Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az e vitaszakaszbeli második normál felszólalásom keretében először azt a 11-es ajánlási pontot érinteném, amire a legutóbb Devánszkiné képviselő asszony kitért, és amiről már Kosztolányi Dénes képviselőtársam is beszélt, nevezetesen a helyiségbérre vonatkozó szabályozás kérdését.

A kormány javaslata az, hogy meg akarja tiltani, hogy a helyiségbér mértékét önkormányzati rendelet szabályozhassa, mi pedig azt mondjuk, hogy a törvény úgy szóljon, hogy az önkormányzat, ha nem akar erről semmilyen rendelkezést, akkor ezt megtehesse, megtehesse azt, hogy a helyiségbér mértékével kapcsolatos rendelkezést mellőzi. Ez nem ugyanaz! És ez nincs szemben, képviselő asszony, a helyiségbér egyébkénti piaci jellegével. Mert igenis elképzelhető olyan határok megvonása, amely bizonyos értelemben határt jelenthet a helyiségbérleti díj tekintetében is, de nem korlátozza a piacot. Persze nyilván a rendeletalkotónak az összes alkotmányos elv és előírás figyelembevételével kell majd erről rendelkeznie.

Mire gondolunk? Arra gondolunk például, hogy az nagyon is gyakorlati és életszerű helyzet, hogy egy önkormányzat meghatározza azt a minimális bérmértéket, ami alatt nem szabad kiadni a bérlakást. Ez közérdek is lehet, adott esetben a korrupció elleni küzdelem eszköze is lehet: nem lehet - magyarosan mondva - bundázni. De nem zárja ki a piaci helyiségbér megállapítását, mert a rendelet esetleg azt mondja, hogy ilyen négyzetméter/forint érték alatt nem lehet az önkormányzatom területén lévő helyiségeket bérbe adni; fölötte lehet, tessék licitálni, szabad a versengés lehetősége.

Most ezt a lehetőséget miért akarjuk elvenni az önkormányzattól? Miért akarjuk megtiltani? Más javaslat kapcsán a képviselő asszony már szóba hozta, hogy a mi elképzeléseink beavatkozni akarnak egyes pontokon az önkormányzati autonómiába. Hát az nem beavatkozás, hogy megtiltjuk az önkormányzatnak bizonyos rendelkezés meghozatalát a saját vagyonának a kezelését, hasznosítását illetően? Ennyit a 11. pontról.

A másik: a helyiségbér felmondásával kapcsolatosan én köszönettel és örömmel veszem a képviselő asszony ajánlatát, hogy üljünk össze, bár egyébként most is ezt tesszük, ez egy plenáris ülés. Én elolvastam, felolvastam azokat a felmondási szabályokat, amelyek most hatályban vannak, illetve amelyekkel majd módosulna ez a lakástörvény, és itt, én azt gondolom, demonstráltam, megvilágítottam és bizonyítottam is, hogy ezek ilyenformán - finoman szólva - nem értelmezhetők világosan. A képviselő asszony nem tette meg ugyanezt, hogy mennyire világos, de megtehetjük azt, hogy az ülés után, ma vagy máskor leülünk - szerintem ez egy nagyon konstruktív gondolat, és jó megoldás lenne sok más törvénynél is -, és közösen végiggondoljuk, hogyan szólna jól a szabályozás. Köszönöm tehát a felvetést, nem zárkózunk el előle.

Visszatérek még egy gondolat erejéig az ajánlás ominózus 2. pontjára, erre a többször vitatott életvitelszerű ottlakásra. Kérem szépen, nem tudom, hogy kitűnt-e, de Kosztolányi képviselőtársammal ezt a jogszabályhelyt két irányból támadjuk, és nem egészen azonos érveléssel: képviselőtársam úgy érvel, hogy az ő meglátása szerint az életvitelszerű ottlakás kikötése nem lenne helyes elvi okból sem, már eleve; én pedig ezt a szabályozást arról az oldalról nézem, hogy így, ahogy önök ezt szabályozni akarják, abszolút értelmetlen és funkciótlan a dolog. Ez nem ugyanaz az érvelés.

