Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Állami Számvevőszék 2006. évi tevékenységéről szóló jelentés, valamint az ennek elfogadását kezdeményező költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. Az előterjesztéseket J/2623. és H/2804. számon kapták kézhez. A kijelölt bizottságok benyújtották ajánlásaikat, amelyeket J/2623/1-6., valamint H/2804/1. számon szintén kézhez kaptak.

Most az előterjesztői expozék következnek. Először megadom a szót Kovács Árpád úrnak, az Állami Számvevőszék elnökének, 25 perces időkeretben.

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollégák! Az Állami Számvevőszék elnökeként minden évben többször is élhetek a megtisztelő lehetőséggel, és közvetlenül találkozom a plenáris ülésen önökkel, országgyűlési képviselőkkel. Ez történik a zárszámadás tárgyalásakor, valamint akkor, amikor az egész társadalom, a nemzetgazdaság szempontjából meghatározóan fontos éves költségvetés megalkotására kerül sor. A parlamenti vitában a konkrét ellenőrzésre és elemzésre épülő, a rendkívül szűk időkorlát ellenére mindenkor időben rendelkezésre álló számvevőszéki véleményt reményeink szerint tudták és tudják hasznosítani a tisztelt képviselők.

Megjegyzem, hogy a számvevőszéki vélemény a jelenlegi felhatalmazással és a megfelelő egyensúlyi szabályokhoz való hasonlíthatóság hiányában a pénzügyi szakmai követelményeknek való megfelelést csak nagy erőfeszítések vállalásával tudja kielégíteni.

Itt szeretném megemlíteni, ha a költségvetés megalapozottságának vizsgálatára, elemzésére és az érdemi döntésekre irányuló parlamenti vita előmozdítására az eddigieknél is nagyobb súlyt helyezünk - meggyőződésem szerint ez elengedhetetlen -, akkor a költségvetési javaslat parlamenti vitájának forgatókönyvét korszerűsíteni szükséges, és a véleményezésre való felkészülésre megfelelő időt kell biztosítani.

Az Országgyűlés költségvetési jogának gyakorlása szempontjából meghatározó költségvetési és zárszámadási napirendek mellett megkülönböztetett jelentőségűnek tartjuk azt, hogy az Országgyűlés minden évben külön is figyelmet fordít a tevékenységét szolgáló Számvevőszék munkájára. Áttekinti legfontosabb tapasztalatait, következtetéseit és javaslatait, amelyekkel az állam legfőbb pénzügyi ellenőrző szerve az államháztartás és az egész nemzetgazdaság kiegyensúlyozott működéséhez és fejlődéséhez igyekszik hozzájárulni. Az Állami Számvevőszék működésének immár 18. esztendejében van, az önök szolgálatában kiérlelt stratégiára és módszertanra építi munkáját.

Az Országgyűlés pénzügyi ellenőrző szervének hosszabb távra stabilan érvényes fő törekvése, közkeletű kifejezéssel élve: küldetése a közpénzekkel és a közvagyonnal való gazdálkodás elszámoltathatóságának, átláthatóságának erősítésében jut kifejezésre. Közel 18 évi munkánk egyértelművé tette tevékenységünk fő elveit és értékeit, valamint garanciális feltételeit. Ez utóbbiak: az Állami Számvevőszék alkotmányos jogállása, politikától való függetlensége, jelentéseinek nyilvánossága és szabad hozzáférhetősége, szakmai megbízhatósága, a munkatársak és a vezetés elkötelezettsége.

Szervezetünk ellenőrzési szerepéről az a felfogásunk, hogy nem a hiba, a felelős keresése, a szankcionálás szorgalmazása a feladat - erre is szükség van -, hanem a megállapításokra és a következtetésekre támaszkodó, jobbító szándékú ajánlásoknak, a vezetést és a döntés-előkészítést támogató tevékenységnek és magatartásnak is hangsúlyos szerep jut ügyeink jobbító segítésében.

Az évek során igyekeztünk szakszerűen és következetesen teljesíteni törvényi kötelezettségeinket, és éltünk jogosítványainkkal, messzemenően hasznosítva a munkánkat bemutató és értékelő éves jelentések vitáihoz kapcsolódó országgyűlési határozatokban foglalt iránymutatásokat.

Tevékenységünknek ezek a pillérei, útjelzői formálták azt a törekvésünket, hogy gazdagítsuk nemzetközi kapcsolatainkat, teljesítsük az ellenőrző szervezetek világszövetségében, az INTOSAI-ban vállalt vezető szerepünket, és ösztönözzük a pénzügyi, valamint a pénzügyi ellenőrzési kultúra fejlesztését. Ezt szolgálták, szolgálják a szakmai közéleti eseményeken, konferenciákon való szerepvállalásunk mellett az egyetemekkel és a főiskolákkal, valamint a tudományos társaságokkal kifejlesztett együttműködések.

A pénzügyi szakma igényeinek és országgyűlési határozatban is megszabott feladatunknak teszünk eleget a megújított Pénzügyi Szemle szerkesztésével és kiadásával. Ennek egy újabb számát találják meg önök a folyosói asztalokon. Ennek kapcsán az akadémikusokból, egyetemi tanárokból, állami szervek szakértőin át a tudományos fokozatra pályázó kutatókig terjedő szerzői paletta és szerkesztőbizottság közreműködésével sajátos szellemi műhely kialakításában is részt vállalunk, és büszkék vagyunk arra, hogy ma már a világ rangos egyetemeiről kutatócsoportok küldenek nekünk az államháztartással kapcsolatban publikálásra váró cikkeket.

(9.50)

Az ellenőrzési kultúra és a vizsgálatok megalapozottságának szolgálatában évek óta megkülönböztetett súlyt helyezünk az úgynevezett legjobb nemzetközi gyakorlat indokolt mértékű adaptációjára, az európai követelményekhez is igazodó módszertani fejlesztésekre. Módszertani munkánk nem öncélú, tevékenységünkben nem a hogyan, az ellenőrzések módja és eszközrendszere, hanem a törvényi kötelezettségek teljesítése, az időszerű és fontos gazdasági problémák okainak feltárása és a kiutat jelentő megoldáshoz való hozzájárulás a meghatározó.

E törekvések valóra váltásának feltételeit az intézményi belső irányításra vonatkozó stratégiai feladatok teljesítésével teremtettük meg. Ezek középpontjában előbb a minőségbiztosítás alkalmazása, majd pedig a minőségirányítási rendszer kiépítése, a megfelelő kvalifikáltságú és korösszetételű szakembergárdáról és célirányos továbbképzéséről gondoskodó humánerőforrás-gazdálkodás, valamint a sajátos számvevőszéki követelményekhez igazodó informatikai fejlesztések állnak.

Tisztelt Országgyűlés! Mi jellemezte elmúlt évi munkánkat? Hasonlóan a korábbi gyakorlathoz, úgy alakítottuk ellenőrzési tervünket, vizsgálataink tematikai struktúráját, hogy a legkülönbözőbb részterületeken szerzett tapasztalatok összegzésével adhassunk megbízható képet az államháztartás és a közszféra működéséről.

Az elmúlt évben 62 jelentést adtunk közre. Számoltunk azzal, hogy az országgyűlési, valamint az önkormányzati választások és a korábbi parlamenti struktúra átalakulása nyomán átmenetileg kevesebb ellenőrzési információ befogadására és feldolgozására kerülhet sor az Országgyűlésben. Ez jutott kifejezésre abban is, hogy a bizottságok a korábbiakhoz képest jóval kevesebb jelentésünket tudták napirendre tűzni. Mindemellett 2006-ban nagyságrendileg félszáz bizottsági esemény, ülés és vita kapcsolódott jelentéseinkhez. Munkatársaim mintegy 60 bizottsági ülésen segíthették az önök felelősségteljes munkáját, magam közel 20 bizottsági ülésen vettem részt, és megtiszteltetés volt a kollektívának és magamnak is, hogy négy alkalommal szólhattam önökhöz plenáris ülésen.

A számvevőszéki munka céljait és értékeit az országgyűlési tevékenységhez való közvetlen hozzájárulás mellett közvetve a kormányzati és az önkormányzati munka kontrollja és a pénzügyi szakmai döntések megalapozásának támogatására irányuló törekvéseink határozzák meg. Ezek a jelentések, a kapcsolódó elemzések a szabadabb szakmai vitára is alkalmat adó kutatóintézeti tanulmányaink útján valósulnak meg. Hasznosításuk céljából mindig nagy súlyt helyezünk a megállapításokból és a következtetésekből, illetőleg a kutatási eredményekből levezethető javaslatok kialakítására és közkinccsé tételére.

Nem valljuk azt a felfogást, hogy munkánkat önmagában és egyoldalúan a javaslatok megvalósításával lehet minősíteni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az eltérő tartalmú és különböző címzetteknek szóló javaslatok valóra váltása megannyi, sokszor kölcsönösen determinált vagy éppen esetenként egymásnak ellentmondó gazdasági, társadalmi összefüggés függvénye lehet. Az azonban tény, hogy munkánknak mégiscsak sajátos fokmérője a különböző szintekre szánt javaslatok realitása, befogadhatósága, valamint az, hogy figyelembevételükkel mikor és hogyan bontakoztathatók ki a hibák megelőzését, illetve kiküszöbölését, valamint az előrehaladást szolgáló folyamatok, változások.

A javaslatok megvalósulása szempontjából az elmúlt évi munkánk eredményesnek minősíthető. Erről tanúskodnak javaslataink országgyűlési szintű hasznosításának tényei. Évek óta visszatérő kezdeményezéseink eredményeként 2006-ban törvényi szinten sikerült aktualizálni a költségvetés, valamint a zárszámadás előterjesztéséhez kötelező mérlegeket és kimutatásokat, és módosították az államháztartási törvény adóssággal, valamint a hosszú távú kötelezettségvállalás korlátozásával foglalkozó részét. Itt említem meg, hogy a Pénzügyminisztériummal teljesen kiegyensúlyozott, korrekt munkakapcsolatban tudtunk és tudunk ma is dolgozni.

Kiemelem, hogy javaslatunk alapján teljesebbé vált az európai uniós költségvetési kapcsolatok bemutatása. Különböző ajánlásaink nyomán változtatásokra került sor a társadalombiztosítási alapokra vonatkozó jogszabályok körében. Visszatérő érveléseink és többszöri javaslataink is közrejátszottak abban, hogy folyamatban van a vagyontörvény kidolgozása.

Kormányzati szinten és a vizsgált szervezetek körében - több korábbi ajánlásunk beérése eredményeként - minden eddiginél magasabb arányban valósultak meg, illetve valósulnak meg jobbító szándékú kezdeményezéseink. Ezeket az önök rendelkezésére álló jelentésünk kellő részletezettséggel tartalmazza, hasonlóképpen az arra vonatkozó információkat is, hogy indokolt esetben határozottan jártunk el a jogi realizálás, a büntetőfeljelentések területén.

Mint a világon másutt a hasonló ellenőrző szervezetek esetében, úgy nálunk is központi jelentőségű a számvevőszéki tevékenység nyilvánossága. Erre épül kommunikációs tevékenységünk, amivel elsősorban az Országgyűlés ellenőrző és törvényhozó tevékenységéhez igyekszünk hozzájárulni. Munkánk iránt igen széles körű az érdeklődés. Az elmúlt évben mintegy négyezer publikáció jelent meg rólunk, közel százezren látogatták internetes honlapunk nyitó oldalát, majdnem tízezer alkalommal töltötték le jelentésünket, több száz esetben pedig angol nyelvű összefoglalóinkat.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Legfontosabb ellenőrzési tapasztalatainkat - a kialakult gyakorlatnak megfelelően - jelentésünk viszonylag részletesen bemutatja. Hozzászólásomban konkrétan nem ezekről szólnék, hanem inkább e tapasztalatok jövőbe mutató, cselekvésre késztető tanulságaira mutatnék rá.

Mielőtt erre rátérnék, szeretném megköszönni a tisztelt Országgyűlésnek, önöknek, hogy munkánknak támogatást és segítséget adtak, és megköszönöm minden kollégámnak és vezetőtársamnak, hogy - részben a hiányzó alelnökök feladatait is átvállalva - teljesítettük törvényi kötelezettségeinket, és hozzájárultunk az Országgyűlés felelősségteljes tevékenységéhez.

Ellenőrzési tapasztalataink mellett a pénzügyi kutatásokat végző és gesztoráló intézetünk eredményei, sokrétű szakmai kapcsolataink és neves szakemberekkel, parlamenti képviselőkkel folytatott konzultációk segítettek ahhoz hozzá, hogy indokolással ellátott, reményeink szerint egyszerű szövegezésű, a szakzsargont kerülő tézisgyűjteményt bocsátottunk az önök szíves rendelkezésére.

Dokumentumunk részben ismert és elfogadott, esetenként azonban vitatott tények és háttérösszefüggések meghatározott alapelvekre épülő rendezésével az államháztartás, illetve az annál tágabb közszféra reformléptékű megújításához szükséges korszerű szabályozás megalapozását törekszik elősegíteni. Nem bonyolódik szakmapolitikai részletkérdésekbe, alapvetően a legfontosabb tartalmi összefüggésekre és lehetőség szerint társadalmi vonzataikra koncentrál. Igyekszik rendszerszemlélettel felvázolni azokat a feladatokat és változtatási irányokat, amelyek alapján új, korszerű közpénzügyi szabályozás alakítható ki.

Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági és pénzügyi szakemberek egyetértenek a Számvevőszék munkatársaival és kutatóival abban, hogy Magyarország egyedülálló módon élte fel a kilencvenes évek második felében és az ezredfordulón megvalósult stabilizáció eredményeit. A költségvetés túlköltekezési hajlama és a közpénzügyek rendezetlensége az ezredforduló első évtizedének közepére ismét hátráltatta a stabilizációt és a reformokra épülő kibontakozást, a gazdasági versenyképesség erősítését.

A külföldi befektetők bizalmát nem növelte, hogy az utóbbi években rendre jelentősek voltak az eltérések a GDP-arányos hiány tervezett és tényleges nagysága között. Számvevőszéki jelentéseink is visszatérően rámutattak ezzel kapcsolatban a makrogazdasági előrejelzések megbízhatóságának hiányosságaira, valamint arra is, hogy az előrejelzésekhez szükséges koncepciók kidolgozatlansága önmagában is nehezíti a költségvetési tervezést.

(10.00)

Ilyen körülmények között egyre erőteljesebbé válik az igény a költségvetési felelősség és fegyelem erősítésére, az elmúlt másfél évtizedben a fejlett és fejlődő országokban elterjedt fiskális szabályok célirányos hazai alkalmazására. Csak zárójelben említem, hogy a Magyar Nemzeti Bankkal és a Pénzügyminisztériummal karöltve 2006 májusában rendezett nemzetközi részvételű konferenciánkon elemeztük a költségvetési felelősség kérdéseit. E közös konferencia adott indítást arra, hogy ajánlásainkat az önöknek most rendelkezésére bocsátott tézisekbe rendezzük.

A szabályalapú fiskális politika végső soron túlmutat a költségvetésen. A szabályok alkalmazása előnyös gazdaságpolitikai hatással is járhat, mégpedig olyan összefüggésben, hogy a különböző érdekcsoportok, valamint az állami irányítási apparátusok és esetleges tudományos kutatói körök szakmai egyeztetései konszenzushoz vezetnek, és a megegyezés által behatároltan és kiszámíthatóan alakulnak a gazdasági mozgástér és manőverezés lehetőségei.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ha ezek után arra a kérdésre keresünk választ, hogy melyek a közpénzügyi reform, valamint az azt szolgáló új és korszerű közpénzügyi szabályozás legfontosabb céljai, akkor a válasz csak összetett lehet. A közpénzügyi reform alapvető célja - engedjék meg, hogy most a rendelkezésükre bocsátott téziseket idézzem - olyan viszonyok kialakítása, amelyek között a döntéshozók felelősen döntenek a közpénzekről, egyértelműek a felhasználók jogai és kötelezettségei, világosak a közszektor működésének és átalakításának költségei, hasznai és eredményei. A politika olyan feladatokról, programokról dönt, amelyek megfelelően biztosítják a politikai preferenciák érvényesülését, számon kérhetővé teszik ezek teljesülését, de nem zavarják a végrehajtás operativitását.

A szabályozás megújítása ezért többirányú. Fontos célja, hogy olyan biztosítékok épüljenek be a költségvetés készítésének folyamatába, valamint a beszámolás és elszámolás rendszerébe, amelyek garantálják, hogy az alapvető tartalmi döntéseket valóban az Országgyűlés, illetve az önkormányzati képviselők hozzák meg. Ehhez a teljes költségvetési folyamat korszerűsítése, új költségvetési tervezési, végrehajtási és beszámolási mechanizmus szükséges, olyan szabályok, institúciók és technikai megoldások, amelyek a nemzetközi követelményekhez is igazodóan átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá teszik a közpénzekkel való gazdálkodást, és ezzel erősítik a nemzetközi szervezetek, valamint a pénzpiaci befektetők bizalmát, a magyar gazdaság- és pénzügypolitika hitelességét.

A költségvetési folyamat megújításának fontos alapkövetelménye, hogy az eddigiekhez képest sikerüljön megerősíteni, fejleszteni és nyíltabbá, megismerhetőbbé tenni a makrogazdasági tervezést. A növekedési pályát befolyásoló tényezők elemzésével több változattal is számoló, megalapozott makroökonómiai előrejelzésekkel, valamint a költségvetési javaslathoz kapcsolódó hatáselemzésekkel el kell érni azt, hogy - szemben az eddigiekkel - a növekedés és a bevételek túlbecsülésével vagy az adósságszolgálat alábecslésével ne készülhessen olyan költségvetési javaslat, amelynek megvalósítási gondjai csak később derülnek ki.

Mindenekelőtt meggyőződésem, hogy a pénzügyi kormányzaton belül szükséges a tervezési és előrejelzési tevékenység minőségének javítása és hitelességének megerősítése. Többféle szervezeti megoldás, intézmény lehetséges, de nem az intézményekből, szervezetekből kell kiindulni, hanem a feladatokból. Csak ezután, emellett kaphat szerepet bármely olyan kormányzaton kívüli intézmény, amely a költségvetés megalapozásának folyamatába beépülő sajátos szakmai kontrollfeladatot lát el, azzal, hogy elemzi és értékeli a makropályára vonatkozó kormányzati számításokat, maga is készít ilyeneket, és ezek felhasználásával véleményt formál a költségvetési javaslat megalapozottságáról, információs és szakmai alátámasztottságáról. Ilyen feladat ellátására - mint arra külföldi példák is vannak - létrehozható önálló, független költségvetési intézmény is, alkalmassá tehető a Számvevőszék és kutatóintézeti bázisa, felkérhető néhány ismert szakmai kutatóintézet valamelyike, amelyek egy költségvetési tanácshoz kapcsolódnak. Ahhoz azonban, hogy a szervezeti megoldást illetően a tisztelt Országgyűlés megfelelő döntést hozhasson, elkerülhetetlenül szükséges a működési modellre és a hatásvizsgálatokra vonatkozó kellő figyelem.

Továbbra is meg kell említenem és az is nyilvánvaló, hogy az Országgyűlés költségvetéssel kapcsolatos döntési joga, a törvényjavaslat megalapozott benyújtásáért a kormány felelőssége nem osztható meg.

A közpénzügyi szabályozás téziseinek kialakításában közreműködő konzultációs partnereink, neves szakemberek is fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy a szakmai és szervezeti előrelépés mellett a költségvetési reformhoz természetesen az is szükséges, hogy az állam magatartása hosszú távra is kiszámítható, a társadalom által elfogadható legyen és közbizalom övezze a megoldásokat. Ez kulcskérdés, annál is inkább, mert a fejlett országok többségéhez hasonlóan a társadalom elöregedésének kemény konzekvenciáival - tapasztalhattuk - szembe kell néznünk, miközben azzal is számolnunk kell, hogy egyre több ember számára válik, vált bizonytalanná a munkahely megtartása, a megélhetés, a család jövőjének kiszámíthatósága. Ilyen körülmények között - mint arra az Állami Számvevőszék kapcsolódó jelentése és a különböző kutatások is ráirányítják a figyelmet - a munkaerő-piaci verseny vesztesei, emellett általában a kevésbé képzettek, az eltartottak és a nyugdíjasok nagyobb hányada ma és a közeli jövőben is alighanem elsősorban az államtól várják helyzetük javulását. Ez a jelenlegi helyzetünkben feszítő ellentmondás, mert nálunk a napjainkban viszonylag magas újraelosztási arány fenntartása nem kedvező a növekedés gyorsítása és a költségvetési egyensúly helyreállítása szempontjából.

Tisztelt Országgyűlés! Nekünk most olyan változtatásokat kell sikerre vinnünk, amelyek a közszféra működését modernizálják, hatékonyabbá teszik. Figyelmünket nem kerülheti el, hogy a társadalomnak az állam iránti bizalma és lehetőség szerint a kiegyensúlyozott politikai viszonyok nemcsak a mindennapi gazdaság működését - nevezzük így -, légkörét, hanem a költségvetési pozíciók javításának esélyeit is befolyásolják. Minél kevésbé teljes a bizalom és minél erősebb a politikai megosztottság, annál kisebb az esély rövidebb távon a tartósan kiegyensúlyozott költségvetésre, mert ilyen körülmények között számottevő a valószínűsége a túlköltekezésnek, majd pedig az annak visszafogására irányuló megszorító intézkedéseknek és ezek ciklikus ismétlődésének. A társadalmi légkör és bizalom elemzései egyértelművé teszik, hogy a gazdasági és a társadalmi problémák nem szakíthatók el egymástól, kölcsönhatásaikkal ezért - még a pénzügyi ellenőrzés napi feladataiban is - mindenképpen számolni kell.

Tisztelt Országgyűlés! A legkevésbé sem áll szándékomban hosszantartó, elvont fejtegetésekbe bocsátkozni, visszaélni az önök biztatásával, hogy kíváncsiak véleményünkre, tanácsainkra. Előállhat azonban olyan sajátos helyzet - és meggyőződésem szerint most is erről van szó -, amikor körültekintően többféle közelítésben kell érvelni, megvilágítva törekvéseink fő céljait és mozgatórugóit, ezzel a szándékkal fűztem magyarázatot a közpénzügyi szabályozás általunk kimunkált téziseihez. A Számvevőszéknek ez a rangos külső szakértők és parlamenti képviselők észrevételeit is hasznosító munkája a főáramlat mentén vázolja fel a korszerű közpénzügyi szabályozás fő irányait, tartópilléreit, belső összefüggéseit. Kedvezőnek tartjuk, hogy elképzeléseink nem találkoztak elutasítással, és a magunk részéről jogállásunk korlátjai között készek vagyunk a szükséges megvalósíthatósági és hatástanulmányok kidolgozásában is közreműködni, s ha kell, akár technikai segítséget is adni. Ez a szándék nyilvánul meg abban is, hogy tájékoztató munkaanyagként elkészült kutatóintézetünk "Államreform, közpénzügyi reform" című tanulmánya és a Pénzügyi Szemle legújabb száma. Legjobb szándékaink szerint ez ösztönözhet és késztethet mindnyájunkat az államháztartás ügyeinek a rendbetételére.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

(10.10)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Most megadom a szót a költségvetési bizottsági határozati javaslat előterjesztőjének, Boldvai László képviselő úrnak, tizenöt perces időkeretben.

BOLDVAI LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság április 17-én egy tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta a jelentést, és egy három pontból álló határozati javaslatot fogalmazott meg, amit a Ház elé terjesztett. A bizottsági vitában elhangzottakról szeretném a jelenlévőket tájékoztatni. Első körben a bizottság ülésén elhangzott általánosabb megjegyzésekről, illetve tényekről adnék tájékoztatást, majd négy csomópontban a bizottság által tárgyalt jelentés főbb csomópontjait szeretném hangsúlyozni.

Az általánosabb megjegyzések közül szeretném kiemelni, hogy 2006-ban az Állami Számvevőszék 62 jelentést tett közzé. Az országgyűlési bizottságok az előző évinél kevesebb, összesen 9 jelentésről 46 alkalommal tárgyaltak.

Az Állami Számvevőszék jelentéseiben összesen 1134 javaslatot tett, amit 1426 szervezetnél végzett helyszíni ellenőrzés lefolytatásával alapozott meg. Ezen jelentés az államháztartás alrendszereire, az állami vagyonra, az uniós források felhasználására, valamint az állami és az önkormányzati feladatellátás szempontjából fontos feladatokra végzett el összegzést és fogalmazta meg az ellenőrzés tapasztalatait.

Az első csomópont, amit kiemelnék, az az ellenőrzési folyamatok és ezek súlypontjai. Az Állami Számvevőszék 2006-ban is a jóváhagyott, az Országgyűlés számvevőszéki bizottsága által megtárgyalt ellenőrzési tervben foglaltak szerint végezte el tevékenységét. Ellenőrzési kötelezettségeiket és jogosultságaikat 2006-ban 86 ellenőrzéssel teljesítették, ellenőrzési tevékenységüket 2006-ban 64 557 közvetlen ellenőri nap felhasználásával valósították meg. 2006-ban a meghatározott gyakorisággal, azaz évenkénti, kétévenkénti, illetve rendszeresen teljesítendő ellenőrzési feladatokkal az éves ellenőrzési kapacitások 65 százalékát vették igénybe. Az Állami Számvevőszék elnökének döntése alapján végzett ellenőrzésekről 21 jelentés készült, ezek témaválasztásánál előtérbe kerültek az uniós források eredményes felhasználását segítő ellenőrzések, a PPP-konstrukcióban megvalósuló beruházások, illetve további fejlesztési célú pénzeszközök ellenőrzése, valamint lezajlott több kiemelt, közérdeklődésre számot tartó ellenőrzés is.

