerbe kerüljön.

És nem utolsósorban még két ajánlási ponttal kapcsolatban, amit Talabér Márta fogalmazott meg, aki viszont sajnos most nincs a teremben. Ez a bölcsődei ellátás keretében a fogyatékos gyermekek számára biztosítandó korai fejlesztés megmaradása. Hiszen az élet azért úgy alakult, most már éveken keresztül kialakult az a rendszer, hogy a kisgyermekellátásban igyekeznek megoldani a sérült, korai fejlesztésben részesítendő gyerekek ellátását. Ez nagyon fontos, mivel ez az időszak nem hozható vissza máskor, csak kisgyermekkorban lehet ezt a fejlesztést elvégezni. A gyerekek és szüleik szempontjából a legmegfelelőbb megoldás, ha ezek nem pedagógiai szakszolgálatok keretében valósulnak meg, és utaztatni kell a gyerekeket jobbra-balra, hanem a bölcsődékben megfelelő gyógypedagógiai szakemberek bevonásával valósul meg. Ezt a 43. ajánlási pontot is kérném megfontolásra az államtitkárság, illetve a kormány részéről.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel most már valóban több képviselőtársam e vitaszakaszban felszólalásra nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Egyben megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 29-73. pontjaira.

Megadom a szót Szabó Timea képviselő asszonynak, 6 perces időkeretben.

Parancsoljon, képviselő asszony!

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Most direkt kivártam, mert rájöttem, hogy amire én reagálni akartam, az Kővári képviselőtársam felszólalása, de az csak a második szakaszban nyílt meg. Úgyhogy türelmesen kivártam a soromat. Ez a 31. ajánlási pont, és csak megerősíteni szeretném Kővári képviselőtársam állításait, és külön kérem Soltész Miklós államtitkár urat, akiről tudom, hogy ebben az ügyben elkötelezett, hogy ne hagyják. Elindult már a kormánynak is egy stratégiája a kitagolással kapcsolatban, hogy ezeket a nagy intézményeket át kell alakítani. Nem lehet ilyen embertelen körülmények között tartani, különösen fogyatékkal élőket!

Mi már azt nagyon soknak tartottuk, hogy a kormány itt elfogadta az 50 fős lakóotthonok kialakítását. Mi ezt is túlzottnak tartjuk, mi mentünk volna lejjebb, még 30 vagy 20 főig, sőt ennél lejjebb is. De hogy ezzel a módosító indítvánnyal önök visszamennek a körülbelül 150 fős intézményhez, illetve megengedik azt, hogy ezeket a 150 fős intézményeket ne kelljen bezárniuk, az számunkra elfogadhatatlan. Nagyon kérem államtitkár urat, ha esetleg mi félreértettük volna többen ezt a módosító javaslatot, akkor oszlassa el félelmünket és aggodalmunkat, hogy nem erről van szó.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Horváth Zoltán képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

HORVÁTH ZOLTÁN (Fidesz): A 42. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Ez egy olyan program, amelyet "Biztos kezdet" gyerekházaknak hívnak.

(20.10)

Szerintem mindenki, aki ezzel a területtel mélyebben foglalkozik, talán az elmúlt európai uniós fejlesztési időszakokból is ismeri, hiszen 2009-ben 36 ilyen típusú gyerekház tudott megépülni, és 2013-ban a kormány szándékai szerint plusz 110 gyerekház tud megépülni. Ez az intézményi világ a jogszabály módosításának erejénél fogva a gyermekvédelmi törvény részévé válik, és ez a "Biztos kezdet" program, a "biztos kezdet gyerekházak" a gyerekvédelmi ellátórendszer egyik legfontosabb elemeivé fognak válni.

