Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A napirend előtti felszólalások végére értünk. Elkezdjük az egyes törvényjavaslatok vitáját.

Az elfogadott napirendünk szerint elsőként soron következik az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája, méghozzá a vita lezárásáig. Az előterjesztést T/2669. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2669/3. és 4. számokon kapták kézhez. Tájékoztatom önöket, hogy a Pénzügyminisztérium háttéranyagát T/2669/2. számon szintén megkapták.

Megadom a szót Veres János pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának, akinek 15 perc áll rendelkezésére.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány az államháztartási konszolidációs és reformprogramjának végrehajtása során kiemelt jelentőséget tulajdonít a fekete- és a szürkegazdaság fehérítésének, a közteherviselésbe bevonható kör szélesítésének, az adózói bázis erősítésének. Ma Magyarországon túl kevesen fizetnek adót, és az indokoltnál kevesebben vesznek részt a közteherviselésben. Így azokra, akik betartják a törvényeket, jóval nagyobb terhek hárulnak. Ezért a kormány számos területen tudatosan kívánja szűkíteni a közteherviselést elkerülő lehetőségeket.

E cél megvalósítása érdekében idén jelentősen növekszik a vagyonosodási vizsgálatok száma, a korábbi évi néhány százról tízezerre emelkedik ez a darabszám. Az Alkotmánybíróság február végén a korábbi elvárt adó szabályait alkotmányellenesnek minősítette, a kormány ugyanakkor nem mondott le az eredeti cél érvényesítéséről, a gazdaság fehérítéséről, az adókikerülés szűkítéséről. E célok érvényesítésére új javaslatot dolgozott ki, amelynek kialakítása során messzemenőkig tekintettel volt az Alkotmánybíróság által megfogalmazott azon követelményre, miszerint a tényleges helyzet bizonyításának feltételeit az adó megfizetésére kötelezett részére biztosítani kell.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatban arról van szó, felhatalmazást kap az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal arra, hogy eltérő ellenőrzési módszereket alkalmazva ellenőrizze azokat, akiknek nincs a jövedelemminimumnak megfelelő jövedelmük, illetve nem vállalják, hogy legalább ennyi jövedelem után fizetnek adót.

A hangsúly az ellenőrzés hatékonyságának erősítésén van. A törvényjavaslat meghatározza a jövedelemminimumot az egyes adózói csoportok esetén, amely az eladott áruk beszerzési értékével és az eladott közvetített szolgáltatás értékével csökkentett összes bevétel 2 százaléka. Ha a vállalkozás adózás előtti eredménye nem éri el ezt a jövedelemminimumot, akkor a vállalkozás választásától függ, hogy kitölti a bevalláskiegészítő nyomtatványt, vagy megfizeti a jövedelemminimum után az adót.

Meghatározott adózói kör eredendően mentességet élvez a javaslat alapján, így a kiegészítő nyomtatványt nem kell kitöltenie a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adózónak az előtársasági adóévben és az azt követő adóévben, tehát az újonnan alakult társaságok lényegében minimum egy, adott esetben lehet, hogy kettő évig ezt a bizonyos mentességet élvezik.

Ugyancsak nem kell kitölteni a nyomtatványt a munkavállalói résztulajdonosi program szervezetének, a közhasznú társaságnak, a vízi társulatnak, az alapítványnak, a közalapítványnak, a társadalmi szervezetnek, a köztestületnek, az egyháznak - ideértve e szervezetek alapszabályában, illetve alapító okiratában jogi személyiséggel felruházott szervezeti egységeiket is -, a lakásszövetkezetnek, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárnak, a felsőoktatási intézménynek - ideértve az általa létrehozott intézményeket is -, a diákotthonnak, a szociális szövetkezetnek, az iskolaszövetkezetnek, továbbá a közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak; az egyéni vállalkozónak a tevékenysége megkezdésének évében és az azt követő évben, ha a tevékenység megkezdését megelőző 36 hónapban a magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatott, az adózónak, ha az adóévben vagy a megelőző adóévben elemi kár sújtotta. Azaz az elmúlt percekben mindazokat a kivételeket soroltam, amely kivételek esetében nincs ilyen típusú kötelezettség.

Az adóhatóság a bevallást kiegészítő nyomtatványt feldolgozza, és kockázatelemző program alapján informatikai vizsgálattal egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére választja ki azokat az adózókat, amelyeknél alapos okkal feltételezhető, hogy a vállalkozási tevékenység kimutatott eredménye a bevételek eltitkolásának vagy szabálytalan költségelszámolásnak a következménye.

Ehhez kapcsolódóan kiegészülnek az adózás rendjéről szóló törvénynek a becslésre vonatkozó, eddig is megvolt szabályai, amely szerint becsléssel kell az adó alapját megállapítani egyebek mellett akkor is, ha az adózó jelentős számban és mértékben nem tudja bizonyítani, hogy költségei a vállalkozás érdekében merültek fel, illetőleg hogy a bizonylatai valós gazdasági eseményekről szólnak.

A benyújtott törvényjavaslat meghatározza az ellenőrzésre történő kiválasztás szabályait. A törvényjavaslat jogot biztosít az adóhatóságnak arra, hogy vizsgálja, az egyéni vállalkozó, a vállalkozás magánszemély tulajdonosa, illetőleg a vállalkozásban közreműködő személyek életvitelének biztosításához szükséges kiadásokra a vállalkozásból megszerzett jövedelem nyújthatott-e fedezetet. A vizsgálat eredményétől függően az adóhatóság a magánszemélyt az adózás rendjéről szóló törvény szabályai szerinti bevallás kiegészítésére hívhatja fel. A rendelkezések a benyújtott javaslat szerint 2007. július 1-jével lépnek hatályba.

Az alkotmánybírósági határozat következtében nyilvánvalóan csökken a 2007. évre tervezett adóbevétel. A döntés következtében az idén 60 milliárd forint bevételkiesés prognosztizálható, mivel a kormány a konvergenciaprogramot tartani kívánja, az abban vállaltak teljesítéséhez a bevételkiesést más forrásokból kell pótolni. A kieső adóbevételt a 2007. évi költségvetésről szóló törvényben kapott felhatalmazás alapján a kormány 30 milliárd forint összegben a központi egyensúlyi tartalék 50 milliárd forintos előirányzatából fedezi. Amennyiben a parlament jóváhagyja az adótörvények említett módosításait, úgy az előzőekben felvázolt intézkedések hatásaként mintegy 10-15 milliárd forint ez évi adóbevétellel számolunk. A fennmaradó további 15-20 milliárd forintos bevételkiesés pótlására ugyancsak a központi egyensúlyi tartalék nyújt fedezetet.

Tisztelt Ház! Az egyszerűbb adózás érdekében a törvényjavaslat adminisztrációt egyszerűsítő, illetve olyan pontosító módosításokat is tartalmaz, amelyek segítik a jogalkalmazást. Adminisztrációt egyszerűsítő célzattal a foglalkoztatotti bejelentési kötelezettség alól mentesíti a módosítás a kifizetőket, ha olyan magánszemélyeknek teljesítenek adó- vagy társadalombiztosítási jogviszonyt eredményező kifizetéseket alkalomszerűen, akik más jogviszonyuk vagy jogállásuk szerint már biztosítottak. A pontosító előírásokat indokolt az adózás rendjéről szóló törvénybe iktatni az őstermelők adó- és járulékbevallási kötelezettségének egyértelművé tétele, továbbá a Start, a Start Plusz, Start Extra kártyákhoz kapcsolódóan a foglalkoztató által érvényesített járulékkedvezmény, kártyatulajdonos rosszhiszemű nyilatkozatai jogkövetkezményei rendezése érdekében is.

Jogharmonizációs kötelezettségünknek eleget téve módosul az adózás rendjéről szóló törvényben a de minimis támogatás definíciója, tekintettel arra, hogy 2007. január 1-jétől az Európai Bizottság új de minimis rendeletet léptetett hatályba, amelyet csak 2006. december utolsó napjaiban hirdetett ki, amikor már a magyar adótörvények elfogadásra és kihirdetésre kerültek.

Tisztelt Ház! Kérem, hogy az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

(10.10)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a bizottságokban megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

A költségvetési bizottság ülésén többségi és kisebbségi vélemény egyaránt megfogalmazódott. Először a többségi véleményt hallhatjuk meg Szabó Lajos bizottsági alelnök úr tolmácsolásában.

SZABÓ LAJOS, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetési bizottság ülésén a többség kifejezte azon szándékát, hogy bár az Alkotmánybíróság az elvárt adóra kialakított szabályozást nem találta alkotmányosnak, nem mondhattunk le az eredeti cél érvényesítéséről: a gazdaság kifehérítéséről, a szürkegazdaság visszaszorításáról, az adókikerülés szűkítéséről, természetesen ezt mind olyan formában, ami az alkotmánybírósági határozatban foglaltaknak megfelel.

A törvényt általános vitára alkalmasnak tartó többség részéről is volt egy megszólalás, amely kifejezte azt, hogy nem jó út a szigorítás, az azokkal szembeni keményebb feltételek foganatosítása, akik egyébként az adórendszeren belül vannak; a rendszeren kívüliek, a fekete- és szürkegazdaság aktív szereplőinek az adórendszerbe való bevonása lenne a járható út. Ez a törvényjavaslat valahol a kettő között foglal helyet. Nem terjed még ugyan ki a rendszeren kívüliekre, tehát az ellenőrzés nem szigorodik, viszont legalább megpróbálja a rendszeren belüli anomáliákat tisztázni és világossá tenni.

De a hozzászóló is egyértelművé tette, hogy bizony azoknál a vállalkozásoknál, amelyek éveken keresztül működnek és éveken keresztül veszteségesnek mutatkoznak, és ennek az adóbevalláson kívül egyéb külső jele nem látható, rendet kell tenni, mert ez az első lépés afelé, hogy a gazdaság kezdjen kifehéredni, és a dolgok rendjén menjenek. Ha ebben az országban lenne egy olyan csodálatos hónap, amikor mindenki befizeti az adót, amit be kellene fizetnie, akkor valószínűleg a következő hónapban igen jelentős adómérséklésre lehetne sort keríteni, vagy legalább megteremteni ennek az alapját. Ha nem is a legjobb, de nyilvánvalóan efelé való lépés a törvénymódosítási javaslat.

A bizottsági többség úgy érezte, hogy a gazdaságilag indokolatlanul veszteséget kimutatók felé kell a lépéseket megtenni. A törvényjavaslat ezt képviseli, és megfelelő módon adja meg a lehetőségét annak, hogy a vállalkozók maguk tudjanak nyilatkozni gazdasági tevékenységükről, a vállalkozásaik körébe tartozó gazdasági események hitelességéről, megteremtve annak a lehetőségét, amit az Alkotmánybíróság az elutasító határozatában kifogásolt.

Mindezek alapján a költségvetési bizottság 17 igen szavazattal, 6 nem ellenében a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: A bizottsági ülésen elhangzott kisebbségi véleményt Domokos László képviselő úr ismerteti velünk.

DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a többség képviselője jól idézte: a Fidesz és a KDNP kisebbségben maradt e törvény vitája kapcsán, hiszen általános vitára alkalmatlannak találta. Megállapította, hogy a kormány rossz úton jár. Ezzel ellentétben az MSZP, az SZDSZ és az MDF többségi szavazatával kifejezte e törvény általános vitára való alkalmasságát.

Gyűjtsük össze, hogy mik voltak a legfontosabb érvek! Bár igen heves vita volt a bizottságban e törvény kapcsán, hiszen ez egy korábban, még a múlt évben több képviselő által inkább összecsapott, összekóklerolt törvényjavaslatnak nevezett időszakot idéz, amit bizony az Alkotmánybíróság meg is erősített, hiszen e törvényt visszautalta a parlament elé, illetve a kormány visszautasította ennek az elfogadását. A képviselők jó része a kisebbségben úgy látta, hogy bizony a törvény olyan megoldásokat alkalmaz, amely mintegy 200 ezer veszteséges vállalkozón az előzetes számítások szerint 60 milliárdos - most már egyre kisebb összeg, de ebből a 60 milliárdból kiindulva -, egyenként mintegy 300 ezer forintos évi adóbevételt kíván behajtani.

A bizottsági ülés után tudtam meg, de már akkor sajtóhírekből világossá vált, hogy például a képzés, szakképzés vagy az egyéb költségek indokoltságának az alátámasztását teszi szóvá, és egy olyan számítógépes kiválasztási rendszert kíván a törvénytervezet alkalmazni, amely bizony több képviselőben azt a múltbeli emléket idézte föl, amely a Medgyessy-kormány első időszakában, László Csaba pénzügyminiszter idejében terjedt el, hogy lemásolta és kimentette az APEH adatainak egy részét. Ebből később nem lett nagy botrány, de azt gondolom, a bizalmatlanságot a kormány felé jelzi, és ezt minden ilyen adatszolgáltatás tekintetében joggal vetették fel a bizottság fideszes képviselői. Hiszen joggal úgy érezhetik ma, 2007-ben a magyar vállalkozók, hogy az APEH ma is szigorú, ma is a törvényi keretek között jelentős eszközei vannak, akár csak gondoljunk a vagyonosodási vizsgálatokra, akár csak a vállalkozásokkal kapcsolatos adóelkerülések vizsgálatára, megerősítette személyi állományát, nagyon komoly eljárási jogosítványokat kapott. Az ellenzék részéről a Fidesz azt vetette fel, hogy miért kell újabb olyan jogosítványokat adni az adóhivatalnak, amely már a megfélemlítéshez, a félelemkeltéshez is eszközöket ad a kormányzat részére.

Másrészről még egy ellenvetés volt, amely miatt azt gondoljuk, hogy általános vitára sem alkalmas ez a törvény, ez pedig az, hogy év közben kíván újabb adó bevezetéséhez segítséget kérni a parlamenttől a kormányzat. Mi azt kérjük, hogy a képviselőtársaink a bizottsági ülésen elhangzottak szerint ne támogassák e törvény év közben való bevezetését, hiszen a jogbiztonság, a kiszámíthatóság, a gazdaság stabilitása és a kiszámítható adófizetés és jogkövető magatartás elvárása érdekében egy felelős parlament nem szolgálhatja minden feltétel nélkül a kormányzat év közbeni állandó adótörvény-módosítási törekvéseit, hiszen több kárt okozhatnak ezek az intézkedések, mint amennyi többletbevételt eredményezhetnek. Most már tudjuk, 10-15 milliárd forintnyi többletbevételt remél a kormányzat. Ha belegondolunk, hogy 780 milliárd forintos hiánya van a költségvetésnek három hónap alatt, és ezt a kormány jó teljesítménynek, a várnál jobb teljesítménynek tekinti, akkor ezen a 10-15 milliárd forinton fog múlni a magyar költségvetés egyensúlya? Ekkor vetődött föl inkább a képviselőtársaimban, hogy bizony a parlamentnek nem kellene a politika, a parlament lejáratásához hozzájárulni úgy, hogy a kormány ezen adómódosító javaslatait, illetve új adó bevezetését támogatja. Sokkal inkább mértéktartó, kiszámítható körülményekre tesz javaslatot a kisebbség, ezért nem javasolja általános vitára.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: A gazdasági bizottság ülésén elhangzottak ismertetésére kerül sor. A többségi véleményt most nem lesz módjuk megismerni, mert Göndör István jelezte, hogy nem vesz részt az ülés ezen szakaszában. Viszont a kisebbségi véleményt meghallgathatjuk Szatmáry Kristóf képviselő úr segítségével.

SZATMÁRY KRISTÓF, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nem csodálkozom, hogy a többségi vélemény nem kerül előadásra, ugyanis a bizottsági ülésen a kormányoldal nem szólt hozzá ehhez a napirendi ponthoz, így az ellenzék képviselői mondták el véleményüket. Ennek ellenére természetesen a többség általános vitára alkalmasnak találta. Tehát a bizottsági ülésen elhangzottakat viszonylag könnyű összefoglalnom ezek alapján.

(10.20)

A bizottsági ülésen azzal kezdődött a vita, hogy magát azt az eljárást kifogásoltuk, és lényegében az MSZP-SZDSZ-kormányzásnak egy állatorvosi lovát látjuk ebben az elvárt adóban, és föl tudnánk idézni az elmúlt egy év eseményeit kronológiailag, hogy mikor mit jelentettek be, ehhez képest az ellenzék mikor és hogyan reagált, például az elején, hogy ez alkotmányellenes lesz. Akkor a kormány ezzel nem foglalkozott, a pénzügyminiszter úr például tavaly július 12-én lenyilatkozta, hogy szerinte a parlament által elfogadott módosítások mindenben megfelelnek az alkotmánynak. Következett február 27-e, amikor az ismert döntést meghozta az Alkotmánybíróság.

Ezek után a kormány még először arra tett kísérletet, hogy az első két hónapban befizetett adókat behajtsa, majd amikor rájött arra, hogy ez mégsem olyan egyszerű, akkor ettől visszalépett, és elengedte az első két hónapra is az eddig alkotmányellenesen beszedett pénzeket. Ezt követően a pénzügyminiszter úr megint azt mondta, hogy ők nem mondanak le erről az adóról, és március 14-én jelentették be, hogy új elvártadó-tervet fognak benyújtani. Ezek után már a kormányon belül sem volt egyetértés a dologgal kapcsolatban, ugyanis nem tudni, hogy az SZDSZ elnökválasztási kampányának köszönhetően-e, de Kóka János többször kijelentette március 24-én, 27-én szó szerint azt mondta, hogy nem lesz elvárt adó, sem egyéb újabb adónem.

Ezek után, két nappal a megválasztása után, március 30-án a Pénzügyminisztérium lényegében benyújtotta az új tervezetet, ami lényegében nem új adó a szónak jogi értelmében, de a társasági adó emelésével lényegében új adó. Innentől kezdve, azt gondolom, a kormány azzal követi el a legnagyobb kárt a magyar gazdaság ellen, ha ilyen felületesen, néha a szakszerűség teljes hiányát feltételezve áll hozzá egy-egy adóhoz. A magyar gazdaság kiszámíthatósága sokkal több pénzt eredményezne a magyar gazdaság számára, semmint az, hogy a kormány folyamatosan próbálja áterőltetni egyrészt saját magán, másrészt a parlamenten ezeket a javaslatokat.

Azt gondolom, hogy az a 15 milliárd forint, amit önök most a leggyengébbektől és a legkisebb vállalkozásoktól próbálnak beszedni, egy kiszámítható gazdaságpolitikával a többszörösét hozná vissza az országnak. (Babák Mihály: Úgy van!)

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy a javaslattal kapcsolatban mind elvi, mind gyakorlati problémák vannak. Az elvi probléma, és nem utalnék vissza, hogy önök másfél évvel ezelőtt egy kampányban, hasonlóan Kóka úr kampányához, az áfát 20-ról 25 százalékra csökkentették (Sic!), ezzel 200 milliárd forintot vettek ki a magyar költségvetésből, amit a választások után egyből korrigáltak.

Az elvi problémáink között van az is, hogy megint ezzel az adóval ugyancsak a magyar gazdaság legversenyképtelenebb, legkevésbé versenyképes rétegét, a kis- és középvállalkozásokat kívánják újabb terhekkel megrakni. A javaslatként elhangzott, hogy önök az Országos Érdekegyeztető Tanács véleményét sem vették figyelembe. Önök beterjesztették ezt a javaslatot eléjük, ők egyöntetűen elutasították. Tehát ezen törvényjavaslat mögött semmiféle szakmai pozitív hozzáállás nincsen, az Érdekegyeztető Tanács egyhangúlag elutasította önöknek ezt a javaslatát.

A vége felé még egy dologra szeretnék kitérni: önök folyamatosan azt hangoztatják, hogy egy olyan réteget kívánnak megadóztatni, amely egyébként a közterheket elkerüli. Ez az állítás csak félig igaz, vagy talán félig sem. A 2004-es adatok szerint, itt elhangzott, körülbelül 200 ezer vállalkozást érintene az önök adója. Ez a 200 ezer vállalkozás 1000 milliárd forintot fizet ki bérekre, több százezer embernek ad munkát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez a 200 ezer vállalkozás a béreket tekintve több száz milliárd forintot fizet be az államnak. Tehát az sem igaz, hogy ez a vállalkozói réteg nem fizet adót. Igenis fizet, a versenyhelyzetük rossz, és ezért nem tudjuk elfogadni, és a bizottságban a kisebbség sem tudta elfogadni az önök javaslatát. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Demendi Lászlónak, a mezőgazdasági bizottság előadójának.

DEMENDI LÁSZLÓ, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottság 2007. április 16-ai ülésén tárgyalta a T/2669. számú törvényjavaslatot, amely az egyes adótörvények módosításáról szól.

A törvényjavaslat az alábbi törvények módosítását érinti: a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvényt, a személyi jövedelemadóról szóló törvényt és az adózás rendjéről szóló törvényt. A bizottság egyértelműsítette többségi véleménnyel, hogy az államháztartás konszolidációs programjának végrehajtása során szükségesnek tartja a fekete- és a szürkegazdaság kifehérítését. Fontos, hogy a közteherviselésben részt vevők köre szélesedjen, ugyanakkor az alkotmánybírósági határozat figyelembevételével érvényre kell juttatni a tényleges helyzet bizonyításának lehetőségét az adó megfizetésére kötelezett számára. Ezen túlmenően a többségi javaslat megállapította, hogy a törvényjavaslat több pontosító jellegű előírást is tartalmaz, amely a szabályozást egyértelműsíti és érthetővé teszi.

A szakbizottság ülésén az elhangzott véleménynyilvánítások többsége érthető módon a bizottság nevéből és feladatából fakadóan is a 4. §-hoz kapcsolódott. A vélemények azonosak voltak abban, hogy ennek pontosítása feltétlenül szükséges, de a szabályozás tartalmát illetően a javaslattól eltérő vélemények is megfogalmazásra kerültek. Bár szeretném megjegyezni, hogy az elhangzott vélemények egy része a benyújtott törvényjavaslatot nem érinti. Ettől függetlenül és ezzel együtt is prognosztizálható, hogy módosító indítványok kerülnek benyújtásra, amelyek a törvényjavaslat változtatását kezdeményezni fogják.