Az Állami Számvevőszék az ellenőrzéseit három fő típusba sorolja. 2006-ban kapacitásának 50 százalékát a szabályszerűségi vizsgálatokra, költségvetés véleményezése, zárszámadás, pártok gazdálkodásának ellenőrzése, a SAPARD és az EMOGA igazoló szervi ellenőrzésekre, 33 százalékát az átfogó ellenőrzésekre fordította. A teljesítmény-ellenőrzés módszerével végzett vizsgálatok az éves kapacitások 17 százalékát kötötték le.

A második csomópont, amit ki szeretnék emelni a bizottsági vitából, az az Állami Számvevőszék ellenőrzési tapasztalatai. Minden visszatérően érvényesülő hiányosság és okaik kiküszöbölése új szemléletet igényel a közszféra működésében, olyan felfogást és problémakezelést, ami a jövő generációjára is figyelemmel hozzájárul a fenntartható gazdasági növekedést támogató költségvetési biztonság feltételeinek megteremtéséhez. Ez halaszthatatlanná teszi a közpénzügyek rendszerszemléletű áttekintését, elemzését és annak alapján teljes körű, átfogó és konzisztens újraszabályozását.

Szeretnék néhány gondolatot mondani a központi költségvetés ellenőrzése kapcsán megfogalmazott tapasztalatokból is. Kedvező, hogy a módosítási kötelezettség nélkül túlteljesíthető előirányzatok nem vagy az előző évinél kisebb mértékben lépték túl az adott előirányzatot. A korábbi évektől eltérően a 2007. évi költségvetés tervezését az óvatosság jellemezte, ami nemcsak a makrogazdasági folyamatok prognózisában mutatkozott meg, hanem a központi költségvetés hiányának betartása érdekében kialakított tartalékok képzésében is. A költségvetés összeállításakor prioritást élvezett az Unióból érkező források és támogatások igénybevételét biztosító hazai társfinanszírozások előirányzatainak megteremtése. A támogatások igénybevételének fedezete a költségvetési törvényjavaslatban biztosított volt.

Szeretnék néhány gondolatot a helyi önkormányzatok ellenőrzéséről, az ott megszerzett tapasztalatokról is a tisztelt Ház elé terjeszteni. Az államháztartás önkormányzati alrendszerét képező 3187 helyi önkormányzat és 1825 helyi kisebbségi önkormányzat 2005. évi konszolidált bevétele és kiadása az előző évinél egyaránt mintegy 10 százalékkal volt magasabb. A növekedésen belül kiemelkedő volt a hitelfelvételek összegének emelkedése. A helyi önkormányzatok könyvviteli mérleg szerinti vagyona 2005 végén 9861 milliárd forint volt, ami várhatóan 2006-ban tízezer milliárd forint lesz. Jelentősebb változás a korábbi évekhez képest az értékpapírok állományában és a kötelezettségek mértékénél következett be.

A fejlesztési támogatások meghatározó elemét az elmúlt években a címzett és céltámogatások jelentették. Ezen belül 1999-től prioritást kap a szennyvízelvezetés és -tisztítás, segítve a közműolló zárását, az Európai Unió környezetvédelmi követelményeinek közelítésére való törekvést.

A fejlesztési döntések decentralizációja tekintetében előrelépésként értékeljük, hogy a megyei területfejlesztési tanácsok mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a regionális területfejlesztési tanácsok, hiszen ez lehetőséget ad a fejlesztési célok jobb összehangolására, szakszerűbb, gazdaságosabb és hatékonyabb feladatellátásra.

Fontos tényként kezelendő, hogy a cél- és címzett támogatásokról szóló törvény 2005-től való módosításai - az Állami Számvevőszék korábbi javaslatával összhangban - az önkormányzati beruházások sokcsatornás támogatási rendszerének megszüntetését, az egyszerűbb és hatékonyabb egycsatornás támogatási rendszer megvalósítását célozták. Ennek hatásait a 2006. évben végzett ellenőrzések során értékelhettük és nyomon követhettük.

A bizottsági vitából szeretnék néhány, a közpénzügyek szabályozásával kapcsolatos tézist is beidézni, azzal a szándékkal, hogy talán kicsit sikerül visszaadnom a tisztelt Ház plenáris ülésének azt a hangulatot, illetve azokat a súlypontokat, amelyek a közpénzügyi szabályozás tézisei kapcsán a bizottsági vitában megfogalmazódtak.

Az első, talán általánosabb érvényű megállapítás, hogy szükséges a közpénzügyek átfogó újraszabályozása. A második, hogy a szabályozásnak kettős közvetlen célja van: olyan szabályok kialakítása, mely átláthatóbbá, kiszámíthatóbbá és hatékonyabbá teszi a közpénzekkel való gazdálkodást, de végső célként megfogalmazható az, hogy javuljon az ország versenyképessége, és javuljanak a fenntartható fejlődés feltételei. A harmadik ilyen általánosabb érvényű megjegyzés, hogy a közpénzügyek szabályozásának tézisei tartalmazza a javasolt szabályozás elveit, kitörési pontjait, módszereit, valamint az indoklásukat. A negyedik, amit szeretnék itt beidézni, hogy a tézisek nem kezdeményezik új intézmények létrehozását.

A tizenöt tézisből a bizottsági vitában kicsit önkényesen három tézis került kiemelésre, én ezeket is szeretném itt a tisztelt Ház előtt ismertetni. Az első, ami harmadik tézisként fogalmazódik meg: a közpénzügyek szabályozását a nemzetközileg elfogadott, hazai politikai konszenzussal megerősített elvekre kell alapozni. Az új szabályozás kialakítása megkerülhetetlen, és ennek következtében fontos ezen elvek tisztázása. A szabályozás során érdemben kell alkalmazni a népképviseleti és a korlátozott felhatalmazás elvét. Alapvető elv az átláthatóság széles körű biztosítása, majd ebből adódóan a nyilvánosság és az ellenőrizhetőség elvének betartása. A költségvetési törvényben érvényesüljön a teljesítményorientáltság, az előrelátás és a fenntartható egyensúly elve. Mindezeknek az érvényesülését a teljesség és a részletesség elve biztosítja.

Szeretném a negyedik tézist is beidézni, ami a közpénzügyek szabályozásának sarokköve, a közfeladatok pontos meghatározása. Elengedhetetlenül fontos és szükséges az, hogy az államnak döntenie kell arról, hogy melyek azok a javak, illetve szolgáltatások, amelyekről gondoskodni kíván. A közfeladattá nyilvánítás jogi aktus, rögzíteni kell új törvényben. Közfeladatot csak törvény telepíthet, forrás és a feladat végrehajtásáért felelős megjelölésével.

Szeretném a harmadik, általunk ott a bizottsági vitában hangsúlyozott tézist is itt elmondani, ami a közpénzek tervezése és felhasználása során az "értéket a pénzért" elv érvényre juttatását kell hogy biztosítsa. Azt jelenti ez az elv, hogy minden egyes költségvetési forintot eredményesen és hatékonyan kell felhasználni. Jelenleg nem érvényesül a teljesítményorientáció, a tervezés a tényleges erőforrás igénye helyett a kialakult helyzetből indul ki, a források központi allokációja nem teljesítménykövetelmények szerint történik.

(10.20)

Mi úgy gondoljuk - és ez megfogalmazódik a tézisgyűjteményben is -, hogy ezen tézis alkalmazásának jó terepe lehet majd az önkormányzati alrendszer, ahol már a korábbi évek során is voltak ehhez kapcsolódó kísérleti projektek.

Mindezek alapján még egyszer szeretném tájékoztatni a parlamentet, hogy a bizottságunk általános vitára alkalmasnak tartotta a jelentést, illetve a határozati javaslatot ideterjesztette a tisztelt Ház elé.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és az MDF padsoraiban.)

ELNÖK: Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a határozati javaslatot előterjesztő bizottságban a jelentéssel kapcsolatban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Ennek ismertetésére 15 percben megadom a szót Domokos László bizottsági alelnök úrnak.

DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy szokatlan jelentés tárgyalásának, azt gondolom, egy szokatlan része az, hogy van kisebbségi vélemény, erről érdemes szólni. Nem a beszámolóról szól, előre szeretném jelezni, hanem arról az országgyűlési határozatról, amelyet a költségvetési és pénzügyi bizottság nyújtott be.

Mondhatnánk azt is, hogy ez kevés, mert hiszen ha megnézzük, hogy mivel értünk egyet, akkor valóban megállapíthatjuk azt, amit a határozat 1. pontja, ezzel egyet is értett mindenki, hogy az Állami Számvevőszék a 2006. évi törvényi kötelezettségeit teljesítette. Egyetértés van abban is egyhangúlag a bizottságban, hogy elfogadja az intézmény 2006. évi tevékenységéről szóló, független könyvvizsgáló által hitelesnek minősített pénzügyi beszámolóval alátámasztott jelentést, és abban is egyetértés van, hogy elismerését fejezi ki "A közpénzügyek szabályozásának tézisei" című dokumentum elkészítéséért. De amiért a tartózkodás szavazat, és amiért nem kapta meg egyértelműen a támogatást ez a határozat, az az, hogy hiányzik ennek a további következményeinek a levonása.

Most hallhattuk a többségi előadótól, hogy a kormányzat úgy gondolja, hogy az önkormányzatokban kell ezeket a téziseket érvényesíteni, ami a közpénzügyekhez kapcsolódik. Itt elválik, azt gondolom, az a gondolkodásmód, hogy mi ellenzékből úgy látjuk, hogy bizony a központi költségvetés túlköltekezésében, egyensúlyának a be nem tartásában elsősorban mégiscsak a kormányzati felelősség jelenik meg, hiszen az is elhangzott a parlamenti bizottsági kisebbségi véleményként ott a vitában, és talán azt mondom, hogy többen, ha nem is kimondva, ugyanezt elismerték, hogy valahol a költségvetésnek az elfogadására, a költségvetés alakulására nincs kellő ráhatása a parlamentnek, hiszen gyakorlatilag a kormányzat akaratának a szolgai végrehajtását teszi meg a parlament költségvetési ügyekben a többséggel.

Tehát az MSZP-SZDSZ-koalíció ebben a kérdéskörben mindig elfogadott minden olyan költségvetés-módosító javaslatot, amely végül is elvezetett ahhoz, hogy 2006-ban már mindenki számára egyértelművé vált, hogy a költségvetés egyensúlya tarthatatlan, változásokra van szükség. Ehhez, én azt gondolom, egy nagyon komoly munka, ahogy az elnök úr a szóbeli kiegészítésében, felszólalásában is jelezte, nagyon komoly szakértői munka és nagyon komoly tudományos hátterű munka eredményeképpen született meg az a kiadvány, az az anyag, amely a közpénzügyek szabályozásának téziseit tartalmazza.

És valóban, a bizottságban ekörül alakult ki elsősorban vita, mert hiszen nem elég, azt gondolom, az elismerését kifejezni a parlamentnek a költségvetéssel kapcsolatban, a közpénzügyek szabályozásával kapcsolatban, hogy remek, nagyon jól csinálták, ezt most már össze lehet csukni, félre lehet tenni, és csináljon vele mindenki, amit akar, eggyel több dokumentum született a magyar költségvetés és szabályozásának történetében, hanem túl kell ezen lépni, fel is kellene használni ezt. Ennek érdekében viszont a parlamentnek ki kell nyilvánítani azt a szándékát, hogy a téziseket a közszférára; az államháztartás átlátható, szabályszerű működése feltételeinek az újraszabályozása során kötelezni kell, fel kell kérni - lehet a fogalmakon vitatkozni, a "felkérés" szó hangzott el -, hogy a kormány érvényesítse ezt, erre viszont nem kapott támogatást, legalábbis a bizottság többségének a véleménye alapján.

Én azt gondolom, a képviselők többsége szívesen, szíve szerint ennek adott volna támogatást, de mégis, a kormányzatnak a nem kötelezésére, az újbóli nem kötelezésére egy szabályozásnak az újragondolására nemet kell mondani az ellenzéknek. Erre nemet kell mondani, hogy folytatólagosan újból, ismétlődően, ciklikus hiányok jöhessenek létre a költségvetésben, amikor a kormányzat egy lazább körülmények közé kerül, akkor újból csak azért, mert jön egy választás, vagy jön egy olyan külső nyomás, vagy belső akarat, amely alapján újból el lehet költeni a költségvetésnek a pénzeit, ez nem tud ellenállni. Olyan rendszert, intézményesülést kell felépíteni, amely csak társadalmi támogatással, nyilvánossággal, áttekinthető kontrollal valósulhat meg.

Erről szól az a 15 tézis, amelyből néhány szót a többség képviselője ugyan idézett, de azért azt gondolom, hogy ha azt mondjuk, hogy a költségvetés egyensúlya a fenntartható fejlődés egyik alapkövetelménye, akkor ezért tenni is kellene, hogy a költségvetés egyensúlya fennálljon, hiszen most már ötödik éve a kormányzat nem tudja vagy nem kellő mértékben tudja kézben tartani a költségvetési hiány számait, ez a múlt évben 770 milliárd forintot jelentett. Ez vezetett egy teljes bizalomvesztéshez, amely megrendítette a magyar gazdaságba vetett hitet, amelynek következményét, amelynek árát most bizony a teljes lakosság fizeti, mondhatnánk, nem is egyszeresen, hanem jó néhány kényszeren keresztül, adókon, többletárak kifizetésével, áremelkedésen keresztül olyan szolgáltatásokért is fizet, amelyért korábban nem kellett, hogy csak a vizitdíjra gondoljunk.

Ennek a szabályozásnak lehet, hogy ez a pontja az, amely a kormányzatot leginkább óvatosságra inti, ez a 7. tézis, amely az új szabályozás biztosítása, az Országgyűlés és a képviselő-testületek költségvetési jogának gyakorlása mellett foglal állást, nem a kormányzat költségvetési jogának a gyakorlása mellett, hanem az Országgyűlés jogának a gyakorlása mellett, és bizony a végrehajtó hatalom felelősségét említi ez a tézis. Bizony látjuk, a kormányzat a költségvetésért érzett felelősség tekintetében folyamatosan, mint az angolna, kicsúszik a kezekből, megpróbálja ezt a felelősséget elhárítani magától, hol a külső körülményekre, hol az ellenfeleire, hol pedig más egyéb tényezőkre fogja, de a saját felelősségét nehezen találja meg ebben. Ezért, én úgy gondolom, a "felkéri a kormányt" pont, amely a 4. pontja lett volna ezen javaslatnak, amelyet ezen bizottsági határozatban érdemes lett volna szavazatával is támogatni a többségnek, ez nem kapta meg ezt a támogatást.

Így mondhatnánk azt, hogy a Számvevőszék egy nagyon szép munkát végzett, mondhatnánk azt, hogy természetesen a többség, és azt gondolom, hogy ilyen értelemben mi is el fogjuk fogadni, a mind a három bizottságban kialakított eltérő véleményünk ellenére is el fogjuk fogadni a határozati javaslatot, de érzékeltetni szeretnénk ezzel a kisebbségi véleménnyel, hogy ennél többre van szükség. 2006 kudarca, költségvetési kudarca, amely elsősorban a magyar kormány és azt gondolom, másodsorban a parlamentnek az ellenőrzési kudarca is, és az ÁSZ ebből a szempontból ezt csak ki tudta jelenteni, és be tudta mutatni annak az anomáliáit, amely a költségvetés 2006-os végrehajtásához kapcsolódik, és az azt megelőző éveknek a gondjait jelzi, hogy bizony ez így nem folytatódhat.

Ha csak elmegyünk az események fölött, és az ÁSZ egy jelentős innovációját, változtatását, javaslatát a parlament elé terjeszti, és ezzel tulajdonképpen semmilyen kötelezettséget nem bízunk a kormányra, nem kötelezzük, hogy ebben lépjen, én azt gondolom, hogy ez vétkes hiba, és ezt, gondolom, hogy majd ennek a mai napnak a vitáján is érdemes lesz megfontolnia minden képviselőtársunknak, akik ebben a vitában részt vesznek.

Külön ki szeretném emelni azt, hogy valóban az ellenőrzési jogosítványa és a tervezés, teljesítés elemzésének a jogosítványa a Számvevőszék számára két külön feladatot jelent. Az ellenőrzés tekintetében egyetértünk, egyetértek a többségi véleménnyel is abban, hogy az ellenőrzésben egy hatalmas munkát végzett el a 2006. évben is az Állami Számvevőszék.

(10.30)

Viszont azt is érzékelni kell, hogy éppen talán a 2006-os év sajátossága miatt az előző évhez képest kevesebb jelentést tárgyaltak a bizottságok és a parlament is, ami viszont az Állami Számvevőszék munkáját lejjebb értékelte megítélésem szerint. Ilyen nehéz időszakban az ellenőrzés jelentősége megnő, annak érdemi tárgyalása fontos lehet; ha megnézzük, akár az egy-egy tárca elszámolásával kapcsolatos gondokkal, akár az egyes pénzalapokkal, akár az állami vagyonnal, akár a veszteséges állami vállalatokkal kapcsolatos észrevételek olyan súlyú intézkedéseket gerjesztenek, ami nem egy év problémája. Erre azt kell mondani, és 2006-ban egyetértés volt abban, hogy így tovább nem tartható a magyar államháztartás menete, iránya, hogy változtatást kell kikényszeríteni.

A tervezés, a teljesítés elemzésénél hallani kell az Állami Számvevőszék elnökének szavát, amikor azt mondja, hogy viszonylag kevés idő adódik a mérlegelésre akkor, amikor a költségvetés tervezésének véleményezését elvégzi az Állami Számvevőszék, rendkívül szűk időben és lehetőleg minél alaposabban, mert kevés idő marad mind a Számvevőszék elemzéseire, de a parlamentnek is a Számvevőszék észrevételeinek feldolgozására. De legyünk őszinték, ha ez nem készülne el, még ennyire sem tudnánk a költségvetés kontrollját elvégezni, az érdemi beleszólás, egyáltalán a hozzászólás képessége és színvonala nem érhetné el azt a fokot, amely a költségvetési vitában megtapasztalható.

Zárógondolatként azt szeretném jelezni, hogy felelősségre van szüksége a végrehajtó hatalomnak, a kormányzatnak, és több jogosítványra ahhoz, hogy az Országgyűlés a költségvetés jogának gyakorlásával tudjon élni. Ennek reményében mondtam el szavaimat, és kívánom azt, hogy a mai nap érdemi vitában több meghallgatást kapjon az Állami Számvevőszék azon szakmai javaslata, amely a költségvetés téziseit, az államháztartás átalakítása irányának felgyorsítását, új alapokra helyezését, egy közbizalom helyreállítását szolgálja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: A kormány nevében Tátrai Miklós államtitkár úrnak adom meg a szót öt percben.

TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! Mindenekelőtt szeretném megköszönni az Állami Számvevőszék összes munkatársának az elmúlt évben végzett magas színvonalú munkát, azt, hogy a nagyszámú és igen alapos ellenőrzéssel hozzájárultak ahhoz, hogy az államháztartás egészében hatékonyabban, eredményesebben és szabályosabban történjen a közpénzek felhasználása, elköltése. Ugyanezt az elődeim az elmúlt 15-17 év során elmondták, de a Számvevőszék tevékenysége valóban minden évben hozzájárul ahhoz, hogy a következő évekre már le lehessen vonni megfelelő következtetéseket, tanulságokat az államháztartás előző évi folyamataiból, és ezeknek a tanulságoknak a következményei a jogszabályokba be tudjanak épülni.

Engedjék meg, hogy a Számvevőszék néhány megállapítására, a jelentés néhány pontjára kicsit részletesebben kitérjek. A Számvevőszék megállapítja azt, hogy a 2004-2006-os időszakban hozott adminisztratív intézkedések a kiadások visszafogását eredményezték, a többszöri kiadáscsökkentések ugyanakkor elősegítették az intézmények, illetve a fejezetek gazdálkodásában rejlő megtakarítási lehetőségek feltárását, és ezek a valóban átmeneti megoldások vezettek el annak a belátásához, hogy a rendszerbeli átalakulások is szükségesek és tovább nem elodázhatók, ha egy valóban fenntartható költségvetési pályára szeretnénk ráállni. Így 2006-ban már az intézményrendszer hatékony működését elősegítő szervezeti átalakításokról és az azokat megalapozó intézkedésekről is tudott dönteni a kormány, amely valós, érdemi és tartós költségmegtakarítással is jár.

Kétségtelen, hogy a közfeladat-ellátás tartalmi és szervezeti szabályozása jelenleg nem elégséges, ezt a kormány maga is hiányosnak érzi. Éppen ezért döntött arról, hogy részben az Államreform Bizottság bevonásával teljes körűen, átfogóan felülvizsgálja a közfeladatokat, azok körét, és túl van már számos egyeztetésen a Pénzügyminisztériumnak az a jogszabálytervezete, amely az államháztartási rendszer működését intézményi, irányítási, szervezeti és ehhez kapcsolódva szabályozási oldalról is teljesen új alapokra helyezi. A szabályozás iránya éppen az, amit a Számvevőszék is évek óta javasol, kikényszeríteni azt, hogy az ország teherbíró képességével arányban álló közfeladatok pénzügyileg hatékony és szakmailag eredményes módon legyenek ellátva, illetve megteremteni annak lehetőségét, hogy a peremfeltételekhez és az új kihívásokhoz tudjon alkalmazkodni az államháztartás, ehhez lehessen alakítani az állami feladatokat, és e kereteken belül a számon kérhetőség a jelenleginél jobban érvényesüljön a feladatellátásban.

A helyi önkormányzatok gazdálkodását érintő megállapítások ismét arra hívják fel a figyelmet, hogy nem odázható el tovább a magyar önkormányzatok feladat- és hatásköri rendszerének és persze ennek bázisán a finanszírozásának reformja. A pénzügyi szabályozás persze nem tehet mást, mint igyekszik leképezni azt a heterogén feladatrendszert, amely az önkormányzati rendszert jelenleg jellemzi, a források, a feladatokhoz mérten, azok tagoltsága miatt szintén borzasztóan tagoltak. Jelenleg több mint 250 jogcímen kapnak az önkormányzatok forrásokat. Ez a rendszer sokszor az önkormányzatok számára is, de különösen a külső szereplők számára áttekinthetetlen. Biztos, hogy ebben jelentős változtatásokra volna szükség. Ugyanakkor a finanszírozási rendszerben abban az esetben tudnánk az eddigieknél is határozottabban továbblépni, ha az önkormányzati törvény módosításával meg tudnánk teremteni a feltételét a jelenlegi szétaprózott helyi önkormányzati rendszerben a feladat- és hatáskörök ésszerű kistérségi, valamint regionális koncentrációjának, ennek lehetőségét a parlament két oldala tudja csak együttesen megteremteni.

Az uniós források felhasználása, illetve azok ellenőrzése borzasztóan fontos azért is, mert az uniós forrásokhoz való hozzáférés lehetősége, az eredményes forrásfelhasználás lehet a kulcsa, az egyik meghatározója a következő évek gazdasági teljesítményének, gazdasági növekedésének, ezért külön köszönöm azt, hogy a Számvevőszék e témában számos konkrét jelentést készített, amelyekből általános és konkrét következtetések is levonhatók.

Domokos képviselő úr felvetéseire is reagálva köszönöm azt is természetesen, hogy a Számvevőszék javaslatokat tett arra, hogy hogyan haladjunk tovább az államháztartás rendszerének átalakításában, milyen szabályokat alkossunk az elkövetkező évekre vonatkozóan, akár a kormányzat, akár a parlament számára. Nem gondolom, hogy helyes, képviselő úr, ettől a jelentéstől elvárni azt, hogy a parlament ilyen típusú döntéseket meghozzon, de a kormányzat kész arra, és a következő hónapokban az Országgyűlés elé fogja terjeszteni azokat a javaslatokat, amelyek részben a Számvevőszék javaslatait is tartalmazzák, és azon túlmenően ésszerű keretek közé szorítják a költségvetési gazdálkodást.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: A kijelölt bizottságok közül az oktatási bizottság fogalmazott meg álláspontot, amelynek ismertetésére megadom a szót Tatai-Tóth Andrásnak, a bizottság előadójának, ötperces időkeretben.

TATAI-TÓTH ANDRÁS, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az oktatási és tudományos bizottság ülésén nem állított a két oldal, a kormánypárti és az ellenzéki oldal külön előadót, mert abban egységes volt a bizottság minden felszólalójának, minden tagjának a véleménye, hogy az Állami Számvevőszék magas színvonalon tett eleget a törvényekben előírt kötelezettségének, és a beszámolóját a bizottság minden tagja határozott, méltató hozzászólásokban értékelte.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a kormánypárti és az ellenzéki képviselők hasonlóan nyilatkoztak arról, hogy a számvevőszéki vizsgálatokból levonható tanulságokat, az Állami Számvevőszék színvonalas javaslatait a kormány hogyan hasznosította. Az ellenzéki képviselők véleményét nagyjából kifejezte Domokos képviselő úr imént elmondott hozzászólása, a kormánypárti képviselők több pozitív példát tudtak felhozni arra, hogy különösen az oktatás területén tett számvevőszéki javaslatokat a kormány hasznosította.

