Felszólalás adatai

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés... Bocsásson meg! (Derültség.) Elnök Asszony! Remélem ez lesz az egyetlen tévedésem és nem igaz állításom a mai felszólalásban. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy legyen!)

Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót...

ELNÖK: Ez bocsánatos bűn, képviselő úr. (Derültség.)

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Országgyűlés! Természetesen ahhoz a módosító indítványhoz kívánok hozzászólni a frakciónk nevében, amelyet mi adtunk be, és amely az indoklás utolsó előtti bekezdése.

Igaza van Szájer Józsefnek, hogy semmi helye nem volt ennek az indoklásban, hiszen a határozati résszel nincs összefüggésben. Ez az indoklásban szereplő bekezdés a következőt mondja: "Az Országgyűlés mélységesen és a leghatározottabban elítél minden olyan megnyilatkozást, amely az ártatlan áldozatok életét kioltó, emberiségellenes, esztelen terrortámadás egyértelmű megbélyegzése helyett" - kérem, figyeljenek: helyett! - "indokot próbál keresni erre a barbár cselekedetre." - és még van egy elhatároló mondat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért tartottuk szükségesnek azt, hogy ezt az indoklást beemeljük a határozati részbe, mert az előterjesztő, Martonyi János a kormányülést követő sajtónyilatkozatában kérdésre világosan azonosította, hogy ez a Magyar Igazság és Élet Pártjára vonatkozik. Úgy ítéljük meg, hogy egy ilyen súlyú megbélyegzés nem lehet valahol hátul elhelyezve, döntsön erről az Országgyűlés.

Természetesen tisztában voltunk azzal, hogy nem leszünk egyedül ezzel a módosítással, az elítélés érdekében biztosak voltunk abban, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége benyújtja ezt a módosító indítványt. Meg kell említenem, sokan csodálkoztak, hogy nem válaszoltunk a tegnapi napon, nem reagáltunk a Szabad Demokraták Szövetségének első felszólalására, amelyet igen nehéz minősíteni. Azért nem válaszoltunk, mert a házelnök azt kérte, hogy lehetőleg ne legyen heves pártpolitikai vita azon a napon. Ma sem válaszolunk erre, mert - hogy az ő szavaikat és zsargonjukat használjam - egy uszító, kirekesztő, gyűlöletkeltő és alapvetően hamis állításokra épülő felszólalásra most nem kívánunk reagálni, szánalmasnak tartjuk. (Horn Gábor: Melyik felszólalásra?) Az első felszólalásra. (Horn Gábor: Ez is elég szánalmas!)

Hozzá kell tennem, hogy a vádak, amelyek elhangzottak... (Közbeszólás.) - nem védekezés! Azért kell elmondanom mindezt, mert önök világosan a hétköznapi magyar médiafasizmus rágalmai alapján tájékozódtak ebben az ügyben.

Az első vádpont úgy hangzik, hogy nem viseltettünk részvéttel az elhunytak iránt, az áldozatok iránt. Hogyan lehet másként kezdeni egy nyilatkozást, mint hogy mély részvéttel vagyunk az áldozatok iránt? Nem lehet licitálni! Kegyeletsértő, ha arról beszélünk, hogy ki tudja jobban, szebben és hatásosabban kinyilvánítani a maga érzéseit.

A MIÉP-nek volt egy szeptember 14-ei állásfoglalása, amely erről a részvétről szól. Azzal fejeződik be: "Halottak napján, szeretteink nyughelye fölé hajolva fohászunk a New York-i és a washingtoni áldozatokért is fog szólni." Természetesen ez sehol nem hangzott el, csak arról volt szó, hogy a MIÉP részvétlen.

Elhangzott az a vád, hogy rendben van az indokok keresése, de kegyeletsértő, hogy miért rögtön és akkor hangzott el Csurka István felvetése: a globalizmus felelőssége, amikor még az áldozatok száma sem volt ismert.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ne keverjük össze a dolgokat! Nem az áldozatok felelősségéről volt szó, hanem annak az amerikai globalista politikának a felelősségéről, amit önök láthatnak, ha figyelik a nemzetközi sajtót, hogy gondolkodó - nem szélsőséges, nem jobboldali - emberek ugyanilyen módon elemeznek, ahogy azt mi, illetve Csurka István megtette.

