A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ha végigtekintjük az elmúlt két évtized történését, látjuk, hogy a munkaerőpiacon óriási változások következtek be. Óriási változások, nagy pulzálások, és ma ott tart a rendszer, hogy vannak elmélyült problémák is, amelyek persze nem a mát, hanem az elmúlt két évtized különböző időszakait - politikai színezetektől függetlenül - jellemezték.

Az elmúlt hat évben a foglalkoztatás tekintetében lassú, de emelkedő trendek voltak, persze jelen időszakban a nemzetközi pénzügyi, pénzpiaci válság okán a reálszférában is érződő hatások mutatkoznak. Ezek jelenthetnek a következő esztendőben olyan szintű gondokat, problémákat, amelyek főleg és legkiváltképp azok számára hozhatnak ellehetetlenülést, akik a munkaerőpiac igényeihez illesztetten kellő formában, kellőképpen nincsenek felkészülve, személyes adottságaik nem teszik lehetővé, hogy a munkaerőpiacon helyt leljenek.

A munka világa és a szociális ellátórendszer kapcsolata ilyen értelemben nyilván nem független egymástól, hiszen a szociális ellátórendszerek alapvetően rászorultsági alapon működnek. A munka világában meg az a dolgunk, hogy lehetőség szerint minél több embert ebből a szociális ellátórendszerből a munka világa irányába próbáljunk átvinni. Nem egyszerű feladványról van szó.

Még egyszer hangsúlyozom: főleg és azért nem egyszerű a feladvány, mert a szociális ellátórendszerekben a rendszeres szociális segélyezettek körében nagyon magas azok aránya, akik - csúnya szóval élve - aluliskolázottak, vagy még épp a 8 általános iskolai végzettséggel sem bírnak, vagy olyan szakmai képesítésekkel, amelyek a munkaerőpiac szemszögéből nézve annullálódtak, átértékelődtek, szükségtelennek tűnnek, sok minden egyéb más.

Másik oldalról nézve nagyon sokat változott a világunk a tekintetben is, hogy a munkáltatók, a munkaadók - mondhatom úgy, ahogy gondolom - nem szociális, jóléti intézményként funkcionálnak. A munkáltatók messze többsége, szinte kivételnélkülisége tekintetében az fogalmazható meg, hogy profitra törekszenek, hogy hasznot akarnak éltre hívni. Hasznot pedig olyan feltételek mellett lehet életre hívni, ha olyan munkavállalóik vannak, akik meg tudják termelni a bérüket, meg tudják termelni az ehhez kapcsolódó, viszonylag magas élőmunkaterheket, és még hasznot, hozamot is tudnak mellétenni. Ehhez az adott személyiségjegyeken vagy épp a meglévő képességbeli szinteken változtatni kell.

Ez a törvénytervezet két pontjában nagyon előremutató meggyőződésem szerint. Az egyik pontja az, hogy munkára ösztönöz, a másik pontja pedig az, hogy azok esetében, akik mint az előbbiekben említettem, nem bírnak azokkal a sajátosságokkal, amelyek a munkaerőpiac irányából elvárhatók, azok teljesülési lehetőségét hozza magával. A képzés irányába is mozdít, de nemcsak és abban a tekintetben, hogy valaki megszerezze a 8 általános iskolai végzettségét, hanem a vonatkozásban is, hogy ezzel párhuzamosan, mondjuk, olyan típusú szakmai képesítéseket is szerezhessen és közvetlen munkatapasztalatot is gyűjthessen, ami tényleg lehetővé teszi a számára a minimális iskolai szintű végzettségek megszerzése után az elhelyezkedést.

Az elmúlt másfél évben - mint ahogy a miniszter asszony is mondta - elég sokfajta, sokszínű egyeztetési folyamat zajlott. A szakmai munkálkodás körülbelül másfél évvel ezelőtt kezdődött el e tekintetben, és a szakmai, a civil szféra és sok más egyeztetésen túl az elmúlt hónapokban legkiváltképp a polgármesterek sokaságának körével való konzultációk zajlottak le.

(18.50)

Személyesen is számos ilyen együttléten voltam, és ezek eredménye azt mondatja velem, hogy nem egyöntetűek azok az álláspontok, amelyek itt megfogalmazódnak, akár a saját önkormányzati szerepükkel kapcsolatosan sem. De egy biztos: az élet nem Monokkal kezdődött, az biztos, hogy az ez év tavaszi folyamatokat messze megelőzték azok a szakmai munkásságok, amelyek e témakörben elindultak. De fontosak azok a jelzések - akár a szerencsi kistérség, akár más kistérségek, polgármesterek jelzései -, amelyek e vonatkozásban felszínre kerültek. Fontosak azért, mert megerősítették mindazt, ami a másfél évvel ezelőtti szakmai munka kapcsán elindult, megerősítették azt a tudatot, hogy ez az a típusú kérdés, amellyel intenzíven foglalkozni kell és megoldásokat kell találni. Csak a módja, a mikéntje más a jelen törvénytervezetben, mint ahogy ez év tavaszán ez felvetődött.

Ez év tavaszán olyan típusú megjegyzések születtek, amelyek arról szóltak, hogy a szociális segélyért munkát kell elvárni. Ez a törvénytervezet nem ezt mondja, sőt sokkal inkább más irányba viszi a dolgokat, azt mondja, hogy teremtsünk lehetőséget, kínáljunk felületet, és a felkínált felület el nem fogadása esetén legyen meg a lehetősége annak, hogy adott esetben a szociális ellátórendszerből akár ki is zárhatók legyenek emberek. Merthogy az érték a munka, az érték az, hogy az emberek maguk is tenni akarjanak, a másik oldalról pedig az, hogy amit ebben az állam, a kormány tehet, azt megtegye és munkalehetőséget biztosítson.

E vonatkozásban egyébként példaértékű a történet, mert az elmúlt húsz évben nem volt jellemző, hogy a kormányzatok ilyen értelemben kvázi munkahelyteremtést hívtak volna életre. Most ez erről szól, hiszen a rendszeres szociális segélyezettek többsége - akiknek fele-háromnegyede az ÁFSZ nyilvántartási rendszerében, egynegyede az önkormányzatok égisze alatt éli az életét segélyezéssel párosítva - munkalehetőséghez juthat; s nem 15 napos, nem is 30 napos, hanem átlagában véve féléves intervallumot felölelve. 80-100 ezer ember féléves időszakot felölelő munkalehetősége óriási, főleg ha belegondolunk abba, hogy a másik oldalról nézve az a 200-220 ezer ember mindegyike munkavégzési hajlandósággal és készséggel bír.

Vannak kétségeim e tekintetben, de hiszek abban, amit Filló képviselőtársam mond, hogy sokan vannak közöttük olyanok, akik dolgozni akarnak. Ehhez kell megtalálni a társakat. Már csak azért is, mert ezeknek az embereknek messze-messze a többsége az országnak azokon a területein él, amelyek egyébként is hátrányos helyzetűek. És ha mondandóm elején azt mondtam, hogy a ma világa, azok a hatások, amelyek érnek minket - akár a pénzpiaci válság okán a reálfolyamatok tekintetében vagy a recesszió esetleges léte - legkiváltképp azokat a térségeket sújtják, amelyek egyébként is hátrányos helyzetűek, ezekben a térségekben van a ma regisztrált rendszeres szociális segélyezetteknek közel a 90 százaléka - abban a 47 leghátrányosabb helyzetű kistérségben, ahol segítség nélkül nem lehet előbbre lépni.

Visszatérve a tavaszi indíttatáshoz: még egyszer hangsúlyozom, mi azt mondjuk, hogy a munkáért bért sokkal jobb, mint a segélyért munkát elvárni. És ha munkáért bért fizetünk, akkor az ember érzetét a tisztes megélhetés tekintetében is helyére lehet tenni. Hiszek abban, hogy egyre többen vannak ebben az országban azok, akik jövedelemből szeretnék az életüket megélni. A munkára ösztönzés és a megfelelő szintű képesítés megszerzésének a szükségessége nem kérdőjelezhető meg.

Azok a specifikumok, amelyekről szóltam, a régiós különbségek, a kistérségi és mikrokörzeti különbségek okán kell hogy speciális támogatási feltételrendszerekkel is párosuljanak: régiós Start-kártya, de nem bontom ki, miniszter asszony szólt azokról a kedvezményekről, amelyek e tekintetben ezekben a mikrokörzetekben megjelenhetnek.

De fontos az is, hogy ez a törvénytervezet egységes adatbázist kíván életre hívni a foglalkoztatásügyi és a szociálpolitikai ügyek kezelése tekintetében, pontosan azért, hogy tisztán lehessen látni, pontosan azért, hogy az egyén is lássa a saját támogatottságát, támogathatóságát, és mindenki más is érezhesse és tudja mindezt. A legfontosabb az én értékrendem szerint viszont az, hogy a szolidaritásnak az elkövetkezendő időszakban is működnie kell; hozzáteszem, az én értékrendem szerint a rászorultság elve alapján, és úgy, hogy ez az egyén egyéni felelősségvállalásával is párosuljon. Magyarra fordítva a szót: olyan helyzetet kell teremteni, amelyben az egyén is érdekeltté és ösztönzővé van téve a tekintetben, hogy munkát vállaljon. Olyan helyzetet kell teremteni, ahol az emberek nem feltétlenül segélyből kívánják az életüket élni. Nem szabad, hogy így szocializálódjanak, vagy az a fajta szocializálódás, ami az elmúlt két évtized sajátossága - még egyszer hangsúlyozom: politikai színezetektől függetlenül -, tovább tudjon erősödni.

Éppen ezért azt gondolom, hogy legkiváltképp azokban a helyzetekben, amelyek tekintetében nem az egészségkárosodás, nem az életkor olyan szintű előrehaladása van jelen, ahol már a munkaerőpiacra való visszahozatal félelmetesen nagy nehézségekbe ütközik, ott olyan feltételeket és olyan motivációs hátteret kell teremteni, ahol mindenki érzi annak a szükségességét, hogy lehetőség szerint a munkaerőpiacon jelenjen meg. Éppen ezért úgy gondolom, és többen úgy gondoljuk, hogy azok a mentességi feltételek, amelyek négyként foghatók meg - az előbbi kettőn túl a három gyermek egyedül nevelése és az önkormányzatok saját rendeleteinek a szabályozása a másik kettő -, e vonatkozásban talán érdemes elgondolkodni. Nem biztos, hogy ez a jó út, lehet egy verzió, lehet egy indulási alap, de sokkal jobbnak érzem ma azt, amit Filló képviselőtársam elmondott: a feltételek figyelembevétele mellett a gyermekek számától függetlenül vizsgálni ezt a kérdést.

Azt pedig elég eklektikusnak érzem, ha az önkormányzatok önálló rendeletekben szabályozzák egymástól függetlenül és egymásnak ellentmondóan, akár egymás melletti települések szintjén ezt a kérdéskört. Ez veszélyes. Bár az önkormányzati szövetségek egy része ezt kívánja, a másik része meg pontosan azt mondja, hogy ez nem jó. El kell tudni döntenünk, hogy melyik út a jó. Ez egy kínálati felület. Azt hiszem, ahogy Czomba képviselőtársam bizottsági véleményében is megfogalmazódott, közösen kell gondolkodnunk, hogy milyen irányba menjünk, és mi az, ami a törvény végső elfogadása kapcsán vissza kell hogy köszönjön.

De a legfontosabb az, hogy az úgymond köztípusú feladat ellátásába minél több ember bevonásra kerüljön. Ösztönzőket kell betenni a rendszerbe, olyanokat, amelyek a partnerek irányába mutatnak. Az önkormányzatokról beszélek, mert ebben a történetben az önkormányzatok nélkül nem lehet előrelépni. Ha azt mondjuk, hogy az eddigi finanszírozási háttér, ahol az ilyen típusú közcélú munkák kapcsán 10 százalékos önrészt kellett hozzátenned, és most ebben a helyzetben nem ennyit, hanem csak 5 százalékot - de a másik 5 százalékot is a pénzbeli, természetbeli juttatásokon keresztül utol tudod érni -, akkor ösztönzővé tudjuk tenni pozitív értelemben, hogy miért érdemes ezzel foglalkozni.

A másik oldalról nézve: akképpen is ösztönzővé tudjuk tenni, hogy azt mondjuk, ha rendelkezésreállási támogatásban részesíted az embereket, akkor magasabb a saját kötelezettségvállalásod részaránya. Kell, hogy ilyen értelemben is szorított legyen a rendszer. De azt hiszem, azt gondolom, ha forrás van, márpedig a források olyan típusú átcsoportosításán keresztül, ami eddig a szociális segélyekben történő kifizetésekben testesült meg és most nem a segélyek kifizetéséhez illesztődik hozzá, hanem/és a munkára ösztönző jellegét ölti, akkor igenis megvannak a források, és ezek a források - mint ahogy mondtam - féléves átlagos időintervallumot alapul véve mintegy 80-100 ezer embernek - attól függően, hogy 6 vagy 8 órás foglalkoztatási formákat alkalmazunk - tud munkalehetőséget biztosítani. Azt gondolom, hogy ebbe az irányba kell a történetet vinni.

És még három dolog, amiről feltétlenül szólni kell. Nem biztos, hogy akképpen jó, ahogyan ma a törvénytervezet megfogalmazza az elvárásokat.

(19.00)

Én ugyanúgy gondolom, mint ahogy Filló képviselőtársam mondta. Ugyanúgy gondolom, hogy a munkavállalónak is vannak kötelezettségei, és vele szemben is vannak kötelezettségek. Úgy gondolom, hogy a feketefoglalkoztatás teljesen mindegy, hogy a munkaadó vagy a munkavállaló részéről vizsgálódik; ha valaki érintett ebben a történetben, az nem megengedhető. Ha vannak ebben az országban sokan olyanok - és vannak -, akik minimálbérért végzik a munkatevékenységüket mindennap, akkor nem megengedhető az, hogy mondjuk, a szociális segélyezés rendszerében vagy épp a rendelkezésreállási támogatások mellett valaki feketén dolgozva kiegészítő jövedelmekre tesz szert, és ezek a jövedelmek együttesen akár messze meg is haladhatják a minimálbér összegét, sokkal kevesebb munkaráfordítással.

Ez nem igazságos. Azt gondolom, hogy éppen ezért konzekvensen és keményen fel kell lépni e tekintetben. Ha valaki a befizetett adóforintokból a szolidaritás elve alapján, a rászorultságra való hivatkozással forrásokhoz, támogatásokhoz jut, akkor annak el kell tudni dönteni, hogy ezeket a támogatásokat veszi igénybe, vagy/és munkatevékenységet folytat. Azt hiszem, ebben konzekvensen kell lépni. A feketét másképp nem lehet visszaszorítani. Egy adott embert egy adott időszakon belül nem lehet háromszor utolérni, erre a hatóságok nem képesek, sőt alulmotiválttá válnak.

