Felszólalás adatai

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány a nyáron meghirdette, és ahogy ígérte, ősszel beterjesztette azt az ötéves adóreformprogramot, amely minden eddiginél nagyobb adócsökkentést eredményez, s amely jelentős mértékben átrendezi a közel két évtizede alapjaiban változatlan adórendszert.

Ennek egyik eleméről a Ház három héttel ezelőtt már döntést hozott. Akkori döntésével az általános forgalmi adó felső kulcsát 25 százalékról 20 százalékos mértékre csökkentette január 1-jei hatálybalépéssel, két termék kivételével. A két termék - a benzin és a gázolaj - adócsökkentését október 1-jétől léptette hatályba az Országgyűlés, és mint ahogy láttuk a hét végén, ennek az adócsökkentésnek az eredményeképpen 11 forint körüli összeggel csökkent is e két termék fogyasztói ára a benzinkutaknál Magyarországon.

Az ötéves adócsökkentési program mintegy 1000 milliárd forintos adócsökkentést tartalmaz. Ez a bruttó hazai termék közel 5 százalékának felel meg. A program végrehajtásával az adócentralizáció a jelenlegi 38 százalékról 2010-ben 35 százalék alattira csökken a GDP arányában. Megjegyezném, hogy az előző kormányzati periódusban a centralizáció mértéke meghaladta a 39 százalékot, 2002 óta kezdett el csökkenni ez a mérték, és 38 százalék körüli értékre csökken ebben az évben.

A korábbi négy évben a centralizációt tekintve érdemi adócsökkentés nem volt. Itt utalnék a tegnapi, a Házban folyt vitának néhány téves vagy rosszul értelmezett számszerű értékére. A tény ez, amiről én most beszélek. A jelenlegi kormánykoalíció kezdte el tehát csökkenteni érdemben az adókat, és ezt kívánjuk folytatni ennek az ötéves programnak a keretében is.

Ilyen mértékű centralizációcsökkenés eddig még korábban Magyarországon nem következett be. Ezzel Magyarország nemzetközi összehasonításban is jelentősen előrelép, állja az adóversenyt, amely kialakulóban van itt a térségünkben.

Tisztelt Képviselők! Az önök előtt lévő törvénytervezetek nemcsak a jövő évre kívánnak rendelkezni. A cél az, hogy a következő négy évre is meghatározzuk az adójogszabályokat. Erre eddig nem volt példa Magyarországon, bár a gazdasági élet szereplői mindig is kezdeményezték, szerették volna elérni ezt. Ez a kiszámíthatóságot szolgálja, a tervezhetőséget és egyben a stabilitást is.

A kormány a program kimunkálásakor arra törekedett, hogy méltányosabbá váljon a közteherviselés, hogy fehéredjen a gazdaság, hogy javuljon a versenyképesség, és hogy bővüljön a foglalkoztatottság. Úgy gondolom, ezek a célok erőteljesen érvényesülnek a benyújtott, tervezett változtatásokban.

Tisztelt Ház! Három törvényjavaslat van önök előtt. Az egyik tartalmazza a jelenlegi adórendszer jövőre és a következő évekre megcélzott átalakításának elemeit. A másik kettő olyan új elem, amely a kormány véleménye szerint fontos, hogy beépüljön a rendszerbe. Ilyen az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, amely a művészek, újságírók, szellemi szabadfoglalkozásúak számára kínál új közteher-viselési formát, hogy ebben a körben is rendezetté váljanak a ma nem teljesen rendezett viszonyok.

A harmadik javaslat a luxusadóról szól, amely a nagy értékű lakóingatlanok tulajdonosait érinti. Vegyük sorjában a javasolt változtatásokat! Jövőre tovább folytatódik a személyi jövedelemadó számottevő átalakítása, az adócsökkentés. A legfontosabb változások a következő évre javasolva: 2 százalékponttal, 38 százalékról 36 százalékra mérséklődik a felső adókulcs. Az alsó adókulcs 18 százalék marad, de a határ, ameddig ez érvényesül, emelkedik, mégpedig 1,5 millióról 1 millió 550 ezer forintos éves jövedelemszintig.

Adómentes marad a minimálbér. Hogy ez így is legyen, azt javasoljuk, hogy jövőre évi 684 ezer forintról 756 ezer forintra, több mint 10 százalékkal emelkedjen az a jövedelemszint, amely után nem kell adót fizetni. Hogyan érintik ezek a változások az adófizetőket? Az átlagos adóterhelés valamennyi jövedelemszintnél csökken. Az átlagkeresetnél várható a legnagyobb csökkenés. Az átlagkereset terhelése 3,5 százalékponttal mérséklődik. Az átlagkeresettel rendelkező alkalmazott 2006-ban havi 3500 forinttal többet vihet haza, miután az ez évi adócsökkentés mintegy havi 5000 forint többlethez juttatta már a 2005. évben havonta.

Ez a reform nem csak idén és jövőre ígér tehercsökkenést. A törvényjavaslat a 2007-2010 közötti időszakra is rögzíti az összevont adóalapba tartozó jövedelmek után fizetendő adó mértékét. Az adótábla továbbra is két kulcsot tartalmaz - 18 és 36 százalék -, de évről évre nő az alsó sáv határa: 2007-ben 1,7 millió forintra, 2008-ban 1,9 millió forintra, 2009-ben 2,3 millió forintra, 2010-ben 3 millió forintra a javaslat szerint. Ezek a változtatások összességében 2006-tól 2010-ig több mint 350 milliárd forinttal csökkentik a költségvetés bevételét, és ennyivel többet hagynak az adófizetőknél, az adófizető magyar állampolgároknál.

Az igazságosság jegyében átalakul a kedvezmények rendszere is. Míg korábban a családi adókedvezményt csak azok a családok tudták igénybe venni, amelyek megfelelő jövedelemmel rendelkeztek, most olyan rendszer alakul ki, amely ezt az igazságtalanságot megszünteti. A családi adókedvezmény beépül a családi pótlék rendszerébe, amely így jelentős mértékben növekszik. Az egy- és kétgyermekes családoknál megszűnik a családi adókedvezmény, a három- és többgyermekes családok adókedvezménye korlátozott mértékben továbbra is megmarad.

Az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári adókedvezmény a pénztárnál vezetett egyéni számlán történő jóváírássá alakul át. Nem változik a fogyatékkal élők személyi adókedvezménye. Változatlan marad a megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulék, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint a magánszemély saját magán-nyugdíjpénztári tagdíja kiegészítésének kedvezménye, továbbá a lakáshitel-törlesztés kedvezménye.

Tisztelt Országgyűlés! A személyi jövedelemadó-rendszer igazságosságának erősítése érdekében a munkáltató által adható egyes adómentes béren kívüli juttatások meghatározott értékhatárig lehetnek adómentesek. Ennek megfelelően indokolt, hogy a munkáltató által adható adómentes béren kívüli juttatásokra értékbeli korlátozás érvényesüljön a jövőben.

(9.10)

Az értékhatár a munkavállaló bérének 15 százaléka. A keretet növeli a házastárs és a kiskorú gyermek, mégpedig a bér további 10-10 százalékával, legfeljebb fejenként évi 72 ezer forinttal. A keret nagysága összesen az évi 500 ezer forintot nem haladhatja meg. Ez a korlátozás nem vonatkozik valamennyi adómentes béren kívüli juttatásra. Amire nem vonatkozik, ezek közé tartozik a hideg- és melegétkeztetési utalvány, a helyközi munkába járás költségtérítése, a lakáscélú munkáltatói támogatás, a munkáltató által nyújtott lakáscélú hitel kamatkedvezménye, a tanfolyam jellegű képzés, a továbbképzés, a kockázati életbiztosítás, a balesetbiztosítás.

Tisztelt Képviselők! A kormány kedvezően fogadta a hazai tőzsde szakembereinek javaslatait arról, hogy mit kellene tenni a piac fellendítése érdekében. Ebből egy tőzsdei csomag keretében számos bekerült a törvénymódosítási javaslatok közé is. A kormány a száz lépés programjában már meghirdette, hogy 2007. január 1-jétől 10 százalék lesz a magánszemélyek kamatból származó, illetve tőzsdei árfolyamnyereség formájában szerzett jövedelmének adómértéke. Ez az adó csak a kamatból és a tőzsdei árfolyamnyereségből származó jövedelem együttes összegének 50 ezer forintot meghaladó részét érinti. A tőzsdei szakemberek javasolták, és elfogadtuk, hogy 2007. január 1-jétől a hazai, illetve az Európai Unió bármely tagállamában működő, szabályozott piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapír osztalékát 10 százalékos adó terhelje.

2010. január 1-jétől a külön adózó jövedelmek adómértéke 25 százalékról 18 százalékra csökken. Ezzel egyidejűleg a kamatból és a tőzsdei árfolyamnyereségből származó jövedelem adómértéke 10 százalékról 18 százalékra változik.

Ugyancsak elfogadta a kormány a nyugdíj-előtakarékossági számla bevezetését. Olyan számla jön létre, amely egyéni befektetési döntéseken alapul, hosszú távú előtakarékoskodást tesz lehetővé. Ebben a rendszerben a magánszemély befektetéseit és azok hozamát, valamint az esetleges állami támogatást elkülönített, valamely pénzügyi szolgáltató által vezetett számlán helyezik el. A nyugdíj-előtakarékossági számlát az adórendszer támogatja. A támogatás a számlára befizetett összeg 30 százaléka, legfeljebb 100 ezer forint lehet, itt is biztosítva az életkorhoz kapcsolódó további 30 ezer forintos kedvezmény lehetőségét azzal, hogy erre a magánszemély adójának kell fedezetet nyújtania. A támogatás összegét a befektetési számlán írják jóvá. A nyugdíj-előtakarékossági számlán elhelyezett befektetési eszközök kamata és a befektetési eszközökkel végzett ügyleteken elért nyereség 2007-től adómentes.

Tisztelt Ház! A személyi jövedelemadózáson túl változásokat javaslunk az adórendszer más elemeinél is. A társaságiadó-kulcs 16 százalék, nemzetközi összehasonlításban is igen alacsony Magyarországon. Nem látjuk indokoltnak további csökkentését, ugyanakkor fontos, hogy a kisvállalkozásokat a jövőben fokozottabb mértékben támogassuk az adórendszer révén is. Számukra született az a javaslat, hogy 2006-ban 5 millió forint adóalapig 10 százalékra csökkenjen a társaságiadó-kulcs, illetőleg egyéni vállalkozók esetében a vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke. Ez csak azoknak a cégeknek járható út, amelyek más adókedvezményt nem vesznek igénybe, legalább egy főt foglalkoztatnak, és a munkavállalók átlagos állományi létszáma után legalább az éves minimálbér kétszeresére számított tb-járulékot megfizetik. A létszámba az egyéni vállalkozó önmagát is beszámíthatja.

2006-tól a vállalkozások terhét mérsékli, hogy a külföldi telephelyen végzett tevékenységükből származó, külföldön adózott adóalapjukkal csökkenthetik a helyi iparűzési adó alapját. 2008-tól alapvetően megváltozik az iparűzési adózás. A jelenlegi rendszer megszűnik, helyébe új lép, amely biztosítja továbbra is az önkormányzatok számára a forrásokat, de kedvezőbb a gazdálkodók számára. Addig is mérséklődik az iparűzésiadó-teher. Ez úgy történik, hogy a jelenlegi 50 százalék helyett 2006-tól az iparűzési adó 100 százaléka lesz levonható a társasági adó alapjából.

Azoknak a tárgyi eszközöknek az értékhatára, amelyek egy összegben számolhatók el, 50 ezer forintról 100 ezer forintra emelkedik. Ugyancsak a bővülő kedvezmények közé tartozik, hogy a tanulói szerződés alapján folytatott gyakorlati képzésre tekintettel az adóév első napján érvényes minimálbér 20 százaléka helyett a minimálbér 24 százalékával csökkenthető a társaságiadó-alap, illetőleg az egyéni vállalkozó és mezőgazdasági őstermelő bevétele. A reprezentáció éves kerete 10 millió forintról 25 millió forintra emelkedik oly módon, hogy továbbra is korlát az adóévre elszámolt éves összes bevétel 0,5 százaléka. Új javaslat a művészeti értéket képviselő kortárs művészet közvetett támogatása. A kortárs képzőművészeti, iparművészeti alkotások vásárlói a beszerzési értéket öt év alatt levonhatják az adóalapból.