(10.40)

Szó került csaknem valamennyi olyan vizsgálat eredményének a méltatására, amelyet az Állami Számvevőszék az oktatás és a tudomány területén végzett az elmúlt évben; a tankönyvellátást vizsgálta, a felsőoktatási állami intézmények ingatlangazdálkodásáról fogalmazott meg álláspontot a beszámoló, az önkormányzati gazdálkodás körében pedig az oktatási intézmények egy meghatározott körét érintette a 2006-os vizsgálatsor. Így külön hasznos volt a bizottság és a kormányzati döntések előkészítése szempontjából is az a vizsgálat, amelyet a Számvevőszék a kistelepüléseken élő gyermekek iskolai ellátásának az ügyében végzett; azt gondolom, hogy az azóta megszületett törvénymódosító javaslatokban visszatükröződik a számvevőszéki állásfoglalás és természetesen a korábbi években megfogalmazott javaslatok egy része is.

Különösen értékesnek tartotta a bizottság azt a munkát, amelyet sajátosan, nyilván a számok oldaláról megközelítve, de a Számvevőszék az esélyegyenlőség, illetve az esélyegyenlőtlenség ügyében mutatott be. A települések mérete, a települések pénzügyi helyzete nagymértékben meghatározza a számvevőszéki vizsgálatok alapján is azt, hogy az ott élő gyermekek milyen színvonalú oktatásban részesülnek. Erre a közoktatás megszervezésére hozott kormányzati intézkedések, különösen a többcélú kistérségi társulások keretében ellátott feladatok próbálnak meg választ adni. Ezek első tapasztalatai is már visszaköszöntek a számvevőszéki beszámolóban.

A középfokú kollégiumok helyzetével is foglalkozik a számvevőszéki anyag. Én azt hiszem - és a bizottsági ülésen is kitértünk erre -, hogy a hátrányok leküzdésében, pontosan a települési és a társadalmi hátrányok csökkentése érdekében nélkülözhetetlen feladata van a középfokú kollégiumoknak. Ezeknek a felújítására, karbantartására, szakmai és tárgyi feltételeik javítására felhívja a Számvevőszék a figyelmet.

Foglalkozott az anyag a tudomány és az innováció területével is. A bizottsági ülésen vita bontakozott ki az előző javaslatok hasznosításáról. Elhangzott a bizottsági ülésen, hogy a kormányzati intézkedések már megszülettek az előző, az Innovációs Alapot érintő számvevőszéki javaslatok hasznosítására.

A bizottság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a beszámolót támogatta, és elfogadásra javasolja a parlamentnek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, az ajánlás szerint 15-15 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Boldvai László képviselő úrnak, az MSZP vezérszónokának.

BOLDVAI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszék, az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve évente beszámol előző évi tevékenységéről. Több mint tízéves gyakorlat, hogy e jelentést több országgyűlési bizottság napirendre tűzi és azt a plenáris ülés is minden évben megtárgyalja. Megállapítható, hogy az Állami Számvevőszék munkatársai tevékenységükkel az Országgyűlést és a köz érdekeit szolgálják. A szocialista frakció e jelentést elfogadásra javasolja, s egyben köszönetet mond az elmúlt időszakban végzett munkáért.

Az Állami Számvevőszék 2006-ban is a jóváhagyott ellenőrzési tervben foglaltak szerint végezte tevékenységét, kötelezettségüket 86 ellenőrzéssel teljesítették. Annak érdekében, hogy a fenntartható gazdasági növekedést támogató költségvetési biztonság feltételei megteremthetőek legyenek, halaszthatatlan a közpénzügyek rendszerszemléletű áttekintése, elemzése és annak alapján teljes körű, átfogó és konzisztens újraszabályozása. Ezért készítették el "A közpénzügyek szabályozásának tézisei" című összeállítást, amely pontokba szedve tartalmazza a javasolt szabályozás legfontosabb elveit, módszereit, áttörési pontjait, valamint a tézisek indoklását. Ennek üzenete: a közpénzekkel való gazdálkodás szabályozását szilárd elvi alapokra kell helyezni.

A költségvetési bizottság által benyújtott határozati javaslatban e tárgyban szereplő, kissé szikár idevonatkozó határozati javaslati ponton túl a magunk részéről a szocialista frakció nevében szeretnénk itt kezdeményezni, illetve támogatni - ahogy ezt az elnök úr a szóbeli kiegészítésében is jelezte - az Állami Számvevőszék azon kezdeményezését, vállalását, ajánlkozását, ami a további, a közpénzügyi törvénnyel kapcsolatos tézisek kidolgozásában való közreműködést jelentheti. Az Állami Számvevőszék az előző időszakra szóló stratégiájában meghatározott feladatait teljesítette, ezeket teljessé tette a zárszámadási ellenőrzésekkel.

A 2007. évi költségvetés összeállításakor prioritást élvezett az Unióból érkező források és támogatások igénybevételét biztosító hazai társfinanszírozások előirányzatainak megteremtése. A támogatások igénybevételének fedezete a költségvetési törvényjavaslatban biztosított volt.

Fontos feladatnak tett eleget az Állami Számvevőszék: vizsgálta az előző évekhez hasonlóan a jelentős vagyonnal gazdálkodó önkormányzatokat. Az államháztartás önkormányzati alrendszerét képező 3187 helyi önkormányzat és 1825 helyi kisebbségi önkormányzat 2005. évi konszolidált bevétele 3365 milliárd forint és kiadása 3036 milliárd forint, az előző évinél egyaránt mintegy 10 százalékkal volt magasabb. A növekedésen belül kiemelkedő a hitelfelvételek összegének emelkedése. A helyi önkormányzatok könyvviteli mérleg szerinti vagyona 2005 végén 9861 milliárd forint volt, ami várhatóan 2006-ban 10 ezer milliárd forint lesz. Jelentősebb változás a korábbi évekhez képest az értékpapírok állományában és a kötelezettségek mértékénél következett be.

A fejlesztési támogatások meghatározó elemét az elmúlt években a címzett és céltámogatások jelentették. Ezen belül 1999-től prioritást kap a szennyvízelvezetés és -tisztítás, segítve a közműolló zárását. A fejlesztési döntések decentralizációja tekintetében előrelépésként értékeljük, hogy a megyei területfejlesztési tanácsok mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a regionális területfejlesztési tanácsok, hiszen ez lehetőséget ad a fejlesztési célok jobb összehangolására, szakszerűbb, gazdaságosabb és hatékonyabb feladatellátásra.

Fontos tényként kezelendő, hogy a cél- és címzett támogatásokról szóló törvény 2005-től történt módosításai az Állami Számvevőszék korábbi javaslatával összhangban az önkormányzati beruházások sokcsatornás támogatási rendszerének megszüntetését, az egyszerűbb és hatékonyabb egycsatornás támogatási rendszer megvalósítását célozták. Ennek hatásait a 2006-ban végzett ellenőrzések során már érzékelhettük.

Az egyik legfontosabb feladat az úgynevezett PPP-s fejlesztések követése, melyek esetében sikerről számolhatunk be. Az Állami Számvevőszék a stratégiai célkitűzéseivel összhangban az autópálya-beruházások finanszírozási megoldásainak összehasonlító értékelését tűzte ki célul. 1990 és 2006. június 30. között összesen 603 kilométer hosszúságú gyorsforgalmi utat, 27 szakaszt adtak át. Ebből egy PPP-konstrukcióban, nyolc koncesszió keretében és 18 állami finanszírozásból épült meg. Véleményem szerint az Állami Számvevőszék a saját munkáján belül hangsúlyozottabban és fokozottabban kell hogy végezze az ezzel kapcsolatos ellenőrzéseket, lévén, hogy igen nagy volumenű fejlesztésekről van szó.

Egy másik, úgymond, újszerű feladat az európai uniós pénzek ellenőrzése. Mindannyian tudjuk, közös érdekünk az, hogy az európai uniós tagságból származó követelményeknek meg tudjunk felelni, és az európai uniós tagsággal járó előnyöket a lehető legszélesebb körben igénybe tudjuk venni.

(10.50)

Az Állami Számvevőszék 2006-ban áttekintette a teljes uniós pénzek felhasználásának gyakorlatát és ennek keretében az uniós forrásokkal összefüggő pénzmozgások ellenőrzését végző hazai szervezetek szakmai munkáját.

A gyakorlatnak megfelelően az Állami Számvevőszék 2006-ban is figyelemmel kísérte az általuk megtett ajánlásokkal kapcsolatos intézkedéseket. Szeretném képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy a javaslatok szinte minden esetben pozitív fogadtatásra találtak. Kormányzati szinten a javaslatok fogadtatása 2005-höz viszonyítva kedvezőbbé vált: 80 százalékról 89 százalékra növekedett azon javaslatok aránya, amelyek már megvalósultak vagy megvalósulásuk folyamatban van. 2005-ről 2006-ra kétszeresére növekedett a célszerűséget, a hatékonyságot, az eredményességet javító intézkedések száma. Példát említve, kiemelve egy részt, a stratégiai koncepciókészítést ajánló javaslatok száz százalékban pozitív fogadtatásra találtak, 45 százalékuk már megvalósult, 55 százalékuk pedig a megvalósulási folyamatban van.

Véleményem szerint figyelemre méltó, hogy az Állami Számvevőszék évek óta aktív és a visszajelzések szerint elfogadott, elismert tagja a nemzetközi ellenőrzési közösségnek. E státus eléréséhez okvetlenül kellett az új ellenőrzési technikák, módszertanok ismeretanyagának átvétele és korszerűsítése. Mindamellett 2006-ban a nemzetközi színtéren végzett kooperáció terén áttörésként értékelhető az a tény, hogy a lehetőségeink határait figyelembe véve, jól kiválasztott régiókban, adott esetben külföldi kollégák partnereként szerepet vállalt az Állami Számvevőszék a korszerű ellenőrzési és intézményfejlesztési elvek átadása, illetve gyakorlati megvalósítása területén.

2006-ban felgyorsult az INTOSAI stratégiai tervének végrehajtása, a célok megvalósítása. Az Európai Unió legfőbb ellenőrző intézményei vezetőinek együttműködési hálózata tevékenységében továbbra is aktív szerepet vállalunk. Megállapíthatom, hogy a jelentés nagy teret szentel az ellenőrzésekből adódó tapasztalatoknak és a tapasztalatok gyakorlati megvalósulásának. Az Állami Számvevőszék a vizsgálatokból következtetéseket világít meg, és szakmailag a legmegfelelőbb javaslatokat teszi. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a kormányzati szervek a tett javaslatokat maximálisan igyekeznek figyelembe venni, az esetlegesen felmerült hibákat, hiányosságokat szinte azonnali hatállyal próbálják kijavítani, korrigálni.

Végezetül, de nem utolsósorban megemlíteném, hogy az Állami Számvevőszék tézisgyűjteményt készített a közpénzügyek újraszabályozására. Az elnök úr szerint a tizenöt tézis egy olyan pénzügyi csontváz, amelyre a szakmai viták során építkezni lehet, és amely nyomán 2009-2010-ben új szemléletben készülhet a költségvetés. A legfontosabb elvárás a tizenöt téziscsomaggal kapcsolatban, hogy javuljanak a versenyképesség és a fenntartható fejlődés külső és belső feltételei.

Hozzászólásom utolsó részeként engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az Állami Számvevőszék teljes körű, precíz munkájáért. Teljesítményük példamutató, amit nemcsak a gazdálkodásra, hanem a gazdálkodás szabályszerűségére is értek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, a Fidesz vezérszónokának.

TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés olyan napirendet tárgyal most, amely már több mint tízéves gyakorlata a parlamentnek. Az Állami Számvevőszék a saját tevékenységéről minden évet követően terjedelmes jelentést foglal össze, amelyet az Országgyűlés bizottságai és maga a parlament is megtárgyal, majd országgyűlési határozat formájában azt el is fogadja.

Az Állami Számvevőszék tevékenységére véleményem szerint az a jellemző, hogy az állami intézmények működése tekintetében példaértékű lehet a közszféra számára. Példaértékű lehet abban a tekintetben, hogy nagyon törekednek arra, hogy a személyi állomány tekintetében egyre magasabb színvonalon, magasabb szakképzettségű és felkészült emberekkel lássák el az Országgyűlés által rájuk bízott feladatot. Munkájukra jellemző az alaposság, a részletesség, és ami kiemelendő, hogy elsősorban a törvényeknek, a jogszabályoknak való megfelelés. A tevékenységüket politikamentesen végzik.

Az Állami Számvevőszék tevékenységéhez a háttér biztosított. Az Országgyűlés a költségvetésben biztosítja a pénzügyi hátteret, a pénzügyi forrásokat. 2006-ban 2 milliárd 719 millió forintból gazdálkodott az Állami Számvevőszék. Biztosítva van az infrastruktúra, az épületek, az informatika és a telekommunikáció. Az Állami Számvevőszék a kor követelményeinek megfelelő háttérrel és eszközrendszerrel rendelkezik ahhoz, hogy a rábízott feladatokat magas színvonalon tudja elvégezni. Az Állami Számvevőszék feladata 2006-ban sem volt más, mint az azt megelőző években, hiszen törvények írják elő, hogy milyen feladatot kell elvégeznie. Ennek a megalapozását és részletezését egy ellenőrzési tervbe foglalják, amelyet utoljára - a 2006-ost - még 2005-ben az önálló számvevőszéki bizottság fogadott el. Az ÁSZ ez alapján az ellenőrzési terv alapján végezte az elmúlt évben is a munkáját. Az Állami Számvevőszék feladatát törvények, jogszabályok, az önálló Állami Számvevőszékre vonatkozó törvény és az alkotmány határozza meg. Feladatot határoz meg számára maga az Országgyűlés, a kormány, de az ellenőrzés ütemezését és hogy azon belül milyen ellenőrzés legyen elvégezve, maga az Állami Számvevőszék elnöke határozza meg.

Az elmúlt évben az Állami Számvevőszék ellenőrzéseinek 50 százalékát szabályszerűségi vizsgálatok és ellenőrzések jellemezték, 33 százalékát átfogó ellenőrzések, és 17 százaléka volt az úgynevezett teljesítmény jellegű ellenőrzés. Ahogy már az Országgyűlés plénuma előtt elhangzott, 2006-ban az Állami Számvevőszék feladatát, tevékenységét elvégezte, 61 ellenőrzési jelentést, illetve egy hatvankettediket, a saját tevékenységéről szóló jelentést tárt a nyilvánosság és az Országgyűlés elé. Emellett az Állami Számvevőszék egyéb feladatokat is elvégez, például a kormány hitelfelvételének ellenjegyzését, véleményezési jogkörrel bír, és bizonyos személyi kérdések, a felügyelőbizottsági elnökök kinevezése tekintetében javaslattételi jogkörrel rendelkezik.

Melyek a tapasztalatok, amelyek az Állami Számvevőszék tevékenységét jellemzik és jellemezték az elmúlt évben is? Az Állami Számvevőszék a kormány munkáját tekintve úgy működik, mint egy önkormányzatnál vagy egy munkahelyen a belső ellenőrzés. Ha a belső ellenőr munkáját figyelembe vesszük, és azt a későbbiek során beépítjük a saját munkánkba, akkor természetszerűleg hatékonyak és eredményesek tudunk majd lenni. Ha azonban ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor érdekes módon találkozunk az ellentmondásokkal, a konfliktusokkal, a nehézségekkel.

Véleményem szerint az Állami Számvevőszék 2006. évi jelentésének legfontosabb mondatai a következők - ezt a 9. oldalon találják meg az országgyűlési képviselők -: "Az Állami Számvevőszék különböző területeken és témákban végzett ellenőrzései során kénytelen azzal szembesülni, hogy az államháztartási működés és gazdálkodás szervezeti és szabályrendszerére összpontosító intézményi reformok nem kiérlelt és elfogadott átfogó fejlesztési koncepciók, összehangolt stratégiák mentén bontakoznak ki.

(11.00)

Átfogó stratégia hiányában esetenként egymást keresztező, egymásnak ellentmondó prioritások is hatnak. A változtatásokat nem támasztják alá előzetes hatástanulmányok és más értékelő dokumentumok. A költségvetési információs rendszer sem képes megfelelően alátámasztani a feladatellátás tényleges költségeinek és hatásainak elemzését. A források hasznosításának nyomon követése, értékelése még azokban az esetekben sem valósul meg, amelyekben a felhasználást konkrét célokhoz kötötték. A folyamatosan változó jogszabályi környezet is gyengíti a költségvetési biztonságot. Évek óta ismétlődően jelezzük azt is, hogy a költségvetési és zárszámadási törvényjavaslatok információtartalma nem segíti az átláthatóságot, és nem ad elegendő támogatást a megalapozott döntéshozatalhoz."

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Lehet, hogy itt az Állami Számvevőszék jelentésének a tárgyalását be is kellene fejezni, mert véleményem szerint ez a néhány mondat az, ami a lényege az állami számvevőszéki jelentésnek, ez a néhány mondat az, amely meghatározza az előttünk lévő és különösen a kormány előtt lévő feladatokat. Úgy gondolom, ezek azok a mondatok, amelyek igazolják azt, hogy egy teljesen új szemléletű gondolkodás szükséges az országban az állam, a kormányzat részéről, az Országgyűlés részéről, a közszféra részéről a közpénzügyek tervezése, kezelése és felhasználása tekintetében. Az Állami Számvevőszék elnöke, igaz, nem a jelentésben, de más médiákban egyértelműen halaszthatatlan feladatnak nevezte az előttünk lévő feladatot.

Én úgy gondolom, eljött az idő, eljött a pillanat, amikor szembe kell nézni mindenkinek a valósággal és a tényekkel. Fogadjuk el, hogy az Állami Számvevőszéknek nincsenek politikai céljai, nincs megfelelési kényszere sem a politikának, sem közvetlenül a választóknak. Az Állami Számvevőszék felkészültsége olyan, amely egyértelműen alátámasztja azt, hogy a véleményére adni kell. A mai túlpolitizált Magyarországon fogadjuk el, hogy a pénzügyeink tekintetében az Állami Számvevőszék olyan szervezet, aminek a hangjára, véleményére, javaslatára adni kell. Nyilvánvaló, hogy ez vezérelte az Állami Számvevőszéket a tekintetben, hogy "A közpénzügyek szabályozásának tézisei" kiadványt a parlamenti jelentés mellé tegye, és ezzel fölhívja az ország figyelmét, hogy mi a teendő a közpénzügyek tekintetében.

Szeretnék néhány dolgot kiemelni, hogy hogyan jutott el Magyarország oda, hogy azt kell mondanunk, hogy a közpénzügyek tekintetében halaszthatatlan feladataink vannak, a közpénzügyek változtatása, szabályozása tekintetében. Miért van erre szükség? Segítségül hívom magát az állami számvevőszéki jelentést, minden adat, minden vélemény abból fog elhangzani.

Magyarországon az államadósság növekedésének mértéke 2002-től évente meghaladja az 1000 milliárd forintot. Ezt megelőzően ez az összeg 500 milliárd forint volt.

Az Állami Számvevőszék véleménye szerint a költségvetések terén sem a bevételek struktúráját, sem a kiadások struktúráját tekintve nem történt semmilyen jelentős változás.

Csak elmondom, hogy ma Magyarországon az Állami Számvevőszék kettő minisztériumnak a jelentését elutasító véleménnyel látta el, ez a két minisztérium az Ifjúsági, Szociális és Családügyi Minisztérium, és teljesen megdöbbentő módon a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Ez utóbbi esetében az a hihetetlen tény, hogy folytatólagos volt, hiszen 2004-re és 2005-re is jellemző volt ez a súlyos törvényszegés, amelynek végén az Állami Számvevőszék maga mondta, hogy elutasítja a beszámolójukat.

A költségvetési hiányok tekintetében szeretném jelezni, hogy éppen a mai - és ez az állami számvevőszéki jelentéshez nem közvetlenül kapcsolódik, de éppen a mai - sajtóban megjelent a hír, hogy Magyarország a költségvetési hiány tekintetében a 27 európai uniós ország összehasonlításában a 27. helyen áll. Olyan kirívó eredménnyel, hogy igaz, hogy kedvezőbb lett a költségvetési hiány, mint ahogy azt eredetileg kommunikálták, 9,2 százaléka a GDP-nek, azonban így is toronymagasan az utolsó helyen kullogunk. Minket Olaszország követ 4,4 százalékkal, Lengyelországnak 3,9 százalék a GDP-arányos hiánya.

Nem akarom a futball Európa-bajnokságot idehozni, de nem tudom, milyen összefüggés van, hogy éppen Lengyelországban a legkisebb a költségvetési hiány, utána következik Olaszország közvetlenül, és majd csak a végén kullog Magyarország, de a költségvetés hiánya és a futball-Eb rendezése között természetesen semmilyen összefüggés nincs, látszólag.

A társadalmi alapokkal kapcsolatban, mivel nagyon fogy az időm, egyetlenegy megállapítást emelnék ki, hogy mintegy ötszörösére nőtt az elmúlt években az egészségügyi alapok és a nyugdíjalapok hiánya. A helyi önkormányzatok tekintetében úgy gondolom, jelentős eredményeket tud fölmutatni egyrészt az önkormányzatiság rendszere, és ezt köszönheti az Állami Számvevőszéknek, hiszen az elmúlt négy évben minden önkormányzathoz eljutott az Állami Számvevőszék, és úgy érzem, az önkormányzat az a kör, ahol az Állami Számvevőszék megállapításait kellő súllyal és gondossággal kezelik, és változtatnak is a felvetések következményeként. Ma azt tudjuk elmondani, hogy az önkormányzatok rendszerében egyébként jobb a helyzet, mint az állam szabályozása tekintetében.

Nagyon megdöbbentő, hogy a költségvetési bizottság a jelentését a 4. pont kihagyásával terjesztette az Országgyűlés elé. Ez a 4. pont nem szól másról, amit nem fogadott el a költségvetési bizottság, mint arról, hogy a kormányt felkéri arra a pénzügyi biztonság erősítése érdekében, hogy hasznosítsa a tézisekben megfogalmazottakat, és készítse elő a törvényjavaslatokat. Örömhír számunkra, hogy a gazdasági bizottság ezen módosító javaslatával élni fog az Országgyűlés előtt.

Tisztelt Országgyűlés! Én úgy gondolom, hogy formájában ez az állami számvevőszéki jelentés hasonló az előző évekéhez, mégis egy mérföldkő és áttörés a tekintetben, hogy a mellé tett 15 pontos téziseket az Országgyűlésnek megfontolásra javasolja az Állami Számvevőszék, az Állami Számvevőszék elnöke. Nekünk az a javaslatunk, a Fidesz-frakciónak, hogy ezeket a téziseket az Országgyűlés tárgyalja meg külön napirendként, ezeket a téziseket foglaljuk országgyűlési határozatba, és ebben az országgyűlési határozatban egyértelműen jelöljük meg, hogy a kormánynak e tekintetben mi a feladata, jelöljük meg, hogy az Országgyűlésnek mi a feladata.

Egyúttal szeretném megköszönni az Állami Számvevőszék minden munkatársának, akik részt vettek egyrészt a jelentés készítésében, másrészt pedig különös tekintettel a jövőbe mutató tézisek összeállításában, hogy segítenek abban, hogy az a folyamat, amely a közpénzekre jellemző, az államadósság növekedése, a költségvetési hiány elszaladása, a szabályozatlanság az állami vagyon kezelése tekintetében végre kimondta az Állami Számvevőszék is azt, hogy elég, tűrhetetlen, változtassunk. A Fidesz-frakció, az ellenzék e tekintetben partner lesz, hogy a jövőt megváltsuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Gegesy Ferencnek, az SZDSZ-képviselőcsoport vezérszónokának; őt majd Latorcai János követi, a KDNP részéről.

DR. GEGESY FERENC, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Évek óta kapjuk az Állami Számvevőszék vaskos anyagát, amely, ha röviden akarjuk jellemezni, mértéktartó szakmai kritikának lehetne megfogalmazni. Mértéktartó, de ez nem azt jelenti, hogy súlytalan egyben.

(11.10)

Hiszen a megállapításai nagyon széles körűen és sok esetben nagyon fontos és javítandó hibákat tartalmaznak, viszont miután a tények megállapításán túlmenően nem jelenik meg mellettük minősítés, ezért az Állami Számvevőszék jelentésével kapcsolatosan a Számvevőszék munkáját érintően viták igazából nincsenek, hiszen a tényekkel úgymond nehéz vitatkozni. A minősítéseket a Számvevőszék meghagyja nekünk, tehát a parlamenti képviselőknek, a tennivalókat természetesen a mindenkori kormánypártra.