Miért is mondjuk azt, hogy a legfontosabb elemeivé? Mert ahhoz a társadalmi réteghez szól, akik leginkább hátrányos helyzetben élik a mindennapjaikat, vállalnak gyermeket, gyermeket nevelnek, és az ország legszegényebb részein sem óvoda, sem bölcsőde, sem családi napközi nem áll rendelkezésükre, és ezek a "biztos gyermekházak" azok, amelyek megteremtik elsősorban a 0-3 éves korosztálynak ebben a nullától hároméves időszakig tartó korai fejlesztését. Rengeteg forrást áldozunk, hogy az a hátrány, amellyel ők elindulnak az életben, ezeken az intézményeken keresztül csökkenhessen, és nagyon fontos, hogy ezek az intézmények nemcsak a gyermekek hátrányát csökkentik, hanem fontos küldetésként az őket nevelő szülők támogatását, segítését, a munkaerőpiacra való bevitel megteremtését. Ezek az intézmények természetesen nem önmagukban állnak meg, hanem magukhoz integrálják az egészségügyi, szociális, egyéb gyermekvédelmi alapellátó intézményeket, és nyújtanak a célcsoportnak egy komplex, magas szakmai színvonalú programot.

Úgyhogy én azt gondolom, ez egy olyan módosító javaslat, amely vélhetően, üljünk a parlament bármelyik patkójában, mindannyiunk támogatását fogja bírni.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szólás lehetőségét.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra Szabó Timea képviselő asszonynak adok szót.

Parancsoljon, képviselő asszony!

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is a 42. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, és csak azért nyomtam kétpercest, hogy ne csak kritika érje a kormánypártokat részünkről, hanem hadd dicsérjem meg most a kormánypártokat, mert nagyon is üdvözöljük, és köszönjük, hogy betették ezt a "Biztos kezdet" programot az előterjesztésbe. Csodálkozom is, hogy nem nekünk jutott az eszünkbe, hogy betegyük, de most csak azért nyomtam kétpercest, hogy a köszönetünket fejezzük ki.

Köszönöm. (Taps az LMP és a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A Jobbik-képviselőcsoportból Vágó Sebestyén képviselő úr következik.

Parancsoljon, képviselő úr!

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én a 30. és a 44. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. A 30. ajánlási pont arról szól, hogy a kormány fogja kijelölni azokat a helyeket, ahová bizonyos ellátási formákért folyamodni lehet. Mi aggályosnak tartjuk azt, hogy ez túl széles lehetőséget ad a kormánynak. Én nem találtam meg a törvényjavaslatban az egyéb hivatkozásokat, amelyek ezt fölöslegessé teszik. Mi azt kértük, hogy minden településen az adott hivatalnál, önkormányzatnál kérvényezni lehessen ezeket az ellátásokat. Ha ez a törvénybe nem kerül bele, akkor olyan félelmeink vannak, hogy a hozzáférés egyenlőségének az elve csorbulni fog, ha esetlegesen a kormány nem úgy jelöli ki ezeket a pontokat, hogy mindenki számára hasonlóképpen és egyenlő eséllyel, egyenlőképpen hozzáférhető legyen.