Tisztelt Képviselők! A kormány ötéves adóreformjának egy eleméről a közelmúltban sürgősséggel, meglehetősen nagy támogatottsággal már döntött a parlament. Ez pedig a 25 százalékos normál áfakulcs csökkentése 20 százalékra. Október 1-jétől a járműtulajdonosok százezrei tapasztalhatták az áfacsökkentés kedvező hatását, hiszen az üzemanyagok ára a korábbi hatályba léptetés eredményeképpen 10-12 forint közötti mértékkel csökkenhetett literenként. A kormány, látva a gyorsan emelkedő nemzetközi olajárakat, így reagált. Ezt megtette még akkor is, ha az Európai Unió illetékesei nem igazán értenek egyet a dráguló nyersolaj miatti kormányzati adócsökkentési lépésekkel.

A többi termék esetében január 1-jétől csökken 25 százalékról 20 százalékra az áfakulcs, és mintegy 4 százalékos ármérséklés várható e termékkörben. Hogy ez be is következzen, arra odafigyel a kormány. Ez a törekvés az üzemanyagok esetében sikeresnek bizonyult, várható, hogy a többi termék esetében, látva a jelentős piaci versenyt, szintén így lesz. Az áfacsökkentés igazi nyertesei a fogyasztók lesznek, nem pedig a piaci élet más szereplői. A lakosság fogyasztását kitevő termékek mintegy felét érinti a jelentős áfamérséklés. Ugyanakkor nem lesz olcsóbb terveink szerint a cigaretta, az alkohol és a gépkocsi, mert az általános forgalmi adó csökkenését ezeknél a termékeknél a jövedéki, illetve a regisztrációs adó emelése ellentételezi.

A közügyekkel kapcsolatos információhoz jutás megkönnyítése érdekében bővül az 5 százalékos áfakulcs alá tartozó termékkör. Ide kerülnek a napilapok, illetve az előfizetéses újságok, folyóiratok. Az önkormányzatokat, az állami intézményeket és sok más adózót kedvezően érinti, hogy a kormány javaslata alapján jövőre megszűnik az áfa-visszaigénylésnél az arányosítási kötelezettség. A változás a kedvező levonási hányad megteremtésén túl az arányosítással járó jelentős adminisztrációs többlettől is mentesíti az adózókat.

A hulladékkereskedelemben be kívánjuk vezetni az úgynevezett fordított adózást. Ennek értelmében nem az értékesítő, hanem a felvásárló köteles az adót megfizetni. A fordított adózás bevezetése több tagállamban is alkalmazott módszer a hulladékkereskedelemben az áfacsalások visszaszorítására. A felvásárló a beszerzés után fizetendő adót levonásba helyezheti, amennyiben a levonási jog gyakorlásának feltételeit teljesíti.

Az áfakulcs 25 százalékról 20 százalékra történő mérséklése miatt a regisztrációs adó hatálya alá tartozó járművek esetében a kieső áfabevételeket a regisztrációsadó-tételek növekedése ellentételezi.

Tisztelt Képviselők! A jövedéki adó esetében a szabályozás elsősorban az áfakulcsok változásával összefüggésben módosul. A boron kívül az összes jövedéki italnál - szesz, sör, köztes alkoholtermékek, pezsgő -, valamint a dohánygyártmányoknál kompenzálni kívánjuk az áfacsökkentést. Nem változik viszont az ásványolajok, üzemanyagok jövedékiadó-mértéke. Ezek a mértékek 2002, vagyis a jelenlegi koalíció kormányzásának kezdete óta változatlanok. Mint ismeretes, az előző kormány minden évben emelte a jövedéki adót mind a benzin, mind pedig a gázolaj esetében. (Tállai András: Nem igaz.) A legutolsó adóemelésről még a Fidesz-kormány döntött, amelyet a gázolaj esetében a jelenlegi koalíció nem hagyott teljes egészében érvényesülni. (Tállai András: Nem igaz. Ez nem igaz, miniszter úr!) Ez akkor is így van, ha Tállai András a “nem igazö kifejezéseket használja. Úgy látszik, az igazsággal nehéz szembesülnie.

A szőlőbor esetében az áfakulcscsökkenés mellett a jelenlegi 8 forint/literes jövedéki adó nulla forint/literre változik, amely a szőlőbor piaci pozícióját kívánja javítani. A nulla forint literenkénti jövedékiadó-kulccsal összefüggésben egyszerűsödnek a szőlőbortermelőkre, forgalmazókra vonatkozó egyes jövedéki szabályok is. A dohánygyártmányoknál emelkedik a jövedéki adó; a cigarettáknál részben azért, mert szükség van az áfakulcscsökkenés ellentételezésére, részben pedig az uniós minimumszint közelítése miatt.

(9.20)

Ez utóbbi érdekében 7,5 százalékos adótartalom-növekedésnek megfelelő adóemelésre kerül sor. A finomra vágott dohányok esetében a jövedékiadó-emelés igazodik a cigarettákéhoz; a pipadohányok jövedéki adója az áfakompenzáláson felül 4 százalékponttal nő.

Kedvezően változik a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedékiadó-visszaigénylés lehetősége, az a jövőben a belterületi termőföldekre is kiterjed.

Tisztelt Országgyűlés! Az ötéves adóreform egyik alapvető eleme, hogy 2008-ban megszűnik az iparűzési adó. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az önkormányzatok bevételeiben emiatt lyuk keletkezhet. A kieső önkormányzati bevételek pótlásáról 2006. december 31-éig megalkotandó külön törvény fog rendelkezni.

Az adóhatóság a jövőben csak akkor teszi közzé a kiemelkedően nagy adórövidítést elkövető adózók adatait, ha az adózó az adóhiányt megállapító határozatban előírt összeget a határozatban megállapított határidőben, illetőleg az adóhatóság külön felhívására nem fizette meg. A gyakorlatban számos esetben előfordul, hogy a tényállás alapos felderítéséhez valamely külföldi adóhatóság megkeresése válik szükségessé, de a válasz az ellenőrzési határidő leteltéig nem érkezik meg, ezért elkerülhetetlen a többszöri határidő-módosítás, hogy az adóhatóság lefolytathassa az ellenőrzést. A módosítás kimondja, hogy a külföldi adóhatóság megkeresésének időtartama a megkereséssel érintett adó-, illetőleg költségvetési támogatás tekintetében az ellenőrzés határidejébe nem számít bele. Egyértelművé válik, hogy ha az adózó iratai csak idegen nyelven állnak rendelkezésre, az adóhatóság az ellenőrzéshez megkövetelheti, amennyiben a tényállás tisztázása másként nem lehetséges, a szükséges adatok fordításának rendelkezésre bocsátását is.

Tisztelt Országgyűlés! Az ötéves adóreform nemcsak adócsökkentést ígér, hanem igazságosabb közteherviselést is. Jövőre az egészségügyi kiadások finanszírozásából azok a jövedelmek is kiveszik részüket, amelyek eddig nem viseltek ilyen terhet. Mindazon járulékköteles jövedelmek után is meg kell majd fizetni a 4 százalékos egyéni egészségbiztosítási járulékot, amelyek jelenleg mentesek e kötelezettség alól, idetartozik a mellékfoglalkozás, a másodállás díjazása, a tisztségviselői tiszteletdíj. Az így befizetett díjak pénzbeli egészségbiztosítási ellátásokra, például táppénzre jogosítanak.

Az élőmunka-terhelés csökkentése érdekében több év alatt folyamatosan csökkennek a munkáltatók járulékterhei: 2006 novemberében megszűnik a tételes egészségügyi hozzájárulás, ami a foglalkoztatás növekedését is elősegítheti Magyarországon; 2007-ben 3 százalékponttal csökken a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulék mértéke.

A 3 százalékpontos csökkentés a Nyugdíj-biztosítási Alapnál 1 százalékpontot, az Egészségbiztosítási Alapnál pedig 2 százalékpontot jelent, így a jelenleg 11 százalékos munkáltatói egészségbiztosítási járulék 9 százalék, a 18 százalékos munkáltatói nyugdíj-biztosítási járulék pedig 17 százalék lesz. Ezek a mértékek tovább csökkennek 2009-től: a 26 százalékos munkáltatói társadalombiztosítási járulék további 2 százalékponttal lesz kisebb, a munkáltatói egészségbiztosítási járulék 8 százalékra, a munkáltatói nyugdíj-biztosítási járulék pedig 16 százalékra mérséklődik ezt követően.

Tisztelt Képviselők! Szintén a reform új, lényeges eleme, ami már a jövő évet érinti, hogy létrejön a nemzeti kockázatközösség. Ez nem más, mint hogy a központi költségvetés mindenki után, aki saját jövedelemmel nem rendelkezik, de igénybe veszi az egészségügyi szolgáltatást, a kiadásokat kifizeti. Technikailag ez úgy bonyolódik, hogy a központi költségvetés 11 százalékot fizet be a nyugdíjasok nyugdíja, a kismamák járandósága után az Egészségbiztosítási Alapba. A fogva tartottak, a hajléktalanok, a mezőgazdasági őstermelők, az eltartott, jövedelemmel nem rendelkező családtagok esetében a mindenkori minimálbér a fizetési kötelezettség alapja.

Januártól kiépül az egyéni járulék-nyilvántartási rendszer, ez képes lesz kiszűrni a járulékot nem fizetőket. A kockázatközösség létrehozásával annyiban nem változik a helyzet, hogy ha a tb-alapok deficitesek, akkor a központi költségvetés a hiányt továbbra is fedezi. Így azonban a pénzügyi folyamatok jobban nyomon követhetők, és a folyamatos finanszírozás révén nem várható az Egészségbiztosítási Alapnál - mint ahogy ez az idén is megtörténik - több mint százmilliárd forintos hiány. Az alap jövő évi hiánya, ahogyan az a napokban ismertté vált a benyújtott költségvetésben, mintegy 30 milliárd forint lesz.

Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy a bevezetőben már szóltam róla, a kormány javaslatot tesz két új adó bevezetésére is. Az egyik az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás, vagy ahogy az már eddig is közismertté vált, az ekho. Célunk az, hogy választási lehetőséget biztosítsunk a művészeknek, az újságíróknak, a szellemi szabadfoglalkozásúaknak, és egyben támogassuk olyan alkotmányos alapjogok érvényesülését, amelyek a művészeti alkotómunka önrendelkezésével, a sajtó szabadságával kapcsolatosak.

Az ekho nem önálló jogviszony; olyan adó- és járulékátalány, amely százalékos mértékben terheli a jövedelmeket, egy összegben fizetendő. Ki is ekhózhat? A törvény meghatározza azokat a tevékenységeket, mégpedig FEOR-szám alapján, amelyeknél az ekho mint átalányfizetési kötelezettség szóba jöhet, azaz választható. Aki ilyen tevékenységeket végez, az választhatja az ekhót, ha egyébként munkaviszonyban van vagy vállalkozási, megbízási szerződés alapján dolgozik.

A másik feltétel, hogy egy meghatározott jövedelemszintig az általános szabályok szerint történjen a közteher-viselési kötelezettség teljesítése. Ez a jövedelemszint alapvetően az éves minimálbér, ezen felül lehet az ekho kedvezőbb szabályait alkalmazni, mégpedig 25 millió forintos éves bevételi határig. Ha a magánszemély általános szabályok szerint adózó jövedelme kisebb, mint az éves minimálbér, akkor ennek megfelelően a 25 millió forintnak arányosan kisebb részéig alkalmazható az ekho.

A magánszemély az ekhózó jövedelemből 15 százalékos, a kifizető pedig 20 százalékos adót és járulékot fizet. A foglalkoztatói 20 százalékból 11 százalék az egészségbiztosítási és 9 százalék a nyugdíj-biztosítási járulék. A biztosított 15 százaléka 11 százalékos személyi jövedelemadót és 4 százalékos nyugdíjjárulékot tartalmaz. Ha valaki nyugdíjas vagy egyéb jövedelme esetében már elérte a járulékfizetés felső határát, az utóbbi 4 százalékos nyugdíjjárulékot nem kell kifizetnie.

Aki ekhózik, vagyis közterhet teljesít, az szolgáltatásra is jogosult értelemszerűen, mégpedig egészségügyi szolgáltatásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra, baleseti járadékra és nyugdíj-biztosítási ellátásra. Az átlagosnál alacsonyabb járulékfizetési kötelezettségből adódóan az ekhós jövedelmet nem veszik figyelembe a táppénz kiszámításánál és a munkanélküli-ellátás megállapításánál sem, és a nyugdíj kiszámításánál is csak az adóalap 50 százalékát veszik figyelembe.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! A luxusadó javaslata is a parlament elé került beterjesztésre. Egy baloldali, liberális elveket képviselő kormány esetében természetes, javasolja, hogy az átlaghoz képest jóval jobb körülmények között élők nagyobb mértékben járuljanak hozzá a társadalmi közös feladatok ellátásának költségeihez. Feltételezhető, hogy a százmillió forintnál értékesebb ingatlanok tulajdonosai ebbe a körbe tartoznak, s így tőlük több várható el.