A bizottság összességében többségi szavazással 12:10 arányban általános vitára alkalmasnak tartja a benyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, méghozzá a napirendi ajánlás szerinti 10-10 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Ez pedig a következő: elsőként Kékesi Tibor jelentkezett hozzászólásra; őt majd Tállai András követi. Úgyhogy Kékesi Tibor, az MSZP frakciójából következik elsőként. Képviselő úr, öné a szó.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat fő célja, hogy a fekete- és a szürkegazdaság, ami Magyarországon az uniós átlagnál jóval magasabb, összébb húzódjon, zsugorodjon. Véleményem szerint felesleges az a definíción történő vita, hogy egész pontosan ki mit ért fekete- és szürkegazdaság helyett. Gondolom, akik például azt tételezik, hogy a feketegazdaság csak az a része a gazdaságnak, ahol nincs is bevétel, nem is tudjuk így megfogni, azok is egyetértenek azzal, hogy ez a jogszabály hat arra a részére is a gazdaságnak, nem lesznek majd számlagyárak, és hasonló ügyeken keresztül. Csak azért, hogy világos legyen, én magam úgy definiálom a feketegazdaságot, hogy az, ahol egyértelműen büntetőjogi tényállásokat megvalósítva valósul meg a gazdasági események sora.

Miért van szükség erre a lépésre? Köztudott most már az a tény, az az adat, hogy az általános szabályok szerint adózó vállalkozásoknak alig 40 százaléka és az ugyanezen körbe eső egyéni vállalkozóknak csak mintegy egyharmada az, aki vállalkozási nyereségadót fizet. Természetesen a kép árnyaltabb ennél a számnál, most nincs mód, hogy minden elemét, részletét felfejtsük, de nyilván vannak, akik adókedvezményekben részesülnek: beruházási adókedvezmény, fejlesztési adókedvezmény.

(10.30)

Nyilván vannak olyan vállalkozások, amelyeknek gazdasági szerepvállalásuk környezetében olyan események zajlottak le, amelyek indokolják, hogy veszteséget termeljenek. De annak nincs indoka, hogy az alapvetően üzleti tevékenységet folytató vállalkozások, vállalkozók tartósan veszteséget mutassanak ki, és kerüljék el az adófizetési kötelezettséget.

Az adózók körének szélesítése tehát elsőrendű kérdés. Nyilvánvaló, hogy nem várhatjuk el, hogy azok az állami feladatok, amelyek az újraelosztásban, az egészségügy, az oktatásügy, a szociálpolitika, az állami igazgatás finanszírozásában megkövetelik ezeket a bevételi forrásokat, azok csak kevesekre, a vállalkozóknak, a gazdasági tevékenységet folytatóknak csak szűk körére terjedjenek ki, így aztán a viszonylag távolabbi jövőbe tolódik a mindenki által szükségesnek tartott és vágyott fajlagos adóteher csökkentése is. Ha azonban már rövid távon sikerül szélesíteni azt a bázist akár a vállalkozási, akár majd a személyi jövedelemadónál, hiszen az egyéni vállalkozók ott teljesítik ezt a kötelezettségüket, akkor reális közelségbe kerül az, hogy visszatérjünk azokhoz az adóterhelési szintekhez, esetleg még azok alá, amelyek kívánatosak lennének, egyszer már voltak is a magyar gazdaságban.

A másik ilyen általános kérdés, hogy mindenki azt gondolja ma, hogy adóstabilitásra van szükség. (Babák Mihály: Minden normális ember, minden normális ország ezt gondolja.) A környezetünkben, tehát nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unióban, Európában olyan mértékű és olyan sebességű adóverseny alakult ki, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Hol Csehország, Szlovákia, újabban Románia, Bulgária, de az Unión kívüli tagállamok közül Ukrajna, Szerbia, akár Horvátország is olyan mértékben kíván versenypozíciót kiadni (Babák Mihály: Mi meg lemaradunk.), olyan mértékben változtatja egyes adónemeknek a százalékát, a technológiáját, amelyek mind itt vannak körülöttünk, reagálnunk kell rá, elszívják, elszívhatják a gazdaság jelentős mértékének az erejét, a potenciálját, hogy nem beszélhetünk hosszú távon adóstabilitásról. Tudomásul kell vennünk: illúziókergetéssé válik, ha sok évre előre kívánjuk meghatározni ezeket a mértékeket.

Tévesek azok az összevetések is - én magam is hallottam ilyet -, hogy hogyhogy az Unió hét évre tud tervezni, és ott stabilan gazdálkodva meg tudja oldani. Hát úgy, hogy az Unió nem szed adóbevételeket, nincs kitéve ennek a kockázati, ennek a rizikófaktornak. Úgy könnyű, hogy hét évre előre meghatározott tagországi tagdíjakból beszedi a pénzt, és tényleg ahhoz tudja hozzáigazítani előre tervezett módon azokat a kiadásokat, amelyeket eszközölnie kell, és természetesen a fejlesztési pénzekből, mert azok pályázaton kelnek el, benn marad bizonyos mérték, ezeket pedig vagy a tagdíjak csökkentésére, vagy azoknak a bizonytalanságoknak a megszüntetésére tudja felhasználni, amelyek még így is megvannak a gazdálkodásban.

De egy nemzeti költségvetésnél, Magyarország költségvetésénél nem így van, itt az adótervezésnek megvan a kockázata, a gazdaság szereplői minden pillanatban reagálnak erre a dologra. Így volt ez természetesen az elvárt adónál is. Ez egy váratlan esemény volt, talán az adózóknak azért, mert a kormányzatban, a parlament többségében felvetődött ennek a szükségessége, és ugyanazok számára, akik kívántak egy ilyen metódust, azok számára pedig váratlan volt, amikor az Alkotmánybíróság - láttuk, ismerjük azt az Alkotmánybíróságon belül lezajlott vitát - mégis alkotmányellenesnek találta a megoldását ennek a dolognak, és most itt van az adórendszeren belül - én az egyszerűség kedvéért minimumadónak nevezném - a minimumadó bevezetésének a lehetősége.

Melyek ezeknek a fő szerkezeti változásai? Választható adónemről van szó. Nem kell választani ezt a formát, nem kell az árbevétel, illetve az eladott áruk, illetve a közvetített szolgáltatások meg az eladott áruk beszerzési értékének a különbözetével csökkenteni, illetve ha csökkentjük az árbevételt, akkor nem kell az ez utáni 2 százalékot választani, természetesen van más út is. Aki azonban evát választott, átalányadózást választott, azok már eldöntötték, elvégezték azt az optimalizálást, hogy ők hogyan járnak jobban, munkát, energiát, időt spórolnak meg, és ezért egy kicsit több adót fizetnek, és így tesznek eleget a kötelezettségüknek. Itt van a választási lehetőség egy következő formája, lehet választani a minimumadó ilyen módon történő megfizetését, és akkor eleget tettek annak a kívánalomnak, amit a kormányzat, a parlamenti többség eléjük állított.

Lehet választani a másik utat, ekkor ki kell tölteni egy nyomtatványt, hiszen közismert, hogy melyek azok a költségek, amelyek nagy kockázatot hordoznak a tekintetben, hogy jogszerűen, az adótörvény szellemének, a társadalom elvárásának megfelelően csak valóban az üzlet, a vállalkozás érdekében felmerült költségeket számolják-e el. Ha valaki ezt a metódust választja, kitölti ezt a nyomtatványt - nem egy jelentős munka -, akkor az adóhivatal kockázatelemzést tud végezni, és megfelelő sorrendben, nem is biztos, hogy mindenkit kiválasztva, azokat tudja célzottan ellenőrizni, akik eddig feltehetőleg elkerülték ilyen módon az adó megfizetésének a lehetőségét.

Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az ellenbizonyítás a fő probléma, ami nincs meg az elvárt adónál, nem volt meg az elvárt adónál, és ezért találta döntően alkotmánysértőnek ennek a bevezetését. Itt van, ez az adójogszabály lehetővé teszi a bizonyítás lehetőségét, de él azzal a lehetőséggel, hogy megfordítja a bizonyítási terhet. A legjobban a vállalkozó ismeri a tevékenységét. A legjobban ő van tisztában azzal, hogy milyen számlát, milyen költséget miért fogadott el, miért fogadott be, különben csak mondaná: hát hiszen itt van a könyvelésem, ez a bizonyíték arra, hogy nincs adófizetési kötelezettségem. Itt neki kell bizonyítani, tehát ebben az értelemben neki kell a tevékenységét úgy folytatnia egész évben, hogy ezt minden pillanatban, így az adóvizsgálat eredményeképpen is igazolni tudja.

Úgy gondolom, megfelelő a cél, megfelelő a technika, megfelelő a jogszabály is, tehát én támogatni fogom. Erre kérem képviselőtársaimat is.

Elnök Úr! Köszönöm a szót. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, aki a Fidesz-frakció véleményét fogja ismertetni, őt majd Gegesy Ferenc követi az SZDSZ-ből.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon elgondolkodtató az, hogy április közepén egy Országgyűlés miért tárgyal adótörvényt. Elgondolkodtató az, hogy az Alkotmánybíróság döntését követően miért fontos egy kormánynak, hogy mégis bebizonyítsa, hogy 10 vagy 15 milliárd forintot még ebben az évben akkor is be fog szedni ezektől a vállalkozásoktól, amire az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy alkotmányellenes ez a gondolat, ez az elképzelés, ez a törvénycsomag.

Egészen bizonyos, hogy nem egy olyan ország képét mutatjuk ezzel, ahol az adórendszer kiszámítható és stabil. Nem egy olyan európai uniós országot mutatunk, ahol a vállalkozások tudják, hogy az adott évben - legalább az adott évben - mennyi adót kell nekik fizetni, milyen adót kell egyáltalán fizetni. Mert lám-lám, a példa bizonyítja, hogy ma a jelenlegi kormány, a szocialista-szabad demokrata kormány év közben módosítja az adótörvényeket, és könnyedén, év közben fog bevezetni egy újabb adónemet.

Egy kicsit menjünk mélyebbre, és vizsgáljuk meg azt, hogy a jelenlegi adótörvénynek milyen a viszonya, mondjuk, az Alkotmánybírósághoz, a demokrácia alapelveihez.

(10.40)

Úgy gondolom, joggal merül fel ma Magyarországon az a kérdés, hogy valójában az adózó polgárokat, az adózó vállalkozásokat ki védi meg. Egy demokráciában az adózóknak igenis vannak törvény adta jogaik, és vannak törvény általi kötelezettségeik. Ma az Országgyűlés kormánypárti többsége nem védi meg a vállalkozásokat a törvénytelenségektől. Hiszen ez a törvény is bizonyítja azt, és az Alkotmánybíróság a határozatában alátámasztotta, hogy alkotmányellenes törvényeket is képes elfogadni csak azért, hogy a kormányzati elképzelések megvalósuljanak.

Fel kell tenni azt a kérdést, hogy csak kormányzati akarat létezik-e ma Magyarországon az adópolitikában. Miért nem működik a kormánypárti képviselők demokratikus joga, amikor azt mondják, hogy nem szavazom meg az adott adótörvényt, és figyelembe veszem a vállalkozók érdekeit? Ma az Alkotmánybíróság tevékenysége, az adott ügyre vonatkozó határozata sem más, mint a kormány számára egy jogi tanácsadás. Az Alkotmánybíróság döntésének ugyanis nagyon komoly üzenete van az országnak, a társadalomnak, és üzenete van a kormánynak, a kormánypárti képviselőknek is. Nem az az üzenete, hogy kifacsarjuk az alkotmánybírósági döntést, és saját nyelvezetünk szerint azt átírjuk, és újra idehozzuk az Országgyűlés elé. Nem ez az üzenete. Az az üzenete, hogy az alkotmány 70. §-a értelmében Magyarországon igenis be kell tartani az arányos közteherviselés elvét. És ez a törvényjavaslat ezt az elvet újra nem fogja betartani. (Domokos László: Úgy van.)

Az a mérhetetlenül nagy kérdés, hogy a kormány miért veszi el a magyar vállalkozásoktól a vállalkozások kockázatának lehetőségét és elvét. Ma a pénzügyi kormányzat azt mondja, hogy a magyar vállalkozásnak nincs kockázata, akármilyen tevékenységet folytat - hiszen az a tevékenység lehet nyereséges, lehet veszteséges, ezt ő a saját kockázatára végzi -, a mai kormány azt mondja neki az Országgyűlés többségének felhatalmazásával, ha ezt a törvényt el fogják önök fogadni, hogy ez az elv megszűnt, és akkor is fizetni kell a jövedelem, a nyereség, az eredmény után adót, ha az önmagában nem létezik. Az más kérdés, hogy a vállalkozók felteszik a kérdést a következőképpen: érthetetlen számukra az, hogy miközben ez a kormány például csak az elmúlt évben a költségvetés kapcsán 700 milliárdot tévedett, akkor nekik a tevékenységük és a vállalkozásuk során miért nem lehet kockázatuk, miért nem lehetnek ők veszteségesek? Miért szükséges ennek a kormánynak, hogy 10 milliárd forintot ilyen alkotmánysértés árán is képes legyen beszedni? (Babák Mihály: Ötvenes évek! Megfélemlíteni mindenkit mindenért!)

A másik nagy kérdés az, hogy milyen ország az, ahol egy kormánynak az adózással kapcsolatos döntéseit, azt, hogy milyen törvényeket hoz a parlament elé, alapvetően egyrészt az alkotmánybírósági döntések, másrészt a költségvetési hiány kényszere, az úgynevezett konvergenciaprogramban megfogalmazottaknak mindenáron való megfelelés kényszere irányítja. Egy felelős kormányzat számára, amely az Európai Unió tagja - egyébként az Európai Unió nem más, mint adók versenye -, nem az kell hogy meghatározza, hogy képes-e jogilag az alkotmánynak megfelelő törvényjavaslatot az Országgyűlés elé hozni, nem az kell hogy egy adófilozófiát, egy adópolitikát meghatározzon, hogy mekkora a költségvetési hiány mértéke, és mekkora bevételt kell majd az adott évben produkálni az adónemekből.

Nagyon érdekes annak a köztisztviselőnek a véleménye, aki a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság ülésén ezzel kapcsolatban a következőt mondta: "A tájékoztató tervezete is tartalmazza, hogy a második félévben 10-15 milliárd forint többletbevétellel számolunk, ami a feltöltésnél majd jelentkezik. A nettósítás attól függ, hogy ad-e felhatalmazást a kormány 2008-ban, olyan utasítást kapunk-e, hogy a rendelkezésre álló keretek között vagy pedig pluszforrások biztosításával kell az eljárást megoldanunk. Mi most azt mondjuk, hogy a bevétel 10-15 milliárd, a törvényjavaslat elfogadása után leszünk birtokában annak a tudásnak, hogy kapunk-e pluszforrást az adóhatóság bővítésére."

Tehát, ha jól értem, a Pénzügyminisztérium köztisztviselője azt mondta, hogy a pénzügyminisztertől függ, hogy a következő évben ebből az adónemből mennyi adóbevételt kell nekik produkálni, és az APEH majd úgy fog pluszforrásokat kapni, hogy üldözze Magyarországon azokat a szerencsétlen vállalkozásokat, amelyek egyébként önmaguk nem tehetnek arról, hogy ilyen eredményt produkálnak. Igaz, hogy nagyon sok vállalkozásról van szó, azonban ezeknek a vállalkozásoknak a nagy többsége kényszervállalkozás. Ma már itt, a parlamentben is elhangzott, hogy ezeknek a vállalkozásoknak a nagyon nagy többsége igenis fizet adót. Megfizeti a saját minimálbére után a járulékot és az adót, illetve most már valószínűleg a minimálbér duplája után, és emellett még árbevételt is produkál és áfát is fizet.

Ez a törvényjavaslat azoknak a céloknak, amelyeket a kormány kitűzött, egyáltalán nem felel meg. Egyetlenegy vállalkozóra apellál, a gyáva vállalkozóra, aki azt mondja, hogy félek az APEH-től. És féljél is az APEH-től, mert te egy csaló vagy, Magyarországon minden veszteséges vállalkozás csaló (Babák Mihály: Ez nem igaz.) - ez a törvényjavaslat ezt mondja ki -, ezért aztán te nem vagy képes arra, hogy meghatározd a saját vállalkozásodban, hogy mennyi adót fizessél, szépen jelentsd fel magad az adóhatóságnál, és miután feljelented magad, majd mi megmondjuk, hogy mi téged ellenőrzünk vagy nem. Ezt nevezik kockázatelemzésnek.

Ahelyett, hogy ez a kormány figyelembe venné, hogy az európai uniós tagságunk milyen versenyhátrányt jelentett ezeknek a kis- és középvállalkozásoknak, figyelembe venné, hogy az országban a növekvő terhek és a csökkenő gazdasági növekedés mind-mind erre a vállalkozói szférára volt negatív hatással, ahelyett, hogy segítene, a kormány lényegében agyoncsapja ezt a több százezres vállalkozói réteget. Ennek a következménye persze az lesz, hogy vissza fogják adni a vállalkozásokat. Nem azért, mert nem szeretnék továbbfolytatni; egyszerűen azért, mert nincs több forrása, nincs több pénze, mert kiszorul a magyar piacról, mert nem tud megfelelni, nemhogy a kormány elvárásának, saját maga, a családja elvárásának sem.

Uraim! Ez a törvényjavaslat nagyon súlyos tévedése a kormányzatnak, mind politikai szempontból, mind szakmai szempontból. Ez a törvényjavaslat nem szolgálja a magyar adófizetők, a magyar kis- és középvállalkozások demokratikus alapelveit, sőt nemhogy nem szolgálja, hanem azt el is veszi tőle. Azt gondolom, hogy továbbra is alkotmányos kifogások vannak a törvényjavaslattal kapcsolatban, és ez a törvényjavaslat, annak ellenére, hogy a kormánytöbbség elfogadja az Országgyűlésben, akkor sem szabad, hogy hatályba lépjen.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon. - Babák Mihály: Úgy rossz, ahogy van.)

(A jegyzői székben dr. Kis Zoltánt Török Zsolt
váltja fel.)

ELNÖK: Megadom a szót Gegesy Ferenc képviselő úrnak, aki az SZDSZ véleményét ismerteti; őt követi majd Herényi Károly.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőház! Magyarországnak van gazdasági felzárkózási programja, a konvergenciaprogram, amit az EU is áttekintett és elfogadott. Ennek a konvergenciaprogramnak a megalapozására elkészült tavaly az országos költségvetés, amely ezeknek az előirányzatoknak megfelel, és úgy látjuk, hogy időarányosan teljesül, sőt túlteljesül. Remélem, nem minősül a kormány hibájának, hogy most sem sikerült pontosan eltalálni a számokat. Túlteljesül, és ezenközben született egy alkotmánybírósági döntés, amely az egyik adótörvény egyik pontját alkotmányellenesnek találta.

Ennek a döntésnek az alapvető üzenete nem az, hogy egy törvénycsomag vagy egy elképzelés alapvetően rossz. Ha lenne rá időm, végigszámolnám, hogy az Alkotmánybírósághoz benyújtott, például adózással kapcsolatos jogszabályokkal szembeni panaszok hányadrésze bizonyult az Alkotmánybíróság döntése alapján tényleg alkotmányellenesnek, vagy pláne az itt, a parlamentben, bizottsági vagy plenáris ülésen elhangzó kijelentések hány százaléka állja meg a helyét, mert szerintem ennek legalább olyan üzenete lenne a kijelentések megalapozottságáról.

(10.50)

De kétségkívül ezt a döntést, ezt a törvényi paragrafust az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta, és azt kell mondani, hogy természetesen akár ha egy paragrafusról is van szó, ez kényelmetlen helyzet. Az ember nem örül annak, ha egy jogszabályszerű működést elbíráló és mindenki által elfogadott testület egy lépést alkotmányellenesnek ítél.

Mi volt az alkotmányellenesség indoka? Az, hogy a törvény akkori megfogalmazása azt mondta: vélelmezem, hogy minden magát veszteségesnek kimutató vállalkozás azért valamilyen mértékű, kisebb-nagyobb adóviselő-képességgel rendelkezik, tehát nem jól töltötte ki - fogalmazzunk finoman - a nyomtatványokat. Ez valóban megengedhetetlen, és még egyszer hangsúlyozom, utólag is nagyon kényelmetlen helyzet.

Mit céloz meg ez a törvény? Azt az alkotmánybírósági lényeges kifogást, hogy egy ilyen vélelmezést bizonyítani vagy ellenbizonyítani lehessen, tehát ne az legyen, hogy az APEH akármilyen módon valamit állít, és annak az adózó nem mondhat ellent. Tehát a bizonyítási kötelezettség és lehetőség fennáll.

Az alkotmánybírósági döntés 60 milliárd forint ez évi befolyásáról szól. Ehhez képest sok mindent tehetett volna a kormány. Mondhatta volna, hogy az egész kieső pénzösszeget igyekszik behozni valamilyen módon. Elhangzott már, hogy ennek körülbelül a negyede az, amit ez a javaslat megcéloz. Mondhatta volna azt, hogy új adót vezet be, merthogy ez nem új adó, hiszen ez egy meglévő adónak az egyik elemét, a jövedelem meghatározását módosítja vagy pontosítja. Adóemelést nem mondhat, hiszen év közben egy meglévő adót nem lehet megemelni, de a következő évekre vonatkozóan - mert minden adómódosításnak van következő évi hatása - mondhatta volna ezt is. De végül is nem ezt tette, hiszen a parlament által elfogadott költségvetésnek meglehetősen nagy tartaléka van, amit nagyon helyes, hogy az Országgyűlés így fogadott el, ami fedezetet jelent arra, hogy az ilyen vagy akármilyen előre nem kiszámítható dolgok esetén tartalék legyen. Viszont mégis előterjesztette ezt a javaslatot, amivel a bevételek egy része teljesül.

Az arányokból és az eddig elmondottakból is látszik, ennek valóban nem az az alapvető célja, hogy ha a konvergenciaprogram vagy az ez évi költségvetés felborul, vagy más hasonló látványos dolog történik, hanem a gazdaság fehérítése. Tehát nem a félelemkeltés. Igazából nem is értem azt a felvetést, hogy az lenne a dolog lényege, hogy az APEH-től félni kell. Úgy gondolom, aki - mondjuk így - igyekszik a törvényeknek megfelelően kitölteni az adópapírjait, annak még egy ilyen törvényi passzus törvénybe iktatásától sem kell félnie. Nem erről van szó, hanem arról, hogy aki abban bízik, hogy úgyse kerül rá sor, és ezért bizonyos tételek könyvelésével veszteséget lehet kimutatni, az esetleg meggondolja magát. De természetesen nem úgy, hogy az APEH kijelenti, kizárt, hogy te veszteséges lennél, hanem úgy, hogy egy alaposabb vizsgálatra kerülne sor. Az alaposabb vizsgálatra való kiválasztás pedig nem úgy történik, hogy megnézi a tulajdonosok összetételét, az ágazatokat vagy valami más, nem teljesen elfogadható szempontot, hanem egy számítástechnikai, gazdaságelemzői módszerrel.