Azt hiszem tehát, hogy e tekintetben a beterjesztett törvénytervezetben módosítást kell eszközölni. Én ebben, mint jeleztem, akár Czomba Sándor képviselőtársammal is hajlandó vagyok közös módosító javaslatot beadni. Már csak azért is, mert úgy hiszem, a politika minket nem el kell hogy válasszon e kérdések tekintetében, hanem össze kell hogy kössön. Azokban a pontokban kell hogy összekössön, amelyek az emberek elvárásai és az emberek érdekei szerint valók.

S hogy ne csak a feltételekről és a szankciókról beszéljek, még két dologról szeretnék szólni. A források vonatkozásában, mint ahogy mondtam, az elsődleges felhasználók nyilván az önkormányzatok lehetnek. De nem csak az önkormányzatok; ugyanígy lehetnek a kistérségek is, ha önkormányzati szinten nem lehet bizonyos szintű problémákat kezelni. Ez főleg a kistelepülések viszonyrendszerében képzelhető el. Pontosan ezért vannak, lesznek olyan helyzetek, amelyek tekintetében bizonyos elvárások teljesítését viszonylag nehéz megtenni, ezért is fontos az, hogy azok a közfoglalkoztatás-szervezők mindenképpen és minden formában rendelkezésre álljanak, mármint az a 3 ezer fő, akiről miniszter asszony beszélt.

Összességében záró gondolataim pedig arról szólnak: a cél nemes és támogatandó. Ha 200-220 ezer ember rászorultságán kíván változtatni a törvénytervezet, ha az ő számukra a rendelkezésre álló financiális eszközök is direkt módon mintegy 100 ezer fő tekintetében munkalehetőséget biztosítanak, akkor azt hiszem, ez nem elvitathatóan jó cél.

A két vezérüzenete ennek a törvénytervezetnek nem lehet más, mint amit az első gondolatok kapcsán mondtam: az egyik az, hogy a munkára ösztönözzön, hogy a munkának értéke legyen, hogy mindenki szemszögéből nézve, azokéból is, akik a mindennapjaikat eddig is munkatevékenységgel párosították, elfogadható legyen, hogy persze mindezek mellett a szolidaritásnak, a rászorultságelvű szolidaritásnak helye van. De még egyszer hangsúlyozom: az egyén felelősségvállalását erősíteni kell. Nem lehet hagyni azt, nem lehet támogatni, hogy sok tízezren vagy éppen százezren olyaténképpen szocializálódjanak, amely szocializációnak az eredménye az, hogy az utánuk következő nemzedék gondolatában fel sem vetődik az, hogy munkatevékenységet is lehet végezni.

Azt gondolom, nekünk az a feladatunk és a felelősségünk is, hogy olyan helyzetet teremtsünk, amely helyzet teremtésének okán a mai felnőtt generációt követő új nemzedék, utánunk futó nemzedék azt lássa, hogy az ő apjának, az ő édesanyjának van dolga ebben a világban, hogy az ő édesapja és édesanyja valamit tesz a holnapért, önmagáért, gyermekeiért, és ha ezt teszi és ezt munkatevékenységgel párosítja, akkor a gyermek is így nő fel, ezt látja, és a gyermek is ezt fogja követendő példának tekinteni. Számomra ez a legfontosabb üzenetértéke, hogy képesek legyünk ilyen értelemben tehát a munkára ösztönözni, és adott esetben a felhalmozott hiányosságokat, képességbeli hiányokat pótolni annak érdekében, hogy a munkaerőpiac számára is elfogadható és fogadható munkaerőt lehessen biztosítani. Mert másképp normális, tisztességes emberi életet élni, munkatevékenység nélkül nagyon nehéz. A fedezet pedig adott, ilyen értelemben a támogatást kérem a parlamenti patkó minden oldalán ülő képviselőtársamtól, hogy ezt a törvénytervezetet így az elfogadásig vigyük végig.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csáky András képviselőtársam nincs itt, de azért mondom neki is: ez a törvénytervezet a legakutabb felületen kíván támogató segítséget nyújtani: a rendszeres szociális segélyezettek körében. Nem részletezem. Tenném, ha itt lenne, de így nem részletezem.

Inkább mással foglalkozom. Velkey Gábor hozzászólását érintően azt szeretném feltenni önmagamnak, önmagunknak, neki, hogy valójában mit támogatunk. Azokat a munkáltatókat támogatjuk-e, akik tisztes körülmények között megfizetik az adókat, sok minden egyéb mást, és foglalkoztatnak? Azokat a munkáltatókat támogatjuk-e, akik feketén foglalkoztatnak munkavállalókat? Azokat a munkáltatókat támogatjuk-e, akik oly értelemben feketén foglalkoztatnak, hogy még a cégbíróságnál sincsenek bejelentkezve? Azokat a munkavállalókat támogatjuk-e, akik minimálbérért sok izzadságcseppet csepegtetnek, vagy azokat a kvázi munkavállalókat, akik szolidaritási alapon, rászorultsági elv alapján kapnak különféle ellátásokat akár a huszonezer forintoktól az 56 ezer forintos nagyságrendig, és mellette mondjuk, megduplázzák ezeket a pénzeket, és többet keresnek, mint azok, akik mindennap munkába járva keresik meg a minimálbérüket? Érdemes lenne eldönteni, hogy kiket.

Én azokat támogatom, akik a reálszférában legálisan foglalkoztatnak. Azokat, mert a versenypozíciókat szem előtt tartva nem tesznek olyan előnyökre szert, amelyek tisztességtelenek; azokat a munkavállalókat támogatom, akik tisztességes módon munkát vállalva megfizetik a rájuk nehezedő terheket, még akkor is, ha ezt nehéz megtenniük. Azt gondolom, ez a helyesebb út: a rászorultság, a szolidaritás elve alapján gondoskodni kell az emberekről, de - és mindezek mellett - nem fogadható el a rászorultság melletti gondoskodás mellett a fekete-munkavégzés, az én értékítéletemben semmiképp.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, Velkey úrnak kevés, Czomba úrnak sok. Hogy vagyunk? A segélyek összegéről és a segélyekhez kapcsolódó juttatások megszerezhetőségéről van szó. Czomba Sándor 300 ezer forintról beszélt. (Velkey Gáborhoz:) Kérjen szót képviselőtársam, meg tudjuk beszélni úgy is. Oké, rendben. A dolog lényege ebben van.

De mondok egy másik példát. Azt mondja Czomba képviselőtársam és szerintem igaza van, hogy akkor, amikor valahol munkahely-teremtési lehetőség üti fel a fejét, akkor ötször-tízszer annyi embert kell megmozgatni, hogy azokat a munkahelyeket be lehessen tölteni.

Velkey úr azt mondja, hogy mi lesz itt, 200 ezer ember van a rendszeres szociális segélyezés keretei között, és jó, ha 100 ezer munkalehetőséghez jut. De mi van a többi százzal? Szeretném kérdezni: lesz 100 ezer, aki munkavállalási hajlandósággal, készséggel, képességgel lesz megáldva? A dolognak ezt a részét is el lehet kezdeni mérlegelni. Azt gondolom, hogy az a forrás, ami ma ebben a történetben rendelkezésre áll, kellő lefedettséget biztosít ahhoz, hogy a munka irányába vigye és ösztönözze az embereket.

A másik oldalról pedig az a véleményem, hogy ha munkalehetőséget tud kínálni a rendszer, akkor mindazok, akik ezzel a munkalehetőséggel nem élnek azért, mert a segély, az átmeneti támogatás és a feketemunkából szerzett jövedelem több, akkor az járjon azzal a konzekvenciával, hogy zárjuk ki a segélyezés rendszeréből. A szolidaritás elve a rászorultságról szól és nem arról, hogy valakik a tisztességes munkajövedelemmel megszerezhető pénzeiket más úton-módon fejeljék meg szociális és egyéb feketefoglalkoztatási keretek között. Azt gondolom, sokkal tisztességesebb az, ha munkajövedelemmel szerzi meg a megélhetéséhez szükséges forrásokat valaki, és nemcsak a tisztesség okán, hanem a saját erkölcsi becslése és a következő generáció szemszögéből is, aki utánuk fut, mert azt látja, hogy az apja minden reggel felkel és elmegy, és sok minden egyéb mást.

Köszönöm szépen.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem nem jó a megközelítés. Velkey úr, 200 ezer ember van a rendszeres szociális segélyezés rendszerében. 100 ezer - százezer! - azoknak a száma, akiknek legális munkalehetőséget kínál ez a program, a felének. (Velkey Gábor: Szeretne!) Kínál. A "szeretne", a "kínál" az a kategória, ugye, ami a lehetőség biztosításáról szól. Pénzügyi fedezetet tesz mögé. Azt kell mondjam, nem jó a megközelítés, hogy rendszeres szociális segélyesekről beszéljünk a későbbiekben is, meg rátosokról beszélünk. Legkiváltképp arról kellene beszélni, hogy 100 ezer embernek új kínálati felület nyílik, munkalehetőség nyílik.

A másik része egyik felületen benne marad a rendszeres szociális segélyezés rendszerében, az, aki egészségkárosodott vagy éppen 55 éves elmúlt, és már nagyon nem leli helyét a munkaerőpiacon, a másik része megy a rátosok körébe, és többen, több tízezren értékítéletem szerint pedig el fogják hagyni a rendszert, pont annak okán, mert közben fekete-munkavégzést is folytatnak, és nem tudnak és nem akarnak legális keretek között munkát vállalni. Sokkal inkább tisztulni fog a rendszer, ez az egyik része.

A másik: nem jó degradáló módon beszélni a közjellegű munkákról. Én mondok önnek két példát, csak kettőt, de tizenkettőt tudok, ha kell, olyat, amelyet saját szememmel láttam. Szendrő városában cigány emberekkel, 14-16 cigány emberrel, két munkavezetővel idősek napközi otthonát, idősek ellátó otthonát építették. Ma áll a ház, 12 idős ember lakik benne. Értékteremtő a munka? Az. Azt gondolom, az. Talán még az ön értékrendje szerint is elfogadható. A másik: erdőt telepítettek, 106 hektáron, 30 cigány emberrel. Az erdő ma is áll, nem derékban kivágott erdőről van szó; ma kezdik kitermelni az erdőt, mert tizenöt-húsz éves nyár, nyír, és az önkormányzat az infrastrukturális fejlesztéséhez a bevételből a saját forrásfedezetét teremti meg. Értékteremtő ez a munka? Azt gondolom, az. Mondok még másik tízet, ha szükségeltetik.

Köszönöm szépen.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Képviselőtársaim! Az emberről és nem az önkormányzatról szól ez a történet. Az, amiről én is beszélek a példák kapcsán, 3200 önkormányzat van Magyarországon, ha megszorozzuk harminccal, akkor már nagyon nagy baj nincsen, már 96 ezernél tartunk, de nem mindegyik projekt harminc, van ötven, nyolcvan, százhúszas projekteket is mondok. (Velkey Gábor: Nulla is van!) Meg van nulla is. Hogyne! (Velkey Gábor felé:) Persze, az a lényeg, hogy ne legyen. Pontosan az a lényege a történetnek, hogy az önkormányzatok érdekeltsége meglegyen abban, hogy vagy önkormányzati, vagy kistérségi szinten szüljenek olyan munkafelületeket.

Bocsásson meg, Velkey úr, csak azt akarom mondani, elsődleges munkaerőpiac, értem, egyetértek, csak azt is vegyük tudomásul, miről szól ez a történet. A rendszeres szociális segélyezetti körről szól ez a történet. Ezeknek az embereknek a sajátossági jegyei önhibájukból fakadóan vagy egyéb más hibából fakadóan többségükben olyanok, amelyek az elsődleges munkaerőpiacon fogadókészséggel nem bírnak. Ezeknek az embereknek közel a kétharmada olyan képesítésekkel bír, vagy éppen hogy nem bír semmilyennel, maximum 8 általános iskolai végzettséggel. Az elsődleges munkaerőpiac ezekre az emberekre nagy fogadókészséget nem mutat, ezért van az a fajta kormányzati szándék, lehetőség, kínálat, hogy teremtsük meg az ő számukra, ha másképp nem, ha az elsődleges munkaerőpiacon nem lehet, akkor azt a munkafelületet, amelynek az ellátására képesek.

Abban a tekintetben egyetértünk, hogy ha lehet, ezek közül az emberek közül minél többet, azt követően, ha megfelelő szocializációs folyamaton mennek keresztül, hogyha be tudjuk integrálni őket abba a munkavégzési folyamatrendszerbe, amitől elszoktak, akkor ezt követően próbáljuk megsegíteni őket különféle eszközökkel, hogy már az elsődleges munkaerőpiacon is megjelenjenek. Azoknak, akiknek nincs meg az a fajta szakmai képesítése, iskolai végzettsége, ami a szakmai képesítés megszerzéséhez szükséges, azt a minimumot teremtsük meg, hogy ez meglegyen, hogy a közelébe tudjon kerülni annak, amiről ön beszélt. Egyetértek, igen, az a végcél - de vannak köztes lépések.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Én értem, hogy Velkey úr haza akar menni, de azért még néhány dologban valószínűleg meg tudjuk osztani a véleményünket, ha nem, akkor majd a jövő héten.

Egy. Harminc nap a garancia? Nem. A pénzügyi fedezet oldaláról nézve ez a pénzügyi fedezet, durván ez az 50 milliárd forint arra elegendő, hogy százezer embernek - (Velkey Gábor felé:) mondom, százezer embernek - hat hónapos futamidejű foglalkoztatási lehetőséget biztosítson. Azt mondja a törvénytervezet, hogy minimum 30 napos foglalkoztatási időintervallum, nem azt, hogy 30 nap, azt mondja, annál ne legyen kevesebb, egyébként azért ne legyen kevesebb, mert akkor keveredne az alkalmi foglalkoztatás dolgaival, ami egy csomó komplikációt, nehézséget jelentene, ezért kalibrálja alulról a történet, de a forrásoldalról - még egyszer hangsúlyozom - az az 50 milliárd forint százezer embernek hat hónapi átlagos foglalkoztatásához érintően biztosítja a fedezetet.

A feketefoglalkoztatásról beszéltünk. Egy gondolattal szeretnék visszatérni. Azt mondja, nem történt semmi egyéb. Öt évvel ezelőtt 13 ezer ember volt érintettje a feltárás kapcsán, ha nem csal az emlékképem, 2007-ben 73-75 ezer ember. Valami azért mégis történt, és kell is, hogy történjen a továbbiakban.

Még két mondatom van. Sajnos már nincs itt Czomba képviselő úr: az a 7 ezer forintos különbség a segély és a munka viszonylatában felmerül, ha elmegy dolgozni.

(20.50)

Messze nem így néz ki a dolog, ha nem fogadja el valaki a megajánlott munkalehetőséget, mert akkor gyakorlatilag a segélyekből való kizáratódással párosul a történet.

