Felszólalás adatai

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, minden időszakban, a politikai pártok és kormányok színétől függetlenül az egyik legfontosabb kérdés az, hogy minél több ember élhesse tisztes módon, jövedelemszerző módon az életét.

Megfogadom Fodor Gábornak azt az intelmét, hogy hagyjuk azokat a kliséket, amelyeket szoktunk használni ilyenkor a parlamentben, és nem arról fogok beszélni, hogy mondjuk, 2002 előtt minden esztendőben kevesebb volt a foglalkoztatottak száma, mint az azt követő bármelyik esztendőben; nem, nem kívánom kibontani. Nem akarok arról beszélni, hogy a foglalkoztatási ráta mennyivel emelkedett. Igaz, még kevesebb, mint az Európai Unióban.

Hanem akkor a kliséket félretéve és a tanácsot megfogadva sokkal inkább arról szeretnék szólni, hogy miért is fontos, hogy a kormány tegye a maga dolgát, és az ellenzék hasonlóképpen. Hitem szerint azért, mert a mai helyzetben, ha nem ekképpen cselekszünk, akkor olyan helyzetet idézhetünk elő, amely nem az emberek javát szolgálja. Ha ma azon gondolkodunk, hogy hogyan tudunk politikai tőkét kovácsolni egy kialakult helyzetből, akkor azt hiszem, minden politikai szegmentum a végkifejlet kapcsán csak rosszul járhat. Hiheti azt, hogy per pillanat eredményeket elér, de összességében olyan helyzetet idéz elő, aminek a végkövetkezménye erre az országra, az országban működő gazdálkodó szervezetek sokaságára és az általuk foglalkoztatottakra nézve nem haszonnal, hanem éppen kárral fog párosulni. Szerintem ezt a helyzetet kell megváltoztatnunk, felül kell tudni emelkedni azokon a viszonyulásokon, amelyek jellemzik és jellemezték a dolgainkat az elmúlt esztendőkben.

Azt gondolom, a kormánynak van tennivalója. Közvetlen formában is stabilizálni kell, olyan helyzetet kell teremteni, ahol, ha egy szegmentumot kiragadok, példaként a kkv-szektort, a mikro-, kis- és középvállalkozások körét, akkor olyan támogatási formákat kell működtetnie, amelyek gyorsan utolérhető forrásokat biztosítanak. Olyan támogatási formákat kell működtetni, ami arra ösztönöz, hogy ne elengedjék az embereiket adott esetben a már itt említett tíz- vagy százezres nagyságrendben ezek a vállalkozások, hanem áthidalják a problémájukat a támogatások okán.

Azt hiszem, ha pénzügyi válság és krízis van, akkor annak majdnem hogy egyenes ágú következménye, hogy a gazdaságban is vannak kihatásai. Ezeket a kihatásokat csillapítani kell. Ezeket a kihatásokat minimalizálni kell. Olyanná kell tenni az eszközrendszert, ami minél több ember számára biztosítja a mai megélhetés lehetőségét. E tekintetben, ha kell, akkor térségi válságkezelő forrásokat kell biztosítani. Ha kell, akkor olyan eszköztárat kell nyitni, amely segíti ennek a megvalósulását.

Az elkövetkezendő hetekben itt, a Parlament falai között is fogunk tárgyalni bizonyos programokról "Út a munkához" címszóval, ami több tízezer embernek adhat megélhetési alternatívát.

(13.40)

Olyat, amely nem a segélybe való szorítottsággal párosul, olyat, amely tisztes módon megélhetést biztosító jövedelemszerzéssel párosul, és olyat, amely a társadalmi értékítéletet is kielégíti a tekintetben, hogy mindenki azt mondhatja, hogy lám, lám, a rendszeres szociális segélyezettek körében is több tízezren vannak olyanok, akik tisztes munkával akarnak jövedelmet szerezni. Azt gondolom, ezt a folyamatot kell erősíteni. Ne segélyből, kiszolgáltatott módon éljenek az emberek, hanem jövedelmet szerezzenek, és ezen jövedelmek biztosítsák a megélhetésüket. És mindenki mást, aki pedig abban a helyzetben van, hogy a munkaerőpiacon nem tudja a lábát megvetni személyes adottságai okán, hiányosságaiból fakadóan, azt pedig ahhoz kell hozzásegíteni, hogy azt a szakmai tudást, amit a munkaerőpiac megkíván, megszerezze.

Szeretném hozzátenni, hogy mindezek mellett a szolidaritásnak igenis működnie kell. Működnie kell, de olyan formában, hogy közben a rászorultság elve is érvényesüljön. Nem azzal kell szolidárisnak lenni, aki nem rászorult, de mindenkivel, aki rászorult és kiszolgáltatott, azzal szolidárisnak kell lenni.

Azt gondolom, kell hogy legyenek olyan pontok az életünkben, a politika színpadán, amelyek közös pontként foghatók, amelyek közmegegyezés jelleggel fogadhatók el. Biztos vannak nehéz kérdések, nyugdíjrendszer, szociális minimum, önkormányzatiság, és sorolhatnám még a kérdéseket. Lépni kell! Közösen kell lépni, és ezeknek a lépéseknek a fókuszában csak egy dolog áll, az pedig az, hogy az országban élő embereknek jobb legyen. Most nem a következő választásokról szól a történet. Most arról szól, hogy az ebben az országban működő gazdálkodó szervezetek tudják-e, képesek-e majd foglalkoztatni azokat a munkavállalókat, akik ma a berkeiken belül vannak, és ezek az emberek tisztes módon képesek-e ilyeténképpen élni az életüket az elkövetkezendő időszakban.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)