(Szűcs Lajos elfoglalja helyét a jegyzői székben.)

Úgy gondoljuk - s ezt az SZDSZ-frakció nevében mondom -, hogy ez a módosítás elfogadható és támogatható, hiszen éppen arról szól, hogy a közteherviselés legyen arányos, hogy az adóviselés alól ne lehessen könnyedén, kockázatmentesen kibújni. Abban természetesen van igazság, hogy az adórendszerünk eléggé bonyolult, és a sok módosítás miatt sokszor nehéz követni, tehát valóban ráférne az adórendszerre egy áttekintés, egyszerűsítés. De hogy összességében milyen mértékig lehet az adóterhelést csökkenteni, annak eldöntése is nagyon fontos lenne. Mert olyan mértékig lehet csökkenteni, ami a gazdasági felzárkózási programot még nem veszélyezteti.

Még egyszer hangsúlyozom: ennek a törvénymódosításnak az alapcélja a gazdaság fehérítése, nem új adónemekkel, hanem az arányos teherviselés betartatásával, legalábbis az ez irányba történő elmozdulással.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Megadom a szót Herényi Károly képviselő úrnak, az MDF szónokának. Az írásban előre jelentkezett képviselők számának a végére értünk, de még jó néhányan jelentkeztek. A következő felszólaló Domokos László képviselő úr lesz majd.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először azt lenne érdemes tisztázni, hogy mi ennek a törvénymódosításnak a célja, és mi volt a célja annak a törvénynek, amelyet az Alkotmánybíróság kifogásolt, alkotmányellenesnek minősített és megszüntetett.

Ha valaki azt gondolja, hogy itt adóreformról van szó, az téved. Itt egyszerűen arról van szó, hogy azt a kezelhetetlen költségvetési hiányt próbáljuk meg kezelni, ami egyébként nagyon komoly feladat, hiszen a konvergenciaprogram teljesítésének, az európai uniós támogatási pénzek Magyarországra juttatásának a feltétele az, hogy a költségvetés tarthatatlan hiányát próbáljuk meg mérsékelni. Ha ezt elfogadjuk - és nem nagyon tudunk mást tenni, mint hogy elfogadjuk -, akkor azt kell mondani, hogy minden törekvést, ami a költségvetési egyensúly megteremtését szolgálja, meg kell vizsgálni és meg kell vitatni.

Az Alkotmánybíróság által elutasított törvény azért utasíttatott el, mert rossz volt a szemlélete. Azt sugallta a szemlélete, hogy ma Magyarországon minden veszteséges vállalkozó adócsaló vagy adóelkerülő, ami alkotmányosan természetesen kifogásolható, még akkor is, ha az Alkotmánybíróság döntésének indokoló részében az jelent meg, hogy a bizonyítási kényszer alkotmányellenes, de ebből áttételesen levezethető az az állítás, amit az előbb megfogalmaztam.

A kérdés az, hogy a mostani törvénytervezet ezt az ellentmondást feloldja-e, vagy pedig ugyanaz a szemlélet érvényesül ebben a törvényjavaslatban is, mint ami az előzőben tetten érhető volt. Az én véleményem és az Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint ez 50 százalékban megvalósul, hiszen ez a törvény - az Európai Unióban és az európai országokban egyébként egyedüliként - olyan lehetőséget teremt a veszteséges vállalkozások számára, amely kettős: vagy elvállalja azt, hogy megfizeti a 2 százalékos adót - sem az indokló részben, sem másutt nem esik szó arról, hogy ez miért pont 2 százalék, miért nem 3 vagy miért nem 1,5 -, vagy pedig tesz egy nyilatkozatot, amelynek vélhetően APEH-vizsgálat lesz a következménye.

(11.00)

Ez egy elég szép szám, mert a nyilvántartások szerint ma Magyarországon egyéni vállalkozóból 210 ezren vannak, akik veszteségesnek minősíthetőek, a veszteséges társas vállalkozások száma 118 ezer. Ez azt jelenti, hogy összesen 338 ezer (Sic!) veszteséges vállalkozás van Magyarországon.

Egyes becslések szerint ezeknek körülbelül a fele fog élni azzal a lehetőséggel, hogy a 2 százalék megfizetésével megpróbálja magát mentesíteni az adóhatóság vizsgálata alól. Ez még így is azt jelenti, hogy az APEH-nek legalább 168 ezer vállalkozást kell a következő esztendőben megvizsgálni, mert ennyien fognak nyilatkozatot adni a 2 százalék befizetése helyett. A kérdés az, hogy az APEH van-e olyan állapotban és van-e olyan helyzetben, van-e annyi munkatársa és van-e olyan felkészültsége, hogy ezeket a vizsgálatokat normálisan meg tudja ejteni.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Csak megjegyzem azt, hogy egy normális országban nem kellene törvény ahhoz, hogy az adómorált és az adóbefizetési hajlandóságot egy kicsit szigorúbban ellenőrizzük és számon kérjük. Itt arról van szó, a bizottsági ülésen is elhangzott, illetve utána egy másik körben, hogy ez tulajdonképpen a feketegazdaság kifehérítését szolgálja. Még részben sem fogadom el ezt az álláspontot, mert itt arról van szó, hogy már az adórendszeren belüli adóalanyok viselkedését vizsgálja az adóhatóság, a feketegazdaság kifehérítése pedig a mi értelmezésünkben arról szólna, hogy akik az egész rendszeren kívül maradnak, az igazi feketemunkásoknak, feketevállalkozásoknak az adózók körébe való bevonása megtörténik-e. Ez a törvény ilyen értelemben, ilyen vonatkozásban nem jelent előrelépést.

Az igaz azonban, hogy ezt meg kell vizsgálni, hogy azok a vállalkozások, amelyek tartósan veszteségesek, tehát tulajdonképpen a deficitből élnek, és ez adja a létük alapjait, ezek mennyiben működnek törvényesen, mennyiben tartják be az előírásokat, jók-e az adószabályok, például a költségelszámolások vonatkozásában nem túl nagy-e a mozgástér, és hogy ezek az előírások számon kéretnek és betartatnak-e.

Tehát a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint az igazi megoldás az lenne, hogyha európai, kulturált módon történnének úgy az adóellenőrzések, amelyek az adótörvények betartására ösztönöznék és ösztökélnék az ebbe a körbe tartozó adóalanyokat. Ez a törvény ilyen értelemben és ilyen vonatkozásban ezt a kritériumot természetesen nem fogja teljesíteni, és akkor marad az az elsődleges felvetés, illetve az az elsődleges közelítés, amit én az elején mondtam, hogy a költségvetés roppant mértékű hiányát enyhítendő, minden eszközt meg kell ragadni ahhoz, hogy ezt meg tudjuk valósítani, és ezzel a törekvéssel, mármint a költségvetés hiányának csökkentésével ellenzéki képviselőként is egyet kell értenünk.

Én a költségvetési és pénzügyi bizottság ülésén pontosan a szándék miatt azt gondoltam, hogy ez a törvény alkalmas arra, hogy itt a parlament előtt megvitassuk, ebből azonban nem következik, hogy ezt a törvényt ebben a formában a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja meg is fogja szavazni. Hogyha ez a szemlélet, amiről az előbb beszéltem, amely most csak vélhetően a felét fogja a veszteséges vállalkozóknak adóelkerülőnek minősíteni, ez így marad, és nem tesz különbséget, nem disztingvál veszteséges és veszteséges vállalkozó között - ahogy ezt normális országban megteszik -, akkor baj van, akkor a törvény természetesen nem támogatható, hiszen ez legfeljebb egy 50 százalékos előrelépés.

A törvény különbséget tesz kezdő vállalkozók között, hiszen lehetőséget ad, és teljesen életszerű, hogy egy kezdő vállalkozás az első és a második évben nem tud nyereségre szert tenni, hiszen a beruházásai, a piacra való kerülés költségei, az ott való megmaradás nem teszi számára lehetővé a nyereséget. De azért aki már működő vállalkozásként egy esztendőben veszteségessé válik, azt azonnal adóelkerülőnek és adócsalónak minősíteni, az erős túlzás. Tehát itt is kellene egy olyan türelmi időt adni, amikor az esetleges piaci körülmények változása miatt beállt veszteséges év, tárgyév után, egy-két-három év után újra nyereségessé válik a vállalkozás, akkor higgyük el, hogy nem jószántukból és nem szándékosan lettek veszteséges vállalkozások vagy vállalkozók, hanem egyszerűen a piaci körülmények teremtették ezt a helyzetet.

Tessenek csak arra gondolni, hogy az elmúlt tél után, ami mögöttük van, azok a kereskedők, azok a vállalkozók, akik, mondjuk, téli sportszerek előállításával és forgalmazásával foglalkoztak, milyen óriási nyereségre tehettek szert - nagy valószínűséggel semmilyenre. De ha jövőre egy normális tél lesz, akkor valószínű, hogy a mostani veszteséget valahogy le tudják írni. Tehát a piac körülményeinek és viszonyainak változását a kormány figyelembe vehetné. Ha valóban olyan megoldást szeretne, amely az adóelkerülés lehetséges számát és módozatait kiszűri, akkor ez azt jelenti, hogy egészen más szemlélettel kellene az APEH működését megalapozni vagy átváltani, egészen más gondolkodásmóddal kellene ezt az egész kérdéskört megközelíteni, és valóban elkerülhetetlen egy olyan adóreform, amellyel a kormányok hosszú évek óta adósok, sőt most már évtizedek óta.

Minden kormány - és a mostani különösen - egy dologban jeleskedik, a már rendszeren belül lévő adófizetők terheit igyekszik növelni, és ezzel akarja a költségvetés hiányát pótolni, ami azt jelenti, hogy ezek a vállalkozások jelentős részben egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, egyre nehezebb piaci körülmények között kell helytállniuk, és egyre nehezebb adóklímának kell megfelelniük, vagy egyre keményebb adókörülményeknek kell megfelelniük; nem fogják tudni megtenni. Tehát az adóalanyok száma is csökkenni fog, mert egyre többen lesznek veszteségesek.

Az igazi és valós megoldás az lenne, hogyha olyan adótörvények sokaságát fogadná el az Országgyűlés kormányzati előterjesztéssel, ami az adózók körét tágítaná, bővítené, és olyan adóteherrel "támogatná" a hazai vállalkozók versenyképességét, amely vállalható, ami életszerű, és ami nem teszi tönkre a vállalkozások sokaságát, mert jelenleg ennek vagyunk a tanúi.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Folytatva az általános vitát, megadom a szót a most jelentkező képviselőtársaimnak, elsőként Domokos László képviselő úrnak, Fidesz.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban érdemes talán, képviselőtársaim, kedves pénzügyminiszter úr, egy kicsit a gazdaságpolitikát számba venni, hiszen az adótörvény kifejezi egy kormány gazdasági filozófiáját, és bizony ezen keresztül megfigyelhetjük, hogy amikor önök felzárkózásról beszélnek, az valójában az emberek, a vállalkozások számára a leszakadást és a kiszolgáltatottságot jelenti.

Amikor képviselőtársam az SZDSZ-ből azt mondja az SZDSZ álláspontjaként, hogy az Alkotmánybíróság elutasítása ezen új adónem esetében kényelmetlen helyzet, akkor a jogállamiság alapelveihez való viszonyát is elárulja egyúttal egy politikai erő, hogy amikor gazdaságpolitikáról van szó, ott milyen jogi környezetet képzel el. Ha hozzátesszük azt, hogy ez, mondjuk, 15 milliárd forintról szól, évközi új adó bevezetése, amikor 1700 milliárd forint hiányt tervez a kormányzat, az 1 százalékát sem éri el még jó szándékkal sem annak az adóbevétel-dézsmának, amit most ez a törvény megcéloz, ekkor hivatkozni konvergenciaprogramra, felzárkózási kritériumokra, azt gondolom, hogy ez szűken véve is legalábbis egy vakságot jelent, rosszabb esetben pedig a gazdaságpolitikához való teljesen téves hozzáállást (Babák Mihály: Kormányzati dilettantizmust!) - mondhatnánk azt is, ahogy képviselőtársam itt mellettem mondja, hogy kormányzati dilettantizmust.

(11.10)

Milyen gazdaságpolitikát folytat a kormány? Vegyük számba! A gazdasági növekedés fékezése a gazdaságpolitika egyik célja és eredménye, azáltal, hogy adót emel és új adónemeket vezet be. Miközben Európában a környező országokban kedvező gazdasági klíma veszi körül a magyar gazdaságot, és amelyhez szorosan kapcsolódva, azt szoktuk mondani, kitett gazdaság a magyar gazdaság, amikor a kedvező folyamatok zajlanak az európai gazdaságban, a környező országok közül nem egy országban 6-8 százalékos növekedés van a nemzeti jövedelemhez viszonyítva, akkor Magyarország 4 százalék körüli, a sereghajtók közé sorolódó növekedést produkál.

A Fidesz azt mondja ezzel szemben, hogy a gazdasági növekedést élénkítő megoldásokat kell keresni, hiszen ez hozza a beruházásokat, ez hozza az új munkahelyeket, ezért ezt adóváltozásokkal, adócsökkentéssel kell inkább szolgálni, mint adóemeléssel.

A mai kormányzati gazdaságpolitika a munkanélküliség növekedését vonja maga után. Mi azt mondjuk, annál jobb gazdaságpolitika nincs, mint amelyik új munkahelyeket hoz létre a foglalkoztatásban, és a munkanélküliséget csökkenti. Ezzel szemben tudom, hogy ugyan önök is azt mondják, hogy a foglalkoztatást növelni akarják, a tények mégis azt mutatják, hogy a munkanélküliség nő, egyre több ember egyre nehezebben tud megélni a munkaerőpiacon, egyre nagyobb a kiszolgáltatottság, még azoknál a munkavállalóknál, munkásoknál is, akiknek ma munkahelyük van, hiszen bizonytalan, hogy a cégük képes lesz-e kifizetni az új adókat, képes lesz-e a piaci versenyben megfelelni, képes lesz-e a magyar belpiac válságában versenyképes válaszokat adni. Általában igen, ez számukra több munkát, kevesebb bért és több adót jelent, ami egyértelműen a teljesítmények visszafogásához vezet a gazdaságpolitikában. A Fidesz azt mondja, hogy a munkanélküliség csökkentéséhez kell gazdaságpolitikai eszközöket, ösztönzést hozzárendelni, és ez biztos, hogy nem az elvárt adó bevezetése irányába mutat.

A szocialista kormányzat inflációt pörget, mégpedig jelentős pénzromlást hoz létre, hiszen egy évvel ezelőtthöz képest háromszorosára nő az infláció mértéke, ami a legméltánytalanabb, a legigazságtalanabb adó, ahogy igazából szoktuk mondani, a szegények adója, hiszen ezt nem kerülhetik ki. És ha hozzávesszük, hogy a nyugdíjasok esetében ez 12 százalékot meghaladó, éppen most, március végével mért adatok szerint, akkor azt gondolom, ténylegesen alátámasztottnak tekinthetjük, hogy ez a kormány nyugdíjellenes, szegényellenes, és kimondottan a gazdasági növekedés ellen tesz, szakmai mázzal, jogászkodással bevonva.

Önök megszorításnak álcázott reformokról beszélnek. Világos, hogy ha minden hozzáértő reformálni, átalakítani akar, azt nem lehet válsághelyzetben megtenni, hiszen válsághelyzetben valóban az egyensúlyt kell javítani. Márpedig az átalakítások mindig többletpénzbe kerülnek, akár egy vállalatról, akár egy önkormányzatról, akár pedig a magyar gazdaság bármelyik ágazatáról vagy akár az egész gazdaságról van szó. Ehhez mindig egyszeri, jelentős többletkiadásokat kell hozzárendelni, miután ebben komoly minőségi változás jöhet létre.

Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a reformokat pedig akkor lehet megcsinálni az állami kiadási oldalon, amikor megvan ehhez a hozzárendelt pénz. Viszont amikor éppen a hiány csökkentését szolgálják, akkor nem lehet megtenni ezt, ez egyszerűen pénzbehajtást vagy egyszerűen megfojtást jelenthet egy-egy gazdasági ág, egy-egy munkahely irányába, ami egyszerűen a munkahelyek felszámolását és megszorításokat jelent. Akkor ne hívjuk reformnak! És azt gondolom, így is helyes, hogy amit ma önök egészségügynek vagy államigazgatási átalakításnak, reformnak hívnak, az valójában pénzbehajtást, megszorítást, leépítést jelent.

Ez a két gazdaságpolitika fordul egymással szembe, és azt gondolom, világosan körvonalazódik, hogy a Fidesz miért utasítja el markánsan a - KDNP-vel közösen - ezt az adópolitikát, amely az elvárt adó kapcsán nem adómódosítást jelent - jelzem, ilyen is elhangzott -, ez egy új adónem bevezetését jelenti.

És ahogy a bizottsági vitában is kiderült, bizony nagyon sokaktól itt a kommunizmusra történt visszautalás; az egészségügyi reform kapcsán éppen a napirend előtti vitában az SZDSZ vette ezt a bátorságot. Akkor én hadd mondhassam azt nyugodtan, hogy a kommunizmus vészkorszakainak gazdasági szemléletét idézi ennek az egész adórendszernek a bevezetése, amelyet önök - gyakorlatilag politikai alapon válogatva - bármikor, bárki ellen folytathatnak, aki abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy nincs nyeresége, és ráadásul olyan helyzetben van, hogy az adóhivatal megvádolja, hogy elkerüli az adót, és utána annak a szerencsétlennek kell bebizonyítania, igazolnia, hogy ő nem adóelkerülő. Ez '90 előtt volt, kedves SZDSZ-es, liberális politikustársaim! 1990 után a jogállamiságban ez a teher, ez a jogelv megváltozott.

Én azt gondolom, joggal számíthatunk arra, hogy még általános vitára sem alkalmas adótörvényt nyújtottak be. Én nagyon remélem, hogy vissza tudunk térni ahhoz a '90-ben megfogalmazott jogelvhez, hogy mindig annak kell bizonyítania, aki vádol. Ha az APEH azt mondja, hogy valaki adóelkerülő, akkor az APEH-nak kelljen ezt bizonyítania. Ezzel szemben azt gondolom, hogy egy konzervatív, kiszámítható, nyugodt gazdaságpolitika ellenpárja ez a kommunizmus vészkorszakait idéző gazdasági szemlélet.

Nézzük a konkrét adótörvényhez kapcsolódó kérdéseket! Én azt gondolom, hogy ha a mellékletben megnézzük, hogy a kormányzat mit tekint egyféle adóelkerülő költségeknek, amit a mellékletben kaptunk meg utólag a törvényhez kapcsolódóan, és kimondottan csak a munkavállalók oktatására, képzésére fordított költségek igazságtalanságát, méltánytalanságát és szakmailag is elfogadhatatlan megközelítését hozzuk fel - hiszen amikor egyébként szakmai vita van, mindenki egyetért azzal, hogy a szakképzettség szintjét javítani kell, jobb, magasabb tudásra van szükség, segíteni kell a munkavállalókat abban, hogy minél magasabb szaktudással tudják a munkájukat ellátni -, ha erre egy vállalkozás költ, ez mint kockázati tényező merül fel, és ezáltal adóellenőrzés jogalapjává teszi.

Szeretnék egy idézetet hozni, mert valóban az egyik képviselőtársam, Szatmáry Kristóf jelezte a kormányzat hiteltelenségének azon legutolsó példáját, ami egy újságban, a címlapon vagy legalábbis főcímben jelent meg: "Kóka nemet mond az elvárt adóra." Ezzel a címmel márciusban nagy kampány zajlott az SZDSZ-ben. Jött egy új elnök, utána elfelejtette az ígéreteit, és újból az adóemelést, új adónem bevezetését szavazzák meg. Ez az, amit a kormány megcsinált egy évvel ezelőtt áprilisban is: hirdette, hogy nem lesz új adó - talán emlékszünk -, hogy nem fognak adót emelni, a gazdaság dübörög, talán még ez a fiatalúr is itt van a képen, aki ezt mondta. (Felmutatja.) És utána meg azzal szembesülünk, hogy bizony "méltányos az, amit egyébként még a választások előtt méltánytalan közteherviselésnek" említett - szó szerinti idézetet mondtam.

Azt gondolom, joggal mondhatja a Fidesz, hogy nem állja meg a kormány a helyét, az elvárt adót nem lehet bevezetni Magyarországon. Kérem ehhez a támogatásukat.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Most kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Kékesi Tibor képviselő úrnak, MSZP.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Az elhangzott hozzászólás egy makrogazdasági kitekintést is tett, és ebben némi hibát véltem felfedezni.

Általános gyakorlat volt a fideszes képviselőtársak részéről, hogy Magyarország gazdasági növekedését hol a világon az utolsónak, aztán inkább már csak Európában vagy az Unióban, esetenként már csak a csatlakozó 10-ek, és végül a közép-európai térség 4 állama közül tekintették az utolsónak. Most már látom, hogy egy picit árnyaltabb a megfogalmazás, például Görögország nyilván alacsonyabb gazdasági növekedést produkált 2006-ban. (Babák Mihály közbeszól.)

A másik: nem nő a munkanélküliség. Az utolsó 3 hónapos, negyedéves ILO-statisztikának megfelelő munkanélküliségi ráta már csökkenést mutat az előző időszakhoz képest, de itt állandóan keverjük ezt a két dolgot, hogy ne látszódjon, hogy miközben valóban volt egy időszak, amikor emelkedett a munkanélküliség, ezen folyamattal párhuzamosan, folyamatosan, és most is emelkedik a foglalkoztatottság. (Babák Mihály: Képben vagy!) Tehát nincsen kevesebb munkavállaló, csak azoknak, akik nem dolgoznak, jelentős része már bejelentkezik munkanélkülinek. Továbbra is ez van. (Babák Mihály: Magas a munkanélküliség, mit beszélsz?)

Az infláció, úgy tűnik, valóban magasabban alakul a költségvetésben figyelembe vett, tervezett mértéknél is, azonban pont a nyugdíjasoknál, akiknél ez a statisztikában majd számításba vételre kerül, novemberben az eltérő inflációs adat egy visszamenőleges nyugdíjemelést fog eredményezni. Tehát pont ők biztosan nem fognak ennek a hátrányaiban részesülni.