A 44. pont pedig arról szól, hogy amennyiben átmeneti gondozásba kerül a gyermek, vagy amennyiben a szülője otthontalanná válik, akkor lehetőséget biztosítanak arra, hogy az otthontalanná vált szülőt is ugyanezen a gondozási helyen elhelyezzék. Ez szakmai aggályokat vet föl, ugyanis a gyermekvédelmi ellátórendszer nincs felkészülve arra, hogy felnőtt korú ellátottakkal is foglalkozzon, tulajdonképpen felnőtt korú ellátottakat is gondozzon. Ugyanis, ha már abba az intézménybe kerül, akkor egyértelműen szakmai feladatokat is el kell látnia az otthontalanná vált szülővel. Mi ezt egyetlenegy esetben tudjuk elfogadni, abban az esetben, ha az otthontalanná vált szülő maga is kiskorú, és ebben az esetben a gyermekvédelmi intézmény mind szakmailag, mind egyéb technikai szempontból felkészült a szülő fogadására. Felnőtt korú szülő esetén itt szakmai aggályok merülhetnek föl, az ellátásban zavarokat és bonyodalmakat okozhatnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjából Pál Tibor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a vitaszakaszban két ponthoz szeretnék hozzászólni. Az egyik egy monitoringbizottság felállítására tesz javaslatot, amit képviselőtársaimmal javasoltunk. Ugye, elég sokszor elhangzott a vitában, hogy nem kell félni, az ellátás színvonala nem csökken. Ezt a vitát már tényleg lefolytattuk, és azt gondolom, kár is erről most tovább vitatkozni. De ha ez tényleg így van, és annyira biztosan állítják kormánypárti képviselőtársaim és a kormány is, hogy ez nem fog bekövetkezni, akkor nyugodtan lehetne támogatni azt a módosító indítványt, amit benyújtottunk, hogy egy ilyen monitoringbizottság jöjjön létre, amelyben az intézmények képviselői is benne vannak, akár parlamenti képviselők, az egyes frakciók egy-egy személyt küldenek ebbe a bizottságba, és lehet látni, hogy ez az átalakítás, ez a kitagolás, kiszervezés hogyan, milyen módon történik, történik-e az ellátásban színvonalromlás, vagy nem történik az ellátásban színvonalromlás. Ha el tudják ezt fogadni, akkor, azt gondolom, nagyon sokat mennénk előre, mert mindenki számára megnyugtató lenne, hogy az átadás-átvétel hogyan történik, és a későbbiekben pedig a feladatellátás hogyan is történik.

A 47. pontban pedig arra teszünk javaslatot, mert a nevelőszülőnél való elhelyezés önmagában szerintem egy helyes irány, ezt elmondtuk az általános vitában is, de sajnálatos dolog volt, hogy két jó szakmai javaslattal, a nevelőszülői hálózat megerősítése, valamint a gyermekvédelmi gyám behozatala mellett egy ilyen ingatlanlenyúlási folyamatot is látunk a törvényjavaslatban, ezért nem tudjuk ezt alapvetően támogatni.

A nevelőszülői hálózat olyan értelemben való megerősítése, hogy több nevelőszülő legyen, és ahogyan a befogadó szülő fogalmát behozta a törvény, az elfogadható. Természetesen az egy nagy kérdés lesz, hogy a nevelőszülői hálózat felkészítése, képzése hogyan valósul meg, mert azt azért mindannyian tudjuk, hogy egy intézményen belül sokkal könnyebben lehet a kialakult konfliktusokat kezelni, akár a nehezen kezelhető gyerekek esetében, hiszen több felkészült szakember van, logopédus, pszichológus, gyermeknevelő, több tapasztalattal rendelkeznek, jobban tudnak konfliktusokat rendezni. Egy nevelőszülő nincs felkészítve erre, sőt azt is tudjuk, hogy a nevelőszülők jelenlegi felkészülése alapján nagyon kevesen vannak, akik a 300 órás nevelőszülői felkészítést elvégezték, tehát mindenképpen hosszabb idő kell ahhoz, hogy a nevelőszülői hálózat valóban profi módon legyen felkészítve, és megfelelő végzettséggel rendelkezzenek.

Ezért azt javasoljuk, hogy a nevelőszülőknél az elhelyezett gyerekek számát tartsuk négynél, tehát maximum 4 gyerek legyen elhelyezhető, és ne emelkedjen 6-ra. Ezt már csak azért is mondom, mert több mint 3 ezer nevelőszülőről van szó. Ha kiszámoljuk, a törvényjavaslat azt mondja, hogy a nevelőszülőknél elhelyezhető gyerekek számát kettővel növeljük, akkor, ha 3 ezer nevelőszülő van, ha mindegyiknél mondjuk, egy pluszgyereket elhelyezünk, az 3 ezer gyereket jelent. Ha jól számolom, egy-egy intézményben 100-150 gyerek van, majdhogynem 10 intézményről van szó, amely intézményből el lehet hozni és nevelőszülőnél el lehet helyezni a gyerekeket, tehát már 10 intézmény épülete felszabadul, és értékesíthetővé válik. De ha tényleg nem ez a szándék, akkor, azt gondolom, amíg a nevelőszülői hálózat szakmai felkészítése nem éri el a megfelelő szintet, addig mindenképp ajánlatos volna az elhelyezhető gyerekek számát továbbra is 4 főnél tartani, nem pedig 6-ra felemelni.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az LMP képviselőcsoportjából Szél Bernadett képviselő asszony következik rendes felszólalásra.

Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a megváltozott munkaképességű emberekhez kapcsolódóan a 66-68., a 70-72. ajánlási számú pontokhoz kívánok hozzászólni.

Alapvetően a módosító javaslataink két gondolati körbe rendezhetőek. Az egyik szerint a tartós foglalkoztatás, mint ahogyan az általános vitában elmondtam, nem minősül beilleszkedési programnak, ezért nem tudjuk támogatni azt, hogy 5 éven felüli határozott idejű szerződéssel foglalkoztassanak megváltozott munkaképességű embereket. Azt javasoljuk, hogy a támogatás feltétele ne kizárólag a határozott idejű foglalkoztatás legyen, hanem a tartós foglalkoztatás esetében határozatlan idejű foglalkoztatási szerződéssel rendelkező embereknek is, az ő munkáltatójuknak is járjon a támogatás. Itt jegyzem meg azt, hogy a tranzit foglalkoztatás esetében el tudjuk fogadni, hogy indokolt a határozott idejű munkaszerződés, de a tartósnál ugyanezek az indokok számunkra nem állnak meg.

A másik gondolati kör, amelyben a módosítóinkat megfogalmaztuk, arra vonatkozik, hogy a 2013. év végéig kaptak haladékot a súlyosan fogyatékos emberek arra, hogy a felülvizsgálatra eljussanak, azonban semmiféle garancia nincs arra, hogy az NRSZH be fogja tudni hívni őket. Az aggályunk annál is inkább megalapozott, mert információink szerint kapacitásproblémák léptek fel az intézménynél. Ezért egy életszerű javaslattal éltünk: vagy azt mondjuk, hogy eltöröljük a határidőt, vagy azt mondjuk, hogy a 2013 végi határidő legyen az NRSZH határideje is arra, hogy elvégezze a kapcsolódó vizsgálatokat. Mi a módosító javaslatunkban az előbbi megoldást javasoltuk. Köszönöm.

(20.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ismételt felszólalásra Szabó Timea képviselő asszony következik, az LMP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő asszony!

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ajánlási pontok közül most a 45., 49. és az 53. ponthoz szeretnék hozzászólni. Ezek az LMP javaslatai, és az első, a 45. arról szól, hogy egy nevelőszülő a gyermekek nevelése mellett mennyit dolgozhat. Az eredeti javaslatban az szerepel, hogy időkorlátozás nélkül folytathat keresőtevékenységet. Mi szeretnénk kivenni, illetve azt javasoljuk, hogy ezt az "időkorlátozás nélkül" meghatározást vegyük ki annak érdekében, hogy ne sérüljenek a gyerekekkel kapcsolatos nevelési ügyek vagy mindennapok a nevelőszülők esetében.

Azzal egyetértünk természetesen, hogy folytathassanak a nevelőszülők keresőtevékenységet, de ez egy teljes munkaidőnek megfelelően napi 8 órás tevékenységben maximalizálódjon valamilyen formában, vagy legalábbis ne lehessen azt mondani, hogy időkorlát nélküli. Hiszen nem tudhatjuk, hogy akár gazdasági vagy egyéb okok miatt mennyit dolgozik ilyenkor a nevelőszülő, ne sérüljenek a gyerekek jogai ebben az esetben.

A 49. ajánlási pontnál az szerepel, hogy a nevelőszülői jogviszonyt indoklás nélküli fel lehet mondani. Mi ezt nagyon aggályosnak tartjuk, és szeretnénk ezt az indoklás nélküli felmondást kivenni innen.

