Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A PISA-teszt eredményei azt mutatják, hogy a magyar diákoknak mind a természettudományos, mind a szövegértési kompetenciák tekintetében romlottak az eredményei, a matematikai készségek tekintetében pedig stagnálást láthatunk az előző eredményekhez képest. Érdemes ennek a felmérésnek mind a politikai, mind a szakmai konzekvenciáit levonni, és a felszólalásomban arra teszek kísérletet, hogy ezeket áttekintsem. (Zaj.)

A kormányzat részéről erre az volt a reakció, hogy mindenki hibás, csak mi nem. Elsőként Palkovics László államtitkár úr mondta azt, hogy igazából a feladatlap volt a hibás, mert olyan feladattípust tartalmazott, amit a magyar gyerekek nem tanulnak az iskolában, nem tudják megoldani. (Az elnök csenget.) Ezt követően Lázár János odáig ment el, hogy gyakorlatilag a pedagógusok azok, akik hibásak, ők állnak a katedrán, ők tehetnek mindenről, az ő hibájuk a romló teljesítmény, a kormány pedig mossa kezeit.

Csakhogy a normális reakció egy felelős politikai vezetőtől az lett volna, ha önkritikát gyakorol; ha azt mondja az ágazatért felelős miniszter, hogy romlottak az eredmények, meg kell vizsgálni azt, hogy az elmúlt hat évben a kormányzás alatt milyen oktatáspolitikai intézkedéseket hoztunk, hol rontottuk el, felelősek vagyunk-e abban, hogy ezek az eredmények ilyenek lettek, és ha megtaláljuk ezeket a hibákat, akkor erre a szakmával egyeztetett választ fogunk adni. Nem ez történt, államtitkár úr: önök mindenkire próbálják a felelősséget hárítani, csak magára a kormányzatra nem.

Ha a szakmai vonatkozásait nézzük ennek, mert Balog Zoltán csak egy csepp a tengerben, aki az oktatásban bár nagyon fontos csepp, de mégis, ha azokat a tömegeket nézzük meg, azokat a gyerekeket, akiknek nincsen esélye kitörni a szegénységből Magyarországon, akkor erről sokkal többet érdemes beszélni. Nemcsak az eredmények romlottak ugyanis, hanem az OECD ismételten megállapította azt, hogy Magyarországon a szegénységből gyakorlatilag lehetetlen kitörni. Az eddigi különbségek tovább növekedtek, és minden eddiginél jobban meghatározza a szociális háttér azt, hogy egy gyereknek milyen esélye van az iskolában, milyen tudáshoz fog hozzájutni az oktatási rendszerben. Minden eddiginél jobban számít az, hogy mit hoz otthonról, és az iskola nemhogy csökkentené ezeket a különbségeket, hanem tovább növeli.

A KLIK létrehozásának éppen az volt az indoka az önök részéről, hogy ha állami fenntartással biztosítjuk a megfelelő finanszírozást, a kiegyensúlyozottabb finanszírozást, akkor majd csökkennek a különbségek. Látjuk, hogy ez nem így van: tovább növekszik a különbség, ezt most már ez a PISA-teszt és az OECD felmérése is mutatja.

Miközben önök a pedagógusokat, a tanárokat próbálják bűnbakká tenni, egyre több és több az iskolákban a hátrányos helyzetű, a halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, egyre többen vannak azok, akiknek gyakorlatilag kilátástalan a jövője. Meggyőződésem szerint azzal, hogy a tankötelezettségi korhatárt 16 évre csökkentették, és a közmunkába való belépés lehetőségét szintén 16 éves kortól tették lehetővé, önök adtak erre egy választ, és ez a válasz elismeri, hogy az oktatási rendszerben nem tudnak mit kezdeni ezekkel a gyerekekkel.

Ezt kínálják nekik: 16 évesen lépjél ki az oktatási rendszerből, mert nem tudunk téged 16 éves korodra annyira motiválni, hogy ott bent maradj, nem vagyunk képesek arra, hogy megértessük veled, hogy a tanulás az egyetlen módja annak, hogy a leszakadásból kiemelkedjél, kitörjél, és tisztességes munkából tudjál megélni, ezért igen, lépjél ki, lehetővé tesszük, hogy lépjél ki az iskolarendszerből, és ott a közmunka, ami kínál egy megélhetést egyébként nem biztosító jövedelmet számodra és a családod számára.

Látjuk, hogy a családi háttér ezeknél a gyerekeknél rendkívül meghatározó, és igen, tömegesen vannak olyan gyerekek, akiknek a családja nem biztosítja a megfelelő hátteret, nem motiválja őket a tanulásra. A mi meggyőződésünk az, hogy számukra valódi, érdemi esélyt tudnánk teremteni a bentlakásos iskolák létrehozásával, államtitkár úr, azzal, ha megmutatnánk nekik, hogy olyan példák lennének előttük, amelyek munkára, tanulásra ösztönzik őket. De önök elutasítják ezt a javaslatot, holott számos nemzetközi példa is mutatja, és a hazánkban a 70-es évek óta önkéntesen működő bentlakásos iskolák sikeressége is mutatja, hogy számukra ez valódi megoldást jelentene, államtitkár úr. De ha nem lesz gyökeres változás a hozzáállásban, és nem lesz gyökeres változás a szakmai teljesítményében a kormánynak, akkor az oktatási rendszer mutatói tovább fognak romlani, és ezeket a gyerekeket minden eddiginél mélyebb szegénységbe fogjuk taszítani. Ezt nem akarhatják, államtitkár úr!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)