A viták azért szakmai viták lehetnek. Ezt most csak azért jelzem, hiszen az előbb a képviselőtársam is jelzett egy ilyen szakmai vitát, ami nevezetesen arról szól, hogy egy felújítás, egy beruházás aktiválásának hol van a helye, melyik szervezetnél. Ez lehet egy szakmai vita, de nem országos súlyú vagy jelentőségű kérdés, amiben a Számvevőszék véleményét nyilván meg kell fontolni, figyelembe kell venni.

Én ennek a vaskos anyagnak meg a tézisgyűjteménynek két elemét emelném ki. Az egyik az, amelyik ennek a színvonalas anyagnak még egy kicsit jobb színvonalú pontja, és egy másik olyan pontja, amelyik, mondom, a színvonalas anyag kapcsán egy kicsit felületesebb kritikát tartalmaz. Mind a két példa az önkormányzatokkal kapcsolatos, ez nyilván nem véletlen.

Az első pont, amelyik szerintem a legérdekesebb vagy legfontosabb része, az anyag közepén, a harmincvalahányadik oldalon jelenik meg, ahol egy bekezdésben arról szól, hogy az államháztartás korszerűsítése érdekében a Számvevőszék rendszeresen vizsgálja az önkormányzatoknál a szociális és oktatási ágazatot vagy egyes területeit, tehát azt a területet, ahol a szervezeti-tartalmi változások voltak, illetve szükségesek. Ez számomra borzasztóan fontos téma. Tehát most nem a szociális vagy oktatási terület megállapításaira térnék ki, hanem a szemléletre, hiszen az Állami Számvevőszék feladatainak vagy tevékenységének azért a túlnyomó többsége szabályszerűségi vizsgálat.

Nagyon fontos, azt kell mondanom, vagy azt kell mondani, hogy ennyi emberrel körülbelül erre futja, hogy az összes költségvetési szervet, tehát azt a 3200 önkormányzatot, a minisztériumokat, a háttérintézményeket, az alapokat elérje legalább négyévente egyszer, és végigvigye a szabályszerűségi vizsgálatokat, de a célszerűség ellenőrzése, ami ennél persze nehezebb feladat is, számomra még fontosabb. Tehát ez azt is jelenti burkoltan vagy nyíltan, hogy akár a Számvevőszék létszámának a növelését is meg kellene fontolni, hogy ilyen célszerűségi vizsgálatokat minél gyakrabban, minél több területre vonatkozóan végezhessenek.

Még ennél a témánál is visszautalnék arra, hogy a Számvevőszék ezen a területen, tehát az oktatási ágazat gazdálkodásánál meg annak a finanszírozásánál kifejezetten szakmai hatékonysági megállapításokat tesz, és nem lép tovább, mert az, úgy gondolom, már valóban a politika feladata, hogy azt mondja, hogy ebből milyen következtetést, milyen gyakorlati következtetést vonok le - itt elsősorban a kistelepülésekkel kapcsolatos megállapításokra gondolok. Nagyon nehéz kérdés, de ha az Állami Számvevőszék ebbe a részbe is benyomulna, akkor óhatatlanul elveszítené azt a mindenoldalú elfogadottságát, amivel most az eddigi felszólalásokból kitűnően is rendelkezik.

A másik terület, ahol úgy érzem, a megállapítások kicsit felszínesebbek - ez természetesen kritikai megállapítás -, az önkormányzatok általános finanszírozási szabályozásának rendszere. Megjelenik az a megállapítás, hogy száz fölött normatíva, hogy ezeknek a normatíváknak a szöveges része, az utasítások kitöltése persze mindig javul, és az előző évi egy-két kifogásolt helyen ezek az előírások pontosodnak, de mindig jönnek új normatívák, mindig jönnek új, nem pontos megfogalmazások, és százvalahány normatíva átláthatatlan. Vagy egy másik ilyen megállapítás ezen a téren, hogy az állami források az önkormányzati támogatások esetében az előző évhez képest csökkennek, ha másképp nem, reálértékben legalábbis mindenképpen.

Én azért úgy gondolom, hogy innen szakszerűségi alapon, tehát nem minősítve, tovább lehetne lépni, tehát szerintem meg lehet azt állapítani, hogy az önkormányzatok szabályozási rendszerének nincsen semmilyen elvi alapja. Mire gondolok? Arra, hogy azt azért jó lenne rögzíteni, azon túlmenően, hogy mi az önkormányzatok kötelező feladata, és jól van-e így a kis és nagy önkormányzatok azonos feladatellátása, hanem úgy általában kétfajta forrása van - és akkor most csak a pénzügyi részét mondom -, a normatíva és az adó.

Többféle módon fel lehet építeni egy önkormányzati finanszírozási rendszert. Lehet azt mondani, és ez az egyik, ami szerintem a legkézenfekvőbb, hogy a normatíváknak kellene megfelelniük a működési kiadásoknak, tehát abból kellene ezeket fedezni, és az adóbevételekből pedig a fejlesztési kiadásokat. De mondom, lehet másfajta felállás is. Hogy ennek a legnyilvánvalóbb példáját mondjam, borzasztóan bosszús vagyok, amikor az önkormányzatoknál maradó szja mint elemzési téma előkerül, amikor annak az szja-nak a túlnyomó része normatívaként működik. Jelenleg összesen 8 százalék a ténylegesen helyben maradó forrás, és ráadásul nem ebben az évben, hanem egy vagy két évvel korábbi időszakról szól, tehát kicsit az is közelít a normatívához.

A másik ilyen nagyon fontos megállapítás, ami, mondom, kicsit azért felszínes, hogy ez az előző évhez képest kisebb. Itt is nyugodtan meg lehet állapítani, hogy az önkormányzati rendszerben '90 óta, tehát a megalapítása óta vagy az első elfogadott költségvetése óta forráskivonás történik. Nem az a kérdés, hogy ebből milyen következtetést lehet levonni, mert például le lehet vonni azt a következtetést is, hogy '90-ben voltak az önkormányzatok túlfinanszírozva. Én ezzel nyilvánvalóan nem érthetek egyet, de azzal igen, hogy ez a folyamat '90 óta tart, és ennek az elsődleges következménye nem az, hogy ellehetetlenül az önkormányzati rendszer - hiszen az anyagban is szerepel, hogy azt hiszem, 17 önkormányzattal szemben kellett csődeljárást lefolytatni -, hanem megjelenik abban, hogy nő az önhikisek száma - nem tudom, talán már minden második önkormányzat önhikis -, meg nő a hitelállomány. Persze, hozzá lehet tenni, hogy Nyugat-Európában az önkormányzati hitelállomány tudomásom szerint nagyobb, mint a jelenlegi magyarországi önkormányzati hitelállomány.

Tehát a rendszer működik, de amit ez a forráskivonás okoz, az, hogy az önkormányzati fejlesztések egyre inkább ahhoz kötődnek, hogy az önkormányzat hozzá tud-e jutni állami központi forráshoz, vagy nem. Ezek azok a megállapítások, amik után el lehetne gondolkodni, hogy az önkormányzati forrásszabályozást hogyan változtassuk vagy hogyan minősítsük.

(11.20)

Úgy gondolom, fontos új eleme ennek a mostani beszámolónak, hogy a vizsgálatokból levonható legfontosabb következetésekből egy új megállapítássorozatot tesz, nevezetesen ez a 15 tézis a pénzzel gazdálkodásnak, a közpénzügyi gazdálkodásnak az újraszabályozásához. Itt többek részéről az hangzott el, amivel én is teljesen egyetértek, hogy ezek az elvek, ez a 15 elv jó. Szerintem nem nagyon lehet ezekkel az állításokkal vitatkozni. Én azonban azt szeretném, ha ebből törvényjavaslatok lennének, mert igazából az, hogy ezek az elvek általános elvek, és ebből mennyi az, ami megvalósítható, arról már törvényi szabályozás esetén lehet, érdemes vitatkozni, hogy ezeknek az elveknek a megvalósítása esetén mi változik az állam, az önkormányzatok gazdálkodásában. Tehát én azt szeretném javasolni, és arra szeretném a képviselőtársaimat felhívni, hogy ezen tézisek megvalósulására ösztönözzük a kormányt.

Természetesen, a szokásos tiszteletkört nehogy elfelejtsem, az SZDSZ-frakció nevében köszönöm az Állami Számvevőszék színvonalas munkáját, és csak így tovább.

Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Latorcai János képviselő úrnak, a KDNP-képviselőcsoport vezérszónokának; őt majd Herényi Károly követi, az MDF-ből.

DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Állami Számvevőszéki Elnök Úr! Az Állami Számvevőszék 2006. évi tevékenységéről szóló jelentés parlamenti vitájában a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőcsoportja nevében két témakörről szeretnék kiemelten beszélni. Az egyik maga az éves beszámoló, annak értékelése, a másik talán hangsúlyosabb ügy, és felszólalási időkeretem nagyobbik részét is erre szánnám: a közpénzügyek szabályozásának kérdései.

Ami az Állami Számvevőszék elmúlt évi tevékenységét illeti, ismét megállapíthatjuk és a bizottsági viták során meg is állapítottuk, hogy a Számvevőszék magas színvonalon látja el feladatait. Jelentései, javaslatai, figyelemfelhívásai megszívlelendők, és nemegyszer késik azoknak a bevezetése a hétköznapok valóságában. Mind a költségvetési javaslat megalapozottságának ellenőrzése, mind a zárszámadás értékelése olyan segítséget jelent az Országgyűlésnek e törvényjavaslatok vitájában, amelyek nélkül nehezen tudnánk értelmezni a számokat, a sorokat és oszlopokat, értékelni a folyamatokat, kihámozni azokat a tendenciákat, amelyek a költségvetés, az ország pénzügyi-költségvetési helyzetének napjaiban jelen vannak.

Amennyire örvendetes, hogy a parlament egyre inkább hasznosítja e megállapításokat, legalább annyira sajnálható, hogy még mindig nem elég sok figyelmeztetés éri el képviselőtársaim ingerküszöbét, és a kormánypárti többség rendre átsiklik például az éves költségvetési javaslatok tárgyalásakor a kiadások alul- és a bevételek felültervezésére mint kockázati tényezőkre utaló számvevőszéki jelzések felett.

Figyelemre méltó az is, hogy az Állami Számvevőszéknek ellenőrzései nyomán a korábbi évekhez képest több büntetőfeljelentést kellett tennie. Ez nemcsak a közpénzek kezelésével, felhasználásával kapcsolatos fegyelem lazulását, hanem az önkormányzatok fejlesztési forrásainak szűkülését, a beruházások finanszírozásának gondjait is mutatja, olyan gondokat, amelyekre nekünk, országgyűlési képviselőknek nagyobb figyelmet kellene szentelnünk.

A számvevőszéki jelentések között megtalálható, és a nemzetközi kapcsolódásokat mutató dokumentumokból is kitűnik: az Állami Számvevőszék páratlan nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik, amelynek kiépítésében bizonyára szerepe volt annak is, hogy a magyar Számvevőszék elnöke, dr. Kovács Árpád úr tölti be a legfőbb ellenőrző intézmények nemzetközi szervezetének elnöki tisztét. Itt említem meg az úgynevezett trend report megjelenését a hazai ellenőrzési gyakorlatban.

Az Állami Számvevőszék - élve az Országgyűlés biztatásával - az EU-tagállamok közül ötödikként éves beszámolót, összefoglalót készít az uniós források éves felhasználásának teljességéről. Az első beszámolót a múlt évi zárszámadással egyidejűleg vehettük kézbe. Úgy gondolom, a megismertek alapján érdemes ezen anyagot is fokozottan hasznosítani, azokat az információkat, amelyeket ebből szerezhetünk, a mi mindennapi parlamenti munkánkban hasznosítani.

A nemzetközi kapcsolatokat erősítette a Pénzügyi Szemle című szakmai folyóirat megújítása, amely immár a Számvevőszék szakmai gondozásában jelenik meg magyar és angol nyelven. Ez a szaklap tekintélyt vívott ki itthon és külföldön egyaránt, olvassák a nemzetközi szervezetek, mint például az OECD döntéshozói, a külföldi egyetemek oktatói, intézmények kutatói, maguk a hallgatók, ahogy ezt az elnök úr bevezető kiegészítő felszólalásából is hallhattuk.

Az Állami Számvevőszéknél és háttérintézményénél, a Fejlesztési és Módszertani Intézetben meglevő szakmai kapacitásra alapozva, az Országgyűlés egyetértő támogatásával látványosan erősödött a szervezet tanácsadói tevékenysége is. Ennek legújabb eredménye "A közpénzügyek szabályozásának tézisei" című dokumentum, amely jelzi, hogy a Számvevőszék kilépett a korábbi elemzői, bírálói szerepköréből, és e tanácsadó funkció révén új értékek létrehozását is elő kívánja segíteni.

A tézisek egyes javaslataival természetesen lehet, sőt kell is vitatkozni, például hogy valamennyi tézis nem egyforma mélységben lett kidolgozva, ez vitathatatlan. De az is vitathatatlan, hogy az anyag a maga egészében koherens rendszert alkot, megfelelő alapul szolgál a későbbiek során egy jogszabály előkészítéséhez, bevezetéséhez. És, tisztelt képviselőtársaim, ez az egésznek a lényege.

Nagyon remélem, hogy e törvény kimunkálásában a Pénzügyminisztérium is partneri feladatot vállalva érdemi munkát végez, és azt is remélem, sőt különösen remélem, hogy ezek a gondolatok az elkövetkező időkben kidolgozásra kerülő új törvényekben majd már vissza is köszönnek, egy-egy fejezete pedig kimondottan ezen tézisek alapján készül. Mert ha a kormány ezt magára nézve nem tekinti kötelezőnek, akkor az egész egy reményvesztett vállalkozás volt, valamiféle elvetélt próbálkozás. Márpedig úgy gondolom, hogy ennek a társadalmi alapja és megítélése is ettől lényegesen nagyobb.

Ami a tézisek tartalmát illeti, két elemmel szeretnék részletesebben foglalkozni. Az állam feladataival kezdem. Ma már közhelyszámba megy, hogy az állami feladatok, funkciók meghatározása nélkül nem lehet tervezni, nem lehet az államot működtetni, nem lehet a közpénzek elköltéséről felelős döntést hozni. Kereszténydemokrata felfogás szerint itt és most nem a feladatmeghatározás definíciója a fontos, hanem maga az értékszemlélet. A mi értékítéletünk szerint a társadalmi szolidaritás gondolatának kell áthatnia az állam funkcióinak meghatározását, és nagy örömünkre ez a gondolat jellemzi a Számvevőszék anyagát is.

Természetesen az is nyilvánvaló, hogy rendkívül fontos a jogi szabályozás stabilitása, kiszámíthatósága is, mert ha a társadalom, a gazdasági élet szereplői nem tudják megtervezni a maguk cselekvéseit az állam, a kormány hektikus döntései miatt, akkor borulhat a társadalmi béke, és valóban bekövetkezhet valamiféle anarchia.

(11.30)

A másik fontos kérdés a költségvetési tervezés megújítása. Úgy gondolom, mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy megalapozott tervezéshez egyrészt új módszerek alkalmazására lenne szükség - mint például az Európai Unióban is alkalmazott programköltségvetés bevezetésére vagy más hasonló megoldásokra -, másrészt elkerülhetetlen lenne a költségvetési egyensúly biztosítására kidolgozott, más országokban már bevált egyensúlyi szabályok, módszertani és eljárási rendelkezések, valamint intézményi biztosítékok átvétele is.

Itt kell beszélnem az elmúlt napokban több tudományos tanácskozáson és sajtóban is újból felmerülő, úgynevezett független, költségvetést véleményező szervezetről is. Nagy hibának tartom, hogy az ilyen javaslatok kapcsán rendszerint azonnal szervezetekben gondolkodunk, és nem az ellátandó feladatokban. Ha világossá válik előttünk, a független költségvetési intézmény rendeltetése az, hogy kiszűrje a pártpolitikai hatásokat a költségvetés tervezéséből, és a tervezés folyamatát a nyilvánosság kontrollja alá helyezze, akkor beláthatjuk, hogy többféle szervezeti megoldás is elképzelhető.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt által korábban javasolt költségvetési tanács megítélésem szerint a legegyszerűbb és a legolcsóbb formája lenne e feladat ellátásának. Ebben a testületben az Állami Számvevőszék is méltó szerepet kapott volna, figyelembe véve, hogy a legfelsőbb ellenőrző szervezet státusát maga az alkotmány rögzíti, ilyen értelemben az Állami Számvevőszék nem megkerülhető.

Vélhetően egy költségvetési hivatal sem rossz megoldás, de kérdés, hogy mennyire lesz képes ellátni a feladatait, ha a feltételek nem változnak, hiszen az Állami Számvevőszék esetében sem hatásköri korlátai vannak a költségvetési javaslat ellenőrzésének, hanem bizony a tervezési mechanizmus és az időkorlátok tették és teszik sokszor lehetetlenné az elmélyültebb elemzés elvégzését. Hiszen tessék végiggondolni, sokszor még a tervezési időszakbeli együttműködés ellenére is két-három hét áll rendelkezésükre, ezalatt teljes értékű, átfogó, a valóságnak megfelelő elemzést végezni bizony nagyon nehéz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a kormányt továbbra sem kötelezi semmi az ilyen intézmények véleményének a figyelembevételére, és a parlamenti többség automatikusan a kormány javaslatát fogadja el bármilyen független szervezet álláspontjával szemben, akkor nincs és nem is lehet továbblépés. Amikor tehát a szervezeti kérdésekről majd döntés születik, érdemes megfogalmazni és érdemes lesz megfontolni, hogy szükséges egy új független költségvetési intézmény, de az Állami Számvevőszék formájában már ma is létezik egy független, törvények által deklarált intézmény, egy tekintélyes szervezet, amelynek jelenleg is megvannak azok a feladatai és azok a jogkörei, amelyeket az új szervezetnek is majd el kell látnia. Amennyiben tehát létrejön egy ilyen szervezet - és reményeink szerint majd létrejön -, akkor annak hatáskörét, feladatait mindenképpen összhangba kell hozni az Állami Számvevőszékre vonatkozó szabályokkal, hiszen semmiféleképpen nem szabad két, teljesen azonos profilú, párhuzamos tevékenységet folytató intézményt létrehozni.

Igen fontos gondolatnak tartom a tézisekben az Országgyűlés költségvetési jogának erősítését és a végrehajtó hatalom felelősségének hangsúlyozását. Felfogásunk szerint ugyanis az Országgyűlésnek kell meghoznia, megalkotnia egy valódi költségvetést, azaz valódi döntéseket kell hoznia, a kormánynak csak előkészítő és végrehajtó feladata van, a parlamentáris kormányzati rendszerből ugyanis ez következik. És még valami: a végrehajtóknak pedig vállalniuk kell a szándékos vagy gondatlan szabályszegésekért nemcsak a politikai, hanem a jogi felelősséget is, ezért ilyen felelősségi szabályokat is kell alkotni, és azokat személyekre való tekintet nélkül alkalmazni is kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül szeretném bejelenteni, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőcsoportja támogatja az Állami Számvevőszék 2006. évi feladatairól szóló beszámoló elfogadását, támogatjuk azt a módosító javaslatot, amelyet reményeink szerint a gazdasági bizottság benyújtott, és majd a parlament is tárgyalni fogja. Javasoljuk a határozati javaslat olyan módosítását, melynek értelmében az Állami Számvevőszék felhalmozott tudásával és tapasztalataival a továbbiak során is segítse a közpénzügyi szabályozás kidolgozását, azaz folytatódjon az a munka, amit megkezdtek és ilyen szinten el tudtak végezni, s ami nagyon komoly kontrollvizsgálattal folyt, és ebben a munkában az Állami Számvevőszék meghatározó feladatot vállaljon.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: Az utolsó vezérszónok következik. Megadom a szót Herényi Károly képviselő úrnak, az MDF vezérszónokának.

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Furcsa helyzetben vagyunk, amikor immár sokadik esztendeje az Állami Számvevőszék előző évi munkájának tevékenységéről szóló jelentést kell tárgyalnunk, hiszen mint minden esztendőben, ebben az esztendőben is azzal a megállapítással kell kezdeni a hozzászólást, hogy az elvégzett munka kifogástalan, a személyi feltételek, az infrastruktúra és az egyéb olyan szükséges körülmények, amelyek a munka kifogástalan minőségét garantálják, rendelkezésre állnak, és ezekkel a lehetőségekkel az Állami Számvevőszék vezetése, dolgozói igen kiválóan élnek. Viszont külön kell szólni - és minden előttem szóló nagyon ügyesen oldotta meg ezt a feladatot - a jelentés tartalmáról, ami tulajdonképpen a kormány és az Országgyűlés, valamint egyéb intézmények munkáját minősíti; itt már bizony sok a kifogásolnivaló.

A jelentéssel kapcsolatban, ami az Állami Számvevőszék munkáját ismerteti, a Magyar Demokrata Fórumnak csak dicsérő szavai vannak, érdemi kifogása, negatív jellegű észrevétele nincs. A vita mégsem felesleges, mert az ÁSZ-jelentés mindig segít újragondolni, hogy az elmúlt év során milyen negatív és pozitív események játszódtak le az államháztartás területén. Ezek egy része nyilvánvalóan ismétlés, hiszen a 2005. évi zárszámadást és a 2007. évi költségvetést a parlament megvitatta. Ebben nagy segítséget jelentett az ezekhez készített ÁSZ-vélemény; másrészt azonban a jelentés olyan vizsgálatokról is beszámol, amelyeket az elmúlt évben a plenáris ülésen nem exponáltak az Országgyűlés előtt. Nem ismétlem meg, hogy az ÁSZ hány jelentést tett közzé, hiszen ezt az előttem szólók elmondták, de az ÁSZ a jelentésében megmutatja az éves ellenőrzési kapacitás megoszlását a különböző típusú feladatok között; mi ezt a feladatfelosztást természetesen tudomásul vesszük. A létszámcsökkentés következtében az ellenőrzési napok száma mintegy 5 százalékkal, 3339 nappal csökkent, de hogy ez negatív hatást gyakorolt volna az ÁSZ munkájára, azt nem tudjuk megítélni; bízunk benne, hogy nem így van és nem így történt.

Érdekes esztendő volt a 2006-os, hiszen a választás évéről van szó, és tavaszig a kormánykoalíció - az ÁSZ-jelentés szerint is - folytatta azt a teljesen megalapozatlan, ígérgető politikáját, aminek eredménye a költségvetés erőteljes fellazulása volt, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Aztán a választások után mintha a koalíció megvilágosodott volna, és amit a szakértők, az Állami Számvevőszék, a Magyar Demokrata Fórum és az összes parlamenti ellenzéki párt, valamint külföldi minősítő intézetek jeleztek, végre ők is tudomásul vették, hogy tarthatatlan az a túlköltekezés, ami a költségvetést és a kormányzati politikát jellemezte. Nagy változás sajnos ezek után sem történt.

A fogadkozások ellenére a 2006. esztendő sem hozott érdemi változást a közpénzek elosztásában és kezelésében, csak a társadalom terhei emelkedtek meg jelentős mértékben. Most ebben a kérdésben újabb fogadkozásokkal találkozunk, amelyek többek között a miniszter úrtól, a miniszterelnök úrtól, a pénzügyminiszter úrtól hangzottak el a Nemzeti Bank április 19-i konferenciáján. Ennek az ígéretnek a lényege, hogy a költségvetés rendszerét szigorú és nehezen átléphető feltételek, garanciák mellett újraszabályozzák, hosszabb távú költségvetési gondolkodás veszi kezdetét, és ebben a munkában az ÁSZ, a Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium egyaránt szerepet vállal.

(11.40)

A végső szót természetesen az Országgyűlés mondja majd ki az elképzelések szerint, a Házszabály ehhez szükséges módosításával együtt.

Az ígéretekből úgy tűnik, hogy az Országgyűlés a közpénzek beszedésében és felhasználásában visszakapja az őt megillető szerepet, vagyis megszűnik a költségvetési törvény formális volta. A költségvetési törvény az elmúlt tíz esztendőben többé-kevésbé formális volt, mivel egyrészt a kormány megalapozatlan törvényjavaslatai alapján a koalíció irreális döntéseket hozott a tárgyévi gazdálkodásról, másrészt mivel ezek a tervek sohasem teljesültek. A zárszámadásból minden módosítást, törvényváltoztatási javaslatot a kormánypárti többség gondolkodás nélkül szavazott meg, így emelte törvényi szintre azt a gazdálkodást, ami az előző évben nem volt törvényes. A jövő tehát biztatónak tűnik, de erről Karinthy Ferenc jut eszembe, aki a hetvenes évek végén azt mondta, hogy ez egy előszezoni ország, mert minden majd csak lesz. Jó lenne, ha egyszer már nem a jövőről, hanem a jelenről is hallanánk pozitív beszámolókat.