Az utolsó mondatom pedig, megint csak majd elmondom, ha kell, amikor Bernáth Ildikó itt lesz; az arról szól, hogy gyakorlatilag a 2002-2007/8 közötti időszakban, bármennyire keserű, és mindig azt mondjuk, hogy kevés a foglalkoztatottak száma és aránya; igen az, de minden esztendőben több volt, mint az azt megelőző négy év bármelyik esztendejében. Szóval mindig viszonyítás kérdése az, hogy mit mihez, hogyan, miképpen akarunk.

Köszönöm szépen.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Az alkalmi munkavállalás rendszerének a bevezetése megítélésem szerint abszolút hasznos és szükségszerű döntés volt abban az időszakban. Olyan teret nyitott, olyan felületet nyitott, amely tekintetében mód és lehetőség nyílt arra, hogy azok az emberek, akik néhány napot, adott esetben egy hónapban maximum 15 napot alkalmi munkavállalással töltöttek vagy akartak tölteni, azok az emberek megtalálták a teret és a lehetőséget.

Hozzá kell tenni, persze a szabályozás rendszerében az idő múltával derült ki az, hogy vannak hiátusok, hiányok, mégpedig olyanok, amelyek vonatkozásában szükségszerű változásokat kell eszközölni. Nem véletlenszerű, hogy a miniszter asszony felvetette ennek a szükségszerűségét, és gyakorlatilag a törvényalkotás tekintetében az előkészületi munkafolyamatok meg is indultak. Szükségszerű a változtatás, mert el kell kerülni a torz helyzetek kialakulását. El kell kerülni azt, hogy az alkalmi munkavállalás keretei közé szoruljanak azok az emberek, akiknek határozott vagy határozatlan idejű munkaszerződésük van, egyszerűen olyan típusú esetleges - és nem mondom, hogy tömegszerű, de esetleges - munkáltatói megfontolásból, hogy ilyen úton is ki lehet váltani ezeket a szerződéseket. Ráadásul, mint ahogy az alelnök úr említette, a példa kapcsán olyan torz helyzetek is életre hívódnak, amelyek gyakorlatilag a bejegyzéseket annullálják másnap vagy két nap múlva. Nyilván ezek torzók. Nyilván ezen változtatni kell.

Olyan irányban kell elmozdítani a törvény módosítását, a rendelet meghozatalát, ami azt biztosítja, hogy mindazok az emberek, akik alkalmi foglalkoztatás keretei között válnak foglalkoztatottá, ne legyenek kiszolgáltatottak. Azok az emberek ezen rövid időszak alatt is nyugdíjszerző időre tegyenek szert. Ne vesszen el mindaz, ami - a napokat összerakva egy adott időszakban, egy adott esztendőben - e hónapok alatt munkavégzéssel párosulhat. Magyarra fordítva a szót, olyan változtatásokat kell tennünk, ami egyrészt az előzetes bejelentések biztonságát hordozza magában, egyszerűen annak okán, hogy ne lehessen vitatott a hatóság és a munkáltató részéről vagy épp a munkában alanyként részt vevő részéről az, hogy törvényes-e per pillanat a foglalkoztatása, másrészt pedig meggyőződésem szerint le kell határolni szektorálisan is azt, hogy hol szabad és hol érdemes alkalmi foglalkoztatás keretei között munkavégzési lehetőséget biztosítani.

Én személy szerint mindenképpen ilyennek tartom és ilyennek ítélem a magánszemély által történő foglalkoztatás lehetőségének a fenntartását, ilyennek tartom és ilyennek ítélem a kiemelt közhasznú társaságok által történő foglalkoztatást, hiszen a tevékenysége olyan, amely gyakorlatilag hasznos, és ilyennek ítélem a Font Sándor képviselőtársam által felvetett kérdéskörhöz illesztetten a mezőgazdaságban történő szezonális jellegű foglalkoztatás lehetőségét. Persze van még néhány dolog, amely mérlegelés tárgyát képezheti, de meggyőződésem szerint a legfontosabb az, hogy egyrészt a legális foglalkoztatás biztonságát teremtsük meg, másrészt azt a fajta kiszolgáltatottság minimalizálását hívjuk életre, amely a munkavállalót nem sodorja abba a helyzetbe, hogy a munka végzése okán megszerzett jogosultságait kell elveszítenie egyszerűen olyan intézkedések hiányában, amelyek az előzetes bejelentés hiányával párosulnak.

Köszönöm szépen, elnök asszony. Köszönöm, képviselőtársaim, a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

(14.30)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Az indítványomat visszavonom, elnök úr.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): A 31. pontban lévő indítványt visszavonom, köszönöm szépen. (Zaj. - Az elnök csenget.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): (Hangosítás nélkül:) A 38. pontban lévő indítványt visszavonom. Köszönöm szépen.

ELNÖK: A 38. pontban lévőt vonta vissza a képviselő úr?

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A 38. pontban lévő indítványt visszavonom. Köszönöm szépen.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hogy miért érdemes megszavazni ezt a törvényt? Három mondatban elmondom.

Az egyik az, hogy munkalehetőséget kínálunk ezen törvény keretei között azon emberek számára, akik eddig kirekesztettek voltak, csak segélyen keresztül élhették az életüket.

A másik az, hogy mindezek mellett a rászorultság elvéhez illesztetten a szolidaritás elvét fenn tudjuk tartani. Magyarul: akik nem munkaképesek, azok nem szorulnak ki a segélyezés rendszeréből, de akik munkaképesek, mindenkinek kínál a rendszer munkát.

A harmadik pedig az, hogy ha valaki ezt a munkalehetőséget nem vállalja el, akkor a korábbiaktól eltérő módon akár a segélyezés rendszerét is el kell hagynia.

Úgyhogy ez a törvény szigorít is, de a szigorítása mellett lehetőséget kínál azoknak az embereknek, akik eddig többségében kirekesztetten élték az életüket. Én ezért kérem, hogy támogassák a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A téma kapcsán azért kértem szót, mert úgy gondolom, hogy egy olyan időszakban, amelyet ma élünk nemcsak Magyarországon, hanem Európában, a világon, a recesszió, a gazdasági válság időszakában olyan megszorítások vesznek körbe minket, amelyek tekintetében nemcsak és azon felületen, amely egy másfél évvel ezelőtt elindult munkafolyamat kapcsán elénk tárulkozik, a rendszeres szociális segélyezetti körben való segítségnyújtás fontos, hanem maga az elsődleges munkaerőpiacon való segítségnyújtás is elengedhetetlen.

A tegnapi napon miniszterelnök úr szólt arról, hogy a foglalkoztatás, a szociális és az adóügyek, a gazdaságélénkítési dolgok összekapcsolásával hogyan és miképpen lehet akár az elsődleges, akár pedig a rendszeres szociális segélyezetti körbe tartozó embereknek kézzelfogható segítséget nyújtani. Azt gondolom, elsődleges feladatunk az, hogy amellett, hogy az elsődleges munkaerőpiacon kézzelfogható segítséget nyújtunk, az, hogy azon emberek tekintetében, akik az elmúlt évtizedekben - mondhatom nyugodtan, az elmúlt két évtizedben - politikai színezetektől függetlenül, a kormányok időszakától függetlenül abszolút módon hátrányos helyzetbe sodródtak, ott olyan helyzetet teremtsünk, amely helyzet kézzelfogható segítségnyújtással párosul.

Ezek az emberek döntő többségében saját maguktól a helyzetükből nem tudnak kilábalni. Olyan kapaszkodókra van szükségük, amelyek utána össztársadalmi szempontból fontosak, hiszen utána már javakat tudnak termelni, befizetőként tudnak rendelkezésre állni. Nem véletlen, hogy ez a program, az "Út a munkába" címszóval futó program ennek a hátterét alapozza meg, és jó értelemben vetten kellő motivációt, kikényszerítő erőt is magában hordoz pontosan azért, hogy ezek az emberek egyrészt érezzék, tudják, hogy ez értük van, másrészt vegyék is igénybe a segítségeket, hiszen ez nemcsak értük, hanem a társadalmi folyamatok javításáért is szól.

Amikor elindulunk ezen a pályán, ezen az úton, akkor természetesen nem lehet csak és saját kormányzati logika alapján, hanem kiterjesztetten, a kormányzat meg az önkormányzatok sokaságával karöltve kell együtt gondolkodni. Nem véletlen, hogy a közfoglalkoztatási tervek elkészítése, amely április 15-ig kell hogy bekövetkezzen... - e tekintetben is az állami szervek szerepet vállalnak a segítségnyújtás kapcsán.

Viszont fontos a figyelmet felhívni arra, hogy az a jó, ha minél hamarabb bekövetkezik ezeknek a közfoglalkoztatási terveknek az elkészítése, hogy a munkafolyamatok is meg tudjanak indulni, és ha lehet, akkor minél több esetben kézzelfogható és értékteremtéssel párosuló folyamatok zajlódjanak, olyanok, amelyeket azok az emberek is nemcsak hogy el tudnak fogadni, hanem becsülni is tudnak, akik nem részesei, hanem kívülről rátekintői a folyamatoknak. Nagyon fontos mindezek mellett az, hogy a feketefoglalkoztatásra is hatással bír ez a folyamat, hiszen hogyha a rendszeres szociális segélyezetti körből 100-120 ezer embert ki lehet hozni, a munka világához lehet kapcsolni, akkor gyakorlatilag az a fajta kiszolgáltatottságuk visszaszorul, ami adott esetben a korábbi időszakban fennállt.

Két olyan rövid tényezőre szeretném a figyelmet felhívni, államtitkár úr, és a segítségét is kérni önnek és a minisztériumnak is, ami szerintem az elkövetkezendő időszakban alapvetően figyelembe veendő. Akkor, amikor emberek tízezreit, adott esetben százezres nagyságrendű foglalkoztatásbővítést indukál a kormány a másodlagosnak mondható munkaerő-piaci felületen, akkor tudni kell azt is, hogy nemcsak bér és bérhez kapcsolódó járulékterhek vannak, hanem bizony vannak eszköztípusú terhei is ennek a történetnek, főleg olyanok, amelyek mondjuk az egyszerű, kézzelfogható, manuális munkatevékenységekhez illeszthetőek, ezért ezekhez is forrásfedezetet kell tudni teremteni. Javaslom, hogy erősítsük meg a kapcsolatot a regionális fejlesztési tanácsokkal, mert a tapasztalásaim azt mutatják, hogy a korábbi esztendőkben már a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben ezek a tanácsok forrásfedezetet biztosítottak közmunkaprogramokhoz illesztetten, ilyen típusú feladatok ellátásához kapcsolódó eszközbeszerzésekhez.

A másik dolog, hogy gondoljuk végig azt is, hogy a valamikor közhasznú foglalkoztatás keretei között működő foglalkoztatott emberek hogyan és milyen formában hozhatók közelebb ehhez a programhoz, hogy ők is részeseivé válhassanak mindannak az eredménynek, ami a program kapcsán megszületik.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, az elmúlt fél esztendő sok nehézséget hozott, sok nehézséggel szembesített mindegyikünket itt, a Parlament falai között is, de egyébként az országban is. Van, aki könnyebben, van, aki nehezebben éli meg ezeket az időszakokat.

A nemzetközi pénzügyi válság keretei között és ehhez illesztetten azért sok olyan dolog történt, ami oldotta ezeket a nehézségeket. Mondok néhány példát, csak azért, hogy szembesítsük önmagunkat az elmúlt időszak történéseivel. A betéteseknek vagy a betéteknek a biztonságát ez a parlament teremtette meg, a diákhitelek megemelhetőségét azokban az esetekben, ahol a továbbtanulások kérdése vált kockázatossá, megteremtettük. A devizahitelek átcsoportosíthatóságának lehetőségét szintén megteremtettük, az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került embereknek közvetlen megoldási segítséget nyújtott a kormány.

Azt gondolom, a pénzügyi válsághoz illesztetten, talán csak így felvetve néhány gondolatot, ez bőségesen elég, bár a sornak nem itt van a vége. Nyilván a reálszférában is megmutatkozott mindaz, ami a nemzetközi pénzügyi válságból fakadó. A reálszférában alapvetően a munkahelyek kerültek veszélybe, és itt mindig mérlegelés tárgyát képezi és képezte az, hogy mely munkahelyek azok, amelyek megőrzéséért mindenképpen harcolni kell. Azt gondolom, azokért, amelyekben az életképesség lehetősége, a jövőorientáltság adott, és az embereknek, a munkavállalóknak a biztonságát megteremti.

Sok intézkedés volt e tekintetben is. Mondhatom, hiszen a mikrohitelek mértékének a megnövelése, a futamidő kiterjesztése vagy éppen a forgóeszköz-hitelállomány igénybevétele lehetőségének a biztosítása, a fejlesztési, a beruházási források, a hitelgarancia mértékének a megnövelése akár 80 százalékos mértékig, sok-sok egyéb más tényezőt említhetnék; a Széchenyi-kártya keretei közötti 25 millió forintos, a dupla kamattámogatás lehetősége, sok minden más.

Azt hiszem, ezek mind-mind oldották a feszültségeket. (Zaj. - Az elnök csenget.) Ha a négy-öt hónapot, ami úgymond a hátunk mögött van ebben a nehéz időszakban, vetjük górcső alá, akkor azt látjuk, hogy ebben az időszakban csakis a csoportos létszámleépítések tekintetében és kerete között nagyjából olyan 20 ezer ember bejelentésére került sor. Általában attól függ, hogy milyen nehéz a helyzet, az élet azt igazolja vissza, hogy a csoportos létszámleépítéssel érintett emberek 30-50 százaléka bekerül a regiszterbe, gyakorlatilag álláskeresőként éli tovább az életét. Nekünk az a dolgunk szerintem, hogy amennyire lehet, szűkítsük ezt a kört, mármint hogy regisztrált álláskeresők legyenek az emberek, amennyire lehet, őrizzük meg a munkahelyeket. A munkahelyek megtartása tehát elengedhetetlen fontossággal bír. Erre vannak jó példák az elmúlt időszakból: nagyjából egy 6 milliárd forintos csomag az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány keretei között, egy másik 8-10 milliárd forintos csomag, amely most a regionális munkaügyi központok keretei között indul el a munkahelyek megtartása érdekében.

Hozzáteszem, hogy a kormány nem olyan régi döntésének figyelembevétele mellett európai források bevonására is sor kerül mintegy 30 milliárd forintos nagyságrendben, és ebből mértékadó módon a kkv-szektorban, a mikro-, kis- és középvállalkozásokat érintően is a tervek szerint mintegy 20 milliárd forint.

Azt hiszem, ezek fontosak, a pénz, a munkahelyek megtartása tekintetében elengedhetetlen, de hozzáteszem: nem az egyedüli. Nyilván az exporttámogatási lehetőségek és sok minden más is segítheti ennek a folyamatnak az erősödését. Persze, a munkahelyek megtartása mellett arra szeretném miniszter asszony figyelmét felhívni, hogy a munkahelyek teremtése, ami adott esetben a felszínen van, ez legalább ilyen fontos, hiszen mindez nemcsak garanciákat jelent a ma megtartására, hanem a holnap bővülési lehetőségeit is magában hordozza.