Örülünk annak, hogy foglalkoztatási jogviszonynak számít a nevelőszülői tevékenység, viszont attól tartunk, hogy ha ez az indoklás nélkül felmondás szerepel a törvényjavaslatban, illetve az elfogadott törvényben, ez így szembemehet az ENSZ gyermekjogi egyezményével, és nem áll összhangban a gyermek mindenekfelett álló érdekével.

Képzeljük el azt a helyzetet, hogy felmondanak ilyen nevelőszülői jogviszonyt, a gyerekek elkerülnek a nevelőszülőktől, azt sem tudják, hogy miért, a gyerekeket nem vonják be az eljárásba.

Természetesen mi is úgy gondoljuk, hogy amennyire lehet, egy fárasztó, egy keserves procedúrától meg kell kímélni a gyerekeket vagy a szülőket, de nem olyan módon, hogy egyik napról a másikra akár elvehetik ezeket a gyerekeket a nevelőszülőktől. Úgyhogy kérjük, hogy ezt valamilyen módon változtassuk meg, vagy gondoljuk át. Ha nem is a munka törvénykönyvében foglaltak szerint, de a gyerekek oldaláról közelítve akár egy kapcsolódó módosítóval vagy valahogyan próbáljuk meg ezt átalakítani, mert ez szerintünk nagyon aggályos a jelen formájában.

Az 53. ajánlási pontnál meg egyszerűen csak - "a gyermekvédelmi gyám egyidejűleg legfeljebb 30 gyermek gyámságát láthatja el" - ezt a 30-as számot levinnénk 20-ra. Úgy gondoljuk, hogy a gyermekvédelmi gyám felelősségteljes szerepére való tekintettel csökkentsük ezt a számot, mert azért az a 30 gyermekről való gondoskodás elég extrémnek tűnik jelen formájában. Még a 20 is nagyon sok, de értjük azt, hogy alapvetően egyébként kevés a gyám, de akkor próbáljuk ezt valahogy más támogatással vagy egy más átalakítással segíteni, és ne abba kényszerítsük őket, hogy 30 gyerekről kelljen gondoskodni.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettőperces hozzászólásra Kővári János képviselő úr következik. Parancsoljon!

KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megint csak néhány feltett javaslatra, a 44-53. javaslatok közül néhányra szeretnék reagálni. Egyesek ezek közül támogathatók, mások nem annyira. Az emberi jogi bizottságban is tárgyaltuk például ez utóbbit, amit most Szabó Timea javasolt, magam is egyetértek vele, hogy 20 gyermek gyámságát láthassa el egy személy, hiszen nyilvánvaló, hogy ez rengeteg olyan, személyhez kötött feladatot jelent, ami minél több gyermek felé ellátandó, annál kevésbé tud személyes lenni, márpedig ennek komoly jelentősége van a gyerekek életében.

A másik, amit felvetettek a nevelőszülőkkel kapcsolatban, azt hiszem, talán Vágó Sebestyén javaslata volt, bocsánat, nem, ez Pál Tiborék javaslata volt, hogy ne lehessen több négy gyermeknél az elhelyezettek száma. Ezt semmiképpen nem tudnánk támogatni, hiszen a legfontosabb, hogy lehetőleg minden gyermek nevelőszülőknél legyen elhelyezhető, és mivel tudjuk, hogy sajnos sokkal több a gyermek, mint ahány nevelőszülőnél ez a négygyermekes modell érvényesíthető lenne, ezért ezt a korlátot nem kellene semmiképpen bevezetni.