Az ÁSZ ebben a jelentésben beszél az általa kidolgozott, "A közpénzügyek szabályozásának tézisei" című vitaanyagról. Ezek a javaslatok nagyon jónak tűnnek, valószínűleg segítenének a rendcsinálásban, ha erre a kormányzatban, illetve a tisztelt Házban pártállástól függetlenül valós lenne a szándék. Engedjék meg, hogy itt kitérjek az előttem szóló képviselőtársam által elmondottakra, hiszen javaslat született annak idején egy költségvetési bizottság, illetve olyan szervezet felállítására, amely ezt ellenőrizné, és elhangzott egy másik javaslat egy hivatal felállítására. Ez a múlt héten, az előbb említett konferencián történt meg. Pedig egyszerűen arról van szó, hogy a hatályban lévő törvényeket illene a kormánynak és az Országgyűlés többségének betartani, és akkor sem az egyik, sem a másik szervezetre nem lenne szükség. Ha az Állami Számvevőszék minden évben letett jelentése például minősíti a költségvetési törvény tervezetét, és minden évben jelzi, hogy bizony a bevételek felültervezettek, a kiadások alultervezettek, és ebből nagyon nagy baj lesz, ez nem egy túlkomplikált képlet. Úgy tűnik, hogy ezt általában minden normális ember képes megérteni, kivéve a pénzügyi kormányzatot és a parlamenti többséget, mert soha nem veszik figyelembe. Semmi mást nem kellene tenni, csak a hatályos alkotmány és törvények alapján működő számvevőszéki jelentéseket komolyan venni, és abban a pillanatban a helyzet megváltozna. Állíthatunk fel új hivatalokat - mi a garancia arra, hogy egy ilyen költségvetési hivatalnak az észrevételeit ugyanez a gondolkodás vagy ugyanez a fajta mentalitás figyelembe fogja venni, és fejet hajt előtte? Számomra és a Magyar Demokrata Fórum számára az égadta világon semmi. Tehát először az alapoknál kellene rendet tenni.

Az elmúlt esztendőkben az államháztartásról szóló törvényt tizenkét alkalommal módosította a kormánytöbbség. A tizenkétszeri módosítás eredménye végül az lett, hogy ma a pótköltségvetés benyújtásához szükséges eltérés a sarokszámoktól egy nagyságrenddel nagyobb, mint a kilencvenes évek elején jellemző volt, az 5 százalékot meghaladja. Ez azt jelenti, hogy olyan mozgástere van a kormánynak, amely alkotmányjogi kérdéseket is felvethet, hogy a montesquieu-i elvek alapján a parlament képes-e az ellenőrző funkcióját betartani vagy érvényesíteni. Nem képes, mert itt úgy át lehet szabni a költségvetést parlamenti jóváhagyás nélkül, ahogy akarjuk vagy ahogy akarják. Az csak egy zárójeles megjegyzés, hogy a jelenlegi államháztartási törvény szerint annak a kormánynak, amelyik pótköltségvetés benyújtására vetemedne, lehet, hogy elment a józan esze, olyan nehéz és olyan komplikált. Tehát itt sok dolgot rendbe kellene tenni, és sok dolgot kellene átgondolni.

De visszatérve az ÁSZ javaslatára, amely a közpénzügyek szabályozásának a téziseit tartalmazza, ennek legfontosabb üzenetei, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás szabályozását szilárd elvi alapokra kell helyezni. A közpénzek elfolyásának ott a legnagyobb a veszélye, ahol a köz- és a magánszektor érintkezik. Egyetértünk, felléptünk ellene, de ez ma nagyon sok párt- és magánérdeket sért, a változtatásokhoz eddig nem nagyon találtunk partnereket. Ebből a jelentésből azt a tanulságot is levonhatjuk, hogy az ördög soha nem alszik, de roppant anyagias lett.

Végül, hogy a szabályozás sarokköve az állam feladatainak meghatározása, ezzel teljesen egyetértünk, de pont a múlt héten volt egy olyan ötpárti egyeztetés, ahol kiderült, hogy az öt parlamenti pártnak az állam feladatáról vallott nézetei meglehetősen távol esnek egymástól.

Az ÁSZ a jelentésében beszámol a különböző államháztartási alrendszerekkel kapcsolatos tapasztalatairól. A legfontosabb problémák között említi az államadósság látványos, 1000 milliárd forint körüli állandósult éves emelkedését. Ezzel párhuzamosan a megszorítások következtében érthető módon megindult a helyi önkormányzatok eladósodása is, ami 2002 és 2005 között több mint kétszeresére, 440 milliárdra emelkedett. Látványos emelkedés következett be 2000 és 2005 között a társadalombiztosítási alapok éves hiányában is, az emelkedés ötszörös volt. Az államadósság hiányát 822 milliárd forinttal növelték a hitelátvállalások a különböző gazdálkodó szervezetektől, amelyekben nagy szerepet játszott a Nemzeti Autópálya Zrt.-től átvállalt hiteltartozás. Összességében megállapítható, hogy az autópálya-építés finanszírozásával kapcsolatos határtalan ötletburjánzás, kreatív könyvelés és a valószínűleg tetemes tévútra tévedt pénz jelentősen megemelték az autópálya-építések kiadásait, a nemzetgazdaság terheit.

Jó gondolat volt, hogy a 2007. évi költségvetés kapcsán törvényben írták elő, hogy az államháztartás elsődleges egyenlege nem lehet negatív, illetve a későbbiekben pozitív kell hogy legyen. Ma már ez az egyetlen reális eszköz ahhoz, hogy miután nagy privatizációs bevételekre, inflációs trükkökre nincs reális lehetőség, az államadósságot csökkentsük a következő tíz esztendőben. Ma ugyanis az államháztartás kiadásainak egyik legnagyobb tétele az adósság után fizetendő bruttó kamat, ami 2006-ban 970, 2007-ben pedig becsléseink szerint 1200 milliárd felett lesz.

Az ÁSZ-jelentés részletesen foglalkozik a 2005. évi zárszámadás tapasztalataival. Erre most azért nem térnék ki, mert az akkori gazdálkodást és a kormánykoalíció törvényhozó tevékenységét a miniszterelnök úr őszödi beszéde annyira tömören, plasztikusan és közérthetően jellemezte, hogy ezt úgysem lehet felülmúlni.

A 2007. évi költségvetést ugyan az óvatosság jellemezte a bevételi és a kiadási adatokban, valamint a makrogazdasági paraméterekben, de ez a törvényjavaslat sem foglalta össze és vezette le a tervezetek, illetve a megvalósult intézkedések, folyamatok számszerűsített hatásait. Ez komoly hiba volt. Ezt kifogásolta többek között az Európai Unió is a konvergenciaprogram elfogadásánál, és valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy bizalmatlanságának jeleként negyedéves jelentést kért a kormánytól a költségvetés helyzetének alakulásáról.

A költségvetési törvényjavaslatban az ÁSZ, az MDF és mások is figyelmeztettek, hogy egyes adónemek alkotmányellenesnek minősülhetnek. Ma már tudjuk, azok is voltak. A kormány a napokban is azzal foglalkozik, hogy az elvárt adónak nevezett új adót hogyan tudja törvénybe foglalni, ahelyett, hogy az adóellenőrzést, illetve az adójogszabályokat hozná a kívánatos szintre. A korszerű és hatékony közigazgatás jelszava és az adóhivatal működése mintha ellentmondásban lenne egymással. Mindezek ellenére a sok megszorítás, ami a magyar vállalkozókat és az egész lakosságot alaposan megrázta, a pénzügyi egyensúly szempontjából eredménnyel járt, hiszen a pénzügyminiszter úr nemrég jelentette be, hogy a 6,8 százalékra tervezett hiány prognózisát 6,6 százalékra módosítja. Hogy valójában ennek a változásnak mi az oka, azt még nem lehet megmondani, de feltehetően a siker okozója a magas infláció, ami viszont a tervezett felett legalább egy százalékkal vagy még többel fog realizálódni.

Lehet, hogy valamelyest közelebb kerülünk a pénzügyi egyensúlyhoz, de sajnos ezt ma még mindenképpen a bevételek emelkedése hozza az adók és járulékok tekintetében, illetve szerepet játszik benne a fogyasztói ártámogatások komoly leépítése. Mi az egyensúlyt a közkiadások átgondolása és a kisebb, hatékonyabb állam megvalósulása és a versenyképesség növekedése - ez most csökken - alapján tartjuk elfogadhatónak. Bár a pénzügyi egyensúly is természetesen fontos.

Az ÁSZ az államról a jelentésben azt írja: "A 2007. évi költségvetési törvényjavaslatban is a közszférát illető létszámleépítés dominált, az állami feladatellátás és szervezeti kereteinek felülvizsgálata, a feladatellátás teljesítménykövetelményeinek meghatározása körvonalaiban is alig volt érzékelhető. A kormányzati létszámcsökkenés előírása önmagában, megfelelő feladatértelmezés és differenciálás nélkül nem jelent hosszú távon megoldást." Ezzel természetesen csak egyet tudunk érteni.

(11.50)

Úgy tűnik, újabb komoly átszervezések előtt állunk, legalábbis ezt ígérik a különböző változtatási bizottságok, amelyek nem túl adekvát módon reformbizottságnak nevezik magukat. Évközi struktúraváltás, fejezetek között feladat- és előirányzat-átcsoportosítás az elmúlt évek során sok volt, ám ezek az ÁSZ szerint többnyire problémát okoztak a feladatok zökkenőmentes, szakmai szintű ellátásában. Ezt, mondjuk, a Józsefvárosban tömören úgy fogalmaznák, hogy a kormány nagyon rosszul működött. Ezek az átszervezések nem voltak dokumentumokkal alátámasztva, sem gazdasági, sem pénzügyi, sem számviteli szempontból nem voltak kellően átgondoltak, ezekhez nem fejlesztették ki a megfelelő monitoringrendszereket sem. Vagyis a korszerűsítés, ha röviden össze akarom foglalni, nem volt korszerű.

A jelentésben elmondottakat összegezve megállapítható, hogy a kormány 2006-ban sem működött megfelelően, és ezzel egy újabb évet vesztettünk. Javaslom a tisztelt Ház minden egyes tagjának, hogy alaposan tanulmányozza ezt a jelentést, mert ez mindnyájunk számára hasznos. Javaslom továbbá, hogy mutassunk nagyobb nyitottságot a megállapítások megvalósítása, a szükséges törvénymódosítások elfogadása érdekében. A Magyar Demokrata Fórum köszöni az ÁSZ 2006. esztendei munkáját, és javasolja és természetesen elfogadja a jelentést.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ahogy az imént jeleztem, a vezérszónoki körnek a végére értünk. Ha jól látom, Tátrai Miklós államtitkár úr kíván szólni.

TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék a közpénzügyek szabályozásának tézisei megalkotásával egy olyan feladatra vállalkozott, amelyre korábban senki, nevezetesen, az elmúlt 15-17 évnek a tapasztalatait figyelembe véve tett javaslatot azoknak a folyamatoknak, azoknak a szabályozási rendszereknek a módosítására, amelyek a parlament, a kormány és a nyilvánosság számára egyaránt feladatokat, lehetőségeket szabnak meg.

Két típusú vélemény, két típusú felszólalás volt az ellenzéki képviselők részéről a közpénzügyi tézisekkel kapcsolatban, részben olyanok, amelyek aktuálpolitikát próbáltak ebbe a változtatási javaslatba, ebbe a változtatási szándékba belevinni, én azt gondolom, hogy ez nem helyes megközelítés, és olyanok, amelyek valóban azokat a problémákat próbálták feltárni és megoldási javaslatokat megfogalmazni, amelyek az elmúlt években felhalmozódtak, konkrét évektől, konkrét kormányzati ciklusoktól függetlenül.

Tisztelt Országgyűlés! Azok a szabályok, amelyek jelenleg az államháztartás egészére, akár a költségvetési törvény megalkotására, akár a költségvetési gazdálkodásra vonatkoznak, 1992-ben, a '90-es évek első felében születtek, az Országgyűlés Házszabálya még régebben született, ezek kisebb módosításokkal ma is az eredeti tartalmat tükrözik. Nem helyes tehát az a megközelítés, amely az elmúlt egy év, két év, néhány év nyakába próbálja varrni azokat a problémákat, amelyek egész egyszerűen abból adódnak, hogy ezek a szabályozások bizonyos értelemben túlhaladottak, ma már látjuk, hogy melyek azok a pontjai, amelyek nem működnek, melyek azok, amelyek változtatásra szorulnak.

Mint ahogy az elmúlt 17 év mindegyik kormányzati ciklusára igaz az, akár baloldali, akár jobboldali kormányok voltak, hogy a választások évében kiugróan magas volt a költségvetési hiány, és a választások utáni második évben volt a legalacsonyabb a költségvetési hiány bármelyik kormányzati ciklusban. Ez azt mutatja, hogy a politikának, bármelyik oldalon, nem volt meg a kellő felelőssége vagy a kellő önmérséklete abban, hogy a költségvetés hiányát megfelelő mederben tartsa.

Ha valamire, akkor éppen erre született már döntés éppen az ez évi költségvetésnek az elfogadása kapcsán, hiszen az Országgyűlés döntött arról, hogy a 2008-as és az azt követő évek költségvetését a kormány már csak úgy terjesztheti az Országgyűlés elé, hogy az elsődleges egyenleg nem lehet negatív. Ez a szabályozás már önmagában garancia arra, hogy az adósságállomány ne növekedjen, hogy az adósságtörlesztésre, illetve a kamatfizetésre fordított kiadásai a költségvetésnek a következő években mérséklődjenek.

Azok a javaslatok, amelyeket a Számvevőszék készített, illetve hadd fogalmazzak úgy, hogy a Számvevőszék foglalt össze - hiszen a tézisekben a Számvevőszék maga is leírja azt, hogy jelenlegi és volt pénzügyminiszterekkel, jegybankelnökökkel, a Közgazdasági Társasággal, szakmai szervezetekkel egyeztetve készültek ezek a javaslatok, tehát egy széles szakmai konszenzus övezi az ebben foglaltakat -, találkoznak a Pénzügyminisztériumnak, illetve a kormánynak a nézeteivel is, nincsen ezek között a javaslatok között olyan, amellyel nehéz lenne azonosulni.

Az előző felszólalásomban, nagyon rövid időm volt, utaltam arra, hogy azok a szabályozási javaslatok, azok a törvényjavaslatok, amelyek hasonló tartalommal készülnek, a következő hetekben az Országgyűlés elé fognak kerülni, néhány héten belül érkezik az a törvényjavaslat, amely az állami vagyonnal kapcsolatos ügyeknek az új szabályozására vonatkozik. És még a tavaszi ülésszakon tervezi a kormány benyújtani azt a törvényjavaslatot, amely a költségvetési törvény benyújtásának és elfogadásának mikéntjére vonatkozik. Ebbe szeretnénk, hogyha az Országgyűlés olyan garanciális szabályokat is beépítene, illetve elfogadna, ami a mindenkori kormánynak, illetve a mindenkori Országgyűlésnek állít fel olyan korlátokat, amelyeket nem lehet majd átlépni. Ezek a korlátok részben kétharmados döntést is igényelnek. Nagyon bízom abban, hogy az ellenzéknek a támogatása ezekhez a módosításokhoz meglesz.

A költségvetési tanács, illetve költségvetési hivatal kérdésében, azt gondolom, hogy van egy pici félreértés. Jelenleg az Állami Számvevőszéknek abban van feladata, az a feladata, hogy a hatályos jogszabályok érvényesülését, betartását vizsgálja, illetve számon kérje, és az Országgyűlést tájékoztassa arról, hogyha bármilyen problémát lát ezzel kapcsolatban.

Az a kormánynak a szándéka, hogy egy olyan testület jöjjön létre, egy olyan kis létszámú, kis apparátusú hivatal jöjjön létre, amelynek az a feladata, hogy bármelyik politikai oldalnak - legyen az a kormány, legyenek azok a kormánypártok vagy legyenek azok az ellenzéki pártok - a javaslatait, amelyek nyilvánosságot kapnak, és a költségvetés kiadási vagy bevételi oldalára érdemi hatással vannak, ezekről egy független, pártatlan szakmai véleményt fogalmazzon meg, és erről a közvéleményt legyen köteles tájékoztatni.

Emlékeznek talán önök is arra, nem olyan régen volt, amikor egy egyébként független intézmény vezetője készíttetett véleményt az egyik ellenzéki pártnak a gazdasági programjáról (Dr. Hargitai János: Surányi!), és ezen óriási felháborodás volt, mert úgy vélték többen, hogy annak az intézménynek nem ez a feladata, viszont nagyon fontos az, éppen azért, hogy a közvélemény pártatlan szakmai tájékoztatást kapjon, hogy ha bármelyik oldal mond olyan javaslatot, amely az adófizetők pénzét igényelné másra költeni vagy több adóbevételt igényelne, a költségvetési egyensúlynak a felborulásához vezetne, erről időben, kellő súllyal a közvélemény tájékoztatva legyen.

Ez tehát egy más feladat, egy más szerep, mint ami jelenleg az Állami Számvevőszéké, de azt gondolom, hogy hozzájárulhat ahhoz, hogy a költségvetéssel és az adófizetéssel kapcsolatos tudatosság a közvéleményben erősödjön, és legyen egyfajta szabályozás arra, egyfajta erkölcsi szabályozás vagy ha tetszik, nyomásgyakorlás, hogy a politika a rövid távú érdekek miatt a hosszú távú céloknak a teljesülését ne veszélyeztesse.

Készül az a törvényjavaslat is - és ez is még ebben az évben minden bizonnyal az Országgyűlés elé kerül -, amely az államháztartási törvény jelentős részének a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó részeit módosítaná, éppen az elmúlt 10-15 év tapasztalatai alapján más típusú intézmények, más típusú, bizonyos esetekben szigorúbb, bizonyos esetekben lazább szabályok között működhetnének, éppen azért, hogy a rendelkezésre álló források minél hatékonyabban legyenek elkölthetők. Én nagyon bízom abban, hogy ezeket a javaslatokat a felszólaló ellenzéki képviselő urak, illetve frakciótársaik is támogatni fogják.

(12.00)

Herényi frakcióvezető úrnak egy megjegyzésére hadd térjek még ki az inflációval és az ez évi hiánnyal kapcsolatban. Nincsen olyan hatás, nincsen olyan összefüggés, amit a frakcióvezető úr megfogalmazott. Amennyiben magasabb lesz az infláció annál, mint amit a költségvetési törvényjavaslat tartalmaz, amivel a törvény számol, akkor ebből valóban lehetnek bevételi többletek, viszont kiadási többletek is vannak természetesen, elsősorban a nyugdíjak tekintetében, hiszen a nyugdíjasoknál a normál inflációnál egyébként magasabb nyugdíjaskosár árindexének megfelelően kell majd a nyugdíjkorrekciót elvégezni.

Tehát nincs érdeke sem a kormánynak, sem másnak abban, hogy az infláció magasabb legyen annál, mit amit a törvényjavaslat tartalmaz, és nincs ebből költségvetési egyenlegjavító, vagy -rontó hatás. Ez körülbelül semleges eredményt hoz.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, méghozzá a napirendi ajánlás szerinti 10-10 perces időkeretben. Írásban négy képviselő jelezte felszólalási szándékát, ők kapnak elsőként szót. Közülük is elsőként Domokos László képviselő úr, a Fidesz-frakcióból; őt majd Hargitai János követi, a KDNP-ből.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az államtitkár úr gondolataival érdemes talán kezdenünk, hiszen olyan megállapításokat tett, amelyekben a parlament felelősségét próbálta hangsúlyozni, mintha a parlamenten múlt volna eddig is, hogy a költségvetési hiány elszállt, és az államadósság ilyen drasztikus mértékben, robusztus módon nőtt. Ez tévedés, ez félrevezetés, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a kormányzati végrehajtás során történtek meg azok a túllépések, amelyek ehhez a mai tarthatatlan állapothoz vezettek.

Az jut eszembe, hogy amikor valaki önmaga készít elő valamilyen javaslatot, amellyel önmaga hibáit próbálja kijavítani, és másra próbálja a felelősségét hárítani, a döntést meghozatni, annak értéke körülbelül annyi lesz, mint amiről Herényi Károly is beszélt. A pótköltségvetés készítésének szabályaiban a saját maga számára olyan módon adott lehetőséget a túlköltésre, hogy, mondjuk ki, 2002 első száz lépésének következményeként jött létre az a költségvetési helyzet, hogy a kormányzat bármennyit költhetett a parlament ellenőrzése nélkül. Ha ezzel a problémával szembesülünk, azt gondolom, minimum félreértése a helyzetnek, államtitkár úr, hogy a parlament nem végezte el a munkáját vagy éppen az Állami Számvevőszék.

Erre vonatkoznak a közpénzügyi tézisek, amelyeket az Állami Számvevőszék elkészített, hogy egy rendszert kell bevezetni, egy olyan átfogó, a kormányzatra és a végrehajtó szervezetekre vonatkozó rendszert, amely garanciát ad arra, hogy nem a kormányzat jó szándékán múlik csak, hogy be van-e tartva a költségvetés egyébként törvényben szabályozott költésének felső korlátja, hanem egy átlátható, világos új költségvetési rendszer bevezetését kell megcélozni. Márpedig a Számvevőszék ezt letette az asztalunkra, és azt gondolom, hogy ennek a megfontolása, a végrehajtásra való kötelezése, hogy a tervezési folyamatba, majd a végrehajtásba épüljön be, ezt a Számvevőszék ajánlásának megfelelően a parlamentnek erőteljesebben kell képviselnie, ahogy ezt a költségvetési bizottságban már megfogalmaztuk.

Másrészről a mai beszámoló, amely egyébként átfogja a 2006. év teljes, 61 állami számvevőszéki jelentéssel kapcsolatos vizsgálatot, ezen belül azt a "cseppben a tenger" vagy "részben az egész" elvet szeretném kiemelni, ami az állami tulajdon sorsát jelzi. Különösen azért, mert a kormányzat részéről előszeretettel szokták azt mondani, hogy az állam egy rossz gazda, a kormányzat nem tud gazdálkodni a rábízott vagyonnal, és rögtön ezen általános filozófiai megközelítési elv alapján a felelősséget le is vetik magukról. Márpedig, azt gondolom, itt az alkalom, hogy ezt a felelősséget számon kérjük, nem lehet ezen az elven ezt tenni, mert ha egy kormányzati szereplő így gondolja, akkor egyetlenegy módon tehet ennek eleget, ha félreáll, nem kormányoz, nem viseli az állami vagyonnal kapcsolatos gazdálkodás felelősségét.

Nézzük a számok nyelvén, amit az Állami Számvevőszék jelentésében olvashatunk: 97 jelentős állami tulajdonú, tartósan veszteséges társaságot vizsgált meg az ÁSZ 2005-ben. Ezek tulajdon szerinti könyvértéke 503 milliárd forint volt. A vizsgált időszakban 478 milliárd üzemi szintű veszteséget és 290 milliárd forint adózás előtti veszteséget termeltek. Ez nem egyévi, hanem többévnyi adatnak az ismertetése. Mutatja ezt viszont, hogy ezen időszakban a teljes vagyon elvesztése történt meg a vizsgált állami tulajdonú vállalatoknál, társaságoknál. Nyilván érdemes megnézni az okát, de mielőtt ezt megtenném, miután elhangzott a vezérszónoki körben is, hogy pont most a kormányzat 10-15 milliárd forint éves többletbevétel érdekében több mint 330 ezer magántulajdonú vállalat többletadóztatását helyezte előtérbe, és július 1-jétől kívánja bevezetni, joggal kérdezhetnénk, hogy ezen vállalatok is többletadó fizetésére is fognak köteleződni.

Mert ha megnézzük az okokat, akkor bizony az Állami Számvevőszék itt is többféle okra vezeti vissza. Egyrészt a társaság veszteségei rajtuk kívül álló okok, körülmények miatt jött létre, az ellátandó feladatok ellenértékét, amelyeket az állam jogszabályban megfogalmazott, finoman szólva csak részlegesen fizette ki. Magyarul, az elmúlt ötéves időszakban is áthárította, az állami feladatokat, állami megrendeléseket ki nem fizetve az adósság egy részét áttolta ezen vállalatok veszteségei közé. Látom, államtitkár úr meglepődve néz rám, a vasúttársaságot vagy egyéb más állami nagyvállalatot fel lehet sorolni, bizony ezek megtörténtek.

Másrészről belső okai is voltak, amelyek, azt gondolom, helyes, hogy felszínre kerültek. Ezek mögött részben a vagyonkezelési stratégia hiánya, és utólagos, hibásnak bizonyult tulajdonosi vagy vezetői döntések húzódnak meg. A tulajdonos a kormányzat, a vezetők az általuk kinevezett vezetők, az ő hibás döntéseiből vezeti le. A társaságok egyharmadánál a korszerűtlenség miatt következett be a hatékonyság romlása, ott, ahol nem voltak meg a megfelelő műszaki-technológiai feltételek, valamint a társaságok negyedénél korlátozta a pénzügyi források szűkössége a költségcsökkentő beruházások megvalósítását.

Ez egyértelműen jelzi azt, hogy az állam gazdálkodhatna jól, de a kormányzat nem tette ezt, nem teremtette meg ennek feltételeit, ezen társaságok így olyan állapotba kerültek, amely rávilágít egyébként a közpénzügyi alapelvekben megtett javaslatok szükségességére is. Ha az állam megrendelőként fellép, akkor ahhoz ki kell alakítani azt a közfeladat-ellátási, finanszírozási rendszert, amelytől egyáltalán elvárható, hogy ezek a szervek, ezek a vállalatok gazdaságosan, ésszerűen, hatékonyan működjenek, bár a kormányzat maga nem teremti meg a feltételeit ezen vállalatok esetében, hogy a költségvetési teherbíró képességet is figyelembe vevően kedvezőbb, a megrendeléssel arányos finanszírozás történjen meg.

