Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Ön abban a szerencsés helyzetben van, hogy életkoránál fogva nem emlékszik arra, amikor 1990 tájékán az akkori pártlapokat  gondolom, busás donáció fejében  kijátszották olyan befektetőcsoportnak, amely mindvégig garantálta azt, hogy ezek a lapok a baloldali és liberális pártok szája íze szerint fogják az elkövetkezendő évtizedekben a polgári fejlődést gátolni.Nem emlékszik arra pontosan, hogy a Népszabadságban a pártalapítvány meghatározó szereppel mindvégig részt vett. Arról mi nem tehetünk, hogy a baloldal cserben hagyta saját lapját, értékesítette. Többre becsülte akkor is a pénzt, mint mondjuk, a politikai vagy éppenséggel a saját ideológiai szempontjait. Tehát cserben hagyták a Népszabadságot, az olvasóit, a munkatársait.

Ugyancsak nem tájékozódott talán eléggé arról, hogy a Népszabadság, miután az írott sajtó, hogy úgy mondjam, kicsit leszálló ágba került az elmúlt jó néhány évben az internetes felületek megjelenésével (Zaj az ellenzéki oldalon.), azt a fajta alkalmazkodási folyamatot nem végezte el, amit a túlélők megtettek. (Nagy zaj az ellenzéki pártok soraiban.) Ugyanolyan módon, ugyanolyan költségszerkezetben működött; abban bízott, hogy majd mindig megkapja azt az állami mankót, ami a korábbi, balliberális kormányok idején megvalósult. Valamennyien tudjuk, hogy mintegy 2 milliárd forint adósságot halmozott fel. És lehet mondani, hogy a kormány gonosz, nem avatkozott be és nem fizette ki ezt az adósságot, de ha belegondolunk, hogy ha van beavatkozás a piaci folyamatokba, és a sajtó piacon működik, akkor ez kőkeményen az lett volna. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Ellentétben az ön elvbarátaival vagy éppen politikai szövetségeseivel, ezt a kormány nem tette meg.

De megjegyezném egyébként, hogy a Magyar Nemzet, amely kimondottan egy polgári lap volt, különböző vargabetűk és a magántulajdonos manővereit követően ugyanúgy például, a polgári oldal mély bánatára, sajnos ma nincs jelen a piacon, ugyanúgy, mint a Népszabadság. Mi mégsem mondjuk azt, hogy az ellenzék gonosz aknamunkája okozta ezt a folyamatot. Vagy korábban, gondoljunk a Medgyessy-, a Gyurcsány-, vagy akár a Horn-kormányok idejére, akkor sem ölelte fel soha a balliberális oldal azokat a lapokat, amelyek, mondjuk, elbuktak a piaci küzdelemben, sőt sokat tettek azért, hogy ez megvalósuljon. Akkor sem hallottunk sem együtt érző szavakat, sem a sajtószabadság siratását a balliberális oldal képviselő részéről.

Tehát egy kicsit álszent és farizeus magatartás, amit önök ebben tanúsítanak, mert gyakorlatilag, amikor egy olyan kormányfő volt, aki azt mondta, hogy ha valakinek televízió kell, akkor vegyen magának, éppenséggel akkor rekesztették ki a közmédiából az ellenzéki véleményeket, és nem lehetett megjelenni. Fölhívnám Gréczy képviselő úr figyelmét az előző hozzászólásában erre a momentumra.

De hogy a másik részével is foglalkozzam, azzal, amit képviselő asszony említett, hogy a török államfő hazánkba látogat: ha Törökországot nézzük és a világ geopolitikai helyzetét, akkor láthatjuk, hogy térségünkben Törökország nem megkerülhető tényező. Gyakorlatilag, ha akár az energiapolitika, akár a migráció oldaláról tekintjük a kérdéseket, egy olyan szereplője ezeknek a folyamatoknak, ahol együttműködésre vagyunk kényszerítve.

Megkérdezem egyébként, miért nem ostorozza azokat a nyugati államokat, amelyek adott esetben diktatúráktól vásárolnak olajat, adott esetben ugyanúgy fogadják azokat az államfőket. Miért a mi belpolitikai viszonyainkra ilyen érzékeny, amikor ez a kormány mindig is hangsúlyozta, hogy nekünk Magyarország az első, nekünk Magyarország érdeke az első? És ami belefér a többi külföldi államnak egy ilyen együttműködési keretbe, az miért ne férhetne bele Magyarországnak? Miért kellene nekünk ráfizetni arra a fajta ideológiára, megint csak azt mondom, és nem a gyakorlati szempontok szerint eljárni, amelyek révén gazdasági károkat szenvednénk el, amelyek révén a mi polgáraink veszteségeket szenvednének el? A kereskedelmi lehetőségeinket szűkítenénk be egy olyan piacgazdaságban, ahol exportorientált gazdaságunk van, és minden ilyen kapcsolatra szükségünk van.

Majd akkor persze, ha ebben a világ egésze véleményt formál, vagy éppen azok a mintának tekintett nagy demokráciák, amelyekről önök beszélnek  de éppenséggel Törökország kapcsán ezeket nem látjuk politikai szinten megjelenni , akkor kell elgondolkodnunk azokon a kérdéseken, és esetleg mérlegelni azt, hogy ugyanúgy csatlakozzunk ahhoz a demokratikus többséghez. De mindaddig, amíg az Unió nagy tagállamai vagy éppen a világ vezető hatalmai partnerként kezelik Törökországot, akkor engedtessék meg az, hogy Magyarország is így tekintsen erre az államra. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)