(11.20)

Én azt gondolom, inkább beszéljünk a lényegről - talán Domokos képviselő úr is megemlítette -, hogy miért nem fizetnek a tartósan veszteséges vállalkozások. Remélem, nem azért, mert szombaton és vasárnap is zárva tartanak.

Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Szabó Lajos képviselő úrnak, MSZP.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, a bizottsági ülésen is hangsúlyosan előjött, hogy kell-e félni ettől a törvénytervezettől bárkinek a vállalkozók közül, illetve fenyeget-e ez a törvénytervezet bárkit is a vállalkozók közül. Akkor is elmondtuk, hogy sem félni nem kell a törvénytől, sem nem fenyeget ez a törvény senkit. Ez a törvény azt célozza meg (Babák Mihály: Nem fog fájni - mondtatok már ilyet.), hogy a gazdaságilag indokolatlanul veszteséget elszámolók számára jelentsen egy olyan adófizetési kötelezettséget, amely ezáltal tudja a többi adófizető terhét könnyíteni majd akkor, ha ezek a pluszbefizetések lehetővé teszik azt, hogy az egyénre jutó adót csökkenteni lehessen.

Itt én a magam részéről egyetértek azzal, amit Herényi Károly képviselő úr az MDF nevében mondott, hogy ez az egyik fele a dolognak, amikor a rendszeren belül lévőket nézzük meg, hogy a törvényeknek megfelelően számolják-e el a költségeiket, természetesen ki kell egészülni ennek azzal, aki a törvényen kívül van. Erre is vannak már jó példák, hiszen a VPOP a jövedéki termékek forgalmazásánál, az üzemanyagok forgalmazásánál, a dohánytermékek forgalmazásánál jelentős eredményeket ért el, amelynek ismeretében a kormányzat már javaslatot tett arra, hogy a hiányt 0,1 százalékponttal csökkenteni lehet. (Babák Mihály: Erre megy ki a játék.)

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak két percre, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is szeretném kezdeményezni és az ön és a képviselők támogatását kérni, hogy a törvényjavaslathoz a mai nap során az Országgyűlés vitájának a végéig lehessen benyújtani módosító javaslatot, és ne csak az adott törvényjavaslat vitájának a végéig. Amennyiben ön ehhez hozzájárul, akkor ez természetesen lehetséges.

Amit pedig reagálni szeretnék Kékesi Tibor képviselő úr szavaira: én megértem, hogy a kormánypártiság nagyon mély elkötelezettséget jelent, és nyilvánvaló, hogy hatalmas felelősség egy ilyen vitában való részvétel, de ez nem azt jelenti, hogy amiért az országnak szégyenkeznie kell, azt erényként kell egy vitában bemutatni. Tehát akkor vegyük újra az ország makromutatóit!

A gazdasági növekedés tekintetében, képviselő úr, a 25 európai uniós országot összehasonlítva ön szerint Magyarország hányadik helyen áll, milyen régióban van?

Az államadósság növekményét tekintve van-e közöttünk abban vita, hogy most már az önök kormánya is elismeri, hogy ebben az évben az államadósság mértéke a GDP 70 százalékát fogja meghaladni? Ez van a benyújtott törvényjavaslatban; gondolom, nincs közöttünk vita. Emlékszik-e, hogy nemrég még azon vitáztunk, hogy 60 százalék fölött van vagy nincsen? Ön állította, hogy isten őrizz, soha nem lesz 60 százalék fölött. Ma már 70 százalékról vitázunk.

Vita van-e közöttünk abban, hogy az infláció mértéke az Európai Unióban az egyik legmagasabb, most 9 százalék körüli Magyarországon? Emlékszik-e még, hogy a választási kampányban Kóka János gazdasági miniszter azt emlegette Gyurcsány Ferenccel egyetemben, hogy Magyarországon nemsokára nulla százalék közeli lesz majd az infláció?

Ha ebben közöttünk vita van, akkor valami probléma van az értelmezéssel, akkor kérem, hogy ön vizsgálja fölül az ismereteit, mert akkor valami gond van, és majd úgy folytatjuk. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Akkor képviselő úr kérésének megfelelően az általános vitát majd az ülésnap végén zárom le, és addig van mód módosító indítvány benyújtására.

Folytatva a kétperces hozzászólásokat, megadom a szót Földesi Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Domokos László képviselő úr felszólalására szeretnék néhány gondolatot reagálni.

Én pontosan tudom és meg is értem, hogy ellenzéki képviselőként azokat az érveket kell elmondani, amiket elmondott a képviselőcsoportja nevében, de önök pontosan tudják azt, hogy ez a kormány nagyon keskeny pallón jár. Azt is elmondanám, hogy részben oka természetesen a mai lépéseknek az a kormányzati politika, amit az elmúlt időszakban végeztünk. Na de hát nem lehet egyszerre hideget meg meleget fújni a szánkon! Önöknek az a dolga, hogy ezzel szembesítsenek bennünket, nekünk meg az az érdekünk és az a dolgunk, hogy ezt az országot kormányozzuk. Önök pontosan tudják, hogy önök 7 százalékos gazdasági növekedést ígértek, és soha nem volt a GDP arányában ez 5 százalék fölötti. (Babák Mihály: Nem voltunk kormányon öt éve!)

Domokos úr elmondott néhány összehasonlítást nemzetközi viszonylatban is. Magunkhoz kell mérni magunkat. Magyarországon nem egészen 4 millió ember, aki befizető, van 800 ezer rokkantsági nyugdíjas, ebből 460 ezer fő a nyugdíjkorhatár előtti nyugdíjas. Önök pontosan tudják, hogy milyen kiadásai és milyen kötelezettségei vannak az államnak. Természetesen nem jó kedvében, hanem kényszerek hatására kellett a kormányzatnak azokat a lépéseket megtenni, ami törvényjavaslat formájában most előttünk van.

Azt kell mondanom, ez arra is igaz, hogy nem szabad egyszerre hideget és meleget fújni a szánkon, hogy önök arról beszélnek, és igazuk van, hogy szűkíteni kell a feketegazdaságot, a szürkegazdaságot. Na de hát senki nem merte azokat a reformlépéseket meglépni az elmúlt 16 év kormányzása alatt, beleértve a mindenkori szocialista és liberális kormányokat is, amelyekre most rákényszerültünk, mert egyszerűen a falnál vagyunk, mert egyszerűen valóban az államnak növelni kell a pénzbevételeit. Az pedig, azt gondolom, a társadalmi igazságosság irányába hat, ha most megcélzunk olyan társadalmi rétegeket is, akik eddig a könnyebbik oldalát fogták meg a dolgoknak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Kékesi Tibor képviselő úrnak, MSZP.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Bár nyilván nem szokásos, hogy kétpercesekben egymásra reagálunk, de annyira egyértelmű kérdéseket vetett fel nekem Tállai képviselő úr, hogy kénytelen vagyok rá reflektálni.

GDP-adat. Még egyszer, nagyon hangsúlyosan: a fideszes képviselőtársak részéről markánsan a "ha már nem lehetünk elsők, legalább legyünk az utolsók" a kommunikáció tárgya. Én pedig azt mondom, hogy nem vagyunk utolsók. Az már egy korrektebb megközelítés, amit Domokos képviselő úr mondott, hogy a vége felé, a sereghajtók között foglalunk helyet. Mondtam is egy példát, aki utánunk van.

Az államadósság mértéke. Tudom, hogy rögtönzött, képviselő úr, tehát nyilván nem tudta pontosan idézni a szavaimat. Én sosem azt mondtam, amit ön feltételezett, hanem azt, hogy ez a legkevésbé problémás része az eurózónához való csatlakozásunk igyekezetének, hogy mennyi az államadósság mértéke, hogy ez 60 százalék felett van. Már csak azért sem, mert nálunk lényegesen magasabb államadósság-mértékkel vannak benne az eurózónában tagországok - Belgium, Olaszország, Görögország -, tehát nem kell ezzel így foglalkozni. Nem is az a feladat, hogy 60 százalék alatt kell lennie, hanem az, hogy tartósan csökkenő legyen az államadósság mértéke.

A 9 százalék inflációról pedig csak annyit, hogy most 9 százalék, márciusban volt ennyi. Év végére, az év egészére 6,3 százalékot tervezett a kormány. Abban egyetértünk, hogy ezt némileg meghaladó mértékű lesz az infláció, de - lehet, hogy ebben már nem értünk egyet - véleményem szerint ez egy egyszeri, az inflációcsökkenési tendenciából kiugró mértékű, éppen annak következtében, hogy a kormány elhatározta, hogy egy olyan konvergenciaprogramot készít, amely illeszkedik az eurózónához és az európai országok gazdálkodásának egészéhez, és ez megkövetelte azokat az intézkedéseket, amelyek ezt az egyszeri inflációs emelkedést okozták.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy erre az ügyre, mármint a foglalkoztatás, munkanélküliség kérdésére, amelyre Kékesi képviselőtársam reflektált, pontot kéne tenni. Ugyanis én azt mondom, és mindannyian azt mondjuk, hogy a foglalkoztatás növekedése helyes és jó dolog. De képviselő úr, nem a helyessel és a jóval kell foglalkozni, mert ez nyilvánvaló (Derültség a kormánypárti oldalon.), hanem a munkanélküliséggel. Mégpedig azzal a munkanélküliségi rátával, ami Békés megyében megnyomorítja az embereket.

(11.30)

Gondoljunk csak arra, hogy 10 százalékkal növelik a pedagógusok óraszámát, ezzel 10 százalékuk utcára kerül. A közigazgatásban és sok egyéb más helyről, a kórházakból, az egészségügyből utcára kerülnek orvosok, szakápolók. Képviselő úr, Békés megyében jelenleg iszonyú a munkanélküliség, és azoknak nem magyarázat, amikor azt mondjuk, hogy nőtt a foglalkoztatás, nem megoldás számára, mert neki nincs kenyere, nincs megélhetése. Miután gazdasági depressziós terület, úgy gondoljuk, hogy az adótörvények kapcsán is el kellene gondolkodni azon, hogy miért veszteségesek, mondjuk, Békésben a vállalkozások, esetleg a vagyonukat felélve megpróbálják túlélni mindazt, amit önök produkálnak, mégpedig a megszorításokat, pénzbehajtásokat és sok egyéb mást.

Kérem, nem mentség arra vonatkozóan, és nem magyarázat annak a munkanélkülinek, aki nem tudja magát fenntartani, a családja nyomorog, a gyereke éhes, és kilátástalan a jövője. Önök még csak kilátással sem kecsegtetik e tekintetben, munkahelyet nem létesítettek, különösen a mi vidékünkön. Békés megye megközelíthetősége katasztrofális.

Visszatérve az egész kérdésre: egy országban nem lehet csak egy kérdést kiemelve, mondjuk Budapestet, Budaörsöt szem előtt tartva adókról beszélni. Az APEH tegye a dolgát, hisz erre van jogosítványa, de az önök gazdasági politikájának a hiánya a munkanélküliségre rosszul hat, növeli azt, és kilátástalanná teszi azokon a területeken, ahol Domokos képviselő úrral képviseljük az állampolgárokat. Kérem, gondolkozzon el rajta!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Most folytatjuk a tízperces hozzászólásokat. Megadom a szót Schwartz Béla képviselő úrnak, MSZP.

SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány az elmúlt évben benyújtott és elfogadott törvényjavaslataival bizonyította, hogy határozottan fel kíván lépni azok ellen, akik a közteherviselés alól megpróbálnak kibújni. Az adózói bázis szélesítése, a szürke- és feketegazdaság teljesítményének felmérése, számbavétele, adóztatása valamennyi magyar állampolgár érdeke.

Kimagaslóan szembetűnő adat, hogy ma Magyarországon a társas vállalkozásoknak majdnem a fele és az egyéni vállalkozások több mint a fele az éves beszámolóikban veszteséget mutat ki, vagy egyáltalán nem fizet adót. E vállalkozások jó része évek óta hasonló eredménytelenségről ad számot, miközben részt formál magának a társadalmi közkiadások igénybevételére. A vállalkozás folytatásának elve a haszon, illetőleg a jövedelem megszerzésének gyakorlatára épül, ami ismétlődő, több évet érintően veszteséget produkáló vállalkozások egy részének esetében felveti az adókikerülés problematikáját. Azt gondolom, ez teljességgel tarthatatlan és igaztalan valamennyiünkre nézve, de különösen azokra, akik ezáltal a közteherviselés szempontjából nagyobb terhet kénytelenek vállalni és teljesíteni. Hiszen a hőn áhított adó- és járulékcsökkentés csak akkor következhet be, ha előbb rendbe tesszük a jelenlegi adóalappal kapcsolatos kötelezettségeket, és beszedjük az államot megillető bevételeket.

Ezt a célt szolgálta az elmúlt évben benyújtott és elfogadott elvárt adó. Bár az Alkotmánybíróság 8/2007. számú határozatában bizonyos részeit alkotmányellenesnek ítélte meg, az elvével változatlanul egyet tudunk érteni. Az Alkotmánybíróság nem elvi alkotmányossági alapon ítélte el a törvényt, hanem abból a megfontolásból, hogy a tényleges helyzet bizonyításának feltételeit az adó megfizetésére kötelezett részére biztosítani kell.

A jelenlegi törvényjavaslat kiküszöböli az Alkotmánybíróság által megállapított hiányosságot. Biztosítja az adózók részére azt a lehetőséget, hogy bizonyítsák, vállalkozási tevékenységük eredménye miért nem éri el a törvényjavaslatban meghatározott mértéket. Aki tehát bizonyítani kívánja az adóbevallásában, hogy az adózás előtti eredménye nem éri el a jövedelemminimumot, az nyilatkozatot tesz. Aki pedig adóalapnak elfogadja a jövedelemminimumot, az aszerint adózik. Azt gondoljuk, hogy az Alkotmánybíróság által kifogásolt vélelmezés helyett a most benyújtott változat megadja az adózónak a bizonyítás lehetőségét. Úgy is mondhatnánk, hogy amíg a nyilatkozattétel bizonyítási lehetőséget tartalmaz, a jövedelemminimumot elfogadók részére viszont legalizálási lehetőséget ad.

Tisztelt Képviselőtársaim! A korábbi törvény vitájában is, de a jelenleginél is ellenzéki képviselőtársaim egy része a mindenáron való pénzbehajtást vetik a kormánypártok szemére. Ezzel az állásponttal lényegében egy kalap alá veszik azokat a veszteséges vállalkozásokat, amelyek különböző gazdasági okok miatt valóban veszteséget realizáltak, és sajnos azokat is, amelyek esetében az adóellenőrzés adóhiányt állapíthat meg.

A másik visszatérő szempont az, hogy a törvény a minimumjövedelmet valóban túlzó mértékben állapítja-e meg. Nos, az APEH ilyen irányú vizsgálatai ezt a véleményt nem támasztják alá. A veszteséget realizáló vállalkozások egy része a bevételek eltitkolásával kurtítja meg az adóalapot. Így tehát akkor, amikor az adóalany eltitkolja a bevételeit, akkor az adóalapjának a bevételekből történő levezetése nem is a legszerencsésebb módszer. Ebben az esetben azt is mondhatnánk, hogy a bevételét elfogadjuk realizált bevételnek, pedig éppen az eltitkolt bevétel az adómegrövidítés egyik meghatározó eleme.

Sajnos, szintén az Alkotmánybíróság által megsemmisített házipénztári adó állományára vonatkozóan is igaz, amit elmondtam. Tehát a házipénztári állomány kialakulásának és felduzzadásának is egyik jele a bevételek eltitkolása. Ezért én azt gondolom, hogy hasonlóan a minimumadóhoz, új formában szükséges azt a törvényt is újra napirendre tűzni.

Visszatérve a jelenlegi törvényre: érdekes, hogy a kiadásokat egyetlen vállalkozás sem titkolja el. Ezért azoknak, akik a bevétel alapján történő adóalap-megállapítást kifogásolják, azt mondom, hogy az előterjesztők magatartása talán túlzottan megengedő is lehet, hisz a kiadások, elszámolt költségek állománya is lehetne az adó alapja.

Ez annál is inkább elképzelhető, mert vannak olyan költségelemek, amelyeket akkor is el kell számolni, amikor a vállalkozás veszteséges. Tehát az elszámolás nem függ attól, hogy a bevételekből megteremtődik-e a költség forrása. Ilyen tétel például az amortizáció, amit a képviselőtársaim ismernek.

Hasonlóan a társas vállalkozásokhoz, a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozókra is vonatkozik a jövedelemminimum megállapítása. A törvényjavaslat meghatároz egy sajátos eljárási rendet a minimumadóval kapcsolatban. Az adóhatóság a bevallást kiegészítő nyomtatvány adatainak feldolgozását követően kockázatelemző program segítségével kiválasztja azokat az adózókat, amelyeknél valószínűsíthető az adóelkerülés veszélye.

Itt szeretnék visszatérni arra, hogy a kiválasztás mennyire véletlenszerű. Annyiban nem az, hogy a kockázatelemzés eredményét az adózó által szolgáltatott adatok határozzák meg, tehát lényegében az adózó tevékenysége, illetőleg az abból szolgáltatott adatok alapvetően befolyásolják a kiválasztást. Ha az adatok nem a valóságot tükrözik, szubjektivitással egyedül az adózó vádolható. Fontos tudni: a kiegészítő bevallás vizsgálata nem minősül átfogó vizsgálatnak az APEH részéről.

Összességében a törvényjavaslat megvalósítja véleményem szerint azokat a célokat, amelyeket a bevezetőjében megfogalmaztunk, ezért az elfogadását javaslom. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Ismét kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Domokos László képviselőnek, Fidesz.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az adó alapjára felhívjam a figyelmet. Hogy tisztázzuk, itt legális vállalkozásokról van szó. A feketegazdaságban nincsenek legális vállalkozások. (Babák Mihály: Ez egy nagy kérdés!) A szürkegazdaság egy más kategória. Az itt bejelentett, többnyire a saját családját eltartó vagy önmaga foglalkoztatásáról gondoskodó kényszervállalkozások nagy hányada az, amely képes tartósan elviselni azt, hogy nincs nyeresége. E vállalkozások jó része került az önök... - most már mondhatnám, B-listás vagy ilyen feketelistás megfogalmazással, amit Schwartz úr is kifejezett, hogy valami büntetendő, elkerülő, csalfa emberekről van szó. Nyilván nem több és nem kevesebb van köztük, mint bármely nyereséget is bevalló külföldi vagy belföldi, nagy és kicsi vállalkozás esetén, de ezzel a demagóg általánosító módon őket mind mint a feketegazdaság alanyait, mintegy 300 ezer vállalkozót ennek nevezni, hát azért álljon már meg a menet!

Tényleg azt gondolom, térjünk vissza a szakmai vitára. A szakmai vitának pedig, azt gondolom, idézzük fel az iparűzési adó kérdését, amelyről a Pénzügyminisztérium és önök, szocialista képviselőtársaim, SZDSZ-esek, nagy szeretettel, azt mondták, hogy ez egy igazságtalan adó, mert olyan adó, olyan után kell fizetni, ami után nincs jövedelem. Ez az iparűzési adó az önök fogalmazása szerint.

(11.40)

Kérdezem én: akkor az árbevétel utáni 2 százalékos társasági nyereségadó - mert itt, tisztázzuk csak, a társasági nyereségadónak a hiányát próbálják pótolni -, mennyivel méltányosabb? Itt létező jövedelmekről van szó, pénzügyminiszter úr? Az ön vállalkozásai között nem voltak mínuszos vállalkozások annak idején? (Dr. Veres János: Nem! - Tállai András nevet. - Dr. Veres János: Puff, na most akkor mi van?! - Babák Mihály tapsol.) Soha nem kellett megtennie azt, hogy olyan vállalkozásokkal találkozzon, amelyek ilyen helyzetbe kerültek? A Szabolcs-Szatmár megyeiek nevében is azt gondolom, önnek elnézést kell kérnie ezektől a vállalkozóktól.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Szóval, azért lássuk helyén a dolgot, mégpedig azt, hogy hiány van az állami költségvetésben, önök ezt a hiánycsökkentést konvergenciának mondják, és ez válsághelyzet, holott nem megközelítjük, csak a hiánycélokban közelítjük meg az Uniót, és közben szakadunk le. A kiadáscsökkentés helyett önök azt választják, hogy tovább fejik a vállalkozásokat. Azokról a vállalkozásokról esik most szó, akik maguknak munkahelyet teremtenek, kisvállalkozók, kényszervállalkozók, akik, tévedés ne essék, fizetnek adót, csak nincsen nyereségük, mert befizetik az szja-t, befizetnek különböző helyi adókat és sok egyéb mást, járulékokat fizetnek, és nincs nyereségük, és megengedheti a cég, hogy pár ezer forint veszteséggel tovább prosperáljon, vagy pedig olyan kiadásokat eszközöl... (Dr. Veres János: Prosperál!) Igen, működjön, kedves pénzügyminiszter úr, megengedheti magának... (Dr. Veres János: A prosperálás nem működést jelent, Misi!) Igen, működik. ...megengedheti magának azt, mert rákényszerül, hogy megtartsa a család megélhetését, ugyanis jövedelmet realizál, adókat fizet, és nem marad a nyereségbefizetésre fedezete.

Én úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat pontosan azok ellen szól, amelyek megélhetési vállalkozások, kisvállalkozások, akik kényszervállalkozók, és most önök ezeket az embereket is sarcolni kívánják. Ez rossz politika, helytelen politika. Úgy gondolom, hogy nem az ő irányukban kellene újfent emelni az adóprést, és őket feketézőknek mondani, mert legális vállalkozásokról van szó, amelyek különben a szükséges járulékokat megfizetik, csak veszteségesek, olyan mértékben, ami még elviselhető. Mert hosszú passzra játszanak, és úgy gondolják, hogy 2-3-4 évet is elviselnek egy kisebb veszteséggel, mérleg szerinti veszteséggel azért, hogy túléljék mindazt, amit önök produkálnak a gazdaságban, ugyanis a fogyasztás csökkenésével munkahelyek szűnnek meg, és arra játszanak, hogy túléljék önöket.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps a fideszes képviselők soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Schwartz Béla képviselő úrnak, MSZP.

SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak újra pontosítanám: a veszteséges vállalkozások közül szeretnénk kiszűrni azokat, amelyek nem a valós helyzet alapján folytatják ezt a tevékenységet, és nem produkálnak eredményt, ugyanis itt arról van szó, hogy ez egy nagy kör. Én azt az állításomat fogalmaztam meg önökkel szemben, hogy ezen belül kell szűkítenünk a vizsgálatot, és meg kell néznünk, hogy kik azok, akik valóban veszteséges gazdálkodást folytattak, és kik azok, akik bizony adóeltitkolás esélyével készítik a beszámolóikat.

