Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Nagyon érdekes volt, amit az államtitkár úr az imént mondott. Nem tartom kizártnak, hogy ezek a következmények állnának elő, tehát én nem vonom kétségbe az ön érvelésének a helyességét, bár engem az előbb nagyon meggyőzött Csákabonyi Balázs képviselő úr módosító javaslata. Azt gondolom, hogy akkor viszont az kell hogy a megoldás legyen, hogy ehhez képest valamilyen módosítás kell. Nem szeretnék itt egy kapcsolódó módosító javaslatot barkácsolni, a büntetőeljárási törvény annál többet érdemel, mint hogy ezt megtenném, de a két érvelést egybevetve kell szerintem valamilyen javaslatot elfogadni.

Én a 73., a 74. és a 75. pontban foglalt módosító javaslatokról szeretnék beszélni - bár részben megtette ezt már Csákabonyi Balázs képviselő úr -, ezeket én nagyon lényegesnek tartom. Ők is beterjesztették - hozzánk hasonlóan - az indítványt, azaz hogy a védői jogok gyakorlása a gyanúsított, illetőleg a tanú kihallgatását nem késleltetheti. Örülök, hogy az államtitkár úr pozitívan reagált, illetve hogy már a bizottsági vitában is támogatta ezt az előterjesztő képviselője, ez nagyon fontos. Nem akarok bővebben beszélni róla, mert egyetértés van benne.

A 74. pontról viszont szeretnék egypár szót bővebben is szólni. Ez több dolgot is magában foglal. A mi javaslatunknak az a lényege, hogy egy olyan szerzett jogot szeretne életben tartani, amely már az elmúlt években is meglehetősen sok vitát váltott ki: ez a szerzett jog a tanúmeghallgatáson való védői jelenlét joga. Kétségtelen tény, hogy ez egy viszonylag furcsán partikuláris vitában került annak idején elfogadásra, és a '98. évi törvény szintén megfosztani rendelné a védelmet ettől a jogtól. Ez megint csak az a pont, amelyről már korábban is beszéltünk - és itt én elsősorban a saját személyemmel kapcsolatban mondom most el az álláspontomat -, ez az a része a törvénynek, amellyel én nem értettem egyet '98-ban sem, és most sem értenék vele egyet, ha ez a szerzett jog nem maradhatna meg.

Megint csak azt tudom felhozni érvként, hogy nem látom az érdeksérelmet, ha a védő él ezzel a jogával. Pontosan tudom, nap mint nap lehet hallani, jogos kritikai észrevétel, hogy a védők jelentős része, főleg a kirendelt védők jelentős része nem is vesz részt a nyomozati cselekmények igen jelentős hányadában, úgy gondolom, hogy nem is biztos, hogy olyan nagyon sok ügy kapcsán felmerül ez. Én nem tudok olyan konkrét ügyről, nem hallottam egyetlenegyszer sem, nem olvastam semmilyen szakmai folyóiratban egyetlenegyszer sem olyan ellenkező véleményt, amely alapvetően megingatott volna abban a hiszemben, hogy ez egy helyes rendelkezés. Olvastam az Ügyvédek Lapjában és hallottam néhány nappal ezelőtt például az Ügyészek Országos Egyesületének elnökétől erre vonatkozó bíráló megjegyzést, az azonban jogalkalmazási problémákat, nem pedig elvi problémákat feszegetett.

Én úgy gondolom, hogy elviekben ez a rendelkezés helyesebb úgy, ahogyan ma a '73. évi I. törvény rendelkezései szerint fennáll, ha komolyan vesszük azt - és egyébként például a '98. évi XIX. törvény egyik nagyon fontos szemléletbeli eltérése volt az, amiről itt már szó esett -, hogy garanciális és minden egyéb szempontból lényeges, hogy lehetőség szerint az eljárás minden szakában minél intenzívebben vegyenek részt azok, akik megfelelő szakmai végzettséggel rendelkeznek. Azaz én helyeselném azt is, ha erre vonatkozóan mondjuk az ügyész is nagyobb intenzitással tekintene rá, és eredményesebben vagy hatékonyabban ellenőrizné az ilyen jellegű nyomozati cselekményeket.

Én tehát úgy érzem, hogy kényelmi szempontból ugyan elképzelhető, hogy a nyomozó hatóságok számára... - és én pontosan tudom azt, hogy már amikor ennek a törvénynek a vitája zajlott, a Belügyminisztérium, a Belügyminisztérium munkatársai részéről akkor is jött egy ilyen nyomás, azt is tudom, hogy a jelenlegi igazságügyi tárcára is a belügyi tárca gyakorol ilyen jellegű nyomást, ez nyilván nem változik (Dr. Hende Csaba ingatja a fejét.) Nekem voltak ilyen információim, lehet, hogy tévedek, de azt tudom, hogy ott megjelenik érdekként. Valóban lehet, hogy könnyebbé teszi egy nyomozó munkáját, ha nincs mellette egy kontroll a tanúmeghallgatás kapcsán, de én mégis úgy gondolom, garanciális szempontból - miután ez a szerzett jog nem okozott semmilyen problémát - nagyon is fontos. Egyébként a korrektül eljáró nyomozó hatóságnak is érdeke, hogy ha a tanú meghallgatása során olyan védői indítvány, kérdés hangzik el, amely elősegíti az ügy korrektebb tisztázását, és ez így már az eljárás egy korábbi szakaszában lehetővé válik, akkor ez mindenkinek érdeke lehet, és kell is, hogy érdeke legyen.

A 75. pontban foglalt javaslatunk szerint szintén egy értesítési kötelezettségnek a mellőzéséről van szó. Itt most egy más - elnézést a kifejezésért, de azt kell mondjam - ürügy került megfogalmazásra, hiszen azt mondja: nem kell értesíteni a védőt, hogyha ennek következtében a tanú zártan kezelt adatai a gyanúsított, a védő és a sértett előtt ismertté válnának. Nem tudom elképzelni, hogy technikailag ne lehetne megoldani azt, hogy mindkét érdek érvényesülhessen, tehát a nyomozati cselekményen való jelenlét és a tanú adatainak a zárt kezeléséhez fűződő érdek. Mind a két érdek fontos, nem kívánom azt érzékeltetni, semmilyen módon sugallani sem, hogy ilyen szempontból ne kellene tiszteletben tartani a tanú jogait. Azokat természetesen tiszteletben kell tartani, ez fontos, de ezt minden nehézség nélkül meg lehet oldani technikailag, ugyanakkor ez a rendelkezés megint csak egy elég komoly visszaélésre adhat elég széles lehetőséget annak, aki vissza szeretne vele élni. Én tehát egy más megoldást korrektebbnek tartanék, mert más megoldás révén is elérhető mindkét érdek védelme.

Időkímélés szempontjából most abbahagynám. Köszönöm. (Taps az SZDSZ-frakció soraiban.)