Talán arra is szeretném a figyelmet felhívni, hogy a tapasztalásaim szerint a decentralizáció elengedhetetlen fontossággal bír a források felhasználása tekintetében, mert a jó döntések vagy a még jobb döntések így szülhetők meg. És mint mondtam, a pénz nem az egyedüli, nem az egyetlen megoldás. Azt hiszem, azt gondolom, hogy más olyan törvényi szabályozásokat is ebben az időszakban életre kell hívni, ami a munkaadók és rajtuk keresztül a munkavállalók helyzetét is segítheti. Ilyennek tartom példaként a rendezett munkaügyi kapcsolatok törvénytervezetét, amely tekintetében javaslom a parlament elé való minél hamarabbi előterjesztést.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, egy viszonylag fontos törvénytervezetről tárgyalunk, a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvénytervezet áll előttünk. (Folyamatos zaj.) Ennek a törvénytervezetnek a legfontosabb elemei megítélésem szerint arról szólnak, hogy a munkaerőpiachoz való alkalmazkodási készség, képesség kérdéseit próbálja megalapozni.

Gyakorlatilag, hogyha komolyan gondoljuk a munkaerőpiac működőképességét, akkor nyilvánvaló, hogy az előtte lévő fázisokban a szakmai képzés vonatkozásában a szakképzés és a szakiskolai képzés tekintetében kell olyan utat járni, amely mértékadó módon segíti, hogy a majdani munkaerőpiacon való megjelenés megfelelő eséllyel történhessen meg azok részéről, akik nyilván ebben a képzési rendszerben részt vesznek. Ezért nem véletlenszerű, hogy a szakiskolai tanulmányi ösztöndíj bevezetését forszírozza ez az indítvány, ennek a bevezethetőségét vizsgálja, mindazok mellett, hogy a szakképzési hozzájárulásra kötelezettek dolgait is szem előtt tartva az összes harmonizációs kérdést taglalja.

A legfontosabb talán az, ha komolyan belegondolunk, hogy a szakképzési hozzájárulással kapcsolatosan sokan hogyan és miképpen váltják ki azon befizetési kötelezettségeiket, amelyek őket terhelik, akkor az elmúlt időszak azt igazolja vissza a számunkra, hogy egyre többen élnek azzal, hogy olyan képzési lehetőségeket vesznek igénybe saját berkeken belül - tehát a saját gazdálkodószervezet, vállalkozás keretei között -, amelyek mértékadó módon segítik az ő szakmai köreiken belül a gazdálkodószervezet, a vállalkozás fejlődési lehetőségeit, azon keresztül, hogy olyan tanfolyamokon, olyan képzési rendszereken vesznek részt a gazdálkodószervezetek, vállalkozások által foglalkoztatott munkavállalók, amelyek mértékadó módon hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a későbbiekben a produktum, a termelés tekintetében is többet tudjanak nyújtani, ezáltal hasznos hozam termelői legyenek, nemcsak a gazdálkodószervezet, hanem a társadalom elvárásainak megfelelően is.

A törvénytervezet az elszámolható költségek körének a pontosítását is taglalja, és nyilván olyan kérdésköröket is érint, amelyek a közhasznú társaságok 2009. VI. hó 30-ai változásából fakadóan nonprofit gazdasági társasággá való átalakulás kérdésköreihez illesztetten a kedvezményezettség további fenntartását is célozza.

Tudvalevő, hogy kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság többletköltségek finanszírozhatóságának kérdéskörében csak és akkor válhat érintetté, hogyha ezek a törvényi pontosítások megtörténnek.

A törvénytervezet taglalja a fejlesztési támogathatóság kérdéskörét is. Ez pedig azért fontos, mert nyilván nem mindegy, kik azok, akik gyakorlatilag azokhoz a pénzügyi forráslehetőségekhez hozzájuthatnak, amelyek a szakképzési hozzájárulásból származó pénzügyi kondíciókból fakadóak. Gyakorlatilag a hozzájárulási pénzügyi források bevallásának, ellenőrzésének, elszámolhatóságának a kérdésköreit is érinti, egyszerűen abból a megfontolásból, hogy olyan tiszta viszonyok keretei között történjen mindez, amely keretek között a későbbiekben mindenki lelkülete nyugodt, aki a forrásokat felhasználja, és nyilván azoké is, akik a források felhasználását ellenőrzik.

(17.30)

Kitér olyan specifikus helyzetekre, amikor valahol egy korábbiakban működő gyakorlati képzés adott esetben megszűnik. A gyakorlati képzés továbbvitelét érintően működő eszközök átadásának a lehetőségeit célozza meg, gyakorlatilag megmutatja, hogy mely értelemben, mely irányokban hogyan és milyen formában történhet meg, mondjuk, az eszközök térítésmentes átadása a kötelezettségek átvállalása mellett. Itt elsődlegesen nyilván a területi integrált szakképző központok az a célfelület, amely tekintetében ez a fajta eszközátadás megfogalmazásra kerülhet.

Nagyon fontos, hogy a törvény keretei között a 7. § lehetőséget nyújt arra, hogy a nemzeti tehetségprogram keretei között finanszírozási háttérfeltétel alakuljon ki, egyszerűen annak érdekében, hogy e program keretei között azok a fiatalok, akik kellő indíttatással és tehetséggel bírnak, a tanulmányaik fedezésére, különféle versenyhelyzetek életre hívására forrásfedezet legyen biztosított. Nagyon fontos a szakiskolai tanulmányi ösztöndíj bevezetésének a szükségszerűsége. Azt gondolom, ez a legfontosabb pontja a történetnek. Egyszerűen azért, mert látható, hogy a mai munkaerőpiacon hol van a szűk keresztmetszet. A legszűkebb keresztmetszet ott fogható meg, ahol szakiskolai vagy szakmunkásképzőben történő szakmai képesítések elsajátítása köszön vissza. Magyarra fordítva a szót, ott, ahol a kézzel fogható manuális munkatevékenység jelenik meg.

A mai munkaerőpiac szorított feltételek mellett a recesszió ellenére is bizonyos szakmai felületeken, bizonyos szakterületeken képes új munkaerő felszívására, új munkaerő fogadására. Ilyen értelemben tehát fontos az, hogy együtt gondolkodva a regionális fejlesztési képzési bizottságokkal, a hiányszakmák kijelölése mellett, vagyis a preferált, támogatható, a fejlesztési forrásokkal is támogatható szakmák megjelenítése mellett gyakorlatilag megrajzolásra kerüljön a szakiskolai tanulmányi ösztöndíj bevezethetősége, és bevezetésére sor kerüljön.

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a decentralizált keretből nyújtható támogatások nem szabályozott lehetőségei és formái is tisztázottá váljanak. Ez a törvénytervezet magában hordozza mindennek a lehetőségét. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: az intézményi együttmunkálkodási felületet a regionális fejlesztési képzési bizottságokon keresztül tud az elkövetkezendő időszakban megvalósulni, és erősödni a korábbi évek gyakorlati tapasztalataihoz illesztetten. A szakképzési hozzájárulás elszámolhatósága, visszaigényelhetőségének a kérdésköre és ennek tisztázása, a visszaigényelhetőség alapjának a megteremtése mind-mind e törvénytervezet keretei között egzakt módon kézzelfoghatóan tárulkozik elénk.

Fontos az is, hogy a már korábban megalakult tiszkek esetében és a most újonnan megalakult tiszkek esetében hogyan és milyen formában van lehetőség szakképzési hozzájárulásból származó fejlesztési források utolérésére. Szabályozni kell, egyszerűen annak érdekében, hogy ne legyenek vesztesei a történetnek, és az önálló jogi személyiséggel rendelkező képzőhelyek ezekhez a fejlesztési forrásokhoz, beruházási támogatásokhoz közvetlen formában is hozzá tudjanak jutni, ezeknek a közvetlen formában történő fogadására is lehetőség legyen, és ezt meg tudják teremteni.

Nagyon fontos az, hogy tisztázott legyen, mint ahogy fél mondattal az előbbiekben említettem, a különböző eszközök átadásával kapcsolatos lehetőségek biztosítása. Egyszerűen azért, mert a gyakorlati képzés hátterét, alapját nyilván csak és akkor lehet biztonsággal megteremteni, ha a technikai eszközök esetleges szükségszerű átadásának a kérdéskörét is tisztázzuk. Erre is módot és lehetőséget nyújt a törvénytervezet.

Ha összegezni kell három mondatban mindazt, amiért fontosnak tartjuk e törvénytervezet elfogadását, akkor a nemzeti tehetségprogramot emelném ki, a szakiskolai tanulmányi ösztöndíj kérdéskörét emelném ki, az intézményi hálón keresztül a regionális fejlesztési és képzési bizottságokkal való szoros együttműködést, amely a hiányszakmák kijelölése mellett a támogatandó vagy támogatható szakmai felületek, szakmai területek megfogalmazását érinti, ezeket a kérdésköröket sorakoztatná fel; illetve az utolsó mondatom arról szól, hogy a decentralizált források tekintetében olyan feltételrendszert kell biztosítani, amely a későbbiekben is megadja a módját és a lehetőségét a regionális fejlesztési és képzési bizottságoknak arra vonatkozóan, hogy ne csökkenő mértékű források álljanak rendelkezésükre, annak érdekében, hogy a szükségszerű szakmai képzési fejlesztésekhez illeszkedő technikai, technológiai háttérfedezet biztosítására a forrásokat meg tudják teremteni.

Nem kívánom kihasználni a húsz percet. Megpróbáltam szűkszavúan összefoglalni mindazt, amiért fontosnak tartjuk a törvénytervezet elfogadását. Azt kérem a képviselőtársaimtól, hogy az általam és majd a képviselőtársaim által még elmondott fontos indokok okán a törvénytervezet elfogadását támogassák, kiegészítő, ésszerű javaslatokkal pedig erősítsék meg.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két egyszerű összefüggésre szeretném a figyelmet felhívni. Az egyik az, hogy ahogyan mindig, amikor akár szakiskolai képzésről, akár szakképzésről beszélünk, az előfeltételeként mindig meg szoktuk fogalmazni azt, hogy az általános képzés mikéntje hogyan alapozza meg ezt a folyamatot. A másik oldalról nézve pedig azt kell hogy mondjam, hogy az élet alapvetően az igényekhez illesztetten a felnőttképzés keretei között kezeli viszonylag rugalmasan azokat a helyzeteket, amelyeket kezelni kell.

Miért hozom ezt szóba? Egyszerűen azért, mert azt gondolom, hogy maga a törvénytervezet sem izoláltan kell hogy élje az életét, hanem bizonyos értelmű ráhatása, kihatása kell hogy legyen akár a felnőttképzésben zajló folyamatok tekintetében is. Éppen ezért célszerű, talán szükségszerű is az, hogy azok az intézményi keretek, amelyekről beszélünk - regionális fejlesztési, képzési bizottságok vagy épp köztestületek, gazdasági kamarák, regionális munkaügyi tanácsok, munkaügyi központok -, harmonikus együttműködése alapján fogalmazódjanak meg mindazok a dolgok, amelyek a munkaerőpiac igényeire alapulnak. Még egyszer hangsúlyozom: amelyek a mukaerőpiac igényeire alapulnak.

Éppen ebből fakadóan azt gondolom, hogy bár bizonyos értelmű disszonanciákat meg lehet fogalmazni, de mégis a legautentikusabbnak, azt gondolom, azt hiszem, azokat a köztestületeket lehet tekinteni információadóként, amelyek gyakorlatilag a hálózati felületükön keresztül rengeteg gazdálkodószervezetet és vállalkozást fognak össze.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! A szakképzés fontosságáról szeretnék szólni, egyszerűen annak okán, hogy látható, az elmúlt húsz esztendőben mennyi tennivaló maradt még ránk, az elmúlt húsz esztendő dolgai után mi mindenben kell még változtatásokat eszközölni.

Ha komolyan belegondolunk, akkor látható, a mai rendszerben az iskolarendszerű szakképzés keretei között a nyolc osztály elvégzése után azok a fiatalok, akik bekerülnek a szakiskolákba vagy a szakképző intézmények keretei közé, sokszor csalódottsággal találkoznak, egyszerűen annak okán, hogy annak a szakmának a rejtelmeit nem tudják, nem képesek záros határideig megismerni, amiért az intézmény keretei közé mentek. Ez nem egyéves, nem ötéves, ez sajnos az elmúlt húsz év sajátosságaiként fogható fel. Azt gondolom, ebben változtatási hajlandóságot kell tudni mutatni, életre hívni, és olyan helyzetet kell teremteni, ahol is a szakiskolákba és a szakképző intézményekbe beiratkozott gyermekek, fiatalok a termelési tapasztalattal, a munkafolyamatok ízével meg tudnak ismerkedni. Tehát minél hamarabb eszköz, szerszám legyen a kezükben, már a nyolcadik osztály elvégzését követően tudják gyakorolni azt, amiért ők az intézmény keretei közé beiratkoztak.

Látható ennek a visszaigazolódása a munkaerőpiacon. A munkaerőpiac különféle mérések, statisztikák alapján azt mondja és azt igazolja vissza, hogy - mint említettem - az elmúlt húsz év tapasztalásai alapján kiváltképp a gyakorlati képesség tekintetében van hiátus, probléma az intézmény falai közül kikerült fiatalokkal. Sokszor, amikor kézbe veszik a bizonyítványukat, a szakmunkás képesítésről szóló okiratukat, amikor a munkahelyen elhelyezkednek, azzal találják magukat szemben hogy nem ismerik azokat az eszközöket, munkagépeket kellő mélységben, amelyekkel a munkaviszony keretei között nekik másnap munkatevékenységet kellene végezniük.

Volt ebben a húsz esztendőben olyan időszak, amikor a gyakorlati képzőhelyek az ipari vállalatok keretei között beszűkültek, átvették az intézmények a gyakorlati képzőhelyek működtetését, a lehetőségükhöz mérten megpróbálták ennek a feltételrendszerét tisztességgel megteremteni. A másik oldalról nézve viszont látható, hogy amit csak lehet, azt az ipar, az élő munkakörnyezet irányába kell vinni a gyakorlati képzőhelyek tekintetében, egyszerűen azért, hogy eleget lehessen tenni annak az igénynek, ami a munkaadók, a vállalkozások részéről arról szól, hogy nekik olyan szakemberekre van szükségük, akik megfelelő módon a tudás birtokában vannak, az eszközöket képesek kezelni, ezeket működtetni tudják.