Tételezzük fel, hogy az illető veszteséges! Ebben az esetben választási lehetőséget biztosít számára a törvény, hogy vagy kiegészítő bevallás formájában ezzel él, vagy pedig a minimumadót választja. Tegyük fel, hogy a kiegészítő bevallást választja! Ebben az esetben nyilvánvalóan esélye van arra, hogy az APEH kiválasztja egy vizsgálatra, de ha a vizsgálat bebizonyította, hogy az ő bevallása valóban tényszerű, törvényszerű és veszteséges, ebben az esetben nem történik semmi. Ha viszont ez nem bizonyosodik be, akkor fizetnie kell az adót.

Én azt gondolom, hogy itt a törvény egy pontosítást, egy koncentrációt hajt lényegében végre, és kiválasztja a veszteséges gazdálkodók közül azokat, akiknél vélelmezhető, hogy adóeltitkolás történik. És azt gondolom, ez viszont mindannyiunk érdeke, ez Magyarország polgárainak, valamennyiünknek az érdeke.

Köszönöm. (Taps az MSZP-s képviselők soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Szerintem, ha Schwartz képviselő úr így folytatja, akkor nemsokára pénzügyminiszter lesz belőle (Derültség a fideszes képviselők soraiban.), mert olyan hihetetlen ötletei vannak az adóbehajtásra, ami még Veres Jánosnak sem jutott eszébe.

Elolvastam a bizottsági jegyzőkönyvet, de azt azért nem gondoltam, hogy ezt még meg is fogja ismételni a parlamentben, hogy a kiadások, a költségek alapján kelljen megfizetni ezt a minimumadót, és amit a vállalkozó ráfordított a vállalkozására, azt még fejelje meg 2 százalékkal, és fizesse be az államkasszába. Ehhez szeretnék önnek gratulálni! Ez aztán egészen biztos, hogy alkotmányellenes. De ahogy olvastam, a bizottságban még azt is felvetette, hogy igenis, a házipénztáradót, amiről az Alkotmánybíróság kimondta, hogy alkotmányellenes, azt is hozzuk vissza ide a parlament elé, úgyhogy gratulálok ehhez! Egy kicsit szerintem túlhevült ön az államháztartás hiányát illetően. Próbálja meg reálisabban kezelni a dolgot!

Az, amit ön mond, hogy ki kell szűrni a veszteséges vállalkozások közül azokat, amelyek nem korrektek - vagy ne adj' isten, még trükköznek is, mint ahogy ismerjük, hogy trükkök százát is el lehet követni ebben az országban, még kormányzati szinten is, hát még akkor vállalkozási szinten -, arra az a javaslatom, hogy ahhoz nem kell ez a törvény. Ahhoz nem kell ez a törvény! Én azt javaslom, hogy ezt a bevalláskiegészítő nyomtatványt - ehhez nem kell törvényt készíteni a parlamentben - minden vállalkozó adja be, kivétel nélkül minden vállalkozó. Legyen a társaságiadó-bevallás és a személyi jövedelemadó-bevallás melléklete, adja be minden vállalkozás, és az alapján legyen szíves az APEH egy következetes ellenőrzési rendszert kialakítani, és az alapján legyen szíves kiszűrni! És ne a visszájáról kezdjük el a dolgot göngyölíteni, hogy elkezdjük a szerencsétlen 300 ezer mikrovállalkozáson, amely egyébként is küzd az életéért!

Akkor tessenek olyan ellenőrzési rendszert kidolgoztatni (Az elnök csenget.) az APEH-hal, amely működőképes! És ne a parlamentet terheljük ilyen fölösleges, agyrém törvényjavaslatokkal!

ELNÖK: Két percre megadom a szót Domokos László képviselő úrnak, Fidesz.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tállai Andráshoz annyiban kapcsolódva, amire a tízperces beszédemben is utaltam: én is arra kérem tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, hogy a parlament tekintélyét őrizzük meg.

Ne ilyen törvényt tárgyaljunk, ne ilyen dilettáns, igazából érdemi megoldást nem hozó törvényt tárgyaljunk. Valójában a kormány ezt a mellékletet, ha akarja, valóban saját maga bevezetheti, eddig is megtehette volna, ezután is megteheti. A parlamentben, én azt gondolom, adótörvényt vitatni áprilisban, hogy júliusban bevezetésre kerüljön, az szentségtörés, nyugodtan mondjuk ki, a demokratikus normákkal ellentétes.

De folytatva az előző gondolatomat, menjünk végig! Ha önök árbevétel-arányos adót akarnak beszedni veszteséges és nyereséges cégektől is, illetve most a veszteségeseket az iparűzési adón túl még újabb teherrel kívánják megterhelni, kérdezem én: az az igaz állítás, hogy az iparűzési adót meg kívánják szüntetni, vagy pedig az, hogy még újabb százalékos kulcsot tesznek rá, és most már ez nem helyi adó lesz - hiszen az iparűzési adó helyi adó -, hanem egy központi, árbevétel-arányos adót is ki akarnak vetni? Mert akkor ilyen alapon valóban, akár a nyereségesektől is kérhetnének, és az még talán nem is alkotmányellenes. De akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ez egy pénzbehajtás, önök pénzbehajtó törvényeket kívánnak alkotni.

Ezt azért fontos megint tisztázni, mert hőn szeretett gazdasági miniszterüket szeretném idézni, aki szó szerint azt mondta az Axel-Springer szerint: "Az adóbevételeket nem lehet csökkenteni a jelenlegi kormányzati ciklus végéig, de átcsoportosításukra szükség van." Szeretnénk látni ezeket az átcsoportosításokat.

Kedves SZDSZ, adócsökkentést ígértek - miért verik át az embereket? 2010-ig nem lesz adócsökkentés? Erre válaszoljanak! Itt az újabb adónem, amely alapján önök növelni akarják az adóterheket.

Köszönöm.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP.

(Török Zsoltot a jegyzői székben dr. Kis Zoltán
váltja fel.)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ajánlom azért, hogy maradjunk ennél a törvényjavaslatnál, és ne beszéljünk az egész adórendszerről (Babák Mihály közbeszól.), arra lesz alkalom ősszel, amikor adótörvényekről tárgyal a Ház. (Babák Mihály közbeszól.) Egyébként amit itt az elmúlt fél-egy órában elmondtak, hogy ha fel kívánnánk sorolni az összes ellentmondást, amit az egyik képviselő mondott, és a másik reagált rá, akkor tíz darab kétperces felszólalás sem lenne elégséges, legalábbis én úgy gondolom.

Azzal az alapelvvel talán nem kellene vitatkozni, hogy az igazságossághoz hozzátartozik, hogy a közterhekhez mindenkinek arányosan hozzá kellene járulnia. Én nem hallottam önöktől olyan felszólalást, hogy vitatnák azt, hogy több százezer olyan vállalkozás van Magyarországon, amelyek nem egy évben, nem két évben, hanem az elmúlt öt-tíz évben folyamatosan veszteségesek volt. Közgazdaságilag önök ugye ezt nem vitatják?

(11.50)

Ez azt jelenti, hogy ez alatt az idő alatt ezek a társaságok föl kellett volna éljék a vagyonukat (Közbeszólások a Fidesz soraiból: BKV, Magyar Televízió! Budapest Bank!), tehát meg kellett volna szűnjenek, azért, mert egyszerűen nem volt olyan bevételük, amiből ezt tudták volna finanszírozni.

Tállai képviselő úr azt kérdezte, hogy ki védi meg az adózókat. Ez egy jogos kérdés, tisztelt képviselő úr. Ki védi meg azokat a tisztességesen adózókat, akik hozzájárulnak a közterhekhez, minden járulékot és egyebet megfizetnek, és ezért nem tudnak versenyképesek lenni azokkal, akik egyébként elkerülik az adófizetési kötelezettségüket, és nem járulnak hozzá a közterhekhez? Ezek a vállalkozások joggal kérik számon az állam képviselőitől, hogy őket ki védi meg azoktól a tisztességtelenektől, akik egyébként nem fizetik meg ezeket a közterheket.

Tehát én azt kérem önöktől, hogy a törvényjavaslat kapcsán mondják el azokat az érveiket, amivel önök próbálnák ezeket a problémákat megoldani, és ne más, olyan témákról beszéljenek, ami nincs is napirenden itt a parlamentben. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Általános vita van!)

ELNÖK: Megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, kettőperces időtartamban, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Kovács Tibor úr véleménye egyszerűen megdöbbentő. Képviselő úr, ön igazságosságról beszél, mikor a hetedik bőrt is le akarják húzni a pici, kicsi kényszervállalkozókról! És ön beszél az igazságosságról! Sőt a demagógia kicsúcsosodik abban, amit Schwartz képviselő úr is mond, hogy a magyar állampolgárok érdeke és a tisztes vállalkozók érdeke, hogy ezekről a nyomorultakról még az utolsó bőrt is lehúzzák, hogy közben elpusztuljanak. Szóval én nem értem, miről beszél!

Jelenleg egy olyan törvényjavaslatot tettek ide, hogy a veszteséges vállalatokat meg kell adóztatni. Miért kell pluszban adózni? Tessék, az APEH ellenőrizze, tisztítsa és fehérítse a gazdaságot az ellenőrzésekkel! Nem szükséges hozzá pluszjogosítvány.

Önök most fenyegetik a kicsi és középvállalkozásokat ezzel a törvényjavaslattal, akik túl akarják élni önöket, hisz ötödik éve kormányoznak, és minden bőrt lehúztak eddig már a vállalkozásokról, és ezért csökken a munkában lévők száma, és a foglalkoztatottak száma esetleg nőhet, de a munkanélküliség növekszik, mert ezek a kényszervállalkozások beadják a kulcsot. Ha jól emlékszem, a statisztika szerint az első két hónapban, januárban és februárban több mint 4,5 ezer vállalkozó adta be a jogosítványait. Ezek nem feketevállalkozók, hanem annyi terhet rónak ki rájuk, hogy ezt már nem fogják tudni megfizetni, tényleg fölszámolják a vállalkozásukat. Lehet különben olyan, aki megkerüli az adót - ott az APEH, tegye a dolgát, és ellenőrizze le!

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy nem szabad a magyar adózókat és a kicsi kényszervállalkozásokat ezzel fenyegetni, mert ez nem jó vért szül. Higgyék el, ezek a vállalkozások megfizetik a járulékokat és a különböző adókat, csak éppen nem nyereségesek. Úgy gondolom, erről így beszélni, ahogy önök beszélnek, demagógiák mentén és az igazságosság elvei mellett, egyszerűen felháborító. Vonják vissza, könyörgök, ezt a törvényjavaslatot! Ez nem szolgálja a Magyar Köztársaság állampolgárainak, kisvállalkozóinak az érdekét!

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Schwartz Béla képviselő úrnak, MSZP.

SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Érdekes vitában veszek részt. Különböző jelzőket kaptam három képviselőtársamtól, és ez azért is megdöbbentő, mert az az érzésem, mintha a képviselőtársaim nem is olvasták volna a törvényjavaslatot! (Domokos László: Itt van!) Domokos képviselő úr az egyik előkelő jelzőt aggatta rám, de ő a tízperces hozzászólásában körülbelül másfél percet foglalkozott a törvénnyel, a többi egyéb valami volt, amit én persze nem kívánok minősíteni. Hasonlóan Babák képviselő úr: különböző demagógiákat és egyebeket vonultat fel, de arra kérném, hogy talán először az indokolási részét mondja, és aztán a minősítési részét; nem - mond egy minősítést, aztán hagyja a levegőben.

De hasonlót tudnék mondani Tállai képviselő úr remek ötletére. Biztos emlékszik rá, képviselő úr, hogy én hogyan vetettem fel ezt a kérdést. A bevétel eltitkolásával hoztam összefüggésbe az én javaslatomat. A bevétel eltitkolásával összefüggésben reális esély van arra, hogy a kiadás legyen az adó alapja, és ez egyáltalán nem idegen. Lehet, hogy ön mint volt pénzügyi államtitkár ilyenről még nem hallott, de nem tudom, hogy van-e perspektívája ezen a téren; ha rám hallgatnak vagy engem kérdeznek, akkor azt mondom, hogy nincsen.

A másik dolog pedig, ami a kis- és középvállalkozások védelmét illeti: kedves képviselőtársaim, itt nem akar senki különböző népnyúzó intézkedéseket tenni, hanem ráirányul a figyelem a törvény kapcsán erre a vállalkozói körre. Hogy éppen ők vannak olyan nagy arányban ebben a veszteséges körben, erről ők tehetnek legelsősorban (Moraj, közbeszólások a Fidesz soraiból.), nem pedig a környezet és a kormány, úgyhogy először rájuk kellene tekinteni. Azt gondolom, ami a helyzet változását illeti: bizonyára nem mulasztották el a legutóbbi indexeket megtekinteni, hogy a kisvállalkozók fogyasztói indexe, az üzleti index és a konjunktúraindex javult, emelkedett, úgyhogy azt gondolom, hogy jó úton járunk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólás következik. Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Az utolsó szót ragadnám meg. Én azt javasolom, hogy kérdezzük meg a kisvállalkozásokat, hogy ők mit mondanak, azt mondják-e, amit ön mond itt kormánypárti képviselőként, hogy jó úton járunk. Ha jó úton járnánk, akkor nemigen kellene ilyen törvényjavaslatokat tárgyalni.

No de valóban térjünk vissza a törvényjavaslathoz! Én egy olyan következményre hívnám fel a figyelmet, ami még az államháztartásra is veszélyes lehet. Ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül, lényegében a kormány és az Országgyűlés deklarálja, hogy egy vállalkozástól mennyi jövedelem típusú adót vár el. Azt mondja egy kormány Magyarországon, hogy a bevételed 2 százaléka után kell megfizetned ezután a jövedelem típusú adódat, a társasági adót és a vállalkozási adót. Mi van azokkal, akik többet fizetnek? Azt mondja, hogy a pénzügyminiszter meg az APEH energiái le vannak kötve azokra, arra a 300-400 ezer vállalkozóra, akik veszteségesek; nyilvánvalóan engem, aki nem a bevételem 2 százalékát, hanem 2,1 százalékát fogom bevallani és az után fogom megfizetni a társasági adót, békén fognak hagyni. Mert azért azt nem gondoljuk komolyan, hogy azt a 300 ezer ellenőrzést az APEH a jelenlegi apparátusával el tudja majd végezni, nyilvánvaló, hogy át kell csoportosítani az erőforrásokat, és akik 2 százalék fölötti árbevétel után fizetnek társasági adót, azt fogják mondani, hogy eljött a Kánaán ideje, és szépen ők fognak majd olyan költségeket elszámolni, és csökkenteni, optimalizálni az adófizetésüket. Mert ezzel lényegében államilag ki van mondva, hogy ők rendes vállalkozók, jó vállalkozók; aki 2,1 százalék árbevétel után fizet társasági adót, az rendben van.

Higgyék el, hogy ez a törvényjavaslat ilyen tekintetben is nagyon komoly veszélyeket és károkat rejtegethet az állami költségvetés szempontjából!

ELNÖK: Két percre megadom a szót Iván László képviselő úrnak, Fidesz.

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Ehhez a témához azért szeretnék hozzászólni, mert a magyar népességnek az elmúlt 30, usque 20 éve alatt számos olyan dolog történt, ami miatt a kis- és középvállalkozások kezdték jelenteni a gerincét a jövő gazdasági fejlesztésünknek, a nagyvállalkozások pedig - tudjuk nagyon jól - a nyereségüket és az extraprofitjukat rendszeresen és folyamatosan kivitték, tehát nem arra támaszkodhattunk. Ezért meghatározó kérdés: Magyarország, tudjuk nagyon jól, hogy alkotmányos köztársaság, azonban sajnálatos módon - és ezt még nem tudtuk megoldani - a jogállamiság deficitjével küszködve kell hogy megoldjon nagyon komoly feladatokat, és a problémái éppen ebből származnak. Ezek a jogállami deficites kérdések éppen az alapjogokhoz kapcsolódnak.

Annyit szeretnék még kifejezni, hogy Magyarország jelenlegi helyzetében ezek a törvények, amiket mi alkotunk, és ezeknek a törvényeknek a lényege számos esetben ma is változatlanul a Thomas Mann-i megfogalmazást jelenti: a törvény azért van, hogy áthágják. Egyrészt deficites, másrészt áthágják. Tehát a kiskapuk változatlanul megmaradnak. Egy új törvénytől vagy törvénymódosítástól azt várjuk mindenképpen, hogy azokat a hibákat legalább ne ismételje meg, amelyek voltak, és ha lehet, akkor még többet is tudjon hozzátenni.

Azt is szeretném kifejezni, hogy az adópolitika meghatározó, jövőbeni politikánk alapja. Meghatározó a népegészség és a népjólét szempontjából is, nem beszélve arról, hogy ezekben a demográfiai forradalmi változásokban, amik világviszonylatban vannak, ez a kérdés éppen a mindinkább szűkülő, aktív keresők szintjét tekintve meghatározó kérdéssé válik, hogy milyen igazságos adópolitikát csináljunk, ezen belül viszont az arányosság fogalmát nekünk konkretizálni kell.

(12.00)

Nem látjuk az arányosságot. Az arányosságról sokat beszélünk, szeretnénk is beszélni, de ebben nekünk dűlőre kell jutni, hogy mit értünk arányosság alatt.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Domokos László képviselő úrnak, Fidesz.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Azt gondolom, hogy a vitának, elnök úr, megvan itt a helye; és nemcsak a törvény szövegszerű vitájának, amit önök, Schwartz úr, szeretnének a feketegazdaság ellen folytatni, hanem bizony ezt el kell helyezni, ahogy Iván képviselőtársam is elmondta, hogy hol helyezkedik el a magyar gazdaságpolitikában, a magyar adórendszerben. Hogyan hat a foglalkoztatásra, hogyan hat az adóelkerülésre, hogyan hat a gazdaság élénkülésére? Mert azt a hatástanulmányt, amelyet pénzügyminiszter úr most megírhatna, amíg az újságot olvassa, és ideadná nekünk, hogy hány cég megszűnését vélelmezi; mert azt a hatástanulmányt megint nem kaptuk meg, kedves miniszter úr, mint ahogy ősszel sem kaptuk meg. Hogyan hat a vállalkozásokra ez a kérdés?

Nem azt kérdezzük, hogy az adóhivatalnak mennyi többletbevétele lesz belőle. Hány APEH-dolgozóval kell több? Hány száz személygépkocsival kell többet vásárolni az APEH-nak, hogy ezt a behajtást végrehajtsa? Mert arról is kell beszélni, hogy milyen többletkiadásai vannak a kormányzatnak, hiszen erre a szakállamtitkár úr a bizottsági ülésen felhívta a figyelmet. Nem adtak rá választ. Szeretnénk látni ezt a választ is. Annyi törvény-előkészítési hibát követnek el folyamatosan! Ha már egyszer áprilisban folytatunk adóvitát, amely, ma is azt mondom, a demokratikus rend alapelveivel ellentétes, hogy év közben évközi adóbevezetést tárgyalunk, de ha már ezt tesszük, legalább szakszerűen tennék!

Hol vannak azok a törvény-előkészítő tanulmányok, amelyek, mondjuk, a 350 ezer vállalkozóra gyakorolt hatásáról szólnak, és amelyek most nem nyereséges vállalkozók? Hol van ez? Hány tízezer munkahely fog emiatt megszűnni? Erre választ tud adni, miniszter úr? Az államtitkár úr nem tudta a bizottságban ezt megtenni. Kérem arra, hogy fontolják meg, és vegyük le inkább ezt a törvényjavaslatot, ez a javaslatom.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Szeretném ott folytatni, ahol Domokos képviselőtársam abbahagyta. Igen, tudnunk kell, hogy e törvényjavaslat kapcsán hány munkahely fog megszűnni, hány adóalany fog megszűnni, hány forinttal kevesebb adó fog befolyni azért, mert nem vállalják már a nyolcadik bőrt, mert akkor eleve a húsuk lesz látható a vállalkozásoknak. Úgy gondolom, kedves Schwartz képviselő úr, nem szándékom önt megbántani, a minősítés csak azért volt, mert, kérem, ön provokált; hiszen olyan normál követelményt emlegetett, hogy minden magyar állampolgár érdeke, hogy adózzon, és az adó befolyjék. Ez természetes, ezt nem kell hangoztatni, cselekedni kell - mégpedig gazdaságpolitikával, hogy be tudja fizetni.

Schwartz képviselő úr, ott van az ön tévedése, amikor azt hiszi, hogy a veszteséges vállalkozók nem fizetnek járulékot és adót. Többek között a veszteséges cégek és kisvállalkozások a helyi iparűzési adót is be kell fizessék, attól függetlenül, hogy veszteségesek. Nos, ezek után az adók és járulékok után nem marad már nyereségük, és ez olyan mértékű, amiről úgy gondolják, akár a vagyonvesztés terhe mellett, a jövő reményében tudják vállalni. Most ezeket az embereket önök fenyegetni kívánják, külön eljárás alá kívánják vonni, horribilis költségekkel. Úgy gondolom, kárt tesznek.

Ezt a törvényjavaslatot, éppen azért, mert munkahelyeket szüntethet meg - és nem feketegazdaságról van szó, képviselő úr, mert ha ön ezt összefüggésbe hozza a feketegazdasággal, megint nem igazán szakmai dolog, hiszen ezek legális, bejelentett vállalkozások, tehát ezt a törvényjavaslatot -, sürgősen vissza kell vonni. Tudniillik tényleg veszélyesek lehetnek a hatásai. Miután ezt nem bocsátották rendelkezésünkre, élnünk kell azzal a gyanúval, hogy nagyon sok adóalany, vállalkozás fog ismételten megszűnni. Nézzék, lehet, hogy önök valami ilyesmit akarnak, de nekünk ez nem célunk. Ebben nem lehetünk asszisztálói önöknek, hogy ilyen adótörvényt fogadjon el a tisztelt Ház, már csak a Ház tekintélyére és mögötte a Magyar Köztársaság vállalkozóira való tekintettel.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Folytatva a tízperces hozzászólásokat, megadom a szót Szatmáry Kristóf képviselő úrnak, Fidesz.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! A kétpercesekben elég sok minden elhangzott, amit el szerettem volna mondani, de azért néhány gondolatot engedjenek meg még a törvényjavaslat kapcsán. Azzal kezdeném, a vitában a kormánypárti oldalon elhangzott egy olyan mondat, hogy ennek a törvénynek a mellékleteként szereplő adatlap, amit azoknak a vállalkozóknak kell kitölteni, akik veszteségesek, és úgy gondolják, hogy nem tudják ezt megfizetni, nem jelentős munka. A kezemben tartom a kétoldalas adatlapot, ez a könyvvizsgálók első jelentése szerint igenis igen komoly pluszmunkát jelent az adózóknak, mivel a mérlegadatokból nem lehet ezt kitölteni. (Dr. Veres János: Tévedés!) Tehát ne próbáljuk ezt úgy beállítani, hogy semmiféle adminisztrációs tehernövekedést nem jelent a vállalkozóknak; már csak azért se, mert a magyar vállalkozók adminisztrációs terhei európai viszonylatban is igen magasak.