A luxusadó nem más, mint a nagy értékű lakóingatlanok adója. Az adó alanya pedig a lakóingatlan magánszemély tulajdonosa. Ha az ingatlannak több tulajdonosa van, akkor az adót a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában viselik. A százmillió forint forgalmi érték feletti ingatlanok után a százmillió forint feletti rész fél százalékának megfelelő összegű éves adót kell fizetni. Nem helyi adóról van szó, hanem helyi típusú adóról, alkalmazása az önkormányzatok számára kötelező, az abból származó bevétel a helyi közösséget illeti meg.

Tisztelt Országgyűlés! Az adóztatás értékalapon történik, ehhez a törvényjavaslat rögzíti az értékelés módszertanát. Egyedi értékelésre tehát nincs szükség, annak költsége nem merül fel. A törvényjavaslat mellékletében megyénként és településtípusonként szerepelnek az egyes lakóingatlan-fajtákra vonatkozó forgalmiérték-határok. A törvényjavaslat másik melléklete pedig rendelkezik az egyes ingatlanoknál figyelembe vehető, értéket befolyásoló fizikai jellemzőkről, a falazat milyenségéről, a komfortfokozatról, az épület koráról, az úgynevezett korrekciós tényezőkről.

Az értékeléshez szükséges, hogy a települési önkormányzat rendeletet alkosson, ebben meg kell határoznia a településen az adott lakóingatlan-fajta egy négyzetméterre irányadó forgalmi értékét. Ha a településen kialakult ingatlan-értékviszonyok azt indokolják, akkor az önkormányzat területén ingatlanfajtánként nem egy értéket kell meghatározni, hanem értékövezeteket is ki kell jelölni, ehhez a helyi ingatlanhivatalok megfelelő adatbázissal rendelkeznek.

(9.30)

A tulajdonosoknak a lakóingatlan alapterületéről, fontosabb fizikai, műszaki jellemzőiről bevallást kell benyújtaniuk 2006. április 30-ig. Az adóhatóság a bevallásban szereplő alapterület és az önkormányzati rendelet szerint irányadó négyzetméterenkénti forgalmi érték, valamint a korrekciós tényezők szorzataként kiszámítja az adó alapját és az adó összegét. Ezt követően az adóhatóság határozatban közli a fizetendő adót az adóalannyal, melyet két részletben kell megfizetni.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány javaslata előrelátó, átgondolt, eleget tesz azoknak az igényeknek, amelyeket a piaci szereplők, a vállalkozók és a lakosság megfogalmazott úgy, hogy közben tekintettel van a költségvetés helyzetére és jövőbeni alakulására is. Úgy kívánja megreformálni a jelenlegi rendszert, hogy nem eredményez nagy megrázkódtatást az érintetteknek, időt biztosít a felkészüléshez, az alkalmazkodáshoz, az átálláshoz.

Kérem, tanulmányozzák alaposan a benyújtott javaslatot, és remélem, az Országgyűlés támogató szavazatával elfogadja azt még november 15-ét megelőzően.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan azt a napirend tárgyalásának kezdetén az ülést vezető elnök jelezte, az általános vitát 16.30 órakor elnapolom, folytatására és lezárására ma este kerül sor.

Soron következik az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/17548. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/17548/1-3. számokon kapták kézhez.

Emlékeztetem önöket, hogy a pénzügyminiszteri expozé már elhangzott. Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, az ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Kékesi Tibornak, a költségvetési bizottság alelnökének, a bizottság előadójának.

KÉKESI TIBOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót.

Tisztelt Országgyűlés! Az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás egy új fogalomként fog a magyar adórendszerben meghonosodni. Évek óta, sőt talán évtizednyi távlatban is mondhatnánk, görgetjük magunk előtt azt a problematikát, hogy különféle, alapvetően színlelt szerződések alapján végeznek emberek munkát, eltűnnek a munkaügyi statisztika, eltűnnek a járulékfizetés, eltűnnek a foglalkoztatási szempontok szempontjából.

A parlament már többször méltányosan moratóriumot mondott ki a tekintetben, hogy ezt a felületet, a jogszabályok megkerülésével járó munkavállalást tulajdonképpen miként kezelje, de természetesen a végtelenségig nem lehet ezt az időpontot kitolni, ezért jövőre, január  1-jétől bevezetésre kerül ez az új, speciális megoldás, amely valójában nem egy új adónem, hanem egy új adó- és járulékfizetési mód.

Az érintett alanyok körének a meghatározása is viszonylag sok megelőző vitát, egyeztetést váltott ki. Természetesen nem mindenki veheti igénybe ezt a kört. Meghatározott tevékenységi körök, alapvetően a művészvilág, az újságírók, a különféle film- és egyéb színházi tevékenységgel összefüggésbe kerülő személyek, a kulturális, sport- és szabadidős tevékenységet végzők azok, akik bizonyos feltételek mellett igénybe vehetik. Szerencsére bővült ez a kör azokkal az evakörbe tartozó vállalkozásokkal, vállalkozókkal, akik szintén részesei lehetnek.

Egy egyszerű megoldással mindkét árbevételi plafont 25 millió forintban határozza meg a jogszabály, és ezzel együtt a kettőt összevonva nem lehet meghaladni ezt a mértéket, így az evások is részesei lehetnek ennek a közteher-viselési, járulékfizetési módszernek, formának. Az adó tartalmazza a társadalombiztosítási járulékok, tehát az egészségügyi, a nyugdíjjárulék, külön a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagdíj megfizetését is, és mivel részben a munkáltató vagy a tevékenység megrendelője, részben pedig a munkavállaló, illetve a tevékenység végzője fizeti, az utóbbi kötelezettségei között a fizetéssel letudja a személyi jövedelemadó-részt is.

A vállalkozások, vállalkozói szerződések, megbízási szerződések és munkaszerződések körére terjed ki ez az egyszerűsített közteher-viselési forma, és minimális követelményként előírja, hogy az év elején meglévő minimálbér legalább tizenkétszeresét kell a normál rendszerben járulékfizetéssel teljesíteni, illetve ha ez nem valósul meg, a 25 milliós árbevételi vagy jövedelemszerzési korlát csak arányosan vehető igénybe. Kivétel természetesen a nyugdíjasok köre, akiknél ilyen kötelezettség, ilyen előírás nem áll fenn. A mérték tehát a munkáltatók, a megrendelők részéről 20 százalék, a munkavállalók, illetve a tevékenységet végzők részéről 15 százalék. Mivel kisebb a szolgáltatások megfizetésének irányába a járulékfizetési kötelezettség, logikus és méltányos, hogy arányosan kevesebb a szolgáltatás is. Az egészségügyi szolgáltatás, mind a természetbeni, mind a pénzbeli szolgáltatások teljes köre jár, a nyugdíjnál viszont csak 50 százalékos mértékben képződik meg az alap.

Ezen szempontok alapján, különös tekintettel a színlelt szerződések problematikájának végleges megoldására, a költségvetési bizottság többsége támogatta a vitára való alkalmasságot, és javasolja az Országgyűlésnek a törvényjavaslat elfogadását is.

Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Horváth János képviselő úr ismerteti.

DR. HORVÁTH JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési és pénzügyi bizottság valóban megtárgyalta az előttünk lévő törvényjavaslatot az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról.

Vita alakult ki, és a vita elsődleges témája az volt, hogy a cím, a kormány által előterjesztett javaslat címe nem egészen az, mint ami az irományban benne van: az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról. Igen, ez egy eléggé általános és nagy horizontú ígéret; ígéretnek nevezem. A valóságban a törvényjavaslat foglalkozik ezzel a témával is, inkább csak érinti, nagyobbrészt azonban egészen specifikus dolgokat érint, ami ugyancsak rendben volna, hogy érinti, azonban a megoldásról valóban vita alakult ki. Az, hogy a jogi személy, a magánszemély hogyan is viszonyul ehhez, volt az egyik téma, a másik pedig az, hogy a közteherviselés témájához ez hogyan is illik, mennyiben világítja ezt meg, vagy mennyiben teszi ezt érthetővé.

A vitában ismételten előkerült az az adófilozófiai fogalom, hogy mit is adóztassunk, mi legyen az adóbevétel alapja. Nem arról van szó, hogy miért adóztassunk, ez vita tárgya volt, sőt elég élénk vita tárgya volt. Az ellenzék nem azt kérdezte és kérdőjelezte meg, hogy miért adóztatunk. Amikor a vitában erre válaszolni kellett, éppen én magam határozottan kifejeztem a bizottságban, hogy azért adóztat az állam, mert abból fizeti a közszolgáltatásokat, és végrehajtja az újraelosztási misszióját - ez a két téma. Ez nem elsődleges témája az előttünk lévő törvényjavaslatnak, noha a vitában előkerült.

(16.40)

Inkább témája a törvényjavaslatnak az az adófilozófia, amikor egyszerűsített közteherviselésről beszélünk, hogy mit adóztassunk. A jövedelmet, vagy pedig a jövedelem elköltését? Ennek a világirodalma egészen jelentős, akinek van türelme, vagy volt értekezése, annak ismerős, vagy megismerheti szakértői révén. De ez az alapvető filozófiája, vagy legalábbis a XX. században ez lett az adózás filozófiája. Még egyszer mondom, a jövedelem legyen-e az adó alapja? Mert ha az, akkor az azt jelenti, hogy aki dolgozik, termel, valamit kreál, az az adóalap. Onnan, annak alapján folyik be a Kincstárba a jövedelem. A másik adófilozófia azt mondja, hogy ezt a folyamatot ne adóztassuk, mert hiszen ezt bátorítani kell, inspirálni, nem pedig adózással mint egy fékkel visszaszorítani. Az adót úgy szedje be a Kincstár, hogy az a megtermelt értéknek a felhasználását adóztatja - tehát nem a termelést, hanem a fogyasztást.

Nincs mód arra ebben a rövid beszámolóban, hogy ezt tovább értelmezzem itt, megvilágítsam. Azonban az kifejeződött a bizottságban, hogy ez egy alapvető témája az adózási rendszereknek, és amikor egyszerűsített közteherviselésről beszélünk, vagy így nevezi a kormány a beterjesztett törvényjavaslatot, akkor vagy a címnek kellene módosulnia, ami a csomagban van, vagy pedig, ha ez az ígéret, akkor valamilyen mértékig foglalkozni kell ezzel az ígérettel. Vagyis mit adózunk, hogy az adózó polgár tájékozottabb legyen, hogy mit is vár, hol legyen megfontoltabb, a termelésnél vagy pedig annak elköltésénél.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)

ELNÖK: A kulturális bizottság előadójának, Balogh Miklósnak adom meg a szót. (Jelzésre:) Nincs jelen. A kisebbségi véleményt Erdős Norbert ismerteti.

ERDŐS NORBERT, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kulturális és sajtóbizottság megtárgyalta az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról szóló törvényjavaslatot. Nem kívánom hosszan szaporítani a szót, ezért csak néhány mondatban foglalom össze kifogásainkat. A javaslat lényegi eleme, hogy nem tevékenységsemleges, mivel csak egyes értelmiségi szakterületek művelése esetén lehetne alkalmazni. E különbségtétel miatt az Alkotmánybíróság nagy valószínűséggel nem fogadja el ezt a jogszabályt.

A másik észrevételünk az, hogy az ekhót nem lehet kötelezővé tenni, mert a szerződéses szabadságot egyetlen tevékenység vagy szakma esetében sem lehet csorbítani, továbbá aggályos az is, hogy ily módon eleve korlátozódna a hozzájárulást alkalmazók által elérhető egészségügyi szolgáltatások köre. Az uniós versenyjog ideillő passzusai miatt is aggályos a törvényjavaslat véleményünk szerint, mert tevékenységek szerinti differenciálás miatt egyes iparágak tiltott állami támogatásának minősülne.

Kifogásolható az is, hogy a kedvezményes adózási forma folyamatos alkalmazása gyakorlatilag egy kétszintű járulékrendszer bevezetését jelentené. A járulékot ugyanis meghatározott szolgáltatásokért fizetik az adózók, de az ekhóban érintett szakmák képviselői eleve kevesebbet fizetnének ugyanazokért a szolgáltatásokért. Mivel az ekho terhei egyértelműen kedvezőbbek, mint a munkaviszony terhei, emiatt az eddigi státusok felszámolására ösztönözheti a megbízókat, sértve ezzel a munkavállalók érdekeit.

Ha az evával hasonlítjuk össze az ekhót, a 15 százalékos eva, az iparűzési adó, valamint a minimálbér után fizetendő járulékteher állítható szembe az ekho terheivel. Számításaink szerint havi 150 ezer forintos bruttó kereset felett jobban megéri evázni. Végezetül annyit, hogy adataink szerint a potenciális ekhózók számát a Pénzügyminisztérium 18 ezer, a Munkaügyi Minisztérium 50 ezer főre becsüli. Emiatt a legalább 300 ezerre becsült, színlelt szerződéssel működő vállalkozásnak megközelítőleg csak 10-15 százalékát érintené az ekho bevezetése.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot az elmondott indokok miatt általános vitára alkalmatlannak tartjuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Gúr Nándornak, a foglalkoztatási bizottság előadójának adom meg a szót.