Persze ahhoz, hogy a ma meglévő munkaerőpiacon, ahol egyébként a szorult helyzet ellenére is vannak munkahelyek, főleg és kiváltképp a szakmunkás végzettséggel bírók számára, ahhoz, hogy ezek a fiatalok a képesítésük birtokában meg tudják állni a helyüket, tényleg olyan feltételrendszert kell teremteni, ezt tovább kell erősíteni, ami biztosítja annak a lehetőségét, hogy a megfelelő szakmai tudást el tudják sajátítani.

Ugye, nem kell mondanom, mindegyikünk ismeri, hogy a munkaerőpiacon azok, akik szakmai képesítés nélküliek, gyakorlatilag nagyon háttérbe szorulnak, 25 százalékpont környékén van az elhelyezkedési esélyük. Azok, akik szakmai képesítéssel bírnak, sokkal erőteljesebb, sokkal nagyobb lehetőségekkel bírnak, 65-70 százalék között mozog az elhelyezkedési esélyük. Ezért célszerű, ésszerű és szükségszerű is, hogy minél több fiatal kézzelfogható szakmát, lehetőség szerint olyan szakmát sajátítson el, amit a munkaerőpiac megkíván. Ahhoz viszont, hogy annak az igénynek eleget lehessen tenni, amiről szóltam, hogy a munkaadók az első naptól foglalkoztatni tudják ezeket a fiatalokat, azoknak a fejlesztési forrásoknak a biztosítását is meg kell teremteni, amelyek a különféle intézményi és gazdálkodó szervezeti gyakorlati képzőhelyeken a fejlesztésekhez kapcsolódó beruházásokat meg tudják alapozni.

Azt szeretném tehát kérni, miniszter úr, hogy úgy, mint az elmúlt esztendőkben, most, a jelen időszakban is és az elkövetkezendő években is gondoskodjon arról a kormány, hogy ezek a fejlesztési források rendelkezésre álljanak, mert ezek nélkül nem biztosítható az, hogy megfelelő felkészültséggel bírjanak ezek a fiatalok.

Köszönöm megtisztelő figyelmét, és várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valószínű azért tévesztett alelnök úr, amikor mondta, hogy mindenki ellenzéki képviselőként áll sorba, mert volt egy időszak, amikor mi a munkaügyi szférában, a munka világában együtt tevékenykedtünk, ő akkor miniszter volt.

A dolog lényege: a multik és a nem multik vonatkozásában szeretném jelezni, hogy nagyon sok olyan kisvállalkozás van, amely ezen nemzetközi befektetők, multinacionális cégek beszállítóiként van jelen; olyan, aki - ha ezek a multicégek nem lennének itt Magyarországon - kárvallottja lenne ennek a történetnek. Úgyhogy sokkal inkább közös az érdek, közös az érdekfelület a tekintetben, hogy hogyan és miképpen lehet megőrizni akár a multik, akár a kisvállalkozások, mikrovállalkozások keretei között lévő munkahelyeket, mint szembeállítani egymással.

(13.00)

Persze a preferenciát mindig az adott helyzethez illesztetten, akár a foglalkoztatási helyzetképhez illesztetten is érdemes számításba venni. Ha a mikro-, kis- és középvállalkozások foglalkoztatják az emberek több mint kétharmadát az országban, akkor valószínű, hogy ennek a támogatási rendszeren keresztül is érdemes visszaköszönni, és segíteni ezeknek a vállalkozásoknak a megerősödését.

Hallottunk Hankookról, nem hallottunk Apollóról. Nem akarom én részletezni a történetet, de azért voltak itt olyan folyamatok, szándékok, amelyek nagybefektetőket, ha nem is elűztek, de távol tartottak Magyarországtól, és ez nem szerencsés.

Azt gondolom, nekünk közösen az a feladatunk és a felelősségünk, hogy minél több munkavállalási lehetőséget biztosító céget, legyen ez magyar, legyen ez mikro-, kis- vagy középvállalkozás, legyen ez nemzetközi, legyen ez multinacionális cég, segítenünk kell.

A következő kétpercesemben szeretnék majd másokra is reagálni. Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy Kontur Pál képviselőtársam már nincs a teremben, nem szerettem volna a háta mögött mondani azt a mondatot, amit mondok, de kénytelen vagyok.

Ha jól tudom, akkor egy nemzetközi pénzügyi válság keretei között a reálszférát is megérintő folyamatok zajlanak, nem csak Magyarországon, Európában és szerte a világban, de Magyarországon is. Nincs államcsőd. Olyan szavakat, amelyek tartalmát adott esetben sokan félreérthetik, nem érdemes használni, vagy aki használja, az tudja, hogy mit jelent ez a szó.

Nincs államcsőd Magyarországon. Lehet, hogy vannak, akik ezt szeretnék és ezt kívánnák, de azt gondolom, az ennek az országnak nem a javát szolgálná. Úgyhogy ha és nehéz helyzet van, és ha ez nem magyar specifikussággal bír, akkor azt gondolom, nekünk az a dolgunk, hogy azt próbáljuk meg mérlegelni, mit lehet tenni annak érdekében, hogy ezt a nehéz helyzetet el lehessen kerülni vagy minimalizálni lehessen.

Az a törvénytervezet, ami itt van, pont erről szól. Pont arról szól, hogy a munka világát érintően olyan folyamatokat indítson el, amelyek a munkahelymegtartást próbálják stabilizálni, kiváltképp azokban az élethelyzetekben, ahol a legnehezebb ezt megteremteni, akár az alacsonyabb iskolai végzettséggel, a kisebb jövedelemmel bíró emberek számára a járulékcsökkentésen keresztül.

Nógrádi László képviselőtársam itt van, és szeretném neki mondani, hogy ha jól emlékszem, akkor 1998-2002 között a családi pótlék tekintetében, amiről ön oly lelkesen szólt, talán nominálszinten sem történt emelés, reálszinten pedig csökkenés következett be. Az elmúlt hét esztendőben pedig, szeretném, ha tudná, hogy mértékadó növekedés következett be, többszöröződött ennek az értéke.

Bernáth Ildikónak csak és annyit mondanék, hogy 1998-2002 között egyetlenegy esztendőben nem volt annyi a foglalkoztatottak száma, mint az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) azt követő hét esztendő bármelyikében.

Köszönöm a türelmét, alelnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj.) Ékes úr, ha még szólni akar, nyomjon újra gombot. Most én is megpróbálok két percben szólni arról, amit fontosnak tartok.

Az egyik dolog az, hogy talán felesleges nyilvántartásokról további polémiákat folytatni, egyszerűen azért, mert más a metódusa annak, ami az 1998-2002 közötti időszak nyilvántartási rendszerével párosult és a mostaninak. A mostani egy befogadó, alapvetően segítő jellegű, a munkaerőpiacra visszajuttató szándékkal felruházott, az akkori pedig, nem akarom azt mondani, hogy kirekesztő volt, de legalább távolságtartó.

A dolog másik része, hogy lehet-e csak és kizárólag gazdasági növekedéshez kötni a foglalkoztatást. A foglalkoztatást bizonyos értelemben nyilván erősíti, ha nő a gazdaság és bekövetkezik a bruttó hazai termék növekedése, de akkor ez a kormány gazdasági csodát fog művelni az elkövetkező hónapokban, mert egy válságosnak mondható, visszaszoruló időszakban, 5,5-6 százalékos csökkenési prognosztizáció mellett a szociális szférában, a rendszeres szociális segélyezettek körében kormányzati beavatkozáson keresztül több tízezer munkahelyet fog teremteni. Azt gondolom, így is lehet. Persze ez csak kormányzati viszonyulás, hozzáállás kérdése.

A lényeg: azt akarom csak érzékeltetni, hogy van ennek a törvénytervezetnek munkahelymegtartó hatása, mert a járulék 5 százalékpontos csökkentése egyértelműen ebbe az irányba visz, a későbbiekben pedig munkahelyösztönző jelleggel is bír.

A feketefoglalkoztatás kapcsán pedig azt szeretném érzékeltetni, hogy az elmúlt esztendőben a korábbi, mondjuk, nyolc-tíz évvel ezelőtti időszakhoz képest közel megtízszereződött a feltárt feketefoglalkoztatásban részt vevők aránya. Lehet, hogy vannak olyan törvények, amelyek tekintetében az aktuális helyzethez illesztetten felülírásokat kell tenni, ilyen a következő tárgyalandó rendezett munkaügyi kapcsolatok törvénye is, amelyet körülbelül egy éve készítünk elő. Köszönöm szépen.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A magam részéről a mai nap vitáját azzal szeretném zárni, hogy nagyon sokféle kitekintés volt azon túl, amiről a törvénytervezet szól. Persze, nem voltak haszontalanok azok a félig-meddig nyitott mondatok sem, amelyek arról szóltak, hogy úgy lehet foglalkoztatást bővíteni, ha a beruházásokat, a fejlesztéseket támogatjuk, ha járulékokat csökkentünk. Ezeket ellenzéki képviselőtársaim is megtapasztalhatták a mindennapi valóságban. A beruházásfejlesztés tekintetében mintegy 1400 milliárd forint indult útjára. Ebben van fejlesztési forrás, mikrohitelezés, forgóeszközhitel rendelkezésre bocsátása, refinanszírozás és sok minden egyéb más.

A másik oldalról nézve: ha nemcsak a fejlesztési pénzeket nézzük, akkor pont arról szól a történet, hogy a munkahelyek megtartása érdekében az az 5 százalékpontos járulékcsökkentési mérték, amely a minimálbér kétszeresének az összegéig kerül megfogalmazásra 2010 januárjától szándékaink szerint már nem behatárolt módon, nagymértékben segíti azt a folyamatot, ami a munkahelyek megtartását ösztönzi, megint másik oldalról nézve pedig a fejlesztési források bekapcsolásával együtt egy későbbi időszakban már a munkahelyek megteremtését is szolgálhatja.

Összességében azt szeretném mondani, hogy abban a helyzetben, amikor egy nehéz, válságos, recessziós időszakban a foglalkoztatottak száma nem kevesebb, mint egy fellendülési időszakban, akkor ez mindenképp eredmény, de nem az eredményekre kell büszkének lenni, hanem azért kell tenni, hogy a helyzet ilyen értelemben stabilizálódjon, a munkahelyek megőrzése megtörténjen, és amikor lehetőség lesz rá, akkor a bővítésre is sort lehessen keríteni. Azt hiszem, ez a törvénytervezet ezt is segíti.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Két rövid gondolatot szeretnék megfogalmazni, ez pedig onnan táplálkozik, hogy az elmúlt hétéves kormányzási időszak minden pillanatában fontosnak tartottuk, és ma is fontosnak tartjuk a feketefoglalkoztatás, a feketegazdaság elleni küzdelmet. Csak azért szeretném ezt érzékeltetni, mert a mostani törvénytervezet is kőkeményen fel kíván lépni e vonatkozásban, hiszen pontosan ezzel a tisztességes adó- és járulékfizető vállalkozásokat, gazdálkodó szervezeteket védi.

Ha nem ezt tenné, akkor olyan versenypozicionális hátrányba helyezné azokat, akik fizetik a munkavállalóik után a járulékokat és a különféle adóterheket, ami a piacon az általuk előállított termékek eladhatatlanságával párosulna, és másokat pedig, akik nem tisztességesen járnak el, versenyelőnyhöz juttatna. Ilyeténképpen tehát egy dolog biztos: a feketefoglalkoztatás, a feketegazdaság ellenében a későbbiekben is keményen fel kell lépni.

Szeretném jelezni, hogy hét évvel ezelőtt a feketefoglalkoztatás feltárásának a nagyságrendje a tízezer főt alulról súrolta, most meg a százezer főt súrolja alulról. Ez tehát azt jelenti, hogy van értelme, volt értelme ennek a fajta küzdelemnek, és van értelme a későbbiekben is. Hozzáteszem, hogy mindezek mellett a feketefoglalkoztatás ellenében való fellépés tekintetében azoknak pedig, akik ezt teszik - az ellenőrökről szólt Bernáth Ildikó képviselőtársam is -, egy olyanfajta biztosítékot kell tudni teremteni, ami nem teszi kérdésessé az ő jogos fellépésüket. Csak annyit szeretnék mondani, hogy a bírság kiszabását nem ők teszik, tehát szubjektivitás nincs ilyen értelemben. Azt az őket felügyelő felügyelőségek vezetői teszik pont azért, hogy torzulások e tekintetben ne legyenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Nagyon fontosnak tartom, amiről Ékes képviselőtársam szólt. Egy évvel ezelőtt kormányzati körökben kezdeményeztem, hogy ennek a törvénynek a felülvizsgálatát kezdjük el, ha a kormány nem így gondolja, akkor egyéni képviselői indítványt fogok ebben előterjeszteni; de a kormány úgy gondolta, ahogy én, hogy ez szükségszerű és ez jó, mert ez is azt mutatja, hogy egy adott helyzethez való illeszkedési képessége a kormánynak megvan.

Nagyon fontos, még egyszer hangsúlyozom, mert olyan kérdéseket feszegetett, amiket én akkor egy évvel előtte. Most nem azt akarom mondani, hogy ön nem gondolt arra, képviselőtársam, én is sokszor szóba hoztam. Egyrészt nem feltétlen és mindig a bírságolás az egyetlen eszköz, amivel célba lehet érni. Én személy szerint a prevenciót mindig jobbnak tartottam. Ha az ellenőrök a hibás működésre felhívják a figyelmet, és majd utána visszatérve újólag azt tapasztalják, akkor akár nagyobb mértékű bírság kiszabását is kezdeményezik, ezzel egyet tudok érteni, de a prevenciót nagyon fontosnak tartom. Nagyon jó, hogy ebben a törvénytervezetben abszolút módon visszaköszön a súlyos és a kevésbé súlyos ügyek tekintetében ez, hiszen látható, hogy csak egy másodszoros, egy második vizsgálati eredmény képében következik be egy súlyos szankció megállapítása adott esetben, ha ez szükségszerű. Tehát még egyszer azt szeretném mondani, hogy ez fontos.

A másik oldala a dolgoknak, amire egy mondatot szeretnék szánni: érzékeny pályákat mozgat az a gondolkodás, amiről képviselőtársam szól, mert a munkavállalói és a munkaadói érdekek sokszor egybevágnak, sokszor egymással ellentétesen mutatkoznak meg, de ráadásul még a munkavállalói érdekek is önmagukban és önmagukkal is szembefordulni képesek. Hogy miről beszélek? A munkavállaló akkor, amikor azt gondolja, hogy az illegális foglalkoztatás keretei között dolgozik, ez neki megfelel per pillanat, az nem biztos, hogy hosszú távon igaz, mert elveszíti, nem tudja megszerezni (Az elnök csenget.) a jogszerző időt, mert biztosítást nem tud megszerezni.