Amikor a hazai vállalkozások versenyképességéről beszélünk, akkor nem utolsó szempont az a hátrány, amit a magyar adórendszer bonyolultsága és a magyar adminisztrációs rendszer bonyolultsága miatt ezek a vállalkozások kénytelenek elviselni. Itt már utalás történt rá, sajnálatos módon az elmúlt egy-másfél éves ciklus alatt elég sok, a vállalkozásokat általában és döntő többségében hátrányosan érintő adómódosítás kapcsán egyetlenegy komolyabb hatástanulmányt nem nyújtott be a minisztérium a javaslataihoz, amelyek valóban azzal foglalkoztak volna, hogy az adott javaslat milyen hatással van konkrétan az adott vállalkozói rétegre. Ez azért is fontos, mert egyébként a kkv-król szóló törvény ezt kötelezővé teszi. A kormány ide se hozhatná ezeket a javaslatokat anélkül, hogy előzetes hatástanulmányt ne mellékelne.

Az előző felszólalásomban már említettem, hogy ezt a konkrét javaslatot az összes szakmai szervezet elutasította, pontosan azért, mert azt mondták, hogy ilyen kapkodó módon, hatástanulmányok nélkül nem lehet, nem szabad egy törvényt bevezetni. Arról beszélünk, hogy körülbelül 10-15 milliárd forintot szeretne a kormány beszedni a vállalkozóktól. A legfőbb probléma az - természetesen ellenzéki képviselőként is, annak tudatában -, hogy egy költségvetési krízisben van az ország, fontos, hogy az adóbevételek beérkezzenek. A kormányzatnak viszont az a felelőssége, hogy tudja mérlegelni, hogy a társadalom mely részéről és hogyan kívánja a pénzeket elvonni.

Önök a szolidaritási adó kapcsán a nemzetközi cégek legkisebb rezdülésére módosították a szolidaritási törvényt a K+F beruházások levonhatóságával, amivel az önök bevallása szerint 10 milliárd forinttal csökkentették a tervezett adókat. A nemzetközi cégeknek egyetlenegy mozdulatba telt, hogy azokat a K+F beruházásokat, amelyeket a nemzetközi tőke amúgy is - mondom konyhanyelven - simán tudna finanszírozni, önök ezt a gesztust minden további nélkül megtették a nagy nemzetközi cégek számára, és most nyögvenyelősen valóban a hetedik bőrt próbálják lehúzni a vállalkozókról, a kicsikről, akik nem tudnak igazából hatékonyan érdekképviselettel fellépni az önök folyamatos megszorító programjaival szemben.

Amikor egy konkrét adótörvényről beszélünk, sosem lehet azt önmagában, kiragadva tárgyalni. Nem lenne ezzel a törvénnyel talán túl nagy probléma, ha egy kiegyensúlyozott, stabil növekedési pályán lévő gazdasággal, egy versenyképességében javuló hazai kis- és középvállalkozói réteggel szemben "követnék el". Akkor lehetne azt mondani, igen, az állam ad, segít, támogat, de elvár érte valamit. Akkor is lennének technikai problémák ezzel a törvényjavaslattal, de akkor megérthető lenne az az igyekezet. Most nem erről van szó. Tudnám sorolni azokat a javaslatokat, terveket, amelyek az elmúlt egy-másfél évben tovább rontották a hazai kis- és középvállalkozások versenyképességét. Azt megerősítem, hogy sajnálatos módon a kormány megint nem jól mérlegel, és megint azok felé próbálja az adóprést erőltetni, akik a leggyengébbek és a legkiszolgáltatottabbak.

Egy dolgot még az elhangzottak kapcsán el szeretnék mondani. A kormánypárti képviselők többször azt hangoztatják ennek a törvényjavaslatnak a vitájában, hogy valamifajta feketegazdaság kifehérítéséről van szó, és a vállalkozások költségelszámolása olyan, hogy azt a saját hasznukra fordítják, próbálják leírni az adójukból.

(12.10)

Nem tudom, mennyire idevaló, de nem tudom megállni azt a példát elmondani, hogy minden kormánynak maga kellene, hogy mintát mutasson. Nem akarok sajtócikkekből idézni, de amikor a kormány egyes tagjai a saját házépítésük során cégek kapcsán leírják az ottani költségeket, az nem más, mint amiről most beszélünk, hogy elkerülik az adójukat. A legmagasabb szinten ezt űzik egyes kormánytagok. Egyébként azok nem veszteséges vállalkozások valószínűleg, mert abban a kormány téved, a vállalkozások nem szeretnek veszteségesek lenni. Nem azért veszteségesek, mert ennek annyira örülnek, egyik vállalkozó sem. Tehát szeretne nyugodtan aludni, és szeretné bevallani az adóját, ha egyébként az adókörnyezet ezt lehetővé tenné. Sajnos olyan terhek vannak a magyar vállalkozásokon, hogy ezt sok esetben nem tudják megtenni, és a túlélésért küzdenek. Amikor arról beszélünk, hogy veszteséges vállalkozások vannak, akkor ezek kényszerből született veszteséges vállalkozások.

Egyébként nem tudom megállni azt sem, hogy megemlítsem, hogy a nagy reformhangulatban, aminek eladják önök ezt a megszorítást, senkinek eszébe nem jut azt a kormányzati ígéretet beváltani, ami nem most, már az előző négy évben is fölmerült, hogy megalkossák az önfoglalkoztatók törvényét.

Arról van szó, hogy van több százezer vállalkozás, akik lényegében önfoglalkoztatóként dolgoznak a saját vállalkozásukban. Ezt a problémát a kormány maga előtt görgeti most már négy-öt éve, és ahelyett, hogy megoldást kínálna ezeknek az embereknek, ahelyett egy újabb adóval próbálja megsarcolni őket.

Összességében azt emelném ki a törvényjavaslat kapcsán, hogy ha lecsupaszítjuk a dolgokat, és lényegre törően próbáljuk megítélni ezt a törvényjavaslatot, akkor azt gondolom, hogy egy gazdaságpolitikában nem lehet kizárólag fiskális szempontból nézni a dolgokat. Három kérdést tudunk föltenni ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán. Az egyik az, hogy ez a törvényjavaslat javítja-e a hazai kis- és középvállalkozások versenyhelyzetét. Nem javítja. Javítja-e ez a törvényjavaslat a hazai foglalkoztatási mutatókat? Nem javítja. Csökkenti-e ez a törvényjavaslat a vállalkozások adminisztrációs terheit? Nem csökkenti, pénzügyminiszter úr.

Innentől kezdve ezt a törvényjavaslatot nem tartjuk elfogadhatónak. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólás következik. Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. A törvényjavaslat még egy paragrafusára szeretném fölhívni a figyelmet, ez pedig a 7. §. Nagyon-nagyon veszélyes útnak tartom, hogy jelen esetben az adóhatóság kezébe adja a törvényjavaslat a becslés módszerének lehetőségét. Aki ismeri, hogy mit jelent becsléssel megállapítani az adó összegét, az nagyon jól tudja, hogy ez körülbelül azt jelenti, ha példával szeretném illusztrálni, mint amikor viaskodnak egymással a kardozók, az egyiknek kiesik a kard a kezéből, a másik a szívére teszi a pengét, és azt mondja neki, hogy kezemben az életed. Körülbelül ez a becslési eljárás az adóhatóság szempontjából; a védtelen, az, akinek kiesett a kezéből a kard, az az adózó. Innentől kezdve az APEH-revizor szubjektivitásán, a küldetésén, hogy hogyan küldték oda, azon múlik. Teljesen mindegy, hogy az adott vállalkozó tisztességes, nem tisztességes, igazak, amik ott vannak a számlákban vagy nem igazak, innentől kezdve a becslési eljárással teljes egészében átadjuk az adóhatóság revizorának, aki élet-halál urává válik.

Egyébként az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat nem is engedte ezt mind ez ideig. Abban az esetben engedte, ha nem álltak rendelkezésre dokumentumok, amelyek alapján az adó alapját, az adó összegét meg lehetett állapítani. Jelen esetben azonban minden rendelkezésre áll. Csak az adóhatóság meg fogja kapni azt a lehetőséget, hogy azt mondja rá, hogy te pedig, vállalkozó barátom, hazug vagy és csaló, nem hiszek neked, bármi van a számlában, eltitkoltad, bizonyítsd, de ha még próbálja is bizonyítani, akkor is csak egy fog számítani, hogy mit mond az adóhatóság. A becslési módszer ellen a vállalkozó teljesen védtelen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Jelen esetben ezt a módszert nem szabad átadni az adóhatóságnak, teljesen szakmai meggyőződésem ez.

ELNÖK: Megadom a szót szintén két percre Iván László képviselő úrnak, Fidesz.

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Kedves Képviselőtársak! Azt hiszem, én legalábbis nem tudok olyan deficites társadalmat, ahol az adóprés növelésével a deficites társadalom egyensúlyba hozható lett volna. Másrészt azt a lélektani hatást, amit az adóprés kifejt, azt hiszem, nem számítottuk bele azokba a törvényhozási procedúráinkba és azokba a módosításokba sem, de a jelen törvényjavaslatba sem, hogy mit jelent az, ha egy szegény és elnyomorodó társadalomban, amiről az Európai Unióban tudjuk, milyen adataink vannak, ezt az adóprést fokozzuk, és az adóprés szempontjából azokat a bizonyos arányosságokat nem dolgozzuk ki, nem megfelelően dolgozzuk ki. Ezért azt hiszem, hogy az ennek a lélektani hatásából származó további deficitnövelés és azok a visszacsapódások, amik ebből következnek, nagyon fontos témája kell hogy legyen a törvényalkotásunknak, amely az adókat és az adózást érinti.

Másrészt azt hiszem, azt is figyelembe kell venni, hogy minél inkább elszegényedünk és minél inkább növeljük egy konvergenciaprogram érdekében vagy a deficitünk lefaragása érdekében az adót, abban az esetben a szegénységet is növeljük. Hiszen most beszélünk, éppen erről tárgyalunk, hogy Magyarország jelenleg a szegénységi listán hogyan áll Európában. Nagyon súlyos helyzetünk van, és ráadásul az a GDP, amit mi összevethetünk az Európai Unió GDP-jével, fele annak a GDP-nek, amit az Európai Unió alapországainak, társadalmának megtermelésével alakítanak ki. Nálunk éppen emiatt a szegénység, plusz a deficit, plusz a GDP fele arányossága azt is jelenti, hogy nem préselhetjük hirtelen előkészületlenül és nem megfelelő törvényhozással és törvényekkel a népesség elszegényedése érdekében a mindennapi embert.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Szatmáry Kristóf képviselő úrnak, Fidesz.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Egyetlenegy dologra szeretnék itt visszautalni. Amikor a felszólalásomban azt firtattam, hogy ez a melléklet pluszadóterhet jelent, és olyan adatokat tartalmaz, amelyek egyébként a mérlegben nincsenek benne, akkor nagy fejcsóválást láttam a másik oldalról. Akkor erősítsenek meg: ha ebben nincs olyan adat, ami egyébként nincs benne a mérlegben, akkor miért kell kitölteni? Mi szükség van egy pluszmellékletre, ha egyébként az ebben szereplő összes adat amúgy a mérlegben szerepelne? Vagy pluszpapírokat gyártok, vagy pedig olyan adatokat kérek, amelyek egyébként a mérlegben nem állnak rendelkezésre.

Arra csak visszautalnék, hogy teljes mértékben igaz az, hogy ez a fajta eljárás a vállalkozások kiszolgáltatottságát teljes mértékben növeli. Ezt nem én mondom, hanem ez az Országos Érdekegyeztető Tanácsban is elhangzott kifogásként az önök javaslata ellen, hogy ebben szerepelnek olyan, egyébként a veszteséget eredményező kiadások, mint például különböző oktatáson, képzésen való részvétel. Ki fogja és milyen formában eldönteni, hogy egy adott vállalkozónak, ami miatt a vesztesége keletkezett, például 100-200 ezer forintos oktatás, a vállalkozás érdekében volt vagy nem? Teljesen szubjektív módon nyílik lehetősége az adóellenőröknek arra, hogy a vállalkozásoktól ezeket a pénzeket kisajtolják. Nincs konkrét alapja annak, hogy egy vállalkozás ezek alapján mit tud elszámolni és mit nem tud elszámolni.

Az ilyenfajta kiszolgáltatottság pedig semmilyen körülmények között nem hat pozitívan a vállalkozásokra. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Veres János pénzügyminiszter úrnak.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Miután az imént bizonyos metakommunikációs jeleket félreértett, ezért szeretném egyértelművé tenni, hogy a fejcsóválásom annak volt betudható az iménti hozzászólásánál, hogy ön arra hivatkozott, hogy egy több mint egyoldalas bevallást kell kiállítani. Nincs erről szó. Nézze meg, képviselő úr, ekkora a bevallás. (Felmutatja.) Miután a parlamenthez benyújtott tájékoztató mellékleteként szerepel az a tervezet, amelyet majd ki kellene tölteni, ez nem több mint egyoldalas, itt egy meglehetősen lazán szerkesztett, A4-es nagyságú nyomtatványról van szó.

Képviselő úr, az iménti kérdésére az a válaszom, hogy miután az adóhivatalhoz bevallást tesznek a vállalkozások, ezért az, hogy a mérlegben szerepel-e vagy sem, ebből a szempontból indifferens. Az adóhatóság a mérleget magát ilyen értelemben nem kapja meg. Azért szerettem volna pontosítani ezt a kérdést, mert valami félreértés van, úgy tűnik nekem. Én egyébként megtettem a próbát, ezt a bizonyos bevallásnyomtatványt egy beosztott könyvelő 40 perc alatt töltötte ki a cég záró főkönyvi kivonatából.

(12.20)

Erre azt tudom mondani, hogy aki ezt egy jelentős adminisztrációs terhelésnek tekinti, az a kérésem, hogy nézze meg, vajon jó-e a könyvelési rendszere, vajon milyen módon vannak fölkészülve azok a munkatársai, akik ennek a papírosnak a sorait nem tudják kitölteni.

Egyébként pedig, csak mert ön már háromszor hivatkozott itt az Országos Érdekegyeztető Tanácsra, ezen tanácsban képviselt szervezetek közül van olyan, amelyik országos testületi ülését követően egy nyomtatványtervezetre azt az írásos választ küldte meg nekünk, hogy igen, ezt tartják indokoltnak és ezzel értenek egyet.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Iván László professzor úr vélekedéséhez szeretnék csatlakozni, és szeretném azt még bővíteni azzal, hogy ez az adójavaslat a szegénységet növeli. Indokaim a következők. Azért tudnunk kell, és itt a kis- és középvállalkozások, kényszervállalkozások védelmét szeretném szolgálni hozzászólásommal, tudni kell róluk, hogy legális vállalkozások, adót és járulékot fizetnek, csak nem nyereségesek. De fizetik.

Amennyiben a vegzatúrának kiteszik önök ezeket a kis- és közép-, valamint kényszervállalkozásokat, elképzelhető az - és még adóelmaradást is kimutatnak számukra -, hogy növelik a munkanélküliséget, beadják, fölszámolják a vállalkozásukat, nem fizetnek majd adókat és járulékokat, eltartottá válnak, és jelentkeznek a Magyar Államkincstárnál különböző segélyek és megélhetés vonatkozásában. Ezek az állampolgárok kevesebbet fognak fogyasztani, ezáltal szintén munkahelyeket szüntetnek meg azzal, hogy nem vásárolnak és nem fogyasztanak, úgyhogy úgy gondolom, tényleg a szegénységet fogja növelni. És nagyon elgondolkodtató kérdés, hogy ezeket a kis- és középvállalkozásokat, sőt kényszervállalkozásokat illik-e, szabad-e most az önök konvergencia-, hiánycsökkentő érdekeinek alávetni, és ezzel még nagyobb kárt és nagyobb gondot okozni, mint ami jelenleg is van.

Úgy gondolom, tényleg megfontolandó kérdés, és erre nincsen hatástanulmánya és nincsen számítása a Pénzügyminisztériumnak, amit én nagyon fájlalok, úgy gondolom, hogy ez a vegzatúra ahhoz fog hozzájárulni, hogy azok, akik jelenleg a megélhetésükért küszködnek és a vállalkozásuk fenntartását igyekeznek előmozdítani azzal, hogy tovább tartják a cégüket, vállalkozásukat, ezzel családjuknak, maguknak is munkahelyet teremtve próbálják túlélni ezeket a nehéz éveket, önök ezt az esélyt is elveszik ezektől a vállalkozóktól.

Egyet még szeretnék kijelenteni, csak azért, mert a piacgazdaság törvényszerűségeihez hozzátartozik, hogy igen, piackonform a deficites vállalkozás, annak elemzése elsősorban a vállalkozó kötelessége.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Szívszakadva vártam a pénzügyminiszter úr hozzászólását, azt hittem, valami fontos dologról fog majd beszélni itt a parlament előtt, de kiderült, hogy összesen annyira futotta, hogy megvédte ezt a bevalláskiegészítő nyomtatványt, ami, hozzáteszem, szakmailag valóban alaposan és jól van összeállítva. Ezért mondtam én erre azt, hogy ezt akár bármelyik bevallásnak a kiegészítéseként, mellékleteként lehetne használni, alkalmazni. Tehát nem egy célcsoportra, nem a mikro- és kisvállalkozásokra, amelyeknek nincs meg ez a bizonyos, kormány által előírt minimumadójuk, hanem bármelyikre. Bármelyikre. És akárhogy nézzük, én úgy gondolom, hogy ez alapján a kiegészítés alapján, amelynek egyébként jó részét tartalmazza az eredeti bevallás is, egyébként azt is lehetne kérni szerintem, miniszter úr, hogy ezentúl a jövőben a főkönyvi kivonatát küldje be a vállalkozás az adóhatóságnak, és akkor majd néhány revizor rááll, és elkezdi böngészni, hogy melyek ezek.

Egyébként úgy vélem, hogy fölösleges e miatt a bevalláskiegészítő nyomtatvány miatt törvényjavaslatot benyújtani. Teljesen fölösleges. Ezt a nyomtatványt meg lehetett volna tenni pénzügyminiszteri-adóhatósági jogkörben, és az adóbevallások mellékleteként, kiegészítéseként bekérni a vállalkozásokról. Arról van szó, miniszter úr, hogy ez a törvényjavaslat nem más, mint egy presztízs-törvényjavaslat. (Babák Mihály: Veszélyes!) Be kellett mutatni, hogy Kóka Jánosnak nem lesz igaza, és itt akkor is a pénzügyminiszter az úr a háznál. Semmi más. Itt elvesszük egymástól az időt, a parlament drága idejét ilyen törvényjavaslatokkal, aminek nem is a mellékletéről, hanem a tájékoztató mellékletéről kezdünk el vitázni, mert valóban ez a lényeg. Ez alapján valóban ki lehet azokat a vállalkozásokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) venni a rendszerből, ha az APEH-nak is van erre készsége. De ehhez nem kell ezt a törvényjavaslatot megtárgyalni, higgye el, pénzügyminiszter úr!

ELNÖK: Két percre megadom a szót Szatmáry Kristóf képviselő úrnak, Fidesz.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm a szót. Nagyon rövid leszek. Örülök, hogy a pénzügyminiszter úr két és fél óra vita után hozzászólt a korábban elmondottakhoz. Én csak annak örülök, hogy megerősítette, hogy ennek a nyomtatványnak a kitöltése jár pluszteherrel, ha nem sokkal is, de jár pluszteherrel, és azt is megerősítette áttételesen, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács - nem tudom, hogy utána mi volt, hogy utána ki ült hova össze, és miről döntött -, amikor elé ezt beterjesztették, akkor ezt a javaslatot elutasította. Tehát szakmai támogatás nincs a javaslat mögött.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Folytatva a tízperces hozzászólásokat, megadom a szót Gegesy Ferenc képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kicsit kényelmetlen helyzetben vagyok, mert igyekszem kerülni a sarkos megfogalmazásokat, és ez lehet, hogy most nem mindig fog sikerülni. Elhangzott egy olyan felszólalás, hogy ez a kényelmetlen szó, megfogalmazás minősíti a jogrendszerről, az alkotmányos rendszerről való állásfoglalásomat. Megfontolandó felvetés, de szerintem meg kellene kérdezni azt a két alkotmánybírót, aki kisebbségi véleményként, de ezt a paragrafust nem tartotta alkotmányellenesnek. Továbbá hozzá kellene tenni, hogy szívesen várnék vagy szívesen hallanék olyan mondatot vagy mondatokat, ami a sorjázó alkotmányellenes jelzőkre utólag azt mondja, hogy hát tévedtem. Merthogy erre bőven volt vagy lett volna lehetőség.

Elhangzott egy olyan kitétel, hogy mi volt '90 előtt vagy '90 óta. Én úgy gondolom, hogy az valóban '90 előtt volt jellemző, hogy az ember - a politikus inkább - az elérhető olvasmányokat, jogszabályokat nem tanulmányozza, hanem ettől teljesen elvonatkoztatva mond véleményt, tehát nem kell feltétlenül törvénytervezet-szöveget végigolvasni vagy nem kell feltétlenül alkotmánybírósági állásfoglalást végigolvasni. Én azért megtettem ezt. (Babák Mihály: A lényegre térjél rá.) És most már valószínűleg senki nem emlékszik rá, hogy mivel kapcsolatban hangzott el, de én azért felolvasom ezt a kitételt. A vélelemről van szó, tehát amiről itt a szakmai vita folyik vagy folynia kéne.