Tehát a kormányzati irányítás alkalmassága vetődik fel, hogy a jó gazda gondosságát számon kérhetjük-e. Mondom, én számon kérném, bár tudom, hogy a kormányzat részéről erre alapozva szokták elhárítani az összes felelősség kérdését, hogy az állam nem tudja ezt megoldani. Aki ezt mondja, azt gondolom, a legjobban teszi, ha feláll a székéből, hiszen ez alkalmassági kérdés, ilyen körülmények között ilyen állami vállalatokat kell jól menedzselni. Ehhez kell minden erőfeszítést számon kérni. Az ÁSZ-jelentés ebből a szempontból erre rávilágított.

Egy másik állami vagyonelemet is szeretnék kiemelni, hiszen az ÁSZ 2005-ben a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot problémás minisztériumnak ítélte. Most, 2006-ban ez nem történt meg, de annak a megállapításai, már csak azért, mert Boldvai László idézte a beruházási oldalát, én a fenntartási oldalát idézném, hogy teljes legyen a kép a hallgatóság előtt is: az utak állapotának 30 százaléka sürgős javításra szorul. Másik fontos számadat: tíz év alatt a korábbi 2 ezer kilométerről a felújítási beavatkozási hossz évente 400 kilométerre, értsd: ötödére csökkent. Tehát nem történnek csodák, oka van mindennek, hogy miért ilyen utakon járunk ma Magyarországon. Az állam nem adott ehhez megfelelő pénzügyi forrásokat.

(12.10)

A beavatkozási ciklusidő - magyarul, hogy mennyi idő alatt ér el átlagosan minden útszakaszhoz az állami felújítás - húsz évről legalább negyven évre növekedett. Azt gondolom, műszaki szemmel is, de állampolgári szemmel is látható, hogy rendkívül rossz, gondatlan költségvetési hozzáállása van az állami vagyonnal való gazdálkodásnak, ennek feltételrendszerén javítani kell, ezért külön várjuk azt a javaslatot, amellyel a kormányzat egyrészt elismeri a hibáit, másrészt pedig a megoldási javaslatokat ide a parlament elé benyújtja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Hargitai János képviselő úr következik. Az előbb, azt hiszem, rosszul mondtam, Latorcai Jánost mondtam talán. (Jelzésre:) Nem? Jól mondtam? (Dr. Hargitai János bólint.) Akkor elbizonytalanodtam, mégis az első megérzés volt jó. Viszont, bocsánat, még mielőtt a képviselő úr elkezdené a hozzászólását, időközben kétperces hozzászólásra jelentkezett az államtitkár úr, úgyhogy megadom a szót Tátrai Miklós államtitkár úrnak. Egy kis türelmet, képviselő úr!

TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy Domokos képviselő úr iménti megszólalásában is masszívan jelen volt az a kettősség, amit a Fidesz a költségvetési törvényjavaslat vitájában is tanúsított. Nevezetesen: mondjuk azt, hogy legyen kisebb a hiány, javuljon az egyensúly, de egyébként ellenzünk minden olyan lépést, ami a kiadások csökkentését szolgálná.

Ami képviselő úrnak a kormány, illetve a parlament közti felelősség megosztására vonatkozó megjegyzését illeti: igen, van a kormánynak felelőssége, a jelenleginek is, a korábbinak is, az azt megelőzőnek is a hiány alakulásában akkor, ha ez eltér a törvényben foglalttól, és van az Országgyűlésnek felelőssége. Képviselő úr, nem volt olyan év talán 2000-et leszámítva az elmúlt 17 évben, amikor 3 százalék alatti hiánnyal fogadta volna el az Országgyűlés a költségvetési törvényjavaslatot. Ne tessék azt mondani, hogy az Országgyűlés mindenkori többségének ebben nincsen meg a felelőssége.

Ami az állami vagyon dolgait illeti, egyrészt a hivatkozott példák, mint mondjuk a MÁV, olyan ügyek, képviselő úr, ahol valóban szükség van - és ebben teljes az egyetértés köztünk - arra, hogy legyen világos, hogy ha az állam megrendel egy szolgáltatást, annak mi a költsége és azt fizesse ki, ellenkező esetben a társaság veszteséges lesz. Készült az elmúlt időszakban számos javaslat a MÁV bevételeinek a növelésére és a költségeinek a csökkentésére; ezeket önök rendre egyenként is és összességében is elutasítják. Ha sem a bevételekhez nem lehet hozzányúlni, sem a kiadásokhoz, akkor marad a veszteség, ami hatalmas felelőtlenség és fenntarthatatlan folyamat. Ezt én teljes mértékben ugyanúgy gondolom, mint ön.

Ami pedig a cégek gazdálkodásával kapcsolatos felelősséget illeti, ezeknek a cégeknek az igazgatósága és a felügyelőbizottsága felel a cég gazdálkodásáért, nem a tulajdonos. Az ÁPV Rt. felügyelőbizottságában pedig ott ül az önök delegáltja is, következésképpen, ha bármi olyan információról van képviselő úrnak tudomása, ami a cégek szabálytalan gazdálkodásával kapcsolatos, akkor nemcsak javaslom, hanem kérem, hogy közvetlenül vagy az ÁPV Rt.-ben ülő felügyelőbizottsági delegáltjukon keresztül tegyék meg a szükséges lépéseket, ha nincsen ilyen, akkor pedig érveljenek másként.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Domokos László képviselő úr, a Fidesz-frakcióból.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Egyik csodálatból a másikba tud ejteni: mint fiatal államtitkár azokkal az elmúlt négy évben már becsontosodott érvekkel jön, hogy egy 9 százalékos hiányt produkáló költségvetést hozó kormányzat 3 százalékot kér számon egy másik kormányzaton. Már bocsánat, én azt gondolom, hogy ennél kicsit szerényebben kellene ezt tennie, hiszen a maastrichti feltételeket 2004-től vállalta a kormányzat; ha megnézzük, hogy ahhoz képest milyen arányt tudott képviselni a kormányzat, akkor azt gondolom, ennél óvatosabban kell fogalmazni, hogy finoman fogalmazzak.

Még egyszer, hogy miről beszéltem, mert láthatóan problémát okozott az államtitkár úrnak, hogy ezt megértse. Én kritikát gyakoroltam azzal kapcsolatban, hogy 2002 száznapos programja keretében az államháztartási törvényt föllazították, kedves államtitkár úr. Igaz, hogy ön még nem volt itt akkor, szakértő volt, de ezt a parlament többsége, az MSZP-SZDSZ-többség föllazította. Utána jött a költségvetési hiánynak az az elszaladása, ami mára oda vezetett, hogy egy átfogó költségvetési reformot kell végrehajtani az államháztartás szabályozását tekintve is. Ahogy képviselőtársaim itt mondták, legalább a szabályokat be kellene tartani; ahogy egy cégtől, egy magánszemélytől, egy önkormányzattól elvárjuk, ugyanúgy elvárható a parlamentben, hogy a kormányzat ne számon kérjen rajtunk, hanem mi kérjük. Engedjék már meg, ha a kormány mintegy kiszolgáló szervezete a parlamentnek, mégiscsak inkább talán számon kérhessük már azt, hogyha rosszul gazdálkodtak. Márpedig a számadatok ezt mutatják: nagy hiány, nagy veszteségű állami vállalatok, leromló állami vagyon. Ebben nincs vita, gondolom, mert ebben egyetértünk. Akkor az elmúlt öt évnek a felelősségét nem lehet áthárítani azzal, hogy a világ rossz. Ha nem tudják, akkor hagyják abba, adják át másnak ezt a munkát.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Most következhet Hargitai János képviselő úr, és utána majd Horváth János.

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Szó nincs arról, hogy rosszul gazdálkodtak volna; tudatosan voltak felelőtlenek, mert ezt kívánták a politikai céljaik, és ez a baj ezzel a közpénzügyi szabályozási rendszerrel, ami gyakorlatilag nincs is, és ezen kíván változtatni az Állami Számvevőszék. Az Állami Számvevőszék jelentésének az az igazán érdekes része idén, ami nem lenne a feladata, e közpénzügyi szabályzat tézisrendszerének az elkészítése, azért, tisztelt államtitkár úr, hogy önöket lépéskényszerbe hozza az Állami Számvevőszék. Mert az nagyszerű, hogy szakmai fórumokon a hozzáértők között nincsen véleményeltérés, mondjuk, a tézisek kapcsán, de hát az egy következő lépés lenne, hogy történik-e valami. Erre reagálni kell, amikor az Állami Számvevőszék ezt az anyagot leteszi, kíváncsian várjuk, hogy mi lesz ennek a végeredménye.

Azért is reagálni kell, mert az Index tegnap így jelentetett meg egy cikket, hogy: "Magyarország első a kudarclistán"; 27 közül vagyunk mi elsők azon a bizonyos kudarclistán, amit az Európai Unió Statisztikai Hivatala állított össze, és ami az államháztartási hiányok alakulását jelzi. Önmagában ez a tény, hogy elsők tudunk lenni egy negatív listán, egyértelműen igazolja azt, hogy a közpénzügyi szabályzatot újra kellene gondolni, illetve meg kellene alkotni. Én a továbbiakban csak erről szeretnék beszélni, az Állami Számvevőszék megszokott jelentéséről nem kívánok szólni.

Az első kérdés az, amit az Állami Számvevőszék is feszeget, hogy ez a szabályzás nyúljon-e fel az alkotmányig, vagy csak törvényi szinten szabályozzunk. Én azt gondolom, ha az alkotmányban nem szabályozunk, akkor nem szabályozunk, nem ér az egész semmit anélkül; mert lehet azt mondani, államtitkár úr, hogy már az első csodálatos lépést megtette a kormány, amikor önmagára nézve úgy rendelkezett, hogy nem terjeszthető be olyan költségvetés, aminek az elsődleges egyenlege nem negatív. Hát ez addig szabály, ameddig önök meg nem változtatják az 50 százalékos többségükkel - van erre gyakorlatuk -, de ha az alkotmányban szabályoznánk a legizgalmasabb kérdéseket, az adna lehetőséget annak a közbizalomnak, ami semmilyen szinten nincs meg az Országgyűlésben, a politikai rendszerben, a közpénzügyekben, az esetleges megteremtésére vagy visszaállítására.

Ha az alkotmányban szabályoznánk kérdéseket - és most idézem az Állami Számvevőszéket -, ez tenné lehetővé azt a kiszámítható rendszert, ami a különböző generációk vagy különböző érdekcsoportok közötti valamilyen fajta megállapodás lehetőségét megteremtené. Hosszú távon eladósodunk-e, felelőtlenül vagy kiszámítható módon tesszük fel ezeket a kérdéseket? Ez alkotmányos szabályozást kíván. Nem ez a konkrét ügy, de a kérdés veleje, lényege alkotmányos szabályozásért kiált, mert különben nem csinálunk semmit.

Igaza van az Állami Számvevőszéknek, amikor azt mondja, mondjuk, a negyedik tézisben, hogy az egyik sarokkő, hogy meg tudjuk határozni, hogy mik azok a közfeladatok, amikről beszélünk. Az az állapot tarthatatlan, amit az Állami Számvevőszék elnöke többször, évente kifejt ott a költségvetési bizottság ülésén, hogy mivel ez nincs meghatározva, ezért van egy olyan vélekedés vagy vélemény, hogy amit a mindenkori többség 50 százalék plusz 1 szavazattal olyannak minősít, az közfeladat. Ma ilyennek minősíti, elindít valamit, és holnap nem tekinti ilyennek, és veszni hagyja ezt a feladatot. Nyilvánvalóan ezt az állapotot meg kellene haladnunk.

Azt is mondja a Számvevőszék, és igaza van, hogy csak törvényben szabadna meghatározni közfeladatokat, és oda kellene tenni annyi forrást, hogy ez a közfeladat-ellátás biztosított legyen. Ha egy intézmény ezt ellátja, mondjuk, az önkormányzat mint intézmény, akkor ne kerüljön lehetetlen helyzetbe. Hát ha ma államtitkár úr végiggondoljuk az önkormányzatok helyzetét, az önkormányzatok több mint harmada önhikis.

(12.20)

Csak azért nem kerül lehetetlen helyzetbe - vagy ha alkotmánybírósági kategóriát használok: csak azért nem következik be az ellehetetlenülése; ugye érződik az áthallás a Számvevőszék érvelése és az Alkotmánybíróság érvelése között -, mert ezzel a csodálatos önhikirendszerrel megakadályozzuk az ellehetetlenülést. Már az önkormányzatok egyharmada van ebben a rendszerben. Nem most került be, hosszú évek óta így van. Az alkotmányhoz ennek semmi köze, mert az alkotmány egy normatív finanszírozási rendet várna el. Hogy tekinthetjük normatívnak azt a rendszert, amibe az önkormányzatok egyharmada már évek óta nem fér be? Ezért is kellene meghatározni a közfeladatok körét úgy, ahogy azt az Állami Számvevőszék a tézisekben rögzíti.

Vagy hogy egy másik kérdésről szóljak: a végrehajtó hatalom felelőssége, 7. tézis. Lehet, hogy nem ez a legizgalmasabb kérdés, de én nem azt gondolom, hogy a törvénnyel van gond. Államtitkár úr úgy fogalmazott, hogy a mindenkori költségvetési törvények esetleg nagyobb hiányt rögzítettek, mint 3 százalék. Maradjunk az utolsó példánál! Elfogadható hiányt rögzített a költségvetési törvény, de önöknek sikerült dél-amerikai költségvetési hiányt produkálniuk. Nem 9 százalékot, amiről Domokos László beszélt, hanem 11,6 százalékot is tudtak produkálni. És a választások után, amikor a Gyurcsány-csomaggal megtettük a korrekciót, 300 milliárdot kivontunk a rendszerből, ezzel sikerült ezt a csillagászati hiányt valamilyen módon féken tartani.

Az Állami Számvevőszék azt mondja, most is lehetőség van akár büntetőjogi felelősségre vonásra is, de ez akkor lenne megfogható, ha ebben a közpénzügyi szabályzatrendszerben bizonyos elveket rögzítenénk, mint átláthatóság vagy teljesség. Az átláthatóság kapcsán itt jegyzem meg, és teszek újra egy kitérőt: érdeke ez önöknek, tisztelt államtitkár úr? Ha a rendszer átlátható lenne, akkor nem lehetne megvezetni a választókat. Mivel vezették meg a választókat? A választások előtt semmi másról nem szólt a dolog, mint arról, hogy a költségvetés úgy alakul, ahogy az a költségvetési törvényben meg van tervezve. Még a választás előtti napokban is ez volt a miniszterelnök úr érvelése. Ezt azért lehetett megtenni, mert a rendszer teljesen átláthatatlan, már az önök számára is, nemhogy az újságírók, a laikus politikusok vagy ne adj' isten, a közvélemény számára. Ha ezeket a szabályokat rögzítenénk, akkor a felelősség ilyen szempontból tetten érhető lenne. Persze, van egy elvi felelősség, munkajogi felelősség, ilyen következménye akár még lehet is a dolognak, de büntetőjogi felelősséget kreálni ebben a rendszerben nehéz lenne. Én ezt szükségesnek gondolom, s nemcsak a kormány esetében, hanem az önkormányzati világ, egy önkormányzati apparátus esetében is.

De hogy a 8. tézisről is beszéljek: itt az Állami Számvevőszék azt mondja, hogy a költségvetési egyensúly, aminek hosszú távon kellene fennállnia, alapkérdés ahhoz, hogy az ország fenntartható módon fejlődjön. Ez egy eszközjellegű tevékenység. Szerintem államtitkár úr bármennyire is nem akar aktuálpolitikát kihallani ebből a vitából, a 17. oldal utolsó bekezdése egyszerűen egy vádirat a jelenlegi gyakorlat ellen, és ennek meghaladását kívánja az Állami Számvevőszék. A 8. tézis kapcsán a következőkre hívom fel a figyelmét: "Az államháztartási egyensúly, az úgynevezett fenntartható költségvetés csak szükséges, de nem elégséges feltétele az ország tényleges céljának, a fenntartható fejlődésnek. A költségvetési egyensúlyt már középtávon sem lehet túladóztatással biztosítani." Hát nem ez történik most? Most ez történik. Rövid távú érdekek miatt megy a túladóztatás. Tehát nem lehet túladóztatással biztosítani, vagy az alapvető állami feladatok ellátását veszélyeztető elvonással biztosítani. Most is ez történik, államtitkár úr. Arra figyelmezteti önöket az Országgyűlés ellenőrző szerve, hogy ez középtávon sem megoldás. Márpedig ebben a négy évben - ez középtáv - önöktől csak ez várható. "A költségvetési egyensúlyra való törekvés sem bevételi, sem kiadási oldalon nem veszélyeztetheti a gazdaság versenyképességét." Ha a versenyképességi mutatókat nézzük, az a költségvetés, amit kreáltak, amit létrehoztak, Európában a legversenyképtelenebb helyzetbe hozza a gazdaságunkat. Tovább folytatva: "valamint a lakosság jólétét nem veszélyeztetheti". Százezrek szociális biztonságát ingatja meg ez a költségvetés, államtitkár úr, ezt ön is jól tudja, holott a szociális biztonsághoz való jog alkotmányban rögzített alapjoga azoknak a százezreknek is, akiknek ilyen szempontból a biztonságát ez megingatja. S még folytathatnám tovább is a sort.

Egy másik érvelés a közpénzügyi szabályzat megalkotása mellett. Azt gondolom, az egész arról szól, hogy az állampolgárok pénzügyi biztonsághoz való jogát garantáljuk. Ez ma nincs meg. Ha a költségvetés gazdálkodói szélhámosok vagy így járnak el, akkor a tisztességesen gazdálkodó család pénzügyi biztonsága is veszélyeztetve van. S az is fontos érv, hogy az Országgyűlés vagy egy önkormányzat költségvetési jogát is vissza kellene állítani. Tudjuk jól, hogy csak látszatfeladat az, amit mi felkent parlamenti képviselők teszünk, hisz az államháztartási törvény a kormánynak olyan mozgáslehetőséget ad, hogy úgy írja át a költségvetést, ahogy éppen akarja, mondván, hogy pótköltségvetést benyújtani macerás, ahogy ezt a Számvevőszék jelzi is számunkra.

Ezeket az állapotokat kellene meghaladni, de ez a kormánynak a legkevésbé sem érdeke. A csapdahelyzet viszont az, hogy ezeket az állapotokat a kormánytöbbség nélkül nem tudjuk létrehozni. A baj és a szégyen akkora, ami Európában ilyen szempontból ránk köszönt, hogy talán mégiscsak partnerek lesznek abban, hogy ez a szabályrendszer megváltozzon.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Tátrai Miklós államtitkár úré a szó.

TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A helyzet továbbra is az, hogy önök kárhoztatják azt - egyébként teljesen joggal -, hogy magas, sőt különlegesen magas az államháztartás hiánya ma Magyarországon, de egy felszólaláson belül is azt mondják, hogy legyenek kisebbek az adók, a kiadási szerkezethez pedig ne nyúljunk hozzá. Ilyen állat nincs, tisztelt képviselő urak. (Tállai András: De van!) Nincs.

Mi fog történni? Lehet, hogy ezt önök nehezen feltételezik, de más, a baloldal is érez felelősséget azért, hogy olyan helyzetet teremtsen az államháztartásban, a költségvetésben, amely a lehető legkisebb terhet rója az utánunk következő generációkra. E tekintetben nincs lényegi különbség egy 2, egy 3 vagy egy 5 százalékos államháztartási hiány között. Egy nullánál nagyobb államháztartási hiány az adósságállomány növekedésében fog megjelenni, ezért igenis közelíteni kell ahhoz, hogy az államháztartás hiánya középtávon vagy hosszú távon lehetőleg nulla legyen. Ebben egy lépés az elsődleges egyenleg korlátjának a felállítása és számos más lépés is fog történni.

Azok a törvényjavaslatok, amelyekkel a kormány az Országgyűlés elé készül jönni, már régóta készülnek, párhuzamosan a Számvevőszék javaslataival. Nyilván önök sem feltételezik, hogy annyira jól dolgozik a Pénzügyminisztérium, hogy a két hét múlva idekerülő törvényjavaslaton a mai napon kezdünk el dolgozni.

Abban teljesen egyetértek Hargitai képviselő úrral, hogy törvényben csak olyan feladat és közfeladat kerüljön rögzítésre, amelynek a finanszírozása is biztosított. Valóban ez jelentheti azt, hogy a költségvetési hiányokat mederben lehet tartani, és nem a költségvetés vitája során kell számos szaktörvényt módosítani úgy, mint ahogy ezt egyébként tenni szoktuk.

Később majd folytatom. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szabó Lajos képviselő úr is kétperces hozzászólásra jelentkezett.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hargitai képviselőtársam utolsó mondata adja meg a reményt arra, hogy valóban lehet erről értelmesen beszélni, hiszen ő mondta ki az együttműködés szándékát ezekben a kérdésekben. A legnagyobb ellenzéki párt képviselői valószínűleg azért nem tudják, hogy ebben a kérdésben mi a koalíciós pártok véleménye, mert valamilyen oknál fogva nem tudtak részt venni azon az egyeztetésen, amelyet Kovács Árpád úr hívott össze, amikor az anyag összefésülése előtti utolsó egyeztetés volt, amikor kialakult az az anyag, amely idekerült a Ház elé. Ha ott lettek volna, akkor hallhatták volna, hogy a jelen lévő kormánypárti képviselők kifejezték azt a szándékukat, hogy minden támogatást meg kívánunk adni ahhoz a parlamenti törvényhozás folyamatában, hogy a ciklusonként megismétlődő hullámvölgyek és hullámhegyek a költségvetés hiányában egy nagyon alacsony szinten kiegyenesedjenek.

(12.30)

Ehhez szükségesnek tartjuk azoknak az elfogadását, amelyek a közpénzügyi tézisekben az Állami Számvevőszék által lefektetésre kerültek, és ott is kifejeztük azt a szándékunkat, hogy ennek az egész munkának akkor van igazán értelme, hogyha a 2009-es költségvetés tervezése már ezen elvek alapján fog megtörténni. Ehhez szükségesek, hogy a vagyontörvény, a státustörvény, az államháztartás más részeinek szabályozása megtörténjen, és a parlamentben egy konszenzus közeli állapothoz alakulva tudjanak a költségvetés tervezésének, végrehajtásának és ellenőrzésének körülményei kialakulni, amiben mi az elkövetkezendő időszak parlamenti vitájában partnerek vagyunk.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bókay Endre képviselő úr.

BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hargitai János felszólalása ösztönzött engem is arra, hogy hozzászóljak. Tisztelt Képviselő Úr! Amikor elmondjuk, hogy magas az államháztartási hiány, akkor érdemes azt is hozzátennünk, hogy milyen okai vannak ennek, tehát mire mentek ki ezek az összegek, és érdemes megemlítenünk ezekből, hogy a közalkalmazottak bérezésére, a 13. havi nyugdíjra, autópályák építkezésére. Tehát mindezen dolgokra mentek ki, és ennek egy jelentős részét önök is támogatták annak idején szavazataikkal.

A másik a hosszú távú eladósodás: ennél azért tudnunk kell azt, hogy ezeket a befektetéseket az ország mellőzheti-e, vagy pedig az ország felzárkózását, későbbi gazdasági fejlődését szolgálják-e. Az én meggyőződésem, hogy az autópálya-építések nélkülözhetetlenek ma Magyarországon, de aligha hiszem, hogy ülne itt politikus, aki ezzel ne értene egyet.

De ami megütötte a fülem, hogy az önkormányzatok egyharmada eladósodott. Teljesen igaza van, valóban, 3200 önkormányzat egyharmada messze eladósodott vagy/és napi működési gondokkal küzd. De ez nem csak úgy teremtődött meg, ez egy rossz struktúrának a következménye, rossz működési feltételeknek a következménye.

A szocialista kormányzat, szocialista és szabad demokrata kormányzat hozzákezdett ahhoz, hogy ezt a struktúrát átalakítsa, és egy új működési modellt, egy sokkal hatékonyabbat és a magyar társadalomnak egy sokkal elviselhetőbb modelljét dolgozza ki. Én arra kérem önöket, hogy ebben segítsék a munkánkat, tegyük félre itt a politikai különbözőséget, és nézzük meg, hogy melyek azok a leghatékonyabb módszerek, amelyek elősegítik ezt a takarékos működést, és ugyanakkor a hatékonyságot is jelentősen megemelik, és az önkormányzatokat nem fenyegeti az eladósodás veszélye.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tállai András képviselő úr következik, szintén kétperces hozzászólásra.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem vagyok híve annak, hogy napi politikai vitát folytassunk az állami számvevőszéki jelentés kapcsán, de látom, hogy a kormány képviselője, a Pénzügyminisztérium államtitkára ebben nagyon partner, mi több, talán még kezdeményező is. Nagyon különleges bája van annak a dolognak, hogy annak a kormánynak az államtitkára igazítja el az ellenzéki képviselőket, akik amikor kormánypártiak voltak, akkor azért - és az Állami Számvevőszék jelentése ezt teljes mértékben alátámasztja - nem voltak ilyen súlyos gazdasági makromutatói az országnak.

