Felszólalás adatai

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban szerencsésebb lett volna, ha már e törvényjavaslat benyújtását megelőzően is sor kerül egyeztetésre az érintett kerületek és a parlamenti pártok között.

Ez sajnálatos módon elmaradt, és már az elmúlt héten is szóvá tettük, hogy ez egy szocialista képviselők által aláírt kezdeményezés, amit nem tudunk másképp felfogni, mint egy pártkezdeményezést, egy pártkampányfogást, hogy megoldjuk majd azt a forrásmegosztási ügyet, amelyet, mint jól tudjuk, egyébként nem ilyen egyszerűen lehet megoldani, ahogy ez a törvényjavaslat most ezt kezelni próbálja.

Akkor, egy héttel ezelőtt is elmondtuk, magam is így fogalmaztam, hogy tisztában vagyunk azzal, így is érezzük, hogy ez egy jó szándékú kezdeményezés, ám teljességgel alkalmatlan arra, hogy a forrásmegosztás mostani legsúlyosabb problémáit, kritikus pontjait orvosolja. Ellenben újabb és újabb frontokat nyit meg, a jelenlegi rendszeren további olyan kozmetikázásokat végez, amely úgy tesz, mintha ennek alkalmatlan rendszere valamilyen módon jobbítható, javítható lenne, holott valójában az egész forrásmegosztást, újra kell gombolni ezt a mellényt. Valahol az alapoktól el kellene indulni, és egy más irányba, egy sokkal kiszámíthatóbb és normákkal telibb irányba vinni a fővárosi forrásmegosztás menetét.

Elmondtam azt is az elmúlt héten, hogy mi úgy látjuk, a legnagyobb probléma a bizalom hiánya. Nevezetesen az, hogy egy több mint 30 szereplőből álló és több száz ismeretlenes egyenlet bármely pontja változásával olyan méretű változások alakulhatnak egy-egy kerület gazdálkodását érintő forrásmegosztásban, amely kezelhetetlen egy normális, okszerű, még akár adott esetben takarékos és felkészült gazdálkodás számára is. Ez pedig semmilyen forrásmegosztásnak nem lehet a célja. Beszéltünk arról is az előző parlamenti vitában, hogy ennek oka az, hogy jószerével becsléseken alapuló adatokra építenek ma a forrásmegosztási százmilliók sorsát illetően. Nem lehet becsült adatokra alapozva semmiféle komoly, gazdálkodást megalapozó pénzügyi döntéseket hozni. Ezért van az, hogy a törvény korrekciókban gondolkozik, amely azt mondja, hogy ha valaki rosszul becsülte meg, vagy téves adatokat, adott esetben lehetetlen adatokat szolgáltatott - ez már külön önmagában is önellentmondást jelent, hogy hogyan lehet lehetetlen adatot szolgáltatni, és ha az lehetetlen, akkor hogyan nem tűnik ez föl senkinek az adategyeztetések, az auditálások során; zárójel bezárva. Tehát, ha hibás adatokat közölt, akkor majd év közben korrigálja, és ezzel újabb és újabb köröket nyitunk a forrásmegosztásban.

Én ma, gyakorló polgármesterként is mondom, úgy látom, hogy ez az egész év közbeni korrekció lehetősége tulajdonképpen kiszámíthatatlanná teszi a rendszert.

(21.40)

Ugyanis minden fővárosi kerület elfogadja a maga költségvetését március táján, a főváros is elfogadja a maga költségvetését, és ezt követően, ahogy a tavalyi évben láthattuk - itt most a XI. kerületi kollégámra nézek -, egyszer csak előkerült egy adat valamikor szeptember táján, hogy tartalékoljunk még jó sok pénzt, mert még olyan 300-400-600 millió forintokkal szeretnék megkurtítani egy-egy kerület költségvetését, tekintettel arra, hogy a főváros rossz számításokat nyújtott be. Akkor egységesen léptek fel a kerületek, és ezt az abúzust meg tudták akadályozni. De maga a rendszer, amely erre épül fel, azt gondolom, teljességgel alkalmatlan arra, hogy önkormányzatokat üzemeltessünk általa. Az önkormányzatok nem gazdasági vállalkozások, hanem közszolgáltatások, ott élő emberek mindennapi életét befolyásoló döntéseket alapoznak meg, és nem lehet egy önkormányzatot olyan helyzetbe hozni, hogy adott esetben az alapszolgáltatásokat, a bölcsődei, óvodai ellátást, az iskolafenntartói kötelezettségét ne tudja teljesíteni azért, mert valahol valamilyen adatokat rosszul becsültek meg, és innentől kezdve több száz millió forintos ingadozások kezdődnek meg a forrásmegosztási rendszerben.

