Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a tárgyalási vitaszakaszban különféle problémák vannak, jellegükben is eltérőek. Remélem, hogy egy tízperces felszólalásban elő tudom adni a lényegesnek gondolt kérdésekben az álláspontomat. Talán ennek szem előtt tartásával a legegyszerűbb kérdésekkel kezdeném.

Vannak ennek a törvényjavaslatnak olyan elemei, ahol a módosítás egy most hatályos szöveget megváltoztat ugyan, de a változtatás mögött érdemi tartalom nincs. Úgy gondoljuk, hogy ezek fölösleges módosítások, és ezeknek az elhagyására tettünk javaslatot. Ezekről a kérdésekről vita folyt a bizottságban is, volt olyan - ilyen természetű - észrevételünk, amire nézve a kormány képviselője megvilágította, hogy miért mégis más az a normaszöveg, és ezt el is fogjuk fogadni.

Tehát itt most olyan pontokat érintek, ahol viszont nem tudott a kormány meggyőzni, de úgy gondolom, hogy a plenáris ülés szintjén nem szükséges ezeket részletesen kifejteni, csak a teljesség kedvéért megnevezem ezeket a pontokat. Ebben a vitaszakaszban az ajánlás 12. és 13. pontjában foglalt módosító javaslatunk olyan elhagyást kér a mostani törvényjavaslatból, amit úgy gondolunk, hogy teljesen fölösleges, mert semmiféle érdemi változást a korábbi szabályozáshoz képest nem tartalmaz. Ez volt az egyik fajta problémakör.

A másik problémát az ajánlás 2. számú pontjában foglalt módosító javaslatunk képezi. Itt se fogok hosszan beszélni, mert erről az általános vitában volt szerencsénk Devánszkiné képviselő asszonnyal polémiát folytatnunk. Ez az életvitelszerű ottlakás kikötése. Az álláspontunk változatlan: úgy ennek nincs értelme, hogy a szabály első mondata kiköti, hogy életvitelszerűen kell a lakásban lakni, a második mondata pedig lehetővé teszi, hogy mégsem kell életvitelszerűen a lakásban lakni. A második mondat azt tartalmazza; bocsánat, nem a második, hanem a harmadik mondat - de ez mindegy - azt tartalmazza, hogy ha a bérlő bejelenti, hogy távol van, akkor meg úgyse lehet felmondani. Akkor meg mi értelme az egésznek? Ezt most is megkérdezzük, most is fenntartjuk.

Annak viszont volna jelentősége - mondtuk és mondjuk a jövőben is -, hogy a bérlő mindig elérhető legyen. A bérbeadónak - legyen az az önkormányzat, vagy legyen az magánszemély - alapvető joga és jogos érdeke tudni, hogy hol a bérlő, kik és milyen alapon tartózkodnak a lakásban. Ehhez azonban nem ez a rendelkezés szükséges, hanem az a rendelkezés, amit mi javasolunk a törvényjavaslatban 22/A. § alatt felvenni, ami úgy szól, hogy a bérlő a lakásból egy hónapot meghaladó távolléte esetén tartózkodási helyét és a vele való kapcsolatteremtés lehetőségét köteles a bérbeadóval közölni.

(13.50)

Külön problémát alkot az ajánlás 6. pontjában szereplő javaslatunk, amely a bérleti jogviszony felmondásával kapcsolatos. Itt igazából az a gondunk, hogy a törvényjavaslat módosítása következtében egy olyan szabályozás állna elő, amelyet a jelenlegihez képest lényegesen komplikáltabb értelmezni. És azt is hozzátesszük, hogy szerintünk az az átalakítás, amit ez a törvényjavaslat most előirányozna a hatályos törvényen, feleslegesnek is tűnik.

Hogy demonstráljam, mennyire zavarossá válik a szabályozás, engedjék meg, hogy az ezáltal előállt helyzetet ismertethessem; ismertethessem a törvény e szakaszával összefüggésben - a mostani, hatályos törvény 26. §-áról van szó; tehát a 26. § most meglévő és hatályban maradó rendelkezéseit felolvassam azzal a módosítással, amit ez a módosítás elő fog idézni. Előre is bocsánatot kell kérnem az előterjesztők helyett, ha ezt nem fogják tudni így, felolvasás alapján megérteni. Képviselőtársaimtól is elnézést kérek, és a vitát figyelő állampolgároktól, tévénézőktől, hallgatóktól is, mert pontosan az fog kiderülni ebből, ami miatt sérelmezzük ezt a módosítást, hogy nem igazán érthető és követhető a szabályozás.