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! IX. hó 26-án tárgyalta a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság az előterjesztést az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról. Egy olyan előterjesztésről van szó, ami már, mondhatom nyugodtan, kellő időben az asztalra került, hiszen sok-sok moratórium, korábbi hosszabbítás volt e kérdéskör kapcsán, úgyhogy a szükségszerűsége nem kérdőjelezhető meg.

Kékesi képviselőtársam már az ekho és az eva viszonyrendszerét elmondta, hasonlóképpen a bizottságunk ülésén is felvetődött ez abban a kontaktusban, ahogyan részéről ez megfogalmazódott, úgyhogy ismétlésekbe itt nem bocsátkoznék. Gyakorlatilag arról szólnék röviden, ami megerősítésre került a bizottsági ülésen, mármint hogy a közügyek szabad megvitatását, a közügyekkel összefüggő információhoz való hozzájutást és a művészeti élet szabadságának előmozdítását szolgálja valójában ennek az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásnak a bevezetése, mint ahogy az előbbi bizottsági véleményben is megfogalmazódott.

A mi bizottsági ülésünkön is szóváltás alakult ki arról, hogy körülbelül milyen lehet az érintettségi kör, és nagyjából ugyanarra a megállapításra jutottunk, hogy 20-30 ezer főt érinthet nagy valószínűséggel első körben az ekho keretei közé bevontak száma. Az ekho nem egy önálló jogviszony, hanem egy adó- és járulékátalány, valójában tehát egy adózási forma, amely alkalmazási feltétele gyakorlatilag a munkaviszonyból származó vagy éppen az egyéni vállalkozói kivét címén, vagy a társas vállalkozás tagjaként, vagy megbízási és vállalkozási szerződés alapján jövedelemszerzés esetében a közteherviselés általános szabályai szerint történő megfizetéshez kapcsolódik. Az az álláspont született a bizottsági ülésen többségi véleményként, hogy mindazoknak a beltartalmaknak megfelelően, amit a törvénytervezet magában hordoz, a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztést.

Kérem a vitában ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy ehhez illesztetten erősítsék meg mindezt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Balsai Istvánnak, aki a megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismerteti.

DR. BALSAI ISTVÁN, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nagyon röviden szeretnék fogalmazni, a kisebbségi vélemény képviselőinek véleménye az, hogy ez a kész átverés műfajának egyik ragyogó terméke. Három évig vajúdtak a hegyek, és szültek egy egeret, egy nagyon hangos és az érdekeit nagyon jól érvényesítő egeret.

Ahogy ezt elmondta Erdős Norbert, és nálunk a bizottságban Gyimesi képviselő úr rámutatott, úgy alkotmánysértő, ahogy csak lehet egy jogszabály, ami különbséget tesz foglalkozás és foglalkozás között. Sérti a közteherviselés elvét, egy maroknyi, szűk, több százezres kényszer-vállalkozói körből kiemel bizonyos nagyon hangos, nagyon jól megcélzott foglalkozási ágakat, akik egyébként a világon mindenütt úgynevezett szabadfoglalkozásúak, free-lancerek, ahogy ezt mondani szokták, a színészek, az újságírók a szerkesztők, az írók, a műfordítók, a koreográfusok. Ez az a tevékenységi kör, amely vállalkozási formában működik mindenütt a világon. Az ő foglalkozásuk szempontjából az egyetlen címzettjei ennek a több százezres tábornak.

Nem tudjuk, hogy mi van a takarítókkal, nem tudjuk, hogy mi van az ablaktisztítókkal, a szervizmunkásokkal, a portásokkal, a különböző kiszervezett és a munkáltató által terheket vállalni nem kívánt dolgozókkal, akik valóban kényszervállalkozók, örülnek annak, hogy legalább munkához jutnak, és egy adott munkahelyen, egy adott tevékenységet folytatnak. Őket fenyegeti immáron harmadik éve a munka törvénykönyvének az a szigorítása, amelyet az előző, harmadik miniszter, Kiss Péter akkori munkaügyi miniszter azzal terjesztett elő, hogy természetesen megoldást fogunk találni az önfoglalkoztatással kapcsolatos kérdésre, hiszen az mégsem járja, hogy több százezer ember fenyegetve legyen hatalmas munkaügyi konzekvenciákkal, bírósági és egyéb következményekkel.

(16.50)

Nos, Kiss Péter ment, a probléma nem oldódott meg. Burány Sándor miniszter úr ismételten megerősítette akkori munkaügyi miniszterként, hogy majd megoldást fognak találni a több százezer kényszervállalkozó kifehérítésére, és majd születik egy törvény. Csináltak is egy törvényjavaslatot 2003-ban, valamilyen társadalmi, szakmai vitára bocsátották. Aki élt és mozgott, az ellene szólt, tehát ezt gyorsan visszavonta a kormány, és a harmadik miniszter - Csizmár Gábor miniszter úr - a nagy vajúdás közepette az érintettek minimális létszámára vonatkozóan ezt a törvényt elénk terjesztette.

Természetesen ugyanúgy megmaradtak az alkotmánysértő és a közteherviselést vastagon sértő elgondolási elemek ebben a javaslatban. Ugyanúgy nem ad megoldást a kényszervállalkozásokra. Kitolták megint a határidőt - jellemző, hogy a kulturális bizottság többségi véleményét tolmácsolom, de onnan senki nincs itt, pedig ők szorgalmazták - az érdekeltek, az újságírók, a sajtószabadság és a művészeti szabadság védelmében. Nem kifogásoljuk egyébként, ha valós problémát meg kíván oldani. A probléma azonban nem valós, mert kiszámolták a szakértők, hogy eszük ágában sem lesz annak a művésznek, annak a színésznek, annak a szerkesztőnek vagy írónak akinek nincs költsége egyébként - ezek olyan tevékenységek, hogy nincs mit elszámolni - ezt választani, hiszen ott van számára az eva teljesen törvényesen.

Miért fizetne kétszer annyit, és mit kap ezért? Esetlegesen az 50 százalék erejéig különböző egyéb terhek vállalása mellett, a minimálbér jövőre megemelendő összege után fizetendő összeg alapján vállalt egyéb fizetnivalók mellett 50 százalékos beszámítást a nyugdíjba.

Tisztelt Országgyűlés! Ennek a törvénynek azon kívül, hogy alkotmánysértő, nincs is tulajdonképpen gyakorlati haszna. Feltételezések vannak, hogy hányan fogják választani. Rámutattak képviselőtársaim, hogy egyik tárca szerint 15 ezren - nálunk 17 ezret mondott a Pénzügyminisztérium tisztviselője -, másik szerint 20 ezren, a harmadik szerint potenciálisan 50 ezren. Megkérdeztük, hogy vajon végül is van-e empirikus adata a kormánynak végül is egy jogszabály előterjesztése esetén, hogy hány embert kellene ennek a törvénynek elérnie. Azt mondta a minisztérium tisztviselője, hogy nincsen semmiféle empirikus adat.

Tisztelt Országgyűlés! A kisebbségi vélemény megfogalmazói képviseletében ezért teljes mértékben alkalmatlannak tartjuk a törvényjavaslatot a parlamenti tárgyalásra. Most is azt kérjük az előterjesztőtől, hogy ha lehet, vonja vissza. Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági előadók felszólalásának végére értünk. Most a képviselői felszólalások következnek, 10-10 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Keller László képviselő úr az első, MSZP.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A délelőtt folyamán a pénzügyminiszter úr már egy igazságosabb, biztonságosabb, kiszámíthatóbb adórendszer keretei között elmondta az expozéját az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról is. Nem véletlen mondtam azt, hogy igazságosabb, biztonságosabb, kiszámítható adórendszer, hiszen csökken az adómérték, magasabb jövedelemhatárig adóznak alacsonyabb kulccsal az emberek jövőre; kedvezményezzük a nyugdíj-előtakarékosságot, csökken a tb-járulék, megszűnik az egészségügyi hozzájárulás, az áfa legfelső kulcsa 25 százalékról 20 százalékra csökken. A kis- és középvállalkozásoknál egy bizonyos jövedelemhatár alatt csökken az adómérték, az iparűzési adóval csökkenthetik az adóalapjukat, tehát egy kedvező környezetben újabb szabályrendszert alkotott meg a kormány, amit egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásnak nevezünk.

Ezzel tulajdonképpen két célt ért el a kormány. Egyrészt azt az ígéretet teljesítette be, amiről itt májusban egy vita kapcsán a Pénzügyminisztérium államtitkára szólt, és kilátásba helyezte a törvény megalkotását, másrészt bizonyítéka annak, hogy megoldhatatlannak tűnő kérdésben képes megoldást találni a kormány.

Honnan indult a törvényjavaslat megfogalmazása? A XX-XXI. század fordulójának volt egy tapasztalata: elszaporodott a munkaszerződés nélküli foglalkoztatás, illetve színlelt munkavégzés alapjául szolgáló szerződésre alapozott foglalkoztatás valósult meg. Ezt neveztük kényszervállalkozásnak. Ez egyébként kényszer volt a munkavállaló számára is és a munkáltató számára is, aminek a költségvetés látta a kárát: az adó- és járulékkiesés a költségvetésben meglehetősen komoly mértéket ölthetett. A másik pedig: a munkavállaló részéről foglalkoztatási bizonytalanságot jelentett, eredményezett az emberek életében.

2003 végén nyíltan szembenéztünk a problémával, és megfogalmazódott egy törvénymódosítás, persze kellő toleranciával távolabbi időpontra helyezte ki a megoldást, és egy időtartamot hagyott a rendezésre. A 2003-as törvény lehetővé tette, hogy rendeződjön a munkavégzés alapjául szolgáló jogviszony, illetve érvényesüljenek a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályok. A tolerancia azt jelentette, hogy az alkalmazkodásra hosszabb határidőt biztosított a törvény.

Tisztában voltunk a törvény megalkotásakor, hogy nem könnyű feladat az úgynevezett kényszervállalkozások rendezése. Ezért is kellett 2005 májusában tárgyalni a rendezésre szánt határidő újabb módosításáról; Pető Iván kezdeményezésére törvénymódosítást fogadott el az Országgyűlés, ahogy erre már egyébként Balsai képviselő úr is utalt.

Ebben a vitában tett ígéretet a kormány képviselője és fogalmazta meg, hogy persze, vannak atipikus foglalkoztatási jogviszonyok, amelyeket nem lehet a hagyományos foglalkoztatási keretek között szabályozni. Kialakultak olyan helyzetek, amelyeket nem lehet a törvény erejével megszüntetni, vagy éppen nem célszerű megszüntetni. Ekkor hangzott el az ígéret a jelenlegi helyzet korrekciójára. Ilyen előzmények után jutottunk el az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat benyújtásához.

A szocialista frakció örül annak, hogy egyrészt az ígéret teljesült, másrészt hogy egy lehetséges javaslat kidolgozása megtörtént egy nagyon nehéz problémára. A javaslat preambuluma egyértelművé teszi a célt: jól körülhatárolható tevékenységet folytató magánszemélyek egyszerűbben, kedvezményesebben teljesíthetik adó- és járulékfizetési kötelezettségüket.

Melyek ezek a tevékenységek? Az információhoz való hozzájutást elősegítők - ilyenek az újságírók, szerkesztők -, a kultúrát, művészeti értéket hordozó szellemi terméket eredményező, termékeket előállító tevékenységekkel foglalkozók. Csak példaként: ilyenek a zeneszerzők, színészek, előadóművészek. Nem sorolom tovább, mert meglehetősen hosszú a lista, és a törvény egyértelműen rögzíti azokat a tevékenységeket, amelyekre vonatkozhat ez az egyszerűsített közteherviselés.

A törvény rugalmasan határozza meg azt a szerződéses viszonyt, amelyre vonatkozóan a magánszemély nyilatkozata alapján - hiszen ezt már többen hangsúlyozták, hogy ez egy választható fizetési lehetőség - választhatja a kedvezményes közteherviselés alkalmazhatóságát. Vagyis munkaviszony mellett, társas vállalkozás beltagjaként végzett munkavégzés során, vállalkozási szerződés alapján, megbízási szerződés alapján végzett tevékenység során kerülhet sor ennek az alkalmazására. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy csak abból a tevékenységből származó bevételre alkalmazható, amit a törvény egyértelműen rögzít.