Értem, elnök úr. Köszönöm a megtisztelő türelmüket.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Filló Pál úr gondolatait csak címszavakban folytatva: azt hiszem, a legfontosabb az, hogy mindazok, akik a munka világában - akár munkaadóként, akár munkavállalóként - tisztességgel vannak jelen, azokat kell segíteni. Azokat a munkaadókat tehát, akik vállalják a kötelezettségek megfizetését, azokat a munkavállalókat tehát, akik hasonlóképpen legalizálni kívánják mindazt, ami a munkaviszonyukhoz hozzáillesztődik és hozzárendelődik.

A prevenció fontosságáról még annyit szerettem volna mondani, hogy megnéztem az elmúlt két év - idézőjelbe tett - "termelési tapasztalatait", hogyan és miképpen igazolódnak vissza a számok. Azt kell hogy mondjam - észak-magyarországi a példa -, hogy akár a munkaügyi, akár a munkabiztonsági, munkavédelmi típusú ellenőrzések tekintetében egyharmadára nőtt azon intézkedések száma az egészen belül - egyharmadot ért el -, ami nem bírságkiszabással, hanem prevencióval, figyelemfelkeltéssel párosult. Hozzáteszem, hogy 8-10 évvel ezelőtt mint a fehér holló volt a prevenció alkalmazása jelen ebben a gondolkodásmódban.

Amit még fontosnak tartok. Igazából az, hogy akik nem olyan súlyú szabálysértéseket követnek el, mint a feketefoglalkoztatás, mint mondjuk, a munkaadó által a munkavállalók érdekeit képviselői szakszervezetek, szakszervezetek tisztségviselőivel szembeni jogsértések, azok ne legyenek semmiképpen kirekesztve a közbeszerzési eljárás folyamataiból, a pályázati források utoléréséből. Mert ha ez történik és történne a következő időszakban, akkor ez azt jelentené, hogy nemcsak a munkaadót, hanem áttételesen magát a munkavállalót is kirekesztenénk a lehetőségekből. Ez a törvénytervezet azt hordja magában, hogy ez ne így legyen, ezért ez helyes, jó és erősítendő.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Egy dologgal szeretnék még foglalkozni ebben a két percben. Ez pedig az - a pontos szám nincs a fejemben, a nagyságrend igen -, hogy az emlékképeim szerint 30-40 ezer olyan cég van most, jelen időszakban, amely a korábbiakban - idézőjelbe tetten - arra a tiltólistára felkerült, tehát gyakorlatilag közbeszerzés által nem juthatott támogatásokhoz, forrásokhoz, vagy pályázati pénzforrásokat nem célozhatott meg, mert az elkövetett szabálysértések ezt a számára lehetetlenné tették.

Nagyon fontosnak tartom, hogy azokban az esetekben, amelyek a súlyos jogsértésekbe, súlyos kategóriákba tartozóak, feketefoglalkoztatás és az előbb említett olyan munkaadói intézkedések, amelyek a munkavállalói érdekeket képviselő szakszervezeti és tisztségviselői kört érintik, azokban ne legyen a későbbiekben sem mentesség. De nagyon fontosnak tartom azt, hogy pont a vállalkozások működőképessége, fejlődési képessége, az általuk foglalkoztatott munkavállalók érdekében erről a tiltólistáról kerüljenek le azok, akik nem ezt a fajta szabálytalanságot, súlyos jogsértést követték el, tehát nem feketefoglalkoztatást hajtottak végre, és nem a munkavállalói érdekeket sértették a munkavállalói érdekeket képviselő szakszervezeteket vagy tisztségviselőket érintő keretszabályozás mellett.

Fontos, hogy ezzel az elemmel kiegészüljön, illetve megerősödjön ez a törvényjavaslat. Egyszerűen azért, mert így több tízezer cég gyakorlatilag a közbeszerzéseken keresztül és a pályázati forrásokhoz történő hozzáférésen keresztül friss forrásokat képes bevonni, és ezen friss források fejlesztésein keresztül a meglévő munkaerő-állományának a biztonságát tudja megteremteni; isten adja, újak foglalkoztatásának a bővítését tudja megteremteni.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tállai úr biztosan emlékszik arra az időszakra, amikor államtitkár volt. (Tállai András: Hurrá! Felébredt végre!) Abban az időszakban az adócentralizáció 39,5 százalék környékén mozgott, Tállai úr. Utána volt egy ilyen hétéves periódus, amit ön emleget. Abban az időszakban volt 36 meg 36,5 százalékos az adócentralizáció mértéke. Az igaz, hogy tavaly 39 százalék feletti volt. Gyakorlatilag nem magasabb, mint az önöké, nem 4 százalékponttal magasabb, hanem volt alacsonyabb hosszú éveken keresztül, és most nagyjából ott mozog. Na de talán nem is ez a legfontosabb, hanem sokkal inkább az, hogy a forgalmi típusú, illetve a vagyoni típusú adókivetések átrendezéséből fakadó források a munkára rakódó járulékterhek csökkenésével párosulhatnak.

Az a legfontosabb, hogy olyan helyzet teremtődjön, ahol a foglalkoztatás biztonsága megalapozottá válhat, ahol egy nehéz helyzetben - nem magyarországi sajátosság, önök is tudják, csak másként beszélnek -, egy nehéz helyzetben nyilván a lehetőségekhez illesztetten minél több munkahelyet meg lehessen védeni, bizonyos értelemben ezt is segíti természetesen a járulékok csökkentése. Tudják, ez év júliusától a minimálbér kétszereséig 5 százalékponttal csökken a járulék mértéke, januártól, 2010 januárjától pedig ez már a megszerzett jövedelem mértékétől függetlenül is 5 százalékpontos csökkenéssel párosul.

Azt gondolom, ez önmagában is jó a munkáltatóknak, ez a tehercsökkenés levegőt ad. A másik oldalról nézve, ha pedig az szja-ban történő változásokat tesszük hozzá, akkor csak egy számot mondok: egy 200 ezer forintos bruttó bérű ember havonta január 1-je után 14 ezer forint nettóval fog többet hazavinni a zsebben (Pettkó András: Szuperbruttó vagy sima bruttó?), és mindezek mellett ugyanennyivel lesz kevesebb a munkáltató terhe is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Göndör úr gondolatát folytatva: a kiadáscsökkentés mellett - még egyszer hangsúlyozom önöknek, és kérem, hogy legyenek partnerek benne - 2010. január 1-jétől ezen adótörvény közepette az a munkavállaló, aki 200 ezer forint bruttó keresetet tesz el, 14 ezer forinttal több nettó jövedelmet tudjon hazavinni. Ehhez csak annyi kell, hogy támogassák a beterjesztett adótörvényt.

Szeretném jelezni, hogy a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adókedvezmények megmaradnak, sőt hozzá kell tenni - amiről Horn Gábor is beszélt -, hogy mintegy 250 milliárd forinttal kevesebb adókivetésre kerül sor az emberek irányában. Ezt megint csak ott marad a zsebekben. Azt gondolom, hogy ennek az adótörvény-tervezetnek mindenképpen van létjogosultsága, hiszen a majdani adókulcsok szerint az emberek mintegy 90 százaléka a kisebb adókulcs mellett fog adózni.

S közben - már szó esett róla, csak megerősítem - az egészségügyi hozzájárulásnak az 1950 forintos nagyságrendű mértéke 2010. január 1-jétől megszűnhet. Ezek mind-mind segíthetik a munkáltatókat abban - mint ahogy az előbb is említettem -, hogy a későbbiekben levegőt kapjanak, levegőt nyerjenek. A járulékcsökkentés, az szja-n keresztüli források többletének megteremtése a munkavállalók számára, mindezek mellett a foglalkoztatási kedvezmények biztosítása, valamint az, hogy az átlagkeresethez kapcsolódó adóék mértéke 54 százalékpontról 46 százalékpontra csökken, olyan mértékű átrendeződést jelent a munkáltatói terheket érintően, ami a foglalkoztatás biztonságának erősödését szolgálja.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hallgatom, hallgatom, nem értem. Szóval, egyszerűen döbbenet számomra az, hogy ha arról beszélünk, hogy 2010-ben, 2009 második felében milyen olyan típusú változások következhetnek be, amelyek a munkáltatóknak kedvezményeket jelentenek (Babák Mihály: Úgy kellene!), a munkavállalóknak hasznot hoznak, akkor mi a probléma. Mi ez a hevület? Miért nem a támogatottság? Miért nem mondja az ellenzék azt, hogy igen. Igen, a kiadások csökkentését persze meg kell tenni, javaslatokat mondok arra, hogy hogyan, miképpen. És persze mindazt, ami az emberek érdekét, javát szolgálja - mármint hogy akár a borítékban, a zsebekben több legyen -, mindazt, ami a munkáltatók pozicionális helyzetét erősíti, hogy kevesebb járulékot fizessenek, azt támogatni kell; hogy 250 milliárd forinttal kevesebb adót vessünk ki a személyi jövedelemadón keresztül. Nem értem, még egyszer mondom, nem értem, mi ez a hevület, ami 10 évvel, 15 évvel, 5 évvel ezelőtti időszakokra való visszamutogatásokkal párosul.

Egy dolog abban a fél percben, ami hátravan a kétpercesből; a vagyonadó tekintetében Tállai úr biztos olvasta, vagy ha nem, akkor szeretném neki mondani: a mi régiónk, a mi megyénk vonatkozásában, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 175 ezer forinttal van, ha jól emlékszem, a megyei jogú város esetében kalibrálva az a négyzetméter fajlagos költség, ami felszorozva a négyzetméterrel meghatározza a forgalmi értékét egy ingatlannak. Azt gondolom, kevés olyan lakás van a megyei jogú városban, Miskolcon, és még kevesebb a megyében levő városokban, Mezőkövesden, mondjuk, ahol 120 ezer forint környéki négyzetméterárak vannak. Persze lehet, hogy a polgármesteré felülmúlja ezt az értékhatárt, lehet, hogy az enyém is. (Tállai András közbeszól.) Lehet, hogy az enyém is, lehet, hogy az öné is, de ezeket vállalhatjuk nyugodtan, azt gondolom, mert ezek mértékében a lakásállomány 5-6 százalékát érintik Magyarországon. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) És ha azt az 5-6 százalékot érinti, akkor az az 5-6 százalékban élő ember ezt vállalhatja.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Mint ahogy a napirend előtti címében is megfogalmazódik, nehéz időszakot élünk, és nehéz időszakban egyre több segítség szükségeltetik. Nehéz időszakot élünk a világban, Európában és persze Magyarországon is. Ha csak Európában körbenézünk, látjuk, hogy a munka világában, a munkaügyi szférában olyan helyzet tárulkozik elénk, amelyben nem a legtragikusabb a miénk, de nem is a legkedvezőbb. Látjuk, hogy Spanyolországban a munkanélküliségi ráta meghaladja a 18 százalékot, persze vannak olyan országok, ahol kevesebb, mint nálunk.

Éppen ezekből a helyzetekből kiindulva az is érzékelhető, hogy tennivaló rengeteg van. Segítségre nagyon sokan szorulnak a munka világában, a munkaadók, vállalkozások, gazdálkodó szervezetek, amelyek átmeneti értelemben piacot vesztenek. Akkor "jó a helyzet", ha átmeneti értelmű piacvesztésről van szó. Azt hiszem, hogy az aktuális kormányok ezekben a helyzetekben tudnak a legtöbb segítséget nyújtani. Igazából a tennivalónk az megítélésem szerint, hogy az átmeneti helyzetek tekintetében a nehézségek feloldásában nyújtsunk segítséget a gazdálkodó szervezeteknek, a vállalkozásoknak és rajtuk keresztül természetesen a munkavállalóknak.

A kormány teszi ezt hazai és európai uniós források igénybevételével egyetemben. A hazai források tekintetében - többször felidéztük itt, a Parlament falai között is, csak szűkszavúan említem - az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány keretei között vagy éppen a Szociális és Foglalkoztatási Hivatal regionális munkaügyi központokon keresztüli forrásfelhasználásával, vagy központosított, szociális és munkaügyi minisztériumi támogatási forrásokkal közel 60 ezer embernek sikerült úgy támogatást nyújtani, hogy ők a munka világában bent tudtak maradni, a munkahelyeiket meg tudták őrizni. Óriási eredmény ez, még akkor is, ha menet közben mindezek mellett sokak jogviszonya, munkaviszonya megszűnt. Óriási eredmény, hiszen ha ez nem következett volna be, akkor ezzel a 60 ezres nagyságrenddel is többen vesztették volna el munkahelyüket, és talán esélyt sem kaptak volna arra, hogy az elkövetkezendő esztendőkben a munkaerőpiacon jelen lehessenek.

És persze az európai források bevonásával is igyekszik a kormány olyan helyzetet teremteni, amely a munkavállalók számára kedvezőbb állapotot hív életre. Gondoljanak csak bele, hogy az a program, ami néhány héttel ezelőtt elindult, ami alapvetően a mikro-, kis- és középvállalkozásokat érinti és rajtuk keresztül az általuk foglalkoztatott kört, arról szól, hogy mintegy 20 milliárd forintnyi pénzeszközt annak érdekében mozgósít a kormány, hogy minél több ember ott maradhasson a munka világában. Nem véletlenszerű, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozási szférát érinti ez a történet, hiszen Magyarországon ezen szférán belül jelenik meg a foglalkoztatottak közel 70 százaléka. Ez a 20 milliárd forint az úgymond 4 + 1-es program keretei között lendül mozgásba, 4 napig dolgozik, 1 napon képzésben vesz részt a munkavállaló. Ennek értelme pedig az, hogy nagyobb tudásra, akár olyanra, amely szakmai képesítéssel bír, akár olyanra, amely nyelvi, informatikai és egyéb más képzésben való részvételre ad lehetőséget egyszerűen annak érdekében, hogy versenyképesebb, hatékonyabb legyen a munkaerő; és nemcsak jelen pillanatban, hanem reményeink szerint a válság elmúltával is olyan pozicionális helyzetbe kerüljenek, amely megerősíti a munkaerőpiacon való létüket.

E mellett a 20 milliárd forint mellett, csak azért, hogy ne legyen ellentét a mikro-, kis- és középvállalkozások és a nagyok között, a nagyvállalkozások szintjén is mintegy 10 milliárd forintos nagyságrendű pénz fog mozgásba lendülni az elkövetkezendő időszakban. Azt gondolom, ezek a források mind-mind, kivétel nélkül azt a célt szolgálják, hogy megerősítsék a gazdálkodó szervezetek és az általuk foglalkoztatott munkavállalók pozícióját. Ez így van rendjén, ez így van helyén, a kormánynak pedig az a dolga, hogy minél több ilyen forrást mozgósítson, pontosan ezen átmeneti feszültségek megoldása érdekében, ezek levezénylése érdekében. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Azt gondolom, egy olyan időszakban, amikor válságos folyamatokat él meg az ország, de nemcsak az ország, Európa és a világ is, akkor költségvetést sem egyszerű készíteni. A tavalyi ősz időszakától nézve elég sok mindennel kellett szembenéznünk, és elég sok olyan típusú problémát kellett megoldanunk ebben az országban, amelyek a mindennapjaikat bérből, fizetésből élő embereket veszélyeztették, és ebben az egy esztendőben rengeteg olyan dolog történt, ami abszolút módon azt igazolja vissza, hogy az a gondolkodás és az a cselekvési sor, ami a múltat, az elmúlt esztendőt jellemzi, felelősségteljes volt.