"A vélelem kivételessége abban is áll, hogy az állam az őt általában terhelő bizonyítási kötelezettség teljesítése nélkül jövedelemszerzést feltételez, amely után adót szed be. Alkotmányos követelmény - mint arra az Alkotmánybíróság rámutatott -, hogy a tényleges helyzet bizonyításának feltételeit az adó megfizetésére kötelezett részére biztosítani kell." Tehát ez azt kifogásolta, hogy bizonyítási lehetőséget nem tartalmazott az előző megfogalmazás, és nem azt, hogy vélelmezett valamit.

A következő ilyen kitételnél már kicsit bajban vagyok, mert nem tudom, hogy itt most végül is kinek van igaza, melyik miniszternek, mert elhangzott pró és kontra, hogy melyik miniszter érvényesítette az elképzelését. Én ebben nem tennék markáns kijelentést, én csak azt tudom mondani, hogy amikor az Alkotmánybíróság a többségi... - és elnézést, az előző felolvasott szöveg a többségi vélemény volt -, tehát amikor az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte ezt február 26-ai nappal vagy 27-ei nappal, akkor dönthetett volna úgy, hogy január 1-jétől. Nem tette. És az első vita arról szólt, hogy az arra az időszakra eső adóterhet az APEH hajtsa be. Akkor volt az SZDSZ-nek az a markáns véleménye, hogy ezt nem. Megtehetné, mert hiszen nem lenne alkotmányellenes, de ne tegyük meg.

Utána valamikor márciusban ehelyett volt egy másik tervezet. Én most sajnos annyira nem vagyok felkészült, hogy itt legyen az a tervezet, ami akkor megjelent, de azt merem állítani, hogy az nem az a tervezet, mint ami itt most szerepel, és lényeges pontokon nem az.

(12.30)

No, még egy markánsabb kijelentés: az adócsökkentés számonkérése azon az ürügyön, hogy valakiről, akiről több-kevesebb joggal lehet azt feltételezni - nem állítani, feltételezni -, hogy ténylegesen keletkezik nála nyereség, hogy ennél egy fokozottabb eljárás legyen - nem az állítás és rögtön vegzálás, akasztás, hanem egy eljárás következzen be -, és ennek eredményeként ezen eljárások némelyike... - mert nyilvánvalóan akár nagyvállalatról, akár kisvállalatról van szó, ezen veszteséges vállalkozások között egy jelentős rész, többség vagy kisebbség, ezt nem merném megbecsülni, valóban veszteséges, és az eljárás nem fog többlet-adóbevételt hozni; tehát hogy ennek eredményeként mégiscsak valamilyen többletbevétele származik a költségvetésnek, úgy gondolom, ez nem az adócsökkentéssel szemben álló dolog, hanem pont azt eredményezi, azt célozza eredményezni, hogy a közteherviselés általánossá váljon.

Néhány egyéb kisebb megjegyzés a feketegazdaságról, szürkegazdaságról. Nem tudom ezek után pontosan követni, hogy ki mit ért ez alatt. Azt gondolom, hogy ha egy nem kis vállalat, nagyvállalat - építőipari vállalatoknál ez gyakran előfordul - feketén alkalmaz munkavállalókat úgy, hogy sehova nem jelenti be, de egyébként társasági adót meg áfát fizet, ez a feketegazdaság része vagy nem; benne van az adórendszerben vagy nincs benne. Úgy gondolom, hogy az adórendszerben benne van, de ezzel jövedelemadót spórolhat meg.

No, a reformról: elhangzott, hogy ez a bevezetés egy kezelhetetlen költségvetési helyzet kezelésére szolgál, és nem adóreform. Valóban nem adóreform, de mint tudjuk, nem kezelhetetlen a költségvetési helyzet, hiszen épp erről szólt a vita elején, a hozzászólás elején, hogy a tervezettnél egy érezhetően jobb költségvetési egyenleg alakult ki az országban.

A reform - mikor lehet reformot csinálni? Természetesen akkor lehet, amikor egyébként jó az ország helyzete, hogy a reformmal időnként együtt járó többletkiadásokat is ebből lehet fedezni. De az a helyzet, hogy a 17 év alatt ez nagyon ritkán volt tetten érhető, hogy azt az ominózus jó helyzetet reformlépések bevezetésére használta volna föl a kormány. Emlékezetem szerint reform a Bokros-csomag után közvetlenül volt, és az azután lévő jó gazdasági helyzetben nem nagyon. De - kicsit ellentmondva magamnak - az egészségügyben zajló átalakulást reformnak tartom, és ez a reform abban is megnyilvánul, azt is eredményezi, hogy az államháztartás költségvetési egyensúlya javul.

A becslésről - hogy ez veszélyes eszköz-e vagy nem. Megnéztem a 7. §-t, ez az e)-f) pontja, tehát feltehetően van a), b), c), d) pontja vagy legalább egy pontja van, hiszen ha mindegyik hatályon kívül lett volna helyezve, akkor ez a paragrafus sem lenne. Ez a becslés most is van, most is az adóhatóságnál van ez a lehetőség. Képzeljük el, ha ez most veszélyes helyzet, hogyha más esetben is becsléssel élhet az adóhatóság, akkor milyen veszélyes fegyver, amikor a képviselő úr által említett bizonylatok nincsenek, és ez mégis ott van az adóhatóságnál; akkor úgy gondolom, hogy a logikus következtetés nem az lenne, hogy ez maradjon el, hanem az egész - nem tudom, hányas - törvényi paragrafus, mert a becslés nagyon rossz irányba visz.

Még egy észrevétel: egyik képviselőtársam javasolta konzekvensen, többször is, hogy vonjuk vissza ezt a javaslatot. Másik képviselőtársam, igaz, csak egyszer, de említette, hogy terjesszük ki a 2 százalék fölötti eredményt produkálókra. Ha ezek között választani kéne, én felhívnám a pénzügyminiszter úr figyelmét az utóbbi javaslatra.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Megadom a szót Domokos László képviselő úrnak, Fidesz.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr, úgy látom, hogy mélyen átélte a felszólalásból adódó ellentmondásokat, a saját pártja és önmaga által képviselt és a törvénytervezet által gerjesztett ellentétekből adódó ellentmondásokat, amelyekkel szembesülnie kellett.

Világossá teszem: én nem önnel vagyok vitában; azzal a kormányzati gazdaságpolitikával, amelyhez szavazatával ön is hozzájárult a múltban is, az alkotmányos törvények esetén is, meg most is hozzá kíván járulni várhatóan tavasszal, amikor majd a törvény végleges szavazása lesz. Erről próbálom meggyőzni önöket, hogy vizsgáljuk meg, és utasítsuk el közösen ezt a törvénytervezetet, ezt a szemléletet, amit ez a törvénytervezet képvisel.

A legnagyobb kritikánk a törvénnyel szemben, hogy jövedelmet feltételez a kormány. A jövedelem feltételezése abból ered, hogy az APEH képtelen az adóalapot valójában megítélni. Nem tudja a rendes, normál adóbevallásokon keresztül a társasági nyereségadó alapját szakmailag megítélni.

Márpedig ha ez így van, akkor valószínűleg nem a vállalkozók készülékében van a hiba, hanem talán az APEH az, amelyik nem jól működik. Az APEH - láthatóan a pénzügyminisztert is felhasználva - a törvényhozást kívánja olyan jogszabályok megalkotására kényszeríteni, ami megítélésem szerint lejáratja a parlamentet. És amikor a politika válságáról beszélt Kuncze Gábor - korábbi frakcióvezetője -, akkor pont ilyen intézkedések vezettek oda, hogy például a vállalkozók százezrei azt mondták, hogy ez a politika - amelyet itt a parlamentben egyébként mindig erőteljesen elutasítok -, amit a kormány politikája képvisel itt a parlamenti többségben, olyan törvényeket hoz, amelyek nem vállalhatóak. Ezt utasítom el.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Babák Mihály képviselő úrnak adom meg a szót, Fidesz, szintén két percre.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gegesy képviselőtársam halkan mondta mindazt, amit mondott, ezért némely dolgot nem értettem, de amit sikerült megértenem vagy meghallanom, úgy gondolom, hogy kérdeznem kell öntől. Azt mondta képviselőtársam, hogy többletbevétel keletkezik ezzel a törvényjavaslattal. Képviselő Úr! Mennyi, mi a költsége, és milyen hatásai vannak? Mi hasznot hoz ez a Magyar Köztársaság költségvetésének?

Képviselő úr, el fogom fogadni azt, hogy többletbevétel keletkezik, de nagyon szűkagyúság lenne, ha az ember csak a bevételt nézné, és nem nézné a kiadásokat. Ezt egy hétköznapi vállalkozó is tudja. Úgy kijelenteni, hogy többletbevétel keletkezik, szerintem nem volna helyénvaló, mert kérdés, hogy mi a kiadás.

A közteherviselés általánossá válik. Képviselő Úr! Ettől a törvényjavaslattól? Ön ezt mondta. Ugyan, ne haragudjon már meg! Ettől a közteherviselés... - ne haragudjon meg, közteherviselőkről van szó, csak nem nyereségesek. Tehát úgy gondolom, hogy ez a kijelentése is szintén vitatható, kérem, próbálja megmagyarázni.

A feketegazdasággal kapcsolatos példáit hozta föl. Képviselő úr, ismételten azt mondom, hogy ez nem a feketegazdaságról szól és nem a feketefoglalkoztatásról. Ezek legális cégek, amelyek nem nyereségesek. Úgy gondolom, a vállalkozók kiszolgáltatottsága nő e tekintetben, és a szabad demokraták liberális szemléletével is ellentétes az, amikor úgy gondoljuk, hogy a becslés lehetséges eszköz az APEH-nél, de azon kívül a bizonyítási teher, amikor átszáll az adózóra, innentől fogva, úgy gondolom, nem jogállami metódus, és pontosan kis-, közép- és kényszervállalkozóknak kell bizonyítaniuk, hogy a költségeik reálisak és védhetőek az APEH-hal szemben.

Erre nem felkészültek ezek a kisvállalkozók, úgyhogy úgy gondolom, hogy ez nem piackonform elképzelés. Kérem, számoljon a lelkiismeretével a tekintetben - és javaslom, az SZDSZ is -, hogy miért beszél a feketegazdaság megszüntetéséről, a közteherviselés általánosságáról és a többletbevételről. Ezek frázisok, és nem igazak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

(12.40)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Gegesy Ferenc képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Igen. Tehát én is azzal kezdem, hogy nem személyesen egy képviselővel vitatkozom, hanem azzal a szemlélettel, amelyik nem olvassa el, hanem minősít, de markánsan, amiről szó van. Tehát én szívesen elvitatkoznék azon, és ebben a vitában nem fogok többet viszontválaszolni, hogy ha azon folytatnánk a vitát, hogy az Alkotmánybíróság ezen kitétele, amit az előbb felolvastam, most nem teszem meg még egyszer, ez lehetővé teszi-e, mert szerintem a leírt szöveg lehetővé teszi, hogy vélelmek alapján legyen adókivetés, a vélelemnek a garanciális feltételeit írja elő kötelezően. Tehát lehet azon vitatkozni, hogy ez elég garanciális feltétel vagy nem, de nem azon, hogy ezt egyáltalán nem lehet megtenni, és a vita ez az eddigiekben.

Többletbevétel. A Pénzügyminisztérium azt az álláspontot képviseli, hogy 15 milliárd. Hogy ennek mennyi a költsége? Képviselő Úr! Akkor valószínűleg itt most megint nem ketten vitatkozunk, hanem ön és a Pénzügyminisztérium. (Babák Mihály: Ön átvesz mindent kritika nélkül!)

Nyilván a pénzügyminiszter meg fogja adni a választ az ön kérdésére.

Én önnel kapcsolatban csak egy dologgal vitatkozom: azzal, ha egy olyan adózói magatartás, most még egyszer mondom, nem a fekete-, szürke-, nem tudom, milyen színű gazdaságokról van szó, ha egy olyan magatartás, amelyik az adóbefizetés elkerülésére, valamelyik adó, mindegy, hogy melyik adó, valamelyik adó befizetésének elkerülésére különösebben semmilyen szankciót sem eredményez, ha ez ellen lép fel, és egy ilyen törvénymódosítás születik a parlamentben, hogy ez általában a közteherviselés nagyobb aránya felé vezet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), szerintem igen, és ez a vita, azt hiszem, közöttünk.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szatmáry Kristóf képviselő úrnak adom meg a szót két percre, Fidesz.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, csak nagyon röviden itt a vita vége felé. Két dolgot emelnék ki, ami valóban nemcsak a mi álláspontunk, hanem a szakma álláspontja is, amiben kifogásolja ezt a törvényjavaslatot, az a bizonyítási teher megfordulása, tehát az, hogy a vállalkozóknak kell bizonyítani az adóhatóság felé a jóhiszeműségüket, azt, hogy ők valóban a vállalkozásuk érdekében költötték el a költségeket. Ez a tőlünk, hogy mondják, nyugatra eső, szerencsésebb részen teljesen fordított. Tehát valóban, hogyha az APEH valamit kifogásol, és azt feltételezi, hogy a benyújtott papírok nem korrektek, akkor neki kelljen bizonyítani, és ne fordítva.

A másik, amit úgy gondolom, mindenképpen még egyszer el kell mondani, hogy itt nem beszélhetünk arról, hogy az adózók körének a bővítése van, mert ezeknek a vállalkozásoknak a döntő többsége egyébként más formában fizet adót, járulékok formájában, helyi adókban, egyebekben.

Én azt javasolnám a Pénzügyminisztériumnak, hogy például egy kompromisszum keretében arrafelé lehetne elvinni ezt a vitát, hogy valóban van a 300 ezer között olyan vállalkozás, amelyik semmilyen adót nem fizet, azoknak lehet, hogy valamilyen módon a körmére kell nézni, de például ha a törvénybe egy olyan módosítás bekerülne, hogy ez az adó nem vonatkozik azokra, akik egyébként a többi adóterhüket megfizetik, magyarul: a minimálbér vagy a minimálbér kétszerese után fizetnek járulékot az alkalmazottjaik után, a helyi adókat megfizetik, tehát ha ezt a kört kivennénk ebből az adózói körből, akkor azt mondanám, hogy közelebb jutnánk ahhoz a célhoz, amit önök elvi szinten deklarálnak, csak a gyakorlatban meg nem azt kívánják megvalósítani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy már nagyon sok ismétlés hangzik el, erre hívnám csak fel a figyelmet, mert a vita így valóban nagyon elnyúlik.

Most még három kétperces hozzászóló van. Megadom a szót Domokos László képviselő úrnak, Fidesz.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést, a vita kapcsán, azt gondolom, még eddig úgy tűnt, hogy Gegesy képviselő urat meg lehet győzni arról, hogy új adót nem szabad kivetni a mai magyar gazdaságban július 1-jével. Ha úgy gondolják, folytatva a javaslatokat, ez január 1-jével lenne a jogállamiság alapelveinek megfelelő. Ne év közben változtassunk adótörvényeket!

Másrészről azért nem kívánunk még a szövegről beszélni, mert jelenleg az adónak az elhagyására próbálok még érveket adni. Az általános vita erre alkalmat ad, hiszen a bizottságban elutasítottuk a vitára való alkalmasságát is, ennek az érveit próbáljuk összegyűjteni. Egyébként a Házszabály szerint is a részletes vitában kell a szövegről a vitát lefolytatni; csak emlékeztetőül mondom, itt több képviselő is ezt feszegette.

Hiányzik az APEH ellenőrzési költségeinek az ismerete, mennyivel fog többe kerülni az adóhivatal ezen 160-200 ezer új adóellenőrzés következtében. Erre nem kaptunk választ. Egy dolog, hogy szajkózzuk vagy szajkózzák önök, hogy de 10-15 milliárd forint majd be fog jönni. Na de mibe fog kerülni? - ha már az egész költségvetésnek az összhangját nézzük. Ráadásul: ha azok a cégek, amelyek ezen többletadóterhek miatt, mert jövedelem nélkül kell adót fizetniük, megszűnnek, akkor annak mennyi adója és járuléka fog kiesni a központi költségvetésből? Erre van-e válaszuk? Ezt kérjük számon. Előkészítették-e ezt a törvényt úgy, hogy valóban egyáltalán az az önök által emlegetett 10-15 milliárd forint be fog jönni? Nem fog bejönni.

Ezért mondjuk azt és fideszes gazdaságpolitikusként kell mondanunk azt, hogy a kis- és középvállalkozók pártjára kell állni ebben a kérdésben, mert ők öngondoskodni kívánnak a családjukról, azért fizetnek személyi jövedelemadót és járulékot, és nem támogathatjuk azt, hogy csak szigorú fiskális szemlélet szerint még kevesebb bevétel érkezzen ide, ráadásul kevesebb vállalkozás, kevesebb munkahely lesz.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Gegesy Képviselőtársam! Én az ön jóhiszeműségét, naivitását nagyra becsülöm, mert ha önnek azt mondja a pénzügyminiszter és a kormánya, hogy ez többletbevétellel jár, és nem beszélnek a kiadásokról, és ezt ön elhiszi - hát ne haragudjon meg, ez tényleg naivitás!

Nekem nem mondja meg a frakcióm, sőt a mellettem lévő kollégáim sem, hogy miről hogyan nyilatkozzak, és így nem kell elhinnem a kormány állítását sem. Nézze, már az egész ország nem nagyon hisz önöknek, hiszen önök adócsökkentésről beszéltek, és most, év közben, nyár elején adóról beszélünk újfent, és futnak a pénz után, amit korábban elszórtak! Szóval, Gegesy képviselő úr, bocsásson meg, de ez már több mint naivitás, úgy gondolom.

Nem tehetjük meg azt, hogy ne tegyük fel azt a kérdést, hogy többletbevétel - és milyen kiadások lesznek? Nem tudnak válaszolni arra, hogy mennyi lesz az a többletbevétel pontosan, vele szemben mennyi a kiadás, és milyen társadalmi következményekkel jár. A professzor úr elmondta, és kiegészítettem, magam is hozzászóltam, Domokos képviselőtársam is szóba hozta a társadalmi hatását, hogy a kényszervállalkozók, kisvállalkozások munkanélkülivé válnak, mert egyszerűen ezt a jövedelem nélküli adóterhet nem tudják majd elviselni, azért, mert különben eleve veszteségesek, munkanélkülivé válnak, nem fizetik be a járulékaikat, mert felszámolják a cégüket, nem fizetnek be adókat, helyi adókat, járulékokat, sok egyéb mást, ugyanakkor a fogyasztás csökken, ezzel újból munkahelyeket szüntetnek meg, és ők pedig jelentkeznek, hogy a társadalom segítse az életvitelüket, mert ellehetetlenült az önök törvényjavaslata kapcsán.

Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat káros, helytelen és rossz. Azt már, kérem, feltételezzék, hogy ott, ahol reális az adó mértéke, ott megéri tisztességesen adót fizetni, önök viszont olyan magasra teszi, hogy a rizikója talán jobban megéri! És a saját metódusukban keressék a hibát, az önök gyakorlatában, sőt - elnézést, de - hazugságaikban, mert adót növelnek úgy, hogy ezt a prést már nem bírja a magyar gazdaság. Ez nem egyéb, mint ismételten pénzbehajtás, oktalan, eszetlen pénzbehajtás.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Iván László képviselő úrnak adom meg a szót két percre, Fidesz.

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Azt hiszem, hogy vannak kényszerítő körülmények minden társadalom életében, jelenleg nálunk is, amelyek indokolhatnak olyan döntéseket, amelyek bizonyos megszorításokat eredményeznek, így az adópolitika ennek a kitűnő terepe, tehát itt lehet a leginkább ezeket érvényesíteni.

Azonban felhívom a figyelmet arra, hogy minden olyan döntés, amelynek meghatározóan hosszú távú következményei lehetnek, feltételezi és megköveteli azt, és azt hiszem, ebben egyetértünk, hogy legyen egy kockázatelemzés, egy kockázat-előrejelző elemzés, és ennek a kockázat-előrejelző elemzésnek nem látom nyomait. Lehet, hogy vannak, nem tudom. Ezt a kockázat-előrejelzést azért muszáj és kötelező megtennünk, mert pontosan amit nyerünk a réven, elveszítjük a vámon, vagy fordítva. Tehát ebből a jelenlegi gyors intézkedési rendszerből, konvergenciaprogramból ez a jelenlegi adópolitikai törvényalkotási, -módosítási és egyéb procedúra nyilvánvalóan megköveteli, hogy mindinkább figyeljünk erre.

(12.50)

Tudniillik lehet, hogy a bevételorientált adópolitikánk most aktuálisan valamit beletesz a kasszába, azonban nem számolunk azzal, hogy egy év múlva, két év múlva hány kis- és középvállalkozás fog felbomlani. Erre ma már kitűnő kockázatelemző módszereink vannak, és ezt elvárjuk az állami intézményektől, elvárjuk az államtól és elvárjuk önmagunktól is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Gegesy Ferenc képviselő úrnak adom meg a szót két percre, SZDSZ.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Másról vitatkozunk, hiszen azt mondta a képviselő úr, hogy azért vitatkozik, hogy ez a törvény vitára alkalmas-e. Igen, csak akkor úgy kellene az érveket megfogalmazni, hogy nem azért, mert ez a vélelem alkotmányellenes, mert akkor az ember kénytelen arra hivatkozni, hogy a képviselő úr nem olvasta el az alkotmánybírósági állásfoglalást. Ha más miatt tartja ezt a törvényt nem jónak, akkor aszerint kellene az érveket előadni.

Kettő. Csak szeretném arra felhívni a hozzászóló figyelmét, hogy egy nyereséges vállalkozás attól, hogy befizeti a nyereségadót, mert a társasági adó nagyjából a nyereségadónak felel meg, nem válik veszteségessé, tehát attól a társaság által foglalkoztatott személyeket tovább tudja foglalkoztatni. Ha mégse tudja befizetni, akkor ott valami hézag van az elszámolásban.

Képviselőtársam, szeretném elmondani, amit az előbb megfogalmaztam ilyen formában, most megpróbálom kicsit más szavakkal elmondani. Ha az adómorál javítását is szeretnénk elérni, mindamellett ez többletbevételt eredményez, és ezek a többletbevételek meghaladják a ráfordítás többletköltségeit, akkor én úgy gondolom, hogy attól függetlenül, hogy 10 vagy 15 milliárd forint a végső egyenlege, ezt lehet, illetve szerintem kell támogatni.

Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény. Miniszter úr? (Dr. Horváth János jelzésére:) Horváth János képviselő úr jelezte nekem, hogy visszalép a hozzászólásától. Képviselő úr? Az előbb jelezte nekem, hogy visszalép a hozzászólásától. (Dr. Horváth János: Órákkal ezelőtt jeleztem! Órákkal ezelőtt!)