Azt mondom - ha értékelem a törvényjavaslatot -, hogy ötletes a kedvezményes rendszer, hiszen a nyugdíjasok kivételével meghatározott jövedelemhatárig az általános szabályok szerint kell eleget tenni a közteher-viselési kötelezettségnek, a nyugdíjasra ilyen feltétel nem vonatkozik. Mindenképpen van tehát egy olyan csomag, amit az általános szabályok szerint kell teljesíteni a magánszemélynek.

(17.00)

Efelett pedig 25 millió forint jövedelemhatárig a kedvezményes, 15 százalékos mértékű közteherviselés révén jelentős kedvezményt vehet igénybe a magánszemély. Persze, erről nyilván itt vitát folytatunk, hogy ez mennyire igazságos és mennyire nem. Egyetértünk azzal, hogy a kedvezményezés nem lehet határok nélküli, azzal, hogy a törvényeknek össze kell hangolnia a vállalkozók által már régebb óta alkalmazható egyszerűsített vállalkozói adózást az új intézménnyel.

Mit jelent a kedvezményes közteherviselés? Ahogy már utaltam rá, a magánszemélyt terheli 15 százalék megfizetése az ideszámított tevékenység bevétele után. A kifizetőt 20 százalék terheli, és a rendszer kedvezményezi a nyugdíjasokat.

Természetesnek tartjuk, hogy a jogosulatlan alkalmazást szankcionálni szükséges. Ha valaki ekhoalapként jogtalanul vett figyelembe bevételt, azt természetesen szükséges szankcionálni; de azt is, aki olyan tevékenység bevételét számította be az ekhoalapba, amely tevékenységet a törvény nem sorol a kedvezményezetti körbe.

Azért tartjuk egyszerűbbnek ezt a közteherviselést, mert az új adó tartalmazza az egészségbiztosítási és nyugdíj-biztosítási járulékot, az szja-t és a magánnyugdíj tagdíját. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, ha magánszemély áfaalany, akkor e tekintetben az áfatörvény az irányadó számára. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy az éves jövedelemszámításnál az ekhózó bevételt is be kell számítani.

Arra is kell figyelni, hogy a kifizetőnek az egészségügyi hozzájárulást, ameddig ezt a törvény előírja, meg kell fizetni. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy a nyugdíjszámítás alapja azon magánszemélyek esetében, akik ezt a fizetést választják, a 15 százalékkal adózott ekhoalap 50 százaléka. Tehát nem a teljes bevétel számít be a nyugdíjalapba.

Tisztelt Ház! A sajtó, a kultúra, a művészetek munkásai megkülönböztetett értékek hordozói. Sokszor csak sajátos munkafeltételek között képesek tevékenységüket kifejteni. A kényszervállalkozások miatt sokáig voltak fenyegetett állapotban foglalkoztatási szempontból. A törvényjavaslat mindezt felismerve rendezi ezen személyek egyszerűsített közteher-viselési kérdéseit.

Tekintettel az általam elmondottakra, a szocialista frakció támogatja a törvényjavaslatot, és kérem, hogy a Ház egésze a különböző eltérő vélemények ellenére támogassa ezt a javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: A következő írásban előre jelentkezett képviselő Tállai András képviselő úr, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bevallom őszintén, hogy amikor először hallottam erről a törvényjavaslatról, legfőképpen az érdekelt, hogy mi lesz az általános indoklásban, hogyan lehet azt megindokolni, hogy egy szűk körnek különféle kedvezményt adok, tehát mi lehet ennek az indoka. Itt már hallottunk érveket, hogy feketegazdaság meg kifehérítés meg kényszer-munkavállaló és a többi.

Nézzük, mi van a törvényjavaslatban! “Az Országgyűlés azon kötelezettségére tekintettel - tehát olyan, mintha az Országgyűlésnek ezt kötelező lenne meghozni -, hogy a közügyek szabad megvitatását, a közügyekkel összefüggő információhoz való hozzájutást, továbbá a művészeti élet szabadságának megvalósulását előmozdítsa, figyelemmel arra, hogy mint törvényalkotó egyes alkotmányos és társadalompolitikai célkitűzésének érvényesítése érdekében a közterhek vonatkozásában kedvezményeket állapíthat meg, azon személyek tevékenységének sajátosságait, akik e célok elérésében közreműködnek, a következő törvényt alkotja.ö Ezt érti valaki, tisztelt kormánypárti képviselők? (Kovács Tibor: Igen, mi képesek vagyunk felfogni.)

Mit jelent az, hogy azokat kell támogatni ezzel a törvénnyel, akik elősegítik a közügyek szabad megvitatását? Demokráciában a közügyek szabad megvitatását, államtitkár úr, mindenki elősegíti, egy egyszerű állampolgár, aki a lakossági fórumon felszólal, az a közügyek megvitatásában vesz részt.

Azt mondja: “a közügyekkel összefüggő információhoz való jutást.ö Ezt nem nagyon értem; művész vagy… - nem értem! Jó, tehát ezt kell ma Magyarországon preferálni, hogy aki a közügyekkel összefüggő információhoz hozzájutást… - ebbe az országgyűlési képviselők is beleférnek. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Reméljük! - Keller László: Nem férnek bele!) Úgy látom, kezd alakulni! Bólogatnak a kormánypárti képviselők is.

Nade az már aztán tényleg túlzás, hogy “a művészeti élet szabadságának megvalósítását előmozdítsaö. Tehát a művészeti életnek nincs szabadsága? Elő kell mozdítani a szabadságot? Nem tudom, hogy ezt ki fogalmazta (Kovács Tibor: De jó a szöveg, nem?), de jó lenne, ha elmondaná, hogy mit ért alatta.

Az alkotmányos és társadalompolitikai célkitűzések érvényesítése érdekében született meg ez a törvény - gratulálok! (Gőgös Zoltán, Kovács Tibor: Na végre!) Itt pontosan arról volt szó, hogy ez a törvényjavaslat valószínűleg az Alkotmánybíróság elé fog kerülni, éppen arról van szó, hogy ez a törvényjavaslat nem alkotmányos, nemhogy alkotmányossági célokat szolgálna, hanem az a baj vele, hogy nem alkotmányos, mert kedvezményben részesít, látszólagosban egyébként, mert az, aki a hatálya alá tartozik, és végigolvassa, majd ha a törvény utolsó mondatát is elolvassa, akkor bizony rájön, ahogy Balsai képviselő úr mondta, ez egy átverés show. De erről egy kicsit később.

Tehát alkotmányos és társadalompolitikai célok érvényesítése érdekében születik meg ez a törvény - ez egy kicsit túlzás.

Megmondom, miért születik meg ez a törvény. Azért születik meg ez a törvény, mert Gyurcsány Ferenc sokat jár a médiába, sokat szerepel az újságokban, és biztosan egy ilyen beszélgetés során megígérte nekik, hogy higgyétek el, fogtok kedvezményt kapni, mert nagyon jól dolgoztok, meg egyébként is, az én és a pártom sikere a választásokon nagyban fog majd függni a médiától. Mert ne tessenek haragudni, pont ezeket a szakmákat kiválasztani, az egyszerűen érthetetlen, mintha más, hasznos, akár a kultúra terén vagy a szórakoztatás vagy más egyéb szolgáltatási területeken más nem is végezne fontos tevékenységet!

Tehát ez a törvényjavaslat úgy, ahogy van, elvtelen, mert kevesebb járulékot fizettet, az a mottója: “kevesebb járulék az államháztartásba, és több kedvezményezett a társadalomban.ö Rendben van, kedvezményeket kell adni, csak elvszerűen, és nem ilyen gyengén alátámasztott módon.

Igazságtalan is, azért, mert meg kell kérdezni azok, akik nem kapnak ilyen kedvezményt a szakmájuk alapján, de a kultúrában dolgoznak, például, aki könyvtárban dolgozik, vagy művelődési házban dolgozik, vagy amatőr művész, miért nem kaphat ilyen kedvezményeket. Úgy gondolom, hogy mindenképpen sérti a tisztességes munkavállalókat, akik nem ezen a területen dolgoznak.

Node, számoljunk csak! A mostani társadalombiztosítási terhek azt jelentik, hogy száz forint után 4 százalék egészségbiztosítási járulékot és 8,5 százalék nyugdíjjárulékot kell fizetni. Ez 12,5 százalék. A munkáltató pedig 18 százalék nyugdíjjárulékot és 11 százalék egészségbiztosítási járulékot fizet. Ezután a munkavállaló igénybe veheti a táppénzt, lebetegszik, és elmehet táppénzre.

Azt mondja ez a törvényjavaslat - és azért mondom, hogy az érintettek is olvassák el figyelmesen -, hogy fizetned kell 11 százalék szjt-t, 4 százalék egészségügyi hozzájárulást, a munkáltató pedig fizet 20 százalék társadalombiztosítási járulékot. Ezért viszont cserébe nem kap lényegében mást, csak azt, hogy a nyugdíjalapba ez a jövedelem be fog számítani. Helyesebben csak az 50 százaléka fog beszámítani, Keller képviselő úr is elmondta. Ez a törvényjavaslatnak az utolsó pontja, hogy valójában az így megszerzett bevételnek az 50 százaléka számít be a nyugdíjalapba.

(17.10)

Így viszont már egy kicsit drága. Azért drága, mert nyugdíjbiztosítást, illetve jövedelmet a munkáltató 18-at, én 8,5-et. Az 26,5 százalék, ugye? Ugyanakkor pedig most fizet utánam a munkáltató 11-et, én 4-et, az 15 százalék, és így csak a felét kapom meg, a megszerzett jövedelemnek csak a felét kapom meg a nyugdíjban. Tehát hogyha figyelmesen elolvassa majd az érintett valaki, és nyugdíj előtt áll - én nem mondom, hogy ez mindenkinek hátrányos -, akkor bizony nem fogja ezt választani, hanem azt fogja mondani, hogy márpedig az a kifizető, akivel én szerződéses jogviszonyban állok, az fizesse ki utánam rendesen, fizesse meg a társadalombiztosítási járulékot.

Szóval, nem nagyon értem, hogy valójában mi a célja, hacsak az nem, hogy egy társadalmi rétegnek, egy csoportnak a kiemelése, a megtámogatása. Nem hiszem, hogy az Európai Unióban ilyen gyakorlat lenne, hogy bizonyos szakmákban ilyen kedvezményeket, látszólagos kedvezményeket lehetne tenni. Hozzáteszem, hogy van egy olyan réteg természetesen, amelynek ez nyilvánvalóan kedvező.

Ez a törvényjavaslat tipikusan hasonlít az evához. Az evára is nagyon büszke ez a kormányzat, addig büszke a kormányzat, és mindig jönnek a hírek, hogy az evából ennyi, negyedévente annyi bevétel jött be, és hogy a tervet túlteljesítettük, de sose mondják hozzá, hogy az eredeti, a költségvetésben lévő áfabevételi tervek pedig ebben a negyedévben is kevesebbek lettek, meg ebben a félévben is, év végén is, és még minden évben így járt a költségvetés. Ez pontosan ugyanilyen törvény. Ez nem titok, biztosan népszerűsíteni fogja majd a kormányt, Gyurcsány Ferencet, valószínűleg önöket is.

Csak egyet ne felejtsenek el: ez azt fogja jelenteni, hogy a társadalombiztosítási alapnak a hiánya ezzel a törvényjavaslattal növekedni fog. Ez nem szolgálja azt, amit itt elmondtak. De egyébként a törvényjavaslat céljai között nincs is megfogalmazva, nagyon helyesen, mert aki ezt készítette, az tudta, hogy azt a célt, amit Keller László mond például, azt nem fogja, a kényszervállalkozásokat ez nem fogja felszínre hozni.

Úgyhogy, ne tessenek haragudni, de egy elvtelen, egy igazságtalan törvényjavaslatot, egy olyan törvényjavaslatot, ami az ilyen nehéz időkben a költségvetésnek a hiányát csak tovább fogja növelni, azt is mondhatnánk, hogy népszerűséget hajhász mindenáron bizonyos társadalmi rétegek között, ezt a törvényjavaslatot egy felelős országgyűlési képviselő, legyen az kormánypárti vagy ellenzéki, nyilvánvalóan nem fogja tudni támogatni.

Én elismerem, még egyszer mondom, hogy Gyurcsány Ferenc támogatottsága a művészek körében, mondjuk, azon művészek körében, akik Orbán Viktor képén a 2002-es választási kampányban ott ugráltak a színpadon, azok körében biztosan növeli a támogatottságát, én ezt elfogadom. De sem a becsületen, sem a tisztességen, sem a költségvetés helyzetén ez a törvényjavaslat nem javít, úgyhogy nem támogatjuk. (Szórványos taps az ellenzék és a függetlenek soraiban. - Göndör István: Ha nem érted, Keller elmagyarázza!)