A teljes állással kapcsolatban, amit Szabó Timea javasolt, ha jól emlékszem, ott ennek a korlátozását semmiképpen nem tartjuk helyesnek, hiszen az élet hozhatja úgy, hogy a gyerekek eltartásához szükséges akár az, hogy teljes munkaidőben dolgozzon valaki. Benne van egyébként az eredeti javaslatban, hogy ez viszont nem veszélyeztetheti a gyermekek ellátását. Tehát ez a megfogalmazás, úgy gondoljuk, hogy garantálhatja a gyerekek ellátásának a biztonságát, viszont az is fontos, hogy az anyagi biztonság is meg legyen teremtve. Ezért az ő javaslatát ilyen értelemben nem tudjuk támogatni.

Végül az utolsó észrevétel: természetes az, hogy elsősorban nevelőszülőknél kell elhelyezni a gyermekeket, ha erre lehetőség van, és azt a javaslatot, amit szintén, azt hiszem, talán Vágó Sebestyénék tettek, hogy kiskorú szülő esetére vonatkozzon az elhelyezés lehetősége, ezt magam is támogatnám, hiszen erre van csak felkészülve a nevelőszülői hálózat is és az ellátórendszer.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételt felszólalásra a Fidesz-képviselőcsoportból Horváth Zoltán képviselő úr következik. Parancsoljon!

HORVÁTH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én a 47-es és az 55-ös ajánlásokat érinteném röviden. A 47-es Pál Tibor képviselő úr által az előbb ideidézetten arról szól, hogy a beterjesztett jogszabályhoz képest egy nevelőszülőnél hat gyermek vagy fiatal felnőtt együttes ellátását szeretnénk megszervezni. A módosító javaslat a hat helyett négy gyermeket indítványoz elő, és egy furcsa matematika következtében Pál Tibor ebből a módosítóból is egyfajta ingatlankiszervezést vizionált. Furcsa ez mindenképp, egyéb jelzőt erre nem szeretnék alkalmazni.

De engedje meg nekem, képviselő úr, ha idefigyel, hogy picit fordítsuk meg ennek a matematikáját. Ha el tetszik olvasni a beterjesztett jogszabály 21. oldalán a 66. §-t, és el tetszik azt olvasni, akkor pontosan azt tetszik látni, hogy a nevelőszülőnek lehetősége lesz gyermekgondozó alkalmazására. Ergo, ez azt jelenti, hogy ha hat gyermek mellé idestova már kettő embert tudunk foglalkoztatásba behozni, akkor nemhogy csökkenni fog az ezzel foglalkozó személyek száma, hanem növekedni fog. Ha ön mindenképp az ingatlan világában szeretne gondolkodni, akkor ez nem azt jelenti, hogy csökkenni fog a használt ingatlanfelület, hanem nőni fog. Fogadja el ezt nekem, és a 21. oldalon pontosan meg tetszik látni ennek a gyermekgondozó alkalmazásának a lehetőségét.

Az 55-ös ajánlás pedig arról szól, hogy végre a jogszabály azt az áldatlan helyzetet, ami a módszertani központokat jellemezte az elmúlt időszakban, a pályázati úton, összevissza finanszírozott, nem biztonságos rendszert egyértelműsíti, és az intézményfenntartóhoz telepíti ezt a módszertani feladatot. Ez üdvözölendő. Azt gondolom, annál van a legjobb helyen ez a módszertani feladat, aki az intézményfenntartás mindennapját megéli, és ezen keresztül tudja leginkább segíteni, hogy a szakma legmagasabb színvonala valósuljon meg az intézményekben. Úgyhogy jobbikos aggódó képviselőknek is azt mondom, aggódjanak akár szentgotthárdi intézményért, fővárosiért, hogy ez a módszertani központiság, a kijelölt szervbe való helyezése egyértelműen azt a jogszabályi szándékot vetíti elő, hogy ez a rendszer nemhogy szakmailag rosszabb, gyengébb lesz, hanem sokkal erősebb, hiszen a módszertani központ immár benn lesz ebben a kijelölt állami szervben.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szólás lehetőségét.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, a részletes vita e szakaszát és ezzel a vita egészét lezárom.

Megkérdezem Soltész Miklós államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Nem.

Felszólalások:   272-292   292-333   334-347      Ülésnap adatai