Felszólalás adatai

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt három évben a szocialista kormány miatt sok csalódás érte a kultúrát szerető embereket. Görgey minisztert könnyű volt elfelejteni, mert botrányain kívül nem volt semmi, ami megragadhatott volna az emlékezetben. Görgey után jött Hiller István, aki már a Népszabadság szerint is a bazi nagy bejelentések minisztereként működött. Ezek után nem csoda, hogy nagy várakozással fogadtuk Bozóki András miniszteri kinevezését, bíztunk abban, hogy most jön egy új ember, aki tesz is valamit a kultúráért.

Ezért is figyeltem érdeklődéssel Bozóki miniszter úr itteni felszólalását, ráadásul ő volt az első, aki ma a kormány nevében szólásra emelkedett, és beszélt sok mindenről. Például azt mondta, hogy a polgári kormány idején a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megteremtésével - mert akkor jött létre ez a minisztérium - a polgári kormány a terület válságos helyzetére irányította a figyelmet. Téved, miniszter úr, nagyon nagyot téved, miniszter úr. A polgári kormány arra irányította rá a figyelmet, hogy a kultúra nemzetstratégiai kérdés, és így is kezelte azt, akár a minisztérium létrehozásával, akár az állami források jelentős bővítésével, amit évről évre megtett. Válságos helyzet most van. Valóban, a figyelmet rá kell irányítani a kultúra válságos helyzetére, amibe önök hozták a magyar kulturális életet.

Miről beszél, miniszter úr? Sikereket is mond; nem akarom eltagadni, hogy vannak olyan lépések, amelyek előremutatóak voltak, és nem akarom eltagadni azt sem, hogy igenis van állami támogatása a kultúrának, és valósulnak meg beruházások, vannak színházi előadások és így tovább. Csakhogy nem mondják el az igazat! Nem mondják el önök az igazat. Azt mondják, hogy a könyvek áfáját 12 százalékról 5 százalékra csökkentették. Gratulálunk, nagyszerű, egyetértünk vele. Ezenkívül még 15 kulturális szolgáltatás van, annak az áfáját 12 százalékról 25 százalékra emelték. Ez a helyzet. A teljes igazság tehát, hogy a kulturális szolgáltatások közül van egy, a könyvek áfája, nem jelentéktelen dolog, amely esetén csökkenés volt, az összes többinél emelkedés történt.

A mozgóképtörvényről beszélnek itt önök. Ez egy közös siker, a parlament egyhangúlag fogadta el. Nagyon büszkék lehetünk erre itt, parlamenti képviselők. És figyelünk is arra, hogy ez hogy hatályosul. Ha a hároméves programról beszélünk, nem felejthetjük el, hogy az utóbbi másfél évben már azt kellett figyelnünk, hogy ez a törvény hogyan valósul meg. És a minisztérium? A kormány? A kormány tevékenysége e tekintetben kívánnivalót hagy maga után, merthogy több végrehajtási rendeletet nem készítettek el. Ez is a teljes igazsághoz tartozik, és most nem is beszélnék a botrányokról ezen a területen, és nem beszélnék arról a pénzhiányról, ami az ígéretek ellenére itt felhalmozódott, azaz nem adták oda azt a támogatást, amit ígértek.

Beszél a közkincsprogramról is sok mindenki, több hozzászóló mondta, hogy ez a vidéki kulturális élet nagyon fontos fejlesztése. Csak azt felejtik el elmondani, hogy 200 millió forintot szánnak most erre a programra. A polgári kormány idején csak a vidéki kis művelődési házak felújítására 500 millió forintot fordítottunk, és még a tartalmi programok költségvetését nem is említettem. Az a helyzet, hogy lehet szép neveket adni programoknak, de nem szabad elfelejteni, hogy ez kisebb, kevesebb segítség a vidéki művelődés ügyének, mint ami korábban volt. Van most is támogatás, de kevesebb, mint korábban volt, nem több, mint ahogy önök mondják.

Az Alfa-programról beszélnek mint a magyar múzeumügyet megváltó programról. Ez is egy szemfényvesztés, ha akarom, bazi nagy bejelentés annak idején Hiller István részéről, és szomorú vagyok, hogy Bozóki András nem néz a dolgok mélyére, és még ebben a dologban is hitt Hiller Istvánnak. Merthogy mi van a magyar múzeumügyben, ha a költségvetést nézzük? 2002-ben több mint 4 milliárd forintot fordítottunk a magyar múzeumügyre. A 2002-es költségvetés, amit a polgári kormány fogadott el, ilyen kondíciókat tartalmazott. Most, 2005-ben Alfa-programmal, múzeumi felújítási keretekkel, ingyenes belépőjegyek ellentételezésével együtt összesen 3,6 milliárd forint van a költségvetésben. Tehát több mint 10 százalékkal csökkentették a magyar múzeumügyre fordított állami forrásokat, Alfa-program ide vagy oda, nagyon szép név, nagyon fontos, hogy van benne költségvetési támogatás, és nagyon jó, hogy vidéki múzeumokhoz is jut el belőle fejlesztés, csak ez kevesebb, mint a korábbi időszakban volt. Akárhogy is próbálják azt mondani az új elnevezéssel, mintha előrelépés történt volna, nem, a számok egészen mást mutatnak.

