Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyjából mindenki számára ismert az az előterjesztés, amit korábban Schiffer András képviselő úr, frakcióvezetőnk hozott rendszeresen a Ház elé, és azt hiszem, hogy az ő parlamentből való távozásával is újból és újból szóvá kell tennünk azt a visszásságot, amit a Fidesz-KDNP meglehetősen képmutató módon 2010 óta következetesen elkövet a magyar parlamentben, és mindezt számon kell hogy kérjük.

Azt hiszem, valamennyien tisztában vagyunk azzal ‑ ha más nem, saját szüleink révén, a századfordulón, a 30-as, 40-es, 50-es években született rokonság révén ‑, hogy a kommunista időszak és a szocializmus 45 évének elkövetett bűnei miként nyomják rá a mindennapi életünkre a bélyegüket. A mindennapi politikai hangulatnak, a mindennapi politikai érvelésnek, a mindennapi politikai pozíciónak a mai napig meghatározó eleme az, hogy milyen hatással voltak ezek a kommunista évek a magyar társadalomra, és mindenképpen egyértelműen politikai pozíció szempontjából is létkérdés az, hogy mik történnek, milyen igazságtalanságok, méltatlanságok, bűnök történtek ebben az esetben.

Ez az egész bűnelkövetési folyamat, ami nagyjából a második világháború végét követően, de főleg az 50-es évek elejétől kezdve beindult Magyarországon, nyilvánvalóan olyan lépések sokasága volt, amely hosszú távra meghatározza Magyarország hangulatát, és azt hiszem, hogy Magyarország a szembenézés politikáját kell hogy válassza. A náci Németországgal való szembenézés, a háborús bűnökkel való szembenézés, minden egyes nemzetnek az, hogy szembenézzen a saját felelősségével egy halom kérdésben, segített feldolgozni azt a történelmi traumát, azokat a családi traumákat, ami a magyar közéletből és a magyar politikából nem ment ki jelen pillanatig sem.

Ebből következik az, hogy egy felróható bűne a rendszerváltást követő kormányoknak, hogy ezt a szembenézést nem igyekezett megvalósítani, nem igyekezett megtenni mindent annak érdekében, hogy a magyar társadalom ismerje azokat a személyeket, ismerje azokat az eseményeket, hogy kik és hogyan szolgálták ki azt az elnyomást, azokat a társadalmi igazságtalanságokat, azokat a bűnöket, konkrétan akár kommunista bűnöket, amelyek megtörténtek.

(Szávay Istvánt a jegyzői székben
Ikotity István váltja fel.)

Én azt hiszem, a magyar társadalomban is nagyon-nagyon sok ember volt résztvevője az akkori éveknek úgy, hogy nem kell félnie, és szembe mer néz­ni azokkal az évtizedekkel is, viszont azokkal ne­künk kell tudnunk szembenézni, akik apáinknak, nagy­bátyáinknak, nagyszüleinknek esetleg egy-egy életnyomorúságot okoztak, és hozzánk hasonlóan el­ké­pesztően sokan vannak még a magyar társadalom­ban, akik ezeket a traumákat hordozzák magukkal.

Ezért immár sokadjára arra kéri a Lehet Más a Politika frakciója a Magyar Országgyűlést, hogy teremtse meg a lehetőségét annak, hogy az állambiztonsági múlttal kapcsolatos, a besúgórendszerekkel, a kémkedésekkel, a spiclis tevékenységgel kapcsolatos múltat megismerhesse a magyar társadalom. Tegye lehetővé a magyar levéltárból azoknak az adatoknak a megismerését, amik még segítenének feldolgozni azt a traumát.

A legtöbben talán részt is vettek a jelenlévők közül mind az 1956-os emlékév évfordulója alkalmából, mind pedig a gulág emlékévének ‑ tehát a málenkij robotra elhurcolt embereknek az emlékéve ‑ alkal­má­ból rendezett ünnepségeken, nagyon-nagyon sokan voltunk olyan ünnepségeken, ahol találkozhattunk ezek elszenvedőivel, akik átélték ezeket, akiknek haza kellett jönni valahonnan. Egyértelműen kiderül, hogy nem a gyűlölködés, hanem az igazság igénye az, hogy szembe tudjon nézni, hogy mi történt ezekben az években. Az az igény, hogy fel tudja dolgozni a maga élete végén vagy utolsó évtizedeiben azt, amit elkövettek vele szemben, segítheti az embereknek feldolgozni mindazt, amit a XX. század teremtett a magyar társadalomnak.

(18.50)

Azt gondolom, valamennyiünk érdeke az, hogy az állambiztonsági múlt átlátható legyen, vala­mennyiünk érdeke, hogy ezek az akták végre nyilvánosságra kerüljenek, és ha legrosszabb esetben is, de az megtörténik, hogy azokban a súlyosan érintett esetekben esetleg a közéletből való kizárás következményeivel együtt járjon az intézkedés, az felvállalható annak érdekében, hogy a magyar társadalom egy jobb jövő elé nézzen.

Teljes őszintén hisszük azt, hogy nincs addig a rendszerváltás befejezve, és nincs addig a XX. század befejezve, amíg ezek az akták dugdosva vannak, és addig, ameddig az egykori spiclik és besúgók itt járnak közöttünk úgy, hogy soha nem nézhettek velük szembe azok, akiket elárultak. Ennek a lehetőségnek a megteremtését kérjük a tisztelt Országgyűléstől, és kérjük, hogy az a Fidesz-KDNP, amely korábban, akár csak ’89-től a miniszterelnök úr fiatalon ilyen elvek mellett sorozatosan kiállt és szónokolt, az akkori önmagukból egy picit még keressenek meg, és próbálják megteremteni annak a lehetőségét, hogy a törekvésünk eredményt érjen el. Erre kérem országgyűlési képviselőtársaimat és a parlamentet. Köszönöm a szót, elnök úr.