Én ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert az ön viszontérvei Kosztolányi képviselő úrnak jelentenek valamiféle választ - hogy kinek van igaza, abban én most nem foglalok állást -, de én nem kaptam választ arra, amit én kifejtettem, hogy ha így szabályozzuk, akkor értelmetlen, funkciótlan szabályozásról van szó, és szeretném ezt, miként a felmondás szabályainál tettem, a jogszabályszöveg felolvasásával demonstrálni.

(14.30)

Hogy is szól ez a vitatott rendelkezés? Az első mondat a következőképpen hangzik: “Az önkormányzati rendelet, az állam tulajdonában lévő lakás - a továbbiakban: állami lakás - esetén a 87. §-ban említett miniszter rendelete, a bérbeadás feltételeként meghatározhatja, hogy a lakásbérleti szerződés fennállása alatt a bérlő köteles életvitelszerűen a lakásban lakni.ö

Ez idáig világos, múltkor az általános vitán egyfajta kis értelmezési problémát is sikerült itt tisztázni. Tehát ez egy egyértelmű, életvitelszerű ottlakás kikötésének a lehetőségét adja meg az önkormányzatnak, illetve az államnak. Ez világos.

De most nézzük tovább! “A rendeletben meghatározott ilyen feltételt a szerződésnek tartalmaznia kell azzal a kikötéssel, hogy a bérlő a lakásból történő két hónapot meghaladó távollétét és annak az időtartamát köteles írásban a bérbeadó részére bejelenteni.ö Ez is világos.

Továbbfolytatom: “A bérlő által bejelentett távolléte alatt erre hivatkozással felmondani nem lehet.ö És akkor itt álljunk meg! Akkor tehát arról van szó, hogy egyszer a törvény kiköthetővé teszi az életvitelszerű ottlakást, egy másik mondatában pedig lehetővé teszi, hogy valaki azt mondja, hogy nem, mert bejelentem, hogy én távol vagyok, és a törvény azt mondja, hogy ezek után erre hivatkozással nem lehet felmondani. Kérdezem én, hogy ennek mi az értelme.

Továbbmegyek: mi történik akkor ugyanis, ha valaki nem jelenti be a távollétet, talán akkor fel lehet mondani? Na, nehogy azt gondoljuk, mert erről is eligazít sajátságos módon a következő mondat: “Nem lehet felmondani a szerződést abban az esetben sem, ha a bérlő a bejelentést menthető okból mulasztotta el, és erről a bérbeadót felhívására írásban tájékoztatja.ö Tehát nem csak azt teszi a törvény lehetővé, hogy én bejelentem, hogy nem lakom ott, mert máshol vagyok - nincs behatárolva, hogy milyen okból lehetek máshol, a törvény itt csak példálózó eseteket említ, de a példálózásból következik, hogy az csak példa, és mindenféle eset beletartozik -, tehát bármilyen okból bejelenthetem a távollétemet, de ha netán ezt elmulasztottam, sem lehet felmondani, mert ha menthető okra hivatkozom, akkor azért nem lehet, de egyébként is abból a fordulatból, hogy “a bérbeadót felhívására írásban tájékoztatjaö, következik a menet, hogy ha a bérbeadó észreveszi, hogy valaki távol van, és ez be sincs jelentve, előbb írásban fel kell hívni a bérlőt, hogy ugyan, mondja már meg, hogy miért nem jelentette be, és akkor erre majd bejelenti, hogy akkor most bejelentem. Kérem szépen, ekkora értelmetlenséggel ritkán találkozni ebben a parlamentben, pedig azért már találkoztunk egypárral! Ez a rendelkezés így tökéletesen értelmetlen, tökéletesen felesleges és funkciótlan.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)