Felszólalás adatai

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Török Zsolt úr, nagy boldogság valóban, hogy az MSZP ilyen hatással van a gyermekszületés számára, ez tényleg nem semmi. Örülünk egyébként a dolognak, örülünk a dolognak, de ezt azért mégsem kellett volna kisajátítani, azt gondolom. Mert azért ebben az országban van néhány olyan kérdés, amiben jó lenne, ha egy kicsit máshogy tetszenének vélekedni.

De miért is van ilyen vitanap? Azt szeretném elmondani önöknek, hogy nagyon nagy kínban lennénk mi itt az ellenzéki oldalon, ha önök igazából annak tekintenék ezt a vitanapot, amit Burány Sándor képviselőtársuk mondott, hogy elmondhatják azt, hogy mi történt a három évben. Kis kiegészítéssel, mondjuk, úgy kezdve, hogy hogyan kezdték önök, milyen ígéreteket tettek le az asztalra, mi volt a kormányprogram, mi volt a választási stratégia. Abban a pillanatban mi itt nem tudnánk miről vitatkozni önökkel, hiszen valószínű, hogy ennek mentén haladva meg is valósítottak volna néhány dolgot.

A probléma az, hogy ma nem történt meg ez! Nem teszik le azt, hogy honnan indultak, hova jutottak, és hova szeretnének még egy év alatt jutni. Ebből állandóan vita van.

Mátrai Márta elmondta: önök nem hajlandóak, nem képesek arra válaszolni, hogy igazából mi is kellett volna, hogy történjen a három évben. Ha egy ígéretüket teljesítik, azt az ígéretüket, hogy ami jó, azt továbbviszik, akkor nem lenne miről beszélni, mert akkor mi is mellé állnánk különböző dolgoknak. Nem tették, sőt ellene mentek sok mindennek, ami jól működött az elmúlt időszakban, és azt gondolom, hogy ez így nem jó.

Hihetetlen bizonytalanságot gerjesztettek ezzel az országban. Sok mindenki beszélt sok területről. Bizonytalanságban vannak szülők, gyerekek, családok, önkormányzatok, mindenki. Azért, mert azt látják önöktől, hogy ígéretek ígéretek hátán, megvalósítatlan ígéretek, és még fokozzák egyébként ezzel a száz lépés programmal, még ráfejelnek a dolgokra. Teljesen úgy gondolják, hogy ez az ország mindent elfelejt.

Miről szól ez? Azt gondolják, hogy három év alatt elfelejtette az ország azt, hogy önök miről beszéltek három évvel ezelőtt - majd most megismétlik újra. Bizonytalanságot, céltalanságot, kilátástalanságot okoztak az országban. Céltalanságot. Nincsenek közös célok az országban! Az emberek nem tudják azt, hogy merre megy az ország, mi az az egyenes vonal, ami mellé mindenki csatlakozhatna. (Tatai-Tóth András: Pokorni ezt szebben mondta.) Jól indultak egyébként, jól indultak. A jóléti rendszerváltás programját elmondták, és mi is azt mondtuk, hogy ez viszonylag rendben van. Az első száznapos programot még mi is megszavaztuk - utána szanaszét esett az egész. Nem tudják, hogy merre megy a világ, a stratégiák nem működnek.

Az én feladatom, és örömmel vállaltam egyébként, hogy az ifjúságpolitikáról beszélek egy kicsit, és az ifjúságpolitika még bizonyítja is ezt a kérdést, egy kicsit jobban megvilágítja.

Mesterházy államtitkár úr elmondta, hogy leteszik az asztalra ebben az évben az ifjúsági stratégiát. Három éve tetszenek ezt ígérni. Három év alatt sikerül letenni egy ifjúsági stratégiát az asztalra. Nem biztos, hogy jó.

Nézzük meg, hogy az ifjúság, a fiatalság mit érez ebben az országban akkor, amikor a pályakezdők munkanélkülisége növekszik. A tegnapi ifjúsági és sportbizottsági ülésen Török Zsolt úr is ott volt, ugye? Mit mondott a minisztérium? 2003 óta két egész valahány tized százalékról huszonvalahány százalékra nő a pályakezdő munkanélküliek száma. Hol tartunk ebben az országban?

A lakáshoz jutás feltételeit igen-igen szigorú módon és nagyon-nagyon - mondjuk úgy - galád módon elvették az ifjúságtól. Sokkal, de sokkal nehezebben juthatnak hozzá, és sokkal kevesebben a lakáshoz. Mit éreznek? Nem foglalkozik velük az ország.