ELNÖK: Herényi Károlynak adom meg a szót.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elég furcsa törvénytervezet fekszik most az Országgyűlés asztalán, ez az ekho névre hallgató beterjesztés. Megpróbál kezelni egy problémát, de ezt a problémát nagy valószínűséggel nem fogja tudni úgy kezelni, ahogy az a kormány vagy az előterjesztő szándéka szerint történne.

Ez a rendszer ma körülbelül 300 ezer embert érint, aki ennek a törvénynek, ha ezt elfogadják, a hatálya alá esik vagy akit érint, és ennek a sok embernek a zöme még így is igen szerény jövedelemmel rendelkezik. Hogy a bevezetendő ekho valójában hány emberre vonatkozik, ezt a törvényjavaslat indoklása nem mondja meg.

A kérdés tehát, hogy mi lesz azokkal a százezrekkel, akik ügyében a kívánt változás nem történt meg, akiknek a helyzetét sokak szerint a vállalkozások munkaviszony formájában nem tudják stabilizálni. Mert tulajdonképpen itt arról van szó, hogy az Országgyűlés hosszú ideje nem tudja megoldani a színlelt munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállalók problémáját, akik egyébként normál munkaviszonyban kellene hogy dolgozzanak, de költséghatékonyság színlelt indoka alapján, vállalkozói engedéllyel rendelkezve közteher alól való kibújást tesznek lehetővé a munkaadó és a munkavállaló számára is.

A törvényjavaslat tehát egy szűkebb réteggel foglalkozik. Nézzük meg, hogy számukra mit jelent ez a kedvezményezett helyzet! A törvényjavaslat nem nélkülözi a koalíció törvényjavaslatainál szokásos demagógiát, nevezetesen azt, hogy a közügyek szabad megvitatását, a közügyekkel összefüggő információhoz való hozzájutást, továbbá a művészeti élet szabadságának megvalósulását előmozdítandó javasol kedvezményeket az abban érintett személyeknek.

A kedvezményezéssel az esetek nagy részében egyet lehet érteni, de nyilvánvaló a másodszándék, nem árt, ha a kormány a választások közeledtével a sajtó felé gesztusokat tesz. Úgy véljük azonban, hogy az ettől elvárt rejtett kormányzati várakozás nem fog teljesülni, a megcélzott réteg ennél valószínűleg és nyilvánvalóan etikusabb.

Kérdés azonban, hogy jól van-e kiválasztva a huszonöt, FEOR-számmal jellemezhető foglalkozási csoport, akikre a kedvezmények vonatkoznak. Ezek közé ugyanis tartoznak olyan csoportok, amelyeknek csak egy része tekinthető művésznek, illetve a sajtó érdemi munkatársának. Azzal ugyanakkor egyetértünk, hogy egy kiszolgáltatott kezdő újságíró, egy kezdő énekes, iparművész támogatást érdemel, csak ez nehezebben fér bele a törvényjavaslat indoklásába, ezek a kérdések inkább a színlelt szerződések problémájának általános megoldását követelik meg.

Ugyanakkor kérdésként merül fel, hogy más foglalkozások, például az informatikusok, építészek, tervezők, a tudományos élet szereplői és mások, mondjuk, szabad szellemi foglalkozásúak miért nem tartoznak bele a kivételezettek körébe, illetve hogy egyáltalán alkotmányos-e bizonyos, nem feltétlenül képesítéshez kötött, tehát szubjektív megítélés alá eső foglalkozáscsoportokat kivételezetten kezelni a többiekkel szemben. A Magyar Demokrata Fórum javasolja, hogy az alapprobléma megoldása érdekében a parlament több foglalkozásra terjessze ki a törvény hatályát.

A törvényjavaslat szerint az ekho alá tartozó foglalkozási körben a foglalkoztatottak 35 százalék közterhet fizetnek, amiből 20 százalékot a munkáltató, 15 százalékot a munkavállaló fizetne, ezek megoszlását a különböző járulékok és adók között a törvényjavaslat részleteiben szabályozza. Az igénybe vehető ekhokedvezmény maximum 25 millió forintos jövedelemhatárig áll fenn, tehát több mint havi kétmillió forint jövedelem után lehet ebben a kedvező formában adózni.

Van ugyanakkor egy speciális feltétele az ekho igénybevételének, nevezetesen az, hogy csak az kerülhet be az ekho alá, aki a minimálbérnek megfelelő jövedelemmel rendelkezik, és ezután az erre vonatkozó szabályok szerinti közterheket fizeti, illetve fizetteti meg a munkáltatóval. Ez a járulékok vonatkozásában rendben is volna, de a 3. § (4) bekezdésének b) pontja azt mondja ki, hogy amennyiben ez a feltétel a tárgyévnek csak bizonyos hónapjaiban áll fenn, akkor a 25 millió forintnyi ekhokedvezménynek csak arányos részét veheti igénybe a munkavállaló.

Ez praktikusan azt jelenti, hogy ha, mondjuk, valaki tud egy 4,5 millió forintos szerződést kötni, akkor csak kéthavi minimálbéres részben állapodik meg, hisz több közterhet a munkavállalóval vállaltatni - ez ugyanis a minimálbér esetén 33,5 százalék, az ekho esetén 20 százalék - nem fog tudni, és ilyenkor a magyar gyakorlat szerint nem is szokás. Ezt a szabályozást tehát szigorítani kell.

A 6. § (1) bekezdésében arról van szó, hogy ha a kifizetőnek a magánszemély úgy nyilatkozik, hogy valamelyik bevétele után törvény szerint ekho választására jogosult, de ez valamilyen oknál fogva nem felel meg a valóságnak, akkor 9 százalék különadót kell fizetni, amit majd a tb-alapok között osztanak meg. Ez a büntetés nagyon szerény mértékű, hiszen más feltételek mellett ennek a jövedelemnek több közterhet kellene viselnie. Különbséget kellene tenni abban is, hogy ez a félreinformálás a kifizető részéről szándékos volt vagy tévedésen alapult.

A rendszer átjárást biztosít az eva és az ekho, valamint a szerződéses munkaviszonyban, illetve más munkaviszonyban végzett munka között. Kezeli azt a kérdést is, hogy az ekhót választó magánszemély egy evázó társaságnál dolgozik, illetve külön foglalkozik a nyugdíjasok ügyével. Ez a körültekintés akár helyeslendő is lehetne, de az eredmény tragikus: az egész rendszer, beleértve a többi elágazást is, bonyolult, nem átlátható, és nem illik harmonikusan az adójogszabályokhoz, óriási hibalehetőséget, manőverezési lehetőséget biztosít mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára.

Az eddig elmondottak alapján joggal felmerülhet az, hogy a huszonöt FEOR-szám alá tartozó kiválasztottak nagyszerű helyzetbe kerültek-e a többi munkavállalóval szemben. Ez azonban nem így van. Az ebbe a körbe tartozó munkavállalók eddig mint színlelt vállalkozók az eva szerint adóztak, és ez számukra lényegesen kedvezőbb jövedelmet biztosított, mint a most bevezetésre kerülő ekho.

(17.20)

Ez a jövedelemkülönbség a megszerzett jövedelem arányától függően egyes számítások szerint akár a 25 százalékos mínuszt is elérheti. A színlelt vállalkozásokra irányuló kétségtelenül jogos fenyegetés, a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségének előtérbe kerülése viszont ezeket az evásokat jórészt arra fogja kényszeríteni, hogy bevonuljanak az ekho alá, ezért az a látszatgesztus, amit a kormány a sajtó és a művészek felé tesz, valójában csak a szavak szintjén jelent nagy előnyöket, a gyakorlatban helyzetük akár kedvezőtlenebb is lehet a jelenleginél.

Összefoglalva: ez a törvényjavaslat rossz, bürokratikus, segíti az adóelkerülést, igazságtalan különbséget tesz különböző foglalkozások között, nem túl előnyös a kedvezményezettek számára, és nem oldja meg a színlelt vállalkozások problémáját. Ugyanúgy, mint a többi, adóval kapcsolatos törvényjavaslat, ez is azt mutatja, hogy a pénzügyminiszter úr az adótörvények ésszerű rendszerének kialakítása és megfogalmazása terén még nincs a csúcson, és félő, hogy ezt megtanulni ebben a ciklusban már nem is lesz ideje. A másik lehetőség pedig az, hogy az ezzel foglalkozó háttérapparátus megfelelő teljesítményekre nem képes, az viszont nagy baj lenne.

A Magyar Demokrata Fórum a törvényjavaslat érdemi átdolgozását és minden foglalkozásra történő kiterjesztését javasolja, ebben az esetben hajlandó akár meg is szavazni. A probléma az, hogy az alaphelyzetre, az alapkonfliktusra - amiről én két ízben is szót ejtettem - ez a törvény nem képes megoldást adni; egy réteget elvileg jobb helyzetbe hozhat, de értelmezés kérdése, hogy ez a réteg valóban jobb helyzetbe kerül-e, tehát ez a törvényjavaslat ebben a formában a vázolt probléma megoldására nem alkalmas.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Ékes József képviselő úrnak.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Öröm volt látni, hogy Keller László mosolyra tudott fakadni a parlamentben. E mögött a mosoly mögött talán az is rejlik, hogy ő maga sem hitt abban, amit a vezérszónoki mondandójában elmondott.

Államtitkár Úr! Ma beszéltünk az adómódosításokról is. Bennem fölmerül egy kérdés: ha maga az eva kérdése is az Európai Unión belül mint egyfajta vizsgálandó kérdés fölmerült, akkor hogy fognak az Európai Unión belül megbirkózni ezzel a kérdéskörrel? Ahogy Herényi Károly és több képviselőtársam is elmondta, maga ez a törvény diszkriminatív.

Először is tisztáznunk kellene azt, hogy mit jelent Magyarországon ma a kényszervállalkozás, miért van kényszervállalkozás, miért van színlelt szerződés. Tehát ha ezt tudjuk tisztázni, és valóban a kormány a parlamenti pártokkal közösen egyszer időt szentelve neki megvizsgálja, akkor rá fog döbbenni arra, hogy a kényszervállalkozásokat és a színlelt szerződéseket a jelenlegi magyar adórendszerben az adó- és járulékterhek nagyságrendje teszi szükségessé. Ebből adódik a kényszervállalkozás.

Ha ma Magyarországon valóban szeretnénk ebben a kérdésben lépni, akkor igenis radikálisabb adó- és járulékcsökkentésre lenne szükség, ezáltal növelnénk a vállalkozások biztonságát, nem kényszerülnének a feketegazdaság egyes ágaihoz nyúlni. Ha konkrétan megvizsgálnánk, hogy ma Magyarországon a feketegazdaság tevékenysége körülbelül mekkora veszteséget okoz évente a magyar költségvetésnek, ez ezermilliárdos nagyságrendre lenne tehető. Ha ezt majd egyszer az államtitkár úrral, ha kívánja, mélységesen megvizsgálnánk, ön is rádöbbenne arra, hogy mit jelent.

Ha valóban az adórendeleteinkkel, adótörvényeinkkel radikálisabb, kiszámíthatóbb adó- és járulékcsökkentést hajtanánk végre, akkor maga a vállalkozói rendszer is tisztulna. Mert a kényszervállalkozások helyzetét az szüli, hogy az a gazdálkodó cég vagy az a vállalkozás nem kíván magas adókat és járulékterheket fizetni, ezért lepasszolja - hozzál létre egy kényszervállalkozást, hozzál létre egy bt.-t -, hogy a terheket tulajdonképpen átrakja annak a vállára, aki adott esetben abban az időszakban azt a tevékenységet végzi. Ezt jelenti maga a kényszervállalkozás, és ezt jelenti maga a színlelt szerződés is.

De miért is hiányos? Hiszen elhangzott, hogy 30 ezer, elhangzott Balsai István képviselőtársamtól, hogy 100 ezer, Herényi Károlytól, hogy 300 ezer. Tehát ettől válik diszkriminatívvá maga az egész törvény, mert kihagy belőle olyan szereplőket, akik hasonlóképpen kényszervállalkozók, hasonlóképpen színlelt szerződések alapján kell hogy a tevékenységüket végezzék, és ettől diszkriminatív. Csak egy példát szeretnék önnek mondani, államtitkár úr - és az előbb ezt már itt mondtam a padsorok között is -: mi van a biztosítótársaságok üzletkötőivel? Mert azok is színlelt szerződés alapján végzik a tevékenységüket, hisz kényszervállalkozóként kell naponta tulajdonképpen, fogalmazzunk úgy, az állam javára is a biztosítások megkötéséből egyfajta életvédelmi és garanciális tevékenységet végezniük. Mi van azokkal a taxisokkal, ahol egy Főtaxi-vállalat létrehoz négy vállalkozót, odaadja a kocsikat, ez a négy vállalkozó megköti a szerződést a taxisofőrökkel majdhogynem minimálbérért, és mellette rákényszeríti a taxisofőröket, hogy egy másik szerződéssel, egy színlelt szerződéssel még béreljék a kocsit is?