És nem voltunk részvétlenek az amerikai nép iránt sem, akit akkor ért ez a terrortámadás, és megingatta abban a hitében, hogy nyugalomban él. Nem ő a felelős! Hadd idézzem - Népszava, Antal László -: "Az amerikai társadalom egyik nagy ellentmondása és most már nagy tragédiája is, hogy gyakran sejtelme sincs arról, hogy a nevében milyen politikát folytat a washingtoni kormány és csatolt részei."

A megbélyegzésről. Azt mondani, hogy a MIÉP a megbélyegzés helyett keresett indokot, nem más, mint hazugság - a megbélyegzés mellett kereste az indokokat. A külügyi bizottság ülésén, szeptember 12-én egy sajtónyilatkozatot fogadtak el. Ez a sajtónyilatkozat volt az első válasza a Magyar Országgyűlésnek ebben a kérdésben. Ebben a nyilatkozatban ítélte el és bélyegezte meg a terrorizmust a Magyar Országgyűlés egyik bizottsága, természetesen egyetértésben Bogdán Emil képviselővel, aki felszólalásában ezt rémtettnek nevezte. A MIÉP sajtónyilatkozatában azt mondta: véres, mélyen elítélendő, kifejezhetetlenül szörnyű tett. Akkor hogyan mondhatják önök azt, hogy a MIÉP mindezt a megbélyegzés helyett tette?! Igen, indokot próbált keresni, mert gondolkodó emberek vagyunk. És itt nem is csak arról van szó, hogy feltáratlannak látjuk az ügy közvetlen hátterét. Csurka István elmondta, hogy igen, vajon azok a titkosszolgálatok hogyan működtek, mennyi kérdőjel van, főleg egy olyan országban, ahol elnökgyilkosság háttere sincs feltárva.

De nem erre vonatkozik az indokkeresés, hiszen arról beszéltünk, hogy vajon az a harmadik világ, a világnak az a megosztottsága Észak és Dél között, ami ezt a különbséget létrehozta, az ipari társadalmaknak a maguk fejlett életszínvonala és nemtörődése ezzel a térséggel - hát nem ez az alapja társadalmilag annak, hogy kifejlődik a terrorizmus?! Önök megelégednek a tünetek kezelésével? Önök, akik annak idején a zászlójukra emelték a Római Klub két alapvető felismerését, azt, hogy a globális problémák megoldása csak közösen lehetséges, hogy a természetet, a Földünket hogyan kell védeni? Ezt a globalizmus megsértette - kyotói egyezmény! A másik az Észak-Dél különbség felszámolása volt. Mi másról beszélünk, mint arról, hogy mélyebben, itt kell keresni az indokokat, az okot, mert gondolkodó emberek vagyunk? Aki képes arra ennek a javaslatnak az elfogadásáért, hogy újólag azt mondja, hogy az ok keresése az a mentség - hát ki beszélt itt mentségről valaha is?!

Csurka Istvánt egy tévécsatornán azzal vádolták, hogy "maga azt mondta, megérdemelték" - azonnal cáfolta! Hogy mondhatott volna ilyet, hogy megérdemelte, akár az amerikai nép?! Másnap a Népszabadság vezércikke ezen egyetlen hazug állítás mögé emelte az egész gyűlöletkeltő írását, hogy: akik azt mondták, hogy megérdemelték.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi akkor is elérjük a célunkat természetesen ezzel a módosítással és ennek a szavazásra bocsátásával - vagy ennek ezek szerint egy kormány által támogatott változatáról fognak önök dönteni -, ha végül önök el fogják ítélni a Magyar Igazság és Élet Pártját, de a következőn gondolkodjanak. Talán nemcsak a pártházak belső szobáiban mozognak önök. Mennyien vannak azok, akik a MIÉP-pel nem szimpatizálnak, és ebben a kérdésben egyetértenek; igen, egyetértenek abban, hogy a részvét kifejezése mellett és után, hogy ennek a terrortámadásnak a megbélyegzése után foglalkoznunk kell azokkal az okokkal, indokokkal, amelyek ebben a megosztott világban ilyen gyűlöletes terrortámadásokhoz vezetnek?

Ha önök úgy gondolják most, hogy ezt így fogják megszavazni, mi nem kérjük önöket, hogy másképp szavazzanak - mi azt kérjük, hogy mérlegeljenek.

(19.50)

Kizárólag azért merem azt mondani, mert egy párt sem lehet élcsapat, és nem lehet biztos az igazában. Ez az a kivételes helyzet most, amikor biztos vagyok abban, hogy nem követtünk semmi bűnt, csak gondolkodó, értelmes emberekként kérdéseket tettünk fel.

Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a MIÉP padsoraiban, taps a Fidesz soraiból.)