Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Képviselő asszony, két perc keretében nehéz végigelemezni azt a tizenkét évet, ami történt, a különböző szempontokat, amelyek szerepet játszottak akár a törvény megalkotásában, vagy arról beszélni, hogy az egyes bérlőket milyen megfontolások vezették. Egy fél mondat: azért az nem volt hadititok egyébként senki számára sem, hogy aki ingatlant vesz, az terheket is vesz. Én annak idején ezt számtalan fórumon és a televízióban hangsúlyoztam. Azt mondtam, hogy tulajdonosnak lenni ebben a szférában nemcsak jog lesz, hanem kötelesség is. Ez az egyik.

A másik pedig: nem érdemes egyik vagy másik kormányt ennek a vételi jognak a témája kapcsán, hogy így mondjam, bírálni, mert az lehet, hogy a '93-as Antall-kormány idejében született meg a törvény - egyébként ez a törvény nagyon fontos volt, és előrelépést jelentett e tekintetben is, vállalom a magam részéről -, de a Horn-kormány alatt meghosszabbítottuk a vételi jogot. Úgyhogy egészen biztosan mondom, én javasoltam egyébként, és akkori kormánypárti támogatással meghosszabbítottuk a vételi jogot. Úgyhogy ezeket nem kellene így emlegetni.

Mécs képviselő úr felszólalását örömmel hallottam, mert egyvalamire rámutatott a konkrét példa kapcsán: vigyázni kell itt a jogegyenlőség érvényesülésére, egy alkotmányos alapelv érvényesülésére. Csak egy kérdés feltevésére van még időm, mert 15 másodpercem van a két percből: nem sérül-e az egyenlőség, ha egy jogintézmény nem azonos feltételekkel működik mindenki számára? Vételi jogról van szó, és a bentlakó bérlő lakásvásárlási jogáról. Lehet-e, akár időbeli eltolódások okából, akár a körülmények megváltozásából ezen kör egyik részének más feltételeket engedni, mint a másik részének? Lehet-e egy másik körnek súlyosabb feltételekkel megengedni, lehetővé tenni azt a jogszerzést, amit egy korábbi kör könnyebb feltételekkel tudott gyakorolni?

Én azt gondolom, végig kellene gondolni ezt alkotmányossági szempontból is, és erre Mécs képviselő úr felvetése remek példa volt.