Javaslom önnek, hogy vegye elő a 12. oldalt, mutatom önnek - (Felmutatja a jelentést.) -, az Állami Számvevőszék jelentése alapján 2000-ben a költségvetés hiánya 367 milliárd forint volt, 2001-ben, az Orbán-kormány utolsó teljes évében 402 milliárd forint volt. Most, 2006-ban az Állami Számvevőszék jelentése alapján a költségvetés hiánya 1 milliárd 959 millió forint. Ezt tudjuk, hogy valójában most már több mint 2000 milliárd forint.

Tisztelt Államtitkár Úr! Arról beszélni, hogy itt mi a felelőssége az ellenzéki képviselőknek, miközben a saját felelősségével nincsen tisztában, úgy gondolom, hogy nem komoly. Tehát önnek, legalább ön, amikor a felszólalását megteszi, arra kérjük, hogy ne az ellenzéki képviselők felelősségével, hanem a saját kormányának a felelősségével foglalkozzon e tekintetben, és arra a kérdésre adjon választ, hogy egyébként az Állami Számvevőszék által letett téziseket és itt a képviselők által felidézett téziseket az Országgyűlés külön megvitassa, országgyűlési határozati javaslatban elfogadja, azon belül a kormánynak a feladatát és a felelősségét meghatározza, ön ebben partner vagy nem partner. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Nos, ha jól sejtem, akkor a válasz következik, Tátrai Miklós államtitkár úr jelentkezett.

TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Kedves Tállai Képviselő Úr! Sajnálom, hogyha az előző hozzászólásaimban nem voltam elég egyértelmű: a Pénzügyminisztérium és a kormány egyetért azokkal a javaslatokkal, amelyek a Számvevőszék jelentésében vannak. Sőt annál továbbmegy, törvényjavaslatokat készít, ezeket a megállapításokat is figyelembe véve, és azokat még ebben az évben az Országgyűlés elé terjeszti, hogy részben már a 2008-as és teljes egészében pedig a 2009-es költségvetés az ezeket a javaslatokat is figyelembe vevő, a maihoz képest új, valamennyi szereplő számára lényegesen keményebb korlátokat tartalmazó szabályozás alapján készüljön.

Amikor önök azt mondják egyik hozzászólásban, hogy de a kormány a felelős, a másikban, hogy a parlamenti többség a felelős, igen, erre az a válasz és az a javaslat, hogy készüljön olyan szabályozás, de én ezt elmondtam fél órával ezelőtt is, amely a mindenkori parlamenti többséget is korlátozza, és a kormányt is korlátozza azáltal - és remélem, hogy Hargitai képviselő úr ennek örülni fog -, hogy valószínűleg nem az alkotmányban, de kétharmados többséget igénylő döntést hozva, az Országgyűlés állítson fel ilyen típusú korlátokat. Ebben az esetben sem a mindenkori kormány, sem a mindenkori parlamenti többség, akár baloldali, akár jobboldali többség lesz a jövőben, nem lesz abban a helyzetben, hogy olyan költségvetést terjesszen elő, illetve olyan költségvetést fogadjon el, amely a fenntarthatónál nagyobb államháztartási hiány kialakulásához vezet.

Nagyon bízom abban, hogy a hozzászólásaik alapján önök ezt fogják támogatni, és azokat a költségvetési törvényjavaslatokat is fogják támogatni, amelyek ezen szabály mentén, bizonyos területeken a kiadások lefaragására, illetve a strukturális átalakításra vonatkozó konkrét javaslatokat fogják tartalmazni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Domokos László képviselő úr.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! A szabályokat, a költségvetés szabályait az államháztartási törvény határozza meg: 50 százalékos, egyszerű többséges, a költségvetés elfogadása szintén. Új alkotmányos elképzeléseik vannak, úgy látom, hogyha ezen törvényekhez kétharmadra gondolnak, de hát a felelősség mégiscsak a kormányé és a kormányzati többséget támogató parlamenti többségé. Ebbe ne mossa bele az ellenzéket! Különösen egy olyan anyagnál, amikor az ellenőrzésről van szó, amikor pont a parlament ellenőrzési jogkörében próbál az Állami Számvevőszék jelentésére támaszkodva számon kérni.

Az állami tulajdonú cégekre még vissza szeretnék térni, mert én úgy vettem, remélem, hogy csak félreértés, és nem szakmai hiányosságok a válasza mögött meghúzódó hibák: a 100 százalékos tulajdonú állami vállalatoknál - márpedig jó néhány van közöttük -, ott jogilag is a tulajdonos felel, nemcsak a cégvezető és az igazgatósági tag. Ezenfelül egyébként másodlagos felelősségként természetesen a vezetők kinevezéséért is a tulajdonos felel, márpedig azt is a kormányzat tette meg. Itt nem az ÁPV Rt.-ről van szó, hanem arról a 97 egyéb vállalatról, akik összehozták azt a 470 milliárdos veszteséget, és ezt próbáltam felvetni.

Látom, Boldvai László megjött közben, de aztán elment, mégis reagálnom kell, hiszen még egy korábbi vitaponton többségi véleményként adott annak a véleménynek hangot, hogy milyen jó, hogy a területfejlesztési tanácsokban a megyék szerepe csökkent. Én szeretném jelezni, hogy a választókhoz, a vállalatokhoz, az önkormányzatokhoz való közelségében a regionális fejlesztési tanácsok még nem bizonyították, hogy hatékonyabban, jobban koordinálnak, viszont a megyei területfejlesztési tanácsok ezt már bizonyították. Tehát én ezt nem üdvözölném egy ellenőrzési vizsgálat keretében, azt gondolom, még túl korai ezt a megállapítást megtenni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Herényi Károly képviselő úr is kétperces hozzászólásra jelentkezett.

(12.40)

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, nekem nagyon imponál az ön optimizmusa, már ami az új hivatal intézkedéseinek a betartását illeti. Amikor az előbb hozzászóltam, arról beszéltem, hogy ha a meglévő törvényeket a kormányzat betartaná, akkor nem lenne ilyen óriási mértékű a költségvetési hiány. És addig, amíg ezen a téren nem lát az ember valamiféle változást, addig hiába állítunk fel újabb hivatalokat, nagy valószínűséggel ezek határozatait sem fogják betartani.

Hogy egy példát hozzak, amivel az általam elmondottakat meg tudom erősíteni, nehéz elképzelni az Alkotmánybíróságnál nagyobb hatalommal rendelkező testületet. Az Alkotmánybíróság megállapításait az Országgyűlés és nyilván annak többsége, mert a többségnek ilyen kérdésekben meghatározó a felelőssége, rendre nem veszi figyelembe. Az alkotmánybírósági határozatok közül, nem emlékszem pontosan, de talán 23 olyan határozat van, amely kötelezné az Országgyűlést törvények, egyéb dolgok módosítására, amit mi nem teszünk meg. Akkor mi a garancia? Próbáljon engem megnyugtatni és meggyőzni arról, hogy lát-e valamiféle garanciát arra, hogy egy ilyen új hivatal esetében, aminek a szükségessége egyébként, legalábbis a költségvetés állapotából levezetve nem megkérdőjelezhető - miért tartanák be ennek a hivatalnak az iránymutatását, a határozatait, a döntéseit, ha az eddigieket sem tartották be?

Köszönöm szépen.

ELNÖK: A kétperces hozzászólók elfogytak, úgyhogy most Horváth János képviselő úr következik.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az első szavam az Állami Számvevőszék munkájának az elismerése, köszönet érte. Azért kezdem ezzel az első szóval, mert attól tartok, hogy a témába belemélyedve elragad majd az idő, és nem jutna alkalom arra, hogy ezt mondjam. Ugyanis olyan bőséges anyag, téma került ma az Országgyűlés asztalára, hogy ez bizony megérdemli azt az időt, amit ráfordítunk - sokkal többet is.

Azzal kezdeném a megszólalásomat, hogy olyan ez a téma, az Állami Számvevőszék értékelése a közpénzek kezelése kapcsán - talán ezzel a szóval mondom -, mint egy olyan beteg ember, akinek a feje is fáj, a lába is fáj, meg nehezen is szuszog, szívverése is van, sok minden baja van. Él ez a teremtés, él ez a valaki, de nem úgy, ahogy élhetne; sok mindene fáj. Sokféle tünetre mutat rá az Állami Számvevőszék jelentése, beszámolója.

Nincs módom arra, nem is szándék, hogy akár csak leltárba vegyem ezeket, hiszen az Országgyűlés ülésén ma jó néhány téma alaposan megvitattatott és elemzésre talált, különösen átfogó volt az Állami Számvevőszék elnökének a tájékoztatója. Nagyon hasznos volt, amikor azzal kezdte az elnök úr, hogy a nyilvánosság; az Állami Számvevőszék valami olyan - engedtessék meg a hasonlat -, mint egy tükör. Tessék, itt van Magyarország, tessék belenézni ebbe a tükörbe, így tetszenek kinézni maguk, önök, mi, magyarok.

És akkor egymás után a részletek, sorolom őket. Ilyesmi, hogy az ellenőrzési kultusz változására van szükség, és az Állami Számvevőszék ezt műveli. Milyen érdekes, igen tisztelt képviselőtársaim - lássuk meg ezt, ha nem látjuk -, nagyon érdekes, hogy a Magyar Köztársaság Számvevőszéke jól végzi a munkáját. Ezt úgy mondom most, mint ennek a tudománynak a mestere is, meg úgy is, mint aki a nemzetközi világban ismerem ezt a témát, sőt a nemzetközi intézmények értékelik - itt tartanak nemzetközi konferenciát, a mi számvevőszéki elnökünk a világ számvevőszéki egyesületének az elnöke volt, vagy talán most is az -, szóval, sokféle elismerése van, az intézmény kitűnő. Az, amivel foglalkozik az intézmény, ez a szegény Magyarország, ez a szegény magyar állami költségvetés, viszont sántikál, a feje fáj, a hasa fáj.

Érdekes volna, hogyha az egészséges beteg azért egészséges, mert a doktorok, az orvosok jók. De itt valahogy éppen fordítva van: a doktorok nagyon jók, csinálják, értik a dolgukat; talán azért, mert a betegen gyakorolnak? Mert a beteg bizony igen beteg - ez a magyar közpénzintézmény és annak a kezelése. Hogy aztán ez hová vezet? Sokfelé. Az egyik, ami megütötte itt a fülünket, gondolom, nemcsak az enyémet, hanem sokakét, akik hallgatnak bennünket, hogy mit is jelent a közpénzek kezelésének ilyen állapota a magángazdaságra, a versenyszférára. Hogyan látják a vállalkozók, a kicsik és a nagyok, a honiak és a külföldiek ezt a Magyarországot, ahol termelnek, fogyasztanak, beruháznak? Hogyan tűnik ezeknek az embereknek, döntéshozóknak a szemében az az ország, ahol a közpénzek úgy kezeltetnek, és ezt felsoroltuk, ahogy kezeltetnek. Ez bizony a legártalmasabb propaganda, ha valaki arra bérelne propagandistákat, hogy Magyarországot befeketítsék a világ szeme előtt, ez egy alkalmas eszköz volna, ismétlem, rámutatni arra, hogy a közpénzek kezelése hogyan hat a magángazdaság döntéshozói számára.

Idetartoznak persze olyan lényeges elemek, mint a makrogazdasági előrejelzések. Hát persze, hogy ország-világ, a döntéshozók, mindenki figyeli a makrogazdasági adatokat, a GDP-t, az inflációt, a foglalkoztatottságot, a munkanélküliséget és így tovább. És amikor a próféták egymás után hamis prófétáknak bizonyulnak vagy legalábbis tévesnek, vagy balkezesnek, akkor hitelét veszti az az intézmény, amelyik előre jelez. Ez is árt annak a szférának, megint a magánszférára utalok, ami mégiscsak az ország tevékeny része. A költségvetési felelősség ebben az összefüggésben persze nemcsak az lesz, hogy a bevételek és a kiadások miképpen egyeznek és mennyi a deficit, hanem az is, ahogy ez látszik a világ szemében - erről beszéltem.

Továbblépve, ugyancsak az egyik fájó elem ebben a témában az, amire az elnök úr utalt, de csak utalt, hogy hogyan is néz ki a közpénzek szerepe a magyar gazdaságban. Gondolok a beszedett adókra és azoknak az elköltésére a költségvetési kiadási oldalán, amit a közérthetőség szempontjából lehetséges két fő csoportba osztani. A Kincstár elkölti a pénzt azért, mert olyan közfeladatokat, amik a termelésre, a szolgáltatásokra vonatkoznak... - tehát a polgárok, a vállalatok kapnak, "vesznek" az államtól valamit, például utakat, a rend és a közigazgatás fenntartását, az oktatást, az egészségügyet, szóval, valamit vásárolunk az államtól, azért fizetünk adót. A befizetett adó ennek az ellenértéke.

(12.50)

A másik fele, amit az állam elkölt, az újraelosztás. Hogy ez aztán valóban fele-fele-e - Magyarországon talán az -, és hogy mi a kívánatos, optimális állapot, ezt jó volna nézni, tudni, és ezért is elismerés illeti a mi Állami Számvevőszékünket, hogy ők már elkezdtek erről a témáról gondolkozni. Nevezetesen, mennyi a juttatáselem abban, amit a Kincstár elkölt, és mennyi az, ami szolgáltatás. Ugye, értjük? A juttatás nem szolgáltatás. A szolgáltatást megvesszük, veszünk valamit azért a pénzért. A juttatás lehet ilyen természetű, de lehet jótékonyság vagy filantrópia, vagy valami, amikor a társadalom torzulásait kívánja a Kincstár ilyen módon javítani.

Befejezésül arra szeretném buzdítani magunkat és az Állami Számvevőszéket, hogy munkája ezen vetületének adjon prioritást, hogy valóban tudjuk azt világosabban, hogy milyen szándékkal mennyi kiadás keletkezik, és mi lesz annak a hatásfoka a termelési, szolgáltatási szférában, és a másik pedig: a társadalom javulásának a tekintetében.

Ilyen szempontok vizsgálása tovább javítja majd az Országgyűlés lehetőségét arra, hogy amikor döntéseket hozunk, tisztábban lássunk, még tisztábban lássunk, mint eleddig.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Az írásban jelentkezett képviselők elfogytak, viszont itt jelentkezett még három képviselő, aki szeretne hozzászólni a vitához. Sorrendjük a következő: Tóth Gyula képviselő úr, az MSZP-frakcióból; Ékes József, a Fidesz-frakcióból; utána pedig Gegesy Ferenc, az SZDSZ-frakcióból.

Elsőként Tóth Gyula képviselő úré a szó. Természetesen ezúttal is van lehetőség kétperces hozzászólásokra, ha valaki ennek szükségét érzi.

TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! 39 évvel ezelőtt, amikor vezető állásba kerültem, a Magyar Államvasutak M62-es jelű mozdonya vezető állásába, egy váratlan helyzetben a forgalmi utasítás egyik pontjára hivatkozva, mondhatnám, paragrafusára hivatkozva a nálamnál már jóval gyakorlottabb forgalmi szolgálattevő a következőket mondta: megértem, vezér úr, de ha betartanánk a játékszabályokat, ha betartanánk az utasítást, akkor megállna a vasút.

Ezzel természetesen nem arra gondoltam, hogy a játékszabályokat, a törvényeket nem kell mindig szó szerint alkalmazni, arra azonban igen, hogy ugyanazt a dolgot, jelenséget másként lehet látni elég gyakran alulról, és egészen másként felülről. Konkrét példákat természetesen választókerületemből sem nehéz találni, történetesen Dombóvár város önkormányzata a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács döntése alapján pályázati támogatásban részesült útfelújításra. A közbeszerzési törvény szerint egyszerű közbeszerzési eljárás után megkötötte a kivitelezési szerződést. Ezt követően a támogatóval egyeztetve lehetőség nyílott arra, hogy a teljes megítélt támogatás felhasználásával, az eredeti műszaki tartalom módosítása mellett további munkák kerüljenek kivitelezésre.

Természetesen a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnöke hivatalos értesítést küldött az önkormányzatnak arról, hogy a kérelemnek helyt adtak. Ez a döntés lehetővé tette - és talán éppen ezért szólok -, hogy az eredetileg tervezett 15 ezer négyzetméter helyett 36 ezer négyzetméter felületű út felújítása történhessen közpénzből, a köz és természetesen a dombóvári állampolgárok legnagyobb megelégedésére. Végtére is, szűkös időkben nem az szokott történni, hogy a duplájánál is nagyobb utat tud felújítani egy intézményekkel túlterhelt kisvárosi önkormányzat.

Visszatérve azonban a tényekhez, előbb alulnézetből: az önkormányzat újabb közbeszerzési eljárás nélkül szerződést kötött az addigi kivitelezővel, mivel csak a lent ismert körülmények alapján úgy ítélte meg, hogy a többletmunkákra irányuló építési beruházás a törvény szerint - egyszerű eljárás esetén - a kivételek körébe tartozik. Sem az a tény, hogy viszonylag alacsony érvényes ajánlat érkezik, sem az a körülmény, hogy az első körben fel nem használt támogatás hasznosulhat, nem volt előre látható, a rendkívüli sürgősség tényét pedig az időpont - ismétlem: útépítésről van szó -, a tél közeledte támasztotta alá.

Innét nézve Dombóvár város önkormányzata megítélésem szerint semmiféle mulasztást nem követett el. A köz pénzével való ésszerű, takarékos, lelkiismeretes gazdálkodást minden gyakorlati és anyagi érv alátámasztotta, többek között az is, hogy a területre útépítés céljából már felvonult vállalkozó folyamatosan tudta végezni munkáját.

Minden jó, ha a vége jó, mondhatnám, mert a köz pénzéből a teljes kivitelezés bővített műszaki tartalommal, a pályázati és önkormányzati önerővel a rendelkezésre álló keretet nem haladta meg, ami azt is jelenti, hogy az egyszerű közbeszerzési eljárás értékhatársávjában maradt. Természetesen a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács a bővített műszaki tartalmat is magába foglaló beruházásra a támogatási szerződést aláírta.

Mit láttak mindebből felülnézetből? Úgy tűnik, nem ugyanazt, mert az utak ugyan az utolsó centiméterig, ha nem is a tél, de a hideg beállta előtt elkészültek, az ott élők megelégedéssel használhatták, használják ma is, de az Államkincstár Tolna megyei fiókja már ez év februárjának elején kifogásolta az eljárás szabályszerűségét. Dombóvár város önkormányzatát igen kellemetlenül érinti, hogy a megvalósult támogatást követően, számlabenyújtáskor derül ki, hogy a támogatás folyósításával gondok vannak. A teljes beruházás támogatási részének folyósítása érdekében mi alul levők, itt fent, számos helyen megfordultunk. Megértőnek mutatkozott mindenki, megértőnek mutatkoztak mindenütt, de hát az Állami Számvevőszék őket is ellenőrzi, hangzott el a válasz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a kivétel erősíti a szabályt, nem folytatnám mondandómat, de két kivétel egy önkormányzat ténykedésében, időben majdnem egybeesően azért elgondolkodtató, és ezért akár közkinccsé is tehető. Az történt ugyanis, hogy a dombóvári Szent Lukács Egészségügyi Kht. - 1996 óta közhasznú társaság - címzett támogatással megvalósult beruházás finanszírozásával kapcsolatban a gép-műszer beruházás elszámolásának egy részét a Magyar Államkincstár a mai napig nem fogadta be. Az indok - már megint felülnézetből nézve - egyszerűen csak az, hogy a címzett támogatás igénybejelentéséhez 2003 novemberében csatolt eszközlistában az önkormányzat nem vagy alacsonyabb darabszámon tervezte azokat.

Alulról nézve meg az történt, hogy a 2004. évi szakmai minimumfeltételek megváltoztak, meg az, hogy a kórház önmagától csökkenteni kezdte aktív ágyait, és már akkor struktúraváltásra készült. Komolyan vette, hogy a köz pénzével felelősen gazdálkodjon, és a humánerőforrás-fejlesztési operatív programban elnyert támogatásból rehabilitációs központot alakított ki a pályázat feltételei alapján, és nem holmi titkos találkozón rákényszerítve, az intézményi struktúrát önmaga szervezte át, és 80 ággyal csökkentette aktív ágyait.

13.00)

Mi több, sikeres pályázatot nyújtottak be az egészségügyi ellátórendszer struktúraátalakításának támogatására, vállalva további húsz aktív ágy krónikus ellátásba való konvertálását.

A címzett támogatás megítélése utáni években történt más is, jelesül, hogy változások történtek az egyes beavatkozások finanszírozásában, amely bizonyos beavatkozások elvégezhetőségét is korlátozta. Így aztán a rekonstrukció után a kórház működéséhez szükséges első készletbeszerzés bizony eltér az eredeti listától, de a beruházási összköltség - közpénzről lévén szó -, a beruházási adatlap szerinti létesítményjegyzék sorai és a törvényben jóváhagyott címzett támogatás összege egy fillérrel sem módosult.

Csupáncsak az történt, hogy a tulajdonos önkormányzat a támogatást, a köz pénzét a köz valós szükségleteinek megfelelően használta fel, meg az, hogy a Magyar Államkincstár csak az eredeti gép-műszer jegyzéken szereplő eszközöket finanszírozta, emiatt aztán vannak olyan korszerű, nagyon korszerű gépek, amelyek működtetését a szállító betiltotta. Hiába hivatkoztunk arra ott fent, ahol jártunk, hogy az önkormányzat által végrehajtott beszerzés a finanszírozási szerződésben és az adatlapon szereplő összeget nem haladta meg, maradt a most már nagyon könnyen kitalálható válasz: megértik a problémáinkat, de hát az Állami Számvevőszék őket is ellenőrzi.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az elmondottak és más példák alapján is egyetértek az állami számvevőszéki jelentés 9. oldalán található, "Az Állami Számvevőszék ellenőrzési tapasztalatai" cím alatt tett megállapítással, azzal, hogy halaszthatatlan a közpénzügyek rendszerszemléletű áttekintése, elemzése és annak alapján teljes körű, átfogó és konzisztens újraszabályozása. Támogatom az államháztartás tervezési, működési, beszámolási és ellenőrzési rendjének megújítását, s ahhoz kapcsolódóan a közvagyonnal való gazdálkodás megfelelő, teljes körű és összehangolt szabályozását.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most Ékes József képviselő úr következik, a Fidesz-frakcióból.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Végighallgatva az eddigi vezérszónokokat és a hozzászólásokat, én egy dolgot szeretnék talán kiemelni: Boldvai képviselőtársam vezérszónoki hozzászólásában említette, hogy 630 kilométer autópálya készült, és sajnos ennek a 630 kilométer autópályának a bekerülési költsége körül volt négy éven keresztül óriási nagy vitánk, és az Állami Számvevőszék részéről is több esetben olyan megfogalmazás, amellyel nem tudtak egyetérteni és mi magunk, ellenzékiek sem tudtunk egyetérteni.

Nemrég volt, hogy Kóka miniszter úr jelentette be, hogy kilométerenként most már nem 3,5 milliárdért csinálunk autópályát, hanem most már közelítünk a 2 milliárd irányába, akkor az emberben felmerül a kérdés, hogy négy éven keresztül miért került annyiba. És a 630 kilométer autópálya mellett az ország 30 ezer kilométer egyéb főforgalmi úthálózata totálisan tönkrement, lerohadt szabályszerűen. Tehát itt nagyon sok dolgot kellene összerakni.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Én talán nem is ebbe a vitába szeretnék beszállni, örömjelentéseket tenni bizonyos mértékben lehet, de az Állami Számvevőszék jelentése, az államháztartási hiány tulajdonképpen önmagáért beszél. És egészen biztos, hogy Kovács Árpád esetében is, aki a nemzetközi számvevőszéki testületnek az elnöke, tőle is megkérdezik, hogy mi van Magyarországon, és olyankor lehet, hogy lehajtja a fejét, széttárja a kezét, és azt mondja, évek óta ezt mondjuk, erre hívjuk fel a figyelmet, hogy változtatni, módosítani kell, de sajnos ez nem rajtam múlik, hanem a kormányzó párton, a többségen, tehát a parlamenti kormányzati többségen és magán a kormányon és annak a költségvetésén.

Az államtitkár úr is tett egy megjegyzést, és valóban itt, a parlamenten belül négy éven keresztül, és itt visszaemlékszem arra is, amikor 2002-ben a választások történtek, és előtte folyt a választási hadjárat, úgy fogalmaztak önök is, hogy most jön egy profi kormány, egy szakértői kormány, és akkor majd meglátjuk, mi lesz belőle. Most meglátjuk, hogy mi van belőle, hisz az Európai Unió tagországai közül sajnos a mutatók tekintetében a 27. helyen vagyunk. A velünk együtt startoló országok közül, amelyek annak idején rosszabbul álltak, mint mi, azoknak viszont a hiányai, fogalmazzunk úgy, statisztikai szempontból az Unión belül hozzánk képest javultak, tehát az övék nem romlott, hanem a miénk romlott az övékhez képest, ők emellett javítani tudtak.