Több alkalommal elmondtam már, hogy én a hosszú távú megoldást egyetlen fordulatban látnám: ha a parlament a neki alárendelt Állami Számvevőszéket megbízná azzal, hogy minden évben ellenőrizze a forrásmegosztás adatait, auditálja a fővárosi forrásmegosztást, így minden évben az Állami Számvevőszék végezzen egy vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy azok az adatok, amelyeket a kerületek és a főváros benyújt, megfelelnek-e az Alkotmánybíróság korábbi döntésének, és rögzítik-e azokat a tiszta kritériumokat, amelyek oly nagyon elvárhatóak a fontos döntés meghozatala előtt. Ugyanis egyedül az Állami Számvevőszék az, amelyik képes arra, hogy adott esetben mind a kerületeknél, mind a fővárosnál pártatlanul, függetlenül lefolytasson egy vizsgálatot, megvan rá a kellő jogi felhatalmazottsága. Egy fővárosi könyvvizsgáló milyen alapon kutakodna a kerületi adatokban? A kerület pedig egyáltalán nem lát bele azokba a számításokba, amelyeket a főváros vagy az ő megbízásából kutatóintézetek műhelyében végeznek. Hogy ezt a bizalmatlanságot oldani lehessen, én ezt az egyetlen, de nagyon lényeges megoldást tartom kézenfekvőnek. És innentől kezdve valóban egy teljesen más logikával kezd el működni a fővárosi forrásmegosztás, ugyanis tétre megy a történet: ha valahol az Állami Számvevőszék megállapítja, hogy csalárd adatközlés történt, akkor javaslatot tehet törvényességi észrevétel formájában arra, hogy ez a továbbiakban ne történhessen meg, és elkerülhetők ezek az évről évre ismétlődő anomáliák, amelyek hol jobb, hol rosszabb leosztást jelentenek egy-egy kerület vagy a főváros számára, de egy biztos, ahogy az előterjesztő most a vita elején is megemlítette: abszolút kiszámíthatatlanná, instabillá teszi az egész forrásmegosztási rendszert.

Tehát visszatérve a módosító törvényjavaslatra: Molnár Gyula képviselőtársam és polgármestertársam úgy fogalmazott, hogy jó szívvel kérik a támogatást. Én meg csak úgy tudok fogalmazni, hogy jó szívvel nem tudjuk a támogatást adni egy olyan törvénymódosításhoz, amely nem tesz mást, mint egyfajta apró kozmetikai-plasztikai műtétet végez egy olyan rendszeren, amelyen már valójában semmiféle ilyen apró műtét nem segít, ezt gyökerében kell megváltoztatni.

Úgyhogy ezért mi ezt a törvénymódosítást ebben a formájában nem támogatjuk.

Ellenben támogatjuk, hogy valóban, a parlamenti pártok szintjén is kezdődjék meg az az egyeztetés, amelyre már Pettkó András utalt az előbb, és ne csak a fővárosi frakciók lobbierejére bízzuk, hogy most az SZDSZ és az MSZP hogyan fog tudni ebben megegyezni, hanem valóban egy széles, minden parlamenti pártot felölelő szakmai egyeztetés kezdődjék meg, azért, hogy minél előbb a törvényhozás elé kerülhessen a forrásmegosztási törvény átfogó módosítási javaslata. Ebben, azt gondolom, hogy a Fidesz is maximálisan partner lesz.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)