Mi állna elő, ha elfogadnánk a kormány javaslatát? Egyfelől maradna a 26. § (1) bekezdésében szereplő, jelenleg is meglévő rendelkezés. Ez így szól, idézem: “A bérbeadó a határozatlan időre szóló szerződést írásban felmondhatja, ha a bérlő részére egyidejűleg ugyanazon településen, a fővárosban, a főváros területén cserelakást ajánl fel bérleti jogviszony létesítésére, a felmondási idő azonban 3 hónapnál rövidebb nem lenne.ö

A módosító javaslat viszont a 26. § (5) bekezdésébe új szabályként a következő megfogalmazást építené be, ezt is idézem: “A bérbeadó a határozatlan időre szóló szerződést, ha a felek másként nem állapodtak meg, írásban, cserelakás és a 24. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott okok fennállása nélkül is felmondhatja a hónap utolsó napjára, a felmondási idő azonban nem lehet rövidebb 3 hónapnál.ö Tehát a cserelakás biztosításának kötelezettségét illetően egyugyanazon szakaszba két ellentétes, megjelenésére nézve főszabály jellegű rendelkezés kerülne.

Ráadásul, hogy a dolog még bonyolultabb legyen, a most hatályos törvényben szereplő 26. § (5) bekezdés átmeneti rendelkezésként kerülne a törvény 41. §-ába. Itt megállok - ennek az elhagyására az ajánlás 24. pontjában teszünk javaslatot, ez is a vitaszakaszhoz tartozik egyébként, és akkor itt most erre is kitérek. Idézem tehát: “A nem önkormányzati és nem állami lakásra 1994. január első napját megelőzően határozatlan időre létrejött szerződést a bérbeadó cserelakás és a 24. § (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban meghatározott okok fennállása nélkül is írásban felmondhatja a hónap utolsó napjára, ha ezt a felek a szerződésben kikötötték. Eltérő megállapodás hiányában a felmondási idő nem lehet rövidebb 3 hónapnál.ö Gratulálok! Ilyen agytornára és ilyen, hogy így mondjam, zavaros, ellentmondó rendelkezés értelmezésére lesz a szerencsétlen állampolgár kényszerítve. Elfogadhatatlan az ilyen jellegű szabályozás!

Elemezve ezt a szabályozási kört, voltaképpen ami igazából lényeges változást jelentene, az az önkormányzati lakások felmondására vonatkozó szabályok módosítása, aminél a jelenlegi helyzethez képesti - ami abban áll, hogy önkormányzati lakásbérleti jogviszonyt felmondani voltaképpen csak lakás-átalakítás, -korszerűsítés, -lebontás vagy társbérlet megszüntetése céljából lehetséges - rendelkezést akarja kibővíteni, hogy az egyéb felmondási okok is - természetesen cserelakás biztosítása mellett -, az önkormányzati lakásra vonatkozó bérleti jogviszony felmondása is lehetségessé váljanak. Ez a törvényi cél viszont egyszerűen megoldható lenne a jelenlegi 26. § (6) bekezdésének módosításával.

Egy mondat még, elnök úr, a tíz percbe ez még belefér: a 24. ajánlási pontban foglalt módosító javaslatunk írásbeli indoklását annyiban korrigálom, hogy a probléma nem igazán az, hogy a '94. január 1-je előtti jogviszonyokba belenyúl, hanem ezen szabályozás egészének elhibázott és kodifikációsan szerencsétlen voltából következik, hogy arra a rendelkezésre ott nincs szükség. Az az álláspontunk, hogy a felmondás szabályait nem kellene bolygatni, kivéve az önkormányzati lakásra vonatkozó felmondást, amelyet egyszerű módosítással el lehet rendezni majd.

Egy ponttal adós maradtam - ehhez egy újabb normál felszólalás lehetőségét fogom majd kérni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)