A címzett támogatások is szóba kerültek ma. Ezek azok a támogatások, amelyeket önkormányzatok kapnak évről évre, többéves beruházási programjaikra. A kulturális területen az adott támogatás nem több, mint a polgári kormány idején volt, de aránytalan.

(13.00)

Aránytalan, mert immár a második év következik, amikor színházaknak nem adnak semmilyen felújításra. Függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki vezetésű önkormányzatról van szó, a magyar színházügyet leértékelték, a színházi infrastruktúra fejlesztésére ilyen típusú állami pénzt egy fillért nem szánnak most már évek óta önök. Ez nagyon nagy probléma, és ráadásul olyan gond, amit kezelni kell, és kezelnünk kell a következő években.

Ígéretekről persze itt beszélnek, és mondják, hogy mennyire értik önök azt, hogy nagy probléma van, és most azért megígérik, hogy így lépnek tovább, úgy lépnek tovább, és milyen szép lesz majd ezután. De ígértek önök eddig is. Nézzük meg, mit ígértek a színházi élet területén, meg nézzük meg, mit ígértek a műemlékvédelem területén, és mit ígértek a kulturális alapszolgáltatások tekintetében!

A színházaknál azt ígérték, hogy 2002-től átalakítják a támogatási rendszert, és az állam által adott támogatás, ami az önkormányzati támogatással együtt adja a színházak összbevételét, olyan lesz, hogy ha az önkormányzat ad egy forintot, az állam is ad egy forintot. Ehhez képest most az a helyzet, hogy az állam az önkormányzati egy forintokhoz csak 30 fillért ad. 70 százaléka oda lett az ígéretüknek.

A műemlékvédelem területén azt írták a kormányprogramban, hogy jelentős anyagi ráfordításokkal segítik nemzeti kincseink méltó megőrzését. Vannak programok, amiket megvalósítanak most is, mert nem nulla forintot adnak még egyelőre, szerencsére. De a nemzeti örökség programban 2002-ben még majdnem 2 milliárd forint volt, most, 2005-re már csak 150 millió forint van. Persze, van valami, és el lehet mondani, hogy ezt is megcsináltuk és azt is megcsináltuk. De mennyivel kevesebb ez? A tizedrésze annak, mint amit önök ígértek.

Vagy a kulturális alapszolgáltatások tekintetében is azt mondták, hogy a jóléti rendszerváltás szocialista programjának művelődéspolitikai prioritása ez a dolog, és a kulturális alapszolgáltatás területén már majd az összköltségvetés, az éves költségvetés 1 százalékát garantálják, hogy odaadják. Tudják, mennyi ez most 2005-ben? 0,46 százalék, még a fél százalékot sem éri el. Az a helyzet, hogy ezt az ígéretet sem sikerült betartani. És nem felújítunk valamit, ezek nem egyszeri ígéretek, átfogó, a terület egészét érintő ígéretek.

Ez a probléma önökkel, hogy ígéretszegő kormányuk van. Nem tartják be, amit ígértek, és így sajnos abban a helyzetben vagyunk, hogy nehéz elhinni azokat a szép szavakat, amiket most mondanak. De ami a legjellemzőbb az önök munkájára, azt nem is tudják, hogy micsoda. (Derültség az MSZP soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Majd mindjárt megtudjuk! - Halljuk! - Pokorni tudja!) Igen.

A kulturális miniszter, az előző, aki az önök elnöke, a Szocialista Párt elnöke most, egy kulturális stratégiát alkotott, létrehozott egy stratégiai tanácsot, egy kulturális stratégiát alkotott. Azt írta nekem Bozóki úr, hogy elkészült a magyar kulturális stratégia. Jó pénzért megcsinálták, minket meg sem kérdeztek. Igaz, hogy a kormányzást elkezdeni talán a stratégia birtokában kellett volna, és nem sutba vágni kellett volna a kormányzati ígéreteket, de 2004 végére, 2005-re, a ciklus végére csináltak egy stratégiát. Jött az új miniszter, aki most megírta, hogy ő pedig létrehozott egy új kulturális stratégiát alkotó testületet, még több pénzért, és ez a testület most készít egy újabb - nem tévedés, egy újabb - kulturális stratégiát. Szóval, ennek a kormánynak van egy kulturális stratégiája az előző minisztertől, és most írják az új kulturális stratégiát, mert jött egy új miniszter, de az előző is megvan.

Ilyenek önök, tudnak anyagokat gyártani, de közben a kultúra sajnos rosszul jár. És persze ezt csak önök csinálják, meg sem kérdeznek mást arról, hogy talán mit kellene tenni, pedig ezek ciklusokon átívelő programok kellene hogy legyenek. Ez a szomorú, önök erre nem figyelnek. Láthatjuk, az a kormányzati tehetetlenség, az a kormányzati ígéretszegés, ami itt három éven át zajlott, a kultúrának is nagyon-nagyon sokat ártott. Ezen kell majd változtatnunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)