Tisztelt Képviselő Úr! Az előbb olyan jelzést tett nekem, hogy visszalép, amikor mutattam, hogy most ön következik. (Dr. Horváth János: Köszönöm szépen. Úgy látszik...) Természetesen öné a szó, hiszen ön valóban jelentkezett, mutatta a monitorom. Már egyedül csak ön volt hátra, akkor félreértés történt.

A képviselő urat illeti a szó.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Törvényt hozni és törvényeket hozni tudomány és művészet. Mi ezt gyakoroljuk, néha kompetensebben, s néha kevésbé. Igen örülök és megtisztelő, hogy része lehettem ennek az értekezésnek, ami itt az elmúlt órákban lefolyt. Néhány hozzászólás, amivel idejöttem, részben elhangzott, részben vitába szállnék azzal, amit hallottunk.

A miniszter úrnak azt ajánlanám, ha ajánlhatnám, ha ezt a törvényjavaslatot alkalmasnak tartanám arra, hogy az Országgyűlés érdemben foglalkozzon vele, talán azzal kezdeném, mint egy mottóval, hogy adóelkerülés ne legyen senkinek érdeke. Miniszter úr, olyan törvényekre volna szükségünk, olyan adórendszerre, amikor adóelkerülés nem érdeke senkinek sem. (Dr. Veres János: Melyik országban?)

Tehát nem úgy írnám, ahogy a miniszter úr munkatársai írták, hogy a kormány tudatosan szűkíti... - egek ura, a szűkítés egy megszorító, diszciplináló (Dr. Veres János: Aktív cselekvés.) folyamat. Én pedig azt szeretném látni, azt tanácsolom a Magyar Országgyűlésnek, hogy hozzunk olyan törvényeket, amikor az állampolgárok és a nem állampolgárok, akik ebben az országban gazdasági tevékenységet folytatnak, úgy érezzék, hogy önérdekük adót fizetni. Önérdekük.

Miért lehet önérdeke mindegyikünknek adót fizetni? Azért, mert az adórendszernek két nagy feladata van, az egyik az, hogy az adó ellenében szolgáltatást kapunk a kormányzattól. A kormányzat szolgáltatást nyújt nekünk, utat mutat, biztonságot nyújt, és a hosszú listája jön mindannak, amit "megveszünk" - idézőjelbe teszem - a kormánytól azért az adópénzért, amit befizetünk.

A másik pedig, ami nem kevésbé jelentős, bár sokkal vitatottabb, a beszedett adó újraelosztási szerepe, jelentősége. Ha ezeket a szempontokat olvasta volna a törvényhozó, ahogy a kezünkbe került a kormánytól, talán megóvtuk volna magunkat jó sok vitától, vagy nem is vitától, az jó dolog, hanem sok rossz mellékvágánytól, felesleges mellékvágánytól.

Ugyanis az egyik példa erre az, amit Kékesi képviselő úr mondott - sajnálom, hogy nem mondhatom neki itt most -, hogy az adó mértéke, mennyisége ebben az országban, más országban, az Európai Unióban aszerint változik, ahogy a körülmények változnak, aszerint módosítják, alakítják az adórendszert.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Azt szeretném tanácsolni, hogy ezt felejtsük el, ez nem jó! Az adó befolyik, befizetődik, annak nyomán, amit az emberek tesznek. Hogy aztán abból kincstári felesleg vagy hiány keletkezik, az egy rendkívül fontos dolog, de ha ahhoz adjusztáljuk az adórátát, az adóbegyűjtést, hogy hogyan áll a Kincstár egyenlege, akkor nagy bajban vagyunk. Akkor olyan lesz, mint hogyha a betegnek, aki megmérgezte magát, mert túl sok valamilyen vitamint vagy nemkívánatos dolgot bevett, még többet adunk neki.

A kincstári egyensúly nyilvánvalóan úgy jön helyre, ha az egy öngyógyító folyamat, s annak az alapja a gazdaság, ahogy szakszerűen mondhatnánk: a GDP az adóalap. Tehát ha több gazdasági tevékenység van, akkor több az adóalap, és nem kell ügyeskednie az APEH-nek, a pénzügyminiszternek és az Országgyűlésnek, mert akkor befolyik, befolyik az adó, a pénz.

Ha erre emlékeztettük volna magunkat, akkor úgy látna bennünket az állampolgár, aki ideküld bennünket, az ország és a vállalkozó, aki végzi a maga dolgát, a hazai vagy a külföldről idejövő vállalkozó azt látná, hogy mi tudjuk, hogy mit csinálunk, és nem pedig mellékvágányra tévelygünk el. A Magyar Országgyűlésről és a magyar kormányról beszélek. Én többször azonosítom magam a hozzászólásomban a Magyar Országgyűléssel, a magyar kormánnyal, mert felelősséget érzek az egészért.

Hogy az adórendszer itteni módosítása milyen mértékig formálja a dolgainkat, jó volna, ha észrevennénk ezt a kettős szerepét: ez lehet ösztönző vagy fékező. Az ösztönző, a fékező erők - és amit ebben a törvényjavaslatban látunk, olvasunk, és amit ma itt hallottunk már órákon keresztül -: bizony a fékező elemek többségben vannak, sőt ókulával kell keresni az ösztönzőt.

(13.00)

Olyannak látszik ez, a napokban elbeszélgettem néhány szakemberrel erről a témáról, és valaki azt tette az asztalomra, hogy hát olyasmit csináltok ti törvényhozók, mintha egy masina volna valahol, és a csavarokat adjusztáljátok, lazítjátok, szorítjátok, kicserélitek, de hogy mi is a gépezet, mi is a mechanizmus, annak a megértése mintha hiányozna.

Ahhoz, amit az előbb mondtam, tisztelt képviselőtársaim, hogy az adórendszer ösztönző legyen arra is, hogy befizetni kívánja az adófizető, ne pedig elkerülni kívánja - mert tudja, hogy ha elkerüli, akkor kiteszi magát hatósági nyomozásnak, bírságnak, s nem érdemes annak a kockázatát vállalni, inkább fölvilágosult önérdek nyomán befizeti az adót -, persze az adórendszernek olyannak kell lenni, hogy így azonosuljon vele az adófizető. Ha ide jutunk, akkor észrevesszük, hogy az adófizető nem nyereségből fizet.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Országgyűlés! Engedtessék meg, ezt én többször hallottam a mai napon itt, és vitába szállok ezzel a nézettel: az adót nem nyereségből fizeti az adófizető, az adó egy operációs költség; ahogy fizet munkabért, energiát, mi mindent, termelési költséget, úgy adót is. Az adó, ahogy már az előbb említettem fölszólalásom elején, egyfajta szolgáltatásnak a megvásárlása az államtól. Ha ebben az összefüggésben látjuk, akkor észrevesszük, azonosulunk azzal a nézettel - amit egyébként, ha a diákjaim nem tudnák az egyetemen, megbuknának -, hogy az adó termelési költség. Ha mi, adórendszert alakító törvényhozók ezt látjuk, akkor azt hiszem, kevesebb olyan csapdába esünk, ami kísértő, különösen a most elhangzott néhány fölszólalás kapcsán.

Rövidre fogott hozzászólásom befejezéséül, tisztelt Országgyűlés, nem baj az, hogyha föltartjuk a tükröt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és azt mondjuk, hogy bizony nem jól nézünk ki, mert ezzel tartozunk magunknak is meg a világnak is, és ennek révén hitelképesebbek leszünk.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

(Szűcs Lajost a jegyzői székben Pettkó András
váltja fel.)

ELNÖK: Köszönöm Horváth képviselő úrnak. Jó napot kívánok!

Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Megkérdezem Veres János pénzügyminiszter urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Jelzi, hogy igen. Öné a szó, miniszter úr.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Néhány megjegyzést mindenképpen szeretnék tenni itt az általános vita vége felé, mert azt gondolom, hogy van némi félreértés.

Egyrészt szeretném azt a vitát, ha nem is lezárni, de egyértelművé tenni, hogy azért itt egy olyan javaslatról van szó, amelyben a közteherviselésben részt nem vállaló, az abból kimaradó gazdaság elnevezése kapcsán a vitában, ha lehet, akkor talán pontosítsuk a következőket. Van, amikor feketének nevezzük; akkor nevezzük feketének, azt gondolom, hogyha bűnözéshez kapcsolódik. Van, amikor szürkének nevezzük; idetartozik ez a bizonyos nem legális foglalkoztatási kategória. És van, amikor olyan szürkének nevezzük, amikor elköltségelésről, illetve olyan bevételeltitkolásról van szó, ami alapján nem a megfelelő adóalap jön ki a vállalkozás tevékenységének eredményeképpen. Bármelyik szegmensről is van szó, szerintem a legegyszerűbb az, hogyha valamilyen adózatlan gazdasági részről beszélünk. Hogy ezt a mostani javaslatot az egészbe helyezzük, ennek érdekében én szeretnék néhány korábban megtett döntést most felidézni, mert úgy tűnik, hogy az ellenzéki képviselők ezekről szeretnek elfeledkezni, illetve nem akarják az egészbe helyezni azt, ami most itt a javaslat kapcsán történik.

Szeretném megemlíteni azt, hogy az elmúlt egy évben nagyon sok területen komoly intézkedések születtek annak érdekében, hogy szélesítsük ki a közteherviselés alapjait, hogy olyanokat is vonjunk be a közteherviselésbe, akik korábban ebben nem vettek részt, azaz olyan jövedelmek, olyan tevékenységek után is kerüljön sor közteher befizetésére, amelyet korábban elkerültek, vagy csak minimális mértékben tettek. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy az alkalmi munkavállalási könyvbe közteherjegyet beragasztó magánszemély a közteherjegyek értékének 75 százalékával adókedvezményt érvényesíthet.

Szeretném emlékeztetni a jelenlévőket arra, hogy az épülő házak esetében a ház építésének előzetes adóhatósági bejelentése lehetőséget teremt arra, hogy az építőipar területén egyébként széles körben alkalmazott, nem adózott foglalkoztatást sikerüljön csökkenteni.

Szeretnék emlékeztetni a borravaló kedvezményes adózásával kapcsolatban meghozott döntésre, a munkaerő-alkalmazás előzetes bejelentésére a hatósághoz, amellyel szintén sok kiskaput sikerült bezárnunk.

Szeretnék egyértelműen utalni arra, hogy a színlelt szerződések moratóriumos megszüntetése az elmúlt két évben milyen eredményt hozott. Nézzék meg, az a javaslatom, a januári bérstatisztikai adatokat, amelyek a különböző foglalkoztatási ágakban, ahol a színlelt szerződések széles körben elterjedtek voltak, eléggé egyértelműen mutatják, hogy ennek hatására milyen jövedelemnövekedés következett be ezeken a területeken.

Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a minimálbér kétszerese után fizetendő társadalombiztosítási járulék is a közteherviselés szélesítését eredményezte.

Emlékeztetnék mindenkit arra, hogy az elektronikus adatszolgáltatás az alkalmazottakra vonatkozóan mit eredményez, milyen fejlődését eredményezi a foglalkoztatásnak.

Emlékeztetnék arra, hogy az APEH közzéteszi honlapján a cégek éves átlagos létszámát, és ez is segíti a gazdaság fehéredését.

Egyértelműen szeretném megemlíteni azt, hogy a foglalkoztatási szabályok durva megsértése esetén a vállalkozás kizárása a közbeszerzésekből és különböző állami támogatásokból szintén a fehéredést szolgáló korábbi intézkedésünk volt. Ugyanebbe a körbe tartozik a 10 ezer vagyonosodási vizsgálat elkezdése, ami nemcsak a 10 ezer eset vonatkozásában, hanem egy meglehetősen egyértelmű üzenetet mutat, aminek hatására változik a társadalomban az adózáshoz való viszony.

Emlékeztetnék a jövedéki termékekkel kapcsolatos fokozott adóhatósági tevékenységre mind a vám- és pénzügyőrség, mind az APEH esetén, és ennek hatására érdemben csökken Magyarországon mind az üzemanyagok, mind a cigaretta, mind pedig az alkoholok esetében a nem legális adófizetéssel forgalomba került termékek köre.

Egyértelműen szeretném megemlíteni a munkaügyi ellenőrzés területén elért elmúlt évi eredményeket, hiszen a 2004-es 10 ezer feketefoglalkoztatás feltárása után 2006-ra 42 ezer ilyen megállapításra került sor.

Az elérhetetlen vállalkozások adószámának a felfüggesztésére megkapta az APEH a lehetőséget, és ezzel él is. Ez is tisztítja a gazdaságot, mint ahogyan a számláknál használható számtartományok állam általi meghatározása csökkenti annak a lehetőségét, hogy hogyan élnek vissza, hogyan éltek vissza az eddigiekben a különböző számlagyártási tevékenységekkel vállalkozások.

Azért soroltam föl ezeket a tényeket, mert szerettem volna, ha egyértelművé válik mindenki számára, hogy itt most egy elemről van szó: egy több mint tízelemes sorban egy olyan elemről, amely egyértelműen segíteni fogja azt a folyamatot, hogy Magyarországon a legális közteherviselésben szerepet játszó szereplők száma növekedjen, és ennek eredményképpen elérjük azt, hogy a befizetett közterhek lehetővé teszik a legális szereplők közterheinek a csökkentését is a jövőben. Azt gondolom tehát, hogy amikor a kormány e mellett a folyamat mellett elkötelezte magát, akkor egy helyes utat indított el, és a helyes úton az imént általam fölsorolt intézkedésekből már többnek a hatását is láthatjuk, és persze vannak olyan intézkedések, amelyek hatását csak a jövőben láthatjuk.

Szeretnék most néhány olyan észrevételre reagálni, amely észrevétel vagy tévedésből, vagy szándékos félremagyarázásból adódott. Ez a javaslat nem tartalmaz méretkritériumot, tehát mindazon képviselőtársaim, akik itt a kkv-k, a kisvállalkozások, az egyéni vállalkozók szörnyű sanyargatásáról beszéltek, azt gondolom, nem olvasták el a törvényjavaslatot, ugyanis egyetlenegy mondatában, egyetlenegy sorában nem tudják fölmutatni ennek a javaslatnak a vállalkozás mérete szerinti megkülönböztetést, ebben ilyen nincs.

(13.10)

Ugyanúgy érvényes a kicsire, a közepesre és a nagyra az a feltételrendszer, amely a javaslatban szerepelt. A 15 milliárd forintos ez évi bevételi tervvel kapcsolatban az a furcsa, hogy nincs közvetlen költségkihatása, ha végiggondolják. Ugyanis e javaslat kapcsán miért is származhat többletbevétel ebben az évben? Azért, mert a vállalkozók egy része e javaslat elfogadását követően be fogja fizetni ezt a bizonyos pénzt. Miután ebben az évben e pénz befizetése kapcsán ellenőrzési tevékenységre nem kerülhet sor, hiszen lezárt adóéve nem lesz senkinek ebben az évben, ezért azt gondolom, nagyon világos mindenki számára, aki az adóeljárásban egy picit is járatos, hogy csak a következő évben van először ellenőrzéssel kapcsolatban felmerülő kiadása az államnak.

Természetesen végigszámoltuk ezt is. Ahogyan a kollégám a bizottsági ülésen elmondta, itt is meg tudom erősíteni azt, hogy a javaslatot a kormánynak a jövő évi költségvetés előkészítése során meg fogjuk tenni, és a kormány el fogja dönteni azt, hogy az ezzel kapcsolatos többletfeladatokra mekkora összeget, milyen kapacitást tart indokoltnak és szükségesnek. Akkor ez az érték ismertté válik számszerűen is.

Tévedés, amikor azt mondják az ellenzéki képviselők, hogy új adó kivetésére kerül sor. Hol van ebben a javaslatban új adó megfogalmazva, képviselő urak és hölgyek? Én nem látom új adó megfogalmazását. Ebből következően szerintem tehát tévedés, amikor erről beszélnek. Lemaradtak egy lappal vagy egy könyvvel, vagy egy fordulóval a korábbi javaslathoz képest. Ugyanis ebben a javaslatban ilyen típusú megfogalmazás nincs. Ezért nagyon fontos mindenkinél, hogy ha már szaktörvényről beszélünk, akkor szakmailag megfelelőképpen, pontosan fogalmazzanak az ellenzéki képviselők is. (Domokos László: Ez látszatkormányzás, látszatadó!)

Azt gondolom, a nyomtatvánnyal kapcsolatos kérdések is egyértelművé váltak itt a felmerülő vitában. Örülök annak, hogy végül is senki nem vitatta azt, hogy egy rendkívül egyszerű nyomtatványról van szó. Azt a javaslatot pedig nem tudom elfogadni, képviselő urak, miszerint a komplett főkönyvi kivonatot kelljen benyújtani az APEH-nek a vállalkozók részéről, mert ezt viszont egy szükségtelen adminisztrációs tehernövelésnek tekinteném a magam részéről, nemcsak a vállalkozások számára, de az állam számára is. Nem gondolom, hogy arra szükség lenne, hogy valamennyi főkönyvi kivonatát valamennyi vállalkozás esetében az APEH-nek kezelnie kelljen, és ezt követően ebből különböző módszerekkel adatokhoz jutva döntsön majd ellenőrzésekről. (Domokos László: Kettőt kell csinálni!)

Felvetették azt a kérdést, hogy vajon a versenyhelyzeten javít-e a javaslat. Azt tudom mondani, hogy igen, javítja a versenyhelyzetet. Gondolják csak végig, hogy ha sikerül bevonnunk a közteherviselésbe olyan körből is bevételeket, amely körből egyelőre nem származik bevétele a költségvetésnek, akkor nyilvánvalóan hamarabb tudjuk csökkenteni az egyébként legális szereplők korábbi közterheinek a nagyságát, mert több adóbevételhez jut az állam más szereplők befizetéseiből is. Ahogy korábban is fogalmaztunk, az adótömeg nagyságát kell elérni, nem szándék az, hogy ehhez képest, amit a konvergenciaprogramban rögzítettünk, nagyobb adóbevételre tegyen szert az állam.

Szeretnék reagálni mindenképpen arra a javaslatra is, hogy ha valaki úgy érezte, hogy ez a törvényjavaslat azért született, hogy a mellékletben szereplő táblázat kerüljön elfogadásra a parlament által, akkor az teljesen tévedésben van. A mellékletet nem kell a parlamentnek elfogadnia. A melléklet alapján természetesen semmilyen döntést a parlamentnek nem kell hoznia. A táblázat természetesen külön eldönthető. Azonban szerettük volna egyértelművé tenni, hogy a leendő, a majdani adóellenőrzéseknél használt melléklet tartalma nem egy kényes adatsor.

Éppen ezért egyeztettünk az érintett vállalkozói szervezetekkel, a Magyarországon működő vállalkozók szervezeteivel, a Magyarországon működő adótanácsadók, könyvelők egyesületeivel, szervezeteinek a vezetőivel, azaz olyan széles körű társadalmi egyeztetésre került sor, mint más esetben talán még sohasem. Azt tudom mondani, hogy megoszlottak a vélemények. Voltak, akik ezt még ki akarták egészíteni különböző sorokkal, voltak, akik csökkenteni kívánták az eredeti javaslatot. Ebben a javaslatban ugyanakkor - még egyszer mondom - több szakmai szervezet pozitív véleményét is magunk mögött tudjuk akkor, amikor e javaslatról az Országgyűlést tájékoztattuk, az Országgyűléshez becsatolt törvényjavaslat mellékleteként.

Tehát nem szükséges, nem kell, és javaslom, hogy a későbbi vitában ne is érintsük azt a kérdéskört, hogy a parlament vajon dönt-e a mellékletről, mert a parlamentnek a mellékletről természetesen nem kell döntenie, magáról a törvényszövegről kell döntenie a parlamentnek. Az a félreértés, hogy a melléklet azért fontos, mert majd így fog megtörténni az adóbevallás meghatározása. Azt gondolom, ugyanakkor a szövegben nagyon fontos, képviselő urak és hölgyek, annak a megvizsgálása és végiggondolása, hogy az a része a szövegnek, amely viszont ahhoz kell, hogy a későbbiek során a korrigált árbevétel 2 százalékának megfelelő mérték meghatározása lehessen egy alap, az igen, valóban a parlament döntési kompetenciájába tartozik, és erről remélhetőleg a parlament meg is fogja időben hozni a döntést. (Babák Mihály: Veres János!)

Az utolsó félreértés, amit szeretnék a végén korrigálni: Domokos képviselő úr úgy fogalmazott, hogy az APEH-nek kellene megítélni, hogy a vállalkozások jól, vagy nem jól. Amióta önbevallási rendszer van Magyarországon, nem ígérem azt, hogy minden vállalkozás mellé egy adóellenőrt tudunk küldeni; nem célja ez a kormánynak. Amit a képviselő úr megemlített, azt jelentette volna, hogy igen, valamennyi vállalkozás minden évében mindig adóellenőr ellenőrzi azt, hogy vajon jól állapítja-e meg az adóalapját, vagy sem. (Domokos László: Nem ezt mondtam!) Szerintem erre nincs szükség, erre nem képes az állam. Ekkora pénzt nem kell adóigazgatásra fordítani, ezért azt gondolom, a takarékosabb állam jegyében inkább arra kell ösztönzést biztosítani a vállalkozások és vállalkozók számára, hogy önbevallással tegyék meg bevallásaikat az elért jövedelmeikről annak érdekében, hogy az állam hozzájusson azokhoz az adóbevételekhez, amilyen bevételek az érvényes szabályok alapján az államot megilletik.

Köszönöm szépen a kormánypárti képviselők hozzászólását a vitában, akik megerősítették azt a szándékot, amit a kormány nevében már többször megfogalmaztunk, nevezetesen, hogy helyes az az út, amelynek a különböző lépéseit az imént felsoroltam. Ezen az úton tovább kell mennünk annak érdekében, hogy egy igazságosabb, szélesebb bázison nyugvó adórendszer alapján kerüljön befizetésre a szükséges köztehermérték Magyarországon, mert ez belátható időn belül megteremti annak a lehetőségét, hogy a mértékeket is lehessen csökkenteni. (Domokos László: Mikor?)

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, Veres miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát az ülésnap végével zárom le. Addig lesz még lehetőség módosító javaslatok benyújtására. Mivel az előterjesztéshez már érkeztek módosító javaslatok, ezért a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság önálló indítványát 2624. sorszámon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Jauernik István bizottsági elnök úrnak, a napirendi pont előadójának, 15 perces keretben. Öné a szó, Jauernik bizottsági elnök úr.