A költségvetés elkészítése nyilván a válságból, a világgazdasági válságból kivezető út megrajzolásával együtt párosul, és eszerint haladó. Nyilván, ha ebben gondolkodunk, akkor nem lehet más, mint az, hogy bizonyos értelmű takarékossággal párosuljon ez a folyamat, hiszen egy szűkülő világgazdasági környezet közepette nem lehet úgy gondolkodni, ahogyan abban az időszakban, amikor mondjuk, Európa bármely országában vagy Magyarországon a GDP folyamatos emelkedéséről, a bruttó hazai termékek folyamatos erősödéséről lehetett számot adni.

De mindezek mellett azt kell mondanom, hogy ez a költségvetés abszolút módon az emberekről szól, abszolút módon, hiszen adócsökkentési tartalommal bír, hiszen a közbiztonságra fordított pénzek gyarapodásáról szól, hiszen a munkalehetőségek tekintetében a helyzet biztosításáról, annak a serkentéséről szól, hogy hogyan lehet a munkahelyek megtartását megerősíteni. Azt gondolom tehát, hogy egyrészt a stabilitást alapozza meg, másrészt pedig azt a folyamatot erősíti, hogy egy stabil helyzetből indulva hogyan és miképpen lehet a növekedést megalapozó állapotot életre hívni abban a helyzetben, abban az időszakban, amikor már a közvetlen válsággal nem kell szembenéznünk.

Nem egyszerű egy ilyen költségvetést készíteni. Nem egyszerű, de azért néhány gondolat erejéig még egyszer visszatekintek arra az egy évre. Nem eredmény az, képviselőtársaim, hogy ebben az országban mintegy 1 millió 700 ezer ember, akinek devizahitele volt, azzal nézhet ma szembe, hogy a kockázata mértékadó módon csökkent? Azzal nézhet szembe, hogy a törlesztőrészletei nem duplázódnak és triplázódnak? Dehogynem! Ez óriási eredmény, hiszen ezek az emberek szinte kivétel nélkül mind ellehetetlenültek volna. Nem eredmény az, hogy a ma meglévő, még szorított feltételek közepette is - igaz, hozzá kell tenni azt is, akár európai források bevonása mellett is - újra lábra kap, és elindul az építőipar, a gazdaság motorja gyakorlatilag újra serkentő erőként hat a gazdaság további erősödését érintően? És nem eredmény az, hogy egy esztendő - sőt, egy esztendő sem kellett hozzá - leforgása alatt Magyarország csődkockázati tényezője gyakorlatilag az egyharmadára csökkent? Ez nem eredmény? Ha nem eredmények ezek, akkor mi az, ami eredményként fogható meg?

Talán mondhatnám azt is: az sem eredmény, hogy ma Magyarországon ez a kormány az a kormány, amelyik az elmúlt húsz esztendőben a politikai színezetétől, hitvallásától függetlenül (A távozni készülő Pokorni Zoltán felé:) - és mondanám Pokorni Zoltán képviselőtársamnak is, hogyha megtisztel, hogy meghallgat - olyan intézkedéseket hoz, amelyek arról szólnak legkiváltképpen, hogy az emberek javát szolgálják? (Pokorni Zoltán elhagyja az üléstermet.) Az "Út a munkába" program keretei között százezres nagyságrendben adnak lehetőséget, igaz, átmeneti időszakra szólóan, átlagosan öt hónap, hat hónap időintervallumig terjedő munkavégzési lehetőségként. Nem eredmény az, hogy nem segélyekből kell az élet mindennapjait élni, hanem tisztes módon, munkával szerzett jövedelmekből lehet mindezt megtenni? Mi az, hogyha ez nem eredmény?

Még egyszer hozzáteszem: ezek a fajta juttatások, ezek a lehetőségek alapvetően a leghátrányosabb helyzetben lévőket érintik, a leghátrányosabb térségben élő és ezen belül is azon leghátrányosabb sajátossági jegyekkel felruházott embereket, akik adott esetben még szakmai képesítéssel sem bírnak, és mégis abba az irányba viszi a történetet, hogy mások közreműködő segítségével értékteremtő munkafolyamatokat tudnak életre hívni. Ez nem eredmény? Mi az, hogyha ez nem eredmény?!

Azt szeretném tehát érzékeltetni, hogy az elmúlt egy esztendőnek, a válság beköszöntét követő első költségvetési évnek is a szorított feltételek közepette is rengeteg kézzelfogható és az emberek javát szolgáló eredménye van. Ennek a 2010. évi költségvetés-tervezetnek pedig megítélésem szerint az a legnagyobb jóságfoka, hasznosultsága, hogy olyan típusú kérdéseket emel a fókuszba, amelyek tovább serkenthetik, tovább bővíthetik ezeknek a folyamatoknak az erősödését, például az adócsökkentés kérdésköre.

A személyi jövedelemadó tekintetében - ugye, mindnyájan tudják, képviselőtársaim, de lehet, hogy a televízió nézői nem - egy átlagkeresetű ember jövőre nagyjából erős egy-, közel másfél havi nettó jövedelemmel többet tehet zsebre egy adott esztendőben. Ez nem eredmény? Dehogynem! Ez a bérből, fizetésből élő emberek mindennapjait segíti. De nyilván nemcsak adócsökkentésről lehet beszélni, mint ahogyan említettem, a közbiztonságról, a munkáról is.

Nem eredmény az, hogyha megnézzük, nyolc évvel ezelőtt, nyolc évvel, amikor az azt megelőző időszakban a Horn-kormány intézkedéseiből fakadóan a gazdaság élénkülése, megerősödése bekövetkezett, a bruttó hazai termék növekedése egyértelműen mérhető volt, kevesebb volt a foglalkoztatottak száma, mint most, a jelen időszakban, a válság időszakában, 2008-ban? Mi ez, ha nem eredmény, ha már csak és azt el lehet érni, hogy egy ilyen nehéz körülmények közötti időszak vonatkozásában is prezentálni lehet azt a foglalkoztatási létszámadatot, vagy felül lehet írni, mint akkor, amikor felfelé ívelő volt a gazdaság, azt produkálták? Nem eredmény tehát az, hogy 2008-ban 3 millió 879 ezer ember foglalkoztatottként volt átlagosan jelen a munkaerőpiacon? Nem eredmény az, hogy ez a nyolc évvel ezt megelőző időszakhoz képest százezres nagyságrenddel több? Nem? Mi az, ami eredmény a megszorított körülmények közepette? Mi az, ami eredmény a válság időszakában, hogyha nem ez?

(14.30)

Azt gondolom, nekünk alapvető feladatunk és felelősségünk is az, hogy megpróbáljunk olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek - még egyszer hangsúlyozom - a mindennapjait élő, legkiváltképp bérből-fizetésből élő embereknek adnak segítséget. Igen, azt mondtam, ilyen a személyi jövedelemadó átrendezési kérdése, amely kapcsán több jövedelemhez tud jutni az ember. Ilyen a munkaadók felé annak az üzenetnek a megfogalmazása, amely 5 százalékpontos járulékcsökkentést hordoz magában, amely az élőmunka költségét csökkenti. Ilyen az egészségügyi hozzájárulásnak a nem terhelése, az eltörlése, amely megint az aktivitásban való részvétel lehetőségét biztosítja. Magyarul azt a helyzetet tárja elénk, hogy megérje egyrészt dolgozni, másrészt foglalkoztatni. Mind a kettőre van kihatása ezeknek az intézkedéseknek. Lehet, hogy nem olyan mélységben, mint amilyen mélységben szeretnénk, de valahol és valahogyan ezekben a folyamatokban el kell indulni.

És nem eredmény az, hogy ezekben az időszakokban, ebben a helyzetben közel 800 milliárd forintnyi új forrás bevonására lehet sort keríteni, igaz, európai uniós támogatásokon keresztül? És hogy ezeknek a forrásoknak egy jelentős hányada olyan célterületekre integrálódik, amelyek gyakorlatilag a foglalkoztatási feszültségek megoldását szolgálhatják a társadalmi megújulás operatív programokon és egyéb más programokon keresztül? Egy-egy válságos régióban több tízezer embernek adnak megoldási lehetőségeket? A munkaerőpiacra való visszatérés esélyét segíthetik és erősíthetik? Mi az, ha ez nem eredmény?

Azt gondolom tehát, hogy nekünk alapvetően az a feladatunk és az a felelősségünk, hogy egyrészt az új fejlesztési források felhasználásával, nyilván az európai célprogramok kiterjesztésével és legkiváltképp azokhoz a helyzetekhez illesztetten, ahol a legnehezebb az élet, azokban a helyzetekben, ahol Szendrőládtól Lakig több száz embernek munkahelyet lehet adni, azokban a helyzetekben teremtsünk olyan szituációt, hogy minél több ember a munka világában találja meg a helyét.

Úgy gondolom, folytatódik, erősödik az a folyamat, amely az aktív válságkezelést jelenti, az ebből való kilábolás esélyét erősíti az egyensúly megőrzése, annak biztosítása mellett. S úgy gondolom, ha ez - még egyszer hangsúlyozom - az adócsökkentéssel, a munkával, a közbiztonságra fordított pénzek növekedésével párosul, a stabilitást biztosítja, akkor nem vezet máshova, mint oda, hogy a növekedés megalapozását tesszük meg. Hitem szerint ez egy olyan költségvetés, amely ha ezeknek a céloknak nemcsak a kitűzésében, hanem a források telepítésében és megvalósulásában is meg tud felelni, akkor mindenképpen olyan, amely a parlament által is támogatható, és az emberek javát szolgálja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim! Kontur Pál képviselő úrnak csak és annyit mondanék, hogy én nem úgy fogalmazok, hogy kisemberek, hanem úgy fogalmazok, hogy a mindennapjaikat bérből és fizetésből élő emberek, akik adott esetben izzadságcseppeket hullajtanak azért, hogy a minimálbér vagy a kétszeres minimálbér összegét megkeressék. Ezekről az emberekről szól ez a költségvetés, mert az adócsökkentés tekintetében ezek azok az emberek, akik az átlagkereset szintjén keresnek, hogy másfél havi nettóval többet visznek haza a jövő esztendőben. Ez a kormány feladata, hogy olyan helyzetet teremtsen, hogy ezek az emberek minél több és magasabb mértékű anyagi javakhoz jussanak hozzá.

A másik oldalról pedig nyilván nemcsak a pénzről szól az élet, hanem a lehetőségről is. Tudja, azokban a térségekben, ahol nagyon hátrányos helyzetek alakulnak ki, a marginalizálódási folyamatok erősödnek, azokban a helyzetekben, ahol csak úgy az egyszerű értékítéletek alapján lehet konzekvenciákat levonni, kirekeszteni emberek sokaságát, attól függetlenül, hogy adott esetben bírnak-e munkavállalási hajlandósággal, szándékkal vagy nem, csak a lehetőségek nincsenek meg, azokban az esetekben, ahol adott esetben maguk az emberek bírnak hiányosságokkal, szakmai képességek nélküliségével, azokban a helyzetekben nincs más út, az az egyetlen út, hogy az állam közvetlen beavatkozást vállal arra vonatkozóan, hogy munkalehetőséget adjon. Ilyen az "Út a munkába" program, mint amiről Teleki képviselőtársam szólt. És igen, ez meghatározó hányadban azoknak a cigány embereknek ad munkalehetőséget, akik a munka világából hosszú évtizedek óta kirekesztetté váltak.

Bernáth Ildikó képviselő asszonynak csak arra hívnám fel a figyelmét, hogy egy válságos időszakban, a 2008-as esztendőben több volt a foglalkoztatottak száma, mint a felfelé futó 1998-99-es esztendőben. És mi nem a kirekesztésre, hanem a befogadásra törekszünk, a regisztrációban tehát mindenki megtalálhatja a helyét, például a családsegítő szolgálatok keretei között korábban regisztrált emberek is, azért, hogy a munka világához közelebb kerülhessenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt alelnök asszony, köszönöm szépen a szót. Kedves Képviselőtársaim! Mindössze egy rövid hozzászólást szeretnék tenni, pontosan az előttem felszólaló képviselőtársam által elmondott dolgokhoz illesztetten. Ez pedig az, hogy valamilyen eszközöket ad az, ami a közmunka kapcsán, az "Út a munkához" program tekintetében és egyéb más ügyek kapcsán megfogalmazódott képviselőtársam részéről. Annyit szeretnék rögzíteni, hogy ez a valamilyen eszköz nagyon sokat nyújt, hiszen látható módon az ország leghátrányosabb helyzetű térségeiben a legintenzívebb az ezekben a programokban való részvétel. S az sem titkolható el, hiszen szemmel látható, hogy az ezekben a programokban való részvételi hányadok tekintetében igen mértékadó, mondhatjuk nyugodt lelkülettel, hogy többségi részarányt képviselnek azok az emberek, akik adott esetben iskolai végzettségek nélkül, vagy maximum alapfokú iskolai végzettséggel bírnak, és nagyon sokan közülük cigány emberek, akik egyébként a munkaerőpiacon nem találják meg a helyüket. Nyilván, hiszen a munkaadók profitszerzésre törekszenek.

Ez a kormány - és az előtte futó évek kormánya - gyakorlatilag beavatkozott egy olyan folyamatba pozitív értelemben, amely kapcsán az ellehetetlenült helyzetbe került embereknek ad munkalehetőséget, és nemcsak ez a lényeg, hanem az is, hogy morálisan más helyzetet teremt. Hiszen ha a gyermekek azt látják, hogy a szülőknek is van dolguk, kötelességük és lehetőségük, akkor beléjük is az ivódik, hogy nekik is van tennivalójuk ebben az életben. Azt hiszem, ez morálisan legalább olyan fontos, mint az, hogy munkalehetőségekhez jutnak hozzá az emberek. Szerintem ezt a folyamatot kell továbberősíteni az elkövetkezendő időszakban.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Húsz évre, ha visszamegyünk, akkor azt látjuk, hogy a változások legnagyobb vesztesei nyilván azok az emberek voltak, akik a leghátrányosabb helyzetbe sodródtak akkor. Ennek a legnagyobb vesztese - talán nyugodtan mondhatjuk - a cigányság volt mint elszenvedő húsz évvel ezelőtt. Persze, sok mindenben saját maguk is tehettek róla, sok mindenben a környezeti tényezők is alakították, formálták ezt a történetet. Sem felmenteni, sem elítélni nem szabad szerintem ezért, hanem segíteni kell, mert a segítő kéz nyújtása mindig eredményesebb, mint az, ha feszültséget gerjesztünk. Vannak, akik feszültséget gerjesztenek, ebből kívánnak politikai tőkét kovácsolni. Én inkább annak a híve vagyok, hogy segítő kezet kell nyújtani, és követelményeket kell támasztani. A kettő egymás mellett működik, egymás mellett hozhat eredményeket.