Amire én itt fel szeretném hívni a figyelmet, talán az önkormányzatoknak a kérdése, erről kevesebb szó esett, viszont figyelmeztető, tehát nemcsak az államháztartási hiány, hanem az önkormányzatok jelenlegi hitel- és kezességállományának az óriási megnövekedése. Itt is felmerül ugyanaz a kérdés, ami az állami kezelésben működő PPP-programoknál megvalósul, sajnos az önkormányzatoknál is ugyanaz tapasztalható: olyan beruházásokat készítenek, amelyek adott esetben a vállalkozó részéről 130 millióba kerül, és tízéves futamidővel évi 40 millióval fizetik vissza. Tehát micsoda óriási nyereség annak a beruházónak, aki ezt a tevékenységet felvállalja, és adott esetben erre még bankhitelt is felvesz!

Ami számomra döbbenetes - és itt kérném az Állami Számvevőszék elnökét és talán a parlamentet is, hogy ezekben a kérdésekben gondolkodjunk el -: hihetetlen mértékű hitelfelvételi állomány alakult ki az önkormányzatoknál. Ez maga után vonja azt, hogy nemcsak 1300 vagy 1400 önhikis önkormányzat van jelen pillanatban, hanem olyan csődhelyzeti állapotok alakulnak ki a versenyhajsza miatt, hisz belehajszoljuk magunkat abba, hogy majd az uniós forrásokból lehet beruházni, és sajnos az önkormányzatok a teljes vagyonfelélésükkel, hitelfelvétellel és olyan konstrukciók megválasztásával, amely adott esetben az ügyészi eljárás határát is tulajdonképpen sérti, próbálnak belemenni, hitelt felvenni és kezességet vállalni, ami talán a törvénytelenség határát is súrolja.

Ebben pontosan ezért kellene a közpénzügyi törvényt úgy megalkotni, hogy kőkeményen szabályozza le, és a tisztánlátás érdekében valóban az állami költségvetésnél is és az önkormányzati költségvetéseknél is tisztán tudjunk látni. Mert ott, ahol adatokat titkolnak el, és ott, ahol bizonyos szerződéseket nem adnak ki, félve attól, hogy esetleg ebből eljárási folyamat is indulhat, az ott gyanús, és ott a tisztaságnak talán a jeleit sem lehet megtalálni, hanem pontosan azért van a titkolás, hogy esetleg a tisztánlátást el lehessen kerülni.

Ezért is van szükség mindenképpen egy olyan közpénzügyi törvényre, ami ezeket a dolgokat rendezi, mellette az önkormányzatok finanszírozásának a kérdését is átstrukturálja, megváltoztatja, valóban ahhoz a lehetőséghez igazítja, amit az Európai Unió számunkra biztosít, hogy normális, tiszta körülmények között lehessen pályázni, beruházni, és azok a beruházások úgy próbálják az állampolgárok javait szolgálni, hogy azokban a visszatérülés is meglelhető legyen. Ezt nagyon sokszor elmondtam bizottsági ülésen is, és ezzel az ÁSZ vezetése is teljes mértékben egyetért, hogy ezekben igenis egy új irányt kell kialakítani, és ehhez mérten tényleg a parlamenti pártoknak is.

Itt kérném én a kormányt és az államtitkár urat is, és talán fogalmazhatnék úgy is, hogy egy kicsikét szerényebben az ellenzék irányába való kritikával, mert az ellenzék négy éven keresztül minden költségvetésnél, minden ÁSZ-beszámolónál megfogalmazta a saját érveit, csak hát ezek sajnos az önök részéről rendre süket fülekre találtak, és így, utólag tudom én is azt, hogy így kellemetlen elfogadni az ÁSZ-nak azon jelentését, hogy tényleg a költségvetés körül nincsenek rendben a dolgok. Azért is fogalmazta meg az ÁSZ a maga téziseit, hogy ebben következetesen a kormányzó oldal, a kormánypárti képviselők is úgy lássanak tisztán, hogy valóban a következő ÁSZ-jelentés már ne a negatív dolgokat vonja maga után, és valóban az ország gazdasági helyzete is nagymértékben tudjon javulni.

Itt szeretnék egy olyan dolgot elmondani, hogy a kezességvállalás területén egyre több önkormányzat által alapított gazdasági társaság alakul, és ez egy öröksége a most megválasztott önkormányzatoknak is, egy öröksége, nem véletlenül mondom ezt, hisz ott, ahol változott az önkormányzatoknak az irányítása, vezetése, örököltek valamit, ezek a folyamatok már évekkel azelőtt megindultak. Az önkormányzatok alapítanak gazdasági társaságokat, pénzeket pumpálnak bele, és mennek az átszámlázások a gazdasági társaságok között.

(13.10)

Tehát mélyen el kellene gondolkodni ebben a kérdésben, hogy adott esetben a törvénytelenség látszata, vagy fogalmazzunk úgy, a törvénytelenség burkolása céljából alakulnak sorra a gazdasági társaságok, és próbálják a pénzeket úgy irányítani, hogy adott esetben az önkormányzat a gazdasági társaságok által felvett hiteleket visszapumpálva különböző beruházásokra tudja fordítani, és közben a gazdasági társaságok által birtokolt vagyont is értékesíti, és ezáltal totálisan ellehetetleníti magát a gazdasági társaságot. Előbb-utóbb a gazdasági társasággal szemben egy felszámolási eljárás fog megindulni, de mögötte ott van kezesként az önkormányzat, amely adott esetben pont emiatt be fog csődölni.

Tehát szeretném én is kihangsúlyozni, hogy az Állami Számvevőszék nem tudott mindent feltárni, ez teljesen logikus, annak ellenére, hogy az elmúlt négy év folyamán végigjárta az önkormányzatokat, ellenőrzött, rengeteg törvénytelenséget tárt fel, amire felhívta az önkormányzatok figyelmét, hellyel-közzel ezt az önkormányzatok rendbe is rakták, de keletkeztek újabb olyan folyamatok, amire nagyon keményen oda kell figyelni. Ha a pénzügyi tárca és az Állami Számvevőszék ebben egy közös álláspontot nem tud kialakítani, és a parlament nem tud olyan törvényeket alkotni, amivel elejét lehet venni ezeknek a kérdéseknek, akkor a korrupció területén eddig is csúsztunk lefelé, ezután is további lecsúszás vár erre az országra, és mellette azok a gazdasági problémák, azok a hiányok... - az Európai Unión belül minket a 27 tagország közül a 27. helyre rangsoroltak, ez a szégyenérzettel ér fel, államtitkár úr.

Azért is mondtam és kértem önt is, hogy kicsikét szerényebben, és talán többször meghallani és meghallgatni az ellenzék, az Állami Számvevőszék javaslatait, véleményét, és ezáltal a fenntartható fejlődés érdekében egy olyan hosszú távú közös gondolkodás, amely törvényekben tud testesülni, és ha azok végrehajtása is kőkeményen számon kérve, ellenőrizve kerül végrehajtásra, akkor talán ebben az országban a fenntartható fejlődés szavait vagy elképzeléseit is jogosan használjuk. De addig csak ámítunk, és elnézést, becsapjuk az állampolgárokat, mert sajnos az embereknek ez az érzete. És ugyanezt kérdezik tőlem is az állampolgárok, hogy mi van ebben az országban. Nagyon nehéz megválaszolni, amikor a magyar parlamenti közvetítések mennek, és úgy megy az állampolgárok irányába, hogy a parlament elfogadta.

Nem, képviselőtársaim, a kormányzó oldal és a kormányzati többségi parlamenti képviselők fogadják el azokat a törvényeket, amelyek tulajdonképpen az állampolgárok számára a megélhetés körülményeit nemhogy javítanák, hanem egyre rosszabbá teszik.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Még egy jelentkezőt látok a monitoron, Gegesy Ferenc képviselő úré a szó.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én nem kétpercesre jelentkeztem, de igyekszem két percre a vita elhúzódása miatt letömöríteni, illetve reagálni néhány elhangzott dologra.

Elhangzott többször is, hogy törvénytelenül működik a kormány, illetve, hogy csak a szabályokat kellene betartani. De szerencsére egy másik képviselőtől az is elhangzott, hogy nem ez a baj, mert a törvényeket a költségvetési gazdálkodás során betartja a kormány, hanem az, hogy azok a szabályok, azok az előírások túl lazák. Természetesen az, hogy törvénytelen, sokkal jobban hangzik.

Kettes pont: elhangzott szintén több képviselőtől, hogy például az ÁSZ szavai vagy az ÁSZ jelzései pusztába kiáltott szavak. Ez pont akkor furcsa, amikor emlékezetem szerint ebben az ÁSZ-jelentésben is benne van, hogy a 2007. évi költségvetés készítésénél azért kicsit más a helyzet, hiszen azok az előirányzatok megalapozottnak tűnnek. Hozzá lehet tenni, hogy az azóta eltelt idő alapján halványan még annál is kedvezőbbek. Tehát akkor, amikor éppen a számokat tekintve vagy a költségvetési törvényt tekintve egy jó irányú változás van, akkor kicsit furcsa az előző időszak alapján azt mondani, hogy nem változott semmi. És az is érdekes, amikor a változás iránya egyébként egy olyan közel 3 százalékos hiánycsökkenés volt terv szerint, emellett ez a javuló előirányzat van tartva. Tehát nem egy eleve rossz szintet betervezve sikerült egy hangyányival túlteljesíteni, hanem egy eleve nagy lépést sikerült túlteljesíteni.

Az is azért félrevezető, hogy 23 vagy huszonvalahány alkotmánybírósági döntés nincs végrehajtva. Azért az alkotmánybírósági döntések egy része - nem tudom, hányad része - kétharmados törvény. És ott legalább, ha minden másban az aktuális kormánypárt a felelős, azért a kétharmados törvényekben mind a két fél felelős.

Hivatkozás volt, hogy nem jó gazda az állam, az önkormányzatok, például a MÁV meg a 97, 100 százalékban állami tulajdonú vállalat. Nem erről van szó. Az, hogy a MÁV meg a külföldi megfelelői '90 óta vagy még régebb óta Magyarországon és külföldön állami támogatással tudnak csak működni, ez egy dolog, emellett természetesen lehet azt mondani, hogy a MÁV adott vezetői rosszul gazdálkodnak, de az, hogy az állam és az önkormányzat nem jó gazdálkodó, az mást jelent. Még csak nem is azt, amit Ékes képviselő úr az előbb mondott, mert ezt lehetett úgy is érteni, hogy enyhén büntetőjogi kategória. Ezt is jelenti természetesen, de - most nem nagyon belemenve a részletekbe - az önkormányzat vagy az állam döntési rendszerénél, gyorsaságánál fogva egyszerűen nem lehet jó szereplője a gazdasági életnek.

Elhangzott, hogy nemcsak a beruházások, hanem a működés szempontjából is felelőtlenül gazdálkodik az állam, például az útfelújítás, azok az állami számvevőszéki megállapítások, amelyek mutatták, hogy az úthálózat állapota romlik. Erre is lehet egyszerűen azt mondani, hogy ennyi pénze van az államnak, ennyi pénzt tud útfelújításra fordítani, de én inkább mást mondok ezzel kapcsolatban. Itt elhangzottak nagy számok az autópálya-építéssel kapcsolatban; a kérdés nem az, hogy rosszul újította fel az utakat, hanem az, hogy az a döntése volt-e helyes az államnak, a kormánynak, hogy ilyen nagy mértékű autópálya-építést folytatott, és ezt az útfelújítás költségeinek a csökkentésével vagy szinten tartásával bonyolította le. Hiszen mindig lesz bármely kormánynál a múltban vagy a jövőben olyan terület, amelyre nem fog az ottani működők igényeinek megfelelő összegeket fordítani. Egyébként elhangzott a napirend előtti felszólalásban, hogy most kerékpárútra is fordítunk sokat, és még többet szeretnénk. Most nem szeretném kijátszani a dolgot, de ez is valahonnét a lehetőségeket csökkenti.

Elhangzott a túladóztatás ezen a ponton is, de utánanéztem a Pénzügyminisztérium számainak, és azt kell mondjam, hogy a 2006. évi adóterhelésnél az elmúlt tíz évben egy évben volt alacsonyabb adóterhelés, 2005-ben. Ezek után lehet azt mondani, hogy még ez is sok, de azt, hogy ennek a tendenciája elviselhetetlen önmagában, nem lehet.

Az elhangzottakat abban foglalnám össze, hogy pont egy állami számvevőszéki vitán, amikor az Állami Számvevőszék anyaga olyan, olyan a stílusa, hogy nagyon keményen odamondogat - az éppen aktuális kormánynak természetesen -, akkor az állításai tényszerűek, és nem megy bele ilyen látványos, könnyen cáfolható minősítésekbe.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

(13.20)

ELNÖK: Vannak kétperces jelentkezőink; Bókay Endréé a szó.

BÓKAY ENDRE (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. A hitellel kapcsolatban lenne néhány megjegyzésem. Kétségkívül, az önkormányzatok jelentős hitelállománnyal bírnak, de meg kell különböztetnünk, hogy ezt a hitelt mire vették fel az önkormányzatok, beruházásra vagy működésre, mert ha működésre, az tényleg veszélyes, hiszen felélik ezeket a hiteleket, és nincs alapjuk, amivel megteremtsék az ott élők jövőjét.

Abban a nagyvárosban is, amit képviselek, Pécs esetében is jelentős hitelállományokkal rendelkezünk, de tudjuk, hogy Pécs 2010-ben Európa kulturális fővárosa lesz. A város most készül újabb hitelek felvételére, jelentős léptékváltást fog végrehajtani: új munkahelyeket fogunk teremteni a beruházások révén, új szolgáltatásokat, és a város hagyományos arculatát teljesen át fogjuk alakítani. A kérdés az, hogy a hitel rossz-e, ha felvesszük ezt konferencia-központra; ha felvesszük ezt a Zsolnay-gyár rehabilitációjára; ha felvesszük ezt a tudásközpont megépítésére egy egyetemi városban. Ez szolgálja-e a város jövőjét és az ott lakók jövőjét? Nyugodtan mondhatom, hogy igen, mert a hiteleket olyan közösségi beruházásokra vesszük fel, amelyek maguk körül új munkahelyeket fognak létrehozni, hiszen ezeket a közösségi beruházásokat mi nem takaríthatjuk meg. Mivel ennek nagyon hosszú a megtérülési ideje, nyilván a magántőke erre nem vállalkozik, de ekörül a magántőke nagyon szívesen építkezik.

Még egy dologra szeretném felhívni a hitelekkel kapcsolatosan az önök figyelmét. Ezeknek a beruházásoknak más forrása nincs: vagy adó, vagy hitel, másról nem tudunk. A magunk részéről azt az utat választottuk, hogy nem adókat vetünk ki, hanem hitelekből próbáljuk megteremteni a jövőnket, és a hitelekkel megépített beruházások körül olyan vállalkozások fognak kiépülni, amelyek a város jövedelmi bevételét jelentősen fogják növelni. A magunk részéről a hiteleket nem tartjuk ördögtől valónak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Dancsó Józsefé a szó.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Furcsa helyzetben vagyok, mert Gegesy képviselő úr szavaira kívántam reagálni, viszont Bókay képviselő úr szavai megerősítettek abban az elhatározásomban, hogy muszáj reagálni az előző képviselő úr felszólalására, mégpedig két témában és két ok miatt.

Újra előkerült az a vita, hogy vajon az állam jó tulajdonos-e avagy sem, és ott Gegesy képviselő úr arra próbálta felhívni a figyelmünket, hogy szerinte nem jó tulajdonos, ráadásul nincs is helye a gazdaság szereplői között az állami szektornak. A képviselőtársam viszont épp arról szólt, hogy bizony mennyire szerepe van az államnak, illetve az önkormányzatoknak a gazdaság irányításában, módosításában, más pályára állításában, tehát elég jelentős filozófiai vitát érzek én itt a két kormánypárti frakció két képviselője között. Úgy gondolom, ezt a vitát valóban érdemes lefolytatnunk, hogy mekkora és milyen szerepe van az államnak a gazdaság szereplői között, illetve mennyire jó tulajdonos vagy sem. Én Domokos képviselő úrral értek egyet, amikor azt mondja, hogy bizony, igenis felelőssége van a kormányzatnak, az államnak abban, hogy kiket nevez ki, hogyan kéri őket számon, és milyen gazdálkodást végeznek. És nem ördögtől való dolog, ha a gazdaságban az önkormányzati szektor, az állami szektor benne van; világos, átlátható szabályok mellett, természetesen.

A másik kérdés az autópályák építésének az ügye. Úgy gondolom, senki nem kényszerítette a kormányt, hogy annak idején a PPP-konstrukció mellett tegye le a voksát. Nekem volt szerencsém az M5-ös autópálya ügyeit vizsgáló bizottságban részt venni, és bizony ott is megállapítottuk, hogy a legdrágább konstrukciót választotta azáltal, hogy ezt a PPP-konstrukciót választotta az állam, ezáltal hosszú évekre súlyos terheket rakott az utánunk következő generációkra.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Gegesy Ferencé a szó, két percben.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Csak röviden szólnék. Nagyrészt egyetértek Dancsó képviselő úrral abban, hogy ezt a kérdést érdemes lenne elvi szinten megvitatni. Nem vitatom azt, amire az előző képviselőtársam hivatkozott, hogy a konkrét vezetői kinevezésekben mekkora hibák történhetnek. Ez egy dolog, de ettől függetlenül, úgy gondolom, rendszerszerűen nem jó gazdasági szereplő az önkormányzat és az állam. Természetesen jó példák, jó ellenpéldák mindig vannak, én is ismerek egy olyan önkormányzatot, amelyik 17 éve nagyon jól gazdálkodik.

Köszönöm.

ELNÖK: Mivel több jelentkezőt nem látok, megkérdezem az előterjesztőket, kívánnak-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Elsőként Kovács Árpád úrnak, az Állami Számvevőszék elnökének adom meg a szót.

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A képviselő urak megjegyzései közül én egy kérdéssel szeretnék foglalkozni, ha megengedik, egy kicsit körbejárni, nevezetesen: az értékválasztások ügye.

Úgy gondolom, hogy az előttünk álló feladatok, reformok aligha nélkülözhetik annak tudatos értékválasztáson való megválaszolását, hogy vajon milyen legyen a viszony az adószint és a szociális támogatás feltételei és nagysága között, hogyan alakulhat a nagy közösségi ellátórendszerek szolgáltatásaihoz való hozzájutás, milyen módon változhat az egyes jövedelemtulajdonosok egymás közti viszonya, valamint a köz- és magánszféra kapcsolatrendszere.

Ellenőrzési tapasztalataink a közbeszerzések, a köz- és magánfinanszírozás együttműködése terén azt jelzik, hogy ma már nem az állam mérete, terjedelme az alapkérdés. Az a vízválasztó, hogy adott helyen és időben mennyire hatékony és demokratikus az államberendezkedés és az állam működése. Az évszázados gyakorlat - s nem mellesleg a gazdag szakirodalom - az úgynevezett piaci tökéletlenségekre is felhívja a figyelmet: a piac sem mindenható, a fejlett világban mindinkább teret nyer a piac és az állam szerepének újszerű, bonyolult kölcsönhatásokkal működő kombinációja, tehát úgy gondolom, hogy az a feladat, amire a Pénzügyminisztériumban a reformügyekért felelős kormányzati tényezőkkel vállalkozunk, alkalmazkodási feladat az új körülményekhez, és ebben egymást kell és tudjuk segíteni.

Az a tapasztalatunk, hogy az állam hagyományos funkcióin túlmenően mindenekelőtt a humán vagy másként fogalmazva a szellemi tőke fejlesztése terén jut meghatározó szerephez. Ez elsősorban a munkaerő minőségének javításában, a korszerű oktatási rendszer kifejlesztésében, az informatika és az elektronikus kommunikáció, valamint a kutatás és a fejlesztés, az innováció terjedésének támogatásában, a közegészségügyhöz való hozzájárulásban jut kifejezésre. A mai beszélgetés alapján is úgy gondolom - és nagyon hálás vagyok a tisztelt Országgyűlésnek a bennünket támogató megjegyzéseire és a nagyon érdekes gondolatokért -, hogy e kérdéskörhöz tartozik azonban a szociális leszakadás és a marginalizáció meggátlására, a társadalmi összetartás erősítésére és az esélyegyenlőség biztosítására irányuló újszerű állami szerepvállalás, nem kevésbé a gazdaságban a globalizációs és regionalizációs folyamatok esetlegesen egymást keresztező hatásainak kivédésére vagy éppen a környezettudatos gazdálkodás előmozdítására, továbbá a vállalatokkal és a munkavállalókkal kialakítandó érdekegyeztetési és koordinációs mechanizmusok működésére irányuló tevékenységek.

Tehát ebben a szabályozási csomagban, amelynek a téziseit felvázoltuk, messze többről van szó, bár ez nagyon fontos része - mint ahogy a képviselő úr szóba hozta -, hogy valahogyan oldjuk meg azokat a koherenciazavarokat, azokat a problémákat, amelyek a szabályok értelmetlenségében, összhanghiányában vannak. Csak egyetlen példát tudok mondani: nyilvánvalóan nagyon sok iskola van, ahol sérült gyerekeket oktatnak. A mostani szabályok szerint nekünk szigorúan el kell számolni azokkal a nyomtatványokkal, ahol a gyerekek sérültségének mértékét orvos igazolja, és ha ez az igazolás éppen nem időszerű - volt az Országgyűlésnek is ezzel gondja -, akkor az Állami Számvevőszék nincs abban a helyzetben, hogy minősítse, hogy ki milyen társadalmi állapotban van, mit tud tenni. Érdemes végiggondolni, hogy szükség van-e például egy ilyen szabály vitelére; ezt példaként mondtam.

(13.30)

Úgy gondolom, hogy ezek az érdekegyeztetési és koordinációs mechanizmusok adják az állam fő kontúrját és mozgásterét, és e kereten belül lehet és kell meghatározni a legfontosabb közfeladatok tartalmát és terjedelmét, az általuk való hozzájutás módját, vagyis a finanszírozható állami feltételrendszert. A közfinanszírozás ugyanis parttalanná és átláthatatlanná válik, ha az állam nem dönt egyértelműen arról, hogy konkrétan melyek azok a javak, szolgáltatások, amelyekről maga gondoskodik. Fontos annak világos elkülönítése is, hogy az adott feladat ellátása melyik kormányzati szinthez kapcsolódik.

A múlt évi ellenőrzési tapasztalataink a korábbiaknál is hangsúlyosabbá teszik, hogy túl nem becsülhető jelentőségű a tét: a gazdaságpolitika és a pénzügyi rendszer nemzetközileg is elfogadható hitelességének visszaállítása és megerősítése, a következetes stabilizáció és annak talaján a reformok sikeres kibontakozása, határozott megvalósítása. Nincs nagyon sok időnk, ezért hoztuk ezeket a téziseket, és ezért szeretném megköszönni a Pénzügyminisztérium munkatársainak, személy szerint a Pénzügyminisztérium vezetésének is, hogy jó szívvel álltak hozzá, és ezekről a szakmai vitákról, amelyeket szűkebb körben lefolytattunk, a létező legérdekesebb benyomásokkal állhattunk fel. Vannak olyan tételek, amelyeknél az embernek voltak olyan pillanatai, hogy ez most elfogadható, és volt, amikor arra gondoltunk, hogy változtatni kell.

De abban mindnyájan és mindig egyetértettünk, hogy alapvetően a feladatokból és nem az intézményekből kell kiindulni, és úgy kell megoldani ezeket a szabályozási lépéseket, hogy azok ne bonyolultabbá tegyék a rendszert. És azokban az esetekben, amikor ezt bizonyítják a hatásvizsgálatok vagy a bevezethetőség feltételrendszere - mi a magunk részéről ebben szeretnénk megtalálni a továbbiakban a helyünket -, akkor habozás nélkül el kell állni, mert mit ér az a szabályozás, amit nem lehet betartani, vagy amelyik gúzsba köti az abban szereplő gazdasági szervezeteket és másokat.

Tehát az előttünk álló időszakban nemcsak a költségvetési rendszer teljes mechanizmusát kell korszerűsíteni és az ehhez szükséges szabályozást megalkotni, arról is gondoskodni kell, hogy megfelelően kapcsolódjon össze az új költségvetési mechanizmus, valamint az állampolgárok kilátásait és pénzügyi biztonságát nem veszélyeztető, de feltétlenül modernizálódó közfeladat-ellátás. Mindezt pedig, bármilyen bonyolult és nehéz, csakis oly módon lehetséges megoldani, hogy egyidejűleg karakteres egyensúlyteremtő és -őrző gazdaságpolitika érvényesüljön, és ez jusson következetesen érvényre.

Az Állami Számvevőszék a maga részéről megköszönve az értékes támogatást, az elismerő szavakat - egy kicsit az ember pironkodik is ezért, és a kollégáira gondol -, köszönettel veszi az Országgyűlés támogató, jóindulatú megjegyzéseit és a Pénzügyminisztériumnak, a kormánynak is a kedvező hozzáállását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Kérdezem a másik előterjesztőt, kíván-e szólni - Boldvai László nincs a teremben.

Az együttes általános vitát lezárom. Mivel a határozati javaslathoz módosító javaslat érkezett, a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény, valamint egyes szakosított hitelintézetekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának megkezdése. Az előterjesztéseket T/2757. és T/2754. számokon, a bizottsági ajánlásokat T/2757/2. és T/2754/2. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Tátrai Miklós államtitkár úrnak, 30 perces időkeretben. Öné a szó.