Tehát az emberben ilyenkor fölmerül a kérdés, hogy ha az összes ilyen kedvezményt már egyszer nagyon komolyan a kormány, lehet úgy mondani, a mindenkori kormány végigszámolná, hogy évente milyen érdekeket próbálnak kiszolgálni különböző kedvezményekkel, ha ezeknek az összegét összeszámolnánk, hozzáadnánk a feketegazdaság által okozott károkat, amelyek évente a magyar piacon megjelennek, és ehhez hozzászámolnánk azt az egészségügyi kiadást, ami a feketegazdaságból, csempészetből és egyéb más negatív hatásokból az állampolgárok szervezetét éri - hamis élelmiszerek, meg lehetne sorolni tovább -, ha ezeket összeraknánk, akkor állítom, hogy a kormány is, a pénzügyminiszter is és mindenki rádöbbenne arra, hogy valóban Magyarországon egy radikálisabb adó- és járulékcsökkentést lehetne végrehajtani. Ezáltal kifehéredne maga a gazdaság, nem kellene extra ilyen módon kényszervállalkozásokat és színlelt szerződéseket támogatni, hanem valóban nagyjából mindent a helyére lehetne tenni, és azt lehet mondani, a vállalkozóknál jelentkezne egy biztonság, a vállalkozók tudnának beruházni, nem adott esetben azon gondolkodni, hogy hogyan kell színlelt szerződéseket és kényszervállalkozásokat teremtetni a saját vállalkozásukból adódóan, hanem tisztességes jövedelmet tudnának biztosítani a foglalkoztatottjaik számára.

Ugyanez vonatkozik a művészekre, szerkesztőkre, újságírókra. Tessék nekem megmondani, mi lesz a külföldi tulajdonú megyei lapok vagy adott esetben hetilapok, napilapok szerkesztőivel, és mi lesz az újságkihordókkal, a szállítókkal, ők hova fognak tartozni?! Tehát számos olyan kérdés merül föl, amiben az ember tényleg nem tud tisztán látni.

Azért is örültem, hogy Keller László mosolygott, mert szerintem őbenne is, a mondataiban, amikor fölolvasta a hozzászólását, ezek a kérdések ugyanúgy fölmerültek. Úgy érzem, képviselőtársaim, hogy önökben is ott a túloldalon, államtitkár úrban is ugyanezek a kérdések fölmerültek. Egyszer érdemes lenne valóban megvizsgálni az összes ilyen, adótámogatási könnyítésekből adódó költségvetési kiesést, valamint a feketegazdaságból és egyéb más tevékenységből keletkező hiányokat; ha tényleg leülnénk, és ezeket összeraknánk, akkor állítom, hogy egy valóságos, radikálisabb, biztonságot sugalló adó- és járulékcsökkentést lehetne ebben az országban végrehajtani. Ebben, ha ezt meg tudnánk lépni, akkor a hazai vállalkozások is mindannyian partnerek lennének, és hosszú távon tudnának tervezni. Mert azzal, hogy évente hozunk be valami új formációt a rendszerbe, tulajdonképpen magukat az adóhatóságokat is meg fogjuk keverni, hisz valahol keveredik az eva és az ekho; mert keveredik, el lett mondva, hogy ha itt nem, akkor ott, tehát keveredés van belőle.

(17.30)

És ami nagyon nagy keveredés, amire odafigyeltem, amikor Keller László is beszélt, hogy a jövő évtől fogva, ha ez bevezetésre kerül, akkor a kis- és középvállalkozások az iparűzési adójukból is leírhatják. De hogy fogalmaz a terv? Ha az iparűzési adó a jövő évtől fogva amúgy is leírható az árbevételből, akkor szeretném feltenni a kérdést: ha a kis- és középvállalkozás amúgy is leírhatja az árbevételéből az iparűzési adót, és ha még… (Gőgös Zoltán jelzésére.) Felét, de 2007-től a 100 százalékát, hiszen addigra meg kellene szüntetni, tehát adott esetben leírhatja. Itt jön megint a kettős kérdés, hogy most ugyan a felét, az utána való évben majd az egészet, de időközben meg is kell szüntetni az iparűzési adót. Tehát ki kell találni valami más formációt helyette. Akkor még ezt is extra leírhatja, ha ilyen foglalkoztatott, vagy ilyen színlelt szerződést köt valakivel?

Ezek a kérdések az emberben felmerülnek, és tényleg mosolyra fakasztanak. Nem véletlen, hogy Keller László is mosolygott ezen a dolgon, mert szerintem ezt ő sem tudta másképp elviselni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Horváth János képviselő úr a következő felszólaló.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az adózásról való gondolkodás, törvényalkotás első princípiuma lehetne - és javaslom, legyen - annak a kérdésnek a feltevése és megválaszolása, hogy egyenlőket egyenlően adóztatni, és különbözőket különbözőképpen adóztatni.

Tehát azok az emberek, akik valamiféle megfontolás alapján egyenlők, azok egyenlő adóterhet viseljenek. Akik nem egyenlők, különböznek egymástól, azok viszont ne azonos adót fizessenek. Miért is van ez a princípium? Ezt a tankönyvekben meg a tanfolyamokon meg mindenütt gyakran elismételgetik. Mi is ennek az egyszerűnek látszó filozófiának az alapja? Az, tisztelt Országgyűlés, hogy ha egyenlőket különbözőképpen adóztatunk, adóztat a Kincstár, akkor létrejön egyféle adójuttatás. Ki is mondta? Ékes József képviselő úr használta a kifejezést: adótámogatás.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Magyarország! Az adórendszer nem arra való, hogy támogassunk embereket, akik valamilyen meg nem indokolt alapon hozzájutnak ehhez. Vagyis egyenlőek, de mégsem egyenlően adóznak.

Ha továbbvisszük ezt a gondolatot, eljutunk ahhoz a következő tézishez, hogy az a magatartás, ami aztán ennek a törvénynek - mivel művészekről van szó, engedtessék meg, hogy művészi kifejezést használjak - a refrénje vagy light motifja, hogy a művészeknek valamiféle kedvezményt juttat a társadalom, az állam az adómechanizmus révén. Ha megint a művészek nyelvén és kategóriájában gondolkoznánk, akkor eljuthatnánk odáig, hogy itt valamiféle privilégium keletkezik, és ezt a drámaírók és a költők történelmi nyelven úgy mondanák, hogy feudalizmus.

Kívánunk mi egy új feudalizmust létrehozni ebben a magyar honban? Nyilván nem. És ha létrehoznánk, akkor az nem szándékosan történne, hanem azért, mert nem tudjuk, mit csinálunk. Azok pedig nem mi vagyunk. A mi kormányunk - mondjuk azt -, és a mi Országgyűlésünk, mi tudjuk, hogy mit csinálunk. És ha nem úgy van, akkor tartsuk fel a tükröt a kormánynak, és mutassuk, hogy tisztelt kormány, tessék szíves lenni ezt végiggondolni, és tessék szíves lenni ezt olyan tükrökben és olyan instrumentumokban megnézni, analizálni, hogy mit is jelent ez, mit is jelent ez a fajta privilégiumrendszer.

Azt jelenti, megint csak analitikus, elemző nyelven kifejezve, hogy juttatások keletkeznek. Nem az lesz a neve, de funkcionális értelemben juttatáshoz jut valaki azért, mert beleesik abba a kategóriába. Az előbb én úgy neveztem, hogy feudalizmus vagy kiváltságos osztály.

Persze, hogy a társadalomnak régi, jól bevált módszere, hogy bizonyos kívánt, preferált funkciókat ösztönöz, bátorít, előmozdít. De akkor azt nagyon fontos tudni, hogy ez mibe kerül! Mibe kerül, mennyi az az adókedvezmény, amennyihez hozzájut az a személy, akit megnevezünk, akit ez a törvény megnevezne? Mert aztán az nem a levegőből jön, az nem a valahol csudálatosan megtermelt valaminek az ajándéka, hanem az az ország többi polgárának, adófizetőjének az ajándéka a privilegizált személyeknek.

Ha mindezt látjuk, akkor kíváncsiságból is meg tisztességtudatból is felvetődik a kérdés: mennyi? Mennyi az a támogatás, amit minden magyar állampolgár juttat majd annak a pár tízezer valakinek, akit kiválasztunk?

Elképzelhető - tessék hallgatni rám, tisztelt Országgyűlés, hogy mennyire nyitott vagyok, és mennyire szeretek jóhiszemű lenni -, hogy a társadalom ezt jónak tartja, és azt mondja, hogy megéri, hogy azt a 10 ezer, 20 ezer, 40 ezer embert kiváltságos helyzetbe helyezzük, valamilyen lovaggá vagy nemessé üssük, vagy monopolizálttá vagy kedvezményezetté tegyük. De ha úgy gondoljuk, hogy ez nem így van, akkor nem tesszük meg.

Különösen felnyitja majd a szemünket, ha tudjuk, hogy mekkora összegről van szó. Mennyi az a folyamat, mekkora az az átfolyó összeg, az a juttatás, ami a juttatótól a juttatotthoz eljut. Ez az adórendszer ilyen is. És amit képviselőtársaim elmondtak itt - Keller képviselő úr, Tállai képviselő úr, Ékes képviselő úr, azután még akik hozzászóltak -, nagyszerűen demonstrálták a részleteket és az elemeket. Majdnem mindegyikkel - kivétel nélkül - egyetértek, és kívánom, hogy bár én mondtam volna el, olyan jók.

Azonban én azzal kívántam hozzájárulni, hogy mindezt egy olyan átfogó képbe helyezzük, hogy a tisztánlátásunkat és a magabiztosságunkat elősegítse. Ha így haladunk, akkor bizonyos vagyok benne, hogy a kormány még egyszer meg fogja nézni, meg kívánja még egyszer nézni, és akkor majd az Országgyűlés más véleményt fog róla kialakítani.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Balsai István képviselő úrnak.

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb megpróbáltam összefoglalni a bizottsági vita kisebbségi véleményét, most egy kicsit menjünk beljebb ennél a pontnál, próbáljuk meg ezt a jogi szörnyszülöttet egy kicsit - még mindig az általános vita keretei között - elemezni.

Államtitkár úr, ne vegye rossz néven, de ha ebből tényleg lesz valami, és nem kerül az Alkotmánybíróság hulladékkosarába a törvény, bár úgy is érdemes lesz majd foglalkozniuk a joghallgatóknak ezzel, ez olyan lesz, mint a formalinba tett háromfejű csirke és egyéb szörnyszülött törvények. Talán mégis nézzük meg, hogy egymáshoz képest micsoda aszimmetria van! Most ne foglalkozzunk az írott és elektronikus média szereplőivel, én tudom, elmondták itt nagyon sokan, hogy ez tulajdonképpen egy gesztus akar lenni - nagyon rossz politikai üzenettel -, azok számára, akik egyébként a világon mindenütt a szellemi tehetségük és az eladott termékük kapcsán szerződéses viszonyban dolgoznak, és ezért ellenértéket kapnak, magyarul úgynevezett szabadúszók.

De nézzük csak meg, hogy kik vannak még itt ebben a körben 27-en: író - újságíró nélkül: író -, műfordító, képzőművész - tehát festő, szobrász -, iparművész, zeneszerző, népzenész, cirkuszművész. Komolyan tetszenek gondolni azt, hogy ezek az emberek be vannak jelentve minimálbérre valahol, ahol munkáltatják őket? Ez még Aczél György korszakában sem volt így!

(17.40)

Hát bocsánatot kérek! Az író ír egy művet, leszerződik egy kiadóval, kap előleget, mondjuk, és utána a termékért a menedzsere vagy a segítői, asszisztensei és a többi - külön vállalkozások ezek, ez is egy szakma - megkapják a tiszteletdíjat, aztán a honorárium emelkedik vagy csökken. Tényleg komolyan tetszenek gondolni, hogy jogszabályt lehet hozni egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás tekintetében, mondjuk, egy zsonglőrre, egy bűvészre, egy bohócra? Hát elnézést kérek! Hát ezek az emberek abból élnek, hogy a tehetségüket és az egyébként különösebb anyagi ráfordítást és költséget - bár ez a cirkuszművészeknél nem éppen így van - nem igénylő tevékenységüket a közönség igényének és pénztárcájának megfelelően eladják. Hogy nyugdíjat szereznek vagy nem szereznek, a világon különböző formák vannak. Nyilván meg lehet találni, mint ahogy meg is találták, a Maciva vállalat megszűnése után, hogy valamilyen formában, tiszteletre méltó tevékenységükért nyugdíjat élvezzenek.