Nincs, az én hitem szerint nincs és nem is lehet kötelezettségek nélküli világ. Nem létezik az, hogy semmit nem kell tenni, a másik oldalról pedig mindenhez hozzá lehet jutni. Nem, ez nem létezik, és nem is szabad, hogy létezzen. Ez a kormány nagyon sok mindent tett e tekintetben. Csak a példa kedvéért mondom: az előbb, amikor forszíroztam az "Út a munkához" program kapcsán, akkor ha valaki ma munkalehetőséget kap ezen programok keretei között, és ezt nem vállalja, akkor a segélyezési rendszeréből gyakorlatilag kizáratódik. Azt gondolom, hogy ez teljesen rendjén van, mert a szolidaritás arról szól, hogy segíteni kell mindenkinek, aki magatehetetlen, segítő kezet kell nyújtani annak is, aki nem magatehetetlen, megtesz magáért mindent, de a környezeti tényezők féken tartják, bezárják őt, és ennek eredményeképpen el kell jutni odáig, hogy mindenkivel szemben követelményeket is kell támasztani. Azt gondolom, ez vezethet oda, hogy a gyermekek az oktatási rendszeren keresztül megtanulják mindazt, amit kell, a felnőttek a foglalkoztatás színpadán eljussanak oda, ahova el kell jutni, és normális, életszerű mindennapokat lehessen élni.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. - Révész Máriusz tapsol.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök asszony. Képviselőtársaim! Számháborút nem érdemes folytatni szerintem ezekben a kérdésekben, de egyetlenegy dolgot szeretnék rögzíteni, ami tényszerű és nehezen elvitatható. Ez pedig az, hogy ha a foglalkoztatásról beszélünk, akkor nyilván nincs ma Magyarország egyszerű helyzetben. Pénzügyi-gazdasági világválság, ismertek a történetek, az elmúlt esztendő megélői voltunk a mindennapokban.

Tudható az, hogy ma közel 3,8 millió ember foglalkoztatott ebben az országban. Hozzá kell tenni azt is, hogy az elmúlt hét évben a gazdasági-pénzügyi világválságot megelőző bármelyik esztendőben a foglalkoztatási adatok jobbak voltak, mint a '98-2002-es időszak legjobb esztendejében. Ezt csak azért mondtam, hogy legyen viszonyítási alap. Ez ugyanúgy érintette a cigány embereket, mint a nem cigány magyar embereket. Azt akarom ezzel mondani, hogy aki a munkaerőpiacon kereste, kutatta a helyét, az nehézségek árán, de viszonylag elfogadható módon utolérte és megtalálta.

A szituáció annyiban rosszabb, mint húsz évvel ezelőtt, hogy nagyon sok - idézőjelbe teszem - lapát, csákány, furik fogyott meg, mert akár a kohászat, a bányászat, a mezőgazdaság tekintetében ezek a típusú munkák, munkavégzési igények visszaszorultak. Az alapvető feladat - és ez a lényeg, mindegy, milyen a színe a kormányoknak - szerintem az, hogy a tekintetben, ahogy a munkaerőpiac alakul és változik, a tekintetben próbáljunk meg segítő kezet nyújtani. És még egyszer hangsúlyozom, az én értékrendem szerint a segítségnyújtás a kötelezettségek támasztásával is párosul.

Még egyszer: nincs kötelezettségek nélkül világ, és nem is lehet. És maga az az ember, aki nehéz helyzetben van, ő is hasonlóképpen látja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hiszen tisztesebb módon éli a mindennapjait úgy, ha munkából szerezhet jövedelmet, mintha nem.

Köszönöm szépen.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Alelnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Czomba képviselő úr, megint hangsúlyozom, a számokkal nem akarok sem vitatkozni, sem cáfolni, de azért én is hozzá tudok tenni kiegészítő számokat. Igen, 3 millió 500 ezer, 3 millió 700 ezer, igen, menet közben a gazdasági válságot megelőzően átlépte azt a küszöböt, a 4 milliós nagyságrendet a foglalkoztatás értéke, tehát 3 millió 700 ezer, 4 millió feletti foglalkoztatás; bár ez egy pillanatnyi érték volt csak. A gazdasági válság nyilván hoz olyan nehézségeket, ahol a munkahelyek megtartása is óriási energiákat emészt fel, nem csak a munkahelyek teremtése.

Tehát így vagy úgy közelítjük a számokat, azt kell mondanom, 2002 és a 2008 között, a válságot megelőző időszakban bármelyik esztendőben több volt a foglalkoztatottak száma, mint a legjobb esztendőben '98 és 2002 között. De nem ez a lényeg, abszolút módon. Azt gondolom, sokkal fontosabb ettől például az a program, amit most említett képviselőtársam, az "Út a munkához", nagyjából olyan 150 ezer ember meg fog fordulni ebben az esztendőben ennek a programnak az érintettjeként.

És ön is tudja, én is tudom, hogy legkiváltképp a leghátrányosabb helyzetű térségekben, a leghátrányosabb adottságokkal bíró emberek többsége az, aki hála istennek ennek a programnak az alanyává vált. És kimondva, kimondatlanul ezek többségében cigány emberek, és ez így van jól, így van rendjén, két dolog miatt. Egyrészt mert olyan lehetőségekhez juthatnak hozzá, amelyekhez egyébként az elsődleges munkaerőpiacon a versenyszféra keretei között valószínűleg nem tudnának hozzájutni nagyon nagy számban, másodjára pedig azért, mert azt gondolom, morálisan is nagyon sok segítséget jelent egy olyan folyamatban, ahol a környezet is befogadóbb tud lenni akkor, ha azt látja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy valaki tisztes módon munkajövedelmet szerez és így éli a mindennapjait. Ez a lényege szerintem a történetnek.

Köszönöm szépen.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök asszony, köszönöm szépen. Remélem, olyat, amely nem indukál feltétlen módon további vitát (Varga József: Én már befejeztem.), tehát azt szeretném mondani, hogy ön azt mondja, a '90-ben született gyermekek, a mai fiatalok automatikusan e rendszer keretei közé sodródnak. Biztos van ilyen. Biztos, hogy van ilyen, nem vitatom. Nem vitatom, csak azt akarom mondani, hogy szerintem az élet olyan, hogy legalább két irányból kell közelíteni a dolgokat. 1. A társadalom hol tud segítő kezet nyújtani ezeknek az ügyeknek a megoldásában? 2. Önmagam mit teszek ezért?

Még egyszer hangsúlyozom: azt hiszem, nemcsak a társadalomnak, az aktuális politikának vannak kötelezettségei e tekintetben, hanem az egyes embernek is mindenképpen. Itt nem cigány emberről és nem nem cigány emberről, hanem magyar emberről beszélek, arról, aki ebben az országban él. Mindenkinek van dolga, lehetősége, felelőssége. Nem akarok személyes példákat keverni ebbe a történetbe, de én Miskolc városában - a Szondy-telep ismerős azoknak, akik a környéken élnek -, egy többségében cigányok által lakott telep mellett nőttem fel, és egyszerű, kézzelfogható munkásemberek (Sic!) voltak a szüleim. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy igenis önmagunknak, mindegyikünknek, egyenként külön-külön van felelősségünk abban, hogy hogyan formáljuk, alakítjuk a saját sorsunkat és a környezetünk sorsát. Én azt vallom és azt erősítem folyamatában, hogy mindenkinek meg kell adni minden segítséget, ami ahhoz vezethet, hogy normálisan élhesse a mindennapjait, és normális alanya, egyede legyen, alkotója legyen a társadalomnak.

Még egyszer hangsúlyozom, az egyes embernek is van ebben felelőssége, lehetősége is. Lehet, hogy vannak nehezebb kitörési helyzetek, igen, de ott is a szándékokat gerjesztenünk és segítenünk kell.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Alelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Két-három kétpercesben megpróbálom összefoglalni azt, amit 15 percben is el lehetne mondani. A történet alapja az, hogy most már elég régóta, elég hosszú idő óta személyesen is generálom a változtatást e tekintetben azért, mert úgy ítélem meg, hogy sokak számára ez egyrészt az államigazgatási gépezet, a munkaügyi központok hálózatának leterheltségét, másrészt a munkaadók és a munkavállalók érdekeit is szolgálja.

Az elmúlt évek tapasztalásai, mint ahogy Bernáth Ildikó is fogalmazott, gyakorlatilag arról is szóltak, és gondolom ő is így gondolta, hogy voltak olyan munkáltatók, tehát nem minden munkáltatóra igaz ez, akik a helyzettel visszaélve adott esetben olyan foglalkoztatási formákat alkalmaztak a kék könyv keretei között, amelyek a határozott vagy a határozatlan idejű munkaszerződések kiváltását is szolgálták. Ez a trend, ez a tendencia nem helyénvaló, éppen ezért a helyére kell tenni, hogy mi az, ami egy ilyen egyszerűsített foglalkoztatás keretei között megtörténhet akár a háztartási munkát érintően, akár a mezőgazdasági, növénytermesztési idénymunkákat érintően, de bármi más, a kiemelt közhasznú társaságok tevékenységéhez kapcsolódóan is.

Ez a törvénytervezet ennek a kérdéskörét szabályozza, és akképpen próbálja mindezt megtenni, hogy azt, ami a feketébe áthullott ilyen értelemben, vagy épp a munkavállaló kárára történt a határozott és a határozatlan idejű munkaszerződések kiváltása révén, gyakorlatilag abba a mederbe terelje, ami a munkavállalók érdekeit is szolgálja és a biztonságát is jelenti. A másik oldalról nézve pedig, a munkaadók szemszögéből nézve azt a lehetőség szerinti minimális rugalmasságot hagyja meg a rendszerben, ami ahhoz kell, hogy a prompt típusú ügyek kezelését is meg lehessen tenni.

A két perc lejárt, így most a mondandóm abbahagyom. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két dolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik arról szól, hogy a legfontosabb, az egyik legfontosabb dolog nyilván, hogy legálissá lehessen tenni bármit is, az az, ha a foglalkoztatáspolitikát nézzük, hogy előzetes bejelentések történjenek. Sokszor az volt a baj az alkalmi foglalkoztatás tekintetében a kiskönyvvel, a kék könyvvel és minden egyéb más jogintézménnyel, hogy úgy működött a rendszer, hogy időben utólag is valamilyen formát lehetett találni arra, hogy vissza lehetett élni.

Bernáth Ildikó képviselő asszony említette, hogy - ha jól emlékszem a szóhasználatra - varázsceruzákat használtak egyes munkáltatók, voltak ilyen példák, persze. Ezeknek a kiküszöbölését megítélésem szerint - és azt gondolom, ő is így gondolja - gyakorlatilag azzal meg lehet alapozni, hogyha egy előzetes, elektronikus úton történő bejelentésre kerül sor, legyen ez az internet, legyen ez a telefonos hálózati rendszer keretei között, vagy épp a Velkey úr által említett SMS-es rendszer keretei között. Tehát az előzetes és elektronikus úton történő bejelentés ilyen értelemben nagyobb biztonságot jelent.

(12.20)

A másik, ami specifikus kérdés a mezőgazdaságot, az agráriumot, a növénytermesztést érintően, én a Parlament falai között sokszor hallgattam képviselőtársaimat: mindegy az, hogy melyik oldalt vesszük alapul, Karsai képviselőtársamat vagy Demendi Lászlót, aki itt ül most is közöttünk, vagy épp Font Sándort vagy másokat, és mindig azzal a kérdéskörrel találtuk magunkat szemben, hogy túlságosan bürokratikus, megkötött, lazítani kell ezt a foglalkoztatási formát az agrárium keretei között. Most a törvénytervezet erre ad gyakorlatilag lehetőséget, azzal együtt, hogy persze itt is kell valamilyen kritériumrendszert felállítani. Ez a kritériumrendszer már finomítottabb, megítélésem szerint (Az elnök csenget.) - köszönöm szépen - lazább, már olyan értelemben lazább, ami megfelelő rugalmasságot biztosít. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Képviselőtársaim! Talán nem az egyetlen jó, amit Bagi képviselőtársam megfogalmazott, hogy a mezőgazdasággal, a növénytermesztéssel másképp foglalkozik a törvénytervezet. Mint ahogy említettem, legalább a második jó az, hogy a feketéből elmozdítja, a szürkéből kihozza, merthogy ha az előzetes bejelentések megtörténnek, és másképp nem tud megtörténni, csak az elektronikus formátum keretei között, akkor ez nagyobb biztonságot ad e tekintetben is. Számos példát tudnék még mondani egyébként, hogy milyen haszna, előnye van, de nem ez a lényege - tehát ahogy képviselőtársaim szokták mondani, nem fényezni akarom a törvénytervezetet -, egyszerűen azt szeretném elmondani, hogy azok a specifikumok, amelyek a növénytermesztéssel kapcsolatosan megjelennek, bizonyos értelemben a jó értelmű termelési tapasztalatok alapján fogalmazódnak meg.

Az, hogy például a jelenléti ívet szigorú számadású nyomtatványként kezelve nyilván olyan alapként működteti a törvénytervezet vagy kívánja működtetni, amely kellő biztonságot jelent a munkavállalók számára; a másik oldalról, hogy 30 naponként egyébként az elképzelések szerint a bejelentési kötelmek nemcsak a jelenléti ívek aláírásán keresztül, hanem a személyi adatok, az adóazonosító jel, egyebek megjelölése mellett megtörténnek. (Velkey Gábor közbeszól.), igen, tehát azt mondom, hogy ezek mind-mind erősítik azt a folyamatot, hogy a legalitás adott legyen az egyszerűsített foglalkoztatás keretei között. Ha mást nem, csak azt érjük el, hogy ami torz volt és a legalitás keretei közül kivitt volt az elmúlt időszakban a kék könyvek használata kapcsán... - már akkor is megítélésem szerint nagyon nagy eredményt érünk el.

Köszönöm szépen.

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A mai foglalkoztatási és munkaügyi bizottsági ülésen megtárgyaltuk a törvénymódosítást. Erre azért került sor, mert egy korábbi törvény egy rossz hivatkozási hellyel került elfogadásra, és ez akadályt gördített volna az elé, hogy azok a munkáltatók, akik tisztes módon megfizetik az általuk foglalkoztatottak utáni járulékokat, esetleg egy hibás bejelentés vagy adminisztrációs hiba okán a közbeszerzésben részt vehessenek, vagy gyakorlatilag a pályázati pénzforrásoktól eleshetnének.

Ezért ma újra beterjesztettük ezt a törvényjavaslatot, szeretném jelezni a parlament képviselőinek, hogy a bizottság teljes egyetértésével, és ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)