Felszólalás adatai

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Engem örömmel tölt el az, hogy újra költségvetést tárgyalunk, és az még kiváltképp, hogy ebben a ciklusban minden esztendőben ezt tettük. Nem úgy, hogy kétévente költségvetést tárgyalunk, és a politikai prioritások kérdéskörét nem merjük a Parlament falai közé hozni. Azt gondolom, rengeteg megoldandó feladat van, ezeknek a sokaságáról szólni kell, mérlegelni kell, a mérlegelést követően rangsorolást kell készíteni, tehát gyakorlatilag olyan típusú tevékenységet kell folytatni egy költségvetés készítése kapcsán, ahol óriási nagyságrendű pénzekről kell dönteni. 11 000 milliárd forint nagyjából az a pénzeszköz, amiről szó esik, azt is tudjuk, hogy gyakorlatilag közel 90 ezer forint havonta és fejenként az az összeg, amiről ilyen értelemben döntés-előkészítési munka folyik; arról, hogy mire fordítsuk, melyek a prioritási sorban az első és a még előbb való kérdések.

A legfontosabb az én szemüvegemen keresztül nézve az nyilván, hogy ahol kell, ott a felzárkóztatás, ahol kell, ott a fejlődés megfelelő ütemben haladjon, és mindezek függvényében a foglalkoztatottság Magyarországon nőjön. Szeretném jelezni, hogy az elmúlt három esztendőben is ez történt, a foglalkoztatás folyamatos emelkedéséről, növekedéséről lehet számot adni, amellett, amiről az ellenzék beszél persze, hogy a munkanélküliség is nő, mert a harmadik tényezőről soha nem szól, hogy az inaktivitás, a gazdaságilag inaktívak nagyságrendje mintegy 200 ezer fővel csökkent az elmúlt időszakban.

Tehát azt gondolom, hogy igen, bátran hozzá kell tudni nyúlni kérdésekhez, lehetőség szerint a minél igazságosabb rendszer kialakítását kell szolgálni, és olyan módon kell ezt megtenni, hogy minél több ember számára biztonságosabb létet nyújtson. Ez persze rengeteg olyan kérdést kell hogy érintsen indirekten, amely nem direkten a foglalkoztatáshoz kapcsolódik, de indirekten mégiscsak. Néhány ilyen példát szeretnék mondani. Például az adó rendszerén keresztüli változtatásokra szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni, arra, hogy honnan indultunk el, és hol tartunk.

Ha nem mást, mint a személyi jövedelemadó rendszerét vesszük górcső alá, akkor azt kell látni, hogy 2002-ben még annak idején 20-30-40 százalékos kulcsok mellett adóztunk, ha jól emlékszem, akkor 600 ezer forintig 20 százalékkal, afelett 30-cal és 1 millió 200 ezer felett pedig 40 százalékkal. Csak azt hasonlítsák össze, tisztelt képviselőtársaim, hogy most hogyan néz ki a rendszer a 2006-os költségvetés beterjesztése kapcsán. Úgy néz ki, hogy 1 millió 550 ezer forintig 18 százalékkal, afelett pedig 36 százalékkal fogunk adózni.

Ez magyarul azt jelenti, hogy érthető és fogható is legyen, hogy, mondjuk, egy 130 ezer forintos bruttó keresetű ember 2002-ben és 2006-ban hogyan és miképpen keres, mit kap kézhez, vagy mit vonnak el tőle: ez az ember éves viszonylatban gyakorlatilag 444 ezer forintos nagyságrendben adózott az szja-kulcsok alapján 2002-ben, és 280 ezer forinttal adózik 2006-ban. 170 ezer forint differencia a zsebekben, ez mérhető különbség, azt gondolom. Ez nyilván olyan, amely a foglalkoztatás ösztönzését is magában hordozza, nem direkten, de indirekten mindenképpen. Hiszen ha a zsebekben több van, akkor a hajlandóság, a motiváció is nagyobb arra, hogy az emberek munkát vállaljanak.

(20.20)

De nemcsak az adó ilyen, nemcsak az áfáról lehetne hasonlóképpen beszélni vagy egyéb más élőmunka költségeinek a csökkentéséről, hanem ilyen, ha másképp nem, gondoljuk végig, a családtámogatási rendszernek azon típusú változtatása is, amely a gyermekvédelmi támogatások összegét nem elveszi, hanem odaadja egységesített családtámogatási rendszer keretei között azoknak, akik a szociális ellátásból a munka világába kerülnek, mert korábban nem így működött a rendszer. Mert korábban úgy működött, hogy aki szociális ellátásban részesült, eltartott három-négy gyermeket, gyermekvédelmi támogatásban részesült, elment dolgozni 60-70 ezer forintért, elveszítette a gyermekvédelmi támogatást. Hol volt meg a motiváció arra, hogy munkát vállaljon? Sehol nem volt meg. Arra volt késztetve, kényszerítve, motiválva, hogy feketén munkát vállaljon, három-négy-öt nap alatt azt a többletjövedelmet megszerezze, amivel gyakorlatilag kiegyenlítette azt a különbséget, mintha legálisan munkát vállalt volna. Most ezt a fajta összeget, amit gyermekvédelmi támogatásként nem kapott meg, ha elmegy dolgozni, meg fogja kapni. Magyarul, megint csak egyfajta motivációs hátteret rajzoltunk annak érdekében, hogy minél inkább a munka irányába forduljanak az emberek, a munkavállalás irányába mozduljanak el.