De remélem, nem arra gondol a jogalkotó vagy az előterjesztő, hogy majd minimálbéren be lesznek jelentve, értelmiségi foglalkozásnál meghatározottan, nem értelmiséginél szintén meghatározott összeggel valaki őket foglalkoztatja? Ki? Szakszervezetnek lesznek megint írói, lesznek szobrászai, akik “megszoborjákö majd a vezetőket, megfestik majd? Nem is értem, tényleg, államtitkár úr, ha bele tetszik gondolni, hogy mit akar ez a jogszabály ezekkel a fogalmakkal, hogy kényszervállalkozó író, kényszervállalkozó zeneszerző, komponista, táncművész. Miért lenne ő kényszervállalkozó? Hát táncol, zenét szerez, játsszák, leszerződik, karmester. Egyszerűen nem értem, hogy hogyan kerülnek ezek a foglalkozási ágak egy jogi produktumba, egy kalap alá a tényleg kiszolgáltatott helyzetben lévő más, főleg sajtómunkásokkal, ahogy szokták mondani, a sajtó robotosaival. Hogy kerül a csizma az asztalra?

De menjünk tovább! Van itt egy összeállítás, amit nagyon szellemesen szed ízekre az egyik internetes portál nyilván evázó szakértője. Ugye, az van, hogy választhatják ezt közalkalmazotti és köztisztviselői jogviszonyban állók. Nem akarok hinni a szememnek, de ez van odaírva: köz-tiszt-vi-se-lő. Az emberek azért mennek el köztisztviselőnek, mert az egy biztonságos életpálya, biztos nyugdíj, biztos ellátás, 13. havi, tehát tudjuk, hogy miért, 1992 óta tudjuk, állandóan csiszoljuk, alakítgatjuk különböző megfontolások alapján, hogy a köztisztviselői kar egy életpálya. Na most akkor ők majd ekhózni fognak minimálbérért, és mondjuk, önöknél, a Pénzügyminisztériumnál ki fogják az ajtót tárni, hogy: rád szükség lenne, de nem tudunk utánad terheket viselni, te váltsd ki a vállalkozói igazolványt, a minimálbérnek megfelelő összeg után majd az általános szabályok szerint fizetsz szja-t meg áfát, meg nem tudom, micsodát, a többit meg ekho alapján térítjük? Nem is értem tényleg, hogyan képzelhető el, hogy köztisztviselői… - vagy a szobrászok lesznek köztisztviselők vagy a zenészek, a népzenészek, vagy közalkalmazottak lesznek?

Államtitkár Úr! Ha ezekbe belegondol a kormány, akkor szerintem nem fárasztja a parlamentet egy ilyen jogi szörnyszülöttnek a megvitatásával, nagyon sok költsége van az épület működtetésének. Komolyan mondom, ennek a törvénynek az önök számára több kára lesz, mint haszna, mert még egyszer megismétlem, azok a foglalkozásúak, akik egyébként a saját szellemi tevékenységüket önállóan vagy saját maguk vagy mások által menedzseltetik, természetesen megtalálják a módját, van lehetőségük az evára. Ezek a foglalkozások - beleértve a megasztárokat, a sajnos különböző közszolgálati csatornákon és egyéb, adófizetők pénzén és nagyon költségesen működtetett csatornákon - a jövedelmeket megtalálják. Miért választanák ők a sokkal rosszabb, sokkal kedvezőtlenebb egyszerűsített - ez a szó jó benne: egyszerűsített - közteher-viselési hozzájárulást, amikor teljesen törvényesen, teljesen normálisan evázhatnak, illetőleg bármilyen vállalkozási típusú adó alanyai lehetnek, mert ők azok?

Már többször felmerült - Ékes József képviselőtársamnak mondom -, én is több százezerre becsülöm azoknak a szerencsétlen embereknek a számát - alkalmazotti szempontból mondom a “szerencsétlenö szót -, akiknek a szakmája, szaktudása jó volt arra, hogy az elmúlt rendszer különböző nem költségérzékeny vállalati szférájában, intézményi szférájában dolgozzanak, ezektől tömegesen megváltak, ahogy mondta Keller képviselő úr, a rendszerváltozásnak ez a sajnálatos rossz hatása náluk mutatkozott, de továbbra is abból szeretnének élni, autót szeretnének javítani, taxit szeretnének vezetni, hűtőgépeket szeretnének szerelni mint szervizmunkások, szeretnének antennát szerelni mint a volt Gelka dolgozói és így tovább. Velük mi lesz? Nem tetszenek arra gondolni, hogyan fognak szembenézni a három munkaügyi miniszter felelőtlen ígérgetéseivel - mindezzel szemben van egy állandóan elhalasztott moratórium -, hogyan fognak szembenézni mint választókkal azokkal a százezrekkel, akiknek nemcsak a saját, a családi megélhetését is ez a tényleg vastag értelemben, valóban kényszervállalkozás képezi?

Egyetlenegy hang ebben a javaslatban róluk nem szól. Velük mi lesz, államtitkár úr? (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek. Kocsis Róberté a szó.

KOCSIS RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engem is szólásra késztetett az, amit tapasztaltam az előbb. Amikor Tállai András képviselőtársam hosszan idézett a törvény indoklásából, derültség fogadta az MSZP-s padsorokban. Kicsit meglepődtem, aztán jobban belegondoltam, hogy mi is lehet az oka.

Azt gondolom, az az oka ennek, úgy hívják ezt, hogy az MSZP-s kormányzás diszkrét bája. Nem baj az, ha egy törvény kicsit nyakatekert, jogszerűtlen - ahogy fogalmazott Balsai képviselőtársam: jogi szörnyszülött -, súlyosan diszkriminatív, esetleg igazságtalan, és talán alkotmányellenes is lesz. Azért majd a kormánytöbbség áterőlteti, megszavazza, gesztust fog gyakorolni egy szűk társadalmi rétegnek, és megfeledkezik annak minden más vonzatáról.

Azt gondolom, hogy ez az, amit úgy hívnak, hogy dumakormányzás, és felelőtlen kormányzás is ez, hiszen az össztársadalmi következményekkel az ilyen fajta törvényhozás nem számol, és ezért gondolom azt, hogy ezt a törvényt támogatni a Fidesz-frakciónak nem szabad. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Ékes Józsefé a szó két percre.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr, tényleg utoljára. A mai napon kaptam egy levelet egy inotai hölgytől. Azt hiszem, hogy mindannyiunk előtt ismert az inotai kohó esetleges bezárása, ott, ahol, mondjuk, másfél milliárd forintot kellene invesztálni, hogy életképes tudjon maradni az inotai kohó.

Úgy érzem, mindannyian tudunk millió-egy példát ebben az országban arra, hogyan szűntek meg különböző kedvezmények, hogyan tudtak úgy leépíteni létszámokat, hogy kényszervállalkozás szintjén szerveztek ki különböző tevékenységeket, még takarítónőket, még portásokat is. Tehát egyszerűen hihetetlen. Nem véletlenül térek vissza arra, amit Herényi Károly is mondott, hogy több százezer lehet ezeknek az érintetteknek a köre. Ha megpróbálunk korrektül úgy törvényt alkotni, hogy minden ilyen színlelt szerződést vagy kényszer-vállalkozói tevékenységet emeljünk be ebbe a körbe, azt hiszem, abban a pillanatban a kormány elgondolkodna, mert valószínűsíthetően túlságosan nagy lenne az adóbevételi kiesése. Tehát egész biztos, hogy abban a pillanatban lesöpörné.

Szomorú vagyok, ha ilyen levelet kap az ember, amikor több száz ember tevékenységét úgy szervezték ki, hogy kényszer- és színlelt szerződésekkel próbálták rákényszeríteni a tevékenységre, még olyan áron is, hogy az esetleges korkedvezményeket - veszélyes üzemből adódóan és egyéb más tevékenységből adódóan - ezáltal még el is vonták tőle. Ezért irtózom én az ilyen megfogalmazásoktól, és talán érdemes lenne, államtitkár úr, ezeket úgy összegyűjteni, ahogy elmondtam, és egy radikálisabb adó- és járulékcsökkentést végrehajtani. Higgye el nekem, sokkal tisztább lenne a magyar gazdaság, sokkal tisztességesebb lenne az összes résztvevő, ha egy ilyen rendszert tudnánk kialakítani.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tállai Andrásé a szó.

(17.50)

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A mai napirend: általános vita. Ha jól érzékeljük mi itt ellenzéki oldalról, akkor általánosan nincs vita közöttünk, mert a Szabad Demokraták Szövetségének a frakciója a mai napi ülésen - kivéve az egyetlen kis vezérszónoklatocskát - nem vett részt a vitában, az adójárulék-törvény vitájában sem. Természetesen megértjük, hogy ennek a törvénynek a vitájában sem vesznek részt, pedig nekik pont az adók és a közterhek csökkentése volt a fő választási programjuk, nagyon sokat beszéltek arról, hogy ezt hogy fogják ebben a ciklusban megvalósítani. Itt lett volna az utolsó esély, mert ez a kormány valószínűleg az utolsó adótörvényeit nyújtja be a parlamentnek, hogy elmondják róla a véleményüket, azt, hogy egyetértenek vele, vagy nem értenek vele egyet.

Azt pedig köszönjük az MSZP-s képviselőknek, hogy nem vitatkoznak velünk. Mi úgy gondoljuk, hogy a hallgatás beleegyezés. Nagy kérdés az, hogy meddig tart a parlament ereje. Ha egyetértünk abban, hogy egy dolog nem jó, akkor el lehet jutni addig a mai parlamentben, hogy mondjuk meg a kormánynak, vegye vissza ezt a hülyeséget, mert a képviselők nem támogatják. Megszavazzák, ha nagyon kéri a kormányfő - ismerjük ezt, világos, hogy meg kell szavazni, persze az ellenzéknek nem, azonban nyilvánvaló, hogy az SZDSZ is meg fogja szavazni -, de ha érvek sincsenek mellette, akkor most mindannyian, akik itt vagyunk a teremben, írjunk egy levelet a kormánynak - Molnár Albert úr kivételével, mert ő kormánytag -, hogy vegye le a napirendről, és majd a választások után térjünk rá vissza. Ha majd a leendő kormányban is lesz aktivitás, akkor benyújtja ezt a törvényjavaslatot, de ezt semmiképpen ne tárgyaljuk tovább, és ne is szavazzunk róla. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Pettkó Andrásnak adom meg a szót.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Ékes József képviselőtársam által elmondottakhoz szeretnék egy gondolatot hozzátenni. A kormányköröztetés előtt néhány nappal sokkal több szakma szerepelt ebben a törvényjavaslatban. Ezek közé tartozik például az informatikusok nagy családja is. A kormány az Informatikai Vállalkozók Szövetségével többször is tárgyalt erről a kérdésről, és megígérte nekik, hogy az informatikusok is benne lesznek a benyújtandó törvényjavaslatban, majd a kormányköröztetés előtt egy nappal az informatikusok valahogy kikerültek belőle, és egy másik szakma képviselői is kikerültek ebből a javaslatból.

Amikor megérkezett az Országgyűlés elé ez a törvényjavaslat - s ezt én többször átolvastam -, akkor természetesen mint az MDF informatikával foglalkozó és az informatika világában élő képviselője benyújtottam egy módosítási javaslatot - kíváncsi vagyok arra, hogy fogják-e támogatni tisztelt kormánypárti képviselőtársaim -, hiszen a benyújtás előtt néhány nappal még úgy gondolták, hogy az informatikusok is legyenek benne, s az IVSZ-nek ezt az ígéretet meg is tették. Kíváncsi vagyok, hogy ez a módosítási javaslat megkapja-e majd a többséget vagy nem.

Ma délelőtt beszéltem telefonon az Informatikai Vállalkozók Szövetségének egyik vezető képviselőjével, aki azt mondta, azt jelezte a kormány, hogy azért nincsenek benne az informatikusok ebben a körben, mert a benyújtott törvénymódosítás alkotmányellenes. Ha egy szakmacsoportra, az informatikusokra alkotmányellenes, akkor a többiek esetében miért nem alkotmányellenes? Úgy gondolom, hogy vissza kell térni az eredeti változathoz, és egyetértek Ékes József képviselőtársammal abban, hogy egy sokkal szélesebb kört érintő és sokkal jobb törvényjavaslatot kellene benyújtani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Mivel több felszólalót nem látok, megkérdezem Molnár Albert államtitkár urat, hogy kíván-e szólni. (Molnár Albert: Nem.) Nem.

Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a luxusadóról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/17549. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/17549/2. és 3. számokon kapták kézhez.

Emlékeztetem önöket, hogy a pénzügyminiszteri expozé már elhangzott. Most a bizottsági álláspontok és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Kékesi Tibornak, a költségvetési bizottság alelnökének, a bizottság előadójának.