A bérek színvonaláról ne is nagyon beszéljünk. A felsőoktatás átszervezése szintén bizonytalanságot hozott. Nem tudják, mire vállalkoznak azok, akik most egyetemre és főiskolára jelentkeznek; a kábítószer-problémáról nem is beszélve. Ugyancsak Mesterházy úr elmondta, hogy a legnagyobb gond a 2004-es ifjúságkutatásban az, hogy a kábítószer-probléma mekkora az országban. Ez az ifjúság legnagyobb gondja és baja. Mit tettek önök kábítószerkérdésben? Föllazították a szabályozókat. Ma Magyarországon ezért nagy probléma a kábítószer kérdése az ifjúságon belül, mert nem tudják, hogy pontosan mire számítsanak, és milyen veszélyekkel kell majd szembenézniük a későbbiekben. Ez felelőtlenség, azt gondolom.

Bizonytalanok a házasság intézményében. Ez is ebből a 2004-es ifjúságkutatásból jön elő. Nem értékelik igazából a házasságot mint intézményt. Mi következik ebből? Az következik belőle, hogy a család szerepe megkérdőjeleződik a mai ifjúság gondolkodásában, és Pokorni úr erre a kérdésre elég szépen rávilágított. Hol van az a felelős országvezetés, aki arról beszél, hogy a nemzeti öntudat, a magyarságtudat erősödjön, és ennek kapcsán a család szerepét erősítsük, erősítsük a magyarság szerepét? Nem ezt csinálják önök, borítanak föl mindent! Azt gondolom, hogy nem jó.

Konkrét ígéretek: ingyenes utazás az oktatás helyére a lakóhelytől; a diákhitelek kamata csökkenni fog; az otthonteremtési támogatást könnyítik; ingyenes jogosítvány lesz; 10 ezer kollégiumi férőhely fog születni; játszótereket építenek. Tessenek megmondani, hogy ebből mit tetszettek megcsinálni! Ezekből mit tetszettek megcsinálni?! Ne én mondjam már meg, mondják meg önök! És még nagyon sok minden nem valósult meg.

Azt hiszem, hogyha az ifjúság szemszögéből nézzük ezt az országot, nem biztos, hogy nagyon boldognak kell lenni a mai ifjúságnak a kilátástalanság miatt.

Három gondolatot mondanék a sportról. A sportról mint a kultúra részéről szeretnék beszélni, amelyet önök messze nem tekintenek ennek a területnek a részének - messze -, talán ez a terület az, a sport területe, amiben csak ártottak három év alatt. Kizárólag ártottak! A többi területen biztos lehet pozitívumokat is mondani. Elmondtam már többször, most csak slágvortokban. Megszüntettek egy minisztériumot, a minisztériumok között tobzódik a sport, már csak az Esélyegyenlőségi Minisztériumba nem került be. Olyan államtitkára van ma a sportnak, aki azt mondja a sportbizottsági ülésen, hogy nem az MSZP sportkoncepciójának, sportstratégiájának megvalósítására szerződött. Önök is elgondolkodtak ezen a bizottsági ülésen. Mit jelent ez? Hogy a kinevezett államtitkár sem tudja pontosan, hogy mi a feladata, nemhogy még önök!

6,1 milliárd forinttal csökkent a sporttámogatás. 6,1 milliárd forinttal. Pokorni úr elmondta, 60 százalékkal kevesebb a reálértéke ennek a támogatásnak, mint 2002-ben volt.

(13.30)

A MOB jogosítványait elvették, a MOB hatásköreit elvették, forrásait elvették. (Tatai-Tóth András közbeszól.) A diáksport-támogatást, az eddigi kötött normatívát nem kötött normatívává tették, és az oktatási szakemberek majd elmondják, hogy ez mit jelent az oktatási intézményekben, amelyek az önkormányzatoktól nem kapják meg a megfelelő forrásokat a működésükre; majd világítanak belőle, takarítanak belőle, meg nem lehet tudni, hogy mit csinálnak belőle ahelyett, hogy az egészséges életmód feltételeit biztosítanák. Azt gondolom, ez megint csak nem normális dolog. A mindennapos testnevelés lehetősége öt óra volt hetente alsó tagozatban. Önök ezt háromra csökkentették, és ezt is játékórának nevezik. Az ígéreteik persze arról szóltak, hogy az oktatási rendszer egészében a mindennapos testnevelést bevezetik.

A szabadidősporttól 50 százalékot vettek el, a Wesselényi Közalapítványt nem támogatják - kivéve természetesen az ösztöndíjakat -, de erről sem szeretnék többet beszélni, mert az ember egészen egyszerűen rosszul érzi magát, hogy nem tud jót mondani. Aki ezt a műsort nézi, azt látja, hogy két teljesen különböző vonulat él ebben a parlamentben. Az egyik azt mondja, hogy minden jó, a másik azt mondja, hogy nem jó, és önök nem képesek azt megérteni, hogy ha egy picit is önkritikusak lennének, akkor lehetne valóban úgy szólni az emberek felé innen, a parlamentből, hogy valóban a megvalósítás irányába menjünk. Úgyhogy nem örülök ennek a vitanapnak. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem kellett volna kezdeményezni!) Jobb lett volna, ha tényleg önkritikusan értékelik a három évet.

Köszönöm szépen. (Közbeszólások. - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)