De ilyen egyéb más eszköz például a munkaügyi ellátórendszer átalakítása is, ami arról szól, hogy nem segélyeket, nem járadékokat folyósít, hanem olyan típusú ellátásokat, amelyek az álláskeresésre ösztönöznek, pont annak érdekében, hogy minél többen megint csak jövedelmekből, és ne segélyekből, támogatásokból, szociális ellátásból éljék az életüket. Azt gondolom, ez nem rossz filozófia. Azt gondolom, ez ellenzéknek is, kormánypártnak is egyaránt hasznára válik, hiszen az a lényege, amiről beszélek, hogy a foglalkoztatás mindezek eredményeképpen folyamatosan nő.

És ami pozitív, az az, hogy a forrás bővülése is a fejezet vonatkozásában kézzelfogható és utolérhető. És mindezek mellett, ami a foglalkoztatást megalapozza, az az, hogy a foglalkoztatás előtti fázisban - oktatásról beszélek, szakképzésről, de adott esetben a felsőfokú oktatás képzési rendszeréről is - olyan utat járunk, amely út kapcsán gyakorlatilag a munkaerőpiac igényeihez hozzáillesztett változásokat eszközlünk. Magyarul, azt tesszük, hogy azokat a hiányszakmákban történő képzéseket, amelyeket a munkaerőpiac igényként megmutat, jó értelemben vett torzított formában, pozitív értelemben torzított formában támogatjuk. Pont azért, hogy azok az igények elégüljenek ki, amelyek a munkaerőpiac oldaláról mint igények, megfogalmazódnak.

Azt gondolom tehát, hogy ezek azok az utak, amelyeken keresztül a foglalkoztatás bővülését maximális módon el lehet érni, azon túl persze, amit említettem, hogy az élőmunka költségeinek a folyamatos csökkentéséről is gondoskodni kell. Itt csak címszavakban említem az egészségügyi hozzájárulás folyamatos csökkentését, majd a 2006-os esztendőben történő megszüntetését, azokat a speciális járulékfizetési könnyítéseket, amelyek az ötvenéveseket, a gyes, gyed időszakát élőket vagy éppen a Start-program keretei között élőket érintik.

Utolsó gondolataimban nem szeretnék megfeledkezni arról sem, ami a 2006-os költségvetésnek a más típusú, nem feltétlenül a fejlesztési, de a felzárkóztatási típusú kérdéseit érinti, hogy a közcélú és a közmunka kérdésköreiben sokszorozott módon jelennek meg azok a milliárdok, mint az előző kormányzati ciklus időszakában. Ugye emlékeznek még? Akkor, '98-2002 között évente 2-2 milliárd forint jelent meg. Most, ebben a ciklusban 3-6 milliárd forint közötti pénzügyi forrás jelenik meg évente közmunkában. De ez a közcélú pénzekre is igaz. Azt gondolom, azoknak az embereknek, akik ma még nem állnak készen, felkészülten a munkaerőpiacra, átmeneti jellegű foglalkoztatások tekintetében ez is sokat számít.

Az utolsó mondatom pedig nem szólhat másról, mint arról, hogy mindegyikünk közös érdeke az, hogy Magyarországon minél több ember dolgozzon, soha ne feledkezzünk meg arról, hogy a munkaerőpiacot a foglalkoztatottak legalább olyan szépen és jól leírják, mint a munkanélküliek, de ezekhez az emberekhez az inaktivitásban lévők is hozzátartoznak. Ha reálisan akarunk beszélni ezekről a dolgokról, akkor ezt a három tényezőt mindig egymás mellett kell kezelni, és ebben a történetben, azt hiszem, senki el nem vitathatja, hogy az elmúlt esztendők történése nem rossz irányba halad, hiszen nő a foglalkoztatás, mértékadó módon, mintegy 200 ezer fővel csökken a gazdaságilag inaktívak száma, és mindezek mellett van egy 50-60 ezer fős munkanélküliség-növekedés, ami döntő többségében az inaktivitásból származtatható.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)